A SERTÉS HÚSVIZSGÁLATA A SERTÉSEK TAKARMÁNYOZÁSA, A TAKARMÁNYOZÁS HATÁSA A HÚSMINŐSÉGRE, TAKARMÁNY EREDETŰ SERTÉS MEGBETEGEDÉSEK, SERTÉSFAJTÁK ÁCSNÉ KOVACSICS LORÉNA, BÚZA LÁSZLÓ, GYETVAI BÉLA, HOLLÓ-SZABÓ PÉTER, JÓŲWIAK ÁKOS, KOLOZSVÁRI TÍMEA, KUNSÁGI ZOLTÁN, MARTON ZSÓFIA, RADÁCSY KATALIN, SRÉTERNÉ LANCZ ZSUZSANNA, SZENTGYÖRGYI MÁRIA, STEINERNÉ BERTALAN GABRIELLA, ZOLTAI ANNA MGSZHK ÉLELMISZER- ÉS TAKARMÁNYBIZTONSÁGI IGAZGATÓSÁG 2008. július 1-5. III. Erdélyi Hallgatói Tábor, Zetelaka
A sertéstenyésztés jelentősége A rideg tartástól (makkoltatás) fejlődött a mai korszerű tartástechnológiai megoldásokig Szemes terményekre alapozott takarmányozás ezért a nagy súlyra történő hizlalás, a szalonna- és zsírelőállítás volt az elsődleges (mangalica) A táplálkozási szokások megváltozása ( egészséges életmód ), a húsfogyasztás növekedése, igényesebb termékek kereslete más követelmények elé állította a sertéságazatot
A sertéstenyésztés jelentősége (folytatás) Napjainkban a termelési cél a lehető leggazdaságosabban, minimális takarmányozási költségekkel történő sertés előállítás A termelési költségek 70-75 %-át a takarmányozási költségek teszik ki A sertés takarmánykeverékeket ezért úgy kell összeállítani, hogy kielégítse az állatok igényeit, ugyanakkor a környezetet is minimális mértékben terhelje
Sertéstakarmányozás
A takarmányok táplálóértéke A takarmányt az állat létfenntartásra (állandó testhőmérséklet, anyagcsere, mozgás, stb.), illetve termelésre (tömeggyarapodás, vehemépítés, hús-, tejtermelés, stb.) használja fel A takarmánykeveréket akkor tudjuk a leggazdaságosabban összeállítani és felhasználni, ha ismerjük az állat táplálóanyag-szükségletét, illetve a takarmány táplálóértékét
A takarmányok táplálóértéke (folytatás) A táplálóanyagok közül a legfontosabbak a takarmánykeverékek energia-, fehérje- és aminosavtartalma A takarmányok energia- és fehérjeértékét több tényező is befolyásolja az értékelési módszerek alkalmazásakor ezeket a tényezőket is figyelembe kell venni
A takarmányok táplálóértéke (folytatás) A takarmány táplálóértékének kifejezésére szolgál a takarmányegység, mint mértékegység különböző takarmányegységeket dolgoztak ki a kutatók A velük szemben támasztott alapvető követelmények, hogy pontosan kifejezzék a különböző összetételű takarmányok energiaértékét, ne legyenek bonyolultak, megállapításukhoz ne legyen szükség bonyolult kémiai vizsgálatokra
A takarmányok energiaértékének mérése Naturális takarmányegységek: egységnyi takarmányból mennyi terméket állít elő az állat szénaérték, abrakegység Energiatartalom alapján mért takarmányegységek: a takarmány kémiai összetételét alapul véve, képletek segítségével számolják TDN, GN, DE, ME, keményítőérték
A takarmányenergia átalakulása a szervezetben Bruttó energia - bélsár energia Emészthető energia - gázok, vizelet energia - felületi (bőrveszteség) Metabolizál-ható energia Nettó energia - összes hőtermelés (HE) hőszaporulat emésztési, felszívódási hő fermentációs hő termék képzése ürülék alakítás, kiválasztás Alapanyagcsere! 1. hasznos termék: testszövet, tejtermelés, tojás, magzat, gyapjú, toll 2. létfenntartás: hőszabályozás, önkéntes mozgás, alapanyagcsere
A takarmányfehérjék átalakulása a szervezetben A takarmány N-tartalmú anyagait nyersfehérjének nevezik; Kjeldahl módszere szerint állapítják meg A takarmány valódi fehérje tartalma a nyersfehérje azon része, ami kémiailag is fehérje a kettő különbségét az amid-, más néven NPN-anyagok (Non Protein Nitrogen) adják NPN-anyagok: az állat részben fel tudja használni fehérjeszükségletének kielégítésére (szabad aminosavak, peptidek, peptonok), más részét azonban csak a kérődzők képesek hasznosítani bendőflórájuk és -faunájuk révén (karbamid, kolin, betain, stb.)
