Bevezetés a filozófiába Nigel, Warburton

Bevezetés a filozófiába Nigel, Warburton

Bevezetés a filozófiába: Nigel, Warburton

Ajánlás ANYÁMNAK i

Tartalom 1. ELŐSZÓ... 1 2. BEVEZETÉS... 2 1. A FILOZÓFIA ÉS TÖRTÉNETE... 2 2. MIÉRT FOGLALKOZZUNK FILOZÓFIÁVAL?... 3 2.1. A kérdőre vont élet... 3 2.2. A gondolkodási képességet fejleszti... 3 2.3. Élvezet... 3 3. NEHÉZ-E A FILOZÓFIA?... 4 4. A FILOZÓFIA TELJESÍTŐKÉPESSÉGÉNEK HATÁRAI... 4 5. ÚTMUTATÓ A KÖNYV HASZNÁLATÁHOZ... 4 3. 1. ISTEN... 6 1. A TERVEZÉSI ÉRV... 6 2. A TERVEZÉSI ÉRV BÍRÁLATAI... 6 2.1. Az analógia gyengesége... 6 2.2. Evolúció... 7 2.3. A konklúzióval kapcsolatos korlátozások... 7 3. AZ ANTROPIKUS ELV... 8 4. AZ ANTROPIKUS ELV BÍRÁLATA... 8 4.1. A lottó-hasonlaton alapuló ellenvetés... 8 5. AZ ELSŐ OK ÉRV... 8 6. AZ ELSŐ OK ÉRV BÍRÁLATAI... 8 6.1. Önellentmondás... 8 6.2. Nem bizonyító erejű... 9 6.3. A levonható konklúzió korlátai... 9 7. AZ ONTOLÓGIAI ÉRV... 9 8. AZ ONTOLÓGIAI ÉRV BÍRÁLATAI... 9 8.1. Képtelen következmények... 9 8.2. A létezés nem tulajdonság... 10 8.3. A rossz... 10 9. TUDÁS, BIZONYÍTÁS ÉS ISTEN LÉTEZÉSE... 10 10. A ROSSZ PROBLÉMÁJA... 11 11. KÍSÉRLETEK A ROSSZ PROBLÉMÁJÁNAK MEGOLDÁSÁRA... 11 11.1. A szentséges jóság... 11 11.2. A művészeti analógia... 12 12. A SZABAD AKARATRA HIVATKOZÓ VÉDEKEZÉS... 12 13. A SZABAD AKARATRA HIVATKOZÓ VÉDEKEZÉS BÍRÁLATAI... 12 13.1. Két alapvető feltételezéssel él... 12 13.2. Szabad akarat a rossz nélkül... 13 13.3. Isten közbeavatkozhatna... 13 13.4. Nem magyarázza meg a természeti rosszat... 13 13.5. Jótékony hatású természeti törvények... 13 14. A CSODÁKRA HIVATKOZÓ ÉRVELÉS... 14 15. HUME A CSODÁKRÓL... 14 15.1. A csodák mindig valószínűtlenek... 14 15.2. Pszichológiai tényezők... 15 15.3. A különböző vallások hatástalanítják egymást... 15 16. A SZERENCSEJÁTÉKOS ÉRVE: PASCAL TÉTJE... 15 17. A SZERENCSEJÁTÉKOS ÉRVÉNEK BÍRÁLATAI... 16 17.1. Nem dönthetem el, hogy hinni fogok... 16 17.2. Illetlen okoskodás... 16 18. A NEM-REALISTA ISTENFELFOGÁS... 16 19. A NEM-REALISTA ISTENFELFOGÁS BÍRÁLATAI... 17 19.1. Rejtett ateizmus... 17 19.2. Következményei a vallásos hittételekre nézve... 17 19.3. A hit... 17 19.4. A hit veszélyei... 17 ii

20. ÖSSZEFOGLALÁS... 18 4. 2. HELYES ÉS HELYTELEN... 19 1. KÖTELESSÉG-ETIKÁK... 19 2. A KERESZTÉNY ETIKA... 19 3. A KERESZTÉNY ETIKA BÍRÁLATAI... 20 3.1. Mit akar Isten?... 20 3.2. Az Eutüphrón-dilemma... 20 3.3. Feltételezi Isten létezését... 20 4. A KANTI ETIKA... 20 4.1. Indítékok... 20 4.2. Maximák... 21 4.3. A kategorikus imperatívusz... 21 4.4. Általánosíthatóság... 22 4.5. Célok és eszközök... 22 5. A KANTI ETIKA BÍRÁLATAI... 22 5.1. Üres... 22 5.2. Általánosítható erkölcstelen cselekedetek... 23 5.3. Valószínűtlen vonások... 23 6. KONZEKVENCIALIZMUS... 23 7. UTILITARIZMUS... 23 8. AZ UTILITARIZMUS BÍRÁLATAI... 24 8.1. A kalkuláció nehézségei... 24 8.2. Problematikus esetek... 24 9. NEGATÍV UTILITARIZMUS... 25 10. A NEGATÍV UTILITARIZMUS BÍRÁLATA... 25 10.1. Minden élet elpusztítása... 25 11. SZABÁLY-UTILITARIZMUS... 25 12. ERÉNYELMÉLET... 26 12.1. A boldogság... 26 12.2. Az erények... 26 13. AZ ERÉNYELMÉLET BÍRÁLATAI... 27 13.1. Mely erényeket tegyük magunkévá?... 27 13.2. Az emberi természet... 27 14. ALKALMAZOTT ETIKA... 27 14.1. Eutanázia... 27 15. ETIKA ÉS META-ETIKA... 29 16. NATURALIZMUS... 29 17. A NATURALIZMUS BÍRÁLATAI... 29 17.1. A tény/érték megkülönböztetés... 29 17.2. A nyitott kérdés érv... 29 17.3. Nem létezik emberi természet... 30 18. ERKÖLCSI RELATIVIZMUS... 30 19. AZ ERKÖLCSI RELATIVIZMUS BÍRÁLATAI... 30 19.1. Következetlenek-e az erkölcsi relativisták?... 30 19.2. Mi számít egy bizonyos társadalomnak?... 31 19.3. Egy adott társadalom értékrendszere erkölcsileg bírálhatatlanná válik... 31 20. EMOTIVIZMUS... 31 21. AZ EMOTIVIZMUS BÍRÁLATAI... 31 21.1. Lehetetlen az erkölcsi vita... 31 21.2. Veszélyes következmények... 32 22. ÖSSZEFOGLALÁS... 32 5. 3. POLITIKA... 33 1. EGYENLŐSÉG... 33 2. A PÉNZ EGYENLŐ ELOSZTÁSA... 33 3. A PÉNZ EGYENLŐ ELOSZTÁSÁNAK BÍRÁLATAI... 34 3.1. Gyakorlatiatlan és kérészéletű... 34 3.2. Különböző emberek különböző összegeket érdemelnek... 34 3.3. A különböző embereknek a szükségleteik is különbözők... 34 3.4. A redisztribúció jogtalan... 34 4. EGYENLŐ ELHELYEZKEDÉSI ESÉLYEK... 35 iii

