A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ KÖZÉPTÁVÚ SZAKKÉPZÉS- FEJLESZTÉSI TERVE A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI REGIONÁLIS KÖZÉPTÁVÚ SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI TERV HELYE ÉS SZEREPE A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ÉS KÉPZÉSI BIZOTTSÁG MUNKÁJÁBA A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ÉS KÉPZÉSI BIZOTTSÁG MUNKÁJA A 2001. évi LI. tv. hozta létre a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságokat (RFKB), amelyek a megyei és fővárosi szakképzési bizottságok utódai. Képviseltetik magukat a munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetek, szakképző iskolát fenntartó önkormányzatok, területi gazdasági kamarák, a közoktatás-fejlesztési közalapítványok kuratóriumai, munkaügyi központok, felsőoktatási intézmények és az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV). A bizottság összetétele lehetővé teszi az olyan irányú szakmai munkát, amely támogatja a régiók szakoktatását. A Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság tagjai: Delegáló szervezet Név MGYOSZ Budapesti Képviselete Rési Tibor ÁFEOSZ Dr. Polyák József Pest megyei Iparszövetség Szilvási Imréné dr. Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége Oláh László Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Radács Ferenc Ipartestületek Országos Szövetsége Dr. Martinkó Károlyné Agrár Munkaadói Szövetség Dr. Szabadkai Attila Pest megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetsége Dr. Gyovai Pál Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala Bátyai László Fővárosi Önkormányzat Nagy Tamás Pest Megye Önkormányzata Tóth János Pest Megye Önkormányzata Szőnyi Sándor Pest Megye Önkormányzata Kiss Péter Fővárosi Közoktatásfejlesztési Közalapítvány Vargáné dr. Szalkai Zsuzsa Pest Megyei Közoktatásfejlesztési Közalapítvány Gazdikné Kasa Csilla 1
MKDSZ Munkaügyi Közvetítő és Döntőbírói Szolgálat Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Budapesti Műszaki Főiskola Fővárosi Munkaügyi Központ Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara OKÉV Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság LIGA Szakszervezetek Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete ÉSZT Agrároktatási és Kutatási Dolgozók Szakszervezete Autonóm Szakszervezetek Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége MSZOSZ - Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet Munkástanácsok SZEF Dr. Kovács Géza Dr. Molnár Károly Dr. Gáti József Vass István Dr. Várhelyi András Pölöskei Gáborné Halasi Zoltán Velki Pálné Gulyás Attila Baskiné Lipka Gabriella Járási Ferenc Solymár László A REGIONÁLIS KÖZÉPTÁVÚ SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI TERV LEGFONTOSABB FELADATA: Alapot nyújtani a régió szakképzés-fejlesztésének programozási munkájához, olyan intézkedések, majd olyan projektek meghatározásához, melyek szem előtt tartják a fejlesztés általános céljait és prioritásait, ugyanakkor a megvalósítás szintjén már igazodni tudnak a régió egymástól teljesen eltérő feltételekkel működő kistérségeinek, városainak igényeihez, a szakképzés helyi szereplőinek, főként a gazdálkodók, vállalkozók, illetve a szülők és a diákok, mint a szakképzés elsődleges megrendelőinek igényeihez. A projektek tervezésekor - így a decentralizált alaprészre kiírt pályázatok meghirdetésekor - is figyelembe kell venni azokat a szempontokat, melyeket az Ajánlásokban megfogalmaz a Terv. A tervezési folyamatban betöltött szerepe miatt a régió szakképzés-fejlesztési stratégiájának középpontjában a szakképzési rendszer rugalmasságának és minőségének biztosítása érdekében szükséges feladatok meghatározása áll. Így természetesen az egyes prioritásokhoz rendelt feladatok esetében felvetődik az országos szabályozók részleges felülvizsgálata igényének kérdése. Mivel a régió az ország legmeghatározóbb régiója - a szakképzés legbefolyásosabb szereplőivel - így a stratégia motorjává válhat a rugalmas, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő, átlátható, átjárható és magas színvonalon teljesítő szakképzés kialakulásának. A Regionális Középtávú Szakképzés-fejlesztési Terv további feladata, hogy olyan célokat és prioritásokat fogalmazzon meg, melyek lehetővé teszik, hogy a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság a szakképzési törvényben meghatározott feladatoknak eleget tudjon tenni. 2
KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI REGIONÁLIS SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI TERV: AJÁNLÁSOK A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ KÖZÉPTÁVÚ SZAKKÉPZÉS- FEJLESZTÉSÉNEK CÉLJAI: Általános cél: A régió tudásrégióvá fejlesztése, a régió innovációs központi szerepének megtartása, erősítése. Konkrét célok: 1.Olyan innovációs, tudásközpontok létrehozása és működtetése, melyek biztosítják a régió és az ország- növekvő gazdasági fejlődéséhez nélkülözhetetlen humánerőforrás folyamatos, magas szintű fejlesztését. 2. Felkészülés az Európai Strukturális Alapok fogadására, a rendelkezésre álló pénzeszközök hatékony felhasználására, az eredmények fenntarthatóságára. 