NYUGDÍJRENDSZER A kötelezı társadalombiztosítási nyugdíjrendszer mőködtetése és fejlesztése az állam feladata. Az állam által mőködtetett nyugdíjrendszer legfıbb jellemzıi 1. az ún. felosztó-kirovó finanszírozás, valamint 2. a vegyes finanszírozás. A felosztó-kirovó finanszírozás annyit jelent, hogy a társadalmi szolidaritás elvének megfelelıen a foglalkoztatóknak és az aktív korú munkavállalóknak a jogszabályban elıírt járulékot kell befizetniük, és az így befolyt összeget az arányosság elvére tekintettel nyugdíjak formájában felosztják a nyugdíjasok között. A magyar nyugdíjrendszer 1998. január 1-je óta vegyes finanszírozású, azaz az állam a kötelezı társadalombiztosítási nyugdíjrendszer mellett magánnyugdíjrendszer formájában is biztosítja a nyugdíjasok ellátását. A magánnyugdíj pénztári tagoknak ellátásuk fedezetére nyugdíjjárulékot és tagdíjat kell fizetniük. Fontos megjegyezni, hogy az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését garantálja, vagyis akkor is biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alapba befizetett járulékok nem fedezik a folyósítandó nyugdíjak összegét. Az állam által biztosított nyugdíjrendszerek mellett azonban lehetıség van arra is, hogy aktív korban önkéntes alapú befizetések útján kiegészítsük a késıbbi társadalombiztosítási nyugellátást. Ennek a lehetıségét az önkéntes nyugdíjpénztárak biztosítják. Társadalombiztosítási nyugellátások A kötelezı társadalombiztosítási nyugdíjrendszer 1. saját jogú; és 2. hozzátartozói nyugellátásokat biztosít. A saját jogú nyugellátások körébe tartozik: 1. az öregségi nyugdíj, 2. a rokkantsági nyugdíj, 3. a baleseti rokkantsági nyugdíj és 4. a rehabilitációs járadék. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó hozzátartozói nyugellátás: 1. az özvegyi nyugdíj; 2. az árvaellátás; 3. a szülıi nyugdíj; valamint
4. a baleseti hozzátartozói nyugellátások. Azok, akik egyidejőleg több saját jogú vagy hozzátartozó nyugellátásra is jogosultságot szereznek, a számukra kedvezıbb ellátást választhatják. Természetesen a kedvezıtlenebb nyugellátás folyósítása ilyen esetben szünetel. Járulékfizetési kötelezettség a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben A társadalombiztosítási nyugellátás fedezetére a foglalkoztatóknak és a munkavállalóknak is járulékot kell fizetniük. A foglalkoztatók - a 29%-os társadalombiztosítási járulékon belül - 2002-tıl a munkavállalók járulékalapot képezı jövedelmének 18%-át voltak kötelesek befizetni nyugdíjbiztosítási járulékként a Nyugdíjbiztosítási Alapba, amely mérték 2007. január 1-jétıl 21, 2008. január 1-jétıl pedig 24 százalék. Amennyiben a munkavállaló kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozik az általa fizetendı nyugdíjjárulék mértéke a jövedelem 9,5%-a. A munkavállaló által fizetendı éves járuléknak azonban felsı határa is van. Ez 2005-tıl az adott évi költségvetési törvényben meghatározott összeg. 2005-ben a járulékfizetési felsı határ egy naptári napra jutó összege 16 440 forint (az egyéni járulékfizetési felsı határ így évi 6 000 600 forint) volt, ami 2006. január 1-jétıl napi 17 330, évi 6 325 450 Ft-ra, 2007. január 1-jétıl napi 18 490, évi 6 748 850 forintra, 2008. január 1-jétıl pedig napi 19 500, évi 7 137 000 forintra nıtt. Azoknak, akik egyidejőleg valamelyik magánnyugdíj-pénztárnak is a tagjai 1,5%-os nyugdíjjárulékot kell fizetniük. A társadalombiztosítási nyugellátás mértéke A nyugellátás a nyugdíjjárulék alapját képezı keresettıl (jövedelemtıl) és az elismert szolgálati idıtıl függ. Aki a szolgálati idejének egy része alatt a magánnyugdíj-rendszer keretében tagdíjat fizetett, a kizárólag társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultakhoz képest kevesebb ellátásban részesül (például a társadalombiztosítási öregségi nyugdíj 75%- ában). Ha azonban a biztosított személy úgy dönt, hogy a magánnyugdíj keretében összegyőjtött tagdíját a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer részére utalják át, akkor a nyugdíja ugyanolyan összegben kerül megállapításra, mint azoknak, akik a biztosítási idı teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulékot fizettek. A magán-nyugdíjrendszer szolgáltatásai Az állam a kötelezı társadalombiztosítási rendszer mellett az ehhez kapcsolódó magánnyugdíj-rendszer útján is gondoskodik az idıskor és a megrokkanás esetére az állampolgárok biztonságáról. A magánnyugdíj keretében a biztosított, illetve az általa megjelölt kedvezményezett személy 2
