fizikai szemle 2013/4

Átírás

1 fizikai szemle 2013/4

2 A Y G DOMÁNYOS K A Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat havonta megjelenô folyóirata. Támogatók: A Magyar Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztálya, az Emberi Erôforrások Minisztériuma, a Magyar Biofizikai Társaság, a Magyar Nukleáris Társaság és a Magyar Fizikushallgatók Egyesülete Fôszerkesztô: Szatmáry Zoltán Szerkesztôbizottság: Bencze Gyula, Czitrovszky Aladár, Faigel Gyula, Gyulai József, Horváth Gábor, Horváth Dezsô, Iglói Ferenc, Kiss Ádám, Lendvai János, Németh Judit, Ormos Pál, Papp Katalin, Simon Péter, Sükösd Csaba, Szabados László, Szabó Gábor, Trócsányi Zoltán, Turiné Frank Zsuzsa, Ujvári Sándor Szerkesztô: Füstöss László Mûszaki szerkesztô: Kármán Tamás A folyóirat címe: szerkesztok@fizikaiszemle.hu A lapba szánt írásokat erre a címre kérjük. A folyóirat honlapja: A címlapon: Gomolyfelhôk a Magas-Tátra vonulatai felett Farkas Alexandra felvételén. A nyári hôségben gyakran elôfordul, hogy egy vízszintes légáramlatot egy magas hegy vonulatai felszállásra kényszerítenek, amibôl igen heves zivatarok is kialakulhatnak. TARTALOM Varga Péter: Esszé a mérésekrôl, amelyek a Planck-törvény felfedezéséhez vezettek 4. rész 109 Szatmáry Zoltán: Mérési eredmények kiértékelése Jánossy Lajos szerint 112 Molnár László: Nap-típusú oszcillációk tengere 116 Király Márton: Lehetséges megoldások az atomenergia-ipar jelenlegi problémáira I. rész 121 Herman Edit, Kádár József, Martinás Katalin, Bezegh András: A kukorica alapú bioetanol magyarországi elôállításának exergiaelemzése 125 A FIZIKA TANÍTÁSA Stonawski Tamás: Felhôk hátán 129 Riedel Miklós, Barta Zsuzsanna: Az égbolt hômérsékletének mérése az üvegházhatás vizsgálatára a fizikatanárok CERN-i tanulmányútján 133 Härtlein Károly György: Fakírágy léggömbnek, pizzatávtartóból 144 KÖNYVESPOLC 136 HÍREK ESEMÉNYEK 139 P. Varga: On the measurements which led to the discovery of Planck s law part 4 Z. Szatmáry: L. Jánossy s directives concerning the evaluation of measured data L. Molnár: The ocean of solar-like oscillations M. Király: Actual problems of industrial nuclear energy supply and their possible solutions part I E. Herman, J. Kádár, K. Martinás, A. Bezegh: The exergy analysis of producing bioethanol from maize in Hungary TEACHING PHYSICS T. Stonawski: The observation of extremely slow processes M. Riedel, Zs. Barta: Sky temperature measurements K. G. Härtlein: A fakir s bed for balloons BOOKS, EVENTS P. Varga: Über die Messungen, die zur Entdeckung des Planckschen Gesetzes führten Teil 4. Z. Szatmáry: L. Jánossy über die Auswertung von Messergebnissen L. Molnár: Das Meer der bei Sonnen beobachteten schwankungen M. Király: Mögliche Lösungen aktueller Probleme der Versorgung mit Kernenergie E. Herman, J. Kádár, K. Martinás, A. Bezegh: Die Exergie-Analyse der Herstellung von Bioetanol aus Mais in Ungarn PHYSIKUNTERRICHT T. Stonawski: Die Beobachtung besonders langsamer Vorgänge M. Riedel, Zs. Barta: Temperaturmessungen am Himmel K. G. Härtlein: Ein Stiftbett für Luftballone BÜCHER, EREIGNISSE P. Varga: Izmereniü, áluóawie oánovami izobreteniü zakona Planka û öaáty öetvertaü Z. Áatmari: Pokazaniü L. Ünosi po obrabotke rezulytatov izmerenij L. Molnar: More kolebanij, pohoóih tem u nasego áolnca M. Kiraly: Vozmoónxe reseniü aktualynxh problem ánabóeniü promxslennoj üdernoj õnergiej û öaáty pervaü Õ. Herman, J. Kadar, K. Martinas, A. Bezeg: Analiz õkáõrgii oteöeátvennogo proizvodátva bioõtanola iz kukuruzi OBUÖENIE FIZIKE T. Átonavákij: Nablúdenie áverh-medlennxh üvlenij M. Ridel, Ó. Barta: Izmereniü temperaturx na nebe K. G. Gõrtlejn: Hranenie ballonov na ápecialynom nabore deróatelej KNIGI, PROIÁHODÍWIE ÁOBXTIÍ Fizikai Szemle MAGYAR FIZIKAI FOLYÓIRAT U T R A D É megjelenését anyagilag támogatják: A M M I A A FIZIKA BARÁTAI

