1.2. A 2oo7-2o13 közötti programozási időszak kohéziós politikája

Átírás

1 1.2. A 2oo7-2o13 közötti programozási időszak kohéziós politikája A programozási periódus általános jellemzői Amint azt látni fogjuk, 2oo7 és 2o13 között a kohéziós vagy regionális politika legfőbb célja a konvergencia, azaz a fokozott ütemű növekedés és munkahelyteremtés. Ezeket a célokat hangsúlyosan befolyásolták: a EU27-ben hansúlyosan megnövekedett különbségek (fejlettségi- és foglalkoztatottsági szintbeli, innovációs kapacitás és infrastrukturális ellátottság terén), az EU globalizációs versenyben való fokozatos háttérbe szorulása, a kedvezőtlen demográfiai folyamatok és klimatikus változások. A regionális politika 2oo7 jan.1- én elkezdődött reformja néhány alapvető módosulást eredményezett: Ø a keleti bővítés következtében bekövetkezett statisztikai hatás eredményeként, újragondolják a régiók támogatásra jogosultságának a rendszerét Ø a Területi együttműködés önálló célkitűzéssé válik Ø a vidékfejlesztés kiválik a kohéziós politikából, és támogatására önálló pénzügyi alapot hoznak létre - Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, EMVA Ø az egyszerűbb és hatékonyabb működés érdekében a pénzügyi eszközök száma hatról háromra, a célkitűzések száma kilencről háromra csökken, a Közösségi kezdeményezések egy része megszűnik, illetve a három fő célkitűzés valamelyikébe integrálódik (pl. INTERACT, URBACT, INTERREG a Területi Együttműködésbe) Fejlettségi különbségek az EU27 egyes régiói között Az uniós statisztikai hivatal adatai szerint az EU jelenlegi 27 országán belül 2004-ben a londoni City és az ahhoz kapcsolódó városrészek az uniós átlag 303 százalékával álltak az élen a vásárlóerőparitáson számolt, egy főre jutó GDP tekintetében, míg a legszegényebb térség - Románia északkeleti régiója - egy főre jutó GDP-je az uniós átlagnak mindössze 24 százalékát éri el. A listavezető londoni térséget Luxembourg követi az uniós átlag 251 százalékának megfelelő egy főre jutó GDP-vel, a harmadik helyezett Brüsszel, ahol az uniós GDP 248 százaléka jutott 2004-ben egy főre. A negyedik Hamburg, az ötödik Bécs, a 2004-ben csatlakozott közép-európai államok régiói közül az első 15 közé csak Prága került be: az uniós GDP 157 százalékának megfelelő 2004-es egy főre jutó GDP-je a 12. helyre volt elég, holtversenyben egy ír és egy német régióval. Az egy főre jutó uniós GDP 125 százalékát meghaladó 46 régió közé Prága mellett még Szlovákiában Pozsony és környéke is bejutott a 2004-ben csatlakozott közép-európai államok régiói közül. Sem román sem magyar térség ebben a csoportban nem szerepel.

2 Amint a fenti ábra is mutatja, a 15 legszegényebb uniós térség - a 2004-es adatok alapján - három országból, Romániából és Bulgáriából, valamint Lengyelországból kerül ki (hét Romániából, három Lengyelországból, öt Bulgáriából), melyekben az egy főre jutó GDP az uniós átlag százaléka között szóródott. Az egyes tagországok egészét tekintve Csehország 75,2 százalékkal, Magyarország 64,0 százalékkal, Szlovákia 56,7 százalékkal, Lengyelország 50,7 százalékkal, Szlovénia 83,3 százalékkal állt a 2004-es adatok alapján az EU egy főre jutó átlagos GDP-jéhez viszonyítva. Az országok közti bontásban Írország vezetett 2004-ben a 27 jelenlegi uniós tagot vizsgálva: itt az uniós átlag-gdp 141,4 százaléka volt akkor az egy főre jutó GDP. A legszegényebb Bulgária volt 2004-ben, az egy főre jutó uniós GDP 33,2 százalékával. A programozási periódus célkitűzései, támogatásra jogosult területei A Lisszaboni (versenyképesség-növelő) illetve a Göteborgi (tudásalapú, fenntartható fejlődésbiztosító) programok célkitűzéseit saját zászlójára tűző regionális politika, a gazdasági, társadalmi és környezeti közpolitikák integrált kialakítására, valamint a szolidaritás elve alapján újraelosztott források támogatásával a legfejletlenebb régiók felzárkoztatására összpontosul. Az uniós regionális politika várható eredményeit az EU27-ek területén bekövetkező átlagosan 1o%-os gazdasági többletnövekedésben, és több mint 2,5 millió új munkahely létrehozásában rögzítették. Bár 1998 és 2oo4 között az EU 25-ben csaknem 1o millió munkahely jött létre, a 7o%-os folglalkoztatottsági célkitűzés eléréséhez további 24 millió munkahely létrehozása szükséges. A programozási időszak kezdetén rögzített célkitűzések természetesen nem vették figyelembe a később megjelent világgazdasági krízis következményeit. Ezeknek fényében a célok, de legfőképp az eszközök és a beavatkozási területek az időközi értékeléseken valószínűleg módosulnak.

