A puerperális metritis kialakulását befolyásoló egyes tényezôk vizsgálata tejelô teheneken

szarvasmarha 2013. június 15. Közleményünkkel nagyrabecsült témavezetônkre, kiváló tanárunkra, szeretett barátunkra, elhunyt szerzôtársunkra Huszenicza Gyula Professzorra emlékezünk, akivel együtt kezdtük e téma feldolgozását és aki a szaporodásbiológia más területei mellett a szarvasmarha metritiszek világszerte elismert szakértôje és kutatója volt. A puerperális metritis kialakulását befolyásoló egyes tényezôk vizsgálata tejelô teheneken Földi József 1,4, Pécsi Anna 2, Abonyi-Tóth Zsolt 3, Kulcsár Margit 4, Huszenicza Gyula 4 1 Intervet Hungária Kft. 2 Debreceni Egyetem, Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma, Mezôgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattenyésztéstudományi és Biodiverzitás-védelmi Intézet 3 Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Biomatematikai és Számítástechnikai Tanszék 4 Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika Összefoglalás A szerzôk két nagy létszámú hazai tejelô tehenészetben vizsgálatot végeztek legalább kétszer ellett teheneken hajlamosító tényezôk hatásának értékelésére a puerperális metritis (PM) kialakulásában és súlyosságában: (1) szülôúti manuális beavatkozás, (2) magzatburok visszatartás (MBV), (3) inkompenzált negatív energia egyensúly (3a) ketonuriában illetve (3b) hiperketonémiában megnyilvánuló formája. A méhgyulladásban szenvedô teheneket a tünetek súlyossága alapján két csoportba sorolták: az enyhébb PM (epm) csoportban csak a betegség helyi tünetei voltak megfigyelhetôk, míg az ún. toxikus PM (tpm) csoport egyedeinek ezen túlmenôen általános tünetei (láz, levertség stb.) is voltak. Kontrollként tünetmentes involúciójú állatok szolgáltak. Az ellés során végzett manuális beavatkozás és MBV esetén szignifikánsan (P<0,001) gyakoribb volt a PM elôfordulása (esélyhányadosok [odds ratio OR] 6,7 illetve 13,5), az MBV pedig befolyásolta a betegség súlyosságát is (OR 3,86). A tehén energiahiányos állapotának mind a hiperketonémiás (OR PM-re 6,13; tpm-re 6,25) mind a ketonuriás (OR PM-re 3,71; tpm-re 14,0) formája szignifikáns hajlamosító tényezô a PM kialakulására és súlyosságára egyaránt. E magyarázó változók igénybevételével összeállított többváltozós logisztikus regressziós modell pontosítása érdekében további tényezôket vettek vizsgálat alá és megállapították, hogy: (1) a 9.400 litert meghaladó elôzô laktációs tejtermelés (OR tpm-re 23,11) és (2) a napi tejhozam csökkenése az ellést követô 3-5. nap között (OR PM-re 9,14; tpm-re 6,67), valamint (3) a napi testhômérséklet emelkedése az ellést követô 3-5. nap között (OR PM-re 16,27; tpm-re 12,46) hajlamosítanak a PM, ezen belül a súlyos tpm kialakulására. A többször ellett egyedek hajlamosabbak a méhgyulladás súlyosabb formájára (OR tpm-re 3,14). BEVEZETÉS A puerperális metritis (PM) a méh súlyos bakteriális fertôzôdése következtében létrejövô akut putrid gyulladás, ami az ellés utáni elsô 2 hétben, leggyakrabban az 5-10. napon fordul elô. Jellemzô tünetei: nagy mennyiségû, bûzös, vöröses-barna, híg, vízszerû, rendszerint elhalt szövettörmeléket is tartalmazó (putrid) izzadmány felhalmozódása, a méhfal elvékonyodása, vagy néhány nappal késôbb kevesebb, bûzös, gennyes izzadmány és megvastagodott (ödémás) méhfal. A betegség általános tünetek (tompultság, legyengülés), és láz ( 39,5 C) megjelenésével is járhat, de az esetek többségében csak az említett lokális tünetek alakulnak ki. (5, 26, 31, 32) Ellés után a méh baktériumflórája rendkívül változatos, mégis elsôsorban az E. coli, az Arcanobacterium pyogenes, és Gram negatív anaerob baktériumok (Prevotella spp., Bacteroides spp. és F. necrophorum) együttesen tehetôk felelôssé a betegség (5, 31) kialakulásáért. 1

