Tar talom. HATÁR GYÕZÕ: Álomleírások... 3 I Musici di Cremona... 3 Csókolom adta!... 3 Ornamentárium... 6 Leírhatatlan... 9

Átírás

1 MÛHELY Charles Dickens: New York Karátson Endre: Gye rek ko runk ott ho na II. Ki ta lál ni egy otthont 27. Remeteség nagyjából tíz nõvel 28. Ön is me re ti több let a pla néták nyelvén Radnóti-díjak Lator László és De ák Lász ló laudációja Beck Ta más, Fischer Má ria, Ger gely Ág nes, G. Ist ván Lász ló, Halmai Ta más, Ha tár Gyõ zõ, Hor váth Elem ér, Lárai Esz ter, Novák Éva, Pardi An na, Su lyok Vince, Tornai József, Turczi Ist ván és Weiner Sennyey Ti bor ver sei Ta kács Zsu zsa és Lo vas Il di kó pró zá ja Oscar Wilde: De Profundis Fekete J. József: Szüntelen ozmózis - Csáthról és leg utóbb meg jelent naplóiról Tóth Kálmán: Gyõr és vi dé ke Kis Já nos Em lékezései -ben Inzsöl Ka ta: em bernek istennek mozdíthatatlan - Zalán Tibor költészetérõl, Veszteglés cí mû ver sé nek ürü gyén Ko vács Pé ter raj zai

2

3 Tar talom HATÁR GYÕZÕ: Álomleírások... 3 I Musici di Cremona... 3 Csókolom adta!... 3 Ornamentárium... 6 Leírhatatlan... 9 CHARLES DICKENS: New York (Tóta Pé ter Be ne dek for dí tá sa) Élnek ebben a városban olyanok, akik számomra megfényesítették a legsötétebb téli napot is, bármikor de ren gett is fel és hunyt ki Lapp földön; és akiknek a je lenlétében még Homérosz is elhalványult, amikor beszélgetésbe mélyedtem velük arról a fájó szó ról, amely be levegyül mindennapi gondolatainkba és tetteinkbe; amely már gyermekkorunkban nyugtalanítja csöppnyi agyunkat, és életünk ki látását árnyékolja be öregkorunkban. KARÁTSON END RE: Gye rek ko runk ott ho na II. Ki ta lál ni egy ott hont Re meteség nagyjából tíz nõvel Ön is me re ti több let a pla né ták nyel vén Azzal szokták az asztrológiát vádolni, hogy teljes de terminizmust hirdet. Személyes tapasztalatom viszont, amelyet azóta összevetettem tömérdek ember reakciójával, azt mutatja, hogy akik érdeklõdnek az ál latövbõl kiszûrhetõ tanulságok iránt, általában azért teszik, mert va lamivel elégedetlenek az életükben, és szeretnének a helyzeten valamiképp változtatni. Szóval passzivitás helyett a következmény in kább re agálásra, kezdeményezésre ösztönzés. RADNÓTI-DÍJAK 2006 Élet mû-díj ban ré sze sült: Ger gely Ág nes Köl tõi-díj ban ré sze sült: G. Ist ván Lász ló LATOR LÁSZLÓ: Az ige ke resése (laudáció) GERGELY ÁGNES: Az ala bástrom út DEÁK LÁSZLÓ: Laudáció...29 G. IST VÁN LÁSZ LÓ: Egy sej tés vé ge...30 A dzsun gel...30 TAKÁCS ZSUZSA: Ragyogó trón LOVAS ILDIKÓ: A spa nyol meny asszony HORVÁTH ELEMÉR: a queen mary fe délzetén karrier megalit orwell la mestiza csendélet TURCZI IST VÁN: Felforgatókönyv

4 FISCHER MÁ RIA: Mesebeszéd Feketénél feketébb Mondhatom éveken át LÁRAI ESZ TER: 33. arc kép arc kép HALMAI TAMÁS: Gnózis Gótika A hír nök má sodik eljövetele A hír nök bú csú ja WEINER SENNYEY TI BOR: Versek a kisházból BECK TA MÁS: Nem, töb bet...46 Visszapörgetett filmen Va jon mi Dubrovnik Lendvai hét fõ dél után, fel hõkkel NOVÁK ÉVA: A név...48 Méltatlankodás PARDI AN NA: Értekezés Lenau illúzióiról, viselt dolgairól...49 SULYOK VINCE: Visszatekintés TORNAI JÓZSEF: Aztán Mint a víz befúlt Kentaur-dal Öreg ken ta ur-szív OSCAR WILDE: De Profundis (Hor váth Nó ra for dí tá sa) Nem fog tad fel, hogy egy mû vész és kü lö nö sen egy olyan mû vész, mint én va gyok, az az ki nek mun kája mi nõsége a személyiség elmélyülésétõl függ, mûvészetének fejlõdéséhez gondolatok társaságát, intellektuális atmoszférát, nyugalmat, békét és magányt igé nyel. FE KE TE J. JÓ ZSEF: Szüntelen ozmózis Csáthról és legutóbb meg jelent naplóiról TÓTH KÁL MÁN: Gyõr és vi dé ke Kis Já nos Em lé ke zé sei -ben INZSÖL KA TA: embernek istennek mozdíthatatlan Za lán Tibor költészetérõl, Veszteglés címû versének ürügyén BODOR BÉLA: Az üveg és fon csor kö zöt ti rés ben (Beney Zsu zsa: Tél; Se tûz, se éj) KELEMEN LAJOS: Éden kõ bõl? (Csokits Já nos: Test vére minden kõnek) ÓCSAI ÉVA: Az em lékezés és a képzelet labirintusában (Tolnai Ottó: Ómama egy rotterdami gengszterfilmben) KEMSEI IST VÁN: Te le volt a bõ rönd (Bratka Lász ló: Az idõ járó jelentéseibõl) HORVÁTH NÓRA: A ta lálkozás bûvöletében (Hernádi Mária: Egy találkozás története) SZEKÉR ENDRE: Domokos Mátyás: Nem-múló múlt A. GER GELY AND RÁS: Jaime de Angulo: In dián mesék FENYVESI KRISTÓF: Az írás mû he lye (Maurice Blanchot: Az iro dalmi tér) KÉ PEK: KOVÁCS PÉTER rajzai KECSKEMÉTI KÁLMÁN fotója (11. oldal) 4

5 HA TÁR GYÕ ZÕ Álomleírások I Musici di Cremona I Musici di Cremona ilyen né ven ismerik világszerte a híres együt test. Ki zárólag fé lig el felejtett preklasszikusokat ásnak elõ, Cavallit, Corellit, Porporát Albinonit, Bononcinit, és azo kat játs szák. Mûsorfüzeteik számot adnak a tizenkét csodálatos hangszerrõl, amelyek mindegyike vagyont ér: Stradivariuszok, Amatik, háromszáz éves brá csák, csel lók, nagy bõgõk, mindegyik születési bizonyítvánnyal, fényképpel hitelesítve. Eddigi tulajdonosaik listája, régi árverések egykorú katalógusai; kommersz dicsérõ himnuszok arról, hogy már akkor e cremonai re meklések milyen mesés árakon cseréltek gazdát. Kinek jutna eszébe kinek az agya-tõgyébõl lehet kifejni ezt az oltári-vagány ötletet?! Csak ilyen hét szer-dörzsölteknek sikerülhet: a betörõbanda szemfényvesztõ huszárcsínnyel, a repülõtéren. Kicseréli a tokokat és elrabolja a hangszertárat. Elképzelhetõ, micsoda halálravált képpel nyi togatták a muzsikusok és meredtek az ugyan olyan, de üres, ide gen to kokra. A szerencsétlen párizsi koncert, kölcsön -hangszereken. A kirabolt mûvészek iránti országos részvét enyhíti a kudarcot. Az újságlepedõk elsõ oldalán AZ ÉVSZÁZAD LEG- LÁTVÁNYOSABB RABLÁSA; kitûzött vérdíjak, nemzetközi rendõrhajsza a betörõk kézrekerítésére, de ahogy az már de rigueur len ni szo kott se hol sem mi nyom. Az õrületesen sikeres buli után a banda má sodik mesterfogása: GUNANARANDUNGE hátsó-polinéziai szigetre menekítik a hangszertárat (ki sejte né, hogy ott van?). De nincs az a si ker, ami nek ne len ne há tulütõje. Az üres szigeten tizenkét bennszülött lézeng; lányok, bár nuku, fél karú bandita nuku, kaja, pia nuku, szórakozni nem lehet. Most mal mozzanak a hüvelykujjukkal? Meddig? A pízanglevelekkel el álcázott ócska biplán gépalkatrészei eltünedeznek, szétmásznak. A ti zenkét hangszert eladni lehetetlen, az árverési szakértõk mindent tudnának róluk és azonnal fel ismernék: a körözésre a szörfölõ milliók felfigyeltek a hangszerek leírása fényképestül rajta van a világhálón. A bandavezér (nyugdíjas pilóta és zene bo lond, aki nek a Nagy Ka land az öt lete volt) rádöbben, hogy a hangszereket játszatni kell, máskülönben az állásban berekednek tönk re men nek. A nagy ka land két ségbeesett utógondolata: elrabolják az I MUSICI DI CREMONA koncertmesterét és egész nap fûrészeltetik vele a csodahegedûket. Az idõs úr ne he zen bír ja a 18 órás ro bo tot, már tel jes re pertoárját hetvenhétszer végigjátszotta és sírva panaszolja, hogy csellózni, nagybõgõzni ha megnyúz zák se tud. Nincs más hát ra: oda rabolják GUNANARANDUNGE szigetére az egész illusztris együttest és attól kezdve mind a tizen ket tõ nyírettyûzi ki-ki a ma ga hang szerén: Cavallit, Corellit, Porporát Bononcinit, Albinonit Végkifejlet: preklasszikusok dögivel, hangverseny hangverseny után, rogyásig-szakadásig a trópusokon, a bé kés-harsányan rikácsoló, paradicsomi dzsungelben (óriás, röpködõ bõgõmajmokkal te le) Men nyei Hangok az er re-arra lustálkodó, unottan ásítozó rablóbanda elõtt. Csókolom adta! ( Fékomadta! Ördögadta! Csókolom adta! Kis történet a BRIC-A-BRAC boltról) Liolla! Liolla el ragadó, szívrabló tündér volt: Babatündér. Nem tudom, mi kor tér deltet te le és tet te ma gáévá a szívemet; hiszen én világéletemben az óriás nõket kedveltem/ hajszoltam/majszoltam/szerettem, és õ, Liolla meg pa rá nyi volt. De for más (ha a for matökélyt egy oda vetett jelzõvel el lehetne intézni), formás, és oly természetes-közvetlen, mintha köz vetlenül a természetvilágból röppent volna ide tulajdon hártyaszárnyain. Voltaképp õ maga a maga ti zenhat évével túlontúl fiatal egy harmincadik életévét taposó öreglegényhez; de hát ha be lenyugszik, hogy aggastyán a párja, õ meg egy har mincéves aggastyán arája. Meg kell hagy ni, a ma mája is valami-gyönyörû, fölöttébb érett Hölgy volt. 5

