ADD A KEZED! SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ KISGYERMEKEK ÓVODAI NEVELÉSI PROGRAMJA

MINŐSÍTETT GYÓGYPEDAGÓGIAI PROGRAM ok Országos Közoktatási Intézet ADD A KEZED! SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ KISGYERMEKEK ÓVODAI NEVELÉSI PROGRAMJA Alkalmazza: a Bartos Sándor Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola óvodai csoportja. Készítette: Kissné Haffner Éva Szabó Borbála Wagner Pálné Lektorálta: Mezeiné dr. Isépy Mária Adaptálta: Antalka Zsoltné szakvizsgázott fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, óvodapedagógus

Kedves Olvasó! Ön a Bartos Sándor Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola óvodai csoportjának programját olvassa, melyet a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyakorló Óvodájának programjából, annak átdolgozásával készítettünk. Engedje meg, hogy átjárja ezen írás hatása. Ne csak értelemmel, szívvel-lélekkel vegye át lelkesedését, küzdelmeit, erőfeszítéseit a gyermekért, a gyermek emberhez méltó életéért, a gyermek csodálatosan gazdag emberi értékeinek kibontakoztatásáért, kiteljesítéséért, és ezáltal a pedagógus hivatás mélyül, nemesedik, életszerűbbé válik. 2

B e v e z e t ő Az intézmény neve: Bartos Sándor Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola Az intézmény fenntartója: Klebersberg Intézményfenntartó központ Az intézmény alapító okirata: 51/2006.(VI.15.)MÖK határozat alapján többcélú közoktatási intézmény (összetett iskola). Az intézmény földrajzi működési területe: Várpalota Az óvoda felvételi körzete: Várpalota város és körzete A gyermekek a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság javaslata alapján nyernek felvételt. Ebben az értelemben a gyógy-pedagógiai óvoda "bemenetszabályozott" intézmény. A nemzeti köznevelésrõl szóló 2011. évi CXC. törvény 4. 25. pontjában meghatározottak szerinti sajátos nevelési igényû (a továbbiakban: sajátos nevelési igényû) gyermekek óvodai nevelését végzõ óvoda a helyi pedagógiai programját az Óvodai nevelés országos alapprogramja, valamint az e rendelet 1. mellékleteként kiadott Sajátos nevelési igényû gyermekek óvodai nevelésének irányelvében foglaltak figyelembevételével készíti és fogadja el.. 3

I.1.1.Tárgyi feltételek Csoportszoba, egyéni fejlesztést biztosító helyiség, gyermekmosdó zuhanyozóval, gyermek öltöző, ünnepélyek lebonyolítására szolgáló közös helyiség, melegítő vagy tálaló konyha, tornaszoba, jól felszerelt, tágas udvar ( füves, árnyékos, napos résszel A csoportszobában a szokásos óvodai berendezésen túl szükséges:, az egyéni fejlesztéshez logopédiai tükör, fejlesztő játékok, speciális audiovizuális eszközök, mozgásfejlesztést segítő eszközök ( pl. Bobath labdák, hengerek, WESCO eszközök ), a finommotorika fejlesztést segítő játékok, eszközök, anyag ( lehetőleg természetes anyagok, eszközök ), logopédiai eszközök. I.1.2.Óvoda személyi feltételei: Az óvoda személyi feltételei jónak mondhatóak. A két óvodai csoportban délelőttös és délutános munkarendben két-két gyógypedagógus dolgozi.közülük három óvónői végzettséggel is rendelkezik.valamint logopédiai, fejlesztőpedagógiai, alapozó terápiai, és gyógypedagógusi szakvizsgával is rendelkeznek a kollégák. A munkát két dajka segíti, akik közül egy gyógypedagógiai assziszensi végzettséggel is rendelkezik. Munkánkat pszichológus személyiségfejlesztése teszi teljessé. I.1.3.Az óvónő személyisége: Programunk megvalósulását sikerét,esetleges kudarcát is meghatározhatja az óvónők személyisége,nevelőtestület légköre, a vezető közreműködése.a nevelőmunkát az óvóda teljes nyitvatartása alatt óvónők végzik. Személyiségük minta a nevelésben. Magatartásukat tolerancia, elfogadás, kezdeményezőképesség jellemzi. 4

I:1.4.A szükséges gyógypedagógiai feltételek biztosítása a sajátos nevelési igényû gyermek számára. a) A sérülésspecifikus módszerek, terápiák, technikák szakszerû megválasztása és alkalmazása; b) az egyéni szükségletekhez igazodó környezet, speciális bútorok biztosítása; c) az egyéni szükségletekhez igazodóan speciális segédeszközök használata; a segédeszközök elfogadtatása, azok következetes használatára és megóvására nevelés; d) a kompenzációs lehetõségek körének bõvítése a nem vagy kevésbé sérült funkciók differenciáltabb mûködésének tudatos fejlesztésével; e) annak felismerése, hogy a sajátos nevelési igényû kisgyermek egyes területeken kiemelkedõ teljesítményre is képes; f) rugalmas szervezeti keretek kialakítása a sajátos nevelési igényû gyermekek egyéni foglalkoztatásának megvalósulásához; g) az óvoda pedagógusai, pedagógiai munkát segítõ alkalmazottai és a szülõk megfelelõ tájékoztatása a sajátos nevelési igényû gyermek befogadására, együttmûködés a sérült gyermek családjával. 5

I. A korai segítségnyújtás, gyógypedagógiai óvodai nevelés indokoltsága, A köznevelési törvény biztosítja, hogy minden sérült, akadályozott fejlődésű gyermek születése pillanatától, illetve a szülők igényeihez alkalmazkodva, támogató segítséget kapjon. Olyan segítséget, amely hatékonyan mozdítja elő a szervezet érését, integratív funkcióinak, belső erőtartalékainak kibontakoztatását. Ahhoz, hogy a speciális nevelési szükségletű gyermek eredményesen illeszkedjen be a többségi közösségbe, hogy saját képességeinek megfelelően fejlődjön, orvosi - gyógypedagógiai - pszichológiai segítségre van szüksége. Washingtonban, 1996. június 1.-én a Sérült Gyermekek Szolgáltatásairól szóló IV. Nemzetközi Konferencián az alábbi határozat és minden országnak szóló ajánlás született: I. A Sajátos nevelési igényû gyermekek óvodai nevelésének irányelve I.1 Általános elvek I.1.1. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a sajátos nevelési igényû gyermekek óvodai nevelésében Az alapdokumentumban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak -minden gyermek számára szükségesek. Az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényû gyermekeknél is a nevelés általános célkitûzéseinek megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérült kisgyermeknél is fejlõdik az alkalmazkodó készség, az akaraterõ, az önállóságra 6

