BEVEZETÉS A GYÓGYPEDAGÓGIÁBA

Átírás

1 TÁMOP /1/B MENTOR(h)ÁLÓ PROJEKT MAGYAR ADÉL, TÓTHNÉ ASZALAI ANETT, MÁTÉNÉ HOMOKI TÜNDE BEVEZETÉS A GYÓGYPEDAGÓGIÁBA SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM JUHÁSZ GYULA PEDAGÓGUS-KÉPZŐ KAR, GYÓGYPEDAGÓGUS-KÉPZŐ INTÉZET

2 Tartalom: Bevezető 3. o. I. Esetismertetés, esettanulmány 1) Az esetismertetés, esettanulmány meghatározása, szerepe a gyógypedagógiában, a diagnosztikus munkában 4-6. o. 2) Az elkészítés módszertana 6. o. 3) Az esetismertetés felhasználása a gyógypedagógiában 6-8. o. II. Esetismertetés o. III. Esetismertetés o. IV. Esetismertetés o. Záró gondolatok 46. o. Irodalom o. 2

3 Bevezető A jegyzet segédanyag a Bevezetés a gyógypedagógiába című kurzus tananyagához, annak elmélyítését segíti. Célunk, hogy az esetismertetés műfajának rövid áttekintésével és konkrét tanulmányokkal világítsunk rá annak gyógypedagógiai felhasználhatóságára. Áttekintést nyújtunk a fogyatékos emberekről, a fogyatékosságról, akadályozottságról, a komplex gyógypedagógiai tevékenységről. Bevezető ismereteket adunk a fogyatékosságok, sérülések, akadályozottságok felismeréséről, differenciálásáról, a gyógypedagógiai nevelés, oktatás, fejlesztés módszertanáról, a gondozósegítő eljárásokról, valamint azok alkalmazásáról. a Szerzők 3

4 I. Esetismertetés, esettanulmány 1. Az esetismertetés, esettanulmány meghatározása, szerepe a gyógypedagógiában, a diagnosztikus munkában A pszichológiában a pszichodiagnosztika a különféle lelki folyamatok egyéni, ill. típusos jellegzetességeinek feltérképezése meghatározott pszichológiai vizsgáló eljárások segítségével. Célja egy személy vagy csoport pszichés jellemzőinek, képességeinek, attitűdjeinek, magatartásának, várható fejlődésének, esetleges lelki működési rendellenességeinek megállapítása. Eszköztárában megtalálható az ellenőrzött kísérlet, a természetes megfigyelés, az esettanulmány, a statisztikai módszer (kérdőívek, interjúk, tesztek), melyek közül céljának megfelelően szelektál (Mérei Szakács, 1998). A diagnózisalkotás a pszichológia világában gyakran több lépcsőből álló folyamat, mely az első találkozástól kezdve a terápiába is belenyúlhat. A pedagógiában a pedagógiai ismeretátadási folyamat során az értékeléssel együtt diagnosztizálás is történik, vagyis a pedagógus megismeri a tanuló fejlődésmenetét, tudásszintjét, képességeit, a követelményekhez való "illeszkedés" s az attól való eltérés mértékét. A követelményekhez való illeszkedésről érdemes lenne fordított analógiában gondolkodnunk. A közoktatásnak a követelmények támasztásával minden egyes gyermek nevelhetőségéhez (a nevelési-oktatási követelmények gyermekben rejlő előfeltételei) igazodnia kellene, azonban ezt a gyermekek bizonyos hányadánál nem tudja megtenni, "összeillési zavar" (Illyés, 2000) lép fel, aminek következtében a gyermek az adott pedagógiai környezetben korlátozott nevelhetőségűvé válik. Az össze nem illés hol az egyén, hol az intézmény alkalmatlanságában nyilvánul meg. Tágabb értelemben a pedagógiai diagnosztika a tanítási-tanulási folyamat optimalizálása érdekében szinte minden, az oktatással kapcsolatos döntés-előkészítő jellegű tevékenységet felölel, úgymint információgyűjtés és elemzés, hatékony pedagógiai eljárások, megfelelő tanulásszervezési módok kiválasztása, curriculum-értékelés támogatása. (Orosz, 1995) A gyógypedagógiában az elmúlt évtizedekben az ismeretanyag felhalmozódásával jól körülhatárolható gyógypedagógiai pszichodiagnosztikai ismeretrendszer alakult ki, amely a fogyatékosság megismerésének meghatározó elemévé vált. A kezdeti deficitorientált diagnosztikus megközelítés gyökerei az orvosi modellig nyúlnak, mely elsősorban a biológiai 4

