Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp., Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Sárközy Ágnes, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: György Orsolya HU ISSN 2064-4736 Megvásárolható a kiadónál Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917 Email: forum-media@forum-media.hu Internet: www.forum-media.hu
Fordított adózás az építőiparban A fordított adózásról Fordított adózás esetén a termék eladója, a szolgáltatás nyújtója nettó áron értékesít, a fizetendő áfát atermék vevője, a szolgáltatás igénybe vevője köteles megállapítani, amely számára egyben előzetesen felszámított adónak minősül. t. Az adólevonási jogra vonatkozó szabályok figyelembe vételével kell meghatározni, hogy az előzetesen felszámított adó vonatkozásában adólevonási jog gyakorolható-e, s ha igen, akkor milyen mértékben. A fordított adó célja A szabályozás célja az áfacsalások visszaszorítása az adott szektorban. Fordított adózás esetén például nem fordulhat elő, hogy az áfa megfizetése nélkül visszaigényelhető legyen az áfa. A fordított adózást azokban az ágazatokban érdemes alkalmazni, ahol nehéz az ellenőrzés. A legtöbb visszaélés a mezőgazdasági és élelmiszer - ipari termékek forgalmazásánál történik, miután a nagy mennyiségű, egyedileg nem azonosítható áru esetében könnyebb kijátszani az áfaszabályokat, de más területekre, például az elektronikai cikkek kereskedelmére is jellemzőek az ilyen típusú csalások. Ilyen területnek számít az építőipar is, ezért az ilyen tevékenységet folytató vállalkozásoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a fordított adózás szabályainak ismeretére, mivel az általuk teljesített ügyletek többnyire az Áfa tv. 142. (1) bekezdés a), vagy b) pontja szerinti ügyletkör alá sorolhatóak, s ezeknél az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén a fordított adózást kell alkalmazni. Fordított adózás alapfeltétele Építőipari tevékenység esetében is kizárólag akkor irányadó a fordított adózás, ha az alábbi feltételek egyidejűleg fennállnak: 1. az ügyletben érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany (belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak minősül az eva tv. hatálya alá tartozó személy, szervezet is); és 2. felek egyikének sincs az áfa tv.-ben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető. Ellenőrzés során vizsgált területek Adóellenőrzés során az adóhatóság kiemelten vizsgálja az építőipari szolgáltatás és építési szerződés alapján átadott ingatlan ellenértékét tartalmazó számlákat abból a szempontból, hogy a ténylegesen kimutatható teljesítés a számlát kibocsátó adóalanyhoz köthető-e. Az adóhatóság sok esetben azt az álláspontot foglalja el, hogy a leszámlázott gazdasági eseményt nem a számlakibocsátó teljesítette. Ennek indokaként az adóhatóság általában azt hozza fel, hogy a számlakibocsátó nem rendelkezett a teljesítéshez szükséges személyi és/vagy tárgyi feltételekkel. Ebben az esetben az adóhatóság nagyon ritkán nevezi meg azt a személyt, aki (amely) az adóhatóság álláspontja szerint a számlázott ügyletet ténylegesen teljesítette. Ennek hiányában a megrendelő számára nem lehet irányadó a fordított adózás, mivel annak alapfeltétele nem áll fenn, hiszen a teljesítő személy belföldi adóalanyiságának és adóhatóság általi nyilvántartásának ténye nem állapítható meg. Tegyük fel, hogy az adóhatóság ilyen értelmű megállapítást tett annál a megrendelőnél, aki (amely) az adóhatóság által nem hiteles számla alapján alkalmazta a fordított adózást, s a vizsgálat alá vont időszakban áfa bevallásában a fordított adózás szerint fizetendő adót számolt el, amely részben vagy egészben levonható adóként is elszámolt. Ebben az esetben az adóhatóságnak a bevallott fizetendő és levonható adót a jogalap