törekvés, az érzelmi élet, az együttmûködés. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek, és segédeszközök megléte akkor biztosítja a nevelési célok megvalósíthatóságát, ha a napirend során a gyermek mindig csak annyi segítséget kap, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges. I.1.2. Az Irányelv célja Az Irányelv célja, hogy a nevelési programban foglaltak és a sajátos nevelési igény összhangba kerüljenek. Annak biztosítását szolgálja, hogy az elvárások igazodjanak a gyermekek fejlõdésének üteméhez, fejlesztésük a számukra megfelelõ területeken valósuljon meg, a sajátos nevelési igényû gyermekeket a nevelés, a fejlesztés ne terhelje túl, a habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztõ foglalkozások programjai váljanak az óvodák nevelési programjainak tartalmi elemeivé. A fejlesztés szervezeti keretének megválasztását, az alkalmazott speciális módszer- és eszközrendszert minden esetben a gyermekek állapotából fakadó egyéni szükségletek határozzák meg. A többségi óvodában történõ együttnevelés az illetékes szakértõi bizottság szakértõi véleményének figyelembevételével minden esetben egyéni döntést igényel a gyerek szükségletei szerint. I.1.3. A habilitációs, rehabilitációs ellátás közös elvei A sajátos nevelési igény kifejezi: a) a gyermek életkori sajátosságainak a fogyatékosság, az autizmus spektrum zavar vagy egyéb pszichés fejlõdési zavar által okozott részleges vagy teljes körû módosulását, b) a képességek részleges vagy teljes kiesését, fejletlenségét, eltérõ ütemû fejleszthetõségét. Az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tevékenység olyan teammunkában kialakított és szervezett nevelési folyamatban valósul meg, mely az egyes gyermekek vagy gyermekcsoport igényeitõl függõ 7

eljárások (idõkeret, eszközök, módszerek, terápiák) alkalmazását teszi szükségessé. A sajátos nevelési igény a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérõ, nagyobb mértékû differenciálást, speciális eljárások alkalmazását, illetve kiegészítõ fejlesztõ, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs, valamint terápiás célú pedagógiai eljárások alkalmazását teszi szükségessé. A nevelés, a fejlesztés feltételeit a köznevelési törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok határozzák meg. Az általánosan kötelezõ feltételeket a jogszabályok több területen módosítják, illetve kiegészítik olyan többletszolgáltatásokkal, amelyeket ki kell alakítani, és hozzáférhetõvé kell tenni. A gyermekek habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztésének az alapja a szakértõi bizottság szakértõi véleménye. Az óvodai nevelõmunka során figyelemmel kell lenni arra, hogy a sérült kisgyermek harmonikus személyiségfejlõdését az elfogadó, az eredményeket értékelõ környezet segíti; a gyermek iránti elvárást fogyatékosságának, autizmus spektrum zavarának vagy egyéb pszichés fejlõdési zavarának jellege, súlyosságának mértéke határozza meg; terhelhetõségét biológiai állapota, esetleges társuló fogyatékossága, személyiségjegyei befolyásolják. A habilitációs, rehabilitációs egyéni és/vagy csoportos fejlesztés elsõsorban gyógypedagógiai kompetencia, amely kiegészül a társszakmák pszichológiai, orvosi terápiás együttmûködésével. Az egyéni fejlesztési terv elkészítéséhez a gyermek fogyatékosságának, pszichés fejlõdési zavarának típusához igazodó szakképzettséggel rendelkezõ gyógypedagógus, gyógypedagógiai tanár, konduktor, konduktor-óvodapedagógus, konduktor-tanító, terapeuta, pszichológus, orvos együttmûködése szükséges. 8

I.1.4. A habilitációs, rehabilitációs tevékenység közös céljai és feladatai A fejlesztés céljait minden esetben a fejleszthetõséget megfogalmazó gyógypedagógiai-orvosi-pszichológiai komplex vizsgálat diagnózisára, javaslataira kell építeni. a) A mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékosságból, több fogyatékosság együttes elõfordulása esetén halmozottan fogyatékosságból, autizmus spektrum zavarból fakadó hiányzó vagy sérült funkciók kompenzálása vagy helyreállítása, a meglévõ ép funkciók bevonásával, b) Törekvés a különféle funkciók egyensúlyának kialakítására. c) A szükséges speciális eszközök elfogadtatása és használatuk megtanítása. d) Az egyéni sikereket segítõ tulajdonságok, funkciók fejlesztése. e) Az egyes területeken kimagasló képességeket mutató gyermek támogatása. Ezért a programnak gyermekre lebontottnak kell lennie a kis lépések elvét, az állandóságot, a folyamatosságot kell szolgálnia. "A nevelés nem csupán szocializációs aktus, hanem perszonális és szociális integrációs folyamat, amelyben a személy (az én) alkotó szere-pet tölt be, még akkor is, ha fogyatékossága bizonyos fokig gátolja ebben" -- írja Otto Speek II.Az iskoláskor előtti nevelés rövid történeti áttekintése Ahhoz, hogy a sérült gyermek szocializációja eredményes legyen, s e folyamatban maga is egyre aktívabban részt tudjon venni, a család, a gyógy- 9

pedagógus segítő támogatásán túl, a "befogadó" társadalom szemléletváltozására is szükség van. Az elmúlt negyedszázad sok tekintetben előre lépést mutat a korai fej-lesztés, óvodai nevelés terén, - de sok, ma még megoldhatatlan feladatot jelöl ki az elkövetkező időkre. A század elején Ranschburg Pál és Tóth Zoltán már megfogalmazták, hogy a fogyatékosokról való gondoskodásnak a bölcsőtől a sírig kell tartania, de még nagyon hosszú az út a megvalósulásig. Kizárólag a gyermek érdeke és állapota dönti el, hogy ez szegregált, vagy integrált környezetben valósulhat meg optimálisan. Egyre több óvoda válik befogadó óvodává, a szülők egyre inkább többségi óvodába szeretnék járatni sérült gyermeküket. Az elmúlt évtizedekben megindult egy folyamat, melynek legfontosabb jellemzője, hogy a sérült gyermeket is elsősorban gyermekeknek tekinti, aki valamilyen "mássággal" bír. Ennek a gyermeknek is joga van a szeretetre, az emberi kapcsolatokra, a védettségre, a biztonságra, a megértésre, az ember méltóságának tiszteletben tartására. Joga van az önkifejezésre, a megértésre. Ha mindezek nem biztosíthatók számukra a szocializációs folyamatban, akkor a "sérülten is emberi létforma kibontakozásának esélyétől fosztjuk meg őket". A gyógypedagógiai óvoda a szocializációt segítő folyamat egyik állomása lehet. Vannak gyermekek, akik nevelésében kihagyhatatlan állomás, vannak akiknél átmenet -- integrációra felkészítő -- vagy a sikertelen integráció utáni fejlesztő intézmény, és vannak értelmi fejlődésükben középsúlyos fokban akadályozott gyermekek, akiknél nem indokolt ennek az intézménynek igénybevétele. 10

Bizonyos jól szocializált, jól fejleszthető gyermekek -- ha a személyi, tárgyi feltételek adottak (felkészített, kiképzett óvodapedagógus, gyógypedagógus segítő jelenléte, kis létszámú értő, odaforduló felnőtt és gyermekközösség, együttműködő szülők stb.) -- eredményesen nevelhetők az integrált óvodai csoportokban. Bárhol is nevelkedjen azonban a 3-7 éves sajátos nevelési igényű óvodáskorú gyermek, fontos, hogy speciális nevelési szükségleteinek megfelelően szolgálják képességeinek fejlesztését, szocializációját. 11