5. A FORDÍTOTT DISZKRIMINÁCIÓ... 35 6. A FORDÍTOTT DISZKRIMINÁCIÓ BÍRÁLATAI... 36 6.1. Anti-egalitarianus... 36 6.2. Nehezteléshez vezethet... 36 7. POLITIKAI EGYENLŐSÉG A DEMOKRÁCIA... 36 8. KÖZVETLEN DEMOKRÁCIA... 37 9. KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA... 37 10. A DEMOKRÁCIA BÍRÁLATAI... 37 10.1. Illúzió... 37 10.2. A szavazópolgárok nem szakértők... 37 10.3. A demokrácia paradoxonja... 38 11. SZABADSÁG... 38 12. NEGATÍV SZABADSÁG... 38 13. A NEGATÍV SZABADSÁG BÍRÁLATAI... 38 13.1. Mi számít károkozásnak?... 38 13.2. Pozitív szabadság... 39 14. A SZABADSÁG ELVÉTELE A BÜNTETÉS... 39 15. A BÜNTETÉS MINT MEGTORLÁS... 39 16. A MEGTORLÁS-ELMÉLET BÍRÁLATAI... 40 16.1. Vonzó az alantasabb érzelmek számára... 40 16.2. Figyelmen kívül hagyja a hatásokat... 40 17. ELRETTENTÉS... 40 18. AZ ELRETTENTÉS-ELMÉLET BÍRÁLATAI... 40 18.1. Az ártatlanok megbüntetése... 40 18.2. Nem működik... 40 19. A TÁRSADALOM VÉDELME... 41 20. A TÁRSADALOM VÉDELME-ELMÉLET BÍRÁLATAI... 41 20.1. Csak bizonyos bűntényekkel van lényeges kapcsolatban... 41 20.2. Nem működik... 41 20.3. A büntetés mint javító beavatkozás... 41 21. A JAVÍTÓ BEAVATKOZÁS-ELMÉLET BÍRÁLATAI... 41 21.1. Csak bizonyos bűnözőkre érvényes... 41 21.2. Nem működik... 41 22. POLGÁRI ENGEDETLENSÉG... 42 23. A POLGÁRI ENGEDETLENSÉG BÍRÁLATAI... 43 23.1. Nem demokratikus... 43 23.2. A törvénytelenséghez vezető csúszós lejtő... 43 24. ÖSSZEFOGLALÁS... 44 6. 4. KÜLVILÁG... 45 1. A JÓZAN ÉSZ REALIZMUSA... 45 2. AZ ÉRZÉKI EVIDENCIÁVAL KAPCSOLATOS SZKEPTICIZMUS... 45 3. AZ ILLÚZIÓ ÉRV... 45 4. AZ ILLÚZIÓ ÉRV BÍRÁLATAI... 46 4.1. A bizonyosság fokai... 46 5. LEHET, HOGY ÁLMODOM?... 46 5.1. Nem lehet, hogy mindig csak álmodom, hogy... 46 5.2. Az álom nem ugyanolyan... 46 5.3. Nem kérdezhetem, álmodom?... 46 6. A HALLUCINÁCIÓ... 47 6.1. Agy a lombikban?... 47 7. EMLÉKEZET ÉS LOGIKA... 47 8. GONDOLKODOM, TEHÁT VAGYOK... 48 9. A COGITO BÍRÁLATAI... 48 10. A REPREZENTÁCIÓS REALIZMUS... 48 10.1. Elsődleges és másodlagos minőségek... 49 11. A REPREZENTÁCIÓS REALIZMUS BÍRÁLATAI... 49 11.1. A való világ megismerhetetlen... 49 11.2. Az elsődleges minőségek is lehetnek illuzórikusak... 50 12. AZ IDEALIZMUS... 50 13. AZ IDEALIZMUS BÍRÁLATAI... 50 iv

13.1. Hallucinációk és álmok... 50 13.2. Szolipszizmushoz vezet... 51 13.3. A legegyszerűbb magyarázat... 51 14. FENOMENALIZMUS... 52 15. A FENOMENALIZMUS BÍRÁLATAI... 52 15.1. A tárgyak leírásának nehézségei... 52 15.2. Szolipszizmus és a privát nyelv érv... 52 16. A KAUZÁLIS REALIZMUS... 53 17. A KAUZÁLIS REALIZMUS BÍRÁLATAI... 53 17.1. A látás élménye... 53 17.2. Feltételezi a valóságos világot... 53 18. ÖSSZEFOGLALÁS... 53 7. 5. TUDOMÁNYOS MEGISMERÉS... 54 1. A TUDOMÁNYOS MÓDSZER EGYSZERŰ KÉPE... 54 2. AZ EGYSZERŰ KÉP BÍRÁLATAI... 54 2.1. Megfigyelés... 54 2.2. Megfigyelési állítások... 55 2.3. Szelekció... 56 3. AZ INDUKCIÓ PROBLÉMÁJA... 56 3.1. Az indukció problémájának egy másik vonatkozása... 56 4. KÍSÉRLETEK AZ INDUKCIÓ PROBLÉMÁJÁNAK MEGOLDÁSÁRA... 57 4.1. Minden jel szerint bevált... 57 4.2. Evolúció... 57 4.3. Valószínűség... 58 5. A FALSZIFIKÁCIÓ-ELMÉLET: SEJTÉS ÉS CÁFOLAT... 58 5.1. Falszifikálhatóság... 58 6. A FALSZIFIKÁCIÓ-ELMÉLET BÍRÁLATAI... 59 6.1. A megerősítés szerepe... 59 6.2. Emberi tévedés... 59 6.3. Történetileg pontatlan... 60 7. ÖSSZEFOGLALÁS... 60 8. 6. TUDAT... 61 1. A TUDAT FILOZÓFIÁJA ÉS A PSZICHOLÓGIA... 61 2. A TEST ÉS A TUDAT PROBLÉMÁJA... 61 3. DUALIZMUS... 61 4. A DUALIZMUS BÍRÁLATAI... 62 4.1. Tudományosan nem vizsgálható... 62 4.2. Evolúció... 62 4.3. A kölcsönhatás... 62 4.4. Ellentmond egy alapvető tudományos elvnek... 63 5. DUALIZMUS KÖLCSÖNHATÁS NÉLKÜL... 63 5.1. Párhuzamosság test és tudat között... 63 5.2. Okkazionalizmus... 63 5.3. Epifenomenalizmus... 63 6. FIZIKALIZMUS... 64 7. A TÍPUS-AZONOSSÁG ELMÉLET... 64 8. A TÍPUS-AZONOSSÁG ELMÉLET BÍRÁLATAI... 64 8.1. Nem nyújt tudást az agyi folyamatokról... 64 8.2. A gondolatok és az agyi állapotok tulajdonságai... 65 8.3. Minden gondolat vonatkozik valamire... 65 8.4. Milyenség... 65 8.5. Egyéni különbségek... 65 9. A PÉLDÁNY-AZONOSSÁG ELMÉLET... 66 10. A PÉLDÁNY-AZONOSSÁG ELMÉLET BÍRÁLATAI... 66 10.1. Egyes agyi állapotok különböző gondolatok lehetnek... 66 11. BEHAVIOURIZMUS... 66 12. A BEHAVIOURIZMUS BÍRÁLATAI... 67 12.1. A színlelés... 67 12.2. Milyenségek... 67 12.3. Hogyan ismerkedem meg saját hiteimmel?... 67 v

