MEGVALÓSULT ESÉLYEGYENLİSÉG? AVAGY NİKÉNT A FELSİOKTATÁSBAN

MEGVALÓSULT ESÉLYEGYENLİSÉG? AVAGY NİKÉNT A FELSİOKTATÁSBAN Lipták Katalin közgazdász-jogász hallgató, Miskolci Egyetem Tanulmányomban a nık oktatásban betöltött helyét és szerepét emelem ki, a fı hangsúlyt a felsıoktatásra helyezve. Napjainkban az esélyegyenlıség központi kérdéskör, de ez valóban megvalósultnak tekinthetı? Erre a kérdésre próbálok választ adni kutatásaim során. A felsıoktatást kapcsolatba állítom a munkaerı-piaci lehetıségekkel és szituációval, hiszen az oktatás és gazdaság kapcsolata szoros viszonyban van - J. Cameron és S. Heckman döntési modelljével mutatom ezt be. Primer kutatásaim legfıbb eredményei is bemutatásra kerülnek cikkemben, továbbá kitérek röviden a feminista közgazdaságtani alapokra. A RÉGMÚLT EMLÉKEI Külföldi kitekintı Az oktatást az emberiséggel egyidısnek tekinthetjük, már az ókorban megfelelı és szabályozott rendszerben zajlott a tudás átadása. Az ókori görög államban, Spártában a nıket a férfiakkal egyenlıen kezelték a tanítások során. Ez ritka volt az akkori állapotoknak megfelelıen, a legtöbb államban a lány gyermekeket a fiúktól külön oktatták és a tılük elvárható szint is sokkal alacsonyabb volt. A jogtudomány alapjait megalkotó ókori Római államban a nıket jogszabályilag is megfogalmazott hátrány érte akkoriban ez természetes volt. Mind cselekvı- mind jogképességük korlátozott volt, döntéseik az ún. pater familiastól függöttek és a nık szellemi képzésére sem fektettek akkora hangsúlyt, mint a férfiakéra. A középkori oktatásra a kolostorrendszer volt jellemzı, ahol a nıket a férfiaktól elkülönítve oktatták. A középkori szokásjog szerint a lányok már 12 éves korukban nagykorúvá váltak és alkalmasak voltak a házasságra ezzel megpecsételıdött a sorsuk. A hazai felsıoktatás hajnalán Hazánkban a felsıoktatás egyre nagyobb figyelmet kapott az Osztrák-Magyar- Monarchiában. Az egyház és az állam egymással szembe került, hiszen hazánkban is az egyház hatalma alá tartozott az oktatás. Mária Terézia uralkodása alatt az oktatás szervezése állami kézbe került. 1777. augusztus 22-én adatta ki a Ratio Educationis elnevezéső oktatási rendeletét, melyet fia és egyben utóda a Kalapos király gúnynévvel illetett II. József tovább fejlesztett. Majd Eötvös József kezdeményezésére 1868-ban hatályba léptették az 1868. évi XXXVIII. oktatási törvényt, ami az alapfokú tankötelezettség kiterjesztésérıl rendelkezett. Ezen idıszakot követıen a nık lassan, de folyamatosan növekvı számban jelentek meg elıször az alapfokú oktatásban, késıbb a felsıoktatási intézményekben. Egyes tudományterületek sokáig nem vettek fel nıi hallgatókat (jogtudomány), de a késıbbi évtizedekben ez is megtörtént. 1900- ban dr. Steinberger Sarolta volt az elsı nı, aki hazai egyetemen diplomát szerzett,

