SZÓKRATÉSZ MÓDSZERE ÉS A NEVELÉS

HENDRIK NIKOLETTA SZÓKRATÉSZ MÓDSZERE ÉS A NEVELÉS Ütközéspontok konferencia Antik filozófia szekció A mai előadásomban Szókratész módszerének neveléssel való összefüggését fogom körüljárni. Tézisem, hogy Szókratész eszköze, az elenkhosz a nevelő célzat miatt eredménytelen az esetek döntő többségében, mivel Szókratész célja elsősorban nem teorerikus, hanem gyakorlati. Célja a beszélgetőtárs átformálása. A válaszokra a beszélgetőtársnak magának kell rájönnie a beszélgetést követően, és a válaszokban foglalt implikációkat alkalmaznia kell a saját életében. Az előadásban a bevezetés után először bemutatom az elenkhosz szó eredetét, majd a logikai szerkezetéről alkotott elképzeléseket, végül pedig rátérek az elenkhosz célja felőli elemzésére, majd összefoglalom az elhangzottakat. I. Szókratész módszere különös hangsúlyt kapott a nevelés szempontjából a peloponnészoszi háború korának Athénjában. A görög városállamok egymással vívott háborúja ugyanis olyan morális problémákat vetett fel, amelyeknek megoldásához szükség volt a hagyományos polisz-polgári paideia revíziójára. 1 Ezt a fordulatot Szókratész hajtotta végre. 2 Szókratész új emberideált mutatott be az addigiakhoz képest, az erényes embert, akinek aretéje a lélek 1 Platón az Állam 469b-471c szöveghelyén fejti ki a görögök egymás elleni viszályának kérdését, amelynek lényege, hogy egymással szemben kíméletesebb bánásmód az igazságos, ugyanis a helléneket egymás testvéreinek, természetük szerinti egymás barátainak tekinti Szókratész a dialógusban. Fogalmilag is elkülöníti a hellének belső viszályát a barbárokkal való háborútól. Előbbi egy beteg viszonyt jelöl, utóbbi pedig természetes ellenségeskedést. A hellének hellénekkel való viszálykodása emiatt más morális szabályok vonatkoznak, mint a barbárokkal vonatkozó háborúra. Mégpedig: ne tegyék egymást rabszolgává, meg kell tiltani a hullák kifosztását, meg kell engedni a halottak eltemetését, az elkobzott fegyvereket nem szabad felajánlani az isteneknek, a földeket és házakat tilos felgyújtani. Az évi termés elvétele megengedett a vesztestől, de összesen ennyi. Szókratész aztán kiemeli, hogy az ideális államban a polgárok hellénszeretők és Hellászt közös hazájuknak érzik. 2 Szókratész volt az is, aki filozófiája középpontjába a természettudományok helyett az embert helyezte. Arisztotelész: Metafizika 987b. 1

kiválósága 3. A szókratatészi-platóni négy sarkalatos erényből a héróikus társadalom kettőt ismer csupán, az igazságosságot és a bátorságot. A homéroszi társadalom nyelvében a szophia még nem általában vett bölcsességet, hanem egyszerűen valamiben való jártasságot jelent, a szóphroszüné pedig nem "mértékletesség", hanem "helyes gondolkodás" értelemben használatos. 4 A vitán alapuló szókratészi dialektika célja erről az új fajta erény-fogalomról való egyfajta igaz vélemény minél pontosabb kialakítása. Ennek gyakorlati haszna van, hiszen Szókratész vallotta, hogy senki sem hibázik készakarva, avagy: [ ] akarattal senki sem jogtalankodik. Gorgiasz, 509b 5 Ebből következik, hogy ha valaki az erényről való igaz vélemény birtokába jut, akkor csak jót akar majd cselekedni. Ezt pedig Szókratész módszerével lehet megközelíteni, amelyet naponta művelve a legnagyobb jót teszi az ember saját maga és az állam számára is. Ez a pont Szókratész módszerének legfontosabb nevelési aspektusa. II. Szókratész egyik legfontosabb eszköze az elenkhosz, amely jelentésének fejlődését mutatom most be röviden. Az elenkhosz jelentése, ahogy arra James Lesher rámutat, kezdetben negatív töltettel bírt, majd semlegessé alakult, végül pedig pozitív színezetet kapott. E kifejezések eredetileg sikertelenséget jelentettek a harcban vagy atlétikai versenyben Homérosznál, majd elsősorban harci vonatkozású szégyent és megszégyenítést többek között Hésziodosznál. Pindarosz a szót ige alakjában megszégyenülésként használja, azonban főnévként már a teszt értelem domborodik ki. Ez rendkívül fontos változás, ugyanis a teszt semleges értelemmel bír: a teszt során valaki megszégyenülhet vagy elkerülheti a szégyent. Az elenkhosz mint cáfolat 3 Szemben az archaikus emberideállal, ahol az egész ember kiválósága jelentette a célt. 4 A Platón-dialógusok általában négy sarkalatos erényt emlegetnek: a bátorságot (andreia), a bölcsességet, a belátást vagy tudást (általában szophia, de esetenként phronészisz vagy episztémé), valamint a fenti szövegünkben szereplő szóphroszünét és dikaioszünét. [ ] A szóphroszüné fókuszpontjában a mérték fogalma áll, és ebből kiindulva a görög köznyelv a mértéktartó, megfontot, józan ésszel végrehajtott cselekvésre és cselekvőre használja. A dikaioszüné és archaikus párja, a diké a görög gondolkodás legfontosabb erénye és mércéje. Platón-dialógusokban tradicionálisan az igazságosság kifejezéssel szokás fordítani [ ]. Általában valamifajta jellemzően isteni rendnek való megfelelést, e rend uralmát, illetve helyreállását jelenti [ ]. A Prótagoraszban a listát egy ötödik fontos erény egészíti ki: a hosziotész (vallási tisztelet vagy istenfélelem, a nyugati tradícióban: pietas) [ ]. Az Államban a négy kardinális erény egyértelmű módon hozzárendelődik a lélekrészekhez, ill. a lélekrészek kölcsönös kapcsolódásaihoz, és a későbbi