Az aminosavak emészthetősége A takarmánnyal felvett aminosavaknak csak egy része szívódik fel a vékonybélből, a többit a vastagbélben élő baktériumok használják fel saját fehérjeszintézisükhöz ez a baktériumfehérje azonban kiürül, így az állat számára hasznosíthatatlan Kidolgozott módszerekkel lehetőség nyílt az aminosavak látszólagos, majd valódi aminosav-emészthetőségének megállapítására (ileumba ültetett kanül)
Az aminosavak emészthetősége (folytatás) A látszólagos emészthetőség azonban figyelmen kívül hagyja az endogén eredetű aminosavakat (enzimfehérjék, bélhámsejtek, stb.) Kísérleti úton megállapították az endogén aminosavveszteséget A standardizált (valódi) ileális emészthető aminosavtartalom a vékonybél utolsó szakaszáig megemésztett aminosavak, és az endogén eredetű aminosavak mennyiségének különbsége
Az ideális fehérje elmélet Az esszenciális aminosavak közül az elsődlegesen limitáló a lizin egyrészt az izom- és egyéb szövetekben a lizin koncentrációja magas (kb. 7 %), másrészt a sertéstakarmányozásban fontos alapanyagok (kukorica, búza, árpa) alacsony lizintartalommal rendelkeznek Az ideális fehérje elmélet ezért a lizint veszi 100 %-nak a takarmányban, és a lizinhez viszonyítva adja meg a többi aminosav arányát az elmélet segítségével érhető el a maximális fehérje- és a minimális zsírbeépülés További limitáló aminosavak: metionin, treonin, triptofán
A helyes lizin:energia arány A növekedési teljesítményt, a maximális színhús előállítás, és a minimális zsírbeépülés mértékét jelentősen befolyásolja a takarmány lizin:energia aránya is A takarmánykeverékek összeállítása során törekedni kell a korcsoportoknak megfelelő legkedvezőbb lizin:energia arány kialakítására Növendék sertések (25-60 kg) esetén ez az arány 0,63 g ileálisan emészthető lizin/mj emészthető energia, hízósertéseknél (60-105 kg) az arány 0,5-re csökken
Malacok takarmányozása A malacnevelés a sertéstartás egyik legfontosabb szakasza, mivel eredményessége meghatározza a sertéstelep gazdaságosságát (kocánkénti leadott hízók száma) Az ellés után az újszülött malacoknak a lehető leghamarabb hozzá kell jutnia a kolosztrumhoz ez azért fontos, mert a placentán nem jutnak át az immunglobulinok, továbbá a malacok jelentős energiadeficittel születnek A kolosztrum összetétele nemcsak abban tér el a normál kocatejtől, hogy a malacok számára létfontosságú immunanyagokat tartalmaz, hanem abban is, hogy több benne az A-, D-, E-, B-, C-vitamin, illetve a vas, a réz, a cink, a kobalt és a jód
Malacok takarmányozása (folytatás) A föcstej azonban kevesebb tejzsírt és tejcukrot tartalmaz, mint a normál kocatej, ám összetétele óráról órára változik Az immunanyagok csak néhány óráig szívódnak fel megfelelő hatékonysággal A fialást követő 35-40. órában már csak minimális mennyiségű ellenanyag jut át a bélfalon Ezért fontos a malacok föcstej-felvétele, mert saját immunanyag-termelésük csak 7-8 hetes korra éri el azt az értéket, ami már megfelelően védi az állatokat
Malacok takarmányozása (folytatás) A kolosztrum és a normál kocatej összetétele Elléskor Az ellés után (órák) 3 6 12 24 Normál kocatej Zsír (%) 7,2 7,3 7,8 7,2 8,7 9,4 Fehérje (%) 18,9 17,5 15,2 9,2 7,3 5,6 Laktóz (%) 2,5 2,7 2,9 3,4 3,9 5,0 Forrás: Kirchgessner, 1982