A PM klinikai megjelenését a méh saját védekezô rendszere megakadályozhatja még az elsôdleges kórokozó baktériumok jelenlétében is. (1, 2, 4, 9, 17, 19, 20, 22, 24) E védekezô rendszer mûködése azonban több ok miatt is sérülhet. A leukocita funkciókat egyes takarmányozási és metabolikus tényezôk zavarhatják vagy gátolhatják, úgy mint: a nem észterifikált zsírsavak (NEFA) és a ß-hidroxi-vajsav (BHB) plazmaszintjének emelkedése (30, 35, 38) ; hyperketonaemia (29), hiánybetegségek (pl. szelén/e-vitamin és A-vitamin/ß-karotin hiány). (19, 31) A méh izomzat kontraktilitás csökkenésének leggyakoribb okaiként a mozgás és a rendszeres szoptatás hiányát, valamint a hypo kalcaemiát tartják. (12, 19, 31) Növeli a megbetegedés kockázatát a magzatburok-visszamaradás (MBV), vetélés, ikerellés, és az emberi beavatkozást igénylô nehézellés, továbbá a (5, 9, 10, 19, 24, 31) rossz elletési higiénia. Vizsgálatunkban statisztikai módszerek segítségével számszerûsítettük e hajlamosító tényezôk hatását, illetve további megfigyelt magyarázó változók bevonásával modellt készítettünk a PM elôfordulásának és súlyosságának kockázat becslésére többször ellett tehenekben. ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálatokat két hazai tehenészetben, legalább kétszer ellett, holstein-fríz teheneken (n=170: 1. üzemben n=71, 2. üzemben n=99) végeztük. Az állatokat a tejtermelésük szerint kialakított 80-100 -as csoportokban tartották. A takarmányozást a hazai gyakorlatnak megfelelôen kukoricaszilázs, lucernaés fûszenázs, illetve rétiszéna etetésére alapozták, amelyet a tejtermelés aktuális szintjének megfelelôen napi 6-12 kg vitamin- és ásványianyag-premixekkel komplettírozott abrakadag egészített ki. Mindkét üzemben a február 1. és április 30. között ellett, legalább második laktációját kezdô teheneket válogattunk be, melyek ellési segítségnyújtást igényeltek; vagy MBV-t; vagy az ellés után 24-48 órával ketonuriát mutattak. Kontrollként az illesztett párok módszerével kiválasztott, 14 napon belül ellett, hasonló elôzô laktációs termelésû és ellésszámú, de a fent felsorolt problémák egyikével sem érintett istállótársaik szolgáltak. A jelentôsebb szülôúti sérülés, a hüvely- és a méhelôesés kizáró tényezô volt. A már említett, vélt hajlamosító tényezôk feljegyzésén túl az ellés utáni 3 15. nap között 24 óránként mértük az állatok hômérsékletét és feljegyeztük a napi tejtermelésüket. A vizelet acet-ecetsav tartalmát szemikvantitativ módon, reagens csíkkal (Ketostix, Bayer Corp., USA), a ß-hidroxi-vajsav (BHB) mennyiségét vérplazmából, enzimatikus reagens kittel (RB 1007, Randox Laboratories Ltd., Ardmore, UK) határoztuk meg. Mindkét vizsgálathoz a mintákat ellés után 24-48 órával gyûjtöttük, az értékelést ismertetett módszerek szerint végeztük. (6, 14) Ketonuriásnak a legalább 2 ++ Ketostix pozitív, hiperketonémiásnak pedig a 1,2 mmol/l feletti BHB plazma koncentrációt mutató egyedeket tekintettük. Statisztikai elemzések A vélt hajlamosító tényezô(k)nek kitett illetve nem kitett csoportokban hasonlítottuk össze a betegség (PM) illetve az egészséges involúció (EI) gyakoriságát. A betegség megléte esetén ugyanígy vizsgáltuk az enyhébb, csak lokális tünetekben megnyilvánuló (epm) illetve a súlyos, általános tünetekkel (láz, levertség) is járó ún. toxikus PM (tpm) gyakoriságát. Ezeket az elemzéseket Fisher-egzakt teszttel vagy Chi-négyzet próbával végeztük. A PM, illetve a tpm kockázatának (a bekövetkezés esélyének) becslésére a hajlamosító tényezôkkel érintett illetve nem érintett állatok között egyváltozós logisztikus regressziós modelleket készítettünk. E módszerrel határoztuk meg az adott hajlamosító tényezôre vonatkozó esélyhányadost (Odds ratio = OR) és annak 95%-os megbízhatósági tartományát (CI). (28) A hajlamosító tényezôk hatását különkülön és együttesen is vizsgálatuk. Elôbbi esetben csak az adott tényezô meglétét illetve hiányát vettük figyelembe, tehát másik hajlamosító tényezô elôfordulását nem zártuk ki. Ahol a modell nem illeszkedett ott a beteg/nem beteg arány a hajlamosító tényezô meglétekor illetve hiányakor hányadosa adta meg az esélyhányadost, ez esetben CI nélkül. Az összes hajlamosító tényezô együttes hatásának vizsgálata során a többváltozós regressziós modellbe (28) annak pontosítása érdekében bevontuk az elôzô laktációs tejtermelést, az ellésszámot, a testhômérséklet és a tejtermelés abszolút értékeit és annak változását (nô vagy csökken) az ellés utáni 3. és 5. napon. A vér BHB szintjét, az elôzô laktációs tejtermelést, a tejhozam ellés utáni változását és a testhômérséklet hatását folytonos változókként és dichotom változókként is értékeltük. Utóbbi esetben BHB-ra, illetve testhômérsékletre az irodalomban közölt és általános elfogadott 1,2 mmol/litert, illetve 39,5 C-t tekintettük határértéknek, a tejmennyiség változásra pedig a pozitív vagy negatív értéket (nô vagy csökken) vettük figyelembe. Elôzô laktációs termelésre a vizsgált tehenek adatainak csoportonkénti kumulatív megoszlási diagrammjából megfigyelési alapon adódó 9.400 litert használtuk határértéknek. EREDMÉNYEK A hajlamosító tényezôk hatásának egyenkénti értékelése Az összesen 170 vizsgált egyedbôl melyek fele-fele arányában jelentkeztek vagy hiányoztak a vélt hajlamosító tényezôknek végül 56 állatban alakult ki méhgyulladás, 41-ben annak enyhébb, 15-ben pedig súlyosabb formája, míg 114 tehén involúciója tünet-

mentes maradt. Hiánytalan napi tejtermelési adatokat 159 állattól sikerült összegyûjteni (EI csoport: 101, epm: 36 és tpm: 13), így a tejtermelés változásának elemzését ezekbôl végeztük el. Az egyes hajlamosító tényezôkre vonatkozó megfigyelt esetszámokat, esélyhányadosokat (OR) és azok 95%-os megbízhatósági tartományát (CI), valamint a statisztikai próbák p értékeit az EI és PM csoportok összevetésében az 1. táblázat, a PM csoporton belül az epm és tpm alcsoportokat összehasonlítva a 2. táblázat tartalmazza. 1. táblázat: Esetszámok a hajlamosító tényezôknek kitett illetve nem kitett csoportokban és a vizsgált tényezôk esélyhányadosai a PM kialakulására Esetszám kitett/nem kitett* Hajlamosító tényezô EI a PM b OR (CI) c p érték Manuális beavatkozás 7 / 107 17 / 39 6,7 (2,5 17,5) < 0,001 Magzatburok visszamaradás 6 / 108 24 / 32 13,5 (5,0 36,4) < 0,001 BHB >1,2 mmol/l 16 / 98 28 / 28 6,1 (2,9 13,0) < 0,001 Ketonuria 2+ 16 / 98 18 / 27 3,7 (1,6 8,4) < 0,0001 Ketonuria 3+ 9 / 89 11 / 27 4,0 (1,5-10,9) < 0,0001 Tejtermelés csökkenés 3-5. pp napon 9 / 101 22 / 27 9,1 (3,7 22,4) < 0,001 Testhômérséklet emelkedés 3-5. pp napon 19 / 95 41 / 15 16,3 (5,9 44,8) < 0,0001 * az egészséges involúciójú illetve PM-es esetek száma az adott hajlamosító tényezônek kitett / nem kitett állatok között a EI = egészséges (tünetmentes) involúció b PM = puerperalis metritis c OR (CI): esélyhányados és annak 95%-os megbízhatósági tartománya 2. táblázat: Esetszámok a hajlamosító tényezôknek kitett illetve nem kitett csoportokban és a vizsgált tényezôk esélyhányadosai a tpm kialakulására Esetszám kitett/nem kitett* Hajlamosító tényezô epm