5 tényezőkre koncentrál és kevéssé veszi figyelembe azt a szociokulturális feltételrendszert, mely ugyancsak előidézője lehet a képességek eltérő fejlődésének. (Gerebenné, 2004) A gyógypedagógiai pszichodiagnosztikában az aktuális állapotleírás mellett és helyett egyre inkább tért nyert a folyamatdiagnosztika és fejlesztésdiagnosztika. Nem a fogyatékosság került fókuszba, hanem maga a fogyatékosságot hordozó ember, s hamar felismerték, hogy "nem csak a sérült képességeket kell vizsgálni, diagnosztizálni, hanem azt az embert, aki ezeknek hordozója, és aki a maga egészlegességében éli meg saját képességdeficitjeinek hatását egész személyiségére." (Lányiné Takács, 2004) A képességek és tulajdonságok eltérő fejlődésének megismerése kezdetektől fogva magában hordozza a holisztikus megközelítést, oly módon, hogy a sajátos igényű gyermekek/fiatalok/felnőttek megismerését a lehető legkomplexebb módon biztosítja azáltal, hogy a bio-pszicho-szociális viszonyítási keret mentén gondolkodik az emberről. Integrálja a gyógypedagógiai, pszichológiai és medicinális ismereteket annak érdekében, hogy minél teljesebb kép alakuljon ki a vizsgált személyről. Mindez összhangban áll azzal az ökológiai szemlélettel, melynek egyik jeles képviselője, Otto Speck (1998) szerint a gyógypedagógia elméleti és gyakorlati kérdéseit nagyobb összefüggésbe ágyazva, közeli és távoli meghatározóik egymáshoz való valóságos viszonyát mindig szem előtt tartva vizsgálja. A rendszerszemlélet szerint a gyógypedagógia önállósága viszonylagos, semmilyen vonatkozásban nem függetlenedhet más vele érintkező területektől. A gyógypedagógia csak akkor lehet hatékony, ha a szomszédos vagy átfedő területekkel együttműködik, ha integrálódik más, átfogóbb rendszerekbe, és saját működését e rendszerek működéséhez igazítja. (Speck 1998, idézi Illyés 2000) A korszerű gyógypedagógiai diagnosztikus munka három fő irányvonal mentén formálódik. Meghatározója a komplexitásra való törekvés; az egész életívet, a fejlődést követve egy teljes folyamat része; a viszonyítás az egyénhez önmagához történik meg. A fentieken túl a gyógypedagógiai pszichodiagnosztikára is érvényes a megismerés hatékonysága érdekében a racionalitásra és objektivitásra törekvés, tervszerűség, szisztematikusság, módszeresség, pontosságra, koherenciára való törekvés, kollektivitás és kritikai alapállás. (Szokolszky, 2004) 5

6 A fenti diagnosztikus alapelvek megvalósításának keretét adja a diagnosztikus munkának esettanulmányba, esetismertetésbe ágyazott összegzése. 2. Az elkészítés módszertana A gyermek/tanuló komplex megismerése akkor lehet sikeres, ha azt fejlődésében, a folyamatok kialakulásának dinamikáját figyelembe véve vizsgáljuk, figyelembe véve a gyógypedagógiai/pedagógiai segítségnyújtás irányait és feladatait. A képességek és funkciók, valamint ezek működését meghatározó belső és külső feltételek feltárásának a pedagógiai aspektusa az óvodai, iskolai teljesítmények, tudásszintek, tantárgyi teljesítmények, a taníthatóság, a motiváció, s mindezek intézményes feltételeinek, körülményeinek feltárását célozzák. A pszichológiai megközelítésből az értelmesség, intelligencia, beszéd, mozgás, rajzképesség, kognitív funkciók, magatartás, személyiség, s mindezek életkori fejlettségének és fejlődésének feltárása történik. A modell orvosi-kóroki komponense a probléma lehetséges biológiai és környezeti feltételeit, ezek kapcsolatát, az egyén egészségi állapotára gyakorolt hatását, az életkornak megfelelő szomatikus fejlettséget hivatott feltárni. Mind a pedagógiai, mind a gyógypedagógiai vizsgálódások sem nélkülözhetik a szociális szempontú megközelítést, aminek szellemében figyelembe kell venni az életmódot, az életkörülményeket, az interperszonális kapcsolatokat, s mindezek környezetre és a gyermek személyére gyakorolt hatásait. (Gerebenné, 2004). A megközelítések egyben a résztvevő szakemberek kompetenciáit is kijelölik. A gyógypedagógiai esettanulmány olyan összegzését adja, egyben a folyamatdiagnosztika előremutató és visszacsatolást biztosító dokumentumát képezi, amely a fenti megközelítések vizsgálati eredményeit tartalmazza. Eközben nem hiányzik a bemutatott személy holisztikus szemléletű bemutatása. 3. Az esetismertetés felhasználása a gyógypedagógiában A pedagógiai diagnosztikai ismeretek hozzájárulnak ahhoz, hogy a pedagógus, gyógypedagógus a tanítási órán, a fejlesztő foglalkozáson, a tanulási folyamatban reálisan tudja megállapítani, értékelni a gyermek fejlettségi állapotát, teljesítményeinek változását, viselkedését, reakcióját, és képes legyen mérlegelni saját bánásmódjának és elvárásainak várható hatását (Mesterházi, 1998). A fejlesztést végző gyógypedagógus által készített esetismertetés, mely a pedagógiai diagnosztikus eredményeket is tartalmazza, segíti a gyermek fejlődését, fejlesztését abban az esetben, ha a fejlesztő szakember személye, illetve a gyermeket, tanulót ellátó intézmény 6