6 6 Csókolom adta! Mert ha meg lát tam, ez volt az, ami ki szaladt a számon, Csókolom adta! és min dig azzal tértem be hozzá juk, Csókolom adta a Nagy ságos Asszonynak! (igaz, angolul); mert Estrella Lynx (ez volt az üz leti neve), Estrella is sült-angol volt, mint kö rülöttem az egész Álomanglia. A va dí tó-szép Estrella a ma ga telt ido maival kincses mûkincskereskedésében trónolt a Pa lo ta so ron. No nem, nem övé volt a leg nagyobb a régiség-áruházak között. Az övé csak be ékelve, polgári méretû kápolnácska volt a régiségtemplomok Via Sacráján, mint ami nek empórája sincs és csak föld szintes; de válogatott csuda-mûtárgyak sorakoztak a ki rakatában és a kirakata mögött, nem beszélve a falakról hátul, melyeken vagyont érõ mi niatúrák és (nem-igazán-identifikált) vagyont érõ kis- és nagy mes te rek olaj ké pei sorakoztak, egyik-másiknak csak a rocaille-os keretébõl, mármint a kerete árából egy évig el éldegélhetnék, beleértve a lakbéremet. Valamelyik hátsó, eldugottas oldalfalon szerényebb hogyismondjamok is sorakoztak, pél dá ul az a fi ligrán fioritúra-faragású, tizenkét képecskébõl álló sorozat, amelynek ANGYALKÁNON volt a neve: hold sütötte várrom, majdnem-giccses kínai pagoda, híddal fölötte csobogó patak, békászó gólya, és így tovább. Azért AN GYAL KÁ NON, mert az utol só, valamivel nagyobbacska kép mögött egy ki terjesztett szárnyú angyal hologramja lebegett áttetszõben, amint egy öregbástya felvonóhídja fölött suhanva elúszik, ésde hogy kivehessük-észrevehessük szárnyainak körvonalát, erõltetni kellett a sze met de ott volt. Ez az AN GYALKÁNON szörnyen megtetszett nekem, és az árán tör tem a fe jem, hogy va jon men nyit képes kér ni ér te szem rebbenés nélkül, ezért a ti zenkét miniatúrából álló sorozatért Csókolom adta Szentem, Estrella, aki nek az a Tündérbaba leánykája volt, kire sze met ve tet tem és akit én (ért hetetlen módon) olyigen megáhítottam. Ez az olyigen arra utal, hogy már-már kész let tem vol na fel adni szárazlegény-szabadságom; a megáhítottam pedig arra, hogy életem-párjául Õ legyen Õ, aki pe dig sem miképp sem illett ad digi kategóriámba, az óriásnõ-sorozatba. Százötven font? Kétszáz font? Leg feljebb háromszáz latolgattam ránézésre: en nyi re tak sál tam az AN GYAL KÁ NON-t, lé vén hogy jó ma gam a mû gyûj tõk legszerényebb alcsoportjába voltam besorolható, annak is csak a farka-végén és vál tig rámmosolygó szerencse-olcsóságokat haj szol tam; mert ami a szom szédos MÛKINCSKERESKEDELMI EMPÓRIUM sok eme le tes pa lo ta-bolt já ban volt a Fõkirakatban, arra szemet vetni se mertem: kas tély-miniatûrnek maszkírozott háromméteres, hatalmas, szörnyeteg Íróasztal Õfelsége, tele bronzarany fogantyúkkal, oroszlánkarom-talpakkal, rejtett fiókozatokkal, oromzatokkal-diadalívekkel, no meg hozzá az ugyanolyan bõr karosszék Hatezer? Kilencezer? Tizenkettõ? Ennyire becsültem, mert csak be csülni lehetett, és ilyen Intézményekben a Tárgyakon csak kapuszám volt s az is be fele fordítva, annak, aki elég gazdag ah hoz, hogy ne is fir tassa. Õfelségéék Író asztalára szemet vetni se mertem vol na; de Estrella Lynx mû intézetében ekkoraságok el se férnek: én már be értem, nagyonis beértem volna az ANGYALKÁNON-sorozattal, ha ez zel kö zelebb férkõzhetek Estrella tündéri leánykájának, Liollának szívé hez az én Liollámhoz. Letiltottam képzelgéseimet jövendõ boldogságunkról; mert a szív, csakúgy, mint a hím vesszõ, hajlamos arra, hogy elgaloppírozza magát; így hát be értem azzal, hogy a mû gyûjtõ látszatában tetszelegve csak amúgy esztelen-fesztelen be-benyitottam a BRIC-A-BRAC bolt ajtócsengettyûit szólaltatva, Csókolom adta Õnagyságához, mert mindig ezzel üdvözöltem: Csókolom adta Édes Estrella Nagy ságos Asszony! Igaz, mû gyûjtõ látszatában tetszelegni nemigen ajánlatos annak, aki ennek még a látszatát sem engedheti meg; de megkockáztattam. Ha nem kockáztatok semmit, soha nem lesz enyém a Tün dérbaba, kinek Méhébõl nemzedékek patakzását már látni vél tem mátkás-vizionárius transz ban me lyek for rása ágyékom táján lehetett volna, ha megszer zem Õt és ezer meg ezer meg ezer szer ma gamévá teszem. Mintha megbeszéltük volna Liollával a leánykérésnek ezt a fölöttébb szokatlan formáját. Hogy a ha jadon az Árban benne le gyen (ab ban ele ve foglaltatik). Ott trónolt Estrella súlyos damaszt arany-ezüst ruháiban, percenként váltogatva, azon színpadiasan, ahogy gönceivel mindig is becézni szerette testét dombor idomainak hullámvonalait, mely testnek remekbe-faragottságát az ilyes színpadi káprázat-ruhákkal és invenciókkal csak még in gerlõbbé tette. Rámutattam a hátsó oldalfalon szerényen felsorakozó Angyalkánon tizenkét rocaille-os arany ke retecskéjére és óvatosan puhatolódzni kezdtem: mennyi lenne a Baráti Ár, ha

7 megszámítaná nekem? (Zárójelesen hozzátéve, vagy inkább hozzásuttogva, hogy a vételárba legszívesebben beleérteném a Leánya kezét, kinek parádés feleségül vételéhez anyai en gedelmét és áldását kérni nem átallanám.) Megbánni nem bántam meg, de szinte megszeppentem, hogy álomajkamról elrebbent az angol álom szó: How much? Estrella nem min den ér deklõdés nélkül hallgatta szavaimat; majd üzletasszonnyá visszavedlõ tûnõdéssel elsõbbet könyveit konzultálta, mennyiért jutott hozzá, mennyi vol na az a tisz tességes üzleti haszon, amennyit hozzácsaphat vagyis ha an nak fe lérõl a ja vamra lemond. Nem láttam, de sej tettem mögöttem a Tündérbaba riadalmas arcocská ját, mint aki ér zi, csont ja-velejéig érzi, hogy mátkául odadobandó, a vételárban Õ is benne van. Végezetre Estrella abbahagyta a számadatolást és megállapodott magával az összegben. Pattanó idegekkel lestem szája szóra-nyílását, amint az árat kimondta: Seven grand. Hét ezer. Hét ezer mi csoda? Escudo? Dírhám? Mári ás tal lér? Vagy font ster ling? Igen. Az. Font ster ling. Ha azt mon dom, hogy tel jes hosszában rám omlott a Kí nai Nagy Fal, ke veset mondok. Kiégtem, elenyésztem, porhanyóvá tiporva eloszoltam az altalajban. Kirekesztve a házasulandóságból, jövõ terveim, ahogy egy felhõkarcoló összeroggyan, úgy omlottak össze és hullottak velem együtt a semmibe. Fontban, hetes ezer? Van annyi pénz a világon? Nem száz ötven, nem kétszáz, nem a szél sõséges Felhõ Határ, a háromszáz. Annyit talán még kiizzadva meg tudtam vol na en gedni. Eloldalogtam. Leforrázva. Ki a boltból, ami ne kem már töb bé nem BRIC-A-BRAC. Mellettem (félig mögöttem), velem-oldalgott Babatündér Liolla, a Mátkám, aki már nem a Mát kám töb bé; pe dig hány szor el képzeltem egyesüléseink gyümölcseit bölcsõbõl ki-be, a megöröklött gyer mekruhák elnyûvését-kopását, gügyögést-kacagást; a milliom szerelmi vihar tombolását szobányi nyoszolyánkon, hátulról és beleülve, oldalvást meg nyugodva, nagy-pihegve és lábtól fej búbig egybekulcsolt álomba merülve egymás karjaiban. Soha. Soha többé. Még gondolni se. Nincs olyan. A két ség beesés Gran Canyónja leg fenekén így mendegéltünk-takarodtunk kéz-akézben va lamerre elfele. És akkor, mint de rült ég bõl a re ménysugár, felvillámlott bennem a Gondolat, melynek Nagyszerûsége szememben, elsõre oly ellenállhatatlannak tûnt, hogy már szin te lát tam, ahogy Csókolom adta Édes Nagy ságos Asszony, Estrella megröstelli magát: mamaszívét a gondolat eredetisége, csakúgy, mint tökéletes angolságom, le veszi lábáról. Megfordítjuk: a Leánykérést vennõk elõbbre utána a ki árazást. Fordítsuk meg. Fordítsunk rajta: egyet, de na gyot. A BRIC-A-BRAC csengettyûs ajtaján: berobbanni, ajtóstul-csengettyûstül. Visszamegyek. Megállok elõtte trubadúros-varjúlábú pózban (ahogy Jékely Zsoli áll ni szo kott), és ele inte titkolva a kolombusztojást, ami eszembe villant stande pityere. Kirukkolok vele. A leánykérés nem rabszolgapiac, nem adnak-vesznek süldõket-hajadonokat, eladó lányokat. A leánykérés, az, kérem sze retettel emberszabású. Csak raj ta: kel lõ nyomatékkal. Csókolom adta Édeskedves Nagy ságos Asszony, Estrella! Ezennel meg kérem felylyülmondott Tün dérbaba, Liolla, kedves le ánya kezét, mert feltett szán dékom, hogy Nemzedékek Õs-anyjául feleségül veszem (mely szándékom nemes és biblikus, kérésem meg tagadása esetén a leányragadástól sem riadnék vissza; de fegyvereimet-kíséretemet kí vül hagy tam, ama bé kés szándékkal eltelve, mely sajátom). Már csak engedelmét és anyai ál dását kérném hozzá, nyomatékosan kidomborítva (Gongorához illõ Függelékem ben), hogy mi jó né ven ven ném, ha-hogy hozományul igen! hozományul! mint leendõ vejének, nekem adná az ANGYALKÁNON néven nevezett tizenkét apróságot, mely ti zenkét filigrán aranyfioritúrás keretben ott sorakozik a hátsó paravánfalon. Mi gálántos gesz tus is vol na, egy Párja-Nincs Anyá tól, aki szí vén vi seli leánya boldogságának gondját Így be ál lít va és ek ként fo galmazva, mit gondolsz Éde sem, Liollám? Anyád csak nem ta gadhatja meg fordulok vele Mátkámhoz, aki sietõs léptekkel mellettem tipeg. Az öt let nagy szerûségétõl megmámorosodom. Majdszinte hadarva közlöm Tündérkémmel a ra vasz di fo gást, amit ki eszeltem, és amelynek há lójából a Mama, Csókolom adta Édes Nagyságos Asszony, nem szabadulhat becsületének, tekintélyének üzletasszonyi megcsorbítása nélkül A mes ter gondolat fifikájának csapdájába annyira beleestem, hogy kézen vezetgetve 7

8 ezt a ne kem-elígérkezett Édesemet, Tündérbabát, a mûkincs-kirakatok palotás során végighaladva és megcélozva a Cukrászda édenét, ahova majd betévedünk, hogy kiszínezve vi duljunk kivédhetetlen sakkhúzásomon a Mama ellen, aki ne kem ad ja lá nyát és ho zományul (ingyen) az ANGYALKÁNON-t, már szinte lát tam és vé gigéltem-végigszemléltem lel ki sze meimmel, amint újdonsült anyósom betoppan, hogy megvizitálja leányát és megnézze, vajon szerény hajlékában az ifjú há zaspár méltóképp helyezte el a fõhelyre hozományát, az ANGYALKÁNON-t, a tizenkét képkeretecskét, ahogy ezek a giccsesédeskés, otthonteremtõ semmiségek boldogságukra a falakról leragyognak; amikor nos, ami kor az elõ re lát ható (vagyis az elõre nem lát ható) katasztrófa bekövetkezett Álmok Alkonyulatánál megkaptam a szokásos rúgást: lórúgást kap tam egy kéz, amely is merõsnek tûnt, kidörzsölte az álmot egy fél szembõl, ami mintha a ma gam félszeme lett vol na: s lõn pe dig ez Ki ûzetésem abból az álomból, amely Új Életkezdést jelentett volna mi jó is lett vol na, új éle tet kez deni abban a világban, amely álmaimban az én Szebbik-Jobbik Vi lá gom volt 1 Ornamentárium Valami-csudálatos-szép, szépséges-szép palotajárás (a fél város ben ne van). Abban a képzõmûvészeti múzeum-palotában, amelyben barangolok, hosszúnadrágos, lakkcipellõs, csipkegalléros kislurkó furakodik hozzám. A kislegényke (Öcsi?! ) oly köz vetlenül, mintha régrõl ismerne. Sarkonforgó, gyorsbeszédû, hamar feltalálja magát. Öcsi beszélgetni kezd. Pima szul de csak mint ha foly tatna valamit, csupán felveszi a mon dottak fonalát. Született kotnyél. Hihetetlen érett, nem lehet több öt-hat éves nél, de úgy for gat ja a szót, mint ha teg nap érett ségizett volna. Ilyesforma fordulatokkal, mint tu domásom szerint abban a hiszemben majd er re még vis szatérek Édesanyám rossz vé leménye rólam [Hogy minek tulajdonítható] és így tovább. Ez meg üti a fü lem. Már mi ért vol na Édes anyádnak rossz véleménye rólad? Ki a te Édesanyád? Édes anya?! Mamumi? Itt jön. Aki mint ha meg idéz ték vol na, oda per dül és már itt is van. A Mamumi. Bá mulatosan bámulnivaló, ellenállhatatlanul vonzó. Meghatározhatatlan korú, de ruganyos-fiatalos, ma gas: káp rázatosan JOLIE-LAIDE [és ezen a hang súly: hogy JOLIE-LAIDE] felsõajka pihés. Ordító-extrovertált, non-stop mosolygó, mosolyon-keresztül beszélõ. Mindenkit ismerõ, mindenkit-mindenkirõl folyamatosan kérdezgetõ, bizalmasan bizalmaskodó: Hát hogy van Kernstock Kár oly? Gulácsy? Mednyánszky? Tessék?! Mit csi nál Barcsay Je nõ? Jenõ bácsi? Fájlalja a hátát. Mint min dig. Hát Eg ry Jóska? Van tõle néhány Balatoni Naplementém. Tiszta sor, Mamumi mindenkivel, sülve-fõve. Puszimuszi alapon. Együtt sül tek-fõttek. Né hány ba rátját-barátnõjét is mindjárt be mutatja. Itt mindenki mûvész (ha nem csinálja, akkor mûvészlélek ); mindenki mindenben offé. Ide az tán jól be lehuppantam. Egyszeribe otthonos vagyok, otthon, a magam ott honában. A szo ba hol ba rátságosan tág, hol kellemesen szûk; hol valóságos mûterem, hol alig-szobányi, ágynyi-mosdónyi; de oly meghitt kuc kó, hogy jóllehet majdnem-pince vagy leg alábbis alagsori, de kertre néz familiáris rendetlenség faltól-falig egymásra hányt rongyok, tex tíliák, lábtörlõrács, sárkaparó vas, lovaglócsizmák/ csizma-húzók, va dásztrófeák, dobozok, albumok, tükörcserepek, Napoleon-szobor, dézsa, öntözõkanna, ez-az, hegyén-hátán betoppan a baráti gondnokházmester, aki ezermester is, örömmel üdvözlöm, éppen kapóra jön. Panaszom van. Az ablak mellet ti sa rok ban ki áll egy vas tag csõ, an nak a vé ge. Az a nem-tudom-miféle csõ for ró le ve gõt fúj, de oly ve szedelmes, hogy majd- 1 Az ol vasó lábjegyzete. és ha vannak ál mon-túli álmok, abban az álomtúlvilágban, Nyájas Író Úr, frigyük bizonnyal teljesül. 8

