Átírás

1 ELEMZÉS ÉS TANULMÁNY A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK ESÉLYEGYENLŐSÉGÉÉRT KÖZALAPÍTVÁNY ÁLTAL TÁMOGATOTT SZÜLŐSEGÍTŐ SZOLGÁLTATÁSOKRÓL ORBÁN ANIKÓ BUDAPEST,

2 Bevezetés 4 I. Szervezetfejlesztés a társadalomtudományokban 5 II. A szociális szolgáltatást nyújtó intézmények sajátosságai a szervezetszociológia fogalomrendszerében 7 II. 1. Általában a szervezetekről 8 II A szolgáltatás 12 II Működési feltételek 13 II Jogszabályi háttér 15 II Pénzbeli és személyes gondoskodást nyújtó ellátási formák, a tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermekek után megállapítható ellátások 20 II A szülősegítés jogi szabályozása 27 III. 1. A vizsgálat céljai és módszerei 41 III. 2. A válaszadó pályázók általános, szervezeti és működési jellemzői 44 III. 3. A pályázók alaptevékenységének jellemzői, a pályázatok és a támogatással megvalósult tevékenységek jellemzői 60 IV. Következtetések 89 IV. 1. Az elemzés eredményeinek szervezetfejlesztési vonatkozásai 89 IV. 2. Javaslatok a szervezetfejlesztés további irányaira hálózatfejlesztés és szolgáltatáscsomag 98 IV Hálózatfejlesztés 98 IV Szolgáltatáscsomag 101 Irodalom 117 Ábra- és táblázatjegyzék 119 Mellékletek 120 3

3 Tanulmány a Bevezetés A 80-as évek második felétől kezdődően és különösen a rendszerváltást követően a fogyatékos-ellátás területén korábban kizárólagosan jelenlévő gyógypedagógiai szemlélet szakmai megközelítése kiszélesedett. A szociális segítő szakmák, a mentálhigiénia, a különböző terápiás iskolák és módszerek egyre fontosabb helyet kaptak a fogyatékos ellátás módszertanában. A folyamatban jelentős szerepe volt a civil szervezeteknek, hiszen az általuk szervezett, korábban nem jellemző ellátási formák a lakóotthonok, a korai fejlesztés, a támogatott foglalkoztatási programok, stb. már ebben az interdiszciplinális szakmai környezetben kezdték meg működésüket, illetve az új terápiás technikák és módszerek gyakorlati integrációja és képzése máig elsősorban civil szervezéssel valósul meg. 1 A sajátos nevelési igényű gyermekeket a közelmúltig hagyományosan speciális intézményekben, szegregáltan oktatták, nevelték. Jelenleg is zajlik e hagyományos nevelési forma kizárólagosságának feloldása, melynek célja, hogy csak azok a gyermekek részesüljenek speciális intézményi ellátásban, akiknek állapota ezt indokolja, a többiek integrált környezetben, többségi oktatási intézményben folytathassák a tanulmányaikat. A terület szakemberei egyetértenek abban, hogy a fogyatékos emberek maradéktalan társadalmi befogadásának elsődleges és leghatékonyabb eszköze a szemléletváltás, amely hozzájárul a társadalomban jelenlévő előítéletek, az irányukban megfigyelhető tartózkodás, a fogyatékos emberek és családjuk esetében tapasztalható elszigetelődés felszámolásához. Az FSzK ezt a folyamatot kívánta elősegíteni azokkal a szülősegítő programokat támogató pályázati lehetőségekkel, melyek célja a környezet alakítása a sajátos nevelési igényű gyermekek és családjaik életminőségének javítása, a társadalmi beilleszkedés elősegítése érdekében. A jelen tanulmány célja, hogy az elmúlt években megvalósult pályázatok dokumentációja és a pályázó szervezetek tapasztalatainak, igényeinek összegyűjtött adatai alapján 1 (Civil Szemle 2008/1-2.) 4