7 változik. Fontos, a folyamatdiagnosztikát biztosító szerepe, hogy a kontroll-vizsgálatoknál a diagnosztikus team tagjai megismerjék, és beépítsék szakértői véleményükbe az esettanulmány tartalmát. A komplex gyógypedagógiai megismerésben szétválaszthatatlanul összefonódik az ismeretek, készségek, jártasságok felmérése, a teljesítmény- és funkciószintű diagnosztika. Segít ebben a szakvélemény, amely megállapítja a pedagógusok által gyanított testi, érzékszervi, értelmi vagy más akadályozottságot. Javaslatot tesz az iskolában alkalmazott vagy az egységes gyógypedagógiai módszertani központból érkező gyógypedagógus habilitációs, rehabilitációs fejlesztő tevékenységére. Fontos lenne elkülönítenünk egymástól a gyakorlatban a szakértői-, a szak- és a (gyógy)pedagógiai véleményt. A szakértői vélemény a vizsgált személyről alkotott egységes kép írásos rögzítése, mely a komplex gyógypedagógiai pszichodiagnosztikai szakértői vizsgálat összegzése révén jön létre, s központi részét a diagnózis, a vizsgálat összegző megállapítása képezi, mely a különleges nevelési és oktatási problémákat határolja körül (Nagyné Réz, 2006). A szakértői vélemény hatósági döntést alapoz meg. Az alapján az adott gyermek/tanuló különleges gondoskodásban, többletkedvezményekben részesülhet. Tartalmát, elkészítését és hatáskörét az érvényes közoktatási törvény és a kapcsolódó rendeletek szabályozzák. A gyógypedagógiai (szak)vélemény a gyógypedagógus vizsgálata alapján az aktuális állapotra a tanuló fejlődésének alakulására, fejlettségi állapotára, tudásszintjére vonatkozó vélemény, mely hatósági döntést nem alapoz meg. A szakértői vélemény akkor lesz igazán hatékony eszköz a pedagógus kezében, ha a törvény által szabályozott kereteken túl megfelel bizonyos szakmai követelményeknek: Objektív legyen, hűen tükrözze a valóság történéseit, ugyanakkor holisztikus értelmezési keretet nyújtson. Válaszoljon a klinikai kérdésre, tekintettel legyen a szülő/gyermek által hozott problémára. Törekedjen az eredmények minőségi elemzésére, szintetizálására, a teljesítményegyüttjárások értelmezésére. Az állapotot a maga kialakulási folyamatában, dinamikájában mutassa be. A pedagógus, a szülő, a fenntartó és az érintett számára egyaránt tapintatosan informatív és érthető, értelmezhető legyen. 7

8 A gyermeket/tanulót segítse hozzá az őt megillető különleges gondozáshoz, konkrét javaslatokat adjon az egyéni fejlesztési terv elkészítéséhez. Így a szakértői vélemény segít a befogadó pedagógusnak az elindulásban, az egyéni fejlesztési terv kialakításában a "mit, miért, ki, mikor, hogyan, mivel" kérdések megválaszolásával. Emellett egy gyermekkövető rendszer részeként a szakértői vélemény szerves részévé válhatna a tanulói portfóliónak, mely biztosíthatná nemcsak a szakemberek, hanem maga a gyermek és családtagjai számára is a fejlődés, változás figyelemmel kísérését (Falus Kimmel, 2003). Mindhárom vélemény számára hasznos alapinformációkat tartalmazó, a gyógypedagógiai megismeréshez az állapot-megismerést, értékelést biztosító komplex dokumentumot jelent a gyógypedagógiai estismertetés, esettanulmány. A gyógypedagógiai pszichodiagnosztika új távlatai szorosan összefüggnek a sajátos bánásmódot igénylő ember életminőségének javításával, s ily módon az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerül az akadályozottságot megélő ember mentális egészségvédelme. Ennek egyik sarokpontja az ember önészlelése, önattribúciója. Így szükségszerűvé vált, s a következőkben is fontos olyan vizsgáló eljárások, metodikák kidolgozása, adaptálása, melyek a sérült gyermek/felnőtt önmagához, saját fogyatékosságához való viszonyát, énerejét, megküzdési pontenciálját mérik fel és támogatják. (Szabó Mohai, 2004) A komplex esetfeltárások, a longitudinális nyomonkövetés összefoglaló dokumentumaként pedig az estismertetés és az esettanulmány biztosíthatja a multidiszciplináris diagnosztikus team(ek) számára azt az információs bázist, amellyel a fogyatékos személyről a legkomplexebb módon, bio-pszicho-szociális megközelítésekben tudjon gondolkodni. 8

9 II. Esetismertetés 1. MÁTÉNÉ HOMOKI TÜNDE Egy súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermek komplex gyógypedagógiai fejlesztése a folyamatdiagnosztika tükrében 1. BEVEZETÉS M. súlyosan- halmozottan fogyatékos kisfiú, akinek fejlődési rendellenességét méhen belül felismerték és közölték az orvosok a szülőpárral. A szülők humanisztikus, családközpontú szemléletük és vallási meggyőződésük miatt egyértelműen a magzat vállalása, kihordása és a gyermek fogadása mellett döntöttek. A születés utáni napokban az orvosok komor prognózist rajzoltak fel a gyermek életkilátásaival kapcsolatban. A nem túl reményteljes jövőkép miatt a szülők sokáig úgy gondolták, hogy kisfiuk számára legfontosabb a család védő-óvó, gondoskodó támogatása és szeretete, az egészségügyi ellátáson kívül nem fordultak segítségért sehová, maguk birkóztak meg a kisfiú fejlesztésének nehézségeivel, melyhez mobilizálták a család erőforrásait. M. 5 éves koráig nem részesült gyógypedagógiai segítségnyújtásban. Ekkor kezdett korai fejlesztésre járni, tanköteles korba lépésétől pedig fejlesztő felkészítő foglalkozásokon vett részt. 7;9 évesen egyike volt azoknak a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekeknek, akik a közoktatási törvény évi módosításának köszönhetően szeptemberétől elsők között kapcsolódhattak be a mindennapos iskoláztatásba, a fejlesztő iskolai oktatás szervezeti keretei között. Az esetismertetés időpontjában 12;7 éves kisfiú érzelmi és szociális biztonságot nyújtó, elfogadó és támogató családi háttérben nevelkedik egy vidéki nagyvárosban és mindennap iskolába jár! 2. ANAMNÉZIS 2.1 Az anamnézis felvételének körülményei Az anamnézis felvétel idején M. 10; 5 éves. Az anamnesztikus adatokat az édesanya mondja el, aki korábban a különböző szakértői vizsgálatok során már több alkalommal vett részt kórelőzményt feltáró beszélgetésekben. Ennek ellenére nagyon szívesen vállalta a találkozást. Oldottan, bizalmasan és részletesen válaszolt a kérdésekre. A beszélgetést olykor tapintatosan 9

