Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K /2014/9. számú ítélete

Átírás

1 Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K /2014/9. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2014/135 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Fővárosi Bíróság ítélete KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: 24145/2014 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K /2014/9. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Németh Anett Ügyvédi Iroda - dr. Németh Anett ügyvéd - (1147 Budapest, Telepes u. 96/A., IV/1.) által képviselt VMD Kórházi Technológiai Zrt. (2400 Dunaújváros, Petőfi Sándor u. 63.) felperesnek a dr. Szathmári Réka jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5., határozatszám: D. 539/21/2013. szám alatt módosított D.539/15/2013. számú határozat) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívásra fizessen meg a Magyar Államnak Ft (huszonegyezer forint) tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet (a továbbiakban: ajánlatkérő) Szállítási szerződésorvosi eszközök beszerzésére és üzembe helyezésére a TIOP / azonosítószámú Struktúraváltást támogató infrastruktúrafejlesztés a debreceni Kenézy 1

2 Kórházban tárgyban projekt keretében. -2. rész" tárgyban közbeszerzési eljárást folytatott le, melyre felperes is ajánlatot nyújtott be. Az eljárás lezárásáról készített összegezés szerint az eljárás eredményes lett. melyben az ajánlatkérő a felperes ajánlatát érvénytelennek nyilvánította. A felperes ezt követően előzetes vitarendezési eljárás kezdeményezett, melyet az ajánlatkérő elutasított. Felperes ez okból az alperesnél jogorvoslati kérelmet terjesztett elő hivatkozással arra, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzésekről szóló évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) rendelkezéseibe ütközően állapította meg az ajánlata érvénytelenségét. E körben felperes többek közt az kérte az alperestől, hogy az általa csatolt általános jellegű ügyvédi megbízási szerződés figyelembevételével (nettó Ft/óradíj, 4 óra időráfordítás) összesen bruttó , Ft-ban határozza meg az ajánlatkérőt terhelő az eljárás során felmerült ügyvédi költség összegét. Alperes a jogorvoslati eljárást lefolytatta és D.539/15/2013. számú határozatában a felperes jogorvoslati kérelmének helyt adott oly módon, hogy megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 67. (1) bekezdését, továbbá a Kbt. 74. (1) bekezdés e) pontjára tekintettel a Kbt. 63. (3) bekezdését. Mely okból alperes az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítette és az ajánlatkérőt , -Ft, pénzbírság megfizetésére kötelezte. Alperes ezen túlmenően kötelezte még az ajánlatkérőt arra is, hogy fizessen meg a felperes részére , -Ft, igazgatási szolgáltatási díjat, illetve , -Ft. + ÁFA ügyvédi munkadíjat, rendelkezve arról is, hogy a jogorvoslati eljárás során az ezt meghaladó költségeiket a felek maguk viselik. Alperes a határozata indokolásában felperes költségigényét a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 157. (2) bekezdésében foglaltak alapján állapította meg. Figyelemmel arra, hogy jogi képviselője több beadványt készített, a jogorvoslati eljárás során egy tárgyalás tartására került sor. Felperes az alperesi határozat ellen kereseti kérelmet nyújtott be, melyben annak megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság alperes határozatát változtassa meg akként, hogy az ajánlatkérőt , -Ft. + ÁFA összegű ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezze. Indokolásában arra hivatkozott, hogy alperes a határozatában nem lejtette ki, hogy milyen módon határozta meg az ajánlatkérőt terhelő ügyvédi munkadíj összegét. E tekintetben alperes miért hagyta figyelmen kívül a csatolt megbízási szerződésben meghatározott összeget, a jogi képviselő által meghatározott az alperes előtti eljárásban felmerülő időráfordítást - 7 óra. Ezen összeg és időtartalom ugyanis