12.4. A mozgáskorlátozottak fájdalma... 67 12.5. A hitek okozhatnak viselkedést... 68 13. FUNKCIONALIZMUS... 68 14. A FUNKCIONALIZMUS BÍRÁLATAI... 68 14.1. Milyenség: számítógépek és emberek... 68 15. MÁSOK TUDATA... 69 15.1. A behaviourizmus számára nem probléma... 69 16. AZ ANALÓGIÁN ALAPULÓ ÉRV... 69 17. AZ ANALÓGIÁN ALAPULÓ ÉRV BÍRÁLATAI... 69 17.1. Nem bizonyító erejű... 70 17.2. Verifikálhatatlan... 70 18. ÖSSZEFOGLALÁS... 70 9. 7. MŰVÉSZET... 71 1. DEFINIÁLHATÓ-E A MŰVÉSZET?... 71 2. A CSALÁDI HASONLÓSÁGON ALAPULÓ FELFOGÁS... 71 3. A CSALÁDI HASONLÓSÁGON ALAPULÓ FELFOGÁS BÍRÁLATAI... 71 4. AZ ÉRTELEMHORDOZÓ FORMA ELMÉLET... 72 5. AZ ÉRTELEMHORDOZÓ FORMA ELMÉLET BÍRÁLATAI... 72 5.1. Körben forgó... 72 5.2. Cáfolhatatlanság... 72 6. AZ IDEALISTA ELMÉLET... 73 7. AZ IDEALISTA ELMÉLET BÍRÁLATAI... 73 7.1. Furcsasága... 73 7.2. Túlságosan leszűkítő... 73 8. AZ INTÉZMÉNY-ELMÉLET... 73 9. AZ INTÉZMÉNY-ELMÉLET BÍRÁLATAI... 74 9.1. Nem különbözteti meg a jó művészetet a rossztól... 74 9.2. Körben forgó érvelés... 74 9.3. Milyen kritériumokat használ a művészeti világ?... 74 10. A MŰVÉSZETKRITIKA... 75 11. AZ ANTI-INTENCIONALIZMUS... 75 12. AZ ANTI-INTENCIONALIZMUS BÍRÁLATAI... 75 12.1. A szándék téves felfogása... 75 12.2. Irónia... 76 12.3. A műbírálat túlságosan leszűkítő felfogása... 76 13. ELŐADÁS, INTERPRETÁCIÓ, HITELESSÉG... 76 14. AZ ELŐADÁS TÖRTÉNETI HITELESSÉGE... 76 15. AZ ELŐADÁS TÖRTÉNETI HITELESSÉGÉNEK BÍRÁLATAI... 77 15.1. Fantasztikus időutazás... 77 15.2. A zenei interpretáció leegyszerűsített felfogása... 77 15.3. A történeti interpretációkban elsikkad a mű szellemisége... 77 16. A HAMISÍTVÁNYOK ÉS A MŰVÉSZI ÉRTÉK... 77 16.1. Ár, sznobizmus, relikviák... 77 16.2. A tökéletes hamisítvány... 78 16.3. Műalkotások és művészek... 78 16.4. Az erkölcsi érv... 79 17. ÖSSZEFOGLALÁS... 79 10. A SZERZŐ ÁLTAL AJÁNLOTT ANGOL NYELVŰ OLVASMÁNYOK JEGYZÉKE... 80 1. Bevezetés... 80 1.1. 1. Isten... 80 1.2. 2. Helyes és helytelen... 81 1.3. 3. Politika... 81 1.4. 4. Külvilág... 82 1.5. 5. Tudományos megismerés... 82 1.6. 6. Tudat... 82 1.7. 7. Művészet... 83 11. TOVÁBBI AJÁNLOTT OLVASMÁNYOK MAGYARUL... 84 1. Bevezetés... 84 1.1. Isten... 84 1.2. Helyes és helytelen... 84 vi

1.3. Politika... 85 1.4. Külvilág... 86 1.5. Tudományos megismerés... 86 1.6. Tudat... 86 1.7. Művészet... 87 12. NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ... 88 13. Impresszum... 105 Tárgymutató... 106 vii

1. fejezet - ELŐSZÓ A harmadik kiadásban számos fejezetet némileg kibővítettem a legfeltűnőbb kiegészítés a politikával foglalkozó külön fejezet, kijavítottam az első kiadásba bekerült nyilvánvaló hibákat, az olvasmánylistákat pedig korszerűsítettem. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az egyes fejezetek kézirataihoz megjegyzéseket fűztek. Különösen Alexandra Alexandri, Gunnar Amason, Inga Burrows, Eric Butcher, Michael Camille, Simon Christmas, Lesley Cohen, Emma Cotten, Tim Crane, Sue Derry-Penz, Angie Doran, Adrian Driscoll, Goober Fox, Jonathan Hourigan, Rosalind Hursthouse, Paul Jefferis, John Kimbell, Robin Le Poidevin, Georgia Mason, Hugh Mellor, Alex Miller, Anna Motz, Penny Nettle, Alex Orenstein, Andrew Pyle, Abigail Reed, Anita Roy, Ron Santoni, Helen Simms, Jennifer Trusted, Phillip Vasili, Stephanie Warburton, Tessa Want, Jonathan Wolff, Kira Zurawska és a kiadó névtelen lektorai voltak nagy segítségemre ezen a módon. Nigel Warburton Oxford, 1998 1

2. fejezet - BEVEZETÉS A filozófia mibenlétére vonatkozó kérdés hogy tudniillik Mi a filozófia? híres arról, hogy nem könnyű megfelelni rá. A legegyszerűbb válasz talán azt mondani: a filozófia az, amit a filozófusok csinálnak, s azzal Platón, Arisztotelész, Descartes, Hume, Kant, Russell, Wittgenstein, Sartre és más híres filozófusok műveire mutatni. Ezzel a válasszal azonban nem sokra megy az, aki épp csak hogy ismerkedik a filozófiával, mivel nem valószínű, hogy bármit is olvasott volna a szóban forgó szerzőktől. Ha pedig történetesen olvasott is, nem biztos, hogy a felsorolt szerzők közös vonását ha egyáltalán van olyan könnyű megragadni. De válaszolhatunk így is: a filozófia egy görög szóból származik, melynek jelentése: a bölcsesség szeretete. Ez azonban meglehetősen homályos és még kevésbé segíti a megértést, mint ha azt mondjuk, hogy a filozófia az, amit a filozófusok művelnek. Szükség van tehát néhány általános megjegyzésre arról, hogy mi is a filozófia. A filozófia egyfajta tevékenység: egyik lehetséges módja a bizonyos típusú kérdésekről való gondolkodásnak. Legjellegzetesebb vonása a logikus érvek használata. A filozófusok jellemzően érvekkel foglalkoznak: érveket dolgoznak ki, mások érveit bírálják vagy mindkettőt teszik egyszerre. Emellett fogalmak elemzésével és tisztázásával is foglalatoskodnak. A filozófia szó azonban gyakran ennél tágabb értelemben is használatos: az ember egész életszemléletére vagy a miszticizmus bizonyos változataira utaló értelemben. Ebben a könyvben én nem használom ilyen értelemben a filozófia szót. Az én célom itt: megvilágítani a problémákról való gondolkodás néhány területét abban a gondolati hagyományban, amely az ókori görögökkel vette kezdetét és századunkban jelentős fellendülésen ment át, különösen Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új- Zélandon. De miről is elmélkednek a szóban forgó hagyományhoz tartozó filozófusok? Nos, gyakran vizsgálnak például általános hiteket, vagyis olyan vélekedéseket, amelyeket többnyire gondolkodás nélkül elhiszünk. Foglalkoznak azután olyan kérdésekkel, amelyeket hozzávetőlegesen az élet értelmével kapcsolatos kérdéseknek lehetne nevezni: a vallással, azzal, hogy mi helyes és helytelen, a külvilág természetével, a tudattal, a tudománnyal, a művészettel és számos más témával. A legtöbb ember leéli az életét anélkül, hogy bizonyos alapvető hiteire valaha is rákérdezne, mondjuk arra a meggyőződésére, hogy az ölés helytelen cselekedet. Miért helytelen ugyanis ölni? Mivel igazolható az a vélemény, hogy az ölés valami rossz? Vajon minden körülmények között helytelen? És egyáltalán: mit értünk helytelen -en? Ezek már filozófiai kérdések. Ha mindennapi hiteinket megvizsgáljuk, sokukról kiderül, hogy szilárd alapokon nyugszik, másoknál viszont azt találjuk, hogy nem. A filozófia tanulmányozása nemcsak ahhoz segít hozzá, hogy világosan gondolkodjunk előítéleteinkről, hanem azt is segít pontosan tisztázni, hogy mit is hiszünk. Közben pedig kialakítja azt a képességet, hogy a legkülönbözőbb témákkal kapcsolatban következetesen tudjunk érvelni. Ez pedig nem haszontalan példának okáért: más területekre is átirányítható képesség. 1. A FILOZÓFIA ÉS TÖRTÉNETE A Szókratész óta eltelt évszázadok során számos nagy filozófus élt; közülük néhányat már említettem is. Egy bevezető jellegű filozófiakönyv tulajdonképpen a történeti megközelítés jegyében is íródhatna, vagyis nyújthatná a jelentős filozófusok gondolatainak időrendben való elemzését. Én mégsem ezt az utat választom, hanem a téma szerintit, vagyis a filozófia története helyett inkább egyes filozófiai problémákra összpontosítok. A filozófiatörténet lebilincselő és önmagában is fontos téma, a klasszikus filozófiai szövegek nagy része pedig egyben kiemelkedő irodalmi alkotás: Platón szókratészi dialógusai, René Descartes Elmélkedései, David Hume Tanulmány az emberi értelemről című műve, Friedrich Nietzsche Zarathustrája hogy csak egy-két példát említsünk mindenféle mérce szerint elismerést érdemlő írásművek. Bár a filozófiatörténet tanulmányozása rendkívül értékes szellemi tevékenység, célom ezzel a könyvvel mégis más: eszközöket akarok nyújtani olvasómnak ahhoz, hogy filozófiai kérdésekről önállóan gondolkodjék, s nem csupán elmagyarázni, mit gondoltak ezekről a problémákról bizonyos nagy filozófusok. A szóban forgó kérdések nemcsak filozófusok számára érdekesek, hanem természetes módon adódnak az ember helyzetéből, és sok ember gondolkodik róluk spontán módon anélkül, hogy egyetlen filozófiakönyvet valaha is kinyitott volna. A filozófia elmélyült tanulmányozásához a történeti és a tematikus stúdiumok elegyítésére van szükség, mert ha nem ismerjük a korábbi filozófusok érveit és tévedéseit, akkor nem reménykedhetünk abban, hogy számottevően hozzájárulunk a filozófiai ismeretek gyarapodásához. Bizonyos fokú történeti ismeretek nélkül a filozófusok sosem tudnának előrelépni: nem lévén tudatában, hogy az előttük járók milyen hibákat követtek már el, állandóan ugyanazokba a tévedésekbe esnének. Számos filozófus úgy alakítja ki saját elméletét, hogy megvizsgálja, mi téves a korábbi filozófusok műveiben. Sajnos egy ilyen rövid könyvben, mint az enyém, lehetetlen érdemben kitérni az egyes gondolkodói életművek bonyolultságára. A kötet végén a további 2