1. nyugdíjjáradékra; vagy 2. az összegyőjtött tagdíj és a magánnyugdíj-pénztár befektetéseibıl származó hozam egyösszegő kifizetésre szerezhet jogosultságot. A nyugdíjjáradék lehet: 1. életjáradék, azaz a tag élete végéig havonta elıre folyósított járadékforma; 2. elején határozott idıtartamos életjáradék, azaz olyan életjáradék, amelyet a pénztár a nyugdíjszolgáltatás megkezdésének idıpontjától számított, elıre meghatározott idıtartam lejártáig a pénztártagnak, illetve kedvezményezettjének (örökösének), a meghatározott idıtartam lejárata után pedig a pénztártag élete végéig folyósít; 3. végén határozott idıtartamos életjáradék, azaz olyan életjáradék, amelyet a pénztár a pénztártag részére élethosszig folyósít, majd annak halála után kedvezményezettje részére a pénztár szolgáltatási szabályzatában elıre meghatározott idıtartam lejártáig folyósít; 4. kettı vagy több életre szóló életjáradék, azaz a pénztártag és kedvezményezettje(i) részére járó olyan nyugdíjszolgáltatás, amelyet addig folyósítanak, ameddig legalább egyikük életben van. Egyösszegő kifizetés feltételei Az egyösszegő kifizetésre akkor kerülhet sor, ha a pénztártag a nyugdíjkorhatár eléréséig a különbözı magánnyugdíj pénztárakban megszerzett tagsági viszonya a 180 hónapot nem éri el, és ezt a lehetıséget választja. Amennyiben a pénztártag meghal mielıtt nyugdíjba vonult volna, az általa megjelölt kedvezményezett személy a számlán lévı összeget választása szerint 1. egy összegben felveheti; vagy 2. amennyiben társadalombiztosítási hozzátartozói nyugellátásban részesül, átutalhatja a Nyugdíjbiztosítási Alap részére; vagy 3. ugyanazon pénztárnál vezetett saját egyéni számlájára átvezettetheti; vagy 4. más pénztárnál vezetett egyéni számlájára átutaltathatja. A magánnyugdíj-pénztári egyéni számla a hagyatéknak nem része. Az örökösök ehhez csak abban az esetben juthatnak hozzá, ha 1. az elhalálozott tag kedvezményezett személyt nem jelölt meg a belépési nyilatkozaton, közokiratban vagy teljes bizonyító erejő magánokiratban; vagy 2. a kedvezményezett-jelölés hatályát veszíti. Kötelezı és az önkéntes magánnyugdíj-pénztári tagság A pályakezdık kötelezı jelleggel válnak pénztártaggá. 2006. január 1-jétıl azt kell pályakezdınek tekinteni, aki Magyarországon elsı ízben létesít nyugdíjbiztosítási jogviszonyt, és ebben az idıpontban még nem töltötte be a 35. életévét. 3
Pénztár tagjává válhat önkéntes döntése alapján az, aki 1. a Tbj-ben meghatározottak szerinti harmadik állam állampolgára, illetıleg hontalan, ha Magyarországon nyugdíjbiztosítási jogviszonyban áll. Járulék és tagdíj-fizetés a magánnyugdíj-pénztári rendszerben A magánnyugdíj-pénztári tagnak a nyugdíj-járulékalapot képezı jövedelme után 1,5%-os nyugdíjjárulékot és 8%-os tagdíjat kell fizetnie. A munkáltatók a munkavállalók tagdíját vagy a tag a saját tagdíját a tagdíjalap 10%- áig kiegészítheti. A munkáltató kötelezettségvállalása minden munkavállalóra azonos mértékben és egyforma feltételekkel vonatkozik. Az önkéntes nyugdíjpénztár szolgáltásai Az önkéntes nyugdíjpénztárak olyan természetes személyek által - a függetlenség, a kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján - létrehozott szervezı és finanszírozó társulások, amelyeknek a legfıbb célja az, hogy a tagjaiknak nyújtott kötelezı társadalombiztosítási nyugellátásokat valamilyen formában kiegészítsék. Az önkéntes nyugdíjpénztárak kizárólag nyugdíjszolgáltatásokat nyújthatnak, és e szolgáltatásaikat az önként vállalt rendszeres tagdíjbefizetésekbıl, egyéni számlavezetés alapján finanszírozzák. Az önkéntes nyugdíjpénztárak a nyugdíjkorhatár elérését követıen a pénztártag részére az egyéni számlája terhére 1. egy összegben, vagy 2. járadék formájában, vagy 3. az elıbbiek kombinációjában pénzbeli kifizetést teljesít. Az igénybe vehetı szolgáltatások módozatait minden esetben a pénztár alapszabálya tartalmazza. Az alapszabályban határozzák meg továbbá azt is, hogy a belépéstıl számított mennyi ideig szükséges a tagsággal járó kötelezettségeket teljesíteni (ún. várakozási idı) ahhoz, hogy a fenti szolgáltatásokra jogosultságot szerezzen a tag. Hogyan lehet belépni az önkéntes nyugdíjpénztárba? Ahogy az elnevezése is mutatja az önkéntes nyugdíjpénztárba való be- és kilépés minden esetben önkéntesen, szabad akaratból történik. A taggá azonban csak azok a természetes személyek válhatnak; akik 1. a 16. életévüket betöltötték; 2. az alapszabály rendelkezéseit magukra nézve kötelezınek elismerik; valamint 4
3. vállalják a tagdíjfizetési kötelezettséget. Önkéntes nyugdíjpénztárba fizetendı tagdíj Az önkéntes nyugdíjpénztárba fizetendı tagdíj olyan önként vállalt rendszeres pénzbeli hozzájárulás, amelyet a tag a pénztár szolgáltatásainak fedezetére fizet be. Az alapszabályban határozzák meg azt a minimális összeget is, amelyet minden tagnak rendszeresen be kell fizetnie (egységes tagdíj). A tagdíjat részben vagy egészben munkáltatói hozzájárulásként a munkáltatók is átvállalhatják. 5