Észtország politikai párjai

Átírás

1 Észtország politikai párjai Az egykamarás észt parlament (Riigikogu) 101 tagú, a képviselőket az 1992-es alkotmány szerint arányos választási rendszerben, négy évre, demokratikusan választják. Az észt pártrendszer viszonylag töredezett (az effektív pártszám folyamatosan csökkenő értéket mutat, 2007-ben 4,4 volt). A 2007-es választások után hat párt hozhatott létre parlamenti frakciót. A többi posztkommunista országhoz hasonlóan Észtországra is jellemző az ingatag választói magatartás, a személyi politizálás és a politikai apátia. Az ország sajátosságának tekinthető, hogy radikálisan szakított a szovjet múlttal olyannyira, hogy a parlamenti pártok közül hiányzik a baloldali programmal rendelkező párt. A kommunista utódpárt az elmúlt évek során összesen egy (közös listás) képviselőhelyet tudott szerezni a parlamentben. A baloldali programok kiszorulása különösen annak fényében figyelemreméltó, hogy a posztszocialista átalakulások során a balti átmenet hozta magával a legtöbb társadalmi egyenlőtlenséget. Az ideológiai játéktér szűkössége miatt nem jött létre polarizált pluralizmus; ezt az is jól mutatja, hogy 1992 óta több kormánypártnak is sikerült a korábbi ellenzékével működőképes koalíciót létrehozni. Az észt parlamenti politika nemcsak a szovjet múlttól zárkózott el határozottan, hanem a szintén szovjet örökségnek tekinthető nemzetiségi heterogenitás tematizálásától is. Az orosz kisebbség (a lakosság majdnem 30%-a) a rendszerváltás óta sohasem volt számának megfelelő arányban képviselve a parlamentben. Az orosz pártok bejutását a magas bejutási küszöb (5%), a pártalapítás nehézségei (minden pártnak legalább ezer taggal kell rendelkeznie), valamint az a tény is nehezítette, hogy az orosz kisebbség jó részének az elmúlt években nem volt észt állampolgársága, így a parlamenti választásokat illetően szavazójoga sem. Azonban az, hogy a parlamenti vitákban nem nagyon jelent meg az ország etnikai kettéosztottsága, egyben azzal is együtt járt, hogy szélsőségesen nacionalista, szélsőjobboldali politika nem tudott számottevő támogatottságot elérni. Az észt pártrendszer sajátosságaiból kifolyólag a külpolitikai kérdések nem tartoznak a szorosan vett kampánytémák közé, részben emiatt, részben pedig az eluralkodó populizmus miatt ezekben a kérdésekben nehéz a tisztánlátás. Két tényező van a középpontban minden egyes pártnál: az európai integrációhoz és a szomszédos Oroszországhoz (implicite az orosz kisebbséghez) való viszony. Észt Reform Párt Eesti Reformierakond Alapítva: 1994 Eszmeiség: liberalizmus, konzervativizmus, libertarianizmus Politikai elhelyezkedés: jobbközép Parlamenti jelenlét: 1995 óta Tagság nemzetközi szövetségben: Európai Liberális Demokrata és Reform Párt (ELDR), Liberal International EP-frakció: Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Kcs. (ALDE) 1 tag Hivatalos színei: kék és sárga Weboldal: A mai észt politikára a legnagyobb hatást a Reform Párt gyakorolja. Tipikus neoliberális párt, 31 képviselője ül a Riigikoguban, ezzel a legnagyobb képviselőcsoportot alkotja az észt parlamentben. 1

