A régiók szolgálatában

Átírás

1 2004 hu Európai Unió Regionális politika A régiók szolgálatában

2 Tartalomjegyzék 3 Előszó 4 5 A fő rövidítések jegyzéke Néhány fontos dátum 6 Miért? 8 Ki számára? 12 Hogyan? 18 Milyen lépéseken keresztül? 20 Mit ér el? 24 Milyen eredményekkel? 26 És holnap? 30 A regionális és helyi bizottságok hangja: a Régiók Bizottsága 31 Információ és átláthatóság 32 Regionális politika és más európai politikák 33 Kiadványok 34 A strukturális alapokat és a Kohéziós Alapot érintő rendeletek Fényképek: az e kiadványban bemutatott legtöbb fénykép a strukturális alapok és eszközök támogatásával finanszírozott projekteket illusztrálja. Az Európai Unióval kapcsolatban nagy mennyiségű további információ áll rendelkezésre az Interneten. Ez az Europa szerveren érhető el ( Katalogizáló adatok a kiadvány végén olvashatók. Luxembourg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, 2004 ISBN Európai Közösségek, 2003 A sokszorosítás a forrás megnevezése mellett engedélyezett. Készült Belgiumban KLÓRMENTES PAPÍRRA NYOMTATVA A Europe Direct szolgálat célja, hogy választ adjon az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekre. Új, díjmentes telefonszám:

3 A régiók szolgálatában 3 Előszó Az európai regionális politika célja a szolidaritás előmozdítása. Az Európai Unió költségvetésének több mint egyharmadát fordítja arra, hogy csökkentse a régiók fejlettségében és az állampolgárok jólétében fennálló különbségeket. Az Unió e politika révén arra törekszik, hogy segítsen felzárkózni az elmaradott régióknak, átalakítani a hanyatlóban lévő ipari régiók szerkezetét, diverzifikálni a hanyatló mezőgazdaságú vidéki területek gazdaságát és újjáéleszteni a pusztuló városrészeket. Eközben elsősorban a munkahelyteremtésre összpontosít. Más szóval az Unió gazdasági, szociális és területi kohéziójára törekszik. A szolidaritás e politikája több mint üres beszéd. A gyakorlatban a regionális politika segít az embereknek munkát és jobb megélhetést találni az országukon, régiójukon, városrészükön vagy falujukon belül. Lehetővé teszi, hogy az autópályák, a nagysebességűvasút-vonalak és a repülőterek közelebb hozzák a periférián elhelyezkedő régiókat a gazdasági fejlődés nagyobb központjaihoz. Kis- és közepes vállalkozások jönnek létre az elmaradott térségekben. Javul a régi ipari hulladéklerakók környezete. Az információs társadalom meggyökerezik a vidéki területeken. A külvárosokban oktatási és szabadidős szolgáltatások válnak hozzáférhetővé óta a regionális politika hathatós segítséget nyújtott az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok gazdasági fejlődéséhez május 1-jén tíz tagállam az európai család részévé vált. E jelentős esemény történelmi lehetőség Európa és kihívás a regionális politika számára: egy csapásra megnőttek az Unión belüli különbségek. Egyszerre kell megfelelni az új tagállamok hatalmas igényeinek és az Unió többi részében fennmaradó nehézségeknek. Mindebből fakad, hogy az európai regionális politikára most még jobban szükség van, mint valaha. Nincs szó arról, hogy régies vagy elavult volna. Nem jótékonysági politika, nem pusztán az erőforrások újraelosztásából áll. Ehelyett elsősorban újak létrehozására törekszik. Nem felülről irányított, hanem decentralizált politika, amelynek alapját képezik azok a partnerkapcsolatok, amelyekben a felelősségeket megosztják, és a konkrét projekteket helyben igazgatják. Ezek révén kicserélődik az ismeret, a technológia és a jó gyakorlat, valamint hatására egész Európában együttműködő hálózatok alakulnak ki. E koordinált politika helyet hagy a kezdeményezéseknek, sőt bátorítja és erősíti azokat. Nem helyettesíthető az európai szintű pályázati felhívások egyszerű politikájával. Ez kristályosodott ki a jövőjéről Unió-szerte 2000 során elindított vitából. Az eredmények magukért beszélnek: a tizenöt éves múltra visszatekintő regionális politika bebizonyította létjogosultságát. A jövőben akkor tud megfelelni a kihívásoknak, ha a bővítésből és a gazdasági globalizációból eredő megnövekedett feladatokhoz igazítja a célkitűzéseit, erőforrásait és módszereit. Ez a célja annak a január 1-jével kezdődő tervezési időszakra vonatkozó reformjavaslatnak, amelyet az Európai Bizottság a közelmúltban nyújtott be, háromévi vita után. Ez a kiadvány mindenki számára lehetővé teszi, hogy felfedezze egy olyan politika lehetőségeit, amely minden másnál jobban szolgálja a régiókat és azok állampolgárait.

4 4 A régiók szolgálatában A fő rövidítések jegyzéke EBB: EMOGA: ERFA: ESZA: EU: EUSZA: GDP: GNP: HOPE: ISPA: KAP: K + F: KKEO: KKV-k: PHARE: RB: SAPARD: Európai Beruházási Bank Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Európai Regionális Fejlesztési Alap Európai Szociális Alap Európai Unió Az Európai Unió Szolidaritási Alapja Bruttó belföldi termék Bruttó nemzeti termék Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze Közös Agrárpolitika Kutatás és fejlesztés Közép- és kelet-európai országok Kis- és középvállalkozások Az előcsatlakozási stratégia általános pénzügyi eszköze Régiók Bizottsága Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program

5 A régiók szolgálatában 5 Néhány fontos dátum 1957 A Római Szerződés preambulumában a szerződő országok kifejezik törekvésüket, hogy népeik gazdaságait egyesítik, és azok harmonikus fejlődését előmozdítják, az egyes területek közötti különbségeket és a kedvezőtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik Létrejön két ágazati alap: az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Létrejön az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a tagállamok által befizetett költségvetés egy részének a legszegényebb régiók közötti újrafelosztására Az Egységes Európai Okmány lefekteti a valódi kohéziós politika alapját, amelynek célja, hogy ellensúlyozza az egységes piac által a déli országokra és egyéb hátrányos helyzetű régiókra nehezedő terheket februárjában Brüsszelben az Európai Tanács felülvizsgálja a (ma már strukturális alapokként ismert) szolidaritási alapok működését, és (1997-es árakon) 68 milliárd ECU-t különít el számukra A Maastrichtban elfogadott és 1993-ban életbe lépett Szerződés az Európai Unióról a kohéziót jelöli meg az Unió egyik alapvető céljaként a gazdasági és monetáris unió, valamint az egységes piac mellett. A Szerződés létrehozza a Kohéziós Alapot a szegényebb tagállamok környezetvédelmi és közlekedési projektjeinek támogatására Az Európai Tanács 1992 decemberében Edinburgh-ban megtartott ülésén úgy dönt, hogy a Közösség költségvetésének harmadát, (1999-es árakon) közel 177 milliárd ECU-t, a kohéziós politikára fordítja. A strukturális alapok mellett egy új támogatási formát, a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt (HOPE) hoznak létre. A berlini Európai Tanács (1999 márciusában) dönt a strukturális alapok reformjáról, és módosítja a Kohéziós Alap működését. Ezekre az alapokra 2000 és 2006 között évente több mint 30 milliárd eurót fordítanak, azaz hét év alatt összesen 213 milliárd eurót. A már hét éve működő PHARE-programot kiegészítő Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (ISPA) és a Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) elősegíti a közép- és kelet-európai tagjelölt országok gazdasági és társadalmi fejlődését és környezetvédelmét A lisszaboni Európai Tanács (2000. március) elfogadja a foglalkoztatottságra összpontosító és arra irányuló stratégiát, hogy az Unió 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb ismeretalapú gazdaságává váljon. A göteborgi Tanács (2001. június) kiegészíti ezt a stratégiát, összekapcsolva azt a fenntartható fejlődéssel A koppenhágai Európai Tanács (2002. december) eredményeként megállapodnak tíz új tagállamnak az Unióhoz való csatlakozására vonatkozó feltételekben Február 18-án az Európai Bizottság benyújtja javaslatát a 2007 és 2013 közötti kohéziós politika reformjára vonatkozóan: Új partnerség a kohézió: konvergencia, versenyképesség, együttműködés érdekében. Május 1-jén Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozik az Európai Unióhoz.

6 6 A régiók szolgálatában Miért? Az Európai Unió a világ egyik legsikeresebb gazdasági térsége május 1-je, a tíz új tagállam csatlakozása óta a belső piac erejével és 450 millió állampolgár emberi potenciáljával rendelkezik. Ezzel szemben a tagállamok és a régióik közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek általában véve csökkentik annak dinamizmusát. Ezek a különbségek kétszer nagyobbak a 254 régióval rendelkező, huszonöt tagot számláló Unióban, mint amilyenek a tizenöt tagú Európai Unióban voltak. Egyenlőtlenségek Az elmúlt tíz évben, különösen az 1990-es évek közepétől kezdve, csökkentek a jövedelem és foglalkoztatottság terén fennálló egyenlőtlenségek az Európai Unión belül és 2001 között a kohéziós országokban (lásd 8. oldal) még Írország figyelmen kívül hagyásával is, amely kivételes fejlődést megélt az egy főre jutó GDP növekedése 1%-kal meghaladta az Unió átlagát, és minden ilyen országban Görögország kivételével a munkaképes dolgozó népesség aránya az átlagnál jelentősen gyorsabban növekedett. Az egyenlőtlenségek azonban fokozódtak a tíz új tagállam csatlakozásával. Míg a Huszonötök GDP-je csak 5%-kal nőtt a Tizenötökéhez képest, az Unióhoz csatlakozó új országokban az egy főre jutó átlagos GDP kevesebb, mint a fele az Unió jelenlegi átlagának, és csak a munkaképes népesség 56%- ának van állása, szemben a Tizenötök Uniójában feljegyzett 64%-kal. főre jutó GDP kevesebb, mint a Huszonötök GDP-jének fele. A foglalkoztatottság terén a munkanélküliségi ráta nagymértékben eltérő a huszonöt tagú Unión belül (2002. évi adatok): 2% Tirolban (Ausztria) és 3,3% Cipruson, ezzel szemben 29% Réunion szigetén (Franciaország) és 26,3% Lubuskie régióban (Lengyelország). A leghátrányosabb helyzetű térségeken kívül sok régió és város köztes helyzetben van, olyan területekkel, amelyeken felhalmozódtak a súlyos gazdasági és társadalmi nehézségek. Röviden összefoglalva, nem mindannyian rendelkeznek ugyanazokkal az előnyökkel a globalizáció kihívásaival szemben, attól függően, hogy hol élnek: virágzó vagy fejlettségben elmaradott régióban, dinamikus vagy stagnáló térségben, városban vagy vidéken, periferikus vagy elszigetelt területen, illetve az Unió legfontosabb gazdasági központjainak egyikében. A strukturális alapok 1. célkitűzése (a leghátrányosabb helyzetű régiók gazdaságának fejlesztése) kiterjed az új tagállamok teljes területére és népességük majdnem 98%- ára, amelynek kétharmada olyan régiókban él, ahol az egy PIB Egy par főre habitant, jutó GDP, 2002 Indice Index, UE25=100 EU = , Moyenne EU 25-átlag UE LU IE DK NL AT UK BE FR SE FI DE IT ES CY EL PT MT SI CZ HU SK PL EE LT LV RO BG Source: Forrás: Eurostat, nemzeti Comptes beszámolók régionaux 0