majd orvosként folytatta tevékenységét [Burucs K. (1995)]. A század eleji statisztikai adatokat vizsgálva jól látszik a nıi hallgatók számának változása, vegyük példaként az orvostudomány területét, ahol az 1900/01. tanévben 3,5% nıi hallgató volt, 1917/18-ra 28,6%-ra emelkedett az arányuk. Egyéb tudományágakban is hasonló tendencia figyelhetı meg [Ladányi A. (1996)]. EURÓPAI VISZONYOK A FELSİOKTATÁSBAN A 20-21. SZÁZADBAN Európai viszonylatban megállapítható, hogy a vizsgált idıszak elején (1909/10. tanévben) hazánkban volt a legalacsonyabb a nık aránya a felsıoktatásban. A késıbbi években ez az érték folyamatosan és egyenletesen emelkedett. Az alábbi táblázat mutatja ezt. A 2. világháború utáni idıszakra már nem hazánk volt a legutolsó a nıi hallgatók arányát tekintve. Az 1950/51. tanévben 23,8% volt a hazai érték, míg Németországban (akkor NSZK), Ausztriában és Hollandiában alacsonyabb volt a nıi hallgatók aránya. A nıi hallgatók aránya Európa egyes országaiban (%) 1. táblázat 1909/10 1925/26 1937/38 1950/51 1970/71 1993/94 Ausztria 6,7 11,5 18,6 21,4 29,4 47,1 Finnország 16,5 24,0 30,8 37,0 48,4 53,1 Hollandia 13,5 15,0 16,1 21,3 27,7 46,0 Magyarország 1,8 10,1 12,4 23,8 42,8 54,2 Németország 7,4 11,4 14,4 20,8 26,9 40,2 Olaszország 15,6 13,8 17,8 26,3 37,7 50,9 Forrás: Saját szerkesztés Ladányi A. [1996], 387. oldal alapján Ez a tendencia azóta is folytatódik, sıt már megfordult a helyzet. 1990-ben a nık 48,8%-a volt jelen a felsıoktatásban, ami 1995-re már 52%-ra emelkedett Magyarországon. Egyetemi, fıiskolai hallgatók nemek szerinti megoszlása (%) Év Nık (%) Nık változás Bázisév=1990 (%pont) Férfiak (%) Férfiak változás Bázisév=1990 (%pont) 2. táblázat 1990 48,8-51,2-1995 52,0 +3,2 48,0-3,2 2000 53,6 +4,8 46,4-4,8 2001 53,8 +5,0 46,2-5,0 2002 53,8 0 46,2 0 2003 53,7 +4,9 46,3-4,9 2004 54,2 +5,4 45,8-5,4 Forrás: Saját szerkesztés Nık és férfiak Magyarországon 2004. [2005], 53. oldal alapján

Megállapítható, hogy az 1995. évtıl a nık vannak többségében a felsıoktatásban hallgatóként. Ez magyarázható egyrészt a magasabb születéskori lány gyermekek számával, másrészt a lányok magasabb hajlandósági rátájával a továbbtanulás iránt. Adalékok a jelenkori esélyegyenlıségrıl Felmerülhet a kérdés ezek után hol jelenik meg az esélyegyenlıség és miként? A nık esélyegyenlıségének politikája régóta jelen van az európai integráció történetében. Valójában az 1995. évi nık helyzetét feltáró pekingi világkonferencia után került elıtérbe. Az Európai Bizottság esélyegyenlıségi elvét minden tagállamra kiterjesztette. 1997-ben az Amszterdami Szerzıdés már nemcsak az egyenlıtlenség megszőntetésére hívta fel a figyelmet, hanem az intézkedések irányvonalára is. A Közösségi Esélyegyenlıségi Keretstratégia (2001-2005) célul tőzte ki az esélyegyenlıség megvalósítását. Magyarországon törvényi jogszabályként 2003. évben került bevezetésre a CXXV. törvény az egyenlı bánásmódról és esélyegyenlıségrıl. Ennek elıszelét már évekkel korábban lehetett érezni. Napjainkban az esélyegyenlıség szó elcsépeltnek tekinthetı és jelentısége már nem akkora mint korábban, de tény, hogy szükség van rá és beszélni kell errıl a témáról. A nık hosszú küzdelem során érték el mai pozíciójukat a felsıoktatásban és az élet egyéb területén. A hazai jogi szabályozás összhangban áll az európai joggal, a negatív diszkriminációt és a nemek szerinti megkülönböztetést tiltja. Ugyanakkor a nık a munkaerıpiacon köztudottan hátrányban vannak, egyrészt a kisgyermekek miatt, másrészt a nem megfelelı végzettség miatt. A különbözı típusú oktatási intézményekben eltérı a lány-fiú arány. A