4 rámutasson azokra a jellemzőkre, sajátosságokra, melyek a további szervezeti és tartalmi - fejlesztések szempontjából meghatározóak lehetnek. 2 I. Szervezetfejlesztés a társadalomtudományokban A szervezetfejlesztés, a szervezeti változások menedzselésének egyik módszere valamikor a 60-as évek táján alakult ki. Az elnevezés eredete nem egyértelmű, Blake, Mouton, Shepard, Beckhard és McGregor nevéhez köthető, akik a beavatkozás újszerűségét akarták hangsúlyozni azáltal, hogy az általános menedzsmentfejlesztéstől, T-csoport tréningtől, vagy emberi erőforrás tréningtől eltérő megfogalmazást alkalmaztak. A fejlesztés rész a folyamat dinamizmusát hivatott kifejezni a javítás helyett, a szervezet kifejezés használatával pedig az egész rendszerre kiterjedő voltát emelték ki. Beckhard (1969, p. 9.) a következőképpen fogalmazott: A szervezetfejlesztés egy tervezett, egész rendszerre kiterjedő, felülről vezérelt erőfeszítés, a szervezeti hatékonyság és egészség növelésére, a szervezet folyamataiba történő tervezett beavatkozásokon keresztül, a magatartástudomány eredményeinek felhasználásával. Bennis (1969) a változásra adott válaszként értelmezi, míg Burke (1994) a szervezeti kultúra változtatási folyamatának tekinti. French és Bell (1995, p. 28) definíciójukban részletesen felsorolják a szervezetfejlesztés jellemzőit. Szerintük a szervezetfejlesztés a felső vezetés által támogatott és vezetett, hosszú távú erőfeszítés, a szervezet víziójának, empowermentjének, tanulásának, problémamegoldó folyamatainak javítására, a szervezeti kultúra folyamatos, együttműködő menedzselésén keresztül, külön figyelemmel a munkacsoportok és más csoport konfigurációk kultúrájára, felhasználva a tanácsadó támogató szerepét, az alkalmazott magatartástudomány elméletét és módszereit, beleértve az akciókutatást is. Hasonlóan az elméleti kutatókhoz, a hétköznapi gyakorlatban sem használják a kifejezést teljesen egyértelműen. Vannak, akik az utóbbi definíciónak megfelelően szűkebben, egy bizonyos típusú beavatkozásként értelmezik a szervezetfejlesztést, mások bármilyen, a szervezet működésének javítására tett intézkedést beleértenek ebbe a fogalomba. Jelen esetben a 2 Kőpatakiné Mészárom Mária: A gyógypedagógia az együttnevelésben, OKI,

5 szűkebb értelmezést érdemes követni, mely szerint azt a beavatkozást tekintjük szervezetfejlesztésnek, melynek célja a szervezet problémáinak megoldása, és kihasználatlan lehetőségeinek kiaknázása a szervezet tagjainak aktív közreműködésével. Ebben a megközelítésben a lényeg a szervezetek problémáinak meghatározásán és a megoldáshoz szükséges készségek, képességek fejlesztésén van. A folyamat eredményeként a szervezet nem csak azt a konkrét problémát oldja meg, amivel szembekerült, hanem megtanulja saját szervezetét is fejleszteni. A szervezetfejlesztés folyamata három fő szakaszra tagolható, ezek: a szervezet állapotának diagnosztizálása, a beavatkozások, akciók megvalósítása, és hatásuk értékelése (French and Bell, 1995). A sikert a fejlesztési folyamat hatékony menedzselése biztosíthatja. Számos tényezőt kell figyelembe venni, és összehangolni a szervezet sikereres működése érdekében. Talán az egyik legfontosabb feladat a változás folyamatának megértése, hiszen a szervezetfejlesztés során a szervezet tudatos megváltoztatására törekszünk. A változás folyamatának megismerése azért fontos, mert ezek a mechanizmusok zajlanak le a szervezetekben minden apró változás során. A szervezeti tagok cselekvéseit mozgató folyamatok felismerése, megértése hozzásegítheti a vezetőket, hogy beavatkozásaik eredményesek legyenek. 3 A folyamatok újragondolása esetén gyakran célszerű teljesen elvonatkoztatni az adott szervezet aktuális működési módjától, ezt jelenti az üres lap típusú megközelítés. Érdemes pusztán a józan észre hagyatkozva újragondolni az adott szervezet alapvető kérdéseit: a szervezet stratégiája, céljai, a kliensek elvárásai és igényei, az alapvető folyamatok értéknövelő megközelítése, a változás lehetőségei, a jelenlegi működés és folyamatok problémái, 3 Újhelyi Mária: Az emberi erőforrás menedzsment és fejlesztés, valamint a szervezetfejlesztés kapcsolata, Ph.D. értekezés, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem,

6 elképzelések a kliensek igényeinek jobb kiszolgálására, a támogató folyamatok újraalakításának lehetőségei, a jelenlegi működés és egy esetleges változtatás kapcsolódási lehetőségei, a szervezeti átalakítás és folyamatszervezés kérdései, az emberi erőforrás javításának lehetőségei, esetleges alternatívák megléte. A jelen téma szempontjából érdemes kitérni a közszféra szervezeteinek problémáira. Sokféle oka van annak, hogy a közszféra hatékonysága alacsony, néhány ezek közül: a szervezet: a közszolgálati szervezetek gyakran a kliensek szolgálata helyett a belső szabályaikat és a kényelmes működést helyezik a középpontba; tehetetlenségi nyomaték: a kliensek ugyan elégedetlenek lehetnek a szolgáltatással, mégis a szervezet átalakítása nagyon lassú; a bemenő információk nem a megfelelő kimenetet eredményezik: a szervezeten belül az informormáció áramlás a szervezet működésének minőségét illetően jelentősen torzulhatnak; kockázatkerülés: a közszolgálat, a bürokrácia kockázatkerülő; a szervezetirányítási készségek alacsony foka: az elmúlt időszakra elmondható, hogy a közszolgáltatások minősége és az azt előállító szervezet menedzsmentje nem kapott kellő figyelmet. 4 A következőkben a szervezetfejlesztés folyamatának jellemzőit szűkebb keretek között, a szociális szervezetekre vonatkoztatva tekintjük át. II. A szociális szolgáltatást nyújtó intézmények sajátosságai a szervezetszociológia fogalomrendszerében 4 Mészáros József: Újragondolt közszolgáltatás, 2004, Budapest, in. Helmich Dezsõ, Szántó Zoltán (szerk.): Metodológia, Társadalom, Gazdaság, Közgazdasági Szemle Alapítvány, o. 7