Malacok takarmányozása (folytatás) A szopós malacok szakszerű vasellátása azért fontos, mert a malacok nagyon szűkös vastartalékkal születnek (kb. 1 mg), szükségletük azonban 8 mg vas/nap A kocatej átlagos vastartalma 1-2 mg/l, így a kocatejjel sem lehet fedezni igényüket (a malacok napi tejfelvétele kb. 0,8-0,9 l tej) A malacok vasellátását szájon át vagy injekció formájában kell megoldani
Malacok takarmányozása (folytatás) Előnyei Hátrányai Parenterialis kezelés (injekció) rövid idő alatt nagy állomány vasellátása megoldható biztos, hogy a kívánt vasmennyiség bejutott az állat szervezetébe a bevitel megkerüli a felszívódás természetes módját a vaskoncentráció a vérben túlságosan megnőhet, ezáltal csökkenhet a malacok ellenállóképessége az injekció beadásának helyén a szövetek roncsolódnak (húsminőség romlik) csökken a vas természetes módjának hatékonysága Szájon át történő kezelés természetes úton annyi vas szívódik fel, amennyire az állatnak valójában szüksége van a felszívódás mechanizmusának hatékonysága nem csökken felesleges vassal nem terheljük az állat szervezetét nőhet az állatok étvágya, és javulhat az átlagos napi testtömeg-gyarapodás munkaigényesebb, mint az injekció formájában történő vasellátás a beadott vas mennyisége változhat (munkafegyelem)
Malacok takarmányozása (folytatás) Aromaanyagok alkalmazása Segítik a malacok átállását a szilárd takarmányok fogyasztására Növelhetik a választott malacok takarmányfelvételét Újabban szoptató kocák takarmányaiban is szerepeltetik ezeket az anyagokat (a malac felismeri az ízt és az illatot, ezért szívesebben fogyasztja a szilárd takarmányt) Általában vanilin- és gyümölcs alapú készítményeket alkalmaznak Szerves savakkal komplexeket képezhetnek az aromaanyagok, ami negatívan hathat a malacok takarmányfelvételére
Malacok takarmányozása (folytatás) Szerves savak alkalmazása Csökkentik a takarmány ph-ját Segítik a pepszinogén átalakulását pepszinné Növelik a hidrogén-karbonát szekrécióját Kedvező feltételeket teremtenek a tripszin és kimotripszin működéséhez (ph-optimum!) Javítják a zsírok emésztését Javul a makroelemek emészthetősége
Kocatakarmányozás A kocatakarmányozás stratégiája Termékenyítés előtti flushing pozitív hatásai Visszafogott takarmányozás a beágyazódás alatt, illetve a vemhesség 2/3-áig Vehemépítésre csak a vemhesség utolsó harmadában kell többlet táplálóanyagot biztosítani Ellés után, illetve szoptatás alatt a lehető legjobb minőségű takarmányokkal etessük a kocákat A választásig ne korlátozzuk a kocák takarmányadagját, csak az étvágy szerinti csökkenés megengedett Választás után vissza kell fogni a kocatakarmányok energia- és fehérjetartalmát
Kocatakarmányozás (folytatás) A vemhes kocák táplálóanyag szükséglete Táplálóanyagot kell biztosítani: A létfenntartásra A fogamzási termékek, a magzatok és a tejmirigy fejlődésére Az anyai szervezet fejlődésére és növekedésére
Kocatakarmányozás (folytatás) A vemhesség alatti hiányos táplálóanyag ellátás következményei A kocák nehezebbek lesznek megnő a létfenntartó táplálóanyag-szükséglet is Nagyobb arányú embrió-atrófia Kisebb alomszám Csökken a takarmányfelvétel a szoptatás alatt csökken a tejtermelés
Kocatakarmányozás (folytatás) A koca energiaszükséglete A vemhes koca a legtöbb energiát létfenntartásra fordítja (70-95 %) Tömeggyarapodára 0-26 % A magzatok fejlődéséhez az összes energiaszükségletnek mindössze 5 %-a szükséges
Kocatakarmányozás (folytatás) A koca energiaszükségletét befolyásoló tényezők Hőmérséklet, légmozgás, szellőztetés, relatív páratartalom A vemhesség alatti táplálóanyag igény az önkéntes takarmányfelvételnél kisebb takarmány mennyiséggel is kielégíthető Az alacsony takarmányfelvétel befolyásolja az állatok közérzetét és viselkedését Nagy ballaszt-tartalmú takarmányok
