A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II /2015/4. számú ítélete

Átírás

1 A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II /2015/4. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2015/115 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Bírósági határozat KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: 20274/2015 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II /2015/4.szám A Kúria a dr. Mihályi Szabolcs László (1025 Budapest, Vend u. 15.) ügyvéd által képviselt Solymár Nagyközség Önkormányzata (2083 Solymár, József A. u. 1.) felperesnek a dr. Telek Katalin jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5., postacím: 1525 Budapest, Pf. 166.) alperes ellen közbeszerzési határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság szeptember 5. napján kelt 4.K /2014/4. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 5. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4. K /2014/4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperes augusztus 6-án hirdetmény közzététele nélküli, tárgyalásos eljárást indított a Solymári új bölcsőde megépítése a KMOP projekt keretében" közbeszerzési tárgyban. Az eljárás lezárásaként a felperesi ajánlatkérő az összegzést október 25-én készítette el, a nyertes ajánlattevővel november 8-án kötötte meg a szerződést. A Magyar Gazdaságfejlesztési Központ Zrt. (a továbbiakban: közreműködő szervezet) a 4/2011.(I.28.) Korm. rendelet 39. -a alapján utóellenőrzést végzett, a december 12-én készített közbeszerzési utóellenőrzési jelentésében több közbeszerzési szabálysértést vélelmezett, ezért szabálytalansági eljárást indított. A március 19-én kelt szabálytalansági döntés ellen a 1

2 felperes jogorvoslati kérelmet nyújtott be, melynek eredményeként a közreműködő szervezet megismételt szabálytalansági eljárást folytatott le és a október 2-án kelt szabálytalansági döntésében változatlan indokok mellett fenntartotta az első döntésben megállapított szabálytalanságokat. Ez ellen a döntés ellen is a felperes jogorvoslati kérelemmel élt, amely az alperes határozatának meghozatalakor is folyamatban volt. Az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság (a továbbiakban: hivatalbóli kezdeményező) az Európai Uniós forrású támogatásokból megvalósuló közbeszerzési eljárásokat ellenőrző tevékenysége során a 4/2011.(I.28.) Korm. rendelet a, valamint a 210/2010. (VI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 4. -a alapján a tárgyi közbeszerzési eljárás kapcsán is ellenőrzést végzett. A felperes az ajánlattételi felhívást, a módosított ajánlattételi felhívást, valamint az összegzést, továbbá a közreműködő szervezet ellenőrzése során keletkezett iratokat március 27-én, CD adathordozón küldte meg a hivatalbóli kezdeményező részére. Telefonos megkeresés útján, mintavételes ellenőrzés keretében, a közreműködő szervezet bekérte a szabálytalansági eljárás teljes dokumentációját, amelyet a felperes en március 28-án küldött meg. A közbeszerzési eljárás további dokumentumait - így köztük az ajánlatokat, hiánypótlási felhívásokat, a hiánypótlásra benyújtott iratokat -, a hivatalbóli kezdeményező a április 9-én tartott helyszíni ellenőrzés során kapta kézhez. A hivatalbóli kezdeményező a közbeszerzésekről szóló évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 140. (1) bekezdés j) pontja alapján május 9-én jogorvoslati eljárást kezdeményezett. Első kérelmi elemében az ajánlattételi felhívással, második kérelmi elemében a nyertes ajánlattevő ajánlatával kapcsolatban hivatkozott jogsértésre. Az alperes a június 4-én kelt D.233/8/2014. számú határozatával az első kérelmi elem tekintetében a jogorvoslati eljárást a jogorvoslati kérelem elkésettsége folytán megszüntette, mert azt állapította meg, hogy a hivatalbóli kezdeményező a vélelmezett jogsértésről legkésőbb a március 27-én átadott CD adathordozó tartalmából tudomást szerzett, ezért a május 9-én előterjesztett jogorvoslati kérelem a Kbt (2) bekezdés b) pontja szerinti határidőn túl került előterjesztésre. Határozatában utalt arra, hogy a döntőbizottság és a bíróság töretlen joggyakorlata szerint az iratoknak a kezdeményező szervezet részére történő beérkezésével a