A gyertyán helye erdőművelésünkben

Átírás

1 A gyertyán helye erdőművelésünkben IÍJ. BIÍKY A L B E R T 50 évvel ezelőtt az Erdészeti Lapok" hasábjain először vetődött fel a gyertyán nagymérvű terjeszkedésének kérdése. Néhány év alatt 12 dolgozat jelent meg neves szakembereink tollából, amelyekben keresték a választ a gyertyánveszedelem" okára és a megoldást a további térhódítás megakadályozására. A gyertyán terjeszkedésének okát a helytelenül alkalmazott, a gyertyánnak kedvező felújítóvágásokban (Lippóczy B. 1919, 1921), a tarvágások következtében létrejövő sarj erdőgazdálkodásban (Kaán K. 1922), az igényesebb fafajok számára megromlott tenyészeti viszonyokban (id. Béky A. 1922) látták. A tanulmányok szerzői valamennyien elismerték a gyertyán jelentős szerepét a talajárnyalásban, a második koronaszint képzésében, és egyikük sem helyeselte az elegyetlen gyertyánosok létrejöttét. Mégis volt köztük vita és lényeges szemléletbeli különbség. Többségük a gyertyán erőteljes irtásában látta a már említett hibák megszüntetésére a kivezető utat. [Majerszky I. (1921), Bund K. (1921), Pottere G. (1922), Kaán K. (1923)]. Eltérő véleményének adott kifejezést id. Béky A. (1922): Ne azon legyen tehát az erdőgazda törekvésének a nyomatéka, hogy a gyertyánt szorítsa vissza, hanem azon, hogy a bükk és a tölgy, meg a többi nemesebb fafaj felújulása megtörténjék, ami nem zárja ki azt, hogy közvetlen, a gyertyán ellen is meg ne tegyünk mindent, ami terjeszkedésének gátat vet". Ez a nézet ma is helytálló. A gyertyánt legjobban Scherg K. (1924) pártfogolta. Részletesen leírta a gyertyán tulajdonságait, értékes tölgyek nevelésében betöltött nagy szerepét, jelentőségét. Majerszky I. (1921) már abban az időben sürgette a fafajok fa termőképességének összehasonlítása érdekében gyertyán fatermési tábla szerkesztését:... szükséges, hogy a gyertyánról sürgősen fatermési tábla állítassék össze".

2 Táblázat Kor Főállomány Egész állomány Összes fatermés T HÍ N G V 25 G F V z t év m db m 2 m 3 cm m 2 m 3 m 3 m I. fto. 10 8,6 6,0 56 2,8 7, , , , ,2 18, , , , ,0 25, , , , ,3 28, , , , ,8 30, , , , ,9 30, , , , ,4 30, , , , ,1 30, , , , ,6 30, , , , ,9 30, ,3 L10 29, , ,8 30, , , , ,3 29, ,8 II. fto. 10 6, ,0 39 1,8 4, , ,6 91 7,9 15, , , ,1 22, , , ,8 25, , , ,8 27, , , ,4 27, , , ,5 27, , , ,1 27, , , ,5 27, , , ,7 27, , , ,7 27, , , ,4 26, III. fto. 10 4,4 2,6 27 2, ,7 20 9, ,6 68 5,7 12, , , , ,7 20, , , , ,9 22, , , , ,5 24, , , , ,6 24, , , , ,4 24, , , , ,9 24, , , , ,2 24, , , , ,3 24, ,7 IV. fto. 10 3,2. 1,7 19 1, , ,0 51 3,7 9, , ,3 87 8,7 17, , , ,5 20, , , ,8 22, , , ,5 22, , , ,0 22, , , ,4 22, , , , , , ,6 22, , ,4 8, , , ,9 1,4 1,9 4,5 6,0 5,5 4,5 3,7 2,9 2,2 1,7 1,2