Kocatakarmányozás (folytatás) A szoptató kocák takarmányozásának jellegzetességei Energiaszükségletük 80 %-át a tejtermelés energiaszükséglete adja A megtermelt tej mennyisége a malacok szopási ingerétől és a szopások számától is függ Minél nagyobb az alomszám, annál nagyobb lesz a koca tejtermelése és táplálóanyag-szükséglete is A táplálóanyag-szükséglet kiszámításakor a koca élőtömegét és a létfenntartás táplálóanyag-szükségletét is figyelembe kell venni A kocatej összetétele a takarmány összetételével befolyásolható
Kocatakarmányozás (folytatás) A szoptató kocák takarmányozásának jellegzetességei A laktációsorán a szopás intenzitásának növekedésével nő a tejtermelés, így a táplálóanyag-szükséglet is A laktáció elején ne etessük túl a kocákat, mert akkor csökken az önkéntes takarmányfelvételük a laktáció végén A takarmányadagot fokozatosan kell növelni (kb. 0,5 kg/nap); a 8-10. naptól lehet ad libitum takarmányozni a kocákat A takarmányadag fokozatos növelése kisebb kondícióromlást tesz lehetővé (esetleg meg is tarthatja a koca a kondícióját), ezáltal csökken a választás és ivarzás közti időtartam, azaz jobb az újravemhesülés aránya
Kocatakarmányozás (folytatás) A kocák aminosav-szükséglete a termelt tej mennyiségétől és aminosav-összetételétől függően változik Hiányos energia-ellátás esetén a koca jelentős tartalékokat képes mobilizálni A mobilizáció mértékétől függően a választás és termékenyítés között eltelt idő nő
Tendenciák a sertéstakarmányozásban A fejlődő országok állati eredetű élelmiszerek iránti igénye gyorsan nő, ezért többlet takarmány előállítása szükséges Az állattenyésztés és a takarmányipar új konkurense az alternatív energiahordozókat előállító szektor A takarmányipar rákényszerül arra, hogy az ipari melléktermékeket (CGF, DDGS, hidegen sajtolt repcedara, stb.) használja fel az állatok takarmányozásában
Tendenciák a sertéstakarmányozásban (folytatás) Az ipari melléktermékek takarmányként történő hasznosítása problémákat okoz a melléktermékek hőtermelésre gyakorolt hatása jóval nagyobb, mint a hagyományos takarmány alapanyagok hatása A búza emésztésekor a hőveszteség a búza energiatartalmának kb. 5 %-át teszi ki, ugyanakkor az ipari melléktermékek esetében ez az arány akár 50 % is lehet!
Sertésfajták és hibridek
Régi hazai sertésfajták Bakonyi sertés: mérsékelt szaporaság, lassú fejlődés jellemezte. Fő takarmánya a tölgy- és bükkerdők makktermése volt. Kitartó élelemkereső, szilárd, ellenálló szervezetű fajta volt. Szalontai sertés: főleg víz járta tájakon tenyésztették, mérsékelt szaporaságú, lassú növekedésű fajta volt.
Régi hazai sertésfajták (folytatás) Az 1850-es évektől a gazdaság fejlődése során a város- és vasútépítés, a bányászat nehéz fizikai munkát követelt; a munkások energiaigényüket főleg sertészsírral (szalonna) és sertéshússal fedezték. Hűtőszekrény híján a húsokat is zsírban tárolták. Ezen okok miatt került sor az előző fajtáknál kedvezőbb zsírtermelésű mangalica fajta előállítására
Régi hazai sertésfajták (folytatás) A 150-180 kg-os végsúlyban vágott mangalica kis vágási veszteséggel, 50-65 %-os fehéráru aránnyal (zsír) nagy mennyiségű zsírt szolgáltatott Négy színváltozata ismert: szőke, fecskehasú, rőt/vörös, fekete A test rövid, ovális keresztmetszetű, törzse mély A fej ék alakú, a nyak rövid, telt, a mar rövid
