1. tétel: A KÖNYVTÁRTAN FOGALMA ÉS ÉRTELMEZÉSEI MAGYARORSZÁGON A 19. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG

Átírás

1 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 1/48 1. tétel: A KÖNYVTÁRTAN FOGALMA ÉS ÉRTELMEZÉSEI MAGYARORSZÁGON A 19. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG Könyvtártan: Könyvtártan fogalma: tág értelemben minden könyvtárral foglalkozó, velük kapcsolatos ismeretek együttese, szők értelemben a könyvtári üzem mőködése, technikai problémák megoldása, mőködési problémák stb. Könyvtártan fogalma (reális értelemben): a könyvtárpolitika, a könyvtárügy, a könyvtári rendszer, a dokumentumismeret, a győjteményszervezés, a győjteményfeltárás (raktározás, dokumentumokról készült információk, katalógusok rendezése), a szolgáltatások, a módszertani tevékenységek, a könyvtárépítés, a könyvtárvezetés és a menedzsment. A 19. században Magyarországon létezı könyvtárak: nemzeti könyvtár: 1802-ben gróf Széchenyi Ferenc magángyőjteményét ajánlotta fel nemzeti könyvtárunk megalakításához. Késıbb más fıúri győjtemények is kerültek az állományba - kisebb-nagyobb dokumentumhalmazokkal bıvült a könyvtár. Az állomány részei különbözı mértékben voltak feltárva. Tartalma fıleg igényes irodalom volt, elsısorban idegen nyelvő és fıként a szők szellemi elithez szólt. fıúri könyvtárak: Eltérı nagyságú magánkönyvtárak, melyek zártak a nagyközönség elıtt, fıleg csak a család használta. Feltártságuk változó, eltérı. egyházi könyvtárak: Jelentıs állománnyal rendelkezı, javarészt nem nyilvános könyvtárak. egyetemi könyvtárak: 1635-ben Nagyszombaton jön létre az elsı magyar egyetem Pázmány Péter vezetésével. Az egyetem 1777-ben költözik át Budára, majd késıbb Pestre. Az egyetem alapvetı feladata a tudósképzés, a magyar szellemi elit képzése. Az egyetem könyvtárában szinte valamennyi tudomány képviselve van valamilyen szinten. A könyvtárat tudósok irányították. A 19. században megfogalmazódtak a könyvtárral szembeni feladatok, a könyvtárvezetık létrehoztak összefoglalókat a teendıkrıl, megoldandó feladatokról, megfogalmazódott igényekrıl. Ezek a munkák a porosz mentalitást tükrözik. A könyvtári feladatokkal foglalkozó munkák: Toldy Ferenc: A könyvtártan kézikönyve - Toldy Ferenc az egyetemi könyvtár vezetıjeként hozott létre összefoglaló mővet a tudományos könyvtárak teendıirıl. Mőve kézirat, amely nyomtatásban nem jelent meg egészében, csak az elsı fejezet 1843-ban az Atheneum folyóiratban. Magyar Könyvszemle (1876) - Az elsı könyvtári szakfolyóirat. Elméleti cikkek, tanulmányok jelentek meg benne, jelentıs volt Szinnyei József bibliográfus, Fraknói Vilmos történész, könyvtári tevékenységgel kapcsolatos tanulmányokat jelentettek meg. Hudora Károly: Könyvtártan (1893) - A könyvtári tevékenység elsı összefoglaló mőve, 200 oldalas szöveges leírás. Döntı fontosságúnak tartja, hogy szakképzett könyvtárosok dolgozzanak. Fontos feladatok szerinte: történeti megközelítés bibliográfia, régi könyvek kezelése állománnyal foglalkozó feladatok (győjtıkör, tárolás, raktározás, leíró katalógus készítése stb.) tartalmi feltárás A mő elsısorban a porosz irodalomra támaszkodik, de néha az angolszász irodalomra történı utalás is elıfordul. A korabeli szakma bírálta összefoglaló mővet, fıként Hellerbrant Árpád bírálta. Napjainkban egyértelmően pozitívan ítélik meg a mővet, hiszen az elsı bibliográfiai összefoglaló, jó gyakorlati megközelítés jellemzı, sürgeti a központi dokumentum-ellátást végzı iroda létrejöttét, illetve fontosnak tartja az olvasók kiszolgálását, segítését. Ferenczy Zoltán: A könyvtártan alapvonalai (1903) - Gazdagon illusztrált, terjedelmes mő ben alakult meg a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa, melynek feladata a népkönyvtárak szervezése volt. Ferenczy ekkor az egyetemi könyvtár vezetıje volt, központi problémaként fogalmazta meg a könyvtárépületek hiányát. A könyvtáros pályával kapcsolatosan elıször fogalmazott meg elvárásokat, azaz hogy milyen legyen egy könyvtáros: pontosság; rendszeretet; munkaszeretet; segítıkészség. Szólt a könyvtárépületekrıl és berendezésekrıl (1. rész), illetve a könyvtárkezelésrıl (2. rész). A mővet elfogadták általános mőnek, ennek ellenére hamar megjelentek más mővek is a témában.

2 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 2/48 Gulyás Pál: A népkönyvtárak szervezése, fenntartása és kezelése (1909) - Gulyás Pál a Nemzeti Múzeum ıre volt, a könyvtárban is dolgozott, korának nagy szaktekintélye volt, porosz elkötelezettségő. Elméleti szakember és tudósember volt, mégis gyakorlati munkát állított össze. Fıleg porosz irodalomra támaszkodott, de angolszász anyagot is feldolgozott. Kritizálta az angolszász szellemiséget. Elsıként foglalkozott a népkönyvtárakkal. Emellett írt a külföldi- és a hazai helyzetrıl; könyvtárkezelésrıl; anyagi problémákról; épületekrıl és berendezésekrıl; beszerzés és feltárás nehézségeirıl; állományról; selejtezésrıl stb. Munkáját csak pozitívan fogadták, hiszen gyakorlati kézikönyvet állított össze, ábrákkal illusztrálva. A mő legfontosabb része a függelék, amely népkönyvtári szabályzatot tartalmazza. Ez alapszabály, minta valamennyi népkönyvtár számára. Ez tette lehetıvé, hogy egységes rendszerré alakult a népkönyvtárak rendszere, ez norma. Káplány Géza: A könyvtárak korszerő rendezése és fejlesztése (1943) - A Magyar Királyi Technológiai Intézet (mai OMIKK) könyvtárának vezetıje volt. Könyve az akkor korszerő tevékenységeket fogta össze, két kötetbıl áll: 1. kötet: hagyományos könyvtári tevékenységgel foglalkozott, hangsúlyozta a könyvtárvezetés problémáit. Fontosnak tartotta a statisztika szerepét. A dokumentumok tartalmi feltárását a magyarországi könyvtárakban a decimális rendszer alapján akarja végrehajtani (decimális = egyetemes ETO). 2. kötet: az ETO elsı, rövidített, nem hivatalos magyar nyelvő kiadása. Sallai István Sebestyén Géza: A könyvtáros kézikönyve (1965) - Több mint 800 oldalas, gazdagon illusztrált, teljességre törekvı mő. Minden könyvtártípusra vonatkozik, minden korszerő (60-as évek!) tevékenységre, elvre, munkafolyamatra kitér. Az angolszász szakirodalmat veszi alapul, jó logikával felépített mő, fejezetei végén gazdag bibliográfia van. Tárgymutatója alap tárgyszójegyzékként, indexként használható. Pozitívum, hogy rendszere továbbépíthetı, kiegészíthetı. Könyvtárosok kézikönyve ( ) - 5 kötet jelent meg eddig, korszerő szemlélető, átmeneti állapotot tükröz, nincs egy letisztult, világos helyzet, ezt mutatja.

