94-95. szám. 2014. szeptember 6 20. A mindent betöltő hng Vlhol z Óperenciás-tengeren innen, hol néh vdkninkrnációj képében jön el Isten, z univerzum vrázsltos egén ringott egy kis lélekvesztõ, melyben hõsünk egy elnyûtt lótuszvirágb kpszkodv figyelte vrázsltos hullámzást. A hullámzást, mely z õ kis ldikját is ringtt, s melynk fodri, rezge z egz univerzumot, végtelenbe tûnõ ég minden szegletét betöltötte. Mindene volt ez z ámultb ejtõ rezg. Az õ életét is ez töltötte ki, hiszen minden érzékszervével ezt itt ezen kívül nem is volt más. De volt egy ngy problémáj! Nem tudt értelmezni, felfogni, mi is ez vibráció, mert egy titkos bj gyötörte: nem látt, vlójábn mirõl is szól, mit tükröz közvetít számár ez vrázsltos jelenség. Ez világ, mely z Óperencián innen létezett, z Óperencián túli világ folyttás volt. Volt zonbn egy fontos különbség: z Óperencián inneni világot egy misztikus köd, egy mindent elfedõ fátyol borított. Ez hjnl elõtti örökös köd ngybn leszûkítette látóhtárt egzen más színekben, formákbn látttt vlóságot, mint milyen z vlójábn volt. Így hõsünk mindent betöltõ rezgt sem érzékelhette teljes vlójábn. Vlójábn köd mitt építette mgánk kis lélekvesztõjét is, mert ebben nyomsztó ködben sjnos elveszítette súlytlnságát is. Ez még nem is lett voln olyn ngy bj, de ködszerû fátyol olyn szinten rátelepedett, csk eltorzult kis rzleteit tudt érzékelni rezgnek, rádásul minden egyes rzletét más-más érzékszervvel! Ezáltl úgy tûnt, minth egymástól különálló információkt, tpsztltokt közvetítenének ezek z érzékszervek. A vibráció egyik legfõbb trtományát, hngot füle jutttt el hõsünkhöz. Egy másik spektusát, formát látványt szeme muttt meg neki. Ugynígy volt ez z ízlelsel, tpintássl z illttl is. A köd hõsünkhöz legközelebb álló rzét téves énképzetnek nevezték. Ez volt végsõ szûrõ, végsõ torzító közeg, melyen keresztül z érzékei áltl továbbított információkt befogdt. Hõsünk is tudt, vlmi nincs rendjén. Egyrzt, mert komolybbn megvizsgálv látt, z érzékszervei vlójábn nem érzékelnek semmit. A füle csk egy közvetítõ eszköz, ugynúgy, mint egy mikrofon. Vlójábn õ mg, tudtos lény z, ki hllj, tpsztlj ezeket dolgokt közvetítõ eszközök, z érzékszervek segítségével. Ettõl gynús lett neki, h egy tökéletlen eszköz kell neki segítségként tudtos érzékelhez, kkor vlójábn mennyit is tpsztlht vlóságból. Sejtette, tpsztlás ezáltl szintén tökéletlen véges. Másrzt pedig létrejött egy lterntív vlóság, mi tökéletlen érzékei értelme áltl keletkezett, s sját, köddel borított egére rjzolódott ki. Ez volt z õ külön vlóság, mert z elméje zt vetítette ki erre z égre ( sját vlóságánk vásznár), mit õ fel tudott fogni ködben imbolygó formákból. De mivel így rendkívül torz volt z érzékele, vlmivel ki kellett töltenie z ûrt zt, mit nem tudott, nem látott. Így sját tlálgtásivl töltötte meg hiányzó információk helyét. Nem volt elég, eleve ködben létezett, még sját képzelgeivel is tovább torzított vlóságot. De vlhol mindig érezte, nem vlóságot érzékeli, hiszen mikor mélyére nézett, csk szertefoszló tomokt elmúlást látott. Más lélekvesztõs élõlények is rr eveztek, ktívn bevtkoztk ebbe játékb, mely olyn volt, kár