7 A régiók szolgálatában 7 Miért? Szolidaritás Foglalkoztatottság, képzés, a cégek versenyképessége, infrastrukturális befektetés, információs társadalom, kutatás és a környezet minősége egyaránt az egyes tagállamokban és régiókban működő hatóságok és gazdasági szereplők felelőssége. De ennél többről van szó Az európai szolidaritást valójában már az Európai Unióról szóló szerződés preambuluma is megemlíti. A Szerződés meghatározza, hogy a Közösség fellép a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése, különösen a különféle régiók fejlettségi szintjei közötti eltérések csökkentése érdekében. A tagállamok ezért vesznek részt a közösség szolidaritását megtestesítő európai alapok a strukturális alapok és a Kohéziós Alap által társfinanszírozott európai regionális politikában. E politikának azonban a pénzügyinél nagyobb szerepe van. Célja nem egyszerűen az erőforrások újraelosztása, hanem hogy újakat hozzon létre a régiókban, illetve az egyes településekben rejlő lehetőségek támogatásával. Arra is törekszik, hogy hozzáadott értékkel növelje a fejlesztési tevékenységeket, konkrétabban az európai dimenziót. Más szavakkal: támogassa az együttes megfontolást és fellépést, és előmozdítsa a regionális fejlesztés európai modelljét, ahol az európai régiók lehetőséget kapnak az egyre globalizálódó világban. Egyenlő esélyek mindenki számára PIB Egy par főre habitant jutó GDP par országonként, pays et extrêmes regionális régionaux, szélsőségek, Indice Index, UE25 EU = Inner London Bruxelles Brussels Antwerpen Hainaut Hamburg Oberbayern Madrid Sterea Ellada Île de France Southern and Eastern Bolzano Bozen Border, Midland and Dessau Calabria Dytiki Extremadura Western Ellada Guyane Wien Utrecht Lisboa e Vale do Salzburg Tejo Åland Stockholm Berkshire, Bucks & Oxfordshire Jihozápad Közép-Magyarország Norra Flevoland Mellansverige Burgenland Itä- Suomi Cornwall & Isles Açores of Scilly Yugozapaden Severozápad Észak- Yuzhen Tsentralen Magyarország BE DK DE EL ES FR IE IT LU NL AT PT FI SE UK BG CY CZ EE HU LT LV MT PL RO SI SK Praha Bratislavsky Západné Mazowieckie Slovensko Bucuresti Lubelskie Vychodné Slovensko Nord-Est Forrás: Source: Eurostat, regionális Comptes beszámolók régionaux

8 8 A régiók szolgálatában Ki számára? A tapasztalatok szerint a regionális politika csak akkor lehet hatékony, ha a fellépései korlátozott számú, kellően nagy területre összpontosítanak. Emiatt a strukturális alapok ben elfogadott szabályozása válaszolt arra az igényre, hogy csökkenteni kell a segítségnyújtási programok számát, és tisztázni kell a közcélú fejlesztési támogatásokra leginkább igényt tartó régiók kiválasztási kritériumait. Továbbá a strukturális alapok egy részét elkülönítik hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára az Unió egész területére kiterjedően, konkrét földrajzi kritériumok nélkül. Az alábbiakban olvashatók a regionális és kohéziós politikák kedvezményezettjeinek különféle kategóriái. Észak-Írország és az Ír Köztársaság határ menti megyéi 2003-ig támogatást kaptak a békét és a kiegyezést támogató különleges program alapján. Az 1. célkitűzés régióiban az alábbi akadályok állnak a fejlődés útjában: az általános befektetés alacsony szintje; az átlagnál gyakran magasabb munkanélküliség; a vállalkozásoknak és közösségeknek nyújtott szolgáltatások hiánya; a gazdasági tevékenységekhez szükséges alapvető infrastruktúra hiánya. A hátrányos helyzetű régiók Mindent összevetve a hátrányos helyzetű régiók (1. és 2. célkitűzés) mintegy 225 millió lakost érintenek, azaz a Huszonötök Uniója népességének majdnem 50%-át. Az elmaradottabb régiók (1. célkitűzés) Az 1. célkitűzés olyan régiókat érint, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el az Unió átlagának 75%-át. Az e célkitűzés alá tartozó régiók a korábbi Tizenötök Európai Uniójában a bővítés statisztikai hatása miatt ma már meghaladják a Huszonötök átlagos GDP-jének 75%-át. Ennek ellenére kedvezményezettjei maradnak a 2000 és 2006 közötti tervezési időszakban előirányzott támogatásnak. E régiók mellett az 1. célkitűzés kiterjed az új tagállamok egész területére Pozsony, Prága és Ciprus kivételével, amelyek a 2. és 3. célkitűzés alatt kapnak támogatást. Idetartoznak még a nagyon kis népsűrűségű (négyzet-kilométerenként kevesebb mint 8 lakosú) régiók Finnországban és Svédországban és a legtávolabbi vidékeken (Franciaország tengerentúli megyéiben, a Kanári-szigeteken, az Azori-szigeteken és Madeirán). Egyes svédországi területek, ahol konkrét programok valósulnak meg, szintén az 1. célkitűzés alá tartoznak. Ideiglenes támogatás: sima földet érés 1999-ben egyes régiók gazdasági és szociális helyzete miatt már nem volt indokolt folytatni a 2000 és 2006 közötti közösségi regionális támogatást. Megszüntetési intézkedéseket dolgoztak ki, hogy elkerüljék e régiók támogatásának durva leállítását: Az 1. célkitűzés alatt 1994 és 1999 között támogatható régiók 2005 végéig továbbra is kapnak támogatást. Az e régiókban lévő és az új 2. célkitűzés kritériumainak megfelelő területek 2006 végéig továbbra is kapnak A gazdasági és társadalmi szerkezetátalakulás alatt álló régiók (2. célkitűzés) A 2. célkitűzés alá tartozó négy területtípus az alábbi nehézségekkel néz szembe: változások a kulcsfontosságú ágazatokban és a foglalkoztatottság csökkentése az iparban és a szolgáltatásokban; gazdasági és társadalmi válság és a városi lakónegyedek állagának romlása; a hagyományos tevékenységek hanyatlása és a vidéki területek elnéptelenedése; a foglalkoztatottság és a halászat hanyatlása a gazdaságilag a halászattól függő területeken. A Kohéziós Alap országai Ezek a legkevésbé virágzó országok, amelyek bruttó nemzeti terméke (GNP-je) kevesebb, mint az Unió átlagának 90%-a, és ahol a környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúra jelentős befektetést tesz szükségessé. Görögország, Portugália és Spanyolország mellett ma a Kohéziós Alap kiterjed az összes olyan új tagállamra, amelyek szükségletei e két területen különösen nagyok. támogatást a négy strukturális alapból. Addig az időpontig más területek is kapnak támogatást az ESZAból (3. célkitűzés) és esetlegesen az EMOGA Orientációs Részlegéből (vidékfejlesztés) és a HOPE-ből (halászat), de az ERFA-ból nem. A 2. célkitűzés (ipari átalakítás) és az 5. b) (vidékfejlesztés) alatt 1994 és 1999 között támogatható területek 2005 végéig továbbra is kapnak átmeneti támogatást az ERFA-ból és 2006 között a 3. célkitűzés alapján is kapnak támogatást az esetleges vidékfejlesztési és halászati támogatással együtt.

9 A régiók szolgálatában 9 Ki számára? A kibővített Európai Unió 2004 és 2006 közötti strukturális alapok: 1. és 2. célkitűzés 1. célkitűzés 1. célkitűzés Fokozatos leépítés ( ig) Fokozatos leépítés ( ig) Különleges program 2. célkitűzés 2. célkitűzés 2. célkitűzés (részben) Fokozatos leépítés ( ig) Fokozatos leépítés (részben) ( ig) Határok Nemzeti határok NUTS 2.-határok

10 10 A régiók szolgálatában Ki számára? A munkaerőpiacon nehézségekkel küzdő személyek (3. célkitűzés) A foglalkoztatottsággal és a humán erőforrással kapcsolatos európai támogatás a munkanélküli fiatalokat, az alulképzett munkásokat, a tartós munkanélkülieket célozza meg, illetve mindenkit, aki egyenlőtlenségekkel kerül szembe a munkához és szakképzéshez való hozzájutás terén. Figyelembe vesznek minden olyan társadalmi kategóriát, amely nemi, faji vagy származási, vallási, fizikai vagy szellemi fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság miatt diszkrimináció áldozata, és ettől hátránnyal indul a munkaerőpiacon. A támogatásban részesülő személyek egyaránt élhetnek elmaradott és virágzó régióban. Az együttműködés kiterjedése és kapcsolatrendszere Számos területi közösség vesz részt az Interreg III nevű közösségi kezdeményezés által társfinanszírozott, határon átnyúló régióközi együttműködési tevékenységekben. A határon átnyúló együttműködés a szárazföldi vagy tengeri határok mindkét oldalán lévő régiókra kiterjed. Ezek helyzete eltérő: némelyek virágzanak, mások pedig a legszegényebb és legkevesebb infrastruktúrával rendelkezők közé tartoznak. Közös bennük az, hogy hosszú ideig egyes szomszédos régiók nem szoktak hozzá az együttműködéshez. Ez erőforrás-veszteséghez vezetett például a kettős infrastruktúra, illetve a szállítás, az energetika és a társadalmi mobilitás terén fennálló következetlenségek miatt. A határon átnyúló együttműködés fokozott jelentőséggel bír az európai integráció gyakorlatában. Az Unió külső határai esetében is kulcsfontosságú szerepet játszik. A nemzetek közötti együttműködés nagyobb, közös területi érdekeltségekkel bíró régiócsoportokra terjed ki, az Unión kívüli régiókat is ideértve. A csoportok átfedhetik egymást. Ilyen módon tizenhárom régiócsoportot állapítottak meg, mint például a nyugatmediterrán, az alpesi, a CADSES (közép-európai, adriai, dunai, délkelet-európai) és a karib-tengeri területet. Minden európai régió részt vesz az ilyenfajta együttműködésben. A régióközi együttműködés különféle kritériumok szerint kapcsolja össze a területi közösségeket az Unió regionális beosztására való tekintet nélkül, és a régióknak nem kell egymás mellett elhelyezkedniük. Együttműködési hálózatokat létrehozó egyéb közösségi kezdeményezések: URBAN II (válsággal küszködő városok és kerületek) 70 részt vevő várossal; EQUAL (munkaerőpiaci egyenlőség) körülbelül 1360 fejlesztési partnerkapcsolattal; Leader + (vidékfejlesztés) körülbelül 700 helyi akciócsoporttal. Vagy ismételten, körülbelül 130 regionális innovatív akcióprogrammal. Interreg III. B. Balti-tenger

