Az egészségnevelésről általában
A kiadvány a József Attila Gimnázium és Szakképző Iskola által elnyert TÁMOP-6.1.2/A-09/1-2009-0027 Egészséges jövő Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok a polgári József Attila Gimnáziumban pályázat keretein belül készült Készítette: EMESZ Zrt. Lektorálta: Kerényi György 2011. március
Kultúra-egészségkultúra Az ember személyiségének kialakulása elképzelhetetlen szociális hatások nélkül, e hatások érvényesülésének folyamatát nevezzük szocializációnak. A szocializáció tartalma maga a kultúra, vagyis mindazoknak az anyagi és szellemi javaknak az összessége, amit az emberiség létrehozott. A személyiség létezésének az a feltétele, hogy ontogenezise (egyedfejlődése) során e kultúrának az elemeit elsajátítsa, interiorizálja (belsővé tegye). Az interiorizált kultúrát nevezzük műveltségnek. A kultúra javait, mint műveltségtartalmat sajátítjuk el, a művelődés tehát nem más, mint a kultúra bizonyos tartalmainak interiorizációja. Mind a művelés, mind a művelődés aktív folyamat, amely kölcsönösséget feltételez az átadó és a befogadó részéről egyaránt. A kultúra műveltségtartalmait jelentősen befolyásolja a társadalom érték- és normarendszere, az egyén individuális sajátosságai.
Az egészségkultúra maga az életmód, azaz: az elsajátított életmód jelenti azt a közvetítő mechanizmust, amely az objektív társadalmi kultúra, valamint a társadalomban létező egyének egészségi állapota között van. Az egyén életmódja révén szabályozhatja, optimalizálhatja egészségi állapotát, életmódjával elégítheti ki egészségével kapcsolatos szükségleteit. Az egészségi állapot visszahat az életmódra, attól elválaszthatatlan. Az egészségi állapot az egészségkultúra azon része, amely sok részében közvetlenül nem interiorizálható, esetleg csak az életmód közvetett behatásával. Az egészség, mint állapot a szomatikus, a pszichés és a szociális működések bizonyos minősége. Még napjainkban is gyakori a szomatikus összetevő elsőbbsége, ehhez képest háttérbe szorul a pszichés jelentés köre, végül pedig nyomokban is alig szerepel a szociális kérdéskör. Mindezt igazolja az a tény, hogy pl.: az önértékelési zavarok még alig-alig jelentkeznek a prevenció tárgyaként. Az
egészség az egyén valamennyi működéséből összegződő állapot, másrészt egyensúlyi állapot, amely időben változó, különböző fokozatú átmenetet képezhet a veszélyeztetettség és a betegség állapotai felé. Az egyén csak szubjektíven képes saját egészségi állapotát átélni, minősíteni, megváltoztatandónak ítélni. Ennek igen nagy a jelentősége, ugyanis az egészségérzet és -tudat, valamint a betegségérzet és -tudat a leghatékonyabb motivációs bázisa lehet a különböző életviteli történéseknek. Az egészség sohasem fogható fel stabil, állandó minőségként. Bármilyen pontos megítélése is csak a dinamikus folyamat pillanatnyi keresztmetszetére vonatkozhat, s ez a folyamat pozitív vagy negatív irányba egyaránt változhat. Az életmód fogalma nem vonatkozhat csak az emberek látható megnyilvánulásaira, tartalmazza a meghatározó összetevőket is. Az életmód tényleges megnyilvánulása gyakorlatilag magának az életvitelnek objektív és szubjektív
meghatározóiból tevődik össze, s ezek együttesen alkotják az életmód fogalmát. Az objektíven létező meghatározottságot a feltételek és a lehetőségek alkotják. Egy része anyagi-tárgyi jellegű főként az egyén termelésben elfoglalt helyének függvénye (iskolázottság, foglalkozás, jövedelem, fogyasztás). Másik része a szellemi kultúra része főként az egyén szociológiai státuszával függ össze (erkölcsi normák, szociális szerepek, szokások, divat). A szubjektív meghatározók a szükségletek, indítékok a feltételek és lehetőségek tükröződései az egyén tudatában (érdekek, célok, elvek, tervek). Az életvitel pedig a szükségletek, indítékok kielégítése következtében létrejövő viselkedés, ez a kifelé megjelenő életmódszféra (munka, pihenés, táplálkozás, ruházkodás). Mindezekre a kölcsönhatás érvényes.
