A genolektus (genderlect) elméletéhez Áldott vagy Te, Örök Istenünk, a Világ Ura, aki nem nőnek teremtettél engem. 1 A női és a férfi nyelvváltozatok különbsége iránt régóta létezik tudományos érdeklődés, vö. Jespersen (1922: 237 254) és Bodine (1975a). A kutatás kezdetben a nemek szerint rendszeresen elkülönülő, de a férfiak és nők biológiai különbségeivel közvetlenül nem magyarázható változatok, azaz a genolektusok (angol genderlect) vizsgálatára szorítkozott. Bár a szakirodalomban előfordulnak ilyen állítások, valójában nem tudunk olyan genolektusról, amely az egyik nem kizárólagos tulajdona lenne: azaz a férfiak és nők valószínűleg azért nem értik egymást, mert mindenütt ugyanazon a nyelven beszélnek. A genolektusok egyes elemei viszont lehetnek mind kizárólagos, mind preferenciális jellegűek. Kizárólagos választás például a japánban férfinyelvi ore én, illetve a női nyelvi atashi én névmások használata. Preferenciális választás viszont a partikula használata a Iku zo Megyek mondatban: a zo partikulát ugyan főként férfiak használják, de női beszélőknél is előfordul. Az 1970-es évek elején a nemek szerint eltérő nyelvhasználat kutatásának két új témája jelenik meg: a női és férfi diskurzusstratégiák és a nemi diszkrimináció, azaz a szexizmus nyelvi vizsgálata. Mielőtt a nyelv és nemiség három alapvető témakörének tehát a szexizmus, a diskurzusstratégiák és a genolektusok tárgyalására térnénk, meg kell említeni, hogy a nem szó három különböző dologra utal. 2 Van természetes (biológiai) nem: női nem, férfi nem (angol: sex), másrészt sok nyelvben létezik nyelvtani nem, azaz pl. hímnemű és nőnemű szavak eltérő ragozási és egyeztetési kategóriáikkal: nőnemű a francia la lune és hímnemű német der Mond hold (angol: gender). A ragozási-egyeztetési osztály értelmében vett nem sokszor nem a szexuson alapuló kategória, hanem az élő/élettelen ellentét vagy a jelölt tárgy fizikai alakja határozza meg (Corbett 1991). A tamilban az emberek és az istenek természetes nemük szerint nyelvtanilag hímneműek vagy nőneműek, minden egyéb semleges. Egy másik dravida nyelvben a kolamiban a hímnemű ember, az ausztrál diyariban pedig a nőnemű élőlény névszói kategóriája áll szemben minden egyébbel. Az odzsibvé (Ojibwa) egy algonkin indián nyelv az élő 1 A zsidó férfiak reggeli imája.oberlander B. Sámson fohásza. Budapest: Chábád Lubavics, 1998, 104. 2 A magyar nem szó jelentése a Halotti beszédben fajta, nemzetség. Más használatára a 18. század előtt nincs adat. A latin genus eredeti jelentése származás, nemzetség. A nyelvtani nem jelentéshez: Varro De Lingua Latina X. 22. Hasonló a német Geschlecht nem története (< középfelnémet geslähte törzs, nemzetség; tulajdonság < ófelnémet gislahti (vö. modern nachschlagen, nacharten). A genus származéka a francia (gendre >) genre és az angol gender (eredetileg: fajta, vö. Hamlet 4.7.18, Othello 1.3.326).
és élettelen kategóriát különbözteti meg. Az előbbibe esik minden, aminek ereje van, így a csillag, a pipa és a legenda is. Az ausztrál dyirbal nyelvben négy osztály (nyelvtani nem) van: hímnemű élőlények, nőnemű emberi lények, ehető dolgok a hús és gyümölcs kivételével, valamint egyéb létezők (Dixon 1972). A névszói kategorizációhoz vö. Craig (1986). Harmadik jelentésében a nem szó a társadalmi beilleszkedés során elsajátított nemi identitást jelöli, amelynek angol neve szintén gender (oroszul ebben a jelentésben vették át a гендер szót: http://www.owl.ru/gender/010.htm). A magyar nem szót erre a jelentésre célszerű lefoglalni, és ezzel szembeállítani a természetes nem és nyelvtani nem kifejezéseket. A nem szó alapértelmezése egyébként véleményem szerint társadalmi nem, de aki ezt másként gondolja, illetve a szó értelmezését egyértelművé kívánja tenni, legtöbbször a dzsender (gender) terminust használja. A nemek közötti nyelvi eltéréseket részben biológiai okokkal lehet magyarázni: léteznek kognitív és anatómiai különbségek (Rosenkrantz & al. 1968, Halpern [1986] 2000, Williams & Best 1990, Caplan & al. 1997, Unterbeck & Rissanen 1999). Így magyarázható, hogy a nők magasabb hangon beszélnek, mint a férfiak (Titze 1989, Henton 1995), 3 hogy az anyanyelv elsajátításában a lánygyermekek gyorsabbak a fiúknál és hogy kevésbé hajlamosak a dyslexiára. A biológiai adottságok azonban nyilvánvalóan a kulturális környezettől függően formálódnak (Smith 1979, Coates [1986] 1993: 143 167). A nemek szerinti eltérő nyelvhasználat létrejöttében szerepet játszó (vélhetően) biológiai tényezőket már csak a tanulás és a szocializáció által átalakított formájukban ismerjük. Már Margaret Mead (1901 1978) összehasonlító antropológiai elemzései is igazolták, hogy az ún. férfi és női tulajdonságok alapvetően nem biológiai, hanem társadalmi eredetűek (Mead 1935: 279; 1949). Még ha tudjuk is, hogy a női nem mindenütt marginalizált és a férfinemhez, a normálishoz képest jelölt kategória, aligha érthető, hogy a lenézés időről időre megvetéssé, sőt olykor gyűlöletté fokozódik. Hésziodosznál (Munkák és Napok 53 105) Pandora, az első nő szabadítja ki a szelencébe zárt betegségeket és bajokat. Platón szerint (Timaiosz 91a-e) madárként születnek újjá azok a férfiak, akik könnyelműen éltek, azokból, akikben nem volt hajlandóság a filozófia iránt földön járó vadállatok lesznek, azok pedig, akik gyáván és becstelenül éltek új életükben nőkké válnak. Tu es janua Diaboli Te vagy a Sátán kapuja szólítja meg a nőt, az eredendő bűn okát Tertullianus egyházatya a De cultu feminarum (A női viseletről) c. művében. Japánban a 3 A frekvenciaátlagok arányai 1:1,5 fölött vannak a magyarban, a lengyelben vagy az angolban. A japán férfi és női beszéd frekvenciaátlagainak aránya jóval 1:2 fölött van, amit nem lehet egyszerűen anatómiailag magyarázni. Bizonyos sajátos stílusokban 400 Hz fölötti frekvenciák is gyakoriak. A japán áruházi liftkezelő nők beszédstílusát lehet itt példaként említeni, akiket külön tréner tanít meg magas hangon csicseregve és sajátos intonációval beszélni (Loveday 1981, van Bezooijen 1995).