III. A gyógypedagógiai óvoda nevelési koncepciója Az óvoda célja: egy olyan feltételrendszer biztosítása, amely figyelembe veszi a tünetek változatosságát, az egyéni teherbíró képességet, a speciális nevelési szükségleteket, a harmonikus személyiségfejlesztést, a testi, szociális, értelmi érettség kialakítása, az iskolai potenciális tanulási zavarok megelőzése, az iskolában történő beválás érdekében. Mindezek alapján a fejlesztés magába foglalja a vizuális, akusztikus, taktilis, mozgásos észlelés folyamatait, a motoros képességek, a beszéd- és nyelvi készségek és az értelmi képességek fejlesztését. Az egyes fogyatékossági típusok függvényében más-más terület kap nagyobb hangsúlyt. Halmozottan fogyatékos gyermek, gyermekcsoport esetén a megállapított fogyatékosságok mindegyikére tekintettel kell lenni. A nevelési programot egyéni fejlesztési terv is kiegészíti Ez így egységben igazódik a speciális nevelési szükségletekhez, életkori, érési sajátosságokhoz igazodó támasznyújtás, az érzelmi biztonság nyújtásán túl törekszik : - az interperszonális kapcsolatok, az énkép kialakítására, az önismere fejlesztésére, attitűdök, normák kialakítására; - speciális módszerek, terápiák alkalmazásával segíti az egyre pontosabb észlelést, fejleszti a figyelem összpontosítását, a gondolkodást, az emlékezetet, elősegíti a verbális és nonverbális kommunikáció kialakulását; - a tanulási képességeket meghatározó struktúrák fejlesztésénél a mozgásra alapoz; - a program a gyógypedagógiai hagyományokra, a legújabb szakirodalomra, a gazdag tapasztalatokra támaszkodik, a sérült gyermek egyéniszükségleteihez, eltérő fejlődési üteméhez igazodik; 12

- differenciált, a szükségletekhez igazodó segítségnyújtással szolgálja a képességfejlesztést, törekszik a hiányosan működő képesség korrekciójára valamennyi területen. III.1. A fejlesztés legfontosabb területei: 1.1 a nagymozgások kialakítása, korrigálása; az egyensúlyérzék fejlesztése; 1.2. a manuális készség fejlesztése; 1.3. a beszédszervek ügyesítése, a beszéd indítása; 1.4. a játéktevékenység fejlesztése 1.5. a speciális zenei nevelés alapjainak lerakása. A percepció fejlesztés, a kognitív funkciók, a mozgás stb. fejlesztésén túl különös hangsúlyt kap az önkiszolgálás,önellátás fejlesztése, az iskolai életmódra való felkészítés, egyéni, kiscsoportos, csoportos formában, játékosan, sok tapasz-talatszerzést biztosítva a módszeres, következetes, apró lépésekben történő fejlesztés, a "gyökerek" kiépítése. A program foglalkozási körén túl lehetőséget kell teremteni a kiegészítő terápiák igénybevételére (pl. speciális úszás, terápiás lovagoltatás,kutyaterápia,fényterápia stb). Törekszik a program a családközpontú gondoskodás megvalósítására, támaszkodik a korai fejlesztés eredményeire. Támogatja az integrációs törekvéseket. Felkészítik az arra alkalmas gyermekeket a többségi intézményes nevelésre. Részt vesz az intézmény a befogadó pedagógusok képzésében. Tervezzük, hogy módszertani központként hospitálási, konzultációs lehetőséget biztosítunk a kistérség szakemberei számára. 13

Az itt folyó munkával kapcsolatban videofilmek készültek. Mindezek a szülőkkel együttműködve valósulna meg. Tanácsadással segítik őket. A meleg családias légkör őszinte, a gyermekek ügyét szolgáló együttműködést biztosít minden gyermek és felnőtt számára. IV. Fejlesztési célok A sajátos nevelési igényű óvodáskorú gyermekek az óvodába lépéskor igen heterogén képet mutatnak. Az eltérések az életkorban, fejlettségi szintben, a fogyatékosság súlyosságában, típusában, a gyermek előzetes életében, családi vagy előző intézményes nevelésében gyökereznek. Közös vonásuk azonban, hogy fejlődésük lelassult, s a mennyiségi eltérésen túl minőségi eltérés tapasztalható. Az alacsony pszichés aktivációs szint miatt minden területen nehezebben induló, lassabb fejlődést mutatnak. Gyakran motiváció szegények. Míg a problémamentesen fejlődő gyermek egyenletes tempóban nagyobb lépcsőfokokon át jut el a célig, addig az értelmi fogyatékos gyermek sok kisebb, alacsonyabb lépcsőfok megmászásával, kis lépésekkel, soksok gyakorlás után közelíti meg a célt, saját lehetőségeinek csúcsát. Szorosan együttműködve a családdal célzottan igyekszik a pedagógus kihasználni azokat az időpontokat, amikor bizonyos funkciók érése "szenzibilis fázisban" van. Az optimális fejlesztés a transzfer hatás következtében az egész személyiségre hat, a gyermek pszichomotoros fejlesztését szolgálja. Igy nem egymástól elkülönült funkció tréning zajlik, hanem egyidejűleg több funkció fejlődését segíti a komplex környezet. 14

A szociális tanulás támogatása közben figyelembe veszi a program a különböző funkciók egymásra épülését, hogy sikerélményt biztosítson a gyerme-keknek, s hogy a tanítási technikák könnyen érthetőek, elsajátíthatóak legyenek. A "tanulás" akkor hatékony, ha a gyermek érzi a biztonságot, ha tudja, hogy a környezete őt elfogadja, megérti. 3 "alapelv"-nek kell érvényesülni: "Ölelj át!", "Tegyél le!", "Hagyjál békén!". Ez jelenti egyrészt az életkor specifikus, illetve fejlettség szerinti önállósulási folya-matok állomásait, másrészt azt, hogy a sérült gyermek is elsősorban gyermek, akinek szüksége van a bizalomteljes szeretetre, elfogadásra, de a túlzott óvó-védő szeretet gátja lehet az önállósulásnak. Így meg kell tanulni elengedni, "letenni" a gyereket, örülni az első önálló kísérleteknek, s ezt elő kell segíteni, illetve szükségleteit olymódon figyelembe venni, hogy a napirendben legyenek a pihenést, a nyugalmat biztosító idők, fázisok, ahol azt csinál, amit akar -- természetesen a felnőtt felügyelete mellett. Miután a spontán tanulás is sérült, gyakran hiányzik a természetes kíváncsiság belőlük, tudatosan kell kiépíteni a tanulási helyzeteket. Meg kell tanulniuk az összes érzékszerv bevonásával a helyes érzékelést, észlelést, mint a magasabb mentális folyamatok kialakulásának első lépcsőfokát. Az észleléssel igen szoros kapcsolatban van a megismerés folyamatában az emlékezet és figyelem, hisz csak azt tudják felidézni, amire emlékeznek, az emlékezet pedig függ a figyelemtől. A nagy mozgásigényre, a tevékenység érzelem vezéreltségére, a viszonylag jó utánozókészségre, a felnőttközpontúságra támaszkodva lehet eredményt elérni. 15