Platón-művekben ez az elképzelés él tovább. Bárány István lábjegyzete in: Platón: Menón, Osiris, Budapest, 2013, 22. lábjegyzet. Az Államban a négy sarkalatos erény leírása: 427e-434d. 5 Gorgiasz, 509a. Valamint: Mert én, ha életem során rosszul csinálok valamit, tudd meg, sohasem készakarva hibázom, hanem a tudatlanságom miatt. Gorgiasz 488a; illetve: [ ] senki sem akarja a rosszat [ ] Menón, 78b. Ugyanis Szókratész esetében nincs jelen olyan, a platóni vágyakozó lélekrészhez hasonló entitás, amely még ennek birtokában is elcsábítaná az embert attól, hogy jót cselekedjen. A tétel egyéb megfogalmazásai megtalálhatók még az alábbi szöveghelyeken: Menón 78a-b, Euthüdémosz 281b, Prótagorasz 345e és 355e- 361b, Gorgiasz 488a és 509e, Kisebbik Hippiasz 371e-373a, 376b, valamint Szókratész védőbeszéde 37a. Forrás: Penner, Terry: Socrates in: Rowe, Christopher Schofield, Malcolm (szerk.): The Cambridge History of Greek and Roman Political Thought, Cambridge University Press, Cambridge, 2005, 155-156.o. és 160-161.o. 2

legelőször tisztán Platón két szöveghelyén szerepel. Gorgiasz pedig az elenkhoszt már a pozitív értelmű bizonyíték jelentéssel ruházza fel. 6 Kahnnal értek egyet abban, hogy a szókratikus elenkhosz a személyt tesztelte, 7 és ez az elenkhosz elsődleges jelentése a szókratikus dialógusokban, amelyhez képest a cáfolat és a bizonyíték jelentések csak másodlagosak. III. Az elenkhosz Vlastos 1983-ban megjelent, A szókratikus elenhkosz című tanulmánya 8 kapcsán került a kutatások középpontjába. A szókratészi beszélgetéseket 9 a XX. században Richard Robinson kezdte el elenkhosznak hívni, 10 amelynek aztán Vlastos vázolta fel négy mozzanatból álló felépítését. Vlastos fontos meglátása továbbá, hogy Szókratész a korai dialógusokban 11 sosem használja a módszer (methodosz) szót saját módszerére és nem is beszél róla, azonban a középső dialógusokban már igen. 12 6 Szophoklésznél az elenkhosz versenyt és a szavak tesztelését jelenti. Euripidésznél az elenkhosz Pindaroszéhoz hasonló értelemben szerepel a legtöbb szöveghelyen: egy teszt, amely felfedi egy dolog vagy személy valódi természetét. Hérodotosz szintén teszt értelemben használja a kifejezést, egy szöveghelyet (Történelem II:115) kivéve, ahol cáfolatként jelenik meg. Parmenidésznél a poludérisz elenkhosz vitatott, de erélyes tesztelés értelemben szerepel. Platón két szöveghelye, ahol először jelenik meg az elenkhosz mint cáfolat egyértelműen: Prótagorasz 344b és Gorgiasz 473e. Az Állam azon szöveghelye, ahol tesztet ért az elenkhosz alatt Platón: 534b. Lesher, James H.: Parmenidean Elenchos in Does Socrates Have a Method? Rethinking the Elenchus in Plato s Dialogues and Beyond, Pennsylvania University Press, Pennsylvania, 2002, 19-35.p. Eredeti megjelenéshez képest módosítva: Lesher, James H.: Parmedines Critique of Thinking: The Poluderis Elenchos of Fragment 7 in Oxford Studies in Ancient Philosophy 2, 1984, 1-30.o. 7 Ennek a tesztelésnek a legbrilliánsabb példája a Gorgiaszban található. Kahn, Charles H.: Plato and the Socratic Dialogue. The Philosophical Use of a Literary Form, Cambridge University Press, Cambridge, 1996, 133-134. o. 8 Vlastos, Gregory: The Socratic Elenchus in: Oxford Studies in Ancient Philosophy 1. 1983. 27-58. és 71-74. p. Módosításokkal és kiegészítésekkel újraközölve: Vlastos, Gregory: Socratic Studies, Cambridge University Press, Cambridge, 1994, 1-37.o. 9 Arisztotelész: Poétika 47b: Nem rendelkezünk ugyanis közös elnevezéssel Szóphrón és Xenarkhosz mimoszaira és a szókratészi beszélgetésekre, sem arra, ha valaki epikus vagy elégiai, vagy más efféle versmértékben végzi az utánzást eltekintve attól, hogy az emberek a versformával kapcsolva össze a költői tevékenységet, ezeket elégia-költőknek, amazokat meg eposzköltőknek nevezik, nem az utánzás módja szerint jelölve meg a költőket, hanem a versmérték szerint.. Vö. Diogenész Laertiosz IX. 52-53, ahol Diogenész kijelenti, hogy Prótagorasz rendezett először szónoki versenyeket és a beszélgetés szókratészi fajtáját is ő használta elsőként. Diogenész abba a hibába esik, hogy azonosítja a szofisták és Szókratész módszerét. 10 Robinson, Richard: Plato s Earlier Dialectic, Cornell University Press, Ithaca, 1941. Vlastos a tanulmányában a kérdés vizsgálatát visszavezeti a 19. században Grote, Campbell, Sidgwick és Zeller munkásságáig. Vlastos (1994) 2.o. 8. lábjegyzet. 11 Platón dialógusainak korszakolásáról folyamatosan zajlik a vita. Taylor korszakolását alapul véve elmondható, hogy szókratikus dialógusnak számít a Nagyobbik Hippiasz, a Kisebbik Hippiasz, az Ión, a Menexenosz, a Kharmidész, a Lakhész, a Lüszisz, a Kratülosz, az Euthüdémosz, a Gorgiasz, a Menón, az Euthüphrón, a Szókratész védőbeszéde, a Kritón, valamint az Állam I. könyve. Taylor, A. E.: Platón, Osiris, Budapest, 1997. A korszakolásról lásd részletesen: Brandwood, Leonard: The Chronology of Plato s Dialogues, Cambridge University Press, Cambridge, 1990 12 A µέθοδος szót Platón hozta létre, először a Phaidón 79e és 97b helyeken használta. Vlastos (1994) 1.o. Szókratész módszerének legismertebb leírása a bábáskodás a Theaitétosz 148e-151d szöveghelyén, amely azonban nem azonos az elenkhosszal. Bárány István Theaitétoszhoz írt utószavában az alábbiak szerint világítja meg a két módszer közti hasonlóságot és különbözőséget. Hasonlóságok: (1.) Egyértelműen Szókratész vezeti a beszélgetést. (2.) Egy-egy tág és jelentős fogalom definíciója a cél. (3.) A dialógus aporiában végződik. Az aporia jelentése: tanácstalanság. Platón: Prótagorasz, Atlantisz, Budapest, 2007, 79.o. 117. lábjegyzet. 3