3. Ennek érdekében a szakképzés kereteinek, formájának átalakítása: 3.1. képzési kínálat koncentrálása, olyan intézményrendszer létrehozása, mely képes kielégíteni a differenciált igényeket, ugyanakkor az erőforrások koncentrálásával hatékonyan fejleszthető, átlátható, átjárható képzési kínálattal rendelkezik 3.2. partnerség kialakítása, mely biztosítja a szakképzésben érdekelt szereplők együttműködését, feladatmegosztását, a gazdasági szereplők és az intézmények közös feladatvállalását, a gazdaság igényeinek megfelelő képzési kínálat kialakítását 4. A szakképzés tartalmi megújítása, hogy képessé váljanak a szakképzésben részesülők az életen át tartó tanulásra, illetve a munkavállalásra. 5. A munkaerő-piac és a szakképzés-fejlesztések összehangolása érdekében folyamatos változáskövetés és a visszajelzés rendszerének megteremtése. 6. A régióban folyamatos érdekegyeztetés működtetése a szakképzésben érdekelt felek között, amelynek alapjai a fejlesztések rendszeres követéséből és értékeléséből nyert információk, illetve a régió, illetve a kistérségek és a főváros gazdaság-fejlesztésének és szakképzés-fejlesztésének stratégiai tervei. 3
A CÉLOK ELÉRÉSE ÉRDEKÉBEN JAVASOLT FEJLESZTÉSI TERÜLETEK, PRIORITÁSOK I. Fejlesztési terület: Tudáscentrumok létrehozása a régióban A tudásrégió megteremtése érdekében a szakképzés szerkezetének megújítása, különböző szakterületekre olyan tudásközpontokat, innovációs centrumokat szükséges létrehozni, melyek egyfelől koncentrálni képesek a humánerőforrás-fejlesztés és az eszközfejlesztés forrásait, másfelől képesek a széles intézményi és szakmai kapcsolatrendszerükben, hálózatban terjeszteni a fejlesztési eredményeket. Kapcsolódó Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2006-ig: 3.1 Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek, képességek és kompetenciák fejlesztésének ösztönzése 3.2 A szakképzés tartalmi, módszertani, és szerkezeti fejlesztése 3.5 A felnőttképzés rendszerének fejlesztése 2.1 Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási rendszerben 2.2. A társadalmi befogadás elősegítése a szociális területen dolgozó szakemberek képzésével 2.3 A hátrányos helyzetű emberek, köztük a romák foglalkoztathatóságának javítása I.1. Prioritás: Szakképzési centrumok létrehozása A szétaprózódott szakképzési, oktatási intézményrendszerből adódó nemcsak szakmai, hanem működtetési, finanszírozási problémák egyik megoldása szakképzési centrumok létrehozása a fenntartói, finanszírozási rendszer átalakításának, illetve az intézmények profiltisztításának, feladatmegosztásának támogatásával. A szakképzés kínálati és keresleti oldalának összehangolásának egyik módszere a szakképzési centrumok, kistérségi, megyei, regionális együttműködésben fenntartott intézmények tulajdonosi, fenntartói jogainak új alapokra helyezése, a tisztán települési, vagy megyei önkormányzati fenntartású intézmények átalakítása közhasznú társaságként való működésre, ahol az intézményvezetésben szerepet vállalhatnak a térség vállalkozásai, munkaadói, akik a gazdaságos, rugalmas működésben érdekeltek. A szakképzési centrumokban hozhatók létre olyan kompetencia-fejlesztő központok is, melyek célcsoportja a szakképzettséggel rendelkező fiatalok, felnőttek mellett az oktatási rendszert szakképzettség nélkül elhagyók is. Itt lehetőség nyílik arra, hogy rövid képzési, fejlesztési idő alatt készüljenek fel az adott munkaadói igények kielégítésére a leendő munkavállalók. A szakképzési centrumok alkalmassá tehetők továbbá arra is, hogy a felnőttképzés piacán működő oktatók, trénerek módszertani, információs és gyakorló központjai legyenek. 4
Feladat: A jelenlegi intézményrendszer nagymértékű széttagolódása miatt a szakképzési centrumok létrehozása több lépcsős folyamat. Mindenek előtt a jogi, szervezeti, pénzügyi, szervezeti, menedzsment, pedagógiai, szakmai alapokat szükséges megteremteni. Az alapokat szakértői bizottságok, munkacsoportok dolgozzák ki külső szakértői támogatással, akiknek az alábbi szempontokat is figyelembe kell venniük: Mivel a régió úthálózata Budapest centrikus, a főbb közlekedési utak észak-dél irányúak, a horizontális irányú közlekedés nehézkes a régióban, ezért az intézményfejlesztés a régió kistérségi szerkezetének figyelembe vételével, a területfejlesztési tervek mentén kell, hogy megvalósuljon. Az infrastrukturális fejlesztések szükségszerűen kiegészítik a humánerőforrás-fejlesztést, melyekre finanszírozási lehetőségeket az NFT Operatív Programjainak megfelelő intézkedésein keresztül érdemes biztosítani. A szakképzési centrumok létrehozásának számos jó gyakorlata létezik az unió országaiban, ezeket össze kell gyűjteni, a tapasztalatokat figyelembe kell venni a hazai tervezéskor. A szakképzési centrumok alapjainak kialakításakor nagymértékben szükséges Pest megye és a főváros közös tervezési együttműködése, a feladatok, és szerepek megosztása a centrumok profiljainak kialakításában. Körültekintően kell kidolgozni a szakképzés gyakorlati képzési helyszíneit, feladatait, alapvető irányelvnek kell lennie, hogy az elméleti képzés és a gyakorlati képzés ne váljon olyan mértekben szét, hogy lehetetlenné tegye a szakmai elméleti és gyakorlati képzést biztosító oktatók, tanárok kommunikációját, együttműködését. Az iskolai szakmai elméleti és gyakorlati alapozás és a szakképzési centrumokban folytatandó szakmai képzésnek egymásra épülőnek, egymásból folytathatónak kell lennie. Ezért érdemes a szakképzési centrumokba tervezni az üzemeken kívüli gyakorlati helyeket is, koncentrált eszközfejlesztéssel elérhető, hogy a legmodernebb technológiát minden tanuló, hallgató elérje, függetlenül attól, hogy melyik intézményben tanul, vagy melyik cégtől vesz részt szakmai továbbképzésen. Az üzemeken kívüli gyakorlati helyek egyben független vizsgaközpontként is működhetnek, ezek kidolgozásához, létrehozásához szükséges összehangolni az OKÉV regionális igazgatósága, illetve a kamarák vizsgáztatási feladatait és hatáskörét. 5