Régi hazai sertésfajták (folytatás) A hát, az ágyék, a far rövid, a has terjedelmes A lábak finom csontozatúak, szikár felépítésűek; gyakori a helytelen tartás- és takarmányozástechnológia, ezért rossz a lábszerkezet Tenyésztése az 1970-es évek elején szorult vissza, amikor a sovány sertéshús iránti kereslet megnövekedett Ma mint őshonos fajta a nemzeti kulturális örökség része (génbank) Keresztezési kísérletekben ma is felhasználják (serrano sonka, pármai sonka)
Korszerű hazai sertésfajták A sertéshúsfogyasztás rohamos növekedését csak intenzív hústermelő képességű fajták létrehozásával lehetett kielégíteni A mai korszerű fajtákat négy fajtacsoportra lehet osztani hizlalási, vágási teljesítményük, szaporaságuk, malacnevelő képességük, vagy hústermelő képességük alapján
I. fajtacsoport Ebbe a fajtacsoportba a kiegyensúlyozott reprodukciós teljesítményeket elérő, anyai partnert képező állományok tartoznak Jellemző rájuk a szilárd szervezet és a kedvező hizlalási, vágási teljesítmény
Magyar nagy fehér hússertés Jellemzően halvány rózsaszín bőr, pigmentmentes szőr A fej arányos, a törzs hosszú, a mellkas mély, a hát feszes, a far hosszú, jól izmolt, a lapockák, combok terjedelmesek, az ivari jellegek ifejezettek Későn érő fejlődési típusba tartozik ún. bacontípus Szapora, jó malacnevelő képességű, nagy növekedési erélyű, jó takarmányértékesítő, szilárd szervezetű fajta Jó a hústermelő képessége és a húsminősége, nem stresszérzékeny A keresztezési programokban általában anyai partnerként szerepel
II. fajtacsoport Azok a fajták tartoznak ebbe a csoportba, amelyek jó szaporaságúak és jó a malacnevelő képességük Jellemző a csoportra a kedvező vágási mutató Genetikai adottsága a csoportnak, hogy kedvező a kombinálódó képessége
Magyar lapály Jellemzően halvány rózsaszín bőr, pigmentmentes szőr A fej, a törzs és a végtagok arányosak, a törzs hosszú, a mellkas mély, a hát és a far hosszú (gyakori hiba ezért a hajlott hát), a combok terjedelmesek, mélyek, a lábszerkezet jó hordképességű Későn érő fejlődési típusú fajta bacontípus Kiváló reprodukciós teljesítményű, jól örökíti a vékony szalonnát a vágási paraméterek közül, azonban a húsminőség javításra szorul Stresszérzékeny fajta, ezért a tenyésztési célok között szerepel a stresszérzékenység csökkentése, és a szilárd szervezet kialakítása Keresztezési programokban anyai partnerként használják 2008. július 1-5. III. Erdélyi Hallgatói Tábor, Zetelaka
III. fajtacsoport A tenyésztési programokban általában apai partnerként szerepeltetik az ebbe a csoportba tartozó fajtákat Jellemző a nagy növekedési erély, a jó takarmányértékesítő képesség, a kiváló húsminőség, valamint a stressztűrő képesség a fajtacsoportra
Duroc sertés Barnásvörös szőr, pigmentált bőr Erőteljes koponya (burkolt, goromba fej), középhosszú törzs, feszes, izmolt hát, széles, mély comb, csapott far, erőteljes lábak jellemzik a fajtát A kocák tejtermelése nem kielégítő, ezért rossz a malacnevelő teljesítményük Növekedési erélyük, takarmányértékesítő képességük közepes A stressztényezőkkel szemben ellenálló, kiváló a húsminőség, viszonylag magas az intramuszkuláris zsírtartalom Középkorai érési típusú fajta Általában terminál (végtermékelőállító) kanok előállításában alkalmazzák a fajtát