BEVEZETÉS olvasmányokra tett javaslatok remélhetőleg abban is segítik majd az olvasót, hogy az itt olvasottakat szélesebb történeti összefüggésbe helyezze. 2. MIÉRT FOGLALKOZZUNK FILOZÓFIÁVAL? Olykor hallani azt az érvet, hogy filozófiával foglalkozni teljesen értelmetlen dolog, mivel a filozófusok semmi mást nem csinálnak, csak ülnek és a végtelenségig boncolgatják a szavak jelentését. Tevékenységük, úgy tűnik, soha nem vezet jelentősebb következtetésekhez, a társadalom javához való hozzájárulásuk pedig szinte a nullával egyenlő. A filozófusok még ma is ugyanazon vitatkoznak, ami annak idején az ókori görögöket foglalkoztatta. A filozófia minden jel szerint nem változtat meg semmit, ellenkezőleg: mindent úgy hagy, ahogyan van. Egyáltalán miféle értéket tulajdoníthatunk a filozófia tanulmányozásának? Megkérdőjelezni számos hitet, amelyen életünk nem kis részben alapul, még veszélyes is lehet: megtörténhet, hogy a végén, a túl sok kérdőjeltől megbénítva képtelennek érezzük magunkat, hogy bármit is tegyünk. Igazság szerint pontosan valami ilyesmi a filozófus karikatúrája: olyan valaki, aki egy oxfordi vagy cambridge-i egyetemi tanulószoba kényelmes karosszékében ülve elvont gondolati problémákkal ragyogóan elbánik, de az élet gyakorlati oldalához reménytelenül suta. Fura szerzet, aki Hegel filozófiájának legnehezebb részeit is el tudja magyarázni, ugyanakkor képtelen egy főtt tojás elkészítésére. 2.1. A kérdőre vont élet A filozófia tanulmányozása mellett szóló jelentősebb okok egyike az, hogy a filozófia alapvető kérdéseket feszeget létezésünk értelmével kapcsolatban. Majdnem mindannyian teszünk föl életünk valamely pontján alapvető filozófiai kérdéseket. Miért vagyunk a Földön? Van-e bizonyíték arra, hogy létezik Isten? Van-e az életünknek valami célja? Mitől lesz erkölcsileg helytelen valami, és mitől helyes valami más? Lehetséges-e, hogy életünk pusztán egy álom? Különbözik-e tudatunk a testünktől, vagy egyszerűen csak testi természetű lények vagyunk? Hogyan fejlődik a tudomány? Mi a művészet? És így tovább. Akik filozófiát tanulnak, többnyire úgy vélik: az ilyen kérdések vizsgálata mindenki számára fontos lenne. Vannak, akik egyenesen úgy tartják: az olyan élet, amelynek nem része az életre vonatkozó kérdések vizsgálata, nem is érdemes arra, hogy leéljék. Egy bevett séma szerint élni és soha nem vizsgálni az elveket, amelyekre életünk alapozódik, talán ahhoz hasonlítható, mintha olyan autót vezetnénk, amelynek a motorházát soha nem látta belülről senki. Lehet, hogy a fékekbe, a kormányba és a motorba vetett bizalmunk megalapozott, hiszen idáig kiválóan működtek, de az is lehet, hogy meggyőződésünk teljességgel megalapozatlan: lehet, hogy a fékpofák hibásak és pont akkor hagynak majd cserben, amikor leginkább szükség lenne rájuk. Hasonlóképpen az elvek, amelyeken életünk alapul, lehetnek tökéletesen szilárdak, ám ebben mindaddig, amíg nem vizsgáltuk meg őket, nem lehetünk biztosak. De még ha föl is tesszük, hogy nem kételkedsz komolyan hiteid helyességében, melyeken életed alapul: még akkor is elképzelhető, hogy életed szegényebb lesz azáltal, hogy gondolkodási képességedet nem gyakorlod. Sok ember túlontúl fáradságosnak vagy zavarba ejtőnek találja ilyen alapvető kérdések föltevését s boldogan marad meg kényelmes előítéleteinél. Mások azonban erős vágyat éreznek arra, hogy az érdekfeszítő filozófiai kérdésekre válaszokat találjanak. 2.2. A gondolkodási képességet fejleszti A filozófia tanulmányozása mellett szóló második érv szerint a filozófia jó módszer arra, hogy a legkülönbözőbb kérdésekről megtanuljunk világosan gondolkodni. A filozófiai gondolkodás módszerei számos helyzetben bizonyulhatnak hasznosnak; a tetszőleges álláspont mellett és az ellen szóló érvek elemzése során ugyanis olyan készségeket sajátítunk el, amelyek az élet bármely területére átvihetők. Nem kevesen vannak, akik filozófiai tanulmányokat végeznek, majd megszerzett készségeiket foglalkozásoknak a jogtól a számítógép-programozáson, a vállalatvezetési tanácsadáson és a közszolgálaton át az újságírásig terjedő széles skáláján hasznosítják: csupa olyan területen, ahol a világos gondolkodás megfizethetetlen előny. Egykori filozófusok gyakran kamatoztatják az emberi létezésre vonatkozó felismeréseiket a művészet területén: számos filozófus lett később sikeres regényíró, kritikus, költő, filmrendező vagy drámaíró. 2.3. Élvezet 3