A szakképzési centrumok tulajdoni formáját, menedzsment szerkezetét úgy kell kialakítani, hogy a színvonalas szakmai működésben, a gazdaság változó igényeinek kielégítésében érdekeltek legyenek, a munkaadók is képviselhessék magukat a szervezetben. A szakképzési centrumoknak innovációs központként is kell működniük, melyek egyfelől alkalmasak az adott szakma legkorszerűbb technológiájának adaptálására, tanítására, másfelől együttműködést biztosítanak a szakképzés különböző szintjein: a szakmunkásképzéstől a felsőfokú szakképzésig. Ezzel nemcsak az egész életen át tartó tanulás intézményi feltételei teremtődnek meg az egymásra épülő, egymást kiegészítő képzési szintek együttműködésével, hanem a szakmai fejlesztések, az innovációk adaptálása a különböző képzési szinten dolgozó szakemberek együttműködésével valósul meg. A fejlesztések eredményeinek terjesztése, a fejlesztések fenntarthatósága úgy biztosítható, ha a régióban egy-egy szakterületen működő képzők, oktatók információs hálózatának középpontjában erős tudáscentrum áll. Ezért a szakképzési centrumok létrehozásakor figyelembe kell venni a már kialakult szakközépiskola - felsőoktatási intézmény típusú együttműködéseket, amelyek eredményeire lehet építeni. I.2. Prioritás: A hátrányos helyzetű társadalmi rétegek szakképzésének, munkaerő-piaci integrációjának fejlesztésekkel történő támogatása A leszakadó társadalmi rétegek, hátrányos helyzetű fiatalok tanulási, képzési esélyeinek növelése azért, hogy sikeres munkavállalóként életkörülményeik, életszínvonaluk növekedjen, hogy aktív tagjai legyenek a magyar társadalomnak. Feladat: Hátrányos helyzetűek nevelési, oktatási, képzési és módszertani központjának létrehozása, és az ezen a bázison működő tanácsadói hálózat kiépítése a régióban. A központ felvállalja a jelenlegi oktatási, szakképzési intézményrendszerből kiesett, lemorzsolódott fiatalok felkészítését az általános iskolai végzettség, illetve szakmai képesítés megszerzésére, továbbá arra, hogy képesek legyenek továbbtanulni, képezni magukat, és beilleszkedni vagy az oktatási, képzési rendszerbe, vagy a munka világába. A tanácsadói hálózat működtetésével megoldható a hátrányos helyzetű diákok nevelését felvállaló szakképző, illetve középfokú intézményekben felmerülő folyamatos szakmai tanácsadási, fejlesztési igények kielégítése. A tanácsadók maguk 6
is gyakorló pedagógusok, akik a módszertani központban szerzett gyakorlati tapasztalataikkal tudják segíteni a többi intézmény pedagógusait, oktatóit. A leszakadó társadalmi rétegek integrálására, a hátrányos helyzetű fiatalok, fiatal felnőttek szocializálódására olyan transzfer foglalkoztatási és képzési programokat kell támogatni, melyek tevékenykedtető, illetve munka programokon keresztül fejlesztik a szociális készségeket és teszik alkalmassá a fiatalokat a munkavállalásra, illetve a tanulásra, szakmaszerzésre. Ilyen program lehet pl. a termelőiskolák létrehozása azokban a kistérségekben, ahol a munkanélküliek aránya, a hátrányos helyzetűek, leszakadó társadalmi csoportok aránya magas. A transzfer foglalkoztatási és képzési programok kialakításakor figyelembe kell venni a hazai és nemzetközi jó gyakorlatokat, tapasztalatokat, és a helyi igényeknek megfelelően átalakítva kell őket adaptálni, vagy kifejleszteni. A programok megvalósításának sikeressége nagyban függ attól, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat képviselő civil szervezeteket milyen mértékben sikerül bevonni, illetve hogy a célcsoportot hogyan érik el, hogyan motiválják a programban való részvételre, és működik-e utánkövetéses, tanácsadási rendszer, mely a programból való kilépés után is segíti a hátrányos helyzetű fiatalt a társadalmi integrációban. Ezért első lépésként a transzfer programok alapjait szükséges megteremteni, melynek lépései: o a programok helyi partnerségének kiépítése o a programok szervezeti és működési hátterének kiépítése o a programokhoz kapcsolódó szolgáltatási rendszerek, utánkövetéses tanácsadási rendszerek kiépítése Ezek megteremtéséhez olyan szakértői bizottságot kell felállítani, ahol együttműködnek a szakképzési, oktatási intézmények, a civil szervezetek, önkormányzatok, az állami foglalkoztatási szolgálat intézményei, illetve a munkaadók. II. Fejlesztési terület A szakképzés eszközrendszerének, a gyakorlati képzés színvonalának emelése, a gyakorlati szakmai képzés súlyának növelése Kapcsolódó Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2006-ig: 3.2 A szakképzés tartalmi, módszertani, és szerkezeti fejlesztése 3.3 A felsőoktatás szerkezeti és tartalmi fejlesztése 3.4 A munkahelyteremtést és a vállalkozói készségek fejlesztését elősegítő képzések 4.1 Az oktatási infrastruktúra fejlesztése 4.2. A társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése 7