egy 3D-s, szerepjátékos mozi, melynek így õk is rzesei lettek mindenki sját szerepjátékánk fõhõse. Hõsünk velük együtt mozizt élte meg köd áltl megszûrt rezgt, mely így egy sjátos, filmszerû világgá lkult. Ez filmszerû világ egyfjt lterntív vlóságot képezett: ködbe burkolt formákká, ízekké, eseményekké, tájkká, szerelmekké lkítv z eredeti rezgt, z eredeti vlóságot. Egyszer hllott egy vibrációról, egy védikus mntráról, mely hng tudósi szerint mg volt teljes rezg, z univerzum eredeti rezge. Ekkorr már sokt tnulmányozt z õsi tnokt modern tudományt vlóság után kuttv, de nem tudt elképzelni, ez mntr n lehet z eredeti rezg, hiszen egyszerûen csk egy hngsor volt, ugynolyn, mint bármelyik hétköznpi szó vgy mondt, melyet füle segítségével hllott. Azt gondolt, csk képzelõd z egz, s nem lenne túl meglpozott, h ebbe bármi egyebet belelátn, hiszen kkor bármelyik szób, mondtb bele lehetne mgyrázni ugynezt. Így hát bizonyítékr várt. Nem krt mindent bmbán elfogdni. Azt mondták neki, h kitrtón szívbõl szólón ismétli ezt mntrát, kkor egyre inkább érzékelni fogj mögötte létezõ vlóságot is. Ugynúgy, mint mikor szomszéd szob kndllójábn lobogó tûz melegét is érezzük, nnk ellenére, nem látjuk közvetlenül tüzet. Végül vlóbn bekövetkezett vlmi csodáltos. Némi próbálkozás után megérezte tüzet! Ekkor már tudt, vlmi különleges dolgot tlált. An egyre többet egyre mélyebb átélsel ismételte mntrát, hng egyre újbb spektusi nyíltk meg elõtte. Elõször csk hng fizikilg elmében hllhtó spektusit érzékelte, mjd belépett egy olyn területre, hol már hng hng áltl képviselt dolog szinte megegyezik. Ez z szint, hol már nincsenek nyelvi különbségek: beszélõ látj látttni tudj, mirõl kommunikál. Ekkor intuitív módon megjelenik szó áltl képviselt dolog szinte összekpcsolódik nnk hngi formájávl. Ezen szinten továbbfejlõdve végül megtpsztlt, vlóság síkján z érzékei nem különálló információkt közvetítenek. Azok csupán számunkr ( Óperencián inneni érzékszerveink számár), torzított, leszûkített formájukbn tûnnek különállónk. Vgyis sját tévképzetei megszûntek köd kezdett fölszállni, z érzékele pedig kinyílni. A mguk vlójábn látt köd, köddel fedett világ eseményeit, formáit már zt is érzékelte, mi vn mögöttük vlóságos z Óperencián túli világ. Látt zt is, ez rezg mg z élet, z élet ármlás. Az univerzum z élõlény sját pr áj (életlevegõje) is ebbõl z eredeti rezgbõl táplálkozik. Megtpsztlt ªbdát, z eredeti hngvibrációt, megértette, ez hngvibráció húzódik meg z élet minden spektus mögött. De hátr volt még negyedik szint. A szint, mirõl szentírások tnítók meséltek neki. Könnyek, imák rengeteg szeretet kellett hhoz, megnyíljnk ezek kpuk is. De végül megnyíltk, mert meg kellett nyílniuk, hiszen hõsünk otthonát, eredeti helyzetét rejtették. Elsõ lépként sját helyzete vált nyilvánvlóvá számár. Történetünk fõhõse lélek. (Ez szó szerint is igz.) A fõhõsünk így meglátt sját mgát, lelket kis lélekvesztõjében ( testében),