3 LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK AZ ATOMENERGIA-IPAR JELENLEGI PROBLÉMÁIRA Király Márton I. rész A sóolvadékos reaktor Budapest A Földön kitermelhetô fosszilis energiaforrások biztosítják az energiaigény közel 80%-át. A világon naponta 18 millió tonna kôszenet, 15 millió m 3 kôolajat és 3 milliárd m 3 földgázt termelnek ki [1]. A felhasználás helyétôl messze találhatók az energiahordozó-készletek. A jelenlegi becslések szerint a növekvô igény figyelembe vételével a jelenlegi kôolaj kitermelés évig, a földgázkitermelés évig, a kôszénfejtés pedig mintegy évig folytatható. A kitermelés mennyisége azonban idôvel csökkenni fog, nem tud lépést tartani a meredeken növekvô fogyasztással, ötven éven belül tehát súlyos, globális méretû energiaválsággal kell szembenézzünk. A válság elkerülésére olyan megoldási javaslatok születtek, mint a korlátozás, a kiváltás megújuló forrásokkal, azonban ezek egyike sem csökkentette jelentôsen a hagyományos tüzelôanyagok használatát. Az atomenergia múltja Bár az atommagkutatás elsô jelentôs eredményeit katonai célokra használták, az 1960-as évektôl az atomenergia békés célú felhasználása került elôtérbe. Több atomerômû-típust fejlesztettek ki és kerültek ezek kereskedelmi forgalomba. A legelterjedtebb konstrukciók a PWR (Pressurized Water Reactor), BWR (Boiling Water Reactor) és a CANDU (CANada Deuterium Uranium) voltak, vagyis rendre a nyomottvizes, a forralóvizes és a nehézvizes reaktorok. Ezek adják a ma mûködô reaktorok nagy részét is. Ekkoriban úgy gondolták, hogy az atomenergia megfelelôen biztonságos, hatékony és kiapadhatatlan energiaforrás lesz a következô évszázadokra. Ma a világ több mint 30 országában mûködnek atomerômûvek. Egy atomerômû beruházási költségei óriásiak, de a fenntartási és üzemeltetési költségek alacsonyak, így viszonylag olcsón termelhetô elektromos energia. Általában állami beruházások és banki befektetések finanszírozzák a telepítési költségek harmadát, a többi hosszú távú kölcsönszerzôdés, évre, változó kamattal. A telepítés átlagos költsége új nyomottvizes erômû létrehozása esetén $/kw, tehát a Magyarországra telepítendô 1 GWe teljesítményû III+ generációs atomerômû 2-4 milliárd dollár értékû beruházás árán valósulna meg. Ezeknél a zónasérülés várható valószínûsége 10 6 /év, éves üzemidôre tervezettek, termodinamikai hatásfokuk elsôsorban a megnövelt gôznyomásnak köszönhetôen 33 37% közötti. Nukleáris energiatermelésrôl lévén szó fontos megemlíteni a közvélemény és a média szerepét. A nukleáris technológia elmúlt mintegy 70 éve alatt sok esemény befolyásolta negatívan az atomenergia elfogadottságát. Történt néhány súlyosnak ítélt baleset a mûködô atomerômûvekben, amelyek megrendítették a közvélemény bizalmát. Az 1986-os csernobili katasztrófa után az atomerômûvektôl való félelem oda vezetett, hogy világszerte gyakorlatilag leállt a reaktorok építése. Néhány ország még a teljes kivonulás lehetôségét is felvetette. Az 1990-es évektôl kezdôdôen elszórtan egy-egy atomerômû épült, némelyiket az átadás elôtti hónapokban kellett felszámolni. Az atomenergia bizalmi válságba jutott. A március 11-i Tōhoku-földrengés és az azt követô szökôár mintegy áldozatot követelt. A Fukushima prefektúrában található Fukushima Daiichi atomerômûvet egy órával a földrengés után 10 métert meghaladó cunami sújtotta. Ez ismét súlyos atomerômû-balesethez vezetett, amelyrôl többek közt e lap hasábjain is részletes beszámoló jelent meg [2]. A nyugati hírekben a földrengés napján még a szökôár által okozott