A gyermeki személyiség fejlődése szempontjából a legfontosabb tevékenységformára a játékra épülhet a pedagógiai munka, bármilyen képességfejlesztés legyen az mozgás, pszichomotoros vagy nyelvi-kommunikációs fejlesztés. A játék nincs ellentétben a tanulással. Játék közben a gyermek tanul: tanul szociális szerepet, érzelmeket, motívumokat, beállítódást, tanulja a környezet személyi és tárgyi világának elsajátítását. Az óvodai élet tudatos szervezésével, a mindennapos szakszerű csoportos és egyéni képességfejlesztő munkával, az érzelmi biztonság megteremtésével, a gyermekek tevékenységszükségletének kielégítésével, a sokoldalú tapasztalat-szerzést, a szociális tanulás feltételeit biztosítva kell elérni, hogy az óvodások: - érezzék magukat biztonságban a szeretetteljes légkörű közösségben; - testi, szociális, értelmi képességeik egyaránt fejlődjenek: - tudjanak utánozni; - tudjanak egymás mellett és egymással tevékenykedni, a felnőtt irányítását elfogadni; - használják adekvátan a játékeszközöket, játékban legyenek kitartóak, vigyázzanak játékukra, ismerjék azok helyét; - értsék az egyszerű -- alkalmanként gesztussal kísért -- verbális utasításokat, azokat hajtsák végre. - fejlettségi szintjüknek megfelelően tudjanak kommunikálni; - kívánságukat, kérésüket, szükségleteiket tudják közölni; használjanak nonverbális jelzéseket is. - sokrétű tapasztalatokat szerezzenek közvetlen környezetükről, tudjanak abban tájékozódni. Ismerjék meg a környezet tárgyait, azok tulajdonságait. 16

- tudjanak rövid ideig feladathelyzetben maradni, figyelmüket egy adott tevékenységre irányítani. - alakuljon ki önállóságuk az elemi tisztálkodás, öltözés-vetkőzés, étkezés, WC használat terén. Ha kell, fogadjanak el és kérjenek segítséget. - mozgásuk legyen viszonylag összerendezett, harmónikus; igényeljék a rendszeres mozgást, tevékenyen vegyenek részt mozgásos játékokat. - tudjanak különböző anyagokkal ügyesen manipulálni, alakuljon ki az ábrázolás igénye bennük. - szívesen hallgassanak rövid mesét, verset. Tudjanak életkoruknak, fejlettségi szintjüknek megfelelő dalokat, verseket, mondókákat, - ismerjék az alapvető viselkedési szokásokat, tudjanak köszönni, kérni, kivárni stb. Tudjanak elemi szabályokhoz alkalmazkodni, elemi munkát végezni. IV.1. Tartalom A tanulás folyamatában elméleti, gyakorlati ismeretek, jártasságok, készségek elsajátítását, képességek kialakulását, viszonyulások, érzelmi akarati tulajdonságok fejlődését, magatartás tanulást segíti a pedagógus. A verbális, mozgásos és szociális tanulás eredményeként alakulnak a gyermek érzelmei, a cselekvés módja, a szociális magatartás, különböző tulajdonságok és képességek. 17

IV.1.1.Foglalkozási formák a gyógypedagógiai óvodában 1.2.önkiszolgálásra nevelés: feladatai: a tisztálkodás, öltözés-vetkőzés, étkezés, egyszerű munkavégzés, szobatisztaságra nevelés terén minél nagyobb önállóságra nevelni az óvodás gyermeket. 1.3.mozgásfejlesztés: az alapmozgások kialakítása, korrigálása, a koordinációs zavarok, a mozgásos ügyetlenség csökkentése, a testi-lelki harmónia, a jó pszichomotoros állapot elősegítése. 1.4. beszégfejlesztés és környezetismeret megismerésére nevelés: kettős feladata: a beszéd megértés fejlesztése, az aktív beszéd indítása, fejlesztése, illetve speciális megközelítési móddal, kis lépésekkel, minden érzékszerv egyidejű bevonásával a szűkebb környezet megismertetése. Egyszerű mesék, versek, mondókák megtanítása. 1.5. ábrázolás -alakítás: a vizuális és taktilis észle-lés, a testséma fejlesztése a szem-kéz koordináció, alakállandóság, alak-háttér felismerő képesség fejlesztése, a téri tájékozódás fejlesztése, a helyes ceruzafogás megtanítása, az ábrázoló kedv felkeltése, technikák, eszközök megismertetése. 1.6. Játékra nevelés: az adekvát játékhasználat elsajátíttatása, a gyakorló, konstruáló és elemi szerepjátékok megismertetése. Az egymás melletti és együttes játék megvalósítása énekes-verses népi játékok játszása. 18

1.7. egyéni fejlesztés: az adott gyermek fejlettségi szintjének megfelelő képességfejlesztés. A lassabban haladó és a csoport átlagánál jobb képességű gyermek egyénre szabott terápiáját is jelenti. 1.8.zenei nevelés alapjai: egyszerű ritmusú versek, mondókák segítségével a ritmus, a zenei hallás fejlesztése, alapjainak megtanítása. IV.2.Kiegészítő terápiák 2.1. beszédjavítás,-beszédfejlesztés : megkésett terápia 2.2. speciális úszásoktatás elemei: vízhezszoktatás, a vízben való biztos mozgás, a helyes levegővétel elsajátítása, az úszás előkészítése, a siklás -- esetleg úszás -- megtanítása erre kiképzett gyógypedagógus úszóedző vezetésével. 2.3.Mozgásfejlesztő terápia, gyógytesnevelés: az erre rászoruló szakorvosi javaslattal rendelkező gyermekek számára erre kiképzett gyógypedagógus által végzett célzott foglalkozás. 2.4. terápiás lovagoltatás: a szülő igénye szerint az erre alkalmas gyermekek terápiája erre kiképzett szakember vezetésével. 2.5. Kutyaterápia: személyiségfejlesztő trénng, erre kiképzett oktató irányításával. Szocializációs segítség és beszéd- mozgásfejlesztő eljárás a gyermek érdekében. IV.3.A foglalkozások heti rendszeressége 19

A foglalkozás neve heti előfordulás a foglalkozás formája Beszédfejlesztés és 5 csoportos, egyéni környezeti nevelés mozgásfejlesztés 5 csoportos Önkiszolgálásra nevelés 2-5 egyéni, mikrocsoportos Ábrázolás-alakítás 3 mikrocsoportos vagy egyéni játékra nevelés 2 3-5 csoportos, mikrocsoportos vagy egyéni egyéni fejlesztés 5 egyéni zenei nevelés alapjai 2 mikrocsoportos A foglalkozások konkrét számát a tanév elején a csoport diagnosztikus állapotfelmérése után állapítjuk meg. IV.4. Keretnapirend. 7tól-8-ig gyerekek folyamatos fogadása,irányított játék,egyéni fejlesztés összevont csoportban. 8-tól-9-ig testápolási feladatok, gondozási feladatok,reggeli, önkiszolgálás 9-től-10-ig: mindennapos testnevelés,komplex foglalkozások 10-től-11-ig egyéni fejlesztés, mozgásra nevelés,játék tevékenység, 11-től-12-ig:testápolási teendők, gondozási feladatok, ebéd, pihenőhóz készülődés 12-től-13-ig:Pihenő 13-tól-14-ig:Pihenő, egyéni fejlesztés, beszédfejlesztés, mozgásfejlesztés. 14-től-15-ig: folyamatos ébresztés, uzsonna 20