sját szívének lótuszán, mint szív egén sodródik. Az élõlények szívét kis ég tölti be. Ez nnk léteznek, tudtosságnk z lpj, mellyel önnön mgunkt is érzékeljük. Vgyis ez mi sját világunk lpj. Erre kis égre vetül ki z élõlény elméjében vlóságról kilkult kép. Isten sját szíve z univerzum egeként terjed ki. Ez mg ngy ég, melyet Isten gondolti, Védák hngvibrációj, ªbd tölt be. A kis ég pedig ngy ég tükörképe z élõlény sját szívében. Ez kis ég prm tm, Felsõlélek is egyben, mely Isten szívünkben tükrözõdõ spektus. A kis ég ngy ég tükrözõdeként tehát szintén Isten (prm tm - spektusánk) hngvibrációjávl vn teli. A hsonló felépíten túl ez rejtett egyben legfõbb kpcsolódási pont mkrokozmosz (z univerzum) mikrokozmosz (z ember) között. Nem tiszt, nygi helyzetben tehát ködös illúziók sját képzelgeink délibábji borítják be tudtunk egét, s ekkor prm tm ege sem nyilvánulht meg teljes fényében kékjében tudtunk tükrén. De mint újr Isten felé fordulunk, fokoztosn kitisztul z ég, egyre inkább teljes vlójábn tpsztlhtjuk meg zt lelki hngvibrációt, mely egyben z egz univerzum z nygi létez lpj is, nem különbözik Istentõl. Amint szívünk tükre teljesen kitisztult, végül ebben tükörben megláthtjuk teljes lelki világ tiszt tükörképét is. Ekkor még lehet, z nygi világbn élünk, de szinte kívülrõl, sját elmélyült meditációnk áltl láthtjuk z nygi világbeli jelenségek okát eredeti formáját, s egyúttl teljes lelki vlóság is megnyilvánulht sját tudtunk egén. Innen már csk egy lép, be is lépjünk ebbe világb e lelki hngvibráció áltl. A teljes vlóság, lelki világ hngvibrációj egy gyönyörû kisfiúról, K áról mesél, ki (nem) mellesleg mg Isten, s ki szeretett társi körében önfeledten éli játékos folyton növekvõ boldogsággl teli életét. Egy olyn világbn, hol dolgok mguk eredeti vlójábn, vlódi szubsztnciként léteznek. Nem pedig úgy, mint mi kis köddel borított árnyékvilágunkbn, hol minden, mi szép, éppen zért tûnik szépnek, mert z eredeti, örök vlóság szépsége sejlik át ködön. Acyut nnd d s Melléklet: H.H. indrdyumn Swmi Kirtn Sdhu Sng Fesztivál, Oroszország 2014. szeptember: http://www.lepnikell.hu/downlod s/09.08_1%20- %20Indrdyumn%20Swmi.mp3
A Virh tíz szintje Sri Srimd Gour Govind Swmi Mhrj elödás 1. rz Sri Citny Critmrit, Adi lil 13. fejezet 37. vers: Az Úr Citny Mh prbhu legfõbb kedvtelei zok cselekedetei, melyeket vándorlás során hjtott végre, miután snny s rendbe lépett. Fennmrdó tizennyolc évének tetteit nty-l l nk, kedvtelei végsõ szkszánk nevezik. 38. A tizennyolc évbõl htot megszkítás nélkül Jgnn th Pur bn töltött. Rendszeresen k rtnázott, s pusztán éneklével táncávl minden bhktábn szeretetet ébresztett K iránt. 39. A hátrlévõ tizenkét évben Jgnn th Pur bn lkott. Õ Mg élvezte K iránti szeretet trnszcendentális eksztázisánk ízét, s ezzel mindenkit megtnított rr, n ízlelje meg ugynezt. MAGYARÁZAT: Aki fejlett K -tudtbn, z mindig távol érzi mgát K ától, mert távollét érze felülmúlj K ávl vló tlálkozás érzét. ¼r Citny Mh prbhu ebben világbn töltött utolsó tizenkét éve során Jgnn th Pur bn rr tnított z embereket z egz világon, n ébredhet fel szunnydó szeretetük K iránt távollét érzén keresztül. A K ától vló távollét, illetve Vele vló tlálkozás érzei z Isten iránti szeretet különbözõ szintjeit lkotják. Amikor vlki komolyn elmélyed z oddó szolgáltbn, ezek z érzek z idõ múlásávl