Horn Dániel Varga Anita Yen: Munkaalapú szakképzések nemzetközi összehasonlítása és munkaerő-piaci eredményei 1

Horn Dániel Varga Anita Yen: Munkaalapú szakképzések nemzetközi összehasonlítása és munkaerő-piaci eredményei 1 FOGALMAK A duális rendszer (dual-system), duális szakképzés olyan oktatási forma, amely során a tanulók a szakképző iskolai oktatás mellett, munkahelyi képzésben is részt vesznek (Steedman 2012). Egy másik, részletesebb megfogalmazás szerint, ami az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP) megfogalmazása, a duális rendszerű képzések esetén az oktatás vagy képzés oktatási intézményben vagy képzési központban, illetve munkahelyen eltöltött időszakokat is magába foglal, a helyszín különböző időszakonként változhat. A munkahelyi képzésért 2 a tanulók jellemzően pénzbeli kifizetésben részesülnek, és szerződés viszony áll fent köztük és a munkáltatók között. 3 a duális szakképzés esetében ez jellemzően tanulószerződéses képzés, tanoncképzés (apprenticeship) formájában jelenik meg. A tanulószerződéses képzés, tanoncképzés Field et al. (2010) OECD tanulmányban használt, illetve a Steedman (2012) által bemutatott megfogalmazás és felsorolt fő jellemzők szerint a szakmai képzések egy formális, jogszabályokkal szabályozott, meghatározott tanulási programmal működő, vállalatok által finanszírozott formája, amely a részidős, munkahelyen kívüli oktatást munkahelyi képzéssel egészíti ki. A munkahelyi képzésnek a munkáltatók és tanoncok közti szerződés szab keretet, a képzés a gazdasági szereplők által, vagy magasabb szinten is elismert szakképesítést nyújt. A képzések jellemzően legalább két évig tartanak, és Európában az oktatási szinteken belül általában a felső középiskolai szinten helyezkednek el. A duális szakképzések alaptípusának jellemzően a német nyelvű országok (Ausztria, Németország, Svájc) rendszereit tekintik (Eichhorst 2012). 1 a tanulmány első része nagyban támaszkodik Varga Anita Yen (2015) Duális szakképzések nemzetközi összehasonlítása és munkaerő-piaci eredményei szakdolgozatára. 2 Azonban a tanulószerződéses képzés mellett további megjelenési formái is léteznek a munkaalapú képzéseknek. Field et al. (2010) például a következő formáit sorolja fel, az alkalmazottak betanítása, és a részmunka idő alatti, nem formális tanuláson kívül: - Szakmai látogatás ( job shadowing). Ez jellemzően csak nagyon rövid időt, néhány napot jelent, amikor a tanulók megfigyelhetik a dolgozók munkáját. E lehetőség általában fiatalabb diákok számára érhető el. - az angolul service learningnek nevezett formája diákok által nyújtott önkéntes munkát takar, jellemzően non-profit szervezeteknél. - a gyakornokság (internship) jellemzően egy szerződéses alapú, néhány hétig, hónapig tartó munkaalapú tanulási lehetőség, amely során a diákok nem részesülnek bérezésben, vagy csak jelképes összegben. 3 UNESCO (2014a): http://www.unevoc.unesco.org/go.php?q=tvetipedia+glossary+a-z&term=dual+system

A DUÁLIS SZAKKÉPZÉSEK LEHETSÉGES ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI A fiatalok körében megfigyelhető munkanélküliségi ráta sok országban jelent problémát. Azonban a megfelelően kialakított szakképzések egy hatékony eszközt jelenthetnek a fiatalok munkaerő-piacra való átmenetének meggyorsításában, vagy akár a munkanélküliség csökkentése elleni harcban, főként azon diákok esetében, akik nem tanulnának tovább, például az ehhez szükséges motiváció, források, képességek hiánya miatt (Eichhorst 2012). A 25 évnél fiatalabb és a teljes lakosság körében megfigyelhető munkanélküliségi ráta alakulása Európában (2014) 1. ábra 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Spanyolország Görögország