PÉNZÜGYI VÁLSÁGOK A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKBAN

Lámfalussy Sándor PÉNZÜGYI VÁLSÁGOK A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKBAN Tanulmányok a globalizált pénzügyi rendszer sérülékenységéről Henry L. Stimson-előadások Yale Egyetem valamint a Görög Nemzeti Bank Xenophón Zolótasz előadása Athén AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

Tartalom Az eredeti mű: Financial Crises in Emerging Markets: An Essay on Financial Globalisation and Fragility by Alexandre Lamfalussy 2000 All rights reserved Published by Yale University Press A könyv megjelentetésében közreműködött: Bencés Diákszövetség Mathias Corvinus Collegium Medium Pro Educatione Közhasznú Alapítvány Fordította: Halm Tamás (Előszó az angol kiadáshoz, I/1. fejezet, Függelék 1.), Komáromi András (I/2. és II. fejezet), Sándor László (I/3. és I/6. fejezet, Függelék 2., 3., Glosszárium), Tamás Katalin (I/4. és I/5. fejezet) ISBN 978 963 05 8585 9 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2008 2000 by Alexandre Lamfalussy Hungarian translation Halm Tamás, Komáromi András, Sándor László, Tamás Katalin 2008 Akadémiai Kiadó Zrt., Budapest, 2008 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary Előszó a magyar kiadáshoz....................................... 7 Előszó az angol kiadáshoz....................................... 11 I. Henry L. Stimson-előadások 1. Négy válság a fejlődő országokban. Áttekintés................. 21 2. Négy válság a fejlődő országokban. Sajátosságok és közös jellemzők................................................ 65 3. Súlyosbítja vagy enyhíti a pénzügyi globalizáció a piaci problémákat?............................................. 83 4. A válságok megelőzése.................................... 113 5. Válságmenedzsment...................................... 155 6. Konklúzió............................................... 170 II. A Görög Nemzeti Bank Xenophón Zolótasz előadása Monetáris politika és a rendszerszintű kockázat megelőzése. A központi bankok előtt álló kihívások........................ 185 Függelék 1. Kronológia.............................................. 203 2. A BIS éves jelentéséből a latin-amerikai válság előestéjén...... 207 3. A G 10 jegybankelnökeinek nyilatkozata a nemzetközi hitelezésről, 1980......................................... 210 Glosszárium................................................. 213 Tárgymutató................................................. 217

Előszó a magyar kiadáshoz Különös öröm és megtiszteltetés a Mathias Corvinus Collegium számára, hogy az Akadémiai Kiadóval együttműködve jelentetheti meg a közgazdaságtudomány magyar származású nemzetközi szaktekintélyének, védnöki testületünk tagjának, Lámfalussy Sándornak első magyarul is olvasható könyvét. Intézményünk, a Mathias Corvinus Collegium graduális szintű vezetőképzéssel foglalkozik. Elsődleges célja, hogy a jövő generációinak szakmailag kiválóan felkészült, határozott értékrend mentén dönteni tudó vezetőket adjon. Ezért fontos számunkra, hogy a legkiválóbb szaktekintélyek bevonásával azokra a problémákra koncentráljunk, melyek jó eséllyel kötik majd le a következő évtizedek elitjének figyelmét is. Minden, a globális pénzpiacokat érintő fejlemény, potenciális kockázat élénk figyelmet érdemel nem csupán az azt alapvetően alakító hatalmi központoktól, de legalább annyira az azoknak fokozottan kitett kicsi, nyitott gazdaságoktól, mint amilyen hazánké is. Alapvető érdekünk tehát, hogy behatóan tanulmányozzuk azokat a tudományos igényű munkákat, amelyek segítik a felkészülést az esős napokra. Az elmúlt hónapokban, sőt, fokozódó gyorsasággal az elmúlt hetekben a globális pénzügyi piac első számú vezetői kényszerültek távozni pozícióikból. Kiesésükkel egy időben sokan nem pusztán a globalizáció és pénzügyi rendszer sebezhetőségéről, hanem egyenesen a nemzetközi pénzpiac mélyreható válságáról beszélnek. Az ag- 7

