Akusztikai kutatás Akusztikai kutatás Papp Viktorina PTE-MK elektronikus zenei médiaművész szakos hallgató
1. rész Bevezető, témaindoklás Dolgozatom témája nem véletlen, hiszen mindenképpen a gyermekek hallásával szerettem volna foglalkozni az akusztika témakörében. Úgy gondolom, hogy izgalmas lehet 3 különböző korosztály zenehallgatási szokásait, életmódját vizsgálni majd elvégeztetni velük egy speciális tesztet. Megadott távot kellett mindegyiküknek megtenni bekötött szemmel. Segítségül kaptak egy, a vakoknál is használt botot amit felhasználhattak segítségképpen a tájékozódáshoz. Ebben a speciális helyzetben mértem a megtett út alatt eltelt időt illetve azt is, hogy a kezdőponttól mennyivel tértek el a táv végén. Fontos volt számomra, hogy a feladat elvégzése után egy tesztlapot is kitöltsön minden alany, ahol az alapvető személyes információkon kívül rákérdeztem több olyan tényezőre is, ami befolyásolhatja a hallást pl. zenehallgatási szokások, hallószervi betegségek a vizsgált alanyoknál esetleg a családjukban, zeneiskolai tanulmányok, mp3 lejátszó használata. A teszt második részében a személyes véleményük érdekelt. Itt leírhatták mit éreztek a feladat végrehajtása közben és többek között azt is, hogy mi segített nekik abban, hogy elérjenek a táv végére. 2. rész Személyes tesztek kiértékelése a mért eredmények tükrében 1. Az első kérdésem alapján az derült ki, hogy az általam vizsgált 30 gyerek közül mindössze kettőnek nincs saját mp3 lejátszója. Szerencsére, olyat senki sem válaszolt, hogy nem hallgat zenét, de ezzel a következő pontban szeretnék részletesebben foglalkozni. Tehát, nézzük azoknak az eredményeit, akiknek nincs lejátszójuk. Az egyikük fülhallgatóval hallgat zenét, másikuk pedig fülhallgatóval és hangszóróról is. Az I. alany felső tagozatos lány, ahol az 94,2mp volt az átlagidő ami alatt teljesítették a távot, ő pedig 91mp alatt tette meg, tehát ez nem befolyásolja az eredményt. Korcsoportjának átlaga pedig 88mp volt, tehát ebből főleg azt következtethetjük, hogy a fiúk jobban teljesítették ezt a feladatot, mint a lányok. A II. alany alsó tagozatos lány, ahol 89,6mp volt az átlagidő, pedig a maga 75mp-ével igen jól végzett, megállapíthatom. Korcsoportjának átlaga 83mp volt amiből megállapíthatjuk, hogy a fiatalabbak jobban teljesítettek mint az idősebbek. A tesztekbe ők még gyakran írták azt, hogy izgalmas volt, élvezték, de ez már a gimnazisták között egyáltalán nem jelent meg. Ők a feladat közben is többször mondták, hogy nagyon félnek, abba szeretnék hagyni.
2. Itt arra voltam kíváncsi, hogy mivel hallgatják a zenét, és hogy ez befolyásolja-e a térérzékelést. Az alábbi kördiagramon szemléltetném a korcsoportok szerinti eloszlást: gimnazisták felső tagozatosok alsó tagozatosok A gimnazistáknál az egyetlen ember aki fejhallgatóval hallgat zenét a 46cm-es átlageltéréshez képest (eltérés=ez volt az távolság, ami a kezdőpont és a végpont közötti különbség volt, tehát az átlageltérés az a csoportján belüli eltérések átlaga) 23cm-t teljesített. Ugyanez a felső tagozatosoknál nem jelentkezett, de ott amúgy sem volt olyan gyerek aki csak fejhallgatóval hallgat zenét. Az alsós korosztályban lévő szintén egyetlen gyerek eltérési értéke 35cm volt, ami szintén jóval az átlag 50cm alatt maradt. Tehát megállapíthatjuk, hogy korosztálytól függetlenül a csak fejhallgatóval zenét hallgatóknak majd kétszer jobb a tájékozódása ha nem lát. Továbbá azt is megállapíthatom, hogy nem függ össze ez az érzék az életkorral, tehát úgymond bármikor javíthatunk térérzékelésünkön gyermekkorban. 3. Itt az érdekelt, hogy mennyire befolyásolja az eredményeket az, hogy ki hány órát hallgat zenét naponta. Érdekesség, hogy akik fejhallgatóval teszik ezt, azok legalább 1-3 órányi zenét hallgatnak naponta saját bevallásuk szerint. Ezzel szemben a legkevesebb zenét hallgatók a fülhallgatót használók közül kerültek ki (6 ember). 6-an válaszolták azt, hogy fülhallgatóval is és hangszóróról is hallgatnak zenét, itt is többségében voltak azok, akik 1 óránál is kevesebb zenét hallgatnak. Megállapíthatjuk tehát, hogy a fejhallgatót használók valószínűleg azért döntöttek így, mert a fülhallgató nem adott eléggé kielégítő zenehallgatási élményt hosszabb távon. A hangszóró valószínűleg azért nem jelent meg annyira feltűnően, mert a gyerekeknél még nem kerülnek elő azok a minőségibb hangfalak, amik a professzionális zenehallgatást teszik lehetővé, vagy