Hampshire sertés Jellemzően szabályos tarka kültakaró (a maron, lapockán, mellső lábakon jellegzetes fehér öv, a törzs többi része fekete) A fej megnyúlt, a törzs hengeres, a hát jól izmolt, a combok középhosszúak, a lábak erőteljes csontozatúak robosztus testalkat jellemzi Mérsékelt zsírosodási hajlamú, kiváló húsminőségi jellemzőkkel rendelkezik Mérsékelt szaporaságú, malacnevelő képessége jobb, mint a duroc fajtáé Középkorai érési fejlődési típusú Kiválóan keresztezhető belga lapály és pietrain sertésekkel az F 1 kanok kiváló terminál apák
IV. fajtacsoport Különlegesen nagy hústermelő képességű fajták tartoznak ebbe a csoportba Jellemző a feltűnően izmolt test, a csekély zsírbeépítő képesség Nagyfokú stresszérzékenység
Pietrain sertés Szabálytalan tarka bőr és szőr A nyak jól izmolt, a mar, a hát, az ágyék és a far széles, a fejlett izomzatot a barázdált hát is mutatja, a hát feszes, egyenes, a törzs hosszú, a lábak finom csontozatúak A mozgás a túlizmoltság miatt kötött, nehézkes A fajta szaporasága, malacnevelő képessége alacsony Nem hajlamos az elzsírosodásra, vágóértéke kiváló Tenyésztési programokban apai partner, terminál kan Nagyarányú stresszérzékenység, nem kielégítő növekedési erély jellemzi a fajtát
Belga lapály sertés Fehér bőr és szőr, könnyű fej, jól izmolt nyak, izmolt mar és hát jellemzi A barázdáltság megmutatkozik az ágyékon és a faron is, a lapockák és a combok erősen izmoltak A zsírosodási hajlamra utaló toka, a rövid törzs, az izomszegénység súlyos hiba Kis szaporaságú, kevésbé jó malacnevelő fajta Általában keresztezésekben használják fel hampshire és duroc partnerekkel keresztezett F 1 terminál kanok előállításakor
Sertéshibridek Magyarország az első olyan országok között volt a világon, ahol a sertéshibridek céltudatos tenyésztése elkezdődött A hibridek már az 1967-ben beindított nagyüzemi sertéshústermelés-fejlesztési programtól kezdve meghatározó szerephez jutottak az árutermelésben A jelenleg forgalmazott államilag elismert sertéshibridek diszkontinuensek (Hungahyb, Seghers, Dalland), a KA-HYB kontinuens (folytatható hibridizáción alapuló módszerrel szaporítható hibrid sertés) Hazai tenyésztésű hibridek a KA-HYB és a Hungahib, külföldi hibridek a Seghers és a Dalland
A KA-HYB hibrid sertés Nemesítése 1962-ben kezdődött Anker Alfonz irányításával a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán. 1972-ben már államilag elismert fajta volt a KA-HYB 32. Eredetileg diszkontinuens, négyvonalas hibrid volt: Holland lapály X Angol nagy fehér Svéd nagy fehér X Angol lapály F 1 X F 1 R 1
A KA-HYB hibrid sertés (folytatás) A folytatható hibridizáción alapuló hibrid-előállítás kísérleti kipróbálása 1968-ban kezdődött. 1980-ra a KA-HYB hibrid sertés rotációs keresztezéssel előállítható, államilag elismert fajta felváltotta a KA-HYB 32 hibridet A hibrid egy olyan rotációs keresztezési program eredménye, amelyben speciális tulajdonságokra szelektált, rokontenyésztett vonalak kanjait meghatározott vonalsorrendben (rotáció) párosítják a nőivarú populációhoz.
A KA-HYB hibrid sertés (folytatás) A kontinuens hibridizációs program lényege, hogy klasszikus rotációs változatokat és rotaterm változatokat is elő lehet állítani, így könnyebb az adott üzem igényeihez, vagy a változó piac igényeihez alkalmazkodni A folytatható keresztezési program lehetővé teszi, hogy az üzemek a nőivarú tenyészutánpótlást maguk állítsák elő,így nagy szelekciós bázisból tudnak válogatni A KA-HYB hibrid előállítása öt apai vonalba sorolt, genetikailag gymással nem rokon populációval történik.