kilkulnk. A legmgsbb szintet prembhktink nevezik, ezt szintet zonbn s dhn-bhkti végzével lehet elérni. Nem szbd zzl próbálkoznunk, termzetellenes módon úgy emelkedjünk fel prembhkti szintjére, nem követjük komolyn s dhnbhkti szbályozó elveit. A prem-bhkti megízlel síkj, míg s dhn-bhkti z oddó szolgáltbn vló fejlõd szintje. ¼r Citny Mh prbhu z oddó szolgált vllásánk minden rzletét megtnított, úgy, sját életében példát muttott rá. Az írások ezért zt mondják: pni cri' bhkti ªikh imu sb re. ¼r Citny Mh pr Mh prbhu Mg K, s egy k -bhktánk, bhktánk, K hívének szerepében z egz világot rr tnított, n végezzenek z emberek oddó szolgáltot, s n térjenek így idõvel hz, vissz Istenhez. 40. Az Úr Citny Mh prbhu éjjel nppl örökké K ától K vló távollét fájdlmát érezte. Ennek jeleit kinyilvánítv egyre csk sírt, teljesen összefüggtelenül beszélt, kár egy õrült. 41. An ¼r mt R dh r összefüggtelenül beszélt, mikor tlálkozott Uddhvávl, ¼r Citny Mh prbhu szintén éjjel-nppl ilyen ekszttikus beszéd ízét élvezte, ¼r mt R dh r hngultábn. MAGYARÁZAT: Ezzel kpcsoltbn elolvshtjuk ¼r mt R dh r monológját, melyet zután mondott, V nd vnábn tlálkozott Uddhvávl. ¼r Citny Mh prb Mh prbhu hsonlón viselkedett, mikor eksztázisábn Mgábn beszélt. ¼r mt R dh r t féltékenység õrület kerítette htlmáb nnk jeleként, K nem törõdött Vele. Egy méhecskét kezdett el korholni, s úgy beszélt, mint ki eszét vesztette. ¼r Cit Citny Mh prbhun kedvtelei utolsó npjibn
ennek z eksztázisnk vlmennyi jele megmuttkozott. Errõl z Ýdi-l l negyedik fejezetének 107. 108. versében olvshtunk. Az elkülönül legmgsbb rendű állpot Mhprbhu zt tnítj, Krisn imádtánk legmgsbb rendű hngult z elkülönül, virh. H ő Krisn, n érezheti, távol vn Krisnától? Egyszerűen, csk z emberek nem tudják megérteni. Ő Krisn, efelől nincs kétség, de mi hngult? Mindig úgy érzi, távol vn tőle, sír, elérje Krisnát, miközben z egz világnk tnítj mindezt. Gykorltis, nem elméleti tnár, mint Krisn. Krisn elméletet tnít, míg Gur gykorltot. A gykorltbn tnít, de ti nem értitek őt. Megállítjátok sírásbn. Gur számár ngyon ngy szenved, h megállítják sírásbn. Meg kell értenetek ezeket. Rendkívül bensőséges tém, ngyon mély filozófi virh, távollét érze. Prbhupd zt mondj, virh túltesz Krisnávl vló tlálkozás élményén. A legmgsbb rendű állpot. Mhprbhu mindig ebben hngultbn vn. Mindig úgy érzi, el vn válsztv Krisnától, mindig sír Krisnáért. A virh zt jelenti, külsőleg távol vn. Kívülről Krisn távol vn. De belül, szíve csücskében Krisn jelen vn. Ez virh, távollét. Krisn elment vlhová, Mthuráb vgy Dwrkáb. De szívedben elszkíthttlnul rá gondolsz. Ez mi filozófiánk. A virh jelente külsőleg küls távollét, de belül egyesül. Ezt trtják legmgs legmgsbb rendűnek. A távollét érze tehát mélyebb, mint Krisnávl vló tlálkozás élménye. Az elkülönül érzének megtestesüle Ezért megjelenik szívedben. Miközben kívül távol vn, szívben egyesül veled, mikor kívül veled vn, szívedben távol érzed mgdtól. Ez smbhog virh, egyesül elkülönül. Az egyesül idején premíbhkt legkedvesebb szeretőjét be krj vinni szíve közepébe, ott ngyon szorosn meg krj őt ölelni. Az egyesül idején ilyen érze vn. Amikor