Jelenleg Európában olyannyira összetett a korai nyelvtanulási helyzetkép (vö. Blondin

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Jelenleg Európában olyannyira összetett a korai nyelvtanulási helyzetkép (vö. Blondin"

Átírás

1 Iskolakultúra 2004/10 Council of Europe 2002 Richard Johnstone Stirling Egyetem, Skócia Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció Útmutató az európai nyelvpolitikai fejlesztésekhez A nyelvi sokszínûségtõl a többnyelvû oktatás felé konferencia A mikor kezdjük kérdése évek óta foglalkoztatja a nyelvpolitikai döntéshozókat. Valóban hasznos, ha a gyermekek mondjuk öt vagy hat évesen, vagy annál is korábban kezdik az idegen nyelv tanulását, nem pedig kilenc vagy tíz évesen? Van-e olyan életkor, mely után már nagyobb nehézségekbe ütközik egy másik nyelv elsajátítása? Jelenleg Európában olyannyira összetett a korai nyelvtanulási helyzetkép (vö. Blondin és társai felmérését, 1998), hogy ezekre a kérdésekre csaknem lehetetlen olyan választ adni, mely az Európa Tanácshoz tartozó országok összességét és sokszínûségét tekintve is egyformán érvényes volna. Ahelyett, hogy általánosítható megállapításokat tennék, inkább a kulcsfontosságú tényezõket teszem vizsgálatom tárgyává ennek során amenynyire csak lehetséges a szakirodalomban megjelent, a döntéshozók által a saját nemzeti és helyi körülményeiknek megfelelõ nyelvpolitikájuk kialakítása során figyelembe vett bizonyítékokra hivatkozom. Mi a legjobb életkor a kezdésre? A kritikus periódus hipotézise (KPH) a második nyelv tanulásában A szakértõk egyetértenek abban, hogy az elsõ nyelv elsajátításában létezik egy kritikus periódus s ha ez kitolódik nagyjából a pubertás utánra, nagy valószínûséggel elmarad. A további nyelvekre vonatkoztatott kritikus periódus meglétével és valószínûsíthetõ hosszával kapcsolatban azonban kiterjedt vita alakult ki. Azzal kapcsolatban majdnem teljes az egyetértés, hogy az emberek általában ösztönösen úgy érzik, a gyermekeknek a nyelvtanulásban van valamelyes elõnyük. Ezen alapszik az a széles körben elterjedt nézet, hogy minél fiatalabb, annál jobb. Gyakran hallunk ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: A kisgyerekekben sokkal kevesebb a gátlás, és nyitottabbak, fogékonyabbak. Szinte spongya módjára szívják magukba az idegen nyelvet. A második és további nyelvekkel kapcsolatos KPH-nak számos eltérõ meghatározását ismerjük, de legtöbbjükben közös az a feltételezés, hogy a pubertás megjelenése után a tanuló képtelen anyanyelvi szintû kompetencia elérésére, különösen a kiejtés és az intonáció területén. A KPH alapját a második nyelv fejlõdésének biológiai nézete képezi ez Penfield és Roberts (1963) feltételezésébõl fakad, melyet Lenneberg (1967) vitt tovább. E szerint a nézet szerint a kisgyermekek felnövekedésével olyan agyi változások járnak együtt, melyek onnantól lehetetlenné teszik a korai évekre jellemzõ ösztönös nyelvelsajátítást. A mágneses rezonancia modern technikája valóban szolgál bizonyítékokkal arra, hogy a 3

2 Richard Johnstone: Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció nyelvhasználat során a gyermeki agy aktívnak látszó területei különböznek az ifjakéitól. A gyermek így a feltevés egy speciális, intuitív nyelvi készséggel születik, s ezáltal képes az elsõ nyelv vagy (két- illetve többnyelvû gyermekek esetében) több nyelv elsajátítására. A pubertással azonban ez a veleszületett készség elcsökevényesedik. Olyasmi zajlik le, mint mikor a gyújtórakéta elsõ fokozata kilövi az ûrbe az ûrhajót, hogy feladatát teljesítvén elégjen hogy aztán más beépített, kognitívabb jellegû, az agy más területein található rendszereknek adja át a helyét. Az utóbbi két évben számos fontos tanulmány jelent meg a KPH kutatásáról, és a második nyelvekkel kapcsolatban. Scovel (2000) áttekintése szerint az 1980-as években a szakértõk felfogása elmozdult a KPH-tól. Kétségtelen, hogy ebben nagy szerepet játszott az iskolai keretek közt folytatott, korai kezdésû programok negatív kritikája (például Burstall és társai, 1974), mely azt fogalmazta meg, hogy az általános iskolában a korai kezdésbõl származó kezdeti sikerek a középiskola pár éve alatt szinte teljesen elpárologtak. Az elmúlt néhány évben azonban ismét a KPH-ra irányul a figyelem. A kezdetekben a KPH többnyire a beszédre, ezen belül is az anyanyelvi kiejtésre összpontosított. Ehhez azonban újabban társultak a nyelvi kompetencia egyéb aspektusai is, mint a nyelvtan (különösen a morfológia és a szintaxis). Ez egyúttal azt a lehetõséget is felvetette, hogy nem egyszerûen egy kritikus periódusról van szó, melynek érvénye mindenre kiterjed, hanem arról, hogy több ilyen periódusról beszélhetünk, melyek idõben eltérnek a különbözõ nyelvi kompetenciák fejlõdésének megfelelõen. Lásd ennek szakszerû és részletes tárgyalását Singleton és Lengyel (1995) munkájában. De meg kell említeni a másik oldalon Marinova-Todd és társai (2000) elemzését is, mely sokkal szkeptikusabb a KPH-t illetõen. A szerzõk harmincöt, többségében friss tanulmányt vizsgáltak át. Ezek közül tizennégyben volt valamelyes bizonyíték a KPH-ra, és további huszonegy éppen negatív bizonyítékokkal szolgált. A vizsgálat szerint számos tanulmány azt igazolja, hogy a tanulók igenis képesek az anyanyelvihez hasonló kompetencia elérésére pubertás után is. Különös jelentõségû az az állításuk, mely szerint a KPH mellett érvelõk három hibát is elkövettek: helytelenül értelmeztek eredményeket, nem megfelelõen vonatkoztatták egymásra a jellemzõket és nem volt kielégítõ a hangsúlyok megadása sem. (1) A KPH és az anyanyelvihez hasonló kiejtés Több, nemrégiben megjelent tanulmány (például Bongerts és társai, 1997; Nikolov, 2000a; Bellingham, 2000; Neufeld, 2001) felveti, hogy a felnõttek képesek az anyanyelvihez hasonló kiejtés elsajátítására ami szöges ellentétben áll a KPH-vel. Nikolov tanulmányában harminchárom, 20 és 70 év közötti sikeres nyelvtanulót mutatott be, akik egytõl egyig a pubertáskor után sajátították el a célnyelvüket. Húszan közülük különbözõ anyanyelvû magyarul tanulók voltak, tizenhárman pedig magyar anyanyelvû angolul tanulók. A szerzõ három anyanyelvû csoportot kért meg a tanulók elbírálására, melynek eredményeként azt találta, hogy a magyarul tanulók közül hat résztvevõt, az angolul tanulók közül pedig ötöt az anyanyelvi beszélõk általában vagy gyakran ítéltek anyanyelvinek. A következtetés szerint ez megkérdõjelezi a KPH bármely erõs változatának érvényét. A kutatás felszínre hozta, hogy ezek a sikeres nyelvtanulók úgy akarnak beszélni, mint az anyanyelvûek, intrinszikusan motiváltak a célnyelv iránt, mely nemritkán munkájuk részét képezi, illetve integratív jellegû a motivációjuk. ( ) Tudatosan és aktívan fejlesztik nyelvi készségeiket: megtalálják, mikor és hol kommunikálhatnak a célnyelvet beszélõkkel, extenzíven olvasnak és gyakorolják hallott szövegértési képességüket... (Nikolov, 2000a, 122.) A KPH, valamint a morfológia és a szintaxis Scovel (2000) felteszi a kérdést, hogy létezik-e a morfoszintaktikai kompetenciában is KPH. Akik úgy vélik, igen, többnyire azzal érvelnek, hogy a gyermekek által birtokolt 4

3 Iskolakultúra 2004/10 Richard Johnstone: Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció intuitív nyelvi készségnek is megvan a maga veleszületett, bonyolult nyelvtani rendszere, mely univerzális, azaz valamennyi emberi nyelv alapja. A szülõkkel és másokkal folytatott interakciókban és a nyelvvel kapcsolatos más tevékenységek során a gyermekben ez az idõnként univerzális nyelvtannak (UNY) nevezett rendszer mintegy ráhangolódik a környezetben használt konkrét nyelvre. A ráhangolódás folyamata ugyan sem nem tudatos, sem nem szándékolt, a gyermek számára mégis ez teszi lehetõvé, hogy az elsõ nyelv vagy nyelvek nyelvtanát ösztönösen, természetes módon sajátítsa el. Lakshmanan (1995) szerint az 1980-as évek UNY-nyal kapcsolatos kutatásainak javarésze a felnõtteket vizsgálta. Manapság a gyermekek felé fordult a figyelem. Az utóbbi évek kutatási tapasztalataiból összeálló kép pedig azt mutatja, a gyermekek második nyelvi nyelvtani rendszerére a fejlõdés során valóban kihat az UNY, az azonban nem teljesen világos, hogy közvetlen vagy közvetett-e a hatás. Mindez nem jelenti, hogy azonos lenne a második és az elsõ nyelv elsajátítása. A gyermekkortól kezdve ugyanis az elsõ nyelvnek a további nyelvek fejlõdésére tett valamelyes hatása elkerülhetetlen. Néhányan még azt is felvetik, hogy akár már a gyermekkorban az UNY-nál általánosabb kognitív folyamatok veszik át az irányítást. Singleton (2001) kételyeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a nyelvi folyamatok teljesen eltérõ módon mûködnének gyermekekben és felnõttekben. Jó ideje kutatják azt a kérdést, hogy a gyermekkor után is van-e szerepe az UNY-nak a nyelvtanulásban. Nincs döntõ bizonyíték arra, hogy a pubertáskor utáni másodiknyelv-tanulásban eltûnnének a chomsky-ánusok által az UNY-bõl eredeztetett készségek. (81.) Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy ha megfelelõ input éri a kisgyermekeket, interakcióban vesznek részt és rendezett az érzelmi viszony, a további nyelvek is elsajátíthatók azokon a módokon, melyek legalábbis részben intuitívak. Az azonban további bizonyítást igényel, hogy ez a készség a pubertás után megszûnne. Elképzelhetõ, hogy idõsebb tanulók is támaszkodhatnak rá, bár ez korántsem bizonyos. A bizonyítékok értelmezése Az életkor nem minden. Bellingham (2000) helyesen állapítja meg, hogy az életkor nem a második nyelv elsajátítását befolyásoló egyedüli tényezõ: csupán egyike azon környezeti és a fejlõdést befolyásoló összetevõknek, melyek az idõsebb tanulók számára megnehezíthetik az elsajátítást. Bialystock és Hakuta (1999) több, mint résztvevõt vizsgálva szintén azt állítja, hogy a fejlõdési tényezõk és az oktatás szüntelen kölcsönhatásban áll a sikeres másodiknyelv-elsajátításban, és így félrevezetõ volna a KPHval vagy egyéb biológiai érvekkel magyarázni az idõsebb tanulóknál tapasztalt korlátokat. (219.) A döntéshozók és a tanárok sosem elszigetelten szembesülnek az életkor szerepével. Összetett tényezõkrõl van szó, melyek közt ott találjuk az életkort is. Tudományos igénnyel azonban csak néhányat lehet kontrollálni. Minél fiatalabb, annál jobb hosszú távon. A KPH-val kapcsolatban számos feltevést fogalmazhatunk meg. Az egyik az, hogy a fenti állítás nem helytálló, sõt: több igazság van abban, hogy minél idõsebb valaki, annál jobb. Három megközelítés a KPH-t kedvezõbben ítéli meg, de más-más módon. Ezek közül az elsõ azt mondja, hogy minél fiatalabb korban kezdõdik a nyelvelsajátítás, annál jobb, a második ezt azzal finomítja, hogy ez csak bizonyos területekre igaz (például kiejtés, morfológia, szintaxis), a harmadik pedig azt, hogy ez hosszú távon érvényes, meghatározott feltételek mellett. Én Singleton (1989) álláspontját osztom, aki elutasítja az elsõ állítást, a másodikat részben elfogadja és a harmadikat tünteti ki messzemenõen: Azzal a feltételezéssel kapcsolatban, hogy a másodiknyelv-elsajátítást gyermekkorban elkezdõk hosszú távon általában magasabb nyelvi szintet érnek el azoknál, akik életük egy késõbbi szakaszában elmondható, hogy ezt alátámasztják az adatok, és nem tudunk ezzel ellentétes bizonyítékról. (Singleton, 1989, 137.) 5

4 Richard Johnstone: Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció A természetes és az oktatási közegben rejlõ különbség. Singleton (2000) azt a következtetést vonja le, hogy a második nyelv természetes közegben történõ elsajátítását a felnõtt- és ifjú korú tanulók kezdeti gyorsabb tanulási tempója jellemzi, de a fiatalabb kezdõk is felzárkóznak, mielõtt beérnék és felül is múlnák az idõsebb kezdõket a nyelvvel való egyévi kapcsolat után. (22.) A természetes közegre példa, ha a család egy másik országba költözik gyermekeivel itt egy másik nyelvet beszélnek, melyet a gyermekek az iskolában és egyebütt szerzett új barátokkal való napi interakciókban sajátítanak el. Ennél sokkal jellemzõbb az iskolai közeg: a család nem költözik külföldre, de a gyermeket korai nyelvoktatási programot nyújtó iskolába íratják be. Ilyenkor tovább tart az ún. felzárkózási folyamat és bekövetkeztére nincs is biztosíték. Singleton például kiemeli, hogy a kutatások ismételten igazolták a tényt, miszerint a második nyelvet általános iskolában tanulni kezdõ gyerekek a középiskolai vegyes csoportokban csak igen rövid ideig vannak elõnyben a kései kezdõkkel szemben. (22.) Csak gondosan: a kulcsfontosságú elõfeltételek biztosítása. Scovel (2000) összefoglalásában kiemeli annak fontosságát, hogy mivel nem egyértelmûek a bizonyítékok és egymásnak ellentmondó nézetek vannak forgalomban, a szülõknek, oktatási intézményeknek és minisztériumoknak körültekintõen kell eljárniuk, mikor a KPH-kutatásokból nyert eredményeket a személyes gyakorlatra és az ország politikájának kialakítására alkalmazzák. (220.) Djigunovich és Vilke (2000) hatéves korukban nyelvtanulást kezdõ horvát gyermekek körében végzett felmérésük zárszavában azt emelik ki, ez az életkor akkor megfelelõ a kezdésre, ha bizonyos alapvetõ fontosságú követelmény is teljesül. Ezek között említik a hét öt napjában naponta 45 perces intenzív osztálytermi interakciókat, a fõs nyelvtanulói csoportlétszámot és a folyékony, jó kiejtésû és intonációjú beszédre képes tanárokat. Ezek természetesen csak a konkrét szituációra vonatkoztathatók, és nem tekinthetõek valamennyi kontextusra megadható, mindent magukban foglaló követelményeknek. Nikolov (2000b, 43.) még tovább megy: õ azt állítja, hogy ha már egy elõfeltétel is hiányzik, nem kezdhetõ meg korai életszakaszban a második nyelv tanítása; a negatív élmény ugyanis hátrányosan befolyásolhatja a gyermekek hozzáállását az idegen nyelvhez és általában a nyelvtanuláshoz. Minden életkorban vannak elõnyök és hátrányok. Stern (1976) óva int attól, hogy hamis vagylagosságot tételezzük fel Penfield és a korai nyelvtanulás elmélete, valamint Burstall és a késõbbi nyelvtanulás elmélete között. Ehelyett világos választást kell tennünk a kettõ között. Fejlõdéstani szempontból felvethetõ, hogy valamennyi életkorban vannak arra jellemzõ, a nyelvtanulásra ható elõnyök és hátrányok... A hatvanas években elkövették azt a hibát, hogy a korai kezdés csodájában bíztak. A csodák még mindig váratnak magukra. De a kései kezdés sem tekinthetõ helyes válasznak. Mindezek után a sikeres, fiatalabb vagy idõsebb korban megkezdett nyelvtanulás további kulcsfontosságú tényezõirõl esik szó egyebek mellett Stern gondolatának bemutatásával, mely szerint az egyes életkorok más-más elõnyöket és hátrányokat jelentenek a nyelvtanulóknak. A fiatal és idõsebb tanulók jellemzõi Természetesen nem létezik olyasmi, mint a fiatalabb vagy az idõsebb tanuló a fiatal és idõs közti élethosszig tartó folyamatnak ugyanis számos állomása van, melyek bármelyikén jelentõs egyéni eltérések mutatkozhatnak. Általános jellemzõk ennek ellenére megragadhatók mind az inkább a fiatal, mind az inkább az idõsebb ponthoz közelebb állókról. A spektrum egyik vége: a fiatalabbak Djigunovich and Vilke (2000) szerint a kisgyermekeknek szoros érzelmi viszonyt kell kialakítaniuk tanáraikkal. Az õ tanulásuknak, így a nyelvoktatásnak is, olyan folyamatnak 6