7 II. 1. Általában a szervezetekről A szervezetek az emberek által tudatosan létrehozott oly képződmények, amelyekben az emberek egy csoportja tevékenykedik, ezt valamilyen együttes cél érdekében teszik. A meghatározott célok érdekében folyó tevékenységek szabályozzák a szervezet belső viszonyait, céljait, feladatait, a feladatok megosztását leírják, deklarálják, vagyis formába öntik. (Jávor I., 1993.) A formális szervezetek lényeges jellemzője, hogy pontosan kijelölt határaik vannak: a belül lévők a szervezet tagjai, a külső a kliensek köre, akik számára a szervezet szolgáltatást nyújt. E szervezetek célkövető, irányított rendszerek. A szervezeteket rendszerként szükséges kezelni, tehát nemcsak az elemei közötti összefüggések és az általuk alkotott struktúra a fontos, hanem az is, hogy az egyes részek egymás nélkül nem tudnák ellátni feladatukat, tehát az egyes területeken bekövetkező változások egyértelműen befolyásolják a többi működését. A szervezetek szociológiai megközelítése eltérő lehet. Ennek részben történeti okai vannak, mivel minden korszak a saját technikai-tudományos színvonalának megfelelő hasonlatokkal próbálja leírni a szervezeteket, részben oka a szervezet komplexitása, ami sok lehetőséget nyújt az eltérő értelmezésre. Ismereteink rendszerezéséhez azonban szükség van valamilyen értelmezési, vonatkoztatási keretre, annak ellenére, hogy egy meghatározott megközelítéssel nem lehet teljes egészében leírni a valóságban végbemenő folyamatokat. A társadalomban működő szervezetek sokféleségének is következménye, hogy a szervezetszociológia története során létrejött szinte valamennyi paradigma ma is relevánsnak tekinthető. Egy-egy szervezettípus leírásakor vagy gyakorlati probléma megoldásakor többféle megközelítés egyidejű használata is indokolt, mert tisztán nem létezik egyik modell sem. A szervezetek kategorizálásának nyolc gondolkodási rendszere: a szervezet mint gépmodell (racionális szempontokat kell bevinni a szervezet kezelési folyamataiba); mint organizmus (a változó környezet figyelembevétele); mint agy (információk az irányításban és működésben); mint kultúrák (értékek, kooperációs formák, szankciók); mint politikai rendszerek (érdek, hatalom, konfliktus); mint pszichikus börtönök (az emberek tu- 8

8 datának előtérbe helyezése); mint folyamat és változás (a környezetbe ágyazottság kerül előtérbe); mint az uralom eszközei (előtérbe kerül a deviancia) (Gareth Morgan). A jelen téma vizsgálatának szempontjából egy paradigmát érdemes kiemelni: abból kiindulva, hogy ma a társadalmi környezet folyamatos, gyors változása, átalakulása az intézmény számára folyamatos alkalmazkodási kényszerként jelenik meg, az organikus modell alkalmazása célszerű. T. Burns és G. M. Stalker megközelítése szerint a racionalitás mást jelent egy stabil környezetben és mást gyorsan változó feltételek mellett. A szervezetet, mint organikus rendszert úgy értelmezik, mint amely kitűzött céljai elérése érdekében a külső feltételek figyelembevétele mellett legalkalmasabb módon rendezi és átrendezi belső viszonyait. Alaptételük, hogy a szervezet nem vizsgálható önmagában, kizárólag a környezetével együtt, a környezet szervezetre gyakorolt hatását középpontba állítva. A szervezet a különböző környezeti hatásokra belső viszonyainak megváltoztatásával reagál. Az alkalmazkodási mechanizmus vizsgálata kimutatta, hogy a szervezeti racionalitás értelmezése a környezeti feltételek figyelembe vételével lehet csak teljes. (B. Scott, 1981.) II. 2. A szociális szolgáltatást nyújtó és oktatási tevékenységet folytató szervezetek A szociális szolgáltatást nyújtó, oktatási tevékenységet folytató szervezetek tipológiai besorolásához Katz és Kahn rendszerét indokolt alkalmazni, melyben a szerzők négy elsőrendű és tíz másodrendű tényezőt határoztak meg. Az általuk alkalmazott négy általános szervezettípus - produktív, adaptív, fenntartó, igazgatási-politikai - közül a témánk szempontjából releváns szervezetek a fenntartó kategóriába sorolhatóak. E csoport jellemző tulajdonsága, hogy az egyének szocializációjával foglalkozik, célja, hogy az egyének betölthessék szerepeiket a társadalomban. A másodlagos tényezők szerinti besorolás egyik lehetséges kritériuma, hogy a szervezet emberek vagy dolgok formálásával éri-e el célját. Amennyiben tevékenységének középpontjában az ember áll, a szervezetek tovább tipizálhatóak: embereket továbbító (mun- 9