Horvátország Olaszország Ciprus Portugália Szlovákia Franciaország Románia Írország Lengyelország Bulgária Belgium Svédország Luxemburg EU28 Finnország Magyarország Szlovénia Lettország Litvánia Egyesült Királyság Csehország Észtország Hollandia Dánia Málta Ausztria Izland Norvégia Németország 25 évnél fiatalabb teljes lakosság Forrás: Eurostat Ez főként annak köszönhető, hogy a duális szakképzések esetében az oktatás nem csak iskolai keretek közt megy vége, hanem munkaalapú szakmai gyakorlatot is magába foglal. Az irodalmak alapján ennek számos előnye lehet. Ezek közé tartozik például, hogy egyes készségek (pl. vállalkozói szellem, kezdeményező, vagy problémamegoldó képesség) leginkább a vállalkozásoknál eltöltött szakmai gyakorlat során fejleszthetők. Emellett a munkahelyi képzésnek köszönhetően a tanulók közvetlenül is megismerkedhetnek a vállalatok által használt termelési módszerekkel, technológiával, a munkáltatók elvárásival, és napra kész eszközökkel, módszerekkel, körülményekkel találkozhatnak. Abból kifolyólag, hogy a vállalatok alapvetően is rendelkeznek a képzéshez szükséges eszközökkel, a munkaalapú képzések költséghatékonysági szempontból is jobb megoldást jelenthetnek.

További előnyt jelenthet a tanulók számára, hogy megismerkednek a munkaadóikkal, illetve más személyekkel, és ez által a munkaerő-piaci esélyeik javításához szükséges kapcsolati hálót építhetnek ki (Bertschy, Cattaneo és Wolter 2009, Field et al. 2010, Wolter és Ryan 2011). Azonban az előbbiekben bemutatott előnyök mellett a szakirodalom néhány gyakori hátrányát is felsorolja a szakképzéseknek. Először is a szakképzések gyakran tanulmányi zsákutcát jelentenek a tanulók számára, mivel az említett képzést elvégzők számára jellemzően kevesebb továbbtanulási lehetőség érhető el. Továbbá a továbbtanulást megnehezíti, hogy a tanulók kisebb arányban kapnak általános elméleti oktatást. Másrészről az, hogy a szakképzések csak egy szakmára készítik fel a tanoncokat, és alacsonyabb óra számban tanulnak általános tárgyakat, ronthatja a tanulók választási lehetőségeit a munkaerőpiacon, hiszen előfordulhat, hogy a megszerzett képességeik, tudásuk csak a vállalatok egy szűk körében hasznosítható. Továbbá a szakképzésben gyakran rosszabb családi hátérrel rendelkező tanulók vesznek részt, így az előbb felsorolt gyakori jellemzőkön keresztül a szakképzések hozzájárulhatnak a társadalmi egyenlőtlenségek elmélyítéséhez (Eichhorst et al. 2012, Field 2010, Plug és Groot 1998). Így például Field et al. (2010) OECD tanulmány is hangsúlyozza, hogy a hatékony szakképzések kidolgozásához többek között fontos figyelembe venni e szempontokat is. NÉHÁNY ORSZÁG DUÁLIS SZAKKÉPZÉSÉNEK, TANULÓSZERZŐ- DÉSES KÉPZÉSÉNEK BEMUTATÁSA A következőkben négy Nyugat-európai ország, és Magyarország munkaalapú képzést is magába foglaló felső középiskolai szintű szakképzése kerül bemutatásra. A Nyugat-európai országok közül három esetében, Dániában, Németországban, illetve Svájcban a duális szakképzések igen elterjedt oktatási formának tekinthetők, és emellett számos pozitív jellemzővel bírnak. A rendszerek fő erősségei közé tartozik a munkaadók és más szociális partnerek jelentős szerepe. Ezzel egy időben a rendszerek kialakítása, a szabályozások, ellenőrzések megakadályozzák, hogy a munkaadók rövidtávú céljai érvényesüljenek az oktatási és gazdasági célok kárára. Ezek mellett a munka-erőpiaci igényeknek való megfelelést segítik a jól fejlett és intézményesített keretek között zajló kutatások. Ezzel szemben a negyedik országban, Angliában a tanulószerződéses képzések kevésbé népszerűek, de érdekes lehet egy, az előbbi országoktól jelentősebben eltérő rendszer ismertetése is.