3 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 3/48 2. tétel: A KÖNYVTÁR ÁLLOMÁNYA, AZ ÁLLOMÁNY RÉSZEI ÉS ALAKÍTÁSA A könyvtár állománya: A megırzı könyvtárból szolgáltató könyvtárnak kell lenni, ennek nyilvánosnak kell lenni, fontos a hozzáférhetıség. A könyvtáraknak az elsıdleges feladata a szolgáltatás. Az alapvetı funkció ellátásához győjteményt kell létrehoznia, győjtenie, raktároznia, feltárnia, szolgáltatnia. A könyvtáraknak feltétlenül szükséges, hogy birtokolja a dokumentumot, ugyanis a meglévı dokumentumokról tud csak információt szolgáltatni a könyvtár. Ez a könyvtár lényege, ezt nem adhatja fel. Minden dokumentumtípust győjteniük kell, fel kell tárni azokat és szolgáltatni kell belılük. A könyvtár önmagában valamilyen rendszert képez. Az évi 140. törvény szerint az állomány fogalma: a könyvtár által tartós megırzésre nyilvántartásba vett és szolgáltatok dokumentumok összessége. Az évi 140. törvény szerint a könyvtári győjtemény fogalma: a könyvtár tervszerően fejlesztett, rendezett és feltárt állománya. A könyvtár, mint rendszer jellemzıi: Nyitottság a felhasználói igények felé Gyarapítási források iránti nyitottság (a dokumentumpiac lehetıségei) Anyagi források elıtti nyitottság - új források megtalálása: pályázatok, szponzorok, saját kiadványok Változások nyomonkövetése - tartós változásra reagálás Dinamikus egyensúly: Egy könyvtár győjteménye gyarapszik és apad is, a gyarapodás sokkal nagyobb, meg kell találni az egyensúlyt Célirányos fejlesztés: figyelembe kell venni a körülöttünk lévı változásokat, feladatokat a gyarapításnál Hierarchikus felépítéső: további alrendszerekre tagolódik Visszacsatolás: a könyvtárhasználó visszacsatolása, figyelemmel kell kísérni az olvasói igények mellett véleményüket is A könyvtárak együttmőködése fontos kooperáció Könyvtár állománya: dokumentumok meghatározott célokat szolgáló szervezett egysége. A dokumentum információt hordoz. A közgyőjtemények szempontjából dokumentum a kézirat (levéltár), a tárgyi dolgok (múzeum), a könyv (könyvtár). A könyvtár tulajdonosa lehet: egyén - magánkönyvtár csoport (egyház; szervezet; katonaság stb.) társadalmi csoport (tudományos könyvtárak; közkönyvtárak) nemzet - nemzeti könyvtár A könyvtárak állománya eltér egymástól a könyvtár feladata és a használói igények szerint. Különbözik az állomány nagysága, összetétele, a válogatás mélysége; más szintő az állomány (tudományos-, ismeretterjesztı szintő). Ezek szerint típusokba sorolhatók a könyvtárak: Nemzeti könyvtár; Tudományos/szakkönyvtár; Közmővelıdési könyvtár; Iskolai könyvtár stb. A könyvtár típusa egy általános keretet ad, de az egyes könyvtáraknak mindig vannak speciális jellemzıik egy típuson belül - két azonos állomány nincs. A könyvtári győjtemény önmagában is rendszer, az állomány két részre osztható: Törzsállomány Specifikus állomány (szempontok szerint vonunk ki a törzsállományból részeket, ebbıl lesznek a specifikus állományok, ez úgy mőködik mint egy kis könyvtár a nagyban, külön kezelendı, külön költségvetése van, külön személyzettel rendelkezik, önállóan történik a gyarapítása és az apasztása és önálló feltáró eszközei vannak. A 19. századtól alakult ki.) Kivonási szempontok: Használói érdekek miatt (vakok, gyerekek, hangzó dokumentumok stb.) Téma szerinti különleges igény miatt (pl. színháztörténet stb.) Dokumentumok értéke miatt (ısnyomtatványok; kéziratok stb.) Dokumentumok formája miatt (pl. mini könyvek stb.) Dokumentumtípusok szerint (pl. plakátok; filmek stb.)

4 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 4/48 Különgyőjtemények: Helytörténeti, helyismereti győjtemény - közmővelıdési könyvtárakhoz kapcsolódnak, ma már elvárható régi, ritka könyvek győjteménye - minden könyvtárban idıszaki kiadványok győjteménye - minden könyvtárban lehet kisnyomtatványok győjteménye - minden könyvtárban lehet kézirattár - minden könyvtárban elıfordulhat, de fıleg a nagyobb könyvtárakban van mikrofilmtár - fıleg nagykönyvtárakban van zenemőtár; hangtár - fıleg szakkönyvtárakban van, illetve közmővelıdési könyvtárak részlegei gyermekkönyvtár - bárhol lehet médiatár - bárhol lehet stb.

5 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 5/48 3. tétel: A KÖNYVTÁR GYŐJTEMÉNYE. A GYŐJTİKÖR FOGALMA. A KÜLÖNBÖZİ KÖNYVTÁRTÍPUSOK GYŐJTİKÖRÉNEK JELLEMZİI. A könyvtár győjteménye: A megırzı könyvtárból szolgáltató könyvtárnak kell lenni, ennek nyilvánosnak kell lenni, fontos a hozzáférhetıség. A könyvtáraknak az elsıdleges feladata a szolgáltatás. Az alapvetı funkció ellátásához győjteményt kell létrehoznia, győjtenie, raktároznia, feltárnia, szolgáltatnia. A könyvtáraknak feltétlenül szükséges, hogy birtokolja a dokumentumot, ugyanis a meglévı dokumentumokról tud csak információt szolgáltatni a könyvtár. Minden dokumentumtípust győjteniük kell, fel kell tárni azokat és szolgáltatni kell belılük. Az évi 140. törvény szerint az állomány fogalma: a könyvtár által tartós megırzésre nyilvántartásba vett és szolgáltatok dokumentumok összessége. Az évi 140. törvény szerint a könyvtári győjtemény fogalma: a könyvtár tervszerően fejlesztett, rendezett és feltárt állománya. A könyvtár, mint rendszer jellemzıi: Nyitottság a felhasználói igények felé Gyarapítási források iránti nyitottság (a dokumentumpiac lehetıségei) Anyagi források elıtti nyitottság - új források megtalálása: pályázatok, szponzorok, saját kiadványok Változások nyomonkövetése - tartós változásra reagálás Dinamikus egyensúly: Egy könyvtár győjteménye gyarapszik és apad is, a gyarapodás sokkal nagyobb, meg kell találni az egyensúlyt Célirányos fejlesztés: figyelembe kell venni a körülöttünk lévı változásokat, feladatokat a gyarapításnál Hierarchikus felépítéső: további alrendszerekre tagolódik Visszacsatolás: a könyvtárhasználó visszacsatolása, figyelemmel kell kísérni az olvasói igények mellett véleményüket is A könyvtárak együttmőködése fontos kooperáció A könyvtár tulajdonosa lehet: egyén - magánkönyvtár csoport (egyház; szervezet; katonaság stb.) társadalmi csoport (tudományos könyvtárak; közkönyvtárak) nemzet - nemzeti könyvtár Könyvtár állománya: dokumentumok meghatározott célokat szolgáló szervezett egysége. A dokumentum információt hordoz. A közgyőjtemények szempontjából dokumentum a kézirat (levéltár), a tárgyi dolgok (múzeum), a könyv (könyvtár). A könyvtárak állománya eltér egymástól a könyvtár feladata és a használói igények szerint. Különbözik az állomány nagysága, összetétele, a válogatás mélysége; más szintő az állomány (tudományos-, ismeretterjesztı szintő). Ezek szerint típusokba sorolhatók a könyvtárak: Nemzeti könyvtár; Tudományos/szakkönyvtár; Közmővelıdési könyvtár; Iskolai könyvtár stb. A könyvtár típusa egy általános keretet ad, de az egyes könyvtáraknak mindig vannak speciális jellemzıik egy típuson belül - két azonos állomány nincs. A könyvtári győjtemény önmagában is rendszer, az állomány két részre osztható: Törzsállomány Specifikus állomány (szempontok szerint vonunk ki a törzsállományból részeket, ebbıl lesznek a specifikus állományok, ez úgy mőködik mint egy kis könyvtár a nagyban, külön kezelendı, külön költségvetése van, külön személyzettel rendelkezik, önállóan történik a gyarapítása és az apasztása és önálló feltáró eszközei vannak. A 19. századtól alakult ki.)