9 kaközvetítő, családsegítő stb.) és embereket megváltoztató (terápiás intézetek, családsegítő stb.) szervezetekre. A Leavitt-féle módszertani modell szerint a szervezet működésének négy alapeleme: a feladat (a szervezet problémamegoldó képességét biztosító elemek); a struktúra (hatalmi, felelősségi, irányítási stb. mechanizmus); az információ és ellenőrzés (kommunikációs és ellenőrzési mechanizmus); az emberi erőforrás (interperszonális kapcsolatok, motiváció, attitűdök). A fenti tipológiák mentén a sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó szervezetek belső viszonyainak és feladatainak lényegi elemeit tekintjük át ig az állami szerepvállalás a nagy intézetekre épült a gyermekvédelmi rendszer mellett az időskorúak irányába terjedt ki, elsősorban gondozási egységek és bentlakásos szociális otthonok formájában ig, az első szociális törvény megjelenéséig a fogyatékosok, pszichiátriai és szenvedélybetegek ügyét, de még a három éves kor alattiak bölcsődei gondozását is az egészségügyi rendszer részeként kezelte az állam után, a gyermekvédelmi törvény megjelenésével jogszabályi lehetőségek is nyíltak az addig leginkább csak karitatív szerepet betöltő civil szerveződések előtt, amelyek ezután a professzionális, közfeladatot jelentő, közvetlen ellátásokban is részt vállalhattak. 5 A fogyatékos-ellátást végző civil szervezetek a többi társadalmi szerzethez hasonlóan jellemzően a rendszerváltás után alakultak. A legtöbb szervezet szülői összefogással alakult azzal a céllal, hogy az érintett családtagok számára közösségi programokat szervezzen, illetve valamilyen érdekvédelmi tevékenységet fejtsen ki. A személyes érintettségen és a családi összefogáson alapuló civil szerveződések szintjét ezek az alapítványok, egyesületek hamar túlhaladták és a tevékenység fókuszába általában valamilyen ellátás megszervezése került. Ennek oka a kényszerűségre vezethető vissza, arra a tényre, hogy alapvető ellátási formák hiányoztak, egyenlőtlen volt a területi hozzáférés, illetve a működő ellátások minősége nem volt kielégítő. Az érintettek részéről tehát az a tapasztalat fogalmazódott meg, hogy az állam nem megfelelő módon látja el családtagjaik alapszükségleteit, oktatáshoz, lakhatáshoz, gondozáshoz vagy ápoláshoz való jogát. Ezzel magyarázható, hogy a fogyatékkal élő emberek ügyét felkaroló szervezetek rövid 5 Civil Szemle - Civil éves jelentés, 2008/

10 időn belül a korábban jellemzően szabadidős programok szervezését jelentő tevékenységek helyett - lényegesen nagyobb volumenű és alapvetően az állami feladatvállalás körébe tartozó ellátásokat szerveztek, ezzel biztosítva azt, hogy gyermekeik, családtagjaik megfelelő minőségű ellátáshoz vagy egyáltalán ellátáshoz - jussanak. Mindezek következtében a szervezetek döntő része nagymértékű intézményesülési folyamaton ment keresztül alig egy évtized alatt. A fogyatékkal élő emberek ügyében tevékenykedő civil szervezetek elsőszámú feladatává az elmúlt kb. 15 évben tehát az intézményszervezés, az intézményműködtetés vált. Az általuk létrehozott intézményrendszer korábban hiányzó szolgáltatásokat alakított ki, valamint feltételeiben és módszertanában a korábbi intézményektől jelentősen eltérő szolgáltatásokat hozott létre. Az oktatás területén az elmúlt időszak jelentőséggel bíró folyamatait tekintve az integrált oktatás kérdését indokolt kiemelni. A sajátos nevelési igényű tanulók együttnevelésénekoktatásának gyakorlati megvalósítására az 1993-ban életbe lépett közoktatási törvény adott lehetőséget. Az együttnevelés (inkluzív nevelés), vagy speciális intézményekben történő nevelés dilemmája mára lényeges szakmai kérdéssé vált. Az elkülönült speciális intézményhálózatot egyre több kritika éri amiatt, hogy bár legtöbbször magas szakmai színvonalon látja el feladatait, nem mozdítja elő kellő mértékben az általa nevelt gyermekek társadalmi integrációját. Az utóbbi tíz évben elsősorban a szülők, de a többségi és a speciális intézmények kezdeményezésére is megjelentek a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók együttnevelésének megoldásai, a befogadó intézmények. A speciális intézmények közül többen módszertani központtá alakultak és szolgáltatásaikkal, aktív együttműködésükkel, kapcsolatok kiépítésével segítették a befogadás eredményességét. A többségi intézmények befogadóvá válásának kialakulása, a szakmaközi együttműködések megvalósítása érdekében módosítások történtek mind a jogszabályi háttér, mind pedig a finanszírozás tekintetében. Európa más országaihoz hasonlóan Magyarországon is előtérbe kerülnek tehát azok az oktatásszervezési módszerek, amelyek a sajátos nevelési igényű gyermekek befogadására és az esélykülönbségek csökkentésére törekszenek. A magyar oktatási gyakorlatban azonban még jócskán megtalálhatók a tanulók eltérő hátterét 11