nélkül megállapított fizetendő adóval, és ezáltal a fizetendő adóból jogalap nélkül elszámolt levonható adóval csökkentenie kell. Ingatlan fogalma Az Áfa tv. 142. (1) bekezdés b) pontja szerint az előzőekben említett alapfeltétel megvalósulása esetén fordított adózás vonatkozik a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munkára, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása, egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött, illetve egyszerű bejelentés alapján indult meg. Az alapfeltétel megvalósulása esetén is a fordított adózás olyan szolgáltatásokra vonatkoztatható, amelyek ingatlanhoz kapcsolódnak. Az ingatlan fogalmát az Áfa tv. nem határozza meg, így a polgári jog fogalom-meghatározását kell alkalmazni. Ingatlan alatt alapvetően a földet és az épületet kell érteni, továbbá minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely terepszint, a víz vagy azok alatti talaj, illetve azok feletti légtár megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Az építményhez tartoznak annak rendeltetésszerű és biztonságos használatához, működéséhez, működtetéséhez szükséges alapvető műszaki és technológia berendezések is. Építési-szerelési és szerelési munkák specialitása Az alapfeltétel megvalósulása esetén is a fordított adózás olyan szolgáltatásokra vonatkoztatható a további feltételek fennállásakor, amelyek ingatlanhoz kapcsolódó építési-szerelési és egyéb szerelési munkákat valósítanak meg. Tapasztalataim szerint a gyakorlatban legnagyobb nehézséget az építési-szerelési és egyéb szerelési munkák körének meghatározása okozza. Építési-szerelési és egyéb szerelési munkák köre Építési-szerelési munkák közé sorolhatóak azok a munkák, amelyek az ingatlan (építmény) vagy annak egy részének rendeltetésszerű működtetésének, használatának biztosítására irányulnak, valamint az ingatlan (építmény) készre építéséhez kapcsolódnak (pl. kőműves munkák, földmunkák, burkolás, festés). Az egyéb szerelési munkák között azok a szolgáltatások sorolhatók, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a fel-, át-, vagy beépíteni kívánt ingatlan (építmény) rendeltetésszerű használatra alkalmas legyen (pl. villanyszerelés, víz-gázfűtésszerelés). A fordított adózás a szolgáltatás jellegéhez kötődik. Ennek következtében a fordított adózás alkalmazása szempontjából lényegtelen, hogy a szolgáltatást nem építési hatósági engedély-köteles, vagy nem építési hatóság tudomásulvételi eljárásához kötött. Ha az építési, szerelési és egyéb szerelési munka olyan munkavégzés során valósul meg, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, vagy egyéb megváltoztatására irányul és e tevékenység építési hatósági engedélyköteles, vagy tudomásulvételi eljárás tárgyát képezi, akkor az alapfeltétel fennállása esetén a fordított adózás szabályai az irányadóak, attól függetlenül, hogy önmagában a megrendelt szolgáltatás nem engedélyköteles, illetve nem tárgya tudomásulvételi eljárásnak. A 2016. július 16-án hatályba lépett szabály szerint ha az építési szerelési és egyéb szerelési munka egyszerű bejelentés alapján induló kivitelezéshez kapcsolódóan kerül elvégzésre, akkor a fordított adózás alapfeltételének fennállása esetén (lásd korábban) a fordított adózás szabályai az irányadóak. E szabályhoz átmeneti rendelkezések nem kapcsolódtak. Ennek következtében, ha az egyszerű bejelentés alapján
megkezdett kivitelezéshez kapcsolódó építési szerelési és egyéb szerelési munka 2016. július 16-át megelőzően került teljesítésre (az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont 2016. július 16-át megelőzte), akkor az egyenes adózás szabályai alapján a szolgáltatás nyújtójának a megrendelő felé az áfát fel kellett (volna) számítania. Minden építési, szerelési és egyéb szerelési munka, amelyre az építési engedély vagy a tudomásulvételi eljárás, illetve az egyszerű bejelentés kiterjed, tehát annak elvégzése a használatbavételi engedély kiadásának vagy a tudomásulvételnek, illetve a hatósági tanúsítvány kiadásának feltétele, ahhoz szükséges, fordított adózás hatálya alá esik, még akkor is, ha a megrendelő nem az a személy, aki (amely) részére az