fiúk a szakképzettséget adó intézményekbe jelentkeznek, míg a lányok többségében az általános mőveltséget adó gimnáziumokba. Ennek révén napjainkban nagyobb arányban jelentkeznek felsıfokú oktatási intézménybe nık, ezzel csak az a probléma, hogy alacsony presztizső és bérezéső szakokon vannak túlnyomó részt (pedagógia, egészségügy, szociális terület). Ezzel szemben a férfiak a magasabb bérezéső informatika vagy mőszaki tudományterületeken folytatnak tanulmányokat. Ez végül oda vezet, hogy a munkaerıpiacra kikerülve az eltérı képzettség miatt a férfiak jobb eséllyel és magasabb bérekkel rendelkeznek majd. A MUNKAERİPIAC ÉS AZ OKTATÁS KAPCSOLATA A felsıoktatás és a munkaerıpiac szoros kapcsolatban áll egymással, ez teljesen érthetı, hiszen a fıiskoláról és egyetemrıl kikerült hallgatók jobb esetben a munkaerıpiac aktív résztvevıivé válnak. A munkaerıpiac és az emberi tıke viszonyára a kutatók egy döntési modellt alkottak meg, ami a következı. A felsıoktatásba történı belépés elıtt érdemes megvizsgálni a felmerülı döntési lehetıségeket és a befolyásoló tényezıket. Az emberitıke-elméletébıl kell kiindulni, miszerint az egyének az oktatás várható munkaerı-piaci hozamát hasonlítják össze a közvetlen és a közvetett költségekkel. Az a hallgató fog a legmagasabb szintő oktatási képzésben részt venni, aki minél nagyobb hozamra kíván szert tenni a munkaerıpiacon az oktatásban megszerzett képzettsége révén. James J. Cameron és Stephen V. Heckman modelljébıl kell kiindulni, ami az iskoláztatási döntést írja le. A modell

megalkotói azt feltételezték, hogy az egyének vagy a családok az iskolai végzettség várható kereseti hozamának és az oktatás költségeinek a különbségét maximalizálják. max i R(E i x) C(E i x) R az iskolai végzettség várható kereseti hozamának a jelenértéke az egész életpályán C az oktatás közvetett és közvetlen költsége E i az i-edik iskolai végzettség x egyéni jellemzık További feltételezés, hogy a várható kereset és az oktatás költsége a tanulással töltött évek számával nı és az egyéni jellemzık multiplikatív módon hatnak a költségek várható értékeire és a kereseti hozamra: R(E i x) = R(E i )ϕ r (x)ε r C(E i x) = C(E i )ϕ c (x)ε c, ahol ϕ a megfigyelt egyéni jellemzıknek az oktatás hozamára, költségeire gyakorolt hatását ε a nem megfigyelt egyéni heterogenitás hatását jelöli. Az optimális továbbtanulási döntést a modellben három egyenlıtlenséggel lehet jellemezni: R(s)ϕ r (x)ε r C(s)ϕc(x)ε c 0 R(s)ϕr(x)ε r C(s)ϕc(x)ε c R(s 1)ϕr(x)ε r C(s 1)ϕ c (x)ε c R(s)ϕr(x)ε r C(s)ϕc(x)ε c R(s + 1)ϕr(x)ε r C(s + 1)ϕ c (x)ε c, ahol s az optimális végzettségi szintet jelöli. Ekkor a várható hozam meghaladja a költségeket, illetve a hozam és a költségek különbözete nagyobb, mint az optimálisnál magasabb vagy alacsonyabb végzettséghez tartózó különbözet. (Hermann Z. [2005], 41.) A kutatók elmélete szerint ilyen folyamat zajlik le a felsıoktatásba való belépés elıtt a döntések során. Nézetem szerint a valóságban azért ennyire nem komplikált a helyzet, de a pályaválasztás során valóban ezen szempontok alapján mérlegel a leendı egyetemi vagy fıiskolai hallgató. A nık munkaerı-piaci helyzete mindig is hátrányban volt. Foglalkoztatási és munkanélküliségi