Munkaalapú szakmai gyakorlatban résztvevő diákok aránya a felső középiskolai szintű szakképzésben részt vevőkön belül (2012) 1. táblázat ORSZÁG Dánia Egyesült Királyság Magyarország Németország Svájc EU átlag ARÁNY (%) 96,3% 44,6% 69,7% 86,8% 92,6% 26,5% Forrás: Cedefop (2015) NÉMETORSZÁG Általános jellemzők Németországban a szakképzést nyújtó iskolák között megtalálhatók iskolalapú képzések, de a duális rendszer tekinthető a szakképzések központi elemének, e képzések igen népszerűek és jól fejlettek. 2013-ban összesen mintegy 1 391 900 diák vett részt tanulószerződéses képzésben, ami a foglalkoztatottak körülbelül 3,5%-a. 4 Tanulószerződéses képzés széles körben elérhető, 2014-ben mintegy 330 féle szakma közül lehetett választani (BIBB 2015, (133. o.), Hensen-Reifgens és Hippach-Schneider 2014). Németországban a duális szakképzésbe való bekerülés feltétele a tankötelezettséghez kapcsolódó iskolák befejezése, illetve a diákoknak rendelkezniük kell egy, a képzésüket elvállaló vállalattal kötött szerződéssel is. E jellemzőt tekintve a duális szakképzésbe való jelentkezés a munkára való jelentkezéshez hasonlítható. Ez jelentősen eltér a magyar megoldástól, ahol először a szakiskolába jelentkeznek a tanulók, és csak azt követően jelentkeznek munkaalapú képzésre, amely nem is feltétlen vállalati keretek között megy végbe. Németországban a képzések általában 3 évig tartanak. A kerettantervnek megfelelően a diákok hetente legalább 12 órát töltenek el az iskolában, ahol az oktatás körülbelül egyharmadát általános képzés teszi ki, a maradék kétharmadát pedig foglalkozás orientált képzés. Vállalatoknál jellemzően hetente 3-4 napot töltenek el a diákok, ahol az adott képzéshez tartozó előírásoknak megfelelő gyakornoki képzésben részesülnek (Hensen-Reifgens és Hippach-Schneider 2014, Hoackel és Schwartz 2010, Steedman 2010). 4 Saját számítás az OECD 15 évesnél idősebb népességre vonatkozó foglalkoztatási adatai alapján. http://stats.oecd.org/index.aspx?datasetcode=stlabour#

Intézményrendszer Németországban a duális szakképzés az állam, a magánszektor és a szociális partnerek együttműködésén alapszik. Az általános szabályozásért az Oktatási és Kutatási Minisztérium felelős, amely a további érintett minisztériumokkal együttműködve irányítja és koordinálja a szakképzések működését. Többek között feladatai közé tartozik a Szövetségi Szakképzési Intézet (Bundesinstitut für Berufsbildung, BIBB) irányítása és finanszírozása is. Az intézet döntéshozó szervének tagjai közé a szövetségi állam és a tartományi irányítók képviselői mellett, a munkaadói és munkavállalói szervezetek képviselői is beletartoznak. Fő feladatai közé tartozik például a munkaerő-piaci trendek vizsgálata, a német szakképzéssel kapcsolatos adatbázisok kezelése, statisztikák összeállítása, kutatások szervezése és lebonyolítása. Azonban ezen intézeten kívül számos más intézmény is végez szakképzésekkel kapcsolatos kutatásokat. Az iskolai képzésekért, így a duális képzések iskolai részéért is a tartományok (Länder) felelősek. Feladataik közé tartozik a tanterv megtervezése, a tanárok képzése és kifizetése, illetve felelősek a kamarák felügyeletéért. A duális szakképzések munkahelyi szakmai gyakorlatáért a kormányzat mellett a kereskedelmi szövetségek felelősek. A vállalatoknak és szakszervezeteknek fontos szerepük van a szabályozások, tantervek kialakításában