a tpm b OR (CI) c p érték Manuális beavatkozás 10 / 31 7 / 8 2,7 0,187 ns Magzatburok visszamaradás 14 / 27 10 / 5 3,9 0,061 ns BHB >1,2 mmol/l 16 / 25 12 / 3 6,3 (1,4 27,2) 0,002 Ketonuria 3+ 4 / 37 7 / 8 14,0 (2,3 85,3) 0,01 Tejtermelés csökkenés 3-5. pp napon 12 / 24 10 / 3 6,7 (1,4 30,9) 0,017 Testhômérséklet emelkedés 3-5. pp napon 28 / 13 13 / 2 12,5 (2,0 76,7) 0,007 Elôzô laktációs tejtermelés >9400 l 9 / 32 13 / 2 32,1 (4,1 130,6) 0,001 Ellésszám 2 / 3 / 4 / 5 21/15/5/0 3/5/5/2 3,1 (1,4 7,3) 0,013 * az enyhébb illetve súlyosabb PM-es esetek száma az adott hajlamosító tényezônek kitett / nem kitett állatok között a epm = enyhébb, csak lokális tünetekben megnyilvánuló PM b tpm = súlyos, általános tünetekkel is járó PM c OR (CI): esélyhányados és annak 95%-os megbízhatósági tartománya Minden vélt hajlamosító tényezôrôl igazolódott, hogy szignifikánsan növeli a PM elôfordulásának esélyét. A vizsgált állományokban átlagosan 13,5-ször nagyobb az esélye egy MBV-ban szenvedô tehénnek a PM kialakulására, mint anélkül. Úgy tûnik, hogy a MBV a súlyosabb tpm kialakulásának esélyét is növeli, bár a p=0,061 nem szignifikáns, de tendenciát mindenképp jelez. Különös figyelmet érdemelnek az inkompenzált negatív energia egyensúlyt jellemzô változók: a hiperketonémiát mérô plazma BHB és a ketonuriát mérô acet-ecetsav eredményei. E változók kóros szintje (BHB>1,2 mmol/l illetve Ketostix legalább 2+) nemcsak a PM kialakulásának, de súlyos ságának esélyét is szignifikánsan befolyásolja. A plazma BHB értékét folytonos változóként elemezve is megállapíthatjuk, hogy a BHB szint emelkedése szignifikánsan növeli a PM és a tpm elôfordulását egyaránt (p<0,01). A napi tejhozam változását az ellés utáni 3-5 nap között a 1. ábra szemlélteti. A napi tejhozam változása (L) 1. ábra: A napi tejhozam változása a 3. és 5. pp. nap között az egészséges, az epm és a tpm csoportokban 5 0-5 -10 egészséges PM toxikus PM 3

Testhőmérséklet ( C) Látható, hogy a tejtermelés az egészséges involúciójú és enyhe PM-es állatokban nôtt, bár ez utóbbiakban kisebb mértékben és nagyobb szélsô értékekkel. A súlyos tpm-es csoportban egyértelmû tejhozam csökkenés figyelhetô meg. A testhômérséklet napi alakulását a vizsgált idôszakban a 2. ábra mutatja.a tpm-es csoportban jóval magasabb a hômérsék letek napi átlaga és a csúcs korábban figyelhetô meg. Bár nyilvánvaló a hômérséklet emelkedés az epm-es állatok között is, az átlag mindössze egy napon éri el a 39,5 C-ot, ami rávilágít arra az ismert tényre, hogy a PM-es állatok nagy része nem lázas a betegség ideje alatt sem. 2. ábra: A testhômérséklet idôbeli változása az egészséges, az epm és a tpm csoportokban 40 39,5 39 egészséges PM toxikus PM több mint 50%-ában, két hajlamosító tényezô esetén több mint 80%-ában fordult elô a puerperális metritis. A mindhárom hajlamosító tényezôvel terhelt néhány esetben pedig gyakorlatilag biztosan kialakult a betegség súlyosabb formája. Többváltozós logisztikus regressziós modellekben számszerûsítettük a hajlamosító tényezôk együttes hatását. A magyarázó változók függetlenségének tisztázása során kiderült, hogy a BHB-szint és a ketonuria nagyon szoros korrelációt mutattak (r=0,84), ami nem meglepô, hiszen mindkettô a szervezetben keletkezett ketonanyagokat mutatja ki, közvetve a tehén metabolikus állapotát jellemzi. Tehát ugyanabba a regressziós modellbe csak az egyik kerülhetett be magyarázó változóként. Mivel a hajlamosító tényezôk külön-külön elemzése során megbizonyosodtunk arról, hogy az elô zetesen feltételezett manuális beavatkozáson, MBV-on és hiperketonémián vagy ketonurián túl