+ Gj. G 2. + m cm m.2 19,3 17,9 1,4 27,8 28,3 0,4

Átírás

1 Hozzászólás Molnár László: Fahasználatok tervezésének grafikus módszere", valamint A faállományok átlagos átmérőjének és hektáronkénti törzsszámának meghatározása" c. tanulmányaihoz Mindig a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel voltam (na persze, vagyok is) azok az üzemi kollégák iránt, akik a napi fáradságos, felelősségteljes munkájuk elvégzése mellett szabadidejük rovására! kísérletekkel is foglalkoznak; sőt! annak eredményeit a gyakorlati munka megkönnyítése és pontosabbá tétele érdekében még nyilvánosságra is hozzák. Ezt tette Molnár László (műsz. tanácsadó, EFAG, Eger) akkor, amikor a címben jelzett két tanulmányát Az Erdődben megjelentette, illetve vizsgálatainak eredményeit a gyakorlat rendelkezésére bocsátotta. Bevezetőjében kiemeli: A gyakorlatban dolgozó szakemberek régóta hiányát érzik könnyen áttekinthető, különös számításokat nem igénylő (függvényábráknak) táblázatoknak, amelyek segítségével a fahasználatokat a gyakorlat számára megfelelő pontossággal meg lehet tervezni." A bevezetőben tett megállapításaival, valamint a tanulmányaiban nyilvánosságra hozott vizsgálati eredményeivel egyetértek. Megjegyzem azonban azt, hogy a fatömeg-, faállomány-szerkezeti tényezők közötti összefüggések felderítésekor különösen, ha fahasználatról van szó nem szabad teljesen a faállomány életkorát sem számításon kívül hagyni. Szerettem volna megállapításainak helyességét és valódiságát azonos tárgykörben, de más oldalról megvilágítva (kedvenc fafajommal) a cseresekkel kapcsolatban végzett vizsgálati eredményeimmmel bemutatni, illetve igazolni. Tökintettel azonban arra, hogy tanulmányában a BirckMendlik-féle bükk fatermési táblák számsoraival dolgozott (megjegyezve: A faállomány állapotát a jelenleg legjobbnak ítélt fatermési táblákhoz viszonyítjuk". L.: Az Erdő", p.: nem ellenkezem!) és példáit is a fenti állományokra mutatta be; ezért mind a fatermési táblák szerkesztését vele együtt a végrehajtott javításokat, mind az elért eredményeket a mageredetű bükkösökre mutatom be. Előrebocsátva azt, hogy a végrehajtott módosításokat, valamint azok következtében előálló változásokat függvényábrákon, illetve táblázatokba foglalva ismertetni fogom. 1. A felső magasság (Ht) felső és alsó határszámsorait teljesen mellőztem. Tettem ezt azért, mivel ezek még a fatermési táblák alkalmazását is csak zavarják. 2. A faállomány átlagmagasságának (Hm-nek) közép (K) ún. vezérgörbéjét az életkor függvényében vezettem le: kiegyenlítés után a felső (F) és alsó (A) határgörbéket életkorra való tekintet nélkül! azonos q" szorzótényezővel határoztam meg; az így kialakított szórásmező felosztását (fatermési osztályok kialakítását) egyszerű számtani eljárással végeztem el; az eredeti felvételi adatok feldolgozásakor azonban a korfokok, illetve a korosztályonkénti vezérpontokat" a nagy szórásra való tekintettel az ún. Lorey-féle képlettel lehet és kell meghatározni. 3. Ez utóbbi vonatkozik a mellmagassági átmérő (Di,3) átlagos görbéjének a levezetésére is, amelyet ugyancsak a körlap szerinti súlyozással kell megállapítani, illetve levezetni.