BEVEZETÉS További, a filozófia tanulmányozása mellett felhozható érv az, hogy sok ember számára a filozofálás rendkívül élvezetes tevékenység lehet. Ebben csakugyan van is valami. Ugyanakkor azonban vigyázzunk: vészesen közeledünk ahhoz, hogy a filozofálás tevékenységét a keresztrejtvényfejtéshez hasonlónak tüntessük föl. Bizonyos filozófusok viselkedése időnként valóban efféle hozzáállásra emlékeztet: egyes hivatásos filozófusok jelentéktelen logikai rejtvények öncélú bogozgatásának megszállottjaivá válnak s megoldásaikat csak a beavatottak által ismert ezoterikus folyóiratokban közlik. Másik szélsőség az, amikor bizonyos, egyetemi állásban lévő filozófusok egyfajta vállalat alkalmazottainak tekintik magukat és gyakran középszerű írásműveket is publikálnak csak azért, mert ez segíti őket az előrejutásban, vagyis a hivatali előmenetelben (a publikációk száma ugyanis szempont annak eldöntésénél, hogy kit léptessenek elő). Ezek a filozófusok nem kis élvezetet lelnek az előléptetéssel járó nagyobb fizetésben és presztízsben, nem kevésbé abban, hogy nevüket nyomtatásban láthatják. Szerencsére a filozófiai művek nagyobb része ennél magasabb szinten áll. 3. NEHÉZ-E A FILOZÓFIA? A filozófiát gyakran nehéz tárgynak nevezik. A nehézségek azonban különfélék, némelyikük elkerülhető. Először is igaz, hogy számos probléma, amellyel a hivatásos filozófusok foglalkoznak, meglehetősen magas szintű elvont gondolkodást igényel. Ez azonban szinte bármely szellemi tevékenységre áll: a filozófia ebben a tekintetben nem különbözik a fizikától, az irodalomkritikától, a számítógép-programozástól, a geológiától, a matematikától vagy a történelemtől. Azt a kétségtelen tényt azonban, hogy nehéz akár a filozófiában, akár az említett (vagy más) ismeretterületeken számottevő, eredeti szellemi produktumot létrehozni, nem lenne szabad annak igazolására használni, hogy a laikusoktól megtagadjuk az elért eredményekkel való megismerkedés lehetőségét és elzárjuk őket az alapvető módszerek elsajátításától. Van azonban a filozófiával kapcsolatban egy másik bár elkerülhető nehézség is. A filozófusok nem mindig írnak jól. Sokan közülük rendkívül rosszul közlik gondolataikat írásban, illetve szóban. Ennek oka olykor az, hogy csak egy szakavatott, szűk olvasóközönséghez kívánnak eljutni, máskor az, hogy szükségtelenül bonyolult szakzsargont használnak, mely az abban járatlant csak összezavarja. A szakkifejezések valóban hasznosak lehetnek arra a célra, hogy bizonyos fogalmakat ne kelljen minden előfordulásukkor elmagyarázni. A hivatásos filozófusok azonban sajnos hajlanak a szakkifejezések öncélú használatára; sokan közülük akkor is latin kifejezésekkel élnek, amikor ugyanazt angol [a mi esetünkben magyar] szavakkal is tökéletesen ki lehetne fejezni. Egy ismeretlen szavakkal, illetve szokatlan módon használt ismerős szavakkal teletűzdelt bekezdés bizony nagyon elrettentő tud lenni. Bizonyos filozófusok mintha egy saját maguk által kitalált nyelven írnának és beszélnének, s ettől a filozófia sokkal nehezebb tárgynak tűnhet föl, mint amilyen valójában. Ebben a könyvben megpróbáltam elkerülni a szakzsargon szükségtelen használatát, a nem közismert kifejezésekhez pedig folyamatosan magyarázatokat fűzök. Ezzel a módszerrel az olvasó a fejezetek végére mindig birtokába jut annak az alapvető filozófiai szókincsnek, amely a kötet végén további olvasmányként ajánlott, nehezebbnek mondható filozófiai művek megértéséhez szükséges. 4. A FILOZÓFIA TELJESÍTŐKÉPESSÉGÉNEK HATÁRAI Egyesek ésszerűtlenül túlzott elvárásokkal közelednek a filozófiához. Azt várják tőle, hogy az emberi problémák mindent átfogó és minden részletre kiterjedő képét nyújtsa. Azt hiszik, hogy a filozófia felfedi számukra az élet értelmét, és magyarázattal szolgál bonyolult létezésünk minden vonatkozására. A filozófia tanulmányozása azonban, noha életünkkel kapcsolatban valóban megvilágíthat néhány alapvető kérdést, korántsem tud azokról akár csak megközelítőleg teljes képet adni ha ilyesmi egyáltalán lehetséges. A filozófia nem a művészet, az irodalom, a történelem, a pszichológia, az antropológia, a szociológia, a politika és a természettudomány valamiféle sűrített kivonata. Ezek a különböző ismeretterületek az emberi élet más és más vonatkozásaira összpontosítanak, és így eltérő felismerésekkel szolgálnak. Az egyéni emberi élet bizonyos vonatkozásai hozzáférhetetlenek a filozófiai elemzés számára, sőt talán mindenféle elemzés számára is. Fontos tehát, hogy túl sokat se várjunk a filozófiától. 5. ÚTMUTATÓ A KÖNYV HASZNÁLATÁHOZ Említettem már, hogy a filozófia egyfajta tevékenység. Ezért én is jobban örülnék, ha könyvemet nem passzívan olvasnád. Természetesen az itt ismertetett érveléseket be lehetne vágni, ezen a módon a filozófusok által 4

BEVEZETÉS használt érvek egy részének megbízható ismeretéhez jutnál, te magad azonban nem tanulnál meg filozofálni. A könyv ideális feldolgozásának azt tekinteném, ha kritikusan, a használt érveket megkérdőjelezve tanulmányoznád könyvemet és megpróbálnál ellenérveket találni. Ennek a könyvnek a célja ugyanis az, hogy ösztönözzön az önálló gondolkodásra, nem pedig, hogy helyettesítse azt. Ha kritikus szemmel olvasod, biztosan sok mindent találsz majd, amivel nem értesz egyet, s ha így haladsz előre, menet közben saját hiteiddel is tisztába jössz. Bár minden egyes fejezetet megpróbáltam azok számára is érthető formába önteni, akik még soha nem tanultak filozófiát, egyes fejezetek mégis nehezebbek, mint mások. A legtöbb ember legalábbis gondolt már arra, hogy van-e Isten, s fontolóra vett Isten létezése mellett és az ellen szóló érveket ezért az Istenről szóló fejezet valószínűleg könnyen követhető lesz. Ezzel szemben hivatásos filozófusokon kívül aligha foglalkoztak sokan részleteiben azokkal a kérdésekkel, amelyeket a külvilággal, illetve a tudattal foglalkozó fejezetben, továbbá a helyesről és a helytelenről szóló fejezet elvontabb részeiben tárgyalok. Az említett fejezetek elolvasása különösen a tudatról szóló fejezeté hosszabb időt is igénybe vehet. Azt ajánlom: először mindig kóstolgasd végig a fejezeteket, aztán térj vissza egyes részeihez, amelyeket érdekesnek találtál. Ne akarj minden áron abban a sorrendben haladni, ahogyan az egyes részek követik egymást; ez azzal a kockázattal jár, hogy beleragadsz a részletekbe s közben nem látod át az egyes érvek közötti összefüggést. Van a filozófiának egy területe, amelynek hiánya ebben a könyvben bizonyára mindenkinek azonnal feltűnik: a logika. Ezt a területet azért hagytam ki, mert túlságosan szakmai jellegű ahhoz, hogy egy ilyen rövidségű és ilyen jellegű könyvben kielégítő összefoglalást lehessen adni róla. Az egyetemisták valószínűleg hasznos segédeszközre lelnek majd könyvemben, mely megkönnyíti az előadásokon hallottak átismétlését és az önálló dolgozatok elkészítését. Minden egyes témánál összefoglalót adok a főbb filozófiai álláspontokról és a rájuk vonatkozó bírálatok egy részéről. Ezek az összefoglalók ötletforrásként használhatók. 5