6 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 6/48 A győjtıkör fogalma: A győjtıkör a dokumentumoknak tartalmi, formai, földrajzi, kronológiai szempontból meghatározott kategóriáinak együttesét jelenti. A győjtıkör és a könyvtári funkció alakulása kölcsönhatásban van: a meglévı állomány összetétele befolyásolja a könyvtár által vállalt ellátható funkciót és a funkcióval összefüggı fejlıdési irányzatok visszahatnak a győjtıkör alakulására. Minden könyvtár győjtıkörének két összetevıje van: fıgyőjtıkör: a könyvtár alapvetı szolgáltatási kötelezettségének megfelelı dokumentumok; ezek győjtésében a könyvtár a teljességre törekszik mellékgyőjtıkör: a fıgyőjtıkörhöz kapcsolódó határterületekkel foglalkozó dokumentumok; ezek győjtésében válogat a könyvtár A győjtıkörben megkülönböztethetı: törzsanyag: a könyvtár funkciója ellátásához alapvetıen szükséges dokumentumok ajánlott dokumentumok kategóriája: a törzsanyag kiegészítése, a csatlakozó témák dokumentumai A győjtıkör meghatározói: a könyvtár feladatai, a könyvtári rendszerben elfoglalt helye, a könyvtár társadalmi környezete. A könyvtári győjtıkörbe tartozó dokumentumok formai kategóriái: nyomtatott könyv, folyóirat, hírlap, egyéb idıszaki kiadvány, zenemő, térkép, metszet, plakát, röpirat, más aprónyomtatvány, egyéb nyomdai sokszorosítás nem nyomdai úton terjesztésre elıállított szöveg-, kép-, adat- és hangrögzítés könyvtári jellegő kézirat A különbözı könyvtártípusok győjtıkörének jellemzıi: Nemzeti könyvtár: Országos Széchényi Könyvtár hungarikumok győjtése: Magyarország területén megjelent dokumentumok külföldön magyar nyelven megjelent dokumentumok magyar szerzıtıl megjelent dokumentum magyar vonatkozású dokumentumok magyar irodalomtudomány dokumentumainak győjtése magyar történelemtudomány dokumentumainak győjtése magyar könyvtártörténet, könyvtártan, könyvtárügy dokumentumainak győjtése Magyarországon keletkezett sajtótermékek kötelespéldány győjtése Szakkönyvtárak: győjteményüket a tudományterület vagy a tudományág irodalma adja, értékelı válogatással törekednek a téma legkorszerőbb, legfrissebb információs bázisának megteremtésére. Helyet kell kapnia a csatlakozó vagy interdiszciplináris kérdések irodalmának is - mellékgyőjtıkör. Felsıoktatási intézmények könyvtárai: napjainkban a felsıoktatási könyvtárak alapfeladatuk mellett egyre erıteljesebben vállalnak szakkönyvtári funkciót, győjtésben, feltárásban és szolgáltatásban egyaránt. Állományukkal elsıdlegesen az intézményükben oktatott tárgyak tanulmányozásához és kutatásához kell alapot nyújtaniuk, a témakörök dokumentumainak kiválasztásában jelentıs szerepe van a terület szakkönyvtárával való együttmőködésnek, győjtıköri megosztásnak. települési könyvtárak: sokoldalú szerepkörük van - oktatás, továbbképzés, tudományos, gazdasági és közérdekő információszolgáltatás, helytörténeti győjtés, etnikai kisebbségi ellátás, kórházi ellátás, stb. E típuson belül eltérı állományalakítási szempontok érvényesülhetnek. Ezek mindegyikében meg kell jelennie a vállalt funkció betöltéséhez szükséges győjtemény teljességének, azaz a válogatási döntéssel az olvasói kör igényeinek optimális kielégítését kell szolgálni. iskolai könyvtárak: győjteményük elsısorban az oktatási anyag, illetve az azt kiegészítı információkat tartalmazó dokumentumok, olyan szinten és mennyiségben, amely az adott korszak ismeretanyagát az iskolai képzés legmagasabb színvonalán fedi le.

7 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 7/48 4. tétel: GYŐJTİKÖRI SZABÁLYZAT. ÁLLOMÁNYGYARAPÍTÁSI TERV A GYŐJTİKÖR: A győjtıkör a dokumentumoknak tartalmi, formai, földrajzi, kronológiai szempontból meghatározott kategóriáinak együttesét jelenti. Minden könyvtár győjtıkörének két összetevıje van: fıgyőjtıkör: a könyvtár alapvetı szolgáltatási kötelezettségének megfelelı dokumentumok; ezek győjtésében a könyvtár a teljességre törekszik mellékgyőjtıkör: a fıgyőjtıkörhöz kapcsolódó határterületekkel foglalkozó dokumentumok; ezek győjtésében válogat a könyvtár A győjtıkör meghatározói: a könyvtár feladatai, a könyvtári rendszerben elfoglalt helye, a könyvtár társadalmi környezete. A könyvtári győjtıkörbe tartozó dokumentumok formai kategóriái: nyomtatott könyv, folyóirat, hírlap, egyéb idıszaki kiadvány, zenemő, térkép, metszet, plakát, röpirat, más aprónyomtatvány, egyéb nyomdai sokszorosítás nem nyomdai úton terjesztésre elıállított szöveg-, kép-, adat- és hangrögzítés könyvtári jellegő kézirat Győjtési teljesség: abszolút teljesség (a könyvtár győjtıkörébe tartozó kiadványkategóriákat hézagtalanul felöleli) relatív teljesség (viszonylagos teljesség, a lehetıségekhez képest a győjtıköri kategóriák egészére kiterjed) szükséges teljesség (válogató győjtés) Győjtıköri Szabályzat: A győjtıkör részletes meghatározása a könyvtár győjtıköri szabályzatában kap helyet. A Győjtıköri Szabályzat a könyvtár mőködésének egyik alapdokumentuma, ezért az intézmény Szervezeti és Mőködési Szabályzatához tartozóan jelenik meg. Tekinthetı a könyvtári stratégiai terv egyik legfontosabb elemeként; hosszútávú érvényessége a győjtemény folyamatosságának biztosítéka, viszont idınként módosításra illetve. új szabályozásra szorul. A Győjtıköri Szabályzat szempontjai: 1. fejezet: a könyvtár alapfunkcióit határozza meg a könyvtártípusát és fı feladatait határozza meg a könyvtár fıgyőjtıkörét adja meg és a mellékgyőjteményeket 2. fejezet: a könyvtár alapfunkcióit határozza meg megadja, hogy az adott könyvtár a könyvtári rendszer milyen feladatait látja el rögzíti milyen más könyvtárakkal, milyen együttmőködésben van a könyvtár 3. fejezet: kiegészítı funkciók - társadalmi környezet meghatározása: gazdasági; kulturális; demográfiai környezet vizsgálata

8 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 8/48 4. fejezet: részletes győjtıköri utasítás győjtıkör meghatározása témakörök szerint: fontos valamilyen rendszer követése (pl. ETO); minden témakörnél célszerő megjelölni a teljességre törekvı győjtést vagy a válogatás alternatíváját, a válogatás fı szempontjait. nyelvi határ: mit kövessen a könyvtár, csak magyar dokumentumokat győjt vagy idegennyelvőt is, ezeket meghatározni konkrétan. (pl. ha nemzetiségi oktatás van egy könyvtár közelében, akkor biztos kell az idegennyelvő irodalom.) idı határ: csak kurrens, folyamatosan megjelenı dokumentumokat győjt vagy retrospektív, visszatekintı irodalmat is - részletezni kell. földrajzi határ: dokumentumok megjelenési helye szerint, pl. csak a Magyarországon megjelent dokumentumokat győjti a könyvtár vagy nem csak azokat egy-egy témában - részletezés! A dokumentumok tárgya szerint, pl. Magyarországról szóló dokumentumokat győjt és kiemelten a hajdúszoboszlóról szólókat. feldolgozás jellege, szintje: részletezve tudományos-; szak-; ismeretterjesztı-; szépirodalom tekintetében dokumentum típusa: meg kell határozni milyen dokumentumtípusokat győjt a könyvtár példányszám meghatározás: pontosan meg kell adni mibıl hány példányt győjtenek, archiváló könyvtár esetén pl. egy példány archiválásra, egy pedig használatra stb. 5. fejezet: apasztás szabályai, szempontjai: elavulás (avulási szempontok megadása; annak a személynek a megadása, aki a döntést hozza) teendık elveszett dokumentum esetén (mit kell tenni, ha nem pótolható ugyanazzal a kiadással stb.) teendık rongálódott dokumentum esetén (hiányos, penészes, megázott stb.) A szabályozás szempontjai a győjtemény jellegéhez és nagyságrendjéhez igazodva határozhatók meg, de a győjtés pontos körülhatárolása elengedhetetlen követelmény. Egy könyvtár életében rengeteg változás mehet végbe, ekkor aktualizálni kell a győjtıköri szabályzatát. Figyelembe kell venni az új, megváltozott igényeket, igazodni kell a változásokhoz, be kell építeni ezeket a győjtıköri szabályzatba. Módosítani kell vagy teljesen újat kell készíteni, ha szükséges. A régit meg kell ırizni, hogy bármikor visszakereshetı legyen, egy példányt az irattárba kell adni. Csak akkor kell változtatni a Győjtıköri Szabályzaton, ha szükséges és ha tartósnak tőni a változás, ami miatt változtatni kell. Az sem jó, ha sőrőn van változtatva, mert akkor összevisszaság lesz a könyvtár győjteményében. Állománygyarapítási terv: A Győjtıköri Szabályzat minden évben ki kell egészíteni Gyarapítási Tervvel, mely az adott év költségvetését veszi alapul és az adott év beszerzéseit vetíti elıre. Ez a Győjtıköri Szabályzat adott évre szóló megvalósítási terve. Elıre kell vetíteni mik a hiányok, mely irányba tart a könyvtár győjteménye tekintetében. Általában negyedévekre szokták felbontani ezt az éves tervet. 5. tétel: HIÁNYZIK!!

