Közösségi Kutatás EURÓPAI BIZOTTSÁG Elfecsérelt tehetségek: egyéni sorsok társadalmi megközelítésben Nők és a tudomány az Enwise országokban TUDOMÁNY ÉS TÁRSADALOM
Interested in European research? RTD info is our quarterly magazine keeping you in touch with main developments (results, programmes, events, etc.). It is available in English, French and German. A free sample copy or free subscription can be obtained from: Európai Bizottság Directorate-General for Research Information and Communication Unit B-1049 Brussels Fax (32-2) 29-58220 E-mail: research@cec.eu.int Internet: http://europa.eu.int/comm/research/rtdinfo/index_en.html Európai Bizottság Directorate-General for Research Directorate C Science and Society Unit C4 Women and Science Contact Vera Fehnle European Commission Office: SDME 07/90 B-1049 Brussels Fax (32-2) 29-93746 E-mail: rtd-sciencesociety@cec.eu.int http://europa.eu.int/comm/research/science-society/women-science/enwise_en.html
Európai Bizottság Elfecsérelt tehetségek: egyéni sorsok társadalmi megközelítésben Nők és a tudomány az Enwise országokban Az Enwise Szakértői Csoport jelentése az Európai Bizottság számára a közép-kelet-európai országokban és a balti államokban élő női kutatókról. Marina Blagojević, Maija Bundule, Anke Burkhardt, Marina Calloni, Ene Ergma, Judith Glover, Groó Dóra, Hana Havelková, Dunja Mladenič, Elżbieta H. Oleksy, Nikolina Sretenova, Mioara Florica Tripsa, Daniela Velichová, Alina Zvinkliene. Szerkesztőbizottság: Marina Blagojević, Hana Havelková, Nikolina Sretenova, Mioara Florica Tripsa* és Daniela Velichová. * Prof. Mioara Florica Tripsa 2004. október 4-én elhunyt. 2003 Kutatási Főigazgatóság Tudomány és társadalom Nők és tudomány EUR 20955 HU
A Europe Direct segít megtalálni a választ az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire Új ingyenes telefonszám: 00 800 6 7 8 9 10 11 Jogi közlemény Sem az Európai Bizottság, sem a Bizottság nevében eljáró személy nem felelős a következő információk jövőbeni felhasználásáért. A publikációban szereplő nézetek kizárólag a szerzők felelőssége alá tartoznak, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Bizottság véleményével. Rengeteg további információ az Európai Unióról elérhető az Interneten, az Európa szerveren (http://europa.eu.int). Katalogizáló adatokat a kiadvány végén talál. Luxemburg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, 2003 ISBN 92-79-00332-1 European Communities, 2004 A Jelentés szövegének felhasználása csak a forrás megjelölésével lehetséges. A Jelentésben szereplő művészeti alkotások felhasználása tilos. Illusztrációk a főoldalon, a 16, 38, 66, 96, 124, 132. oldalon: Sonia Delaunay, by SIAE 2004 Nyomtatva Belgiumban Fehér klórmentes papírra nyomtatva Design Studio Cerri & Associati, Milan English polishing A magyar fordítást Vajda János készítette dr. Groó Dóra ellenőrzése alatt.
Tartalomjegyzék Ábrák és táblázatok jegyzéke 5 Összefoglaló jelentés 6 Philippe Busquin előszava, Kutatási Főbiztos 9 Ene Ergma előszava, az Enwise Szakértői Csoport Elnöke 10 Bevezetés 13 1. A nemzeti ikonoktól a szupernőkig 16 Társadalmi és nemi szerepek változása a kommunizmust megelőző időktől a kommunizmus utáni korig 2. Finanszírozás szabadság nélkül, szabadság finanszírozás nélkül 38 A felsőoktatás és a kutatás-fejlesztési szektor az Enwise országokban 3. A méhek és a méz 66 A tudományos pályán dolgozó nők az Enwise országokbans 4. Milyen messze a cél? 96 Felmérés az Enwise országok női kutatóinak részvételéről a Kutatási Keretprogramokban Enwise munkaértekezletek: Fiatal kutatók Bioetikai témák megvitatása az Enwise országok női kutatóival Vitaindító a balkáni régió női kutatóival 5. A női kutatók támogatása az Enwise országokban 124 Ajánlások Utószó: Bőség vagy hiány? 132 Nem és tudományos kiválóság az Enwise országokban Mellékletek 136 1. Európa és az Enwise országok térképei 2. Társadalmi nemi kutatási központok az Enwise országokban 3. A tudományos fokozatok rendszerének hierarchikus struktúrája és egyetemi címek/rangok a felsőoktatásban és a K+F-ben 4. A K+F átalakulása a balti államokban 5. A felsőoktatással kapcsolatos törvények az Enwise országokban (Átmeneti időszak és reformok a bővítés tükrében) 6. Az Enwise országok kutatóinak megoszlása a K+F szektorokban 7. Az Enwise országok kutatóinak nemi megoszlása az egyes országok K+F szektoraiban 8. Egyetemi foglalkoztatottak besorolási osztályai az egyes Enwise országokban 9. Az Enwise országok tudományos akadémiáin tevékenykedő tisztséget betöltő nők létszáma és aránya 10. A Nők és Tudomány, Helsinki Csoport Tagok az Enwise országokból 11. Statisztikai kapcsolattartók a Helsinki Csoportban Tagok az Enwise országokból Rövidítések 158 Szakirodalom 160 Köszönetnyilvánítás 168 Enwise Szakértői Csoport (tagok) 170
Ábrák és táblázatok jegyzéke Ábrák 3.1. ábra: A nők aránya az Enwise országok kutatói között 2001-ben (százalékban) 3.2. ábra: Az Enwise országok és három EU-15-be tartozó ország női kutatói 2001-ben (fő) 3.3. ábra: HEGPR az Enwise országokban 2001-ben 3.4. ábra: Egy kutatóra eső éves K+F ráfordítások euróban, K+F szektoronként 2001-ben 3.5. ábra: Honeypot értékek fő tudományterületenként és K+F szektoronként 2001-ben 3.6. ábra: A különböző K+F szektorok Honeypot értékei és a K+F szektor egy kutatóra jutó bruttó ráfordításai (GERD) közötti korreláció 2001-ben 3.7. ábra: Női és férfi egyetemi foglalkoztatottak A osztályú állásokban, 2000-ben (%) 3.8. ábra: Nők aránya az egyetemi foglalkoztatottak és az A osztályú dolgozók között 2000-ben (%) 4.1. ábra: Női megfigyelők és szakértők az Enwise országokból az 5. Keretprogram programbizottságaiban 4.2. ábra: Női nemzeti kapcsolattartók az Enwise országokból az 5. Keretprogramban 4.3. ábra: A 6. Keretprogram programbizottságában résztvevő női szakértők az Enwise országokból 4.4. ábra: Az Enwise országok női nemzeti kapcsolattartói a 6. Keretprogramban Táblázatok 2.1. táblázat: Különböző országok kutatóitól származó publikációk és hivatkozások viszonylagos megosztási aránya (1989) 2.2. táblázat: Állami és magánegyetemek az Enwise országokban (2002.) 2.3. táblázat: A nők részaránya az egyetemi alkalmazottak között a 9 Enwise ország összes egyetemi alkalmazottjának százalékában (1999) 2.4. táblázat: A felsőoktatási állásban lévő nők aránya az Enwise országokban az átmeneti időszak végén (1999.) 2.5. táblázat: Az egyetemi rektorok nemek szerinti megoszlása az Enwise országokban 2.6. táblázat: K+F ráfordítások a GDP százalékában a 1992. és 2001. között bizonyos években 3.1. táblázat: Az Enwise országok női kutatóinak eloszlása a különböző K+F szektorokban 2001-ben (főben és százalékban) 3.2. táblázat: A nők aránya a diplomás szakemberek, foglalkoztatottak és kutatók között az Enwise országokban, 2002-ben (százalékban) 3.3. táblázat: Az Enwise országokban diplomát és PhD fokozatot szerzők 3.4. táblázat: A nemek Esélyességi aránya a felsőoktatásban 2000-ben és 2001-ben 3.5. táblázat: A kutatók száma (és ebből a nők %-os aránya) az Enwise országok felsőoktatási és kormányzati szektoraiban fő tudományterületenként csoportosítva, 2000-ben 3.6. táblázat: Szektoronkénti K+F ráfordítások ezer euróban (és %-ban) 2000-ben 3.7. táblázat: Éves K+F ráfordítások kutatónként (férfiak és nők) és tudományterületenként a felsőoktatási és kormányzati szektorokban 2000-ben 3.8. táblázat: Havi bruttó jövedelmek a tudomány területén, Litvánia, 2001 3.9. táblázat: A hallgatók és foglalkoztatottak számítógép-hozzáférési lehetőségei a lett felsőoktatási intézményekben (2000-2003.) 3.10. táblázat: Internet-hozzáférés a felsőoktatási intézményekben, Lettország, 2000-2003 3.11. táblázat: A K+F foglalkoztatottak foglalkozási területek szerinti eltérési indexe 2000-ben K+F szektoronként (%) 3.12. táblázat: Nők a Szlovák Tudományos Akadémia tagjai között vezető állások, minősítések és tudományterületek szerint 2002-ben (%) 4.1. táblázat: Az Exsisben regisztrált női szakértők az Enwise országokból (2002 decembere) és azok, akik ténylegesen pályázati értékelőkként tevékenykedtek (1999 2002) 4.2. táblázat: Női részvétel a sikeres 5. Keretprogram projektekben Lettországban 4.3. táblázat: Az Enwise országokból származó, EMM-be regisztrált női szakértők (2003. október) 5
Összefoglaló jelentés Ezen jelentés elkészítésére a Kutatási Főigazgatóság adott megbízást, azzal a céllal, hogy felmérje a közép- és kelet-európai, valamint balti államokban tevékenykedő női kutatók körülményeit és helyzetét. A korábbi, A kiválóság előmozdítása a nemi egyenlőség általánossá tételével (Promoting Excellence through Mainstreaming Gender Equality) című ETANjelentés alapvetően a jelenlegi EU tagállamokban vizsgálta meg a női kutatók helyzetét. A jelen publikáció a Tudomány és Társadalom Tevékenységi Terv (Science and Society Action Plan) egyik akciójának a nemi esélyegyenlőség elősegítése a tudományos életben a szélesebb értelemben vett Európában eredményeként született meg. Az Enwise (Enlarge Women In Science to East a Nők és Tudomány akció keleti bővítése) szakértői csoport elnöke Ene Ergma professzor volt, míg a tagok olyan, különböző szakterületekről érkező vezető szakemberek, akik tudományos akadémiákat, egyetemeket, kutatóintézeteket és kapcsolódó adminisztratív egységeket vagy üzleti szervezeteket képviselnek. A jelentés a női kutatók helyzetét vizsgálja az Enwise országokban 1, mégpedig mind történeti visszatekintésben, mind a jelenlegi állapotokat véve górcső alá. Továbbá ajánlásokat fogalmaz meg több érintett fél, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Enwise országok és az EU jelenlegi tagállamai, valamint a kutatók képzését, foglalkoztatását, illetve munkájuk finanszírozását ellátó szervezetek felé. A kommunista hatalomátvétel előtti időkben a nők helyzete ezekben az országokban a nyugat-európai államokban tapasztaltakhoz hasonlóan alakult. Mindazonáltal a folyamatot a helyi politikai események némiképp felgyorsították, és a nyugat-európainál korábban valósult meg a nők választójogának biztosítása és megjelenésük a közigazgatásban, valamint a gyermekek koedukált oktatása. A jelentés külön figyelmet fordít arra a specifikus, nőkkel kapcsolatos politikára, melyet ezek az országok a kommunista rezsim alatt folytattak, illetve melynek jellemzői közé olyan elemek tartoztak, mint a teljes munkaidős foglalkoztatáshoz fűződő egyenlő jogok és kötelezettségek, valamint az oktatásban való egyenlő részvétel nemtől függetlenül. E politika része volt a gyermeknevelési kedvezmények széles körű alkalmazása, illetve a dolgozó anyákat megillető jogi védelem és állami támogatás. A másik oldalról viszont politikai cenzúra kísérte ezt az inkább formálisnak tekinthető nemi egyenlőséget, hiszen a nők mozgalmait és általában a szólásszabadságot elfojtották. Sőt, a rendszer állandósította a horizontális és vertikális szegregációt, mely a foglalkoztatás minden területén (ideértve a felsőoktatást és a kutatói szférát is) megjelent. A jelentés elismeri a kommunista nemi esélyegyenlőségi politika pozitív örökségét. A magas szintű oktatás, illetve az abban való részvétel lehetősége következtében nagy számban jelentek meg képzett nők a közélet minden területén, és különösképpen a tudományban. 1. Bulgária, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia 6
Az átmeneti időszak az Enwise országokban a kutatási rendszerek átszervezését hozta magával, és általánosságban véve jellemző volt a tudományra fordított finanszírozási összegek meredek zuhanása, a kutatók létszámának csökkenése, valamint a hadi- és kapcsolódó iparágak eltűnése. Bár a változások a férfi és női kutatókat egyaránt érintették, az átmenet következményei a női kutatókat hozták sebezhetőbb helyzetbe. A fiatal női kutatók meglehetősen kilátástalan helyzetben vannak, aminek oka a finanszírozás nehéz elérhetősége, az előmenetel és a szakmai elismerés merev mintái, valamint a megfelelő jóléti intézkedések hiánya mindezek potenciális kiváltói a fiatal nők elvándorlásának, az agyelszívásnak. Noha a kutatók körében a nők nagyobb arányban vannak jelen az Enwise országokban, mint a jelenlegi 15 EU tagállamban, a gazdasági körülmények mélyreható elemzése azt mutatja, hogy a nők képviseltsége a kisebb kutatói létszámmal rendelkező országokban jobb; már hosszú ideje a magasan képzett munkaerő többségét adják, és ezért nagyobb a valószínűsége, hogy tudásközpontú területeken fogják foglalkoztatni őket. Persze a demográfia nem ad mindenre magyarázatot. A jelentés ugyanis azt mutatja, hogy még azokban az országokban is, ahol a kutatóként dolgozó nők és férfiak számának általános aránya viszonylag kiegyensúlyozott léteznek különbségek a nemek koncentrációjának tekintetében a különböző K+F szektorokban és tudományterületeken, vagyis a nőket kiszorítják a kompetitív, magas pénzügyi ráfordításokkal jellemezhető K+F rendszerekből. Őket a kisebb finanszírozási összegeket vonzó, jobbára az életben maradásért küzdő rendszerek szívják fel, és így egyfajta tartalék emberi erőforrássá válnak. A jelentés betekintést nyújt az Enwise országokban dolgozó női kutatók mindennapi munkakörülményeibe. A tudományos akadémiákon és az egyetemeken a nők még mindig alulreprezentáltak a vezetői pozíciókban. A nők többségben vannak az oktatói állományban (54%), de inkább az alacsonyabb szintű felsőoktatási állásokban koncentrálódnak. Továbbá, noha a nők jelenléte az egyetemi állományban hasonló a kutatásban részt vevők arányszámához, a férfiak esetében háromszor nagyobb annak a valószínűsége, hogy valamilyen tanszék, illetve intézet vezetőjévé nevezik ki őket. Az Enwise országokból származó kutatók már az 1990-es évek eleje óta részt vesznek az EU Kutatási Keretprogramjaiban. Az 5., és még inkább a 6. Keretprogram elindulása óta az EU15-ből pályázó szakemberekhez hasonló, egyenlő jogú partnernek tekintik őket. Mindazonáltal hiába mutatkozik hatalmas érdeklődés a Keretprogramok tevékenységei iránt a női kutatók részéről, szaktudásukat jobbára csak kiegészítő feladatokra használhatják, és alig kapnak szerepet a Keretprogramok monitorozásában vagy a kapcsolódó tanácsadói tevékenységekben. 7
Az Enwise országokra jellemző elégtelen finanszírozás, szegényes infrastruktúra és elavult felszereltség mind-mind olyan tényezők, melyek gátolják a kutatói közösségek formálódását; különösen igaz ez olyan területeken, ahol a K+F ráfordítások egyébként is alacsonyak. Mivel éppen ezek azon területek, ahol a női kutatók többségét foglalkoztatják, nagyobb a kockázata annak, hogy a nők kimaradnak a kutatási lehetőségekből. Ezért elősegítendő hozzáférésük a megbízható, friss információkat nyújtó, jobb infrastruktúrához. A megbízható adatok hiánya a férfiak és nők megoszlásáról a tudományos hierarchia minden szintjén, valamint a nők és tudomány tématerületen folytatott kutatások hiánya az Enwise országokban alapvetően akadályozza a nemi esélyegyenlőség általánossá tételét. A nemek alapján bontott adatok elérhetővé tétele, valamint a nőknek a tudomány területén elfoglalt helyzetének országos szintű monitorozása még várat magára, pedig ezen lépések nélkül nem mozdítható előre a nemi egyenlőség az Enwise országok magán és állami kutatási intézményeiben. Végül pedig konszenzust kell kialakítani azon további lépések tekintetében, melyek előrevihetik a tudomány területén dolgozó nők ügyét az Enwise országokban. Ebben együtt kell működnie az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek (különösen miután az Enwise országok körébe tartozó új tagok csatlakoztak az EU-hoz), az Európai Tanácsnak, valamint az Enwise országok politikusainak és különböző szervezeteinek. Erős partneri viszony alakítandó ki a jelenlegi EU tagországokkal is. Végül, de nem utolsósorban az Enwise országok női kutatóinak is komoly szerepet kell vállalniuk, ha el akarják foglalni az őket megillető helyet az Európai Kutatási Térségben. (fordítói megjegyzés: az EU jelenlegi tagállamain értsd a 2004. május 1. előtti tagállamokat.) 8
Előszó Ez a jelentés a nők és tudomány témakört egy egészen új nézőpontba helyezi: a szélesebb értelemben vett Európa perspektívájába. Az európai integráció történetében sorra kerülő legjelentősebb bővítés előestéjén az Enwise 1 országokból származó női kutatók hallatják hangjukat, hogy minden erejükkel hozzájárulhassanak az Európai Kutatási Térség fejlődéséhez. 2004. május 1-én új országok csatlakoznak az Európai Unióhoz. Ebből a szempontból rendkívül lényeges, hogy erőfeszítéseket tegyünk az értékek és attitűdök további átalakítására mind a jelenlegi tagállamokban mind a csatlakozó államokban. Természetesen az, hogy az EU kutatási politikája már az 1990- es évek elején megnyitotta programjait és tevékenységeit a posztkommunista országok előtt, nagyban megkönnyíti a folyamatot. Ez a jelentés fontos mérföldkő ebben a folyamatban. Rámutat ugyanis arra, hogy a jelenleg az Enwise országok kutatóintézeteiben meglehetősen szegényes körülmények között dolgozó, viszont igen magasan kvalifikált női kutatók mind az egyes nemzetek kutatói közössége, mind az Európai Kutatási Térség szempontjából sajnálatosan elfecsérelt tehetségnek tekinthetők. Továbbá, amennyiben a helyzet nem javul, annak is fennáll a kockázata, hogy a kihasználatlan tudás kedvezőtlen hatást gyakorol az ifjabb nemzedékekre, és eltéríti őket a tudományos pályától, amit az európai kutatás igazán nem engedhet meg magának A nemek közti esélyegyenlőség kérdése igen összetett témakör. Ez a jelentés segít megérteni, hogy a téma megközelítése hogyan alakult az Enwise országokban. Rámutat, hogy miközben a formális törvényi szabályozás megkerülhetetlen előfeltétel, ez önmagában nem tudja garantálni az egyenlőséget. A jelentés megfogalmazza a gondolkodásmód és a munkafeltételek átformálásának szükségességét. Maguknak az intézményeknek is fontos szerep jut a változások támogatásában és ösztönzésében azáltal, hogy megkérdőjelezik a jelenlegi normákat, új követelményeket írnak elő, továbbá figyelemmel is kísérik, hogy a női kutatók teljes mértékben kihasználhassák az Európai Kutatási Térség előnyeit, illetve hozzájárulhassanak annak működéséhez. Gratulálni szeretnék, és egyúttal megköszönni az Enwise Szakértői Csoportnak, és különösen Ene Ergmának a jelentés elkészítését. A magam részéről ösztönözni fogom, hogy minél szélesebb körben kerüljön a jelentés megvitatásra, és gondosan megvizsgálom annak ajánlásait. Mindazonáltal az európai tudományos kutatásban a nemek közti esélyegyenlőség csak akkor válhat realitássá, ha a vitát tettek is követik: szeretném ezért a jelentés minden olvasóját felszólítani arra, gondolja végig, mit tehet a közös cél érdekében, és tegye meg, amire hivatottnak érzi magát! 1. Az Enwise országok: Bulgária, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia. Philippe Busquin az Európai Bizottság Kutatási Főbiztosa 9
Előszó Az Európai Bizottság Kutatási Főigazgatósága 1998-ban hozta létre az első szakértői csoportot a nők és tudomány témakörben. A kapcsolódó ETAN jelentés, a Tudománypolitikai irányelvek az Európai Unióban A kiválóság támogatása a nemek közti esélyegyenlőség megteremtésével világosan kifejtette, hogy az Európai Uniónak biztosítania kellene, hogy a női kutatók egyenlő jogokat élvezzenek abban, hogy hozzáférjenek a tudományos pálya kínálta előnyökhöz illetve, hogy bevonják őket a kutatási prioritásokkal kapcsolatos döntésekbe. 2004. május 1-én nyolc Enwise ország válik az Európai Unió tagállamává, míg Bulgária és Románia várhatóan 2007-ben csatlakozik a szervezethez. Készen állnak-e ezek az országok arra, hogy az Európai Unió tagjai legyenek? Jó okkal mondhatjuk azt, hogy a válasz igen, mert ezek az államok teljesítették az EU által állított követelményeket. Viszont felmerül egy másik kérdés is: Poszt-kommunista társadalmaink állampolgárai készen állnak-e arra, hogy elfogadjanak, illetve támogassanak bármely olyan nemzeti politikát, mely segíti a nemi esélyegyenlőséget? A kommunista érában úgy véltük, formálisan egyenlőek vagyunk, hiszen szintén formális értelemben nők és férfiak ugyanazon jogokkal élhettek. Ám valóban ez volt-e a helyzet? Országainkban számos kutató velem együtt sohasem tekintett a nemi esélyegyenlőségre problémaként. Sőt, leginkább úgy tűnik, ezt a kérdést tudatunk mélyére süllyesztettük. Mindazonáltal alapos vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a jelenlegi EU-tagállamokban tapasztaltakhoz hasonló problémákkal kell szembenéznünk: a férfiak uralják a vezető felsőoktatási és kutatói pozíciókat. Ám sajátos történelmi fejlődésünk okán legalább egy különbség kiemelhető: jóllehet jogi értelemben véve kijelenthető, hogy a formális nemi esélyegyenlőség jelenlegi foka megfelel az EU vonatkozó követelményeinek, még nagy utat kell bejárnunk kisebb eltérésekkel az egyes országokban amíg ez az egyenlőség a gyakorlatban is megjelenik. Országainkban a nemi esélyegyenlőség felé tett jogi lépések még mindig gyakorta ütköznek erős ellenállásba. A férfiak uralta nemzeti parlamentekben pedig a nemi esélyegyenlőséggel szembeni ellenállás még erősebb, ugyanis azt esetenként a férfiakkal szembeni diszkriminációnak élik meg! A jelentésben tett ajánlások több csoportot is megcéloznak: az Európai Uniót és annak intézményeit, az Enwise országok parlamentjét és döntéshozóit, egyetemeit és kutatóintézeteit, a médiát és a civil társadalom egészét, továbbá magukat a női és férfi kutatókat. 10
Őszintén reméljük, hogy mind az ETAN, mind az Enwise szakértői csoport jelentése, valamint a Helsinki Csoport nők és tudomány témakörben folytatott tevékenysége ösztönzőleg hat majd az összes érintett félre, különös tekintettel a Bizottságra, az Európai Tanácsra és az Európai Parlamentre hogy megtalálják a megfelelő módját közös célunk támogatásának, egyre több nőt bevonva, segítve és bátorítva a tudomány minden szintjén a jelenlegi és az új tagállamokban egyaránt. Annak érdekében, hogy minél szélesebb, hatékonyabb és eredményesebb Európai Kutatási Térség épülhessen fel, illetve hogy 2010- re az Európai Unió válhasson a világ legversenyképesebb tudásalapú társadalmává, minden rendelkezésre álló szellemi erőt a fenti célok elérésére kell szentelnünk. Ene Ergma, Az Enwise Szakértői Csoport Elnöke Külön köszönetet kívánunk mondani a Kutatási Főigazgatóság munkatársának, Brigitte Degennek a jelentés elkészítésében nyújtott segítségéért; azért, hogy idejének jelentős részét a Szakértői Csoport támogatásának szentelte hogy olyan mértékű elkötelezettséget tanúsított, mely jóval meghaladta azt, ami kötelessége lett volna, amiért a Szakértői Csoport rendkívül hálás. 11
Bevezetés Ha ma létezik egyáltalán tudatosság az Enwise országokban a nők és tudomány témaköre, mint politikai kérdés irányában, az jórészt az Európai Uniótól (EU) eredő, katalizátorként működő intézkedéseknek köszönhető. A különféle hálózatok koordináló hatása nélkül bármely, a nők és tudomány kérdését érintő kezdeményezés sorsa a közép-kelet-európai országokban vagy a balti államokban még mindig az elszigeteltség lenne. A bővítés felé tett lépések során az EU kutatási programjai az elsők között nyílottak meg 1 a tagjelölt országok előtt. Ez a folyamat időben egybeesett az Európai Bizottság kezdeményezésével, melynek célja a női kutatók mobilizálása az európai kutatás gazdagítása érdekében volt (Európai Bizottság, 1999). Ez a kezdeményezés cselekvési terv formájában öltött testet, melynek központi elemeként egy európai szintű politikai fórumot kívántak kialakítani. Így jött létre 1999 novemberében 32 ország vezető köztisztviselőinek és/vagy a társadalmi nemi kérdés szakértőinek részvételével a Nők és Tudomány Helsinki Csoport 2 melyben már a kezdet kezdetén az EU tagállamokkal egyenrangúnak tekintették a közép-kelet-európai országokat és a balti államokat, valamint az összes többi olyan országot, mely csatlakozott az 5. Keretprogramhoz. A Helsinki Csoportba delegált tagok kiindulásként azt a feladatot kapták, hogy 2000 végére állítsanak össze nemzeti jelentést arról, hogy országukban milyen politikai irányelvek léteznek ha egyáltalán vannak ilyenek a tudományban dolgozó nők helyzetének előmozdítására. A gazdag nemzeti anyagokból állították össze, illetve tették közzé a Nemzeti politikai irányelvek a nők és tudomány témakörében Európában című jelentést (Európai Bizottság, 2002). Egyes közép-kelet-európai országok nemzeti jelentései világossá tették, hogy a Bizottság által 1998-ban felállított ETAN Szakértői Csoport Tudománypolitikai irányelvek az Európai Unióban A kiválóság előmozdítása a nemi esélyegyenlőség előtérbe helyezésével (Osborn, 2000) című jelentésében közzétett következtetések, illetve ajánlások nem tükrözik kielégítően a középkelet-európai országok női kutatóinak helyzetét, ezért nem is hasznosíthatók a vonatkozó politikai irányelvek kidolgozásában. Valóban, a kommunista múlt, a piacgazdaságba való átmenet és a demokratizálódás ellentmondásos folyamatai olyan különleges helyzetet teremtettek, mely sok szempontból eltér egyrészt az Európai Unióban tapasztaltaktól, másrészt a többi tagjelölt ország helyzetéről. 1 Lásd a 4 fejezet. 2 Az Enswise országból származó, a Helsinki Csoport munkájában résztvevő tagokat a jelentés 10. melléklete sorolja fel. 13
1. Women, education and science in communist time 2001-ben, az Európai Kutatási Térség kialakítását kísérő szélesebb kontextusban, ahol a női kutatók szerepe és helye kiemelt hangsúlyt kapott, a Bizottság elfogadta a Tudomány és Társadalom Cselekvési Tervet. A cselekvési terv egyik akciója, A nemi esélyegyenlőség előmozdítása a szélesebb értelemben vett Európa tudományában, elismerte, hogy elemezni szükséges azt a speciális helyzetet, mellyel a Közép-Kelet-Európából és a balti államokból származó női kutatóknak szembe kell nézniük. Az akció megvalósítása érdekében a Bizottság 2002 szeptemberében független szakértőkből álló csoportot hívott életre Enwise (Enlarge Women In Science to East a Nők és tudomány kiterjesztése kelet felé) Szakértői Csoport néven; a tagok különféle szakterületek vezető kutatói, tudományos akadémiák, egyetemek, kutatóintézetek, illetve üzleti szervezetek képviselői. Feladatuk az volt, hogy a következő országok női kutatóinak helyzetéről állítsanak össze jelentést 3 : Bulgária, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia; továbbá, hogy vizsgálják meg az újonnan integrált kelet-német területek tapasztalatait, és nyújtsanak kitekintést a balkáni régióra is. Végső célként ajánlásokat kellett megfogalmazniuk a tekintetben, hogy az Enwise országokban hogyan hívható fel a figyelem a nemi esélyegyenlőség szükségességére a tudományos kutatás területén, illetve hogyan növelhető a női kutatók szerepe és jelentősége az Európai Kutatási Térségben, és fokozható részvételük a Keretprogramban. A 10 Enwise országból származó szakértők, valamint a volt kelet-német területekért és a balkáni régióért felelős két tag által benyújtott nemzeti jelentések alapján az Enwise zárójelentés a Szakértői Csoport közös nézetét, véleményét tükrözi. Az együttes erőfeszítés célja egy általános kép kialakítása volt, mely ugyanakkor figyelembe veszi a különböző történelmi és geopolitikai háttérből eredő eltéréseket is. A nagy kihívást jelentő munka során különféle szakterületen tevékenykedő, sokoldalú kulturális hátországgal és szakmai képességekkel rendelkező szakértők osztották meg egymással tapasztalataikat. A jelentés címe: Elfecsérelt tehetségek: egyéni sorsok társadalmi megközelítésben arra az Enwise országokban általános, a társadalom jelentős részében régóta megtűrt, sőt elfogadott megközelítésre utal, hogy a női kutatói lét előfeltételei közé tartozik egy alulfizetett állás elfogadása, a munka és a magánélet közötti egyensúly fenntartásának kettős terhe, valamint az a nyíltan ki nem mondott elvárás, hogy mindezen hátrányok a magánszféra részét képezik, miközben azokat semmiféle közösségi vagy egyéb elismerés nem ellensúlyozza. Mivel az Enwise országokban nem ismerik el a nagyszámú, magasan kvalifikált női kutató jelentőségét, ráadásul őket megfelelő esélyegyenlőségi politika és társadalmi támogatás sem erősíti, a nők intellektuális potenciáljának kihasználatlansága, a tehetségük elfecsérlése elfogadhatatlan méreteket öltött. 3 A továbbiakban az Enwise országok. 14
Az Enwise jelentés szerkezete azt a kívánalmat tükrözi, hogy a nők és tudomány témakörét a nemi egyenlőség és a kutatás kettős szemszögéből kell vizsgálni. Az első fejezet azokat a fő strukturális tényezőket vázolja fel, melyek között az Enwise országokban a nemi esélyegyenlőség kérdésköre a kommunizmus korszakát megelőző időktől kezdve, a kommunista rezsimen keresztül egészen a piacgazdaságba való átmenet korszakáig formálódott. A második fejezet az egyes K+F rendszerek jellemzésére koncentrál, illetve azok fejlődésére a kommunizmus éveitől az átmeneti időszakig. A harmadik fejezet a nemzeti szintről származó kvalitatív és kvantitatív adatok széles körének köszönhetően az Enwise országok K+F szektorában dolgozó női kutatók jelenlegi helyzetét írja le. A negyedik fejezet az 5. és a 6. K+F Keretprogram rendelkezésre álló statisztikáira építve az Enwise országokból származó nők részvételét vizsgálja az Európai Kutatási Térségnek a nemek közti esélyegyenlőség megszilárdítására irányuló stratégiai erőfeszítéseiben. Az ötödik fejezetben a Szakértői Csoport ajánlásokat tesz a szükséges intézkedésekre és tevékenységekre az összes érdekelt félnek: az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, az EU tagállamainak, az Enwise országok parlamentjének és nemzeti döntéshozóinak, az egyetemeknek és tudományos közösségeknek, a médiának és a társadalomnak, a női kutatóknak és női szervezeteknek, valamint a nemzetközi hálózatoknak. Hogy előmozdíthassuk a nőknek a tudományban betöltött szerepét, a tudományról alkotott képünket is meg kell változtassuk. A kulcs a valós elkötelezettség és a képzelőerő. Az utópia és pragmatizmus ezen különös elegyének megjelenítéséhez egy művész alkotását is felhasználtuk: Sonia Delaunay ABC-je teszi igazán nyomtatékossá a jelentés mondanivalóját. A végeredmény pedig a tudomány művészetéről szóló jelentés, melyet a művészet tudománya tesz teljessé, hogy a tisztelt olvasó inspirációt, de ugyanakkor felüdülést is kapjon. Sonia Delaunay (Oroszország, 1885 Franciaország, 1979), született Sarah Sophie Stern Terk; kozmopolita értelmiségi, aki a kelet-európai hagyományokat kívánta ötvözni a nyugati avantgarde szellemével. Életműve autonóm, innovatív, egyúttal rendkívül széleskörű és összetett; a művészet világában új irányokat nyitott meg. Alkotóerejének kulcsa az egyszerű minták és színek elegyítése a különféle tárgyak művészi megfogalmazása és megjelenítése érdekében. Az egyes műtárgyak részben a saját korában hagyományos női világnak tekintett formákhoz kötődnek (patchworkök, kollázsok, ruhák, kerámiák, textíliák, kiegészítők, kendők), ám Delaunay keze alatt ezek a tárgyak is művészi és avantgarde jelentést kaptak. Delaunay ezért hidat képvisel Kelet- és Nyugat-Európa között, a nők nemzedékeken keresztül felhalmozott kreativitását és kiválóságát egyesíti magában és munkáiban. Ez az oka annak, hogy Delaunay egyik munkáját az ABC-t (Alphabet) (1969) választottuk az Enwise jelentés vezérmotívumának; betűket, melyek az írás aktusán keresztül új elképzeléseket hordoznak. A W, O, M, E, I, S mint a Women in Science (a nők a tudományban kifejezés angol megfelelője) és T Talents, avagy tehetségek magára a jelentésre utalnak: a borító E betűje lehet Európa, Enlargement, mint bővítés, Enwise, de akár Excellence (kiválóság) és Empowerment (feljogosítás) is; a többi betű a fejezetek közé került, és azok címét vagy tartalmát tükrözi. 15
1. A nemzeti ikonoktól a szupernőkig Társadalmi és nemi szerepek változása a kommunizmust megelőző időktől a kommunizmus utáni korig
1. A NEMZETI IKONOKTÓL A SZUPERNŐKIG Bevezetés Az Enwise országok női kutatóinak életét nem lehet tanulmányozni a nemekkel kapcsolatos általános összefüggések alapszintű ismerete nélkül. Jelen fejezet arra mutat rá, hogy az alapszintű nem jelent egyszersmind egyszerűt. Célunk mind a belső (keleti), mind a külső (nyugati) szemlélő számára a lehető legteljesebb magyarázatot adni, és kérdéskörre vonatkozólag nem áll szándékunkban az okfejtést túlságosan leegyszerűsíteni. Jelenleg a keleteurópai nőről meglehetősen sok sztereotípia él a köztudatban, melyeket az alább ismertetendő érvek és információk következetesen cáfolják, egyúttal kihangsúlyozva ezen nők életkörülményeinek összetettségét. A kiindulópont az, hogy az Enwise országok nemekkel kapcsolatos története, ha lehet, még összetettebb, mint politikai történelme, pedig már ez utóbbit is általánosságban véve meglehetősen összetettnek tekintik. A történelem nemi szempontból való vizsgálata során a legkönnyebben az intézményi és statisztikai oldallal boldogultunk. A politikai történelem kulturális hatásaira összpontosító minőségi magyarázatok egész sorát tárgyaljuk, hogy rámutassunk, milyen lehetséges irányok léteznek a jelenleg rendelkezésre álló adatok értelmezéséhez. Az Enwise országokból származó nők helyzetére vonatkozó alapvető, első pillantásra ellentmondásokkal és paradoxonokkal teli adatokat figyelembe véve érthető az adott válaszok összetettsége. A nők nagy önállósága és szakmai aktivitása, valamint a konzervatív nemi sémák egyidejű jelenlétéhez hasonló ellentmondások gyakoriak a nők mai társadalmi helyzetét illetően, tekintve, hogy mindkettő fontos szempont a női kutatók mindennapi gondjainak a vizsgálata során. Az ilyen zavarba ejtő eredményekhez vezető problémák gyökerének feltárása érdekében szükséges rávilágítani azokra az ellentmondásokra, melyekkel a nők manapság kénytelenek szembenézni: ez képezi az utolsó állomást a kulturális változások hosszú sorában, melyben a haladó szellemnek és a konzervatív megközelítésnek is megvolt a maga fontossága a legtöbb esetben a nyugat-európai társadalmakban tapasztaltaktól eltérő arányban. A két világháborútól eltekintve, melyet az Enwise országok a többi európai országgal együtt éltek meg (bár mindkét világháború az Enwise országok valamelyikében kezdődött, ráadásul tovább is tartott ezekben az országokban), ezek az országok három másik, az egész társadalmat megrázó társadalmi és politikai változáson mentek keresztül. Az első a korábbi elnyomás alól való felszabadulás, ami önálló államok megalakulását eredményezte (ideértve a pre-modernből modern társadalommá való átalakulás ívét), a második a kommunista hatalomátvétel, majd végül a demokratikus állam újjáépítése, illetve a piacgazdaságra való áttérés. Jelen fejezet mindhárom szakasszal foglalkozik, továbbá egy negyediket is elemez: az Európai Unióhoz való csatlakozást 1. Bár geopolitikailag az EU csatlakozás nagy jelentőségű lépés az Enwise országok számára, a valóságban nem más, mint az 1989-ben elkezdődött társadalmi és kulturális változások folyománya. Hangsúlyozandó, hogy a fent említett átalakulások következményeként úgynevezett kulturális forradalmak zajlottak le, melyeknek minden alkalommal létezett nemi vonatkozása is, jóllehet ez mindig különböző formában mutatkozott meg. A kommunizmus előtti időszakban a függetlenségi mozgalmaknak ezen országokban meg kellett találniuk az egyensúlyt a nemzeti önigazolás és a modernizálás szükségessége között, és ebből kifolyólag a nemi politika is 1. Az országokkal kapcsolatos szövegdobozok és különböző időszakokat ábrázoló Európa térképek a Jelentés 1. mellékletében találhatóak. 18
kétarcúan alakult. A legradikálisabbnak, és a nemek tekintetében a leghaladóbb szelleműnek kikiáltott kommunista Kulturális Forradalom a valóságban elnyomó jellegéből fakadóan akadályokat állított a női emancipáció elé, mind közvetlenül, a szabadság korlátozásával, mind közvetve, konzervatív ellenreakciót kiváltva; így a nemek helyzete ellentmondásosan alakult. A poszt-kommunista átalakulás nem bizonyult egységes folyamatnak a volt keleti blokk országaiban, és ugyanez mondható el a nemekre gyakorolt kulturális hatást illetően is: az átalakulással újrakezdődő (az érdeklődés középpontjában álló) társadalmi párbeszéd, bár lehetővé tett politikai, gazdasági és bizonyos mértékig kulturális változásokat is, de egyúttal meg is gátolt egy újabb forradalmi változást a nemek kapcsolatában és a családi élet területén. A nők kommunista túlterheltsége és a veszélyesen harciasnak feltüntetett nyugati feminizmus elbátortalanító érvként szolgált. Ugyanakkor a fiatalabb nőknek a hangos szónoklatok mögött megbúvó demográfiai magatartása, na meg a női népesség nagy részében tapasztalható attitűd-változás a nők életstratégiáját érintő, gyors átalakulást jelzett elmozdulást egy felszabadultabb és átgondoltabb női lét felé. Ebben az utolsó időszakban a nemi kultúra változása fragmentáltan és különféle ritmusokat követve zajlott le: a retorikát illetően valószínűleg lassabban alakult át, mint a magatartás tekintetében, ám egyszerre volt spontán (az új lehetőségeknek köszönhetően) és hatottak rá ösztönzően az EU-bővítés által előrevetített perspektívák. Az Enwise országok figyelemre méltó történelmi hányattatásainak tükrében a pontos kulturális kontextus az egyes időszakokban és az összes országban csak akkor érthető meg, ha megtaláljuk, mi idézte elő a folytonosságnak és a folytonosság hiányának e sajátos kombinációját. A nemek közötti szerződés a kommunizmus előtti időkben Az elmúlt két évszázadban a vizsgált társadalmak sorsa alapvetően az (európai) geopolitikai rendszerben elfoglalt helyzetük folytonos változása mentén alakult. A történelmi elemzések a mai napig vitatják azokat a folyamatokat, melyek során az Európát kettéosztó határvonalak kialakultak: a 19. századig a fő választóvonal az észak dél tengely mentén húzódott, de már a 19. század folyamán kezdtek hangsúlyt kapni a kelet nyugati különbségek, és később ehhez társult a Közép- Európa koncepció, ami azóta is folyamatos változáson ment keresztül. Ezek jól ismert tények, és nem is igen szükséges őket tovább taglalnunk, de nézzük meg, hogyan kapcsolódik mindez a vizsgált témához: az átalakulási folyamatoknak vajon voltak-e sajátos hatásai a nemek helyzetére? Ha igen, akkor hogyan lehet ezt a hatást elméleti keretbe foglalni és dokumentálni? Milyen hatással voltak a valós és átvitt értelemben vett határvonalak a nemek helyzetére? Avagy még ennél is közelebbről: volt-e olyan történelmi kontextus, mely sietette vagy ösztönözte ezt a fejlődési folyamatot? Hogyan befolyásolta mindez az Enwise országokban a női kutatók helyzetének történeti hátterét? Első megközelítésre a következő egyszerű kérdés ötlik fel: mivel magyarázható, hogy bár ezek az országok a történelem során Európa perifériájára kerültek, a nők helyzetének változásában, mint azt számos vonatkozó adat mutatja, nem jelentkezik visszafejlődés? Ezeket a kérdéseket a esélyegyenlőségi alapú kutatások segítségével lehet helyesen megválaszolni, ám az Enwise országokban az ilyen tevékenységek 19
1. A NEMZETI IKONOKTÓL A SZUPERNŐKIG megkezdése még várat magára. Bár találhatóak elvétve történelmi adatok és leírások a nők különféle mozgalmairól, valamint a nők társadalmi előretöréséről, az az új megközelítés, mely a történelem szerkezetére koncentrál és mely magában foglalja a nem felépülését a tudományban és a társadalomban is, csak fokozatosan alakult ki a kommunizmus összeomlása után, többnyire az 1990-es évek vége felé (Miethe és Roth, 2003). Így, ha a nők és tudomány kérdéskörét a maga teljes környezetében kívánjuk megragadni, akkor erősen támogatni kell a nők szerepének szisztematikus kutatását az egyes közép- és kelet-európai országok felsőoktatásában és tudományos életében. Az alaphelyzet mindazonáltal egyértelmű: a nők mozgalmai ebben a térségen szorosan kapcsolódtak a nemzetek kialakulásához és felszabadulásához (a 19. században és a 20. század elején), illetve később az új nemzetállamok megalapításához. Más szóval a nőmozgalmak ilyen-olyan módon, de kötődtek a nemzeti felszabadítási mozgalmakhoz. Európa vezető hatalmaival összehasonlítva ez utóbbi egy további feladatot is jelentett: a nemzetnek meg kellett találnia helyét Európában. Az országok két fő célt tűztek ki maguk elé: az egyik, hogy felzárkózzanak a fejlettebbnek tekintett Nyugat-Európához, azaz azon fáradoztak, hogy megmutassák a modernizáció és a demokratizálódási folyamat irányába tett lépéseiket; a másik cél pedig nem volt más, mint a kulturális önigazolás, azaz a helyi kulturális hagyományok védelmezése. E két cél nem kis mértékben ellentmondott egymásnak, mivel az egyik a progresszivizmust, míg a másik a konzervativizmust jelenítette meg. Amint arra a közelmúlt elemzései rámutattak, éppen ez az ellentmondásosság jellemezte az időszak nemi politikáját. A nők mozgalmai szemszögéből nézve ezekben az országokban a célok gyakorlatilag megegyeztek a fejlettebb országokban követett célkitűzésekkel, jóllehet itt sokkal összetettebb feltételek között kellett mozogni: a szokványos szereplőkön kívül tárgyalniuk kellett a felszabadítási mozgalmak vezetőivel is, akik a nők helyzetét egyfajta bármikor kijátszható kártyának tekintették saját politikai játszmáikban. Habár a női mozgalmaknak mindenütt meg kellett birkózniuk a nemzeti vezetőkkel, az Enwise országokban az alkufolyamat másképpen alakult. A közelmúltból származó feminista történelmi elemzések azt mutatják, hogy a nők helyzetével kapcsolatos érveket ezek a vezetők eszközként használták a Nyugatnak szánt üzeneteikben, valamint egyszerre használták azokat konzervatív és haladó szellemű céljaik eléréséhez. Másszóval, a perifériára kerülés ténye megnövelte a nemekkel kapcsolatos kérdések fontosságát. Tehát a nők társadalmi és kulturális helyzete eszközként szolgált arra, hogy az adott nemzetet a nyugati országokkal egyenrangúnak, vagy azokhoz képest egyenesen magasabb rendűnek lehessen bemutatni, mégpedig két módon. Egyrészt az értelmiség erős és híres nőkről szóló nemzeti mítoszokat épített fel, illetve keresett, hogy bebizonyítsa, a nemek közötti egyenlőség a hagyományos nemzeti karakter természetes elemét képezi. Miután az ilyen értelmezéseket valamiképpen a valóságban is bizonyítani kellett, a nők helyzetének javítását célzó intézkedéseket nem ellenezték annyira, mint amint az várható lett volna. Másrészről a fentiekkel párhuzamosan az értelmiségi elit és a nemzeti vezetők egy másik része felváltva hangsúlyozta a nők erkölcsi felsőbbrendűségét, a hagyományos konzervatív értékek megőrzésében játszott szerepét a nyugati országokban élő nőkkel szemben. Nem véletlen, hogy ehhez 20
hasonló kettős retorikával találkozhatunk manapság is a nemzeti politikai vezetők (férfiak és nők egyaránt!) érvrendszerében, amikor az EU által támogatott esélyegyenlőségi politika megvalósításáról vitáznak: az Enwise országok női népességének a helyzetét egyrészről már kielégítően fejlettnek találják, másrészről viszont az eltérő nemi kultúrát védelmezik. Néhány történész szerint (Evans, 1978) a nőmozgalmak aktivistáinak túlzott kompromisszumokat kellett kötniük a férfi nemzeti vezetőkkel. Így például a női választójog, bizonyos női csoportosulások követeléseként és egyúttal politikai témaként itt később tűnt fel, mint Nyugaton: gyakran csak az 1890- es években és a 20. század elején. 2 Ennek ellenére végül a női választójog bevezetése az Enwise országokban gyorsabban lezajlott, mint a nyugati országokban. Ez utóbbi jelenség magyarázatához olyan megközelítéseket kell figyelembe vennünk, melyek a fent említett nemzeti vezetőkkel való alkufolyamat lehetséges hosszú távú pozitív hatásai felé mutatnak: Az Európa perifériáin folytatott, nőkről szóló vitákban, illetve mindenekfelett a nőknek a nemzeti mozgalmakban való részvételében benne rejlett az a lehetőség, hogy a Nyugat-Európában megszokottnál kedvezőbb légkört teremtsenek a nők nyilvános szerepvállaláshoz. Bár ennek kevés közvetlen és azonnali hatása volt a nők mindennapi életkörülményeire, a nők és a nemzet viszonyáról szóló viták hagyománya később visszatükröződött az új nemzetállamok társadalmi szerkezetével kapcsolatos elképzelésekben. A nők helyéről alkotott nézetek a nemzet önmagáról alkotott képének és karakterének szerves részévé váltak, és ezért fennmaradtak a nemzetállammá alakulás után előálló új helyzetben is. Ez a következtetés a 19. századi Ottomán Birodalomban, Oroszországban, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, valamint Olaszországban és Görögországban folytatott értelmiségi diskurzusok összehasonlító elemzéséből vonható le, és igaznak is bizonyult az összes felsorolt ország vonatkozásában (Malečková, 2002: 241). A fenti kutatási eredmények adhatják a kezünkbe a kulcsot ahhoz, hogy az Enwise országok esetében megérthessük és értelmezhessük a nők történetével kapcsolatos történelmi adatokat. Az említett országok mindegyikében az önálló női szervezetek a 19. század elején kezdtek megjelenni. A század vége felé, valamint a 20. század legelején alakultak meg a női szervezetek hálózatai, illetve azok ernyőszervezetei, tehát innentől kezdve már a szó legszorosabb értelmében is beszélhetünk nőmozgalmakról. Ezek a szervezetek természetesen saját újsággal is rendelkeztek, melyekből a szélesebb olvasóközönség is megismerhette nézeteiket. 2. Lengyelország kivételével, ahol a közéletben való részvételt propagáló Enthuziaszták női csoportjait 1864-ben alapították. A nőmozgalmak kezdetei néhány Enwise országban A Román Nők Ligáját 1866-ban alapították, majd 1921-ben megalakult egy ernyőszervezet is a Román Nők Nemzeti Tanácsa néven. A nők oktatását célul maga elé tűző szövetség, a Živena 1869-ben alakult Szlovákiában, a Cseh Nők Központi Szövetségét 1897-ben, a Nők Csehszlovák Nemzeti Tanácsát pedig 1923-ban alapították. A Nők Bulgáriai Unióját1901-ben, a Litván Nők Szövetségét 1905-ben, a Balti Nők Unióját 1909-ben hozták létre. Lengyelországban az 1916-ban alapított Nők Ligája 12 000 tagot számlált. Forrás: Az Enwise Szakértői Csoport tagjai. 21
1. A NEMZETI IKONOKTÓL A SZUPERNŐKIG A mozgalmak döntő fontosságú célként kezelték a felsőfokú oktatás elérését a nők számára. A legtöbb esetben ez olyan célnak számított, mely a nemzeti vezetők politikájának sem mondott ellen, ezért elsőbbséget élvezett, mivel a nemzet felemelkedésének egy eszközét látták benne, hiszen a nők voltak a gyermekek hazafias szellemű és anyanyelven való nevelésének zálogai. Ennek ellenére a női aktivistáknak néha illegalitásban kellett tevékenykedniük, mint tették ezt a titkos női kollégium, a Lengyelországban 1885-ben alapított Repülő Egyetem alapítói, vagy a diákegyesületek tagjai a Tartui Egyetem (Észtország) keretein belül 1911-ben megalapított női egyetemen. A lányok és fiúk kötelező elemi iskolai oktatása a különböző országokban más és más múltra tekintett vissza (például a Habsburg Birodalomban ezt 1774-ben, Bulgáriában pedig 1878-ban vezették be), és természetesen létezett jó néhány női tudós és gondolkodó, akik mindenféle hivatalos egyetemi diploma nélkül szentelték életüket a kutatásnak. Az ebből a térségből származó első női diplomások Zürichben tanultak az 1870-es években, majd ami a szempontunkból a leginkább érdekes a nők az egyetemre járás jogát 1883-ban nyerték el Romániában, míg Litvániában csak 1922-ben. Az önálló nemzetállamok megalakulása után a nők felsőszintű oktatását és tudományos pályafutását továbbra is támogatták a politikusok, bár országonként kisebb-nagyobb (jellemzően a jogi karon megnyilvánuló) korlátozásokkal. A koedukált oktatás bevezetése gyakorlatilag minden iskolatípusban szintén Isabela Textorisová (1866 1949), egy szlovák botanikus Miután befejezte az elemi iskolát, Isabela Textorisová magánúton képezte magát tanárrá. 1886-ig először az általános iskola alsó tagozatában tanított, majd szállítmányozási tisztviselőként dolgozott a postán; végül 1886- ban a Blatnica nevű szlovák városka postájának vezetőjévé nevezték ki. Ebben a városban élt élete végéig, és itt kezdett belemélyülni a növények tanulmányozásába. Botanikai kutatásait a Nagy-Fátra hegység térségében, a Blatnica- és Gader-völgyben végezte, ahol néhány ritka, őshonos növényfajt fedezett fel (Daphne cneorum L., Cyclamen fatrense, Leontopodium alpinum Cass. Et al.). Neves szlovák és magyar botanikusokkal állt kapcsolatban. Botanikai tapasztalatairól a Botanikai Közlemények szakmai folyóiratban számolt be 1903-ban. Nagy jelentőséggel bír az A turieci régió flórájáról című kézirata, melyet benyújtott a Matica Slovenská szlovák civil oktatási egyesület 1930-as pályázatára. Irodalmi műveit a Női levelek és a Lányok világa c. magazinokban jelentette meg 1886-ban, illetve 1893-ban. F. Pastrnek professzornak gyűjtött anyagot nyelvjárásokkal foglalkozó kutatásaihoz, továbbá együttműködött a Živena (szlovák társadalmi szervezet a nők oktatásáért) munkatársaival és a cseh női mozgalmak aktivistáival. Az első magyar női egyetemi tanár: Dienes Valéria (1879 1978) Dr. Dienes Valéria 1879-ben született Geiger Valéria néven. Tanárként végzett az Erzsébet Nőiskolában. Doktori fokozatát a Pázmány Péter Egyetemen szerezte filozófiából 1905-ben. Ő volt az első magyar női egyetemi tanár. Számos filozófiai és pszichológiai folyóiratban publikált. Matematikai témákban is közzétett tanulmányokat, ezek közül néhányat férjével közösen. Az 1920-as és 1930-as években érdeklődése az euritmika és szemiotika felé fordult. Férjével, Dienes Pállal 1905-ben házasodtak össze, két fiuk született: Gedeon és Zoltán. 1978-ban hunyt el. Forrás: Groó és Papp, 2003. Forrás: Velichová, 2003. 22
mérföldkőnek számított. A két világháború között az Enwise országokban az egyetemeken tanuló diákok 25%-a nő volt. Már említettük, hogy a választójog kérdése nem kapott prioritást a célok között. Ennek ellenére az Enwise országok egy részében a nők viszonylag hamar kapták meg a választójogot, rendszerint közvetlenül az önálló nemzetállamok megalapítása után. Az alkotmány megfogalmazása bizonyos időt vett igénybe, de már az előtt, hogy a nemek közötti egyenlőséget hivatalosan belefoglalták volna az új alaptörvényekbe, a nőket ideiglenes megállapodások alapján általában bevonták a nemzetgyűlések munkájába, hogy minél hamarabb lehetővé tegyék a parlamentbe való bejutásukat 3. Észtországban, Magyarországon, Litvániában, Lettországban és Lengyelországban a nőknek 1918-ban adták meg a választójogot az ideiglenes alkotmányban 4, Csehországban pedig 1920-ban került sor az áttörésre azaz mindenhol hamarabb, mint számos EU tagállamban. Annak magyarázatát, hogy ezek az országok sorban megadták a választójogot női lakosaiknak a fentebb említett elméletben és az I. világháború összefüggésében 5 kell keresni. Ironikus ugyan, de a háború megadta a nőknek azt a lehetőséget, hogy bebizonyítsák rátermettségüket és polgári érdemeiket: szervezési tehetségüket (például a Vöröskeresztben), bátorságukat, fizikai erejüket és szakmai hozzáértésüket. A többi Enwise országban később kapták meg a nők a választójogot: Bulgáriában 1937-ben, Szlovéniában 1945-ben, Romániában pedig 1946-ban. Az alapvető 3. Ez a magyarázat arra, hogy miért lelhetők fel különféle adatok a nők parlamentbe való bejutásának dátumát illetőleg. 4. Ezt később valósították meg az alkotmányokban az első női parlamenti képviselők nyomására. 5. Lengyelországban a nők közszereplése hamarabb kezdődött, az ország szétosztottsága idején, azaz 1772-től a 1918-ig terjedő időszakban. Női választójog az Enwise országokban és az EU tagállamokban Év Ország 1906. Finnország 1915. Dánia 1917. Hollandia (képviselői jog) 1918. Ausztria, Észtország, Németország, Magyarország, Írország*, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Egyesült Királyság* 1919. Belgium (szavazati jog)*, Luxembourg, Hollandia (szavazati jog), Svédország* 1920. Csehszlovákia 1921. Belgium (képviselői jog)*, Svédország** 1928. Írország**, Egyesült Királyság** Év Ország 1929. Románia* 1931. Portugália*, Spanyolország 1934. Portugália* 1937. Bulgária (szavazati jog)* 1944. Bulgária**, Franciaország 1945. Szlovénia 1946. Olaszország, Románia** 1948. Belgium** 1952. Görögország 1976. Portugália** Forrás: www.ipu.org Megj.: * A jog korlátozott és feltételekhez kötött ** Feloldták a korlátozásokat és egyéb feltételeket 23