11 figyelmen kívül hagyó tanulásszervezési módok. A tapasztalatok alapján a tantervi célkitűzések teljesíthetőségétől való félelem, a merev szervezeti keretek, a szolgáltatói, tanácsadói, mentori hálózat hiánya hátráltatja a sajátos nevelési igényű tanulókat a beilleszkedésben. 6 II A szolgáltatás Mint arról a fentiekben már esett szó, a társadalmi hátrányok csökkentésére a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az óvodák és az iskolák egy részében a kilencvenes években kezdték bevezetni az együttnevelés módszereit, amelynek segítségével egy-egy gyermekcsoportban néhány tanulási nehézséggel vagy egyéb hátránnyal induló gyermek nevelése, oktatása is folyik ban több mint 2500 olyan intézmény volt Magyarországon, amely felvállalta a befogadás sokáig ismeretlen feladatát, több mint 38 ezer gyermeknek lehetőséget adva egy átlagos közösségbe való beilleszkedésre. A 2005/2006-os tanévben 131 intézményben oktattak olyan gyermekeket, akik valamilyen szempontból fogyatékosság vagy tanulási zavar miatt jelentős hátrányban voltak társaikkal szemben, így oktatásuk elkülönítetten hatékonyabbnak bizonyult. Az intézmények 8%- a középfokú, 16%-a alapfokú volt, 4%-uk pedig óvoda. Az oktatási helyszínek 72%-a összetett intézmény, iskola, óvoda és kollégium is volt egyben. Az óvodákban 1431, az iskolákban közel 31 ezer gyerek részesült klasszikus gyógypedagógiai nevelésben. A speciális szakiskolák 749 osztályában 8797 gyermek tanult. A harmadik életévüket betöltött, önellátásra részben képes fogyatékkal élők napközbeni gondozása, foglalkoztatása és nevelése a fogyatékosok napközi otthonaiban zajlik. Számuk 2005-ben 111 volt, csaknem kétszerese a tíz év előttinek, a gondozottak száma (2765) több mint a duplája. Egy gondozóra 4 ápolt jutott. A gondozók 91%-a szakképzett. A fogyatékosok gondozóháza átmeneti ellátást nyújtó intézmény, itt azok a fogyatékkal élők helyezhetők el, akiknek gondozása családjukban nem biztosított, vagy az átmeneti elhelyezést a család tehermentesítése teszi indokolttá ben 14 ilyen intézmény működött 161 ellátottal, többszöröse a tíz évvel ezelőttinek. (Statisztikai Tükör, KSH, május 30.) 6 CIVIL SZEMLE 2008/1 2; Kőpatakiné Mészáros Mária: Gyógypedagógia az együttnevelésben, OKI,

12 Az Oktatási Minisztérium oktatási szempontú definíciója szerint az általános iskolákban tanuló fogyatékosok száma körülbelül és fő között mozgott a 90-es években, míg 2005-re ez a szám közel 57 ezer főre nőtt. Figyelembe kell venni azonban, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek létszámának ilyen növekedése mögött statisztikai, illetve diagnosztikai problémákkal is számolni kell. A sérült emberek számának ilyen rohamos növekedése feltehetőleg statisztikai és diagnosztikai tévedésekre, valamint arra a tényre vezethető vissza, hogy a növekvő munkanélküliség elől sokan a rokkant nyugdíjba menekültek, így az adatok nem teljes mértékben tükrözik a valós helyzetet. II Működési feltételek A témánk szempontjából releváns intézmények nagyobb hányada a közoktatási rendszer részét képezi. A közoktatás finanszírozásában három nagy államháztartási forrás vesz részt: a központi költségvetés, az önkormányzati támogatások és a Munkaerő-piaci Alap (MPA) képzési alaprésze. Az önkormányzati támogatások forrásait részben a központi költségvetésből biztosított pénzeszközök, részben az önkormányzatok saját bevételei alkotják. A gazdasági szféra részben a Munkaerő-piaci Alapba történő befizetéseken keresztül, részben közvetlenül is nyújt támogatásokat a közoktatás finanszírozásához. Emellett lakossági forrásokból, a tanulók családjainak ráfordításaiból is képződnek közoktatási források óta az európai uniós fejlesztési támogatások egy része is közoktatási fejlesztési célokat szolgál. A közoktatási rendszerben a központi költségvetés oktatási kiadásai és ezen belül az oktatási normatív, valamint célzott támogatások fontos meghatározói az önkormányzati iskolák kiadásainak. Ugyanakkor az iskolafenntartó önkormányzatok költségvetési helyzete szabja meg az iskolák finanszírozásának közvetlen korlátait. Ezt pedig az oktatási normatívák összegének alakulásán túl a többi központi támogatás, a helyi bevételi lehetőségek és a különféle szolgáltatási területeken jelentkező kiadási igények együttes hatása alakítja. A normatív alap-hozzájárulások egyforma nagyságúak az önkormányzati és nem állami (egyházi, alapítványi, közhasznú társaságok vagy gazdálkodó szervezetek) iskolafenntar- 13

