Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.106/2015/7. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2016/32 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Fővárosi Bíróság ítélete KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: 2016.03.18. Iktatószám: 3142/2016 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK 3.Kf.650.106/2015/7. A Fővárosi Törvényszék a dr. Tölgyvári Tamás jogtanácsos által képviselt FŐGÁZ Földgázelosztási Kft. (1081 Budapest, II. János Pál pápa tér 20.) I. rendű felperesnek, egyben II. rendű alperes, a dr. Dajka Gabriella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Fiatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.) II. rendű felperesnek, egyben I. rendű alperes, a dr. Dajka Gabriella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.) I. rendű alperes, egyben II. rendű felperes, a dr. Tölgyvári Tamás jogtanácsos által képviselt FŐGÁZ Földgázelosztási Kft. (1081 Budapest, II. János Pál pápa tér 20.) II. rendű alperes egyben I. rendű felperes, és a dr. Horváth András ügyvéd (1012 Budapest, Attila út 75. 1/11.) által képviselt Ramico Kft. (1126 Budapest, Ugocsa utca 4/a.) III. rendű alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata, valamint szerződés érvénytelensége iránt indított perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. július 10. napján kelt 14.K.30.369/2015/7. számú ítélete ellen az I. rendű felperes egyben II. rendű alperes és a III. rendű alperes 8. sorszám alatt bejelentett fellebbezésére meghozta a következő 1
ÍTÉLETET A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja, az 1 000 000 (egymillió) forint bírság megfizetésére az I. rendű felperest, egyben II. rendű alperest kötelezi akként, hogy azt a Fővárosi Törvényszék előirányzat-felhasználási keretszámlájára a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívásában megjelölt módon kell befizetni, az I. rendű alperes, egyben II. rendű felperes keresetét a bírság egyetemleges megfizetésére kötelező részében elutasítja, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A peres felek másodfokú költségeiket maguk viselik. Kötelezi a Fővárosi Törvényszék az I. rendű felperest, egyben II. rendű alperest és a III. rendű alperest, hogy egyetemlegesen fizessen meg a Magyar Államnak - az adóhatóság külön felhívására -128 800 (százhuszonnyolcezer-nyolcszáz) forint fellebbezési részilletéket, 80 000 (nyolcvanezer) forint részilletéket az állam visel. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Índokolás A Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke által az I. rendű felperes egyben II. rendű alperes (a továbbiakban: I. rendű felperes) ellen kezdeményezett jogorvoslati eljárás eredményeként az I. rendű alperes egyben II. rendű felperes (a továbbiakban: I. rendű alperes) D.822/12/2014. számú határozatában megállapította, hogy az I. rendű felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVII1. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 114. (1) bekezdése alapján alkalmazandó 289/2011. (XII.22.) Korm. rendelet 1. (2) bekezdésére, továbbá a 14. (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a 11. (1) bekezdés e) pontját. A hivatalbóli kiterjesztés alapján indult jogorvoslati eljárásban a jogsértés hiányát állapította meg, az ajánlatkérőt 500 000 forint bírság megfizetésére kötelezte. Az I. rendű alperes a határozati megállapításának következményeként egy nyolc oldalas kereseti kérelmet terjesztett elő az I. rendű felperes és a III. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt. Elsődlegesen kérte a szerződés visszamenőleges hatályú érvénytelenné nyilvánítását és a szerződés további teljesítésének felfüggesztését, másodlagosan a szerződés visszamenőleges hatályú érvényessé nyilvánítását és bírság kiszabását egyetemlegesen az I. rendű felperes és a III. rendű alperes terhére. A szerződés értékét 23 500 000 forintban határozta meg. Csatolta a szerződő felek között 2014. október 31. napján létrejött 2