2 1. ábra. J IO J.i W em g 0/25 m l Kiinduló, illetve 0-pontja azonban csak abban az életkorban lehet, amelyben az átlagos magassági görbe eléri az 1,3 m magasságot. 4. Az l/a. ábra megszerkesztése már a 2. és 3. pontban levezetett adatok felhasználásával történt; mégpedig úgy, hogy az abszcissza tengelyre felhordtam a mellmagassági átmérőt, majd azokra ordinátaként az azonos életkorra vonatkozó! átlagmagassági adatokat rögzítettem. Ezzel az eljárással tulajdonképpen egy olyan egyedi magassági görbét kaptam, amely nemcsák a Di,s" és a Hm", hanem még az életkor között is szoros kapcsolatot teremtett. (Az ábrán feltüntetett +"-ok a tábla eredeti számsorait jelzik. Ezek alapján a görbe 0-pontból indult ki (1,3 m helyett!!). Az egyedi görbe kiegyenlítése egyszerűbb és pontosabb, ha azt a g" függvényében hajtjuk végre (L.: l./b. ábrát). 5. Ezek után nézzük meg, hogy pl. 70 éves korban az eddig végrehajtott módosítások milyen változásokat idéztek elő az eredeti fatermési tábla számsoraiban: Életkor: 70 év, 1- táblázat Fatoszt. H m i H m 2 + Di, 3l D 1>32 + Gj. G 2 + m cm m.2 I. 28,7 28,6 29,3 31,0 1,7 33,8 33,5 0,3 II. 25,8 25,8 27,0 27,7 0,7 32,5 32,4 0,1 III. 23,3 23,3 24,8 24,9 0,1 31,3 31,4 0,1 IV. 21,1 21,1 22,8 22,4 0,4 30,1 30,4 0,3 V. 19,0 19,0 21,0 20,0 1,0 29,0 29,3 0,3 VI. 17,1 17,1 19,3 17,9 1,4 27,8 28,3 0,4 Magyarázat: 1 = Mageredetű bükkösök eredeti (táblabeli) adatai. 2 = Módosított, illetve számított számsorok. + = Eltérés az eredeti adatoktól (a Di,s változása igazolja SüleTorondy megállapítását. L.: Tájoló, számát).

3 6. A mellmagassági átmérő függvényében a magasság és az életkor között fennálló, lineáris összefüggés alapján most már csak (fafajtól függően: 2,5, illetve 10 évenként) a tg a értékét kell megállapítani, amely Hm1,3 m = rel; és azok számsorait kisimítani. Di,3 cm A tg a kiszámítását és annak alkalmazását az alábbi példával szemléltetem: az életkor maradjon 70 év, Hm legyen 23,2 m, Di,3 pedig 24,8 cm; amely tényezők birtokában 23,2 1,3 tg «= = 88,306 (kiigazítás után: 88,3), 0,248 Az I. fat. osztály 31,0 cm-éhez (0,31X88,3) = 27, ,3 28,637 m; kereken 28,7 m; a VI. fat. osztályhoz pedig kereken 17,1 m tartozik és fordítva. közlöm a már ki Az alábbiakban tájékoztató jelleggel" korosztályonként simított tg a értékeit: 10 éves korban: 162,5 70 éves korban: 88,3 20 éves korban: 147,7 80 éves korban: 82,3 30 éves korban: 130,0 40 éves korban: 115,8 90 éves korban: 77,2 100 éves korban: 73,0 50 éves kórban: 104,7 110 éves korban: 69,5 60 éves korban: 95,6 120 éves korban: 66,6 7. Hátra van még az összes fatömeggel való kapcsolat létrehozása. Ezt legegyszerűbben úgy érjük el, ha az l/a. ábrára vagy fordítva: a könyvekben szereplő függvényábrára felhordjuk jelen esetben a bükk függvényábrás fatömeg-, illetve fat. osztályok határszámsorait (lásd: 2. ábrát). Bükk össosfatómegzr 2. ábra. SS Hü cm