építési engedélyt kiadták, vagy aki (amely) a tudomásulvételi eljárás alanya, illetve az egyszerű bejelentést megtette. A vállalkozások sokszor azt a szabályt is figyelmen kívül hagyják, hogy a fordított adózás az alvállalkozói láncolatban megvalósított valamennyi építési szerelési és egyéb szerelési munkára is vonatkozik, feltéve, hogy a láncolat olyan tevékenységhez kötődik, amely építési hatósági engedélyköteles vagy építési hatósági tudomásulvételi eljárásához kötött, illetve egyszerű bejelentés alapján indult meg. Tegyük fel, hogy az építtető a kivitelezéssel egy fővállalkozót bíz meg, aki (amely) a kivitelezési munkákat alvállalkozókkal végezteti el. Az előzőekben foglaltak alapján az adójogi státuszuk alapján áfa fizetésére kötelezett alvállalkozók által nyújtott építési szerelési vagy egyéb szerelési munka is a fordított adózás szabályai szerint adózik, függetlenül attól, hogy a megrendelő nem az építtető, hanem a fővállalkozó. Az alanyi adómentes alvállalkozók által elvégzett munkák esetében nem alkalmazható a fordított adózás. Ugyanis a fordított adózás lényege, hogy az áfa fizetésére kötelezett teljesítő adóalany helyett a szolgáltatást igénybevevő, szintén az áfa fizetésére kötelezett adóalanynak kell az adót megfizetni. Azonban alanyi adómentes státusú alvállalkozó a személyéhez kötődő adómentessége folytán nem kötelezett adófizetésre, így erre helyette a fővállalkozó sem lehet kötelezett. A fordított adózás előzőekben részletezett szabálya (amely szerint, ha az építési, szerelési és egyéb szerelési munka olyan beruházás során valósul meg, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, vagy egyéb megváltoztatására irányul, és e tevékenység építési hatósági engedélyköteles, vagy építési hatóság tudomásulvételi eljárásához kötött, vagy egyszerű bejelentés alapján indult meg, akkor a fordított adózás szabályai az irányadóak) olyan esetekben is érvényesül, ha a szolgáltatás megrendelője saját értékesítésénél az egyenes adózás szabályait köteles alkalmazni. Építési hatóságok köre Építési hatóságnak nem kizárólag a vonatkozó jogszabály(ok)ban építésügyi hatóságként nevesített hatóságok minősülnek, hanem minden olyan hatóság, amely építési (bontási) engedélyt ad ki, vagy tudomásulvételi eljárás lefolytatására jogosult. Ebből adódóan a fordított adózás alkalmazásánál építési hatóságnak minősül: bányafelügyelet, villamos energia-ipari építésügyi hatóság; közlekedési hatóság; hírközlési hatóság is. Építési szerződés alapján történt teljesítés Az Áfa tv. 142. (1) bekezdés a) pontja szerint a 10. d) pontja szerinti termékértékesítés esetében a fordított adózást kell alkalmazni, feltéve, hogy annak alapfeltétele is fennáll, azaz a megrendelő és a
teljesítésre kötelezett egyaránt belföldön nyilvántartásba vett és áfafizetésre kötelezett adóalany [adóalanynak tekintendő az Eva tv. hatálya alá tartozó személy, szervezet is]. Az Áfa tv. 10. d) pontja szerint termékértékesítésnek minősül az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre. Az Áfa tv. 10. d) pontja szerinti termékértékesítés teljesüléséről tehát akkor van szó, ha a teljesítésre kötelezett építési-szerelési munkát végez és annak eredményeképpen a megrendelő részére ingatlannyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása történik meg. Az ingatlan fogalmát a cikk első (múlt havi számban megjelent) részében részletesen tárgyaltuk. Az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésre pedig a vonatkozó jogszabályi rendelkezések irányadóak. Amennyiben a teljesítésre kötelezett ugyan építési-szerelési jellegű munkát végzett, de annak következtében a megrendelő részére ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása nem valósul meg, akkor nem az Áfa tv. 10. d) pontja szerinti termékértékesítés teljesül, így ezen az alapon a fordított adózás alkalmazása sem jöhet szóba. Mindez egy példán keresztül szemléltetve: A Rendező Kft. rendezvényszervezéssel foglalkozik. A Rendező Kft. megbízást kap a Gyártó Kft.