9 nem éget, még hozzá akkora erõvel, mintha hõlégsugár-motor kipufogó vége volna. Nem tûz veszélyes? Itt minden gyú lé kony. Mióta van ez itt? Fe ne se tud ja. Ron gyok alá te metve, ki tudja, mi óta lappang. El kell rá mol ni a csõ út já ból min dent. Nem jó, hogy így be van te metve. Nem vet tem ész re, hogy fúj ta vol na. Ezt a tü zes le ve gõt, amit most fúj, ne men jen kö zel. Nem fog ja ez fel gyújtani a házat? Itt min den csupa gyúlékony; szõnyeg, szalmazsák, poz dorja, mûanyag, plasztik bútor. A le ve gõ tü ze? Csak azért, mert fúj ja? Hadd lám, mu tassa. Elrámolok a csõ útjából, a ráhányt láb törlõt, mosogatórongyot, miegymást, aminek alá be volt te metve. Látja? Hümmög. Biztatom: Maga csak tudja! Mi ez, hon nan, mi féle csõ? Nem tu dom, nem hi szem. Né zegeti. Fogalmam sincs, honnan, micsoda. Az ömlesztett rongytömeg alá beletúr (eldõl a petróleumos kanna, a Napoleon-szobor veledõl). Fel fedez valamit, ágy- és asztalterítõk, rongypizsama-rakások alatt: ez a valami sok kal job ban ér dek li, mint a tûz veszély. Hát ez meg?! Kié? A vil lany író gép? Az enyém volt, amíg jó volt, én jól vol tam és azon ír tam. Mi a ba ja? Kinek? Nekem? A villanyírógépnek. Kicsorbult. Mije? Minden billentyûje. Csupa bütyök. Ledobja róla a csiricsáré rongyrakást, hosszan nézi. Valósággal ölelgeti-ajnározza a tekintetével. Látja, hogy nem akármilyen: IBM COMPOSER. Ejha! Múzeumi darab. Oda va ló. Itt csak a he lyet fog lalja. Tudja, hogy valaha magam is ezekkel fog lalkoztam? Írógépes volt? Ilyeneket adtam-vettem, javítottam, amikor még nyílt üzletem volt. Nyílt üz lete? Nem gyõ zöm cso dál ni. Hogy mi min den nem volt, ami kor még volt va la mi: ez a mi gondnokházmester-ezermesterünk! Mi re ki mon da nám, õ már se hol. A szín vál to zás ész re vét len. Át csör dí tés sel? Át tû nés sel? de még minekelõtte át tûn het tem vol na, egy még csu dá la to sabb ORNAMENTÁRIUMBAN találom magam [a vá ros? Szõröstül-bõröstül. Benne van] háromfelõl orosz lános fõlépcsõ, porfírium-fokok; a kelta fo natos korlát labradorit az edikulás portikusz arany vé set-fel írá sa [ mi ez? MORTUÁRIUM? MORTIFIKATÓRIUM? MENSTRUÁRIUM? MASZTURBATÓRIUM? ahogy veszszük (nem vi lágos)] jut eszem be, édes-egy fe leségemmel, Piroskámmal amikor. A Rendezõségen adtak ne künk pénzt is, de mi lyet? Hor vát? Ta lán hor vát itt a pénz, a he lyi ek nek; de az is le het, hogy szlo vén. Nem is mer jük a mon tenegrói monétát minthogy vendégek vagyunk (valamiféle idedelegált díszvendégek), ha méltatlankodni ildomtalannak találnám is, nem gyõzök ál mélkodni, hogy delegátusi minõségben nekünk mégis, a festmé nyek, a szob rok tár lóit járva, az aranykazettás boltívek alatt a látottakért-lelátogatottakért fizetni kell. Nem tévedés ez? A magas, fehérbarkós, libériás múzeumõr nekem ne kezdje mon dani, mennyit kell leszúrni, ne csóválja varkocsos parókáját azon a férges fején; de kutyaszorítóban vagyunk. Odasúgja, mennyit kell fizetni. Egész napra szó ló he tijegy-belépõ. Kilencvenkilenc zrrrmityi. Zrrrmityi? Kilencvenkilenc. A világ legtermészetesebb hangján, a világ leg természetesebb dolga: neki. Zrrrmityi. Zsebembõl elõkotorom, tenyeremen amennyi van: van néhány selyempapír vékony aranyérmecske, a színé rõl ítél ve tán ez az, ami a leg többet ér. Kiderül, hogy ez a zrrrmityi szá zadrésze, a picula vagy pitykegaras. Ami lyen vé konypénzû, ez a pénz a gyürkélésben ös szenyomódik, megpenderedik: ki kell simítani. A paszományos múzeumõr elveszi, számolja 9

10 10 még min dig sem mi. Öt venöt, ötvenhat, ötvenhét. Kevés a má sik zsebembõl is elõhú zom, ami van. Pa rányi érmék, de sokkal többet ér nek; az is, mind, ezüst és arany. Kevés. Még min dig ke vés? Odaszólok Piroskámnak: nálad nincs valamennyi ebbõl az istenverte idegen pénzbõl? De igen, ne ki is van, hoz za is már. Egyszercsak ki lencvenkilenc elegendõ. Az õr szalutál: szélesre tárt mozdulattal körülmutat. Szabad a járás, me hetünk. Nézdelõdünk, bámuldozunk. CROMWELL BI BIRCSÓKJA, ezerszeres nagyításban. A Habokból Születõ APHRODITE KÖLDÖKE, pároszi márvány. A Gloriette, amint Schönbrunnból, Ver sailles -be vi szik, heliogravûr. Na po le on Wagram elõtt és Wagram után (élet nagyságú ormolü-bronz) Az ám: elõmbe vá gó dik egy kis ala csony, boglyasfejû. A mel lén a Szümpozion plasztik emb lémája. Neve, rangja. M. A. MRRRZTYIGLOGLU, SZKRTR ALIBEZNYEM SZKRTARIAT. Meg kér né az író urat, ír jon be a Tes tület Emlékkönyvébe. Most mindjárt? Saj nos, mind járt. Most va gyok elõ ször a NAGY ORNAMENTÁRIUMBAN. Még nem lát tam sem mit. Lesz al kalom. Majd utána. Fon tos? Na gyon fon tos. Halaszthatatlan. [Megütõdve. (Felvont szemöldökkel). De megadom ma gam]. Óhatatlanul meg-megtorpanok a kiállított nagyszerûségeknél, hol egy krizoprász görög istennõalak, hol egy diorit szárnyas kamelopárd ál lít meg, itt egy há romfejû márvány cerberus a három fe jével háromfele ugat, amott egy színarany Avalokitesvára ficamos mozdulat-klónusza bilincsel magához. A kis titkárocska meg cikázva rohan erre-arra, elõre a tömegben, törtetnék utána, majdnem elveszítem valahára, valahogyan utolérem; és a nagy üvegkupolás Pálmateremben, a Belle Époque aranygarnitúráin pihenõ látogatók bámész tömegén keresztülfurakodva faggatóra fogom ahogy épp valamilyen könyvtárterem felé tartunk [onnan gondolom, hogy libériás könyv-szolgák bõrkötéses csilléken most gurítják be a mázsás fóliánsokat] Beírni? Mi legyen? Kör-üdvözlet? Dedikáció? Milyen nyelven akarja? Ai miei carissimi amici? Toute en amitié? Vagy Õfelségének: Euere Durchleucht? Vase Velicsesztvo? (történetesen, ha Szlovénia koroljevsztvo). Akkor veszem észre, hogy mellénk kanyarodik a Kar ne vá li Lovas-vonat-autóbusz, de: csak rö vid idõ re áll meg, alig nyit ja ki a to lóajtaját, máris csukná befele kétségbeesve keresem feleségemet, Piroskám! Piroska! Gyere hamar! Felszállni! A Lóvontatású Vonatautóbusz nem vár, elindul. Rémülten szaladunk utána mindahányan, in tegetünk, álljon meg, álljon meg! Fel vesz? Nem vesz fel? Nem tud ni. Raj ta va gyunk? Ta lán. De ha nem is vol tunk raj ta, a fõ, hogy meg érkezünk a tör ténelmi városka fõutcája parkosított végén leszállunk: itt lesz a Karnevál Kar ne vál? Az is? Mi kor? Majd. Ké sõ es te. Ak kor lá tom, hogy a dok koknál, a pagonyosított eszplanád rakparti végén valamiféle gálya érkezik, görgõin lassan gurul a színpa di vitorlázata ezek sze rint a hát térfali áltávlat vonalánál valami folyónak/tópartnak kell len nie. Ak kor hely ben va gyunk. Új ra kö rülvesz ugyanaz az ismerõs édes-kedves társaság. Akinek a felsõ aj ka oly pu hán pely he dzik: Mamumi. A ko ra el lenére fiatalos Mamuminak az õsz hajszálas hajtincsei megcsiklandoznak, ahogy a fülébe sugdosom: Nem sze ret ne még egy ilyen okoskát, ami lyen ez a kis lur kó, de ez úttal tõlem,?! Mamumi, ami lyen dé vaj hogy is ne! ha miskás mosollyal mutat fityiszt. Selyma Mamumi, ami lyen fri vol: so kat sej tetõen fogadja udvarlásomat [sokat sejtetõen: a süldõlánya az ágyon. Velejár]. Messzirõl Piroskám figyel elõzékenyen: tudja, hogy bohókás széptevés az egész. Utá na terült-terülj-asztalkám: a mákosrétes por cukra-hullajtó, a meggyesrétes sütõ forró, a diós omlós-vaníliás. Mamumi [fehérkesztyûs] kacér ujjakkal a számba töm né: Melyiket akarja? Egyi ket se. Ne még: te le van a szám. Piroskám már messze jár: fel deríti a látnivalókat. Márványcsodák, egymásba fonódó csigalépcsõk, Bourbon-liliomok, pártázatok-masciculik. Felig (lábazattól-vállazatig) csupa-freskó falsíkok és elrepülõben, angyalpopsik a kolostorboltozaton men nék utá na de hol, hol a fel járó? Felkapaszkodnom? A korláton átvetnem magam? Végre rálelek a rejtett rám pá ra (akár a Giraldában, fel kaptató málhás öszvér alá csinálódott); Piroskám! Szaladok utána, megfogom. Találgatjuk: vajon hol az étellift? Hol hoz zák és kicsodák? Akik ahol ni, osztogatják, magasra tartott tálcákon viszik. Akkor veszem észre, hogy ide vi lá gít: búg már, amott az üveg aj tó s amögött, fel-le, jár a lift. Meg áll. Aj tótárulás.