károkról és az áldozatok lehetséges számáról lehetett hallani, másnapra azonban megváltozott a helyzet. Az éjszaka folyamán beékezett hírek, amelyek szerint a TEPCO közleményben ismerte el az egyik japán erômû meghibásodását és kis mennyiségû radioaktív anyag kibocsátását a környezetbe, arra késztették a nyugati újságírókat, hogy elôvegyék a Csernobil óta alig használt félelmet keltô szavakat, mint a sugárzás, zónaolvadás, radioaktív kibocsátás, nukleáris baleset, atomkatasztrófa, kitelepítés és halálzóna. Ezek egytôl-egyig megjelentek mind a hazai, mind más európai hírekben, felnagyítva, közel hozva a több ezer kilométerre történteket és elhitetve, hogy a Japánban történt kibocsátás egészségügyi kockázatot jelent a világ egészére. A fukushimai baleset jó példa arra, hogy egy lokális baleset a média által felnagyítva és a közvéleményt feltüzelve hogyan indíthat el atomerômû-ellenes fellángolásokat világszerte. Mindez mutatja, hogy az atomenergia megítélése a mai napig igen kedvezôtlen, és ez adott esetben nyomást tud gyakorolni a politikai vezetôkre és egyes országok energetikai iparára, ahogy Németországban történt. Ott kijelentették, hogy a ma még mûködô atomerômûveiket 2022-ig leállítják és más energiahordozót fognak alkalmazni. Az elhatározott energiastratégia elôre láthatólag mintegy 240 milliárd eurós beruházást kíván a következô tíz évben, 370 millió tonna többlet CO 2 kibocsátással jár és az ország addig is jelentôs elektromosenergia-importra szorul [3]. A 2011-es olasz népszavazás eredményeképpen az 1990-ben leállított atomerômûvek helyett nem építhetnek újakat, így Olaszország továbbra is import földgázból fedezi szükségleteit. Az atomenergiát ki- KIRÁLY MÁRTON: LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK AZ ATOMENERGIA-IPAR JELENLEGI PROBLÉMÁIRA I. RÉSZ 121

4 váltani pedig nem könnyû, mivel nincs még egy ilyen kis fenntartási költséggel üzemelô, ilyen nagy energiasûrûségû és CO 2 -semleges energetikai technológia. Atomenergia a közeljövôben Manapság a növekvô energiaigény és a mûködô erômûvek elöregedése miatt egyre több országban, köztük hazánkban is újra felvetik az atomenergia alkalmazását a fosszilis erômûvekkel szemben. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális következményei lassan beszivárogtak a köztudatba. A globális felmelegedés okait tekintve a jelenlegi álláspont szerint a természetes és a mesterséges kibocsátások egyaránt felelôsek a klímaváltozásért. A Kyotói Egyezmény keretében a fejlett államok kötelezték magukat aco 2 kibocsátásuk korlátozására. A kormányok elôször CO 2 kvótát határoztak meg, jelenleg pedig adó kivetését tervezik a CO 2 kibocsátással járó tevékenységekre, elsôsorban széntartalmú fosszilis tüzelôanyagok égetésére. Ez jelenleg is fokozottan érinti az egyre dráguló fosszilis tüzelôanyagokon alapuló áramtermelést. Ezek mind a nem fosszilis energiatermelés felé billentenék a gazdaságot, azonban egy atomerômû építése hihetetlen mértékben megdrágult. A manapság kereskedelmileg elérhetô atomerômûtípusok jó része a III+ generációba tartozik. Ezek III. generációs reaktorok továbbfejlesztései, méretnövelései, rendszerint 1000 MW fölötti elektromos teljesítménnyel. Az új technológiák nagyobb kapacitással és elképesztôen összetett irányítási és biztonsági rendszerek segítségével próbálják a befektetôk bizalmát ismét elnyerni. Egy ilyen reaktor beruházási költsége azonban több milliárd dollárra rúg, amely évente mintegy 5-10%-kal nô. A nagy gyártók tökéletesen egyeduralkodóvá váltak, sok kisvállalkozás nem élte túl a hosszú recesszív idôszakot. A nagy gyártók azonban a fûtôelem-utánpótlásra és a más területekre irányuló kereskedelmi beruházások révén