Összeállította: dr. Démuth Ágnes Alapfogalmak egy lehetséges definíciója a bevezetés a pszichológiába címő kurzushoz:

Átírás

1 Személyiség: olyan biológiai alapokon alakuló rendszer, melyben a tanulás hatására megjelenı viselkedés a megismerı folyamatokhoz kapcsolódó érzelmek és motívumok hatására viszonylag állandó jellemzıket mutat. Olyan, viszonylag stabil viselkedésmintázat, mely a megismeréshez kapcsolódó érzelmek és motívumok egyedi mintázatát mutatja, s a tanulás és érés hatására, folyamatosan változik. Megismerı folyamatok: Az idegrendszer mőködéséhez kötött folyamatok, melyek lehetıvé teszik a külvilággal való kapcsolatot, a beérkezett ingerek lenyomatának tárolását, s ezek feldolgozását annak érdekében, hogy azt változtatni tudjuk. Érzékelés észlelés: Az a legelemibb megismerı folyamat, mely az érzékszervek mőködését feltételezi, s lehetıvé teszi, hogy az ingerek eljussanak az idegrendszerhez. Egymást feltételezı folyamatok, mivel érzékelés nélkül nincs észlelés. Az észlelés győjtıfogalom, nem azonos fogalom az ingerek tudatosításával! Emlékezet: Az a megismerı folyamat, mely lehetıvé teszi, hogy a valóság ingereit akkor is fel tudjuk idézni, ha azok fizikailag aktuálisan nincsenek jelen. Tár-elméletek: Az emlékezetre vonatkozó elméletek, melyek arra utalnak, hogy az emlékezet nem egységes egynemő, hanem különbözı funkciókkal mőködı rendszer, melynek két alapegysége a munkamemória és a hosszú távú emlékezeti tár. RTM STM munkamemória: Az emlékezeti mőködés elıfeltétele. Ebben a tárban nagyon rövid ideig, az ingerek ismétlésével tárolható bizonyos, korlátozott mennyiségő inger (7±2). Az az inger, mely nem ismétlıdött ebben a tárban, nem fog bekerülni a hosszú távú memóriába. HTM LTM hosszú távú memória: győjtıfogalom, azon emlékezeti tár neve, melynek különbözı összetevıi rendszerként teszik lehetıvé, hogy megtanult valóságelemeket akár 40 év múlva is képesek legyünk felidézni. Implicit memória: A hosszú távú emlékezeti tárnak azon része, melyben tevékenységek - képességek raktározódnak, s verbalizálni ezeket csak hosszú gyakorlás után lehetséges. (Csak indirekt módon, cselekvéssorba ágyazódva hívható elı az ismeret.) Explicit (deklaratív, a tudni, hogyan elve )tár: A hosszú távú memória azon mőködési egységei, melyek az emléknyomokat verbalizálható, közvetlenül elıhívható formában tárolják /7

2 Procedurális emlékezet: az implicit tár másik elnevezése, mely azt fejezi ki, hogy valamely tevékenységsor képesség tárolását végzi. Szemantikus tár: a hosszú távú emlékezet azon része, mely a valóság ingereinek nyomát azok jelentéstartalmának (hangsor+jelentés) felidézésével teszi lehetıvé. Az emléknyomok fogalmak, sémák rendszerében tárolódnak, melynek szerkezete lehet háló és alá-fölérendelı viszonyban elrendezıdött. Autobiografikus önéletrajzi epizodikus - szituatív emlékezet: a hosszú távú memóriának az a része, melyben az emléknyomok a személyes érintettség, a személyiség által átélt helyzetek alapján hívhatók elı, ehhez gyakran elég a szituációnak magának, vagy a szituációhoz kapcsolódó érzelemnek a felidézése. Konszolidációs idı: az emléknyom megszilárdulásához szükséges idı, mely a tanult dolog minıségétıl, mennyiségétıl függ, de minimum 20 perc. Ez alatt az idı alatt más típusú tevékenységet kell végezni, mert ha az emlékezetet újabb ingerekkel terheljük, nem rögzülhet az emléknyom nem lesz felidézhetı az információ. Tanulási törvények: mindazon elméletek összessége, melyek kísérletek tanulságai alapján azt sorolják fel, milyen esetekben lesz eredményes, illetve eredménytelen a tanultak hosszú távú memóriában való rögzítése. Proaktív gátlás: a tanulás eredményességét akadályozó tényezı, mely akkor mőködik, ha egy korábbi tanulás megakadályozza a késıbbi tanulás eredményének rögzülését az emlékezetben. (Pro: elıre felé vivı, ható, pl.: progresszív erık) Retroaktív gátlás: a tanulás eredményességét akadályozó tényezı, mely akkor mőködik, ha a késıbbi tanulás törli az elızı tanulás bevésés emléknyomait. (Retro: hártafelé ható, hátráltató, pl.: retrográd erık) Homogén gátlás: Eredményében különbözik a másik két gátlástól. Akkor lép fel, ha egymáshoz nagyon hasonló, vagy teljesen megegyezı dolgot tanulunk. Ilyenkor az emléknyomok pontos felidézhetısége ütközik akadályba, mert a hasonló elemek keverednek. (Pl.: évszámok tanulása esetén az irodalmi évszámok keveredhetnek a történelmi évszámokkal.) Tanulás: valamely tevékenység gyakorlása, többszöri ismétlése tartós változást okoz az idegrendszerben. (Viselkedésváltozást is okozhat.)(idegrendszeri változás: Új szinapszisok keletkeznek, illetve a már meglévı szinapszisokban a mőködés változhat.) Kritériumig tanulás: valamely tevékenység addig való gyakorlása, hogy a tanulási folyamat után közvetlenül a megtanultakat hibátlanul reprodukálni tudjuk /7