más tényezôknek önmagukban is van szignifikáns hatása a PM kialakulására vagy súlyosságára (lásd 1. és 2. táblázat), az együttes elemzés során minden lehetséges és független (nem korreláló) magyarázó változót bevettünk a modellekbe majd egyenkénti kihagyással (backward selection) jutottunk az alábbi legjobb egyenletekhez. (28) 38,5 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Napok A hajlamosító tényezôk hatásának együttes értékelése Több hajlamosító tényezô fennállása esetén lényegesen gyakrabban fordul elô a PM és nagyobb arányú a toxikus forma kialakulása (3. ábra). 3. ábra: Egészséges involúció, enyhe illetve toxikus PM gyakorisága különbözô számú hajlamosító tényezô megléte esetén 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Nincs 1 hajlam.tény. 2 hajlam.tény. 3 hajlam.tény. Egészséges Enyhe PM Toxikus PM A vizsgált hajlamosító tényezôk hiányában a méhgyulladás elôfordulása 10% alatt marad és alig fordult elô annak súlyosabb formája. Ezzel szemben egy hajlamosító tényezô jelenlétekor a vizsgált állatok 4 A plazma BHB szintet véve a modellbe, a következô egyenletet kaptuk a PM-re: (1) logit PM = -5,3431 + 2,9158*[BHB] + 2,9833*[MBV] + 2,2496*[manualis] + 2,6469*[testhôm. változás] + [véletlen faktor]; a tpm-re pedig (2) logit tpm = -112,8 + 9,17*[BHB] + 7,614*[MBV] + 0,0734*[elôzô lakt. tejterm.] + (-2,448*[napi tej változás] + 7,085*[ellésszám] + 18,88*[testhôm. változás] + [véletlen faktor]. Az (1) modell magyarázó ereje (a magyarázó változók összességében milyen mértékben felelôsek a függô változó [logit PM] értékéért) 41,4%, a vizsgálati populáción ellenôrizve a modell becslésének pontosságát a találati arány (helyesen minôsítette-e a modell egészségesnek illetve PM-esnek a vizsgált egyedeket) közel 82%-os. A (2) modell magyarázó ereje 66%, a találati aránya közel 90%. Ha ketonuria eredményekkel ugyanezen a módon állítjuk össze a modelleket a következô egyenletet kapjuk PM-re: (3) logit tpm = -3,1798 + 2,1106*[Ketostix 2+] + 2,2195*[Ketostix 3+] + 3,0069*[MBV] + 2,4999*[manualis] + 2,7313*[testhôm. változás] + [véletlen faktor]; a tpm-re pedig (4) logit tpm = -15,4878 + 2,7144*[Ketostix 2+] + 5,4814*[Ketostix 3+] + (-3,276*[manualis]) + 9,1764*[elôzô lakt. tejterm>9400] + (-1,208* [napi tej változás]) + 1,8356*[ellésszám] + [véletlen faktor].

A (3) modell magyarázó ereje 42,3%, találati valószínûsége közel 82%, ugyanezek az adatok a (4) modellre 82,3% illetve 96%. MEGVITATÁS Számos szerzô megállapítja, hogy nehéz ellés, holtellés és ikerellés (3, 8, 21, 23, 25, 31, 33) valamint bikaborjú ellése (8) esetén nô a PM elôfordulási esélye. Vizsgálatunkban többé-kevésbé hasonló hajlamosító tényezônek tekinthetjük a szülôúti manuális beavatkozást (ellési segélynyújtást), hiszen az általában valamilyen ellési komplikáció fennállása esetén válik szükségessé. Az általunk az ellési segélynyújtásra kapott 6,7-es esélyhányados kissé magasabb a fenti hajlamosító tényezôkre közölt 2,0 6,57 OR értékeknél. Vizsgálatunkban a manuális beavatkozás nem befolyásolta a PM súlyosságát. A MBV, vagyis a magzatburoknak vagy jelentôs részének az ellést követô 12 órán (más meghatározás szerint 24 órán) túl is a méhben maradása a leggyakrabban leírt és legfontosabbnak tartott hajlamosító tényezôje a PM-nek. (3, 8, 9, 10, 19, 21, 23, 24, 25, 31) A közölt esélyhányadosok 6,0 és 27,74 között változnak, az általunk számított 13,5-ös érték is ebbe a tartományba esik. A MBV nagy valószínûséggel befolyásolja a PM súlyosságát is, a vizsgálatunkban talált p=0,061 érték erre utal. A MBV lehetséges okaként gyakorta említik a hypokalcaemiát, amely a méh izomzat kontraktilitását csökkentve vezethet MBV-hoz. (1, 12, 24, 33) A klinikai tünetekben is jelentkezô hypokalcaemia ( milk fever =ellési bénulás) megítélése, mint a PM prediszpozíciós tényezôje, ellentmondásos: néhány vizsgálat szerint nincs szignifikáns hatása a PM elôfordulására (21), míg mások találtak ilyen összefüggést. (3, 8, 25) A hypokalcaemia hatása tehát valószínûleg nagyrészt indirekt, a MBV-on keresztül nyilvánul meg. (33) A ketosist számos szerzô egyértelmûen hajlamosító tényezôként írja le (8, 11, 23, 25, 33) kivételesen akad olyan közlés is, amely nem bizonyít összefüggést a ketosis és a méhgyulladás között. (3) Tapasztalatunk szerint e közleményekben a ketosis fogalmát vagy nem határozták meg pontosan, vagy klinikai tünetekben megnyilvánuló betegségként értelmezték. Vizsgálatunkban ezzel szemben a szervezetben megemelkedett ketonanyagok egzakt mérésén alapuló definíciókat használtunk. a hyperketonaemia illetve ketonuria és a méhgyulladás összefüggésérôl nagyon kevés irodalmi adat áll rendelkezésre. 29) A laktáció kezdetén számos klinikai kémiai paraméter változása utal a NEB fennállására. Miközben a bôr alatti és zsigeri zsírraktárak triglicerid telítettségét (tápláltsági állapot) tükrözô kondíciópontszám (BCS) folyamatosan csökken, a vérszérumban jelentôsen magasabb nem észterifikált zsírsav (non-esterified fatty acid, NEFA) tartalom mérhetô. A folyamat dekompenzálódásának a jeleként értékelhetô, ha a BHB, acetecetsav és aceton termelés fokozódását bizonyítva e ketonanyagok szintje megemelkedik a vérszérumban (hyperketonaemia), a vizeletben (ketonuria), illetve a tejben (ketolakcia). A ketonanyag-szintek emelkedése lényegében valamennyi testfolyadékban egyidejûleg zajlik. A gyakorlatban leginkább használt gyorsdiagnosztikumok azonban szemben a tejjel a vizeletben már sokkal kisebb mértékû ketonanyagszintemelkedés kimutatását is lehetôvé teszik. Emiatt a ketonuria a ketolakciánál sokkal korábban és gyakrabban észlelt jelenség. Ebbôl egyszersmind az is következik, hogy ketonuria esetén még jó esély van az állapot spontán rendezôdésére, ketolakcia észlelésekor azonban ennek már sokkal kisebb a valószínûsége. (7, 11, 13-16, 18, 36, 37) Az irodalomban számos más tényezôrôl is bizonyították, hogy hatással vannak a méhgyulladás gyakoriságára; így pl. az évszak, a fajta, a legeltetés. (3, 8, 21, 23, 25, 33) Mivel vizsgálatunkat csak tavasszal ellett holstein-fríz teheneken, azonos tartástechnológiával üzemelô telepeken végeztük e tényezôk hatását nem állt módunkban elemezni. Az ellésszám hatását is csak bizonyos keretek között vizsgálhattuk: teheneink ellésszáma 2 és 5 között volt, de ezzel együtt is szignifikáns összefüggést találtunk az ellésszám növekedése és a súlyos tpm elôfordulása között, ami minden bizonynyal az idôsebb állatokban gyakoribb metabolikus rendellenességekkel magyarázható. A testhômérséklet abszolút értékei az ellés utáni 3-5. napokon ugyanúgy, mint annak emelkedése az adott idôszakban, valamint ugyanekkor a napi tejtermelés csökkenése már sokkal inkább korai, nem specifikus tünetnek tekintendôk és nem hajlamosító tényezôknek, de mérésük, figyelemmel kísérésük jó diagnosztikai eszköz a betegség korai elôrejelzésére. A már korábban feltételezett hajlamosító tényezôk és az újonnan alkalmazottak bevonásával készített logisztikus regressziós modellek jó közelítéssel alkalmasak mind a méhgyulladás, mind annak súlyosságának elôrejelzésére (82 96 %-os találati arány). Ezek segítségével meghatározható a korai méhgyulladások kialakulása szempontjából veszélyeztetett állatok köre. Így valamennyi PM eset idôben felismerhetô, és jó esély van a gyógykezelésre. 5

Irodalomjegyzék 1. BAJCSY, A.C., SZENCI, O., DOORNENBALB, A., VAN DER WEIJDEN, G.C., CSORBA, C., KOCSIS, L. SZÛCS, I., OSTGARD, S., TAVERNE, M.A.M. (2005): Characteristics of bovine early puerperal uterine contractility recorded under farm conditions. Theriogenology, 64. 99-111. 2. BONDURANT R.H. (1999): Inflammation in the bovine reproductive tract. J. Dairy Sci., 82 (Suppl. 2): 101-110. 3. BRUUN, J., ERSBOLL, A. K., ALBAN, L. (2002): Risk factors for metritis in Danish dairy cows Prev. Vet. Med. 54. 179-190. 4. CAI, T.Q., WESTON, P., LUND, L.A., BRODIE, B., MCKENNA, D., WAGNER, W.C. (1994): Association between neutrophil functions and periparturient disorders in cows. Am. J. Vet. Res., 55. 934-943. 5. FÖLDI, J., KULCSÁR, M., PÉCSI, A., HUYGHE, B., DE SA, C., LOHUIS, J.A.C.M., COX, P., HUSZENICZA, GY. (2006): Bacterial complications of postpartum uterine involution in cattle, Anim. Reprod. Sci., 96. 265-281. 6. GAÁL, T. (1999): Vizeletvizsgálat és a vesemûködés vizsgálata. In: GAÁL, T. (szerk.): Állatorvosi klinikai laboratóriumi diagnosztika. (ISBN 963 85821 97) Sík Kiadó, Budapest. 6. fejezet. 217-218. 7. GÖNYE, S. (1987): Az energia-egyensúly zavarai. In: BRYDL, E. (szerk.): A szarvasmarha anyagforgalmi betegségei és mérgezései. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest. (ISBN 963 232 459 5). II. rész. 121-131. 8. HOSSEIN-ZADEH, G. N., ARDALAN, M. (2011): Cow-specific risk factors for retained placenta, metritis and clinical mastitis in Holstein cows Vet. Res. Comm. 35.(6) 345-354. 9. HUSSAIN, A.M. (1989): Bovine uterine defense mechanisms: a review. J. Vet. Med. B., 36. 641-651. 10. HUSSAIN, A.M., DANIEL, R.C.W. (1991a): Bovine normal and abnormal reproductive and endocrine functions in the postpartum period: a review. Reprod. Dom. Anim., 26. 101-111. 11. HUSZENICZA, GY., FÉBEL, H., GÁSPÁRDY, A., GAÁL, T. (2002): A nagy tejtermelésû tehén takarmányozásának, tejtermelésének és szaporodóképességének kapcsolata. Irodalmi áttekintés. 1. Az ellés utáni idôszak anyagforgalmi jellemzôi. Magy. Állatorv. Lapja, 124. 719-725. 12. KAMGARPOUR, R., DANIEL, R.C.W., FENWICK, D.C., MCGUIGAN, K., MURPHY, G. (1999): Post partum subclinical hypocalcaemia and effects on ovarian function and uterine involution in a dairy herd. Vet. J., 158. 59-67. 13. KARSAI, F., KUTAS, F. (1982): A táplálóanyag emésztése és felszívódása. A szénhidrát-anyagforgalom. In: KARSAI, F. (szerk): Állatorvosi kórélettan. Második, jelentôsen átdolgozott kiadás. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest. (ISBN:963 231 385 2) 401-405. és 407-413. 14. KÉGL, T. (1990): A ketonuria vizsgálatának és ellenôrzésének tapasztalata egy holstein-fríz tehénállományban. Magy. Állatorv. Lapja, 45. 393-398. 15. KÉGL, T. (1992): A ketonuria csökkentése glukokortikoidok alkalmazásával ellés után lévô holstein-fríz teheneknél. Magy. Állatorv. Lapja, 47. 162-163. 16. KÉGL, T., GAÁL, T. (1992): Ketonuriás index egy új, gyakorlatias mutatószám a tejelô tehenek energia-egyensúlyának megítélésére. Magy. Állatorv. Lapja, 47. 159-161. 17. KIMURA, K., GOFF, J.P., KEHRLI, E., JR., REINHARDT, T.A. (2002): Decreased neutrophil function as a cause of retained placenta in dairy cattle. J. Dairy Sci., 85. 544-550. 18. KUTAS, F. (1987): A közti anyagcsere. In: BRYDL, E. (szerk.): A szarvasmarha anyagforgalmi betegségei és mérgezései. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest. (ISBN 963 232 459 5). I. rész. 40-42. 19. LEWIS, G.S. (1997): Uterine health and disorders. J. Dairy Sci., 80. 984-994. 20. LEWIS, G.S. (2004): Steroidal regulation of uterine immune defences. Anim. Reprod. Sci., 82-83. 281-294. 21. MARKUSFELD, O. (1984): Factors responsible for post parturient metritis in dairy cattle Vet. Rec. 114. 539-542. 22. MATEUS, L., LOPE DE COSTA, L., ROBALO SILVIA, J. (2002): Influence of puerperal uterine infection on uterine involution and postpartum ovarian activity in dairy cows. Reprod. Dom. Anim., 37. 31-35. 23. OPSOMER, G., DE KRUIF, A. (2009): Metritis and endometritis in high yielding dairy cows Vlaams Diergeneskundig Tijdschrift 78. 83-88. 24. PAISLEY, L.G., MICKELSEN, W.D., ANDERSON, P.B. (1986): Mechanisms and therapy for retained fetal membranes and uterine infections of cows: a review. Theriogenology, 25. 353-381. 25. PALMER, C. (2003): Postpartum metritis in cattle: A review of the condition and treatment. Large Animal Veterinary Rounds Vol. 3 Issue 8. WCVM University of Saskatchewan 26. PÉCSI, A., FÖLDI, J., KULCSÁR, M., PÉCSI, T., HUSZENICZA, GY. (2006): Az involúció bakteriális eredetû szövôdményei szarvasmarhában Irodalmi áttekintés 1. rész. Magy. Állatorv. Lapja, 128. 721-730. 27. RADCLIFFE, W., SEALS, R.C., LEWIS, G.S. (2005): Uterine response to multiple inoculations with Arcanobacterium pyogenes and Escherichia coli in nulliparous ewes. Am. J. Reprod. Immunol., 54. 249-261. 28. REICZIGEL, J., HARNOS, A., SOLYMOSI, N. (2007): Biostatisztika nem statisztikusoknak (HU ISBN 978-963-06-3736-7) 3.2 Oddsz és logit, 3.3 Relatív kockázat és esélyhányados 56-60. 11. Az általános lineáris modell 331-384. 29. REIST, M., ERDIN, D.K., VON EUW, D., TSCHÜMPERLIN, K.M., KEUENBER, H., HAMMON, H.M., KÜNZI, N.K., BLUM, J.W. (2003): Use of threshold serum and milk ketone concentrations to identify risk for ketosis and endometritis in high-yielding dairy cows. Am. J. Vet. Res., 64. 188-194. 30. SARTORELLI, P., PALTRINIERI, S., AGNES, F. (1999): Non-specific immunity and ketone bodies I. In vitro studies on chemotaxis and phagocytosis of ovine neutrophils. J. Vet. Med., A., 46, 613-619. 31. SHELDON, I.M., DOBSON, H. (2004): Postpartum uterine health in cattle. Anim. Reprod. Sci., 82-83. 295-306. 6

32. SHELDON, I.M., LEWIS, G., LEBLANC, S., GILBERT, R. (2006): Defining postpartum uterine disease in dairy cattle. Theriogenology, 65. 1516-1530. 33. SMITH, B. I., RISCO, C.A. (2002): Predisposing factors and potential causes of postpartum metritis in dairy cattle www.vetlearn.com Vol. 24. No.9 (utoljára ellenôrizve: 2011.08.31) 34. SURIYASATHAPORN, W., DAEMEN, A.J.J.M., NOORDHUIZEN-STASSEN, E.N., DIELEMAN, S.J., NIELEN, M., SCHUKKEN, Y.H. (1999): Beta-hydroxybutyrate levels in peripheral blood, and ketone bodies supplemented in culture media affect the in vitro chemotaxis of bovine leukocytes. Vet Immunol. Immunopathol., 68. 177-186. 35. SURIYASATHAPORN, W., HEUER, C., NOORDHUIZEN-STASSEN, E., SCHUKKEN, Y.H. (2000): Hyperketonaemia and the impairment of udder defense: a review. Vet. Res., 31. 397-412. 36. TÓTH, L., CSENDES, P., GAÁL, T. (1989): Untersuchungen und Bedeutungen der Ketonuria bei laktierende Kühen. Dtsch. Tierartzl. Wochenschr., 96.(1): 10-14. 37. WENTINK, G.H., RUTTEN, V.P., VAN DEN INGH, T.S., HOEK, A., MULLER, K.E., WENSING,T. (1997): Impaired specific immunoreactivity in cows with hepatic lipidosis. Vet. Immunol. Immunopathol., 56.(1-2):77-83. 38. ZERBE, H., SCHNEIDER, N., LEIBOLD, W., WENSING, T., KRUIP, T.A.M., SCHUBERTH, H.J. (2000): Altered functional and immunophenotypical properties of neutrophil granulocytes in postpartum cows associated with fatty liver. Theriogenology, 54. 771-786. 7