folyamatosan nyereségesek maradtak. Egy adott gyártó által épített atomerômû gyakorlatilag csak a gyártó üzemanyag-kazettáit tudja felhasználni, mivel szinte minden típus különbözôt használ. Az évek során nagyon sok fajta kazettaelrendezést fejlesztettek ki, az üzemanyaggyártók pedig ehhez alkalmazkodnak. Az atomerômûvek a megvalósítást tekintve jelentôsen eltérnek egymástól, a különbözô gyártók hasonló reaktorai, továbbá minden erômû a helyi sajátságoknak és kéréseknek megfelelôen egyedi. A világon összesen négy cég van (a Japan Steel Works, a China First Heavy Industries, az orosz OMZ Izhora és a koreai Doosan Heavy Industries), akik 1000 MWe vagy annál nagyobb PWR-ekhez reaktortartályt tudnak gyártani. Ez erôsen korlátozza az évente építhetô reaktorkapacitást. Fukushimát követôen a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelezte, hogy a 2035-ig elôre jelezhetôen épülô reaktorok száma megfelezôdött. Az 1950-es évek óta elôre jelzett nukleáris fellendülés napja leáldozóban van. Nô a bizalmatlanság a népesség, a befektetôk, az államok és a gyártók részérôl egyaránt. A jelenlegi helyzetben a vizet használó, továbbfejlesztett technológiák nem tudják hatékonyan orvosolni az iparág gondjait. Szükségessé vált tehát az atomenergia-ipar újjászületése, amely teret nyithat új elképzeléseknek és forradalmi újításoknak, egy új, biztonságosabb, fenntartható és hatékony nukleáris energiatermelés felé. A fejlôdés irányai, a IV. generációs reaktorok A IV. generációs elképzelések a nukleáris technológiák újragondolását, hatékonyabbá tételét tûzték ki maguk elé. A magas hômérséklettel operáló elgondolások a nagyobb termodinamikai hatásfok elérésére és kapcsolt energiatermelésre is alkalmassá teszik a reaktorokat [4]. Egy magas hômérsékletû reaktor olcsó hôforrásként szolgálhat különbözô energia-átalakító mûveletekhez mint: vízbontás termokémiai úton, jód-kén ciklus, rézklór ciklus, másodlagos, CO 2 -semleges üzemanyagok gyártása hidrogén felhasználásával (metanol, dimetil-éter, etanol, ammónia, metán), nitrogénmegkötéses mûtrágyagyártás, termikus depolimerizáció, mûanyag-feldolgozás, tengervíz sótalanítás, új termôterületek létrehozása. A világon jelenleg több száz kis és közepes kísérleti reaktort terveznek, építenek vagy üzemeltetnek [5]. Ezek jó része az eddigi technológiák fejlesztésébôl, továbbgondolásából származnak, akadnak azonban az eddigi hagyománnyal szakító, forradalmian új ötletek is. A 2000-ben felvázolt negyedik generációs reaktorok még csak a tervezôasztalon léteznek, de bizonyos alapvetô elônyök így is felmerülnek. A reaktortípusok alapvetôen két kategóriába sorolhatók: a termikus, vagyis lassú neutronokkal üzemelô, víz, nehézvíz vagy grafit által moderált reaktorokhoz, illetve a gyors neutronokkal mûködô tenyésztôreaktorokhoz. A IV. generációs elképzelések közül három termikus (magas hômérsékletû, szuperkritikus vízhûtésû és a sóolvadékos reaktor) három pedig gyors neutronokkal mûködik (hélium-, nátrium- és ólom-bizmut hûtésû gyorsreaktorok). Ezek a tervezett reaktorok a ma elérhetô technológiai háttér, a precíziós mérôberendezések és új mûszaki anyagok felhasználásával igyekeznek megvalósítani a hatékonyabb, kevesebb hulladékot termelô, a jelenlegi hulladékot újrahasznosító, biztonságosabb és olcsóbban megépíthetô atomerômûvek új generációját. Jelen írás további részében a sóolvadékos technológia történetét és elért eredményeit részletezem. MSR A sóolvadékos reaktor Ezt a reaktortípust az amerikai Oak Ridge National Laboratory (ORNL) által vezetett Sóolvadékos Reaktor Kísérlet (Molten Salt Reactor Experiment) során fej- 122 FIZIKAI SZEMLE 2013 / 4