4 Ilyen körülmények között a Hm és az életkor birtokában, meg tudjuk állapítani a fatermési osztályt és tájékozódni tudunk a főállomány Di,3-kvó\, valamint az átlagtörzs összes fatömegéről is. A jelzett átlagátmérők (a Di,3-ak) miként már említettem azonban csak országos átlagadatok, így azok +" változásával számolnunk kell. Az esetleg mutatkozó eltérések esetében az ún. Guttmann-féle faállomány-értékmérő számot (röviden: Fész-t) kell alkalmaznunk, amely meghatározott életkor és fatermési osztály mellett állandó! Fész = V ö xd, 1, 3 Ennek alapján, amennyiben a ténylegesen megállapított Di,3 vastagabb (értékesebb anyag!), mint az országos átlag, akkor a faállomány tömege kevesebb lehet és fordítva. A Fész" tehát bizonyos mértékig tájékoztat a faállomány gyérítettségi fokáról, illetve annak mértékéről is. 8. A felsorolt tényezők birtokában, hogy az összes fatömeget (V 0 -t) is meg tudjuk állapítani: a) vagy a ha-onkénti körlapösszegre (G m 2 -re), b) vagy a ha-onkénti törzsszámra (N db-ra) van szükségünk. a) Hektáronkénti körlapösszeg: G m 2 /ha A BirckMendíifc-féle mageredetű bükkösök főállományának eredeti körlapadatait az 1/c. ábra korosztályonként mégpedig a Di,3 körlapjának függvényében szemlélteti. Az ábra túlzsúfoltságának az elkerülése céljából korosztályonként csak az I., III. és az V. fat. osztályok adatait hordtam fel; az átlagadatok (vezérpontok) kiszámításakor azonban valamennyi fatermési osztályt külön-külön és összesítve is figyelembe vettem. Számításaimat mind kézi, mind gépi úton elvégeztem. Ez utóbbi HEWLETTPACKARD-féle géppel történt mégpedig súlyozott X és Y alapján, amelyhez Gál János aspiráns készített külön programot. (Csák mint érdekességet említem meg, hogy kb. 12 cm-ig a VI. fat. o.-nak van a legnagyobb G"-je, majd cca. ebben az átmérőben a sorrend megváltozásával valamennyi osztály keresztezi egymást. Vezető szerep az I.-é lesz és ezt a vágásérettségi kor végéig meg is tartja.) A mageredetű bükkösök főállományának körlapjait mindkét esetben a Di,3 logaritmusának függvényében egyenlítettem ki. Az 1. ábrán nagy körökben +"-tel jelzett (10, 20, 25, 30, 35, 40, 42 cm-es) átmérőhöz tartozó körlapösszegeket már az új képlettel számítottam ki. Mielőtt azonban ezeket ismertetném, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a levezetett körlapösszegek a főállományra", azaz közvetlen gyérítés utáni állapotra vonatkoznak, így ezt a G"-t a gazdaságnak meg kell termesztenie és csak az e feletti mennyiséget termelheti ki; a lineáris összefüggés csak a 2/3-os időszakra vonatkoztatható; mit értek én ez alatt?: kétszeres vágásérettségi kor, osztva 3-mal az az időszak, amely alatt valamennyi (elegyarány-szabályozó, törzskiválasztó, növedékfokozó) gyérítést végre kell hajtanunk! Pl. legyen a vágáskor 100 év X 2:3 = kb. 65 év (gyérítés); 2520 év (tisztítás); ebben az időszakban a törzsszám bizonytalan: ig is terjedhet, tehát kb. 8085, maximum 90 évtől már csak a természetes felújítás érdekében nyúlhatunk bele az állományba.