3. fejezet - 1. ISTEN Van-e Isten? Életünk valamely pontján szinte mindannyian feltesszük magunknak ezt az alapvető kérdést. A válasz, amelyet adunk, nemcsak viselkedésünkre van döntő befolyással, hanem arra is, ahogyan a világot értjük és értelmezzük, és arra, amit a jövőtől várunk. Ha létezik Isten, akkor az emberi létezésnek lehet, hogy célja van, és talán még az örök életben is reménykedhetünk. Ha Isten nem létezik, akkor életünknek csak mi magunk adhatunk bármiféle értelmet, kívülről az nem várható, a halál pedig valószínűleg nem csak időleges. Amikor a filozófusok vallással foglalkoznak, általában az Isten létezése mellett, illetve ellene felhozott különféle érveket vizsgálják. Mérlegelik a bizonyítékok súlyát és tüzetesen megvizsgálják az érvelések szerkezetét és tartalmát. Ezen kívül nagyító alá vesznek bizonyos fogalmakat, például a hit különböző változatait, hogy kiderítsék, mit is kell érteni azon, amikor az emberek különféle kijelentéseket tesznek Istenről. A legtöbb vallásfilozófia kiindulópontja egy, Isten természetéről szóló általános tan, melyet teizmusnak nevezünk. A teizmus az a nézet, mely szerint Isten létezik, mindenható (bármit megtehet), mindentudó és jóságos. A legtöbb keresztény, zsidó és muzulmán ezt a nézetet vallja. A jelen összefüggésben én a keresztény istenfelfogásra összpontosítok, de az ismertetett érvelések nagy többsége ugyanannyira áll a többi teisztikus vallásra is, egyesek pedig minden vallásra. De létezik-e valóban ez a teisták által leírt Isten? Tudjuk-e bizonyítani, hogy létezik? Isten létezésének bizonyítására számos különböző érv alakult ki. Ebben a fejezetben a legjelentősebbeket tekintem át. 1. A TERVEZÉSI ÉRV Az Isten létezése mellett leggyakrabban felhozott érvek egyike a tervezési vagy más néven teleológiai érv (a görög telosz =cél szóból). Ezen érv szerint ha körülnézünk a természet világában, nem tudjuk nem észrevenni, mennyire alkalmas minden dolog arra a funkcióra, amelyet a természetben betölt; a világ minden darabja ékesszóló bizonyítékait hordozza annak, hogy arra a bizonyos célra tervezték. Ez pedig állítólag egy Teremtő létezését bizonyítja. Ha megvizsgáljuk például az emberi szemet, megfigyelhetjük, hogyan illenek össze a legparányibb részecskék is, s miként szolgálja mindegyik azt a célt, amelyre nyilvánvalóan létrehozták: a látást. A tervezési érv képviselői, például William Paley (17431805) azt állítják, hogy a természet tárgyainak, például a szemnek összetettsége és hatékonysága amellett szóló bizonyíték, hogy Isten tervezte őket. Máskülönben hogyan is alakulhattak volna olyanná, amilyenek? Ahogyan egy órára ránézve meg tudjuk mondani, hogy órásmester tervezte, ugyanígy tudjuk megmondani állítják például a szemre ránézve, hogy valamiféle égi órásmester tervezte. Akár azt is mondhatnánk, hogy Isten minden készítményén otthagyta a márkajelzését. Az ismertetett érvelés az okozatról az okra következtet: ránézünk az okozatra (óra, szem) és azt megvizsgálva próbáljuk megmondani, mi okozta (órásmester, égi órásmester). Az érv arra az elgondolásra támaszkodik, hogy egy tervezett tárgy, például egy óra, bizonyos szempontokból nagyon hasonlít egy természeti tárgyhoz, például a szemhez. Az ilyen, két dolog közötti hasonlóságon alapuló érvelést analógiás következtetésnek nevezik. Azok, akik elfogadják a tervezési érvet, azt mondják: bárhová nézünk, különösen a természeti világban fákra, sziklákra, állatokra, csillagokra vagy bármi másra, Isten létezésének további bizonyítékai ötlenek szemünkbe. Mindezen dolgok megszerkesztése sokkal több ötletességet kívánt, mint egy egyszerű óra összeállítása, következésképp az égi órásmester az egyszerű földi órásnál sokkal intelligensebb kellett hogy legyen. Tulajdonképpen olyan hatalmasnak és okosnak kellett lennie, hogy ésszerű feltételeznünk: nem más volt ő, mint a teisták hagyományosan értelmezett Istene. A tervezési érv ellen azonban súlyos ellenérvek szólnak, melyek többségét David Hume (1711 1776) skót filozófus dolgozta ki Párbeszédek a természetes vallásról című művében, valamint Tanulmány az emberi értelemről című műve XI. részében, melyek halála után jelentek meg. 2. A TERVEZÉSI ÉRV BÍRÁLATAI 2.1. Az analógia gyengesége 6

1. ISTEN A fentiekben ismertetett érvvel szembeni egyik ellenvetés az, hogy gyenge analógiára támaszkodik: kész ténynek veszi, hogy a természeti tárgyak és az ember által tervezett tárgyak között jelentőségteljes analógia van. Korántsem nyilvánvaló azonban, hogy a példánál maradva az emberi szem bármely jelentős szempontból valóban ugyanolyan, mint egy óra. Az analógiás következtetések azon alapulnak, hogy a két összehasonlított dolog között erős hasonlóság van. Ha a hasonlóság gyenge, akkor az összehasonlításból levont konklúziók is csak hasonlóan gyengék lehetnek. Például egy karóra és egy zsebóra eléggé hasonlóak ahhoz, hogy levonhassuk a következtetést: mindkettőt órásmester tervezte. Az óra és a szem között azonban, bár van némi párhuzam mindkettő bonyolult és mindkettő egy konkrét feladatot lát el, csak halvány hasonlóságról beszélhetünk, ezért az analógiára alapozott mindenféle következtetés is ugyanolyan halovány lesz. 2.2. Evolúció Az isteni órásmester létezése nem az egyetlen lehetséges magyarázat arra a tényre, hogy az állatok és a növények olyan tökéletesen alkalmasak funkcióik betöltésére. A természetes kiválasztódás általi fejlődés evolúció elmélete, melyet A fajok eredete (1859) című könyvében Charles Darwin (1809 1882) fejtett ki, széles körben elfogadott, alternatív magyarázatot kínál a szóban forgó jelenségre. Darwin kimutatta, hogyan megy végbe a legalkalmasabb túlélésének nevezett folyamat, melynek során a környezetükhöz legjobban alkalmazkodó növények és állatok maradnak életben és adják tovább utódaiknak génjeiket. Ezzel a folyamattal meg tudjuk magyarázni, hogyan jöhettek létre a környezeti alkalmazkodás azon csodálatos példái, amelyekkel a növény- és állatvilágban találkozunk anélkül hogy be kellene vezetnünk Isten fogalmát. Természetesen Darwin evolúcióelmélete nem cáfolja Isten létezését; számos keresztény elfogadja ezt az elméletet mint a legjobb magyarázatot arra, hogyan jöttek létre az általunk ismert növények, állatok és emberek, miközben úgy hiszi, hogy magát az evolúciós mechanizmust Isten teremtette. Darwin elmélete ugyanakkor elvesz a tervezési érv erejéből, mivel ugyanazon okozatokra úgy ad magyarázatot, hogy az okok között nem is említi Istent. Önmagában az a tény, hogy a biológiai alkalmazkodás mechanizmusának darwini elmélete létezik, lehetetlenné teszi, hogy a tervezési érvet bizonyító erejűnek fogadjuk el. 2.3. A konklúzióval kapcsolatos korlátozások Ha az említett ellenvetések ellenére továbbra is meggyőzőnek találod a tervezési érvet, akkor felhívom a figyelmedet arra, hogy az érv nem képes bizonyítani egyetlen, mindenható, mindentudó és jóságos Isten létezését. Tüzetes vizsgálat nyomán ugyanis az érv számos korlátjára derül fény. Először is, az érv nem támasztja alá a monoteizmust azt a nézetet, hogy csak egy Isten létezik. Még ha el is fogadjuk, hogy a világban minden a tervezettség nyomait mutatja, nincs okunk azt hinni, hogy mindezt egyetlen isten tervezte. Miért ne tervezhette volna kevésbé jelentős istenek egyfajta munkacsoportja? Végtére is a legtöbb nagyszabású és bonyolult emberi építőmunkát például felhőkarcolók, piramisok, űrhajók stb. építését számos egyénből álló csoportok végeztek: ha az analógiát logikusan végiggondoljuk, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a világot egymással együttműködő istenek csoportja tervezte. Másrészt az érv nem bizonyító erejű arra nézve sem, hogy a tervező (vagy tervezők) mindenható(k) volt(ak). Teljesen hihető ugyanis az az állítás, hogy a világegyetemben számos tervezési hiba van: az emberi szem például idősebb korban hajlamos arra, hogy rövidlátóvá váljék, vagy hogy szürke hályog képződjék rajta, ami aligha lehet egy olyan mindenható Teremtő műve, aki a lehető legjobb világot akarta létrehozni. Az ilyen megfigyelések arra a gondolatra sarkallhatnak, hogy a világegyetem tervezője korántsem volt mindenható, hanem viszonylag korlátozott hatáskörű isten (vagy istenek) lehetett (lehettek), vagy egy erőit éppen csak próbálgató fiatal isten. Az sem kizárt, hogy a Teremtő nem sokkal művének bevégzése után elhunyt, s így nem állt módjában megakadályozni a világ saját törvényei szerint végbemenő, fokozatos leromlását. A tervezési érv legalább ugyanannyi bizonyítékkal szolgál efféle következtetések levonásához, mint a teisták által leírt Isten létezésére. Végül sokan vélekednek úgy, hogy a Teremtő mindentudó és jóságos voltának ellene szól mindaz a rossz, ami a világban található: az emberi kegyetlenkedés, gyilkolás és kínzás csakúgy, mint a természeti katasztrófák és a betegségek okozta szenvedések. Ha a tervezési érv tanácsát követve körülnézünk világunkban, nehéz elfogadni azt az állítást, hogy mindaz, amit látunk, egy jóságos Teremtő keze munkája. Egy mindentudó Isten tudná, hogy létezik rossz; egy mindenható Isten meg tudná akadályozni, hogy megtörténjen, egy jóságos Isten pedig nem akarná, hogy létezzen. A rossz azonban óhatatlanul része a világnak. Ez az érvelés közismert nevén a rossz problémája komoly kihívás a teisták Istenébe vetett hittel szemben, melyről sokat vitatkoztak a filozófusok. Egy későbbi részben, néhány megoldási kísérlettel egyetemben, részletesebben megvizsgáljuk. A jelenlegi 7