11 A régiók szolgálatában 11 Ki számára? A jelenlegi tagjelölt országok Az Unióhoz 2004-ben csatlakozott nyolc közép- és keleteurópai országhoz (KKEO) (Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia) hasonlóan Bulgária és Románia is messze elmarad gazdasági fejlettségben az EU-tizenötök tagállamaitól. Jelentős szükséget szenvednek minden területen: infrastruktúrában, iparban, szolgáltatásokban, a KKV-knál, mezőgazdaságban és környezetvédelemben. A jogszabályaikat is az Unióéhoz kell igazítaniuk, és olyan regionális politikai közigazgatási struktúrát kell kialakítaniuk, amely megújítja a meglévő közigazgatásukat. Az 1990-es éveket tekintve ez a két ország az összes többi kelet- és közép-európai tagjelölttel együtt mélyreható politikai és gazdasági reformokat indított el, amelyek példa nélkül állnak Európában. E reformokat úgy alakították ki, hogy olyan piacgazdaságba integrálják őket, amelyet elnyomott a központi tervezés, és eközben megnyitják azt a nemzetközi kereskedelem felé. Gyökeresen átalakították gazdaságaik szerkezetét, ami a foglalkoztatottság csökkentésével és a munkanélküliség riasztó emelkedésével járt. A gazdasági növekedés kicsiny számú régióra összpontosult. Másrészről nagymértékben növekedett a világ többi részével való kereskedelmi kapcsolat és a külföldi befektetés. Ezzel egyidejűleg a népességnek az átlagosnál nagyobb aránya szerzett felsőfokú képesítést. A 2007-ben tervezett csatlakozásig Bulgária és Románia továbbra is részesül a PHARE, az ISPA és a SAPARD által társfinanszírozott előcsatlakozási támogatásban (lásd: Előcsatlakozási támogatás, 16. oldal). Törökország meghatározott támogatást kap, amíg várnak a csatlakozási tárgyalások megnyitásával kapcsolatos döntésre.

12 12 A régiók szolgálatában Hogyan? ERFA ESZA A strukturális alapok 1. célk. 2. célk. 3. célk. Interreg Leader EQUAL URBAN részét többéves fejlesztési programokon keresztül, egymással együttműködve költik el a Bizottság illetékes szervezetei, valamint a tagállamok és a regionális hatóságok. Az európai támogatások nem váltják fel, hanem inkább kiegészítik a nemzeti támogatásokat. EMOGA-G HOPE Az Unió költségvetésének több mint egyharmadát szánják regionális fejlesztésre és gazdasági és társadalmi kohézióra egy sor európai alapon keresztül. A rendelkezésre álló összegek A 2000 és 2006 közötti időszakra 213 milliárd eurót különítettek el strukturális eszközökre a tizenöt tagállam esetében. Emellett 2004 és 2006 között 22 milliárd euró előcsatlakozási támogatást és további 22 milliárd eurónyi strukturális támogatást költenek az új tagállamokra az Unió módosított pénzügyi perspektíváinak keretében. A mintegy 257 milliárd euró az EU 2006-ig tartó időszakra vonatkozó költségvetésének 37%-át teszi ki. A finanszírozás legnagyobb A strukturális alapok Mind a négy meglévő strukturális alap saját tematikus területtel rendelkezik. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) finanszírozza az infrastruktúrát, a munkahelyteremtést, a befektetéseket, a helyi fejlesztési projekteket és a kisvállalkozások támogatását. Az Európai Szociális Alap (ESZA) elősegíti a munkanélküliek és a hátrányos helyzetű csoportok visszatérését a foglalkoztatásba, főleg képzési intézkedések és toborzási segítségnyújtási rendszerek révén. A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) segít a halászati ipar alkalmazkodásában és modernizálásában. Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlege (EMOGA-Orientáció) finanszírozza a vidékfejlesztési intézkedéseket, és segítséget nyújt a gazdálkodóknak, főleg a fejlődésben elmaradt régióknak. E strukturális alapok mellett más pénzügyi eszközök is léteznek, különösen ideértve a Kohéziós Alapot (lásd 15. oldal). Decentralizált igazgatás és megerősített ellenőrzések A Bizottság csak akkor utalja át a közösségi pénzeszközöket a tagállamoknak, amikor az általa elfogadott fejlesztési programokat ténylegesen megvalósítják (lásd: Milyen lépéseken keresztül?, 18. oldal). Az új programok indításának bátorítása érdekében 7%-os kifizetést teljesít a program hivatalos elfogadásakor. A tagállamoknak a továbbiakban a Bizottságnál kell kérelmezniük a kifizetést, amely csak igazolt kiadásokat térít meg. Valamennyi program esetében a tagállam jelöli ki a projekt kiválasztásáért felelős igazgatási hatóságot. A kifizető hatóság felel a kiadások igazolásáért és a kifizetés kérelmezéséért a Bizottságnál. A kifizető hatóságoknak szavatolniuk kell, hogy a közösségi alapok felé bevallott minden kiadást olyan cselekvésekre használtak fel, amelyek megfelelnek a közösségi kritériumoknak, a támogathatósági szabályoknak és, például, a környezetvédelemre, esélyegyenlőségre és az állami támogatásokra vonatkozó közösségi politikáknak. Ha a Bizottság úgy találja, hogy a nemzeti ellenőrzések nem megfelelők, vagy ha szabálytalanságokat fedez fel, felfüggesztheti a kifizetést, sőt a már kifizetett összegek visszatérítésére is kötelezhet. A teljesítménytartalék 1999-ben új eszközt vezettek be a strukturális alapok eredményes felhasználásának biztosítása érdekében: a teljesítménytartalékot. Az elv egyszerű: az egyes tagállamok részére elkülönített összegek egy része (4%-a) tartalékba került 2003-ig, azzal, hogy az összeget a továbbiakban az eredményességet, az igazgatást és a pénzügyi megvalósítást tükröző figyelemmelkísérési mutatók alapján kiválasztott legsikeresebb programok között kiosztják majd. A Bizottság március 31-én hozta létre a szükséges tartalékot a tagállamok javaslatai alapján, miután kiértékelt több mint 200 programot. Összege 8 milliárd euró, azaz a teljes erőforrás 4%-a. Fontos szerepet játszott abban, hogy ösztönözte a programok igazgatóit, hogy a lehető legjobban használják fel a rendelkezésükre álló közcélú pénzeszközöket.

13 A régiók szolgálatában 13 Hogyan? A strukturális alapok költségvetése, (milliárd EUR, évi árakon) 1. célkitűzés 2. célkitűzés 3. célkitűzés Interreg URBAN EQUAL Leader Halászati alap Kohéziós alap Összesen EU ,800 22,040 24,050 4,875 0,700 2,850 2,020 1,106 18, ,441 EU ,230 0,120 0,110 0,420 0,000 0,220 0,000 0,003 7,590 21,693 EU ,030 22,160 24,160 5,295 0,700 3,070 2,020 1,109 25, ,134 Strukturális alapok és eszközök az EU 15 esetében, ( 1 ) (millió EUR, évi árakon) Az 1. és 2. célk. Tagállam 1. célkitűzés (*) 2. célkitűzés 3. célkitűzés HOPE (**) Kohéziós Közösségi területeinek A népesség Összesen Alap kezdeményezés népessége %-a (millió) Ausztria ,270 28,20 Belgium ,269 12,50 Dánia ,538 10,20 Finnország ,650 51,70 Franciaország ,412 34,00 Németország ,447 29,80 Görögország , ,00 Írország ,965 26,60 Olaszország ,704 46,50 Luxemburg ,117 28,20 Hollandia ,324 15,00 Portugália ,616 66,60 Spanyolország ,027 80,70 Svédország ,674 18,90 Egyesült Királyság ,909 32,20 EU ,40 40,30 *(*) A fokozatos leépítést is beleértve. (**) Az 1. célkitűzésen kívüli témakör. Új tagállamok, strukturális alapok és eszközök, ( 1 ) (millió EUR, aktuális árakon) Az 1. és 2. célk. Tagállam 1. célkitűzés 2. célkitűzés 3. célkitűzés Interreg EQUAL Kohéziós területeinek A népesség Összesen Alap (*) népessége %-a (millió) Ciprus (**) 0,00 28,02 21,95 4,30 1,81 53,94 113,44 0,212 30,90 Cseh Köztársaság 1 454,27 71,30 58,79 68,68 32,10 936, ,19 9,460 92,00 Észtország 371,36 0,00 0,00 10,60 4,07 309,03 695,06 1, ,00 Magyarország 1 995,72 0,00 0,00 68,68 30, , ,36 10, ,00 Lettország 625,57 0,00 0,00 15,26 8,03 515, ,29 2, ,00 Litvánia 895,17 0,00 0,00 22,49 11,87 608, ,70 3, ,00 Málta 63,19 0,00 0,00 2,37 1,24 21,94 88,74 0, ,00 Lengyelország 8 275,81 0,00 0,00 221,36 133, , ,70 38, ,00 Szlovákia 1 041,04 37,17 44,94 41,47 22,27 570, ,39 4,957 91,90 Szlovénia 237,51 0,00 0,00 23,65 6,44 188,71 456,31 1, ,00 Összesen ,64 136,49 125,68 478,86 252, , ,18 73,195 97,70 *(*) Átlag. (**) A halászati alappal együtt. ( 1 ) Az EU 15 és a tíz új tagállam tervezési időszakainak eltérő hossza miatt (hét, illetve három év) nem célszerű összeadni a pénzösszegeket e két országcsoport esetében.