is. Ez főként azt a célt szolgálja, hogy a szakképzések olyan oktatást, képzést nyújtsanak, amelyek megfelelnek a munkaerő-piaci igényeknek. Emellett a szociális partnerek határozzák meg a gyakornokok bérezését is, kollektív bértárgyalásokon keresztül. Továbbá számos más feladatuk is van, például a gyakornoki szerződések regisztrálása, a résztvevő vállalatok értékelése, az általuk nyújtott képzések felügyelete, a képzést lezáró vizsgák szervezése, és lebonyolítása, tanácsadás, a tanárok alkalmasságának értékelése (Eichhorst 2012, Euler 2013, Field et al. 2009, Hensen-Reifgens és Hippach-Schneider 2014, Hoackel és Schwartz 2010). Abból kifolyólag, hogy a kisebb vállalatoknak nagyobb problémát okozhatnak a képzéssel kapcsolatos költségek és az előírásoknak való megfelelés, van néhány megoldási lehetőség számukra. Például képzési szövetségeket (Ausbildungsverbünde) alkothatnak más vállalatokkal együttesen, melynek több formája is létezik. Továbbá léteznek szakképző központok (überbetriebliche Berufsbildungsstätten ÜBS), amelyek célja a vállalatok által nyújtott szakmai gyakorlatok kiegészítése (Eichhorst 2012, Hoackel és Schwartz 2010, Hensen-Reifgens és Hippach-Schneider 2014).

Finanszírozás A duális szakképzés finanszírozás a tartományok és a helyi hatóságok feladatai közé tartozik, a vállalati képzés költségeit a vállalatok viselik. Néhány szektorban léteznek vállalatok által létrehozott közös alapok, amelybe mindannyian befizetik hozzájárulásukat, majd pedig abból fedezik a költségeiket. Más szektorokban a vállalatok saját maguk finanszírozzák a képzések költségeit. A rendszer rugalmasságára utal, hogy a válság okozta nehézségek kezelésére az állam bevezette a képzési bónuszt, amely egy 2013-ig elérhető pénzügyi ösztönző volt. Ez azért volt fontos, mert a vállalati képzési helyek száma függ a gazdasági helyzettől is. Az állam mellett a tartományok is nyújthatnak ösztönzőket (pénzügyi támogatás, kedvező kamattal igényelhető hitel, programok stb.) (Cedefop 2015, Hoackel és Schwatz 2010, Wolter és Ryan 2011). SVÁJC Általános jellemzők Svájcban a szakképzések, azon belül is a duális képzések összességében igen népszerűek. Bár a kantonok közt jelentős eltérések vannak a duális képzések népszerűségét tekintve: a német nyelvű területeken sokkal népszerűbbek, azonban a francia nyelvterületeken inkább az általános képzések az elterjedtek. A tanulók számára a szakképzések széles köre érhető el, a tanulók körülbelül 230 szakképzés közül választhatnak (Cedefop 2015, Hoakel, Field és Grubb 2009, SKBF 2014). Ahhoz, hogy a diákok részt vehessenek duális szakképzésben Németországhoz hasonlóan keresniük kell egy vállalatot, amely hajlandó alkalmazni őket, majd felvételi eljárásban vesznek részt, melynek sikeressége esetén szerződést kötnek a céggel. Az időtartamukat tekintve a duális szakképzések különböző formái érhetők el, amelyek kettő, három vagy négy évig tarthatnak. A két évig tartó duális képzések alacsonyabb követelményi rendszerrel működnek, és más bizonyítványt nyújtanak, mint a három és négy éves képzések. A helyszínt tekintve az oktatásra a szakmai alapokkal kapcsolatos ismereteket nyújtó iskolákban, egy vállalatnál, illetve a legtöbb esetben ipari képzési központokban is sor kerül. A képzési központokban gyakorlati oktatás folyik, ahol kiegészítő gyakorlati tudást lehet szerezni. Az iskolai, illetve a gyakorlati képzések aránya változó, 5 amelyet háromoldalú megállapodásokban rögzítenek, így ebben is szerepe van a munkaerő-piaci szereplőknek (Euler 2013, Hoakel, Field és Grubb 2009, Meyer 2009, SKBF 2014, Steedman 2010). 