Vlastos szerint a standard elenkhosz meghatározása: A szókratikus elenkhosz a morális igazság keresése kérdés-felelet érvelés formájában, amelyben egy állítást csak akkor vitatnak meg, ha azt a válaszoló saját véleményeként jelentette ki, és csak akkor tekinthető megcáfoltnak, ha annak negációját a saját véleményéből vezetik le. 13 A standard elenkhosz 4 lépésből álló felépítése: 14 (1) A beszélgetőtárs felállít egy p tételt, amelyet Szókratész hamisnak tart és belekezd a cáfolatba. (2) Szókratész további állításokat vezet be, például q és r állítást. (3) Szókratész rákérdez beszélgetőtársánál, hogy egyetért-e q és r tételekkel. Amennyiben igen, Szókratész rávezeti beszélgetőpartnerét, hogy belássa, hogy q és r állítás nem-p állításhoz vezetnek. (4) Szókratész kijelenti, hogy bemutatta, hogy nem-p igaz és p hamis. 15 Vlastos elméletének recepciója meglehetősen vegyes volt, azonban még a legélesebb hangú kritikus is elismeri, hogy Vlastosnak legalább részkérdésekben igaza van. Az (1)-(3) ponttal szinte minden kutató egyetért, hiszen ez a három lépés a beszélgetésben felmerülő állítások belső inkonzisztenciájára mutat rá. 16 Ezeknek a lépéseknek a megfogalmazása olvasható már A szofistában is: A beszélgetés során felmerülő állításokat a beszélgetés során összegyűjtve és egymással összevetve kimutatják, hogy e vélekedések egyidejűleg, ugyanazon dolgokra vonatkozólag, ugyanazon viszonyban és ugyanazon tekintetben ellentétesek egymással. A szofista, 230b Vlastos elméletének (4) pontja áll viták középpontjában, ugyanis az állítások belső konzisztenciájának kérdése alapesetben nem mond semmit azok igazságtartalmáról. Hogy mégis vonatkoztathassuk az állításokat a valóságra, Vlastos szerint arra van szükség az, hogy feltételezzük, hogy minden, Szókratész által a beszélgetésbe bevezetett premisszáját igaznak Különbségek: (1.) A Theaitétosz Szókratésze már csak nevében Szókratész: az álarc mögött Platónt látni. (2.) A korai dialógusok etikai fogalmak meghatározását vetik fel, a Theaitétosz nem. (3.) A korai dialógusokban alkalmazott módszer az elenkhosz, a Theaitétoszban a bábáskodás. (4.) A szókratikus dialógusok aporiája végtelenül reiterálható, a Theaitétoszé a helyes módszer birtokában nem. Bárány István: Utószó in: Platón: Theaitétosz, Atlantisz, Budapest, 2001, 135-137. o. 13 Vlastos (1994): 4.o. szöveghelyen található definíció saját fordítása. 14 Összefoglalás Vlastos (1994): 11.o. alapján, saját fordítás. 15 A modern olvasóban feszengő, kényelmetlen kérdés fogalmazódhatik meg. Hiszen mi úgy tanultuk, hogy a klasszikus filozófiai meghatározás a definitio per genus et differentiam elég egyszerű és egyértelmű eljárás, amely két lépésben pontosan meghatározza tárgyát. Első lépésként megadja azt a tágabb értelmű osztályt (genus proximum), amelybe a definiendum tartozik, majd második lépésként megadja azt a lényeges jegyet (differentia specifica), amely a definiendumot az ugyanazon genushoz tartozó összes más fajtától megkülönbözteti. [ ] Egyszerű fogalomtörténeti oka van annak, hogy a szókratikus dialógusokban szereplő meghatározások nem lehet per genus et differentiam definíciók. Azért nem, mert a dolgoknak a generikus-specifikus alá-fölérendeltségen alapuló osztályozása ekkor még nincs jelen a görög gondolkodásban. Éppen Platón fogja meg kidolgozni ennek az osztályozásnak első formáját két öregkori művében (A szofista, Az államférfi), és ezt az osztályozást Arisztotelész alakítja át a föntebb ismertetett, technikailag könnyen kezelhető definíciós eljárássá. Steiger Kornél: Utószó in: Platón: Nagyobbik Hippiász. Kisebbik Hippiász. Lakhész. Lüszisz, Atlantisz, Budapest, 2003, 165-166.o. Vö. Menón 72b-c. Szókratészt mint elmélete megalapozóját Arisztotelész el is ismeri: Két dolog egészen biztosan Szókratésznek tulajdonítható. Egyrészt az általános és elvont fogalmak, másrészt az induktív módszer, amellyel ezek az általános fogalmak megismerhetők. 16 Azonban ez nem feltétlenül probléma Benson szerint. Lásd: Benson, Hugh H.: The Dissolution of the Problem of the Elenchus in: Oxford Studies in Ancient Philosophy 13, 1995, 45-112.o. 4

tekintsünk. 17 Kraut hasonló álláspontot képviselve arra mutat rá, hogy amennyiben minden premissza igazságtartalmát bizonyítani kellene egyetlen cáfoló érvelésben belül, akkor ez ellehetetlenítene minden érvelést. 18 Ez összhangban áll a Gorgiasz alábbi szöveghelyével: SZÓKRATÉSZ: Semmibe veszed korábbi megállapodásunkat, Kalliklész, és nem vizsgálhatod tovább velem a dolgokat annak rendje és módja szerint, ha olyasmit mondasz, ami ellenkezik a saját véleményeddel. KALLIKLÉSZ: Ez rád is érvényes, Szókratész! 19 Gorgiasz, 495a Mindez logikusnak tűnik, azonban kellő óvatossággal kell kezelni ezt a meglátást, ugyanis miként arra például Benson hívja fel a figyelmet, 20 hogy Vlastos szinte egyedül a Gorgiasz kapcsán vonja le következtetéseit az elenkhosz felépítésére vonatkozóan. IV. Vlastos esszéjében tehát a logikai szerkezet vizsgálata került a középpontba, és ez a tény önmagában döntően befolyásolta a további elemzések irányát. 