rátákat vizsgálva látható, hogy a nık foglalkoztatottsága alacsonyabb, mint a férfiaké és akkor még nem is került a vizsgálati körbe az elvégzett munkáért járó bér. Köztudott, hogy egy nı átlagosan hazánkban a férfiak bérének a 60-70%-át kapja, ha ugyanolyan munkakörben dolgoznak. Európai viszonylatban is hasonló a tendencia. Ezért tartom fontosnak, hogy a nık ugyanolyan olykor magasabb szintő végzettséggel rendelkezzenek, mint a férfiak. Így talán nagyobb esélyük lesz a munkaerıpiacon elhelyezkedniük és egyenlı esélyekkel indulhatnának. A nıket a munkaerıpiacon a vertikális és a horizontális szegregáció is érinti. A horizontális szegregációra megoldás lehet a pályaorientáció módosítása, azaz a nık egyre nagyobb arányban vegyenek részt a férfias tudományágak mővelésében.

A hagyományos (5 éves) felsıoktatás mőködési mechanizmusa 1. ábra: A cobweb ciklus mőködése Forrás: Saját szerkesztés Varga J. [1998] 41. oldal alapján A cobweb ciklus a felsıoktatásban felmerülı igényeket és a mőködési mechanizmust írja le. A bal oldal a munkaerı-piaci helyzet alakulását mutatja, a jobb oldal a képzési helyzet alakulását. Ha egy adott képzettségbıl hiány alakul ki, akkor a bérek értelemszerően felemelkednek. Ennek következtében a felsıoktatás résztvevıi is a hiányszakmákat választják, hogy a legjobban alkalmazkodjanak a piac alakulásához. A kínálathoz alkalmazkodó elsı évfolyam csak öt év múlva kerül ki a munkaerıpiacra (a hagyományos felsıoktatást figyelembe véve, az új Bologna rendszerben már 3 év után is munkaerı-piaci jelenlét alakulhat ki), így ez alatt az öt év alatt sokan kezdnek el az adott hiányszakmában tanulni. Majd így kialakul a túlképzés esete. Amikor az elsı évfolyam megjelenik a munkaerıpiacon, a 6. évben akkor telítıdik valamelyest a piac és ezután már kevesebben választják az adott szakmát. Ez a mőködési folyamat egyaránt érinti mindkét nemet. NİI KÖZGAZDÁSZ HALLGATÓK ESÉLYEI PRIMER KUTATÁS A végzettség és a nem közötti kapcsolat erıssége A témához kapcsolódóan korábban reprezentatív primer kutatást végeztem (2006. tavaszán) az akkor másodéves levelezı tagozatos nıi közgazdász hallgatók körében. 167 kiértékelhetı kérdıívet kaptam. Ezen kérdıíves felmérés eredményei közül a leglényegesebbeket mutatnám be, melyek az esélyegyenlıség témakörét érintik. Megvizsgáltam a válaszok alapján, hogy a válaszadók szüleinek a neme és végzettsége között milyen kapcsolat van. A kapcsolat erısségét a sztochasztikus kapcsolat alapján asszociációs együtthatóval vizsgáltam, mivel két minıségi ismérvrıl volt szó. Ennek

alapján a Yule-féle asszociációs együttható értékét számoltam ki az alábbi táblázat alapján. A Yule-féle mutató csak alternatív ismérvek esetén alkalmazható, ahol az egyik ismérv változót 1-gyel, a másikat 0-val jelöltem. A megkérdezettek szüleinek végzettsége diploma megléte és diploma hiánya alapján 3. táblázat Nincs diplomája(1) Van diplomája(0) Anya(1) 180 (f 11 ) 17 (f 10 ) 197 Apa(0) 148 (f 01 ) 19 (f 00 ) 167 328 36 364 Forrás: Saját szerkesztés A Yule-együtthatót az alábbi képlettel számoltam: Ahol az Y értéke: 0 Y 1 f Y= f 11 11 f f 00 00 f + f 10 10 f f A kapcsolat szorosságát a kapott érték határozza meg. Y=0 esetén függetlenség