5 Egy gyakori megoldás, hogy a tanulók hetente 1 vagy 2 napot töltenek el az iskolában, és 4 vagy 3 napot pedig szakmai gyakorlaton. Egy másik előforduló megoldási forma, hogy a diákok néhány hetet az iskolában, néhányat pedig gyakornoki munkával töltenek el, illetve, hogy eleinte az idő nagy részét az iskolákban töltik el a tanulók, majd ennek az aránya egyre inkább csökken.

Intézményrendszer A szakképzésekkel kapcsolatos jogi alapokat tartalmazó előírást (Berufsbildungsverordnungen) a Szakképzésért és Technológiáért Felelős Szövetségi Hivatal (Bundesamt für Berufsbildung und Technologie, BBT) bocsájtja ki, aminek alakításában az államszövetség és a kantonok mellett a szakmai szervezetek is részt vesznek. Emellett léteznek képzéssel kapcsolatos tervek (Bildungspläne), amik az oktatás és a képzések felépítésére vonatkoznak, illetve a tanárok és a gyakornoki képzést nyújtók számára is iránymutatást adnak. Ezek előírják, hogy milyen technikai, szociális, személyi készségeket kell megszerezniük a diákoknak, illetve az oktatási anyagot is maghatározzák mind az iskolai, mind a gyakorlati helyekre vonatkozóan. Továbbá előírják az iskolák, vállalatok és ipari képzési központok oktatásban betöltött szerepét, és az értékelések folyamatát is meghatározzák. A kantonoknak fontos szerepük van a tankötelességhez és a felső középiskolai oktatáshoz kapcsolódó ügyek összehangolásában. Továbbá felelősek a szakképzéseket nyújtó iskolákért, felügyelik a szakképzési programokat, a vállalatok munkáját és pályaorientációs tanácsadást is nyújtanak. Ezek mellett felelősek azért, hogy a szakképzések igazodjanak a munkaerőpiac igényeihez, e célból havi felméréseket készítenek a tanoncokhoz köthető munkaerő-piaci kereslettel és kínálattal kapcsolatban. Emellett Svájcban a kereslet és kínálat összehangolásának céljából további felméréseket is készítenek. A Lehrstellenbarometer például egy üzleti kérdőíveken, illetve 14-20 évesek válaszain alapuló felmérés, amelyet évente kétszer végeznek el. A munkaerő-piaci igényeknek való megfelelés céljából, ahol szükséges a hivatal beavatkozásokat végez, ösztönzőket nyújtva a cégek vagy a diákok számára. Az államszövetség, a kantonok és a szakmai szervezetek tagjaiból álló minőségért és a fejlődésért felelős bizottságok minden foglalkozás vagy foglalkozási csoport esetében megtalálhatók. Feladatuk, hogy a képzési terveket megfeleltetessék a piaci igényeknek, ha szükséges kérelmet nyújthatnak be a Szakképzésért és Technológiáért Felelős Szövetségi Hivatal felé, a szakképzésekkel kapcsolatos előírások megváltoztatásának céljából. A szakmai szervezeteknek van beleszólása a kurzusuk tartalmába és a vizsgák kidolgozásába is. Ezek során figyelembe veszik, hogy a vállalati tanoncképzés tartalma össze legyen hangolva az iskolai tananyaggal. Az iskolák és a vállalatok közti szoros kapcsolat lehetővé teszi, hogy a tanoncok már szakmai gyakorlatuk kezdetén is termékeny munkát végezhessenek. a szakszervezeteknek ezenkívül joguk van új előírások létrehozásának kezdeményezésére, vagy a meglévőek módosítására, illetve képzési tervek kidolgozására is (Hoakel, Field, Grubb 2009; SKBF 2014).