2 Programjában a folyamatos adócsökkentés, az önkéntes katonaság és hasonló klasszikus liberális pontok szerepelnek márciusa óta kormányzati pozícióban vannak változó koalíciós partnerekkel. A párt külpolitikai álláspontja magának Észtországnak az álláspontja 2002-től, mivel a külügyminiszter azóta mindig ehhez a párthoz tartozik. Egyértelmű a szándék az Európai Unióba és a NATO-ba való belépésre, a szervezetekben való aktív részvételre. Ez a politikai elit konszenzusa, az esetleges társadalmi euroszkepticizmus a politikai döntéshozatalban nem jelenhetett, nem jelenhet meg hasonlóan az etnikai törésvonal problematikájához. Ez kevés kivétellel igaz még az euroszkeptikus pártokra is: senki sem akarja igazán megállítani a csatlakozási folyamatot (jó példa erre Savisaar regnálása), még ha főleg ellenzékben az EU ellen is beszél. Ezzel párhuzamosan Oroszországgal kapcsolatban jellemző az elfordulás, illetve sok konfliktus esetén a status quo elfogadtatására való törekvés (jó példa 2005-ös határszerződéssel való próbálkozás). Belső viszonyokban ez természetesen az orosz kisebbség szélsőségeseinek visszaszorításában is megnyilvánulhat sokan ennek tulajdonítják a tallini bronzszobor eltávolítását (2007). A fenti incidens további vitákhoz vezetett: gazdasági szankciók, az észt kormányzati honlapok elleni orosz hekkertámadások, az észt SS-katonák ügye, és újra felszínre kerültek az orosz kisebbséggel kapcsolatos nézeteltérések is. Ezekre mivel ez már 2007-ben történik Észtország valamivel magabiztosabban reagálhat, maga mögött tudva az Európai Uniót. A Reform Párt és vele együtt az újgazdag elit, a felsőközéposztály számára így a "Nyugat" nemcsak a jólét miatt, hanem egyáltalán a független Észtország léte miatt (is) fontos. A párt pozíciója és a bevezetőben említett észt sajátosságok miatt a "Nyugathoz" való ilyesfajta hozzáállás normává vált a parlamentben. Pro Patria-Res Publica Unió Erakond Isamaa ja Res Publica Liit Alapítva: 2006 (a Pro Patria Unió és a Res Publica egyesülésével; az előbbi nagy múltú párt) Eszmeiség: kereszténydemokrácia, liberális konzervativizmus, nacionalizmus Politikai elhelyezkedés: jobbközép Parlamenti jelenlét: 2007 óta Tagság nemzetközi szövetségben: Kereszténydemokrata Intenacionálé (CDI), Nemzetközi Demokrata Unió (IDU) EP-frakció: Európai Néppárt (EPP) 1 tag Hivatalos színe: kék Weboldal: A másik koalíciós jobbközép pártnak, a Pro Patria-Res Publica Uniónak a kialakulása igen hosszú folyamat volt: a Pro Patria Unió elődjét, az Anyaföld Uniót még 1988-ban alapították. Konzervatív, keresztény, nacionalista párt volt, részt vett a kilencvenes évek nemzetépítésében, sokáig igen jelentős parlamenti erő, amely miniszterelnököt is adott az országnak. A Res Publica, eleinte a Reform Párthoz képest (állami szerepvállalás, adózás tekintetében) balra elhelyezkedő, de jobboldali értékrendet megfogalmazó csoportosulás, amely igen jó időérzékkel alakult párttá (2001), 2003-ban a semmiből előtűnve 28 helyet szerzett magának a Riigikoguban. Azonban nemsokára szembesülnie kellett azzal, hogy a népszerűsége drámaian csökken: ekkor fogott össze a hasonló értékrendű Pro Patria Unió és a Res Publica, a 2007-es választásokon így 17,9%-ot értek el. Ugyan feltételezhetően sok euroszkeptikus van a párt választói között, mégis azt mondhatjuk, a Pro Patria-Res Publica Unió két pártja fegyelmezetten követte a lefektetett normákat, és például nem kérdőjelezte meg az EU-csatlakozást, 2