II.1. Prioritás: Gyakorlati helyek szakmai munkájának támogatása, a gyakorlati képzés színvonalának emelése A gazdálkodó szervezetek által működtetett gyakorlóhelyek fejlesztésének támogatása, mely biztosítja azt is, hogy a gyakorlati képzésre kihelyezett tanulók száma (így a tanulószerződések száma is) növekedjen. A gyakorlati képző helyekre kidolgozandó akkreditációs és ellenőrzési, tanácsadási rendszer működtetése (mely kamarai feladat) biztosítja a gyakorlati képzés színvonalát. Ehhez szükséges továbbá támogatni a gyakorlati helyeket akkreditáló, ellenőrző, számukra tanácsadói szolgáltatásokat nyújtó szakemberek képzését, továbbképzését. Feladat: Kiemelten fontos feladat a gazdálkodó szervezetek gyakorló helyeinek és a képző intézményeknek az együttműködése a szakképzés elméleti és gyakorlati oldalának összehangolása érdekében. Ezért szakmacsoportos alapon létre kell hozni azokat az intézményes formákat, melyben rendszeresen konzultálni tud az elméleti képzést végző tanár és a gyakorlati képzést segítő oktató. Minden tanműhely és gyakorlati képzőhely eszközfejlesztésekor a fejlesztési forráshoz való hozzájutás feltétele kell hogy legyen a gyakorlati hely és az iskola együttműködése, hogy a szakmai és a módszertani fejlesztésekkel, irányokkal megegyezően történjen az eszközfejlesztés. Ezen együttműködések kialakításához fel kell használni a már jól működő szakképző intézmény - munkaadó, képző hely kapcsolatokból származó tapasztalatokat, illetve a jó gyakorlatok eredményeit. Az iskolai tanműhelyek eszközfejlesztésekor figyelembe kell venni a gyakorlati képzés feladatmegosztását, törekedni kell arra, hogy iskolai tanműhelyben kizárólag a szakmai alapozáshoz szükséges fejlesztések történjenek meg. Szükséges leválasztani a szakképző intézményekről a termelő tanműhelyeket, tanműhelyrészeket, és azokat olyan gazdasági formában működtetni, mely biztosítja az intézményről való szervezeti szintű leválást és a gazdaságos működést, továbbá biztosítja a termelésből származó jövedelem visszaforgatását a gyakorlati képzés színvonalának növelésére (pl: a gyakorlati oktatók versenyképes jövedelmének megteremtésére). 8
A gyakorlati képzőhelyek, tanműhelyek eszközfejlesztésekor feltétlenül figyelembe kell venni a szakképzési centrumok, az üzemi gyakorlóhelyek, illetve a gazdálkodó szervezetek gyakorlati helyeinek akkreditációs eredményeit, az ebből adódó fejlesztési feladatokat. Az eszközfejlesztésekre kiírt pályázatoknál figyelembe kell venni továbbá a Szakiskola Fejlesztési Program keretein belül megvalósult, vagy tervezett beruházásokat annak érdekében, hogy a különböző források igénybe vétele egymásra épülő, egymást kiegészítő fejlesztéseket eredményezzen. A párhuzamos finanszírozás elkerülése nemcsak a tanműhelyek és gyakorlati képzőhelyek kapacitásépítése esetén lényeges, hanem azért is mert a nekik szolgáltatást, tanácsadást nyújtó szervezetek sem juthatnak hozzá ugyanarra a feladatra több forráshoz. A forrásfelhasználás és a feladatok összehangolása, a tevékenységek egymásra építése kulcsfontosságú a gyakorlati képzést segítő szolgáltatások esetében is. II.2. Prioritás: A felsőoktatásban, főként a felsőfokú szakképzésben tanulók gyakorlati képzésének támogatása Miután a fejlesztési tervek szerint a régió Magyarország tudás- és szolgáltatási központja lesz (illetve az tud maradni), a felsőoktatás és a munkaerő-piac, a befektetők együttműködése stratégiai fontosságú. Ezért szükséges többek között - a felsőfokú szakképzésben, illetve a felsőoktatásban tanuló hallgatók gyakorlati képzési rendszerének regionális szintű erősítése, annak érdekében, hogy a felsőoktatás és a munkaerő-piac együttműködésével olyan szakemberek kerüljenek ki a felsőoktatásból, akik ismerik a munkaadói igényeket, elvárásokat, és nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is felkészülten jelennek meg a munkaerő-piacon. Feladatok: A felsőoktatásban, főként a felsőfokú szakképzésben tanulók gyakorlati képzési rendszerének erősítésére meghozandó döntések esetében figyelembe kell venni a már működő intézményi és vállalati kapcsolatokat, azok eredményeit, tanulságait, valamint a szakképzési centrumok kialakításának terveit. III. Fejlesztési terület: A szakképzés tartalmi megújításának segítése, a szakképzés humán-erőforrásának fejlesztése Kapcsolódó Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2006-ig: 9
3.1 Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek, képességek és kompetenciák fejlesztésének ösztönzése 3.2 A szakképzés tartalmi, módszertani, és szerkezeti fejlesztése 3.4 A munkahelyteremtést és a vállalkozói készségek fejlesztését elősegítő képzések III.1. Prioritás: Az informális és nem formális tanulás elismerésére történő fejlesztések támogatása Kiemelt prioritás az egész életen át történő tanulást segítő új (informális) tanulási formák elterjesztésének támogatása, így a munkaadók, vállalatok képzéseinek (kreditrendszeren alapuló) beszámítása az intézményes képzésbe, felsőoktatásba, a felsőoktatási intézmények és a vállalatok képzési együttműködésének erősítése és kiterjesztése, a fejlesztési eredmények elterjesztése. Feladatok: Szükséges támogatni azokat a fejlesztéseket, melyek a szakképzés átjárhatóságát segítik, támogatni azokat a törekvéseket, melyek összeépítik a gazdaságban történő képzéseket az iskolai rendszerű, felsőfokú képzésekkel. A szakképzési alaprészből támogatandók olyan pályázatok, melyek a vállalati belső képzések támogatására irányulnak, törekedniük kell arra, hogy a támogatott vállalati képzés beszámítható legyen a felsőfokú szakképzésbe, ezért a pályázó cégnek együtt kell működnie olyan felsőoktatási intézménnyel, melynek képzéseivel összehangolhatja a saját belső képzéseit, elismertetheti, beszámíthatóvá teszi azokat. Ezzel jelentősen növelhető a felnőttképzésben résztvevők esélye arra, hogy magasabb iskolai végzettséget, szakképesítést szerezzenek anélkül, hogy a már kifejlesztett készségekről, a megtanult szakmai modulokról újra és újra számot kelljen adniuk, idejüket, és energiájukat új ismeretek megszerzésére, újabb képességek, készségek fejlesztésére használhatják. Ezzel egyszersmind nagyobb választási lehetőséget is kapnak a munkaerő-piacon való elhelyezkedésre, illetve önálló vállalkozás beindítására. 10