A kisebb vállalatok, amelyek önállóan nem tudnának szakmai gyakorlatot nyújtani Svájcban is létrehozhatnak képzési szövetségeket (Lehrbetriebsverbünde) a pénzügyi és adminisztratív költségeik csökkentésesnek érdekében (Euler 2013, Field et al. 2010, Hoakel, Field, Grubb 2009). Finanszírozás Svájcban a duális szakképzésekhez köthető közforrások hozzávetőleg egynegyede származik az államtól és a további része pedig a kantonoktól. Azonban a duális szakképzések finanszírozáshoz a vállalkozások hozzájárulása a legmagasabb. Költségeik közé tartozik például a tanoncok bére, amelyet kollektív szerződésesben határoznak meg, figyelembe véve az ipari szövetségek javaslatait. Mértéke meghaladja az alsó középiskolai végzettséggel rendelkező munkavállalók bérezését. Svájcban empirikus kutatások alapján a vállalatok nagy részének nem okoz plusz terhet a tanoncok képzése, mivel munkájuk fedezi a képzési költségeket, sőt a vállalatok egy részének profitja is származik alkalmazásukból (Euler 2013, Hoakel, Field és Grubb 2009, Steedman 2010). DÁNIA Általános jellemzők Dániában a felső középiskolai szintű szakképzéseknek több formája is létezik. A legelterjedtebb formája a Szakképzés fiatalok számára (Erhvervsuddannelse for unge, EDU). Emellett elérhető az Új Tanoncképzés (Ny Mesterlære), 2010 óta az általános és szakképzést ötvöző képzés (Erhvervsuddannelse og gymnasial eksamen, EUX) és az Alap szakképzés is (Erhvervsgrunduddannelse, egu). Az utóbbi elsődlegesen azon 30 évnél fiatalabbakat célozza, akik nem dolgoznak és nem is foglalkoztatottak, és nem rendelkeznek azokkal az előfeltételekkel, amelyek szükségesek lennének más végzettséghez (Dán Oktatási Minisztérium honlapja, Eurydice 2015a, Rolls 2014). 2012-ben a legelterjedtebb szakképzési formában (EDU) mintegy 133 400 diák vett részt, ami a foglalkoztatott lakosság körülbelül 5%-át jelenti. 6 a szakképzések 12 fő szakmai területre vannak osztva, 2014-ben ezeken belül összesen majdnem 300 szakma esetében voltak elérhetők (Andersen, Kurse 2014, Cort 2008, Rolls 2014). 6 az összes tanonc száma pedig meghaladja a 140 000 főt (Rolls 2014). a százalékos arány saját számítás az OECD 15 évesnél idősebb népességre vonatkozó foglalkoztatási adatai alapján: http://stats.oecd.org/index. aspx?datasetcode=stlabour#