Az egészségkultúrát nem lehet elszigetelten vizsgálni, mert szoros összefüggésben áll a kultúra más területeivel. Elválaszthatatlan az erkölcsi, esztétikai, termelési, fogyasztási, szociális, családi kultúra értékeitől. Az egyén azonban nemcsak az egészségét kívánja biztosítani, hanem egzisztenciáját, esztétikus megjelenését, szakmai előrejutását, megfelelő emberi kapcsolatait is. Tehát a kultúrát interiorizáló egyén nem egysíkú, a komplex szükségleteinek kielégítéséhez igényli a kultúrát. Az egészségnevelés célja: az egészségkulturáltság kialakítása, s ezzel az egyén alkalmassá tétele arra, hogy az egészségével kapcsolatos szükségleteit önmaga kielégítse. Az egészségnevelés a személyiségre irányul. Mindezek alapján az egészségnevelés feladataként az emberek tudatos és felelősségteljes magatartásának kialakítására irányuló sokoldalú nevelőtevékenységet határozhatjuk meg. Ez magában foglalja az
ismeretek átadását, az egészségi jártasságok, készségek, valamint szokások kialakítását. A fő feladat, hogy az egyén interiorizálja mindezeket. Egészségnevelés az iskolában Az iskolának a tanulók egészséges életvitelének kialakítására gyakorolt hatása többrétegű: létezik egyrészt egy nyíltan megfogalmazott oktatási-nevelési terv, másrészt az ezzel összefüggésben vagy ettől függetlenül ható ún. rejtett tanterv. Utóbbi az iskolai mindennapok hozadéka, amelyben az iskola tárgyi környezete, az emberi viszonyok minősége egyaránt tükröződik. Az iskolában az egészségnevelés nem egy konkrét tananyag, hanem több tantárgy (biológia, kémia, testnevelés, környezetismeret és vizuális nevelés, osztályfőnöki órák stb.) témaköreiből összeálló ismeretanyagból tevődik össze. Szinte minden tantárgynak van csatlakozási pontja az egészségfejlesztéshez: a biológiai tantervekben a táplálkozás, a betegségek
felismerésével, kezelésével és megelőzésével foglalkozó tananyagok szerepelnek; kémiaórákon a tanulók a nikotin, az alkohol, a kábítószer élettani hatásaival és egészségkárosító tulajdonságaival foglalkoznak; a testnevelési óra és a mindennapos testedzés kiemelt jelentőségű az egészségmegőrzés szempontjából. A családi életre történő nevelés során a tanulókat fel kell készíteni a felelősségteljes döntés képességére, amely a párválasztáshoz, a házassághoz, a szülői feladat vállalásához szükséges. Fontos feladat a szülői szerepek és a családi munkamegosztásban betöltött szerepek tudatosítása, a mai valóság tényeihez igazodó és a család emberformáló jelentőségének megfelelő kezelése. A nevelés során tudatosítani kell a tanulókban, hogy a hűség, a család: érték, és az ezért hozott áldozatvállalásnak értelme van. Az általánosan megfogalmazott elvárások és célok tehát nap mint nap előtérben kellenek, hogy legyenek egy-egy oktatási intézmény
munkájában. Időről időre szükség van ugyanakkor olyan programok végig vitelére, amelyek egyik fontos célja, hogy önmagukban is figyelemfelkeltőek legyenek. Az egészségneveléshez kapcsolódó információk interiorizációját nagymértékben elősegíthetik a nem mindennapi, kevésbé megszokott átadási formák. Ilyen lehetőségként kínáltuk iskolánk diákjainak az Egészségnevelési előadássorozatot, melyet a témához kapcsolódó és lehetőség szerint a fiatalokhoz közel álló filmrészletek vetítésével tettünk vonzóbbá. Az egészségnevelési előadássorozat A program 2010 novemberében indult tizenhat alkalomra tervezetten. Egy-egy foglalkozás két tanítási órát ölel fel. Egy-egy foglalkozás a következő módon épül fel: az adott témával kapcsolatban meghallgatnak a tanulók egy PowerPoint-vetítéssel egybekötött előadást, ezt követően megtekintenek egy tartalmában kapcsolódó filmrészletet, majd