5 Iskolakultúra 2004/10 Richard Johnstone: Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció kell lennie, melyhez nekik is hozzá kell járulniuk: fizikailag, érzelmileg és intellektuálisan egyaránt. Lévén, hogy nem tudják hosszabb ideig fenntartani a figyelmüket, igénylik a sokszínû tevékenységeket. Sok gyermek szégyenlõs ebben a korban, s ezért fontos, hogy az osztálytermi munkába maguk kapcsolódhassanak be, nem a tanár felhívására. Djugunovich egy ezt megelõzõ tanulmányában (1995) arra talált bizonyítékot, hogy ugyanezeknek a gyermekeknek jelentõsen változott a nyelvekkel kapcsolatos attitûdje hat és kilenc év között. Hatévesen az angol tanulásával kapcsolatos pozitív attitûdjük elsõsorban órai nyelvi játékok által nyújtott élvezetbõl fakadt. Kilencéves korukra már nem játszást, hanem tanulást láttak az órai tevékenységekben a továbbra is jellemzõ pozitív attitûdök ehhez az új értelmezéshez kötõdtek. Más szavakkal: kialakítottak magukról egy explicit nyelvtanulói identitást, és ebben örömüket lelték. A korai nyelvtanulás órai megfigyeléseiben gyakran kiemelik, hogy a gyermekek kivételesen motiváltaknak tûnnek. A motiváció elsõsorban az élvezetes feladatokhoz kötõdik, ez a motiváció aztán egyre intrinszikusabb formát ölt: ez a tanulás, a kognitív kihívás fölött érzett örömbõl táplálkozik. Nikolov a korai nyelvtanulást vizsgáló kutatásában (1999) talált intrinszikus motivációra utaló jegyeket, de alig vagy egyáltalán nem volt tetten érhetõ a másik két ismert motivációs orientáció: az instrumentális (például az olyan nyelvtanulási motiváció, melynek célja valamely jó állás betöltése vagy az önéletrajz értékének növelése) és az integratív (például az olyan nyelvtanulási motiváció, melynek célja, hogy szorosabb viszony alakuljon ki a nyelvet beszélõkkel és kultúrájukkal). Mindezekbõl tehát az világlik ki, hogy az instrumentális és integratív motiváció nem annyira jelentõs a fiatal tanulók számára, mint az intrinszikus valamint az, hogy azok késõbb, az ifjúkor felé haladva válnak egyre inkább egyértelmûvé. Ez segít hozzá a konkrét egyéni elvárások és érdeklõdés világosabb megfogalmazásához. Skóciában végzett saját kutatásunk azt mutatta (Low és társai, 1995), hogy a félelemérzet tekintetében különböznek a nyolc- és tizenegy éves idegennyelv-tanulók. A nemzeti mérési kutatás egy területe azt vizsgálta, hogy e két életkorban a diákok milyen mértékben képesek tudatosan megfogalmazni egyes stratégiákat. A nyolcévesek egyetlen, az aggodalmat valahogy kezelni tudó stratégiáról sem tudtak beszámolni, ellenben a 11 évesek számos példát hoztak fel erre. Például: ha valamit nem értesz, csak nyugi. Kérdezd meg a tanárt. Nincs okunk feltételezni, hogy bármelyik csoportra is kevésbé lett volna jellemzõ nyelvi stressz ám ezt a 11 évesek ki tudták fejezni, a fiatalabbak azonban nem. Még ennél is helytállóbbnak tûnik azonban az az értelmezés, hogy a fiatalabb csoport még nem élte át a nyelvi stresszt, az idõsebbeknél azonban ez már elkezdõdött. Dicséretes, hogy ezt és az ezzel kapcsolatos stratégiáikat meg is tudták fogalmazni. Ha megfelelõ színvonalú az oktatás és adottak a tanulás feltételei, a fiatalabb tanulók a következõ elõnyökkel rendelkeznek a további nyelvek tanulásában az idõsebb kezdõkkel szemben: könnyebben elsajátíthatják a nyelv hangrendszerét, az egyes hangok kiejtésén túl az intonációs szabályokat is; valószínûbb, hogy alacsonyabb a nyelvi stressz bennük, mint sok idõsebb tanulóban, és így eredményesebben szívják magukba a nyelvet, ahelyett, hogy elhárítanák azt; összességében is több idejük áll rendelkezésre; vessük össze az ötéves fiatal kezdõket idõsebb kezdõkkel, 10 évesekkel: egy év alatt az idõsebbek feltehetõen elõrébb járnak, de ha a két csoport összevetését például 14 éves korukban tesszük, a nyelvtanulást fiatalabb korban elkezdõknek több esélyük van az elsõségre, részben a hosszabb idõtartam miatt; a korábbi kezdés révén hatékony kapcsolatok épülnek ki az elsõ és a további nyelvek között, ami pedig a gyermek nyelvi tudatossága és olvasottsága szempontjából nagy haszonnal járhat; az elsajátítás folyamatainak széles skálája játszik szerepet, például a korai életkorban a többnyire intuitív folyamatok, melyeket késõbb az elemzõbb folyamatok egészí- 7

6 Richard Johnstone: Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció tenek ki. Ezzel megvan arra is a lehetõség, hogy további nyelvek még mélyebben rétegezõdjenek; kedvezõ lehet a hatás a gyermek általános értelemben vett tanulási fejlõdésére (például kognitív, érzelmi és kulturális), valamint a többnyelvû és interkulturális önazonosság kialakulására. A spektrum másik vége: az idõsebbek Berndt (2001) megállapítja, hogy az oktatás gyakran kompenzáló jelleget ölt az idõsebb tanulók számára, például azáltal, hogy elszalasztott lehetõséget pótol, emberekkel hoz össze és társadalmi kapcsolatokat tart fönn vagy fejleszt. Idõsebb korban sokan csak azért tanulnak, mert szükségük van agyuk stimulálására. Ebben a folyamatban a nyelvtanulás hatékonynak mutatkozik. Bialystok és Hakuta (1999) a KPH merevsége ellen azt veti föl, hogy idõvel romlásnak indulnak olyan készségek, mint az idõbeli korlátok közötti feladatok megoldásának képessége, a kockázatvállalás, a hosszú távú emlékezet, valamint a részletek felidézésének képessége. Kiegészíthetjük ezt még azzal, hogy sok idõsebb tanuló a hallás terén tapasztal nehézségeket. Az anyanyelven ezeket a gondokat nemritkán orvosoljuk találgatások vagy feltételezések útján, a részben felfogott szavak alapján. Második nyelven azonban bonyolultabb ezek alkalmazása a tanuló által birtokolt szókincs és kulturális ismeret szûkebb volta miatt. Idõsebb tanulók viszont a fiatalabbakkal szemben élvezhetik a következõ elõnyöket, illetve azok közül némelyeket: az elsõ nyelven már meglévõ fogalmaikat felhasználva építhetik be az új nyelvet, ez nagyban elõsegítheti a szókincs gazdagítását (vö. Ausubel, 1964) és a jelentés kikövetkeztetését; a fiatalabb tanulóknak ezzel szemben a fogalmakat is el kell sajátítaniuk és meg kell tanulniuk azt is, hogyan fejezzék ki azokat az elsõ nyelven és a továbbiakon; a beszélgetések és más nyelvi tevékenységek diskurzusát illetõen több tapasztalattal bírnak, s ezáltal könnyebben kaphatnak visszajelzést az anyanyelvi beszélõktõl vagy tanároktól, valamint hatékonyabbak a jelentés megragadásában (Scarcella és Higa, 1982); szélesebb skálájú tanulási stratégiákkal bírnak (például jegyzetelés, segédanyagok használata, a nyelvtani szerkezet megkeresése). A már meglévõ elsõ nyelvi mûveltséggel párosulva ez a készség segíthet nekik a még sikeresebb tanulásban; valószínûleg világosabb fogalmaik vannak nyelvtanulásuk céljáról, s így a saját maguk által kitûzött célok elérése érdekében tervszerûbben tudnak dolgozni. Mindazonáltal tisztában kell lenni azzal is, hogy az idõsebb tanulókra jellemzõ itt felsorolt elõnyök nemcsak rájuk vonatkoznak. A fiatalabb korban kezdõk számára is elérhetõek az évek során: ezáltal a korai nyelvtanulási élmények újbóli, tudatosabb és elemzõbb feldolgozására kerülhet sor. A több ország osztálytermében végzett megfigyelések tapasztalatai azonban azt mutatják, nem egy fiatal tanuló képes a kívülrõl megtanult nyelvi egységek memorizálására és visszaadására, anélkül azonban, hogy ez minden esetben együtt járna a nyelvi szerkezetek internalizált szabályok szerinti kreatív manipulációjával. A tanároknak ezért olyan utakat kell keresniük, melyek által tanulóiknak segíthetnek az intuitív és analitikus jegyek összekapcsolásában az iskolai évek elõrehaladtával. Öszszességében azonban az itt és a megelõzõ alfejezetben tárgyaltakat pozitívnak lehet tekinteni. Elvileg sosem túl korai elkezdeni a nyelvtanulást de nem is túl késõ sosem. Bármely korú tanuló erõfeszítéseit siker koronázhatja egy újabb nyelv tanulásában, ha kedvezõek a körülmények. Az egyes tényezõk hatásainak optimalizálása Az 1. ábra azon kulcstényezõket mutatja be, amelyek az életkor szerepére hatnak, továbbá a döntéshozatal során is alapvetõ jelentõséggel bírnak. A nyelvtanítás és -tanulás 8

7 Iskolakultúra 2004/10 folyamatának egyéb tényezõi is hangsúlyosak a pedagógiai döntéshozatalban, de ezeket most mellõzöm. Társadalmi tényezõk Richard Johnstone: Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció A következõk figyelembe vétele: az angol mint idegen nyelv dominanciája az angol anyanyelvûek más nyelvek iránti igényének megléte a kisebbségi nyelvi csoportokkal szembeni fenyegetés Támogató tényezõk A következõk megfelelõ szintû biztosítása: a politikai akarat által támogatott explicit, hosszú távú politika olyan ügyekkel kapcsolatban, mint például: korai és folyamatos tanulás, hangsúlyozva a kontinuitást a szektorokon belül és azok között is; tanárképzés, alapozó képzéssel és folyamatos szakmai fejlesztéssel; megfelelõ célok, segédletek, módszerek és anyagok; a nyelvtanulás diverzifikációja; a nyomon követés és értékelés megfelelõ rendszere; akció- és egyéb kutatásokból származó eredmények rendszerbe építése. a tanterven biztosított megfelelõ idõ: összes idõ szakaszokra lebontott idõ felhasználásra került idõ 1. ábra. Az életkornak a nyelvtanulásban játszott szerepét befolyásoló kulcstényezõk Társadalmi tényezõk Ezen a területen a következõ kulcsfontosságú tényezõkkel kell számolni: Európa nem angol ajkú országainak többségében (vagy talán valamennyiben) az angol áll elsõ helyen az elsõ idegen nyelvek rangsorában; ennek más idegen nyelvek tanulására tett hatásai; annak kérdése, hogy az angol anyanyelvûekben él-e valós igény nyelvek tanulása iránt, illetve ennek a potenciális hatása a részvételre egy olyan világban, melyet õk nem érthetnek meg mélységében; a kisebbségi nyelvekkel szemben továbbra is fennmaradó fenyegetés a nemzetközivé vált angol és más domináns nemzeti nyelvek kontextusában, valamint ezeknek a kisebbségi nyelveket beszélõ közösségek önazonosságára és oktatásügyére gyakorolt hatása. Egy új Európa van kialakulóban nem kevés forog tehát kockán. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez az új Európa egyszerre mintha két irányban fejlõdne. Egy bizonyos értelemben ugyanis expanziót tapasztalunk (például az Európai Unió bõvülésével), és a határok egyre kijebb tolódnak, amint az új és sokak szemében látszólag másfajta népek kívánnak a család tagjaivá válni. Egy másik értelemben azonban a lakosság jelentõs mérvû mobilitása (melyek olyan eltérõ formában jelentkeznek, mint a munkahelyi mobilitás és a menekültek beáramlása) ezt az új Európát egyre közelebb hozzák egymáshoz nem utolsósorban sok iskolás korú gyermek közvetlen környezetébe. Az 1990-es évek elején a józan ész azt diktálta, hogy a somszédok nyelvét kell korai életkorban megtanulni (,Apprends la langue de ton voisin.,lerne die Sprache des Nachbarn ). Ez többnyire azt jelentette akkor, hogy a legközelebbi határ túloldalán lakók nyelvét tanulták az emberek. Az ezredfordulón is teljességgel érvényes ez a szemlélet, ám az új Európa szélesebb értelmezése megköveteli ennek továbbgondolását. Ha azt kívánjuk, hogy a gyermekek megértsék az átalakulóban lévõ társadalmat és abban tevékeny részt vállalhassanak, a korai nyelvtanulásra központi szerep hárul. Ugyanez mondható el az idõsebb tanulókra is, bár más szemszögbõl: nekik ugyanis már kialakulhatott saját Európa-fogalmuk, melyet nekik kell hozzá igazítaniuk a megváltozott körülményekhez 9

8 Richard Johnstone: Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció nemritkán nehézségek árán. Az õ esetükben sem kérdõjelezhetõ meg a nyelvtanulás kulcsfontossága. Az Európa Tanács kétségtelenül vezetõ szerepet játszik a kulturális sokszínûséggel, többnyelvûséggel jellemezhetõ szélesebb európai társadalomban, az egyéni többnyelvûség elõnyeinek megismertetésében. Azonban sem a világ, sem annak része, Európa, nem tökéletes civilizáció. A sztereotípia, az elõítélet, a kirekesztés, a fundamentalizmus és a hatóságilag elõírt standardizálás nagy kihívásokat jelent s a válasz nem várathat magára. Mire is gondolunk? Arra, hogy valamiképpen meg kell oldani a társadalmi attitûdökben és motivációban tetten érhetõ problémákat: a mássággal, más nyelvekkel, a nyelveket beszélõkkel és azok kultúrájával kapcsolatos attitûdök terén. Különösen veszélyeztetettek az úgynevezett kisebbségi nyelvek, akár egy konkrét területen beszélik ezeket, akár a mobilitás és migráció új tendenciáit tükrözik. Az oktatásban ezt két kulcs-stratégiával lehet kezelni. Elõször is: e nyelveket beszélõket arra kell ösztönözni, hogy tartsák meg önbecsülésüket és elkötelezettségüket a nyelv használata iránt, de egyben vegyék ki részüket a többségi nyelv közösségének életébõl is. Másodszor pedig: a többségi nyelvi közösség gyermekeit kell arra ösztönözni, hogy tiszteljék és értsék az úgynevezett kisebbségi nyelvekben és beszélõi közösségeiben megtestesülõ értékeket hiszen ezek is részesei a tágabb társadalomnak. Az életkor ebben az egyenletben annak a kérdését jelenti, hogy a korai kezdésû programok milyen mértékben járulhatnak hozzá az oktatásról és azon belül a folytonos tanulásról alkotott képhez. Két módon érvényesül ez a hatás: az új nyelv korai bevezetése idõvel lehetõvé teszi a kötelezõ iskoláztatás alatt további nyelvek hozzáadását; az imént megvilágított három társadalmi tényezõt tekintetbe véve az Európát átható többnyelvûség fenntartása érdekében a korai kezdésnek kiemelkedõ jelentõsége van. a nyelvek és sokszínûség kérdését az oktatás megkezdésétõl kezdve folyamatosan figyelemmel kell kísérni. Az Európa Tanács által megfogalmazott,állampolgárság címû dokumentum kimondja, hogy el kell érni, hogy a gyermekekben a szocializáció lehetõ legkorábbi szakaszában kialakuljon más európai nyelvek és kultúrák iránt az érzékenység. (1997, 63.) Ennek érdekében a kisgyermekkorú tanulókat ösztönözni kell arra, hogy átéljék a nyelvvel és az állampolgársággal kapcsolatos jelenségeket, ezeket maguk is felfedezzék, reflektáljanak rájuk, beszéljenek és vitázzanak róluk, mivel korai tanulásukban ezeknek az élményeknek fontos személyiségformáló szerepe van. Az idõsebb tanulóknak pedig újra kell értelmezniük ezekkel kapcsolatos tapasztalataikat. Amennyiben a három társadalmi tényezõvel a gyermekek nem kerülnek korán kapcsolatba, nem várhatjuk el, hogy a jelenlegi, szenvedélyektõl fûtött társadalmaink globalizálódó világa majd magától, fokozatosan döbben rá a sokféleségben rejlõ értékekre. Új, hasznos eszmecserét ösztönözhetnek azonban arról, az egyes országok és régiók mivel biztosíthatják, hogy polgáraik egy bizonyos hányada beszélje az egyre növekvõ számú nyelveket. Támogatási tényezõk Politika Mik a konkrét hosszú távú politikai feltételei az életkor szerepének megfelelõ körülmények kialakításának? Ide tartoznak a következõk: a politikai akarat által támogatott széleskörû nemzeti konszenzus kialakítása a nyelvoktatás kérdésében: a korai kezdésen kívül ez a folytonos nyelvtanulást is felöleli; az oktatás és képzés valamennyi szintjén megfelelõ számú, magasan kvalifikált tanárok megléte; az állományban lévõ tanárok szakmai fejlõdésének támogatása; 10