11 Jön özö né vel, tál cá kon a tortáliom. Mamumi [fe hérkesztyûs] keze könyökön ragad: Hát Nádler Ró bert, él-e, fes teget még? Akvarellista, jó barátom. Hogyne élne, még festeget. Régrõl? Gyerekkora óta. Egyik lába hat ujjú, a másik rö vi debb és ezért or topéd cipõben jár. Aranykezû mester! Az hát. [Arany com bú, mint Püthagorász gon dolom] És Buchsbaum bá csi? És Ke néz Si mon, a ban kár? Hát az Ig notus család, a Véghelyiek, a Vik tor meg a fia, Pé ter? Azok is. A két Szervánszky-fiú? Az egyik kom munista és katolikus; de vajon kom munista még? Zeng a ze ne, ide zsong Bu da pest. A sa rok ban az egyik for ga tag már tán col. [ A kert helyi ség ben sram li szól / és ott le het csak basz ni jól. Sen kise mondja, mindenki gondolja.] A cukrásztömlõ habos-tölcsérén ömlik-özönlik az emlék. A Szümpozion tár gya: el dönteni, mi a he lyes írás mód, MaCedónia vagy MaKedónia. Ér deklõdnek, min dolgozom. Öcsi is, a kis okos (akit az imént, Mamumi fülehallatára le lurkóztam. Õ is: szörnyen sze retné tudni. Közelfurakodik és szemtelenül firtatja. Min tet szik dolgozni?! Hogy én, hogy min?! Ó egy history-fiction forma fiktív történelmen. Az mi? Az az, hogy. Fo gom ma gam és na gyot csûrök-csavarok rajta. Mintha úgy lett volna, ahogy nem volt. Vagyis hát,?! Egy re gényesített, regényfolyam formátumú Könyvalkotáson. Könyvalkotáson?! Leesik az álluk. Körkép? Panodioráma? Is-is. Mi lett vol na, hogy ha a Waterloo-i üt közetet Napoleon nyeri meg? Bücher a rossz ol dal fel õl, kés ve ér kezik, az angolok franciának nézik õket és a felmentõ sereget tûz alá ve szik. A megszégyenült Koalíció elõnytelen/szerencsétlen békére kényszerült. Az Empereur kegyesen bekebelezi Itáliát, Lengyelországot és Ausztriát. A poroszok panaszkodnak, hogy egyre kevesebb gyerek beszél németül. Ahogy eddig, továbbra is francia a diplomácia nyelve; aki számít, min den ma gára valamit adó pantallós ember franciául beszél; Tunisztól-Algírtól-Egyiptomtól fel, Erdélytõl-Havasalföldtõl fel, fel a Balti Államokig, dánok, norvégok, svédek, izlandiak. Mindenki. Európa-szerte a köznyelv a fran cia. Öcsi a lakk cipellõben lábujjhegyre pipiskedve hallgatja. Mindenki. Síri csendben. Könyvalkotás. Pisszegés. Szisszentés. [ Idesüss ] Együtt-tartás: fi gyelem-fegyelem. Különös regény lesz. És mekkorára tervezi a Mester? Tervezem? Nem tervezem: már megvan. Francia-Európáról szól, ahol minden parasztlegény poilu - örömkatona. La Grande Armée! És a Kö dös Albion? Nincs töb bé. Leírhatatlan Mit ért sünk azon, hogy leírhatatlan? Mikor igazán le-nem-írható, mert megbénul az el me, az írói ru tin, a szó lelemény, a rátalálás a minden? álmomban jött oda hozzám, de olyan soha-nem-látott volt, hogy egész éle temben õt láttam. Fedélzeti nyugágyakban hevertünk jó néhá nyan, jól hanyattvetve ma gunkat és se nem so kan, se nem ke vesen: jó néhányan. Miféle hajó melyik fedélzetén és miért? Min den ki tud ta, én is. Jól el voltunk (nem mondha tom, hogy a plé dek alatt, mert nem voltak skótmintás plédek, se rajtunk, se alat tunk: ne ha misítsuk az álmot skót min tával, mondom, hogy leírhatatlan) ki volt, mi volt, mi ért jött oda, ha ed dig so ha? Le hetetlen megismerkedni, aki úgy volt Mindig-az-Enyém, hogy most is, mint ha elõ ször ragyogott és fényesedett volna fel, fölöttem, ahogy odajött, szemközt a Nap pal 11

12 magasnak mondható, nem szokatlanul magasnak, csak olyannak, aki min denkinek úgy tû nik (újságja/könyve/legyezõje mö gül elõ les ve), hogy be szép su dár-ma gas. Vi rágos ruhában, amolyan selymesen csupavirág és alakja is, azok kal a szét folyó-bizonytalan kör vo na lak kal. A ha ja is, az a bronz arany va gyis hát vö rösbe hajló szõkeség, de bronz kí sérõvonalakkal a széles nyá ri ka lap alatt (ne mond juk se ma lomkeréknek, se szalma-nyárinak, mind csak a leírhatatlanság tétovaságai) az ar cá ról még nem be szél tem [nem is fo gok. Mi nek? Ki az, aki (leg alább egy szer életálmában) ne látta vol na?] Újdonat-újdándiságában úgy volt is merõs, hogy másként ráismerni lehetetlen lett volna: õ volt. Vi lág éle tem ben õ volt a vi lág és az éle tem, másho gyan, mint is merõsként elképzelni se tudtam vol na. So ha úgy, hogy Éde sem, vagy hogy Szí vem, so ha: a vis szaemlékezés ostoba hamisítványai; mert én így õt nem. Soha. Mondom, így világlott (párállott? lilállott? sárgállott?) az arca fö löttem, amint áttetszõ nagykarimájú nyári kalapja keretében fölém hajolt: nem nyakból de rékból; de mintha va laki impresszionista Nagymester festette volna: arcának lázrózsái inkább sziromlabdacsok voltak, az olajnedves ecsetet ráejtve, mert úgy is világolt, azon barbizonos plain-air-esen. Ésde mert tud ta is és mint ha pa rá nyit csudálkozott is vol na raj ta. Elõ ször hall hat ta? Vagy õ is ál mában értesült életteljes kötõdésemrõl hozzá, amely így és ezáltal a tel jes éle tet magábafoglalja? én meg csak mond tam-mondtam mindig is egész éle temben amit éltem, magának (neked) él tem amit írtam, azt is. Magának (neked) írtam (magasan a magázás-tegezés fölött, a tapadva-megszólítás álomnyelvén) úgy vol tam a ti ed, hogy a ti ednek tudtam magam, már ha és amennyiben a magas kor nem aka dály. Te meg: lá tom. Jó erõ ben, egész ségben. Ruganyos, hogy majd kicsattan. Én meg: jól bí rom ma gam, csak alig a ki lencvenegyedikben. De még nem késõ: tud nod kell. Te meg, (ilyen át szellemült meglepõdést, ilyen impresszionista mennyei arcot kimeresztett szem mel, nagyrabámulóban) te meg: hogy le het, hogy ak kor nem ta lálkoztunk, mégse, soha-soha: hogy lehet? Pe dig én is, én is! Ha már ilyen na gyon késõre jár, nem késtünk el vele?! Így. Azzal eltûntél, elrohantál. Kisvártatva, még ki se mondtam, már is ott vol tál megint, a kön nyû muszlin selyemvirágai körülsuhogtak, ahogy nyugágyam lábánál te ott te remtél-felmeredtél megint, (megint!) szétrobbanó színálomorgia, azon gyönyörûsége sen. És egy pa pírlapot nyújtottál elveszem, nézegetem egy auszt ri ai pa lo ta sza na tó ri um lát ké pe és luxusvesztibülje, lu xus szo bái. Egy lu xus-pros pek tus rettegve vizslatom õt magát (lá to más! el ne tûnj! ahogy lá tomáshoz esdekelni szokás Nagykalapú ne tûnt el) és hü ledezve forgatom a prospektust: mi ez, miért adod ide, mit kezd jek ve le? Te meg: a cím. A te lefonom. Levélben. Hogy oda. Kezdjük el. meg van, itt van. A hi ány zó szál, az oda vezetõ. Hogy ezúttal nem veszítjük el, mint amilyen õrületes botorság volt, az elején, ami kor el vesztettük. Elveszíteni heuréka! Ujjongáshullám (kromatikus tintinnábulum) fut, zsibog vé gig tag jaimon, ül tõ fektemben; mert fé lig föl egyenesedve kisimítom a luxusprospektust és akkor lá tom: a ne vét és a cí mét, be keretezve. Piros ceruzával. PIROS CERUZÁVAL. BEKERETEZVE. Hogy õ az és sen ki más. En nek a ren geteg-nagy sokemeletes luxusszanatóriumnak a Direktrisze a Semmeringen. ó igen, most igen, meg van. A CÍM. Hogy egy mást so ha töb bé ne ve szítsük el Hogy már fo gal maz zam is a le ve let, amit itt mind járt a fe délzeten, ölemben tartott mappával megírok és felbélyegezve, valaki õgyelgõt szalajtok vele, az elsõ ki kö tõ ben, ahol pi ros lik a par ti pos ta szek rény. Ha mar! Ha mar Hogy most boldog va gyok, mert rá találtam, mert egymásra találtunk? Hogy ez le gyen az, amit úgy hív nak: ilyen le gyen a boldogság?! Csak?! Hülyeség, Ökörség, Szókincsünk örökletes csõdje. 12

13 Más ez, ti os to bák. Valahára, hogy az álomban, leg alább ál momban: bekövetkezett. Az õ fel sugárzásában, ahogy ezt megértem. Visszamenõlegesen. A tel jes élet Szí neváltozása: Teremtetlen Fényben. Kecskeméti Kálmán fotója 13

14 CHARLES DICKENS NEW YORK 1 Amerika gyönyörû világvárosa semmi esetre sem olyan vi lágos város, mint Boston, bár sok ut cá juk egyforma; eltekintve attól, hogy a házak nem annyira élénk színûek, a cégtáblák nem annyira tarkák, az aranyozott betûkön nincs annyi arany, a tég lák nem olyan vö rösek, a kõ nem olyan fe hér, a re dõ nyök és a kor lá tok nem annyira zöldek, a kapukilincsek és kaputáblák nem olyan fényesek és csillo gók. Sok a mel lékutca, szinte olyan semmitmondók a világos színûek, és olyan kifejezõk a mocsko sak, mint a lon doni mellékutcák; és van egy városrész, a Five Points 2, amely a mo csok és a nyo mor te kintetében nyugodtan a Seven Dials 3 vagy a hír hedt St. Giles bármely más ré sze mel lé ál lítható. A nagyszerû sétány és fõutca ahogyan mindenki ismeri a Broadway; széles és nyüzs gõ ut ca, amely a Battery Gardens-tõl in dulva egy országútba torkollik, s talán négy mérföld hos szú. Le ül jünk-e a Carlton House Hotel egyik emeletén (New York lüktetõ fõutcájának legelõkelõbb részén), és ha belefáradtunk, hogy lenézzünk az alant zaj ló élet re, in duljunk-e kart karba ölt ve, és ve gyüljünk-e az ára dó tö megbe? For ró ság! A nap a fe jünk re tûz a nyi tott ab laknál, mintha sugarait gyújtólencse gyûjtené össze; a nap a zenitjén áll, az idõ pe dig rend kívüli. Volt-e valaha utca ennyire nap fé nyes, mint a Broad way? A járdakövet léptek csiszolják, míg új ra nem fény lenek; a házak vö rös tég lái mint ha még a for ró ége tõkemencében lennének; és mintha az omnibuszok tetejére vizet öntöttek volna, sisteregnek és füstölnek, a szaguk pe dig olyan, mint a fé lig ki oltott tûzé. Bõ ven van itt om ni busz! Pár perc alatt fél tu cat ha ladt el. Sok a bér- és dísz ko csi is; a gig, a phaeton, a nagy ke rekû tilburi 4 és a ma gán hin tó elég eset len, és nem sok ban különbözik a tömegközlekedési eszköztõl, viszont alkalmas a vá ros kövezetén túli ormótlan utakon. Néger kocsisok és fehérek; szalmakalapban, fekete kalapban, fehér kalapban, mázas sapkában, szõrmesapkában; drapp, fekete, bar na, zöld, kék, nanking 5 kabátban; csíkos pamutszövet és vá szon; és lám (néz ze meg az em ber, nehogy lemaradjon róla), még libé ri á ban is. Az meg egy re publikánus érzelmû ember, aki fekete szolgáit egyenruhába öltözteti, és szultáni tekintély pompájával pöffeszkedik. Amaz pe dig, ahol az a phaeton a két jól nyírt szür kével megállt ép pen a fe jük nél áll most egy yorkshire-i lo vász, aki még nem sok idõt töl tött a vi lág nak ezen a ré szén, és bá natos te kintettel keres egy pár keményszárú csizmát, amit ha fél évig ke resztül-kasul járja is a várost még sem talál. Te jósá gos ég! Hogy a nõk ho gyan öl tözködnek?! Eb ben a tíz perc ben több színt lát tunk, mint lát tunk volna más hol ugyan en nyi nap alatt. Mi csoda napernyõk! Micsoda szivárványos selyem- és szaténruhák! Micsoda áttört vékony harisnyák, meg szoros és kes keny ci põk, és röpködõ szalagok és selyemrojtok, és díszesen kérkedõ köpenyek feltûnõ kapucnival és szegéllyel! Látod, a fiatalemberek szeretik lehajtani az inggallérjukat, és szeretnek pofaszakállat növeszteni, sõt szakállat is; de meg sem közelítik a nõket öltözetükkel vagy viseletükkel, mivel az iga zat meg vall va õk az em beriség egy egészen másik fajtáját képviselik. Õk az íróasztal és pénztárpult byronjai, 6 de menj csak to vább és fi gyeld meg, mi félék azok az em berek mögötted: az a két munkás ünneplõben, akik kö zül az egyik gyû rött pa pírdarabot tart a kezében, s abból próbál kisilabizálni egy nevet, míg a má sik a sze mével für készi az ajtókat és kirakatokat. Mindkettõ ír! 7 Felismernéd õket még álarcban is frakkos kék ka bát juk ról és a fé nyes gom bok ról, meg drapp nadrágjukról, amit úgy visel nek, mint akik mun karuhához szok tak, s más ban nem ér zik jól ma gukat. Nehéz lenne mûködésben tartani a mintaállamokat az ehhez a két munkáshoz hasonló földmûvesek nélkül. Ki más ásna, és bá nyászna, és robotolna, és lenne kis ipa ros, és épí tene csatornát és utakat, és va lósítaná meg a nagy nemzeti közlekedéshálózat-fejlesztést?! Mindketten írek, és roppant 1 Charles Dickens 1842 ja nuárjától júniusig tartó amerikai látogatásáról szóló beszámolójának 6. fejezete. Dickens február 12-tõl március 5-ig a New York-i Broadwayn a Carlton Ho tel ben szállt meg, majd jú niusban, hazautazása elõtt még öt napot töl tött a vá rosban. (Jeremy Tambling, Lost in the American City, New York: Palgrave, 2001, Ezt a köny vet Munteán Lász ló, a Páz mány Pé ter Ka tolikus Egyetem tanára bocsátotta rendelkezésemre.) A fordítás az alábbi ki adás alap ján ké szült: Charles Dickens, American Notes for General Circulation. Edi ted with an introduction by John S. Whitley and Ar nold Goldman, Penguin Books, 1972, A jegy ze tek for rá sa az elõbb em lített kötet és a következõ kiadás: Charles Dickens, American Notes for General Circulation. Edi ted with an introduction and notes by Patricia Ingham, Penguin Classics, A jegy zetek zárójeles hivatkozása: évszám/oldal/jegyzet. 2 A Five Points a New York-i Broad way és a Bowery he gyesszö gû ta lál ko zá si pont ja, a sze génység és bûnözés fészke. (1972/340/1; 2000/292/1) 3 A Seven Dials a lon doni St-Giles-in-the-Fields plébánia nyomornegyedének egyik tere, ahon nan hét út in dult ki, s mind a hét tel egy nap óra né zett szembe egy oszlopról, errõl kapta a nevét. Az osz lopot 1773-ban elbontották. Dickens Sketches of Boz cím mel 1836-ban megjelentetett angliai karcolatainak Seven Dials címû ré sze azt jel zi, hogy szá má ra ez a vá rosrész lett London emb lémájává. (1972/341/2; 2000/292/2) 4Gig: könnyû, kétkerekû, egylovas kocsi. (1972/341/3) Phaeton: könnyû, gyors, négykerekû, oldalt nyitott, né ha fe dett, két lovas kocsi; divatos a 19. szá zad el sõ fe lé ben. (1972/341/4; 2000/292/3) Tilburi: gigszerû, két személyes kocsi. (1972/341/5) 5 Nanking: ere detileg a kínai Nankingból szár mazó barnássárga pamutvászon. (1972/341/7; 2000/292/4) 6Rámenõs, fiatal, leendõ hivatalnokok és kereskedõsegédek, akik hivalkodóan öltözködnek és szeret nék, hogy azt gon dolják róluk: csinosak, romantikusak és veszedelmesek, mint George Gordon, Byron hatodik Lordja ( ). (2000/292/7) 7 A Kenneth T. Jackson szer kesztésében megjelent The Encyclopaedia of New York City (New Haven: Yale University Press, 1995) becs lé se sze rint a na póleoni háborúk után ír élt a város ban, az 1830-as évek ben azon ban már ír ér ke zett New York ba, 1841-ben pe dig meg kezdte mû kö dé sét a New York-i Ír Emig ránsok Társasága. Az Encyclopaedia azt is meg jegy zi a 199. ol da lon, hogy írek ás ták a Croton Reservoir (víz tároló) csatornarendszerét. (2001/204/21) 14