21 Véleményem szerint hasonlóan fontos az elenkhoszt a célja felől vizsgálni, amely az ember minél erényesebbé tétele az erényről való egyfajta igaz véleményhez 22 való közelítésen keresztül. 23 Platónnál a cél egyéni, míg Xenophónnál praktikus színezetet kap. 24 Platón és Xenophón Szókratész- 17 Vlastos (1994), 19.o. Vlastos állítása szerint a legfontosabb szöveghely ennek bizonyítására a Gorgiasz 479e. 18 Kraut interpretációja szerint tehát Szókratész igaznak tekintette a beszélgetésben bemutatott újabb premisszákat. Kraut elmélete alátámasztásához Arisztotelészt idézi, aki szerint amennyiben az érvelés véges számú lépésből áll, és a körkörösség elkerülendő, akkor minden bizonyítás fog olyan állításokat tartalmazni, amely nincs érvekkel alátámasztva. Bővebben: Kraut, Richard: Comments on Gregory Vlastos. The Socratic Elenchus in: Oxford Studies in Ancient Philosophy 1, 1983, 59 70.o. 19 Kalliklész válasza rendkívül fontos szövegrész annak a kérdésnek az eldöntésében, amely arra irányul, hogy vajon Szókratész komolyan gondolja-e a saját maga által bemutatott premisszákat a beszélgetésben. A szókratészi módszer a beszélgetésben résztvevők egyenlőtlen viszonyának ellenére az összes résztvevő erkölcsi jobbítására irányul, szabályai mindkét felet kötik. Vö. Prótagorasz 331c-d, ahol Szókratész nem csak azt jelenti ki, hogy Prótagoraszt vizsgálja, hanem saját magát is. Mindkettőjük esetében tétje van a beszélgetésnek. 20 Benson (1995). 21 Scott, Gary Alan (szerk.): Does Socrates Have a Method? Rethinking the Elenchus in Plato s Dialogues and Beyond, Pennsylvania University Press, Pennsylvania, 2002, 5.o. 5. lábjegyzet 22 Szókratész nézetei szerint az erény nem tanítható abban az értelemben, ahogyan bármely tudomány tanítható. Ebben az értelemben mondja azt Szókratész, hogy az erény nem tudás, hanem egyfajta igaz vélemény (Menón, 99b). Kétséges, hogy teljesen megszerezhető-e ez az igaz vélemény, ugyanis maga Szókratész is azt állította, hogy semmit sem tud, csak azt, hogy nem tud semmit. (Diog. Laert. II.5). Szókratész ezen nézete kifejezett újdonság volt: saját bevallása szerint nem abban volt bölcsebb másoknál, amit tudott, hanem abban, hogy ő tisztában volt azzal, amit nem tud. Pontosan ebben az értelemben tagadta, hogy tanár, hogy meglettek volna a végső válaszai a kérdésekre. Az erénynek a tudással való Menón-béli elutasítása ellenére az utókorra fennmaradt a formula, miszerint az egyetlen jó dolog a tudás, és az egyetlen rossz a tudatlanság. (Diog.Laert. II.5). 23 Szókratész szerint, ha valaki meg tudja határozni, hogy mi az erény, akkor az az ember rendelkezik azzal az erénnyel. Gorgiasz, 460a-b. Senki nem rendelkezhet egy erénnyel anélkül, hogy a többivel rendelkezne Prótagorasz, 329e, 349d és 359a-b. Ebből adódóan Szókratész nem gondolhatja komolyan, hogy megtalálta a bátorság pontos meghatározását a Prótagoraszban. Kraut, Richard: Socrates and the State, Princeton University Press, New Jersey, 1984, 264.o. 24 Xenophón Szókratészével kapcsolatos legjellemzőbb kérdés, hogy Szókratész miért nem vesz részt közvetlenül a politikai életben, miközben politikai nevelést adott másoknak. Szókratész válasza: Vajon mikor politizálok inkább, Antiphón? Akkor, ha egymagam vetem be magam a politikai élet sodrába, vagy akkor, ha arra fordítok gondot, hogy a lehető legtöbben műveljék hozzáértően a politikát? Emlékeim Szókratészről I.6. 5

ábrázolása között a másik döntő különbség, hogy Xenophónnál egyáltalán nem jelenik meg Szókratész filozófiájának egyik legsarkalatosabb pontja, a lélek radikális középpontba helyezése. 25 a) Általános jellemzők A klasszikus szókratészi kérdés a Mi az X?, így sok platóni dialógus erre épül. 26 Az elenkhoszban van egy beszélgetést vezető fél mint nevelő, valamint egy vagy több beszélgetőtárs mint tanítvány. 27 Ahhoz, hogy a beszélgetőtárs jó legyen, három tulajdonsággal kell rendelkezne: ez a tudás, a jóindulat és az őszinte, nyílt beszéd. 28 Xenophónnál a filozófia elsősorban a közéleti erényesség szempontjából fontos, így például amikor Kharmidész Szókratészhez fordul, mert vonakodik közéleti szerepet vállalni, akkor Szókratész egyértelműen arra buzdítja beszélgetőtársát, hogy vegyen részt a politikában: Törődj az államügyekkel is, mert így mások hasznára is válasz. Emlékeim Szókratészről, II. 7. Platón egyik korai dialógusa, a Menexenosz is hasonló kérdéssel indít, amikor Menexenosz kikéri Szókratész véleményét, hogy részt vegyen-e a kormányzásban vagy sem. Menexenosz, 234b. Azonban Platón Szókratésze éppen egy drámaian kiemelkedő helyen, saját védőbeszédében helyezkedik Xenophón Szókratészével ellentétes álláspontra: Úgyhogy annak, aki valóban az igazságosságért akar küzdeni, ha csak egy kis ideig is életben kíván maradni, szükségképpen magánemberi minőségben kell tevékenykednie, és nem szabad a közélet porondjára lépnie. Szókratész védőbeszéde, 32a. 25 Lásd bővebben: Platón: Menón, Atlantisz, Budapest, 2013, 19.o. 14. lábjegyzet. 