vállalkozási szerződést, amely az általa megjelölt mértékű vállalkozói díjra vonatkozó megállapodást tartalmaz. Az I. rendű felperes ellenkérelmére három oldal terjedelmű előkészítő iratban reflektált. Az I. rendű felperes az I. rendű alperes határozatának felülvizsgálatát kezdeményezte, kérve annak megváltoztatását, a jogsértés megállapításának és a bírság kiszabásának a mellőzését, másodlagosan a bírság mellőzését vagy mérséklését. Az I. rendű alperes a kereseti kérelemre ellenkérelmet terjesztett elő, amelynek terjedelme öt oldal volt. Az I. rendű felperes előkészítő iratára további három oldal terjedelemben nyilatkozatot tett az elsőfokú bíróság által tartott két tárgyaláson, valamint a határozathirdetésen személyesen nem jelent meg. Az elsőfokú bíróság az I. rendű felperes keresetét elutasította, az I. rendű felperes és a III. rendű alperes között 2014. október 31-én kelt szerződést a megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal érvényessé nyilvánította és a szerződő felekkel szemben 1 millió forint bírságot szabott ki, amelynek megfizetésére őket egyetemlegesen kötelezte a Magyar Államkincstár 10032000-01483013-00000000 előirányzat-felhasználási keretszámlára. Ugyancsak egyetemlegesen kötelezte az I. rendű felperest és a III. rendű alperest az I. rendű alperes javára 200 000 forint perköltség megfizetésére, továbbá rendelkezett 21 000 forint, valamint 1 410 000 forint kereseti illeték megfizetésére kötelezésről, utóbbi kötelezettség az I. rendű felperest és a III. rendű alperest ugyancsak egyetemlegesen terheli. Megállapította, hogy az I. rendű alperes helytállóan értékelte a rendkívüli sürgősség feltételei fennállásának a hiányát, míg a bírság kiszabása körében határozata megfelelt a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. -ában foglalt követelményeknek. A Kbt. 127. (1) bekezdés b) pontja, (3) bekezdése, valamint a 164. (1); (4) és (5) bekezdése szerint döntött a szerződés érvényességéről. Fennállónak találta a Kbt. 127. (3) bekezdésében írt indokokat, a felperes alapvető közszolgáltatásokért felelős szervezet, így közérdek fűződik az egyébként jogszabálysértően megkötött szerződés érvényessé nyilvánításához. A bírság összegének meghatározása során figyelembe vette, hogy az I. rendű felperes olyan közszolgáltató cég, amelynek tevékenysége a lakosság ellátása szempontjából nélkülözhetetlen, továbbá figyelembe vette a jogsértésnek a közbeszerzési eljárást lezáró döntésre gyakorolt befolyását, így a maximálisan kiszabható 15%-os bírsággal szemben a közbeszerzési szerződés értékének 5%-ában állapította meg annak összegét. 3
Az elsőfokú bíróság ítéletének a bírság egyetemleges megfizetésére kötelező, a perköltség mértékét meghatározó és az 1 410 000 forint kereseti illetékre vonatkozó része ellen fellebbezést az I. rendű felperes és a III. rendű alperes közösen terjesztett elő. Álláspontjuk szerint a bírság III. rendű felperessel szembeni kiszabásának és ezzel összefüggésben az egyetemleges fizetésre kötelezésnek nincs jogi alapja, erre nézve releváns jogszabályhelyet sem az I. rendű alperes, sem a bíróság az ítéletében nem jelölt meg. A Kbt.