3 Célkitűzések, Strukturális Alapok és Eszközök Forrás: Saját szerkesztés Amint a fenti táblázat is mutatja, a Strukturális Alapok 282,8 milliárd eurónyi forrásait, között 3 célterületen lehet felhasználni: 1. Célkitűzés KONVERGENCIA Célja, hogy gyorsítsa a felzárkozás folyamatát a legkevésbé fejlett tagállamok és régiók esetében, a növekedést segítő tényzők és feltételek javítása által, amely azokra a NUTS II-es szintű régiókra vonatkozik, amelyek konvergencia-régiók, azaz egy főre eső GDP-jük nem éri el az EU27 átlagos GDP 75%-át összesen 17 állam, egyenként 154 millió lakosú, 84 régiója 199,3 milliárd eurónyi támogatása az ú.n. phasing-out régiókra, azaz a régi (2004 előtti) tagállamok olyan régióira, amelyeknek az egy főre eső GDP alapján mért fejlettsége bár eléri a kibővült Unió átlagfejlettségének 75 %-át, de az EU-15 átlagfejlettségi szintjének a 75 %-a alatt lenne összesen 16, egyenként 16,4 milliónyi lakosú, régió, 14 milliárd eurónyi támogatása. Mivel ezeknek a régióknak lényegében nem abszolút, hanem csak relatív fejlettségük nőtt azáltal, hogy új, fejletlenebb tagállamok csatlakoztak az Unióhoz, ezeket nevezik az ú.n. statisztikai hatás áldozatainak. A Kohéziós Alap kedvezményezettjei azon tagállamok számszerűleg jelenleg 15 tagállam - valamennyi régiója, amelyek GNI-je (bruttó nemzeti jövedelme) nem éri el a közösségi átlag 90%-át, 61,6 milliárd eurónyi támogatása 2. Célkitűzés REGIONÁLIS VERSENYKÉPESSÉG ÉS FOGLALKOZTATÁS kettős megközelítésben erősíti a régiók versenyképességét és vonzerejét: egyrészt az innováviókra és a tudás alapú társadalomra, a megközelíthetőségre, a szolgáltatások minőségére, a környezet védelmére és a kockázatok csökkentésére épülő gazdaság-fejlesztési, másrészt a több és jobb minőségű munkahely teremtését szolgáló - a munkaerőpiac alkalmazkodóképességének