-től, hogy az évente megrendezendő céges sportnapot bonyolítsa le. A Rendező Kft. megbízta a Szerelő Kft.- t, hogy a sportnapon használandó, nagy alapterületű sátort felépítse (összeállítsa) és azt a sportnap befejezése után lebontsa. A példában vázolt esetben a Szerelő Kft. nem az Áfa tv. 10. d) pontja szerinti ügyletet teljesít a Rendező Kft. részére, mivel az általa elvégzett tevékenység következtében nem jött létre az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan, tehát a fordított adózás alkalmazása nem jöhet szóba. A tevékenység tartalma alapján a Szerelő Kft. szolgáltatást nyújtott a Rendező Kft. felé, amelynek ellenértékét 27% áfa terheli. Az Áfa tv. 10. d) pontja alapján az ügylet adójogi minősítését nem befolyásolja az a körülmény, hogy az építési-szerelési munkánál felhasznált anyagokat és/vagy egyéb termékeket a megrendelő biztosította. E rendelkezés következtében az építési-szerelési tevékenység végző vállalkozás az Áfa tv. rendszerében akkor is termékértékesítésnek minősülő ügyletet teljesít a megrendelő részére, ha az építési-szerelési tevékenységnél felhasznált anyagokat és más jellegű termékeket teljes egészében a megrendelő biztosította, feltéve, hogy az építési-szerelési munka elvégzése következtében az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan jön létre. Gyakran előfordul az az eset is, hogy megrendelő az építési-szerelési tevékenységnél felhasznált anyagokat és más jellegű termékeket csak részben biztosította. Mindkét esetben a megrendelő az építési-szerelési munka elvégzéséhez szükséges anyagok és egyéb jellegű termékek (ingyenes) átadásával nem valósít meg az Áfa tv. hatálya alá eső ügyletet, mivel azokat nem a tulajdonjog átruházásának szándékával adja át, hanem saját javára történő felhasználás céljából. Ennek következtében az átadás folytán a vállalkozási tevékenységből történő kivonás tényállása nem következik be, ezért az átadott termékhez kapcsolódó áfa levonási jog fennállása nem eredményezi az Áfa tv. 11. (1) bekezdése szerinti, termékértékesítésnek minősülő ügylet megvalósulását. Ez nem azt jelenti, hogy az átadásról nem kell számviteli bizonylatot kiállítani, hiszen az átadás folyamán a megrendelő készletében mennyiségi és értékbeli változás következik be. Az Áfa tv. nem tiltja, hogy a megrendelő az átadásról számviteli bizonylatként számlát állítson ki, de abban áfa felszámítására nem kerülhet sor, hiszen nincs szó az Áfa tv. hatálya alá tartozó gazdasági eseményről. Erre a tényre a számlán is javasolt utalni, amellyel a számlában az áfa felszámítása mellőzésének indoka is rögzítésre kerül.
Építőipari gépek kölcsönzése Amennyiben a felek között megvalósult szolgáltatás tartalma alapján kizárólag építőipari gép(ek) kölcsönzése, akkor arra, mint szolgáltatásra nem a fordított adózás szabályait kell alkalmazni. Ha az ügylet valós tartalma megfelel az Áfa tv. értelmező rendelkezései szerinti bérbeadási tevékenységnek (Áfa tv. 259. 4. pont), akkor a fordított adózás szabályainak alkalmazása nem merülhet fel. Az Áfa tv. értelmező rendelkezése szerint bérbeadásnak minősül a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartalma alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti (vagy téríteni köteles) a kötelezettnek. Azonban nagyon sok esetben az építőipari gép kezelőszemélyzettel együtt kerül kölcsönzésre. Ekkor is az ügyletnek jellegadó tartalma szerint ítélendő meg, hogy alkalmazandók-e a fordított adózás szabályai. Amennyiben az építőipari gép kezelőszemélyzettel történő bérbeadására olyan szerződés alapján került sor, melynek célja az adott építőipari gép meghatározott időszakra történő bérbeadása, s nem pedig egy adott munka elvégzése, akkor az Áfa tv. 259. 