-nek a 164. (5) bekezdéséhez fűzött indokolása szerint a bíróság által kiszabásra kerülő bírság a 2007/66/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv) rendelkezéseivel összhangban álló alternatív szankció a szerződés érvényessé nyilvánítása esetére. Az irányelv 2e. cikk (2) bekezdése az alternatív szankciót az ajánlatkérővel szemben kiszabott bírságként nevesíti, a szerződést kötő másik féllel szembeni bírságolás lehetőségére az irányelv nem utal. A fellebbezők e körben több elsőfokú jogerős ítéletre hivatkoztak, melyek a fellebbezési állásponttal azonos döntést tartalmaznak. A 200 000 forint perköltség megfizetésre kötelező rendelkezést azért kifogásolták, mert a perköltség mértéke eltúlzott, a jogi képviseletet ellátó jogtanácsos a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM.r.) alapján az ügyvédi megbízási, szerződésben kikötött megbízási díjról, valamint indokolt készkiadásokról nyilatkozatot tenni nem tud, ezért a kialakult gyakorlat szerint a bíróságok a jogtanácsos munkadíját a ténylegesen elvégzett tevékenységgel arányban állapítják meg. Jelen ügyben az I. rendű alperes jogi képviselőjének tevékenysége kizárólag rövid, a korábbi álláspontját lényegében megismétlő, a hasonló jellegű ügyek sablonjain alapuló írásbeli beadványok benyújtására korlátozódott, a bírósági tárgyalásokon személyesen nem vett részt. A pertárgyérték meg nem határozható mértékű, ezért az sem indokol ilyen nagy összegű perköltséget. Megítélésük szerint az 1 410 000 forint mértékű kereseti illeték kiszabásának nincsen jogi alapja. Egyesített perben hozott döntést az elsőfokú bíróság a Pp. XX. fejezete alapján közigazgatási perként lefolytatva az eljárást, ekként a közigazgatási perekre irányadó, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. (3) bekezdése szerinti tételes összegeket kell alapul venni. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően kiszámított kereseti illeték megfizetésére kötelező döntést hozott az ítéletében. Az ítélet indokolásában is kizárólag erre hivatkozik, így nem állapítható meg, 4
hogy a további illeték megfizetését mire alapozta. Amennyiben a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti részt külön kellene kezelni az illeték megállapítása szempontjából, az illeték helyes összege akkor sem lehetne a kirótt mértékű, mivel az Itv. 39. (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy a polgári peres eljárásban az illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, amely álláspontjuk szerint nem határozható meg. Az I. rendű alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak fellebbezett részében, kérve egyben az I. rendű felperes és III. rendű alperes kötelezését perköltségének viselésére. Arra hivatkozott, hogy a Kbt. 164. -a alkalmazásával ugyan, de alapvetően az érvénytelenségi perekre vonatkozó polgári jogi szabályok alapján jár el a bíróság. Sem a Kbt. 164. -a, sem más Kbt. rendelkezés nem mondja azt, hogy bírságot csak és kizárólag az ajánlatkérővel szemben kellene kiszabnia a bíróságnak. Az irányelv pedig csak azokat az elérendő célokat határozza meg, amelyet a tagállamoknak figyelembe kell venniük a jogalkotásuk során, azonban ez nem jelenti azt, hogy a nemzeti jogban csak és kizárólag az irányelvben meghatározott rendelkezések szerepelhetnek. Vitatta, hogy sablon szövegű beadványokat szerkesztett volna, pernyertes lett, a javára megállapított perköltség nem eltúlzott, az a korábbi bírósági gyakorlat volt tarthatatlan, amely 5 000 és 20 000 forint közötti összeget megállapítását tartotta indokoltnak az alperes részére. A fellebbezés részben alapos. A Kbt. 127. (1) bekezdés b) pontja szerint semmis a Kbt. hatálya alá tartozó szerződés, ha hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás eredményeként úgy kötötték meg, hogy nem álltak fenn a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazhatóságának a feltételei. Az I. rendű alperes határozatában az I. rendű felperes terhére állapított meg jogsértést, amely jogsértés a Kbt. 127. (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisséget eredményez, ez okból a Kbt. 164. (1) bekezdése szerinti polgári pert kezdeményezett. Figyelemmel arra, hogy az I. rendű felperes a közbeszerzési határozat felülvizsgálata iránti közigazgatási pert indított, az elsőfokú bíróság a Kbt. 164. (6) bekezdése alapján a két pert egyesítette. Az egyesítés azonban sem a perköltség, sem a kereseti illeték meghatározásának szempontjából nem jelenti azt, hogy az egyesített pert egy, a kizárólagos illetékességet meghatározó Kbt. 164. (6) bekezdése szerinti előírás alapján, közigazgatási pernek kell tekinteni. Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor a költségek viselésére vonatkozó rendelkezéseknél a két kereseti kérelemre külön-külön figyelemmel volt, szem előtt tartva, hogy 5