26 Az Államban kifejtett platóni neveléselmélet éppen a vágyakozó lélekrész miatt fókuszál a morális nevelésre inkább, hiszen fontos ennek a lélekrésznek a megzabolázása. Az Államban ezért két kiemelt feladat és téma jelenik meg: az egyik az igazság meglátása a filozófiai dialógus által, míg a másik annak biztosítása, hogy az őrök megfelelő nevelés eredményeként olyan személyiségre tegyenek szert, amelynek révén nem fordulnak el ennek az igazságnak a keresésétől az érzelmeik hatására. Penner (2005) 170-171.o. Az őrökkel kapcsolatos testi elvárások: [ ] legyen elég éber, hogy észrevegye az ellenséget; elég gyors, hogy ha észrevette, üldözőbe is vegye; s elég erős, hogy ha utolérte, akkor le is győzze. Állam, 375a. Az őrökkel kapcsolatos lelki elvárások: Az állam leendő széptestű-lelkű őreinek bölcsességszerető, indulatos, gyors és erős természetűnek kell lenniök. Állam, 76c. Ugyanakkor Pennernek nincs igaza abban, hogy Szókratésznél egy esetleges nevelési program tisztán intellektuális természetű lenne, ugyanis Szókratész számos helyen utal arra, hogy a test nevelése, valamint a mértékletes életmód mennyire fontos előkészítése a filozofálásnak. Vö. Emlékeim Szókratészről IV. 1., ahol Xenophón Szókratésze szerint az erkölcsileg jó természet jele a gyors felfogóképesség, a kiváló emlékezőtehetség és a tudásvágy. Azoknak kell a nevelés, akik természetüknél fogva a legkiválóbbak, ugyanis mindenkivel a lehető legnagyobb jót tehetik. Szókratész kitér még több nevelési elvre is, amelyek közül az egyik, hogy a tudományokkal, amelyek morális szempontból semlegesek, érdemes foglalkozni, de csak egy bizonyos pontig, ugyanis ha túlzottan elmerülünk tanulmányozásukban, akkor az értékes időt vesz az erényről való elmélkedéstől. Az ifjúság erénye ezért a semmit sem túlságosan (Diog. Laert. II.5, valamint Menexenosz 247e) 27 Lásd például Menexenosz 234b. Ez a nevelő-tanítvány viszony tárul fel a férfi (erasztész) és a fiú (paidika), a kor Athénjában általánosan elfogadott kapcsolatában: a férfi segít a fiúnak az erény elérésében. A lakoma, 184de. Szókratész szerint a lelki szerelem egyértelműen magasabb rendű, mint a testi. Lásd: Platón: A lakoma 180d- 182a a két Erósz megkülönböztetése, valamint Xenophón: Lakoma 8.12. Platón A lakoma 210a - 211e szövegrészében öt lépésben mutatja be Szókratész azt, hogy miként lehet eljutni a szép testek szemléletétől az önmagában való szépségig, azaz a jóig. Mikor tehát a helyesen értelmezett fiúszerelem által idelentről feljutott oda, ahol látni kezdi ezt a szépet, akkor kezd közeledni a célhoz. Mert ez a helyek út a szerelemhez, akár magától megy valaki, akár más vezeti oda: elindulni az itteni szépségektől s annak a végső szépségnek a kedvéért egyre magasabbra emelkedni, mint egy lépcső fokain, egy szép testről kettőre, s kettőről valamennyire, s a szép testektől a szép foglalatosságokra, a szép foglalatosságoktól a szép tudományokra, míg végül a 6

A szókratészi elenkhosz célja az aktív részvételt igénylő szókratészi dialóguson keresztül valósítható meg, nem pedig elvont fogalmak passzív és elméleti tanulmányozásával. 29 Az elenkhosz interaktív módszer szemben az egykorú szofista gyakorlattal, amely bemutató beszédekkel kápráztatja el passzívan figyelő hallgatóságát, illetve szofizmák alkalmazásával bénítja meg 30 az esetleges ellenvéleményt. 31 A dialektika két szempontból különbözik az erisztikától: (1) az igazság fölfedezésére törekszik, nem pedig a győzelemre; (2) nem elégszik meg a hamis elméletek cáfolatával, hanem konstruktív állításokat tesz. 32 Szókratész a következőképpen összegzi a szofista beszédekről alkotott véleményét: tudományoktól feljut ahhoz a tudományhoz, amely nem valami másé, hanem az önmagában való szépségnek a tudománya., s akkor végre megismeri a szépséget a maga valójában. (A lakoma, 211 c-e). Bővebben a témáról: Dover, Kenneth James: Görög homoszexualitás, Osiris, Budapest, 2001. 28 Gorgiasz, 486d-488b. 29 Szókratész ezért gondolta, hogy az élő dialógus mint forma azért fontos, mert az ember személyisége és a morális igazság is csak a másokkal való viszonyban tárult fel. Szókratész filozófiája merőben különbözik attól, amivé a későbbi századok során vált: az elvont gondolkodás módszere, amely főleg elméleti állításokat tartalmaz, és amelyet ilyen formán könnyedén lehet úgy tekinteni, mint amit leválasztottak a világtól és az embertől, aki létrehozta ezeket a gondolatokat. A Szókratésszel kapcsolatos összes írás tagadja, hogy a tanítását el lehetne választani Szókratésztől, mint embertől. Jaeger meglátása szerint Szókratész emiatt nem írt le semmit, mert az gondolta, hogy az egyetlen fontos dolog a kapcsolat a szó és az élő ember között létezik, akihez éppen az adott pillanatban beszélnek. Szókratész nem az időtlenség elvont előadótermében beszélt, hanem az athéni gymnasium rendszeres látogatója volt. A dialógusok szempontjából nem véletlen egybeesés, hogy a gymnasium volt a beszélgetések terepe, ahol a sportolókat a verseny előtt megvizsgálja az orvos. Jaeger Werner: Paideia. The Ideals of Greek Culture. Volume II: In Search of the Divine Centre, Oxford University Press, Oxford, 1986, 18., 34. és 36.o. Mind Platónnál, mind Xenophónnál Szókratész mindig a nyilvánosság előtt látható. Xenophón megfogalmazása, miszerint mindig oda ment, ahol a legtöbb ember volt, nyilván túlzás, de érzékletes leírás. Xenophón: Emlékeim Szókratészről I. 1. 