Kutatásmódszertan és prezentációkészítés 6. rész: Az interjúkészítés módszertana Szerző: Sztárayné Kézdy Éva Lektor: Fokasz Nikosz
Hatodik rész Az interjúkészítés módszertana
Tartalomjegyzék Bevezetés Az interjú típusai a strukturáltság foka szerint I Az interjú típusai a strukturáltság foka szerint II Milyen kérdések megválaszolására alkalmas az interjú, mint módszer? Az interjú készítőjének szerepe Az interjú alanya Az interjú helyszíne Nehéz esetek Az interjúkészítő Az interjú rögzítése Az interjú átírása és elemzése Kutatási beszámoló Az interjúkészítés előnyei és hátrányai Az interjú felhasználási területei Interjú-technikák a piackutatásban Irodalom
Bevezetés Az interjú, mint kvalitatív módszer a múlt század 70-es éveitől kezdve, az interpretív paradigma l. 3. unit megerősödése nyomán terjedt el a társadalomtudományos kutatásokban. Ez egy önállóan is alkalmazható módszer, de egy kutatáson belül kombinálható más módszerekkel (pl. a survey módszer kiegészítéseképpen) (l. trianguláció 5. unit) bizonyos szerzők pedig (pl. Babbie) mint a terepkutatás része tárgyalják.
Az interjú típusai a strukturáltság foka szerint 1. (Schleicher 2007, Silverman 2001) Teljesen strukturált interjú, ami gyakorlatilag egy kérdőív, l. 4. unit amelynek formája merev, ahol a kérdések és a válaszok is adottak, sorrendjük nem változtatható. Ez a pozitivista filozófiai megközelítéshez köthető. l. 3. unit A félig strukturált interjú az emocionalizmus filozófiai megközelítéséhez köthető, mely szerint az interjú az egyének szubjektív tapasztalatait és az azokhoz fűződő élményeket és érzéseket rögzíti. Az interjúkészítője egy interjúvázlattal rendelkezik, amelyben az érinteni kívánt területek szerepelnek. A kérdések nyitottak, átalakíthatóak, átfogalmazhatóak, sorrendjük rugalmas, a beszélgetés során új kérdések merülhetnek fel, ill. elhagyhatunk kérdéseket. Az ilyen ún. mélyinterjús beszélgetés légköre nyitott, támogató, manipulációmentes.
Az interjú típusai a strukturáltság foka szerint 2. Strukturálatlan interjúban a konstruktivizmus filozófiai megközelítése szerint a beszélgetés során az interjú alanya és készítője közösen konstruálják a valóságot. A két fél kölcsönösen hatást gyakorol egymásra verbális és nem verbális jelzéseikkel. Az ilyen ún. narratív interjú esetén csak kiinduló témával rendelkezik a kutató, nincsenek konkrét kérdései, a válaszadóra bízza, hogy az adott téma kapcsán miről beszél. Fontos, hogy milyennek kívánja láttatni magát, milyen történetet konstruálnak, abban mit hangsúlyoz, mit hagy el. (Az ún. rugalmas kérdőívről, amely kombinálja a sztenderdizált kérdőív és a félig strukturált interjú előnyeit, lásd Letenyei-Nagy 2007) A továbbiakban a társadalomtudományos kutatásokban gyakran használt félig strukturált interjúkról lesz szó.
Milyen kérdések megválaszolására alkalmas az interjú, mint módszer? Az interjú nem objektív, számszerűsíthető tények összegyűjtésére szolgál, mint a kvantitatív módszerek, hanem segítségével bizonyos emberek saját tapasztalataira, élményeire, érzéseire, szubjektív véleményére vagyunk kíváncsiak, kutatási kérdésünk megválaszolásához ilyen jellegű információkra van szükségünk. Az interjú fajtái A leggyakoribb formája az egyéni interjú, azonban előfordulhat, hogy egyszerre két-három embert kérdezünk meg. Diád interjút alkalmazunk, pl. ha egy kifejezetten házaspároknak kifejlesztett biztosítási terméket szeretnénk tesztelni. Triád interjúval dolgozhatunk, ha egy családon belül három generációnak az attitűdjét, ill. azok változását szeretnénk feltárni.