nem tekinthető eltúlzottnak, figyelemmel arra, hogy az az alperesi eljárás teljes egészére terjed ki. így az felöleli a felkészülési időt, a beadványok szerkesztési idejét, továbbá az alperes által tartott tárgyaláson történt megjelenés időtartalmát. A mellet, hogy alperesi határozat indokolásából hiányzik a Ket (2) és (4) bekezdéseire történő hivatkozás is, így az nem kellően indokolt, ezért abból a mérlegelés szempontjai sem állapíthatóak meg. így alperes figyelmen kívül hagyta a közbeszerzési eljárás becsült értékét, a jogorvoslati eljárásban fizetett magas igazgatás szolgáltatási díj összeget, az ellenérdekű ügyfelek részvételét. Az alperesi határozat ezért sérti a Ket (1) bekezdés ec) pontját is. Az alperes érdemi ellenkérelmében a határozatában foglaltakat maradéktalanul fenntartva a felperesi kereset, mint alaptalan elutasítását kérte, perköltség igény nélkül. Utalt arra is, hogy a felperes által keresettel támadott határozata indokolásának 26. oldalát a D. 539/21/2013. számú 2

3 határozatával kiegészítette, oly módon, hogy idézve a Ket és 15. pontjaiban meghatározott definíciókat (az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége, jogszabályban meghatározott, az pont alá nem tartozó eljárási költség) továbbá a Ket (1) bekezdés b) pontját, illetve a Ket (1) -(4) bekezdéseit arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által eljárásában megjelölt Ft eljárási költség indokolatlanul magas volt tekintettel arra, hogy a felperes jogi képviselője a jogorvoslati kérelmén túlmenően egy észrevételt szerkesztett, és részt vett a másfél órás alperesi tárgyaláson, továbbá a jogorvoslati kérelme eredményre vezetett, az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű volt. A felperes a kereseti kérelmét az alperes módosító határozatában foglaltakra is változatlanul fenntartotta. A felperes kereseti kérelme az alábbiak miatt nem alapos: A közigazgatási per tárgya kizárólag a közigazgatási határozat törvényességének a vizsgálata, azaz a bíróság a Ket (1) bekezdése, és a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339./A alapján azt vizsgálja, hogy a keresettel támadott határozat a meghozatala idején megfelel-e az ügyre irányadó anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak. Az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekében sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát. Keresetében a fél anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre is hivatkozhat, és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Eljárási jogszabálysértés miatt a határozat hatályon kívül helyezésének csak akkor van helye, ha az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihat. A Pp (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A támadott határozat jogszabálysértő voltát a Pp ára figyelemmel a felperesnek kell bizonyítania. Az alperesi határozat jogszerűségét a Pp a alapján a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátaira figyelemmel vizsgálva a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy alperes az ajánlatkérőt terhelő ügyvédi költség összegét helytállóan mérlegelve állapította-e meg vagy sem. E tekintetben a bíróság elsődlegesen rögzíteni kívánja, hogy az alperesi határozat tekintetében olyan mérlegelési elemet amelyet az alperesi határozat nem tartalmaz, bár arra az alperes a perben hivatkozott (a kórházak - így az ajánlatkérő - általános pénzügyi helyzete) nem tud az alperesi határozat helyes, vagy helytelen mérlegeléseként figyelembe venni. Másodsorban a bíróság rá kíván mutatni arra is. hogy a felperes kereseti kérelmében helytállóan utalt arra, hogy az alperesi határozatból hiányzik a Ket (2) és (4) bekezdéseire történő hivatkozás, így az sérti a Ket (1) bekezdését. Azonban ezt az eljárásjogi jogsértést az alperes kiegészítő határozata pótolta, megszüntette így e tekintetben az alperesi határozat jogszabálysértő mivolta már nem volt megállapítható. Harmadrészt a bíróság ki kívánja emelni azt is, hogy a felperes az alperesi eljárást megindító kérelmében az ügyvédi díj tekintetében olyan időintervallumokat is megjelölt - irat tanulmányozás, előzetes vitarendezési kérelem - amelyek az alperes jogorvoslati eljárásával összefüggésben jogszerűen nem voltak figyelembe vehetőek, bár erre az alperesi határozat indokolása nem tért ki. A Ket a értelmében eljárási költség a Ket (1) bekezdésébe meghatározottak 3