14 14 A régiók szolgálatában Hogyan? Az elsőbbséget élvező célkitűzések A hatás növelése és a lehető legjobb eredmények biztosítása érdekében a 2000 és 2006 közötti időszak strukturális finanszírozása az alábbi három célkitűzés köré összpontosul. kezdeményezések a strukturális alapok költségvetésének 5,35%-át emésztik fel. Emellett az újító jellegű fellépéseket célzó programok finanszírozást kapnak, hogy ötletlaboratóriumként működjenek a hátrányos helyzetű régiók számára. 1. célkitűzés: Segítségnyújtás az elmaradott régióknak a felzárkózásban. 2. célkitűzés: A gazdasági és szociális konverzió támogatása a strukturális nehézségekkel küzdő ipari, vidéki és halászattól függő területeken. 3. célkitűzés: A képzési rendszer modernizálása és a foglalkoztatottság előmozdítása. A 3. célkitűzés alatt finanszírozott intézkedések kiterjednek az egész Unióra, az 1. célkitűzés régióinak kivételével, ahol a felzárkóztatási programok már tartalmazzák a képzési és foglalkoztatottsági intézkedéseket. Közösségi kezdeményezések és újító jellegű fellépések A következő négy közösségi kezdeményezés célja, hogy megoldást találjon sok vagy az összes tagállam és régió közös problémáira: Interreg III a határon átnyúló, régióközi és nemzetek közötti együttműködés fejlesztésére; URBAN II az újító jellegű stratégiák támogatására a városokban és a városnegyedekben; Leader + a vidékfejlesztési kezdeményezések előmozdítására; EQUAL a munkaerő-piaci diszkrimináció elleni küzdelemre. A közösségi Az EU 15 közösségi kezdeményezései (millió EUR, évi árakon) Tagállam Interreg URBAN EQUAL Leader Összesen Ausztria 202,05 8,53 105,99 78,39 394,96 Belgium 114,82 21,52 77,29 16,56 230,19 Dánia 37,54 5,38 30,91 17,67 91,50 Franciaország 438,32 103,54 332,33 278, ,42 Finnország 142,43 5,38 75,08 57,41 280,30 Németország 813,71 150,95 534,38 272, ,74 Görögország 627,12 25,89 108,20 189,90 951,11 Írország 92,74 5,38 35,33 49,68 183,14 Olaszország 470,34 116,54 409,61 294, ,28 Luxemburg 7,73 0,00 4,42 2,21 14,35 Hollandia 385,32 30,25 216,40 86,12 718,09 Portugália 435,01 19,49 118,14 167,82 740,45 Spanyolország 993,67 114,30 535,48 515, ,06 Svédország 170,03 5,38 89,43 41,96 306,79 Egyesült Királyság 399,68 126,18 415,13 117, ,02 Hálózatok 51,89 18,03 55,20 44,16 169,29 EUR ,39 756, , , ,70

15 A régiók szolgálatában 15 Hogyan? A Kohéziós Alap Egy különleges alap, a Kohéziós Alap célja, hogy segítséget nyújtson a legszegényebb tagállamoknak: a tíz új tagállamnak, illetve Írországnak (2003 végéig), Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak. Kezdetben az a feltétel, hogy az ország bruttó nemzeti terméke (GNP) ne haladja meg az Unió átlagának 90%-át. A Kohéziós Alap az egész nemzeti területet lefedi, annak érdekében, hogy társfinanszírozója legyen a környezetvédelmet és a transzeurópai közlekedési hálózatokat érintő nagyberuházásoknak. Teszi mindezt azért, hogy e kiadások ne hiúsítsák meg az EU gazdasági és monetáris elvárásainak történő megfelelést célzó erőfeszítéseket. Segítséget nyújt továbbá ezen országoknak azért is, hogy e területeken megfeleljenek az európai normáknak és 2006 között a Kohéziós Alap finanszírozásának egyharmadát az új tagállamok számára tartják fenn. Az Európai Beruházási Bank Az Európai Beruházási Bank (EBB) fő küldetése, hogy hozzájáruljon az Unió belső piacának kiegyensúlyozott fejlődéséhez. Ennek érdekében különösen a strukturális alapokkal kapcsolatos beruházási programok finanszírozását könnyíti meg. Mivel nem korlátozza a profitorientáltság, az EBB alacsony kamatozású kölcsönök formájában avatkozik közbe, amelyek célja, hogy például javítsa a közlekedési, energetikai és távközlési infrastruktúrát, támogassa a KKV-k befektetéseit, védje a környezetet, és fejlessze az emberi erőforrásokat és a kutatást. Az Európai Unió Szolidaritási Alapja Az Európai Unió 2002-ben létrehozott szolidaritási alapja (EUSZA) nem strukturális eszköz, hanem pénzügyi elsősegélyszerű támogatást nyújt nagyobb katasztrófa esetén, például ideiglenes elszállásoláskor, a nélkülözhetetlen infrastruktúra helyreállításakor. Az EUSZA nem finanszíroz hosszú távú fellépéseket; ezek más eszközökből, különösen a strukturális alapokból kaphatnak támogatást. Ezen a területen a szolidaritás, sőt a megelőzés a legfontosabb, mert egy nagyobb katasztrófa semmivé teheti a fejlesztési programok eredményeit.

16 16 A régiók szolgálatában Hogyan? Előcsatlakozási támogatás A fokozatos bővítések történetében először fordult elő, hogy az Európai Unió előcsatlakozási támogatást nyújtott a tíz kelet- és közép-európai ország (KKEO) számára, amelyből nyolc (Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, a Szlovák Köztársaság és Szlovénia) 2004-ben tagállam lett. A támogatást továbbra is alkalmazzák Bulgária és Románia esetében. Az előcsatlakozási támogatást főleg három közösségi eszköz finanszírozza: Ezek közül a legrégebbi az 1989-ben létrehozott PHAREprogram. Azért hozták létre, hogy megerősítsék az intézményeket, igazgatási és állami szerveket a közösségi jog alkalmazásának biztosítása érdekében, valamint hogy támogassák a befektetéseket a legszükségesebb területeken (infrastruktúra, cégek, szociális intézkedések). A PHARE CBC (határokon átnyúló együttműködés) kiegészíti az Interreg fellépését azáltal, hogy a tagjelölt országok területén finanszírozza a határokon átnyúló fellépéseket. Az 1999-ben létrehozott Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) támogatja a tagjelölt országokat az Unió közös agrárpolitikája terén. A mezőgazdasági struktúrát és vidékfejlesztést, a fogyasztóvédelmet és környezetvédelmet, valamint a műszaki segítségnyújtást érintő intézkedések széles skálájára terjed ki. Szennyvízkezelési ISPA-beruházás Romániában A szintén 1999-ben létrehozott Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze (ISPA) a Kohéziós Alap mintájára működik, és fontos projekteket finanszíroz a környezetvédelmet célzó infrastruktúra és a transzeurópai közlekedési hálózatok kiterjesztése esetében, hogy előmozdítsa az európai környezetvédelmi normák alkalmazását és a műszaki segítségnyújtást. Az előcsatlakozási támogatás emellett arra törekszik, hogy felkészítse a strukturális alapok és a Kohéziós Alap igazgatásáért felelős nemzeti testületeket. A csatlakozást követően az ERFA és az ESZA veszi át a PHAREbeavatkozásokat, míg a Kohéziós Alap az ISPA-t és az EMOGA-Orientáció a SAPARD-ot. Előcsatlakozási támogatás keretében nyújtott finanszírozás Bulgáriának és Romániának (millió EUR, évi árakon) Összesen Bulgária PHARE ISPA SAPARD Összesen Románia PHARE ISPA SAPARD Összesen Összesen PHARE ISPA SAPARD Összesen Forrás: A Bulgária és Románia számára megállapított Útitervhez mellékelt pénzügyi beszámoló Az eszközök feltételezett megoszlása: 3/6 PHARE, 2/6 ISPA és 1/6 SAPARD. A Bulgária és Románia elkülönítései közötti megoszlás aránya 30:70. Az ISPA számadatai az alábbi tartományokban mozognak: 26 34% Bulgária, 64 76% Románia (a Tanács döntésétől függ). Terület: km 2 Népesség: lakos Egy főre jutó GDP (2002): 26 (EU 15 = 100) Terület: km 2 Népesség: lakos Egy főre jutó GDP (2002): 27 (EU 15 = 100) BULGÁRIA ROMÁNIA

17 A régiók szolgálatában 17 Hogyan? A strukturális alapok és eszközök megoszlása ágazati ráfordításonként, (*) 33,5 % 50 % 50 % 8,0 % 8,2 % 1,4 % 28,1 % 38,8 % 10,0 % 50 % 50 % 24,4 % 16,5 % 5,9 % 23,2 % 7,3 21,7 1,9 % 18,0 97,5 % 8,0 137,8 25,0 2,5 % 23,1 46,8 % 10,7 % 16,6 % 10,1 % 11,3 % 4,4 % Termelés (vállalati segítségnyújtás, vidékfejlesztés, idegenforgalom) Infrastruktúra (közlekedés, távközlés, energetika) Környezetvédelem (infrastruktúra, tervezés/rehabilitáció) Kutatás, műszaki fejlesztés és innováció Képzés, munkahelyteremtés, társadalmi integráció Egyéb 1. célkitűzés (EU 15) 2. célkitűzés (EU 15) 3. célkitűzés (EU 15) Közösségi kezdeményezések (EU 15) Kohéziós Alapok (EU 15) Előcsatlakozási eszköz (ISPA) Strukturális beavatkozások, új tagállamok ( ) (**) Forrás: Regionális Politikai Főigazgatóság, 2003 (*) Milliárd euró, évi árak, tervezett ráfordítás. (**) Az összeg egyharmadát a Kohéziós Alap számára tartják fenn; a maradék nagyjából megfelel az 1. célkitűzés elkülönítéseinek (EU 15).

