Budapest, 2005. október 18. Űrfelvételek térinformatikai rendszerbe integrálása Molnár Gábor ELTE Geofizikai Tanszék Űrkutató Csoport Témavezető: Dr. Ferencz Csaba Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizikai Tanszék, Űrkutató Csoport 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A
Témakörök: Űrfelvételek geometria korrekció Térinformatikai rendszerek vetületek és alapfelületek definiálása Integráció különböző forrású, típusú, vetületű adatok együttes, térhelyes megjelenítése és kezelése
Geodéziai alapfelületek, dátumok
Vetületek (Stegena, 1988)
Transzformáció különböző vetületek között
Az EOV-vetület (Varga, 2002)
Az EOV közelítése Hotine-vetülettel 1. tézis: A EOV közelíthető a térinformatikai szoftverekben használatos Hotine-vetület alábbi paraméterezésével: Vetületi kezdőpont az alapfelületen (HD-72): Φ=47º 08 39,8174 ; Λ=19º 02 54,8584 Skálatényező: k 0 = 0,99993 A vetületi középvonal azimutja a kezdőpontban: α c =90º A vetületi kezdőpont vetületi koordinátái: FE= -9370549,28432 m; FN= 200000,00114 m A közelítés maximális hibája: 0,2 milliméter!
A hazai zonális hengervetületek (HKR, HÉR, HDR) 2. tézis: Az EOV-hez hasonlóan, a magyarországi zonális hengervetületek Hotine-féle paraméterezését is megadtam a térinformatikai integráció céljára. A közelítő Hotine-paramétersorokkal elérhető hiba maximum 2 centiméter. (Varga, 2002)
A paraméterbecslés folyamata 3. tézis: Az áthidaló Molodensky-transzformáció paramétereinek meghatározása a legjobb vízszintes illeszkedés elérésére.
Űrfelvételek geometriája A centrális leképezés
A sávos letapogatás elvi vázlata
Kisfelbontású műholdfelvételek ortorektifikációja 4. tézis A leképezési geometria és megfelelő felbontású domborzati modell ismeretében meghatározható a nyers felvétel tetszőleges képpontjához tartózó földrajzi koordináta. Az eljárás alkalmazása során a nyers felvétel számos képpontjához a szóba jöhető tengerszint feletti magasságokat feltételezve kiszámítjuk a földrajzi koordinátákat, így előáll számos képi koordinátapár, a hozzájuk tartozó földrajzi koordinátapár és a magasság. Ezek között polinomiális kapcsolatot feltételezve meghatározhatók a polinomkapcsolat együtthatói.
Kisfelbontású műholdfelvételek ortorektifikációja
Kisfelbontású műholdfelvételek ortorektifikációja
Közepes felbontású műholdképek Közepes felbontású (Landsat TM) felvételek leképezési geometriája a tükör lengési síkjában
Közepes felbontású műholdfelvételek ortorektifikációja 5. tézis Az általam kidolgozott eljárás a raszteres térinformatika alapműveleteinek (raszteres állomány elforgatása, szűrők alkalmazása) sorozatából áll. Az eljárás lépéseit alkalmazva, általános raszteres térinformatikai szoftverrel, speciális felhasználói ismeretek nélkül elvégezhető a szokásos módon geometriailag korrigált (de a magassági hatásból eredő hibákat tartalmazó) műholdfelvételek utólagos korrekciója.
Közepes felbontású műholdfelvételek ortorektifikációja
Közepes felbontású műholdfelvételek ortorektifikációja Számított vízszintes korrekciós eltolás (pixel; lent) Korzika domborzati modellje (fent)
Közepes felbontású műholdfelvételek ortorektifikációja Korrigálatlan TM-felvétel
Közepes felbontású műholdfelvételek ortorektifikációja Korrigált TM-felvétel
Nagy és szupernagy felbontású műholdképek ortorektifikációja Direkt feladat Inverz feladat Műszerpozíció 6. tézis: Polinomiális ortorektifikáció általános alakja Polinomiális ortorektifikáció másodfokú alakja
Polinomiális rektifikáció
Polinomiális ortorektifikáció
Polinomiális ortorektifikáció
Takart képrészletek felismerése 7.tézis: A takart képrészleteket felismerő eljárás kifejlesztése
Takart képrészletek felismerése
Takart képrészletek felismerése
Takart képrészletek felismerése