15 tanácstalanok, hogyan találják meg, amit keresnek. Menjünk és segítsünk nekik honfitársi szeretetbõl és a szabadság szel lemével, amely lehetõvé teszi a tisztességes segítséget a tisztességes embereknek és a tisztességes munkát a tisz tességes megélhetésért, bármi legyen is az. Na végre! Megtaláltuk a helyes cí met, bár tény leg furcsán ve tet ték pa pír ra, és akár az ásó tom pa vé gével is írhatták vol na, amely nek hasz nálatához az írója ke ze job ban ido mult, mint a toll hoz. Út juk amar ra ve zet, de mi dol guk ott? Meg takarításuk van: felhalmoznak? Nem. Fivérek õk ketten. Egyikük egyedül kelt át a tengeren, és keményen dol go zott fél évig, és még ke ményebb körülmények közt élve megtakarított annyit, hogy a fivérét is kijuttassa. Aztán vállvetve dolgoztak, szívesen osztoztak újabb fél év ke mény mun kában, kemény életkörülmények közt, és ak kor a nõ vé re ik jöt tek ki, majd egy újabb fi vérük, és vé gül öreg édes any juk. Most pe dig? Nos, a sze gény öregasszony nyugtalan az idegen föl dön, és só vá rog, mond ja, hogy csont jai nyu godjanak az övéi között az ott honi földben: így hát men nek, hogy ki fi zes sék a vis szatérõ átkelését: és Is ten se gít se õt és õket is, és min den tisz taszívû embert, és mindenkit, aki ifjúsága Jeruzsáleméhez visszatér, és oltártüzet gyújt 8 atyáinak kihûlt családi tûzhelyén. Ez a nap sütötte és napperzselte szûk utca a Wall Street: a New York-i Tõzs de és Lom bard Street. 9 So kan gyorsan gazdagodtak meg ebben az ut cában, és nem kevésbé gyorsan sokan mentek itt tönkre. Ezek kö zül a kereskedõk közül, akiket itt látsz lõdörögni, vannak, akik páncélszekrényükbe zárták a pénzüket, mint az Ezeregy éjszaka szereplõje, és ami kor ki akar ták õket nyit ni, csak hervadt leveleket találtak. 10 Len tebb, itt, a víz parton, ahol a ha jók orrárboca átnyúlik a járda fö lött, és szin te az ablakba fúródik, itt horgonyoznak a nagyszerû amerikai tengerjárók, amelyek a világ leg jobb pos ta ha jó-szol gá latát te remtették meg. 11 Õk hoz ták ide a kül földieket, akiktõl nyü zsög nek itt az ut cák: ta lán nem mint ha itt töb ben lennének, mint más kereskedõvárosban; másutt azonban külön törzshelyük van, szinte ku tatnod kell utánuk; itt viszont ellepik a várost. Újra keresztezzük a Broadwayt; a hõ ség el len fel üdít az üz letekbe és söntésekbe hordott hatalmas, tiszta jégtömbök látványa; és az eladásra kínált ananász és görögdinnye bõsége. Nagyszerû utcák nagyszabású házakkal, ezt lá tod itt! a Wall Street na gyon gyak ran rendezte be és fosztotta ki többségüket és itt egy lom bok mé lyén zöl dellõ háztömb. Légy nyugodt, vendégszeretõ ház ez bennlakóival együtt, hogy sze retetteljesen emlékezz rá mindig, aho vá sza bad be já rást és bent elég mu tatós növényeket ta lálsz, és ahol az ab lakból gyermekszemek örülnek az ut cán sé táltatott kiskutyának. Tán csodálkozol, mit szolgálhat ez a magas zász ló rúd a mel lékutcában a tetején valamivel, ami hasonlít a Szabadság-szobor fejdíszére: 12 hát én is. Azon ban er refelé szenvedélyesen rajonganak a magas zászlórudakért, és öt percen belül iker testvérére akadsz, ha ked ved tart ja. Megint át a Broadwayn, és így el hagyva a sokszínû tömeget és a káprázatos üzleteket egy másik hos szú fõ ut cá ba, ez a Bowery. Amott egy vas út, lá tod, ahol két jó hús ban lé võ ló ipar kodik vontatni húsz vagy negyven em bert meg egy fa bárkát, elég könnye dén. Itt az üz letek szegényesebbek; az utazók ke vésbé vidámak. Készruhák és kész étel kap ha tó ezen a kör nyéken; és a kocsiforgalom élénk forgatagát felváltotta a kordék és sze ke rek mély robaja. A számos, folyami bójához vagy kis léggömbhöz hasonló jel póznák csú csán zsi nórvégen lengve hirdeti fel néz ve te is lát hatod OSZTRIGA 13 ÍZLÉS SZERINT. Ez leginkább éjszaka kísérti a vágyakozót, mert akkor a bennük fojtottan derengõ gyertyányi fényerõ ad helyes meg világítást ezeknek a kényes sza vak nak, s te szi, hogy a he rék száján nyál csorog, ahogy ol vassák lihegve. Mi ez az el fajzottan egyiptomi, komor homlokzatú épülettömeg, mint egy elvarázsolt palota egy melodrámában?! hí res bör tön, a ne ve Sír-bolt. 14 Betérjünk-e? Tehát. Hosszú, szûk, magas épü let, kály hafûtésû, mint rendszerint, négy trepni 15 egymás fölött, körbe, lépcsõvel összekötve. Mindegyik trepni két oldala között és középen híd a cél irányosabb áthaladás érdekében. Mindegyik hídon ül egy em ber: bó biskol vagy olvas, vagy be szél get egy tétlen tár sával. Mindegyik emeleten egymással szemben kis vasajtók sorakoznak. Úgy néznek ki, mint a kazánajtók, de hidegek és feketék, mintha kialudt volna bennük a tûz. Kettõ vagy há rom nyit va van, és nõk be szél get nek bá gyadt, lehorgasztott fejjel a bennlévõkkel. Az egészet te tõablak világítja meg, de ez szigorúan zárt; a tetõrõl pedig két haszontalan szélvitorla lóg le, ernyedten és lanyhán. 8 Noé áldozati tüzet gyújtott egy oltáron, hogy hálaáldozatot mutasson be Istennek az özönvíz el vonulta után. (2000/292/9) Vö. Teremtés 8:20. Ugyanakkor gondoljunk arra, hogy a babiloni fogság idején miként énekeltek a számûzöttek Jeruzsálemre emlékezve (Zsoltár 137[136]), majd késõbb a hazatérõk (Zsoltár 126[125]), s egyébként a zarándokok Jeruzsálem kapujában (Zsoltár 122[121]). L. még Izajás 51:17 52:2; 52:7 12; 54:11 17; 60:1 22; 62:1 9; 66: A Wall Street a New York-i, a Lom bard Street pe dig a lon doni pénzvilág központja. (2000/292/10) A londoni Lombard Street neve azok tól a lom bardiai kereskedõktõl származik, akik a 13. században azért érkeztek Ang liába, hogy segítsenek begyûjteni a pápának fizetendõ adót. (1972/341/8) 10Az arabul írt Ezeregy éjszaka me séi cí mû gyûj te mény a 18. szá zadban vált ismertté Európában Antoine Galland francia for dítása révén. Az angol fordítást több-kevesebb kihagyással Edward William Lane készítette 1840-ben. (1972/341/9) 11 A postahajó-szolgálat hivatalos küldeményeket, leveleket, csomagokat, személyeket és teherárut szállított menetrendszerûen. Az elsõ tengerentúli járatokat a New York-i kereskedõk indították 1818-ban. Az átla gos me net idõ 1852-ben New York és Li ver pool kö zött 33 nap volt. Az utol só járatot 1881-ben indították. (1972/341/10; 2000/293/12) 12 A szabadságszobrok gyakran kapnak kúpalakú süveget, amilyent a római kor ban a fel szabadított görög rabszolgák viseltek. (2000/293/13) 13Dickens barátaihoz írt leveleiben többször hivatkozik erre az ínyencfalatra, ami talán nem nél külözi az ezzel kap csolatban feltételezett aphrodisiacumi tu lajdonságaira vonatkozó bennfoglalt utalást sem. (2000/293/14) 14 The Tombs: az 1838-ban épí tett, egyip tomi stílust utánzó manhattani büntetés-végrehajtási intézet férfi elítéltek részére a Center, Elm, Leonard és Frank lin ut cákkal jelölt helyen; 1941-ben felújí tot ták. (1972/341/11; 2000/293/15) Az egyip tomi stílusutánzat idõtlenséget sugall: a törvény õseredeti. (2001/36) A fordító engedett a kísértésnek, hogy az ironikus kéttagú név kéttagúságát hatványozottan engedje érvényesülni. 15 A trepni a ma gyarországi börtönbeli szlengben a börtön bel sõ oldalain futó, általában rácsos nyitott folyosó, hogy a börtön min den pont járól minden egyes zár kát szem mel le hessen tartani. Bozzai Judit hív ta fel er re a szó ra a fi gyelmemet. 15