4. pontja szerinti bérbeadás valósul meg. Ilyen esetekben is kezelőszemélyzet biztosítása akként értékelendő, hogy ennek alapvető célja az építőipari gép megfelelő szakértelemmel történő üzemeltetése. A kezelőszemélyzet számára utasítási joggal az építőipari gép(ek) bérbevevője rendelkezik, a bérbevevő dönt abban a kérdésben is, hogy a szerződésben rögzített időszakon belül pontosan mikor kívánja a kezelőszemélyzetet igénybe venni. A kezelőszemélyzet biztosításának járulékos jellegét az is mutatja, hogy annak bérlőre átterhelt költség az építőipari gép(ek) bérbeadási költségéhez képest elenyésző értéket képvisel. A fentiek alapján leszögezhető, hogy abban az esetben, ha az építőipari gép(ek) kezelőszemélyzettel történő bérbeadása olyan szerződés alapján történik, melyben a bérbeadás meghatározott időtartamra, s nem pedig egy építőipari munka elvégzésére irányul, akkor az ügylet az Áfa tv. értelmező rendelkezése szerint bérbeadásnak (Áfa tv. 259. 4. pont) minősül, így az egyenes adózás alá esik. Tehát építőipari gép kezelőszemélyzettel vagy kezelőszemélyzet nélküli bérbeadásánál nem kell alkalmazni a fordított adózás szabályait. Ez a jogértelmezés kizárólag akkor tekinthető irányadónak, ha a teljesített ügylet tényleges tartalma szerint is valóban bérbeadás. Amennyiben egy belföldön adóalanyként nyilvántartásba vett és áfa fizetésére kötelezett vállalkozás ugyanilyen státusban levő személy részére a birtokában lévő építőipari géppel konkrét, olyan építésiszerelési és egyéb szerelési munkát teljesít, amely ingatlan létrehozatalát, bővítését, átalakítását vagy egyéb megváltoztatását ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is eredményezi, [feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, vagy tudomásul vételi eljáráshoz kötött], akkor nincs szó bérbeadásról, így a fordított adózás szabályai az irányadóak. Kúria irányadó döntése (Kfv.I.35.410/2015. sz. ítélet) az ügylet adójogi minősítéséről Az Áfa tv. 142. (1) bekezdés b) pontjában említett építési szerelési és egyéb szerelési munkák az Áfa tv. alkalmazásában szolgáltatásnyújtásnak minősülnek. Amennyiben a felek között termékértékesítés valósul meg, akkor ez az ügylet az Áfa tv. 142. (1) bekezdés b) pontjában említett építési szerelési és egyéb szerelési munkának nem tekinthető. Ennek következtében az Áfa tv. 142. (1) bekezdés b) pontjára alapozva a fordított adózás szabályai nem alkalmazható. A gazdasági eseményt az Áfa tv. alkalmazásában ún. jellegadó körülmények alapján kell minősíteni. Ezek alapján kell megítélni azt, hogy az adott gazdasági esemény az Áfa tv. rendszerében termékértékesítésnek, vagy szolgáltatásnyújtásnak minősül.
Abban az esetben, ha az ügyletben érintett felek megállapodása szerint a teljesítésre kötelezett fél szerződésben vállalt kötelezettségét birtokba vehető dolog átadásával teljesíti, amelynek tulajdonjogát átvevő megszerzi, akkor az ügylet az Áfa tv. rendszerében termékértékesítésnek minősül. Ezzel szemben, ha az ügyletben részt vevő felek megállapodása alapján a teljesítésre kötelezett valamely tevékenység végzésére kötelezett, s a tevékenység elvégzésével teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségeit, akkor a felek között az Áfa tv. rendszerében szolgáltatásnyújtás valósul meg. A minősítés részletezett alapelvét az Áfa tv. 142. (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásánál is figyelembe kell venni. A perbeli esetben adóhatóság által vizsgálat alá vont felperes fő tevékenysége épület-asztalosipari termékek gyártása. A felperes az üzleti partnerével kötött szerződésben kötelezettséget vállalt meghatározott számú nyílászáró legyártására és azok beépíti a szerződésben megjelölt ingatlanba. A szerződésben a felek azt is rögzítették, hogy a nyílászárók beépítése a szóban forgó ingatlanon végzett építési engedélyköteles építőipari munkák részét képezi, továbbá az áfa megfizetése a fordított adózás szabálya szerint történik. A felperes a nyílászárók átadásáról és beépítéséről kiállított számlákat az Áfa tv. 142. (1) bekezdés b) pontja alapján a fordított adózás szabályai szerint állította ki, azokon áthárított adót nem szerepeltetett. Az adóhatóság jogerős