irányított beszélgetés következik az előadás és a filmrészlet élményei alapján. Mindenekelőtt meg kellett ismertetni a tanulókat az egészségneveléshez kapcsolódó alapvető információkkal. Mindezek természetesen nem voltak előttük teljesen ismeretlenek, hiszen az iskolai nevelés során többször is találkoztak velük, ám itt összefogottan és áttekinthető rendszerben megjelenítve találkozhattak az egészségnevelés alapfogalmaival. Ez az előadás egyedinek számított abból a szempontból, hogy nem követte filmrészlet, hiszen annak konkrét témához kell kötődnie. Az egészség fogalomkörébe sokak számára mindenekelőtt a higiénia tartozik, ezt tekintjük a betegségmegelőzés alapvető módjának. Nem véletlenül került tehát a sorozat legelejére ez a kérdéskör. Az óra anyaga segíti a tanulókat abban, hogy felismerjék a személyi higiénia fontosságát, és megismerkedjenek annak fenntarthatósági vonatkozásaival is. A foglalkozás
célja az volt, hogy ráébressze a tanulókat a személyi higiénia fontosságára, különös tekintettel annak személyes, társadalmi, pszichológiai és egészségügyi vonzataira. A helyes táplálkozás ugyancsak gyakran tárgyalt, és a diákokat közvetlenül érintő problémakör. Minden életkorban, de a gyermekkorban különösen fontos a megfelelő összetételű és mennyiségű, rendszeres étkezés. Korunkban a helytelen táplálkozás minden formájával találkozhatunk: az enormis édesség-, üdítő-, leginkább pedig a gyorséttermek által kínált fast food fogyasztással, a minőségi és mennyiségi éhezéssel, a szélsőséges étrendek divatjával. Sajnos a reklám és a tudatlanság következtében sokak nincsenek tisztában mindezen étrendek valamennyi káros hatásával. Az előadás célja e problémakörrel kapcsolatban nem csupán az információátadás és a figyelemfelhívás volt, hanem annak tudatosítása is, hogy az egészséges táplálkozás kialakítása és fenntartása az egyén feladata.
A sport minden bizonnyal a leghatékonyabb eszköze lehet az egészséges életmódra nevelésnek. Ez az a terület, amelyen a fiatalok a legkönnyebben szerezhetnek sikerélményt, amely egyúttal szórakozás, a társas kapcsolatok építésének színtere is lehet. A gyermekek esetében rendkívüli jelentőséggel bír a rendszeres mozgás, sportolás, amely nélkül töretlen testi-lelki fejlődés nem képzelhető el. Előnyei nem csupán a fiatal szervezet egészséges fejlődésének biztosításában, valamennyi szerv és szervrendszer légzés, vérkeringés, anyagcsere, mozgatórendszer optimális működésében, de a környezet vagy egyéb okok miatt létrejövő stressz könnyebb elviselésében, kedvezőbb szociális beilleszkedésben és az egészséges önbizalom kialakulásában is megmutatkoznak. Tudjuk, hogy a rendszeresen sportoló gyermekek és serdülők között egyértelműen kevesebb anyagcsere-betegség, elhízás, anyagcserezavar, cukorbetegség fordul elő, mint a nem sportolók között. Az is bizonyított, hogy
aktív gyermekekből sokkal inkább válik aktív felnőtt, vagyis ezekből az edzést végző, sportoló gyermekekből kevésbé lesz mozgásszegény életmódot folytató felnőtt. Mindezekre alapozva három alkalommal is a sport témájával foglalkoztunk, természetesen más és más formát adtunk az összejöveteleknek, hogy a diákok érdeklődését minél fenn tudjuk tartani. Ugyancsak érinti a mai fiatalság jelentős részét a káros szenvedélyek problémája. Bizony sokan érintkeztek már közülük dohánytermékekkel, az alkohollal és sajnos többen az illegális drogokkal is. A szenvedély idegen szóval addikció gyógyszerek, élvezeti szerek pszichés okú szokásszerű, folyamatos fogyasztását jelenti, a függőség fogalmával rokonítható. Bár a köznyelv a szenvedélybetegséget és a függőségeket döntően az alkoholizmussal, dohányzással és a kábítószerezéssel azonosítja, a probléma