godalmak nem alaptalanok már csak a pénzintézetek által bevallott veszteségeket tekintve sem. Az Egyesült Államokban kitört és Európára átterjedt, a nem teljesítő, ún. subprime jelzáloghitelek okozta válság nyomán mind a Fed, mind pedig az Európai Központi Bank kénytelen volt jelentős dollár- és eurómilliárdokkal javítani a pénzpiaci likviditást. Jelentős és nem mindig transzparens beavatkozások történtek. Ezek hatása még nem egyértelmű, és számos központi bankár az infláció elszabadulásáért aggódik. Mindenesetre még senki nem tudja, hogy milyen mélységű a probléma és mekkora kár várható a következőkben, de a legnagyobb nemzetközi bankok sebezhetetlenségéről kialakult vélemény lassan a múlté. Egyre több szakmai kommentár, tudományos vélemény foglalkozik a korábbi pénzügyi válságok elemzésével, összehasonlítva ezeket a jelenlegi helyzettel. Lámfalussy professzor már 1997-ben tervezett előadást tartani a Yale Egyetemen a globalizáció és a pénzügyi rendszer sebezhetőségéről. Aztán az akkor aktuális tapasztalatok (az ázsiai gazdasági válság) hatására inkább a fejlődő világbeli piacokra összpontosított. Jelen kötet e fenti, Henry L. Stimsonról elnevezett előadássorozat mellett magában foglalja a szerzőnek Athénban, a Görög Nemzeti Bank felkérésére tartott Xenophón Zolótasz előadását is. Ennek köszönhetően a magyar kiadvány az angol eredetihez képest jelentős új tartalmi elemekkel gazdagodott, és máshol nyomtatásban még meg nem jelent szövegeket is tartalmaz. A pénzvilág problémái jelenleg nem szorítkoznak kizárólag a feltörekvő piacokra. Mégis, az eurózónán egyelőre tartósan kívül maradó, megint kompországi státuszba szoruló Magyarország felelős vezetői akkor járnak el helyesen, ha nem mennek el csukott szemmel a közelmúlt tanulságai mellett, és tudatosan készülnek a várhatóan keményebb napokra. Végül szeretnék köszönetet mondani a Bencés Diákszövetségnek és a Medium Pro Educatione Alapítványnak a könyv hazai megjelenésében játszott közvetítő tevékenységéért. A fordításban és a szöveg gondozásában a Mathias Corvinus Collegium alumnusai vállaltak vezető szerepet, különösen Halm Tamás, Komáromi András, Sándor László, Tamás Katalin valamint Deli Gergely és Korner Veronika. Élményekben gazdag olvasást kívánva, Budapest, 2007. november Tombor András kurátor Mathias Corvinus Collegium 8 9

Előszó az angol kiadáshoz Könyvemben a pénzügyi globalizáció és a nemzetközi pénzügyi rendszer sebezhetősége közti összefüggést vizsgálom. E nagyon is szerteágazó témakört egy speciális szemszögből közelítem meg: négy olyan nagy válságot vizsgálok, melyek a fejlődő piacokon bontakoztak ki. Ezek a latin-amerikai (1982 1983), a mexikói (1994 1995), a kelet-ázsiai (1997 1998) és az orosz válság (1998). Nem foglalkozom azokkal a válságokkal, amelyek jellemzően egy fejlett világbeli országot érintettek, és annak belső gazdasági folyamataival voltak összefüggésben, mint pl. az 1987-es tőzsdekrach az Egyesült Államokban vagy a skandináv bankválság az 1990-es évek elején. Könyvem két fő forrásból táplálkozik. Az egyiket azok a tapasztalatok jelentik, melyeket 1976 és 1993 között a BIS (Nemzetközi Fizetések Bankja) munkatársaként szereztem mind mikro-, mind makroprudenciális területen. Az ott töltött évek során ugyanis közelről figyelhettem a bankfelügyelet és -szabályozás fejlődését, és az egyre szorosabb és strukturáltabb együttműködést egyrészt a különböző országok bankfelügyeletei, másrészt pedig a bankfelügyeleti szervek és más pénzügyi felügyeleti hatóságok között. Így tettem szert a már említett mikroprudenciális ismereteimre. Eközben ugyanakkor aktív szerepet vállaltam egy a jegybankárok zsargonjában makroprudenciálisnak nevezett vállalkozásban is, ti. a G 10 jegybankok azon törekvéseiben, hogy a pénzügyi sérülékenységből származó kockázatokat rendszerszinten mérsékeljék. 11

Hogy ezek a kockázatok korántsem elhanyagolhatók, arra az 1970-es évek második felében, a nemzetközi banki hitelezés robbanásszerű növekedését vizsgálva ébredtem rá. Ez volt a pénzügyi globalizáció egyik első nagyszabású megnyilvánulása, amely kétségtelenül jelentős pozitív hatást gyakorolt a világgazdaságra, ugyanakkor viszont növelte az instabilitást is. Ezen aggodalmam, melyet a G 10 jegybankárok többsége is osztott, konkrét intézkedésekhez és pozitív eredményekhez vezetett: ezek egyike volt a BIS áthidaló hitelek folyósítása a válságba jutott fejlődő országok jegybankjainak az 1980-as évek első felében. Sor került jelentős megelőző intézkedésekre is: ilyen volt a nemzetközi banki hitelezésről rendelkezésre álló nyilvános adatok folyamatos bővítése, a nemzetközi banki tevékenységet érintő pénzügyi innovációkkal foglalkozó elemzések publikálása, és nem utolsósorban a G 10 bankárok egyre növekvő részvétele a nemzetközi fizetési, klíring- és elszámolási rendszerek biztonságának növelésében. Az érintettek helyesen ismerték fel ugyanis, hogy ezek azok a csatornák, amelyeken keresztül a helyi válságok megfertőzhetik az egész globális pénzügyi rendszert. Ezekről a kérdésekről sokat írtam a jegybankárok igen óvatos és visszafogott stílusában a BIS éves jelentéseiben, és számos konferencia-előadásban is foglalkoztam velük. Ahogy azonban közeledett a banktól való visszavonulásom időpontja, foglalkoztatni kezdett az ötlet, hogy hosszabb és személyesebb formában is kifejtsem véleményemet a kérdésről: e mű, ha alapvető tartalmában nem is különbözne a BIS kötelékében kifejtett véleményemtől, műfajából következően lehetővé tenné, hogy személyesebben és jóval kevésbé diplomatikusan fogalmazzak. 