határozatában azt a jogértelmezést rögzítette, hogy a felperes tévesen járt el, a szóban forgó ügyletre nem vonatkozik a fordított adózás, a felperesnek áfát kellett volna áthárítani megrendelőjére, mivel a felek között termékértékesítés valósult meg. A felek megállapodása elsődlegesen nyílászárók legyártására és értékesítésére irányult, a nyílászárók szállítása és beépítése a termékértékesítés járulékos költségének tekintendő, amely osztotta a felek között történt termékértékesítés adójogi sorsát. A felperes a jogerős adóhatósági határozattal szemben bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett. Az elsőfokú bíróság ítélete szerint az adóhatóság döntése jogszerű volt. A Kúria a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelmet alaposnak ítélte meg. A Kúria ítéletében kifejtette, hogy a szerződést tartalma szerint, a felek akaratának megfelelően kell adójogilag értékelni, amelynél a szerződéses cél mibenléte és megvalósítása a releváns szempont. A Kúria megítélése szerint az ügy összes körülményei alapján hiánytalanul fennálltak az Áfa tv. 142. (1) bekezdés b) pontban foglalt feltételek a fordított áfa alkalmazásához. A Kúria álláspontja szerint a per tárgyát képező ügyletben a domináns elem a szolgáltatási elem volt, ezért nem releváns, hogy a a felperes által legyártott beépített ablak értéke meghaladta a szerelés költségét, nem bír jelentőséggel. A Kúria megítélése szerint a perbeli esetben a felek szándéka nem egy tárgy adásvételére irányult, hanem egy építési engedélyköteles munka során a nyílászárók egy konkrét helyen és konkrét épületben történő elhelyezésére. A megrendelő részéről a megbízás az épületek ablakokkal való ellátására, annak szakszerű beszerelésére irányult. Erre való tekintettel nem volt jogellenes a fordított áfa alkalmazása, emiatt a felperest adófizetési kötelezettség nem terheli. Téves adózási mód utólagos korrekciója Számos esetben előfordul, hogy az ügyletben érintett felek a fordított adózást tévesen alkalmazzák, mert az ügyletnél az egyenes adózás szabályai az irányadóak, ezért az ügyletet teljesítő félnek az általános forgalmi adót kellett volna felszámítania. Ennek ellenkezője is számos alkalommal megtörténik, azaz az ügyletnél a felek az egyenes adózást alkalmazták, a számla kibocsátója a tévesen felszámított áfát fizetendő adóként bevallotta, a befogadó a
tévesen áthárított áfát levonható adóként elszámolta, miközben a fordított adózás szabályai szerint kellett volna eljárniuk. Az Adó- és Vámértesítő 2016. évi 4. szám 30. számú adózási kérdése foglalja össze a téves adózási mód korrekciójával kapcsolatos hivatalos álláspont, amelyet az alábbiakban röviden ismertettünk. Számlakibocsátó oldaláról követendő eljárás, ha az ügylet fordított adózás alá tartozik, de a számlát tévesen (az egyenes adózás szabályainak alkalmazásával) általános forgalmi adó felszámításával állította ki: Az Áfa tv. 153/B. (1) bekezdés a) pontja alapján a tévesen felszámított áfa abban az adómegállapítási időszakban vehető figyelembe fizetendő adót csökkentő tételként, amelyik adómegállapítási időszakban a megrendelő kézhez vette az eredeti számlát módosító számlát, amelyben a kibocsátó már a fordított adózás szabályai alapján járt el. Az Áfa tv. 153/B. (1) bekezdése szerint a helytelenül felszámított áfát fizetendő adóként tartalmazó bevallást nem lehet önellenőrzés útján módosítani. Számlakibocsátó oldaláról követendő eljárás, ha az ügylet egyenes adózás alá tartozik, de a számlát tévesen (a fordított adózás szabályainak alkalmazásával) általános forgalmi adó felszámítása nélkül állította ki: Ebben az esetben az Áfa tv. 153/B. -a nem alkalmazható, mivel nincs szó a korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adó utólagos csökkenéséről. A számla kibocsátója esetében a fizetendő adó összege utólag nő, az egyenes adózás szabályai szerint kiállított új, illetve módosító számla alapján az eredeti (az ügylet teljesítésének napját magában