10 vissza kellett terelni a kikérdezés támpontjaira, mert az édesanyát a kisfiával kapcsolatos, érzelmekkel gazdagon átszőtt élményei olykor elragadtatták és eltávolították a konkrét kérdéstől. Minden szavából, gesztusából a gyermeke iránt érzett feltétel nélküli szeretete, elfogadása, türelme, bizalma és a fejlődésében vetett hite sugárzott. 2.2 Részletes anamnézis Családi anamnézis, familiáris adatok M. hétgyermekes nagycsaládban nevelkedik, a család teljes, helyzete rendezett. 3 szobás családi házban élnek. Az édesapa őstermelőként dolgozik, az édesanya ápolási díjat vesz igénybe a kisfiú jogcímén. A szülőpár kapcsolata kiegyensúlyozott, szeretetteljes. A gyermek ellátásában elsősorban az édesanya és az édesapa vesz részt, de a testvérek is szívesen és sokat segítenek. Testvérei között tartós betegség, tanulási nehézség nem fordul elő. A családban többen küzdenek látásgyengeséggel, az apai nagyszülők, az édesapa és valamennyi gyermek szemüveges A gyermekvárás (várandósság) körülményei Az anya kilenc alkalommal volt várandós, ebből hét gyermek született. A további két terhesség spontán vetéléssel megszakadt. M. a IX/7. várt és panaszmentes terhességből született. Az édesanya a várandósság ideje alatt mindvégig egészséges volt, gyógyszereket nem szedett. A gyermek súlyos fejlődési rendellenességét már a magzati életben, méhen belül diagnosztizálták. Az orvosok részéről felmerült a terhesség megszakításának lehetősége, melytől a szülőpár teljesen elzárkózott. Ezzel elkezdődött kálváriájuk. Speciális esetük miatt a lakóhelyükön praktizáló szülészorvos, akinél az édesanya a gyermekeit szülte, nem vállalta sem a terhesgondozást, sem a szülés levezetését. Több klinikát és szülészorvost is megjártak lakóhelyükhöz közel, közöttük országos hírnevű klinikát is, de sikertelenül. Végül a fővárosban találtak olyan kórházat és orvost, aki felvállalta őket. Minden alkalommal több órát kellett utaznia az anyukának, hogy eljusson orvosához. A várandósság további időszakában az édesanya saját maga járt utána születendő gyermeke betegségének, önerőből szedte össze az általa is elérhető szakirodalmat. A történtek lelki feldolgozásához sem kapott szakszerű segítséget sehonnan, csak hitére, a családtagjaira és a barátokra támaszkodhatott Születési, újszülöttkori adatok A gyermek tervezett császármetszéssel jött a világra a várandósság 38. gesztációs hetében. A császármetszést a magzati életben felismert súlyos fejlődési rendellenesség és méhen belüli sorvadás tünetei indokolták a kíméletes szülés-születés érdekében, a gyermek védelmében. 10

11 M. súlyos spina bifidával, alsó végtagi paraparesissel és hydrocephalus internussal született. A műtéti beavatkozást kísérő altatás miatt az édesanyának nincsenek felidézhető emlékei arról, hogy az újszülött azonnal felsírt-e, de a gyermek 8/ 9-es Apgar értéke jó állapotú újszülöttre utal. Születési súlya 2260 g, hossza 49 cm, fejkörfogata 31 cm. Világra jöttét követően megtörtént a nyitott hátgerinc műtéti korrekciója valamint az agyvíz elvezetésének érdekében shunt beépítésére is szükséges volt A fejlődés mérföldkövei a kisgyermekkorban Mozgás Két-három hónapos korától hason fekvésben emeli a fejét, hat-hét hónaposan a hátáról a hasára fordul, önállóan képes felülni nyolc-kilenc hónaposan. Kilenc-tíz hónapos korától a helyváltoztató mozgás érdekében fókamozgás- szerűen kúszik. Felállni csak járógépben és járókeret segítségével képes 8 éves kortól. Kogníció Két-három hónaposan tárgyakért nyúl, azokat szájába veszi, egyik-kézből a másikba helyezi három-négy hónaposan. Féléves korában edényből kivesz-betesz tárgyakat. Kockákból tornyot épít kilenc-tíz hónapos korától. A kirakós játékok nagyon korán, már hónaposan felkeltik a figyelmét és ezekkel tartósan elfoglalja magát. Feltűnő azonban, hogy a ceruza és egyéb íróeszközök a kisgyermekkorban egyáltalán nem érdekelik, ezért firkaélménye nincs. Szocializáció Az édesanya elmondása szerint már nagyon korán odafigyelt a családtagokra, de kilenc-tíz hónapos koráig nem jelez vissza mosolygással, komoly kisbaba volt. Az idegeneket megkülönbözteti a családtagoktól, nem fél, de távolságtartó irántuk. Nyolc-tíz hónapos kora óta utánoz, tapsol, integet. Nem egészen két éves, amikor az édesanya mellett már szívesen tevékenykedik, például a konyhában. Testvérei játék kezdeményezéseibe korán bekapcsolódik. Három évesen a szülők különös megnyilvánulásokra figyelnek fel a gyermek viselkedésében, pl. mániákus rendrakás maga körül, félelem a tűz pattogásától, a fül befogása és riadtság hangos zajoktól, de szakmai ismeret és szakszerű segítség nélkül nem tudják mire vélni ezeket az eseteket. Beszéd Három-négy hónaposan elnyújtott hangokat ad, fél éves korától gagyog. Kilenc-tíz hónaposan néhány szót mond és megérti a tiltást. Kevéssel az első születésnapja után kérésre megmutatja 11