5 Avagy mint pl. a nemesnyárasok esetében, 30 éves vágásérettségi kor mellett, 2022 évtől (tisztítás és elegyszab., gy. nincs) a törzs minőségének, hengerességének és értékének előmozdítása, illetve növelése érdekében tartózkodni kell a további megbontásoktól. Végül, de nem utolsósorban, megjegyzem, hogy a Greiner-féle fatermési táblák vizsgálatakor, illetve azok feldolgozásakor ugyancsak az alábbiakban bemutatott 2223-as szorzótényezőket kaptam, de kataszteri holdra"!! Ez annyit jelent, hogy állományaink fafajra való tekintet nélkül túlgyérítettek! Fenti kis kitérő után nézzük most már meg, hogy milyen tapasztalati" képletet kaptunk a mageredetű bükkösök főállományának ha-onkénti körlapösszegére (G-re), illetve annak megállapítására: kézi úton feldolgozva: G-t = (log. Di.s + 0,0495) 21,7,m 2 ; gépi úton feldolgozva: G 2 = (log. Di,3 + 0,0085) 22,4 m 2 (r = 0,9964). Tegyük fel, hogy Di,3 = 30 cm, akkor: Gi alapján = 33,139 m 2, míg G 2 alapján = 33,278 m 2, azaz a két képlet alkalmazásakor mindössze 0,4%-os eltérés mutatkozik. (Zárójelben ugyan, de azért közlöm a mageredetű cseresekre levezetett képletet is, amely szerint: G = 27,7 + 22,18548 (log. Di,s 1,277), vagy a gyakorlat által tájékoztató jelleggel ugyan, de egyszerűen: G = log. Dia X 22,6 21,7-bei is alkalmazható. Eltérés a megengedett hibahatáron túl nem mutatkozik. Természetes, hogy a G" birtokában fenti képletek alapján a Di,3 országos" adatairól is tájékozódni tudunk. b) A hektáronkénti törzsszám (db): N/ha Addig, amíg a bükk fatermési táblákban az N g" = G"-vel, az átlagtörzs összes fatömege (v 0 ) és a ha-onkénti törzsszám (N) szorzata helyenként eltér a főállomány összes fatömegétől (V s -tői). De szerény véleményem alapján ennek külön feldolgozására nincs is szükség. < Rendelkezésünkre áll a di,3" (cm), ezzel együtt annak g"-je (m 2 ), valamint a G" m 2 /ha is, amely tényezők alapján: N = G Nézzük meg ezek után Molnár Lászíónak azt a példáját, amelyben Di,3 = = 20 cm, g = 0,03142 m 2, G pedig = 29,33347 m 2 (már a főállományra levezetett képlettel), akkor g G 4-G alapján N = 933,6 db; Molnár L. képlete szerint pedig N = = g d 2 3,14 117,33388 = = 934,2 db-ot kapunk. 0,1256 Ezért a továbbiakban mivel egyszerűbb és pontosabb javaslom a ha-onkénti törzsszám (N) megállapításakor a G/g képlet alkalmazását. vei.

6 3. ábra. A cseresek ha-onkénti törzsszámának (N-nek) a megállapítására is rendelkezem tapasztalati" képlettel, mely szerint: N = (3,030 log. Di,3) 1,704-gyel Azonban ezt a képletet is hasonlóan a többihez módosítani kell, mégpedig: a vágásérettségi kor 2/3-ára, azaz csak a gyérítések időszakára. 9. Végül a 3. ábra bemutatásával legalábbis igyekeztem Molnár László bevezetőjében tett megállapításának, illetve kérésének eleget tenni. A 3. ábrán a következő adatok szerepelnek: abszcissza: Hm (m), a főállomány átlagmagasságának logatritmusa; ordináta: G/ha = m 2, a főállomány ha-onkénti körlapösszege; a keresztben haladó kissé domború, majd homorú vonalak a főállomány ha-onkénti összes fatömegét (V s-t); a rajtuk áthaladó eredményvonalak" (...), az életkort (évet); az összefüggő vastag vonal a,,k" (közép) görbét, míg az alsó, halványabb vonal az F"-et (I. fat. osztályt), a felső pedig az A"-t (VI. fat. o.-t) jelöli. A 3. ábra használatakor tehát az életkor és a Hm ismeretében nemcsak a főállomány ha-onkénti körlapösszegét (G-jét), de annak minden körülmények között fenntartandó összes fatömegét (V»-t) is meg tudjuk állapítani; továbbá az átlagtörzs átmérőjéről, annak összes fatömegéről, ezzel együtt a ha-onkénti törzsszámáról vagy a tg a-ra közölt táblázat, vagy a 2. ábra segítségével könnyen, egyszerűen és a gyakorlatnak megfelelő pontossággal tudunk tájékozódni. Fahasználatokat azonban a gyakorlat számára" (idézet a bevezetőből), csak a 3. ábrán jelzett összesfatömeg-adatokon felül lehet tervezni", és csak akkor, amikor már annak kitermelése mennyiségi szempontból is gazdaságossá, ökonomikussá válik! Dr. Sopp László