9 Iskolakultúra 2004/10 Richard Johnstone: Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció az indulástól kezdve az általános, a középiskolát, a felsõoktatást és a szakiskolákat is magában foglaló folyamatos nyelvtanulást lehetõvé tevõ együttmûködési folyamatok és struktúrák biztosítása; az egyre hosszabban tartó tanulási folyamatban jól alkalmazható anyagok és módszerek; a nyomonkövetés és értékelés megfelelõ rendszere, melyek lehetõvé teszik a meghozott intézkedésekben elkerülhetetlenül szükségessé váló változtatásokat; a nyelvi diverzifikáció bizonyos mértéke, mely elõsegíti a többnyelvû társadalomban való részvételt; ilyen programokban a kutatás legfontosabb eredményeinek alkalmazása, lehetõleg a kutatásban résztvevõk aktív közremûködésével. Ez különös jelentõségû, hiszen se szeri, se száma a téves képzeteknek, s mivel vajmi kevés érvényes empirikus információ áll rendelkezésünkre a korai nyelvtanulásról, nem beszélve a kései nyelvtanulással kapcsolatos tudományos igényû információ szinte teljes hiányáról. Mitõl ilyen központi jelentõségûek a nemzetek által biztosítandó feltételek az életkor szempontjából? Elkötelezett tanárok és az újításban élen járó, hatékony iskolák önmagukban is képesek bármely korú tanuló számára döntõ jelentõségû, hasznos munkára. Legyen így továbbra is. Amennyiben azonban komolyan gondolják egy ország vagy autonóm régió politikusai, hogy valamennyi tanuló számára lehetõvé teszik a kialakuló új Európában és világméretekben is az értelmes részvételt, az oktatáspolitikának túl kell lépnie az egyéni és iskolai határokon. A korai kezdés sikere, illetve sikerének az általános és középiskolában, valamint a késõbbi tanulás során is fenntartható eredményessége sokkal komplexebb feladat, semhogy azt pusztán a jóakaratra vagy a piaci folyamatokra lehessen bízni. A tanárok, tanulók és szülõk számára, akik jelentõs ráfordításokat mozgósítanak a korai kezdés sikerének érdekében, nemcsak kiábrándító, de egyenesen idõpazarlás volna, ha azt kellene tapasztalniuk, erõfeszítéseik hiábavalóak voltak, illetve ha a késõbbiekben azok ellen hatnak. Az Európa Tanács a folytonosságot különös figyelemmel kíséri. Ezt néhány kiváló anyaggal dokumentálta is mint amilyen például a 8B sz. mûhelymunkáról szóló jelentés (1995). Emellett az Európa Tanács Keretdokumentuma és Portfoliója segít annak megítélésében, hogy egy bizonyos életkorban vagy szinten tanulók hol helyezkednek el másokkal összevetve, s ezáltal haszonnal kecsegtetõ párbeszéd alakulhat ki a fiatalabb vagy idõsebb tanulók csoportjait oktató kollégák között. Az egész földrészre kiterjedõ tapasztalatok alapján látható, hogy a korai kezdés programjainak számot kell vetniük a fenntartható fejlõdés módozataival. Más szavakkal: hosszú távra kell tervezni és be kell hálózniuk az ideig-óráig mûködõ, de aztán (a megváltozó oktatási prioritásokból következõen) a támogatás elapadása miatt kifulladó rövid távú projektumokat. Djigunovich és Vilke (2000, 79.) beszámolnak arról, hogy az általuk vizsgált program négy éve után az abban részt vevõ osztályoktól megvonták az intenzív tanulás és a kiscsoportos foglalkozási keret által nyújtott elõnyöket, és a tanári gárdából is volt elvándorlás. Ez az éles váltás demotiválta az angolt mint valami boldogságos eseményt napról napra átélõ diákokat. A döntések hosszútávú hatékonyságát szolgálja, ha azokat valamennyi politikai párt támogatja. A demokráciában természetes a kormányváltás, és így a nemzeti politika idõnkénti fordulata, mely alól a nyelvpolitika sem vonhatja ki magát, de az sem vezetne jóra, ha a kormányváltás ezzel jelentene egyet: Töröljük le a táblát és dolgozzunk ki a nyelvvel kapcsolatos, minden elemében új megközelítést. Idõ Ez alatt egyrészt a nyelvtanulásra rendelkezésre álló összes idõt értjük az egyes diákok tanulási folyamatának teljes tartamában, másrészt az évenkénti és heti idõfelosztást, harmadrészt és egyben legfontosabbként pedig a valóban tanulással, a célnyelv használatá- 11

10 Richard Johnstone: Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció val töltött idõt. Az idõ minden országban központi kategória egyesekben azonban az iskolarendszeren kívül szinte alig van alkalom a célnyelv használatára. Curtain (2000) három USA-beli általános iskolai idegennyelv-programot tárt fel, melyek mindegyikében más és más volt az idõ felosztása. A kutató hipotézise az volt, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn az általános iskolai programokban a tanulók számára biztosított idõ és a tanulók által elért nyelvi szint között. (93.) Az idõt három aspektusból vizsgálta: a program összes ideje; az idõ intenzitása; a felhasznált idõ. Az intenzitást a heti óraszámban ragadta meg: így például a heti öt órában tanuló osztályokat a három órában tanulókénál intenzívebbnek vette. A felhasznált idõ mérésére az osztályban tanítással és tanulással valóban eltöltött idõ szolgált. Az eredmények azt mutatták, hogy a diákok jobban teljesítettek, ha több idejük volt, és az intenzívebb programokban résztvevõkre is ez igaz. A célnyelvet idõben többet használó diákok jobban teljesítettek, mint társaik, akiknek erre kevesebb idejük volt. (108.) Curtain végsõ megállapításában felhívja a program tervezõinek figyelmét, hogy egy bizonyos minimum idõ és intenzitás alatt a nyelvtanulás nem járhat haszonnal, bármilyen korán is kezdõdik az meg. Azzal is számot kell vetniük, hogy, a tanterv egyéb területeihez hasonlóan, a rendelkezésre álló idõnél nagyobb szerepe van annak, hogyan használják fel azt. (108.) Összegzés A korai kezdés potenciális elõnnyel bír, mivel a minõségi oktatás és a megfelelõ heti óraszám épít a gyermek intuitív nyelvelsajátítási képességére. Idõvel segíthet ez abban, hogy a gyermek elsajátítsa a nyelv hangrendszerét, a nyelvtant és feltehetõen más elemeket is, melyek megközelíthetik az anyanyelvi beszélõ használatát. A korai kezdés mellett szóló további érvek közül kiemelendõ, hogy ezáltal több idõ áll rendelkezésre összességében, hogy ezt követõen egyéb nyelvekre is sor kerülhet, valamint az, hogy olyan területek fejlõdését is elõsegíti, mint a gyermek mûveltsége, nyelvi tudatossága, metanyelvi érzékenysége, többnyelvû olvasottsága és a személyes (társadalmi, érzelmi, pszichomotoros és kognitív) fejlõdés. Fejlesztõ oktatási élményt nyújt, mely ösztönzi a gyermeket többnyelvû és multikulturális önazonosságának kialakítására, a modern korunknak megfelelõ szellemben. Iskolai környezetben nem jelentkezik azonnal látható módon a gyermekek más, idõsebb társaikkal szembeni fölénye, sõt idõlegesen még azok felül is múlhatják õket a tanulási tempó tekintetében, mindazonáltal egyértelmûvé válhat hosszabb távon, amennyiben bizonyos alapfeltételek teljesülnek. A feltételek közé tartozik a fenntartható fejlõdést lehetõvé tevõ hosszú távú tervezés, szemben a rövid távú hevenyészett megoldásokkal; megfelelõ számú, egyebek mellett kiváló kiejtéssel és intonációval is bíró, felkészült tanárok megléte; az állományban lévõ tanárok szakmai fejlõdésének támogatása; a kezdéstõl kezdve az általános és középiskolát is felölelõ folyamatos tanulást lehetõvé tevõ tényezõk és struktúrák biztosítása; a tanult idegen nyelvet az anyanyelvhez, más tárgyakhoz és a nyelven túli interkulturális (valós és virtuális) élményekhez kötõ explicit stratégia. A gyermekek intuitív másodiknyelv-elsajátító képességeinek aktiválása érdekében elegendõ idõt kell biztosítani arra (összességében, az egyes hetekre, valamint az egyes feladatokra lebontva), hogy megfelelõ (jó kiejtésû és intonációjú) input érje õket, és megfelelõ interakciókban vegyenek részt önmagukban is érdekes, tantervi egységet megjelenítõ tevékenységek során. Valószínûtlen, hogy sikerre vezetne a mégoly elkötelezett, de nyelvében bizonytalan, magas szintû nyelvhasználatra nem képes tanár által tartott heti pár perces elfoglaltságokban kimerülõ korai kezdés, mely feltételezi, hogy a dolgok majd csak kialakulnak, mivel minél korábban kezdjük, annál jobb. Még az ilyen tanárok is jelentõsen hozzájárulhatnak azonban a gyermekek korai nyelvtanulási programjaihoz: 12

11 Iskolakultúra 2004/10 Richard Johnstone: Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció magnófelvételrõl dalokat, verseket, meséket és más anyagokat használhatnak óráikon, és azzal, hogy egy általános értelemben vett nyelvi tudatosságot ébresztenek fel a gyermekekben, legalábbis részben azokra a nyelvekre építve, melyeket azok az iskolába magukkal hoznak. Az ilyen jellegû megközelítést nem szabad másodlagosnak tekinteni, mivel bármely tanulói csoportnak hasznára válik, azoknak is, akik egy konkrét további nyelven kezdtek korán tanulni. Sok esetben ezeket a követelményeket csak jelentõs anyagi ráfordítások árán lehet biztosítani, és ezért alapvetõ jelentõségû, hogy meglegyen a világos és elkötelezett politikai akarat és a konszenzusra építõ hosszú távú szemlélet. Semmilyen adat nem bizonyítja egyértelmûen, hogy a nyelvet késõbb tanulni kezdõk ne érhetnének el magas szintet idegen nyelveken. Épp ellenkezõleg: az idõsebb tanulók könnyebben használhatják fel a világról, a nyelvrõl és a stratégiákról szerzett szélesebb tudásukat a saját maguk által kitûzött célok elérése érdekében. A nyelvtanulás egy további logikája is felmerül, mely közvetlenül nem a nyelvvel kapcsolatos. A különbözõ országok általános iskolái felismerik az egymással kialakított szoros virtuális viszonyban rejlõ elõnyöket, melyek lehetõvé teszik, hogy tanulóik közös projektumokban együttmûködjenek (például történelmi, földrajzi, gazdasági, mûvészeti és kulturális témákban); a két vagy több nyelven folyó kommunikáció is kivételes segítséget nyújthat ezekhez. Az Európa Tanács Keretdokumentuma és Portfoliója remek kiindulási alapot nyújt a bármely életkorban vagy -szakaszban kezdett nyelvtanulás koherens referencia-keretben való értelmezéséhez, ami egyaránt szolgálhatja a tanulók, tanárok, szülõk és döntéshozók érdekeit, mivel az érintettek így átláthatják, hol vannak és merre tartanak másokkal öszszehasonlítva (valamely életkor vagy -szakasz alapján, egy konkrét projektum vagy program tekintetében, az adott nyelv vagy nyelvek tanulásával kapcsolatosan, a helyi, területi vagy országos paraméterek mentén). Az is felbecsülhetõ ezáltal, hogy a tanulók milyen készségekkel rendelkeznek egy adott szakaszban és hogy ez a szakasz hová vezethet el. És van még egy jó hír: ha mind a tanítás, mind a motiváció, mind a szakmai támogatás megfelelõ szintû, bármely életkorban és -szakaszban sikeres lehet a nyelvtanulás, bár az idõsebb tanulók számára nehezebb az anyanyelvi beszélõ szintjének elérése. Dicséretes, hogy vannak olyanok köztük, akik ezt el akarják érni sokan el is érik. Mások azonban, helyesen, nem tûznek ki maguk elé ilyen célokat. Ifjabb és idõsebb nyelvtanulók egyaránt inkább a kevésbé megerõltetõ, azonban valószínûleg annál gyümölcsözõbb utat választják: egész egyszerûen részeseivé válnak egy többnyelvû világnak. Jegyzet (1) Marinova-Todd, Marshall és Snow (2000) nem vitatják, hogy a felnõttek általában csak alacsonyabb nyelvi szintet tudnak elérni, mint a fiatalabb tanulók, de ezt nem biológiai, hanem környezeti okokkal magyarázzák. Állításuk szerint a KPH mellett érvelõk három területen hibáztak: Az elsõ hiba a gyermekkorú és felnõtt tanulók megfigyelésének helytelen értelmezése. Ez ugyanis azt sugallhatja, hogy a gyermekek a második nyelv gyors és hatékony elsajátítói. Az adatok azonban világossá teszik, hogy a gyerekek lassan és erõfeszítések árán tanulnak új nyelveket sõt lassabban és több erõfeszítéssel, mint az ifjak és a felnõttek. A másik hiba a helytelen egymásra vonatkoztatás a nyelvi készségek és az agyról való tudásunk közti kapcsolatokról szóló következtetésekben. Az agymûködés és a nyelvi magatartás között fennálló kapcsolatokat valószínûleg mindenre kiterjedõen fel fogják egyszer tárni, ám a korai, illetve kései kétnyelvûek eltérõ agyi mûködésérõl jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján még csak feltételezésekre sincs valóságos alapunk. Végezetül a második nyelvvel kapcsolatos kutatásokra jellemzõ az a hiba, hogy a siker lehetetlenségét a gyakori sikertelenséggel azonosították. Igaz ugyan, hogy a második nyelvet tanuló felnõttek többsége nem éri el az anyanyelvi beszélõ szintjét, de az is, hogy õk azok, akik nem megfelelõen motiváltak az egyes feladatok elvégzésére, és erre sem elég idõt, sem elég energiát nem áldoznak, és a környezetük, mely különben elvárja tõlük, hogy sikeresek legyenek, nem nyújt számukra elegendõ támogatást. ( ) A helyzet ilyen, korántsem megfelelõ hangsúlyozása eltérítette a kutatókat attól, hogy az igazából fontos információt rejtõ esetekre összpontosítsanak: azokra a sikeres felnõttekre, akik elegendõ idõt és figyelmet szentelnek a második nyelv elsajátításnak, akik magasan motiváltak és a támogató, információk sokaságával szolgáló második nyelvi környezet a siker egyfajta záloga. (28 29.) 13