1993 végén azonban kineveztek az Európai Monetáris Intézet élére, így kénytelen voltam elhalasztani ezt a vállalkozást. Három és fél évig a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik fázisának előkészítése, vagyis az Európai Központi Bank működési keretének megalkotása kötötte le minden figyelmemet. Néhány hónappal azután, hogy 1997 júniusában leköszöntem elnöki tisztségemről, felkérést kaptam Gustav Ranistól, a Yale Center for International and Area Studies vezetőjétől az 1998. évi Henry L. Stimson-előadássorozat megtartására. Ez lehetőséget adott arra, hogy újra elővegyem régi tervemet. Megegyeztünk abban, hogy a globalizáció és a pénzügyi rendszer sebezhetősége témájáról fogok beszélni; az éppen zajló ázsiai válság hatására azonban úgy döntöttem, hogy a fejlődő világbeli válságokra fogok koncentrálni. Ezen előadások, melyeket 1998 márciusában és áprilisában tartottam meg, jelentik a könyv második forrását. A könyv lefedi mindazon kérdéseket, melyekkel az előadások során foglalkoztam, sőt néhol még bővebb is annál. Az 1998. nyári események hatására ugyanis úgy döntöttem, hogy az orosz válság rövid elemzésével kibővítem az eredeti tematikát. (Nem foglalkozom ugyanakkor a brazil válsággal valahol meg kellett húzni a határt.) Mindenképpen foglalkozni akartam az orosz válságra adott meghökkentő globális piaci reakciókkal, melyek számos szempontból különlegesek voltak. A részvényárak kezdeti drasztikus zuhanása a fejlett országokban még elemezhető volt túlzott korrekcióként, és a minőségbe menekülés is érthető reakció volt. Amit akkor sem és azóta sem értek, az az USA hitelpiacát megcélzó likviditásba való menekülés volt. Néhány héttel később ráadásul újabb kettős meglepetés ért: a részvényárak igen gyorsan helyreálltak, az USA hitelpiacán azonban csak jelentős késéssel, a Fed első két kamatcsökkentése és a részvénypiaci túlzott optimizmus újjáéledése után állt helyre a rend. Végül pedig újabb talánynyal szembesültem. Idén januárban lebegtetni kezdték az addig a dollárhoz kötött brazil reált; a várakozásokkal ellentétben azonban nemhogy nem következett be a rettegett globális pénzügyi összeomlás, hanem a kezdeti rövid sokk után globális pénzügyi eufória bontakozott ki. Kérdés azonban, hogy a jövő fejleményei vajon igazolják-e majd ezt az eufóriát. 12 13

Milyen is ez a könyv jellegét tekintve? Erre a kérdésre azzal tudok válaszolni, hogy minek nem szánom ezt a könyvet. Semmiképp sem szánom a négy említett válság történeti igényű feldolgozásának, bár következtetéseim alátámasztására gyakran hozok majd történelmi példákat, párhuzamokat. Nem is tanulmány a globális pénzügyi rendszer sebezhetőségének elméleti közgazdaságtani vonatkozásairól, bár írás közben támaszkodom olyan közgazdasági fogalmakra és elméletekre, mint az üzleti ciklusok elmélete mellyel még egyetemi tanulmányaim során ismerkedtem meg, vagy mint az információs aszimmetria, kontraszelekció (adverse selection), erkölcsi kockázat (moral hazard) és a csordaszellem (herd behaviour) racionalitása hogy néhány újabb keletű fogalmat is említsek. Nem is memoár ez a könyv, bár jelentős mértékben alapul személyes szakmai tapasztalataimon, melyeket a BIS-nél, illetve 1976-ot megelőzően kereskedelmi bankoknál szereztem; hiszen éppen az 1970-es évek eleje volt az az időszak, amikor a bankok felfigyeltek a globalizáció nyújtotta profitlehetőségekre. Végül pedig szándékosan tartózkodtam attól, hogy javaslatot dolgozzak ki egy új nemzetközi pénzügyi architektúra kialakításáról, bár a válságmegelőzés és -kezelés számos kérdéséről kifejtem a véleményem. Az utolsó pont némi magyarázatra szorul. Szívesen tettem volna ilyen javaslatot, ha az új pénzügyi architektúra kifejezés pusztán az alábbi területeket takarná: nagyobb átláthatóság, jobb információáramlás (illetve a rendelkezésre álló információk jobb felhasználása), a pénzügyi közvetítőrendszerek reformja a fejlődő országokban, az intézmények és piacok jobb felügyelése, jobb makrogazdasági politika az adós országokban és a makrogazdasági politikák jobb összehangolása világszerte. Ezekről a kérdésekről ki is fejtem a véleményem a könyv két utolsó fejezetében. 