30 Bár sokszor Szókratészt vádolják meg azzal, hogy megbénítja ellenfelét, Szókratész célja éppen ellentétes. Szókratész bénító rájához való hasonlításához lásd: Menón 79e-80b. Szókratész önmagát azonban bögölyhöz hasonlítja, amelynek csípése bár nem kellemes, de célja, hogy a lomha lovat felserkentse. Szókratész védőbeszéde, 30e-31a. 31 Még Szókratész is megbűvölten áll egy rövid időre Prótagorasz egy, egyébként szofista mércével mérve kiváló beszéde után. Prótagorasz, 328d. Prótagorasz leírása saját tevékenységéről: A tanulás célja nálam a magánügyek, valamint a közügyek helyes intézése: azt tanítom, miképpen irányíthatják legjobban magánügyeiket, és miképpen tehetnek szert az államban a legnagyobb befolyásra tetteik és szavaik révén. Prótagorasz, 318e-319a. Ez nem csak Szókratész módszeréhez képest különböző, hanem az azt megelőző mítosztól is. Előbbi általában valamilyen hagyományos, mesés történet, illetve az ilyen történeteket modellként használó, átvitt értelmű jelentést hordozó narratív elbeszélés, kifejezésmód, míg a logosz leginkább minden, ami valamiképpen szakít ezekkel a mitikus kifejezésformákkal: érvelésen alapszik, megbízható, ellenőrizhető, bizonyítható, nem a hagyományos történetekre támaszkodik, hanem kutatáson alapuló tényeket dolgoz fel, és szabatos tudást eredményez. Platón: Prótagorasz, Atlantisz, Budapest, 2007, 29. p., 36. lábjegyzet. 32 Platón: Gorgiasz, Atlantisz, Budapest, 1998, 43.p., 17. lábjegyzet. Szókratész módszere extrém ellentéte a szofisták módszerének. A szofisták híres vándorló tanítók voltak, akik pénzért tanítottak, hosszú és látványos előadásaikat privát otthonokban vagy rögtönzött előadótermekben tartották, céljuk a már fent említett győzelem volt a vitában. Szókratész ezzel szemben egy egyszerű athéni volt, akit mindenki ismert. Beszélgetéseit spontán módon, sokszor kifejezett cél nélkül kezdte, bármely témával kapcsolatban, amely éppen felmerült. Kiemelendő továbbá, hogy a kérdés-válasz forma a parainesis, avagy bátorítás korábbi forma örököse, amelyet a tragédián keresztül az eposzokig követhető vissza. Jaeger (1986) 35. és 38.o. 7

Okos emberek az ilyenfajta beszélgetésből nem kérnek, ők egymással a saját hangjukon beszélgetnek, és saját szavaik segítségével teszik egymást próbára. Szerintem inkább ezeket kellene nekünk kettőnknek utánoznunk, és félretéve a költőket, a saját magunk erejéből kellene beszélgetnünk, hogy megmérhessük önmagunkat és az igazságot. Prótagorasz 348a b) Az elenkhosz mint teszt Ez a szövegrész át is vezet az elenkhosz következő jellemzőjéhez, miszerint az elenkhosz a válaszoló részéről maximális őszinteséget és figyelmet követel meg: a kérdésekre csak olyan válaszokat adhat, amelyek meggyőződését tükrözik, és készen kell állnia a megfelelő következtetések levonására. Engem csak az olyan vizsgálódás érdekel, amelynek mi magunk, te és én vagyunk a tárgyai. Te és én ami annyit jelent, hogy akkor tudjuk a legalaposabban tisztázni a kérdést, ha félretesszük ezeket a feltételes mondatokat. Prótagorasz, 331c-d A valódi beszélgetéshez valószínűleg még az is hozzátartozik, hogy ne egyszerűen igaz választ adjunk, hanem olyasmiből induljunk ki, aminek az ismerete a beszélgetőtárs számára elfogadott dolog. Menón, 75d A saját nézetek fontossága azért fontos, amire Vlastos világít rá. Az elenkhosznak kettős célja van. A filozófiai cél felfedezni, hogy miként kell minden emberi lénynek élnie; a terápiás cél pedig tesztelni a válaszadót, hogy úgy él-e, ahogy kellene. 33 c) Az elenkhosz mint katharszisz Az elekhosz a tisztító eljárásokhoz (katharszisz) hasonlítható: 34 a beszélgetőtárs lépésről lépésre megszabadul korábbi, előítéleteken alapuló vélekedéseitől azáltal, hogy a kérdések hatására felismeri hibás voltukat és maga veti el ezeket. Az őszinteség, az összpontosított figyelem és a korábbi vélekedések elvetéséhez szükséges önfegyelem 35 önmagukban is komoly jellemfejlesztő motívumok. Melyik állítást vonjuk tehát vissza? Mert ez a két állítás igencsak hamisan szól egymás mellett nincs köztük összhang, és egymáshoz nem illeszkednek. Prótagorasz, 333a Az illető pedig ezt látva elégedetlen lesz önmagával, másokkal szemben viszont türelmesebb, s ily módon megszabadul az önmagáról táplált nagyzoló és merev véleménytő ez a szabadulás annak is igen kellemes, aki hallja, annak pedig, aki átéli, a legszilárdabb alap a jövőre. A szofista, 230b-c 33 Vlastos (1994) 10.o. 34 Szókratész módszere a lélek megtisztítása az ismeretek útjában álló vélekedésektől. A szofista, 231e. 35 Szókratész [ ] az önuralom alatt nem csak és nem elsősorban fizikai és testi önmegtartóztatás értendő. Olyan intellektuális kihívásról van szó, melyre minden cselekedetünkben válaszolunk. Platón: Menón, Atlantisz, Budapest, 2013, 66.o. 101. lábjegyzet, amely a Menón 86d szöveghelyhez kapcsolódik. 8