A következőkben az EDU képzés kerül részletesebb bemutatásra, majd néhány szó esik a többi szakmai alapoktatási programról is. A képzések a 12 fő szakmai terület alapján egy szélesebb részt átfogó alapozó egységből, és egy főszakaszból állnak. Az alapozó képzések főként iskolai oktatást nyújtanak, azonban a főszakasz már vállalati szakmai gyakorlatot is magába foglal, amely általában képzés kb. kétharmadát teszi ki. A tanulók az alapozó rész teljesítése esetén válnak jogosulttá a képzés főszakaszának megkezdésére. Azonban ahhoz, hogy a diákok elkezdhessék azt, keresniük kell egy vállalatot, amellyel szerződést kötnek. Ha nem sikerül ilyen vállalatot találniuk, választhatnak egy másik főszakaszt, vagy az iskolával is megköthetik a szakmai gyakorlatra vonatkozó szerződést. Ebben az esetben a gyakorlat egy gyakorlati képzési központban 7 valósul meg (Andersen, Kurse 2014, Cort 2008, Rolls 2014). Az alapozó képzések a foglalkozási területtől és a tanulók egyéni szükségleteitől függően különbözhetnek időtartamukban. Az iskolai és a munkahelyi képzések elosztása szintén szakmánként különbözhet: az oktatás helyszíne leggyakrabban különböző periódusonként váltakozik. A rendszer további rugalmassága, hogy a fő szakaszok a munkaerő-piaci pozícióknak megfelelően különböző szakaszokra oszlanak. Így, ha valaki ezeken a szinteken fejezi be a képzést, el tud helyezkedni a munkaerő-piacon e szintnek megfelelő pozícióban. Továbbá ez lehetővé teszi azt is, hogy a képzést bárki szüneteltethesse, majd később folytassa, anélkül, hogy így a képzés összességében több időt venne igénybe. Továbbá érdemes lehet megemlíteni, hogy az általános tárgyak, mint például az angol vagy a matematika az adott szakmához vannak hozzáigazítva (Andersen és Kruse 2014, Rolls 2014). További szakképzések Az Új tanoncképzés keretében 2006 óta lehetőség van arra is, hogy a diákok szakképzésüket rögtön egy vállalatnál kezdjék el. Azonban nekik is részt kell venniük valamekkora mértékű iskolai oktatásban. Az Új Tanoncképzés tanulói számára az EUD esetében elérhető főszakaszok legnagyobb része elérhető, azonban a szakszervezetek döntése alapján van néhány kivétel. A program bevezetésével a kormányzatnak a lemorzsolódó diákok számának csökkentése volt a célja. E képzéssel főként olyan diákokat céloznak meg, akik számára az elméletibb, iskolai keretek között történő oktatás, nagyobb problémát jelent. A 2010 óta elérhető általános és szakképzést ötvöző képzéssel pedig az volt a kormányzat célja, hogy egy olyan képzés is elérhetővé váljon, amely teljes hozzáférést nyújt a felsőoktatásban való továbbtanuláshoz, de közben szakmai oktatás is nyújt. Azonban e képzési forma még nem igazán terjedt el, a 2012/2013-as tanévben 700 tanuló vett részt benne. 7 a szakképzések vonzerejének növelése céljából több intézkedés is történt az elmúlt időszakban. Egy ilyen 2013-as döntés alapján Dániában 50 új képzési központ lesz létrehozva. Azonban a kormányzat céljai között szerepel a vállalati gyakorlati helyek számának növelése is (Andersen, Kurse 2014).