1 Van azon- 1 Jelen kiadásban ez a két utolsó előtti fejezetet takarja, hiszen a könyv magyar változatát a szerző egy új fejezettel bővítette. ban az új pénzügyi architektúrának két olyan területe, amelyekkel tudatosan nem foglalkoztam. Egyrészt azokra a válságmegelőzési és -kezelési technikákra gondolok, amelyek jelentős jogi és pénzügyitermék-tervezési (financial engineering) tartalommal bírnak. Ezek olyan összetett kérdéseket vetnek fel, melyeket szakértői csoportoknak kell megvitatniuk, nem egyetlen szerzőnek és nem egy ilyen műfajú könyvben. A másik politikailag igen érzékeny téma az intézményi reform. Új mandátumot kell-e kapniuk az 1944-es Bretton Woods-i konferencián életre hívott intézményeknek, különösen a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF)? Felül kell-e vizsgálni az IMF döntéshozatali és működési mechanizmusait? Egyszerű de némileg képmutató dolog lenne arra hivatkoznom, hogy e kérdések megítéléséhez nem rendelkezem elég belső információval és tapasztalattal. A valóság ennél azonban összetettebb. Nem értek ugyanis egyet azzal a manapság divatos tézissel, miszerint az IMF lenne a felelős a fejlődő piacokon kibontakozott válságok eszkalációjáért. Az IMF kétségkívül követett el hibákat a válságmegelőzés és -kezelés területén. De sok később hibásnak bizonyult döntésében pl. a tesobonók külföldi tulajdonosainak kimentése vagy a rubelben denominált orosz kötvények értékesítésének lehetővé tétele külföldiek számára az IMF a fő részvényesével teljes egyetértésben járt el. (S ekkor nagyon finoman fogalmaztam.) Azt pedig, hogy az IMF-megállapodásokban szerepelnie kell a tőkemozgások teljes liberalizációjának, tekintet nélkül arra, hogy annak adottak-e az előfeltételei, számos kormány, szakértő és kutató támogatta nem beszélve az üzleti körökről, és korántsem kizárólag amerikaiak. Tulajdonképpen egyetlen olyan jelentős hiba történt, amely közvetlenül és kizárólag az IMF számlájára írható: a költségvetési többlet előírása az ázsiai-válság sújtotta országok számára. De ki láthatta előre a japán belső kereslet drámai csökkenését? Figyelembe véve, hogy a pénzügyi globalizáció kihívásai rendkívül összetettek, és hogy releváns történelmi tapasztalat híján 14 15

gyakorlatilag ismeretlen vizeken hajózunk, erősen kétlem, hogy a hasonló hibákat kiküszöbölhetnénk az IMF döntéshozatali mechanizmusainak megváltoztatásával, az átláthatóság növelésével vagy azzal, hogy növeljük az IMF elszámoltathatóságát a nemzeti kormányok felé. A pénzügyi rendszer valós problémáin túlzott tőkeáttételek, tőke- és pénzpiaci, ún. eszközárbuborékok, a kockázati prémiumok eróziója aligha segítene az IMF intézményi reformja. Sőt, a reformok kérdése el is terelheti a figyelmet e jóval mélyebb és fontosabb problémákról. Végül egy megjegyzés a forrásaimról. Nagymértékben támaszkodtam a BIS jelentéseire és statisztikáira, több okból is. Egyrészt ezeket ismertem jól, és tisztában voltam előnyeikkel és hátrányaikkal. Másrészt úgy vélem, hogy a BIS a nemzetközi banki tevékenység, de általában a pénzügyi közvetítés és piacok tekintetében is előnyösebb helyzetben van, mint más nemzetközi intézmények, és én éppen ezeket a területeket vizsgáltam. Végül pedig az a körülmény, hogy egy forrásra támaszkodtam, biztosította az adatok konzisztenciáját és összehasonlíthatóságát. Biztos vagyok benne, hogy más intézmények statisztikáit használva ugyanezen következtetésekre jutottam volna. A könyv elkészítése során számos helyről kaptam jelentős segítséget. Sokat tanultam azokból a kérdésekből, amelyeket a Yale tanárai és diákjai tettek föl nekem a Henry L. Stimson-előadásaim végén. Hálával tartozom számos központi bankárnak, fiataloknak és időseknek, pályakezdőknek és vezető beosztásúaknak egyaránt, akik megtanították nekem, hogy a fogyasztói árindex stabilitását célzó monetáris politika nem feltétlenül biztosítja a pénzügyi rendszer stabilitását is. E két szakpolitikai cél összehangolásához szakértelemre, bölcsességre és találékonyságra van szükség és egy jó adag szerencsére. Külön köszönet illeti Andrew Crockettet, aki nyitott elmével és nagy érdeklődéssel közelített ehhez a témához. Volt kollégáim közül Bill White (a BIS közgazdasági tanácsadója), Joseph Bisignano, Claudio Borio, Philip Turner és sokan mások olvasták el a kézirat egészét vagy részeit: köszönöm értékes és hasznos megjegyzéseiket. Hálával tartozom Wilhelm Fritznek és statisztikus kollégáinak, akik segítettek eligazodni a statisztikák között, valamint a bank fordítóinak, hogy csiszolgatták a gyakran megbízhatatlan angolsággal írt mondataimat. Végül köszönetet mondok a Louvain-la-Neuve-i Katolikus Egyetem Európai Tanulmányok Intézetének, hogy otthonos környezetet és biztos hátteret nyújtott a könyv megírásához, valamint Fabienne Wilmèsnek a kézirat begépeléséért. Louvain-la-Neuve 1999. április Lámfalussy Sándor 16 17