nők belépési tilalma ( 女 人 禁 制 nyonin-kinsei) nemcsak a shinto vallás helyeire vonatkozik, hanem a halászhajókra is, mert a hajószellem (funadama) nem tűri a nőket (Ackroyd 1959, Segawa 1963, Morrell 1980, Nakamura 1983, Takemi 1983, Grapard 1991). Egy konfuciánus tudós, Kaibara Ekken 貝 原 益 軒 szövege alapján szerkesztett japán nőnevelési tankönyv, a Nőknek szóló nagy tanítás ( 女 大 学 Onna daigaku, 1716) szerint a női természet öt baja az önfejűség, a rosszindulat, a pletykálkodás, az irigység és az ostobaság. Ezek tízből hét vagy nyolc nőben megvannak: ezért aztán a nő alá van rendelve a férfinak. A női önvizsgálat és önbírálat folytatja fejtegetését a tudós valamelyest gyógyír lehet erre, de az alapvető bajnak, az ostobaságnak oka az, hogy a nő lényege a yin princípium, vagyis az éjszaka és sötétség, míg a férfié a yang, a tisztaság és világosság. 4 Egy időben a jó családból való fiatal lányok nevelésének része volt az, hogy Kaibara Ekken művéből hosszabb passzusokat memorizáltak. Az európai kultúrában az ilyesféle együgyű, de mélyen átélt férfisovinizmussal és nőgyűlölettel ellentétes, ún. lovagi attitűd is létezik. Valójában persze a női nem megvetése és lealacsonyítása, illetve istenítése és piedesztálra emelése ugyanannak az értetlenségnek a megnyilvánulása (Bloch 1991, Bloch & Ferguson 1989). A sexism szó az angolban a racism fajgyűlölet mintájára jött létre és terjedt el az 1960-as években. Hasonló módon képzett az ageism életkor szerinti diszkrimináció kifejezés. Angolul a sexism szóhoz hasonló értelemben használatos a gender bias kifejezés is (Cannon & Roberson 1985). A szexizmus és a női nyelv kutatásához: Vetterling-Braggin (1981), Swann & al. (1999), német: Pusch (1984), Trömel-Plötz (1982), Hellinger (1990), Frank (1992), Heilmann (1995), Breiner (1996), Sieburg (1997); francia: Yaguello (1978, 1989), Labrosse (1996); spanyol: Suardiaz (1973/2002), Calero Fernández (1999); orosz: Mamonova (1989), Tafel (1997); japán: Cherry (1987), kínai: [Tang] (1988), Tan (1990). Az Amerikai Pszichológiai Szövetség irányelvei: http://www.apa.udel.edu/apa/publications/texts/nonsexist.html, az Amerikai Nyelvészeti 4 Eme veretes szöveg eredetije (http://www.lib.nakamura-u.ac.jp/kaibara/doji/index.htm): をよそ 婦 人 の 心 ざまの 悪 しき 病 は 和 順 ならざると いかりうらむると 人 をそしると 物 妬 むと 不 智 な るとにあり 凡 そ 此 五 の 病 は 婦 人 に 十 人 に 七 八 は 必 ずあり 是 婦 人 の 男 子 に 及 ばざる 所 也 みづからかへり 見 戒 めて あらため 去 べし 此 五 の 病 の 内 にて ことさら 不 知 をおもしとす 不 知 なる 故 に 五 の 病 をこる 婦 女 は 陰 性 なり 陰 は 夜 に 属 してくらし 故 に 女 子 は 男 子 に くらぶるに 智 すくなくして 目 の 前 なる しかるべき 理 をも 知 らず 又 人 のそしるべき 事 をわきまへず わが 身 わが 夫 わが 子 の わざはひとなるべき 事 を 知 らず つみもなき 人 を うらみいかり あるは のろ( 呪 )ひとこ( 詛 )ひ 人 をにくみて わが 身 ひとりたてんと 思 へど 人 ににくまれ うとまれて 皆 わが 身 のあだ( 仇 )となる 事 を 知 らず いとはかなく( 果 敢 )あさま し 子 を 愛 すといへど 姑 息 し 義 方 の 教 えを 知 らず 私 愛 ふかくして かへりて 子 をそこな ふ かくおろかなるゆへ 年 既 に 長 じて 後 は 善 き 道 を 以 って 教 え さとらしめがたし 只 其 はなはだしきをおさへ 戒 むべし 事 ごとに 道 理 を 以 って せめがたし 故 に 女 子 は こと に 幼 き 時 より 早 く 善 き 道 を 教 え 悪 しきわざを 戒 め ならはしむべからず
Társaság Guidelines for Nonsexist Usage c. határozata (http://www.lsadc.org/) és T. A. van Dijk: http://www.discourse-in-society.org/bibliography%20sexism.htm. Tudományos probléma-e a nyelvi szexizmus? A nyelv tükrözi a diszkriminációt és többé-kevésbé észrevétlenül újratermeli azt. A nyelvben tetten érhető diszkrimináció elleni küzdelem nem a nyelvészet feladata, de az nem lehet vitás, hogy a szexizmus jelenségének szociolingvisztikai elemzése legitim tudományos probléma. Számos tanácsadó munka is foglalkozik a szexizmusmentes nyelvhasználattal (pl. az angolhoz: Miller & Swift 1976/1988, Persing 1983, Maggio 1987, 1991; King & al. 1991). Miféle nyelvi distinkciók alakulnak a társadalmi nyelvhasználatban szexizmussá, nyelvi diszkriminációvá? Olyan szópárokban, mint színész/színésznő, költő/költőnő, orvos/orvosnő, szerző/szerzőnő a nőneműsített változat a jelölt, a kiinduló hímnemű alak a jelöletlen: csak ehhez képest létezik a női forma, amelynek használata legtöbbször kisebb szakértelmet, teljesítményt és értéket implikál. 5 A magyar profi/professzionális, az angol professional és a japán kurōto 玄 人 hozzáértő jelentése férfi esetében egyértelmű, nő esetében viszont a prostituált jelentés ugyanilyen kézenfevő. Az érett férfi, a beérett tehetség japánul kareta 枯 れた, de ugyanez a szó nőre mondva mást jelent: hervadt, öreg. Ezzel párhuzamba állítható az olyasféle angol szópárok női változatának a pejoratív jelentésváltozása, mint pl. master gazda, úr, de mistress a feleség mellett (ki)tartott nő, bachelor agglegény, de spinster vénlány, illetve a host házigazda, amelynek párja a hostess jelentése szokásos esetben nem háziasszony, hanem valami más, pl. szállodában vagy bárban dolgozó női alkalmazott, konzumnő. Az angol nurse ápolónő szó elé felesleges kitenni a female női jelzőt, hiszen a jelöletlen eset a kórházban a nővérke, vö. viszont male nurse férfi ápoló, míg a doctor szó tipikusan férfiakra utal, a woman/lady doctor orvosnő a speciális (jelölt) eset. Amikor az 1970-es években azt kezdték szorgalmazni, hogy az angolban a részrehajló man ember, férfi szót tartalmazó kifejezéseket módosítsák, még a vérmes feministák sem képzelték azt, hogy ezáltal egycsapásra meg lehet szüntetni a diszkriminációt jelző nyelvi féloldalasságot, illetve azokat a torz jelöltségi viszonyokat, amelyeket a nyelv konzervál. A javasolt módosítások némelyike egyébként gyorsan elterjedt, pl. chairman chairperson (chair) elnök, 6 fireman firefighter (fireperson) tűzoltó, freshman first-year student elsőéves, mailman mail carrier postás, mankind humankind, humanity emberiség, mások viszont ma is 5 Japánul a Uchi no kaisha wa takusan no onna wo hoshigatte iru A cégünknek sok nőre van szüksége mondat mulatságos, mert az onna nő szó szexuális konnotációt idéz fel (nem így az otoko férfi!). 6 A Madam Chairman megszólítást sok angol anyanyelvű használja.