3 Túltanulás: a kritériumig tanulás után minimum húsz perccel, ellenırizzük, újra reprodukáljuk a tanultakat. Az elfelejtett részleteket újratanuljuk. Gyakorlatilag ez nem más, mint idıben folyamatos ismétlés. Ennek lesz csak az az eredménye, hogy a túltanulással elsajátított tevékenység akár harminc év múlva is felidézhetı lesz. (Ismétlés a tudás anyja.) Tanulás-elméletek: azon tudományos elképzelések összessége, melyek arra vonatkoznak, mikor, minek a hatására következhet be tanulás, illetve milyen típusait különbözteti meg a pszichológia a tanulásnak. Elsı típusú kondicionálás, asszociációs tanulás: Két inger térben és idıben közeli társítása (megerısítéssel), melynek hatására az egyik inger jelenléte, megjelenése, automatikusan kiváltja az ingerre adott választ a válaszreakció felidézi a kiváltó ingert. (Iskolai tanulás során a fogalom nevének társítása a jelentéstartalommal definícióval. Jelentkezhet megértéssel együtt is, de önmagában a két inger társítása csak reprodukció!) Második típusú operáns kondicionálás próba szerencse tanulás: Egy véletlenül kivitelezett, megjelent tevékenység következetes megerısítése, melynek irányától függıen az adott tevékenység megjelenik, illetve a nem kívánatos tevékenység el fog tőnni. (Mechanikus feladatmegoldásnal, pl. matematika órán: egy típusfeladatot annyiszor oldatunk meg, a hibás megoldásokat negatívan megerısítve, hogy a továbbiakban a pozitívan megerısített válaszreakció jelenik csak meg. Ha indoklás megértés nélkül használjuk a megerısítést, csak mechanikus reprodukálás alakul ki!) Belátásos tanulás: az elızetesen már a hosszú távú memóriában tárolt emléknyomok között, látszólag elızmény nélkül, kapcsolat, összefüggés jelenik meg, mely lehetıvé teszi, hogy korábbi ismereteinket egy új helyzetben, másképpen is tudjuk alkalmazni, mint azt korábban megtanultuk. Ez már tulajdonképpen gondolkodást is feltételezı folyamat, nem csak emlékezeti mőködés. Szociális tanulás-elmélet: viselkedés elemeket azonos ingerre eltérı reakciókat nem csak magunk produkálhatunk, hanem a szociális másik megfigyelésével is elsajátíthatunk utánzás, modellkövetés formájában. Így tanuljuk meg a differenciált érzelmek kifejezését, így sajátítjuk el szociális szerepeinket /7