Glosszárium Adósságkönnyítés: Az adós viselte teher enyhítése, mely öltheti a részleges vagy akár teljes elengedés vagy a törlesztési kötelezettségek enyhítésének formáját. (Debt relief) Áthidaló hitel: Rövid távú hitel egy hitelfelvevőnek, aki várhatóan megkap egy hosszú lejáratú hitelt, és a bevételből fizeti ki a hitelezőt. (Bridging loan) Bázeli Bizottság: A G 10 bankfelügyeleti szerveinek a svájci Bázelben találkozó bizottsága a BIS égisze alatt. L. Cooke-arányok; G 10. (Basel Committee) Bemártás (csőd esetén): A csődbe került piaci szereplő hitelezőinek és befektetőinek nemzetközi intézmények általi bevonása a csődbe jutott szereplő konszolidálásába, az ezzel felmerülő költségek átvállalása nélkül. (Bail-in) Cooke-arányok: Tőkekövetelmény (sajáttőke-feltételek, capital requirements) a bankok hitelezési kockázataira, melyet a G 10 felügyeletei hívtak életre, amikor Peter Cooke volt az elnökük. (Cooke ratios) Csúszó leértékelés: Árfolyam-szabályozás, ahol a valuta árfolyamának rögzítése előre meghatározott szabályok (pl. azonos időközönként meghatározott arányú leértékelés) szerint történik. L. Effektív árfolyamok; Rögzítés. (Crawling peg) Derivatívok, származtatott termékek: Más pénzügyi eszközökre vonatkozó pénzügyi termékek. L. Névleges (kölcsöntőke vagy összeg). (Derivatives) Effektív (nominális vagy reál) árfolyam: Egy ország valutájának nominális effektív árfolyama a kereskedelmi partnerek valutáival szembeni kereskedelmi volumenekkel súlyozott átlaga. Az effektív reálárfolyam a nominális effektív árfolyam a külföldi és hazai ár- vagy költségváltozások hányadosával deflálva. A reál effektív árfolyam növekedése az ország versenyképességének romlását mutatja, míg az esése ennek javulását. (Effective nominal or real exchange rates) Eurovaluta-piac: Piaci szereplők külföldi valutában bonyolított tőke- és pénzpiaci tranzakciói. Nevét az első ilyen piac, az európai szereplők dollárban kötött hitelügyletei után (eurodollár-piac) kapta. (Euro-currency market) 213

Értékpapírosodás: Szűk, technikai értelemben át nem ruházható banki követelések (például az ingatlanalapú jelzáloghitelek) értékpapírokká történő alakítását jelenti, amelyek már értékesíthetők a piacon. Tág értelemben az értékpapírok részesedésének növekedése a teljes hitelpiacon. (Securitization) FDI: Közvetlen külföldi tőkebeáramlás. (Foreign Direct Investment) Fedezeti vagy kockázati alapok: Jellemzően magas tőkeáttétellel dolgozó, agresszív befektetési stratégiát követő és magas hozamokat megcélzó, általában kis számú vagyonos befektető által birtokolt alapok. Néhány alap azonban valóban fedezi befektetéseit, lemondva a hozam egy részéről. (Hedge funds) G 10: A Tízek Csoportjának (mely valójában 11 országból áll) tagjai: Belgium, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Hollandia, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Svédország és Svájc. A csoport az 1970-es évek elején jött létre azzal a céllal, hogy elősegítse a pénzügyi együttműködést a legfejlettebb országok között. G 22: Az a huszonkét, a világgazdaságra legnagyobb hatással bíró ország, melyek pénzügyminiszterei és jegybankelnökei Washingtonban gyűltek össze 1998 áprilisában, hogy az Egyesült Államok kezdeményezésére megvizsgálják a nemzetközi pénzügyi rendszerrel kapcsolatos kérdéseket és a globális pénzpiacok működését. Kimentés (csőd esetén): Fizetésképtelenné váló piaci szereplő hitelezőinek és befektetőinek hivatalos szervek (pl. állam, nemzetközi pénzügyi szervezet) általi kifizetése vagy kivásárlása, ezáltal a hitelezők, illetve befektetők veszteségektől való megvédése. (Bail-out) Intervenció (jegybanki): Az ország valutájának piaci adása vagy vétele a monetáris hatóság által azzal a szándékkal, hogy növeljék vagy csökkentsék az értékét a rögzítéshez képest. Az intervenció intramarginális, ha a sávon belül történik. L. Rögzítés. (Exchange-market intervention) Kiadáselterelés versus kiadáscsökkentés: Kiadáselterelés történik, ha az ország folyó fizetési mérleg