van a két ismérv között 0 < Y 0, 3esetén gyenge a kapcsolat 0,3 Y 0, 7 közepes erısségő a kapcsolat 0,7 Y <1 szoros a kapcsolat Y = 1 függvényszerő a kapcsolat 180 *19 148*17 Y = = 0,1523 Tehát a kapcsolat szorossága gyenge a nem és a 180 *19+ 148*17 végzettség tekintetében. A felsıoktatásban való részvételi döntés okai Faktor analízis segítségével vizsgáltam a közgazdász képzés melletti döntést. Az 5 állítás túl sok, így korreláltam ıket a faktor analízis segítségével. A vizsgálati tényezıknek páronként korrelálatlanoknak kell lenniük, ezt Kaiser-Meyer-Olkin-féle mutatóval végeztem. Minél közelebb van az értéke 1-hez, annál jobban alkalmazható a változóra az analízis. Ugyanezt mutatja a Bartlett-féle szérikus próba, mely egyszerő hipotézis vizsgálatot alkalmaz. A változó szettre elfogadható a faktor elemzés. A kommunalitás tábla elsı oszlopa a kezdı kommunalitás, ahol minden változó standard módon lép be a modellbe. A második oszlop a végsı kommunalitást mutatja. A faktor elemzést fı komponens módszerrel végeztem. A teljes varianciára vonatkozó tábla (3. táblázat - Total Variance Explained) elsı oszlopa a saját értékeket tartalmazza. Azokat a komponenseket kell elfogadni faktornak, amelyek értéke nagyobb, mint 1. A második oszlop azt mutatja meg, hogy a teljes varianciából az egyes változók hány százalékot magyaráznak. A megtartandó három faktor a teljes információ 70,46%-át ırzi meg, ezt emeltem ki pirossal. 01 01

Faktor analízis SPSS 14.0 programmal 3. táblázat Factor Analysis Initial Eigenvalues Total Variance Explained Extraction Sums of Squared Loadings Rotation Sums of Squared Loadings % of Cumulative % of Cumulative % of Cumulative Component Total Variance % Total Variance % Total Variance % 1 1,390 27,797 27,797 1,390 27,797 27,797 1,252 25,045 25,045 2 1,131 22,622 50,419 1,131 22,622 50,419 1,227 24,543 49,587 3 1,002 20,041 70,460 1,002 20,041 70,460 1,044 20,873 70,460 4 0,840 16,791 87,251 5 0,637 12,749 100,000 Extraction Method: Principal Component Analysis. Rotated Component Matrix(a) Component 1 2 3 Faktorkomponensek: VAR_4A -0,147-0,774 0,285 F1:c,e VAR_4B -0,063 0,758 0,328 F2:a,b VAR_4C 0,770-0,114 0,196 F3:d VAR_4D 0,082 0,014 0,898 VAR_4E 0,792 0,201-0,103 Extraction Method: Principal Component Analysis. Rotation Method: Varimax with Kaiser Normalization. a. Rotation converged in 5 iterations. Forrás: Saját szerkesztés A faktor mátrix (komponent mátrix) nem illeszkedik jól, mert a változók nem illeszkednek a faktorokra, ezért rotálni kell az adatokat. Ennek eredményeképpen kaptam a táblázat második részét, a rotált faktor mátrixot (Rotated Component Matrix). A rotációt Varimax (variancia maximalizálás) eljárással Kaiser féle normalizációval végeztem. Egy változót akkor tekintünk egy faktor tagjának, ha a faktor súlya legalább 0,25 vagy legalább kétszer akkora, mint bármely másik, ami alacsonyabb 0,25-nél. A rotált faktor mátrixban vastagon vannak szedve az adott faktorba tartozó tényezık kék színnel kiemelve. A következı állítások tartoznak egy faktorba: F1: érdeklıdtek a közgazdaságtan iránt és egyszerően szeretnek tanulni, ezt a csoportot elneveztem motivált, szorgalmas hallgatóknak. Az esélyegyenlıség az ı esetükben teljesen megvalósultnak tekinthetı. F2: munkahelyi elımeneteléhez kellett a diploma és korábban nem volt lehetısége tanulni, az ezen faktorba tartozó nıket karrieristáknak neveztem el. Az ı esélyeik már korlátozottabbak voltak a múltban. F3: hiányát érezte a diplomának, ık lettek a kényszer tanulók. Ezen csoport esetében az egyenlıtlenség figyelhetı meg, hiszen korábban nem volt