foglaló) adómegállapítási időszakra vonatkozó bevallásában önellenőrzés útján kell elszámolnia. A számlabefogadó oldaláról követendő eljárás, ha az ügylet fordított adózás alá tartozik, de a teljesítő fél a számlát tévesen (az egyenes adózás szabályainak alkalmazásával) általános forgalmi adó felszámításával állította ki: Tekintettel arra, hogy a befogadó már levonásba helyezte a rá tévesen áthárított áfát, ezért az Áfa tv. 153/C. (1) bekezdés a) pontjának szabályát kell alkalmazni. Az említett rendelkezés értelmében a levonható adó csökkenését önellenőrzés nélkül, fizetendő adót növelő tételként kell elszámolnia azon bevallásban, amelynek időszakában a módosító számla rendelkezésére áll, de a fizetendő adót legkésőbb módosító számla kibocsátásának napját követő hónap 15. napját magában foglaló bevallási időszakban el kell számolnia, szükséges esetben önellenőrzés útján. A fizetendő adót az Áfa tv. 60. -a szerinti időpontot magában foglaló bevallási időszakra vonatkozóan kell bevallani, szükséges esetben önellenőrzés útján. Amennyiben a fizetendő adó egészét vagy egy részét a számlabefogadó levonásba helyezheti, akkor annak elszámolását az Áfa tv. 153/C. (3) bekezdése szerint kell elvégezni. E rendelkezés a számla befogadója abban a bevallásban köteles figyelembe venni levonható adóként az általa fordított adózással megállapított fizetendő áfa egészét vagy annak egy részét, amelyben azt az Áfa tv. 60. -a értelmében el kell számolnia, A számlabefogadó oldaláról követendő eljárás, ha az ügylet egyenes adózás alá tartozik, de a teljesítő fél a számlát tévesen (a fordított adózás szabályainak alkalmazásával) általános forgalmi adó felszámítása nélkül állította ki:
Az Áfa tv. 153/B. (1) bekezdés a) pontja értelmében az általa korábban tévesen fizetendő adóként megállapított és ekként bevallott összegét, mint fizetendő adót csökkentő tételt legkorábban abban az adómegállapítási időszakban jogosult figyelembe venni, amelyben az eredeti számlát módosító számla rendelkezésére áll. Tehát a tévesen meghatározott fizetendő adó elszámolását tartalmazó bevallást nem lehet önellenőrzés útján módosítani. A tévesen megállapított fizetendő adó alapján elszámolt levonható adót az Áfa tv. 153/C. (3) bekezdése értelmében abban az adómegállapítási időszakban köteles figyelembe venni fizetendő adót növelő tételként, amelyben a tévesen meghatározott fizetendő adó összegét csökkentő tételként el kell számolnia. A módosító számlában rá áthárított áfa tekintetében adólevonási jogát az általános szabályok alapján gyakorolhatja. Mely esetekben nincs szó utólagos korrekcióról? Nem beszélhetünk utólagos korrekcióról akkor, ha nem volt még bevallott (bevallandó) fizetendő adó, illetve elszámolt levonható adó. Utólagos korrekció hiányában a korábban említett jogszabályi rendelkezések (153/B., 153/C. ) sem irányadóak. Amennyiben az ügyletet teljesítő fél a téves adózási mód alapján történt számlázást még az áfa elszámolását megelőzően felismeri és a helyes adózási módnak megfelelő módosító számlát a bevallás benyújtását megelőzően kiállítja, akkor a fizetendő adót a helyes adózási módnak megfelelően számolhatja el. Tehát, ha az Áfa tv. teljesítési időpontot magában foglaló bevallási időszakra vonatkozó bevallás benyújtását megelőzően kiállítja a fordított adózás szerinti módosító számláját, akkor nem köteles a tévesen kiállított eredeti (módosított) számlájában felszámított áfát fizetendő adóként elszámolni. Amennyiben a számla befogadója a fizetendő adót még nem vallotta be, és kézhez veszi az egyenes adózás alapján kiállított helyes módosító számlát, akkor nem köteles fizetendő adót bevallani. Abban az esetben, ha a számla befogadója korábban kézhez veszi a fordított adózás szabályai szerint kiállított módosító számlát mielőtt a tévesen kiállított eredeti számlában rá áthárított áfát levonható adóként elszámolta volna, akkor a rá tévesen áthárított adót levonható adóként nem veheti figyelembe.