4 növelésére, a hátrányos helyzetűek munkaerőpiaci esélyeinek javítására összpontosuló foglalkoztatottság-növelési programokat, projektek finanszíroz. Támogatásában részesülnek: az ú.n. Phasing-in régiók, amelyeknek az egy főre eső GDP alapján mért fejlettsége a fent bemutatott statisztikai hatástól függetlenül elérte az Unió átlagfejlettségének 75 %-át elérte és amelyek támogatottsága nem szűnik meg rögtön, hanem egy egyre csökkenő különleges pénzügyi juttatásban részesülnek 13, egyenként 19 millió lakost számláló régió, 11,4 milliárd eurónyi támogatása a konvergencia területeken kívül eső térségek 19 tagállam 155 régiója 43,6 milliárd eurónyi támogatása 3. Célkitűzés EURÓPAI TERÜLETI EGYÜTTMŰKÖDÉS - az INTERREG III közösségi kezdeményezésű program sikerén felbuzdulva, az Unió intézményesíti a határmenti, transznacionális és interregionális helyi és regionális kezdeményezésekre alapuló együttműködéseket, tapasztalacseréket a harmónikus és kiegyensúlyozott területi fejlődés érdekében. Erre a célkitűzésre a források 2,5%-át, azaz 7,75 milliárd eurót, fordítanak. Ezzel a szabályozási rendszerrel az Európai Unió koncentráció elvének érvényesülését biztosítja, azaz a leginkább rászoruló területek hozzáférését a regionális támogatásokhoz. Az alábbi térképen látható, hogy az Európai Unió különböző régiói milyen jellegű támogatásra jogosultak, valamint hogy a középeurópai országok szinte minden régiója a legnagyobb pénzösszeget magában foglaló Konvergencia célkitűzés hatálya alá esik.

5 Forrás: A Kohéziós politika és a tudásalapú fejlesztések A 2oo7-2o13 közötti programozási időszakot megelőzően a strukturális és kohéziós támogatások jelentős mértékben koncentrálnak az infrastrukturális fejlesztésekre, mivel az infrastrukturális feltételek kiegenlítése a kohézió és az integráció alapfeltételeként fogalmazódik meg. Ennek eredményeként fogalmazódik meg az ezredfordulón az a tézis, miszerint míg az EU kevesebbet fektet a kutatásba és az innovációba legfőbb versenytársainál - kutatási összkiadásai a GDP 1,96%-át teszik ki, míg ez az Egyesült Államokban 2,59%, Japánban 3,12%, Koreában pedig 2,91% - meghiúsulhat abbéli reménye, hogy a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb gazdaságává válhasson. A kutatásba és az innovációba fektetett összegeket illetően, az EU tagállamai és régiói között is jelentős eltérések mutatkoztak. Már a 2004-es bővítést megelőző statisztikák szerint, a kutatásokra szánt összegek kétharmadát három tagországban - Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban - költötték el, és a kutatásra szánt költségvetés legnagyobb részét a legtöbb tagország saját fővárosi régiójában használta fel. A lista első kilenc helyén álló régió az EU 2002-es kutatási összköltségeinek 25%-át, azaz 51 milliárd eurót költött el, de a 254 régióból csak 21-nek sikerült teljesítenie a GDP 3%-át kitevő kutatásra és fejlesztésre szánt százalékos célkitűzést, mely az Unió növekedési és foglalkoztatási stratégiájának egyik legfontosabb alapvetése.

6 Bár az EU regionális politikája már előbb is foglalkozott e különbségek megszüntetésével, jelentősebb összegeket először 2000 és 2006 között költenek 10,5 milliárd eurót - a kutatási és innovációs projektekre, a technológiai transzferek támogatására és a kutatók felkészítésére. Ezek a befektetések elsősorban Európa fejletlenebb régióiba vagy azokba irányultak, amelyek strukturális és gazdasági átalakulások alanyai. A as időszak uniós regionális politikájának és strukturális alapjainak felhasználási céljai között is fontos helyet foglal el a kutatási és innovációs befektetések növelése és kiszélesítése, valamint a többi uniós politikával és eszközzel való szinergiák fokozása. A kutatás, az innováció gazdasági és munkatermelékenységi növekedésben és újabb munkahelyek létrehozásában köszön vissza. Az innovatív iparágak magasabban képzett munkaerőt alkalmaznak, és többet is fizetnek nekik és 2002 között, a csúcstechnológiákat használó ágazatok foglalkoztatási aránya 11,9%-os növekedést, míg a tudásalapú szolgáltatások 16,2%-os növekedést produkáltak, a teljes foglalkoztatási arány 8,1%-ához képest. A hatékony növekedési és innovációs stratégiákat a helyi és a regionális hatóságok által kidolgozott helyi és regionális stratégiákkal kell kiegészíteni, és ezekbe a szociális és gazdasági fejlődés összes fontos szereplőjét be kell vonni. Csak így lehet hiánytalanul teljesíteni az EU növekedési és foglalkoztatási stratégiáját.