9 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 9/48 6. tétel: EGYÜTTMŐKÖDÉSI TÖREKVÉSEK A KÖZMŐVELİDÉSI KÖNYVTÁRI SZOLGÁLATBAN. RENDSZERSZEMLÉLETŐ ÁLLOMÁNYALAKÍTÁS. Győjtıköri kooperáció: A könyvtárak közötti együttmőködés az állományalakításban. A közkönyvtárak közötti együttmőködés szükségességének okai: megindult a tömegek áramlása az egyetemekre = nincs meg a szükséges könyvtári háttér = az egyetemi hallgatók igényeikkel megjelennek a közkönyvtárakban = a könyvtárak rákényszerülnek más könyvtárakkal való együttmőködésre ahhoz, hogy ki tudják szolgálni a felmerülı igényeket a gazdasági átrendezıdés miatt megnıtt a munkanélküliek száma = átképzések indultak és indulnak = oktatási anyagot biztosítaniuk kell a könyvtáraknak = a közkönyvtáraknak fel kell készülniük az új munkaterületekkel együtt megjelenı új információkra = együttmőködés szükséges más könyvtárakkal (területek felosztása) dokumentumárak rohamos növekedése jellemzı = a könyvtári költségvetések nem emelkednek = szükséges a más könyvtárakkal való együttmőködés - könyvtárközi kölcsönzés a gazdasági folyamatok, az infláció oda vezettek, hogy jelentıs számú könyvtárat bezártak, ez megnehezíti az információszolgáltatást. Sok helyen csökkent a könyvtárak állománya is, ezért is igen fontos a könyvtárak közötti kooperáció. a drága dokumentumárak és könyvtári költségvetés szőkössége miatt egyre inkább alkalmazták/zák a könyvtárak az egy példányos beszerzést. Az adott könyv nem kölcsönözhetı, a kézikönyvtárba kerül, a prézensz állományt gyarapítja. Igény van az adott dokumentumra, vagyis lenne, de kölcsönözni nem lehet, mert csak egy példány van belıle. Hogy lehet segíteni a problémákon: alapfeltétel lenne, hogy valamennyi közkönyvtár: meghatározza milyen állománnyal rendelkezik, milyen módon tárja azt fel meghatározza alapfeladatait és hogy mennyiben tudja teljesíteni azokat megadja mely feladatokat nem tud teljesíteni és mi okból, meghatározza hogy tudná teljesíteni feladatait megadja szolgáltatásit és hogy azok miképpen mőködnek megadja mi az amire szükség lenne, de egyedül nem képes megoldani, segítségre van szüksége megadja azokat a területeket, melyben ı maga tud segíteni más könyvtáraknak (erıségek-gyengeségek) élı kapcsolatrendszert kell kiépíteni a könyvtárak között, mely minden kvt-nak megéri az együttmőködést rögzíteni kell az együttmőködés feltételeit és folyamatosan felülvizsgálni összehangolt, dinamikus győjteményszervezésre van szükség nagy hangsúlyt kell fektetni a könyvtárakban az igényelemzésre és az állományelemzésre, ezek alapján lehet csak létrehozni a megállapodásokat. A kooperációk, együttmőködési lehetıségek vonatkozhatnak egyes állományrészekre, dokumentumtípusokra is. Ezekbıl alakulhat ki a teljes kooperáció. Kistelepülések problémái: az 1980-as években 3800 kistelepülés mőködtetett könyvtárt, ezek inkább klubkönyvtár jellegőek voltak, kevés volt a beszerzési keret, volt hely ahol évente max. 5 könyvet tudtak venni. szakmai képzettséggel nem rendelkezı könyvtárosok dolgoztak nem megfelelı az állományfeltárás, állománykezelés nem megfelelıen kihasznált az állomány ezek oda vezettek, hogy indokolttá vált a könyvtárak felszámolása, a kis településeket érintette legroszszabbul a könyvtárak csökkenése. Hiány, hogy az önkormányzati törvényben nem megfelelı a szabályozás. Az egyéb feladatokban jelenik meg a könyvtár a törvény szerint, az önkormányzat feladata, hogy mőködtesse a könyvtárat, de csak a maradék adott, nagyon hátul van a sorban. Változtatni kellene a törvényen, a kultúra részeként az iskolák között kellene szerepeltetni a könyvtárakat. Elıfordul, hogy kérdésessé válik egy-egy könyvtár léte, mert összevonják más dolgokkal (pl. temetkezés, szemétszállítás stb.), ezeket muszáj elvégeznie az önkormányzatnak, a pénz elfogy, a könyvtárakra alig marad valami vagy nem is marad. A kistelepülési könyvtárak problémáit enyhíteni, segíteni lehet központi feltárással és állományszervezéssel

10 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 10/48 Jó példa a kooperációra: 1996-ban a Békés megyei könyvtárak regionális együttmőködési kört alakítottak irányítója a békéscsabai megyei könyvtár, tagjai a városi könyvtárak, a fıiskolai könyvtárak, levéltárak, múzeumok cél: a minıségi információszolgáltatás, kiterjed a program egyeztetett állományalakításra, Texlib könyvtári rendszert használnak, a dokumentumok feldolgozását a megyei könyvtár végzi. Szerepel a programban a számítástechnikai fejlesztés is. Koordinátor a megyei könyvtár, 1998-tól a könyvtárközi kölcsönzést is szervezik a megyében; szerkesztenek adatbázisokat, pl. a megyében hozzáférhetı idıszaki kiadványokról stb.

11 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 11/48 7. tétel: A HAZAI DOKUMENTUMPIAC JELLEMZÉSE, ALAKULÁSÁNAK FİBB TENDENCIÁI A hazai dokumentumpiac: 1945-tıl Sztálini modell jellemzı. Az 50-es évek végére megalakultak a nagy állami profil-tiszta könyvkiadók, ezek a kiadók elkülönültek a nyomdáktól és a könyvkereskedelemtıl. A nyomdák és a könyvkereskedések is állami tulajdonba kerültek, az állam monopolhelyzete jellemzı. Profil-tiszta kiadók: ismeretkörökre specializálódtak Kossuth Kiadó: politikai mővek kiadása Gondolat Kiadó: ismeretterjesztı mővek kiadása Szépirodalmi Kiadó: szépirodalmi mővek kiadása Móra Könyvkiadó: ifjúsági könyvek kiadása Könyvterjesztés hazánkban: Állami Könyvterjesztı Vállalat: Budapest ellátását végezte Mővelt Nép Könyvterjesztı Vállalat: vidék ellátását végezte Jellemzık a rendszerváltásig: 1954-tıl az aktuális kulturális tárca keretein belül mőködött a Kiadói Fıigazgatóság, ez gyakorolta a cenzúrát. A kéziratokat ide kellett beküldeni, itt dılt el minden (megjelentethetı-e; hol; hány példányban stb.) Relatív kevés cím volt, mert nagy példányszámban kellett megjelentetni a dokumentumokat, hogy mindenkihez eljuthasson, olcsón kellett adni a könyveket. Meg volt adva, hogy mit kell kiadni, azaz, hogy mit olvassanak az emberek - politika. A kiadott dokumentumok egy részét elkapkodták, sok viszont senkinek nem kellett, ezeket ingyen is megkapták a könyvtárak. Ez rossz volt, mert a könyvtárban sem keresték ezeket a könyveket, csak az állomány inkurrens dokumentumainak számát gyarapították ezzel. Az 1960-as években megjelent a TTT - Tőrt; Tiltott; Támogatott könyvek ben megalakult a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztık Egyesülete, megjelent ezzel az érdekvédelem. Változtatásra volt szükség: meg kellett állapítani, hogy mi az amire szükség van. Az 1970-es évekre egyértelmő lett, hogy az állami dotáció nem tudja vállalni a terheket, fontos lett a nyereség produkálása a könyvkereskedelemben - piacképessé tétel a kulcsszó tıl alakult át a könyvszakma: megszőnt a cenzúra, bıvült a kiadványok választéka, fıleg tartalomban. A könyvvásárlók fizetıképes kereslete csökkent, kevesebb könyvet vásároltak az emberek, inkább könyvtárból akartak olvasni - a könyvtárak feladata nıtt. Kevesebb periodika jelent meg, tartalmi átrendezıdés jellemzı: több politika, kevesebb tudomány. Jellemzık a 90-es évektıl: Címenként többféle könyv jelent meg, de a példányszám csökkent. Jelentıs tartalmi változás jellemzı, sok minden megjelent, ami elıtte nem volt engedélyezve (pl.: pornó; botránykönyvek; humor; természetgyógyászat stb.). Megjelentek újfajta terjesztési módok: utcai-, aluljárós árusítás. Az aluljáró irodalom kiszorította a drágább, igényes irodalmat, ettıl üres könyvesboltok lettek, mert inkább az olcsóbb aluljáró-irodalmat vették/veszik az emberek. Csak kiemelt események tették lehetıvé, hogy a könyvesboltokba is legyen vásárló (Könyvhét; Ünnepi könyvvásár stb.). Az 1990-es elıprivatizációs törvény végrehajtásaként minden 11 fınél kisebb létszámú kereskedelmi egységet értékesítettek. Az árveréseken bérleti jogot lehetett szerezni, a boltosok, akik értették a szakmát, nem rendelkeztek tıkével, nem volt pénzük, hogy megvegyék a boltot. Azok kezébe kerültek az üzletek, akik az aluljáróban árulva meggazdagodtak, így eltőnt a könyvesboltokból a szakértelem, az aluljáróirodalom bekerült az üzletekbe, elsıdleges szempont a haszonszerzés lett. Nagy állami vállalatok megszőntek, átalakultak egyéni cégekké, különbözı gazdasági formációk alakultak.