4 figyelembevételével, mindaz a költség ami az eljárásban résztvevő felek a célszerű és jóhiszemű eljárásában a közigazgatási eljárás során, akár a közigazgatási hatóság előtt, akár azon kívül merült fel pl. anyanyelv használat, igazgatás szolgáltatási díj, levelezés költsége, eljárási illeték, tanú- és szakértői díj. tolmácsdíj, stb. A Ket (1). (2), (4) bekezdései alapján az eljárási költséget a hatóság összegszerűen határozza meg, és dönt a költség viseléséről, illetve a megelőlegezett költség esetleges visszatérítéséről, melyet az érintett által bemutatott bizonyíték alapján kell megállapítania, vagy tekintettel a Ket (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra, az indokolatlanul magas egyéb eljárási költség helyett azt alacsonyabb összegben kell megállapítani. A hivatkozott jogszabályhelyek értelmében, ezért önmagában a felperes által becsatolt megbízási szerződésben meghatározott összeg, illetve a képviselője által meghatározott óraszám nem biztosít alanyi jogot az eljárási költségre jogosult félnek arra. hogy a közigazgatási eljárással kapcsolatos összes költsége teljes mértékben megtérüljön. így kizárólagosan a közigazgatási szerv (alperes) mérlegelési jogkörébe tartozik az, hogy ezt az összeget milyen mértékben határozza meg. Ha ezt a jogot az alperes a törvényes keretek között gyakorolja, azt a perben a bíróság nem bírálhatja, mérlegelheti felül. Ez okból a bíróság az eljárási költség összegének mérlegelését (szempontjai megállapíthatóak, az indokolásból a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik) vizsgálta felül a felperes által kifogásolt körben a Pp. 339/B. -ra figyelemmel. A bíróság ki kívánja emelni, hogy felperes az eljárási költség meghatározása tekintetében téves jogkövetkeztetésre jutott amikor arra hivatkozott, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta a közbeszerzési eljárás becsült értékét, a jogorvoslati eljárásban fizetett magas igazgatás szolgáltatási díj összeget, az ellenérdekű ügyfelek részvételét. Az eljárási költség tekintetében ezek a körülmények ugyanis a közbeszerzési eljárás során nem vehetőek figyelembe, a Ket ban meghatározottak alapján. Hiszen az igazgatásszolgáltatási díj visszatérítéséről külön jogszabály rendelkezik (a Közbeszerzési Döntőbizottság által kiszabható szankciókról és alkalmazásuk részletes szabályairól, valamint a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szőlő 288/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet} melynek megsértését felperes nem állította. Az ügyfél képviseletében eljáró személy költségét ugyanakkor nem befolyásolja sem a becsült érték nagysága, sem az ellenérdekű felek száma. Mivel az alperes jogorvoslati eljárását megindító felperesi kérelem jogkérdés eldöntését kérte alperestől, az alperes eljárásában felperesen kívül értelemszerűen az ajánlatkérő és az egyéb érdekelt (a nyertessé nyilvánított ajánlattevő) vett részt, mely körülmény felperesnek igazolható többletköltséget nem okozott, Ezt a felperes sem állította. így ténylegesen felmerülő eljárási költségként, csak a felperes által hivatkozott megbízási díj mértékét és az ahhoz kapcsolódó óraszámot kellett alperesnek figyelembe vennie, értékelnie. Tehát a felperes az ellenérdekű féltől a jogorvoslati kérelemmel összefüggő beadványok elkészítésével, illetve az alperes által tartott tárgyaláson való részvétel miatt felmerült tényleges költségeinek megtérítését igényelhette vissza jogszerűen. Itt kíván a bíróság utalni arra, hogy ellentétben felperesi állítással az eljárási költség megállapítása körében az ajánlatkérő által elkövetett ismételt jogsértés nem értékelhető. Legfőképp azért nem, mert ezt csak felperes állította és ezt állítását sem alperesi határozat, sem bírósági ítélet nem támasztotta alá. Másrészt, ha ez a körülmény ténylegesen fennáll akkor ez csak az alperesi határozatot követően valósulhat meg, így azt alperes határozathozatala során nem értékelhette. Harmadrészt az eljárási költség 4