Az interjú készítőjének szerepe Mint minden kvalitatív kutatásban a kutatónak, így az interjú esetében az interjúkészítőnek rendkívül nagy szerepe van a kutatás minőségében. Az interjú alapvetően egy hierarchikus helyzet, amelyben az interjúvoló van hatalmi pozícióban, ő határozza meg a témát és irányítja a beszélgetést, azonban ezt mindenképpen tompítani kell empatikus hozzáállással és a téma, valamint az interjúalany iránti alázattal. Mivel az interjú során a megkérdezettek személyes, bizalmas jellegű, belső érzéseire, gondolataira vagyunk kíváncsiak, ezért rendkívül fontos, hogy a beszélgetés során végig fennálljon egyfajta bizalmi viszony az interjú alanya és készítője között. Az interjúvolónak magas fokú szociális, kommunikációs és intellektuális készséggel kell rendelkezni, valamint a kellő gyakorlat is hasznos. A továbbiakban a bizalmi viszony kiépítése és fenntartása szempontjából mutatjuk be a kutatás lépéseit, az egyes szakaszoknál kitérve az egyéb szempontokra is.
Az interjú alanya Az interjúalanyokat nem valószínűségi mintavétellel, leggyakrabban az elméletvezérelt/célirányos eljárások egyikével választjuk ki. l. 9. unit Kutatásonként általában 5-25 alannyal folytatunk beszélgetést. Úgy érdemes számolni, hogy egy másfél órás interjúanyag átírt változata kb. 35 oldalnyi gépelt szöveget eredményez. Az alanyok kiválasztása után fel kell kérni őket a beszélgetésre, azaz szintén bizalmukba férkőzve meg kell őket győzni (ritkán anyagilag kompenzálva) a kutatásban való részvételre. Ez általában nem szokott gondot okozni, mivel mindenki számára imponáló, hogy egy tudományos kutatás számára érdekes, releváns az ő személyes véleménye, élete, valamint gondoljunk bele őszintén mikor adatik meg hétköznapi életünkben, hogy 2 órán keresztül beszélhetünk magunkról egy érdeklődő, empatikus, nyitott hallgatónak.
Az interjú helyszíne Az interjú helyszínét érdemes úgy kiválasztani, hogy az az alany számára ismerős, kényelmes legyen, ezzel is tompítva a helyzetből egyébként adódó feszültséget. Jelentősen rontja a bizalmi helyzetet, ha a kutató nem készül fel előzetesen megfelelően a témáról, nem ismeri a szokásos kifejezéseket, fogalmakat. Ezért jól elő kell készíteni az interjút, azonban nem érdemes előre konkrét kérdéseket megfogalmazni, csak az érinteni kívánt témákat összegyűjteni. Az interjúvázlatot tanácsos megtanulni, mivel az is kizökkenti a beszélgetés menetét, elveszi a spontán jellegét, ha közben jegyzeteinkben kotorászunk (mit is akartunk még megkérdezni?) A konkrét interjúhelyzetben a bizalmi viszony megteremtése és fenntartása szempontjából nagyon fontos a pontosság, a helyzethez és interjúalanyhoz illő öltözködés (nők esetében a kirívó/kihívó megjelenés elvonhatja a férfi alany figyelmét), kikapcsolt mobiltelefon, végig fennálló megértő, empatikus figyelem. A túlzott bizalmaskodás is rontja a minőséget, ezért is nem tanácsos közeli rokonnal, ismerőssel lefolytatni a beszélgetést. ( te ezt úgy is tudod, minek mondjam el )
Nehéz esetek Az interjúkészítőjének néha az interjúalanyok között nehéz esetekkel kell megbirkóznia, mint a Szűkszavú osztriga, akiből nehéz választ kihúzni, a Folyamatosan beszélő, akit nehéz terelni, az Intellektualizáló akadémikus, aki nem a saját élményeiről, érzéseiről beszél, hanem általánosságokat mond, valamint az Erőjátékos, aki irányítani szeretné e beszélgetést és gyakran teszteli az interjú készítőjét felkészültségéről. (Kvale 2005:150.)