5 lesztették ki az 1960-as években [6]. Léteznek elképzelések, amelyek a sóolvadékot szilárd üzemanyag hôjének elvezetésére használnák, de az elterjedtebb koncepció szerint a sóolvadékos reaktorokban a primer köri hûtôközegben, a fluorid-alapú sóolvadékban oldva található meg maga az urán-tetrafluorid (UF 4 ) üzemanyag, a reaktor pedig lassított, termikus neutronokkal mûködik. A sóolvadék nagy elônye, hogy így közvetlen a hôátadás, nem falon keresztül kell a hôt a rossz hôvezetô kerámiatöltettôl a burkolaton keresztül átvezetni a hûtôközegig. Másik alapvetô jó tulajdonsága az atmoszférikus nyomáson elérhetô magas hômérséklet, amellyel magasabb átalakítási hatásfok érhetô el, vagy kapcsolt energiatermelésre teszi alkalmassá a reaktort. Az MSR története Egy olvadt sóval, mint üzemanyaggal mûködô reaktor koncepcióját Wigner Jenô vetette fel 1945-ben. Az ötlet szerint közvetlen hôátadást kellene megvalósítani a hasadóanyag és a hûtôközeg között. Az elsô sóolvadékos erômû tervét Wigner Jenô barátjával, Alvin Weinberggel közösen 1947-ben jelentette meg, az elsô jelentôsebb kutatás-fejlesztés azonban csak 1954-ben indult. Az Amerikai Légierô egy kis méretû, repülôgépek üzemeltetéséhez használható reaktor megalkotását kérte az ORNL-tôl (Aircraft Nuclear Propulsion, ANP), ugyanekkor Alvin Weinberget tették meg a kutatóintézet igazgatójának. A program sikerrel zárult 1959-ben, megalkotva a világ elsô sóolvadékkal mûködô reaktorát, amely közel 900 C-os hômérsékleten üzemelve mai napig hômérsékleti csúcstartó [7]. A sóolvadékosreaktor-kísérlet (Molten Salt Reactor Experiment, MSRE) az ANP eredményeit szem elôtt tartva 1960-ban indult Oak Ridge-ben. Több száz kutató végzett számításokat, tervezte, építette a reaktort és vetett fel megoldandó kérdéseket a radikálisan új, addig ismeretlen technológiával kapcsolatban. Ennek során egy olyan, olvadt fluoridokból álló elegyben oldott urán felhasználásával mûködô reaktor megalkotása volt a cél, amely képes lakossági villamosenergia-termelésre és biztonságtechnikai vonásai merôben eltérnek a szilárd üzemanyagú reaktoroktól. A kutatás kezdeti, tervezô szakasza 1962-ig tartott, majd elkezdôdött az újonnan létrehozott ötvözetek kipróbálása és a tervezett berendezések elemeinek legyártása június 1-jén lett kritikus a reaktor, amely ekkor 0,3 mol% 235 UF 4, 0,6 mol% 238 UF 4,5 mol% ZrF 4, 29 mol% BeF 2 és 65 mol% 7 LiF összetételû olvadt sóval mûködött, teljes víz- és levegôkizárással a rendszerbôl. Azért kellett a lítium 7-es izotópját használni, mert a 6-os tömegszámú enyhén neutronelnyelô. A teljesítményt fokozatosan növelték, a maximális teljesítményt (7,7 MW hôteljesítmény) 1966 májusára érték el. A primer kör egy szekunder sóolvadékkal cserélt hôt, amely NaF-NaBF 4 összetételû volt. Ezt a termelôdô hôt elvezették a reaktorból és egy léghûtôben a rajta átáramló levegônek, a környe- szabályozó rudak 1. ábra. A sóolvadékos reaktor vázlata [9]. reaktor olvadt só hûtõfolyadék generátor villamos energia tisztított só turbina só fûtõanyag szivattyú hõcserélõ elõmelegítõ kémiai feldolgozás hõcserélõ kompresszor hõhasznosítás fagyasztott só dugó szivattyú elõmelegítõ hulladékhõ hulladékhõ visszahûtõ kompresszor biztonsági tartályok KIRÁLY MÁRTON: LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK AZ ATOMENERGIA-IPAR JELENLEGI PROBLÉMÁIRA I. RÉSZ 123

6 1. táblázat Reaktorokban alkalmazható hôvezetô közegek fizikai paraméterei [10] fizikai paraméterek Na 66% 7 LiF 34% BeF 2 H 2 O olvadáspont ( C) üzemi hômérséklet ( C) üzemi nyomás (MPa) 0,1 0,1 12 fajhô (kj/kg C) 1,3 2,34 5,62 sûrûség (kg/m 3 ) 841, hôvezetési tényezô (W/m C) 66,8 1 0,558 dinamikai viszkozitás (cp) 2,21 5,6 0,087 zetnek adta át. A primer és a szekunder kör is leállás esetén passzívan lecsapolható, a grafit moderátortól elvezethetô volt. Erre találták ki a freeze plug, vagyis a fagyott dugó rendszert. A sóolvadék útja a lecsapoló tartályok felé nyitva volt, szerelvény nélküli csövekkel közvetlen összeköttetésben álltak a tartályokkal, azonban a csô egy pontját kívülrôl hûtötték. Azon a ponton a só megfagyott, megszilárdult és dugót képezett. Leállás, áramszünet vagy üzemzavar esetén a hûtés megszûnt, a dugó felolvadt és az olvadék a gravitáció által a tartályokba folyt. A sóolvadék ilyenkor több, passzívan hûtött tartályba folyt át, ahol az olvadáspontja alá hûlve megdermedt és így teljesen elszigetelhetô volt. Több hosszabb folyamatos üzem után 1967 szeptembere és 1968 márciusa között a reaktor hat hónapon át mûködött 5-8 MW teljesítménnyel, terv szerint, 3840 órán át folyamatosan kritikus állapotban. A cirkuláló sóolvadék más paramétereit, összetételét ez alatt nem változtatták, a jelen lévô urán mennyiségét folyamatos méréssel és beadagolással tartották állandóan. Az utántöltés szintén nem jelentett gondot, mivel ez mindössze néhány gramm urán-fluorid hozzáadását jelentette az elegyhez, amely azonnal elolvadt és elkeveredett. Ez a kísérleti reaktor tehát hagyományos üzemanyagot ( 235 U) használt, újdonságot csupán a folyékony fluorid sóban való oldás és az új típusú reaktor jelentett. Ezzel a kísérlettel sikerült igazolni a technológia megvalósíthatóságát, biztonságosságát és nagyon sok tapasztalatra tettek szert a reaktorfizikai paraméterekkel és az üzemeltetéssel kapcsolatban. A kísérlet végeztével a teljes uránmennyiséget kivonták fluorinálással, vagyis fluorgáz átáramoltatásával. Ekkor a sóolvadékban található UF 4 -ból UF 6 gáz keletkezik, amely könnyen elválasztható a sótól. 221 kg uránt sikerült így kinyerni hat nap alatt, mely a teljes mennyiség mintegy 99,5%-át jelentette októberében a hordozó sóhoz, a 7 LiF-BeF 2 elegyhez 233 UF 4 -ot adtak, majd a reaktort újraindították, így ez lett a világ elsô kizárólag 233 U üzemanyaggal mûködô reaktora. Stabil üzemelést értek el, amely jól illeszkedett a számított elôrejelzésekhez szeptemberében 239 PuF 3 -ot adtak a sóolvadékelegyhez, így vizsgálva annak hatását és üzemanyagként való alkalmazhatóságát. Ezen vizsgálatok bebizonyították, hogy sikerrel alkalmazható a plutónium dúsított 235 U mellett [8]. Általánosságban elmondható, hogy a sóolvadékos reaktorban a primer köri hûtôközegben, a fluoridalapú sóolvadékban oldva található meg az üzemanyag (1. ábra). A sóban oldott 235 UF 4 kémiailag stabil. A maghasadáshoz a ma elterjedt reaktorokhoz hasonlóan termikus neutronokra van szükség. A hasadási reakcióban keletkezô neutronokat le kell lassítani moderátor közeg segítségével. Erre a célra grafittömbök szolgálnak, amelyek között kialakított csatornákban folyik a sóolvadék. Az üzemanyag csak a grafittömbök között lehet kritikus, mivel a só önmagában nem alkalmas moderátornak. A grafitot elhagyó olvadék ezután egy szeparátorba kerül, ahol hélium buborékol át rajta és eltávolítja a gáz halmazállapotú hasadási termékeket, köztük a nemesgáz kriptont és a 135 Xe reaktormérget. Ugyanitt leválasztják a sóból kicsapódó, fôként hasadási termékként keletkezô fémeket, amelyek nem alkotnak fluoridot. Az olvadék tovább haladva egy hôcserélôbe kerül, ahol energiáját egy szekunder sóolvadékos körnek adja át, majd a szivattyú után visszakerül a grafitos aktív zónába. Sóolvadékokat jelenleg is elôszeretettel alkalmaznak különbözô területeken, például fémek hôkezelésénél és hôtartó közegként naperômûvekben. Magas olvadáspont, közepes hôkapacitás, 2 g/cm 3 sûrûség, vízszerû hôvezetés, nagy viszkozitás jellemzô rájuk. Mivel tenziójuk kicsi, így