12 néhány testrészét illetve képeskönyvekben képeket megmutat. A folyamatos beszéd kialakulásának idejére az édesanya pontosan nem emlékszik, de elmondja, hogy rövid mondókát, dalszöveget a kisfiú gyorsan, hibátlanul megjegyez, hangulati állapotától függően kérésre elmondja. Beszédében feltűnik, hogy kedvenc hangzású szavait, rövid mondatait szereti ismételgetni. Szavakat, rövid mondatokat pontosan után mond, de spontán beszéde gyakran halandzsa - nyelv, értelmetlen szóalkotás. Önkiszolgálás Három-négy hónapos kora után az anyatejes táplálást bébi tápszer, zöldségek és gyümölcspépek váltják fel. Négy hónaposan cumisüvegből iszik, hét-nyolc hónapos korától kanállal etetik. Étkezésének fejlődése nem tér el a normál fejlődésű testvéreitől, etetési nehézséget a szülők nem tapasztalnak. Súlyos fejlődési rendellenessége miatt az ürítési ingert nem érzékeli, nem jelez. Emiatt éjjelnappal pelenkát visel, vizeletét katéterezéssel, székletét has préssel üríti. Egészségi állapot Valamennyi előírt védőoltást időben megkapja, amelyek után szövődménymentes. A kisgyermekkorban több alkalommal előforduló eszméletvesztés, továbbá visszatérő húgyúti gyulladás miatt több alkalommal szorul kórházi kezelésre, öt éves korban felfekvés-fekély miatt egy alkalommal hosszabb kórházi ápolást igényel. Jobb oldali veséje rendellenes elhelyezkedésű és visszamaradott fejlődésű. Az eszméletvesztés később, 4-6 éves korában is előfordul három alkalommal, ezek után kéthárom hónapig megrekedést, visszaesést tapasztalnak a szülők M. fejlődésében Az anamnézis felvételekor aktuális egészségügyi állapot Az anamnézis felvétel időpontjában M. szomatikus fejlettsége az életkorától kissé elmaradt. A napirendszerű katéterezés miatt fogékonyabb a húgyúti fertőzésekre. Állandó gyógyszert nem szed. Vizelési problémák esetén (húgyúti fertőzés) Nitrofurantoin gyógyszerrel kezelik. Szobatisztasága a fejlődési rendellenesség következtében nem alakult ki. Szakaszosan alszik, nem alussza végig az éjszakát, ha felébred, távirányítóval bekapcsolja magának a zenét és erre újra elalszik. Otthon étkezési problémája nincs, állandó diétára nem szorul. Jellemző, hogy kedvenc ételéből (rántott hús) túl sokat eszik, ezért kicsit vissza kell fogni az elhízás elkerülése miatt. Az iskolában eleinte elutasítja az ennivalót, de később lassan, fokozatosan elfogadja. Mindenhez kenyeret szeretne enni, a leveshez is. 12

13 3. PEDAGÓGIAI ELŐZMÉNYEK éves korig családi nevelés A kórházból hazatérést követően erőt próbáló helyzet várt a szülőkre. A védőnő nem tudott a gyermek gondozásában számottevő gyakorlati segítséget nyújtani, arra vonatkozóan sem adott a családnak felvilágosítást, hova fordulhatnának segítségért. Kizárólag a gyermekorvosukhoz irányította őket, akinek segítségnyújtása csak a fizikális, egészségügyi ellátottságra szorítkozott, gyógypedagógiai gondozás irányába nem tett javaslatokat a szülőknek. Hároméves korában az édesanya szerette volna óvodába íratni a kisfiát. A többségi óvodában - különböző rendelkezésekre hivatkozva- nem fogadták őt, de arra vonatkozóan, hogy merre induljanak tovább, nem nyújtottak felvilágosítást! Így a kisfiúval öt éves koráig csak a család foglalkozott, kortárs gyermekközösségben vagy gyógypedagógiai támogatásban nem részesült. Az első komplex gyógypedagógiai-pszichológiai szakértői vizsgálatra M. 4;6 éves korában került sor, melynek alapján diagnózisa: BNO kód F 71 Q 03 értelmileg akadályozott (közepes mentális retardáció), veleszületett vízfejűség. A súlyos fejlődési rendellenességgel született kisfiú fejlettsége jelentősen elmarad a korától. Fejlesztéséhez gyógypedagógiai és konduktív módszerek szükségesek. A szakértői bizottság a budapesti Nemzetközi Pető Intézetbe javasolta M. elhelyezését. Amennyiben ez nem valósulhat meg, korai fejlesztés keretében heti 4 óra foglalkozást javasolt a család lakóhelyén működő gyógypedagógiai intézményben. M. hathetes bentlakásos foglalkoztatáson vett részt a Pető Intézetben. Az édesanya erre az időszakra úgy emlékszik, hogy kisfia nagyon nehezen viselte a család távolléte miatt. A bentlakásos konduktív nevelése a biztonságot és érzelmi stabilitást nyújtó családi környezetből történt kiszakítás miatt nagyon megviselte a gyermeket és családját egyaránt. A szülők hat hét elteltével úgy döntöttek, hazaviszik gyermeküket. Előrelépést jelentett azonban az, hogy az intézetben a kisfiúval foglalkozó pszichológus felismerte az M. által produkált autizmus-specifikus viselkedési tüneteket éves korban korai fejlesztés Ötéves a kisfiú, amikor kapcsolatba kerültek a dél-alföldi nagyvárosban működő megyei fenntartású gyógypedagógiai intézmény korai fejlesztő szolgálatával és heti 4 órában megkezdődött M. korai fejlesztése. Az időkeretet megosztva gyógypedagógus és konduktor is 13