ritkák vagy tréfának hatnak, pl. weatherman weatherperson meteorológus (a tévében) vagy clergyman clergyperson egyházi személy, waiter/waitress server felszolgáló (Bebout 1995). Lehet, hogy az ember értelemben általánosított, de valójában férfi jelentésű szó helyettesítése a semleges személy jelentésűvel hozzájárul bizonyos sztereotípiák jobblétre szenderüléséhez, de tudnunk kell, hogy az ellenfél végül is nem a szó, hanem a jelöltségi konvenció. Az Új Magyar Tájszótárban olvasom: Vót nekik két gyerëkik: ëgy gyerëk mëg ëgy lyány (2: 743). A magyar nyelvjárásokban a gyerek, illetve a köznyelvben az ember nem vonatkozik kifejezetten nőnemű személyekre, pl.?itt volt egy ember és azt mondta, hogy a férje az osztálytársad volt. Angolul is, magyarul is furcsa a következő mondat:?marie Curie was the first Polish man to receive the Nobel Prize in physics?marie Curie volt az első lengyel ember, aki fizikai Nobel-díjat kapott. A férfi és az ember jelentésű szavak eltérnek nemcsak magyarul, hanem például görögül (ανηρ és ανθρωπος), vagy latinul (vir és homo) is, de a sztereotípiák szempontjából mellékes, hogy ezekben a nyelvekben az ember/férfi distinkció világos, míg az angol man esetében ez összemosódik. Sok nyelvben ismert jelenség az, hogy a nem szempontjából jelöletlen esetben a névmási egyeztetés hímnemű lesz. 7 Hímnemű például a franciában az a melléknév, amely egyszerre vonatkozik egy nyelvtanilag hímnemű és egy nőnemű főnévre (un père et une mère excellents egy nagyszerű apa és anya ). 8 Az angolban is hímnemű névmás utal vissza ilyen esetben. Sokan minden további nélkül elfogadják, hogy az angol Every student must pay his tuition fee Minden diáknak be kell fizetnie a tandíját mondatban hímnemű birtokos névmás szerepelhet akkor is, ha történetesen férfiakra és nőkre is vonatkozik. Kivétel persze, ha a hímneműekre való vonatkozás kizárt, pl.?everyone in New York State is entitled to an abortion if he wants it New York államban mindenkinek joga van az abortuszhoz, ha (ő, hímnemű) igényli (Waugh 1982: 305). Ritka a nyelvekben a semleges értelmű nyelvtani nőneműség, bár nem példátlan. A modern héberben a Lispor ad eser! Számolj el tízig! mondatban nőnemű számnév áll (*Lispor ad asara! lenne hímnemben). Számláláskor is a nőnem használatos: Achat, shtayim, shalosh Egy, kettő, három,... (nem pedig *Echad, shnayim, shlosha...). 9 A semleges értelmű hímnem ellen a feministák felvették a harcot, mondván, hogy az ilyen nyelvhasználat erősíti a nők marginalizációját mintegy láthatatlanná téve őket. 7 Talán ez is magyarázza, hogy a korpuszokban sokkal gyakoribbak a hímnemű névmások, mint a nőneműek (vö. Corbett 1991: 221). 8 A latinban is van ilyen egyeztetés, pl. Quam pridem pater mihi et mater mortui essent milyen rég halottak már apám és anyám, bár néha semleges alak is lehetséges (Kühner & Stegmann 1955: 44 52). 9 Dixon (1992: 87 88) említi az Amazonas mentén beszélt madi nyelvet, ahol nőnemű alakot kell egyeztetni többes számban az élőlényeket jelölő hímnemű főnevekhez és az 1. és 2. sz. névmásokhoz.
Két megoldást is javasoltak azok, akik ezzel a helyzettel nem akartak megbékélni. 10 Az egyik egy mesterséges epicén, azaz közös nemű névmás megalkotása volt: a 19. századtól kezdve több javaslat született, de az eddigi nyelvújító ötletek nem bizonyultak sikeresnek. A másik megoldás a mondat átfogalmazása: Ask anyone and he will tell you Ask anyone and they will tell you 11 ~ Ask anyone and he or she will tell you stb. Kérdezz meg bárkit és megmondja. A névmások háborúja azonban valójában nem a névmásokért folyik bár talán van olyan nyelvész vagy feminista, aki ezt képzeli. Az igazi cél a nyelvi diszkrimináció létezésének tudatosítása, a problémára való odafigyelés kialakítása. Ez a consciousness-raising pedig sikeres, mert egyre több írástudó figyel oda arra, hogy kerülje a második nemet 12 semmibe vevő, sértő fogalmazásmódot. A nyelvhasználat és a nemiség kapcsolatában a második nagy kérdéskört a diskurzusstratégiák és interakció nemek szerint eltérő normái jelentik (Tannen 1993, 1997). A nem szerint helyes nyelvi viselkedést (angol: gender appropriate language behavior) a társadalom tanítja meg nekünk. 13 A nemi szocializáció alapelve igen egyszerű: az erő egyenlőtlen elosztása. A férfiak az erő letéteményesei, ez határozza meg a nemek szerinti diskurzusstratégiákat. Az igazi férfinak mint tudjuk aktív és kompetitív lénynek kell lennie, és irányítania kell a diskurzus menetét (Kramer 1975, Octigan & Niederman 1979, Wetzel 1988, Uchida 1992, Abe 2000). Az erő kisajátításával függ össze, hogy a nők jobban meg tudják a másikat hallgatni: inkább kooperatív mint kompetitív társalgók. Ez magyarázza, hogy a női beszédben az érzelmi (affektív) és a másikkal való szolidaritást jelző elemek száma nagyobb (Leet-Pellegrini 1980, Edelsky & Adams 1990). Tudnunk kell azonban, hogy a női társalgási stílusról szóló sztereotípiák egy részét az empirikus kutatások nem erősítették meg. A konkrét elemzések szerint nem bizonyultak igaznak az olyasféle állítások, hogy a női beszédben gyakoribbak a többértelmű és homályos kifejezések, a tompítás és a bizonytalanság vagy a folyamatos megerősítés igényének jelzései (vö. Lakoff 1973, 1975 és Dubois & Crouch 1975, Brouwer & al. 1979, Johnson 1980). Az empirikus elemzések cáfolják azt is, hogy a nők többet beszélnének, mint a férfiak és főleg lényegtelen dolgokról. A 10 Bodine (1975b), Baron (1981, 1986), Zuber & Reed (1993), Newman (1992, 1996), Livia (2000), illetve a feminista nyelvtervezéshez Pauwels (1998). 11 Ilyen mondatokban a semleges they már a középangolban is használatos volt, a mai amerikai beszélt nyelvben a they egyeztetése egyes számú határozatlan névmással gyakori és a feminizmustól független jelenség, vö. Balhorn (2004) és Haussamen ([1993] 2000) 7. He and They c. fejezete. Köszönöm Leslie Barrattnak, hogy erre a (számomra meglepő) tényre felhívta a figyelmemet. 12 Simone de Beauvoir (1908 1986) Le deuxième sexe c. műve (1949) magyarul Beauvoir (1969). 13 Margaret Thatchernek például, aki az 1980-as években Nagy-Britannia miniszterelnöke volt meg kellett tanulnia férfiasabban, azaz alacsonyabb frekvencia-tarományban és keskenyebb intonációs sávban beszélni. both to lower her average pitch and to reduce her pitch range and to maintain a steady pitch to carry her voice through rather than over the noise. (Romaine 1994: 105).