12 Richard Johnstone: Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció Irodalom Ausubel, D. (1964): Adults versus children in second-language learning: psychological considerations. The Modern Language Journal, 48. Bellingham, L. (2000): Language acquisition after forty: a review of the literature. Babel, 35. 1, Berndt, A. (2000). Motivation älterer Fremdsprachenlerner. Info DaF, 28. 1, Bialystok, E. Hakuta, K. (1999): Confounded age; linguistic and cognitive factors in age differences for second language acquisition. In: D. Birdsong (szerk.): Second language acquisition and the critical period hypothesis (1 22). Erlbaum, Mahwah, NJ, L. Blondin, C. Candelier, M. Edelenbos, P. Johnstone, R. Kubanek-German, A. Taeschner, T. (1998): Foreign languages in primary and pre-school education. A review of recent research within the European Union. London: CILT. Megjelent még: Les langues étrangéres dés l école primaire. Conditions et résultats. Paris-Bruxelles: De Boeck Larcier. Továbbá: Fremdsprachen für die Kinder Europas. Ergebnisse und Empfehlungen der Forschung. Cornelsen, Berlin. Bongaerts, T. van Summeren, C. Planken, B. Schils, E. (1997): Age and ultimate attainment in the pronunciation of foreign languages. Studies in Second Language Acquisition, 19, 4, Burstall, C. Jamieson, M. Cohen, S. Hargreaves, M. (1974): Primary French in the balance. NFER Publishing, Windsor. Council of Europe. (1997): Language learning for a new Europe. Report of the final conference of the project Language learning for European citizenship. Council for Cultural Co-operation, Education Committee, Strasbourg. Council of Europe. (2001): Common European Framework of Reference for Languages: Learning, teaching and Assessment. Cambridge University Press, Cambridge. Curtain, H. (2000): Time as a factor in early start programmes. In: Moon, J. Nikolov M. (szerk.): Research into teaching English to young learners. ( ) University of Pécs Press, Pécs. Djigunovich, M. J. (1995): Attitudes of young foreign language learners: a follow-up study. In: Vilke, M. Djigunovich, Y. Vrhovac (szerk.): Children and foreign languages (16 33). University of Zagreb: Faculty of Philosophy. Djigunovich, J. M. Vilke, M. (2000): Eight years after; wishful thinking or the facts of life. In: Moon, J. Nikolov M. (szerk.) Lakshmanan, V. (1995): Child second language acquisition of syntax. Studies in Second Language Acquisition, Lenneberg, E. (1967): Biological foundations of language. Wiley & Son, New York. Low, L. Brown, S. Johnstone, R. Pirrie, A. (1995): Foreign languages in primary schools. Evaluation of the Scottish pilot projects. Final Report. Scottish CILT, Stirling. Marinova-Todd, S. F. Marshall, D. B. Snow, C. (2000): Three misconceptions about age and L2 learning. TESOL Quarterly, Neufeld, G. G. (2001): Non-foreign-accented speech in adult second language learners: does it exist and what does it signify? ITL Review of Applied Linguistics, Nikolov, M. (1999): Why do you learn English? Because the teacher is short. A study of Hungarian children s foreign language learning motivation. Language Teaching Research, Nikolov, M. (2000a): The critical period hypothesis reconsidered: successful adult learners of Hungarian and English. IRAL, Nikolov, M. (2000b): Issues in research into early FL programmes. In: Moon, J. Nikolov M. (szerk.) Penfield, W. Roberts, J. (1959): Speech and brain mechanisms. Princeton University Press, Princeton, NJ. Scarcella, R. C. Higa, C. A. (1982): Input and age differences in second language acquisition. In: S. Krashen, R. C. Scarcella M. H. Long (szerk.): Child-adult differences in second language acquisition. Newbury House, Rowley, Mass. Scovel, T. (2000): A critical review of the critical period research. Annual Review of Applied Linguistics, 20, Singleton, D. (1989): Language acquisition: the age factor. Multilingual Matters, Clevedon, UK. Singleton, D. (2000): Age factors. In: M. Byram (szerk.): Routledge Enclycopaedia of language teaching and learning. Routledge, London. Singleton, D. (2001): Age and second language acquisition. Annual Review of Applied Linguistics, Singleton, D. Lengyel, Z. (szerk.) (1995): The age factor in second language acquisition. Multilingual Matters, Clevedon, UK. Stern, H. H. (1976): Optimum age: Myth or reality? Canadian Modern Language Review, 32. Horváth József fordítása 14

13 Richard Johnstone: Az életkor szerepérõl: néhány nyelvpolitikai implikáció Iskolakultúra 2004/10 Az eredeti angol szöveg az Európa Tanácstól származik Council of Europe 2002, a fordításért egyedül a fordító felel. The copyright for the original version is held by the Council of Europe exclusively: Council of Europe This translation into Hungarian is published by arrangement with the Council of Europe and is the sole responsibility of the translator. Az Iskolakultúra könyveibõl 15

14 Mary McGroarty professzor, Angol Tanszék, Észak-Arizónai Egyetem, Flagstaff, USA Az oktatási nyelvpolitikát befolyásoló tényezõk E tanulmány az oktatásügy szempontjából jelentős társadalomelméletek egy csoportjával foglalkozik, annak érdekében, hogy az oktatásügyi nyelvpolitikát az azt megillető széles intellektuális kontextusban értelmezhessük. Egyedül a társadalmi és a politikai elmélet alapvető kérdéseinek megválaszolásával válik lehetővé az, hogy olyan összetett témákat elemezzünk, mint például a nyelvnek az oktatásban betöltött szerepe, az oktatás és értékelés nyelvének megválasztása és egyebek mellett a tanulóktól és tanároktól elvárható nyelvi képességek. Az oktatásügy nyelvpolitikája egyszerre fejezi ki, teszi lehetõvé és szorítja korlátok közé a tanulók jövõbeli sikerességét befolyásoló társadalmi elvárásokat. Az oktatás nyelvével kapcsolatos döntések idõnként széleskörû vitát eredményeznek mint ahogy a mai amerikai társadalomban tapasztalható a kétnyelvû oktatás kapcsán, e tekintetben a döntések látszólag ellentmondanak a köznapi gondolkodásnak. Gyakoribb azonban az, hogy csak implicite jelennek meg a tanrendet, az anyagokat, a módszereket és az oktatás nyelvét befolyásoló társadalmi értékek és morális elvárások ezek inkább az iskolák mûködésére ható úgynevezett rejtett tanterv részét képezik. Megállapítható továbbá, hogy valamennyi társadalompolitikai folyamat (beleértve azokat is, melyek a nyelvvel és az oktatással kapcsolatosak) dinamikus szociális környezetben érvényesül, melyben egyéb társadalmi, politikai, gazdasági és pszichológiai áramlatok is érvényre jutnak és kölcsönhatásba lépnek a hivatalos döntésekkel, valamint az iskolák és osztálytermek napi tevékenységével. Az oktatásügyi nyelvpolitikához kötõdõ témák kifejtésében legelõször is felhívom a figyelmet a nyelvvel kapcsolatos területeken alkalmazott eljárások néhány hiányosságára, majd kortárs politikatudósok, filozófusok és jogtudósok munkáját feldolgozva teszek kísérletet annak bemutatására, hogy a nyelvpolitikát milyen tényezõk határozzák meg: a történelmi hagyományok összetett hatásrendszere, az oktatásra ható helyi és nemzeti kormányzati struktúrák, valamint (különösképpen az elsõsorban angol nyelvet beszélõ országok többségében) az iskolába lépõ tanulók egyre inkább nemzetközivé és változatossá váló csoportjai. Az oktatásra és a nyelvoktatásra ható fõ elméletek tendenciáinak ismertetése után bemutatom, hogy e törekvések miképpen javították, illetve javíthatják a kétnyelvû oktatással kapcsolatos fogalmainkat, különös tekintettel az Egyesült Államokra. A jelen megközelítéseinek hiányosságai Az elmúlt években kezdõdött a nyelvi ideológia elméleti tematizálása önálló területként (például Bloomeart, 1999; Shieffelin, Woolard és Kroskrity, 1998). Bár a nyelvi ideológiával kapcsolatos okfejtések természetesen relevánsak a nyelvoktatásban, illetve a kétnyelvû oktatásban, ezek többnyire kimerülnek azon többségi csoporthoz tartozó egyének per- 16

15 Iskolakultúra 2004/10 Mary McGroarty: Az oktatási nyelvpolitikát befolyásoló tényezõk cepciónak leírásában, akiknek a véleményét a tömegtájékoztatás közvetíti (Silverstein, 1996), viszont kevés haszonnal szolgálnak a nyelvoktatási programokra ható oktatási döntési folyamatok megragadásakor. Nem vitás persze, hogy a közvélekedés kihat az oktatási döntéshozatalra, de ugyanez elmondható számos más tényezõrõl is: a kulturális váltásról, a strukturális tényezõkrõl és azon társadalompolitikai klímáról, melyet annak ellenére nem vettek kellõképpen figyelembe, hogy hatása nem kétségbevonhatatlan. De nem kevésbé behatároltak a közvetlenül a kétnyelvû programokat vizsgáló empirikus kutatások sem. Cummins (1999) hívta fel a figyelmet arra, hogy a kétnyelvû programok értékelésekor alkalmazott kísérletes és kvázi-kísérletes eljárások nem teljes körûek, hozzátéve, hogy ezek az oktatási siker megítélésének ugyan fontos, de korántsem minden részletre kiterjedõ aspektusait képezik. Megítélése szerint ugyanilyen lényegi, ám nemritkán elsikkadt szükséglet olyan koherens elméleti keret felállítása is, mely által lehetõvé válnék az oktatási programok és kimeneteik elméleti szempontból is megalapozott és konzisztens értékelése. Magam is úgy ítélem meg, hogy a komparatív empirikus tanulmányok fontosak, de ezek csak a történet egy részét mesélik el. Ugyanakkor tovább is vihetõ Cummins felhívása a koherens elmélet érdekében azzal, hogy az elméleti alapok kidolgozását valamennyi oktatásügyi nyelvpolitika megértése érdekében el kell végezni. Kitüntetett figyelemre érdemesek az oktatás természetére és céljára vonatkozó kérdések, mint ahogy az is, hogy milyen keretek között beszélhetünk az oktatási jogokról általában és egy bizonyos nyelven folyó oktatással kapcsolatos jogokról konkrétan. Ennek alapján belátható, hogy az oktatási nyelvi jogokra ható változó tényezõk tárgyalását össze kell kapcsolnunk a társadalmi jogokról és igényekrõl folytatott diskurzussal mely területre mind az elméleti, mind a politikai konszenzushiány jellemzõ. A nyelvpolitika értelmezésével kapcsolatos megközelítésekben gyakran tapasztalható hiányosságok sorának végén pedig a nemzetközi és nemzeten belüli viszonyok leegyszerûsített modelljeinek hallgatólagos elfogadása áll. Több kortárs nyelvpolitikai eszmefuttatás helyesen kapcsolódik a globalizáció és nyelvtanulás hatásainak kérdéseihez (Phillipson és Skutnabb-Kangas, 1999), valamint a nyelvi jogoknak emberi jogok kifejezõdéseként való meghatározásához (Phillipson, 2000; Skutnabb-Kangas és Phillipson, 1994). Az emberi jogok definíciói azonban korántsem statikusak. A huszadik század derekán megerõsödõ univerzalizációs impulzus ellenére, melynek jeles dokumentumai közé sorolható például az UNESCO Emberi Jogok Nyilatkozata, a jogok definícióiban konkrét nemzeti és kulturális dimenziók megtestesülését látjuk, melyek nem szükségszerûen egyenértékûek és nem is fordíthatóak át automatikusan az egyes társadalmi kontextusok viszonylatában. Társadalomelméleti gondolkodók szerint a globális, nemzeti és helyi tevékenységek komplex rendszert alkotnak, és az egyes tevékenységek konkrét fizikai jellegzetességei csupán töredékét alkotják a mûködést befolyásoló számtalan feltételnek. (Sassen, 1999, 1998) A jogok és igények e nemzeti és kulturális dimenziói az oktatást és azon belül a nyelvoktatást körülvevõ történelmi hagyományokban, politikai fejleményekben és jogi kodifikációkban nyilvánulnak meg napjaink kutatása pedig figyelemre méltó utakat jelölt ki a mélyben megbúvó kérdések meghatározásához. E kérdéseket az oktatásügyi nyelvpolitikához kapcsolódó kulcsfontosságú területek alapján tárgyalom a továbbiakban. A kiindulópontot a központi értékek rendszere, az oktatás szerepe, az állampolgárság természete és az oktatási döntéshozatal mechanizmusa jelenti. A központi értékek a nyelvoktatásban Az egyes országok oktatásügyi nyelvpolitikái nemcsak a nyelvvel kapcsolatos társadalmi megítélés kifejezõdései, hanem számos olyan tényezõé is, melyek látszólag nem tartanak rokonságot a nyelvvel. Ennek alapján a nyelvpolitikára ható tényezõk vizsgálatakor nem szabad szem elõl téveszteni a közbeszédet átható konkrét értékkonstellációkat. Az 17

16 Mary McGroarty: Az oktatási nyelvpolitikát befolyásoló tényezõk utóbbi két évtizedben a kutatók fölhívták a figyelmet a nyelvoktatásra ható értékdimenziókra. Sonntag és Pool (1987) megmutatta, hogy az amerikaiak túlnyomó többségében a nyelvvel kapcsolatban számos feltételezés él, függetlenül attól, hogy támogatják-e a nyelvi kisebbségeket szolgáló speciális programokat. Ilyen feltevés egyebek mellett az, hogy az angol nyelvi kompetencia szintje megmutatja az egyén nemzeti lojalitását, hogy a standard angol semleges jellegû, és az, hogy elsajátításához elégséges a megfelelõ motiváció. Ricento (1998, ) megjegyzi, hogy az USA-ban a kétnyelvû oktatás veszélybe sodor némely alapértéket, például a közös társadalmi létezésbe vetett hitet, azt a meggyõzõdést, hogy a kulturális integritáshoz elengedhetetlen a nyelvi egység, a hitet abban, hogy a Az amerikaiak túlnyomó többségében a nyelvvel kapcsolatban számos feltételezés él, függetlenül attól, hogy támogatják-e a nyelvi kisebbségeket szolgáló speciális programokat. Ilyen feltevés egyebek mellett az, hogy az angol nyelvi kompetencia szintje megmutatja az egyén nemzeti lojalitását, hogy a standard angol semleges jellegű, és az, hogy elsajátításához elégséges a megfelelő motiváció. Ricento megjegyzi, hogy az USA-ban a kétnyelvű oktatás veszélybe sodor némely alapértéket, például a közös társadalmi létezésbe vetett hitet, azt a meggyőződést, hogy a kulturális integritáshoz elengedhetetlen a nyelvi egység, a hitet abban, hogy a nyelvhasználat olyan egyéni körülmény, melyről a családon belül kell határozni, és gyöngíti azt a meggyőződést, mely szerint az etnolingvisztikus csoportokat olyan kevéssé kézzelfogható kulturális érték dolgában, mint amilyen a nyelv, semminemű speciális védelem nem illeti meg. nyelvhasználat olyan egyéni körülmény, melyrõl a családon belül kell határozni, és gyöngíti azt a meggyõzõdést, mely szerint az etnolingvisztikus csoportokat olyan kevéssé kézzelfogható kulturális érték dolgában, mint amilyen a nyelv, semminemû speciális védelem nem illeti meg. Smolicz (1980, 1991) a többnyelvûség tárgyalásában az ezzel összefüggõ központi érték fogalmát a nyelvre alkalmazta. Megjegyezte, hogy egyes etnikai csoportokban erõsebb a nyelvcentrikusság, mint másokban, és bizonyos országokban egyéb kulturális tényezõk (például egy adott vallás, valamely társadalmi struktúra vagy faji affiliáció) a nyelvnél központibb szereppel bírnak. (1991, 38.) A nyelvi tényezõkkel kapcsolatos okfejtésekre további ideológiai áramlatok is hatnak. Tollefson például kijelenti, hogy a legtöbb országban, így az USA-ban is, a nyelvvel kapcsolatos vitákat az egyenlõségre és a nemzeti egységre való hivatkozás jellemzi. (2000, 17.) E hivatkozások erejérõl, valamint az ezekkel együtt jelentkezõ, egymással versengõ, a nyelvpolitikát alakító diskurzusokról a továbbiakban bõvebben is lesz szó. Az értékorientáció nem statikus, hanem eltérõ mértékben és különbözõ módokon reagál a társadalmi körülményekben végbemenõ változásokra. Ezért ahhoz, hogy az USA nyelvpolitikájára ható értékekrõl ítéletet alkothassunk, elõször is meg kell határoznunk a központi értékeket és ez értékek változásaira ható erõvonalakat. Yankelovich (1994) a második világháború óta végzett közvélemény-kutatási eredményeket elemezve tizenegy olyan értéket rendszerezett, melyeket az amerikaiak többsége magáénak vall: szabadság, jog elõtti egyenlõség, egyenlõ lehetõségek, igazságosság, teljesítmény, hazafiasság, demokrácia, a közösség iránti figyelem, vallás, szerencse és az amerikaiak kivételessége. (23 24.) Ezen kívül tizenhat olyan területet is körvonalazott, melyen az utóbbi ötven év során, a szerzõ állítása szerint elsõsorban a viszonylagos jólét miatt, változások következtek be. A nyelvpolitika szempontjából legfontosabb változásokat a pluralizmus hangsúlyosabb elfogadása és az egyén különlegességét kifejezésre juttató választásra és indi- 18