16 Egy em ber ér kezik kulcsokkal, hogy körbevezessen minket. Jóképû figura, és a maga módján udvarias és szolgálatkész. Azok a fe ke te aj tók a cel lákba vezetnek? Igen. Mind te le van? Hát, meg lehetõsen, ez a helyzet, nincs más meg oldás. Az al só sor egész ség te len, ugye? No, oda tényleg csak szí neseket rakunk. Ez az igazság. Mi kor vé gez nek egy kis moz gást a ra bok? Ugyan. Elég jól meg vannak nélküle. So ha nem sé tálnak az udvaron? Valójában alig. Azért gon do lom né ha? Nos, rit kán. Egész re mekül tartják magukat nélküle. Te gyük fel, va la ki itt tölt ke rek egy évet. Tu dom, ebbe a börtönbe csak súlyosan büntetendõ cselekmény vádjával kerülnek bûnözõk, amíg a tárgyalásra várnak vagy vizs gálati fogságban vannak, de itt a törvény több ok ból is meg várakoztatja a bûnözõket. Igaz, hogy újratárgyalási indítvány benyújtása vagy az ítélet fel függesztése mi att idõz het itt a rab akár ti zenkét hónapot is, vagy nem igaz? Hát, azt hi szem, igaz. Jól ér tem, hogy ak kor ez alatt az egész idõ alatt nem jön ki azon a kis vas ajtón, hogy mozogjon? Sé tál hat ta lán de nem so kat. Ki nyit ná az egyik aj tót? Mind, ha tet szik. A re te szek csi ko rog nak és ro pog nak, és az egyik aj tó lassan kifordul a zsanérjain. Nézzünk be. Szûk, csupasz cel la, aho vá a fény egy kes keny fa li hé zagon át szûrõdik be. Bent egy ot romba mosdóalkalmatosság, egy asztal, egy ágyállvány. Ez utóbbin egy hat vanasforma ember ül; olvas. Egy pil lanatra felnéz; mogorván és türelmetlenül megrázza a fe jét és a köny vére mered ismét. Mihelyst visszahúzzuk a fejünket, rázáródik az ajtó, és be reteszelik, mint volt. Megölte a feleségét, valószínûleg fölakasztják. Mi ó ta van itt? Egy hó nap ja. Mi kor lesz a tár gya lá sa? A következõ ülésszakban. Mi kor lesz az? A következõ hónapban. Angliában, ha valakit halálra ítélnek, még akkor is levegõzhet és mozoghat egy kicsit bi zonyos napszakokban. Va ló ban? Mi lyen el ké pesz tõ és ki fe jez he tet len hû vös ség gel mond ja ezt, és mi lyen nem törõdöm módon vezet a nõk részlegéhez: ahogy megy, affajta vaskasztanyetta lesz a kulcs ból és a rács ból! Itt mind egyik cel laajtón négyszögû nyílás van. Egyesek nyugtalanul lesnek ki rajtuk a lép tek za jára, mások szégyenkezve elhúzódnak. Vajon miféle vétségért zárták be ide azt a tíz-ti zenkét éves magányos gyereket? De hisz fiú!? An nak a rab nak a fia, akit az imént lát tunk; ta nú az ap ja el len; biz tonságban õrzik itt a tárgyalásig; ennyi az egész. Mégis borzalmas hely ez a gyerek nek, hogy itt tölt se ezeket a hosszú nappalokat és éjszakákat. Elég kemény bá nás mód ez egy fi atal tanú esetében, nemde? Mit szól ehhez a vezetõnk? Hát, nem va lami életvidám, az igaz! Újra csattogtatja a vaskasztanyettát és ráérõsen elvezet minket. Fölteszek neki egy kérdést, mi közben megyünk. Kö nyör göm, mi ért hív ják ezt a bör tönt Sír-bolt nak? Mer csibésznyelven így hívják. Tu dom. De mi ért? Öngyilkosságok történtek itt, amikor fel épült. Azt hiszem, ebbõl született. Most jut eszem be, hogy an nak az em ber nek a ru hái szanaszéjjel hevertek a cella kö vén. Nem kötelezik a rabokat, hogy ren det tart sanak és elte gyék az ilyen dol gokat? Ho vá te gyék õket? Sem mi kép pen sem a kõ re. Mit szól na, ha fel akasztanák õket? Megáll és körülnéz, hogy nyomatékot adjon a mondandójának: Hát er rõl be szélek! Ha lenne akasz tójuk, magukat akasztanák fel, ezért eltávolították õket mindegyik cel lából, és csak a nyo muk ma radt, ahol vol tak. A bör tön ud var, ahol most meg áll, ször nyû ese mé nyek helyszíne. Erre a keskeny, sírszerû helyre hozzák ki az embereket meghalni. A nyomorult alak az akasztófa alatt áll a föl dön; a kö tél a nya kában; és jeladásra a másik vé gén súly zu han alá, és le ve gõ be ránt egy hul lát. A tör vény meg kívánja, hogy kik legyenek jelen ennél a sö tét lát ványosságnál: a bíró, az es küdtek és polgári személyek, összesen huszonöt ember. A nagyközönség elõl ez rejt ve ma rad. 16 A feslettek és a gonoszok számára ez rémisztõ misztérium marad. A bûnözõ és közéjük ékelõdik a bör tönfal sûrû, sötét lepelként. Ez halálos ágyának függönye, szemfedõje és sírgödre. Ez kirekeszti belõle az éle tet és a meg átalkodottságból fakadó ellenállás minden indulatát ebben az utolsó órá ban, amely nek pusz ta ki látása és bekövetkezte gyakran teljesen elégséges annak el szen ve dé sé hez. Nin cse nek vak me rõ sze mek, hogy merésszé tegyék; nincsenek gazemberek, hogy megõrizzék egy gaz ember nevét. A könyörtelen kõfalon túl a tér ismeretlen ûr. Men jünk ki új ra az ele ven ut cákra. Ismét a Broadway! Itt a már em lített nõk sétálnak föl s alá pá rosával és egyedül; amott ugyan az a vi lágoskék napernyõ, amely hússzor ha ladt el oda s vis sza a ho telab lak elõtt, amíg ott ültünk. Most itt át megyünk a másik oldalra. Vigyázz! Disznók! Két kövér koca döcög er re a ko csi után, és vagy fél tucatnyi válogatott úri kan fordult be ép pen a sar kon. Itt egy ma gányos sertés egyedül csámpáz hazafelé. Csak egy fü le van; a má siktól városi kujtorgásai során vált meg, ami kor kóbor kutyákkal találkozott. Viszont na gyon jól bol dogul nélküle; csatangolva, kószálva úri életet él, többé-kevésbé úgy, mint a hazai klub tagok. Minden reggel elmegy szálláshelyérõl egy adott órában, beleveti magát a városba, magának tetszõen tölti a napját, és rend szerint éjszaka jelenik meg ismét sa ját la kása ajtajánál, mint Gil Blas titokzatos ura. 17 Õ egy sza bad és 16 Ezzel a gyakorlattal ellentétben, Angliában a nyilvános akasztás 1866-ig érvényben volt. (2000/293/17) 16

17 fesztelen, gondtalan, nemtörõdömfajta disznó, aki nagy ismeretséggel rendelkezik a többi ha sonszõrû disznó körében, aki ket fõ leg lá tásból ismer, nem pedig be szélgetés kapcsán, hiszen alig zavartatja magát azzal, hogy megálljon udvariaskodni, inkább csak végigröfög az ólban, és a vá rosi hírekbõl meg pletyká ból csak a ká posztatorzsát és a moslékot szemezi ki, aminek se fü le se far ka, mert farka csak neki van: az vi szont kur ta, mert õsi el lenségei, a ku tyák ne kiestek, és alig hagytak ne ki be lõle valamit, hogy dicsekedhessék vele. Õ minden tekintetben egy republikánus érzelmû disznó, oda megy, ahová neki tetszik, a leg elõkelõbb társaságban forog, azonos ha ugyan nem na gyobb tiszteletet élvezve, ugyanis mindenki utat enged neki, amikor megjelenik, és még a legdölyfösebbek is a jár da bel sõ felére engedik, ha kíván ja. Õ nagy böl cselõ, alig in dítja meg valami, hacsak az elõbb említett kutyák nem. Va lóban, gyakran látni apró szemét, amint egy-egy levágott társára pislog, akiknek a teteme a hentesbolt ajtófélfáját díszíti, de csak annyit röf fent, hogy Ilyen az élet: a test hús! és már fúr ja is az or rát is mét a sár ba, majd vé gigdö cög a ka nálisban: azzal a gondolattal vigasztalja magát, hogy min denesetre csak annyi történt, hogy egy po fával kevesebb lesi az elhullott káposztatorzsákat. Õk a városi köztisztaságiak, ezek a disznók. Rút ál latok; leg többjük háta barnára kopott, mint a régi ló szõrrel borított utazóládák fedele, és beteges fekete kelésektõl foltosak. Lábuk is hosszú és sovány, a pofájuk beesett, s ha egyi kõjük rávehetõ lenne, hogy portré készüljön róla, sen ki sem is mer né fel a disz nó ké pét és ha sonlatosságát. Sen ki nem gon dozza, nem eteti, nem te re li õket, nem is fogja be, hanem sa ját ta lálékonyságukra támaszkodnak ma lacko ruk óta, és ezért utol érhetetlen tudásra tesznek szert. Mind egyik disz nó tud ja, hol la kik, pontosabban más sem tud ná meg mondani nekik. Ebben az órában, ami kor az es te le ereszkedik, látni, hogyan bóklásznak tucatjával nyugvóhelyük felé, amint egész úton falnak végestelen vé gig. Né ha azok a sül dõk, akik túl ették magukat, vagy akiket kutyák zaklattak, félénken kocognak hazafelé, mint egy té kozló fiú; 18 ez azonban ritka: tökéletes önuralom és önbizalom, valamint nyugalom az õ legfõbb jel lemzõjük. Az utcákat és üzleteket kivilágították most; és ahogy a szem vé gigpillant ezen a gázégõk fé nyével pontozott hos szú ut cán, az Ox ford Street és a Picadilly jut eszembe. Imitt-amott egy sor szé les, kõ bõl ké szült pin celépcsõ mutatkozik, és egy mázas lám pa irá nyít a te ke- vagy kuglipálya felé; a tízbábus kugliban a szerencsejáték és az ügyes ség egye sült, ak kor ta lálták ki, amikor a törvényhozás betiltotta a kilencbábus kuglit. 19 Más lefelé vezetõ lépcsõsoroknál más lámpák vannak, amelyek arról tájékoztatnak, hol van nak az oszt rigatelepek kellemes tanyák, én mondom: nemcsak szinte sajtostál nagyságú osztrigacsodáik miatt (vagy a barátságodért, te, a görög professzorok legjobbika!), 20 ha nem azért is, mert a min denfajta hal-, hús- és szár nyasétel fo gyasztói közül egyedül az osztriganyelõk nem társaságkedvelõk; õk ugyanis ahogy illik magukévá teszik annak a természetét, aminek a mûvelésébe belemerülnek, és reprodukálva annak szemérmességét, amit szájukba vesznek, félrevonulnak elfüggönyözött fülkékbe, egy közös ülésre párosával, nem pedig százasával. Milyen csöndesek azonban az utcák! Nin csenek utcai zenészek; se fúvós, se húros hangszerek? Nincsenek, egy sincs. Nap pal sin csenek bábosok, marionettesek, ku tya tán col ta tók, zsong lõ rök, bû vé szek, kin tor ná sok vagy verk li sek? Nin cse nek, egy sincs. Na, de em lék szem egyre. Egy verklis re és egy tán coló majomra tréfás volt, de ha mar el fásult, haszonlesõ pojáca. 21 Ezenkívül semmi élet; sem mi, még an nyi sem, mint egy fe hér egér egy mókuskerékben. Nincs szó ra ko zás? De hogy nincs. Ott egy elõ adóterem az ut ca túl só ol da lán, ahon nan az a fény nyaláb kiszûrõdik, ott tar tanak hetente háromszor vagy többször is es ti is tentiszteletet a hölgyeknek. A fiatalembereknek ott az iroda, az üzlet, a bárterem: az utóbbiban látni eze ken az ab lakokon keresztül teltház. Hall ga! Csen gõ hang gal ha sít jég tömböket a ka lapács, és lazán ko tyog a zú zott jég, ami kor italt keverve poharak telnek! Hogy nincs szórakozás? Miért szivaroznak akkor, és miért szo pogatnak itt erõs italokat azok, akiknek százfelé áll lába, ka lap ja, ha nem szó rakoznak? Mi ért van itt vagy fél száz új ság, ami ket azok a ko ravén sihederek rikkancsként kürtölnek utcahosszat, és amiket bent is kí nálnak, miért, ha nem szórakozás végett? Ez nem pos hadt, vi zezett körítés, hanem a java, vastagja; nyílt gyalázkodás és nevek mocskolása; magánéleti betekintés te tõ kön át, ahogy a Sán ta Ör dög tet te Spa nyolországban; 22 selyemfiúk és vászoncselédek mindennemû feslett hajlam szerint, és kimódolt hazugságok az alhasi telhetetlenség kielégítésére; a közélet min den kép viselõjét vádló durva és al jas in dokok; minden tiszta lelkiismeretû szamaritá- 17 Alain-René Le Sage ( ) Gil Blas ( ) cí mû re gényében, amelyet Tobias Geor ge Smollett ( ) for dí tott le an golra, Gil Blas Madridba megy, és belsõ inas ként egy fu ra idõs úr nál kap mun kát. Csak an nyit kell ten nie, hogy reg gelente lekefélje a portól ura ru háját, majd es te vár ja az aj tó ban. Gil azt hi szi, hogy a fér fi tol vaj, má sok azt hi szik, hogy kém, azon ban ki derül, hogy kasztíliai nemes, aki filozofikus meggyõzõdésbõl egész nap sétál, mást sem té ve. (1972/ /12; 2000/293/18) 18 Vö.: Lk 15: (2000/293/20) 19A holland telepesekkel került a kilenc bá buval játszott kugli Amerikába a 17. század ban. A 19. szá zad ele jén an nyira népszerû lett, hogy széles körben fogadásokat kötöttek rá, aminek az lett a kö vetkezménye, hogy Connecticut államban 1841-ben, New York államban és másutt pe dig röviddel ezután törvényileg betiltották. A törvényt úgy kerül ték meg, hogy a bá buk szá mát eg gyel növelték. (1972/342/13; 2000/293/21) 20 Cornelius Conway Felton ( ), aki a Har vard Egye tem gö rög professzora ( ) és elnö ke ( ) volt. Dickens ki váló ba rát ja lett az író ame rikai látogatása alatt, és meglátogatta a regényírót Angliában 1853-ban. (1972/342/14) 21 Dickens az uti litarizmus híveire, Jeremy Bentham ( ) követõire utal közé jük tar to zott John Stu art Mill ( ) is, az Uti litarizmus (Utilitarianism, 1863) szer zõ je, akik min den in tézményes megnyilvánulási formát a szerint minõsítettek az érte lem és a jó zanság alapján, hogy hasz nos-e az az a leg nagyobb boldogulást biztosítják-e a legtöbb em bernek. Elszántan ellenezték õket Carlyle, Newman és Dickens, aki a Hard Ti mes (Ne héz idõk, 1854) cí mû re gényében hevesen támadta túlzásaikat. (1972/342/17; 2000/294/24) 22La Sage Le Diable Boiteux (1707) cí mû re gényében Asmodée, az ördög, egy ret tenetes, kecskelábú törpe mankón sántikálva cirkál Madridban, és azzal szórakoztatja gazdáját, hogy leemeli a háztetõket, és így szatirikus életképeket villant fel. (1972/342/18) Vö. Tóbiás 3:8; Azmodeus nevének jelentése talán a rombo ló (lásd még: 2Sá muel 24:16, Bölcsesség 18:25, Jelenések 9:11). 17