3 Kor Főállomány Egész állomány Összes fatermés T H f N G V Z> G F V z f év m db m 2 m 3 cm m 2 m 3 m 3 m V. fto. 10 2,3 1,2 13 1, ,3 20 6, ,6 38 2,4 7, , , ,4 67 7,0 15, , , ,9 92 9,5 18, , , , ,5 19, , , , ,9 19, , , , ,1 19, , , , ,4 20, ,7 VI. fto. 10 1,6 0,8 9 0, ,9 20 4, ,4 28 1,8 5, ,9 30 8, ,7 52 5,7 12, , , ,1 72 7,9 16, , , ,7 89 9,6 17, , , , ,7 17, , , , ,8 17, , , , ,9 18, , ban elkészült az új, országos gyertyán fatermési tábla (táblázat). Üj adatok alapján ismerjük a gyertyánosokkal termőhelyi kapcsolatban levő tölgy (Fekete Z. 1945), erdeifenyő (Sólymos R. 1965), lucfenyő (Sólymos R. 1968), bükk (Birck O. Mendlik G. 1968) fatermését. Segítségükkel eldönthető a gyertyán jövője. A fafajok jelentőségének, jövőbeni szerepének megítélésekor legfontosabb szempontok az alábbiak: Mekkora összfatermést ad, mekkora a folyó- és átlagnövedéke. Milyen méreteket ér el a vágásérettségi koráig. Jelenlegi és várható ipari felhasználhatósága milyen. Az általa elfoglalt termőhelyet más fafajok hogyan hasznosítják. A Greiner-féle fatermési tábla szerint a gyertyánosok folyónövedéke még a legjobb termőhelyen is 7 m 3 alatt marad. Azonban ez a főállomány folyónövedéke. Bizonyos termőhelyen álló állomány évi íatömeggyarapodását, vagyis a valódi folyónövedéket az összes fatermés folyónövedéke adja. Ennek értéke I. fatermési osztályú gyertyánosoknál meghaladja a 11 m :i -t. Az egyes fatermési osztályok folyónövedéke között jelentős különbség mutatkozik (1. ábra). A gyertyán ugyanis a termőhely romlására érzékenyen reagál. A levegő páratartalmával szemben is igényes, növekedésére azonban elsősorban a tenyészidőszakban lehulló csapadék, illetve a talaj felső rétegeiben tárolható víz van döntő befolyással. Ezért a nagyobb növedékű állományok általában félnedves termőhelyen állnak, a IV VI. osztályúak pedig félszáraz-szárazon. A gyertyánosok folyónövedéke éves korban a legnagyobb. Ettől kezdve rohamosan csökken, éves korban a maximumnak csak 40%-át éri el. A viszonylag rövid életű gyertyánnal' ellentétben a magas életkort megérő fafajok folyónövedéke csak lassan csökken: A bükk folyónövedéke például 120

4 éves korban még 75%-a a kulminációs értéknek. (Birck O. Mendlik G ) A gyertyán növedékének gyors csökkenése nemcsak az összfatermés nagysága szempontjából hátrányos, hanem azért is, mert a legnagyobb növedék a nagy törzsszámú törzskiválasztó gyérítés idején rakódik a fákra, így a kisebb értékű, előhasználatok során kitermelendő fatömeget gyarapítja. A középkorú, értékesebb egyedekből álló állományokban a folyónövedék már kicsi. Az átlagnövedék csökkenése is természetesen gyorsabb a tetőzés után, mint a gyertyánnal termőhelyi kapcsolatban levő, jelentős fafajaink esetében. Az elegyetlen gyertyánosok a bükkösök és a gyertyános-tölgyesek helyén jöttek létre. Ha összehasonlítjuk összfatermésüket (2. ábra) az alábbi eredményt kapjuk: JL. Az I. fatermési osztályú bükkösök 30 év felett fokozatosan, jelentős mértékben felülmúlják a gyertyánosok összfatermését. 2. A VI. fatermési osztályú bükkösök a III.. idős korban a II. osztályú gyertyánosokkal adnak közel egyenlő fatermést. 3. A tölgyesek csak 60 év felett adnak többet a gyertyánosoknál, a gyertyán lemaradása különösen a rosszabb termőhelyi osztályokban jelentős. A tölgy és a gyertyán összfatermésének összehasonlításakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a Fekete-féle tölgy fatermési tábla felső határértékénél jobb állományok is vannak, különösen kocsányostölgyesekben. A gyertyánosok nem a tölgyesek, hanem a gyertyános-tölgyesek helyét foglalták el, amelyeknek összfatermése a két fafaj egymást kiegészítő tulajdonságai következtében nagyobb, mint az elegyetlen tölgyeseké. A bükkösök és az üde, félnedves vízgazdálkodási fokú gyertyános-tölgyesek helyén álló gyertyánosok termőhelye kedvező a lucfenyőtermesztés számára. A száraz gyertyán termőhelyen az igénytelenebb erdeifenyő növekszik kiválóan. A két fenyő összfatermését a 3. ábrán hasonlítottuk össze a gyertyánéval. Látható, hogy:

5 lúcf. erdeif. gyertyán bükk tölgy gyertyán 400 Kor/év/ 2. ábra: Az I. és VI. fatermési osztályú bükkösök, tölgyesek, gyertyánosok öszszes faiermésének görbéi 400 Kor /év/ 3. ábra: Az I. és VI. fatermési osztályú lucosok, erdeifenyvesek, gyertyánosok összes faiermésének görbéi 1. A legjobb luc- és erdeifenyvesek éves korra 1,5 1,7-szer nagyobb összf atermést adnak, mint a gyertyán. 2. A VI. fatermési osztályú lucosok összfatermése 60 éves kor felett nagyobb mint a II. osztályú gyertyánosoké. 3. A gyertyán nagyobb termőhelyigénye miatt a legrosszabb elegyetlen gyertyánosok helyén legalább IV. fatermési osztályú erdeifenyvesek tenyészhetnének, amelyek közel annyi fatömeget adnának, mint a legjobb gyertyánosok. A 4. ábrán a különböző fatermési osztályú gyertyánosok mellmagassági átmérőjének növekedési görbéit mutatjuk be. A fák vastagodását, az állományok növedék adatait figyelembevéve az I. fatermési osztályba tartozó állományokat 75 éves korukig, a VI. fatermési osztályúakat 55 éves korukig célszerű fenntartani, ha egyéb ok nem indokolja lecserélésüket. Véghasználati korukig csak az I. és II. osztályú gyertyánosok átlagos átmérője éri el a rönkméretet. III. fatermési osztálytól lefelé alig számíthatunk vastagabb iparifa választékra. 50 évvel ezelőtt a gyertyán ipari értéke igen csekély volt, főleg tűzifának használták. Főképpen cellulóz- és papíripari felhasználása óta iparilag minősített fafaj lett. Ma 50% körüli az iparifakihozatala, amely a papíripar fejlesztése következtében még jelentősen fog növekedni, az egyik legkeresettebb kemény lombos fafajunk lesz. De egyedül az ipari hasznosíthatóságára nem alapozhatjuk a gyertyán jövőjét. A gyertyán értékes termőhelyeken, legjobb erdőtalajainkon tenyészik elegyetlenül, amelyek egyedeiben méretesebb, lényegesen nagyobb összfatermést adó, iparilag keresettebb és értékesebb fafajok számára is kedvező tenyészeti viszonyokat biztosítanak. Az ábrákkal bizonyítottuk, hogy akár a gyertyánostölgyeseket, akár a bükkösöket szorította ki rendszerint emberi segédlettel a gyertyán, jelentős fatömeg és értékveszteséggel kell számolnunk. Ma a gyertyán által elfoglalt redukált terület több, mint 100 ezer hektár. Ha az elegyetlen, közel elegyetlen gyertyánosok, valamint a nagy, elegyes erdőrészletek 0,5 ha-nál nagyobb gyertyán foltjainak területét össze tudnánk adni, vé-

6 0 cm 20 4fl Kor év 4. ábra. Egészállomány mellmagassági átmérője fatermési osztályonként leményünk szerint ez közel 50 ezer hektárt tenne ki. Ekkora területet kellene fokozatosan, íafajcserével átalakítani az alábbiak szerint: Az új, országos gyertyán fatermési tábla alapján az I. és II., fatermési osztályba sorolható gyertyánosok, valamint az ezekkel területileg összefüggő III. ' osztályúak és a bükkösök helyén álló III. osztályúak gyorsan növő fenyvesekké (elsősorban lucosokká) alakíthatók át. A fennmaradó III. és a IV. fatermési osztályú gyertyánosok helyén gyertyános-tölgyes, ha lehet, gyertyánosbükkös-tölgyes létesíthető. Az V. és VI. osztályú gyertyánosok helyett gyertyán második szintes, vagy elegyetlen eredifenyveseket célszerű nevelni. A sarjcsokros, rosszalakú, készletszegény, rontott gyertyánosok átalakítása a legsürgősebb feladat. Leváltásuk időpontja ne az állomány korától, hanem az erdőgazdaság teherbírásától függjön. A szép, mageredetű gyertyánosokat véghasználati korukig érdemes fenntartani. A gyertyán, bár elegyetlen előfordulása nem kívánatos, az egyik legfontosabb fafajunk. Fényigényes fafajaink, a tölgyek és erdeifenyő alatt, ha a termőhely vízgazdálkodása megengedi, értékes második szintet ad, amely megakadályozza a gyomosodást, javítja a talajt, árnyalja a főfafaj törzsét, lehetővé teszi annak szabadabb állású koronanevelését, elősegíti a termőhely jobb hasznosítását és nagyobb fatermést biztosít. A gyertyán sok, számára rendszerint nem optimális termőhelyről visszaszorult a gyertyánt irtó, helytelen szemléletű nevelővágások következtében. Szükségesnek tartjuk, elegyfafajként további elszaporítását. Erre hívta fel Keresztesi B. (1959) a figyelmet, amikor levéltári, üzemtervi, irodalmi adatok alapján részletesen feldolgozta, értékelte a sárvári erdők történetét, kiemelte az egykor tönkretett állományok és talajok rendbehozásában, feljavításában a gyertyán rendkívül nagy szerepét.