leehetıségük a tanulásra és a munkahely is hátrányosan kezeli ıket, mert nincs megfelelı végzettségük. Primer kutatásom során több szempont alapján mértem fel a közgazdász hallgató nık esélyeit és lehetıségeit, valamint jövıbeli terveiket. Közgazdász-jogász hallgatóként két eltérı tudományterület hallgatóit és az ı elképzelésüket ismerem, melybıl arra a következtetésre jutottam, hogy a nıket az oktatásban az egyenlı esélyek jellemzik. Ugyanakkor a levelezı tagozatosok esetében a munkahelyen sokszor érzékelik az esélyegyenlıség meg nem valósulását. FEMINISTA KÖZGAZDASÁGTAN Feministák Egyesülete Az esélyegyenlıség és az oktatás kapcsán ki kell térnem egy kicsit a feminista irányvonalra és a feminista közgazdaságtanra. A Feministák Egyesületének tagjai az 1910-es évek elején nemcsak a nık szabadságát, az önmegvalósítás lehetıségének kívánalmát hangoztatták, hanem tevékenységük értelmét azzal a szokatlan érvvel is alá próbálták támasztani, hogy a nık oktatása és munkába állása nem pusztán öncél, hiszen a nı tanultabbá válása a család számára is értékesebbé tette a leányt, a feleséget és az anyát. Elveik szerint ugyanis szükséges, hogy az anya gyermekét ne csak szeretettel, de szakértelemmel is tudja nevelni. Elképzeléseiknek megfelelıen nemcsak a családnak, de a társadalomnak is anyáivá kívánták tenni a nıket, hogy a magánkötelességük teljesítése után fennmaradt munkaerejüket és idejüket, szeretetük és kedélyviláguk egy részét a közösség hasznára fordítsák. A korabeli sajtóban az Egyesület megalakulása pozitív visszhangot keltett. A tagság tekintetében nemek alapján nem történt megkülönböztetés, az Egyesület tagja férfi és nı egyaránt lehetett; kivételt csak a nıi egyenjogúság ellenzıi képeztek, mert ıket nem vették fel. Bár a korabeli feminizmus még érintetlen volt a gender szemlélettıl, az Egyesület által kiadott tájékoztatóban mégis jó érzékkel ismerik fel és fogalmazzák meg azokat az igazságtalanságokat, amely a nıket nap mint nap érik. Az Egyesület 1904-1949 között mőködött hazánkban. Közgazdaságtani alapok a feminizmus jegyében Ezen tudomány terület elsıre kicsit furcsának tőnhet, de megismerve a feminista közgazdaságtan alapjait rá kell jönnünk, hogy nem is olyan furcsa és szokatlan ez az elképzelés és nézet. A feminista közgazdaságtan által feltett kérdések ésszerő megvilágításba helyezik a gazdasági kérdéseket. A közgazdaságtant sokáig egy nemi szempontból semleges területnek tartották, hiszen tényekkel, adatokkal dolgozik, ezért látszólag semmiféle kapcsolatba nem lehet hozni a gender szempontú vizsgálatokkal. A nık helyzetével foglalkozó kutatások eredményei azonban idıvel rávilágítottak arra, hogy a klasszikus közgazdaságtani szemlélet kifejezetten hátrányosan hat a nıkre, mert azzal, hogy vizsgálódásai középpontjába a családot helyezi, egyrészt úgy kezeli a nıket, mint függı helyzetben lévıket, és ezért a nık keresetét a háztartásban csak kiegészítı jövedelemnek tekinti. Másrészt figyelmen kívül hagyja az egyedülállókat és a hagyományostól eltérı családmodelleket, mint például a gyermeküket egyedül