17 Iskolakultúra 2004/10 Mary McGroarty: Az oktatási nyelvpolitikát befolyásoló tényezõk vidualizmusra esõ nagyobb hangsúly jelenti. (1994, 22.) A pluralizmus hangsúlyosabbá válása azonban korántsem járt együtt azzal, hogy erõsödött volna a társadalmi összhang, mivel a nagyobb mérvû pluralizmus hozzáértõbb vezetést igényelne és mert a társadalmi viszonyokat strukturáló intézmények, különösen az iskolarendszer és az igazságszolgáltatás, nem mûködnek megfelelõen. (1994, 31.) Itt kell azt is megjegyezni, hogy mint Mansbridge (1997, ) kifejti, az utóbbi három évtizedben megnövekedtek a kormányzati tevékenységgel szemben támasztott elvárások az Egyesült Államokban, bár ezzel nem járt együtt az adóemelés támogatottsága, ami pedig elengedhetetlen lenne az igények megvalósulásához és így az értékkonfliktusok által már amúgy is befolyásolt helyzetet a gazdasági kényszer tovább bonyolítja. Mások is jelezték, hogy a fejlett ipari társadalmakban, Európában, Észak-Amerikában és Japánban a materialista megközelítést a posztmaterialista váltja fel. Inglehart (1990) különbözõ korosztályok körében, tizenhat országban gyûjtött adatokra hivatkozva dokumentálta, hogy az államhatalom fontosságát a nagyobb egyéni autonómia helyettesíti ezekben a politikai kultúrákban. Egy ilyen jellegû változás a modern demokrácia kialakulásához vezet és együtt jár a politikában való tömeges részvétellel, valamint a demokratikus intézményeket körülvevõ széleskörû támogatással. Ezekben a társadalmakban jelentõs az oktatás hatása az egyéni jólétre, és azt ebben egyedül a vallásosság elõzi meg: Valószínûleg az oktatás a legfontosabb tényezõ a fejlett ipari társadalmakban az egyéni életpályát illetõen, mivel az oktatás szintje behatárolja az életpályák körét, az egyén jövedelmi viszonyait, az egyén társadalmi megbecsültségét, és egy életen át kihat kommunikációs hálózatára is. (1990, ) Nem csoda, hogy a személyes elõrehaladásban az oktatás lényeges momentum. A témába vágó az USA-t, Kanadát és Mexikót érintõ összehasonlító vizsgálatok is megerõsítik a posztmaterialista megközelítés elõtérbe kerülését a materialista hátrányára, és három olyan tendenciát jelölnek ki, melyeknek nemcsak az oktatásra, hanem azon keresztül a társadalmi rendszerekkel összefüggõ nyelvválasztásra is hatásuk lehet. Elõször: csökken a kormányhivatalokba és más hagyományosan hivatali státussal bíró intézményekbe (például az egyházakba, iskolába, a jogrendszerbe) vetett bizalom. Másodszor: csökken az elit hatalom elfogadásának szintje. És harmadszor: a politikai folyamatokban nagyobb részt vállalnak és nemritkán konkrét döntésekkel kapcsolatban határozott fellépés jár együtt, egy bizonyos politikai párt álláspontjának támogatása helyett. (Inglehart, Nevitte és Basaòez, 1996, 168.) Nincs ugyan egyetértés atekintetben, hogy a posztmodern, posztmaterialista fejlõdési irány nagyobb jóléthez vezetne, még akkor sem, amikor növekednek a jövedelmek, de az oktatásnak a munkaerõpiacon megjelenõ hatását (mint korunkban az élettel való megelégedettség egyik elemét) még az oktatás és az egyéni boldogság közt pusztán eseti kapcsolatot feltételezõk sem tagadják. Az oktatás célja Vajon a nyelvoktatási programok egyedüli vagy legfontosabb célja a munkahelyi lehetõségek megteremtése? Mind az elméletben, mind a gyakorlatban vitatott ez a kérdés. A folytonosság érdekében valamennyi társadalom biztosítja az oktatást az ifjú nemzedéknek. A társadalomfilozófus Michael Walzert idézve az oktatás a társadalmi túlélés programja, melynek mibenléte mindig az adott társadalomtól függ. (1983, 197.) Ennek ellenére egy adott demokratikus országban az oktatás nem pusztán a létezõ társadalmi berendezkedés reprodukcióját szolgálja és nem is szabad, hogy így legyen. Walzer és más, a társadalmakra koncentráló kutatók nézete szerint az oktatás a tanulók különbözõ módokon megnyilvánuló tehetségének és képességeinek felismerését és ápolását is szolgálja. Azokban a társadalmakban, ahol, mint Walzer fogalmaz, az egyszerû egyenlõség a cél, valamennyi tanulónak ugyanazt a tananyagot kell elsajátítania. Ezzel ellentétes az 19

18 Mary McGroarty: Az oktatási nyelvpolitikát befolyásoló tényezõk a megközelítés, mely azokra a társadalmakra jellemzõ, ahol az aktív pluralizmus jut érvényre (ez Walzer rendszerében a komplex egyenlõség ): a tanulókat itt arra ösztönzik, hogy miután elsajátították az általános mûveltséget, haladják azt meg az egyéni érdeklõdést és készségeket figyelembe vevõ célok elérése érdekében. Nem hagyható szó nélkül, hogy ebben a rendszerben az egyenlõség fogalma központi helyet foglal el mint ahogyan a Tollefson (2000) által bírált nyelvpolitikai keretben is. Az oktatásban feszültség mutatkozik a Walzer-i terminológia szerinti közvetlen reprodukció és a közvetített oktatás között elõbbi a társadalmi és kulturális tudással és gyakorlattal, utóbbi azzal a párbeszéddel kapcsolatos, melyben a tanulók azt sajátítják el, hogyan fogalmazzák meg az õket érdeklõ kérdéseket és ennek folyamán az önálló gondolkodásra való képességet. A közvetített oktatás régebben csak kevesek kiváltsága volt olyan szülõk gyermekeié, akik felkutatták ezeket a lehetõségeket és meg is tudták ezeket fizetni. Igazságos társadalmakban ez minden olyan személyt megilletne, aki ebbõl hasznot húzhat, mindazokat, akik majdan mint állampolgárok tevékenykednek. Az oktatás ilyen állampolgári értelmezése újabb kérdéseket vet fel, és természetesen nincs egyetértés ezekben sem. Így, mivel ez a megközelítés a személyes autonómia kialakítását és támogatását tûzi ki célul, és azt, hogy közmegegyezésen alapuljanak a döntések, egyben olyan oktatási folyamatokat is feltételez, melyek nem mindig szolgálnak végsõ válaszokkal és nem mindig ugyanoda jutnak el. Ebbõl pedig az következik, hogy az ilyen jellegû oktatás sokakat zavarba ejt nem véletlenül. A tanulók ezáltal ugyanis potenciálisan a status quo-t kérdõjelezik meg. Az ily módon meghatározott állampolgári oktatás mindazonáltal a nagy és összetett demokratikus országok feszültségeit és dinamizmusát tükrözi. A filozófus Bernard Dauenhauer, az állampolgársági elmélet egy másik képviselõje megjegyzi, hogy sok demokratikus állam oktatási gyakorlatát jellemzi az egymással versengõ igények feszültsége. Például: az az igény, hogy a fenntartsák a társadalom egységességét és az, hogy az oktatás tükrözze és tartsa is tiszteletben a sokszínûséget. (1996, 147.) Az õ elgondolása szerint az oktatás egyik fõ célja nem e feszültség megszüntetése vagy figyelmen kívül hagyása, hanem ellenkezõleg: a fenntartása mivel az oktatás azon társadalmi intézmények egyike, melyek a népesség nagy hányadára gyakorolnak hatást. Amennyiben az oktatás e két igény közt fenn tudja tartani a feszültséget, lehetõvé válik a társadalmi folytonosság, miközben elhárul a társadalmi dezintegráció veszélye egyfelõl és a homogenitásé másfelõl. (1996, 147.) Hozzáteszi azonban a szerzõ, hogy az oktatás ebben az értelmezésben sem mentes a morális ítéletek és értékelések alól: a megfelelõnek nevezhetõ demokratikus oktatás nem lehet teljesen közömbös abban a kérdésben, milyen is a követendõ életmód. (1996, 149.) A közoktatás ugyan nem részesíthet elõnyben egyetlen vallási elvet sem, ám az erkölcsi értékek tekintetében mégis számos kulturális preferenciát tükröz. Mindazonáltal vitatott, milyen mértékben támogassa az oktatás a szkeptikus, kritikai megközelítéseket. A hagyománykövetõk szerint például aggályos lehet, ha a túlzottan progresszív oktatás miatt a gyermekek megkérdõjelezik a szülõi vagy más tradicionális hatalmat. (Kymlicka és Norman, 1995, ) Itt ismét az értékeknek az oktatásban betöltött szerepével találjuk szemközt magunkat. Mint számos társadalomtudós kifejti, a felnõtt állampolgárt nevelõ oktatás megköveteli, hogy a tanulók és tanáraik felismerjék motivációjukat és szembesüljenek velük, védjék meg azokat az egyes tevékenységek során. Ez a nézet vezet el az oktatási gyakorlat megfigyelésének kérdéséhez. Walzer-nak a közvetített oktatással kapcsolatos modellje (melyben a tanulók aktív részesei a kérdésfeltevésnek és körülményeik megvizsgálásának) párhuzamba állítható a valamennyi szinten elérendõ osztálytermi reformokért síkra szállók nézeteivel. Goodlad (1984) harmincnyolc amerikai középiskolában végzett óramegfigyeléseket. Adatai azt mutatták, hogy szinte valamennyi tárgyat az órák túlnyomó többségében a közvetlen továbbítási modell szerint oktatták a tanárok elõadást tartottak a tankönyvek anyagából, amit az- 20

19 Iskolakultúra 2004/10 Mary McGroarty: Az oktatási nyelvpolitikát befolyásoló tényezõk tán az erre épülõ felmérés követett. Aktív részvételrõl az órák elenyészõ hányadában volt szó tanulók és tanárok alig mentek túl a tankönyvi anyagon involváló, felfedezéssel kecsegtetõ diszkussziókban. Az oktatásnak inkább a továbbítási modellje került felszínre a legutóbbi nagy volumenû, szisztematikusan végzett, a kétnyelvû oktatás és az angol mint második nyelv oktatásának általános iskolai programjait vizsgáló felmérésben is. (Ramírez, 1992) Cummins (1999) megállapította, hogy a magas oktatási színvonal elérése érdekében nem elég, hogy a kétnyelvû programokat két nyelven tartsák azaz, hogy valóban kétnyelvûek legyenek, az is elengedhetetlen, hogy az oktatás hatékony és állásfoglalásra késztetõ legyen. Ezért a kétnyelvû programok részeit képezik ugyan a minõségi aspektusok, de azok nem korlátozódhatnak az oktatás nyelvére. Az oktatás minõségének alapvetõ kritériumai a következõk: a tanterv minõsége; az ezt támogató anyagok, oktatási módszerek és tevékenységek; valamint a mérés részletessége és autentikussága. (Brisk, 1998) Az alábbiakban mindhárom területet mélyebb vizsgálatnak vetem alá. A nyelvpolitika és az állampolgárság összefüggése A kortárs filozófiában az oktatást mint állampolgárok nevelését értelmezik. A gyermekek vagy a kultúrába újonnan érkezõk, tehát azok számára, akik nem teljes jogú felnõtt polgárok, az állampolgárság ilyen foglalatának fontos következménye van a rendelkezésre álló oktatási lehetõségek terén, illetve azok tekintetében, melyek nem elérhetõk. A következõkben azt a kérdést járom körül, hogy miképpen kapcsolódnak a nyelvoktatási politikák az állampolgársághoz a polgárrá válás formális követelményein túl (melyek közt számos országban, ahol az angol a hivatalos nyelv, ott találjuk az elemi szintû beszélt angol megértésének képességét) kitérek az implicit elvárásokra is, az állampolgárságot mint az egyetlen olyan társadalmi szerepet tekintve, amely valamennyi felnõtt sajátja. A nyelvpolitikát érintõ társadalomelméletek az állampolgárság különbözõ felfogásait taglalják ezek mégis sokszor háttérbe szorulnak. Az állampolgárság jogi meghatározása az elhatárolás és tagsági helyzet fogalmait idézi elénk amelyet tehát valamely mértékben egy ismert nemzeti hivatal igazol, arra a kérdésre adott egyszerû igen/nem válaszként, hogy egy személy egy adott ország polgára-e vagy sem. Manapság azonban jó néhány emberrõl elmondható, hogy képlékeny és többrétegû identitással rendelkezik. (Benhabib, 1997) Ilyenek például a második nyelvet elsajátítók és használók, ám a nyelvtanárok szakmai megnyilvánulásai mégis inkább az egyszerû dichotómiára utalnak. (Harklau, 2000) Az állampolgársági státussal kapcsolatos jogok követelése vita tárgyává vált napjaink egyre nemzetközibbé váló globalizációs mozgalmaiban és a tudósok még a kettõs vagy többes állampolgársági eljárás reformját is szükségesnek látják. (Schuck, 1998; Kymlicka, 1995, 1996) Némely szociológus (például Portes, 1997) szerint az Egyesült Államokba újonnan érkezõ bevándorlókat idõnként elszigetelt miliõ fogadja vagy éppen az életben maradás gazdasági kihívásaira adott kreatív, nemzetköztes válaszadás. Seyla Benhabib, politikai filozófus megállapítja: A globalizáció által elõtérbe kerültek az emberi jogok és a szuverén közösségek iránti igény között fennálló ellentétek (1999, 710.) és hozzáteszi, hogy a külföldiek, honosítottak és letelepedési engedéllyel rendelkezõk az államközösség, valamint a jogrendszer, a normák és az ilyen eljárásokkal kapcsolatos szabályzatok keretein belül megfogalmazott állampolgársági és honosítási követelései központi jelentõségû társadalmi gyakorlatként értelmezendõk, ami valójában az emberi jogok és szuverenitás normatív kuszaságáról tesz tanúbizonyságot. (711.) Csak úgy lehetséges annak eldöntése, hogy az oktatás, és ezen belül egy adott nyelven történõ oktatás valamennyi állampolgár joga-e, ha számba vesszük az oktatással kapcsolatos konkrét folyamatokat, gyakorlatot. E folyamatok vizsgálata pedig azzal az eredménnyel jár, hogy az Egyesült Államokban az értelmezés szerint minden gyermek, aki 21