Az interjúkészítő A rendes beszélgetésekben az ember érdekes, értékes személynek akar látszani. ( ) Interjúkészítéskor az érdekesnek tűnés vágya éppen a végzett munka ellen dolgozik. Azt kell elérnünk, hogy a partnerünk érezze magát érdekesnek érdeklődésünktől hallgatnunk kell inkább, semmint beszélnünk. (Babbie 2008: 338-339.) A kvalitatív interjú olyan beszélgetés, amelyben a kutató megszabja a beszélgetés fő irányát, s nyomon követ némely témát, melyet az interjúalany vet fel. Azonban fontos, hogy hagyja az interjúalanyt beszélni, ne akassza meg, ne fogalmazzon meg helyette gondolatokat, mert arra könnyű rávágni, hogy igen, így gondoltam. Mégsem lehet teljesen passzív, finoman terelni, kontrollálni kell a beszélgetést. (Babbie 2008: 337.)
Az interjú rögzítése A legnehezebb az interjúkészítés során, hogy egyszerre kell gondolkodni, figyelni, beszélni és esetleg jegyzetelni. Ugyanis az interjút mindenképpen rögzíteni kell, mégpedig olyan módon, amibe az interjúalany belegyezik, és ami szintén nem feszélyezi, nem rontja a bizalmi helyzetet. A jegyzetelés a legkevésbé beavatkozó, de rendkívül nehéz, elkerülhetetlenül kimaradnak információk. Leggyakoribb a hangfelvétel készítése, ami pontos rögzítést tesz lehetővé. Felajánlhatjuk ez esetben, hogy a kényes részeknél kikapcsoljuk a magnót (általában, ha igazán bizalmas és spontán beszélgetés alakul ki, elfelejti az alany). A videofelvétel az a rögzítési mód, ami leginkább feszélyezi az alany viselkedését, erre elsősorban a konstruktivista megközelítés szellemében végzett interjúk esetében van szükség, ahol a nem verbális jelzéseknek is jelentősége van. (Schleicher 2007: 48-50.)
Az interjú átírása és elemzése A rögzített interjúszöveget át kell írni, vagy tartalmilag, ahol a javítás következtében egy nyelvileg helyes, tartalmilag hű és könnyen olvasható szöveget hozunk létre, vagy szó szerint, ahol a hibákat megtartjuk, a szüneteket, hangsúlyokat, hangsebességet, hangerőt is rögzítjük. (Schleicher 2007: 48-50.) Ezt követi az átírt szöveg elemzése, ami a kutatás legnehezebb és legidőigényesebb módja. A legelterjedtebb interjúelemzési módok a következők: Kondenzáció (sűrítés). Az interjút a saját szavainkkal röviden összefoglaljuk. Kategorizáció (csoportosítás): a szöveg egyes részeit a kutatási kérdés különböző szempontjai szerint csoportosítjuk (pl. pozitív-negatív hozzáállás, különböző élethelyzetek, aktív-passzív igék, stb.) hasonlóságokat és eltéréseket keresünk. Narratívaalkotás (elbeszélés). Az interjú szövege egy kerek történet, hősökkel, barátokkal, ellenségekkel. Interpretáció (értelmezés): az elmondottak mögötti mélyebb, bővebb, sokszor tudatalatti értelmét keressük. Ad hoc (eseti) elemezés: a leggyakoribb mód, mikor a fenti eljárások közül többet is alkalmazunk a kutatási cél és a szöveg függvényében. (Schleicher 2007: 50-53.) Elemzésünket segíthetik különböző szövegelemző szoftverek (Textplore, ATLAS.ti, Etnograph, NUDIST), ill. kvantitatív elemzésre pl. SPSS.
Kutatási beszámoló A kutatás eredményeit a kutatási beszámolóban foglaljuk össze. (Erről részletesen lásd 11. unit). A kutatás hitelességét növeli, ha idézetekkel látjuk el a beszámolót. Fontos, hogy az idézetek kapcsolódjanak a főszöveghez, kontextualizáljuk (kitől származik, milyen kérdés, téma), valamint értelmezni kell. Vigyázzunk a szövegen belüli arányokra, viszonylag rövid, igazán jellemző részleteket válasszunk! (Kvale 2005: 260-261.)