alacsony, atomszférikus nyomáson lehet velük dolgozni, hátrányuk hogy általában igen korrozívak. Ezt a problémát a reaktortervezés korai szakaszában sikerült megoldani egy ellenálló, magas hômérsékleten is megfelelô szilárdsággal rendelkezô szuperötvözet kifejlesztésével (Hastelloy N). A legtöbb mai elképzelés szerint sóolvadékos reaktorban 7 LiF-BeF 2 sókeverék használatát tervezik, nagyjából m/m% arányban. Ez a keverék minimális olvadáspontú eutektikumot alkot, olvadt állapotban átlátszó, forráspontja 1400 C körüli, tehát a várt üzemi hômérséklet közelében ( C) atmoszférikus nyomásviszonyok mellett használható. Tulajdonságai alkalmassá teszik atomreaktorok primer hûtôkörében való használatra (1. táblázat). A sóolvadékos technológia elônyei a jelenleg elterjedt reaktorokkal szemben: a só egyszerre folyékony üzemanyag és hôelvonó közeg, direkt hôátadás, nincs 135 Xe mérgezés, héliumos gázleválasztás és adszorpció, atmoszférikus nyomású sóolvadék, nincs víz a rendszerben, nincs dekompresszió, magas üzemi hômérséklet ( C), magasabb átalakítási hatásfok (η = 0,5, Brayton-, Rankineciklus) vagy kapcsolt energiatermelés, nincs LOCA (loss of coolant accident, hûtôközeg elvesztésével járó baleset), a hûtôközeg egyben az üzemanyag is, 124 FIZIKAI SZEMLE 2013 / 4

7 on-line üzemanyag-betöltés vagy csere, nincs kazettaátrakodás, passzív biztonság, csak a grafit moderátorok között van termikus neutron, az üzemanyag gyorsan és biztonságosan eltávolítható grafit magból, fagyott dugó, negatív termikus reaktivitás-visszacsatolás a só hôtágulása miatt, a radioaktív hulladék fluorapatit vagy üvegolvadék formában biztonságosan tárolható, nincs utólagos reprocesszálás, mûködés közbeni szeparáció lehetséges, értékes orvosi izotópok ( 99 Mo, 213 Bi, 225 Ac, 229 Th, 125 I, 106 Ru, 90 Y). A folytatásban a tóriumos tenyésztôreaktorok mûködése kerül bemutatásra. Irodalom Aszódi Attila, Boros Ildikó: Az atomenergia jövôje Fukusima után. Fizikai Szemle 62 (2012) 23 27, Cserháti András: A leépítôk osztrák, olasz, német, svájci és japán atomenergia. Nukleon szeptember, hu/nukleon/download.php?file=nukleon_5_3_115_cserhati.pdf 4. US DOE, Generation IV International Forum: A Technology Roadmap for Generation IV Nuclear Energy Systems, GIF , M. W. Rosenthal: Molten-Salt Reactor Program Semiannual Progress Report For Period Ending February ORNL-4548, Oak Ridge National Laboratory (1970) 9. Salt_Reactor_hu.svg 10. Yamaji Bogdán: A sóolvadékos reaktor és a hozzá kapcsolódó hûtôkör termohidraulikája. Diplomamunka, BME NTI, 2002, 28. A KUKORICA ALAPÚ BIOETANOL MAGYARORSZÁGI ELÔÁLLÍTÁSÁNAK EXERGIAELEMZÉSE Herman Edit egyetemi hallgató, ELTE-TTK/BME-VBK Kádár József ELTE, TTK, Környezettudomány Doktori Iskola Martinás Katalin ELTE TTK, Atomfizika Tanszék Bezegh András Bezekon Kft., Budapest A világ gazdasági fejlôdése az energiaszükséglet növekedését hozta magával. Ezt az igényt a hagyományos, fosszilis tüzelôanyagok segítségével sokáig ki lehetett elégíteni, azonban ezek mennyisége véges. Ez a tény, valamint az, hogy a szükséges energiamennyiség jelenleg is évrôl-évre nô, arra késztette az embereket, hogy alternatív megoldások után nézzenek. Egyik lehetôség a szükséges energiamennyiség csökkentése (energiatakarékosság, -hatékonyság), másik pedig az egyéb energiaforrások alkalmazása. A hagyományostól eltérô energiaforrások iránti igényt a fosszilis eredetû széndioxid-kibocsátás csökkentésének szándéka is erôsíti. A Nap energiájának egyik közvetett hasznosítása a bioüzemanyagok felhasználása, azonban meg kell vizsgálni, hogy a használat mennyire gazdaságos. Jelen munkánkban erre teszünk kísérletet. Konkrétan megnézzük, hogy egy jelenleg már használt