18 nus 23 elriasztása a hátba tá madott és földre terített ál lam tól; és go nosz fér gek meg ve lejükig romlott ragadozók uszítása üvöltve, fütyülve, és szennyes kezeket tapsra összeverve. Semmi szó rakozás! Gyerünk tovább; menjünk el ennek a szál lodának a vadonja, földszinti üzletsora mellett, amely olyan, mintha hol mi eu rópai színház, vagy a londoni Operaház lenne meg fosztva oszlopsorától, és merüljünk bele a Five Points tit kaiba. Elõbb azonban kí sérõkre van szükségünk, két rend õri sze mélyre, akik szigo rú és jól kép zett rendõrnek számítanának a Szaharában. Már amennyire igaz, hogy bizonyos tevékenységek, bárhol végezzék is õket, ugyanazzal a vonással jellemzik az embereket. Ez a két fér fi akár a Bow Street szü löttje is lehetett volna. 24 Koldusokat nem láttunk sem éj jel, sem nap pal; más ténfergõt azonban so kat. A sze gény ség, a nyo mor és a bûnözés elég általános arrafelé, ahová most megyünk. A hely szín: jobb ra-balra elágazó szûk utcák, mindenütt kosz és pi szok bûz lik. Az ilyen élet itt ugyan olyan gyümölcsöt terem, mint másutt. A dur va és püf fedt ar cok az ajtókban a hazaiakat idézik, és a többit a föld ke rek sé gén. A romlottság magukat a háza kat is idõ nap elõtt le pusztulttá tet te. Nézd, hogy le dõlnek a korhadt gerendák, és hogy mi lyen zord és tört te kintetûek a rozoga és repedt ab lakok, mint a ré szeg ve szekedésben sérült szemek. Azok közül a disz nók kö zül sok itt la kik. Va la ha is el tûnõdnek-e, gazdáik miért felegyenesedve járnak, és nem négykézláb? És hogy mi ért be szélnek röfögés helyett? Mindeddig szinte mindegyik épület olcsó kocsma; és a bár termek falán színes nyomat Washington, az angol Viktória királynõ és az amerikai Sas képével. Az üvegtárló re keszek között síküveg és színes papír darabkái, hisz még er refelé is mutatkozik valamiféle szépérzék. Mivel pedig tengerészek látogatják leggyakrabban ezeket az ivóhelyeket, tucatjával tûnnek fel tengerészképek: matrózok és kedveseik búcsúzkodása, a balladabéli Vilmos és a fe kete szemû Zsuzsanna arcképe; 25 Vigyázó Vili, a merész csempész képe; 26 Paul Jo nes, a ka lóz port réja; 27 és más efféléké: amelyek kö zött Vik tória királynõ üres tekintete, ráadásul Washingtoné is olyan furcsa tár saságon nyug szik, mint ami lyen je lenetek megelevenednek meglepõ jelenlétükben. Mily hely ez, aho vá ez a nyo morúságos utca visz minket? Holmi lepra épületek tömbje, amelyek némelyike csak kí vülrõl közelíthetõ meg rozzant fa lépcsõn. Mi lapul az ingatag, lépteink alatt recsegõ lépcsõn túl? egy siralmas szoba egy szál gyertya fél homályában minden kényelem nélkül, leszámítva azt, ami egy gyatra ágy képében megbújhat. Mellette ül egy ember: kö nyöke a térdén: homlokát a markába temeti. Mi a baja? kér di az el sõként belépõ rendõr. A láz válaszol komoran, fel se néz ve. Kép zeld el egy lá zas el me kép zeletvilágát egy ilyen he lyen! Men jünk fel a ko romsö tét ben 28 ezen a lép csõn, ügyel ve a hi bás fok ra, a moz gó desz ká ra, és a sö tét ben ta po ga tóz va ke resd ve lem együtt az utat eb ben a ke gyetlen odú ban, ahol úgy tû nik se fény su gár, se lég já rás. Egy né ger fiú ri ad fel ál má ból a rend õr hang já ra jól is me ri, de meg nyu god va at tól, hogy meg tud ja tõ le, nem el jár ni jött, buz gól kod va ipar ko dik gyer tyát gyújta ni. A gyu fa fel lob ban egy pil la nat ra, és lát ni en ged nagy ha lom po ros ron gyo t a pad lón; ahogy ki huny, az elõb bi nél sû rûb bé áll ös sze a sö tét, mint ha fo koz ni le het ne a mér ték te lent. Le bo tor kál a lép csõn, de tüs tént vis sza jön, ke zé vel ár nyé kol egy lo bo gó ka nó cot. Ek kor a rongy hal mok lát ha tó an meg moz dul nak és las san föláll nak, és egy cso mó ál má ból éb re dõ né ger nõ ta kar ja el a pad lót: fe hér fo guk va cog, fé nyes sze mük vil log, és min den fe lé vib rál a döb be net tõl és fé le lem tõl, mind egyet len meg ri adt af ri kai arc meg an nyi vis sza ve rõ dé se egy fur csa tü kör ben. A kö vet ke zõ lép csõ kön nem ke ve sebb óva tos ság gal má szunk fel (hisz csap da és ke lep ce les itt azok ra, akiknek nincs olyan jó kí sé re te, mint ne künk) a ház leg fel sõ szint jé re, ahol csu pasz ge ren dák és sza ru fák ta lál koznak a fe jünk fö lött, és a csen des éj te kint le ránk a te tõ re pe dé se in ke resz tül. Ki nyit juk az egyik, al vó né ge rekkel te le zsú folt ket rec aj ta ját. Phû! Fa szén nel tü zel nek oda bent; per zse lõ dõ ru ha vagy hús szag lik, an nyi ra szo ro san tö mö rül nek a tûz tér kö rül; a ki pá rol gó gõz csípi a sze met és foj to gat. Ahogy kör be pil lant az em ber ezek ben a zu gok ban, min den szeg let bõl fé lig éb redt alakok von szo lód nak elõ, mint ha ütött vol na már a vég sõ óra, és mind egyik un dok sír ki hány ná ha lott ját. Aho vá a ku tyák vo nít va kus had ná nak, oda nõk és fér fi ak és gye re kek som for dál nak alud ni ar ra kény sze rít ve a felvert pat ká nyo kat, hogy má sutt ke res se nek jobb szál lást ma guk nak. Er re fe lé is szûk ut cács kák és kö zök ve zet nek térdig sár ral bo rít va az alag so ri ter mek hez, ahol tán colnak és ját sza nak; a fa la kat da ra bo san vá zolt ha jók, erõdök, zász lók és ame ri kai sa sok bo rít ják szá mo lat la nul; ro mos épü le tek, az ut cá ra nyíl nak, ahon nét a fal szé les re pe dé se in ke resz tül egyéb ro mok öt le nek a szem be, mint ha a bûn és nyo mor vi lá ga mást se tud na mu tatni; för tel mes bér le mé nyek, ame lyek ne ve rab lás ból és gyil kos me rény bõl ered: mind ez ir tóz ta tó, le han go ló és szét esõ. Ve ze tõnk ke ze az Almack ki lin csén, és oda ki ált ne künk a lép csõ al já ról; ugyan is a Five Points tár sa sá gi dísz ter me alá szál lás sal kö ze lít he tõ meg. 29 Be men jünk? 23 Lk 10:33 36 (2000/294/26) 24 A Bow Street a nagy-lon doni rendõrség központja a Covent Garden közelében. (2000/294/28) 25 A Sweet William s Farewell to Black-Ey d Susan: A Ballad (A drá ga Vil mos búcsúja a fekete szemû Zsuzsannától) John Gray ( ) verse, ezen alapul Douglas Jarrold da rab ja, a Black-Eyed Susan (1829). (1972/342/20) 26 John Davy ( ) bal la dá já nak cí me Will Watch the Smuggler (Vi gyázó Vili, a csempész). (1972/342/21) 27 John Paul Jo nes ( ) skót ka lan dor az ame rikai tengerészet soraiba lépett 1775-ben, és brit hajókat támadt meg. Késõbb egy rö vid ide ig az orosz ten gerészetben szolgált, majd Párizsban telepedett le. James Fenimore Cooper The Pilot (1823) és Herman Melville Israel Potter (1855) címû regényében is feltûnik. (1972/343/22) 28Dickens beszámolójának kompozíciójában az éjszakára idõzített látogatás a Five Points vidékén mintha felerõsítené, vagy megteremtené az egyébként itt ural kodó sötétséget, feketeséget. (2001/37) 18