18 18 A régiók szolgálatában Milyen lépéseken keresztül? 1 Az Európai Tanács határozza meg a strukturális alapok költségvetését és azok felhasználását, azaz az Unió minden tagja az Európai Bizottság és az Európai Parlament által egyeztetett javaslat alapján hoz döntést. A strukturális alapokat országonként és elsőbbséget élvező célkitűzésenként különítik el. A Bizottság az államokkal egyeztetve határozza meg, hogy milyen területek élveznek előnyt. A Bizottság meghatározott tematikus irányvonalakat javasol. A támogatásokon túl: az európai támo 9 A felelős igazgatási hatóságok rendszeresen felügyelik a programok előrehaladását a támogatásfelügyeleti bizottságok segítségével, amelyekben a különböző partnerek (gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szereplők) képviseltetik magukat. Ezek tájékoztatják az Európai Bizottságot az előrehaladásról, és igazolják, hogy a pénz felhasználása a lehető legjobb módon történt (ráfordítási igazolás). A Bizottság megvizsgálja a létrehozott ellenőrzési rendszereket, és ennek megfelelően folyósítja a támogatás hátralévő részét. Elemzi a megfigyelési mutatók alakulását és az értékelési tanulmányokat, és cseréket szervez konkrét témákkal kapcsolatban. Tájékoztatja a programokért felelős hatóságokat minden olyan új közösségi prioritásról, amely hatással lehet a regionális fejlesztésre. A strukturális támogatást nem az Európai Bizottság által közvetlenül kiválasztott projektekre különítik el. A Bizottság megtárgyalja a fejlesztési programok főbb prioritásait a tagállamokkal a 2000 és 2006 közötti tematikus orientáció alapján (lásd a 20. oldalt), és terveket és programokat fogad el. A projektek kiválasztása és azok igazgatása azonban a nemzeti és regionális hatóságok felelőssége. A decentralizáció kiterjesztése 2000-től kezdve történik, és a mostani tervezési időszak egyik fő jellegzetessége. A strukturális alapokról szóló szabályozás egyszerűsítésén kívül zajlik, amelyet 2003-ban ismét tovább fokoztak. A projektek kiválasztása után ezek vegyes finanszírozásban részesülnek mind a nemzeti, mind a közösségi forrásokból. A programok költségvetései 8 A kiválasztott testületek ekkor végrehajthatják a projektjeiket. Ezeket a programban megállapított határidő előtt kell befejezni, mivel az európai támogatások ütemezését az elején állapítják meg. Kohéziós Alap és ISPA-projektek A strukturális alapoktól eltérően a Kohéziós Alap és az ISPA nem vesz részt a programok társfinanszírozásában, hanem megtervezi és megvalósítja azokat a projekteket, amelyek kezdettől fogva egyértelműen azonosítva vannak. Ezeket a projekteket a tagállamok nyújtják be a Bizottságnak, a nemzeti hatóságok kezelik, és a támogatásfelügyeleti bizottság felügyelete alatt állnak. 7 Az egyes programok igazgatásáért felelős hatóságok kiválasztják a célnak leginkább megfelelő projekteket, és tájékoztatják a jelölteket a kiválasztásról.

19 A régiók szolgálatában 19 Milyen lépéseken keresztül? 2 E határozatok alapján az egyes államok vagy régiók megfogalmazzák a javaslataikat, és tervet állítanak össze belőlük, hogy támogassák a nehézséggel küzdő területeket és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat, figyelembe véve a Bizottság tematikus útmutatásait. A terv összeállításában részt vesznek gazdasági és társadalmi partnerek és más hivatalos testületek. gatás által hozzáadott érték azonban részben európai, részben nemzeti (állami vagy magán-) pénzeszközökből tevődnek össze. A társfinanszírozás lehetővé teszi az uniós pénzek állami pénzekkel való kiegészítését, hogy szükség esetén meg lehessen haladni az államok pénzügyi képességei által felállított korlátokat. Másrészről a közösségi pénzeszközök nem teszik lehetővé a költségek csökkentését a nemzeti költségvetésben. Továbbra is az államok felelősek elsősorban a nehézséggel küszködő területeik fejlesztéséért. Az európai érdekeket és a más országokban és régiókban felgyülemlett tapasztalatot figyelembe vevő programok támogatásával az Unió segít nekik, hogy többet és jobbat érjenek el, mint amire egyedül képesek lennének. Ez a beavatkozás által hozzáadott érték. 5 3 Az összeállítást követően a terveket benyújtják az Európai Bizottságnak. 4 Valamennyi állam egyezteti a Bizottsággal e dokumentumok tartalmát és az azok végrehajtásához felhasználandó nemzeti és közösségi pénzeszközöket. Amikor a két fél e kérdések mindegyikében egyetértésre jut, a Bizottság elfogadja az összeállított terveket (*) és programokat. Előleget ad az államoknak, hogy lehetőségük legyen elkezdeni a végrehajtást. 6 A nemzeti és regionális hatóságok autonóm módon döntenek a programok részleteiről, azaz a tervezés kiegészítéseiről. E dokumentumokat nem egyeztetik a Bizottsággal, hanem tájékoztatásul küldik meg neki. Így a hatóságok a saját maguk módján indíthatják el a programokat (például az infrastruktúra létrehozására vonatkozó projektfelhívásokat és ajánlati kiírásokat). A programok ezzel az operatív szakaszba lépnek. (*) Másik neve közösségi támogatási keretterv (KTK) vagy egységes programozási dokumentum (EPD), amely alapján esetleg további döntést kérnek a Bizottságtól a programok végrehajtásához.

20 20 A régiók szolgálatában Mit ér el? Konkrétan mit lehet elérni azokkal az erőforrásokkal, amelyeket az Európai Unió és a tagállamok a regionális fejlesztésre különítenek el? A rövid áttekintéshez megvizsgálhatjuk azt a dokumentumot, amelyben a Bizottság bemutatja a 2000 és 2006 közötti időszakra vonatkozó (*) közös tematikus útmutatásokat. Figyelembe véve ezeket, a nemzeti és regionális hatóságok a Bizottsággal együtt megállapítják a saját prioritásaikat, és konkrét projekteket választanak ki. Az utóbbi nagyon nagy változatosságot mutat az egyes régiókban meglévő gazdasági, szociális és területi feltételek miatt, amelyek meghatározzák, hogy milyen formát öltsön a strukturális alapok hasznosulása. A Bizottság útmutatásait az alább bemutatásra kerülő három tengely mentén csoportosítják. A regionális versenyképesség javítása A strukturális alapok felhasználásával javulnia kell a régiók versenyképességének azáltal, hogy segítséget nyújtanak a cégeknek a tevékenységük kiterjesztésében, a munkahelyteremtésben és a termelékenység fokozásában. Ennek érdekében alapvetően fontos modern és gyors szállítási infrastruktúra kiépítése, amely hatékony csatlakozásokkal rendelkezik, biztosítja a cégek és a személyek számára elérhető különböző áru- és utasszállítási módok összehangolt kombinációját. Energia nélkül nincs termelés. Ha azonban túlzottan egyetlen energiaforrásra vagy szolgáltatóra támaszkodnak, az jelentősen csökkenti a cégek manőverezési képességét. Az államoknak és a régióiknak érdekükben áll a szállítási erőforrások diverzifikálása, és így az elosztási hálózatok valódi összekapcsolása. Fontos a kevés energiát fogyasztó Az 1. célkitűzés konkrét jellemzői A fejlődésben elmaradott régiókban a cél az azokat az Unió más régióitól elválasztó különbségek megszüntetése. Ez mindenekfelett kiterjed az alapvető infrastruktúra (például szállítás, vízellátás, hulladékgazdálkodás, távközlés, egészségügy és oktatás) jelentős hiányának orvoslására. A rendelkezésre álló pénzösszegek legnagyobb részét ezen infrastruktúra létrehozására fordítják anélkül, hogy valaha is figyelmen kívül hagynák azokat a szolgáltatásokat, amelyek lehetővé teszik a gyakran nagyon törékeny termelési kapcsolatok megszilárdítását. Kizárólag ilyen régiók számára biztosítanak európai társfinanszírozást az egészségügyi és oktatási infrastruktúra terén. A 2. célkitűzés konkrét jellemzői A szerkezetátalakításon áteső régiókban a fő probléma nem az infrastruktúra hiánya, hanem a hagyományos gazdasági tevékenység hanyatlása. Ezért szükséges az alternatív tevékenységek fejlesztésére is figyelni. A kiválasztott további infrastruktúrák ennek ellenére támogathatók a strukturális alapok társfinanszírozásával ezekben a régiókban a vonzerő és a foglalkoztatottság szintjének javítása érdekében. (*) Elérhető az Inforegio oldalán:

21 A régiók szolgálatában 21 Mit ér el? technológiákba és a megújuló energiaforrásokba szél-, hidroelektromos és napenergiába való befektetés ösztönzése is. Az információs társadalom internentalapú technológiái lehetővé teszik a hátrányos helyzetű és különösen az elszigetelt és marginális területek számára, hogy gazdasági tevékenységet vonzzanak és tartsanak meg. A digitális megosztottság csökkentése érdekében a régióknak ösztönözniük kell a cégeket és a közösségeket, hogy kihasználják ezeket a technológiákat az elektromos kereskedelem, az adatcsere, a távmunka és az állampolgárok tájékoztatása érdekében. Általában a távközlési szolgáltatók vállalják fel a távközlési hálózatokba való befektetést, de az európai alapok beavatkozhatnak például az egyetemes szolgáltatás elvének biztosítása érdekében, azaz hogy garantálják az e hálózatokhoz való hozzáférést olyan helyeken, ahol a kereslet nem elég nagy ahhoz, hogy vonzó legyen a piac számára. Az igazgatás és a marketing termelési folyamatainak javítása is kulcsfontosságú szerepet játszik. A régiók és cégeik ösztönzést kapnak, hogy legyenek nyitottak az e téren megvalósuló befektetés felé, és hozzanak létre regionális stratégiákat az innováció előmozdítása érdekében. Idetartozik a kutatási tevékenység, a technológia és a szaktudás átadásának, valamint a továbbképzésnek a támogatása. Ennek elérése érdekében támogatják az állami és privát testületek például egyetemek, kutatóközpontok és fejlesztési ügynökségek együttműködését. A mindenkori célkitűzés, hogy a kutatásnak és az innovációnak valódi hatása legyen a regionális gazdasági fejlődésre. Cégek különösen a KKV-k létrehozásához és fejlesztéséhez a vállalkozóknak hozzá kell tudniuk férni a finanszírozó testületekhez. A strukturális alapok segíthetnek nekik ebben azzal a feltétellel, hogy a klasszikus finanszírozást tőke szempontjából korlátozzák a pénzügyi tervezés más formulái javára. A különösen a magántőke által biztosított pénzügyi szolgáltatásoknak a KKV-k konkrét igényeit kell tükrözniük, és lehetővé kell tenniük számukra a magas szintű szakosodást és a kereskedelmi előnyök elérését. A regionális és helyi fejlesztés és foglalkoztatottság szempontjából a legígéretesebb ágazatok az idegenforgalom, a kulturális örökség, a környezetvédelem és a szociális gazdaság. A minőségi környezetvédelem a régiók imázsának és gazdasági vonzerejének fontos összetevője, de létfontosságú szerepet játszik az ökológiai kockázatok kezelésében is. A strukturális alapok támogatják a környezetvédelmi infrastruktúra kiépítését, ahol arra szükség van; ilyenek például a víztisztító és szennyvíztisztító telepek és a minőségi vizet a hálózatokban veszteség nélkül továbbító rendszerek. Ilyen még a hulladékgyűjtési és -újrafeldolgozási tevékenység, a hulladék szennyezőanyag-szintjének csökkentése és a tiszta technológiák kiválasztása a környezetvédelmi munkahelyek létrehozásának elfelejtése nélkül.