20 Mary McGroarty: Az oktatási nyelvpolitikát befolyásoló tényezõk egy adott földrajzi területen él, jogosult az oktatásban való részvételhez. Amerikai bíróságok határozata megerõsítette, hogy a közoktatásban való részvételre jogosult valamennyi gyermek, aki az ország lakója és ezáltal elérhetõvé tették a közoktatási szolgáltatásokat bármely gyermek számára (a korábbi kizáró rendelkezések jogi feloldása révén). A Plyler-Doe perben 1982-ben született legfelsõbb bírósági idevonatkozó határozat hatályon kívül helyezte a döntés kapcsán a nemzetközi jogot annak ellenére, hogy az alperesek egy ezzel összefüggõ perben amellett érveltek, hogy már az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is törvénybe iktatta az ingyenes közoktatáshoz való jogot. Ehelyett a döntés az amerikai Alkotmány egyenlõ védelemrõl szóló passzusára hivatkozott, és így az Egyesült Államokban szélesebb körben irányadónak tartott jogi alapot teremtett az oktatásban való részvétel ügyében. (Jacobson, 1996, 101.) Ezek után nem meglepõ, hogy az oktatásnak az Alkotmányhoz való kötése azt szolgálta, hogy az 1980-as évek elejére jellemzõ relatíve konzervatívabb társadalmi közegben igazolja az oktatási ellátást. A kortárs társadalomelméletben jelenleg heves viták folynak arról, milyen mértékben képesek a többségi hatalomra épülő demokráciák a pluralizmus megjelenítésére a politika és a tettek mezején. Talán nem érdektelen rámutatni a vita egyes aspektusaira, különösképpen a negatív és pozitív szabadságok koncepciójára, mivel ez a kérdéskör döntő az oktatáspolitika színterén. Az oktatásügyben gyakran kemény politikai dilemmák tükröződnek az alternatívákban, s ezek a dilemmák Galston szerint a legnehezebben megoldhatóak: a választás nem a jó és a rossz, hanem az egyik és a másik jó között áll fenn : az alternatívákat az egyes, jónak látott döntések jelentik. Ezzel ellentétben egyéb társadalmi jogok, mint például a jóléttel kapcsolatosak az Egyesült Államokban sosem élveztek széles körû támogatottságot s azokat nem is adták meg automatikusan az újonnan érkezetteknek, kivéve bizonyos csoportokat (például kubai vagy vietnami menekültek), õk ugyanis a törvényhozás idevonatkozó döntései alapján speciális státusra tarthattak igényt. (McGroarty, 1996) Részben az állampolgárok jogainak konkrét megközelítése tükrözõdik az egyéneket és csoportokat megilletõ szolgáltatásokhoz való jog természetében és mértékében. Ezek alapvetõen a fennálló politikai rendszerek által meghatározottak. (Aleinikoff és Klusmeyer, 2000) Janoski (1998) az állampolgári jogok négy általános típusát különbözteti meg erre vonatkozó széleskörû tanulmányában: a jogrendszerrel kapcsolatosakat (például az egyenlõ elbánáshoz való jog, a szólásszabadságot kimondó jog, a tulajdonhoz való jog); politikai jogokat (szavazati jog, hivatal betöltésének joga, pártalapítási és pártba való belépés joga); társadalmi jogokat ( valamely képességet lehetõvé tevõ jogok, mint az egészségügyi ellátáshoz való jog, a lehetõségek joga, mint például az oktatásban való részvételhez fûzõdõ jog); és részesülési jogokat (a munkabiztonsághoz kötõdõ jog, a kollektív alku joga). (31.) E jogok kialakulása történelmileg eltéréseket mutat, és a világ fejlett ipari társadalmaiban más- és más módon érvényesülnek a történelmi tényezõk és a politikai berendezkedés eltérései miatt, aszerint, hogy egy adott ország rendszere inkább hagyományos (például Németország, Franciaország vagy Belgium), liberális (Ausztrália, Kanada, Japán, Egyesült Államok) vagy szociáldemokrata (Svédország, Norvégia, Dánia). Az egyes országokra jellemzõ jogtípusok nem határozhatók meg azonos mértékkel (206.) és ezért a teljesen egzakt, állampolgári jogokat górcsõ alá vevõ nemzetközi összehasonlítás nehézségekbe ütközik. Janoski szerint mégsem lehetetlen az ilyen összevetés, amennyiben az országokat a jogok relatív típusai alapján állítjuk rangsorba, ezt követõ- 22

Kézikönyv a Wir lernen Deutsch 6. tanításához

Kézikönyv a Wir lernen Deutsch 6. tanításához ANGELI ÉVA Kézikönyv a Wir lernen Deutsch 6. tanításához Nemet kk 6.indd 1 2014.07.15. 7:35:40 Szerző ANGELI ÉVA Szerkesztette HORVÁTH KORNÉLIA Kapcsolódó kerettanterv EMMI kerettanterv 51/2012.(XII.21.)

Részletesebben

Ökoiskola. Ökoiskolaság és szakképzés

Ökoiskola. Ökoiskolaság és szakképzés Ökoiskola Ökoiskolaság és szakképzés Réti Mónika Varga Attila Ökoiskolaság és szakképzés A bevezetõ szövegek szinte mindig általánosságokról szólnak, és emiatt nagy a veszélye annak, hogy csak a felszínt

Részletesebben

Iktatószám: 41- /2008. Tárgy: Tájékoztató a 2007. évi Országos Kompetencia-mérés hódmezővásárhelyi eredményéről

Iktatószám: 41- /2008. Tárgy: Tájékoztató a 2007. évi Országos Kompetencia-mérés hódmezővásárhelyi eredményéről Iktatószám: 41- /2008. Tárgy: Tájékoztató a 2007. évi Országos Kompetencia-mérés hódmezővásárhelyi eredményéről Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének Tisztelt Közgyűlés! Az oktatási rendszer

Részletesebben

Fertõ Imre: Az agrárpolitika modelljei. Osiris tankönyvek. Osiris Kiadó, Budapest, 1999, 200 oldal

Fertõ Imre: Az agrárpolitika modelljei. Osiris tankönyvek. Osiris Kiadó, Budapest, 1999, 200 oldal KÖNYVISMERTETÉS Közgazdasági Szemle, XLVII. évf., 2000. december (1027 1031. o.) Fertõ Imre: Az agrárpolitika modelljei Osiris tankönyvek. Osiris Kiadó, Budapest, 1999, 200 oldal Fertõ Imre könyvének nincs

Részletesebben

HELYZETKÉP A SZLOVÁKIAI MAGYAR KÖZOKTATÁSRÓL. A Szlovákiai Magyar Oktatási Fórum konferenciájának anyaga

HELYZETKÉP A SZLOVÁKIAI MAGYAR KÖZOKTATÁSRÓL. A Szlovákiai Magyar Oktatási Fórum konferenciájának anyaga HELYZETKÉP A SZLOVÁKIAI MAGYAR KÖZOKTATÁSRÓL A Szlovákiai Magyar Oktatási Fórum konferenciájának anyaga ÖSSZEÁLLÍTOTTA HODOSSY GYULA Lilium Aurum, 2002 ISBN 80-8062-146-2 HELYZETKÉP A SZLOVÁKIAI MAGYAR

Részletesebben

I. INTÉZMÉNYI ADATOK II. BEVEZETÉS

I. INTÉZMÉNYI ADATOK II. BEVEZETÉS I. INTÉZMÉNYI ADATOK Az intézmény neve: Baross Gábor Általános Iskola Székhelye: Budapest, XXII. Dózsa György út 84-94. Fenntartó: Budapest, XXII. kerület Önkormányzata Működési terület: általános iskola

Részletesebben

környezet megteremtésérõl, amelyben a hallgatag kisgyermeket megszólítják,

környezet megteremtésérõl, amelyben a hallgatag kisgyermeket megszólítják, Útmutató a szülõknek A kilencvenes évek elején a kisgyermekek, óvodások nevelésével foglalkozó hasznos és tanulságos angol könyv szerzõje külön fejezetet szánt az átlagostól eltérõen fejlõdõ gyermekeknek.

Részletesebben

Technológiai Elôretekintési Program EMBERI ERÔFORRÁSOK

Technológiai Elôretekintési Program EMBERI ERÔFORRÁSOK Technológiai Elôretekintési Program EMBERI ERÔFORRÁSOK Az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság döntése alapján 1998-ban átfogó elemzés kezdôdött Technológiai Elôretekintési Program (TEP) néven. A program

Részletesebben

AKárpát-medencében élõk munkaerõpiaci helyzete és az õket érõ

AKárpát-medencében élõk munkaerõpiaci helyzete és az õket érõ CSÁKÓ MIHÁLY Az ezredforduló munkaerõpiaci kihívásai a Kárpát-medencében 1 Bevezetés: a kérdés, jelentõsége, megközelítése AKárpát-medencében élõk munkaerõpiaci helyzete és az õket érõ kihívások két szempontból

Részletesebben

Nemzetközi konferencia a közszolgálatban foglalkoztatottak életpálya-rendszerér l

Nemzetközi konferencia a közszolgálatban foglalkoztatottak életpálya-rendszerér l Nemzetközi konferencia a közszolgálatban foglalkoztatottak életpálya-rendszerér l 2001. december 10. Szerkeszt : Szathmári Gábor Kiadja a Szakszervezetek Együttm ködési Fóruma (SZEF) Felel s kiadó: Dr.

Részletesebben

Szakképzés a szakképzés fõáramán kívül

Szakképzés a szakképzés fõáramán kívül 278 fogyatékos fiatalok Szakképzés a szakképzés fõáramán kívül Az iskola, igen, ki kell mondani kényszerintézmény, hiszen alapja a tankötelezettség. Olyan viszonylagos védettséggel bíró társadalmi intézmény,

Részletesebben

III. KÖVETKEZTETÉSEK

III. KÖVETKEZTETÉSEK III. KÖVETKEZTETÉSEK Bogdán Andrea Monica Cãluºer Olimpia Moºteanu Salat Levente A nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó elõírások gyakorlatba ültetése a közintézmények szintjén Bevezetés Az Etnokulturális

Részletesebben

S zlovákiában azok a települések számítanak szórványnak, amelyekben a magyar

S zlovákiában azok a települések számítanak szórványnak, amelyekben a magyar Lampl Zsuzsanna NEMZETI IDENTITÁS TÖMBBEN ÉS SZÓRVÁNYBAN S zlovákiában azok a települések számítanak szórványnak, amelyekben a magyar nemzetiségû lakosság részaránya nem éri el a tíz százalékot, viszont

Részletesebben

Állampolgári Tanácskozás a bevándorlók integrációjáról

Állampolgári Tanácskozás a bevándorlók integrációjáról Állampolgári Tanácskozás a bevándorlók integrációjáról ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY Készítették: Göncz Borbála Király Gábor Klenner Zoltán Lengyel György Melegh Attila Tóth Lilla Várnagy Réka Vépy-Schlemmer

Részletesebben

Vári Péter-Rábainé Szabó Annamária-Szepesi Ildikó-Szabó Vilmos-Takács Szabolcs KOMPETENCIAMÉRÉS 2004

Vári Péter-Rábainé Szabó Annamária-Szepesi Ildikó-Szabó Vilmos-Takács Szabolcs KOMPETENCIAMÉRÉS 2004 Vári Péter-Rábainé Szabó Annamária-Szepesi Ildikó-Szabó Vilmos-Takács Szabolcs KOMPETENCIAMÉRÉS 2004 2005 Budapest Értékelési Központ SuliNova Kht. 2 Országos Kompetenciamérés 2004 Tartalom 1. Bevezetés...4

Részletesebben

3.1. Alapelvek. Miskolci Egyetem, Gyártástudományi Intézet, Prof. Dr. Dudás Illés

3.1. Alapelvek. Miskolci Egyetem, Gyártástudományi Intézet, Prof. Dr. Dudás Illés 3. A GYÁRTERVEZÉS ALAPJAI A gyártervezési folyamat bemutatását fontosnak tartottuk, mert a gyártórendszer-tervezés (amely folyamattervezés) része a gyártervezési feladatkörnek (objektumorientált tervezés),

Részletesebben

F. Dárdai Ágnes Kaposi József

F. Dárdai Ágnes Kaposi József FDÆrdai`-KaposiJ_ProblØmaorientÆlt.qxp 2008.07.03. 6:02 Page 353 353 F. Dárdai Ágnes Kaposi József A PROBLÉMAORIENTÁLT TÖRTÉNELEMTANÍTÁS ÉS A FEJLESZTÕFELADATOK BEVEZETÉS A 20. század második feléhez,

Részletesebben

Miért van szükség közigazgatási minimumra?

Miért van szükség közigazgatási minimumra? Dr. Dudás Ferenc közigazgatási elemzõ, az MKKSZ szakmapolitikai vezetõje, a KözigPress fõszerkesztõje Miért van szükség közigazgatási minimumra? Iránymutató és példaadó Mesterek után mindig nehéz szólni.

Részletesebben

15. BESZÉD ÉS GONDOLKODÁS

15. BESZÉD ÉS GONDOLKODÁS 15. BESZÉD ÉS GONDOLKODÁS 1. A filozófiának, a nyelvészetnek és a pszichológiának évszázadok óta visszatérô kérdése, hogy milyen a kapcsolat gondolkodás vagy általában a megismerési folyamatok és nyelv,

Részletesebben

Az Országgyûlés 1993 júniusában közel 100%-os többséggel

Az Országgyûlés 1993 júniusában közel 100%-os többséggel KUTATÁS KÖZBEN PAVLOVICS ATTILA GYUROK JÁNOS Kisebbségek érdekképviselet Pécsi regionális tapasztalatok Az Országgyûlés 1993 júniusában közel 100%-os többséggel elfogadta 1 a nemzeti és etnikai kisebbségek

Részletesebben

szövegértésük, az átlagosnál gyengébb a kommunikációs képességük, kevés támogatást, biztatást kapnak a szülői háttértől. Mindezek tükrében az

szövegértésük, az átlagosnál gyengébb a kommunikációs képességük, kevés támogatást, biztatást kapnak a szülői háttértől. Mindezek tükrében az IDEGEN NYELV A szakiskolai program keretében a 9 11. évfolyamban minden tanuló számára kötelező egy idegen nyelv tanulása. A hatékonyság szempontjából célszerű azt a nyelvet választani, amellyel való ismerkedést

Részletesebben

A minõségbiztosítás konfliktusai az iskolavezetésben

A minõségbiztosítás konfliktusai az iskolavezetésben Iskolakultúra 1999/6 7 Hoffmann X Rózsa A minõségbiztosítás konfliktusai az iskolavezetésben A mögöttünk álló év legtöbbször hallott-olvasott, oktatásüggyel kapcsolatos kifejezése minden bizonnyal a minőségbiztosítás

Részletesebben

1 SZÛCS TIBOR A MAGYAR VERS KETTÕS NYELVI TÜKÖRBEN: NÉMET ÉS OLASZ FORDÍTÁSOKBAN 2 3 SEGÉDKÖNYVEK A NYELVÉSZET TANULMÁNYOZÁSÁHOZ 64. SZÛCS TIBOR A MAGYAR VERS KETTÕS NYELVI TÜKÖRBEN: NÉMET ÉS OLASZ FORDÍTÁSOKBAN

Részletesebben

Az SVKI stratégiai és védelmi kutatócsoportja

Az SVKI stratégiai és védelmi kutatócsoportja NB03_bel.qxd 2009.04.08 5:43 du. Page 70 70 NEMZET ÉS BIZTONSÁG 2009. ÁPRILIS Karácsony Veronika Nõk a haderõben, 2008 Az SVKI stratégiai és védelmi kutatócsoportja 2008 õszén kérdõíves vizsgálatot folytatott,

Részletesebben

A VIDÉK JÖVÕJE AZ AGRÁRPOLITIKÁTÓL A VIDÉKPOLITIKÁIG

A VIDÉK JÖVÕJE AZ AGRÁRPOLITIKÁTÓL A VIDÉKPOLITIKÁIG A VIDÉK JÖVÕJE AZ AGRÁRPOLITIKÁTÓL A VIDÉKPOLITIKÁIG Halmai Péter, Csatári Bálint, Tóth Erzsébet (Szent István Egyetem, MTA Regionális Kutató Központ, Agrárgazdasági Kutatóintézet) 1 Vezetõi összefoglaló

Részletesebben

Bolonyai Gábor (szerk.): Antik szónoki gyakorlatok Hamp Gábor: Kölcsönös tudás Kárpáti Eszter: A szöveg fogalma

Bolonyai Gábor (szerk.): Antik szónoki gyakorlatok Hamp Gábor: Kölcsönös tudás Kárpáti Eszter: A szöveg fogalma Í R Á S 1. 0 További olvasnivaló a kiadó kínálatából: Bolonyai Gábor (szerk.): Antik szónoki gyakorlatok Hamp Gábor: Kölcsönös tudás Kárpáti Eszter: A szöveg fogalma Blaskó Ágnes Hamp Gábor Í R Á S 1.

Részletesebben

Építőipari Szakképző Iskolája 9024 Győr, Nádor tér 4.

Építőipari Szakképző Iskolája 9024 Győr, Nádor tér 4. A Győri Műszaki SZC Gábor László Építőipari Szakképző Iskolája 9024 Győr, Nádor tér 4. Győr, 2015. július 1. 1 Tartalomjegyzék 1. A választott kerettanterv megnevezése...4 1.1. Célok, feladatok...4 1.2.