A KA-HYB hibrid sertés (folytatás) A vonalcsoport: nagy fehér jellegű; jellemző a nagy ráma, a stressztűrés és a szervezeti szilárdság, a kiemelkedő növekedési erély, a jó takarmányértékesítés és húsminőség B vonalcsoport: bacontípusú stressztűrő lapály apai vonal; kifejezetten nagy rámájúak, erősen izmoltak, növekedési erélyük kiemelkedő C vonalcsoport: négysonkás típusú, közepes rámájú, kiválóan izmolt lapályvonal, jellemzően stressztűrőek D vonalcsoport: sokoldalú hasznosításra ( all round ) alkalmas lapály jellegű vonal, jól izmoltak E vonalcsoport: robusztus, nagy szervezeti szilárdságú hampshire és duroc fajtákból kialakított vonalak; jellemzően jól izmoltak, erős csontozatúak
A Hungahib hibrid sertés Nemesítése 1968-ban kezdődött dr. Csire Lajos vezetésével az Állattenyésztési Kutatóintézetben, illetve a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban A program indításától kezdve három, illetve négyvonalas hibrid sertés előállítása volt a cél A Hungahib-50 hibrid 1981-ben államilag elismert hibrid lett akkor négyvonalas hibrid volt: Belga lapály X Hampshire Fehér hússertés X Holland lapály F 1 X F 1 R 1
A Hungahib hibrid sertés (folytatás) Jelenleg a Hungahib hibrid sertés előállításában öt vonal vesz részt Anyai vonal: nagy fehér jellegű, jó szaporaság és húsminőség jellemzi, stressztűrő B vonal: lapály jellegű populáció, jó konstitúció, nagy ráma, jó vágóérték és nagy szaporaság jellemzi
A Hungahib hibrid sertés (folytatás) C vonal: apai jellegű, rámásabb pietrain állomány, kiemelkedő vágóértékű D vonal: hampshire vonal, nagy ráma, nagy növekedési erély, kiemelkedő szervezeti szilárdság jellemzi E vonal: különlegesen jól izmolt, közepes rámájú, hosszú törzsű, szintetikus vonal
SEGHERS sertéshibrid Az 1970-es évek elején kezdték forgalmazni; Magyarországon 1990 óta tenyésztik Három anyai és három apai vonal keresztezésével nyerik az árutermelő anyai hibrid kocapopuláció és a befejező, terminál kanok is hármas keresztezésűek Az anyai vonalak szaporák, jó növekedési erélyűek, stressztűrőek, az apai vonalak erősen izmoltak, nagy növekedési erélyűek, a vágott testre a magas színhústartalom és a jó húsminőség jellemző
Dalland sertéshibrid A hibrid előállításában öt vonalat használnak Az A és B vonal apai jellegű vonal, keresztezésük révén állítják elő a terminál szülőpár kanokat jellemző a kiemelkedő vágóérték és a nagy növekedési erély A C és D, valamint az E vonal anyai jellegű vonalak - jó szaporaság és stressztűrés jellemzi Az alapvonalak fenntartása és nemesítése Hollandiában folyik, Magyarországon csak szaporítótelepek működnek
Takarmányozás húsminőség élelmiszerbiztonság
Az élelmiszerbiztonság Magyar Élelmiszertörvény 1. (1) bekezdés: annak biztosítása a termelés és a forgalmazás teljes folyamatában, hogy az adott élelmiszer nem veszélyezteti a fogyasztó egészségét, ha azt a rendeltetési célnak megfelelően készíti el és fogyasztja
A húsminőség Általánosan (Hoffmann, 1993): a hús minősége a hús azon tulajdonságainak és jellemzőinek összessége, melyek fontosak a táplálóérték, a fogyasztói megítélés, az emberi egészség és a feldolgozhatóság szempontjából Táplálkozás-élettani szempontból: a zsírszegény húsokat részesítik előnyben, de fontos követelmény az is, hogy az eladásra szánt hús toxinoktól, mesterségesen adagolt hormon készítményektől és egyéb, az emberi szervezetre káros anyagoktól mentes legyen
A húsminőség (folytatás) Higiénés húsminőség: a hús mikrobiológiai állapotát jellemzi Technológiai minőség: a hús további ipari feldolgozásra való alkalmasságára utal Étkezési minőség: a hús fizikai állapotát, ízét és nedvtartó képességét fejezi ki Táplálóértékkel kapcsolatos minőség: a hús humán táplálkozásra való alkalmasságára utal
A húsminőség (folytatás) A termelést befolyásoló faktorok közül ha a genotípus és a technológia azonos akkor döntő a takarmány összetétele, illetve a takarmány- és táplálóanyag-felvétel.