jogsértésről való tudomásszerzés megtörténik. A második kérelmi elem tekintetében az alperes álláspontja - az előzőekben kifejtettektől eltérően - az volt, hogy a jogsértésről való tudomásszerzés bekövetkezése az ajánlatkérő által a hivatalbóli kezdeményezőnek megküldött szabálytalansági iratok alapján nem volt megállapítható, annak ellenére sem, hogy a szabálytalansági eljárás megállapításai és a hivatalbóli kezdeményezés elemei megegyeztek. Álláspontja szerint a hivatalbóli kezdeményező csak az ajánlatok vizsgálatát követően szerzett tudomást az ajánlatkérő által elkövetett jogsértő döntésről, mert a hivatalbóli kezdeményezőnek az ajánlatkérő által lefolytatott közbeszerzési eljárást kellett vizsgálnia, annak dokumentumait kellett áttekintenie, így nem alapozhatta a jogorvoslati eljárás kezdeményezését egy másik ellenőrző szervezet megállapításaira. Az ajánlatot a hivatalbóli kezdeményező április 9-én vette át, így a jogvesztő határidő kezdő napja ez az időpont volt. A második kérelmi elemet ezért az alperes érdemben vizsgálta és a határozatában a második kérelmi elem körében a Kbt. 63. (3) bekezdésének és 67. (7) bekezdésének megsértését megállapította, ezért a felperest forint pénzbírság megfizetésére kötelezte. A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának részbeni, a második kérelmi elem kapcsán megállapított jogsértés felülvizsgálata iránt, melyben arra hivatkozott, hogy a második kérelmi elem tekintetében is a jogorvoslat elkésett, ezért annak érdemi vizsgálatára nem 2

3 kerülhetett volna sor. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jogorvoslat második kérelmi eleme a nyertes ajánlatával volt kapcsolatos, melyet illetően a korábban lefolytatott szabálytalansági eljárás jogsértéseket állapított meg. A szabálytalansági eljárás dokumentációját a hivatalbóli kezdeményező március 28-án kézhez vette, így a szabálytalansági eljárás irataiból a hivatalbóli kezdeményezőnek határozott és biztos értesülése volt a vélelmezett jogsértésekről. A hivatalbóli kezdeményezés megállapításai és a szabálytalansági eljárás megállapítási a felek által nem vitatottan megegyeztek. Mindebből következően a jogsértésről a hivatalbóli kezdeményező március 28-án tudomást szerzett, így ez az időpont tekinthető a jogorvoslati kezdeményezés kezdő időpontjának. Hangsúlyozta a bíróság, hogy a jogsértés tudomásra jutása körében közömbös, hogy a hivatalbóli kezdeményező a másik ellenőrző szervezet megállapításait ismerve a teljes bizonyítottság érdekében a felperestől a kifogásolt ajánlatot április 9-én bekérte, mert a tényről való tudomásszerzés nem azonosítható a másik ellenőrző szervezet által megállapított tény helyt állóságáról való meggyőződéssel. Mindezek alapján a jogorvoslat második kérelmi eleme tekintetében is a Kbt (2) bekezdés b) pontja szerinti elkésettség megállapítható. Az elsőfokú bíróság ezért az alperes határozatát a keresettel támadott részében hatályon kívül helyezte és az alperest e körben új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra előírta, hogy a Kbt (2) bekezdés b) pontjában foglalt határidő elmulasztásával előterjesztett jogorvoslati kérelem második kérelmi eleméről az alperesnek az elkésettség jogkövetkezményét levonva kell döntenie. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak megváltoztatásával" a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a bíróság tévesen állapította meg, hogy a hivatalbóli kezdeményezés második kérelmi eleme elkésett. E körben hivatkozott a Kr. 3. -ára, 6. (1) bekezdésére, 7. (2)-(3) bekezdésére, 8. -ára, 10. -ára, mint olyan rendelkezésekre, amelyek álláspontja szerint a hivatalbóli kezdeményező ellenőrzési hatósági feladatait szabályozzák és alátámasztják azt az alperesi megállapítást, hogy a szabálytalansági iratok átvételével a hivatalbóli kezdeményezőnek a jogsértésről való tudomásszerzése nem következett be, ugyanis a hivatalbóli kezdeményező csak az ajánlatok vizsgálatát követően szerzett tudomást az ajánlatkérő jogsértő döntéséről, miután a közbeszerzési eljárást kellett vizsgálnia és annak dokumentumait kellett áttekintenie. A hivatalbóli kezdeményező nem alapozhatta a jogorvoslati eljárás kezdeményezését egy másik ellenőrző szervezet megállapításaira. Mindebből következően a hivatalbóli kezdeményezés második kérelmi eleme tekintetében a jogvesztő határidő kezdő napja április 9. volt. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását kérte arra való hivatkozással, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. (1) bekezdés a) pontja alapján nincs helye, másodlagosan arra való hivatkozással, hogy a felülvizsgálati kérelem nem felel meg a Pp (2) bekezdésében foglaltaknak, harmadsorban kérte a jogerős ítélet hatályban tartását. Elsődleges kérelme szerint a Pp. 340/A. (1) bekezdéséből és a ából, továbbá a Kbt (5) bekezdéséből az vezethető le, hogy a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelemnek nincs helye. Másodlagos kérelme szerint az alperes sem a határozatában, sem a perben nem hivatkozott a Kr. rendelkezéseire, ezért a felülvizsgálati kérelmét utóbb ezekre a rendelkezésekre nem alapozhatja. Harmadlagos kérelme szerint az elsőfokú bíróság a jogorvoslati kérelem második 3

4 kérelmi eleme elkésettségét helytállóan állapította meg, az alperes által hivatkozott rendelkezések, így köztük a Kr. 7. (3) bekezdése ugyanis nem a vélelmezett jogsértésekről való tudomásszerzésre, hanem az ellenőrzés megállapításainak bizonyítására vonatkozik. Erre a rendelkezésre sem lehet hivatkozni olyan értelemben, hogy ez kizárólagosan meghatározná a vélelmezett jogsértésekről való tudomásszerzés módját. A nyertes ajánlatával kapcsolatos kifogással összefüggésben a szabálytalansági eljárásban megállapított jogsértéseket a szabálytalansági eljárás teljes dokumentációjának mivel a hivatalbóli kezdeményezés és a szabálytalansági eljárás által megállapított, vélelmezett jogszabálysértések tényállásukban, tartalmukban, jogi indokaikban teljesen azonosak voltak a március 28-án történt átvételével a hivatalbóli kezdeményezőnek a jogsértésről való tudomásszerzése bekövetkezett. Téves ezért az alperes álláspontja, amikor a tudomásszerzést az iratok vizsgálatához, bizonyítás lefolytatásához köti. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Kúria először a felperes elsődlegesen előterjesztett eljárási kifogását vizsgálta. A Pp (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kbt (5) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye. A Pp (1) bekezdés a) pontja kizárja a felülvizsgálat előterjesztésének lehetőségét az elsőfokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt a törvény lehetővé teszi. Ezzel összefüggésben a Pp. 340/A. (1) bekezdése kimondja, hogy a Pp (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazható, ha az ítélet ellen a a alapján fellebbezésnek nincs helye. E rendelkezések összevetésével megállapítható, hogy közbeszerzési ügyekben a Pp (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kbt (5) bekezdése az ítélet ellen a fellebbezés lehetőségét kizárja, ezért a a alapján kizárt fellebbezés esetében a Pp (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazható, így a közbeszerzési ügyben hozott jogerős elsőfokú ítélet ellen felülvizsgálatnak helye van, a Pp (1) bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálati kérelem hivatalból elutasításának nincs helye, ezért a felperes eljárási kifogása alaptalan. A felperesnek a másodlagosan előterjesztett eljárási kifogása kapcsán a Kúria azt állapította meg, hogy ez az eljárási kifogás is alaptalan. Az alperes felülvizsgálati kérelme tartalmazta, hogy az elsőfokú ítélet jogsértően állapította meg a hivatalbóli kezdeményezés második eleme elkésettségét, a felülvizsgálati kérelem a Kbt (2) bekezdés b) pontjának megsértésére hivatkozott a 2. oldalának második és harmadik bekezdésében. Ezen jogsértés megjelölésén túl az alperes a tudomásszerzés időpontjával kapcsolatosan kifejtett álláspontja alátámasztására hivatkozott a Kr. fentebb idézett rendelkezéseire. Mindebből következően megállapítható, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme a jogszabálysértés megjelölését tartalmazta, jogszabálysértésként a Kbt (2) bekezdés b) pontjának megsértését jelölte meg, így a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasításának a jogszabálysértés megjelölésének hiányára való hivatkozással nem volt helye. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp (2) bekezdése és 275. (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogsértés körében vizsgálta felül. Az alperes felülvizsgálati kérelmét érdemben vizsgálva azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a hivatalbóli kezdeményező második jogorvoslati kérelmi eleme is elkésett, így a jogerős ítélet a Kbt (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat nem sértette meg. E körben utal a Kúria arra, hogy az alperes határozatának 15. oldala hivatkozást tartalmaz a hivatalbóli kezdeményező ellenőrzési jogkörét megállapító Korm. rendeletekre. Tényszerű megállapítást tartalmaz az első kérelmi elem 4

5 vonatkozásában arra nézve is a határozat, a 16. oldal utolsó bekezdésben és a 17. oldal első bekezdésében, hogy a döntőbizottság és a bíróság töretlen joggyakorlata szerint az iratoknak a kezdeményező szervezet részére történő beérkezésével a jogsértésről való tudomásszerzés megtörténik". Az alperes által említett töretlen joggyakorlattal szemben az alperes a második kérelmi elem tekintetében mégis attól eltérő álláspontot foglalt el, amikor a szabálytalansági eljárás iratainak beérkezése ellenére a hivatalbóli kezdeményező tudomásszerzését nem állapította meg, hanem az ajánlatok vizsgálatának szükségességét hangsúlyozva, az ajánlatok bekérésével megvalósuló tudomásszerzésre tett megállapítást annak ellenére is, hogy megállapította: a szabálytalansági eljárás megállapításai és a hivatalbóli kezdeményezés elemei teljesen azonosak, a hivatalbóli kezdeményezés a szabálytalansági eljárás megállapításaival megegyező. A Kúria megállapítása szerint a hivatalbóli kezdeményező tudomásszerzése a szabálytalansági iratok beérkeztével megtörtént. Mivel a szabálytalansági eljárás is a lezárult közbeszerzési eljárás jogszerűségét vizsgálta, ezért az eljárás irataiban foglaltak a hivatalbóli kezdeményező tudomásszerzését megalapozzák, így nem állapítható meg, hogy a hivatalbóli kezdeményezőnek további bizonyítás folytán lehetett csak tudomása a vélelmezett jogsértésekről. Ebből következően téves az alperesnek az a megállapítása is, hogy a hivatalbóli kezdeményező másik ellenőrző szervezet megállapításait nem vehette alapul és arra nem alapozhatta a jogorvoslati eljárás kezdeményezését. Téves az alperes álláspontja abban is, hogy a tudomásszerzés a jogsértés bizonyítottságát igényli, jogorvoslati kezdeményezésre csak bizonyított jogsértés esetén kerülhet sor. A jogsértésről való tudomásszerzés nem kívánja meg a jogsértés teljes bizonyítottságát. Amennyiben a hivatalbóli kezdeményező a másik ellenőrző szervezet által megállapított tény helytállóságáról meg kíván győződni a hivatalbóli jogorvoslati kezdeményezés megtétele előtt, akkor arra kell figyelemmel lennie, hogy a tudomásszerzéstől (a szabálytalansági iratok átvételétől) kezdődő, rendelkezésre álló jogorvoslati határidőt nem hosszabbítja meg a hivatalbóli kezdeményező saját bizonyítási, ellenőrzési eljárása. Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a hivatalbóli kezdeményezés második kérelmi elemének elkésettségét a Kbt (2) bekezdés b) pontja alapján helytállóan állapította meg, ezért jogszerű határozatot hozott, amikor az alperes határozatát e részében hatályon kívül helyezte és az alperest e körben új eljárásra kötelezte. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályt nem sértette meg, a Pp (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A sikertelen felülvizsgálati kérelemmel élő alperes a Pp. 78. (1) bekezdése alapján köteles a felperes jogi képviselettel felmerült és a kifejtett munkával arányban álló felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. Az alperes személyes illetékmentessége folytán a tárgyi illeték feljegyzési jog okán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. -a alapján az állam viseli. A felülvizsgálati eljárás illetékét a Kúria az illetékekről szóló, módosított évi XCIII. törvény 39. (3) bekezdés d) pontja és 50. (1) bekezdése alapján határozta meg, mert az eljárás tárgyára tekintettel pertárgy érték nem volt meghatározható. Budapest, június 8. Dr. Buzinkay Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Rothermel Erika sk. bíró 5