4 Mnemotechnika: a nehezen bevéshetı, felidézhetı ingerek bevésését, felidézését megkönnyítı eljárások összessége; olyan technikák, eljárások, melyek megkönnyítik a bevésést és a pontos felidézést. Legegyszerőbb formája magának az ismételgetésnek a használata, bonyolultabb formái pl.: a mozaikszó alkotás, helyhez kötés, ABC-sorrendbe való állítás,ritmus, dallam hozzárendelése egy információsorhoz, stb. A személyiségnek magának kell rájönnie, melyek a számára leghasznosabb eljárások. Fogalom: a tárgyak egy osztályára, események meghatározott jegyeire vonatkozó szimbólum. (pl.: hangsor+ jelentés) Konkrét és elvont típusait ismerjük. Diszkrimináció és generalizáció segítségével juthatunk hozza. Prototipikus jelentés: Egy fogalom legjobb legismertebb példája. A madár, mint fogalom, s annak jelentése a fecskéhez sokkal inkább kapcsolódik, mint a pingvinhez. Pedig, a madár differencia specifikájához (tudományos fogalmához) nem tartozik hozzá a röpülni tudás. Márpedig, ha a fecske ismeretében következtetjük ki a fogalmat, a repülés (tévesen, helytelenül) be fog kerülni a definícióba. Magjelentés: egy fogalom tudományos jelentése definíciója. A magjelentés csak a szükséges és elégséges feltételeket tartalmazza egy fogalomra vonatkozóan. Séma: tudásszervezı tudás. A séma a fogalom köré rendezıdött tudás-elemeket is tartalmazza, s a sémák hálószerő szerkezetet alkotnak. A bennük található közös tudáselemek mozgósításával egy fogalom több különbözı helyrıl, összefüggés kapcsolatrendszerben is felidézhetı. Folyamatosan bıvül életünk során a sémák rendszere. Minél összetettebb a sémarendszer, annál könnyebben lehet összefüggéseket keresni, lényeget kiemelni információ-egységek között közül. Képzelet: Az a megismerı folyamat, mely lehetıvé teszi, hogy a valóság olyan ingereit legyünk képesek önmagunk és mások számára érzékletessé tenni, melyeket személyesen soha nem tapasztaltunk meg (reproduktív képzelet), illetve olyan ingereket legyünk képesek megalkotni, melyek a valóságban soha nem léteztek (produktív képzelet) /7

5 Gondolkodás: Az a legmagasabb szintő megismerı folyamat, melynek elıfeltétele az összes többi megismerı folyamat mőködése. Ez teszi lehetıvé, hogy a korábban szerzett ismeretek, tapasztalatok alapján, már meglévı megoldó-képletek módosításával, újak alkotásával, a személyiség számára új, ismeretlen problémahelyzeteket meg tudjuk oldani. A legmagasabb szintő kognitív produktív tevékenység, amit a problémahelyzet felismerése és megoldása jellemez. (Lénárd Ferenc) Probléma: Problémáról akkor beszélünk, ha a személyiség tvékenységének meghatározott célja van, de nem látja a cél eléréséhez vezetı utat. (Woodworth Schlossberg) Minden olyan helyzet, feladat, kérdés, melyre a választ, a megoldást nem tudjuk azonnal, pontosan megtalálni. (Bartha Szilágyi) Pszichológiai gondolkodási mőveletek: a probléma felismeréséhez, beazonosításához szükséges gondolkodási mőveletek, melyekre a logikai gondolkodási mőveletek épülnek amelyekbıl a logikai gondolkodási mőveletek levezethetık. Analízis: a valóság valamely tényének gyakorlatban vagy gondolatban való, összetevı elemeire bontása. Szintézis: Az önálló komponensnek tekinthetı részek egésszé kapcsolása. Összehasonlítás: (csoportba sorolás) a valóság két vagy több elemének azonosságát vagy különbözıségét megállapító mőveletsor. Összefüggések (relációk) felfogása megnevezése: az összehasonlítás után a valóság két vagy több eleme közötti összefüggés, reláció, viszony megnevezése (eszköz cél; ok okozat; lényeges lényegtelen ) Kiegészítés: a reláció nem ismert tagjának megtalálása a valóság ismert elemeinek és a reláció megnevezésének birtokában (szöveg, képsor, eseménysor) Általánosítás: az egy fogalomhoz tartozó, fölérendelt fogalo9m megtalálása, értelmezése. Rendezés: a valóság elemeinek csoportjából egy bizonyos elv alapján való válogatás. Analógia: a valóság két eleme között megtalált reláció megnevezése alapján egy megadott ismert harmadik adathoz lehet megkeresni a negyedik adatot. Motiváció: Valamely tevékenységre való késztetettségi állapot, mely az alacsony szinttıl a magasig (arousal) terjedhet. (Barkóczi Putnoky) Intrinzik motívum: olyan tevékenységet kiváltó ok, mely azért jön létre, mert maga a tevékenység elvégzése bír belsı pszichés jutalmazó értékkel /7