egyszerűen a technika bonyolult nekik? 4. Érdekelt az is, hogy mennyire számít az, hogy ki milyen gyakran jár szórakozóhelyekre, koncertekre. Köztudott, hogy a nagyobb db-en hallgatott zene károsíthatja a hallást hosszútávon, de vajon javíthat a térérzékelésen a hangosabb zene? Mindössze két gimnazista fiú válaszolta azt, hogy hetente látogatnak ilyen helyeket, egyikük zeneiskolába is jár 3 illetve zenekarban is játszik. Továbbiakban az ő eredményeit elemezném. Túl van már középfülgyulladáson is, de úgy tűnik térérzékelés kiváló, hiszen korcsoportjának átlagos eltéréséhez képest nagyon jól végzett. Azt nem mondhatjuk, hogy egyértelműen a magasabb ingerek okozzák ezt a fajta jó eredményt, hiszen zeneiskolába is jár. A másik fiú korcsoportjának 2. legjobb eredményével büszkélkedhet az átlageltérések terén időben pedig az csoportátlag környékén teljesített, tehát azt mondhatjuk, hogy valószínűleg a hangfalak hatására illetve amiatt, hogy egy zenekarnál több irányból is érkezik impulzus igen jól tud tájékozódni. Viszont nem biztos, hogy ez a legjobb módszer a térérzékelésünk javítására. 5. A további két kérdésben a füllel kapcsolatos rendellenességekre kérdeztem rá. Érdekelt, hogy befolyásolja-e a hallást ha valamelyik közeli családtag siket vagy nagyothalló, illetve egy fülműtét kihathat-e bárhogyan a gyerekeknél a térérzékelésre. 3-an válaszolták azt, hogy közeli családtagjuk szenved az előbb felsorolt betegségek közül valamelyiktől. Mindössze ott figyelhető meg komoly változás ahol az édesapa siket egyik fülére. Itt a gyermek 107 cm eltéréssel ért be a kezdőponttól a végpontba, ami egyértelműen a legnagyobb eltérés volt, illetve ő ért oda a leglassabban is. Ahol a lánytestvér és a nagymama szenved ilyen betegségben az átlagtól apróbb, nem számottevő eltérések tapasztalhatók. 6. Kíváncsi voltam arra is, hogy a lakóhely milyen hatással van a gyermekek hallásának kifinomultságára. A tesztből kiderült, hogy mindössze 40% lakik társasházban, illetve az is, hogy ez nem befolyásolja komolyabban értékeket csak annyiban, hogy minden kategóriában a legnagyobb átlageltérést a családi házban élők produkálták. 7. Négyen válaszolták azt, hogy zeneiskolában tanulnak, velük szeretnék most egy kicsit részletesebben is foglalkozni. A két idősebb korosztályban lévő zeneiskolások eredményei között szembetűnő, hogy igen lassan haladtak, mondhatni a leglassabbak voltak, illetve az is feltűnő, hogy aki 4 éve jár zeneiskolába annak az eltérési értéke nagyon alacsony korcsoportjában. A másik nagyon jó eredménnyel végző zeneiskolás igaz, hogy csak 2 éve tanul ott, de ő az egyik, aki fejhallgatót használ. Talán meg sem kell lepődni ezen, hiszen ő kétszeresen is edzi hallását. 8. A z utolsó kérdés arra irányult, hogy ki milyen stílusú zenéket hallgat szívesen. Van-e összefüggés a zenei ízlés az teszt végrehajtása között?
Először is 3 diagrammal szemléltetném, hogy melyik korosztály mit kedvel. gimnazisták felső tagozatosok alsó tagozatosok Az derült ki az alábbi adatokból, hogy a legkisebb eltérést elérő első két személy a gimnazista korosztályban mind elektronikus zenét hallgat és mindkét fiatal aki a távot a leggyorsabban teljesítette pedig alternatív zenét. Felső tagozatban a két leggyorsabb személy volt az a kettő aki a legtöbb stílust kedveli és ugyanez figyelhető meg az alsósoknál is.
3.rész Összegzés Kutatásomat pozitív tapasztalatokkal zártam. A gyerekek egytől-egyik segítőkészek voltak. Többen féltek, majd a feladat után azt nyilatkozták, hogy valószínűleg ha újra ilyen helyzetbe kerülnének már oldottabbak lennének. A kicsik közül többen is megemlítették, hogy sajnálják a vakokat, és hogy mostantól sokkal jobban átérzik, hogy milyen az életük. Furcsa, hogy az idősebb korosztály egyáltalán nem jegyezte meg ezt. Többen közülük szinte pánikoltak a feladattól. Közben is volt olyan, aki be akarta fejezni, mert úgy érezte, hogy minden esélye elveszett arra, hogy visszatérjen a kijelölt útra. Remélem, mindannyiuknak olyan tapasztalatot tudtam adni, amivel jobban megismerhették önmagukat, és később jobban figyelnek majd a látássérültekre. Szeretném kifejezni köszönetemet a Lánczos Kornél Gimnázium 10.b osztályának, a Vasvári Pál Általános Iskola 5.a és 3.a osztályának illetve Kovács Piroska, Sebestyén Marianna, Kovács Imre Attila pedagógusoknak amiért időt áldoztak az órájukból, hogy munkámat segítség. Külön köszönet illeti még továbbá anyukámat, aki nagyon sokat segített az általános iskolásokkal folytatott kísérletet megszervezni, koordinálni.