Részletesebben

3/23/2014. HEM labor. Szentes Erzsébet Sapientia - EMTE

3/23/2014. HEM labor. Szentes Erzsébet Sapientia - EMTE HEM labor Szentes Erzsébet Sapientia - EMTE 2014 a formális álláskeresés során inkább a hagyományosabb eszközrendszert (hirdetés, telefonálás, munkaügyi központ, esetleg munkaközvetítő iroda) használja

Részletesebben

szeptember vége tanmenetek havonta foglalkozási naplók vezetése 3-4 havonta

szeptember vége tanmenetek havonta foglalkozási naplók vezetése 3-4 havonta ÉRTÉKELÉS A szuhakállói Gárdonyi Géza Általános Iskola Minõségirányítási Programjának végrehajtásáról Intézményünk szülõi szervezete 26. július 3-án, nevelõtestülete 26. július 4-én értékelte a Minõségirányítási

Részletesebben

Kerettanterv a szakiskolák számára

Kerettanterv a szakiskolák számára 1. melléklet a /2014. ( ) EMMI rendelethez Kerettanterv a szakiskolák számára Célok, feladatok A szakiskolai képzés különös hangsúlyt helyez arra, hogy a tanítási-tanulási folyamat megalapozza és továbbfejlessze

Részletesebben

VIZUÁLIS KULTÚRA 1-2

VIZUÁLIS KULTÚRA 1-2 VIZUÁLIS KULTÚRA 1-2 A vizuális nevelés legfőbb célja, hogy hozzásegítse a tanulókat a látható világ jelenségeinek, a vizuális művészeti alkotásoknak mélyebb átéléséhez, értelmezéséhez, környezetünk értő

Részletesebben

Számítógépes adatrögzítő

Számítógépes adatrögzítő Számítógépes adatrögzítő szakmai program tanulásban akadályozottak számára 31 346 02 számú részszakképesítés Benedek Elek EGYMI Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola 1201 Budapest, Magyarok Nagyasszonya

Részletesebben

A tanulás affektív tényezõi. Józsa Krisztián. Fejes József Balázs

A tanulás affektív tényezõi. Józsa Krisztián. Fejes József Balázs 8. A tanulás affektív tényezõi Józsa Krisztián Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet Fejes József Balázs Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet Bloom tanulással-tanítással kapcsolatos

Részletesebben

A társadalmi kirekesztõdés elleni küzdelem az EU új tagállamaiban 1

A társadalmi kirekesztõdés elleni küzdelem az EU új tagállamaiban 1 JUHÁSZ GÁBOR TALLER ÁGNES A társadalmi kirekesztõdés elleni küzdelem az EU új tagállamaiban 1 A tanulmány nyolc új kelet-közép-európai EU-tagállam társadalmi befogadásról szóló nemzeti cselekvési tervein

Részletesebben

Melykóné Tõzsér Judit. Iskolai könyvtárak a szakfelügyelet tükrében KÖNYVTÁR

Melykóné Tõzsér Judit. Iskolai könyvtárak a szakfelügyelet tükrében KÖNYVTÁR KÖNYVTÁR Melykóné Tõzsér Judit Iskolai könyvtárak a szakfelügyelet tükrében 24 A vesztesekkel történnek a dolgok. A gyõztesek maguk alakítják azt! Csath Magdolna A címben jelzett tartalom többféle megközelítést

Részletesebben

Papp Z. Attila. életre, ha a döntéshozók valamilyen módon vagy szinten figyelembe vennék ezeket.

Papp Z. Attila. életre, ha a döntéshozók valamilyen módon vagy szinten figyelembe vennék ezeket. Papp Z. Attila A határon túli magyarok oktatási kérdései a kilencvenes évek során jobbára politikai, szimbolikus problémaként jelentkeztek, az oktatás egyfajta szenvedéstörténet részeként, mint a megmaradás

Részletesebben

A közép-kelet-európai akadémiák együttmûködésérõl

A közép-kelet-európai akadémiák együttmûködésérõl A közép-kelet-európai akadémiák együttmûködésérõl Szlovák magyar együttmûködés I. KÖZÖS TUDOMÁNYPOLITIKAI LEHETÕSÉGEK ÉS GONDOK Az uniós tagság közös elõnyei Piacgazdaság és az állami fenntartású kutatásszervezet

Részletesebben

SZÉKESFEHÉRVÁRI KOSSUTH LAJOS ÁLTALÁNOS ISKOLA

SZÉKESFEHÉRVÁRI KOSSUTH LAJOS ÁLTALÁNOS ISKOLA SZÉKESFEHÉRVÁRI KOSSUTH LAJOS ÁLTALÁNOS ISKOLA HELYI TANTERV 1-8. évfolyam Módosítva Székesfehérvár 2015. TARTALOMJEGYZÉK 1. A helyi tanterv célja, koncepciója... 3 2. Tantárgyi rendszer és óraszámok...

Részletesebben

Figyeljük a közép-kelet-európai régió átalakulásának

Figyeljük a közép-kelet-európai régió átalakulásának MÛHELY Elvándorlás, kitelepítés Állam és társadalom mûködõképességérõl Migráció, népmozgás a 20. századi Magyarországon témakörben rendezett konferenciát 1995. szeptember 22 23-án Budapesten a Südostdeutsche

Részletesebben

ARANY JÁNOS ÁLTALÁNOS ISKOLA, SZAKISOLA ÉS KOLLÉGIUM

ARANY JÁNOS ÁLTALÁNOS ISKOLA, SZAKISOLA ÉS KOLLÉGIUM ARANY JÁNOS ÁLTALÁNOS ISKOLA, SZAKISOLA ÉS KOLLÉGIUM AZ ENYHÉN ÉRTELMI FOGYATÉKOS TANULÓK NEVELŐ-OKTATÓ MUNKÁJÁT ELLÁTÓ SPECIÁLIS SZAKISKOLA KÖTELEZŐ 9/E ELŐKÉSZÍTŐ ÉVFOLYAMÁNAK HELYI TANTERVE Célok és

Részletesebben

IDEGEN NYELVEK TANÍTÁSA A NEMZETKÖZI ÉRETTSÉGI (IB) PROGRAMBAN LANGUAGE B

IDEGEN NYELVEK TANÍTÁSA A NEMZETKÖZI ÉRETTSÉGI (IB) PROGRAMBAN LANGUAGE B IDEGEN NYELVEK TANÍTÁSA A NEMZETKÖZI ÉRETTSÉGI (IB) PROGRAMBAN LANGUAGE B (Ebből a tantárgycsoportból két tanár összegezte a véleményét, az egyikük angolt, a másikuk spanyolt tanít.) SPANYOL A szerzők

Részletesebben

Gyorsjelentés. az informatikai eszközök iskolafejlesztő célú alkalmazásának országos helyzetéről 2011. február 28-án, elemér napján KÉSZÍTETTÉK:

Gyorsjelentés. az informatikai eszközök iskolafejlesztő célú alkalmazásának országos helyzetéről 2011. február 28-án, elemér napján KÉSZÍTETTÉK: Gyorsjelentés az informatikai eszközök iskolafejlesztő célú alkalmazásának országos helyzetéről 2011. február 28-án, elemér napján KÉSZÍTETTÉK: Hunya Márta PhD Kőrösné dr. Mikis Márta Tartsayné Németh

Részletesebben

TARTALOMJEGYZÉK. kötelező tanórai foglalkozások, és azok óraszámai... 22

TARTALOMJEGYZÉK. kötelező tanórai foglalkozások, és azok óraszámai... 22 PEDAGÓGIAI PROGRAM II. kötet HELYI TANTERV 2010. TARTALOMJEGYZÉK A 2007. ÉVI NEMZETI ALAPTANTERVBEN MEGFOGALMAZOTT ELVEK, CÉLOK, FELADATOK... 3 A kulcskompetenciák fejlesztése... 3 A kulcskompetenciák...

Részletesebben

Lehmann Miklós A SZEMÉLYES TUDÁS ÁTADÁSA

Lehmann Miklós A SZEMÉLYES TUDÁS ÁTADÁSA Lehmann Miklós A SZEMÉLYES TUDÁS ÁTADÁSA "... ott, ahol egybetorkollik a biológia és önmagunk filozófiai megbízatása, az ember hivatásába gyökerezve áll az igazság és a nagyság égboltja alatt. Ennek tanításai

Részletesebben

PEDAGÓGIAI PROGRAM NEVELÉSI PROGRAM

PEDAGÓGIAI PROGRAM NEVELÉSI PROGRAM PEDAGÓGIAI PROGRAM NEVELÉSI PROGRAM Szent István Körúti Általános Iskola és Speciális Szakiskola OM: 036045 Jászberény 2015. Hinni benne, hogy képes növekedni, akarni, hogy előre haladjon. Bolondul remélni:

Részletesebben

A Közép-Magyarországi Régióról egy gyermek- és ifjúsági vizsgálat tükrében 1

A Közép-Magyarországi Régióról egy gyermek- és ifjúsági vizsgálat tükrében 1 MAGYAR VALÓSÁG LAKI LÁSZLÓ BÉKÉS ZOLTÁN A Közép-Magyarországi Régióról egy gyermek- és ifjúsági vizsgálat tükrében 1 A szerzõk azoknak a társadalmi folyamatoknak az összefüggéseit vizsgálják a Közép-Magyarországi

Részletesebben

(11) Lajstromszám: E 004 142 (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

(11) Lajstromszám: E 004 142 (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA !HU000004142T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E 004 142 (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E 04 72816 (22) A bejelentés napja:

Részletesebben

A felsôoktatás lehetséges létszámpályái Magyarországon*

A felsôoktatás lehetséges létszámpályái Magyarországon* A felsôoktatás lehetséges létszámpályái Magyarországon* Berde Éva kandidátus, a Budapesti Corvinus Egyetem docense E-mail: eva.berde@uni-corvinus.hu A tanulmány különböző pályákat feltételezve mutatja

Részletesebben

TARTALOMJEGYZÉK VÉLEMÉNYEZÉS, ELFOGADÁS, JÓVÁHAGYÁS... HIBA! A KÖNYVJELZŐ NEM LÉTEZIK.

TARTALOMJEGYZÉK VÉLEMÉNYEZÉS, ELFOGADÁS, JÓVÁHAGYÁS... HIBA! A KÖNYVJELZŐ NEM LÉTEZIK. 1-4. OSZTÁLY TARTALOMJEGYZÉK HELYI TANTERV... 4 ALAPFOKÚ NEVELÉS-OKTATÁS SZAKASZA, ALSÓ TAGOZAT, 1 4. ÉVFOLYAM... 4 AZ 1-4. ÉVFOLYAM TANTÁRGYI RENDSZERE ÉS ÓRASZÁMAI... 9 MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM... 10

Részletesebben

A gyakorlati képzés a szakképzésben

A gyakorlati képzés a szakképzésben MIHUCZ Sándorné Bevezető A gyakorlati képzés a szakképzésben Az iskolai rendszerű szakképzés átalakítása az 1990-es évek elejétől folyamatosan napirenden lévő téma, minden oktatáspolitikához kapcsolódó

Részletesebben

Bem József Általános Iskola

Bem József Általános Iskola 1 Bem József Általános Iskola Pedagógiai program A Bem József Általános Iskola a(z) 1993. évi LXXIX. Törvény 47.p, 48.p 1996. évi LXII. Törvény 2011. évi Köznevelésről szóló törvény 4.p, 5., 26.p, 27.,

Részletesebben

kialakulását, az önértékelés és önismeret kialakulása révén pedig a céltudatos önszabályozást. Mindezektől függetlenül a vizuális kultúra tanításának

kialakulását, az önértékelés és önismeret kialakulása révén pedig a céltudatos önszabályozást. Mindezektől függetlenül a vizuális kultúra tanításának VIZUÁLIS KULTÚRA A vizuális nevelés legfőbb célja, hogy hozzásegítse a tanulókat a látható világ jelenségeinek, a vizuális művészeti alkotásoknak mélyebb átéléséhez, értelmezéséhez, környezetünk értő alakításához.

Részletesebben

Iskolai teljesítmény iskolai átszervezés 2006 2009 1

Iskolai teljesítmény iskolai átszervezés 2006 2009 1 Iskolai teljesítmény i átszervezés 2006 2009 1 Az előző fejezetben láthattuk, hogy hogyan alakult a 2000-es évek első évtizedében az alapfokú i ellátás a kistelepülések esetében. Ez a fejezet azt a kérdést

Részletesebben

Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai

Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai OKTATÁSIRÁNYÍTÁS ÉS OKTATÁSPOLITIKA A BALKÁNON Az alábbi áttekintés Délkelet-Európa (a volt Jugoszlávia országai Szlovénia kivételével, Bulgária, Románia és Albánia) oktatási rendszerei előtt álló kihívásokat

Részletesebben

Tildy Zoltán Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola - Fizika

Tildy Zoltán Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola - Fizika TILDY ZOLTÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA,ALAPFOKÚ MŰVÉSZETOKTATÁSI INTÉZMÉNY ÉS EGYSÉGES PEDAGÓGIAI SZAKSZOLGÁLAT FIZIKA HELYI TANTERV 7 8. évfolyam SZEGHALOM 2009 CÉLOK ÉS FELADATOK Az általános iskolai fizikatanítás

Részletesebben

DOKUMENTUMOK. (Részlet)

DOKUMENTUMOK. (Részlet) DOKUMENTUMOK Preambulum SZERZÕDÉS az európai alkotmány létrehozásáról * (Részlet) ÕFELSÉGE A BELGÁK KIRÁLYA, A CSEH KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, ÕFELSÉGE DÁNIA KIRÁLYNÕJE, A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG

Részletesebben

A hagyományos pedagógiai kultúra csődje

A hagyományos pedagógiai kultúra csődje Dr. Nagy József írása A hagyományos pedagógiai kultúra csődje Egy hátrányos helyzetű iskola ötödik osztályát látogattam. Az utolsó padban elkülönülten ült egy szépséges serdülő leány és egy pelyhedző állú

Részletesebben

KROK KOMPLEX REHABILITÁCIÓS ÉS OKTATÓKÖZPONT Közhasznú Nonprofit Kft. 8000 Székesfehérvár, Seregélyesi út 55.

KROK KOMPLEX REHABILITÁCIÓS ÉS OKTATÓKÖZPONT Közhasznú Nonprofit Kft. 8000 Székesfehérvár, Seregélyesi út 55. KROK KOMPLEX REHABILITÁCIÓS ÉS OKTATÓKÖZPONT Közhasznú Nonprofit Kft. 8000 Székesfehérvár, Seregélyesi út 55. Kapocs EGYSÉGES PEDAGÓGIAI SZAKSZOLGÁLAT KORAI FEJLESZTŐ és GONDOZÓ KÖZPONT PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

Részletesebben

A Veres Péter Gimnázium Pedagógiai programja

A Veres Péter Gimnázium Pedagógiai programja A Veres Péter Gimnázium Pedagógiai programja A HELYI TANTERV ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEI Érvényes 2014. március 31-től 1 Tartalom A választott kerettanterv:... 3 A négyosztályos és a nyolcosztályos gimnázium

Részletesebben

RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA

RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA A vizuális nevelés legfőbb célja, hogy hozzásegítse a tanulókat a látható világ jelenségeinek, a vizuális művészeti alkotásoknak mélyebb átéléséhez, értelmezéséhez. A tantárgy

Részletesebben

Az oktatásügy válaszai egy évtized társadalmi kihívásaira

Az oktatásügy válaszai egy évtized társadalmi kihívásaira Balázs Éva EXPANZIÓ KÖZÉPFOKON Az oktatásügy válaszai egy évtized társadalmi kihívásaira Bevezetés A két világrendszer a rövid 20. század csaknem egész idõszaka alatt kölcsönös kihívást jelentett egymás

Részletesebben

A vizuális nevelés legfőbb célja és feladata

A vizuális nevelés legfőbb célja és feladata A vizuális nevelés legfőbb célja és feladata Hozzásegítse a tanulókat a látható világ jelenségeinek, a vizuális művészeti alkotásoknak mélyebb átéléséhez, értelmezéséhez. Így nemcsak a képző- és iparművészet

Részletesebben

TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0058

TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0058 TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0058 Energiatermelési, energiafelhasználási és hulladékgazdálkodási technológiák vállalati versenyképességi, városi és regionális hatásainak komplex vizsgálata és modellezése

Részletesebben

Innováció és együttm ködési hálózatok Magyarországon

Innováció és együttm ködési hálózatok Magyarországon Bajmócy Zoltán Lengyel Imre Málovics György (szerk.) 2012: Regionális innovációs képesség, versenyképesség és fenntarthatóság. JATEPress, Szeged, 52-73. o. Innováció és együttm ködési hálózatok Magyarországon

Részletesebben

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉSI KONCEPCIÓ - JAVASLAT

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉSI KONCEPCIÓ - JAVASLAT Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉSI KONCEPCIÓ - JAVASLAT TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS... 3 2. CÉLOK ALAPELVEK... 5 3. A JELENLEG MŰKÖDŐ TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉSI RENDSZER...