Az önfegyelemre már csak azért is szükség van, mert az inkonzisztencia kimutatása után arra kényszerül a beszélgetőtárs, hogy a kiinduló tételt visszavonja vagy átalakítsa. 36 A beszélgetés során Szókratész nem rágja a beszélgetőtárs szájába a helyes választ - még ha ő maga ismeri is ezt, - hanem azt várja el tőle, hogy ezt a válaszoló maga dolgozza ki önmaga számára, mégpedig nem az éppen most folyó beszélgetésben, hanem azáltal, hogy a beszélgetés hatására megváltoztatja az eddigi életvezetését. 37 Ha pedig azt mondom, hogy történetesen épp ez a legnagyobb jó az ember számára, ha minden egyes nap az erényről beszélgethet, és más olyan dolgokról, amelyekről hallotok társalogni, amikor magamat és másokat vizsgálok, s hogy a vizsgálódás nélküli élet nem emberhez méltó élet 38 [ ]. Szókratész védőbeszéde, 38a V. Az elenkhosz ismertetése után 39 felmerülhet a probléma, hogy amennyiben még a minden ember között legbölcsebb Szókratész 40 sem tudja, hogy mi az erény, akkor érdemes-e 36 [ ] a beszélgetés célja éppen ez az önmagunkról szóló számadás. Éppen ezért Szókratész módszerében [ ] pontosan szabályozva van, mi a teendő akkor, ha valaki az érvelés hatására rádöbbent addigi tétele tarthatatlanságára. Ilyenkor visszavonhatja (anatithenai) vagy átalakíthatja (metatihenai) azt a tételt, amelyet korábban állított (tithenai). [ ] A vita korrektsége megkívánja, hogy a tétel átalakítása nyíltan menjen végbe. Steiger Kornél: Utószó in: Platón: Nagyobbik Hippiász. Kisebbik Hippiász. Lakhész. Lüszisz, Atlantisz, Budapest, 2003, 182-183. p. Hivatkozott szöveghelyek: Lakhész 187e-188c és 199d, Kharmidész 164d, valamint Állam I. 345b. Vö. Prótagorasz 360e: Elismerem tehát, hogy mindannak alapján, amit magam is elfogadtam, lehetetlen továbbra is fenntartanom ezt az állítást. 37 Igen tisztellek és kedvellek benneteket, athéni férfiak, hallgatni azonban inkább fogok az istenre, mint rátok, és míg csak élek és képes vagyok rá, meg nem szűnök filozofálni, sem titeket inteni és utat mutatni bárkinek közületek, akivel csak találkozom, a szokott módon beszélve:»drága barátom! Te athéni polgár vagy, e kultúra és hatalom tekintetében legfontosabb és leghíresebb város lakója. Hát nem szégyelled magad, hogy csupán arra van gondod, miként növeld a lehető legnagyobbra vagyonod, hírneved, közmegbecsülésed, de a józan belátással, az igazsággal, s hogy a lelked miként tedd a lehető legkiválóbbá, mit se törődsz, mit se gondolsz reá?«s ha valamelyikőtök ellenkezne, és azt állítaná, hogy igenis törődik mindezzel, akkor nem fogom azzal elengedni, és nem is tágítok mellőle, hanem kikérdezgetem, jól megvizsgálom és megpróbálom megcáfolni. S ha úgy látom, hogy nincs birtokában az erénynek, csak azt állítja, akkor megdorgálom, hogy a legbecsesebb dolgokat a legkevesebbre tartja, a hitványabbakat többre. Ugyanezt fogom tenni ifjúval és időssel, akivel csak találkozom, legyen az idegen vagy városbeli. Sőt veletek, városbeliekkel még inkább, amennyiben közelebb is álltok hozzám, származásotoknál fogva. Mert tudjátok meg ezt parancsolja az isten, én pedig úgy hiszem, nem is történt soha nagyobb jótétemény veletek ebben a városban, mint ez az én isteneknek tett szolgálatom. Mert nem másban fáradozom, amikor köztetek járok, mint hogy meggyőzzelek benneteket, ifjat, időset egyaránt, hogy se teste, se vagyona ne legyen előbbre való, és senki ne törődjék velük odaadóbban, mint azzal, hogy a lelke miként lehet a lehető legjobbá. Szókratész védőbeszéde, 29d-30b 38 Vö. Emlékeim Szókratészről IV. 2., ahol Xenophón Szókratésze azt állítja, hogy az emberek önismeretéből származik a legtöbb jó, önáltatásukból pedig a legtöbb rossz; akik önmagukat ismerik, másokat is képesek megítélni; valamint, hogy az önvizsgálat a jón és a rosszon, a hasznoson és az ártalmason való gondolkodáson kezdődik. 39 Az elenkhosz további jellemzői közé tartozik még, hogy Szókratész bizonyos szöveghelyeken bevallja, hogy nem saját maga gondolatainak szerzője, hanem például papok és papnők, vagy konkrét személyek. Lásd: Menexenosz 236b, Menón 81a-b, Phaidrosz 235c. Szöveghelyek kiemelésének forrása: Platón: Menexenosz, 9

módszerének szentelni az ember egész életét. Szókratészt ezt nyilvánvalóan nem zavarja 41, azonban az olvasóban egészen biztosan felvetődik ez a probléma, ha figyelembe veszi, hogy a szókratikus dialógusok legtöbbje a keresett fogalom megtalálása és a beszélgetőtárs meggyőzése nélkül zárul. 42 Szókratész ugyanis kijelenti, hogy az igazi vélemény gyakorlati szempontból ugyanolyan, mint a tudás. 43 Kahn szerint, 44 akik szerint Szókratész ilyen irányú közömbössége ahhoz járul hozzá, hogy dramatizálja a megoldatlanságot, ezáltal is megnyitva a terepet az egyértelműen Platónnak tulajdonított ideaelmélet számára. Szókratész rendszerén belül maradva azonban elmondható, hogy még akkor is, ha nem érhető el vele a végső cél, akkor is ez az a módszer, amellyel a legjobban meg lehet közelíteni azt: [ ] akik mellém szegődnek [ ], mindannyian lenyűgöző fejlődésről adnak számot, s ezt nem csak ők, hanem mások is így gondolják. Pedig világos, hogy tőlem soha semmit nem tanulnak, hanem maguktól fedezik fel és hozzák világra azt a sok szép dolgot. Theaitétosz 150d (saját kiemelés) Ez a sok szép dolog pedig azzá áll össze, hogy hogyan élje le legjobban a neki kiszabott időt. Gorgiasz, 512e 45 A mai előadásban tehát bebizonyítottam, hogy Szókratész elenchosa alapvetően függ össze a beszélgetőtárs nevelésével. Szókratész részben ezzel nyitotta meg az utat a Kr. e. IV. század új életmódja és gondolkodásmódja felé. Innentől kezdve a filozófia jelentős mértékben az Atlantisz, Budapest, 2005, 11. lábjegyzet.. Szintén gyakori a szókratikus dialógusokban egy képzeletbeli beszélgetőtársra való hivatkozás: Ha valaki megkérdezné az, amit én az előbb [ ] (Menón, 74b), valamint az, hogy Szókratész példákkal szemlélteti, hogy milyen a helyes definíció. Platón: Menón, Atlantisz, Budapest, 2013, 28.p., 30. lábjegyzet és 30.p. 33. lábjegyzet. 