különneműek párbeszédeiben (ahol a megnyilvánulások időtartama egybevethető) a férfiak jóval többet beszélnek, mint a nők, azaz a férfiak viszik a prímet. Azt, hogy ki milyen fajsúlyú témákról beszél nehéz objektíven és pontosan mérni (Kipers 1987). Bizonyos, hogy sok kultúrában nem tolerálják, ha a férfi ( pipogya módra ) a belső világáról és érzelmeiről beszél. A megszólalás és félbeszakítás jogát az erő elve determinálja: ezt mutatja, hogy azonos neműek közötti diskurzusban a félbeszakítások száma alacsony, de különneműek közötti diskurzusban a férfiak jóval többször szakítják félbe a nőket, mint fordítva (Zimmerman & West 1975, West 1984, James & Clarke 1993). A szakirodalom áttekintéséhez Holmes (1993, 1996), Nordenstam (1992), Gunther (1996), Johnson & Meinhof (1997) és Coates (2003). 14 Mindig azok a közhelyek a legérdekesebbek, amelyek igazak. Ilyen a női nyelv általában vett udvarias voltáról (Holmes 1995) és helyességéről szóló sztereotípia. A nők ritkábban használnak nem sztenderd nyelvi elemeket, illetve durva kifejezéseket. Ez magyarázható a női lélek selymesen finom redőzete alapján is, de talán nem független a nőkre nehezedő külső, szociális nyomástól sem. Az empirikus kutatások igazolták, hogy a nők kevesebb helytelen, stigmatizált formát használnak mint a férfiak, vö. pl. Labov (1966: 288, 1970), Trudgill (1974), Deuchar (1988), Fasold (1990: 92 102), illetve Cicero De Oratore III. 45. Trudgill szerint a nők ezzel bármit is értsen ezen szó által a mester bizonytalan helyzetüket ellensúlyozzák, Fasold szerint pedig alárendelt helyzetük ellen tiltakoznak: szubtilisan és szubliminálisan. A férfiak azért választják az alacsony presztízsű formákat, mert ezek a színtelen és szagtalan sztenderddel szemben rejtett presztízzsel rendelkeznek: humorral, erővel, őszinteséggel és természetességgel. Olyan közösségekben, ahol a nők mozgástere túlterjed a gyáron és a lakóhelyen, a nők inkább megismerik a nyelv választékosabb, társadalmi értékelés szerint jobb változatait (Milroy 1980). Labov (1990, 2001: 293) szerint a nők a regionális normáktól a férfiaknál hajlamosabbak elszakadni, és ugyan a nők az explicit normát (norms that are overtly prescribed) jobban követik a férfiaknál, de a hallgatólagos normától inkább eltérnek. Sok nyelvi változás esetében a nők nyelvhasználata bizonyíthatóan előbb jár, mint a férfiaké, de nem igaz, hogy mindig és mindenütt a nők lennének a nyelvi változás mozgatói (Holmes 1996). A nők szerepe a nyelvi változásban, a nyelvcserében, a közösség eredeti nyelvének megőrzésében attól a társadalmi viszonyrendszertől függ, amelyben élnek. A változás élén járnak a nők sok közösségben, ahol a nyelvcsere társadalmi felemelkedésük, a 14 A nemi sztereotípiák tükröződnek a kínai és japán nevekben, bár az utónév alapján nem mindig lehet tudni a viselője nemét. A kínai 浩 hao hatalmas, a 龍 long sárkány vagy a 耀 yao fény női utónévként nehezen elképzelhető, fiúgyermek pedig nem kapja a 碧 bi jáde, 荷 he lótusz vagy a 婷 ting kecses utónevet (Sung 1981, Lin 1988). Hasonló sztereotípiák jellemzik a japán névadást is.
kötöttségekből való megszabadulás eszköze, de láthatóan nem domináns a szerepük a nyelvhasználat változásában olyan bevándorló közösségekben, ahol a nők feladata az etnikum nyelvi és kulturális folytonosságának őrzése, a gyerekekkel és az idősekkel való törődés, ahol a nők ki sem mozdulnak a közösség szűkebb lakóhelyéről (pl. munkát is legfeljebb az azonos etnikumhoz tartozó nőkkel együtt vállalnak), vö. Johnston (1972), Smolicz & McHarris (1976), Solé (1978), Gal (1978, 1979), Clyne (1991). Harmadik témakörünk a nemek szerint többé-kevésbé elkülönülő nyelvváltozatok, a genolektusok problémája. Feltehetően nincs olyan nyelv, amelyikben nyoma sem lenne valamiféle nemek szerinti nyelvhasználati polarizációnak. Egyes nyelvekben viszont még a ragozás is a beszélő és a hallgató nemétől függ. Ilyen a kurux (kurukh), egy kb. kétmillió ember által beszélt dravida nyelv (Ekka 1972). jövök jössz jöttem jöttél férfi férfinak nő férfinak bardan barday barckan barckay férfi nőnek bardi barcki nő nőnek bar'en bardin bar'an barckin A legrégibb adatolt női nyelv a sumér változata, amelynek a neve emesal (Krecher 1967, Diakonoff 1974: 113 115, Schretter 1990). Ezt beszélik a nők és istennők az epikus szövegekben, illetve ezt használják a szolgák (akik eunuchok voltak). A sumér jelöletlen változatától, az emegirtől az emesal hangtanilag eltér, pl. šaĝan > šaman tart (-ĝ- > -m-), továbbá g- > d-, -g > -b, d- > z-, n- > š-, és a szókészlete is kissé eltérő: EMEGIR EMESAL JELENTÉS ana ta mi(csoda) za-e di te ene du ti gašan nin hölgy en umun úr munus nunus nő gal mal marad Az amerikai nyelvek kutatói már korán felfigyeltek a férfi és női nyelvváltozatok
különbségeire. Franz Boas utal arra, hogy egyes inuit (eszkimó) dialektusok női beszélői a szóvégi zárhangokat orrhangokkal helyettesítik (Boas 1911: 79). Itt említendő, hogy a legalább tízezer ember által beszélt csukcs (csukcsi, csukot) nyelvben a lányok /s/-szel helyettesítik a női beszédben illetlennek számító /č/ és /r/ hangokat, pl. čumnata > sumnata (szarvas)bakkal, ramkič in > samkissin emberek (Bogoras 1922: 665, Bouda 1953). 15 Edward Sapir írta le a női és férfi nyelvváltozat működését a ma már kihalt kaliforniai yana nyelvben (Sapir 1929). A yana férfinyelvet férfiak használják, amikor férfiakhoz szólnak (F F), egyéb esetekben (F N, N F, N N) a női nyelv használatos (a nők férfinyelvet használnak, ha egy férfi szavait idézik). A női formákban a szóvégi magánhangzó redukált, az előtte álló mássalhangzó pedig hehezetes és zöngétlen. Ha egy névszó töve egyszótagú, illetve hosszú magánhangzóra végződik, akkor a férfinyelvben -na elemmel, a női nyelvben gégezárhanggal bővül, pl. F i-na N i-/ 'bot, fa', lexikális különbség pl. az a- ni- (férfi nő) megy. Egy Montanában beszélt algonkin indián nyelv, a gros ventre férfi és női beszélőinek kiejtésében szabályosan állnak szemben a (férfi) palatalizált [č]/[dy] és a női veláris [k], [ky] mássalhangzók (Flannery 1946, Taylor 1982), pl. férfi ičénebič női ikénebik puskája, férfi dya tsa női kya tsa kenyér. A férfi és női változat szókészletében és nyelvtanában is kissé eltér. Egy ma kb. 4000 ember által beszélt amerikai indián nyelvben, a lakhotában a felszólításokban a nők a ye vagy a nit h o, a férfiak pedig a yo vagy a yet h o partikulát használják (He čušni ye! He čušni yo! Ne csináld! ), a meglepetést kifejező partikulák pedig a nőknél a yele és a yemą, a férfiaknál a yelo és a yewą, vö. Buechel (1939), Boas & Deloria (1941), Rood & Taylor (1996) és http://www.lakhota.com. A bensőségesség jeleként a férfiak használnak női partikulákat, ha nőkhöz vagy gyerekekhez szólnak, de kerülik a férfinyelvi nyomatékosító yelo partikulát a náluk idősebb személy jelenlétében. A családfőnek számító nők férfinyelvi partikulák használatával jelzik a státusukat. Érdekes kérdés vetődött fel egy Louisiana államban beszélt indián nyelv a koasati genolektusainak vizsgálata kapcsán: a státus és a nemi identitás nyelvi jelzésének összefüggése, vö. Haas (1944) és Kimball (1991, 1994). A Kimball (1987) nyomán kialakult vita tárgya az volt, hogy egyáltalán nemek szerinti változatokról van-e szó, mert a beszélő nemétől függő választások a beszélő társadalmi státusát is tükrözik (Saville-Troike 1988, Kimball 1989). Egy másik izgalmas kérdés az, hogy milyen mértékben térhet el egymástól a férfi és a női genolektus. A férfi és női beszéd teljes elkülönülésének egyik állítólagos példája 15 A csukcsot a Csukot-félszigeten beszélik. Rokona a kerek kb. 200, a Kamcsatkán beszélt korják kb. 5000, az alutor kb. 2000, illetve az itelmen (kamcsadal) kb. 300 beszélővel.