hiányát úgy igazítják ki (általában a valuta leértékelésével), hogy a visszaeső hazai kiadásoknak a gazdasági tevékenységre gyakorolt negatív hatását az export növekedése ellensúlyozza. Kiadáscsökkentés esetén a gazdasági kiigazítás a GDP csökkenésével jár együtt. (Expenditure switching versus expenditure cutting) Kínai falak: Szabályok egy pénzintézeten belül, hogy megakadályozzák a szabad információáramlást az intézet potenciálisan ütköző érdekű részlegei között. (Chinese walls) Kölcsönzői piac: Kínálati hitelpiaci helyzet, ami a hitelezők aktív versenyének következtében kedvező a hitelfelvevőknek. (Borrowers market) Likviditás: Egy piacot likvidnek nevezünk, ha egy pénzügyi eszköz eladója (vagy vevője) képes találni egy vevőt (eladót) anélkül, hogy ez jelentősen befolyásolná a piaci árat. (Liquidity) LTCM: Long-Term Capital Management, az egyik legismertebb, 1993-ban megjelent amerikai fedezeti alap, amely 1998 szeptemberében globális pénzügyi kockázatot előidézve csődközelbe jutott, de egy banki konzorcium kimentette a Federal Reserve Bank of New York égisze alatt. M2: A harmadik monetáris aggregátum, a bankrendszeren kívüli készpénz, a látra szóló és lekötött hazai és devizabetétek összege. Marking-to-market: Egy portfólió vagy egy kereskedési pozíció értékelése az érvényes piaci árak alapján. Monetáris bázis (M0): A legkisebb monetáris aggregátum, melyre a jegybanknak közvetlen hatása van. Értéke a készpénz és a kereskedelmi bankok jegybanki betétjének összege. (Monetary base) Morális kockázat: Felelőtlenül magas kockázat vállalásával járó pénzpiaci magatartás, amikor a pénzpiaci befektető annak reményében dönt a magas hozammal járó kockázatos befektetés mellett, hogy a hivatalos pénzügyi szervek kimentik abban az esetben, ha az adós mégsem képes teljesíteni kötelezettségeit. L. Kimentés; Bemártás. (Moral hazard) Névleges (kölcsöntőke vagy összeg): Olyan hipotetikus összeg, amelyen egy származtatott ügyletet kötnek. Notional (principal or amount) OTC (over the counter pult alatti ügyletek): Tőzsdén kívüli, ezért nem szabványosított pénzpiaci ügyletek. P/E-hányados: Egy eszköz (általában részvény) árának és hozamának hányadosa. (Price-earnings ratio) Reálerőforrás-transzfer: Kifelé irányuló reálerőforrás-transzfer esetében több jószág és szolgáltatás kerül exportra, mint importra. Befelé irányuló reálerőforrás-transzfer esetében fordított a helyzet. (Real resource transfer) Rögzítés: Egy valuta értékének rögzítése egy másik valutával vagy egy valutakosárral szemben. (Peg, pegging) Sterilizáció (jegybanki): Külföldi tőkebeáramlásból származó hazai pénzkínálat-növekedés jegybanki kivonása a pénzpiacról. (Sterilization) Tesobono: Dollár-indexált mexikói állampapír. Tőkeáttétel: A vállalati adósság és sajáttőke aránya. (Leverage) Változó kamatozású, rulírozó hitel: Tipikusan középtávú hitel rövid távú kamatlábbal, amit periodikusan hozzáigazítanak az érvényes piaci kamatlábhoz. (Rollover loan) VIBER: Valós Idejű Bruttó Elszámolási Rendszer esetében a bankközi átutalások teljesítése nettósítás nélkül és folyamatosan (azaz utasításról utasításra) megy végbe. (RTGS Real time gross settlement system) 214 215

Tárgymutató A tárgymutatót Horváth Zsuzsanna állította össze. 2. fejezetben leírt eljárások, 162 adósságenyhítés, 35, 36 adósságteher felhalmozása, 73 államadósság, 36 árfolyam stabilizációja, 52, 55, 60 árfolyampolitika, 52, 55 árfolyamrendszer, 52, 57, 66, 70, 76, 82, 136, 138, 170 árfolyamrögzítés, 42, 49, 76, 92, 136, 137, 138, 145 Argentína, 24, 28, 30, 33, 34, 53, 68, 81, 126, 137 áthidaló hitel, 12, 34 átláthatatlanság, 94, 95, 96, 108 átütemezés, 22, 35, 36, 54, 68 Ausztrália, 136 Ázsia, lásd még Kelet-Ázsia, 8, 11, 13, 15, 21, 22, 45, 46, 49, 50, 52 54, 57, 66 77, 79, 80, 82, 84, 89, 92, 98, 99, 103 107, 112, 114 117, 119, 122, 123, 125, 128, 130, 132, 137, 145, 146, 148, 156, 160, 168, 171 174 Ázsiai Fejlesztési Bank, 44 Bangkok, 131 bankhitel, 39, 44, 46, 130, 194 banki adósság, eladósodottság, 22, 24, 25, 28, 30, 31, 34, 54, 80, 90, 157 159 bankközi műveletek, 142 bankközpontú rendszer, 85, 177 bankügyek, 28, 90 bázeli bizottság, 150, 186 befektetési alap, 66, 69, 85, 86, 91, 98, 104, 125, 128, 153 belföldi bankrendszer szerepe, 77 bemártás (bail-in), 28, 54, 68, 96 biztosító társaságok, 121, 125 Brazília, 24, 28, 30, 33, 34, 53, 68, 80, 81, 112, 115, 133, 161 Bretton Woods-i konferencia, 15 bruttó és nettó banki eladósodottság alakulása, 28, 30 buborékok, 16, 46, 49, 90, 92, 99, 112, 114, 116, 123, 129, 133, 143, 144 146, 170, 171, 185, 191, 192, 197, 198 Burns, Arthur, 32, 134 Burns, kérdőív, 32 Camdessus, Michel, 56 Carmoy, Hervé, 26, 36 chiapasi felkelés, 42 Chile, 174 Cooke-arányok, 150 Crédit Lyonnais, 122 csordaszellem, nyájhatás, 14, 90, 91, 93, 97, 107, 132, 134, 137, 196 217