nevelıket. Figyelmen kívül hagyja azt is, hogy a nık által a háztartásokban végzett nem fizetett munka értéke rejtetten beépül a gazdaságba, és fontos alapját képezi a liberális elven mőködı gazdaságnak. A kenyérkeresı férfi és az otthon háztartást vezetı, gyermeket nevelı nı együttesen hozza létre a társadalmi termékeket, de mivel keresete csak a férjnek van, a hagyományos közgazdaságtan csak vele foglalkozik. Az elmélet központi témája, hogy a közgazdasági kérdéseket a nıi értékek, érdekek szempontjából strukturáljuk, gondoljuk újra. Valójában nincs is olyan kérdés, amit ne lehetne a nıi érdekek, értékek szemszögébıl megvizsgálni, azaz akármi lehet a feminista közgazdaságtan vizsgálati tárgya. A leggyakoribb területek mégis a nık munkaerı-piaci helyzetei és esélyei, az esélyegyenlıség megvalósulása. Ezeket a klasszikus közgazdaságtani elméletektıl kicsit eltérıen közelíti meg. A feminista közgazdaságtan vizsgálati körébe az oktatást és a munkaerıpiac kapcsolatát is be lehet vonni. A feminista közgazdaságtanhoz kapcsolható továbbá a nıi szemmel megalkotott munkaerı-piaci elméletek. (Fı képviselıje ezen területnek Belinszki Eszter). A kutatónı a hagyományos közgazdaságtani irányvonalakon (klasszikus közgazdaságtan, neoklasszikus elméletek, hierarchia elmélet, differencia elmélet) halad végig és a középpontba a nıket helyezi. Érdekes és szemléletes megközelítés, feltárja a nık tényleges helyét és helyzetét a gazdaságban. ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZETÉSEK A nık felsıoktatásbeli helyzete és pozíciója a 21. században teljesen egyenértékő a férfiakéhoz viszonyítva. Stabil és magas létszámmal és aránnyal vesznek részt a nık az oktatás ezen szegmensében. Az esélyegyenlıséget megvalósultnak látom Magyarországon napjainkban a felsıoktatás terén a nemi szegregációt figyelembe véve. Az esélyegyenlıség ugyanakkor nemcsak az oktatás terültén jelenik meg, hanem az élet bármely területén. Úgy vélem, hogy a munkaerıpiacon az esélyegyenlıség annyira nem valósult még meg, mint az oktatásban. A nık munkaerı-piaci pozíciója sokszor hátrányt szenved a férfiak javára. A nıket erıs diszkrimináció éri a munka világában melyet le kellene építeni. Ehhez szükséges egy szemléletváltás és a háttérbıl a jogszabályok támogatása. FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Burucs Kornélia [1995]: A nık oktatása, 1822-1900. História, 1995. év 17. évf. 4. szám, 19. oldal 2. Hermann Zoltán [2005]: A helyi munkaerıpiac hatása a középfokú továbbtanulási döntésekre, Közgazdasági Szemle, LII. évf. 2005. január 39-60. oldal 3. http://kistaska.tatk.elte.hu/index.php?cikk=266 4. Ladányi Andor [1996]: Két évforduló A nık felsıfokú tanulmányainak száz éve, Educatio, 1996. év 3. évf. 3. szám 375-389. oldal 5. Polónyi István [2002]: Az ember és az oktatás szerepe a gazdaságban, Osiris Kiadó, Budapest 6. Thun Éva: Az oktatásról nıi szemmel http://iki.elte.hu/hirnok/thuneva/public/oktnoiszem.htm