az 1920 táján kihalt dominikai karib (iñeri, kalinago) és az arawak nyelv esete. 16 Jean Baptiste du Tertre utalt először arra, hogy az őslakos dominikai férfiak és nők nem ugyanazon a nyelven beszélnek (du Tertre 1654: 462). 17 Egy 1634 1653 között Dominica szigetén élt misszionárius, Raymond Bréton ([1665] 1892, [1666] 1900, [1667] 1968, 1978) pedig lejegyezte azt a helyi hagyományt, hogy a szigeti karib férfi és női nyelvváltozata eredetileg két külön nyelv volt. A Dominica arawak lakóit legyőző karib törzsfőnök az arawak férfiakat legyilkoltatta, így az arawak nyelv csak a nők körében maradt fönn. Breton (1978: 16 17, 132) szerint nevetséges lenne, ha a nőkhöz a férfiak nyelvén szólnának és viszont (ridiculumque inter eos cum mulieribus mascula lingua loqui et vice versa). Charles de Rochefort a Histoire naturelle et morale des iles Antilles de l'amerique c. művében azt fejtegeti, hogy a karib férfiaknak sok sajátos kifejezésük van, amelyeket a nők értenek, de nem mondanak ki, és a nőknek is vannak olyan szavaik, amelyeket a férfiak nem használhatnak anélkül, hogy nevetség tárgyává ne tennék magukat: ezért úgy tűnik, hogy a társalgás során a nők más nyelvet használnak, mint a férfiak (Rochefort 1665: 449). 18 Rochefort említi, hogy a karibok arawak nőket vettek feleségül, akik az arawakot a lányaiknak adták tovább, mert a fiúk 5-6 éves koruk után már áttérnek a férfinyelv használatára. Du Puis ([1652] 1972: 195 196) szerint a nők nyelve teljesen más, mint a férfiaké: bűn lenne másként beszélniük, eltekintve attól, amikor férfiakkal társalognak, maguk pedig kigúnyolják azokat a férfiakat, akik női nyelven beszélnek. 19 Az egykorú forrásokat a mai szaktudósok újraértelmezték. Rámutatnak arra, hogy például Rochefort szótára csak a szavak tizedét jelölte meg a H és F betűjellel, azaz kizárólag férfi, illetve kizárólag női nyelvi elemként, és a 17. századi források elemzése azt mutatja, hogy a nemek szerinti használatban polarizált elemek száma a szókincs 10 20%-a közé esik. Rámutatnak arra is, hogy forrásaink szerint a férfiak egy harmadik nyelven beszéltek formális helyzetben vagy szárazföldi karib szövetségeseikkel ez a 16 A másik állítólagos példa az Amazonas mentén élő törzsek tagjai közötti exogám házassági szokásokkal függ össze, vö. Sorensen (1972). 17 Nem a Dominikai Köztársaságról van szó, hanem a Kis-Antillák Dominica nevű szigetéről. Ma a szigetlakók nyelve a kreol francia patwa (< fr. patois). A mintegy 30 nyelvből álló karib nyelvcsalád névadó nyelvét kb. húszezren beszélik Venezuelában, Suriname-ban és Guianában. Az arawak nyelvcsaládba tartozó félszáz nyelvet háromszázezren beszélik Közép- és Dél-Amerikában, de az arawakot magát csak másfélezren használják a partvidékén. Rokonait viszont, a guajirót (Kolumbia és Venezuela) és a fekete karibot (garífuna; Honduras, Guatemala, Belize) sok százezer ember beszéli. 18 Les hommes ont beaucoup d expressions, qui leûr sont propres, que les femmes entendent bien, mais qu elles ne prononcent jamais; et les femmes ont aussi des mots et des phrases, dont les homme[s] n usent point à moins que de se faire moquer. De la vient, qu en une bonne partie de leur entretien, on diroit que les femmes ont un autre language que les hommes. 19 Les femmes ont une langue tout different de celui des hommes: & comme ce seroit un crime entr elles de parler autrement quand elles ne sont pas obligées de converser parmi les hommes, aussi elles se moquent des hommes qui se servent de leur façon de parler.
nyelv pedig bizonyosan a karib volt, vö. Bréton (1978: 133), Du Puis ([1652] 1972: 195 196) és Labat ([1713?] 1722: VI.127). 20 Végül: ezt a két megfigyelést összekapcsolják azzal a ténnyel, hogy a szigeti karib nem karibi nyelv volt, hanem egy karibi szókincset beolvasztó arawak nyelvjárás. Valószínű tehát az, hogy a férfiak és nők nem két külön nyelven beszéltek: a nők az arawakot használták, a férfiak pedig egy karibi elemekkel dúsított arawak dialektust, vö. Adam (1879), Taylor (1951), Taylor & Hoff (1980) és Hoff (1994). A dolog így is érdekes bár biztosan nem annyira, mintha Dominica szigetén a férfiak és nők valóban más nyelven beszéltek volna. A harmadik elméletileg is érdekes, de alig érintett kérdés, hogy a nők melyik rétege használja a genolektális elemeket: mennyire sajátos (rétegspecifikus vagy affektált) az ilyen regiszter a női nyelven belül. Például ma fiatal japán nők között divatba jött az, hogy önmagukra az utónevükkel utalnak: Ayu wa Burapi to aitai. Én (Ayu[mi]) szeretnék találkozni Brad Pittel. Nem is beszélve a tizenéves lányok (kogyaru) nyelvéről és az idősebb nők nyelvhasználatáról, pl. O-mata Bocsi, hogy megvárattalak vagy Chotto o-senchi ni natta wa Olyan szentimentális kis hangulat van rajtam. 21 A kínai női nyelvről az első átfogó kínai tanulmány Shi (1984), amelyet Farris (1988) követ, vö. még Fan (1996), Lung (1997ab). Marjorie Chan honlapján keresztül egy bibliográfia és sok tanulmány elérhető: http://deall.ohio-state.edu/chan.9/g-bib.htm. Az alábbiakban Chan (1998a) adataira támaszkodom. Fontos források még Cheng & al. (1984), Cheung & al. (1991), Gilmartin & al. (1994), Hershatter & al. (1998), az antropológiai háttérhez vö. Ahern (1975). A kínai nyelvben létezik például többféle nőies kiejtés ( 女 國 音 nü guoyin), így a szótageleji bilabiális /w/ helyett a labiodentális approximáns [υ] használata főként a wei, wen, weng, ritkábban a wan szótagban (Hu 1991a, [Hu] 1991bc, [Shi] 1984, [Shen] 1987). Ez általában jellemző a rádió és tévébemondók beszédére, még a férfiakéra is. A cicamicás hangzás ( 娘 娘 腔 niangniangqiang) megnevezés egy modoros női társalgási stílusra vonatkozik, amely 撒 嬌 sājiāo néven is ismert. Farris (1991, 1992, 1994, 1995) szerint nagyon sok fiatal nő ilyen stílusban beszélget a fiújával vagy férjével. A sājiāo-nak vannak nem verbális jegyei is (csücsörítés, szemjáték stb.), de vannak fonetikai ismérvei is, pl. a magánhangzók megnyújtása, a hehezetes mássalhangzók aspirációjának gyengítése, az éles (strident) palatálisok lágyítása. Az utóbbi azt jelenti, hogy a palatális zárhangokat (vö. magyar <ty>, <gy>) és a magyar pech szó végén is előforduló palatális réshangot 20 Labat művének példánya: Médiathèque. Arles, Bouches-du-Rhône, mediatheque@ville-arles.fr, http://www. ville-arles.fr. Rövidített kiadás: Nouveau voyage aux isles de l'amérique (voyage au pays des flibustiers et des caraïbes) Paris: Les Œuvres représentatives, 1931. 21 Az o-mata az o-matase shimashita Elnézést, hogy megvárattalak kissé bárgyú rövidítése, az o-senchi pedig az angol sentimental japánosított kiejtésű, csonkolt alakja a nőies o- tiszteleti prefixummal.