7 A kocsánytalan tölgyes-bükkösök az NSZK-ban is a legjobb termőhelyeken állnak. Jellemző rájuk, hogy felső szintjükben az értékes, fényigényes fafajok (tölgy, kőris, juhar) jelentős arányban fordulnak elő. Az alsó szint kialakulásakor az újulat fafaj szerinti előfordulása az anyafáknak megfelelően történt. Később a fényigényes fafajok itt kipusztultak, így elegyetlen bükk alsó szint alakult ki. A kétszintes kocsánytalan tölgyes-bükkösök felújításának problémáit egy 30 éves kísérlet eredményei alapján foglalta össze a szerző: 1. A felújulás során az újulatból a fényigényes, nemes" lombos fafajok kipusztulnak, elegyetlen bükkösök keletkeznek. 2. A felső szint vastag rudas állományát az érettséghez közel álló korban még hiba lenne megbontani a fényigényes fafajok felújulása érdekében, mivel a méretes értékfa termelése a cél. 3. A növedékfokozó gyérítések, majd a felújítás során jelentős döntési károk keletkeznek. A problémák megoldásának két, a gyakorlatban kipróbált lehetőségét ajánlja: a) Erdőátalakítás (a fényigényes fafajok pótlása), b) Szálalóvágásos eljárás. Mindkét megoldás alkalmazásakor messzemenően kihasználják az érett faállomány vastagsági és értéknövedékét, ugyanakkor lehetőség nyílik az újulat kedvező elegyarányú kialakítására, a jövő faállományának a minőségi javítására. (Der Forst- u. Holzwirt., Ref.: ifi. Sólymos R.) Nyárfajták fájának vizsgálata. Az Aiegeiros, Tacamahaca és Leuce szekciókba tartozó 52 nyárklón fájának széles körű vizsgálatát végezték el a nyugatnémet Hann. Mündenben A. Bonnemann és társai az ott működő, gyorsan növő fafajokkal foglalkozó kutatóintézetben. Munkájuk eredményeit kiadványban tették közzé A vizsgálatok azt mutatták, hogy a nyarak fájának finom szerkezete klónonkénl többé-kevésbé megegyező, csupán a rezgőnyár különül el tőlük, mégpedig több és kisebb pórusai révén. A feketenyárak rostfalsűrűsége kisebb, mint más szekció nyaraié. A nyarak fatulajdonságait a kezelés, termőhelyi körülmények alaposan megváltoztatják. Ahol a termőhelynek megfelelő fajtát telepítik, ott nem kell számolni azzal, hogy a kívánt célra alkalmatlan fához jutnak a kitermelés után. A nyárfa belső tulajdonságait külső jelek alapján is becsülni lehet nevezetesen az ágasság, törzsalak, az ipari célra felhasználható törzsrész alakja, hossza, átmérője lehet jó indikátor e vonatkozásban. Nem szabad természetesen elhanyagolni a fahibákat (kéregfekély, fagy léc). A helyes kezelés és termőhelynek megfelelő fajta választás segít abban, hogy az eltérő tulajdonságú faanyagot egységessé formáljuk. (Ref.: dr. Szodfridt I.) A csülkösvad lelölvés mértékét a növényzet állapotához, különösképpen a fellépett vadkárokhoz mérten kell megszabni! Az NSZK Élelmezési, Mező- és Erdőgazdasági Minisztériumának év októberében közzétett koncepciójának ezt a pontját többek között örömmel üdvözölte a Német Erdőgazdasági Tanács az évi tanácskozásán. A szarvasos vadászterületek alkalmasságát, határait felül kell vizsgálni, és a vadállományt az erdőgazdaság által elviselhető mértékre kell csökkenteni. Varázsszámok hajszolása, a vadszámlálás kiskapujának kitárása helyett nálunk is el kellene végre fogadni az eddig is többek által hangoztatott, de kellő hangerőt nem kapott azt az álláspontot, hogy csak az erdő állapota adhat megbízható képet vadállományának mennyiségéről. (AFZt Ref.: Jérőme R.)