22 22 A régiók szolgálatában Mit ér el? A foglalkoztatottság növelése és javítása Napjaink első számú társadalmi problémája a foglalkoztatás. Az Unió ezért hozta létre az európai foglalkoztatási stratégiát, amely az egész európai területre kiterjedően előmozdítja az összehangolt fellépést ezen a területen. Az emberi erőforrásokat fejleszteni kell a munkanélküliség orvoslása és megelőzése érdekében. Mivel az oktatás továbbra is a foglalkoztatottság legfontosabb kulcsa, fontos javítani az oktatási politikákat és rendszereket. Ezen túlmenően ez azt is jelenti, hogy a munkaerőpiac peremén lévő fiatalok nem maradnak magukra, és a munkanélküliek különösen a tartós munkanélküliek segítséget kapnak a foglalkoztatottságba való visszataláláshoz. Az Unió támogatja a munkára felkészítő rendszerek fejlesztését és különösen a munkahelykeresőknek nyújtott, személyre szabott támogatást, a fizetetlen tevékenységek elérését megkönnyítő intézkedéseket, az alapvető és folyamatos képzés diverzifikálását és a továbbtanulás előmozdítását. A társadalom peremére szorulás elleni küzdelem érdekében az Unió különös figyelmet fordít az állami és magánpartnerek vagy -társulások által például a képzési intézmények és cégek közötti partnerkapcsolat formájában előmozdított társadalmi és szakmai integráció új módszereire. Az információs társadalom természetesen alapvető szerepet játszik a foglalkoztatottságban és a képzésben, és mindenhol kiemelt fontossággal bír. A foglalkoztatottság esetében nagy potenciállal rendelkező, más tevékenységi területek közé tartoznak a helyi fejlesztési és szociális gazdasági projektek. A nők és a férfiak esélyegyenlőségének alapelve ugyanannyira kiemelkedő szerepet játszik a foglalkoztatottságot előmozdító tevékenységekben, mint mindenhol máshol a strukturális alapok programjaiban. Ez olyan különféle tevékenységek formáját ölti, amelyek célja többek között a diszkrimináció kiküszöbölése, segítségnyújtás a nőknek a karrierépítésben és a magasabb pozíciók elérésében, a számarányuk kiegyensúlyozása egyes hivatásokban, valamint a szakmai és a családi élet összeegyeztetése. A diszkrimináció más formái szükségessé teszik a munkaerőpiacon például a nemzetiségük, fogyatékosságuk vagy életkoruk miatt hátrányban lévő személyekre kiterjedő fellépéseket. Az ESZA finanszíroz minden ilyen intézkedést és másokat is az Unió egészében, illetve az EQUAL közösségi kezdeményezés keretében. A 3. célkitűzés konkrét jellemzői A 3. célkitűzés inkább tematikus, mint területi. Valójában minden személyre kiterjed, régiótól függetlenül. Hivatkozási keretként szolgál a humán erőforrásokat és a foglalkoztatottságot az Unióban előmozdító intézkedések számára, és a tagállamokat felkérik, hogy vegyék figyelembe azokat a foglalkoztatottságot érintő saját nemzeti terveikben. Ezen intézkedések automatikusan beletartoznak az 1. célkitűzés régiói számára kidolgozott programokba, hogy jobban integrálódjanak az adott térségekben folyó fejlesztési tevékenységbe.

23 A régiók szolgálatában 23 Mit ér el? A városi és vidéki területek kiegyensúlyozott fejlesztése Európa területi kohéziójának egyik legfőbb feltétele a városi és vidéki területek közötti kiegészítő jelleg és egyensúly. Ennek érdekében figyelembe kell venni az ilyen területekkel kapcsolatos problémákat. és hulladékgazdálkodás, a tömegközlekedés és a tiszta közlekedési rendszerek fejlesztése, az építészeti örökség fokozottabb tiszteletben tartása, a válságban lévő negyedek gazdasági és szociális újjáélesztése, valamint a lakosoknak nyújtott szolgáltatások annak érdekében, hogy javítsák a városoknak mint a kiegyensúlyozott regionális növekedés pólusainak szerepét. Sok vidéki térség az Unió legdinamikusabb területei közé tartozik. Viszont sok másik szenved az alacsony népsűrűségtől (különösen a hegyi területeken), az alapvető szolgáltatások hiányától és az inadekvát munkaerőpiactól. E nehézségek leginkább a mezőgazdaság hanyatlásával vannak kapcsolatban, amely még mindig a legtöbb vidéki terület fő tevékenysége, és gyakran alapvető gazdasági ágazatot képez. A vidék életben tartása érdekében fontos segíteni a gazdálkodóknak, hogy modernizálják a gazdaságaikat, új termelési és marketingtechnikákat fejlesszenek ki, és szavatolják termékeik minőségét. A vidéki területek versenyképessége a kreatív foglalkoztatási formák diverzifikálásától is függ, hogy küzdeni lehessen az elvándorlás ellen. Végül fontos fejleszteni a vidéket mint a kikapcsolódás és a falusi turizmus helyét, támogatni a falvak megújulását, ösztönözni, hogy a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás őrizze meg a tájat, illetve tartsa tiszteletben a környezetet és a természeti erőforrásokat. A városok és a vidék közötti egyensúly kiterjed például a vidéki lakosoknak nyújtott segítségre, hogy hozzáférjenek a városi központok szakszolgáltatásaihoz, és hogy a városlakók hozzáférjenek a vidéki területek erőforrásaihoz. A közepes méretű városok kulcsfontosságú szerepet játszanak a vidéki gazdaság élénkítésében, de kiegyensúlyozott növekedésre kell törekednünk a környező természet leromlásának elkerülése érdekében. A városok előnye, hogy a kommunikáció, a kereskedelem, az innováció és a kultúra központjai. Másfelől nagy energiafogyasztók, és jelentős mennyiségű hulladékot és szennyezést termelnek. Gyakran vannak súlyos problémáik amiatt, hogy az útjaik bedugulnak, és rendezetlenül fejlődnek. Több hátrányos helyzetű és leromlott állagú negyedben is súlyosbodnak a városi erőszakot szülő szociális problémák. A strukturális alapok több területen olyan tevékenységeket mozdítanak elő, mint a megfelelő energia- A halászat ezzel szemben számos partvidéki terület számára biztosít megélhetést annak ellenére, hogy nehézségekkel néz szembe. Át kell alakítani a szerkezetét a megőrzés és a halászati erőforrások felhasználása közötti egyensúly biztosítása érdekében. A halászattól függő városok és falvak élénkítését lehetővé tevő intézkedések kiterjednek a racionálisabb és szelektívebb technikákra, a flotta és a kikötők modernizálására, a vízi gazdálkodás támogatására és a minőségi termékek népszerűsítésére. Böngésszen ezen a területen Ha még tájékozottabb szeretne lenni a strukturális alapokban, tanulmányozza át a 2000 és 2006 közötti regionális fejlesztési programok összefoglalóit országok és régiók, programkategória vagy témakör szerinti bontásban, illetve az Európai Unió által társfinanszírozott projektek számos példáját az Inforegio oldalán:

24 24 A régiók szolgálatában Milyen eredményekkel? A Tizenötök Európáján belüli gazdasági és szociális kohézióról szóló harmadik helyzetjelentés és a különféle tanulmányok (*) figyelemre méltó csökkenésről számoltak be a régiók és még inkább a tagállamok közötti egyenlőtlenségek esetében. Azt is kimutatták, hogy egyrészről az európai gazdasági integráció folyamata, másrészről a strukturális alapok és a Kohéziós Alap cselekvései nagymértékben támogatják ezt a fejlődést. A legszegényebb országokban és régiókban A strukturális alapok és a Kohéziós Alap amelyek az Európai Unió költségvetésének csak 0,4%-át teszik ki arra összpontosulnak, hogy segítsék az Unió legszegényebb régióit. A 2000 és 2006 közötti időszakban az 1. célkitűzés régióinak átutalt összegek Spanyolország GDP-jének 0,8%- át, Görögország és Portugália esetében a GDP 2,5%-át teszik ki. Ami ennél is fontosabb, véleményünk szerint ezek az átutalások Spanyolország esetében mintegy 3%-kal, Görögország és Portugália esetében 8 9%-kal, az olasz Mezzogiorno esetében 7%-kal és az új német tartományok esetében 4%-kal növelik a befektetéseket. Az 1994 és 1999 közötti tervezési időszakban és az 1. célkitűzés régióiban a strukturális alapok hozzájárultak 4100 kilométernyi autópálya és kilométernyi közút megépítéséhez vagy felújításához, 3800 hektárnyi ipari terület reorganizációjához, 214 ezer cég támogatásához, Infrastruktúra 8,15 millió ember képzéséhez és mintegy 800 ezer munkahely létrehozásához. Az oktatásban megvalósított befektetések lehetővé tették az oktatás és a képzés minőségének javítását, különösen Portugáliában. A környezetvédelmi infrastrukturális projektek eredményeként jelentős előrelépést figyeltek meg ezen a területen Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban. Itt is számottevő szerepet játszott az Unió által ezekre a 210 milliárd eurós összköltségű programokra elkülönített 114 milliárd euró. A 2. célkitűzés szerkezetátalakításon áteső területein A 2. célkitűzés területein a munkanélküliség általános aránya 4%-kal csökkent 1995 és 2001 között, szemben a Tizenötök Európájának 3%-os csökkenésével. A városi szemétlerakók kezelésének intenzív politikája lehetővé tette 115 millió négyzetméter talaj visszaalakítását a környezet javítása és új termőterületek létrehozása érdekében. A strukturális alapok több mint 300 ezer KKV-nak nyújtottak segítséget, és 300 ezer munkahely létrehozásához járultak hozzá. Jelentős lendületet adtak a kutatásnak és a fejlesztésnek is, valamint az információs társadalom előmozdításának. és emberi potenciál (*) Az Inforegio oldalán elérhető dokumentumok:

25 A régiók szolgálatában 25 Milyen eredményekkel? Eredményes lendület A hátrányos helyzetű régiók által elért haladás valódi, de lassú, és még sok évet vesz igénybe. Ez különösen igaz a Huszonötök Európája esetében. De a számok mögé tekintve a regionális politika előnyei tükröződnek a dolgozók esetében tapasztalható lendületben is, amelynek oka az általuk az európai együttműködéstől, a partnerkapcsolatoktól és a hálózatoktól, az új utak feltárásától, a helyi potenciál fejlesztésétől vagy az olyan alapvető erőfeszítésektől kapott ösztönzés, mint a környezetvédelem vagy az esélyegyenlőség. Időnként az európai regionális politika létezése már önmagában a helyi szereplők együttműködését eredményezi. Pozitív következmények más régiókban A strukturális intézkedések ösztönözték a kohéziós országok és az Unió többi része közötti kereskedelmi cserét és a szorosabb integrációt is; az előbbi több mint duplájára növekedett az elmúlt évtizedben. A tapasztalati adatok azt sugallják, hogy a strukturális ráfordításoknak általában egynegyede visszatér az Unióba, különösen a gépek és berendezések megnövekedett importjának formájában. Ez az elrugaszkodás különösen Görögország (a ráfordítások 42%-a) és Portugália (35%) esetében nagymértékű. A foglalkoztatottság a figyelem középpontjában E bátorító eredmények ellenére számos területen továbbra is súlyos nehézségek tapasztalhatók. A kutatásban például nagyon nagy különbségek vannak a tagállamok és a régiók között, mind a kutatóintézetek elérhetőségét, mind a benyújtott szabadalmak számát tekintve. Különös figyelmet kell fordítani a szociális kohézióra: míg a munkanélküliség mértéke továbbra is aggodalomra ad okot egyes régiókban (lásd a 9. oldalon lévő táblázatot), a régi és az új tagállamok népességének jelentős része él az átlagos nemzeti jövedelem 60%-ában megállapított szegénységi küszöb alatt. Ez Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban már a háztartások 20%-át és Szlovénia kivételével az új tagállamok esetében 14 18%-át érinti. Mindez már önmagában fontosabbá teszi a foglalkoztatottságot és annak minőségét. Idegenforgalom, a nagy foglalkoztatottsági sűrűséggel rendelkező ágazat

26 26 A régiók szolgálatában És holnap? 2. Az Unió prioritásainak megerősítése Az EU gazdasági teljesítményének javítására irányuló erőfeszítés jegyében az Unió állam- és kormányfői 2000 márciusában Lisszabonban gyűltek össze, és kidolgoztak egy stratégiát, amelynek célja, hogy 2010-re Európa a világ legsikeresebb és leginkább versenyképes tudásalapú gazdaságává váljon. A decemberi nizzai Tanács a szegénység csökkentésével kapcsolatos lisszaboni célkitűzéseket a társadalmi beilleszkedés koordinált EU-stratégiájává fordította le. A júniusi göteborgi Tanácson kiszélesítették a lisszaboni stratégiát, hogy a környezetvédelem új hangsúlyt kapjon, és fenntarthatóbb fejlesztési minta legyen elérhető. A kohéziós politika olyan helyzetekben is szükséges, amikor más közösségi politikák fontos előnyökkel és korlátozott költségekkel járnak, helyi igényekre szabott módon. A kohéziós politika az előnyök terjesztésében is segít. A változás megelőlegezése és az alkalmazkodás megkönnyítése révén a kohéziós politikának magában kell foglalnia a lisszaboni és göteborgi célkitűzéseket, és azok fejlesztésének legfontosabb eszközévé kell válnia a nemzeti és regionális fejlesztési programok révén. Az Európai Unió regionális és kohéziós politikájának négy kihívással kell szembenéznie a 2007 és 2013 közötti programozási időszakban: 1. A kohézió erősítése a kibővült Unióban Az Unió 25, majd később 27 tagállamra való kibővítése soha nem tapasztalt kihívás elé állítja a versenyképességet és az Unió kohézióját. Amint e jelentésben már bemutattuk, a bővítés a gazdasági-fejlettségi különbségek növekedéséhez, az egyenlőtlenségek problémájának keleti irányba történő eltolódásához és nehezebb foglalkoztatottsági helyzethez vezet: a szocioökonómiai egyenlőtlenségek megduplázódnak, és az Unió átlagos GDP-je 12,5%-kal csökken. 3. A minőség javítása a fenntartható és kiegyensúlyozottabb fejlődés érdekében A regionális versenyképességnek az egész Unióra kiterjedő, jól célzott és olyan befektetések általi megerősítése, amelyek a gazdasági lehetőségek biztosításával segítenek az embereknek képességeik kiteljesítésében, mindenki közös előnyére támogatja Ezzel egyidejűleg az Unió egésze egy sor kihívással kerül szembe a gazdasági szerkezetváltásnak a globalizáció miatt valószínűsíthető felgyorsulása, a nagyobb kereskedelmi nyitottság, a technológiai forradalom, a tudásalapú gazdaság és társadalom kialakulása, a népesség öregedése és a növekvő bevándorlás következtében. Az Uniónak a jövő ugródeszkájaként teljesen ki kell használnia a jelenlegi trend nyújtotta, fellendülés irányába mutató lehetőséget.

27 A régiók szolgálatában 27 És holnap? 4. Új kohéziós partnerkapcsolat létrehozása A kohéziós politika reformjának egyúttal elő kell segítenie a hatékonyság, az átláthatóság és a politikai elszámoltathatóság erősítését. Ez elsősorban a politika stratégiai szemléletének definiálását teszi szükségessé, amely biztosítja a gazdasági és társadalmi kormányzás összehangoltságát, és lehetővé teszi az elért előrehaladás rendszeres, nyitott áttekintését. A fentiekből következik, hogy az Unió egész területén, minden szinten erősíteni kell az intézményi kapacitást, hogy élni tudjanak a kohéziós politika fő erősségével. az egész EU gazdaságának növekedési potenciálját. A regionális politika a gazdasági tevékenység egész Unióra kiterjedő, kiegyensúlyozottabb eloszlásának biztosításával enyhíti a túlkoncentrálódás, a zsúfoltság és a szűk keresztmetszet miatti nyomást. A lisszaboni A lisszaboni stratégia, amelyet az Európai Tanács fogadott el 2000 márciusában, megállapít egy új stratégiai célt az Unió számára a foglalkoztatottság, a gazdasági reform és a szociális kohézió mint a tudásalapú társadalom részének megerősítése érdekében. A stratégia gyakran idézett kulcsfontosságú célkitűzését, amely szerint az EU-nak a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely több és jobb munkahellyel és nagyobb társadalmi kohézióval rendelkezik, egy évvel később egészítette ki a fenntartható fejlődésről szóló göteborgi Európai Tanács. A stratégia három pillérre épül: a gazdasági és társadalmi megújulásra, illetve a környezetvédelemre. és a göteborgi stratégia A fenntartható fejlődés olyan fejlődésként határozható meg, amely megfelel a jelen igényeinek anélkül, hogy csökkentené a jövőbeni generációk arra irányuló képességét, hogy eleget tegyenek a saját igényeiknek. A környezetvédelemnek más európai politikákba való integrálása 1993-ban vált követelménnyé, és az Amszterdami Szerződés évi elfogadását követően a gazdasági tevékenységek összehangolt, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődése felkerült az Unió célkitűzéseinek listájára májusában az Európai Bizottság által a fenntartható fejlődési stratégiáról kiadott közlemény tárgya volt júniusában a göteborgi Európai Tanács egyetértett abban, hogy a lisszaboni folyamatot környezetvédelmi dimenzióval kell kiegészíteni.

28 28 A régiók szolgálatában És holnap? oktatási és képzési rendszerek minőségének javítása, valamint az emberi erőforrások fejlesztése. Azon tagállamok, ahol a bruttó nemzeti termék nem éri el a közösségi átlag 90%-át, a Kohéziós Alapból is támogathatók: ez utóbbi a közlekedési és a környezetvédelemi programokat finanszírozza. Regionális versenyképesség és foglalkoztatottság: a változás előmozdítása és ösztönzése A jövő prioritásai: konvergencia, versenyképesség, együttműködés február 18-án az Európai Bizottság elfogadta a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló harmadik jelentést Új partnerkapcsolat a kibővült Unió kohéziója érdekében: konvergencia, versenyképesség, együttműködés címmel, amelyben ismerteti a kohéziós politikával kapcsolatos, 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó elképzeléseit. A Bizottság február 10-én benyújtott költségvetési javaslata szerint valamivel több mint 336 milliárd euró összeget különítenek el az új időszak kohéziós politikájára az alábbi prioritásokkal: A legkevésbé fejlett tagállamokon és régiókon kívül a kohéziós politikának két alapvető célkitűzése van. Az első, hogy a kohéziós politika a regionális programok révén nyújtson segítséget a régióknak és a regionális hatóságoknak az ipari, városi és vidéki területek gazdasági változásainak előmozdítására, és erősítse azok versenyképességét és vonzerejét, figyelembe véve a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségeket. A második, hogy a kohéziós politika a nemzeti programok segítségével támogassa az embereket a gazdasági fejlődés előkészítésében és alkalmazásában, összhangban az európai foglalkoztatottsági stratégia által megállapított prioritásokkal azáltal, hogy elősegíti a teljes foglalkoztatottságot, a minőségi és termelékeny munkát és a társadalmi integrációt célzó politikákat. Konvergencia: a foglalkoztatottság növelésének támogatása és munkahelyteremtés a tagállamokban és a legszegényebb régiókban Ez a célkitűzés elsősorban azokra a régiókra vonatkozik, amelyekben az egy lakosra jutó GDP kisebb, mint a közösségi átlag 75%-a. Ezzel egyidejűleg a bővítéssel együtt járó statisztikai hatás ellensúlyozása érdekében ideiglenes támogatást javasolnak azon régiók számára, amelyekben az egy lakosra jutó GDP kevesebb lenne, mint a tizenöt tagú Európai Unió esetében számított közösségi átlag 75%-a. A nemzeti és regionális programok társfinanszírozásának fő témája a gazdaság szerkezetének modernizálása és diverzifikálása, az alapvető infrastruktúra fejlesztése és modernizálása, a közigazgatási kapacitás megerősítése, a munkaerő-piaci intézmények, illetve az