(IPA [Ô, c', ], pinyin betűírásban: <j, q, x>) a fogmederhez közelítve ejtik: [ts, ts, s] (pinyin <z, c, s>), pl. a xiong szótag [s j uŋ] ejtése [ uŋ] helyett (Hu 1991a: 51, Cao 1987). A nőiesség megnyilvánul a pragmatikai-szintaktikai formákban (Hong 1997) és a szóválasztásban is. Vannak olyan kifejezések, amelyeket tipikusan a nők használnak, pl. sǐguǐ 死 鬼, tkp. döglött kísértet, a férj pejoratív megnevezéseként (nem pedig szitokszóként: Rohadt dög! ), 討 厭 tǎoyàn De ciki! (nem pedig Gusztustalan! ), 我 的 媽 呀 wǒde mā ya Ó, anyukám! ([Shi] 1984: 219). A 我 wǒ én névmás helyettesítése a 人 家 rénjiā (vö. magyar az ember ) kifejezéssel nőies. A női nyelvet jellemzi a 嘛 ma mondatvégi partikula gyakori használata (ez nem azonos a kérdőmondati 嗎 ma partikulával). Nőies sok más mondatzáró partikula (ya 呀, ne 呢, la 啦, ye 耶 ) 22 és indulatszó (aiyo 哎 喲 vagy aiya 哎 呀 ) használata is (Erbaugh 1995). A női beszédben az egyébként felszólítást, kérést jelző mondatzáró ba 吧 közléstagoló partikulaként jelenik meg ([Hu] 1981: 419, 1991c: 71), pl. 我 吧, 昨 兒 吧, 給 她 打 了 個 電 話. Wǒ ba, zuór ba, gěi tā dǎle ge diànhuà. Én #ba# tegnap #ba# felhívtam. Az utóbbi évtizedek kínai nyelvészetének nagy eseménye a Hunanban található Jianyong járásban évszázadokon keresztül létezett, önálló (kb. 1700 jelből álló) írásrendszert kialakító női írásbeliség felfedezése, vö. [Xie] (1991), [Shi & al.] (1995), Chiang (1995), Silber (1994, 1995), Liu (1997), [Zhao] 1992, Zhao (1998). Japánban a Muromachi korszakban (14 16. század) már létezett egy több száz szavas sajátos szókészlettel rendelkező, udvarhölgyek ( 女 房 nyōbō) által használt, ezoterikus nyelvváltozat, a 女 房 詞 nyōbō-kotoba [Kunita] (1964 77). Csaknem félezer olyan udvarhölgyes kifejezést sorolnak fel a forrásaink, mint i-no-naka víz (tkp. kútbeli ), nami-no-hana só (tkp. hullámvirág ), ez utóbbi shiro-mono (tkp. fehér dolog ) néven is. Ez a zárt női csoportnyelv a 17. század vége felé már kilép az udvari nyelvhasználatból, amit jól mutat, hogy egyes udvarhölgyes kifejezések használatát javasolják a közrendű nők beszédének ápolására szolgáló tankönyvek, pl. az Onna Chōhō-ki (1692), ezekhez vö. http://www.lib.nara-wu.ac.jp/nwugdb/jindex.html honlapot (japánul). A mai női nyelv konzervatív változatában az o-hiya víz (o-mizu) és a tiszteleti meshiagaru eszik (jelöletlen vált.: taberu) a nyōbō-kotoba szókészletéből ered. Ez a palotából lesüllyedt nyelvváltozat ( gesunkenes Kulturgut ), az úrinők nyelve fúzionált egy a 17. századtól adatolt másik csoportnyelvvel, a kurtizánnyelvvel 遊 女 語 yūjo-go ([Yamazaki] 1973 76). Eredetileg kurtizánnyelvi forma volt a tiszteleti 22 Az északkínai köznyelvtől teljesen különböző kantoni kínai nyelvben legalább harminc gyakori és számos ritkább partikula létezik (Kwok 1984, Ball 1924, Luke 1990, Matthews & Yip 1994: 338 358). A női nyelvet jellemzi az attitudinális partikulák gyakori használata és mondatvégi halmozása. Egyes partikulákat a nők sokkal gyakrabban használnak: ilyen pl. a je és különösen a jek (Chan 1998b).
o-yomi-ni naru olvas forma (jelöletlen vált.: yomu). A nyōbō-kotoba és a yūjo-go többszáz szavas sajátos szókészlettel és nyelvtannal rendelkezett: mindkettő fontos forrása volt a mai japán női nyelvnek, és mindkettő egyszerű csoportnyelvi változat volt, bár nyelvek -nek szokás őket nevezni. A női nyelvek egységesülése során a 19 20. században létrejött egy jól körülírható japán női nyelvi norma ([Sugimoto] 1985, [Terada] 1993, [Peng] 1981, Reynolds 1985, Ide & Terada 1998, Shibamoto 1985ab és különösen 1987, Ide & McGloin 1991ab, Takahara 1991). A női nyelv létezésének a mai japán kultúrában is van jelentősége (vö. Huber 1992, Iwao 1993). Egy 2001-ben a Japán Kulturális Minisztérium által végrehajtott felmérés során 3000 véletlenszerűen kiválasztott japán véleményét vizsgálták meg a japán nyelv állapotát illetően ( 国 語 に 関 する 世 論 調 査 ). A interjúalanyok zöme szerint a japán nyelv azért romlik, mert AZ EMBEREK... ÁLTALÁBAN A MUNKAHELYEMEN durván beszélnek. 50% 36% már köszönni sem tudnak rendesen. 48% 30% sértően beszélnek. 45% 33%...obszcén kifejezéseket használnak. 43% 19%...rosszul használják a tiszteleti formákat. 36% 33%...hanyagul fejezik ki magukat. 34% 24% A férfiak nőiesen beszélnek. 22% 8% A nők férfiasan beszélnek. 15% 3% Az interjúalanyok mintegy ötöde szerint tehát a férfi és női nyelv közötti határvonalat a mai beszélők sokszor figyelmen kívül hagyják. A válaszadók 52%-a úgy vélte, hogy a nemek nyelvhasználata közötti különbségek létezése jó dolog, 35% szerint pedig ez az élet rendje, tehát nincs mit tenni. A genolektusokat csak a megkérdezettek 8%-a törölné el (az interjúalanyok 5%-a nem tudom -mal válaszolt). A genolektusokat eltörölni kívánók aránya a 16 19 éves lányok és a 20 29 éves nők között a legnagyobb (21%, illetve 13%). A másik nemnél ugyancsak ebben a korcsoportban a legnagyobb a nemek szerinti nyelvhasználattal való ellenérzés (de az arányszám csak 12% és 9%). A japán női nyelv szakirodalmában kevés szó esik a legfontosabb tényről: a női genolektus 20. század végére jól elkülönülő életkori és szociális típusokra bomlott. Az idősebb nők még őrzik azt a változatát, amely hagyományosan nőies -nek (onna-rashii) minősül, de a cifra kifejezésekkel élő változatok visszaszorultak (asobase-kotoba stb.). Idősebb úrasszonyoktól állítólag ma is lehet olyan mondatokat
hallani, mint O-dekake asobashimashita Elment otthonról. A hagyományosan nyersnek tartott kifejezések a férfiak nyelvéből ritkán mennek ugyan át a női nyelvbe, de a női nyelv szavainak zöme ma már a férfiak számára is használható. Ma a férfinyelvben is gyakran o-/go- tiszteleti képzővel fordul elő számos főnév, pl. (o-)kane pénz, (o-)hashi evőpálcika, (o-)furo fürdő, (o-) mizu víz. (vö. Shibata 1972), amit egyesek nőies -nek tartanak. A mondatzáró partikulák különbségei továbbra is markánsak (Sakata 1991). A japán férfi és női beszéd közötti különbségek főként statisztikai és preferenciális jellegűek: TIPIKUSAN FÉRFINYELV TIPIKUSAN NŐI NYELV MAGYARUL 1. oyaji (~ chichioya) otōsan (~ chichioya) a papa/apám 2. meshi wo kuu go-han wo taberu eszik 3. Umai zo/ze. Oishii desu ne. Finom. (pl. étel) 4. Iku ne. Iku wa ne. Na, akkor megyek. 5 Kireina-n da ne. Kireina no ne. (Ugyanis) szép. 6. Shinakute mo ii yo. Shinakute mo ii no yo. Nem kell csinálni. 7. Sorede ii yo. Sorede ii wa (yo). Így jó lesz. 8. Kuru ka na. Kuru kashira. Eljön-e vajon? 