15-től-16-ig:szabad játék, gyermekek folyamatos távozása V.1.Speciális óvódai nevelést-oktatást igénylő gyerekek csoportjai,jellemzői 1.1Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében meghatározó és kívánatos a nem fogyatékos óvodás korúakkal történõ együttnevelés. A spontán tanulást, a társakkal való együttmûködést, a kommunikáció fejlõdését segítik azok az élmények, tapasztalatok és minták, amelyeket a gyermek a kortárscsoportban megél. Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodni kell a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésrõl. Külön óvodai csoport létesítése kizárólag az 5. életévét betöltött óvodai nevelésre kötelezett és a komplex gyógypedagógiai, pedagógiai, pszichológiai és orvosi vizsgálat diagnózisa alapján egyértelmûen az enyhén értelmifogyatékos övezetbe sorolt gyermekek számára abban az esetben lehet szakmailag indokolt, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget a gyermek vélhetõen csak a speciális nevelés keretében biztosított, intenzív gyógypedagógiai fejlesztés mellett éri el. 1.2.. A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek sérülése általában már az óvodáskort megelõzõen, közvetlenül szülés után vagy kora gyermekkorban 21

felismerhetõ. A jól szervezett és hatékony korai fejlesztés jelentõsen segítheti az óvodai beilleszkedést és az óvodaérettség elérését. Óvodába lépéskor jellemzõ a bizonytalan nagymozgás, ügyetlen manipuláció, elõfordulhatnak sztereotip mozgások. Szobatisztaság kialakulatlan, beszédértés gyenge, sok esetben a kommunikáció súlyosan akadályozott. Sérült a figyelem, a motiváció, az emlékezet és a kitartás. A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében a kis lépések elvét alkalmazva, a gyermekekre jellemzõ cselekvésbe ágyazott gondolkodást figyelembe vevõ képességfejlesztés kellõ idõt, alkalmat kell, hogy biztosítson: a) az alapmozgások, manipuláció kialakítására, fejlesztésére, b) a minimális kontaktus, kooperációs készség, valamint a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztésére, a gyermek egyéni szükségleteinek megfelelõen a szóbeli kommunikációt kiegészítõ, illetve helyettesítõ módszerek, eszközök alkalmazásával történõ fejlesztésére, c) a beszédindításra, a beszédmegértés fejlesztésére, az aktív szókincs bõvítésére, d) a szobatisztaság, az alapvetõ önkiszolgálási szokások kialakítására, e) az adekvát játékhasználat elsajátítására, a kognitív funkciók fejlesztésére. Ezek kialakításánál kiemelt szerepe van a rendszerességnek, az utánzásnak, a gesztussal kísért, egyszerû verbális utasításnak, a zenének, a ritmusnak, a sok ismétlésnek. A fejlesztés során a csoportos foglalkozásokon törekedni kell a megfelelõ motiváció fenntartására, a csoportban az egymáshoz való közeledésre, az egymás melletti tevékenykedés fejlesztésére. 1.3. Beszédfogyatékos gyermek nyelvfejlõdési és beszédzavarok óvodáskorban: 22

Beszédfogyatékos gyermek esetén a receptív vagy expresszív beszéd/nyelvi képességrendszer szervezõdésének fejlõdési eredetû vagy szerzett zavara miatt az anyanyelv elsajátítás folyamata akadályozott, a gyermek életkorától eltérõ. A beszédfogyatékos gyermek szenzoros, motoros vagy szenzomotoros problémája (expresszív diszfázia,receptív diszfázia, kevert típusú diszfázia, a folyamatos beszéd zavarai, logofóbia, centrális eredetû szerzett beszédzavarok, orrhangzós beszéd), illetve a beszédproblémákhoz társuló megismerési nehézségek és viselkedés zavarok miatt eltérõen fejlõdik. Beszédfogyatékos az a gyermek, akit a szakértõi bizottság a komplex vizsgálata alapján annak minõsít. A beszédfogyatékos gyermek óvodai nevelését megelõzheti a korai fejlesztés. A nyelvfejlõdési és beszédzavarok az anyanyelvi fejlettség alacsony szintjében a beszédértés és észlelés nehézségében, kifejezõkészség nehézségében (szegényes szókincs, grammatikai fejletlenség), a beszédszervezõdés nehézségében (mondatalkotási készség nehézsége, összefüggõ beszéd kialakulatlansága), a beszédszervi mûködés gyengeségében, a beszédhangok tiszta ejtésének hiányában, az írott nyelv elsajátításának nehézségeit elõjelzõ kognitív képességzavarban (fonológiai tudatosság, taktilis, vizuális észlelés, verbális emlékezet zavarai), a verbális tanulás lassú fejlõdésében nyilvánulhatnak meg. A beszéd- és nyelvi problémák súlyos zavara mellé társulhatnak részképességzavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia veszélyeztetettség) és magatartás problémák, amelyek nehezítik a gyermek beilleszkedését. A fejlesztés az anyanyelvi nevelést középpontba állító, az aktív nyelvhasználatot segítõ, speciális terápiákat alkalmazó fejlesztési 23

környezetben valósulhat meg a gyermek komplex állapotfelmérése alapján. A gyermek egyéni képességeihez igazodó intenzív fejlesztõmunka során fontos, hogy az ismeretszerzést sokoldalú tapasztalatszerzést biztosító módon, cselekvésbe ágyazott játékos módszerekkel tegyük lehetõvé, amely segíti a társas kapcsolatok kialakulását és a személyiség fejlõdését is. Az óvodai nevelés, fejlesztés egész idõtartama alatt kiemelt feladat az aktív nyelvhasználat és kommunikáció kialakítása, az értelmi fejlesztés, a mozgás és észlelési funkciók, valamint a vizuomotoros koordinációs készség javítása, az érzelmi élet fejlesztése, speciális eszközök és módszerek alkalmazásával egyéni és kiscsoportos fejlesztési formában. A speciális nevelés keretében biztosított fejlesztés segíti az iskolába lépéshez szükséges fejlettségi szint elérését. A fejlõdésérõl a szülõket folyamatosan tájékoztatni kell, a gyermek fejlesztése a szülõkkel való együttmûködés keretében, egyéni fejlesztési terv alapján valósulhat meg. Azoknál a beszédfogyatékos gyermekeknél, akiknél több beszédprobléma együttesen fordul elõ, vagy a beszédfogyatékossághoz a testi érzékszerviés pszichés fejlõdés zavara társul, az eredményes fejlesztés a logopédia és a társuló fogyatékosság módszereinek kombinációjával valósulhat meg. 1.4.. Az autizmus spektrum zavarral küzdõ gyermek Az autizmus spektrum zavarok meghatározó jellegzetessége a társas viselkedést, a kölcsönösséget igénylõ kommunikációt és a rugalmas viselkedésszervezést megalapozó kognitív készségek minõségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg. Az állapot hátterében az idegrendszer fejlõdési zavara áll. Az autizmus spektrum 24