lényegesen összetettebb ennél. Szerfüggőség esetén testi tolerancia alakulhat ki. A beteg például alkoholbeteg egyre nagyobb mennyiségű károsító anyagot képes elfogyasztani. A szerfüggőség súlyos probléma, de felismerése viszonylag hamar megtörténhet. A nem kémiai függőségek, például a játékszenvedély, internet-addikció, munkamánia felismerését nehezíti, hogy a folyamat társadalmilag elfogadott szintről indul, és nem könnyű időben észrevenni, hogy az adott személy mikor lépi át a kórosság küszöbét. Így a folyamat sokáig láthatatlanul halad előre, és a környezet sokszor asszisztál is ehhez. A kérdés tehát széleskörű, így hasonlóan a sport témájához hosszabb időn keresztül foglalkoztunk vele. Mindannyiunk számára elkerülhetetlen ma már, hogy nyomon kövessük szűkebb és tágabb környezetünk változásait, főként pedig ismernünk kell azokat a károkat és azok hatásait,
amelyeket emberi tevékenységek okoznak. Mindezek szoros összefüggésben állnak saját egészségi állapotunk alakulásával is. A diákokban tudatosítani igyekeztünk, hogy a környezetvédelem társadalmi tevékenység, amely az emberi társadalom által saját ökológiai létfeltételeiben (saját maga által) okozott károsodások megelőzésére, a károk mérséklésére vagy elhárítására irányul. Ebben minden embernek tehát a fiataloknak is részt kell (kellene) vállalnia. Célunk volt, hogy a diákokban megfelelő hozzáállás alakuljon ki környezetünk védelmével kapcsolatban, és interiorizálódjanak bennük a következő alapvető elvárások: az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet egészének, élő és élettelen alkotóelemeinek védelme, a fenntarthatóság biztosítása; a természeti örökség és a környezeti értékek megóvása az élővilág és az ember egészsége, életminősége szempontjából.
Fontos tématerület a lelki egészség problémaköre is. A mentálhigiéniáról ismételten elmondható, hogy a fiatalokat fokozottan érintő kérdéskör, hiszen az egészséges lelki élet alappillérei a korai életkorban alakulnak ki. Ennek hiánya komoly gondokat okozhat az embernek akár egész életén keresztül is. A mentálhigiénia tulajdonképpen lelki egészségvédelmet jelent, a mentálhigiénés tevékenység a mentális betegségek megelőzésére irányul. A mentálhigiéné az egyén, a szervezet, a csoport, az intézmény, a közösség, a társadalom olyan képessége, amely alkalmassá teszi az embereket arra, hogy problémáikat megoldják. Legfőbb célja a lelki egészség megőrzése és fejlesztése. A lelki egészség kritériumai: munkaképesség, megoldott szociális beilleszkedés, örömképesség, önálló életvezetés képessége, és az életszerepeknek megfelelő viselkedés. Mindezek mellett a mentálhigiénia egyúttal egyfajta társadalmi gyakorlat is, mely
különböző embercsoportok, társulások jó működését segíti elő. Láthatjuk tehát, újfent összetett problémakörrel kellett megismertetnünk a tanulókat. Az e területen való kellő tájékozottság mindenekelőtt önmaguk számára fontos, de lehetőséget biztosít számukra a másiknak nyújtott segítségadásra is. Kellő elmélyülés esetén reálisabban láthatják jelenkorunk társadalmának több problémáját is. Kiemelt fontossága miatt több alkalommal is e témával foglalkozunk. A foglalkozássorozat további három kérdésköre: a biztonságos szerelmi élettel, a balesetekkel és elkerülésükkel, ill. a megfelelő öltözködéssel. E három téma is az életből merített, ezért a többi tématerülethez hasonlóan, ez is komoly érdeklődésre tart számot a diákok körében.