40 Szókratész a legbölcsebb kijelentéshez lásd a delphoi jóslatot: Szókratész védőbeszéde, 21a. 41 Penner (2005) 173.o. 42 Polansky arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy Szókratész beszélgetőtársai viszonylag ritkán mondanak le az eredeti álláspontjukról. Polansky, Ronald M.: Professor Vlastos s Analysis of Socratic Elenchus in: Oxford Studies in Ancient Philosophy 3, 1985, 248.p. 43 Tehát semmivel sem hajt kevesebb hasznot a helyes vélemény, mint a tudás. Menón, 97c. A Menón [ ] mintha egyfajta fokozati különbséget látna az igaz vélemény és a tudás között: ugyanaz a tárgyuk [ ], az igaz vélemények tudássá alakíthatók igaz voltuk okainak feltárásával, vagyis igazolással és magyarázattal (aitiasz logiszmosz [ ], s a tudás a véleménytől az igazolásban, a magyarázatban, vagyis igaz volta okainak feltárásában, másrészt ebből következően adódó, lehorgonyzott jellegében különbözik. Mintha a Theaitétosz is hasonló megoldással kísérletezne az igaz vélekedés és a tudás kapcsolatának a feltárása során, ld. 187a-210d. Vö. Állam 474c-480a, 509d-511e. Az idézet és az összevetési hivatkozások forrása: Bárány István lábjegyzete in Platón: Menón, Atlantisz, Budapest, 2013, 93. p., 156. lábjegyzet. Lásd még: Gorgiasz 465a és 500e-501a. 44 Két irány létezik Platón munkásságának értelmezésekor, ha Szókratész alakját Platón dialógusai alapján szeretnénk kibontani. Az egyik irányzat a developmentalistáké, akik szerint Platón intellektuális fejlődésének lehetünk tanúi a korai dialógusoktól kiindulva. A másik irányzat az unitáriánus nézet, akik szerint Platón egész életművén belül egységes álláspontot képvisel minden kérdésben, és nem mond ellent önmagának. Az ő szemükben minden tétel, amely első látásra ellentmondásosnak tűnik, pusztán a kérdés alapos megértésének hiányáról tanúskodik. Az első irányzat legelismertebb képviselője Vlastos, aki szerint Platón korai dialógusaiban adja Szókratész szellemileg és történelmileg leghitelesebb leírását, majd ahogy egyre kiforrottabb lesz Platón saját gondolkodása, Szókratészt már a saját gondolatainak szócsöveként használja. A második irányzatot például Kahn képviseli, akinek elmélete szerint a korábbi platóni dialógusokban fellelhető gondolatok mintegy előkészítik a terepet a későbbi gondolatoknak, de ez egy tudatos döntés Platón részéről annak ellenére, hogy egész életében egységes volt a gondolkodása. Lane, Melissa: Socrates and Plato: an Introduction in: Rowe, Christopher Schofield, Malcolm (szerk.): The Cambridge History of Greek and Roman Political Thought, Cambridge University Press, Cambridge, 2005, 155-156.o. és 160-161.o. 45 Vö. Állam 352d: [ ] hiszen nem valami mellékes dologról van szó, de épp arról, miképpen kell élnünk! 10

emberre és azonban belül is a szellemi értékeken alapuló emberi életre fókuszált, amelynek példája Szókratész lett mind filozófiája, mind élete és halála révén. 46 46 Jaeger (1986) 46. o. 11

Függelék IRODALOM Szövegforrások Arisztotelész: Metafizika, Lectum, Budapest, 2002 Arisztotelész: Poétika, Lazi, Budapest, 2004 Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1, JEL, Budapest, 2004 Platón: Az állam, Lazi, Szeged, 2001 Platón: Gorgiasz, Atlantisz, Budapest, 1998 Platón: Lakhész, Atlantisz, Budapest, 2003 Platón: A lakoma, Atlantisz, Budapest, 1999 Platón: Menexenosz, Atlantisz, Budapest, 2005 Platón: Menón, Atlantisz, Budapest, 2013 Platón: Prótagórasz, Atlantisz, Budapest, 2007 Platón: A szofista, Atlantisz, Budapest, 2006 Platón: Szókratész védőbeszéde, Atlantisz, Budapest, 2005 Platón: Theaitétosz, Atlantisz, Budapest, 2001 Xenophón: Filozófiai és egyéb írásai, Osiris, Budapest, 2003 (Emlékeim Szókratészről, Szókratész védőbeszéde, A lakoma) Másodlagos irodalom Benson, Hugh H.: The Dissolution of the Problem of the Elenchus in: Oxford Studies in Ancient Philosophy 13, 1995, 45-112.o. Dover, Kenneth James: Görög homoszexualitás, Osiris, Budapest, 2001. Fordította: Dupcsik Csaba Jaeger, Werner: Paideia. The Ideals of Greek Culture. Volume II: In Search of the Divine Centre, Oxford University Press, Oxford, 1986 Kahn, Charles H.: Plato and the Socratic Dialogue. The Philosophical Use of a Literary Form, Cambridge University Press, Cambridge, 1996 Kraut, Richard: Comments on Gregory Vlastos. The Socratic Elenchus in: Oxford Studies in Ancient Philosophy 1, 1983, 59 70.o. Kraut, Richard: Socrates and the State, Princeton University Press, New Jersey, 1984 Polansky, Ronald M.: Professor Vlastos s Analysis of Socratic Elenchus in: Oxford Studies in Ancient Philosophy 3, 1985, 248.p. Rowe, Christopher Schofield: The Cambridge History of Greek and Roman Political Thought, Cambridge University Press, Cambridge, 2010 Scott, Gary Allen (szerk.): Does Socrates Have a Method? Rethinking the Elenchus in Plato s Dialogues and Beyond, Pennsylvania State University Press, Pennsylvania, 2002 Taylor, A. E.: Platón, Osiris, Budapest, 1997 Vlastos, Gregory: Socratic Studies, Cambridge University Press, Cambridge, 1994 12