12 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 12/48 Trendek a rendszerváltás után: Az állami dotáció folyamatos csökkenése és jelentıs inflációnövekedés volt jellemzı. Az ÁFA, az elıállítási költségek, a reklámok, a rezsi növekedett. A példányszám csökkent, a piac beszőkült. Feladat: kevesebb, drágább könyvet kell eladni kisebb vásárlóközönségnek. Régen az értelmiségi réteg volt a fı vásárlóerı, a munkásréteg sem volt rossz, problémás a falusi lakosság. Az értelmiség pénze nem növekedett megfelelıen, ezért nagyrészt nem tudnak annyi könyvet vásárolni, mint régen. Akiknek pénze van, azoknak nincs igényük a könyvekre, érdektelenek, könyvtárba se járnak. Folyamatosan megjelentek a különbözı alapítványok, ezek dokumentum kiadásairól kevés adat áll rendelkezésre, nem nagyon lehet eligazodni (1993-ban kb. 9 ezer alapítvány mőködött hazánkban, vagyonuk kb. 30 milliárd forint volt; 1995-ben a becslések szerint már 250 milliárd forintos vagyonnal rendelkeztek az alapítványok. Kultúrához kötıdı alapítvány kb mőködött, ezek vagyona kb. 5 milliárd forint volt.). Könyvkiadók a 90-es években: színes kép jellemzı erıs önprivatizált kiadók, ezeket az ott dolgozók vették meg - Európa; Corvina kiadók, melyek csak állami injekcióval mőködnek, de így is csıdközelben vannak - Móra; Gondolat stb. kiadók, melyek állami támogatással mőködnek, de jól - Akadémiai alapítványi kiadók, ezek kiskiadók, évente címet jelentetnek meg kis példányszámban - Soros; Századvég stb. kis vidéki alapítványi kiadók - Csokonai (Debrecen) bestseller kiadók, igénytelen fordításokat adnak ki nagyon nagy példányszámban - Édesvíz több lábon álló kiadók megjelenése is jellemzı: értékes irodalom kiadására vállalkoznak. Leányvállalataiknál viszont kevésbé értékes irodalmat adnak ki, ezekbıl nagyobb a profit, ennek egy részét fordítják az igényesebb irodalom kiadására. A könyvkiadás jellemzıi: Itt is egyre inkább megjelenik a külföldi tıke - Oficina; Nova; Magyar Könyvklub stb. A periodikumok, fıleg a napilapok is külföldi tıkébıl jelennek meg, 2000-tıl nincs olyan lapkiadó, mely teljesen magyar kézben lenne. Általánosságban jellemzı, hogy nı a kiadott dokumentumcímek száma, a példányszám csökken. A gyermek- és ifjúsági irodalomban van csak pozitív változás, több ismeretterjesztı könyv jelenik meg, szinte duplájára nıtt a kiadott címek száma. A dokumentumpiacon is áttértek a piacgazdaságra, ebben az ágban van pénz, jön a tıke, az a nem mindegy, hogy honnan!! A magyar kultúra mára külföldi kézben van, nem a magyar érdekeket, színeket képviselik a kiadók mögöttük a külföldi tulajdonosokkal, ez nagy baj. Az állami befolyás semmi, vannak igényei, de nem tud beleszólni, nincs támogatás a részérıl. Ma kb kiadó van igazán jelen hazánkban, a többi csak egy-egy könyvet ad ki és eltőnik. A szerzıi jogvédı hivatal felhígult, sok kalauzkiadás jelent meg a rendszerváltás után, egészen 1999-ig, ekkor jelent meg a szerzıi jogi törvény hazánkban, ettıl kezdve nagyobb a rend. Cenzúra: a politika uralma az információ felett A 16. század közepétıl van cenzúra - a tridenti zsinaton kiadtak egy katolikus rendeletet, ebben a nemkívánatos mővek felsorolása történik, a reformáció ellen van, ez az Index librorum. Ezt a katolikus listát az egyetemek kiegészítették tudományos területeken, egészen 1966-ig érvényben volt. Az egyházi tiltás mellett megjelent az állami tiltás is, betartását államilag biztosították, megsértését retorzió követte - bőntetés; pénzbírság; kitiltás stb ben a III. zsidótörvény része volt egy index, hazai és külföldi zsidó szerzıket sorol fel és mőveiket, ezeket ki kellett vonni a könyvtárakból és meg kellett semmisíteni azokat. Az indexen lévı dokumentumokat az OSZK-ban győjtötték össze zárolt dokumentumokként, ezek nem hozzáférhetıek. Voltak könyvek, melyek csak kutatóknak álltak a rendelkezésükre külön engedéllyel ben megszőntették a zárolt kiadványok tárát, Kortörténeti tár lett, különgyőjteményként kezelik, szabadabb lett a használat ben (talán) megszőntették ezt a különgyőjteményt és visszasorolták a dokumentumokat a törzsgyőjteménybe, itt mindenkinek elérhetı.

13 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 13/48 8. tétel: AZ ÁLLOMÁNY GYARAPÍTÁSA - VÉTEL. TÁJÉKOZÓDÁS A HAZAI ÉS NEMZETKÖZI DOKUMENTUMPIACON. A TÁJÉKOZÓDÁS FORRÁSAI. A VÁSÁRLÁST SEGÍTİ SZÁMÍTÓGÉPES ADATBÁZISOK. Állománygyarapításkor az elsıdleges szempont mindig a célszerőség, mielıtt a könyvtár beszerez egy adott dokumentumot, számos dolgot kell mérlegelnie (pl. az árat, a minıséget, a tartalmat, a szükségleteket stb.). Az állománygyarapítás módjai lehetnek: vétel (ez a legáltalánosabb); csere; ajándék és a saját elıállítás. VÉTEL szortiment vétel (kurrens, újonnan megjelenı dokumentumok vétele) retrospektív vétel (régebben publikált dokumentumok vétele) jogi személytıl való vétel természetes személytıl való vétel Szortiment vétel: naprakész ismeretek szükségesek segítséget nyújt a KELLO: Új Könyvek kiadványa, mely a könyvtárak állománygyarapítási tanácsadója Szerzıdéssel szolgáltatja a könyvtáraknak a dokumentumokat és akár azok bibliográfiai leírását is egyes dokumentum- és kiadványtípusok kurrens vétele periodikumok, többkötetes monografikus publikációk: elıfizetés: többkötetes mővek: standing order (állandó érvényő rendelés) publishing on demand: igény alapján történı publikálás elektronikus dokumentumok: felmerülnek sajátos szempontok, elıfizetés CD-ROM beszerzés: egyéb ismérvek figyelembe vétele! szürke irodalom: ún. alternatív (nem hivatásos) kiadók által publikált irodalom kimarad a kötelespéldány-szolgáltatásból számbavételükre a SIGLE vállalkozik hivatalos kiadványok: többnyire hivatalos kiadványcsere keretében (Országgyőlési Könyvtár) Antikvár vétel: másodkézbıl származó ún. használt dokumentumok Antikváriumok: Általános és specializálódott antikváriumok is vannak (pl. szakterületi, dokumentumtípus szerinti). A jelentısebb antikváriumok a dokumentumaikról jelentetnek meg jegyzékeket, idınként szerveznek aukciókat, az árverésre bocsátott könyveket elızıleg meg lehet tekinteni, az OSZK-nak elıvásárlási joga van az árveréseken. Az aukciós dokumentumokra van ahol adható vételi megbízás. OSZK elıvásárlási joga szortiment kereskedelem raktáraiból az elfekvı készlet átvétele, leszállított áron Vétel magánszemélytıl (természetes személytıl): Ez a mód a retrospektív gyarapodáshoz nyújt lehetıséget; szabályos üzleti szerzıdés szükséges a vételhez. Teljes győjtemények egyben történı megvásárlására is vállalkoznak egyes könyvtárak. Magánszemélytıl történı vásárlás esetén a könyvtár joga és feladata a vételár megállapítása, ehhez széles körő könyvészeti, tudományos és piaci tájékozottság szükséges. Hozzávetılegesen az antikvár vételár és eladási ár között kell lenni a vételárnak. Különbözı hazai és külföldi segédletek állnak rendelkezésre az értékbecsléshez, pl.: OSZK: A magyar könyvgyőjtı új kézikönyve (hazai antikvár árverések katalógusait összesíti. Fontos figyelembe venni, hogy a feltüntetett árak egyedi példányokra vonatkoznak.)