III.2. Prioritás: Továbbképzések támogatása tanárok, oktatók, trénerek, intézményvezetők, felnőttképzők számára Az elmúlt tíz év szakképzés-fejlesztéseit, azok eredményeit vizsgáló kutatások, értékelések egyik fontos megállapítása, hogy a pedagógusok, intézményvezetők, és oktatók személyes fejlesztése, szemléletváltása, elkötelezettsége, motiváltsága nélkül mindenfajta szakképzésfejlesztési elképzelés, program a megvalósulás szintjén csorbát szenved, hiszen végső soron a tanáron, illetve az intézményvezetőn múlik, hogy mi történik a tanórán, vagy a képzésen. Ezért az egyik legfontosabb terület regionális szinten is a szakképzésben oktatók, a szakképzés humán-erőforrásának folyamatos fejlesztése. Feladatok: Tréningek, továbbképzések támogatása az alábbi szakterületeken: o pedagógiai, módszertani tréningek, továbbképzések, melyek a szakképzésben tanító, oktató tanárok szemléletváltásán felül a tanítás-tanulás mindennapi gyakorlati folyamataiba segítenek bevezetni az új ismereteket, módszereket o kommunikációs, moderációs képességfejlesztő tréningek, melyekkel a tanárok, oktatók megtanulják kezelni a tanulók magatartási, viselkedés problémáit o kiégés elleni tréningek o gyakorlati oktatók szakmai képzése o gyakorlati oktatók nevelés-módszertani képzése, főként a gazdálkodó szervezeteknél működő oktatók számára o nem nyelvszakos szakmai tanárok idegen nyelvi képzése o nem informatika szakos tanárok informatikai, módszertani képzése o intézményvezetők képzése az uniós pályázati lehetőségek kihasználásának érdekében A tréningek, tanár-továbbképzések eredményességét, hatékonyságát folyamatosan vizsgálni szükséges mind önellenőrzési, mind külső auditokkal. 11
III.3. Prioritás: A tudásmenedzsment feltételeinek megteremtése A továbbképzéseken megszerzett tudás továbbadásának, terjesztésének biztosítéka az intézményen belüli tudásmenedzsment eszközeinek, feltételeinek kialakítása. Feladatok: Az intézményi menedzsment felkészítése a korszerű intézményvezetés és tudásmenedzsment ismeretek elsajátítására és gyakorlati alkalmazására. Intranetes hálózatok kiépítésének támogatása, mely az egyik biztosítéka annak, hogy az informatikai továbbképzésen szerzett ismeretek a mindennapi gyakorlatban hasznosulnak az oktatási, szakképzési intézményekben, az oktatók, pedagógusok mindennapi munkájuk során használják a számítástechnikai eszközöket. III.4. Prioritás: A korszerű tananyagfejlesztés támogatása A nem informatikai tárgyak oktatásának informatikai eszközökkel, szoftverekkel, módszerekkel való támogatása, digitális tananyagfejlesztés támogatása, a feltétele annak, hogy a modern technológiát a szakoktatás alapszintjén megismerjék mind a diákok mind az oktatók. Ez lehetővé teszi munkavállalóként a korszerű szakmai ismeretek figyelemmel kísérését, elsajátítását, illetve a későbbi szakmaváltást a sikeres munkavállalás érdekében. IV. Fejlesztési terület: A szakképzés hatékonyságának, színvonal emelésének, fejlesztési irányainak összehangoltságát biztosító szolgáltatások rendszereinek kiépítése A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program minden intézkedése előírja a támogatások elnyerésének feltételeként a minőségbiztosítás kiépítését, az egyes intézkedések technikai támogatásának része a programok monitoringja és értékelése. IV.1. Prioritás: Karrier-építési tanácsadói hálózat kiépítésének támogatása A jelenlegi pályaorientációs tevékenység láthatóan nem éri el célját, ezért szükséges egy teljes körű, személyes tanácsadói hálózat kialakítása és működtetése a pályaválasztásra, életpályaépítésre, karrier-tanácsadásra az általános iskolások, a szakiskolások, a középiskolások, felsőfokú intézményekben tanulók és felnőttek (munkavállalók és munkanélküliek) számára, a működtetés támogatására online információs adatbázis, tudásportál kiépítése regionális szinten. 12
Feladatok: A tanácsadói hálózat működését össze kell hangolni a tervezett országos, illetve a főváros saját intézményhálózatában kiépítendő rendszerrel. Ezért az első lépés a rendszer megtervezése, jogi, pénzügyi, szervezeti, menedzsment, és szakmai hátterének, alapjainak kiépítése, összehangolása a szakképzés egész regionális intézményhálózatában. A második lépés a rendszer felállítása és fenntartható működésének biztosítása. IV.2. Prioritás: Minőségbiztosítási rendszerek bevezetésének támogatása a szakképzés minden szegmensében A régió szakképzési rendszerében szükséges a minőségbiztosítási rendszerek bevezetésének támogatása, mely nemcsak az oktatási intézmények minőségirányítási, minőségbiztosítási rendszereinek bevezetését és fejlesztését foglalja magában, hanem a szakképzési piacon állami támogatással elérhető továbbképzések, szakképzések minőségbiztosítását is. Feladatok Szükséges támogatni a fenntartók, munkaügyi központok, kamarák, illetve a képző cégek minőségbiztosítási, akkreditációs, minőségfejlesztési tevékenységeit, a minőségbiztosítási rendszer alábbi elemeinek kiépítését, fejlesztését: képzések, képzők, gyakorlati helyek akkreditációja, intézményi minőségirányítási programok, minőségbiztosítási rendszerek kiépítése, összehangolása fenntartói minőségirányítási rendszerek kiépítése, fenntartása, fejlesztése a szakképzés egyes alrendszereire kifejlesztett új minőségbiztosítási rendszerek kipróbálása, bevezetése (pl: a várhatóan 2006-ban elkészülő Peer Rewiew módszer hazai adaptálása) IV.3. Prioritás: A régió szakképzés-fejlesztése monitoring rendszerének és éves értékelési rendszerének kiépítése A régió szakképzési rendszerének működésére monitoring rendszer kiépítését szükséges támogatni, mely egyfelől támogatja a régió szakképzés-fejlesztési stratégiájának megvalósulását azzal, hogy folyamatos visszajelzést ad az érintettek számára lehetőséget 13