bioüzemanyag, a bioetanol mekkora fizikai hatékonysággal jellemezhetô. E témában már számos kutatás készült, azonban a mi vizsgálatunk újnak tekinthetô egyrészt a vizsgált terület, másrészt a vizsgálati módszer tekintetében. A bioetanol szerves vegyület, valójában etilalkohol. Elôállítása bármilyen növénybôl, növényi részbôl történhet, amennyiben annak van cukor- vagy más szénhidráttartalma, a bioetanolt ugyanis legegyszerûbben a cukor erjesztésével lehet elôállítani. Az, hogy végül melyik növénybôl készítenek bioetanolt, a gazdaságosságtól függ. Ezt jelentôsen befolyásolja egy adott terület éghajlati adottsága, mezôgazdasági fejlettsége, valamint gazdasági helyzete, támogatási rendszere. A leggyakoribb alapanyagok a cukornád, cukorrépa, kukorica, búza. Magyarországon a kukorica a legelterjedtebb alapanyag cukortartalma, valamint eltarthatósága miatt. Az éghajlati adottságok kedvezôek e növény nagy mennyiségû termesztésére, amit a növény viszonylag magas terméshozammal hálál meg (1. ábra). A bioetanolt alapvetôen autók tüzelôanyagaként hasznosítják önmagában, vagy a benzinhez különbözô arányban keverve. Elônye az eredete, valamint a jobb oktánszáma, azonban jelentôs hátránya a 1. ábra. Kukoricahozam Magyarországon. Forrás: KSH STADAT termésátlag (kg/hektár) Támogasd adód 1%-ával az Eötvös Társulatot! Adószámunk: év HERMAN E. ÉS TÁRSAI: A KUKORICA ALAPÚ BIOETANOL MAGYARORSZÁGI ELŐÁLLÍTÁSÁNAK EXERGIAELEMZÉSE 125

8 FAKÍRÁGY LÉGGÖMBNEK, PIZZATÁVTARTÓBÓL Härtlein Károly György tanuló, Gárdonyi Géza Általános Iskola, Budapest Mottó: Romhányi József: Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány holdnál Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat, céltábláját az emberek gúnyának. Engem senki sem cirógat, becézget, mert a bôröm egy kicsikét recézett. Hogy irigylem a nercet, a hódokat! Nekik kijár elismerés, hódolat. Hányszor kértem a bennfentes rókától, hogy legyen az én ügyemben prókátor. Könyörögtem: Szólj a szûcsnek, bátyuska, protezsálj be prémesállat státusba! Vagy vegyen be legalábbis bélésnek De hiába! Nem enged a kérésnek. Értékemért agyon sose csapnának, nem kellek én se muffnak, se sapkának Így kesergett sündörögve, bujkálva, Míg egy fakír nem került az útjába. Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta: Jössz a szögeságyamra, te kispárna! Kísérletemet a fizikaórán a nyomásról tanultak szemléltetésére készítettem. Mindennapi tapasztalat, hogy a léggömb könnyen kiszúrható egy hegyes tárggyal, például tûvel, szöggel vagy fogpiszkálóval, mert kis felületen érintkezik vele. Megpróbáltam a hüvelykujjam ujjbegyével kipukkasztani egy lufit rájöttem, hogy esélytelen vagyok. Ekkor eszembe jutott a nyomás képlete: a nyomás egyenlô a nyomóerô és az érintkezô felület hányadosával. Összehasonlítottam a szög és az ujjam felületét és érthetôvé vált, amit az órán tanultam. Magát az eszközt minél olcsóbb hozzávalókból szerettem volna elkészíteni, ezért a szögek szóba sem jöhettek. A fogpiszkáló nem elég tartós és nehéz rögzíteni. A pizzatávtartó a szögekkel ellentétben olcsó, könnyû és biztonságos, éppen ezért választottam. Az elhelyezés is fontos, ezért megrajzoltam, kiszerkesztettem, azután falemezbôl kivágtam egy 30 cm-szer 30 cm-es lapot. A rajznak megfelelôen ráragasztottam 105 darab pizzatávtartót. Összesen 315 darab tüske alkotja a fakírágyat. Felfújtam egy lufit és rátettem körülbelül 5,5 kg tömegû könyvet. A léggömb benyomódott, de nem lyukadt ki. A tüske átmérôjével megegyezô átmérôjû hurkapálcára rátettem egy 200 g tömegû üvegpoharat, alig nyomódott be a lufi. Ebbôl megérthetjük, hogy ha akár százszor ennyi felületre százszor ennyi tömeg nehezedik, miért nem durran ki a lufi.