14 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 14/48 TÁJÉKOZÓDÁS A DOKUMENTUMOKRÓL: Az állománygyarapítás elsı mozzanata az új kiadványok áttekintése, ehhez különbözı segédeszközök állnak rendelkezésre. A megjelenı dokumentumokat a gyarapítás gyakorlata felıl tekintve két nagy csoportba oszthatjuk: egyesekhez a kereskedelmi forgalomból juthatunk hozzá, másokhoz egyéb módon. A kereskedelmi forgalomba kerülı kiadványokról tájékoztatnak például a kiadói és könyvterjesztıi jegyzékek, elınyük, hogy kellı idıben (általában közvetlenül a megjelenés elıtt vagy után) hívják fel a figyelmet a beszerezhetı dokumentumokra, hátrányuk, hogy nem adnak megbízható értékelést, kritikát a dokumentumról, illetve nem tájékoztatnak azokról a dokumentumokról, melyek a kereskedelem csatornáin kívül maradnak. Értékelést, kritikát az egyes dokumentumokról folyóiratokban megjelent bírálatokból kaphatunk, ezért ajánlatos ezeket is folyamatosan figyelemmel kísérni. A könyvtárak részére készül az Új könyvek címő állománygyarapítási tanácsadó, mely a hazai könyvtermés áttekintését tartalmazza, kéthetente jelenik meg, évente kb dokumentumot ismertet. Nagyjából felöleli a hazai kereskedelmi forgalomba kerülı ifjúsági-, szép- és ismeretterjesztı irodalom teljes körét és a tudományos, illetve szakkönyvek kb. felét. Az Új könyvek fıleg a közmővelıdési könyvtárak, iskolai könyvtárak és kisebb szakkönyvtárak részére lehet a tájékozódás kizárólagos eszköze. Az Új könyvek teljes címleírást közöl és részletes annotációt ad, melyben a könyv tartalmának ismertetése mellett felhívja a figyelmet a várható olvasói igényekre és jelzi, ha a régebbi kiadások elavultak. A szóbeli értékelésen kívül minısítı jelek segítenek a válogatásban: A - alapellátást nyújtó könyvtárak törzsanyaga; a - beszerezhetı az alapellátást nyújtó könyvtárak részére; B - középfokú ellátást nyújtó városi könyvtárak törzsanyaga; b - beszerezhetı a középfokú ellátást nyújtó könyvtárak részére; K - kézikönyvek; külön jel utal a gyermekirodalomra, az iskolai könyvtárak részére javasolt mővekre stb.. (A minısítı jelek részletes magyarázata megtalálható az Új könyvek füzeteiben!) A kereskedelmi forgalomba nem kerülı dokumentumokról a különbözı bibliográfiák tájékoztatnak, egyegy állam teljes könyvtermése a nemzeti bibliográfiájuk segítségével tekinthetı át, a szakkönyvtárak állományának gyarapítói a saját területük szakbibliográfiáit is figyelik. A dokumentum kiválasztás forrásai lehetnek tehát: nemzeti bibliográfiák; szakbibliográfiák elıny: viszonylag teljes tájékoztatást nyújt az ország dokumentumtermésérıl; szakrendi csoportosításban közli a dokumentumokat; pontos, hiteles leírásokat tartalmaz a szabványok szerint; közli az árat hátrány: késedelmes megjelenése és nincs benne teljes mélységő tájékoztatás a tartalomról kiadói jegyzékek, kiadói katalógusok: friss információkat közöl; általában rövid ismertetéseket ad a mőrıl, illetve a szerzırıl; bibliográfiai leírások nem pontosak; képekkel illusztrált; feltüntetik az árat. Lehet egy kiadó új dokumentumainak jegyzéke; egy kiadó összesített, teljes jegyzéke vagy több, hasonló profilú kiadó közös jegyzéke. kereskedelmi jegyzékek, kereskedelmi katalógusok kereskedelmi, reklám céllal kiadott jegyzékek, katalógusok Books in Print kiadványok: újonnan megjelenı publikációk kurrens tájékoztató kiadványtípusa egyes dokumentumtípusok megjelenésérıl tájékoztatnak, összegzı, országon belüli vagy kívüli, illetve nyelvtıl független összeállítások (pl. könyvek; idıszaki kiadványok; audio-, vizuális-, micro- dok-ok) aukciós katalógusok; antikvár könyvészetek: antikvár kereskedelem aktuális piaci kínálatáról tájékoztatnak; szerepük a retrospektív állománygyarapításban van szak- és szépirodalmi folyóiratok: hirdetéseket, kurrens bibliográfiai jegyzékeket jelentetnek meg a kiadott dokumentumokról; igen fontosak a közölt ismertetések, recenziók, tanulmányok könyvtári katalógusok; gyarapodási jegyzékek; központi lelıhely-nyilvántartások személyes piackutatás elınye, hogy a dokumentum kézbe vehetı, megnézhetı (könyvkiállítások, vásárok, boltok) antikvár kereskedésekben ritka, értékes kiadványokat is ki lehet fogni, leadhatók elızetes igények is olvasói javaslatok (gondosan meg kell vizsgálni!) kívánságjegyzék az olvasóktól Egy dokumentum kiválasztásakor elsıdleges szempont a tartalma, információs értéke és fontos a muzeális értékének megítélése is, mindig az adott könyvtár győjtıkörét kell szem elıtt tartani kiválasztáskor.

15 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 15/48 9. tétel: A MAGYAR KÖNYVTÁRAK ÁLLOMÁNYELLÁTÁSÁNAK SEGÍTÉSE. A KELLO SZOLGÁLTATÁSAI. A könyvtárak szempontjából a kurrens anyag vétel útján történı gyarapításának egyik leggyakoribb forrását világszerte az országos könyvtárellátó intézmények jelentik. Ezek többségükben az 1950-es években alakultak, és szervezett együttmőködésük az IFLA keretében 1976-ban kezdıdött. A könyvtárellátók szolgáltatásai általában nemcsak a dokumentumok vételi lehetıségét nyújtják, hanem a könyvtári igények szélesebb körének kielégítésére is vonatkoznak, úgymint: központi cédulaszolgáltatás könyvtári nyomtatványok forgalmazása könyvtári segédeszközök forgalmazása könyvtári bútorzat forgalmazása kötészeti munkák elvégzése egyes esetekben számítógépes adatbázis építése propaganda- és reklámanyagok kiadása nyomdai munkák könyvtárak részére általános szaktanácsadása KELLO: Magyarországon a hajdani Könyvértékesítı Nagykereskedelmi Vállalat keretében mőködı Könyvtárellátó, majd Téka átalakulásából szervezıdött meg 1991-ben elıbb a Könyvtárellátó Vállalat, majd a KELLO (Könyvtárellátó Közhasznú Társaság). Tevékenységében fontos szerepet tölt be a kiválasztási segédletek között is szereplı Új Könyvek Állománygyarapítási Tanácsadója címő kurrens kiadvány, amelynek alapján a könyvtárak szerzıdéses formában adhatják le rendeléseiket, és a szolgáltatás a közkönyvtárak számára készített katalóguscédulákra is vonatkozik. Új könyvek: A könyvtárak részére készül az Új könyvek címő állománygyarapítási tanácsadó, mely a hazai könyvtermés áttekintését tartalmazza, kéthetente jelenik meg, évente kb dokumentumot ismertet. Nagyjából felöleli a hazai kereskedelmi forgalomba kerülı ifjúsági-, szép- és ismeretterjesztı irodalom teljes körét és a tudományos, illetve szakkönyvek kb. felét. Az Új könyvek teljes címleírást közöl és részletes annotációt ad, melyben a könyv tartalmának ismertetése mellett felhívja a figyelmet a várható olvasói igényekre és jelzi, ha a régebbi kiadások elavultak. A szóbeli értékelésen kívül minısítı jelek segítenek a válogatásban: A - alapellátást nyújtó könyvtárak törzsanyaga; a - beszerezhetı az alapellátást nyújtó könyvtárak részére; B - középfokú ellátást nyújtó városi könyvtárak törzsanyaga; b - beszerezhetı a középfokú ellátást nyújtó könyvtárak részére; K - kézikönyvek; külön jel utal a gyermekirodalomra, az iskolai könyvtárak részére javasolt mővekre stb.. (A minısítı jelek részletes magyarázata megtalálható az Új könyvek füzeteiben!)