13 tók számára. A nem önkormányzati iskolafenntartók is kapnak kiegészítő normatív támogatást, kötött felhasználású támogatás és központi előirányzatú központi költségvetési támogatás formájában hozzájárulást, de ezek köre nem teljesen egyezik meg az önkormányzati iskolafenntartóknak nyújtott támogatásokkal. Az egyházi iskolafenntartók a normatív hozzájárulásokon kívül kiegészítő hozzájárulás jogcímén megkapják azt az összeget is, mely az átlagos, önkormányzati fenntartású iskolák kiadásai és a normatív állami támogatások között van. Reálértéken a közoktatási kiadások 2001-ben 5%-kal, 2002-ben 6%-kal, 2003-ban 17%- kal emelkedtek (a jelentős növekedés elsősorban a közalkalmazotti béremelés következménye volt). Ugyanakkor 2003 és 2004 között megállt a közoktatási kiadások növekedése: folyó áron 2004-ben már csak 2%-kal emelkedtek, ami reálértéken a ráfordítások 4%-os csökkenését jelentette. 7 A sajátos nevelési igényű tanulók esetében a közoktatási alap-hozzájáruláson felül kiegészítő hozzájárulás biztosított. A évi költségvetési törvény értelmében a hozzájárulás 60%-a jár azon tanulók után, akik esetében a rehabilitációs bizottság a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet alapján megállapította, hogy az áthelyezés indokoltsága (a sajátos nevelési igény) megszűnt, és a tanuló a 2008/2009. tanévet a kötelező felvételt biztosító vagy a választott általános iskolában kezdi meg. 160%-a jár a testi, érzékszervi, középsúlyos értelmi fogyatékos, autista, halmozottan fogyatékos sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók után, 80%-a jár a beszédfogyatékos, enyhe értelmi fogyatékos, a megismerő funkció vagy a viselkedés fejlődésének organikus okokra visszavezethetően tartós és súlyos rendellenessége miatt sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók után és 7 Jelentés a közoktatásról 2006, OKI 14

14 60%-a jár a megismerő funkció vagy a viselkedés fejlődésének organikus okokra vissza nem vezethetően tartós és súlyos rendellenessége miatt sajátos nevelési igényű tanulók után. Egy szociális intézményt működtető civil szervezet bevételei jellemzően háromféle forrásból tevődnek össze. Első és meghatározó forrás a normatív állami támogatás. Ez kizárólag a törvényben leírt közfeladatoknak a jogszabályban meghatározott keretek között történő ellátására, esetünkben tehát a szociális törvényben szereplő intézménytípus működtetésére igényelhető. A normatív támogatás az ellátottak száma szerint érkezik kivétel ez alól az ambuláns rendszerben működő támogató szolgálat, ahol a személyi segítés és a személyszállítás óraszáma az elszámolás alapja. Mivel az állami támogatás a törvényben rögzített ellátási formákhoz kapcsolódik, a normatíva-igénylés feltétele az érvényes hatósági működési engedély, és a meghatározott ellenőrző szerv (a közigazgatási hivatal, vagy a területileg illetékes önkormányzat jegyzőjének) évenkénti ellenőrzése. II Jogszabályi háttér Az alábbiakban azt a jogszabályi környezetet igyekeztünk feltérképezni, amelyben a fogyatékos gyermekek nevelése, gondozása, oktatása zajlik. Az alapvető jogszabályi garanciákon túl ez a rész kitér a jogszabályok által biztosított ellátási formákra, valamint azon rendelkezésekre, melyek alapján a szülőket támogató tevékenységek szervezése folyik a különböző ágazati irányítás alá tartozó területeken. Az évi esélyegyenlőségi törvény megalkotása előtt főleg ágazati törvények, valamint egyéb jogszabályok határozták meg a fogyatékos személyekkel kapcsolatos jogokat, kedvezményeket és támogatásokat. Törvényi szinten csak néhány jogszabály rendelkezett a fogyatékos személyeket érintően is, az alábbiakban néhány fontosabbat emeltünk ki: évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről 15