teremtve a folyamatokhoz alkalmazkodó korrekciókra, másfelől az egyik alapja az éves értékelés elkészítésének. A régió szakképzés-fejlesztésének éves értékelése lehetőséget ad a középtávú szakképzésfejlesztési terv megvalósulásának nyomon követésére, illetve a terv korrekcióinak végrehajtására, a szükséges érdekegyeztetések és fejlesztési elképzelések összehangolására, a szakképzés szereplőinek kistérségi, regionális együttműködésére. Feladatok: A monitoring és értékelési rendszer működésének jogi, szervezeti, pénzügyi alapjainak, feltételeinek kialakítása. Monitoring és értékelési rendszer megtervezése, a rendszer mutatóinak kifejlesztése, a rendszer eszközeinek, célcsoportjainak, módszereinek, kommunikációs és információs rendszerének megtervezése, A monitoring és értékelési rendszer hosszú távú működésének biztosítása A REGIONÁLIS KÖZÉPTÁVÚ SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI TERV MEGVALÓSULÁSÁNAK LEGFONTOSABB FELTÉTELEI I. A Tervre épülő rövidtávú intézkedési tervek kidolgozása évente, a szakképzés helyi partnereinek bevonásával, érdekegyeztetésével 1. A középtávú fejlesztési tervre épülő rövid távú intézkedési tervek, illetve az azok végrehajtására kiírt pályázatok, projektek meghatározásába szükséges bevonni a régió szakképzésének minden olyan szereplőjét, aki rendelkezik képviselettel, legfőképp a munkaadók szervezeteit, de az önkormányzatok, fenntartók, képzési szövetségek és vállalkozások szervezeteit is. Csak az ilyen széles körű egyeztetési munka eredményeképpen lehet a Terv prioritásaiként és feladataiként meghatározottakat úgy végrehajtani, hogy a projektek eredménye, kimenete megfeleljen a Tervben felállított céloknak. 2. A Tervben megfogalmazott feladatokra kidolgozandó intézkedések tartalmának pontos meghatározásához szükséges a szakképzés-fejlesztés adott területeire, az adott kistérségre, illetve városra vonatkozó részletes helyzetelemzést, igény-felmérést, 14
adatgyűjtést elvégezni. A szakképzés szereplőinek érdekegyeztetésének tehát konkrét tényeken, adatokon alapulónak kell lennie. II. A szakképzés-fejlesztés térségi, és regionális eredményeiről folyamatos visszajelző rendszer működtetése, az adatok feldolgozása után a Terv éves felülvizsgálata 1. A decentralizált alaprészből megvalósult projektek eredményeit, hatásait folyamatosan és teljes körűen vizsgálni kell. A fejlesztéseket össze kell vetni a más forrásból megvalósult fejlesztésekkel, azok egymásra hatásait vizsgálni szükséges. 2. A vizsgálati, kutatási eredményeket értékelni kell és az eredményekről meghatározott időközönként visszajelzéseket kell adni a szakképzés minden érdekelt szereplője számára. 3. Az intézkedési terveket évente felül kell vizsgálni, a kapott visszajelzések, a hatástanulmányok és kutatási eredmények figyelembe vételével szükséges meghatározni a pályázatokat, a megfelelő projekteket. Akkor, amikor a régió szakképzés-fejlesztésének tervszerű működése már rutinná válik: az adatgyűjtés, helyzetelemzés, az információáramlás, az érdekegyeztetés, a visszajelzés és a tervek felülvizsgálatának folyamatai biztosítottak, elégséges az intézkedési tervek kétévente történő felülvizsgálata, illetve a középtávú fejlesztési terv négyévente történő felülvizsgálata, a szükséges módosítások elkészítése, végrehajtása. A REGIONÁLIS KÖZÉPTÁVÚ SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI TERV VÉGREHAJTÁSÁNAK NEHÉZSÉGEI 1. A képzési kapacitás tervezése még az évenkénti adatgyűjtés és felülvizsgálat ellenére is nehézségekbe ütközik, hiszen a régió közlekedésének, infrastruktúrájának főváros centrikussága miatt az elővárosi közlekedés minimális modernizációjával is 15
még nagyobb jelentősége lesz a fővárosi képzési kínálatnak. Így folyamatosan figyelemmel kell kísérni a főváros és agglomerációjának dinamikusan változó közlekedési, infrastrukturális, mobilizációs változásait (népmozgalmak, ingázás stb.). 2. A népmozgalmak, a ki - és betelepülések dinamikája előre kiszámíthatatlan, hiszen nem egy végig gondolt és jól látható városfejlesztési, területfejlesztési terv/tervek hatásaként alakulnak ezek a folyamatok, hanem a meglehetősen kiszámíthatatlan ingatlanpiac irányítja azokat. Ezért az éves szakképzés-fejlesztési intézkedési tervek szükségszerűen csak a lezajlott folyamatokra tudnak reagálni egy-egy kistérség, város, illetve agglomerációjának szakképzés-fejlesztésének tervezésekor. 3. A régió egymástól gyökeresen eltérő arculattal, gazdasági, társadalmi háttérrel rendelkező kistérséget, illetve a fővárost is magában foglalja, a megyehatáron fekvő kistérségek intenzívebb gazdasági és oktatási, képzési kapcsolatokat ápolnak a szomszédos megyékkel, mint Pest megye más kistérségeivel. A régió egészére vonatkozó középtávú fejlesztési tervek szükségszerűen nem tartalmazzák az egyes térségek specifikus tulajdonságait, igényeit, ezeket a jellegzetességeket, és helyi igényeket a rövidtávú intézkedési tervekben kell szerepeltetni, felvállalva a helyi szakképzési szereplők érdekegyeztetésének feladatát. 