1. ISTEN összefüggésben elég, ha csupán elgondolkodunk azon, mennyire megalapozott az az álláspont, hogy a tervezési érv megdönthetetlen bizonyítékkal szolgál a páratlanul jóságos Isten létezésére. Mint az elmondottakból látható, a tervezési érv legfeljebb arra a korlátozott érvényű konklúzióra jogosít föl, hogy a világot egészében és részeiben valaki vagy valami tervezte. Ha a tervezési érvből ennél messzebb menő következtetést vonunk le, akkor túllépünk azon, ami logikailag következik belőle. 3. AZ ANTROPIKUS ELV A súlyos ellenérvek ellenére egyes kortárs gondolkodók megpróbálták megmenteni a tervezési érv egy lehetséges változatát: az antropikus elv néven ismertté vált nézet szerint elenyészően kicsiny volt az esélye, hogy a világegyetem alakulása megteremti az ember létrejöttének és túlélésének feltételeit; hogy mégis így alakult, abból egy isteni tervezőmérnök közreműködésére következtethetünk. Vagyis ezen nézet szerint az emberi lények kialakulása és túlélése szolgáltatja a bizonyítékot, hogy létezik Isten: kénytelenek vagyunk arra következtetni, hogy Isten irányította világegyetemünk fizikai állapotait, Ő végezte el rajta azokat a finombeállításokat, amelyek lehetővé tették, hogy az élet általunk ismert formái kialakuljanak. Ezt a nézetet azok a tudományos kutatások is alátámasztják, amelyek arra utalnak, hogy a világegyetem lehetséges kiinduló állapotai között alig van olyan, amelyben esély lenne élőlények kialakulására. 4. AZ ANTROPIKUS ELV BÍRÁLATA 4.1. A lottó-hasonlaton alapuló ellenvetés Az antropikus elven alapuló érveléssel szemben jelentős ellenvetés tehető. Tegyük föl, hogy lottószelvényt vásároltál, kitöltötted és leadtad. A szelvények száma több millióra is rúghat, s közülük talán csak egy nyer majd. Statisztikailag meglehetősen valószínűtlen, hogy épp te fogsz nyerni, mégsem kizárt. Ha nyersz, az semmi többet nem bizonyít, mint hogy szerencséd volt. Abból, hogy a sok millió szelvény közül épp ezt húzták ki, egyáltalán nem következik, hogy az esemény több volt puszta véletlennél. Ha babonás vagy, számos különféle jelentést beleláthatsz a ténybe, hogy nyertél a lottón. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne történhetne meg valami, ami statisztikailag nem valószínű. Az antropikus elv képviselői azt a hibát követik el, hogy feltételezik: amikor valami nem valószínű történik, kell lennie olyan magyarázatának, amely valószínűbb, mint az, hogy egyszerűen csak természetes módon úgy lett. Az a tény, hogy itt vagyunk a világegyetemnek ebben a sarkában, megfelelően megmagyarázható anélkül is, hogy természetfölötti okokra hivatkoznánk. Nem meglepő, hogy egy olyan világegyetemben vagyunk, amelyben a feltételek pontosan megfelelőek voltak ahhoz, hogy hozzánk hasonló lények alakuljanak ki, hiszen máshol nem is lett volna erre esély. Ezért az a tény, hogy itt vagyunk, nem tekinthető az isteni tervezés bizonyítékának. 5. AZ ELSŐ OK ÉRV A tervezési érv a világ közvetlen megfigyelésén alapul, ezért a filozófusok empirikus érvnek nevezik. Ezzel szemben az első ok érv olykor: kozmológiai érv csak arra az empirikus tényre támaszkodik, hogy a világegyetem létezik; azzal kapcsolatban, hogy milyen, semmiféle tényt nem használ föl. Az első ok érv azt állítja, hogy a világon mindent okozott valami más, ami megelőzte: semmi sem jött létre csak úgy, ok nélkül. Mivel tudjuk, hogy a világegyetem létezik, biztonsággal feltételezhetjük, hogy jelenlegi állapota hozzá vezető okok és okozatok sorozatának eredménye. Ha ezen a soron visszafelé végigmegyünk, találunk egy eredeti okot, a legeslegelsőt. Ez az első ok mondják az első ok érv képviselői nem más, mint Isten. A tervezési érvhez hasonlóan az első ok érvvel szemben is számos bírálat merült föl. 6. AZ ELSŐ OK ÉRV BÍRÁLATAI 6.1. Önellentmondás Az első ok érv abból a feltevésből indul ki, hogy mindent okozott valami más, ezután azonban ellentmond magának, amikor azt állítja, hogy Isten az első ok. Az érveléshez hozzátartozik, hogy okozatlan ok nem lehetséges, meg az is, hogy mégiscsak van egy okozatlan ok. Az első ok érv azt a kérdést váltja ki az emberből: És mi okozta Istent? 8