15 A 23. cikkben a magyar állam elismeri, hogy a fogyatékos gyermeknek emberi méltóságát biztosító, a közösségi életben való tevékeny részvételét lehetővé tevő, teljes és tisztes életet kell élnie. Továbbá elismeri a fogyatékos gyermeknek a különleges gondozáshoz való jogát, és kérelemre megfelelő segítséget biztosít, lehetőség szerint ingyenesen. A fogyatékos gyermek részesülhessen oktatásban, képzésben, egészségügyi ellátásban, gyógyító nevelésben, munkára való felkészítésben és szabadidő-tevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák személyisége lehető legteljesebb kibontakoztatását kulturális és szellemi területen egyaránt évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról Az egyik legfontosabb törvény, amely kihat a fogyatékos személyek, illetve hozzátartozóik, gondozóik helyzetére. Lakásfenntartási támogatás, ápolási díj járhat a fogyatékos személy után. A törvény a települési önkormányzatok hatáskörébe utalja a rászoruló személyek így a fogyatékos személyek esetében is a szükséges alapellátás (pl. étkeztetés, házi segítségnyújtás, családsegítés) biztosítását. Nagyon fontos rendelkezése még a törvénynek, hogy a települési önkormányzatok feladata továbbá a fogyatékos személyek lakókörnyezetben való ellátása is (speciális ellátások körében, a támogató szolgálatok segítségével, ilyen például: a speciális személyszállítás, a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás elérhetőségének biztosítása, az információnyújtás, a társadalmi beilleszkedést elősegítendő). Az évi módosítás óta a törvény lehetővé teszi a rászoruló fogyatékos személyek - kiskorúakat elkülönítetten - elhelyezését a fogyatékos személyek otthonában is. Itt is biztosítani kell a kiskorúak korai fejlesztését, iskolai tanulmányok folytatásának elősegítését; a nagykorúak képességfejlesztését, szinten tartását, munkajellegű foglalkoztatását, illetve sport- és szabadidős tevékenységet. A fogyatékos személyek otthona mellett még nappali ellátást, illetve átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények, továbbá lakóotthonok is segíthetik a fogyatékos személyek gondozását, elhelyezését. A törvény 94/F -a külön kitér a fogyatékos személyek speciális jogaira is: (2) A fogyatékos személyek jogainak érvényesülése érdekében figyelemmel kell lenni különösen a) az akadálymentes környezet biztosítására, 16

16 b) az információkhoz, az ellátottat érintő legfontosabb adatokhoz való hozzáférés biztosítására, c) a képességek, készségek fejlesztésére, illetve az állapotfenntartás vagy -javítás lehetőségeinek megteremtésére, d) az önrendelkezés elvére, a fogyatékos személy életvitelével kapcsolatos döntéseinek tiszteletben tartására, e) társadalmi integrációjukhoz való jogra, más személyekkel történő kapcsolat létesítésére, kapcsolattartásra, valamint intézmények, szolgáltatások igénybevételére, elérésére évi LXXIX. törvény a közoktatásról A törvény biztosítja a sajátos nevelési igényű gyermekek jogait a fogyatékossági típusuknak megfelelő oktatáshoz, fejlesztéshez, illetve a megfelelő iskolatípushoz vagy intézményhez. Szabályozza a helyi és települési önkormányzatok feladatait, a pedagógiai szakszolgálatok, köztük a nevelési tanácsadók és a szakértői bizottságok munkáját. A nevelési tanácsadás feladata a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek problémáinak feltárása, ennek alapján szakvélemény készítése, a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatása a pedagógus és a szülő bevonásával, továbbá az óvoda megkeresésére szakvélemény készítése az iskolakezdéshez, ha a gyermek egyéni adottsága, fejlettsége ezt lehetővé teszi. ( pont.) A tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenység keretében kell 1. a fogyatékosság szűrését elvégezni, vizsgálata alapján javaslatot tenni a gyermek, tanuló különleges gondozás keretében történő ellátására, az ellátás módjára, formájára és az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatra. 2. vizsgálni a különleges gondozás ellátásához szükséges feltételek meglétét. A törvény ának 29. pontja meghatározza a sajátos nevelési igény fogalmát is: sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján a) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a visel- 17

17 kedés fejlődésének organikus okra visszavezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd, b) a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd; A nevelési tanácsadó és a szakértői bizottság munkamegosztását is szabályozza a törvény ( bekezdés): Abban a kérdésben, hogy a gyermek, tanuló beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő vagy sajátos nevelési igényű a nevelési tanácsadó megkeresésére a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt. Az oktatáspolitikai fejlesztések célkitűzése, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek számára olyan, optimális képzési kínálatot biztosítson, amely a lehető legnagyobb mértékben illeszkedik az egyén individuális igényeihez, képességeihez, tanulási előfeltételeihez, és hozzáférhetővé teszi számukra a többségi oktatási rendszer kínálatait. A közoktatási törvény lehetőséget ad egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények (EGYMI) létrehozására. A 33. értelmében az EGYMI létrejöhet a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók többi gyermekkel, tanulóval együtt történő nevelésének, oktatásának segítése céljából. A évi CXXI. törvény 7. (4) bekezdésével megállapított közoktatási törvény a helyébe új rendelkezés került. Változtak a pszichés fejlődési zavarai miatt sajátos nevelési igényűvé nyilvánított gyermekek, tanulók felülvizsgálatával kapcsolatos eljárás részletszabályai. E rendelkezés alapján a szakértői és rehabilitációs bizottság azt vizsgálja, hogy az említett körbe tartozó gyermekek, tanulók küzdenek-e a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenességével vagy sem. Amennyiben igen, az visszavezethető-e organikus okokra vagy sem. E vizsgálatokat december 31-ig kellett lebonyolítaniuk a szakértői és rehabilitációs bizottságoknak, majd ezt követően március 15-ig kellett azoknak a gyermekeknek, tanulóknak az iratait megküldeni a nevelési tanácsadó részére, akik a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okokra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenességével küzdenek. Függetlenül attól, hogy a pszichés fejlődési zavarai miatt sajátos nevelési igé- 18