meg távol vn tőle, premíbhkt ki szeretné hívni Krisnát szíve csücskéből, megcsókolj, élvezze szájáról szármzó trnszcendentális nektári mézet. Ilyen z elkülönül. Mi Gurng Mhprbhu vlódi svrúpáj, termzete? Mindig Krisnától vló távollét fájdlmát érzi, mindig sír Krisn után. Ilyen hngult: minél inkább érzi távollétet, nnál mélyebb eksztázist él át. Minél sürgetőbb távollét érze, nnál inkább élvezi vele z egyesült. Kívülről, felszínen sír úgy érzi, elválsztották tőle. t Krisn nincs közelemben. Elment. Ezért Mhprbhu mindig sír, Há prán presthh krsn! Ó legkedvesebb Krisn! Ó Hri! Ó Hre! Ó Rm! H Rm! Ez hre krsn énekl zokogás. Rdhrni érzett így. Rdhrni kínzó fájdlmt érez, mikor Krisn távol vn tőle. t Így énekel, hre, zokog. A hre itt zt jelenti, Ó Hri! Ó Krisn! Ó Rm! Mindezt Rádhá-tntr Rádhá nevű szentírás írj le. De egy feltételekhez kötött lélek számár hre krisn
énekle mást jelent: Ó Rdhrni! Ó Krisn! Ó Rm! A felszbdult lelkek, kik gopí-bhávábn, Mhprbhu hngultábn vnnk, hre krisn éneklével ezt mondják: Ó Hri! Ó Krisn! Ó Rm! Távol érzik mgukt tőle, mindig zokognk. Ez viprlmbh. Ilyen sírás állpot, z elkülönül érzének megtestesüle. Gurng, Gur ilyen, mindig énekel, hre krisn sír. Ez z ő vlódi svrúpáj. A rádh-bháv. eksztázisnk vlmennyi jele megmuttkozott. Sril Krisnds Kvirj így fejezte ki mgát Cc. Ádi 13.42 versben: vidy pti, c d ser sv den svr p-shit jydev, g t r m nnd- Végtelen óceán Az első szint cintá, ggodlom. A példát Hmsdút 2. verse muttj, Sril Bhktisiddhnt rzletes mgyráztot d rá Srí Citnycritámrt bengáli nyelvű kommentárjábn (nty 14.53): Prbhupád CC. Ádi 13.41 vers mgyráztábn ezt írt: Ezzel kpcsoltbn elolvshtjuk Srímtí Rádhárání monológját, melyet zután mondott el, Vrndávnábn tlálkozott Uddhvávl. Srí Citny Mháprbhu hsonlón viselkedett, mikor eksztázisábn Mgábn beszélt. Srímtí Rádháránít féltékenység őrület kerítette htlmáb nnk jeleként, Krisn nem törődött Vele. Egy méhecskét kezdett el korholni, s úgy beszélt, mint ki eszét vesztette. Srí Citny Mháprbhun kedvtelei utolsó npjibn ennek z szint létezik, dsmí-dsá dsmí cintá, ggo ggodlom; jágrh, éberség; udvegh, izgtott elme; tánvh, test elvete; mlinánmlinán gtá, tisztátlnság érze; prláph, úgy beszélni, mint egy őrült; rült; vyádhih, elesettség érze; unmádh, őrültség; mohh, elájulás; mrtyuh, hlál. Most egymás után bemuttom bemut ezeket hngultokt. Az Úr Vidyápti, Jydev Cndídás könyveit olvst, s dlikt bensõséges társivl, Srí Rámánnd Ráyávl Svrúp Dámodr Gosvámívl ízlelte meg. Mhprbhu mindig kínzó fájdlmt érez Krisnától vló távollét mitt. Mindig sír. Rdhrni különböző hngultokt él át z elkülönül tpsztlt során. Ugynezek hngultok, ugynezek z érzek jelentek meg Mhprbhubn is, hiszen ő rádhá-bhávábn vn. Tíz ilyen A K távolléte okozt tíz testi átlkulás következõ: ggodlom, álmtlnság, z elme zkltottság, soványság, tisztátlnság, õrült beszéd, betegség, tébolyultság, illúzió hlál. Akrur zért jött Kms utsításár, Rámát Krisnát Mthuráb vigye. Amikor Rám Krisn kik gopí-hrdánnd, hrdánnd, gopík szívének gyönyörét nyújtó személyek elment Mthuráb, gopik, közöttük is különösen Rdhrni kínzó fájdlmt érzett, miért távol került Krisnától.