1. ISTEN Az érv meggyőződéses híve erre ezt mondhatná: nem arra gondolt, hogy mindennek van oka, csak arra, hogy Isten kivételével mindennek van oka. Ez azonban semmivel sem tarthatóbb álláspont. Ha az okok és okozatok sorozatának valahol véget kell érnie, miért pont Istennél ér véget? Miért ne zárulhatna le egy korábbi ponton, mondjuk magának a világegyetemnek a megjelenésénél? 6.2. Nem bizonyító erejű Az első ok érv azt feltételezi, hogy az okok és okozatok múltbeli láncolata nem alkothat úgynevezett végtelen regresszust, egy időben soha véget nem érő, végtelen sort. A feltételezés szerint volt egy első ok, mely minden mást előidézett. De valóban így kellett-e lennie? Ha hasonló érvet alkalmaznánk a jövőre, akkor azt feltételeznénk, hogy lesz valahol egy végső okozat, amely már semmi továbbinak nem oka. Ha okok és okozatok jövőbe tartó végtelen sorozatát nehéz is ténylegesen elképzelni, maga az elgondolás teljesen valószerűnek hat, hasonlóan ahhoz a belátáshoz, hogy nincsen legnagyobb szám, mivel minden, állítólag legnagyobb számhoz hozzá tudunk adni egyet. Ám ha végtelen sor lehetséges, miért ne terjedhetne az okok és okozatok sora visszafelé, a múlt végtelenjébe? 6.3. A levonható konklúzió korlátai Ha feltesszük, hogy az iménti két bírálat elhárítható, az érv akkor sem bizonyítja, hogy az első ok valóban a teisták által elképzelt Isten. A tervezési érvhez hasonlóan az első ok érvnél is erősen korlátozott a levonható konklúziók jellege. Először is igaz, hogy az első ok, ha volt, rendkívül nagy hatóerejű lehetett, ha képes volt létrehozni és mozgásba lendíteni az okok és okozatok láncolatát, mely ma az általunk ismert világegyetemet alkotja. Ezért nem teljesen alap nélküli az a felfogás, amely szerint az érv kimutatja egy, ha nem is mindenható, de rendkívül nagy hatóerejű Isten létezését, ugyanakkor semmiféle bizonyítékkal nem szolgál egy mindentudó és páratlanul jóságos Isten létezése mellett. Az első ok fogalma ugyanis egyik tulajdonságot sem vonja maga után. Ezen kívül a tervezési érvhez hasonlóan az első ok érv védelmezőjének is szembe kell néznie azzal a problémával, hogy egy mindenható, mindentudó és páratlanul jóságos lény hogyan tűrheti el mindazt a rosszat, ami világunkban található. 7. AZ ONTOLÓGIAI ÉRV Az ontológiai érv és az előzőekben tárgyalt két érv között nagy különbség, hogy az ontológiai érv semmiféle tényre nem hivatkozik. Mint láttuk, a tervezési érv a világ és a benne lévő tárgyak és élő szervezetek természetével kapcsolatos bizonyítékokra támaszkodik, míg az első ok érv ennél jóval kevesebb bizonyítékot előfeltételez, csupán annyit, hogy valami létezik. Az ontológiai érv annak kimutatására irányuló kísérlet, hogy Istennek mint a legfőbb lénynek a definíciójából szükségszerűen következik Isten létezése. Ez az érv a priori érvként is ismeretes, mivel a konklúzióhoz a tapasztalatot megelőzően lehet eljutni. Az ontológiai érv úgy definiálja Istent, mint az elképzelhető legtökéletesebb lényt; vagy Szent Anzelm (1033 1109) általi híres megfogalmazásában mint azt a lényt, amelynél semmi nagyobb el nem gondolható. E tökéletesség vagy nagyság egyik vonatkozása éppen a létezés kellene hogy legyen: egy tökéletes lény ugyanis nem lehet tökéletes, ha nem létezik. Ezért Isten definíciójából állítólag szükségképpen következnék, hogy létezik, mint ahogy egy háromszög definíciójából is következik, hogy belső szögeinek összege 180 fok. Ez az érv, melyet számos filozófus kifejtett, többek között ötödik Elmélkedésében René Descartes is, nagyon kevés embert győzött meg Isten létezéséről, ennek ellenére nem is olyan könnyű belátni, mi benne a hiba. 8. AZ ONTOLÓGIAI ÉRV BÍRÁLATAI 8.1. Képtelen következmények Az ontológiai érv egyik elterjedt bírálata szerint ez az érv lehetővé teszi, hogy a legkülönbözőbb dolgokat definícióval létrehozzuk. Például minden nehézség nélkül el tudunk képzelni egy tökéletes szigetet tökéletes tengerparttal, tökéletes állatvilággal és tökéletes egyebekkel; ebből azonban korántsem következik, hogy ez a tökéletes sziget valóságosan is létezik valahol. Tehát, mivel az ontológiai érv minden jel szerint ehhez a nevetséges következményhez vezet, könnyűszerrel belátható, hogy nem jó érv. Ezt az érvelési fogást amikor 9

1. ISTEN kimutatjuk egy bizonyos nézet elfogadásának képtelen következményeit reductio ad absurdumnak, vagyis szó szerint a képtelenségre való visszavezetés -nek nevezzük. Az ontológiai érv védelmezője erre válaszolhatná, hogy bár valóban teljes képtelenség azt gondolni, hogy a tökéletes szigetet definícióval létrehozhatjuk, az azonban, hogy Isten definíciójából szükségképpen következik Isten létezése, mégsem képtelenség. Mégpedig azért nem, mert a tökéletes sziget, a tökéletes autó, a tökéletes nap stb. csupán egyik példája egy meghatározott fajtájú dolognak, ezzel szemben Isten esete különleges: Isten nem csak egy tökéletes példánya egy bizonyos fajtának, hanem minden dolgok között a legtökéletesebb. Ha elfogadjuk ezt a nem túl meggyőző érvet, akkor is marad az ontológiai érvnek még egy bírálata, amely elől nem térhet ki senki, aki az érvet meg akarná védeni. Ezt a további kritikát első ízben Immanuel Kant (1724 1804) fogalmazta meg. 8.2. A létezés nem tulajdonság Egy agglegény nőtlen férfiként határozható meg. A nőtlenség egy agglegény lényegi meghatározó tulajdonsága. Mármost ha azt találnám mondani: agglegények léteznek, ezzel nem az agglegények valamely további tulajdonságát adnám meg. A létezés nem ugyanolyan jellegű valami, mint a nőtlenség: ahhoz, hogy bárki nős lehessen, először léteznie kell, bár az agglegény fogalma ugyanaz marad, akár léteznek agglegények, akár nem. Ha ezt a gondolati eljárást az ontológiai érvre alkalmazzuk, meglátjuk a hibát, amelyet elkövet: úgy kezeli Isten létezését, mintha az ugyanolyan tulajdonsága lenne Istennek, mint a mindenható erő vagy a mindentudás. Isten azonban sem mindenható, sem mindentudó nem lehetne, ha előzőleg nem létezne, ezért amikor Istenről egyáltalán definíciót adunk, azzal már feltételezzük, hogy létezik. Amikor egy tökéletes lény lényegi tulajdonságainak listájára becsempésszük a létezést, akkor azt a hibát követjük el, hogy tulajdonságként kezeljük a létezést, ahelyett hogy olyan feltételnek tekintenénk, melynek előzetesen teljesülnie kell ahhoz, hogy valaminek egyáltalán tulajdonságai lehessenek. Mi a helyzet azonban a képzeletbeli lényekkel, például az egyszarvúval? Beszélhetünk-e az egyszarvúak tulajdonságairól például arról, hogy egy szarvuk és négy lábuk van anélkül, hogy egyszarvúaknak ténylegesen is létezniük kellene? A válasz az, hogy az olyan mondatok, mint Az egyszarvúaknak egy szarvuk van, valójában azt jelentik, hogy Ha léteznének egyszarvúak, egy szarvuk lenne. Más szóval Az egyszarvúaknak egy szarvuk van állítás valójában feltételes állítás. Az egyszarvúak nemlétezése ezért nem okoz problémát azon elmélet számára, amely szerint a létezés nem predikátum. 8.3. A rossz Ha az ontológiai érvet magát elfogadjuk, még akkor is nem elhanyagolható bizonyíték mutat arra, hogy konklúziójának legalábbis egyik vonatkozása hamis. A rossz jelenléte a világban ellentmondani látszik annak az elképzelésnek, hogy Isten páratlanul jóságos. Az e bírálattal kapcsolatos válaszlehetőségekre a rossz problémájával foglalkozó részben térek ki. 9. TUDÁS, BIZONYÍTÁS ÉS ISTEN LÉTEZÉSE Az ismertetett érvek mindegyikét előterjesztették már úgy, mint Isten létezésének bizonyítását. A bizonyítást olyan érvként határozhatjuk meg, amely biztos tudást nyújt. A törvényszéken a bűnösség bizonyítás -áról szokás beszélni, amikor elégséges bizonyíték áll rendelkezésre a vádlott elítéléséhez. Ha bizonyíték van a kezünkben, akkor tudjuk, mert bebizonyított, hogy a vádlott bűnös; elégséges bizonyíték híján ez nem bizonyított, legfeljebb hihetünk benne. A tudás ebben az összefüggésben úgy határozható meg, mint igazolt és igaz hit. Ha Isten létezéséről tudásunk lenne, akkor igaz kellene hogy legyen, hogy Isten létezik. Azt a hitünket azonban, hogy Isten létezik, igazolni kellene. Igazolt akkor lehetne, ha a megfelelő bizonyítékon alapulna. Lehetséges ugyanis igaz, de nem igazolt hit. Például lehet, hogy azt hiszem, kedd van, mivel megnéztem az általam mainak gondolt újság megfelelő helyét. Valójában azonban egy régi újságot néztem meg, mely történetesen keddi szám volt. Ez esetben bár azt hiszem, kedd van (és az is van), hitemhez nem megbízható módon jutottam hozzá, hiszen olyan újság is akadhatott volna a kezembe, mely arról győz meg, hogy csütörtök van. Ezért nem mondhatjuk, hogy tudtam valamit, csak azt mondhatjuk: tévesen azt gondoltam, hogy tudok valamit. 10