18 nyű gyermek, tanuló a felülvizsgálatot követően kikerül-e a sajátos nevelési igényűek köréből, augusztus 31-ig a juttatások és a költségvetési támogatások szempontjából e körbe tartozónak kell tekinteni évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról A gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezmény ratifikálása után megszületett a gyermekek védelméről szóló törvény is, amely a fogyatékos gyermekek speciális szükségleteit, jogait is figyelembe veszi. 6. (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez. (2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez. (3) A fogyatékos, tartósan beteg gyermeknek joga van a fejlődését és személyisége kibontakozását segítő különleges ellátáshoz. (4) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön. (5) A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kegyetlen, embertelen, megalázó testi fenyítésnek, büntetésnek vagy bánásmódnak. (6) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a médiában fejlettségének megfelelő, ismeretei bővítését segítő, a magyar nyelv és kultúra értékeit őrző műsorokhoz hozzáférjen, továbbá hogy védelmet élvezzen az olyan káros hatásokkal szemben, mint a gyűlöletkeltés, az erőszak és a pornográfia. A törvény integratív szemléletű szövege lehetővé teszi, hogy a fogyatékos gyermekek jogait, szükségleteit csak ott hangsúlyozza ki, ahol szükséges, mind a pénzbeli ellátások- 19

19 ról, mind a gondoskodást, gyermekvédelmi szakellátást nyújtó alapellátásokról szóló rendelkezésekben. II Pénzbeli és személyes gondoskodást nyújtó ellátási formák, a tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermekek után megállapítható ellátások A fogyatékos személyek részére a szociális ellátórendszer speciális pénzbeli és speciális személyes gondoskodást nyújtó ellátási formákat biztosít. Az alábbi összesítés adatai a gyermekek számára nyújtható ellátási formák igénybevételének alakulásáról adnak információt. A 18 éven aluliak és a felnőtt személyek számára egyaránt nyújtható ellátások esetében az összesített adatok állnak rendelkezésre. 8 A pénzbeli ellátásban, illetve a személyes gondoskodásban részesülő fogyatékos személyek száma megközelítőleg összesen 410 ezer, többen részesülnek ugyanakkor két vagy többszörös ellátásban. Legnagyobb mértékű a pénzbeli támogatásban részesülők száma. A évi adatok alapján magasabb összegű családi pótlékot - amelyet a fogyatékos, illetve a tartós, krónikus betegségben szenvedő gyermekek és súlyosan fogyatékos fiatal felnőttek kapnak ezer fő veszi igénybe. Mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásában - amelyet a súlyos mozgáskorlátozott személyek kapnak, akik a tömegközlekedést nem képesek igénybe venni - hozzávetőlegesen 270 ezer fő részesül. A személyes szociális gondoskodási szakellátások közül nappali ellátás keretében 95 intézetben 2299 fő részére biztosítanak ellátást döntően az önkormányzatok. Az átmeneti elhelyezésben részesülők, gondozóházban elhelyezettek száma igen kevés. Tartós ellátásban, ápoló-gondozó otthonokban 16 ezer fő, rehabilitációs intézményekben 5 ezer fő került elhelyezésre. A bentlakásos intézmények többsége súlyos értelmi fogyatékosok ellátását, míg a rehabilitációs intézmények főként a mozgássérült, értelmi fogyatékosok és vak személyek gondozását végzik. 8 12/2006. (II. 16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról 20

20 A tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermekek után megállapítható ellátásokról rendelkező jogszabályok 9 : A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló évi III. törvény szerinti ellátások A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló évi XXVI. törvény A családok támogatásáról szóló évi LXXXIV. törvény A súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről szóló 164/1995. kormányrendelet 1. Pénzbeli ellátások Ápolási díj Az ápolási díj olyan anyagi hozzájárulás, amelyet a tartósan gondozásra szoruló személyek otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozók vehetnek igénybe. Az ápolási díj három jogcímen vehető igénybe: állandó és tartós gondozásra szoruló súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg 18 év alatti személy ápolása, a fokozott ápolást igénylő súlyosan fogyatékos személy gondozása, ápolása, a 18. évét betöltött tartósan beteg személy ápolása, gondozása esetén. Ápolási díjra jogosult az a hozzátartozó, aki önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre szoruló súlyosan fogyatékos (korhatár nélkül) 9 Tájékoztató a gyermekek után járó ellátásokról, 2008., Szociális és Munkaügyi Minisztérium 21