zavarral küzdõ gyermekre jellemzõ a kölcsönösséget igénylõ társas helyzetek megértésének és azokban való részvételének zavara, a beszéd szintjéhez képest károsodott kölcsönös kommunikáció, a rugalmatlan, sztereotip viselkedés, a viselkedésszervezés és kivitelezés zavara és az egyenetlen képességprofil. Autizmus spektrum zavar minden értelmi szinten elõfordul, ami azt jelenti, hogy jelen lehet átlagos (vagy átlag feletti) intelligencia mellett épp úgy, mint értelmi sérüléssel együtt járva. A fejlõdési zavar átlagos, vagy átlag feletti intelligencia esetében is jelentõsen befolyásolja, áthatja a gyermeki fejlõdést, megváltoztatja a megismerés folyamatát és a társas viselkedés fejlõdését, ezért sérülés-specifikus fejlesztésre minden érintett gyermeknek joga és szüksége van. Autizmusban a beszédfejlõdés gyakran megkésik, súlyos esetekben nem alakul ki beszélt nyelv. A központi probléma azonban nem a nyelv hiánya, vagy megkésett fejlõdése, hanem a funkcionális, kölcsönös kommunikáció sérülése. Az alapvetõ problémák közé tartozhat a nyelvhasználat színvonalától függetlenül, hogy hiányozhat a kommunikáció és a beszéd hasznának, hatalmának megértése, vagyis hiányozhat annak megértése, hogy mások érzéseit, gondolatait, tetteit kommunikáció útján befolyásolni lehet. Az autizmus spektrum zavarral küzdõ kisgyermek lehetõ legkorábbi diagnózist követõ habilitációs terápiája megelõzheti egyes tünetek kialakulását, enyhítheti a fejlõdés devianciáját. Ennek eredményeként a nembeszélõ, vagy megkésett beszédfejlõdésû gyermek (ha mentális szintje megengedi) óvodába lépéskor már rendelkezhet korlátozott mennyiségû, de célszerûen használt augmentált vizuálisan segített kommunikációs eszköztárral. A gyermek a szociális interakció csecsemõkori fejlõdési szintjének megfelelõ egyes képességeket segítséggel használhat, és a 25

kölcsönösséget igénylõ társas viselkedési helyzetekben, illetve környezetében az egyéni fejlesztéshez szükséges viselkedéselemekkel képességeitõl függõen rendelkezhet. A korai speciális terápia hiányában ezek lesznek az óvodai fejlesztés fõ céljai, kiegészítve a viselkedésproblémák,viselkedés- és gondolkodási készségek terápiájával, szükség esetén a korai elemi készségek kialakításával (szobatisztaság, rágás-evés, önkiszolgálás) fejlesztésének elemeivel. A jó értelmi képességekkel rendelkezõ, jól beszélõ autizmus spektrum zavarral küzdõ kisgyermekek számára is a kommunikációs, szociális és kognitív habilitációs terápia az óvodai nevelés elsõdleges feladata. Ennek érdekében az óvodai nevelés, illetve ideálisan a szülõkkel való együttmûködés eredményeképpen az egész ébren töltött idõ különösen a természetes élethelyzetek használandóak a fejlesztésre. Az óvodai fejlesztés alapja minden esetben pszichológiai képességmérés. A fejlõdési szint és szociális alkalmazkodás követése egyéni felméréssel történik,speciális eszközök és módszerek használatával, egyéni fejlesztési helyzetben megalapozva. A gyermekek szükségleteinek megfelelõ fejlesztéséhez az óvodai környezet megfelelõ kialakítása, és a speciális módszerekben képzett szakember vagy fejlesztõ asszisztens jelenléte szükséges. 1.5.. A fejlõdés egyéb pszichés zavarával (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozás zavarral) küzdõ gyermek A sajátos nevelési igényû gyerekek e csoportját a különbözõ súlyosságú és komplexitású az ismeretelsajátítást, a tanulást, az önirányítás képességeinek fejlõdését nehezítõ részképesség-zavarok, vagy azok halmozott elõfordulása jellemzi. Az érintett gyermekek az átlagnál nehezebben viselik el a várakozás és a kivárás okozta feszültségeket, a váratlan zajokat. Aktivációs szintjük 26

erõsebben ingadozik, nyugtalanabbak. Fokozottabban igénylik a tevékenységet meghatározó állandó kereteket, szabályokat, valamint a pozitív visszajelzést, a sikeres teljesítmények megerõsítését, a dicséretet. A kognitív, az emocionális-szociális képességek eltérõ fejlõdése a sikeres beilleszkedést, az iskolába lépésre való felkészülési folyamatot késleltetheti. Az óvodai nevelés és fejlesztés során kiemelt feladat: a gyermek szakértõi bizottsági véleményében foglaltakra alapozva a részképesség-zavarok egyéni fejlesztési terv szerinti korrekciója és kompenzálása tudományosan megalapozott szakmai módszerek alkalmazásával. A fejlesztés szakmai teamben, és a szülõ aktív bevonásával történjen. További feladat megelõzni a teljesítménykudarcokra épülõ másodlagos zavarok, inadaptív viselkedés kialakulását, és megalapozni az eredményes iskolai elõmenetelhez szükséges készültséget. Az egyéni fejlesztési terv célkitûzéseinek megvalósulását idõszakosan, az ütemezési fázis befejezését követõe ellenõrizni kell, és amennyiben szükséges, a fejlesztés további menetét erre alapozva kell meghatározni. Az egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitáció a pszichés fejlõdési zavar jellegét megállapító, komplex gyógypedagógiai, pszichológiai és orvosi szakértõi véleményben foglaltak alapján történik. VI.Szokások kialakítása Minden ember életében a rítusok, szokások jelen vannak. Lényegesen befolyásolják a személyiségfejlődést. Gazdaságossá teszik a cselekvést, tudatmentesítő szereppel is bírnak 27

A szokásos cselekményeknél nincs szükség akarati erőkifejtésre, erős figyelemkoncentrációra. Jól begyakorolt szetereotípiákat kell kialakítani úgy, hogy a már kialakult jó szokásokat megerősítik - illetve a helyes szokásokat alakítják ki, - egyben kiküszöbölik a rossz beidegződéseket kioltással. A szokás valamilyen művelet többszöri ismétlésének eredménye egy adott helyzetben. Ennek kialakulásához meghatározott számú gyakorlásra, ismétlésre van szükség, hogy a cselekvés vagy viselkedésforma szokássá váljon. A gyermek sérülésének, életkorának megfelelő élethelyzeteket kell teremteni, a kialakult feltételes reflexeket meg kell erősíteni. Szükséges, hogy a már kialakult szokásokat mindig, minden körülmények között azonos módon várják el a gyermektől. A szokások keletkezésekor a tudatosságnak, a szükségesség belátásának a cselekvés akarásának is lényeges szerepe van, megkönnyíti, meggyorsítja a szokásfejlődés folyamatát. Az értelmi fogyatékos óvodás még nem látja be helyes vagy helytelen viselkedésének következményét, itt az utánzásnak, modellkövetésnek van nagy jelentősége. A cselekvés hasznosságát kell hangsúlyozni elsősorban. A helyes viselkedést kell megerősíteni. A következetes elvárás mellett szükséges az állandó ellenőrzés. Figyelni kell a fokozatosságra, egymásutániságra, fontossági sorrendre. Igyekeznek kiküszöbölni azokat a cselekvési alkalmakat, amelyből a rossz szokások származhatnak. A szokások kialakításának alapvető feltétele tehát a pozitív példa. A preferált személy viselkedése utánzásra készteti a gyermeket. Ezért csak olyan szabályokat állítson fel a pedagógus - a gyermek számára érthetően, - amely betartása nem jelent túl nagy feladatot. A meggyőzés a gyermek szenzoros problémái értelmi állapota miatt csak óvatosan alkalmazható. 28