9. Kireina niwa da na. Kireina o-niwa desu koto. Mily szép a kertjük! Az 1. példában az otōsan inkább lehetséges szóválasztás egy férfi számára, mint az oyaji egy nő számára. A 2. példában a go-han és a meshi étel, illetve a taberu és a kuu eszik formális/informális párok, de a férfiak is használják a formális ( nőies ) változatot (az wo partikula a tárgyat jelöli). A 3. példában a finom jelentésű umai és oishii formalitás tekintetében is eltér, a zo vagy a ze partikula használata férfias, de a formális desu kopulát a ne partikulával használják férfiak is. A további szavak jelentései: iku megy, kuru jön, kirei(na) szép, mo is, ii jó, niwa kert, shinakute nem csinálva, sorede ily módon, az o-/go- tiszteleti prefixumok). A 9. példában a női változat vélhető használója idősebb vagy önmagát a durva tömeg fölé magasodni érző hölgy, vö. még Kono hana wa utsukushii koto! Jaj, de gyönyörű egy virág ez!, Oishii o-ryōri desu koto! Oly ízes ez az étel! stb. Viszont nem modoros vagy finomkodó, csak egyszerűen női nyelvi forma a nyomatékosító vagy magyarázó mono partikula, pl. Are hoshii desu mono Az kell nekem. A japán női nyelv helyett talán helyesebb a női nyelvek kifejezést használni, a nőies fogalmához az udvarias mellett a formális fogalmát társítani, abszolút szabályok helyett pedig inkább tendenciákról beszélni. Végezetül hadd ajánljam az olvasó figyelmébe a nemek szerint elkülönülő
nyelvhasználat kutatásának néhány alapvető forrását: Holmes & Meyerhoff (2003), Thorne & Henley (1975), Thorne, Kramarae & Henley (1983), Philips & al. (1987), Coates & Cameron (1989), Cameron (1990), Hall & al. (1992), Bucholtz & al. (1994), Hall & Bucholtz (1995), Bergvall & al. (1996), Warner & al. (1996), Wodak & Benke (1997), Ide & Hill (1998), Romaine (1999), Hellinger & Bussmann (2001 2002), Baron & Kotthoff (2002), Labov (1990). A magyar szakirodalomból: Hadas (1994), R. Várkonyi (1997), Fábri (1999), Pető & Rásky (1999), Gal & Kligman (2000), Reményi (2001), Pető (2003), illetve Nagy & al. (1983), Huszár (1994), Pete (2000) és a TÁRKI Női Adattára: http://www.tarki.hu/ adatbank-h/nok/index.html. A finnugor (uráli) nyelvekre vonatkozó irodalomban a téma iránti érdeklődést jelzi Aalto (1963), vö. Johanna Laakso honlapját: http://homepage.univie.ac.at/johanna.laakso/gender03/. Néhány további elektronikus forrás: http://www.linguistik online.de/heft1_99/inhalt.html http://www.linguistik online.de/11_02/ index.html, http://www.umbc.edu/cwit/syllabi.html http://deall.ohio-state.edu/chan.9/-top http://www.-personal.umich.edu/~jlawler/gender.html
Hivatkozások ABE Hideko 2000. Speaking of Power: Japanese Professional Women and Their Speeches. München: LINCOM. ACKROYD, Joyce 1959. Women in Feudal Japan. Transactions of the Asiatic Society of Japan 3. sorozat 7: 31 68. ADAM, L. 1879. Du parler des hommes et des femmes dans la langue Caraiben. Paris. AHERN, Emily 1975. The Power and pollution of Chinese Women. in Margery Wolf & Roxane Witke szerk. Women in Chinese Society. Stanford, CA: Stanford University Press. BALHORN, Mark 2004. The Rise of Epicene They. Journal of English Linguistics 32: 79 104. BALL, J. Dyer 1924. Cantonese Made Easy. Hong Kong: Kelly and Walsh, 4. kiadás. BARON, Bettina & Helga KOTTHOFF szerk. 2002. Gender in Interaction. Perspectives on femininity and masculinity in ethnography and discourse. Amsterdam Philadelphia: Benjamins. BARON, Dennis E. 1981. The Epicene Pronoun: The Word That Failed. American Speech 56: 83 97, jav. vált. The Word That Failed. in: Grammar and Gender. New Haven, CT: Yale University Press, 1986, 190 216; The Epicene Pronouns: A Chronology of the Word That Failed: http://www2.english.uiuc.edu/baron/essays/epicene.htm BARON, Dennis E. 1986. Grammar and Gender. New Haven, CT: Yale University Press. BEAUVOIR, Simone de 1949. Le deuxième sexe. Magyarul: A második nem. ford. Görög Lívia és Somló Vera. Budapest: Gondolat, 1969. BEBOUT, Linda 1995. Asymmetries in Male/Female Word Pairs: A Decade of Change. American Speech 70: 163 185. BERGVALL, Victoria L., Janet M. BING & Alice F. FREED szerk. 1996. Rethinking Language and Gender Research. London: Longman. BLOCH,R. Howard 1991. Medieval Misogyny and the Invention of Western Romantic Love. The University of Chicago Press. BLOCH,R. Howard & Frances FERGUSON szerk. 1989. Misogyny, Misandry, and Misanthropy. University of California Press. BOAS, Franz [1911]. Introduction [to the Handbook of American Indian Languages]. repr. in: Preston Holder szerk. 1966. Introduction to [the] Handbook of American
Indian Languages by Franz Boas. (1 79) Indian Linguistic Families of America North of Mexico by J.W. Powell. (83 218) University of Nebraska Press, 1991. BOAS, Franz & Ella DELORIA 1941. Dakota Grammar. Repr. Vermillion, SD: The Dakota Press. BODINE, Anne 1975a. Sex Differentiation in Language. in Barrie Thorne & Nancy Henley szerk. Language and Sex: Difference and Dominance. Rowley, MA: Newbury House, 130 151. BODINE, Anne 1975b. Androcentrism in Prescriptive Grammar: singular they, sex-indefinite he and he or she. Language in Society 4: 129 146. repr. in D. Cameron szerk. The Feminist Critique of Language. A Reader. London-New York: Routledge, 1998 (2. kiadás), 166 186. BOGORAS, Waldemar 1922. The Chukchee. In: Handbook of American Indian Languages II, Washington, D.C., 639 903. BOUDA, K. 1953. Die tschuktschische Frauensprache. Orbis 2: 33 34. BREINER, Ingeborg 1996. Die Frau im deutschen Lexikon: Eine sprachpragmatische Untersuchung. Wien: Edition Praesens. BRÉTON, Raymond 1665. Dictionaire caraïbe-françois, meslé de quantité de remarques historiques pour l'esclaircissement de la langue. Avxerre: G. Bovqvet, repr. Leipzig: B.G. Teubner, 1892. BRÉTON, Raymond 1666. Dictionaire françois-caraïbe. Avxerre: G. Bovqvet, repr. Leipzig: B.G. Teubner, réimprimé par Jules Platzmann, 1900. BRÉTON, Raymond 1667. Grammaire caraïbe. Avxerre: G. Bovqvet, repr. Nendeln, Lichtenstein: Kraus, 1968. BRÉTON, Raymond 1978. Relations de l'île de la Guadeloupe. Basse-Terre: Société d'histoire de la Guadeloupe. BROUWER, D., M. GERRITSEN & M. De HAAN 1979. Speech differences between women and men: On the wrong track? Language in Society 8: 33 51. BUCHOLTZ, Mary, A.C. LIANG, Laurel A. SUTTON & Caitlin HINES szerk. 1994. Cultural Performances: Proceedings of the Third Berkeley Women and Language Conference. Berkeley: Berkeley Women and Language Group. BUECHEL, Eugene 1939. A Grammar of Lakota. Saint Francis, SD: Rosebud Educational Society. CALERO FERNÁNDEZ, Maria A. 1999. Sexismo lingüístico análisis y propuestas ante la discriminación sexual en el lenguaje. Madrid: Narcea. CAMERON, Deborah szerk. 1990. The Feminist Critique of Language. A Reader. London-New York: Routledge, 2. kiadás: 1998.