Rádhát érintette legmélyebben. Olyn volt, mint egy rzeg. Nem tudott felállni, nnyir mély fájdlmt érzett szívében. Mgábn így gondolkodott: Ezt nem élem túl, meghlok. Képtelen vgyok elviselni távollét kínzó fájdlmát. Olyn gondoltok ezek, mint végtelen óceán, melynek Rdhrni legmélyebb vizeibe vetette be mgát. Aztán eszébe jutott, : A legkedvesebb Krisn, szívem ur bizonyosn el fog jönni, érdeklődjön létem felől, h zt hllj, meghltm, zt képtelen lesz elviselni. Túl ngy zvrt okoznék vele. A fájdlom szétmrcngolná szívét, soh nem lenne már boldog. A ezek gondoltok átfutottk z elméjén, így folyttt: Nem, nem hlhtok meg. Lehet, elviselhetetlen szenvedeket kell átélnem, de nem hlhtok meg. Azért döntött z élet mellett, mert h meghlt voln, zzl Krisnát ngyon szomorúvá teszi. Ilyen tpsztlt cintá, z ggodlms fontolgtás. így nem tudok álmodni. Oly rossz sorsom. Ez második állpot, jágrh, álmtlnság. Álmtlnság Ezután jön z álmtlnság. Ez második dsá, érz, mit Rup Égő szívvel A hrmdik érz z udveg. Erre példát Hmsdút 104. verse szolgálttj. Goswmi Pdyávlí jellemez, vlmint Bhktisiddhnt fejt rzletesen. (322) Sril ki Rdhrni ezt mondj Kedves brátnőm, Viskh. Rendkívül rossz sorsom vn, bhágy-hín. Az nő dicsőséges, ki nnk ellenére is látj álmibn kedvesét, z távol trtózkodik. Ám mikor Krisn elhgyt Vrjpurt Mthurhá z álom z ellenségemmé vált. H vlki lszik, lehetnek álmi, de z álom elkerül mostnábn, Rdhrni így beszél, Ó gyönyörű rcú Llit, szívem kínzó távollét fájdlmábn ég. Nem tudok szvkt tlálni rr, elmondjm, mennyire fáj szívem. Ó jj, mit tehetnék? Olyn, mint egy végtelen óceán. Aláztosn leborulok lábidhoz, ó Llit, kérlek dj tnácsot, kérlek mondj vlmit, updes dáo, kérlek mondd meg, mit tegyek? Elfogyott türelmem. Egy pillnt úgy tűnik t számomr, mint egy hosszú yug. Mit tegyek? Kérlek, mondd meg. Ilyen z ggodlom. Forrás: Sri Krishn Kri Kthmrit Mgzine Issue 12 -"The Hidden Identity of Lord Jgnnth" Gopl Jiu Publictions, Publictions H.G. Mdhvnnd ds