14 foglalkozott a kisfiúval ambuláns keretek között. Az első gyógypedagógiai vélemény szerint M. eleinte elutasító, valamennyi kezdeményezésre hárító magatartást mutat. Figyelme nehezen kelthető fel és csak rövid ideig tartható. A feladathelyzetben gyakran tiltakozik, sír. Szemkontaktust nem vesz fel. Kérdésekre egyszavas adekvát válaszokat ad a Mi ez kérdésre. Személyfüggő játékokba nem vonható be. Felső végtag ízületei jól kimozgathatóak, alsó végtagjai petyhüdtek, túlhajlíthatók. A bal boka kontraktúrás. Tenyerére támaszkodva felül és biztonságosan ül, helyváltoztatás érdekében a tenyerére támaszkodva húzza magát a parkettán. A fejlesztésében közreműködő személyek megismerése után fokozatosan oldódik, a foglalkozások egy részében már együttműködik, aktív. Önkiszolgálásban Kifejezetten kedveli a formaegyeztető, tágy-tárgykép egyeztetés, puzzle képkirakás feladatait, valamint a ritmusos versikék hallgatás, mondogatását. Sok motivációval egyszerű utasításokat végrehajt. A nyomhagyó eszközök játékos használatával megjelennek az első firkaélmények. Főbb fejlesztési célkitűzések: - interperszonális kapcsolatok erősítése - együttműködés kialakítása - a figyelem felkeltése és megtartása - passzív és aktív szókincs fejlesztése - mozgásfejlesztés a konduktív pedagógia módszereivel - elemi mozgásminták elsajátítása - a kialakult kontraktúrák oldása. A korai fejlesztés időszaka alatt megalapozódott a család és az intézmény szakembereinek kooperatív, bizalomteljes kapcsolata éves korban fejlesztő felkészítés A tanköteles kor betöltésekor újabb szakértői vizsgálatra került sor M. képzési formájának meghatározása céljából. Diagnózis: BNO kód F 71 Q 03, tankötelezettségének képzési kötelezettként tud eleget tenni, melyet fejlesztő felkészítésben teljesít ambuláns formában, heti három óra időkeretben. A gyógypedagógiai vélemény szerint a foglalkozásokra szívesen jön, érdeklődő. Figyelme felkelthető, de továbbra is szétszórt. Teljesítményét az autisztikus viselkedésjegyek erősen befolyásolják. Olykor követelőzik, a számára kedvelt feladatokat szeretné kiválasztani. A környezetében lévő személyeket megnevezi, tárgyak funkcióját ismeri. Tárgyakat, képeket egyszerű főfogalmak alá csoportosít. Nagyon kedveli a meséket, szívesen énekel, egyszerű 14

15 ritmust visszatapsol. Spontán beszéde választékos, irányított helyzetben válaszai gyakran inadekvátak. Már ebben az időszakban megmutatkozik M. érdeklődése a betűk, számok világa iránt, otthon is sokat foglalkoznak vele ezen a fejlesztési területen. Több-kevesebb fogalmát érti, 10-ig elszámol, de a számfogalma még nem alakult ki. Nyolc elemből álló puzzle-kirakót összeállít, formaegyeztetésre képes. A látványos fejlődést dokumentálva a szülők és gyógypedagógusa kezdeményezte kontrollvizsgálatát, a heti óraszám megemelését öt órára, melyet a szakértői bizottság indokoltnak tartott és támogatott. Diagnózis: BNO kód F 72 Q 03 értelmileg akadályozott (súlyos mentális retardáció). Az időkeretet a gyógypedagógus és konduktor megosztva használta fel, a foglalkozások számának emelkedése lehetővé tette a rendszeresebb mozgásnevelést és komplex gyógypedagógiai fejlesztést. Főbb célkitűzések a figyelem és együttműködés, a térbeli orientáció és a testséma fejlesztés. A mozgásnevelés középpontjában a deformitások megelőzése, a kontraktúrák passzív kimozgatása, az egyensúlyfejlesztés, az ülés biztonság, a kar erősítése és a kézhasználat fejlesztése. M. aktívan közreműködött a speciális segédeszköz használatának elsajátításában, a gyógycipő, a csípőkosaras gép fel-és levételének gyakorlásában. Segítséggel, majd felügyelet mellett önállóan képessé vált a járógéppel gurulós járókeret segítségével lépkedni. A kortársakhoz szoktatás érdekében M. egyre több időt töltött az intézményben, édesanyja az egyéni foglalkozásokon kívül elhozta őt az iskola rendezvényeire is. Kezdetben visszahúzódóan, majd egyre oldottabb hangulatban részt vett a Mikulás, a farsang és gyermeknap programjain, ahol jól érezte magát éves korban fejlesztő iskola A fejlesztést ellátó intézmény - az országban elsők között- a 2006/2007-es tanévtől fejlesztő iskolai csoportot indított. A szülők kérésére a következő tanévet megelőzően újabb szakértői kontrollvizsgálatra került sor, melynek célja a M. fejlesztő iskolai beiskolázása. Diagnózis: BNO kód F 73 Q 03 súlyosan-halmozottan sérült. A szakértői bizottság ismét megállapította, hogy a 7;9 éves gyermek tankötelezettségének fejlesztő felkészítés keretében tud eleget tenni. A kisfiú fejlesztő iskolai csoportba történő felvételét a szakértői bizottság támogatta, továbbra is biztosítva számára a gyógytorna és a gyógypedagógiai fejlesztés igénybevételének lehetőségét. M szeptembertől lehetőséget kapott arra, hogy a heti öt óránál többszörös időkeretben, heti húsz órában kortársaival együtt tanulhasson az esélyegyenlőségüket 15