CANNON, Garland & Susan ROBERSON 1985. Sexism in present-day English: is it Diminishing? Word 36: 23 35. CAO, Yun 1987. The Fronting of the T Group Sounds in the Beijing Vernacular. In Language Teaching and Linguistic Studies 3. Beijing: Beijing Languages Institute Press. CAPLAN, Paula J. & al. szerk. 1997. Gender Differences in Human Cognition. New York: Oxford University Press. CHAN, Marjorie K.M. 1998a. Gender differences in the Chinese language: a preliminary report. Hua Lin szerk. Proceedings of the Ninth North American Conference on Chinese Linguistics (NACCL-9). Los Angeles: GSIL Publ., University of Southern California 2: 35 52, illetve http://deall.ohio-state.edu/chan.9/pubn.htm, http://deall.ohio-state.edu/chan.9/g-bib.htm CHAN, Marjorie K.M. 1998b. Sentence particles je and jek in Cantonese and their distribution across gender and sentence types. In Suzanne Wertheim & al. szerk. Engendering Communication: Proceedings of the Fifth Berkeley Women and Language Conference. Berkeley, CA: Berkeley Women and Language Group, 117 128. CHENG, Lucie & al. 1984. Women in China: Bibliography of Available English Language Materials. Berkeley: Institute of East Asian Studies, UC Berkeley [4100 egység]. CHERRY, Kittredge 1987. Womansword: What Japanese words say about women. Tokyo: Kodansha. CHEUNG, Fanny M. & al. szerk. 1991. A Bibliography of Gender Studies in Hong Kong. Research Monograph No. 5. Hong Kong: Hong Kong Institute of Asia-Pacific Studies, Chinese University of Hong Kong. CHIANG, William W. 1995. We Two Know the Script: We have Become Good Friends Linguistic and Social Aspects of The Women's Script Literacy in Southern Hunan, China. New York: University Press of America. CLYNE, Michael 1991. Community languages: the Australian experience. Cambridge New York: Cambridge University Press. COATES, Jennifer 1986. Women, Men and Language. A Sociolinguistic Account of Gender Differences in Language. London: Longman, 2. kiadás: 1993. COATES, Jennifer & Deborah CAMERON szerk. 1989. Women in their Speech Communities: New Perspectives on Language and Sex. London: Longman. CORBETT, Greville G. 1991. Gender. Cambridge University Press. CRAIG, C.G. szerk 1986. Noun Classes and Categorization. Amsterdam: Benjamins.
DEUCHAR, Margaret 1988. A pragmatic account of the women s use of standard speech. In: J. Coates & D. Cameron szerk. Women in their Speech Communities. London: Longman, 27 32. DIAKONOFF, I.M. 1974. Ancient Writing and Ancient Written Language: Pitfalls and Peculiarities in the Study of Sumerian. in S. J. Lieberman szerk. Sumerological Studies in Honor of Th. Jacobsen. Chicago, 99 121. DIXON, Robert M.W. 1972. The Dyirbal Language of North Queensland. Cambridge University Press. DIXON, Robert M.W. 1992. Naive Linguistic Explanation. Language in Society 21: 83 91. DUBOIS, Betty Lou & Isabel CROUCH 1975. The questions in women s speech: they don t really use more of them, do they? Language in Society 4: 289 294. Du PUIS, Mathias 1652. Relation de l establissement d une colonie françoise dans la Gardeloupe isle de l Amérique, et des moeurs des sauvages. Caen: Yvon, repr. Basse-Terre: Société d'histoire de la Guadeloupe, 1972. Du TERTRE, Jean Baptiste 1654. Histoire generale des isles de S. Christophe, de la Gvadelovpe de la Martiniqve, et avtres dans l'amériqve. Paris: Langlois. EDELSKY, C. & K. ADAMS 1990. Creating inequality: Breaking the rules in debates. Journal of Language and Social Psychology 9: 171 190. EKKA, Francis 1972. Men s and Women's Speech in Kūŗux. Linguistics 81: 25 31. ERBAUGH, Mary S. 1995. Sentence final particles as an Asian areal feature. Scott DeLancey & Russell S. Tomlin szerk. Proceedings of the First Annual Pacific Linguistics Conference. Eugene: University of Oregon, 84 96. FÁBRI Anna szerk. 1999: A nő és hivatása. Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből 1777 1865. Budapest: Kortárs. FAN, Carol C. 1996. Language, gender and Chinese culture. International Journal of Politics, Culture and Society 10: 95 114. FARRIS, Catherine S. 1988. Gender and grammar in Chinese: with implications for language universals. Modern China 14.3: 277 308. FARRIS, Catherine S. 1991. The gender of child discourse: Same-sex peer socialization through language use in a Taiwanese preschool. Journal of Linguistic Anthropology 1.2: 198 223. FARRIS, Catherine S. 1992. Chinese preschool codeswitching: Mandarin babytalk and the voice of authority. Journal of Multilingual and Multicultural Development 13.1-2: 187 213. FARRIS, Catherine S. 1994. A semeiotic analysis of sajiao as a gender marked
communicative style in Chinese. in M. Johnson & F. Chiu szerk. Unbound Taiwan: Closeups from a distance, 9 29. FARRIS, Catherine S. 1995. A semeiotic analysis of sajiao as a gender marked communication style in Chinese. In: Marshall Johnson & Fred Y.L. Chiu szerk. Unbound Taiwan: Closeups from a Distance. Select Papers Volume 8. Chicago: Center for East Asian Studies, University of Chicago, 1 29. FASOLD, Ralph W. 1990. The Sociolinguistics of Language. Oxford: Blackwell. FLANNERY, Regina 1946. Men s and Women s Speech in Gros Ventre. International Journal of American Linguistics 12: 133 135. FRANK, Karsta 1992. Sprachgewalt: Die sprachliche Reproduktion der Geschlechterhierarchie: Elemente einer feministischen Linguistik im Kontext sozialwissenschaftlicher Frauenforschung. Tübingen: Niemeyer. GAL, Susan 1978. Peasant men can t get wives: Sex roles and language change in a bilingual community. Language in Society 7: 1 16 (repr. in: John Baugh & Joel Scherzer szerk. Language in Use. Prentice Hall, NJ. 1984). GAL, Susan 1979. Language shift: social determinants of linguistic change in bilingual Austria. New York: Academic Press. GAL, Susan & Gail KLIGMAN 2000: The politics of gender after socialism: a comparative-historical essay. Princeton, NJ: Princeton University Press. GILMARTIN, Christina K. & al. szerk. 1994. Engendering China: Women, Culture, and the State. Cambridge, MA and London: Harvard University Press. GRAPARD, Allan G. 1991. Visions of Excess and Excesses of Vision: Women and Transgression in Japanese Myth. Japanese Journal Of Religious Studies 18: 3 22. GUNTHNER, Susanne. 1996. Male Female Speaking Practices across Cultures. In M. Hellinger & U. Ammon szerk. Contrastive Sociolinguistics. Berlin: de Gruyter, 447 473. HAAS, Mary 1944. Men and Women s Speech in Koasati. Language 20: 142 149. HADAS Miklós szerk 1994. Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Budapest: Replika Kör. HALL, Kira, Mary BUCHOLTZ & Birch MOONWOMON szerk. 1992. Locating Power: Proceedings of the Second Berkeley Women and Language Conference. Berkeley: Berkeley Women and Language Group, U.C. Berkeley. HALL, Kira & Mary BUCHOLTZ szerk. 1995. Gender Articulated: Language and the Socially Constructed Self. New York: Routledge. HALPERN, Diane F. [1986] 2000. Sex Differences in Cognitive Abilities. Hillsdale, NJ: Erlbaum, 3. kiadás.