6 Extrinzik motívum: minden olyan tevékenység, melyet azért végzünk, mert valamilyen büntetést el akarunk kerülni, illetve valamilyen jutalmat (pénzbeli és vagy anyagi) meg szeretnénk szerezni. (Csak addig van tevékenység-kiváltó szerepe, míg a büntetés vagy jutalmazás lehetısége fennáll külsı személy, intézmény részérıl.) Teljesítménymotiváció: személyiség diszpozíció; hosszú idın keresztül, változatlanul fejezi ki a személyiség abbéli vélekedését, hogy minek tulajdonítja a saját teljesítményéhez kapcsolódó eredményességet sikert, illetve az eredménytelenséget kudarcot. A teljesítményhez kapcsolódó elvárás, mely befolyásolja a feladatvégzés minıségét. Kompetencia motívum: a tevékenység sikeres kivitelezésének érzése, a hatékonyság tapasztalata; annak átélése, hogy ha akarok megtenni valamit, akkor az elıbb-utóbb sikerülni is fog. A sikerorientált teljesítménymotiváció alapja. Sikerorientált telj. motiváció: Olyan állapot, melynek hatására a sikert, eredményességet, belsı oknak (okos, kitartó, ügyes, értelmes, tehetséges vagyok) tulajdonítja a személyiség, a sikertelenséget pedig külsı oknak (véletlen, pillanatnyi állapot, erıfeszítés idıleges hiánya). Kudarckerülı telj. motiváció: a teljesítményekkel kapcsolatos vélekedést az határozza meg, hogy a személyiség a kudarcot, sikertelenséget tulajdonítja belsı oknak(képességek alacsony szintje vagy hiánya), s a sikert külsı oknak, tehát véletlennek, szerencsének. Ennek alapján a sikert nem képes átélni, hisz ennek elérése nem saját személyiségéhez, hanem külsı hatásokhoz kapcsolódik. Az ilyen típusú motivációval bíró személyiség tehát a kudarc elkerülésére törekszik, ezért vagy a nagyon könnyő feladatokat választja (kicsi a valószínősége, hogy kudarc lesz a következmény), vagy a nagyon nehéz feladatot. Az ugyanis nem kudarc, ha olyasmit nem tudok teljesíteni, amit a többség sem tud. Igényszint: nehéz leválasztani a teljesítménymotivációról, de nem minden tevékenységterületre kiterjedı, elızetes elvárás arra vonatkozóan, milyen szinten tudom kivitelezni az aktuális tevékenységet. Ha megfeleltem az elızetes elvárásomnak, akkor emelem a megismételt tevékenység elıtt az elvárás-szintemet. Ha alatta teljesítette, vagy szinten tartom, vagy csökkentem. Az elvárásom tevékenységenként és szituációnként változik /7

7 Érzelmek: valamely inger hatására megjelenı vegetatív változások, melyek megjelenését kognitív alapon (a konkrét szituáció elemzésének eredményét összevetjük korábbi, hasonló helyzetben szerzett tapasztalatainkkal)értelmezzük, melynek hatására megjelennek a címkének megfelelı mimikai jelzések, s ennek alapján élünk át valamilyen kellemes vagy kellemetlen érzést. Alapérzelmek: velünk született érzelmek, amiket nem kell sem gyakorolnunk, sem tanulnunk ahhoz, hogy megjelenjenek (félelem, düh, bánat, öröm, meglepetés undor) Differenciált érzelmek: azok az érzelmek, melyeket szociálisan tanulunk, s kinyilvánításuk kultúrafüggı. Intelligencia: pszichológiai viták, kutatások középpontjában álló fogalom. Azon képességek és adottságok összessége, melyek a világban való tájékozottság, abban való eligazodás különbözı szintjére egyféle magyarázatul szolgálhatnak. Általánosan elfogadott vélemény, hogy létezik egy olyan összetevıje, amit különbözı jelentéstartalmakkal, de általános intelligenciának nevezünk, s van egy olyan, mely speciális képességeket foglal magában. A két komponens közötti viszony, egymásra hatás mechanizmusa vita tárgyát képezi /7