16 biztosító fejlesztő iskolában. Mindennapos iskolába kezdett járni a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek számára létrejött fejlesztő iskolai oktatásban. Napirend szerint csoportos és egyéni foglalkozásokon vett részt: érkezés iskolabusszal az intézménybe, reggeli beszélgető kör, mozgásfejlesztés, tízórai-testi higiénia, levegőzés - természeti környezet foglalkozás a szabadban, csoportos és egyéni tanulás, ebéd testi higiénia, relaxáció, kreatív foglalkozás, hazautazás iskolabusszal. A komplex gyógypedagógiai foglalkoztatás ötvözte a motoros funkciók, az érzékelés-észlelés, a kommunikáció, kognitív funkciók fejlesztésének, valamint a mindennapos tevékenységre nevelés alapvető eljárásait. Az egyéni foglalkozások M. esetében elsősorban a kommunikáció és a kultúrtechnikák területét érintették valamint a konduktor által vezetett egyéni mozgásfejlesztést. M. gyorsan megkedvelte és megtanulta irányítani a kerekesszéket, amit ebben az évben kapott először, a segédeszközzel képessé vált biztonságos, önálló helyváltoztatásra. Kiegészítő terápiaként gyógypedagógiai lovagláson vett részt heti két alkalommal és vízi mozgásterápia foglalkozáson a városi strandfürdőben hetente egyszer. Sajnos a húgyúti fertőzések iránti hajlama miatt ezt egészségügyi okok miatt nem lehetett folytatni, gyakran volt gyulladásos megbetegedése, emiatt hiányzott az iskolából. A súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek pedagógiai vizsgálatát több diagnosztikus eljárással is végezhetjük. A tesztekkel feltárt képességek és tulajdonságok profilja azután megalapozója a gyógypedagógiai beavatkozás cél- és feladatrendszerének. A praktikusan képezhető és fejleszthető értelmileg akadályozott gyermekek pedagógiai diagnosztizálására jól alkalmazható a W.Sailor és B.J.Mix által kidolgozott TARC eljárás, amely négy nagy területen méri a gyermek képességeit: - mindennapos tevékenység: szobatisztaság, mosakodás, étkezés, a ruházat használata - motoros ügyesség: finommotoros képesség, nagymotoros koordináció, iskola előtti képességek - kommunikáció: beszédmegértés, nyelvhasználat, iskola előtti készségek - szociális magatartás: megfigyelt viselkedés, iskola előtti készségek. 16

17 Az I.sz. táblázatban ismertetjük a 9 éves korában elért nyerspontjait. mindennapos tevékenység motoros ügyesség kommunikáció szociális magatartás összes nyerspont elérhető max.pont M. pontszáma A fő területek összpontszáma 1. sz. táblázat Az 1.sz. ábrán bemutatjuk az eljárás profillapját, amely jól ábrázolja a kisfiú négy területen elért eredményeinek egyenetlenségét. Tükrözi a súlyos mozgásakadályozottság következményeit (szobatisztaság, nagymozgás) és megfelelő támpontot ad az egyéni fejlesztés területeinek tervezésében és feladatainak súlyozásában. 1. sz. ábra 17

18 A fejlesztő iskolai oktatás különleges mérföldkövet jelentett a kisfiú és az egész család életében, melyről az édesanya így nyilatkozott: M. napirendje rendszeressé vált, amióta mindennap iskolába jár. Ébresztés és reggeli tevékenységek fél 7-3/4 8 között. ¾ 8-kor érkezik az iskolabusz, iskolai foglalkozások, ebéd az iskolában ig. Hazaérkezés között, ezután pihenés, DVD nézés, zenehallgatás következik. Kedvenc időtöltése a számítógépezés. Délután óra körül otthoni tanulás, majd minden este nagy séták a kerekes kocsival az édesanyával valamelyik bevásárlóközpontba, könyvesboltba, ami nem maradhat ki! Ezután esti tevékenységek, vacsora, fürdés majd lefekvés, zenehallgatással vagy mesével. A hétvégi napirend kötetlenebb, M. több időt tölthet a testvérekkel, és részt vesz a gyülekezeti életben. A családnak nincsen televíziója, ezért esténként mesét hallgat, mesefilmeket és természetfilmeket néz. Az iskolába beszokott, oldottan viselkedik. A tágabb családi körben visszahúzódóbb, komoly, olykor féltékenynek tűnik, így a valós képességeinél butácskábban viselkedik. A gyülekezetben is egyre többet beszél, kommunikál a jól ismert személyekkel. Továbbra is autisztikus magatartásjegyeket mutat. Az apai nagymama elvesztését, a nagyszülő hiányát nehezen dolgozza fel, minden alkalommal keresi a nagymamát a házában, a megszokott tartózkodási helyein. M. a fejlesztő iskolát nagyon szívesen látogatta, a csoportjába gyorsan beilleszkedett. Az iskola és a család kapcsolattartása baráti légkörű, bizalomteljes és kooperatív. A két tanév ideje alatt a szakember team és a szülők egyaránt az tapasztalták, hogy a kisfiú fejlődése minden területen egyenletes és teljesítménye magasabb szintű, mint a fejlesztő iskolai oktatásban elvárható. Ezért - kísérleti jelleggel- M. differenciált foglalkoztatással részt vett az intézmény középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolájában (továbbiakban KÁI rövidítéssel) a 2. osztály számolás-mérés és olvasás-írás előkészítése foglalkozásain, ahol kortársaival sikeresen együtt tudott haladni és sok-sok sikerélményhez jutott. A kisfiúval foglalkozó gyógypedagógusokban felmerült a KÁI-ban történő iskoláztatásának lehetősége, amit a szülők is lelkesen támogattak. Az további képzésével kapcsolatban lefolytatott újabb komplex szakértői vizsgálat idején a kisfiú 11;7 éves, diagnózisa: BNO kód F 71 középsúlyos mentális retardáció, autisztikus viselkedésjegyekkel. A 2009/2010-es tanévtől további iskoláztatása a speciális általános iskola 3. csoportjában javasolt. 18