7 A gyertyánelegyes állomány, a gyertyán fiatalkori erőteljes, a főfafajnál gyorsabb növekedése miatt eggyel több tisztítást igényel. Ez azonban kamatostól megtérül a későbbiek során, nemcsak a nagyobb tömegű és értékesebb fatermésből, hanem egyéb munkaráfordításokból is. (Például: a vízfelesleggel rendelkező erdeifenyvesek elszedresednek, ami a fahasználati munkát akadályozza, drágítja.) Irodalom: id. Béky A. (1922): A gyertyán terjeszkedéséről. E. L Birck O. Mendlik G. (1968): Bükköseink fatermési vizsgálata. Erd. Kut : Bund K. (1921): A gyertyán térfoglalásának kérdéséhez. E. L Fekete Z. (945): Fatermési és faállományszerkezeti vizsgálatok a hazai tölgyesekben. Sopron. Kaán K. (1922): Sarjerdő-veszedelem. E. L Kaán K. (1923): Erdőgazdasági problémák és azok megoldása. Stádium sajtóvállalat R. T. Budapest. Keresztesi B. (1959): A sárvári erdők története. Erd. kut :3 55. Lippóczy B. (1919): Megfigyeléseim az elgyertyánosodásról. E. L Lippóczy B. (1921): Erdeink elgyertyánosodásáról. E. L Majerszky I. (1921): A gyertyán térfoglalása, mint égető erdőgazdasági probléma. E. L Pottere G. (1922): Még néhány szó a gyertyán terjeszkedéséről. E. L Scherg K. (1924): A gyertyánról. E. L Sólymos R. (1965): Fatermési táblák hegy- és dombvidéki erdeifenyveseinkre. Az Erdő 14. 8: Sólymos R. (1968): Üj fatermési táblák a magyarországi lucfenyvesekre. Erd. kut :7 30. EeKU A. : M E C T O T P A B A B JIECOBOIICTBE B E H T P M H UlHpoKoe pacnpoctpanehne rpaöa AaBHo 3annMaeT BenrepcKHX jiecoboaob. M conoctabjiehme ;[am 11.1 x co- CTaBji6HHoíí B HacTOHiuee BpejwH oömen TaöjíHUbi xoaa pocta HacawaeHHH rpaöa c nahhbimh HeflaBHo coctabj i e H H b i x TaöjTHU, x o A a p o c T a H a c a w A e H H H n y ö a, ö y K a, emi H C O C H W oőbikhobehhofí n o K a 3 b m a e T, MTO n p o A y K T H B- HocTb, pa3mep AepeBbeB H npoiwbiujjiehhoe notpeö-nenhe rpaöa HaMHoro HeöjiaronpHBTHee, qem ynomfmytwx npebechbix nopoa- nostomy HHCTbie rpaöobhmkh naao 3aMeHHTb Apyroíí APCBecHOH nopoaofí. Ho rpaö npei<pachan nphmecb, BBHAy >iero ejviy HaAO yaenhtb Bawnyio poab, i<ai< H AO CHX nop. r>r. Béky, A. : T H E R O L E OF H O R N B E A M IN S Y L V I C U L T U R E. For the tirne being, considerable efforts have been made by Hungárián íoresters to decrease the area covered by hornbeam stands. The figures of the new hornbeam yield-table were compared with the table of oak, beech, spruce and Scots pine. T h e investigations have showed that yield, sizes of trees, industrial usefulness of hornbeam are m u c h more disadvantageous than other tree species mentioned. So the unmixed horbeam stands have to be changed, but it can play significant roll in mixed stands as by-species. a