4. Az iskolán kívül történő szakképzést alapvetően piaci folyamatok irányítják, ezek a képzések természetesen azokon az igényeken alapulnak, amelyeket az iskolai rendszerű szakképzés jelen állapotában nem tud kielégíteni, illetve a kisebb befektetés miatt elsősorban a nem eszközigényes szakmák oktatására koncentrál. Egyfelől tehát a piaci képzéseknek jelentős a szerepük (1996-2000 között) az OKJ-s képzések száma 154%-kal nőtt) a régió szakképzésében, ezért a szakképzés-fejlesztési stratégiában, és a helyi intézkedési tervekben is számolni kell velük, másfelől viszont addig, amíg állami forrásokat nem használnak fel, nem kérnek állami támogatást az iskolarendszeren kívüli képzők, nem lehet meghatározni a működési területüket, nem lehet a piaci folyamatokba beavatkozni. Nehéz olyan javaslatokat megfogalmazni, melyek egyfelől eleget tesznek a Szakképzési törvényben előírtaknak: ne legyen indokolatlan megkülönböztetés az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzés között, másfelől ne avatkozzanak bele a piac által diktált folyamatokba. A szakértők állásfoglalása szerint az iskolai rendszerű szakképzés fejlesztését kell abba 16
az irányba vinni, melynek eredményeképpen lehetővé válik, hogy az onnan kilépők ne kerüljenek automatikusan a képzési piacra, hanem az iskolában megszerzett használható tudással képesek legyen a régióban munkát vállalni a szakterületükön. A képzési piacnak nem kellene átvállalni az iskolai rendszerű szakképzés feladatait (főleg nem az első szakképesítéshez juttatást és a tanköteles korúak képzését), inkább a felnőttképzésre: a továbbképzési és a speciális szakmai igényekre koncentrálhatna, az eszközigényes szakmák piaci képzését, illetve a továbbképzéseket pedig melyeket a piac jelen helyzetben nem mindig vállal fel - a régió szakképzési szerkezetének átalakításával lehetne megoldani. A DECENTRALIZÁLT ALAPRÉSZRE KIÍRANDÓ PÁLYÁZATOK ÁLTALÁNOS ALAPELVEI: 1. A beruházási, fejlesztési pályázati programok kiírásakor, a pályázatok kiírásakor és elbírálásakor kapjanak nagy hangsúlyt az Európai Szociális Alap alapelvei (Regulation (EC) No.1784/1999 Article 2): o a munkanélküliség elleni küzdelem érdekében aktív munkaerő-piaci politikák, intézkedések kifejlesztése és megvalósulásuk segítése: a tartós munkanélküliség kialakulásának megelőzése mind a férfiak, mind a nők körében, a már tartós munkanélküliek munkaerő-piaci integrálása, az inaktív fiatalok és felnőttek munkaerő-piacra történő visszasegítése o a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem az egyenlő munkavállalási esélyek megteremtésével o az egész életen át tartó tanulás stratégiai cél megvalósulásának segítése oktatási, tréning és tanácsadási programokon keresztül, melyek elősegítik a vállalkozói kedv és készségek fejlesztését, a munkavállalók mobilitását, illetve a munkaerő-piacon az esélyegyenlőség megteremtését. o az egyének képezhetőségének, adaptációs készségének, képességeinek fejlesztése, a szervezetek innovációjának és adaptációs törekvéseinek elősegítése, a vállalkozásfejlesztés és munkahelyteremtés támogatása, az emberi erőforrás fejlesztése és növelése a tudomány, a technológia, a kutatás területén o külön intézkedés szükséges a nők munkaerő-piaci esélyeinek és egyenlőségének megteremtésére, a karrierépítésük támogatásához, a nők 17
munkaerő-piaci vertikális és horizontális szintű kirekesztésének ellensúlyozása, a nők vállalkozásainak és munkahely-teremtésének segítésére o támogatni szükséges a helyi, térségi foglalkoztatási partneri együttműködéseket o a tudásalapú társadalom szociális és munkaerő-piaci dimenzióinak erősítése a foglalkoztathatósági potenciál növelésére és az egyenlő hozzájutás esélyének megteremtésére kifejlesztett programokkal (fejlesztési tervekkel) o a nők és férfiak számára egyenlő lehetőségek megteremtése. Összegezve az ESZA alapelveit, mely minden európai forrásból finanszírozott program, fejlesztés, pályázat esetében vizsgálandó: az esélyegyenlőség elve, mely vonatkozik a hátrányos helyzetűek, a nők és férfiak, a romák, fogyatékosok, illetve sajátos nevelési igényű fiatalok esélyegyenlőségére egyaránt a fenntartható fejlődés elve, mely mind a természeti, emberi, mind az épített környezeti értékek megóvását írja elő a regionális hatás vizsgálata, mely kiemelkedően fontos a decentralizált alaprész regionális szintű megpályáztatásakor, hiszen a különböző kistérségi, egyedi fejlesztéseket, beruházásokat össze kell hangolni regionális szinten is a szinergikus (egymást erősítő és nem romboló) hatások elérése érdekében, ezért lényeges szempont a helyi, térségi együttműködések partnerségének vizsgálata a tudásalapú társadalom létrehozásának szempontja, melynek középpontjában az élethosszig tartó tanulás feltételeinek megteremtése áll. 2. Minden tervezett projekt, beruházás esetén szükséges megvizsgálni, hogy milyen más forrásból történt már ugyannak a célnak az elérésére fejlesztés, milyen hatékonysággal, milyen területeken nem sikerült a korábbi beruházásokat, fejlesztéseket elérni. Szükséges továbbá figyelembe venni a co-finanszírozási lehetőségeket: egy-egy fejlesztés, beruházás, projekt hogyan kapcsolódhat az NFT Operatív Programjai keretein belül elérhető pályázati forrásokhoz, hogyan épülhetnek egymásra, erősíthetik egymást a különböző források. 3. Minden pályázati lehetőség megtervezésekor figyelembe kell venni a hosszú távú kistérségi és regionális fejlesztési elképzeléseket, és azokban a szakmacsoportokban történő fejlesztéseket kell erősíteni, finanszírozni, melyek a régió húzó erejét jelentik: tehát a régióban nem preferálandó a mezőgazdasági szakmacsoport fejlesztése, de 18