19 Csak egy pil la nat ra. Ej ha! Az Almack há ziasszonya virágzik! Egy begyes, vastag mulatt nõ szikrázó szemekkel, a fejét sok színû kendõ cifrán díszíti. A házigazda pompája sem sokkal marad el mögötte: kiöltözködött sikkes kék zakóban, mint egy ha jósinas, kisujján vastag aranygyûrû, a nyakában csil logó arany óralánc. Mi lyen szí vesen lát minket! Mit sze retnénk rendelni? Táncolni? Azonnal, uram: egy rendes lejtés. 30 A tes tes fe kete hegedûs és csörgõdobos társa fölpattan a ze nekaruk emelvényének deszkáira, és egy fürge táncba kez de nek. Öt vagy hat pár tánc ra ke rekedik, egy lendületes fi atal néger vezeti õket, õ a táncos összejövetel lelke és a leg ismertebb táncos. 31 Nem hagy fel a fur csa gri maszokkal, és min denkit magával ragad, szakadatlan fülig szalad a szá ja. A tán cosok között van két fiatal mulatt lány is, hatalmas fekete szemüket lesütik, fejdíszük a háziasszonyét másolja, és annyira szégyenlõsek, vagy csak színlelik, mint ha még so ha nem tán coltak volna, szemérmetesek a lá togatók elõtt, s partnereik mást se láthatnak, csak hosszú szempilláikat. Elkezdõdik a tánc. Mindegyik fi atalember addig táncol a part nernõjével, illetve a hölgy a partnerével, ameddig nekik tetszik, de annyira lassúak, hogy a szórakozás kezd elernyedni, amikor aztán a lelkes hõs új ra len dületet ad. Hirtelen a hegedûs szélesen elmosolyodik és tempót diktál; új erõ re kap a csör gõ dob; fris sül a tán cosok nevetése; friss mo soly árad a há ziasszony arcán; újra elégedett a házigazda; felfénylenek a gyertyák. Ol dallépés egy, kettõ, keresztlépés egy, kettõ; ujjpattintás, szemforgatás, térdek befelé, lábfej elõre, pörög lábujjhegyen, forog a sarkán, mint sen ki más, leg feljebb a dobos ujja a csörgõdobon; táncol két balláb bal, két jobb láb bal, két fa lábbal, két drótláb bal föl dön és a le ve gõ ben, mi az ne ki? És mi lyen pályán járva vagy tán col va, kap az em ber va laha is olyan lel kesítõ tapsvihart, mint õ, aki miután letáncolta a part nerét a lábáról, és letáncolta a saját lá bát is, úgy ér véget, hogy pazarul fölugrik a bárpult ra és italt ren del hamis varjak 32 ezreinek csukló nevetését utánozva egyetlen utá nozhatatlan hanggal! A le vegõ még ebben a zi lált vá rosrészben is friss az épületek fojtogató légköre után; és most, hogy egy szélesebb utcára jutunk ki, tisztább lég áramlat ér bennünket, és a csil lagok újra ragyognak. Itt a Sír-bolt ismét. A vá rosi helyõrség is ebben az épü letben kapott helyet. Ez természetesen soron követi az imént elhagyott látnivalókat. Néz zük meg ezt is, az tán irány az ágy! Tessék!? Maguk a város rendészeti fegyelmét sértõ átlagbûnözõket ilyen verembe vetik? A férfiak és a nõk, akikkel szemben nincs bizonyított bûn, egész éjjel tel jes sötétségben itt kushadnak ebben az undorító kigõzölgésben, amely a ne künk világló lámpás körül kavarog, és ezt az ocs mány és ár tó bûzt lé leg zik be! Na hát! Az ilyen visszataszító, bûzös vermek, mint ezek a zárkák, szé gyent hoznának még az önkényuralmi rendszerekre is a világon! Néz ze meg õket, em ber ma ga, aki min den éj jel lát ja õket és õr zi a kul csot. Lát ja ma ga, mik õk? Tud ja ma ga, milyen a szennyvízcsatorna, és mennyiben más az emberi fertõ, nem számítva az állandó pangást? Ugyan, de hogy tud ja. Egy szer huszonöt fiatal nõre kellett vi gyáz nia, akik mind eb be a cel lába voltak bezárva. Észre se vette, mi lyen szép arcúak is voltak köztük. Az Is ten sze relmére! Legyen már rázár va az az aj tó arra a nyomorult teremtésre, aki most van bent, és becsüljük több re ezt a vé dõrácsot annál a helynél, amely Eu rópa legromlottabb régi városa, és elég páratlan minden bûnével, mu lasztásával és gonoszságával egyetemben. Tényleg ezekben a sötét kutricákban éjszakáznak az emberek kihallgatás nélkül? Minden éjjel. Az õri zet es te hétkor kezdõdik. A bíró reggel ötkor kez di a hi vatalát. Ez a leg korábbi idõpont, amikor az elsõ fo goly el bocsátható; ha vi szont egy õr fel lép el lene, nem kerül ki ki lenc vagy 29 Az Almack a lon do ni King Stree ten ta lálható Almack s Assembly Room után kapta a ne vét, majd Dickens lá togatását követõen az iránta va ló tisz te let bõl Dickens s Place lett a ne ve. Tu lajdonosa, Peter Williams mûkedvelõ színész volt, aki lelkesen pártolta a színielõadásokat, s alkalmanként darabokat is mutatott be saját pártfogóinak. Elõadásait fõleg a felszolgálók mutatták be, akik több szerepet is eljátszottak énekesként, táncosként. (Eileen Southern, The Music of Black Americans: A History; in 1972/343/23) 30 A regular break-down ta lán egy tánc ne ve. (2000/294/32) 31 Juba néven is merték az akkori legnagyszerûbb táncost, William Henry Lane-t (kb ). Vándormutatványosokkal túrázott az Egyesült Államokban és Európában. Egyike annak a kevés né gernek, akik ugyanazon a pla káton szerepeltek a fehérekkel együtt. Az Illustrated Lon don News szem lé je az 1848-as elõ adásával kapcsolatban megjegyzi, hogy Dickens halhatatlanná tette, és ezt a dicsõséget meg is érdemelte. A Five Points tánc termei voltak az elõdei az 1920-as évek ka baréinak a New York-i Harlemben. (1972/343/24) 32 A Jim Crow (Var jú Jákó?) név szlen ges uta lás a né gerekre egy ültetvényes vándorének címébõl és refrénjébõl eredeztetve, míg a hamis megjelölés valószínûleg a befeketített arcú vándorló énekesekre vonatkozik, akik igazából nem feketék voltak, hanem fehérek. (1972/343/25; 2000/295/36) Ez a tí pusnév ugyanakkor a négerüldözés címkéje is lehetett ( látok én majd karón varjút!?). 19

20 tíz óra elõtt. És ha meg hal va lamelyikük idõköz ben, mint nem rég egy fér fi? Nos ak kor egy óra le for gá sa alatt a pat kányok félig fölfalják; ahogy õt is; itt a vé ge. Mi ez az el viselhetetlenül nagy harangzúgás és kerékcsattogás és kiabálás a távol ban? Tûz. És mi az a mély vö rös fény a má sik irány ban? Az is tûz. És ezek az el szenesedett és megfeketedett falak elõttünk? Egy ki égett la kás. Több volt a sej tetésnél, ami egy hivatalos jelentésben szerepelt nemrég, hogy tudniillik az ilyen tûzvészek nem teljesen véletlenek, hanem a spekuláció és a vállalkozói kedv teremt így te ret a ki bontakozáshoz még a tû zön át is: ám bár akár hogy le gyen is, teg nap éj jel is volt egy tûz, ma éj jel ket tõ, és nyugodtan fogadhatunk, hogy hol nap is lesz leg alább egy. Szol gáljon tehát ez vigaszul számunkra, és mondjunk jó éjszakát. Menjünk fel, feküdjünk le. Egyik nap New York-i tar tóz ko dá som alatt meg látogattam Long Island vagy Rhode Island nem is em lékszem, melyik városrész különféle állami intézeteit. 33 Az egyik egy el megyógyintézet. Az épület szép; lépcsõháza feltûnõen tá gas és ele gáns. Még nincs tel je sen kész, de már most tekintélyes méretû és kiterjedésû, és nagyszámú beteget képes befogadni. Nem mond ha tom, hogy nagy vi gaszt nyer tem en nek a jó tékonysági intézménynek a meglátogatásából. A kórtermek tisztábbak és rendezettebbek lehettek volna; nem tapasztaltam semmit abból az üdvös rend bõl, ami má sutt annyira kedvezõ benyomást tett rám; mindennek tu nya, fásult, õrültek háza légköre volt, ami fájdalmasan hatott. A le kucorodott, hosszú és zilált ha jú mé la idi óta; irtóztató ne vetésével és meredt uj jával a zagyválva dühöngõ; az üres te kintetû, az ádáz arcú, a ke zét tör delõ, az ajkát morzsoló, a körmöt rágó: mind ott volt, lep lezetlenül, mezítelen rútságban és rémülten. Az étkezdében ezen a csupasz, homályos, sivár helyen, ahol semmin meg nem pihenhet a szem, hacsak a pusz ta fa lon nem egy nõ volt bezárva egyes egyedül. Úgy mond ták, azon volt, hogy öngyilkosságot kövessen el. Ha bármi meg erõsíthette volna el határozásában, az bizto san az ilyen lé tezés egyhangúsága lehetett volna. Az az iszo nyú tö meg, amel lyel ezek a ter mek és fo lyosók tel tek, an nyira sokkolt engem, hogy rövidre fogtam itt-tartózkodásomat, és lemondtam arról, hogy lássam az épületnek azt a részét, ahol a ke zelhetetlen dühöngõket tartották szigorú õrizet alatt. Nincs kétségem afelõl, hogy az az úri em ber, aki be számolóm idején vezette az intézetet, al kalmas vezetõ volt, és minden tõ le tel hetõt megtett, hogy elõ mozdítsa annak hasznosságát: de ki hiszi el, hogy a pár tos ér zelmû siralmas igyekezet a szenvedõ és meg alázott emberi nemnek ebbe a szomorú menedékébe is eljut? Ki hi szi el, hogy azok nak a sze meknek, amelyeknek az elmék ku szaságát kellene óva figyelniük és rend be ten ni ük, és amely el mék ku szaságára irányult ez az iga zi fé lelmet ébresztõ látogatás, amely félelemnek emberi természetünk ki van téve, nos azok nak a sze meknek az ön zõ politikai sarlatánság szánalmasan pártfogoló szemüvegét kell visel ni ük? Ki hi szi el, hogy egy ilyen ház vezetõjét a szerint ne ve zik ki, és moz dít ják el, és cse rélik le ál landóan, ahogy a pártok ala kulnak és módosulnak, és ahogy nem telen szélkakasuk a széljárással hol erre, hol arra fordul? Hetente százszor hívta fel magára a figyelmemet an nak a szûklátókörû és kártékony pártszellemnek az újsütetû, rettentõ hitvány megnyilvánulása, ami Amerika számuma, 34 amely el sorvasztja és felperzseli az egészséges élet min den je lét, ami hez hoz záfér; azonban soha nem for dítottam neki hátat olyan mélyrõl jö võ un dor ral és mér hetetlen megvetéssel, mint amikor át léptem ennek az el megyógyintézetnek a küszöbét. Nincs mes sze et tõl az épü lettõl egy másik, ame lyet Szeretetotthonnak hívnak, ez a New York-i szegényház. Ez is egy nagy in tézmény: azt hiszem, ami kor ott jár tam, majdnem ezer szegény lak ta. A szel lõztetése és a megvilágítása rossz; nem volt igazán tisz ta; egé szében nagyon nyugtalanítóan hatott rám. Emlékezni kell azonban ar ra, hogy New York mint nagy ke res ke del mi köz pont, és mint olyan hely, ahol az em berek általában menedéket keresnek, de nemcsak az Ál lamok más részeibõl, hanem a vi lág leg több ré szé rõl is a sze gényeknek mindig nagy tömegét fogadja be, akiknek gondoskodást nyújt; ezért ebben a tekintetben sajátos nehézségekkel küszködik. Az sem fe lejt he tõ el, hogy New York nagy vá ros, és hogy minden nagyvárosban rengeteg jó és rossz elegyedik és bonyolódik. Ugyanezen a környé ken van a Farm, ahol fi atal árvákat gondoznak és nevelnek. Én nem láttam, de azt hi szem, jól mû kö dik; és ezt an nál is in kább hi hetem, mert tudom, mennyire odafigyelnek Amerikában rendszerint arra a szép könyörgésre, amelyben minden betegrõl és gyermekrõl meg emlékeznek. 35 Vízi úton vittek ezek hez az in tézményekhez, egy a Long Island-i börtönhöz tartozó csónakban, amelyben az el ítéltek közül kiállított legénység evezett, akik fekete-barnássárga csíkozású egyenruhát viseltek, amelyben úgy néz tek ki, mint ki fakult tigrisek. Egyúttal elvittek a börtönbe is. Ez egy ré gi bör tön, de egé szen út törõ intézmény a már korábban leírt elgondolás szerint. Örömmel hallottam ezt, mert ez két ségtelenül jelentõség nélkül való. Ugyanakkor a ren delkezésre álló eszközökbõl a lehetõ legtöbbet hozták ki, és olyan jól igaz gatják, amennyire egy ilyen intézményt csak le het. A nõk egy fe dett szín ben dol goznak, amelyet erre a célra emeltek. Ha jól emlékszem, a férfiaknak nincs mûhelyük, de bár hogy le gyen is, a zö mük a kö zeli kõfejtõben dolgozik. Mivel a napi idõ járás nagyon csapadékos, a munkát felfüggesztették, és az elítéltek visszamentek a zárkáikba. Képzeld el ezeket a zár kákat, vagy két-háromszáz van be lõlük, és mindegyikben egy ember, bezárva; emez 33 Va ló já ban Blackwell Island (a mai Roose velt Island) a hely szín. (2000/295/37; 2001/37) 34A számum por- és homokviharral együtt járó, for ró, szá raz, vi haros erejû szél a Szaharában, valamint Arábia és Szíria sivatagos területein. (Bakos Ferenc, szerk., Idegen szavak és kifejezések szótára, Budapest: Akadémiai Kiadó, 2002.) 35 Tetszésed szerint õrizd meg a szárazföldön és vízen uta zókat, a gyermekszülõ asszonyokat, a betegeket és a gyermekeket; és könyörülj a börtönben és fogságban sínylõdõkön. Könyörgés az anglikán imakönyvbõl (Book of Common Prayer, ). (1972/343/27; 2000/295/39) 20