29 A régiók szolgálatában 29 És holnap? Európai területi együttműködés: összehangolt és kiegyensúlyozott fejlődés az egész Unióban Az Interreg kezdeményezés során szerzett tapasztalat alapján a jelentés felhív a harmonikus és kiegyensúlyozott integrációt előmozdító politika folytatására az Unió egész területén, a határon átnyúló és a nemzetek közötti szinten megvalósuló együttműködés támogatásával. Utóbbi elvben kiterjed a belső vagy külső, illetve szárazföldi vagy tengeri határok mentén fekvő minden régióra. Ez alapvetően a közös problémák közös megoldásainak keresését célozza a felelős hatóságok közötti együttműködés révén, fejlesztve a városi, vidéki és partvidéki területeket, erősítve a gazdasági kapcsolatokat, és hálózatba rendezve a kis- és közepes méretű vállalkozásokat. A meg nem kérdőjelezhető alapelvek különösen a stratégiai tervezés, a decentralizált közigazgatás és a folyamatos felügyelet és értékelés alátámasztják a kohéziós politika megvalósítását. A jelentés azonban jelentős változtatásokat javasol, mindenekelőtt a Tanáccsal szorgalmazva új párbeszéd nyitását annak érdekében, hogy elősegítsék a kohéziós politikának a lisszaboni és göteborgi prioritásokhoz való hozzáigazítását. Hasonlóképpen, a Bizottság nemzeti jelentéseken alapuló szintézise fényében az európai intézmények évente megvizsgálják a stratégiai prioritások terén elért előrehaladást. minden állampolgárát és minden régiójának területét érinteni fogja. Alapja a leghátrányosabb helyzetben lévőkre összpontosító, de a konkrét helyzethez igazított hatékony szolidaritás. Összefoglalásként: a regionális és kohéziós politika a közeljövőben nagyobb szerepet kap, mint valaha. Az Unió Strukturális alapok: eszközök és célkitűzések Célkitűzések Pénzügyi eszközök Célkitűzések Pénzügyi eszközök Kohéziós Alap Kohéziós Alap Konvergencia és versenyképesség Kohéziós Alap 1. célkitűzés ERFA ERFA ESZA ESZA EMOGA-Orientáció HOPE 2. célkitűzés ERFA Regionális versenyképesség és ESZA foglalkoztatottság 3. célkitűzés ESZA regionális szint ERFA nemzeti szint: európai foglalkoztatottsági stratégia ESZA Interreg ERFA Európai területi együttműködés ERFA URBAN ERFA EQUAL ESZA Leader + EMOGA-Orientáció Vidékfejlesztés és az 1. célkitűzésen EMOGA-Garancia kívüli halászati ágazat HOPE szerkezetének átalakítása 9 célkitűzés 6 eszköz 3 célkitűzés 3 eszköz

30 30 A régiók szolgálatában A regionális és helyi bizottságok hangja: a Régiók Bizottsága 1994 óta a helyi és regionális hatóságokat az Európai Unióban a Régiók Bizottsága (RB) képviseli, amely hozzájárul a közösségi politikák zökkenőmentes működéséhez, illetve az Unió és az állampolgárok közötti kommunikációhoz. Az RB saját kezdeményezésére rendszeresen kinyilvánítja a véleményét a regionális politika végrehajtásáról és minden olyan kérdésről, amelyet az Unióban folyó vita napirendjén szeretne látni. A Tanács és a Bizottság számára is kötelező, hogy konzultáljon vele az alábbi területeken: gazdasági és társadalmi kohézió, transzeurópai infrastrukturális hálózatok, közegészségügy, oktatás, kultúra, foglalkoztatási politika, szociálpolitika, környezetvédelem, szakmai továbbképzés, szállítás. Az Unió Tanácsa a tagállamok ajánlásai alapján jelöli ki az RB tagjait. Nekik regionális vagy helyi választási mandátummal kell rendelkezniük, vagy egy választott gyűlésnek kell felelőseknek lenniük. A évi bővítés előestéjén az RB 222 tagot számlált. A Nizzai Szerződés legfeljebb 350-ben határozta meg a tagjai számát a huszonöt tagú Unióban. Bővebb tájékoztatáshoz lépjen kapcsolatba: Régiók Bizottsága Rue Belliard 101 B-1040 Brussels Tel.: (32-2) Fax: (32-2) info@cor.eu.int Internet:

31 A régiók szolgálatában 31 Információ és átláthatóság A költségvetés fontossága miatt az Európai Bizottság nem kívánta a véletlenre bízni a tudás jogát. A tagállamokkal együttműködve egy sor kötelezettséget állapított meg, hogy átláthatóvá tegye a pénzeszközök elosztási mechanizmusait, és lehetővé tegye az állampolgároknak, hogy tudják, mire, milyen módon és eredménnyel használják fel ezt a finanszírozást. Ez annak is hasznos módja, hogy tájékoztatást nyújtsanak a potenciális kedvezményezetteknek a rendelkezésre álló pénzalapokról és a kérelmezésük mikéntjéről. Egy, az egész Unióban érvényben lévő rendelet ezért meghatározta a támogatásért felelős közhatóságok és a projektszponzorok kötelezettségeit. Az Európai Bizottság felügyeli e jogszabály végrehajtását. A kommunikációs tevékenységeket alaposan meg kell tervezni, és ezeknek végig kell kísérniük a strukturális finanszírozásban részesülő programok minden szakaszát. A Bizottság ezért kérte fel a tagállamokat, hogy az egyszeri intézkedések helyett többéves kommunikációs terveket készítsenek elő és valósítsanak meg. A következetes kommunikációs fellépéshez szükséges formalitások mellett tájékoztatni kell az állampolgárokat arról, hogy az európai regionális politika realitás, amely eredményes, az állampolgárok részt vehetnek benne, és hogy kulcsfontosságú szerepet játszik az Unió gazdasági, szociális és területi kohéziójában. A strukturális alapok és a Kohéziós Alap 257 milliárd eurója az európai adófizetők pénzéből származik. Más közpénzekhez hasonlóan az európai pénzeszközökre is vonatkozik a hatékony és átlátható kezelés követelménye, amely nem szolgál egyetlen konkrét érdeket sem.

32 32 A régiók szolgálatában Regionális politika és más európai politikák A környezetvédelmi politika minden bizonnyal kulcsfontosságú szerepet játszik a fenntartható fejlődés előmozdításában, és ez közvetlen hatással van a regionális politikára: a strukturális fellépések programozása nem kerülheti el a környezetvédelmet, és ez utóbbi nem értékelhető kizárólag az azonnali költségek szempontjából. A környezetvédelmi aggodalmak tiszteletben tartásának pozitív gazdasági és társadalmi következményei vannak a természeti egyensúly és erőforrások, az életminőség és a közegészség megőrzése, illetve meghatározott munkahelyek létrehozása szempontjából. Az Unió más politikái hozzájárulnak a regionális politika sikeréhez, és a strukturális fellépéseknél figyelembe kell venni azokat. Néhány példa: Az Unió költségvetésének majdnem a felét kezelő Közös Agrárpolitika (KAP) alá tartozik a mezőgazdasági piac közös szervezése, és beavatkozik egy olyan területen a vidékfejlesztésben is, amely a strukturális alapoknak is az egyik fő célkitűzése, és amelyet a KAP főleg az 1. célkitűzés régióin kívül finanszíroz. A strukturális alapok segítségével folytatott vidékfejlesztésnek összeegyeztethetőnek kell lennie a KAP-pal olyan kérdésekben, mint a talajgazdálkodás és a gazdaságok támogatása. Az információs társadalom politikája kihangsúlyozza az informatika kulcsfontosságú szerepét a cégek versenyképességének, a szolgáltatások hatékonyságának, valamint a foglalkoztatottság és a társadalmi kohézió előmozdításának terén. Az európai e-europe kezdeményezés arra törekszik, hogy az információs társadalom előnyeit ilyen módon is elérhetővé tegye az összes tagállam és régió számára. A strukturális alapok ott játszanak szerepet ebben, ahol csökkenteni kell a berendezések hiányát és az új technológiák elérésében és használatában mutatkozó egyenlőtlenségeket. A versenypolitika szabályozza és korlátozza a cégeknek nyújtott köztámogatást függetlenül attól, hogy ez a támogatás az államtól vagy a strukturális alapoktól érkezik-e. A strukturális alapok által társfinanszírozott minden fellépésnek ezért összeegyeztethetőnek kell lennie a közösségi versenyszabályokkal. A regionális és versenypolitikák célja, hogy az Unió leghátrányosabb térségeire koncentrálja a köztámogatást. A közlekedési, távközlési és energetikai politikák alá tartozik a transzeurópai hálózatok létrehozása. Ezek a hálózatok egyértelmű hatással vannak a régiókra és különösen az Unió perifériáján lévő területekre, amelyek legtöbbje hátrányos helyzetű régió. A nagy befektetési költség miatt elengedhetetlen, hogy ezeken a területeken az európai politikák irányítsák a tagállamoktól érkező javaslatokat. Fontos még a különböző közlekedési eszközök kiegyensúlyozott kombinációja. A kutatási és fejlesztési (K+F) politika az új alapokra helyezett területeken hozzájárul a leghátrányosabb helyzetű régiók gazdasági elrugaszkodásának ösztönzéséhez és a vállalkozások újraindításához azáltal, hogy K+F befektetéseket irányítanak azokhoz a régiókhoz, amelyek nagyon gyakran hiányt szenvednek ilyenekben. A K+F politika és a regionális politika így egyesíti fellépéseit, hogy az Unió egészében növelje a technológiai fejlettség szintjét, s ezen keresztül a világszintű versenyképességet.

33 A régiók szolgálatában 33 Kiadványok Az Inforegio-weboldal: Az Inforegio News című havi hírlevél Az Inforegio Panorama című negyedéves folyóirat A gazdasági és társadalmi kohézióról szóló harmadik jelentés Határok nélküli együttműködés Versenyképesség, fenntartható fejlődés és kohézió Európában Partnerkapcsolat a városokkal Néhány, Görögországban megvalósított sikeres projekt Az európai regionális politikáról teljes áttekintés kapható az Inforegio weboldalán. Tekintse meg a legfrissebb információkat a Newsroom oldalon: