A gyógyszer-kiskereskedelem alakulása 1990 és 2013 között 2013. szeptember 12.
A következő három hónap alatt gyökeresen át fog alakulni a magyarországi gyógyszertárak tulajdonosi szerkezete. A rendszerváltás óta nem történt ilyen széleskörű tulajdonosi átrendeződés ilyen rövid idő alatt ebben az ágazatban. Egyedül a gyógyszertári privatizációhoz mérhető a tulajdonviszonyok most kezdődő átalakulása, de a változás iránya részben ellentétes: egyes helyeken az állam újra tulajdonos lehet a patikákban. Ez a hatalmas változás indokolja, hogy áttekintsük a gyógyszertárak helyzetének változását a rendszerváltástól kezdődően mostanáig. Tanulmányunkban megjelöljük a gyógyszer-kiskereskedelem átalakulásának főbb mérföldköveit, elemezzük milyen jogszabályokhoz kellett alkalmazkodniuk a működtetőknek ebben az időszakban, és megvizsgáljuk hogyan alakult az ágazat jövedelmezősége. Végül utánajártunk annak a kérdésnek is, hogy a patikaláncok létrejötte a fogyasztók szempontjából előnyös volt-e vagy hátrányos, ennek következtében milyen hatással jár a megszűnésük. 1) Az indulás 1989-ban megnyílik a magán-egészségügyi szolgáltatások előtt a piac, az orvosok mellett a gyógyszerészek is lehetőséget kapnak a szabad vállalkozásra. Az első patikák egy 1989-es miniszteri rendelet alapján létesülnek az akkor állami tulajdonban álló gyógyszertári központokhoz tartozó állami patikák mellett. Arra alkalmas helység esetén a szakvizsgával rendelkező vállalkozó szellemű gyógyszerész szabadon nyithatott bárhol gyógyszertárat. A piacra lépés erőteljes állami támogatással történt. Az Egészségbiztosító a gyógyszerek árához nyújtott támogatást finanszírozási előleg formájában több hónapra előre utalta ki, induláskor a patikák átlagos forgalmára kalkulálva. Az elszámolás hó végén utólag történt. A gyógyszer kiskereskedelmi árrésének hatóságilag rögzített mértéke lineárisan nőtt az ár nagysága szerint. 29 27 25 23 21 19 17 15 1992 1993 A gyógyszer-kiskereskedelmi átlag árrés (%) változása 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2007-től csak a tb. támogatott gyógyszerek alapján A gyógyszer-kiskereskedelem alakulása 1990 és 2013 között 1
A 90-es évek elején létrejönnek 1 az első gyógyszerészi szakmai érdekképviseletek. A döntően már gyógyszertárat működtető gyógyszerészek részvételével működő szervezetek létrehozzák a Magyar Gyógyszerész Kamarát, mely 1994-ben a törvényi szabályozással köztestületi jogosítványokat nyer. A törvény kihirdetése után gyógyszerészi tevékenységet folytatni csak kamarai tagsággal lehetett, a szakmai érdekképviselet érdemi közjogi jogosítványokat kapott az új gyógyszertár létesítési hatósági eljárásokban is. 3000 Gyógyszertárak számának alakulása 2500 2000 1500 1000 500 0 Forrás: KSH 2) Az első gyógyszertári törvény 1994-re elkészül a rendszerváltozást követő első gyógyszertári törvény 2. A gyógyszertárak létesítésének és a működtetésének alapvető szabályait tartalmazó törvény a patikák létesítése tekintetében földrajzi és demográfiai korlátokat állított. Az új jogszabály számos megoldásában az 1948 (!) évi törvényhez nyúlt vissza. A gyógyszerészi személyi jog, mint jogintézmény, a létesítés feltételeként előírt demográfiai és földrajzi korlátok, mind olyan szabályok, amelyek változtatás nélkül kerültek át a korábbi törvényből. A működtetés gazdasági szabályai tekintetében azonban szakítottak a régi logikával. 1948-ben fel sem merült, hogy társas vállalkozás keretében működtessenek gyógyszerészek patikát. Az eredeti szabály szerint a működtető kizárólag egyéni vállalkozás, egészségbiztosító (!) és helyhatóság lehetett. Az 1994-es törvény viszont a társas vállalkozások egy másik típusára, jelesül a betéti társasági formában működő társaságok számára is kinyitotta a gyógyszertár működtetést lehetőségét. Ami lehetővé tette a nem gyógyszerész tulajdonosok megjelenését. 1 9/1990. (III.28) SZEM rendelet alapján 2 A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994 évi LIV. törvény. A gyógyszer-kiskereskedelem alakulása 1990 és 2013 között 2
Az 1948-as törvényt elemezve ma már egyértelműen látszik, hogy a demográfiai korlát, a működtető gyógyszerész esetében az országos pályázat eredményeként elnyerhető személyes működtetési jog, mind arra a tényre vezethető vissza, hogy a gyógyszerkészítményeket akkor még túlnyomó többségében patikákban állították elő, amihez speciális szakértelem szükségeltetett. Annak érdekében pedig, hogy az akkor még gyógyszerészi magántulajdonú patikákban problémamentesen érvényesülhessen az állam szerepe az árak szabályozásában, szinte teljesen kizárták a versenyt a létesítés, a jogátruházás és a működtetés korlátozásával. Az 1994-es modell megalkotásakor a jogalkotók valószínűleg abból indultak ki, hogy külső forrás nélkül, kizárólag az alkalmazotti státusban lévő gyógyszerészek részvételével képtelenség a privatizációt sikeresen lefolytatni, illetve a gyógyszertárakat működtetni. Egy érdekesség: az 1948-as törvény kimondta, hogy a gyógyszerész köteles a vásárló kívánságára a gyógyszer árát meghitelezni, ha az orvosi rendelvény a sürgősségre utaló jelzéssel van ellátva. Ez az előírás az 1994-es törvényben már nem jelent meg. 3) Privatizáció A törvény hatálybalépésével egyidejűleg indult el az állami, önkormányzati működtetésű gyógyszertári hálózatok privatizációja. A magánosítás, azaz a gyógyszerészek, illetve a gyógyszerészek részvételével működő vállalkozások tulajdonszerzése nagyfokú különbségekkel valósult meg. A települési önkormányzatok eltérő gyakorlatot követtek, volt ahol csak a működtetési jog és a patikai ingóságok, volt ahol a patikának helyet adó ingatlan is értékesítésre került. A 94-es törvény hatálybalépésekor engedély alapján magángyakorlatot folytató gyógyszerésznek ha a magángyakorlat keretében gyógyszertárat működtetettek egy éven belül kérniük kellett a személyi jog engedélyezését. A személyi jogot ebben az esetben országos pályázat kiírása nélkül engedélyezte az akkori egészségügyi minisztérium, azzal a feltétellel, hogy a gyógyszertárak működtetésére vonatkozó feltételeket a hatálybalépést követő öt éven belül teljesíteniük kellett. A törvény hatálybalépésekor működő privatizált közforgalmú gyógyszertárak esetén a személyi jogot szintén pályázat kiírása nélkül engedélyezték annak a gyógyszerésznek, akivel a gyógyszertár-tulajdonos önkormányzat a gyógyszertár működtetésére szerződést kötött, vagy akire a jogszabályokban foglaltaknak megfelelően a tulajdonjogot átruházta. A most felszámolásra ítélt patikaláncok már közvetlenül a privatizáció megindítása után létrejöttek. Függetlenül attól, hogy a vállalkozás indításához a piaci és szabályozói környezet számos közvetlen támogatási elemmel szolgált, a gyógyszertár működtetés a lakosság által elvárt színvonalú helység, berendezés, infrastruktúra, árukészlet okán jelentős forrásigénnyel bírt, aminek némileg már akkor is ellentmondott a törvényben rögzített betéti társasági működtetési forma. Az első gyógyszertári törvény a gyógyszertárak működtetésével kapcsolatban tőkefedezet tekintetében nem határozott meg követelményeket. Előírták viszont, hogy betététi társasági forma esetén a társaság beltagja(i) gyógyszerészek legyen(ek), egyikük pedig személyi jogos A gyógyszer-kiskereskedelem alakulása 1990 és 2013 között 3
gyógyszerész. A gyógyszertárat működtető társaságban a beltag gyógyszerész(ek) tulajdoni arányának már akkor meg kellett haladnia a 25 százalékot. Tekintettel arra, hogy az akkor érvényes társasági jogi szabályok alapján a Bt. önálló jogi személyiséggel nem rendelkezett, a társaság alaptőkéjét meghaladó követelésekkel szembeni felelősség a gyógyszerész beltagokat teljes személyes vagyonuk erejéig terhelte. Ilyen feltételek mellett az akkor induló vállalkozások jelentős része csak komoly külső forrás, illetve befektetői hozzájárulás mellett vállalkozott a működtetési jog megszerzésére. Feltehetően ennek tudható be az is, hogy a törvény egészen 1999-ig nem zárta ki a tulajdonosi körből sem a gyógyszergyártókat, sem a nagykereskedőket, és nem voltak összefonódást tiltó, versenyfelügyeleti korlátozások sem. 4) Aranykor 1994 és 2006 között a gyógyszerpiac exponenciálisan nőtt. A kilencvenes évek elején a gyógyszer-árszint emelkedése jóval meghaladta az egyébként magas inflációt. A gyógyszerkereskedelem számára ez volt a fellendülés korszaka, hiszen az árrés bevétel dinamikusabban emelkedett, mint a költségek. A degresszív árrés-rendszert, amelynek a keretében a termelői ár-sávok szerint változott az árrés százalékos mértéke, már 1993-ban bevezették. Az alacsonyabb termelői árú gyógyszerekhez magasabb árrés százalék, a magasabb termelői árú készítményekhez pedig alacsonyabb árrés százalék tartozott. Ez a szabályozás mérsékelte a gyógyszertárak extraprofit termelését, de a patikaműködtetés továbbra is igen jó üzlet maradt. A degresszív árrés-sávok rendszere ugyanis úgy lett kialakítva, hogy a magasabb termelői árú készítmények árrése összegszerűen magasabb volt, mint az alacsonyabb árúaké, és bizonyos szint felett az árrés továbbra is lineáris maradt. A nagykereskedelmi szállítók induló vállalkozás esetében bizományban helyezték ki a forgalmazandó gyógyszereket, és 1999. végéig megmaradt az egészségbiztosító előfinanszírozási technikája, azaz a betegeknek járó támogatások előlegként történő utalása és utólagos elszámolása. Ebben az időszakban a gyógyszertár működtetés többnyire alacsony kockázattal járt. A patikák üzleti értéke nyilván az ingatlan helyszínétől, a környező patikák számától is függően általában három, négy havi árbevétellel volt azonos mértékű. A patikai üzletrészek (szintén furcsa fogalom a Bt-k esetében) tulajdonjoga gyakran változott a tulajdonosok között, a tényleges tulajdoni joggyakorlás nem feltétlen volt szinkronban a társasági szerződésben rögzített arányokkal. Annak ellenére, hogy a valós tulajdonrészeket leíró szindikátusi szerződések bíróság előtti érvényesíthetősége igen csak kérdéses volt és ma is az, üzletrész váltások a tulajdonostársak közötti kisebb-nagyobb viták után komolyabb gyógyszerellátási zavar nélkül rendeződtek. A gyógyszer-kiskereskedelem alakulása 1990 és 2013 között 4
TB támogatott gyógyszerforgalom 2003 és 2012 között (Millió Forint) 600 000,00 500 000,00 400 000,00 300 000,00 200 000,00 100 000,00 0,00 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Fogyasztói ár TB támogatás Térítési díj Forrás: OEP A patikák számára az első kedvezőtlen változás az ezredfordulót követően történt, amikor 2001-ben a kiskereskedelmi árrést a legfelső sávban összegszerűen befagyasztották. Ez a szabályozás azóta is érvényben van, bár az összeghatár időközben módosult. A gyógyszertárak az intézkedés következtében kifejezetten ellenérdekeltté váltak a drága gyógyszerek forgalmazásában. Általános gyakorlattá vált, hogy a drágább készítményeket nem tartották készleten, csak akkor rendelték meg a nagykereskedőtől, ha a beteg a vényt előzetesen leadta a gyógyszertárban. Az árrés befagyasztást csak a gyógyszerkiskereskedelmi árrés-rendszerben vezették be, a nagykereskedők árrés mértéke a drágább gyógyszerek esetében jóval meghaladja a patikai árrést. A nagykereskedők, azon gyógyszertárak részére, akik rendszeresen forgalmaznak bizonyos magas árú készítményeket, ún. árrés megosztást biztosítanak. 2002-ben a létesítési szabályok tovább szigorodtak. A patikák létesítési feltételeként előírt személyi jogra vonatkozó engedély megadása 2002. szeptemberétől az Magyar Gyógyszerész Kamara feladata lett. Új gyógyszertárat létesíteni csak a Kamara egyetértésével lehetett. A gyógyszerészi tulajdont támogató jelenlegi kormánypolitikához hasonló elképzelést próbált megvalósítani az akkori baloldali kormány is. A működtetés feltételét 50 százalékos gyógyszerészi tulajdonhoz kötötték, amit az akkor már működő gyógyszertáraknak 2006. decemberéig kellett volna teljesíteniük. Ezt írta felül a gyógyszer-gazdaságossági törvény. A gyógyszer-kiskereskedelem alakulása 1990 és 2013 között 5
5) Patikaliberalizáció Forgalmazói szemmel nézve 2006-ban volt a csúcson a piac. A patikák üzleti értéke az egekben, új patikákat létesíteni a demográfiai és földrajzi lefedettség miatt a nagyvárosokban nem lehetett. A működtetési szabályok 2007-re a gyógyszer-gazdaságossági törvény elfogadásával alapjaiban megváltoztak. A létesítés engedélyezésének eljárásában megszűnt a Kamara egyetértési joga. Új gyógyszertár létesítéséről és működésének engedélyezéséről az ÁNTSZ döntött. A demográfiai és a földrajzi korlátok ugyan de jure megmaradtak, ugyanakkor ezen feltételek fennállásától függetlenül is lehetővé vált új gyógyszertár létesítése, ha a kérelmező vállalta bizonyos többletszolgáltatások nyújtását a betegek számára (az új közforgalmú gyógyszertár a működésének megkezdésétől számított legalább 3 évig napi 24 órában nyitva tart, vagy legalább heti 60 órában nyitva tart, vagy 40 órában tart nyitva és folyamatos készenlétet biztosít, valamint a gyógyszert a működés helyszínétől számított legalább 2 kmes körzetben külön díj felszámítása nélkül kiszállítja, vagy gyógyszerek interneten történő rendeléséhez szükséges honlapot működtet, melynek keretében a gyógyszerek házhozszállítását biztosítja.) Az új szabályozás a fogyasztó igényeit helyezte a központba, ezért a szolgáltatás minőségégének növeléséhez kötötte az új gyógyszertárak létesítését. A liberalizációt támogató kormányzati kommunikáció nem véletlenül indult ki a sorban állás jelenségéből: az esti órákban, hétvégén és ünnepnapokon valóban az utcán álltak sorban az emberek, ha gyógyszerre volt szükségük. Hiába nyíltak új üzletközpontok, ezekben nem létesülhettek patikák. A működtetés alapvető személyi feltételein az új törvény sem módosított: gyógyszertárat csak gyógyszerész vezethetett. Ugyanakkor a személyi jog engedélyezésének feltételei átalakultak. Az országos pályázat korábbi módszerével szemben, gyakorlatilag bármely gyógyszerész, aki gyógyszerészi diplomával és kellő szakmai gyakorlattal rendelkezett, személyi jogot szerezhetett. A törvény eltörölte a társasági formára (bt) és a gyógyszerészi tulajdon %-os meghatározására vonatkozó korábbi feltételeket. A szabad tulajdonszerzés mellett azonban szigorú szabályok védték, és védik a mai napig, a működtetés szakmai függetlenségét. A jogszabály deklarálta, hogy a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság a gyógyszertár szakmai vezetését, irányítását, valamint a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyeket a gyógyszerellátással kapcsolatos szakmai kérdésekben (gyógyszerek kiadása, eltartása, betegtájékoztatási tevékenység) nem utasíthatja. A törvény markáns változásokat hozott a gyógyszerpiacon. Többek között szabaddá vált a nem támogatott gyógyszerek kiskereskedelmi árrése, azaz a patikákra volt bízva, hogy milyen áron adják el a betegeknek ezeket a gyógyszereket, azaz a gyártói nagykereskedelmi kedvezmények keretében mekkora árréssel értékesítik a vény nélküli, illetve néhány esetben a vényköteles gyógyszereket. Ezzel párhuzamosan a törvény lehetővé tette, hogy a gyártó a közfinanszírozásban nem részesülő gyógyszerei esetében meghatározza gyógyszer legmagasabb kiskereskedelmi eladási árát. Bár a liberalizáció szakmai, össztársadalmi és gazdasági eredményének elfogulatlan elemzése máig nem történt meg, annyi minden bizonnyal elmondható, hogy a létesítési feltételek könnyítése, a gyógyszertámogatások csökkenése, az innovatív-generikus gyógyszerforgalom arányának átalakulása, együttesen jelentős hatást gyakoroltak a gyógyszertárak jövedelmezőségére is. A gyógyszer-kiskereskedelem alakulása 1990 és 2013 között 6
6) 2010. után A kormányváltás megint jelentős változásokat hozott: a nyár elején megalkotott törvénymódosítással 3. 2011. január 1-ig tartó patika létesítési moratóriumot hirdetett a parlament, majd a 2010. évi CLXXII. törvény gyakorlatilag visszaállította a 2006 előtti állapotokat. A módosítás újra előírja a többségi patikus tulajdonjogot, azaz a legalább 50 százalékos gyógyszerészi tulajdonrészt, amit öt éves átmeneti időben két lépcsőben kell elérni. A törvény kimondja, hogy a 2011. január 1-jén már működő közforgalmú gyógyszertáraknak az 50 százalékos tulajdonrészre vonatkozó feltételeknek 2017. január 1-jéig kell megfelelniük azzal, hogy a közfinanszírozásban részesülő gyógyszer kiszolgáltatására szerződött közforgalmú gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban a személyi jogos gyógyszerész és a gyógyszertárban dolgozó gyógyszerészek tulajdoni hányadának együttesen 2014. január 1-ig meg kell haladnia a 25 százalékot, valamint azzal, hogy 2011. január 1-jét követően a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság közvetlen vagy közvetett tulajdonosi összetételében bekövetkező bármilyen változás esetén biztosítani kell, hogy a személyi jogos és a gyógyszertárban munkavégzésre irányuló jogviszonyban foglalkoztatott gyógyszerészek együttes tulajdoni hányada elérje a 25 százalékot. Ezt a feltételt 2013-ban az Országgyűlés úgy változtatta meg, hogy a tulajdonosok közé bekerült a gyógyszertárban nem dolgozó, de gyógyszerészi képesítéssel rendelkező külső gyógyszerész, illetve az állam. Ennek eredményeként, előállhat olyan helyzet is, hogy a patikában dolgozó, a patika vezetésért és működtetéséért személyében is felelős személyi jogos gyógyszerésznek alig pár ezrelékes tulajdona lesz, szemben a külső állami képviselővel. Általánosságban elmondható, hogy a kiskereskedelmi árrést bemutató adatok 2007 januárjától nem tükrözik a gyógyszertárak valós árrés-bevételét, mert nem tartalmazzák a nagykereskedelmi árrés kedvezményeket, visszatérítéseket, illetve a nem támogatott gyógyszerek esetén alkalmazott árréseket. A nagykereskedők kedvezményrendszere természetesen a nagy forgalmú gyógyszertárakat preferálja, az alacsonyabb vásárlóerővel rendelkező kis patikákat kevésbé, vagy egyáltalán nem. Ennek igazságosabbá tételét kívánta rendezni a 2012-es nagykereskedelmi árrés-csökkentés a kiskereskedelmi árrés javára, azonban a patikák számára ez az intézkedés kevés pozitív változást okozott, mert a nagykereskedők jelentősen lecsökkentették a gyógyszertáraknak adott kedvezményeket. Az utóbbi két évben indult el az a törekvés, hogy a gyógyszertárak árbevétele ne csak a forgalomtól, hanem a gyógyszerkiadáshoz kapcsolódó többletszolgáltatásoktól is függjön. Bevezették a generikus helyettesítési díjat és az úgynevezett szolgáltatási díjat, melyek az alapszintű gyógyszerészi gondozást hivatottak ösztönözni. Az összegek szétosztásának módja az alacsony forgalmú gyógyszertáraknak kedvez. Nemzetközileg is egyértelmű tendencia, hogy a gyógyszerészi gondoskodásból származó bevételek egyre nagyobb jelentőséget kapnak a patikák árbevételében. Ehhez a trendhez igazodik az a tervezet is, amely az emelt szintű gyógyszerészi gondozást kívánja bevezetni a 65 éven felüli, 5 gyógyszernél több készítményt szedő betegek körében. 3 2010. évi LXXXIX. törvény A gyógyszer-kiskereskedelem alakulása 1990 és 2013 között 7
7. A láncok vége: hátrány vagy előny? Az új jogszabályok egyik legfontosabb rendelkezése, hogy a jövőben senkinek nem lehet négynél több patikában tulajdonrésze, ami természetesen azt is jelenti, hogy a továbbiakban nem működhetnek patikaláncok. Mi indokolja ezt a drasztikus, a gyógyszer-kiskereskedelmi piacot alapvetően átrendező lépést? Az országgyűlés elé benyújtott törvényjavaslatokban a patikaláncok felszámolásának indokaként a gyógyszerészek szakmai függetlenégének, a gyógyszerellátás biztonságának, valamint a betegek érdekének védelmét jelölték meg a kizárólag üzleti célokat szem előtt tartó patikai menedzsment döntésekkel szemben. 2012. novemberében a Healthcapital Zrt. külső megrendelésre piackutatást végzett a hazai gyógyszer-kiskereskedelmi piacon, melynek során azt vizsgáltuk, hogy a hazai gyógyszerellátást biztosító közforgalmú gyógyszertárak értékesítési és eladási gyakorlata hogyan módosul a lánchoz tartozás esetén. Vizsgálatunk során az alábbi kérdésekre kerestük a választ: 1) A lánchoz tartozó patikák, illetve a franchise patikák ténylegesen hálózatként működnek-e, azaz a termékek fogyasztók, betegek felé történő tényleges eladása során azonos áron értékesítenek, az esetleges gyártói nagykereskedelmi engedményeket azonos mértékben adják tovább a vásárlók számára. 2) A lánchoz tartozó patikákban és a független gyógyszertárakban ugyanazon termékek esetében hogyan alakulnak a fogyasztói árak. 3) A különböző patikákban az árazási politika mutat-e különbséget egymáshoz viszonyítottan illetve a független patikák tekintetében. 4) A lánchoz tartozó gyógyszertárak és a független patikák által alkalmazott árak összehasonlítása alapján igazolható-e, hogy a független patikákban a fogyasztók számára előnyösebb az értékesítési gyakorlat. A vizsgálat során 10 köztudottan nagy forgalmú, recept nélkül elérhető, nem támogatott gyógyszert választottunk ki. Melyek az adott időszakban a legtöbbet reklámozott, a vásárlók által legjobban ismert termékek voltak, amelyeket a legtöbb gyógyszertár - földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül - biztosan készleten tartott 4. Termékválasztásunkat a gyógyszerpiaci szereplők 2011-es reklámköltési adataira alapoztuk, mely szerint a reklámozható OTC termékek közül az összes reklámra elköltött pénzek az egyes termékcsoportok tekintetében az alábbi sorrendben történtek: vitamin és étrendkiegészítők, fájdalomcsillapítók, antiallergének, köhögés elleni és orrdugulás elleni készítmények, bőrgyógyászati és gomba ellenes készítmények, urológiai megbetegedés kezelésére szolgáló készítmények. 4 http://www.comfit.hu/kuszobon_az_uj_marketingkommunikacios_trend_gyogyhir_2012majus.pdf A gyógyszer-kiskereskedelem alakulása 1990 és 2013 között 8
A patikákat befektetői csoport szerint, valamint patikalánchoz való tartozás szerint csoportosítottuk. Emellett képeztünk egy külön csoportot is, a patikalánchoz sem tartozó gyógyszertárakból. A patikák kiválasztása területi eloszlását tekintve KSH lakossági adatok alapján, megyénként történt. A kiválasztásnál igyekeztünk a településnagyság szempontjából különböző kategóriába tartozó patikákat választani. A vizsgálat a 2012. április 1. és 2012. július 31. közötti időszakra terjedt ki. A lánchoz tartozó és a független gyógyszertárak adott időszakban és a kiválasztott termékekkel végzett összehasonlító elemzése az következő eredmény hozta: 1. A lánchoz tartozó patikák árazása szempontjából nem működnek láncként, azaz érdemben a működtető nem gyakorol befolyást az egyes egységek árpolitikájára, azaz e tekintetben nem különböznek a független patikáktól. Tulajdonképpen egy befektető csoporthoz tartozó független patikák sokaságáról van szó. 2. Annál a hálózatnál volt a legalacsonyabb az árszint a vizsgált termékkörben, amelyik egyedüliként működött valódi láncként (azaz ugyanaz a tulajdonos működtette az összes patikát). Fogyasztói oldalról ellátási, árképzési és akció követési gyakorlata előnyösebb volt a többi lánchoz tartozó vagy független patikánál, mely egyértelműen forgalomnövelő hatást eredményezett. 3. Összességében a lánchoz tartozó patikák nem drágábbak, igaz nem is olcsóbbak, mint a független patikák, tehát az ugyanazon befektetői csoporthoz történő tartozás - fogyasztói oldalról - semleges a gyógyszertári értékesítés szempontjából. 8) Gyógyszertár tulajdonlási program A 2013-as gyógyszertár tulajdonlási program egyedül a privatizációs időszakhoz mérhető átrendeződést eredményez majd a patikák mögött tulajdonosi körben, azzal a különbséggel, hogy ez a folyamat alapvetően más gazdasági és gyógyszerpiaci környezetben indul el, mint a korábbiak. A jelenlegi helyzet főbb jellemzői: Csökkentő jövedelmezőség: A generikus programok következtében a támogatott gyógyszerek árszintje az elmúlt időszakban jelentősen csökkent. A gyógyszerek TB támogatásának szintje fokozatosan zsugorodik. A drága készítmények kikerültek a járó-beteg ellátásból és átkerültek ún. tételes finanszírozásba a fekvőbeteg ellátásba. Csökken a nagykereskedők által biztosított kedvezmények, visszatérítések, rabatok mértéke, szigorodik a fizetési határidők be nem tartásának szankcionálása. A patikák jelentős része komoly szállítói tartozásokat halmozott fel. A gyógyszer-kiskereskedelem alakulása 1990 és 2013 között 9
Tengelycím 40,0% 35,0% 30,0% 25,0% 20,0% 15,0% 10,0% 5,0% 0,0% 2 millió ft alatt Árréstömeg szóródása a patikák között negyedéves adatok alapján 2010-2012 (%) 2 és 4 millió ft között 4 és 6 millió ft között 6 és8 millió ft között 8 és 10 millió ft között 10 millió ft fölött 2010 13,4% 31,3% 24,7% 14,9% 7,7% 8,1% 2011 12,2% 32,5% 24,9% 16,1% 7,2% 7,2% 2012 12,9% 34,0% 25,6% 15,5% 6,5% 5,6% Forrás: OEP Bővülő patikai profil: Rohamosan bővül az étrend kiegészítők köre, növekszik a homeopatiás termékek iránti igény. Jelentősen bővül a recept nélkül kapható gyógyszerek választéka, amelyek árrése hatóságilag nem szabályozott, gyógyszertáranként eltérő mértékű lehet. Növekszik a fogyasztók által igénybevett patikai szolgáltatások aránya: Egyre több gyógyszertár rendelkezik saját honlappal. Elindult az nem receptköteles termékkörben az internetes gyógyszer kereskedelem. Várható, hogy a közeljövőben bevezetésre kerül az elektronikus recept. Megjelent a patikákban a gyógyszerészi gondozás, amit az OEP szolgáltatási díjjal preferál. Előkészület alatt van a több gyógyszert szedő 65 éven felüliek emelt szintű gyógyszerészi gondozásának OEP finanszírozása. Terjedőben van a gyógyszerek házhoz szállítása. A tulajdonosváltás folyamatában új szereplők megjelenését preferálja a szabályozás: A gyógyszerészi tulajdonlásban átmeneti jelleggel megjelenhet az ún. patikaalap, amennyiben a gyógyszerész nem rendelkezik elegendő tőkeerővel az előírt tulajdoni arány megszerzéséhez. Jelentős változás a korábbiakhoz képest, hogy a személyi jogosnak nem kell 25%-os üzletrésszel rendelkeznie, amennyiben a gyógyszertárban dolgozó, vagy más a A gyógyszer-kiskereskedelem alakulása 1990 és 2013 között 10
patikában csak tulajdonosként megjelenő gyógyszerész tulajdona eléri az előírt mértéket. Ezzel lényegében azt kívánja ösztönözni a törvény, hogy az üzleti befektetők helyébe szakmai befektetők kerüljenek a gyógyszertárakba. A tulajdonlási hierarchiában utolsóként potenciálisan megjelenhet az állam, azon gyógyszertárak esetében, amelyekre az ellátásban szükség van, de nem akad gyógyszerész jelentkező a megvásárlására. Elindult a generációváltást ösztönzését támogató program előkészítése is. Ebben a differenciált környezetben kell a tulajdonosváltási programba belevágnia az érintett gyógyszerészeknek. A gyógyszer-kiskereskedelem alakulása 1990 és 2013 között 11