A jól megválasztott napirend, a határozott, de szeretetteljes követelés, az értelmes rend segíti a szokások kialakítását. A nevelés során egyre nagyobb szerepet kap az önállóságra nevelés, amely azonban soha nem nélkülözheti az ellenőrzést, az ehhez kapcsolódó jutalmazást, a javító szándékú elmarasztalást. A gyermekek a pedagógusban, illetve a velük kapcsolatban levő felnőttek-ben érzelmi támaszt keresnek. Szavaikat, azok tartalmát, egész magatartásu-kat, annak minden összetevőjét úgy kell szabályozni, hogy érzelmeken alapuló, bensőséges személyes kapcsolat alakulhasson ki. Az óvodások többsége meleg, szeretetteljes miliőből érkezik, de a családok nevelés attitűdjét gyakran meghatározza a túlzott féltés. Többségüket teljesen kiszolgálják, etetik, pelenkázzák, ölben cipelik. Többnyire autón utaznak -- a nagy távolságok ezt indokolják -- nem ismerik a tömegközlekedési eszközöket, néhány lépés után elfáradnak, rövid ideig tudnak csak sétálni. Egyedül nem tudják elfoglalni magukat. Már a 3-4-éves értelmi fogyatékos gyermek is képes "manipulálni" környezetét, ha a család ezt hagyja. Mindezek figyelembevételével kell a gyermek helyes szokásrendszerét kiépíteni, hatva a családra, azonos követelményeket állítva. A szoktatási idő ( egyénre szabott, maximum 5 hét) arra szolgál, hogy fokozatos legyen az átmenet, de feltétlenül örömszerző a gyermek számára. A családban addig csak felnőttek között élő a vele való permanens anyai foglalkozást igénylő gyermek fokozatosan szokja meg az új miliőt. Fontos, hogy ne változtassanak meg radikálisan mindent a gyermek életében. Türelmes, de határozott követeléssel, speciális tréningekkel (pl. játék elrakás, csap kinyitása stb.) érik el, hogy szívesen alkalmazkodjon az elvárásokhoz minden gyermek. VI.1.A szokások kialakításának területei 29

1.1.Az egészséges életmódra nevelés Az óvodai élet során törekedni kell arra, hogy a gyermekek egészsége, későbbi igényei megalapozása érdekében kapja meg szükségleteinek megfelelő gondozást, s egyre inkább legyen számára természetes igény az egészséges életmód. Ezek megvalósulási területei: 1.1.1.testápolás - célja: a tisztaság igényének felkeltése, a fokozatos önállóság: tudják a csapot kinyitni, elzárni, saját törölközőt felismerni, kis segítséggel kezet törölni. WC-használat után, étkezés előtt kezet mosni, segítséggel fogat mosni, tűrni a fésülést, kérjenek zsebkendőt, tudjanak orrot fújni, űljenek helyes testtartással. 1.1.2.étkezés: esztétikus környezetben fokozatosan alakulnak az étkezési szokások az etetéstől az önálló kanalazáson át megtanulják a villa használatát, a szalvéta használatát, a pohárból ivást, a rágást. Ügyesebb gyermekek segítenek teríteni, az asztalt leszedni, letörölni, szemetet kivinni, kancsóból tölteni stb. Fontos az étkezésnél a helyes mérték, a tempó megtanulása is. 1.1.3.öltözés-vetkőzés: a célszerű, könnyen le-fel-vehető kényelmes ruhadarabok segítik az önállóságra nevelést. Fontos, hogy igényelje a gyermek a tiszta, ápolt külsőt, a rendet. A fokozatosság elvét betartva tanulja meg az egyes ruhadarabok levételét, majd kis segítséggel az öltözködés fázisait, a saját ruhadarabok felismerését. 30

1.1.4.WC használat, szobatisztaságra nevelés: a pelenka nélkül rendszeres ültetés mellett nappal "száraz maradjon" állapottól el kell jutni az utánjelzés, majd szükséglet jelzéséig. A bilitől a WC használatig, a WCpapír használatban segítséget igényelnek többnyire az óvodások. 1.1.5. testedzés: a teremben vagy szabad levegőn való tornázás, kirándulás, sok-sok mozgás legyen igénye minden gyermeknek. 1.2.A közösségi élet szokásainak megalapozása A bölcsődéből érkező gyermek óvodai beilleszkedése viszonylag könnyebb, mint a családból érkező gyermekeké. Ők először kerülnek olyan helyzetbe, amikor a vágy a cselekvés, szándék és végrehajtás közé akadályok ékelődnek. Nehezíti a helyzetet, hogy a kommunikáció hiányában nem tudják kívánságaikat, szükségleteiket jelezni, kódjai nem egyértelműek az új környezet számára. A szülő és pedagógus türelmes kivárása, egyszerű gesztussal megerősített beszéde segíthet az első időben. Ha a gyermek tapasztalja, hogy nem örökre szakították ki a megszokott környezetből, és számára élményhordozó az első óvodai nap, könnyebben beilleszkedik. Megtanul alkalmazkodni, vágyait késleltetni, a szituáció ismétlődésével lassan tájékozódni az új helyzetben, megtanulja "elviselni" társait, majd fokozatosan közelít a számára szimpatikusabbak felé, mindig érezve, hogy a szeretett, biztonságot adó felnőtt közelében van. A napirend, a foglalkozások változatos ismétlődése, a pihenés, szabad játék számtalan lehetőséget ad az egymásra figyelésre, az együttes örömszerzésre, a másság elfogadásának segítésére. Megtanulják az elemi illemszabályokat, pl. köszönés, lábtörlés, kopogás, a csendes- és hangos helyzetek váltakozását. Az óvodai élet alkalmat nyújt a közlekedési eszközökön való utazásra, az egyre nagyobb séták megtevésére, közös vásárlásra, lépcsőzésre stb. 31

Mindezek számtalan lehetőséget nyújtanak a szociális tanulásra, a derűs légkör, a jó munkaszervezés, sok-sok együttes élmény alapján. 1.3.Munka jellegű tevékenységek A sajátos nevelési igényű óvodások is szívesen tevékenykednek, "segítenek". Sajnos a túl féltő környezet gyakran letöri a kezdeti próbálkozásokat. Ha a gyermek érzi munkája fontosságát -- bármilyen kicsi is az -- szívesen hajt végre egyszerű feladatokat önmaga ellátására, társai javára. Az egyszerű "add ide!", "hozd ide!", "rakjuk el!" jellegű feladatoktól fokozatosan jutnak el a gyermekek az elemi naposi feladatokig. A felnőttet utánozva egymásnak is szívesen segítenek, -- gyakran elvégezve egymás helyett a feladatot, -- segítenek az eszközök kikészítésében, elrakásában, terem átrendezésben stb. Fontos, hogy a szülők is igényeljék az otthoni feladatvégzést, s a későbbi önálló életvezetés érdekében bízzák meg őket egyszerű feladatokkal. 1.4.Hagyományok kialakítása 32