Az interjúkészítés előnyei és hátrányai Az interjú, mint társadalomtudományos módszer előnye, hogy bizonyos jelenségeket, összefüggéseket jobban, mélyebben, átfogóbban tárhatunk fel a kiválasztott interjúalanyok személyes élményeinek, tapasztalatainak, érzéseinek megismerése, megértése és elemzése segítségével. A módszer hátránya viszont, hogy éppen az interjúkészítőjének szerepe és szubjektivitása miatt alacsonyabb a megbízhatósága, ami viszont több kutató értelmezésének bevonásával növelhető. Mivel egyéni életutakat, tapasztalatokat tárunk fel, eredményeink általánosíthatósága is korlátozott, amit viszont elméletvezérelt mintavétellel, valamint minél több interjú elkészítésével szintén növelhetünk. (Schleicher 2007: 56.)
Az interjú felhasználási területei Az interjú tudományos használati területe széles: a pszichológia és a pszichiátria gyógyító, tanácsadó céllal a terápiás interjút használja; a történelemtudomány számára fontos forrás az ún. oral history, melyben az interjúalany egy fontos történelmi korszakról mondja el saját tapasztalatait; több tudomány határterületén az egyén pszichológiai fejlődése és a társadalmi folyamatok közti kapcsolatot hivatott feltárni az ún. életút-interjú (l. Thomas Znaniecki 2002.)
Interjú-technikák a piackutatásban A kvalitatív módszerek, azon belül a különböző interjú-technikák a piackutatás területén is igen elterjedtek. Az előző unitban (5. unit) részletesen beszéltünk a fókuszcsoportos kutatásról, Ugyanígy elterjedt a mélyinterjú használata, mivel tapasztalat szerint a fogyasztók a szociálisan kevésbé elfogadható válaszaikat szívesebben osztják meg a kutatóval. A páros mélyinterjúban a megkérdezettek általában számukra kedvelt ismerős jelenlétében nyilatkoznak, ami mérsékli a helyzetből adódó stresszt. Ún. visszahívós interjút alkalmaznak olyan esetekben, amikor a megkérdezettnek nincs tapasztalata a témában: az első interjú során feltárják a fogyasztó alapvető nézeteit, majd a termék kipróbálását, a használati szakaszt követően a második interjúban a tapasztalatokból fakadó vélemény- és érzelemváltozásokat tudják nyomon követni. Ugyan gerilla interjúnak hívják azt az etnográfiai módszert, melyben a kutató a fogyasztás helyszínein vesz részt a megfigyeltek életében, és mivel meglepetésszerűen teszi ezt, a társadalmi elvárások kevésbé befolyásolják a fogyasztót, azonban ez a módszer kvalitatív terepkutatás.
N1 További hasznos információk taálhatóak az interjúkészítés gyakorlatáról: Heltai Erzsébet - Tarjányi József: A szociológiai interjú készítése. Bp., 1999. ETO jelzet: 316:303.62 online: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/html/a509.html
19. dia N1 CÍM? Nikosz; 2013.06.18.
Felhasznált irodalom: Heltai Erzsébet - Tarjányi József: A szociológiai interjú készítése. Bp., 1999. ETO jelzet: 316:303.62. Kvale, Steinar: Az interjú. Bevezetés a kvalitatív kutatás interjútechnikáiba. Jószöveg Műhely, Budapest, 2005. ISBN: 963 7052 08 9 Letenyei László Nagy Gábor Dániel: Rugalmas kérdőív. In: Szociológiai Szemle. 2007/1-2. 29-46. o. Schleicher Nóra: Kvalitatív kutatási módszerek a társadalomtudományokban. BKF jegyzet. Századvég, Budapest. 2007. ISBN: 963 734053 6 Silverman, David: Interpreting Qualitative Data. Methods for Analysing Talk, Text and Interaction. London, Sage, 2001. Thomas, William I. Znaniecki, Florian: A lengyel paraszt Európában és Amerikában I., Új Mandátum, Budapest, 2002..ISBN 963-9336-77-7