A takarmányozás és élelmiszerbiztonság összefüggései Jó minőségű és biztonságos állati eredetű élelmiszer csak úgy állítható elő, ha a termelési lánc (növényipartakarmányipar-állattartó telep-vágóhíd/húsipar-boltok) tervezetten egymásra épül, és valamennyi szereplő szakterületének legkorszerűbb ismereteit használja fel a termék előállítása során Minőségi kritériumokat kell meghatározni azért, hogy a lánc valamennyi eleme hivatalos és teljes körű ellenőrzés alatt legyen A takarmány-adalékanyagok kockázatot hordozhatnak magukban körültekintően kell velük bánni
A takarmányozás és élelmiszerbiztonság összefüggései (folytatás) A sertések teljesítményét befolyásolja a napi energia- és lizinfelvétel, illetve egymáshoz viszonyított arányuk A megfelelő lizin:energia arány megállapítása után a többi aminosav mennyiségét az ideális fehérje elmélet alapján kell meghatározni A fehérjeforrások helyettesítésekor a fehérjehordozók ileálisan emészthető aminosav tartalma és az ideális fehérje elmélet alapján végezzük el a helyettesítést Ha az állati eredetű fehérjehordozókat növényiekkel helyettesítjük, az abrakkeverék foszfor-kiegészítéséről sem szabad elfeledkezni
A takarmányozás és élelmiszerbiztonság összefüggései (folytatás) A takarmányozással befolyásolható a hús minősége (takarmányozás módja, intenzitása, a takarmány összetétele, a táplálóanyagok mennyisége, egymáshoz viszonyított aránya, a takarmány minősége, zsírforrása, a felhasznált ízanyagok, gyógyszerek, egyéb kémiai anyagok, stb.) A húsminőség javításának egyik lehetősége az okszerű takarmányozás, de ez annak nem egyedüli és kizárólagos feltétele A húsminőség javításában döntő szerepet játszik a gazdaságosság
Takarmányozási eredetű sertés megbetegedések A takarmányban a raktározás ideje alatt többirányú folyamatok zajlanak le A kémiai változások mértéke és sebessége a környezeti tényezők víz, hőmérséklet, fény, baktériumok, penészgombák jelenléte, stb. függvénye A változások lehetnek kedvezőek (pl. fenolos vegyületek bomlása, gátló faktorok csökkenése, ízletesség növekedése) illetve kedvezőtlenek (pl. vitaminok, zsírok oxidációja, táplálóanyagok oxidációja, biogén aminok keletkezése)
Takarmányozási eredetű sertés megbetegedések (folytatás) Az avasodás A takarmányban lévő zsírok oxidációját, monolitikus elbomlását, illetve a másodlagos oxidációs folyamatokat jelenti Káros hatása abban nyilvánul meg, hogy a telített zsírsavak kettős kötései felhasadnak, és hidrogén-peroxid, majd szabad gyökök keletkeznek, amelyek közvetlenül károsíthatják a szövetekben az oxido-redukciós folyamatokat, a sejtmembránokat, stb. Rendszerint hibás betakarítás, takarmánykészítés és -tárolás következményeként létrejött folyamat Malacokban szív- és vázizomelfajulást, az ízületek beszűrődését okozza, csökken a tömeggyarapodás és a takarmányértékesítés, stb.
Takarmányozási eredetű sertés megbetegedések (folytatás) A biogén aminok Sok takarmány természetes alkotórészei aminosavak dexarboxileződése, aldehidek és ketonok aminálódásával, nitrogént tartalmazó kötések hidrolízisével keletkeznek Lehetnek heterociklikusak, aromásak vagy alifásak Kóros hatásai: enzimműködés zavarai, májelfajulás, csökkent tömeggyarapodás és takarmányértékesítés, elhullás, stb. A takarmány rothadásának gátlásával, a hullák, vágóhídi hulladékok azonnali feldolgozásával csökkenteni lehet a biogén aminok keletkezését
Takarmányozási eredetű sertés megbetegedések (folytatás) A takarmány gombás fertőzöttsége A takarmányt a mindenütt jelen lévő (szántóföld, raktár) penészgombák állandóan szennyezik A penészgombák a takarmány tápanyagtartalmát elbontják, csökkentik a táplálóértéket, íz- és szaghibát okoznak, egyes anyagforgalmi termékeik az állatokban károsítják az enzimrendszert, létfontosságú szervek működését, a bélcsatorna mikroflóráját Jelentős azoknak a penészgombáknak a száma is, amelyek mérgező mikotoxinokat termelnek
Takarmányozási eredetű sertés megbetegedések (folytatás) Néhány mikotoxin kártétele Aflatoxin: májkárosodás, gyomor- és bélgyulladás, étvágytalanság F-2 toxin: ödémaképződés, szaporodásbiológiai zavarok T-2 toxin: gyomor- és bélgyulladás, lábszétcsúszás Patulin: váz- és szívizomelfajulás, vérkeringési zavarok Ochratoxin: máj- és vesekárosodás
Takarmányozási eredetű sertés megbetegedések (folytatás) Egyéb, takarmány eredetű megbetegedéseket előidéző ágensek Káros, nemkívánatos anyagok, pl. növényvédőszer maradékanyagok, nehézfémek, mérgező gyommagok Tiltott anyagok: állati eredetű fehérje, favédőszer maradékanyagok
Köszönöm a figyelmet!