Részletesebben

SZENT LÁSZLÓ ÁLTALÁNOS MŰVELŐDÉSI KÖZPONT BAJA

SZENT LÁSZLÓ ÁLTALÁNOS MŰVELŐDÉSI KÖZPONT BAJA SZENT LÁSZLÓ ÁLTALÁNOS MŰVELŐDÉSI KÖZPONT BAJA A PEDAGÓGIAI-MŰVELŐDÉSI PROGRAM KIEGÉSZÍTÉSE ÉS MÓDOSÍTÁSA A KORMÁNY 2 0 2 /2 0 0 7. (VII. 31.) RENDELETE ALAPJÁN 2007-2008-2009 Tartalom I. BEVEZETÉS 2.

Részletesebben

FEHÉRVÁRI ANIKÓ KUDARCOK A SZAKISKOLÁKBAN TANULÓI ÖSSZETÉTEL

FEHÉRVÁRI ANIKÓ KUDARCOK A SZAKISKOLÁKBAN TANULÓI ÖSSZETÉTEL 23 FEHÉRVÁRI ANIKÓ KUDARCOK A SZAKISKOLÁKBAN A tanulmány egy 2008-as vizsgálat eredményei 1 alapján mutatja be a szakiskolai tanulók szociális összetételét, iskolai kudarcait és az azokra adott iskolai

Részletesebben

A közbeszerzési jogorvoslat egy másik útja (vázlat) Bevezetés

A közbeszerzési jogorvoslat egy másik útja (vázlat) Bevezetés A közbeszerzési jogorvoslat egy másik útja (vázlat) Bevezetés Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár úr felkérésének eleget téve röviden felvázolom a bírósági út, mint elvi modell egy lehetséges változatát, ami

Részletesebben

SUCCESS INSIGHTS Vezetõi verzió

SUCCESS INSIGHTS Vezetõi verzió SUCCESS INSIGHTS Vezetõi verzió "Aki másokat ismer, az tanult, aki önmagát ismeri, bölcs." -Lao Ce MINTA Anna 2004.2.16 BEVEZETÉS A viselkedéstudomány szerint a legeredményesebb emberek azok, akik tisztában

Részletesebben

Nem feltétlenül, és akkor sem biztos, hogy azonnal. Az alábbiakban ennek az elhatározásához adunk néhány meggondolandó szempontot és tapasztalatot.

Nem feltétlenül, és akkor sem biztos, hogy azonnal. Az alábbiakban ennek az elhatározásához adunk néhány meggondolandó szempontot és tapasztalatot. 343. Az EU-jövôkép készítés jelentôsége, funkciói 1. Kell-e minden vállalkozásnak EU-jövôképet készítenie? Nem feltétlenül, és akkor sem biztos, hogy azonnal. Az alábbiakban ennek az elhatározásához adunk

Részletesebben

12 A NYER ÉNKÉP hírneve és imázsa mi milyennek látjuk önmagunkat. képünk van saját magunkról mit gondolunk, érzünk és hiszünk

12 A NYER ÉNKÉP hírneve és imázsa mi milyennek látjuk önmagunkat. képünk van saját magunkról mit gondolunk, érzünk és hiszünk 12 A NYERŐ ÉNKÉP Egy országnak, egy iparágnak, egy cégnek, egy szervezetnek, egy terméknek, vagy egy személynek, mind van hírneve és imázsa. Nagyon fontos az, hogy mint cég, vagy személy, milyennek látnak

Részletesebben

MUNKAERÕPIACI POZÍCIÓK GYÕR-MOSON-SOPRON ÉS SZABOLCS- SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN

MUNKAERÕPIACI POZÍCIÓK GYÕR-MOSON-SOPRON ÉS SZABOLCS- SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN MUNKAERÕPIACI POZÍCIÓK GYÕR-MOSON-SOPRON ÉS SZABOLCS- SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN A Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés (TÁRKI) 1993 végén, a Népjóléti Minisztérium megbízásából végzett kutatásainak

Részletesebben

nednim kidötö iapórue lekkegészéhen dzük a sétrégevözs nételüret

nednim kidötö iapórue lekkegészéhen dzük a sétrégevözs nételüret nednim kidötö iapórue lekkegészéhen dzük a sétrégevözs nételüret Minden ötödik európai nehézségekkel küzd a szövegértés területén AZ EU SZÖVEGÉRTÉSI KÉSZSÉGGEL FOGLALKOZÓ MAGAS SZINTŰ SZAKÉRTŐI CSOPORTJA

Részletesebben

Az Önálló Iskola projekt

Az Önálló Iskola projekt kutatás közben 307 az autonóm tanulás érvényesülése jelentős mértékben függ az egyén és családja kulturális tőkéjétől. Ez elsősorban egyrészt a szülők iskolázottságán, másrészt az iskolatípus választásán

Részletesebben

Az óvodapedagógus és tanító ideát szolgáló gyakorlati képzés fő jellemzőinek meghatározása, alapelvek

Az óvodapedagógus és tanító ideát szolgáló gyakorlati képzés fő jellemzőinek meghatározása, alapelvek Az óvodapedagógus és tanító ideát szolgáló gyakorlati képzés fő jellemzőinek meghatározása, alapelvek Sontráné dr. Bartus Franciska VÁZLAT: 1. Bevezetés 2. A gyakorlati képzés törvényi háttere, meghatározó

Részletesebben

243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet. a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetésérõl és alkalmazásáról. Általános rendelkezések

243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet. a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetésérõl és alkalmazásáról. Általános rendelkezések 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetésérõl és alkalmazásáról A közoktatásról szóló - többször módosított - 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatásról

Részletesebben

JOGSZABÁLY. LI. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM Ára: 693 Ft 2007. JÚNIUS 5. TARTALOM. 1. (1) A rendelet hatálya fenntartótól függetlenül

JOGSZABÁLY. LI. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM Ára: 693 Ft 2007. JÚNIUS 5. TARTALOM. 1. (1) A rendelet hatálya fenntartótól függetlenül LI. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM Ára: 693 Ft 2007. JÚNIUS 5. oldal JOGSZABÁLY 24/2007. (IV. 2.) OKM rendelet a közoktatás minõségbiztosításáról és minõségfejlesztésérõl szóló 3/2002. (II. 15.) OM rendelet módosításáról...

Részletesebben

JELENTÉS AZ INFLÁCIÓ ALAKULÁSÁRÓL 1998. november

JELENTÉS AZ INFLÁCIÓ ALAKULÁSÁRÓL 1998. november JELENTÉS AZ INFLÁCIÓ ALAKULÁSÁRÓL 1998. november Készítette: a Magyar Nemzeti Bank Közgazdasági és kutatási fõosztálya Kiadja: a Magyar Nemzeti Bank Titkársága 1850 Budapest, V., Szabadság tér 8 9. Kiadásért

Részletesebben

A tanítás-tanulás két sikertényezője

A tanítás-tanulás két sikertényezője A tanítás-tanulás két sikertényezője BÁCSI János SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolája, Alapfokú Művészetoktatási Intézménye, Napközi Otthonos Óvodája, Szeged bacsi@jgypk.u-szeged.hu Ha feltesszük

Részletesebben

Kerettanterv Alapfokú nevelés-oktatás szakasza, alsó tagozat, 1 4. évfolyam

Kerettanterv Alapfokú nevelés-oktatás szakasza, alsó tagozat, 1 4. évfolyam Kerettanterv Alapfokú nevelés-oktatás szakasza, alsó tagozat, 1 4. évfolyam Célok, feladatok Az alapfokú nevelés-oktatás első szakasza, az alsó tagozat az iskolába lépő kisgyermekben óvja és továbbfejleszti

Részletesebben

Pedagógiai Program Szentgotthárd és Kistérsége Oktatási Intézmény 1

Pedagógiai Program Szentgotthárd és Kistérsége Oktatási Intézmény 1 Pedagógiai Program Szentgotthárd és Kistérsége Oktatási Intézmény 1 2. számú melléklet A nehézség nem az új eszmék kialakításában rejlik, hanem a régiektől való megszabadulásban. (John Maynard Keynes közgazdász)

Részletesebben

A befogadó értékelés alkalmazása

A befogadó értékelés alkalmazása A befogadó értékelés alkalmazása Az Ügynökség Értékelési gyakorlat a befogadó intézményekben című projektje első fázisának végpontja a befogadó értékelés koncepciójának vitája, majd azt követően definciója

Részletesebben

Szerkesztők: Boros Julianna, Németh Renáta, Vitrai József,

Szerkesztők: Boros Julianna, Németh Renáta, Vitrai József, Országos Lakossági Egészségfelmérés OLEF2000 KUTATÁSI JELENTÉS Szerkesztők: Boros Julianna, Németh Renáta, Vitrai József, Országos Epidemiológiai Központ kiadványa 2002. július Dokumentum kutatási sorszáma:

Részletesebben

RENDSZER. Csapó Benő Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszék MTA-SZTE Képességkutató Csoport

RENDSZER. Csapó Benő Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszék MTA-SZTE Képességkutató Csoport Megjelent: Komlóssy Ákos (szerk.): Ismeretek és képességfejlesztés. A 42. Szegedi Nyári Egyetem Évkönyve. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, Szeged, 2005. 5-21. Csapó Benő Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi

Részletesebben

A CSALÁDOK ÉS HÁZTARTÁSOK ELŐRESZÁMÍTÁSA, 1986-2021 BUDAPEST 1988/2

A CSALÁDOK ÉS HÁZTARTÁSOK ELŐRESZÁMÍTÁSA, 1986-2021 BUDAPEST 1988/2 A CSALÁDOK ÉS HÁZTARTÁSOK ELŐRESZÁMÍTÁSA, 1986-2021 BUDAPEST 1988/2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS... 7 I. AZ ELŐRESZÁMÍTÁS FELTÉTELRENDSZERE ÉS VÉGREHAJTÁSA... 10 1. A népesség családi állapot szerinti összetételének

Részletesebben

MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM

MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM Az alábbi kerettanterv a 8 évfolyamos gimnáziumok számára készült. Két nagy szakaszra bomlik: az első az 5 8. évfolyam, a második a 9 12. évfolyam tematikai egységeit tartalmazza

Részletesebben

A kultúra menedzselése

A kultúra menedzselése A kultúra menedzselése Beszélgetés Pius Knüsellel Svájcban tavasztól őszig nagy rendezvénysorozaton mutatkozik be a négy visegrádi ország kultúrája. A programot, amely a Centrelyuropdriims összefoglaló

Részletesebben

Kutatócsoportunk1 2006 2007-ben a SuliNova Kht. megbízásából végezte

Kutatócsoportunk1 2006 2007-ben a SuliNova Kht. megbízásából végezte A TOVÁBBKÉPZÉSEK HATÁSA A PEDAGÓGUSOK SZEMLÉLETÉRE Kutatócsoportunk1 2006 2007-ben a SuliNova Kht. megbízásából végezte el a Kht. által szervezett Integrációs program keretébe tartozó pedagógus továbbképzések

Részletesebben

Kompetencia és performancia /Egy útkeresés tapasztalatai/

Kompetencia és performancia /Egy útkeresés tapasztalatai/ Kompetencia és performancia /Egy útkeresés tapasztalatai/ Oktatáspolitikai alapdokumentumok kívánják meg a ma iskolájától, hogy mielőbb jusson túl azon a tartalmi és módszertani váltáson, amit már maga

Részletesebben

Csepeli György *, Prazsák Gergõ ** INTERNET ÉS TÁRSADALMI EGYENLÕTLENSÉG MAGYARORSZÁGON E-VILÁGI TRENDEK 7

Csepeli György *, Prazsák Gergõ ** INTERNET ÉS TÁRSADALMI EGYENLÕTLENSÉG MAGYARORSZÁGON E-VILÁGI TRENDEK 7 Csepeli György *, Prazsák Gergõ ** INTERNET ÉS TÁRSADALMI EGYENLÕTLENSÉG MAGYARORSZÁGON A szakirodalom Al Gore nyomán a szakadék (gap) metaforájával írja le azt a társadalmi megosztottságot, mely nem jöhetett

Részletesebben

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA 89. PLENÁRIS ÜLÉSE 2011. MÁRCIUS 31. ÁPRILIS 1. GYORSFELMÉRÉS

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA 89. PLENÁRIS ÜLÉSE 2011. MÁRCIUS 31. ÁPRILIS 1. GYORSFELMÉRÉS Brüsszel, 2011. április 18. A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA 89. PLENÁRIS ÜLÉSE 2011. MÁRCIUS 31. ÁPRILIS 1. GYORSFELMÉRÉS A SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM EURÓPAI PLATFORMJA ÖSSZEGZŐ JELENTÉS

Részletesebben

RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA

RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA A vizuális nevelés legfőbb célja, hogy hozzásegítse a tanulókat a látható világ jelenségeinek, a vizuális művészeti alkotásoknak mélyebb átéléséhez, értelmezéséhez. A tantárgy

Részletesebben

Pedagógiai program. Eötvös József Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Tiszaújváros 2013.

Pedagógiai program. Eötvös József Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Tiszaújváros 2013. Pedagógiai program Eötvös József Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Tiszaújváros 2013. TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés... 5 I. NEVELÉSI PROGRAM... 11 1. Az iskolában folyó nevelő oktató munka pedagógiai

Részletesebben

A korai kéttannyelvű oktatás hatása a kisiskolások anyanyelvi szövegértési és helyesírási kompetenciájára

A korai kéttannyelvű oktatás hatása a kisiskolások anyanyelvi szövegértési és helyesírási kompetenciájára Gyermeknevelés 4. évf. 1. szám 55 64. (2016) A korai kéttannyelvű oktatás hatása a kisiskolások anyanyelvi szövegértési és helyesírási kompetenciájára Szaszkó Rita Jezsik Kata Szent István Egyetem Alkalmazott

Részletesebben

Tudomány a 21. században

Tudomány a 21. században Tudomány a 21. században A kulturális diverzitás -ról Világkonferenciák: kultúrpolitika, felsõoktatás, tudomány A kulturális diverzitásról A tudásalapú társadalomról és a nyitott tudomány -ról A gazdaság

Részletesebben

ESÉLYEGYENLŐSÉG PEDAGÓGUS KÉRDŐÍV 2002.

ESÉLYEGYENLŐSÉG PEDAGÓGUS KÉRDŐÍV 2002. iskola sorszáma ESÉLYEGYENLŐSÉG PEDAGÓGUS KÉRDŐÍV 2002. Tisztelt Pedagógus! Az Oktatási Minisztérium megbízásából a Társadalomkutatási Intézet Rt. olyan kutatást végez, ahol azt szeretnénk megtudni, hogy

Részletesebben

Pszichoterapeuták a homoszexualitásról. Válaszok egy körkérdésre

Pszichoterapeuták a homoszexualitásról. Válaszok egy körkérdésre Thalassa (21) 2010, 4: 117 124 Pszichoterapeuták a homoszexualitásról Válaszok egy körkérdésre Ankétunkban gyakorló pszichoanalitikusokat, terapeutákat kérdeztünk meg arról, milyen tapasztalataik és elgondolásaik

Részletesebben

Rajz és vizuális kultúra 1-2. évfolyam

Rajz és vizuális kultúra 1-2. évfolyam Rajz és vizuális kultúra 1-2. évfolyam Az általános iskola alsó tagozatán a fejlesztés centrikus vizuális kultúra tanulása alapvetően két célt szolgál: a kezdeti motiváltság és az örömteli alkotás fenntartását,

Részletesebben

Aprogram ugyan a hátrányos helyzetû diákoknak szólt, de a hátrányok közül elsõsorban

Aprogram ugyan a hátrányos helyzetû diákoknak szólt, de a hátrányok közül elsõsorban Iskolakultúra 2006/7 8 Fehérvári Anikó Liskó Ilona Felsõoktatási Kutatóintézet, Professzorok Háza Az Arany János Program tanulói Az Arany János Tehetséggondozó Programot (AJP) az Oktatási Minisztérium

Részletesebben

A magyar EU-elnökségi várakozásokról

A magyar EU-elnökségi várakozásokról 3 Gazdag Ferenc A magyar EU-elnökségi várakozásokról Minden európai uniós elnökség két dologról szól: az integráció fejlõdésének közvetlen irányairól és az elnöklõ ország aspirációiról. A két elem értelemszerûen

Részletesebben