csődeljárás, 104, 159 csúszó leértékelés, 139, 213 Dealtry, Michael, 32 dereguláció (felszabadítás), 42, 43, 67, 70, 72, 75, 84, 85, 103, 104, 115, 121, 152, 170, 173, 188 devizakészlet, 24 dollár, 8, 13, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 33, 34, 37 41, 44, 45, 49 52, 55 61, 63, 67, 68, 71, 73, 81, 86 88, 103, 107, 108, 116 119, 122, 131, 137, 161, 168, 169, 173 dömpingellenes szabály, 168 egyesülések, 90, 121, 175 Egyesült Államok képviselőháza, 52, 108 erkölcsi kockázat, 14, 129, 132, 134, 135, 146, 153, 158, 163, 191, 198 értékpapírosodás, 54, 85, 86, 94, 95, 107 eszközár, 96, 99, 108, 109, 112, 172, 178, 191, 193, eszközárbuborékok, 16, 92, 170, 171, 178, 185, 191, 192 euró, 8, 117 119, 176, 189 Európa, 8, 23, 34, 49, 50, 56, 68, 73, 84, 85, 87, 98, 99, 100, 112, 118, 121, 125, 140, 145, 146, 169, 176, 177, 188, 190 Európai Központi Bank, 8, 12, 118, 176 Európai Monetáris Intézet, 12 falkland-szigeteki háború, 26, 31, 67 Fed, 8, 13, 32, 34, 97, 118, 145 147, 149, 187, 188, 191 fedezés, 33, 44, 51, 68, 70, 73, 108, 131, 150, 151 fedezeti alap, 85, 153, 175, 196 fejlett országok, 13, 23, 68, 88, 98, 106, 110, 115 117, 124, 125, 128, 135, 142, 147, 148, 151, 154, 168, 169, 172 174, 179, 180, 186, 190 Feldstein, Martin, 26 feltörekvő piaci indexek, 97 felügyelet és szabályozás, 11, 32, 42, 78, 104, 124, 134, 135, 140, 142, 150, 151, 152, 153, 154, 170, 175, 176, 180, 199 fennálló kötvény és jegyállomány, 86 fennálló nemzetközi banki követelésállomány, 86 fenntarthatatlan külső adósságteher felhalmozása, 73 fertőzés, 65, 68, 78, 79, 80, 82, 91, 96, 97, 100, 106, 107, 111, 112, 173, 189 fizetési haladékot nyújtó megállapodások nehézségei, 159 fizetési mérleg, 66 fizetésimérleg-hiány, 43, 46, 51, 70, 72, 76, 92, 114, 130, 136, 137, 168, 193 fizetésképtelenség, 77, 98, 123, 159, 165 fogyasztói árindex, 16, 115, 116, 144 Franciaország, 85 Fülöp-szigetek, 46, 49, 51, 52, 66, 80, 168 G 10 országok, 11 G 22 találkozó, 147 garantált árfolyam, 163, 164 Gazdasági és Monetáris Unió, 12, 176 gazdaságpolitika, 26, 57, 61, 71, 72, 82, 98, 113 119, 134, 136, 137, 156, 166 168, 169, 171, 179, 187 globális verseny, 90, 91, 131, 197 globalizáció, 7, 8, 11 15, 21, 23, 82 84, 88, 90, 92, 96, 97, 100, 101, 104, 105, 107, 109 111, 113, 122, 127, 133, 151 153, 155, 157, 172 174, 177, 179 181, 185, 193, 195 197 Greenspan, Alan, 108 helyes gazdaságpolitika, 114 hitelelengedés, 160, 164 hitelező, 26, 29, 33, 43, 48, 50, 51, 54, 55, 58, 66, 68, 69, 73, 74, 75, 82, 86, 89, 90 92, 95, 96, 101, 104, 105, 107, 110, 111, 128 130, 132 136, 142, 148, 153, 156 165, 167, 171 173, 179 hitelfelvevők piaca, 24, 25, 31 hitelkockázat-besorolási feladat, 132 hitelrestrukturálás, 160, 161, 164 Hollandia, 79 Hongkong, 80 ikerdeficit, 72, 76, 193 IMF, 15, 16, 25, 29, 34, 35, 37,39, 44, 52, 53, 56, 58, 59, 60, 61, 63, 68, 78, 81, 96, 106, 114, 131 134, 156, 159 162, 165, 167, 180, 181 India, 52, 105, 156, 190 Indonézia, 45, 46, 49, 52, 53, 68, 81, 168 infláció, 43 információs aszimmetria, 14, információtudatosság javítása, 132 informáltság javítása, 129 ingatlan, 46, 48, 49, 51, 60, 116, 171, 192 ingatlanbefektetés, 47, 187 intervenció (jegybanki), 21, 118, 131, 139 Intézményes Forradalmi Párt, 41 Japán, 15, 34, 50, 51, 56, 67, 68, 71, 81, 85 87, 98, 100, 116, 117, 145, 169, 177, 192 jegyzés, 121 jen, 49, 50, 67, 73, 116, 117, 137, 169, 185 jól működő hazai pénzügyi közvetítők, 119 Kanada, 87 Kelet-Ázsia, 11, 21, 45, 46, 49, 50, 54, 57, 66, 67, 68, 71, 82, 84, 114, 132, 145, 156, 160, 168, 171 174 Kelet-Európa, 23, 31, 68 Keynes, John Maynard, 93 kimentés (bail-out), 15, 45, 54, 68 Kína, 52, 105, 156, 190, 193, 194 kínai fal, 125 kínálat-kereslet, 74, 75, 82, 101, 122, 157, 171 kis és középvállalati szektor, 122, 126 kockázat szélesebb körben való terítése, 107 kockázati prémium, 16, 98, 112, 143, 146, 171, 180 kommunikációs technológia, 92, 93, 132, 172 kontraszelekció, 14, 129 Korea, 45 47, 49 53, 56, 66, 68, 80, 81, 131, 168 költségvetési hiány, 62, 67, 72, 172 kötvénypiacok, 78, 96, 99, 149, 194 kreatív rombolás, 102 Krugman, Paul R., 26, 36 küföldi közvetlen tőkebefektetés, 39, 59, 69, 74, 89, 141 külföldi hitelezők és befektetők, 51, 68, 136, 156, 157, 162, 165, 167 külföldi tulajdon, 15, 55, 126, 141 külső adósság, 26, 32, 54, 57, 58, 63, 70, 73, 74, 82 külső kitettség, 84, 85 Larosière, Jacques, 35 218 219