egyfelől egy közigazgatási pert, másfelől egy polgári pert kezdeményező keresetlevelet kellett törvényi előírás folytán egy eljárásban, a közigazgatási perekre irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával tárgyalnia. Helyesen rögzítette a közigazgatási per felülvizsgálatára vonatkozó részében az illeték meghatározásának szabályait, - ezt a fellebbezők sem vitatták - ezért azt a másodfokú bíróság nem ismétli. Elmulasztotta ugyanakkor az általa helyesen számított polgári peres eljárási rész illetéke megállapításának szabályait rögzíteni. A polgári perre tartozó rész pertárgy értéke - lévén a szerződés érvényességének a vizsgálata a per tárgya - a szerződéses érték, amely 23 500 000 forint, erre az alperes is helyesen hivatkozott. A Pp. 24. (1) bekezdése szerint ugyanis a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés, vagy más jog értéke irányadó. Az Itv. 39. (1) bekezdése szerint a polgári peres eljárásban az illeték alapja - ha a törvény másként nem rendelkezik - az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke. A 42. (1) bekezdés a) pontjának megfelelően az ily módon meghatározott illetékalap után kellett az illeték mértékét meghatározni, amely az illetékalap 6%-a, vagyis 1 410 000 forint. Az elsőfokú bíróság ezért az illeték mértékét a szerződés érvénytelensége tárgyában előterjesztett kereseti kérelemmel érvényesíteni kívánt követelés alapján a fenti kiegészítéssel helytállóan határozta meg. APp. 75. (1) bekezdése szerint a perköltség mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel. A Pp. 78. (1) bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. A (2) bekezdés a bíróság kötelezettségévé teszi, hogy a perköltség felől hivatalból határozzon kivéve, ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában a határozathozatal mellőzését kéri. A perben mind a két kereseti kérelem vonatkozásában az I. rendű alperes pernyertesnek tekintendő. A pernyertességére figyelemmel őt perköltség illeti meg, a felmerült perköltség a jogi képviselettel járó munkadíj. A Pp. 79. (1) bekezdése alapján a bíróság a perköltség összegét a fél által előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg. Az IM.r. 1. (1) bekezdése szerint a rendelet rendelkezéseit a polgári eljárásban pernyertes felet képviselő ügyvéd munkadíjának és készkiadásainak megállapítása során kell alkalmazni. A jogtanácsos képviseleti díját az ügyvéd munkadíjával azonos szempontok szerint kell megállapítani. Díjmegállapodás hiányában az IM.r. 3. 6
rendelkezései az irányadók. Az előírások a pertárgy értékhez igazodóan határozzák meg a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét. A 3. (2) bekezdés b) pontja szerint a szerződéses érték alapulvételével az I. rendű alperest minimálisan 110 000 forint, maximálisan 875 000 forint díj illethette volna, a bíróság a (6) bekezdésre figyelemmel indokolt esetben a munkadíjat mérsékelheti, vagy felemelheti. A pertárgyérték a mérlegelésnek csak az egyik szempontja. A bíróság a jogvita bonyolultságát, a képviseleti munka igényességét, a tárgyaláson való részvételt, az előkészítő iratok számát, terjedelmét és egyéb, olyan szempontokat, amelyek az adott per egyedi sajátosságait meghátározzák, vehet figyelembe. Az elsőfokú bíróság a mérlegelési kötelezettségének eleget tett, valamennyi, a perben lehetségesen releváns körülményt értékelt. Az I. rendű felperes és a III. rendű alperes tévesen hivatkozott mindkét kereseti kérelmet illetően a meg nem határozható pertárgyértékre, az csak az egyik, a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti eljárással összefüggésben számításba vehető, míg a polgári perre tartozó kereseti kérelem sikere az I. rendű alperes javára a fentiek szerinti munkadíj számítást indokolja. Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes által a közigazgatási perben előterjesztett ellenkérelem, illetőleg előkészítő irat tartalmát, terjedelmét, a tárgyaláson való részvétel hiányát, ugyanakkor a polgári peres eljárást kezdeményező keresetlevél és az abban az eljárásrészben elkészített előkészítő irat tartalmát, terjedelmét, figyelemmel a kétféle pertárgyértékre is, megfelelő súllyal mérlegelte. Az a körülmény, hogy az I. rendű alperes a határozati érveit a peres eljárás során fenntartotta, a szerződés érvénytelenségére vonatkozó kereseti érvelése is az eljárás sajátosságaiból fakadóan azon alapul, továbbá azonos ügytípusokban, hasonló érvrendszer jelenik meg a hatóság részéről, nem teszi indokolatlanná a ténylegesen elvégzett munka értékelését. A munkadíj összegszerűségének meghatározásakor az egyesített perben a kétféle módon számítandó pertárgy értékhez igazodó munkadíj lehetséges minimum és maximum értékeinek szem előtt tartásával éppen e szempontok szerint helyesen határozta meg az. elsőfokú bíróság az I. rendű alperesnek járó perköltség mértékét, ami eltúlzottnak nem tekinthető. A perköltség viselést illetően az elsőfokú bíróság helyesen döntött, az I. rendű alperesnek járó perköltség mértéke nagyobb részt a polgári per által meghatározott, a szerződő felek perben állása kötelező, közöttük a Pp. 51. a) pontja szerinti pertársaság keletkezik, a semmisség ítéleti következményeként a 7
szerződés érvényességére vonatkozó döntés jogi hatásait mindkét szerződő félnek viselnie kell. Tévesen marasztalta az elsőfokú bíróság ugyanakkor egyetemlegesen mindkét szerződő felet a Kbt. 164. (5) bekezdése szerinti, az érvénytelenség hiányának megállapítása törvényi következményét jelentő bírság szankcióban az alábbi indokok miatt. A Kbt. alanyi hatálya alá tartozó szervezetek a Kbt. szabályai szerint kötelesek lefolytatni megadott tárgyú és értékű beszerzéseiket a közpénzek ésszerű és hatékony felhasználása, nyilvános ellenőrizhetősége, a verseny biztosítása érdekében. A törvényi cél megvalósításának elősegítéseként kerültek átültetésre azok a közösségi szabályok, amelyek azoknak a szerződéseknek az elkerülésére, illetve reparálhatóságára tartalmaznak megoldásokat, melyek a közpénzek felhasználásával, de az arra alkotott törvény egyes előírásainak megsértésével jönnének, vagy jöttek létre. így került sor a szerződéskötési moratórium bevezetésére, illetve egyes, a Kbt. szabályait sértő módon megkötött szerződés semmisségének törvényi kimondására és a bíróság előtti megtámadás előírására. E jogsértések jellemzően olyan, a Kbt. alanyi hatálya alá tartozó szervezet döntésének, vagy döntéseinek következményeként megkötött szerződésből fakadnak, amely döntésekre a szerződésben résztvevő gazdasági szereplőnek semmilyen ráhatása nincs. A közbeszerzési eljárás mellőzése, a kivételesen választható, hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás lefolytatása ilyen, az ajánlatkérő részéről megvalósuló jogsértés lehet. A szerződéskötési moratórium megsértése ez alól a lehetséges kivétel, ez esetben is azonban mindenképpen egyedileg kell megvizsgálni a Kbt. 124. előírásainak betartását. Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a Kbt. nem szabályozza, kit terhel a bírság. A bírság szankció célját tekintve azonban a Kbt. alanyi hatálya alá tartozókat hivatott a jogkövető magatartásra szorítani, amely a Kbt. előírásainak betartását kell jelentse. Helyesen hivatkozott az I. rendű felperes a törvényi indokolásra, amely a Kbt. 164. (5) bekezdését összhangban az irányelv rendelkezéseivel említi. Utóbbi az alternatív szankció címzettjeként az ajánlatkérőt nevesíti azzal, hogy a tagállamok széles mérlegelési jogkört ruházhatnak a jogorvoslati szervre a tekintetben, hogy valamennyi lényeges tényezőt figyelembe vegyenek, ideértve a jogsértés súlyosságát, az ajánlatkérő magatartását, a szerződés hatályban maradásának mértékét. A polgári per az I. rendű felperes terhére határozatban megállapított jogsértés következménye, a III. rendű alperesnek a tárgyalásos eljárás kiválasztásában, azoknak a körülményeknek az előidézésében, amely az 8
ajánlatkérőt a rendkívüli sürgősség megállapítására vezette, semmilyen ráhatása nem volt, erre az I. rendű alperes sem hivatkozott. A III. rendű alperes döntési kompetenciája a szerződés megkötésére korlátozódott. Tévesen hivatkozott az I. rendű alperes arra, hogy pusztán a szerződő felek közötti kötelmi jogviszony az egyetemleges marasztalás alapja lehet. A bírság ugyanis éppen nem a kötelmi jogviszony sajátja, az kizárólag a Kbt. speciális előírásaiból fakad, a szerződésben nem szereplő harmadik személy, a hatóság kényszeríti ki azt, az által, hogy törvényi kötelezettsége áll fenn a szerződő felek között létrejött kötelmi jogviszonyba kívülről beavatkozni függetlenül attól, hogy a szerződésben szereplő felek között van-e jogvita, vagy sem. A jogsértés szankciója egyfelől a szerződés Kbt. 127. szerinti semmissége, amelynek sajátos, a Kbt. szerinti érvénytelenségi per a következménye, ez a szerződő feleket egyaránt sújtja, másfelől bírságot kell kiszabni, amely a tényleges jogsértőt kell sújtsa. A közbeszerzési határozat szerint a jogsértő az ajánlatkérő volt, a perben nem merült fel olyan adat, amely ehhez képest az ajánlatkérővel szerződő, az eljárásfajta választására ráhatással nem bíró gazdasági szereplővel szemben is indokolt volna bírság szankciót. E szankció sajátja a büntetési jelleg, az az egyetemlegességgel nem összeegyeztethető. Egyetemleges marasztalás esetén a követelés teljes összege bármelyik kötelezettől követelhető, a teljesítésből eredően pedig a marasztaltaknak egymás között keletkezhet elszámolási igényük. Ez okból abban az esetben, ha mindkét szerződő féllel szemben indokolt lett volna bírság kiszabása, akkor is külön-külön, a bírság összegszerűségét a jogsértő magatartásához igazodóan mérlegelve kellett volna arról dönteni. Az I. rendű alperes egyetemleges marasztalásra irányuló kereseti kérelme ezért mindkét okból megalapozatlan volt. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Pp. 253. (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét, annak fellebbezett részében, a rendelkező rész szerint, részben megváltoztatta, egyebekben pedig helybenhagyta. A bírság megfizetésére vonatkozó, az elsőfokú ítéletben foglaltakat megváltoztató rendelkezés - a végrehajthatóságot biztosító egyértelmű törvényi előírás hiányában - a kialakított bírósági gyakorlatnak megfelelően, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, valamint a Fővárosi Törvényszék elnöke legutolsó, a tárgyban kiadott átirata szerint történt. A fellebbezés sikeréhez igazodóan a Pp. 81. (1) bekezdése alapján rendelkezett a másodfokú bíróság a perköltség viseléséről, és a fellebbezett értékekhez igazodó feljegyzett fellebbezési illetéket is ennek megfelelően osztotta meg a 9
felek között, a fellebbezést előterjesztők egyetemleges marasztalása a perköltség viselésére vonatkozó fellebbezési érvek ellenében érdemben kifejtettek szerint történt az Itv. 39. (1) és a 46. (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. (2) bekezdése és 14. -a alapján. Budapest, 2016. február 24. napján Dr.Sára Katalin s.k. előadó, a tanács elnöke, Dr.Szőke Mária s.k. bíró, Dr.Páldy Zsuzsanna s.k. bíró, 10