3 sőt, az igen mellett is kampányoltak. Hozzátartozik persze, hogy a Res Publica alapvető bázisa a fiatalabb korosztály volt, a Pro Patria választói között pedig igen magas a nők és az értelmiségiek aránya: ezek a csoportok pedig inkább EU-pártiak voltak. Észt Centrum Párt Eesti Keskerakond Alapítva: 1991 Eszmeiség: centrizmus/liberalizmus, szociáldemokrácia, populizmus Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 1991 óta Tagság nemzetközi szövetségben: Európai Liberális Demokrata és Reform Párt (ELDR) EP-frakció: Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Kcs. (ALDE) 1 tag Hivatalos színe(i): zöld Weboldal: A balközép legnagyobb pártja az Edgar Savisaar vezette Észt Centrum Párt. Ez a csoportosulás bizonyult a legstabilabbnak az észt pártok közül, az Észt Népfront (a magyar hagyománnyal ellentétben ez a rendszerváltó csoportokat fogta össze) alapjain jött létre, vezetője már akkor is Savisaar volt. A párt bázisát főleg az átmenet vesztesei, a kisemberek alkotják. A Centrum Párt volt az első, amely nyitott az orosz kisebbség felé, és először részesült ezekből a szavazatokból. A nevezetes II. világháborús emlékművel kapcsolatos botrányban Savisaar pártja volt az észt pártok közül az, amely leginkább ellenezte az emlékmű elszállítását. A 2007-es választásokon a második legtöbb szavazatot kapta (27,8%). A pártot azonban nem kezelik teljes értékű partnerként az észt parlamentben; ennek oka a legtöbb forrás szerint a zsarnokoskodó Savisaar személye. A párt 1999-ben 23,41%-kal, 28 hellyel messze a legnagyobb parlamenti erő lett, mégis ellenzékbe kellett vonulnia, csak 2002-ben alkothatott kormánykoalíciót a Reform Párttal. A 2003-as választásokon szintén jól szerepelt (25,4%), azonban megint kihagyták őket a koalícióból. Újra csak 2005-től kerülnek kormányzó pozícióba a Reform Párttal és az Észt Néppárttal együtt ben a bronzkatona esete újra elszigeteli a pártot, az új kormány ismét nélkülük áll fel. A Centrum Párt programja inkább mondható populistának, mint baloldalinak. Ilyen elem például az egykulcsos jövedelemadó ellenzése, ami azért nem akadályozta meg Savisaart abban, hogy a neoliberális Reform Párttal kössön koalíciós szerződést. A pártelnök mindig hangsúlyozza az orosz kisebbség integrálásának szükségességét; szerinte sok külpolitikai lépés, például az iraki háborúban való részvétel vagy a túlzott atlantizmus sokat árthat ebben a tekintetben, hiszen ronthatja az Oroszországgal szembeni viszonyt. Maga Savisaar még a 2003-as választási kampány során sem foglalt állást abban a tekintetben, hogy jó-e az európai uniós tagság Észtország számára, de pártjában többségben voltak euroszkeptikusok (emiatt 2004-ben szakadás is történt). Az, hogy a pártelnök nem kötelezte el magát az EU-csatlakozás mellett, sokkolta a parlamenti pártokat, mert ahogyan a bevezetőben említettem, bizonyos ügyeket nem illik a parlamentben megkérdőjelezni, és ilyen volt az EU-csatlakozás is. A sajátos normarendszerbe nem illő egyének fentebb említett 2004-es távozásával (ezzel 10 képviselői helyet vesztett Savisaar!) a párt elszigeteltsége ebben a tekintetben megszűnt. 3

4 Szociáldemokrata Párt Sotsiaaldemokraatlik Erakond ( ig: Mérsékelt Néppárt - Rahvaerakond Mõõdukad) Alapítva: 1990 (1996 egyesüléssel: Észt Szociáldemokrata Párt, Észt Vidéki Középpárt) Eszmeiség: szociáldemokrácia, harmadik út Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 1992 óta Tagság nemzetközi szövetségben: Szocialista Internacionálé (SI) EP-frakció: Európai Szocialisták Pártja (PSE) 3 tag Hivatalos színe: vörös Weboldal: A talán most kialakuló Szociáldemokrata Párt elődje 1999-ben 17 képviselőt küldhetett a Riigikoguba, koalícióra lépett a Mart Laar vezette jobboldali Anyaföld Unióval (lásd: Pro Patria és Res Publica Unió) és az Észt Néppárttal. Ekkor még/már Mérsékeltek volt a párt neve, amely a csoportosulás jobbra tolódását hivatott jelezni közép-, sőt jobboldali pártokkal való összeolvadása és együttműködése miatt. Az 1999-es választást is egy összeolvadás előzte meg. A 2003-as kudarcuk (6 parlamenti hely) után a Mérsékeltek átszervezték pártjukat. Baloldalibb politikát kívántak folytatni, ezzel összhangban átnevezték a pártot Szociáldemokrata Pártra (2004), ám még ma sem töltik be az észt politikai baloldalon tátongó űrt. A 2007-es választások után, amelyen 10,6%-ot érnek el, hatalomra kerülnek a neoliberális (!) Reform Párttal és az alapvetően konzervatív-nacionalista Pro Patria-Res Publica Unióval koalícióban. A szociáldemokraták szintén az ellen voltak, hogy eltávolítsák a Bronzkatonát a tallini központból, tekintve, hogy ők is sok szavazatot kapnak az orosz kisebbségből. Hamar beilleszkedtek az Európai Parlement szocialista frakciójába (három képviselőt küldtek a hatból), nem jellemző rájuk az euroszkeptikus beszédmód. Első kormányzati ciklusuk alatt a párt kezében volt a külügyminisztérium, támogatták az EU-csatlakozást, ekkor kezdődtek meg igazán a tárgyalások. Észtországi Zöldek Pártja Erakond Eestimaa Rohelised Alapítva: 2006 Eszmeiség: ökologizmus Politikai elhelyezkedés: - Parlamenti jelenlét: 2007 Nemzetközi szövetségben, EP-frakció: Európai Zöldek - Európai Szabad Szövetség (Greens-EFA) nincs tag Hivatalos színe: zöld Weboldal: 4