Latin-Amerika, 11, 21, 22, 24 26, 28, 31, 33 37, 41, 43, 46, 50, 51, 66 72, 76, 79 81, 84, 95, 103, 105, 106, 112, 116, 122, 126, 130, 150, 155, 173, 174 Lengyelország, 30, 80 likviditás, 8, 13, 24, 50, 52, 67, 71, 81, 96, 99, 100, 112, 146, 148, 149, 150, 156, 158, 159, 165, 177 179, 188 193, 197, 198 Long-Term Capital Management, 111, 123, 149, 150, 153, 195 Magyarország, 8, 126 Malajzia, 46, 49, 51, 52, 66, 80, 168 mark-to-market árazású, 178 méretbeli eltérések, 106 mérleg alatti tételek átláthatatlansága, 94 mérleg alatti tevékenységek, 94, 95, 131, 152 Mexikó, 11, 21, 22, 24 26, 28, 30, 31, 33, 34, 37 46, 50, 51, 53, 54, 66 72, 75 77, 79 82, 89, 92, 93, 103, 104, 114, 115, 119, 123, 125, 126, 130, 132, 136, 141, 145, 148, 155, 156, 171, 173 mexikói központi bank, 34 monetáris politika, 16, 24, 25, 55, 56, 61, 67, 71, 72, 114 118, 138, 140, 144, 146, 176, 180, 185, 187 190 munkanélküliség, 36, 44, 137, 187, 188, 190 nagy forgalmú kifizetés, 100 Narusawa, Koei, 26, 36 nembanki vállalkozás, 48, 95, 107 német márka, 73, 137, 169 Németország, 85, 86 Nemzetközi Fizetések Bankja, 11, 12, 14, 16, 22, 23, 28, 29, 31 34, 43, 44, 47, 50, 53, 58, 78, 79, 88, 92, 103, 130, 186, 192, 195 Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, 44, 52, 53 nettó kamatfizetések, 26 nettó nemzetközi pénzügyi áramlás, 11, 14, 37, 39, 95, 101, 147, 194 nyugati befektetők szerepe, 107 nyugdíjalap, 79, 85, 86, 125, 127, 186 OECD, 23, 29, 84 olaj, 23, 25, 28, 29, 34, 63, 64, 67, 68, 185 OPEC-en kívüli fejlődő országok, 27, 80, 103 OPEC-országok, 23 Oroszország, 22, 53, 57 64, 66 71, 73, 75 80, 82, 84, 98, 99, 103, 112, 119, 122, 123, 125, 128, 130, 132, 140, 145, 156, 161, 167, 171 173 OTC-ügylet, 86, 94 pénzügyi globalizáció, 11, 12, 15, 21, 23, 82 84, 88, 90, 92, 96, 105, 109 111, 113, 127, 152, 155, 172, 174, 178, 180, 181, 185, 193, 195 pénzügyi innovációk mint fedezeti eszközök, 108 pénzügyi közvetítő, 73, 74, 75, 84, 85, 88, 94, 97, 106, 107, 119, 120, 124, 140, 141, 143, 173, 180, 186 pénzügyi piacok és közvetítők rugalmasságának javítása a fejlett országokban, 142 pezó, 38, 40, 41, 44 piacközpontú rendszer, 112, 120, 121, 177 piacok átláthatatlansága, 94 politikai reakciók a fejlett országokban, 168 potyautas, 159 privatizáció, 38, 42, 43, 61, 66, 75, 116, 124, 125, 126 profitlehetőségek keresése és csordaszellem, 90 Ranis, Gustav, 13 reálerőforrás-transzfer, 36 recesszió, 23, 28, 44, 45, 55 57, 63, 68, 76, 77, 80, 98, 111, 116, 137, 169, 173, 178, 186 188 regionalizációs szindróma, 31, 33, 51, 80, 96, 97, 106 részvény, 38, 39, 45, 74, 75, 78, 91, 98, 107, 108, 109, 123, 125, 130, 140, 143, 144, 148, 163, 171, 186, 192 részvénypiac, 13, 72, 79, 80, 87, 96, 108, 116, 121, 127, 129, 133, 144, 146, 147 rögzítés, 42, 49, 50, 55, 61, 66, 70, 71, 76, 92, 130, 136 138, 145, 167 rubel, 15, 57, 58, 60 63, 73, 77, 98, 130, 131, 141, 172 rulírozó hitel, 24, 25, 33 sajátosságok és közös jellemzők más fejlődő piacok válságával, 65, 66, 67, 73, 74 stabilizáció, 61, 67, 117, 143, 146 Standard and Poor s 500 index, 145 Svédország, 103, 119, 123, 136 számbeli aránytalanságok a globalizációban, 88, 89 származtatott piacok, 85, 196 származtatott ügylet, 94, 95, 96, 108, 149, 195 Szovjetunió, 73 tequila-hatás, 41, 68, 80 tesobono, 15, 39 45, 54, 69, 79, 92, 141, 156 thai valuta (tahi baht), 51, 56, 70, 130, 132, 171 Thaiföld, 51, 56, 76, 130, 131, 140, 141 tőkeáramlás, 38, 40, 43, 70, 79, 89, 139, 140, 143, 181 tőkeáttétel (adósság finanszírozás), 16, 48, 51, 55, 77, 127, 153, 171, 178, 179 tőkekiáramlás szabályozása, 166, 167, 180 tőkekiáramlás, 26, 44, 59 64, 66, 70, 158, 161 Új-Zéland, 136 USA, 11, 13, 24, 34, 50, 52, 56, 67, 79, 81, 85, 86, 87, 98, 99, 100, 103, 108, 112, 116 119, 121 123, 125, 128, 132, 147, 149, 156, 169, 177, 178, 186 189, 192, 193 válság által sújtott országok gazdaságára gyakorolt hatás, 81, 82 válság kialakulása, 33, 46, 49, 50, 60, 65, 76, 77, 82, 115, 119, 136 válság kirobbanása, 28, 30, 51, 67, 78, 79, 80 válságmegelőzés, 14, 15, 82, 88, 113 115, 129, 142, 166, 179 válságmenedzsment, 96, 155 valuták lebegtetése, 51, 55, 57, 136, 137, 138 Venezuela, 28 Világbank lásd Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, 24, 25, 29, 58 világgazdaság, 12, 26, 45, 143, 168, 169, 189, 193 Wall Street, 128, 145, 146 220 221