19 4. JELEN ÁLLAPOT M. a következő tanév szeptemberétől a KÁI 3. csoportjában folytatja általános iskolai tanulmányait. A gyógypedagógiai vélemény szerint kezdetben a csoportba nehezen illeszkedett be, társaival nem mindig adekvát módon kezdeményez kapcsolatot, de társai közeledését elfogadja. Megismerte a csoport szokásformáit, elfogadta a közösségi normákat és hangulatától függően igyekszik azokat betartani. A foglalkozásokon csak sok motivációval aktivizálható, érdeklődése azonban erősen függ a hangulati állapotától, intenzitása hullámzó. Beszédértése megfelelő, artikulációja tiszta, de grammatikailag helytelen. Önmagáról is egyes szám harmadik személyben beszél, gyakran echolál. A közismereti tárgyakban a követelményeket meghaladóan teljesít. Ismeri az összes betűt, összeolvas, az olvasottakat értelmezi. Százas körben számlál, tízes körben elemi műveleteket végez. A tanév végén gyógypedagógus részletes véleménye alapján sor került a KÁI-ba történt beiskolázás szakértői kontrolljára, amely megerősítette, hogy a kisfiú értelmileg akadályozott, autisztikus viselkedésjegyekkel, további speciális általános iskolai oktatás javasolt. M. a KÁI 4. osztályos tanulója. Korábban említett gyulladásos betegségei miatt sajnos sokat hiányzik az iskolából, ennek ellenére az iskolai feladatokban jól teljesít, folyamatos fejlődést mutat. Az autisztikus viselkedésjegyek, a kevésbé ismert személyekkel való bizalmatlanság és együttműködés hiánya, a feladatok hárítása az ambuláns helyzetekben a mentális képességének pontos diagnosztizálását megnehezíti, ezért elsősorban a vele foglalkozó gyógypedagógusok és terapeuták folyamatos megfigyeléseire, a pedagógiai diagnosztikára hagyatkozhatunk. M. 12;5 éves, amikor az iskolapszichológus a mentális képességét a Budapest - Binet és a Goodenough teszt alkalmazásával vizsgálta újra. A vizsgálati jegyzőkönyv szerint a vizsgálati helyzetben M. ellenállást tanúsít. Nehezen oldódik, viselkedése bizarr elemekkel tarkított. Szemkontaktust ritkán tart. Figyelme még a négyszemközti helyzetben is nehezen felkelthető, inger által spontán vezérelt. Beszéde érthető, de a feltett kérdéseket hárítja, válaszokat ritkán ad. A vizuális és verbális emlékezet feladatokat is hárítja, emlékezetből azonban egyszerű geometriai elemeket másol (pl négyzet). 19

20 A pszichológiai vizsgálat összegzése: A Budapesti-Binet teszttel mért eredménye alapján IQ=32, amely egy négyéves gyermek teljesítményének felel meg. Az eredmény azonban nem a valós képességeit tükrözi, mivel a gyermek a vizsgálat alatt opponált. Performációs feladatokban jól teljesített, verbalizáció kevésbé jellemezte. A gyermek autisztikus tünetekkel rendelkezik. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a tanuló mentális képességei elmaradnak az életkori átlagától. A grafomotoros feladatra a vizsgálati helyzetben nem motiválható, értékelhető emberrajz nem készült, ezért egy korábbi rajzát elemezzük. Torda (1991) több szerző vizsgálatára hivatkozva összegzi, hogy az emberrajz színvonala és az értelmi fejlettség szoros összefüggést mutat, a tapasztalatok szerint a rajzquotiens általában megegyezik az intelligenciaquotienssel. A rajzkor és életkor hányadosával a gyermek teljesítménye az átlaghoz viszonyítható. A 2. sz. ábrán bemutatott rajz elkészítésének időpontjában M. életkora 138 hónap, azaz 11;6 éves. A Goodenough-féle eljárással végzett kiértékelése megerősíti a pszichológiai vizsgálat kérdőjeleit az mentális képességek vonatkozásában, a kisfiú teljesítménye valóban nem korrelál az IQ-val. A rajzelemzés négy minősítési szempontjában szerzett pontjai: - az emberalak lényeges jegyeinek ábrázolásában, részletezettség: 14 pont - az emberalak differenciált ábrázolása, komplexitás: 3 pont - arányok ábrázolása: 4 pont - motorikus koordináció aspektusa: 3 pont. 20