16 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 16/ tétel: AZ ÁLLOMÁNY GYARAPÍTÁSA - ajándék, csere AJÁNDÉK: Ide is sorolható a fölös példány újraelosztás, hiszen az országos könyvtári rendszer állományából úgy részesülnek egyes könyvtárak, hogy összegben meghatározott ellenértékét nem térítik. Hagyományos értelmezésben az ajándék, mint beszerzési mód lehet: Spontán adományozás: Kezdeményezıi magán személyek és jogi személyek (intézmények, testületek stb.) egyaránt lehetnek. A szerzık vagy a közreadó testületek új megjelenéső publikációikat néha maguk adományozzák a könyvtárnak az ismertté tétel és az utókornak való megırzés érdekében. Jellemzıek az alapítványok dokumentum ajándékozásai is, pl.: Soros alapítvány. Ezen esetekben az ajándék tárgyát az adományozó határozza meg, a könyvtár passzív szerepet játszik, mint fogadó. A könyvtár nem kötelezett az ajándék elfogadására, mindig szem elıtt kell tartani, hogy ajándékként is csak olyan dokumentum fogadható el, mely beleillik a könyvtár győjtıkörébe; amelyik ajándék nem ilyen, az visszautasítható megjelölve a győjtésben illetékes intézményt vagy vállalva a továbbítást. Nagyobb problémát jelentenek az ajándékba kapott teljes győjtemények, elfogadás elıtt tisztázandó, hogy a könyvtár számára fölösleges tételek más intézményeknek továbbadhatók-e vagy lehetséges-e a győjtemény eleve válogatott átvétele. Hagyaték esetében a könyvtár, mint örökös vagy vállalja a teljes anyag átvételét a végrendeletben szereplı megkötésekkel vagy az egész örökséget egyben elutasítja. Bekérés: Ezt az ajándékozási formát a könyvtár maga kezdeményezi; többnyire olyan új megjelenéső dokumentumok gyarapításakor alkalmazzák, melyek kereskedelmi csatornákon keresztül nem férhetık hozzá (pl.: szürke irodalom, hivatalos kiadványok). A szerzıknek, közreadóknak un. bekérı levelet ír a könyvtár az adott dokumentumra vonatkozóan, a levélben közli a vételárat is, de többnyire a várakozásnak megfelelıen ajándékként megkapja a kért dokumentumot a könyvtár. Letét: Az ajándék körébe sorolható a letét is, ennek kétféle formája van: ideiglenes letét - meghatározott idıre vagy visszavonásig érvényes örökletét A letét elfogadása nem kötelezı, de átvétel esetén az egyben tartást vállalnia kell a könyvtárnak. A letétként elhelyezett anyag tulajdonjoga nem száll át a könyvtárra, megmarad a letéteményezınél, kivéve, ha utóbb adomány vagy végrendelet nem módosítja ezt. Használtatására a könyvtár jogosult a letétet elhelyezı feltételei szerint. A letét igaz nem a könyvtár győjteményi vagyona, de információs forrását gazdagítja. Az ajándékozás kötelezı velejárója az ajándék nyugtázása. A személyhez szóló köszönılevél az ajándék részletezése mellett annak további sorsáról is tájékoztasson, feltüntetve az állománynyílvántartási számokat vagy továbbadás esetén az átvevı intézmény nevét.

17 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 17/48 CSERE: A vételt követıen az állomány alakításának második legáltalánosabb és legfontosabb formája a csere. A nemzetközi kiadványcsere kérdéseivel az IFLA 1930-tól kezdve foglalkozik. A csere jelentısége korszakonként és országonként eltérıen alakult. A csere fogalmába különbözı gyarapítási módok tartoznak, melyek a cserélendı dokumentumok jellege, a cserepartnerek és az elszámolási formák szerint különböznek. Cserélendı dokumentumok fajtái: saját kiadványok, melyeknek közreadója, kiadója, terjesztıje maga a cserélı könyvtár vagy annak anyaintézménye. A partnerintézmények valamennyi publikációjukat kölcsönösen eljuttatják egymáshoz; a postaköltségen kívül anyagi ráfordítást ez nem igényel. Mivel nem értékegyenlıségen alapul, ezért elszámolást nem kell vezetni, a cserepartner kiadványai automatikusan beszerezhetık. Fontos követelmény, hogy a partnerek nyilvántartása naprakész legyen, így tudják kitıl várhatják a kiadványokat és a saját kiadásokat kiknek kell elküldeni. újonnan megjelenı publikációk, melyek nem saját kiadásúak, tehát csere céljára a példányokat kereskedelmi csatornákon keresztül kell beszerezni, ekkor megfelelı pénzügyi fedezet szükséges. hivatalos kiadványok, melyeknek nemzetközi cseréjét általában minden országban egy kijelölt könyvtár bonyolítja, leginkább a nemzeti könyvtár. fölös példányok, melyek az eddigiektıl alapvetıen eltérı csoportot alkotnak, mert a fölös példány csere tárgyát az állományapasztások során kiiktatott könyvtári példányok alkotják; a csereanyag már része volt valamely könyvtár állományának. (Az elızı három típus új példányokra, újonnan megjelent dokumentumokra vonatkozik.) Cserepartnerek lehetnek: külföldi és hazai könyvtárak egyéb intézmények, testületek, egyesületek belföldi és nemzetközi viszonylatban magánszemélyek csereközpontok (valamely együttmőködési rendszer keretében centralizált cseretevékenységet végeznek) Az elszámolás történhet: tételes pénzértékben, ez pontos egyenleg vezetését feltételezi mindkét partner részérıl az adott és kapott tételek piaci ára, becsértéke szerint mennyiség alapján (egy könyv - egy könyvért vagy egy oldal egy oldalért), a darabszám mellé pénzérték nincs rendelve átalányban meghatározva, érték- és darab egyenlıségtıl függetlenül

18 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 18/ tétel: AZ ÁLLOMÁNY GYARAPÍTÁSA kötelespéldány KÖTELES PÉLDÁNY A nyomdatermékek beszolgáltatásának kötelezettségével már a 16. századtól kezdve találkozunk, az állami és egyházi cenzúra írta elı, a beszolgáltatott példány alapján adták meg a többszörözéshez az engedélyt és a beszolgáltatási kötelezettséggel lehetett elnyerni a mő kiadásának privilégiumát is. Az elsı köteles példány beszolgáltatást elıíró jogszabályt Franciaországban adták ki 1537-ben, majd Belgiumban, Angliában, késıbb folyamatosan más országokban is. Napjainkban a legtöbb országban jogszabályok köteleznek a dokumentumok beszolgáltatására, a köteles példányok beküldésére. Magyarországon az Országos Széchényi Könyvtár 1804-tıl részesül köteles példányban; napjainkban a 60/1998. (III. 27.) számú kormányrendelet írja elı a köteles példányok beszolgáltatásának szabályait. A tudományos célú, ingyenes köteles példány szolgáltatás alapvetı célja a sajtótermékek: nemzeti könyvtári győjtése és megırzése nemzeti bibliográfia nyilvántartása és statisztikai számbavétele a könyvtári rendszerben való hozzáférhetıvé tétele A köteles példány szolgáltatás igen fontos: ez biztosítja a nemzeti könyvtárak alapfunkciójának ellátását, a patriotikumok győjtését és megırzését ez alapján készül a nemzeti dokumentumtermés bibliográfiai feltárása (ez az információszolgáltatás alapja) ez által kerülnek a dokumentumok a könyvtári rendszerbe ez teszi lehetıvé az egyetemes bibliográfiai számbavételt (UBC program) ez teszi lehetıvé a világ dokumentumaihoz való általános hozzáférhetıség megvalósítását (UAP program) A köteles példányt szabályozó jelenlegi rendelkezések ezen kérdéseket határozzák meg: milyen dokumentumtípusok esnek a beszolgáltatás körébe Csak olyan dokumentumokra vonatkozik a beszolgáltatási kötelezettség melyeket terjesztésre, nyilvános közlésre szántak (hazánkban kivétel: mőszaki rajzok, tesztlapok, katonai- és földmérési térképek, szöveges moziplakátok, kártyák, bélyegek, papírpénzek stb.). Az audiovizuális és elektronikus dokumentumok köteles példányainak szabályozásában országonként más és más a gyakorlat: A hangzó dokumentumok (szalag, lemez, kazetta, CD) beszolgáltatása már általában elterjedt. A nem hagyományos vizuális dokumentumok (diakép, videokazetta, film) beszolgáltatása még nem szabályzott kellıen; hazánkban kötelezı a beszolgáltatás a diafilmekre és 1989-tıl a mősoros filmszalagokra, videokazettákra és videolemezekre is; nyitott kérdés még a rádió és televízió adások rögzített formájának beszolgáltatási kötelezettsége (ezzel együtt a győjtésük és megırzésük is). Az elektronikus dokumentumok (szoftver, CD-ROM stb.) beszolgáltatási kötelezettsége országonként különbözı szinten áll, egyre terjed és bıvül a jogszabályi szabályozás. milyen megjelenési példányszám felett kötelezı a beszolgáltatás Elıállítási küszöbnek nevezzük azt, amely feletti megjelenésre vonatkozik a beszolgáltatási kötelezettség. Az utóbbi években ezt a küszöböt megemelték, hazánkban a 60/1998. (III. 27.) számú kormányrendelet szerint a legalább 50 példányban megjelenı sajtótermékbıl hat példányt kell beszolgáltatni az OSZK-ba (a három példányban beküldendı dokumentumféleségek körét a jogszabály melléklete határozza meg). ki illetve mi felelıs a beszolgáltatásért vagy annak elmulasztásáért A köteles példány beszolgáltatás kötelezettsége és felelıssége a kiadót, közreadót vagy az elıállítót terheli, de lehet, hogy mindkettıt. (Hazánkban az elıállítót.) hány példányra vonatkozik az ingyenes beszolgáltatási kötelezettség, mely intézmények részesülnek a köteles példányból és hogyan kapják meg Egyik forma, hogy a beszolgáltatásra kötelezettıl közvetlenül kapják meg a könyvtárak a nekik járó köteles példányt, vagy a másik forma, amikor a beszolgáltatásra kötelezett a jogszabályban megadott összes köteles példányt egy központi helyre küldi be és onnan osztják szét a könyvtáraknak. Ez utóbbi használatos hazánkban is, 1952-tıl az OSZK központi feladata a köteles példányok begyőjtése és szétosztása, illetve a beszolgáltatási kötelezettség betartásának ellenırzése és a mulasztások bírságolása.