5 nem tekinthető szankciónak. Alperes a határozatában a felperesi képviselő óradíját nem tartotta túlzónak csak az általa megjelölt idő intervallumot, ellentétben a perbeli előadásával. A perben alperes nem cáfolta azt a felperesi előadást sem, hogy a közbeszerzési eljárás során tartott tárgyaláson felperes azt kérte az alperestől, hogy a tárgyalás időtartamát is vegye figyelembe az eljárási költség meghatározásakor. Alperes indokolása szerint a jogorvoslati eljárásában megítélendő jogkérdés nem volt bonyolult. Ezt az alperesi állítást a felperes vitatta azon az alapon, hogy három kérelmi elemet terjesztett elő és ezen kérelmi elemeknek orvos- szakmai összefüggései is voltak, az alperesi határozat 27 oldal terjedelmű volt. A bíróság ez utóbbi felperesi állítással szemben rá kíván mutatni arra. hogy a felperesi jogorvoslati kérelem idő és munkaigénye, valamint az alperesi határozat oldalszáma közt nincs ok-okozati összefüggés. A rendelkezésre álló dokumentációk alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes jogorvoslati kérelme 10 oldal, míg az alperes jogorvoslati eljárásában benyújtott észrevétele 3 oldal terjedelmű volt. Felperes a jogorvoslati kérelmében az ajánlatkérőnél előterjesztett előzetes vitarendezési kérelemében foglalt érvelését tartotta lenn, bővítette ki. Melynek a lényege az volt, hogy az ajánlatkérő a Kbt (1) bekezdésébe foglalt szabályozást (hiánypótlás) megsértette. így egyrészt felperes ajánlatát olyan körben nyilvánította érvénytelennek amely körben a felperes ajánlata érvényes volt, másrészt az ajánlatkérő hiánypótlás kibocsátása nélkül alappal nem állapíthatta volna meg, hogy a felperes ajánlata érvénytelen. Egyebekben az ajánlatkérő eszközt (mosogatógépet) kívánt beszerezni. Ajánlatkérő a felperes által ajánlott mosogatógéppel összefüggésben három ok miatt (megfelelő méretű szitakosár befogadása, nyomás mérés hiánya a HEPA szűrő két oldalán, szabványnak történő megfelelés) állapította meg a felperesi ajánlat érvénytelenségét. E kérdéskörök tekintetében ezért, ellentétben a felperesi állítással orvos szakmai kérdés fel sem merülhet. így felperes alappal nem állíthatja, hogy a megítélendő ügy ténybeli és jogi megítélése bonyolult volt. Összegezve: a bíróság az alperes határozatát a felperes által kifogásolt részben felülvizsgálta, ennek során megállapította, hogy az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján, törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata indokolásából a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak voltak, abból a rendelkezésre álló információk mérlegelésének okszerűsége kitűnt így az jogszerű rendelkezést tartalmazott; tehát az nem volt jogszabálysértő a felperes által kifogásolt részében, ezért a bíróság a felperes keresetét - mint alaptalant - elutasította. A bíróság a pervesztes felperest kötelezte az illetékekről szóló évi XCIII. törvény 42. (1) bekezdés a) pontja alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték megfizetésére, tekintettel a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban címet viselő 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.. (2) bekezdésére is. A bíróságnak a Pp a alapján, a perköltség tekintetében rendelkeznie nem kellett, figyelemmel arra, hogy az alperes, a felperessel szemben perköltségigénnyel nem élt. Az ítélet elleni fellebbezést a Kbt (5) bekezdése zárja ki. Budapest, év október hó 1. napján dr. Hankó Ferenc s.k. bíró 5