5 A Zöld Párt új szereplője az észt politikai életnek. Ugyan megjelent már korábban, de hamar marginalizálódott, és a minimum 1000 taggal való kötelező újraregisztráció a kilencvenes évek végén nem sikerült a pártnak. Kérdés, hogy a 2006-ban újjáalakult, a 2007-es választásokon 7,1%-ot elért párt a következő választások után bent tud-e maradni a Riigikoguban. Programjuk az észt természeti kincsek megőrzése mellett a közvetlen demokrácia terjesztése és a konzervatív fiskális politika. Kormányzati pozícióban vannak, szoros kapcsolatot ápolnak az Európai Zöldekkel. Észt Néppárt Eestimaa Rahvaliit (1999-ig: Észt Vidéki Néppárt) Alapítva: 1994 Eszmeiség: agrárizmus, euroszkepticizmus/populizmus Politikai elhelyezkedés: retorikájában jobboldali Parlamenti jelenlét: 1995 Tagság nemzetközi szövetségben: - EP-frakció: Unió a Nemzetek Európájáért Hivatalos színei: kék és arany Weboldal: Az észt választási rendszerben eleinte nagyon sok érdek meg tudott jelenni, csak a kilencvenes évek második felében kezdett tisztulni a pártrendszer. Rengeteg agrárpárt jött létre, a legtöbb elhalt, vagy egyesült az egyik parlamenti párttal (a legtöbb a szociáldemokratákkal). Ez párhuzamosan történt a mezőgazdasági népesség társadalmon belüli arányának gyors csökkenésével. A máig a parlamentben politizáló Észt Néppárt is az agrárpártok csoportba tartozik. Időszakunkban 2003 és 2007 között voltak kormányon, de volt néppárti köztársasági elnöke is az országnak. A Rahvaliit alapvetően a falusikisvárosi kisparasztok, farmerek partikuláris érdekeit hivatott képviselni. Ezeket a csoportokat bár sok régi téeszben dolgozó tisztviselő is található a választóik között a párt főleg nacionalizmusokon és elmaradottsági érzésükön keresztül szólítja meg. Ez sokszor jár együtt euroszkepticizmussal ám ez a párt is, mihelyst felelős kormányzati pozícióba kerül, rögtön a csatlakozás előnyeit kezdi el hangsúlyozni. Ebben a referendum környékén sokat segítettek az épp beinduló SAPARD támogatások is, amelyek sok farmer számára érezhető és főleg látványos segítségnek számítottak. (Tóth Péter) Források: wikipedia.org vonatkozó oldalai: Estonian parliamentory election 1999, 2003, 2007; Estonia-Russia relations Economist.com: Economist Intelligence Unit: Estonia (country briefings) [ ID= &CFTOKEN= ] 5

6 Rein Taagepera (2004): Meteoric Rise: Res Publica in Estonia (working paper; ecpr 2004 Joint Sessions of Workshops,13-18 April, Uppsala Universitet) Evald Mikkel (2005): Patterns of Party Formation in Estonia in: Susanne Jungerstam-Mulders (ed.)the Heterogenous European Union: Parties and the party systems in new member states, Palgrave-Macmillan/Helsinki University Press, 2005 Evald Mikkel (2003): Europe and the Estonian Parliamentary Elections of 2 March 2003 RIIA/OERN Election Briefing Paper No. 11, May [ Vello Petai (2005): Understanding Politics in Estonia: The limits of tutelary transition in: Ole Norgaard et Lars Johannsen (ed.): DEMSTAR Research Report No. 25 ( 6