19 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 19/48 A köteles példányokra vonatkozó szabályozásnak tartalmaznia kell J. T. Jasion szerint: a dokumentumok tartalmi körét a dokumentumtípusok felsorolását a beszolgáltatás alól mentesülı dokumentumokat a köteles példányok lelıhelyét, győjtıit a használói kör megjelölését azt az idıtartamot, melyre a szolgáltatási kötelezettség fennáll a tulajdonosra, a szabályozásra és a fenntartásra vonatkozó információkat A beszolgáltatás kötelezettsége és felelıssége a kiadót, közreadót, vagy az elıállítót, esetenként mindkettıt vagy a kettıt egyetemlegesen terheli amennyiben a kötelezettség több példányra vonatkozik és az egész országos könyvtári rendszer ellátását is szolgálja, ez kétféle gyakorlattal oldható meg: a jogi szabályozásban meghatározott könyvtárak közvetlenül kapják meg a szolgáltatásra kötelezettıl az ıket illetı példányt centralizált beszolgáltatási és elosztási rendszer: a központi szerepet többnyire a nemzeti könyvtár tölti be, megkapja, majd szétosztja a köteles példányokat. A központosítás lehetıséget ad a központi ellenırzésre, a szabályozott elosztásra, de a beszolgáltatás elmulasztásának nagyobb az esélye. a magyarországi szabályozás 1952 óta az OSZK központi szolgáltatásainak körébe sorolja: a köteles példányok begyőjtését a beszolgáltatási kötelezettség betartásának ellenırzését a mulasztások szankcionálásának kezdeményezését a példányok szétosztását az érvényes jogszabályban meghatározott könyvtárak között

20 Könyvtártan I. évfolyam, 1. félév (2003) 20/ tétel: AZ ÁLLOMÁNYGYARAPÍTÁS MUNKAFOLYAMATA TÁJÉKOZÓDÁS A DOKUMENTUMOKRÓL: Az állománygyarapítás elsı mozzanata az új kiadványok áttekintése, ehhez különbözı segédeszközök állnak rendelkezésre. A megjelenı dokumentumokat a gyarapítás gyakorlata felıl tekintve két nagy csoportba oszthatjuk: egyesekhez a kereskedelmi forgalomból juthatunk hozzá, másokhoz egyéb módon. A kereskedelmi forgalomba kerülı kiadványokról tájékoztatnak például a kiadói és könyvterjesztıi jegyzékek, elınyük, hogy kellı idıben (általában közvetlenül a megjelenés elıtt vagy után) hívják fel a figyelmet a beszerezhetı dokumentumokra, hátrányuk, hogy nem adnak megbízható értékelést, kritikát a dokumentumról, illetve nem tájékoztatnak azokról a dokumentumokról, melyek a kereskedelem csatornáin kívül maradnak. Értékelést, kritikát az egyes dokumentumokról folyóiratokban megjelent bírálatokból kaphatunk, ezért ajánlatos ezeket is folyamatosan figyelemmel kísérni. A könyvtárak részére készül az Új könyvek címő állománygyarapítási tanácsadó, mely a hazai könyvtermés áttekintését tartalmazza, kéthetente jelenik meg, évente kb dokumentumot ismertet. Nagyjából felöleli a hazai kereskedelmi forgalomba kerülı ifjúsági-, szép- és ismeretterjesztı irodalom teljes körét és a tudományos, illetve szakkönyvek kb. felét. Az Új könyvek fıleg a közmővelıdési könyvtárak, iskolai könyvtárak és kisebb szakkönyvtárak részére lehet a tájékozódás kizárólagos eszköze. Az Új könyvek teljes címleírást közöl és részletes annotációt ad, melyben a könyv tartalmának ismertetése mellett felhívja a figyelmet a várható olvasói igényekre és jelzi, ha a régebbi kiadások elavultak. A szóbeli értékelésen kívül minısítı jelek segítenek a válogatásban: A - alapellátást nyújtó könyvtárak törzsanyaga; a - beszerezhetı az alapellátást nyújtó könyvtárak részére; B - középfokú ellátást nyújtó városi könyvtárak törzsanyaga; b - beszerezhetı a középfokú ellátást nyújtó könyvtárak részére; K - kézikönyvek; külön jel utal a gyermekirodalomra, az iskolai könyvtárak részére javasolt mővekre stb.. (A minısítı jelek részletes magyarázata megtalálható az Új könyvek füzeteiben!) A kereskedelmi forgalomba nem kerülı dokumentumokról a különbözı bibliográfiák tájékoztatnak, egy-egy állam teljes könyvtermése a nemzeti bibliográfiájuk segítségével tekinthetı át, a szakkönyvtárak állományának gyarapítói a saját területük szakbibliográfiáit is figyelik. A dokumentum kiválasztás forrásai lehetnek tehát: nemzeti bibliográfiák; szakbibliográfiák elıny: viszonylag teljes tájékoztatást nyújt az ország dokumentumtermésérıl; szakrendi csoportosításban közli a dokumentumokat; pontos, hiteles leírásokat tartalmaz a szabványok szerint; közli az árat hátrány: késedelmes megjelenése és nincs benne teljes mélységő tájékoztatás a tartalomról kiadói jegyzékek, kiadói katalógusok: friss információkat közöl; általában rövid ismertetéseket ad a mőrıl, illetve a szerzırıl; bibliográfiai leírások nem pontosak; képekkel illusztrált; feltüntetik az árat. Lehet egy kiadó új dokumentumainak jegyzéke; egy kiadó összesített, teljes jegyzéke vagy több, hasonló profilú kiadó közös jegyzéke. kereskedelmi jegyzékek, kereskedelmi katalógusok kereskedelmi, reklám céllal kiadott jegyzékek, katalógusok Books in Print kiadványok: újonnan megjelenı publikációk kurrens tájékoztató kiadványtípusa egyes dokumentumtípusok megjelenésérıl tájékoztatnak, összegzı, országon belüli vagy kívüli, illetve nyelvtıl független összeállítások (pl. könyvek; idıszaki kiadványok; audio-, vizuális-, micro- dok-ok) aukciós katalógusok; antikvár könyvészetek: antikvár kereskedelem aktuális piaci kínálatáról tájékoztatnak; szerepük a retrospektív állománygyarapításban van szak- és szépirodalmi folyóiratok: hirdetéseket, kurrens bibliográfiai jegyzékeket jelentetnek meg a kiadott dokumentumokról; igen fontosak a közölt ismertetések, recenziók, tanulmányok könyvtári katalógusok; gyarapodási jegyzékek; központi lelıhely-nyilvántartások személyes piackutatás elınye, hogy a dokumentum kézbe vehetı, megnézhetı (könyvkiállítások, vásárok, boltok) antikvár kereskedésekben ritka, értékes kiadványokat is ki lehet fogni, leadhatók elızetes igények is olvasói javaslatok (gondosan meg kell vizsgálni!) kívánságjegyzék az olvasóktól Egy dokumentum kiválasztásakor elsıdleges szempont a tartalma, információs értéke és fontos a muzeális értékének megítélése is, mindig az adott könyvtár győjtıkörét kell szem elıtt tartani kiválasztáskor.