A hagyományok minden közösség életében nagy jelentőségűek. A készülődés, az ünnepi hangulat, majd a rá való emlékezés, fényképek, filmek nézése sok közös élmény forrása lehet. Erősíti az összetartozást, segíti az egymás figyelését, az egymásnak segítést. Fokozza önmaguk megismerését, önbizalmukat. A hagyományok egy-egy közösség sajátjai, csak rájuk jellemző apró mozzanatokkal, intimitásokkal bírnak. Hagyomány lehet pl. az alvás előtti rövid mese, a reggeli közös éneklés, névsorolvasás, a közösen megünnepelt születésnapok, névnapok, a játékház, táncház, akadályverseny egy-egy ünnephez kapcsoltan. Az ünnepek is a hagyományépítést szolgálják. A legjelentősebbek: Mikulás, Karácsony, Farsang, Anyák köszöntése, Gyermeknap, Évzáró- Búcsúzó. Ezek egy része csoportban zajlik, más része a szülők számára is nyilvános. Alkalmat nyújtanak arra, hogy számot adjanak arról, hogy mit tanultak a gyermekek, hogy mennyit változott figyelmük, emlékezetük, beszédállapotuk, mennyire váltak magabiztossá, mennyit ügyesedtek Fontos, hogy az ünnepekre való készülődéskor a külsőségek és a tartalom arányban legyen. VII.Képességfejlesztés a célzott foglalkozásokon 33

1.Nevelési területek: 1.1. Önkiszolgálásra nevelés: Mindennapos tevékenységi forma, nem külön órarendszerű foglalkozás. Fontos, hogy kellő időt adjunk a gyakorlásra, fokozatosan, kis lépések elvét alkalmazva végezzük a különböző részfeladatokat. formája: egyéni illetve mikrocsoportos ideje: értelemszerűen a WC használat, tisztálkodás, étkezés, öltözés, teremrendezéssel kapcsolatosan naponta célja: - a gyermek szükségleteinek megfelelő komfortérzés biztosítása, gondozás, gondoskodás - nagyon apró lépésekkel az önállóság elérésének segítése - verbális utasítások a beszédmegértés, a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás fejlesztése - a testséma fejlesztés, tájékozódás a saját testen, a testrészekruhadarabok viszonyának felismerése - alapvető higiénés szokások kialakítása - az ápoltság, tisztaság igényének felkeltése - helyes viselkedési formák elsajátítása - a rászorultság, kiszolgáltatottság helyett az "én is tudom" függetlenség érzésének segítése - a téri tájékozódás elősegítése. A gyermekek az önállóság terén is különböző fejlettséget mutatnak. Önállóságuknak gátja lehet az esetleges társuló fogyatékosság (pl. mozgáskoordinációs zavar). Ahhoz, hogy e téren eredmények szülessenek, 34

alkalmat és időt kell adni a gyermeknek, s amit már önmaga el tud végezni, azt nem szabad helyette megtenni még akkor sem, ha sürget az idő, s a felnőtt gyorsabban, komfortosabban végezné el a feladatot. Az a gyermek vagy fiatal felnőtt lesz a társadalom számára elfogadható -- azzal lehet elmenni nyaralni, barátokhoz,színházba stb. -- aki birtokában van a társadalom által elvárt viselkedési formáknak. Ez az önállóság, helyes viselkedés az elfogadás szempontjából talán fontosabb, mint hogy ismerje a színeket, vagy tud-e számolni. Az a gyermek, aki korai életszakasztól kellő alkalmat és segítséget kap, hagyják és elismerik próbálkozásait, felnőttként is természetesen tesz azért, hogy önmaga és környezete élete jobb legyen. Az óvodának tehát alapozó szerepe van e téren. Az önállóság bizonyos területei nemcsak a gyermek életkorától függnek, hanem fiziológiai érettségétől (pl.szobatisztaság), mozgásos ügyességétől (pl. öltözés), s nem utolsó sorban értelmi állapotától. A túl bonyolult, a gyermek pillanatnyi képességeit meghaladó feladat sikertelenséghez, elbizonytalanodáshoz vezet. Elbátortalanítja a gyermeket. Ezért fontos, hogy a gyermekek apró lépésekben, rövid gesztussal kísért utasítások, illetve utánzás alapján tanuljanak. 1.1.1. Étkezési szokásoknál feladat: -kanalazás megtanítása (merítés, szájhoz vitel, az étel megrágása, nyelés) -a poharazás: a pohár felemelése kortyolás, nyelés, a pohár letétele -a szalvéta használata -a villával való ismerkedés (felszúrás vagy merítés) -kérés, megköszönés -ügyesebb gyermekeknél az ételből való szedés 35

-a rágás megtanítása -a helyes tempó elsajátíttatása -kenyér vagy kifli fogása, leharapás a kenyér és a rajta levő együttes elfogyasztása -a terítés folyamatának megismerése (pl. szék, tányér, kanál, pohár, szalvéta egymáshoz rendelése). Az étel és a hozzávaló eszközök felismerése -étkezés utáni teremrendezésben közreműködés. 1.1.2 Tisztálkodás terén: -a vízcsap kinyitása, elzárása -szappan használat, utána kézöblítés -a saját törülköző felismerése -a kéz, arc szárazra törlése segítséggel -önálló kéz- és arcmosás -fogmosásnál együttműködés (száraz, majd nedves fogkefe, fog krémes fogkefe elfogadása, szájöblítés megtanítása) -- önálló fogmosás -"baleset" vagy kirándulás esetén a zuhanyozáskor együttműködés festés) utáni (kéz, láb felemelése stb.) -a fésülés tűrése, önálló próbálkozás -igény a tiszta, ápolt külsőre -étkezés előtti, utáni, bizonyos munkafolyamatok (pl. kézmosás igényének felkeltése -orrfújás megtanítása, zsebkendő használatának igénye, a piszkos zsebkendő szemétbe dobása. 36

1.1.3.Szobatisztaságra nevelés -rendszeres ültetés mellett a szükséglet megfigyelése a jelzés megtanítása (utánjelzés majd mutatás,hangadás stb.) -WC, vagy bili és a szükséglet elvégzése közti kapcsolat felismertetése kérdésre jelezze szükségletét -önmagától jelzi szükségletét, képes visszatartani addig, míg a WC-re ér -a biliről a gyermek WC-re szoktatása -fiúk állva pisiltetésének megtanítása -WC papír használata segítséggel -"baleset" jelzése -a WC használatához szükséges ruhadarabok le-, felhúzása -WC használat utáni kézmosás megtanítása -ajtó nyitás-csukás megtanítása. 1.1.4. Öltözés, vetkőzés -együttműködés az öltözésnél, vetkőzésnél -sapka, sál levétele -zipzár lehúzása -egyszerű ruhadarabok levétele (cipő, zokni, nadrág stb.) -vetkőzésnél kis segítségnyújtás (kigombolás, kikötés, cipőfűző meglazítása stb.) -egyszerű ruhadarabok felvétele, pl.sapka, bugyi stb. kis segítséggel öltözés (ruha elejének megmutatása,jobb-bal oldalnál segítés, befűzés, gombolás stb.) -bizonyos ruhadarabok teljesen önálló felvétele 37