kiemelten preferálandó a szolgáltatási szektorba tartozó szakmacsoportok fejlesztése (főként a kereskedelemi, humán, üzleti, logisztikai, közigazgatási, stb szakmák). Az ipari szakmacsoport a régió képzésében betöltött szerepe kettős: egyfelől az iparban foglalkoztatott régióban lakó népesség száma folyamatosan csökken, másfelől a régióban történt beruházások között az ipari jellegűek aránya az országos átlag felett áll, ezért az egyes iparágak humán-erőforrás támogatásához évente szükséges felülvizsgálni az iparágak régiós helyzetét, a beruházások irányát, mértékét. 4. A pályázatok kiírásánál, meghirdetésekor élvezzenek előnyt a szakiskolai képzéseket erősítő projektek, beruházások, fejlesztések, hiszen a munkaerő-piac jelenleg a legnagyobb hiányt a jól képzett szakmunkásokban szenvedi. Így természetes, hogy a gyakorlati képzést is erősíteni szükséges a régióban. 5. A pályázók lehetőleg partnerségben nyújtsák be pályázati igényeiket, a partnerségben legyen képviseltetve a munkaadói oldal, az oktatás, szakképzés oldala, illetve a munkavállalói oldal ezzel biztosítva a szoros együttműködést és az összehangolt munkát a képzési kínálatot biztosító képzés, oktatás és a képzés keresletét biztosító gazdasági, munkaerő-piaci szereplők között. 6. A pályázatok indokoltságát olyan helyzetképpel támasszák alá a pályázók, melyből számszerű adatok alapján állapítható meg, hogy a forrás felhasználásával milyen hiányokat pótol a pályázó, milyen valós igények kielégítésére pályázik. 7. A pályázatok elbírálásakor kapjon nagy hangsúlyt a pályázat megvalósításából eredő eredmények mérhetősége, konkrétsága (eredménymutatók megléte), mely alapját képezi a pályázatok, illetve a pályázati programok értékelésének, a pénzeszközök költséghatékony és értéket teremtő felhasználásának elbírálásához. 8. A fejlesztési pályázatok estében a pályázók fektessenek nagy súlyt az eredmények fenntarthatóságának biztosítására, a hosszú távú működtethetőség megtervezésére. A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ÉS KÉPZÉSI BIZOTTSÁG SZEREPE, FELADATAI A TERV ELFOGADÁSÁNAK A TÜKRÉBEN 1. A Bizottság működtessen olyan érdekegyeztető fórumot, ahol egyfelől a kistérségek fejlesztési elképzeléseinek megvalósítása a szakképzés keresleti és kínálati oldalának összehangolásával történjen, másfelől a középtávú Terv rövidtávú intézkedési terveit dolgozzák ki a régió szakképzési szereplőinek aktív részvételével. A Bizottság teremtsen lehetőséget arra, hogy a gazdasági beruházásokhoz, a munkaerő-piac igényeihez igazodjanak a régió humánerőforrás-fejlesztési és szakképzési beruházásai, 19
fejlesztései, és biztosítsa, hogy a térségi, helyi fejlesztések feleljenek meg a középtávú régiós szakképzés-fejlesztési terv prioritásainak. Ez a feladat kiemelt fontosságú, hiszen 2004-től sok forrásból, akár párhuzamosan finanszírozott képzési, oktatási, infrastrukturális fejlesztések is lehetővé válnak, ezek összehangolása, a források optimális kihasználása alapvető érdeke a régióban élőknek. 2. Azért, hogy a Bizottság a regionális szakképzési és humánerőforrás-fejlesztési folyamatokat átlássa, összehangolja a Bizottság évenként értékelje a régió szakképzésének helyzetét, az értékelés során működjön együtt a kamarákkal, a munkaügyi központokkal, kutatóhelyekkel, és tanácsadó cégekkel, melyek a régióra vonatkozó különböző szempontú értékeléseket képesek biztosítani a Bizottság számára. A Bizottság az éves értékelésben integrálja a monitoring eredményeket, a különböző szempontból leírt regionális, kistérségi helyzetképet, ez alapján vizsgálja felül a szakképzés helyzetét, és ennek figyelembe vételével valósítsa meg a középtávú szakképzés-fejlesztési terv éves szintre lebontott feladatait. Ezzel a Bizottság segíti a képzési struktúra rugalmas munkaerő-piaci alkalmazkodását, a szakképző iskolák munkaerő-piaci kapcsolódásának erősödését. A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ SZAKKÉPZÉS RÖVID ISMERTETÉSE, HELYZETKÉPE: A közép-magyarországi régió legfőbb jellegzetessége, hogy az ország fővárosa is a régió része, önálló oktatási, képzési intézményhálózattal működik. Ugyanakkor a régióba tartozik még 15 kistérség, melyek mind gazdasági jellemzői, mind népesség, népmozgalom tekintetében nagyon eltérőek. A fővárosból történő nagymértékű kiáramlás mellett egyes kistérségekből nagyarányú volt az elvándorlás is, azonban a migráció elemzése, az agglomeráció társadalmi, gazdasági helyzetének változásait leíró tanulmányok nem állnak rendelkezésre. Többek között ennek is köszönhető, hogy Pest megyében a településfejlesztés és az oktatásfejlesztés között nem jött létre közvetlen kapcsolat. Jellemző Pest megyére a kistérségek lakónépessége összetételének nagyarányú differenciáltsága, mely eltérő igények eltérő profilú, eltérő feladatokat megoldó iskolákat hívtak életre. A budai kistérségek elit igényeit kielégítő speciális magániskolák (általános iskolák) száma jóval meghaladja az országos átlagot, miközben a hátrányos helyzetű, vagy a sajátos nevelési igényű tanulók oktatására egyes térségekben nem jött létre intézményrendszer. 20