Vállalati szakmai gyakorlatot magába foglaló szakképzés, az Alap szakképzés is. A képzés egyénre szabott, általában 2 évig tart. A képzés teljes idős, de az iskolai oktatás során támogatásban, a gyakorlat során pedig bérezésben részesülnek a diákok. Továbbá abban az esetben, ha egy diák olyan szakterületen szeretne képzésben részt venni, amely területen nincs hivatalos szakképzés, az egyéni képzést is választhatja. Ennek feltétele, hogy a diáknak legyen szerződése az adott területen egy vállalattal. A képzés iskolai részei más szakképzésekből állnak össze. E lehetőséggel nem sokan élnek. (Andersen és Kurse 2014, Dán Oktatási Minisztérium). Intézményrendszer A szakképzések általános és jogi keretét az Oktatási Minisztérium szabja meg. Azonban a kormányzaton kívül a szociális partnereknek, az oktatási intézményeknek és diákoknak is szerepük van a szakképzések alakulásában (Andersen és Kurse 2014, Cort 2008, Rolls 2014). A szociális partnereknek intézményesített és igen fontos szerepük van a szakképzések összes szintjén. Az oktatási és képzési programok részleteit (például a struktúrát, időtartamot, az elméleti és gyakorlati képzések megoszlását stb.) a munkaadókból és munkavállalókból álló kereskedelemi bizottságok dolgozzák ki. Továbbá figyelemmel kísérik a munkaerő-piaci változásokat, és ennek fényében tehetnek javaslatot a szakképzések változtatásával, alakításával kapcsolatban. Emellett a munkaerő-piac igényeinek való megfelelés céljából az oktatási minisztérium fejlesztési bizottságokat nevezhet ki, amelyek feladata új szakterületek feltérképezése, annak érdekében, hogy ahol szükséges, minél hamarabb megjelenjenek új szakképzések. A kereskedelmi bizottságok a felsoroltakon kívül értékelik és felügyelik a vállalkozások munkáját, jóváhagyják, hogy mely vállalatok nyújthatnak képzéseket, szoros kapcsolatot tartanak fent a további érdekelt tagokkal, illetve elemzéseket, fejlesztési projekteket is végeznek. Minden szakképzést nyújtó intézmény, minden programjához kineveznek helyi oktatási bizottságokat, amelyek tanáccsal látják el az iskolákat azzal a képzésük kialakításával kapcsolatban, és feladatuk a gyakornokok számának növelésének céljából a helyi ipari és kereskedelmi szereplőkkel való együttműködés fejlesztése is. A tanácsadó testület tagjai, akiknek feladata a tanácsadáson kívül a szakképzés szempontjából érdekes társadalmi változások figyelembe vétele is, a kereskedelmi bizottságok képviselői közül kerülnek ki.

Azonban a tanácsadásban a többi szereplőnek is szerepe van: az oktatási miniszter által kinevezett Szakképzési Tanács tagjai közé tartoznak a szociális partnerek által kinevezett tagokon kívül: tanárok, diákok, vezetőségi tagok, vagy esetleg szakértők is (Andersen és Kurse 2014, Cort 2008, Rolls 2014). A vállalatok szorosan együttműködnek az iskolákkal, ezzel is elősegítve a diákok képzési terveinek betartását (Rolls 2014). Finanszírozás Dániában a szakképzések iskolai részét az állam finanszírozza a diákok számára, szakmai gyakorlatuk során pedig bérezésben részesülnek. A vállalatok számára a tanoncoknak kifizetett béreket visszatérítik, egy ebből a célból létrehozott pénzügyi alapból. Az említett alapba minden vállalat befizet egy fix éves összeget, attól függetlenül, hogy alkalmaz tanoncot vagy sem (Andersen és Kurse 2014, Rolls 2014). ANGLIA Általános jellemzők Angliában a diákok 16 éves korukat követően teljes és részidős, illetve általános vagy szakmai képzésben is részt vehetnek. A diákok többsége teljes idős képzésben folytatja tanulmányait, a szakképzések kevésbé elterjedtek. A szakmai alapozó képzések között megtalálhatók csak iskolai keretek közt zajló szakképzések, illetve munkakalapú képzések is, például tanulószerződéses (apprenticeship), vagy szakmai gyakornoki képzések (traineeships) is. Ez utóbbiak olyan fiatalok számára is elérhetők, akik végzettsége, képességei nem felelnek meg a tanulószerződéses képzés követelményeinek. E programok matematikai, szövegértési oktatást, és munkahelyi képzést is tartalmaznak. Angliában, egyes esetekben a szakmai középiskolák esetén is van lehetőség munkaalapú szakmai gyakorlatban való részvételre, azonban jelentősebb szerepe a tanoncképzésnek van, amely egy külön képzési forma. E képzés során nem a középiskolai oktatás egészül ki szakmai gyakorlattal, de ennek során is részt kell venniük a diákoknak munkahelyen kívüli oktatásban. A kormányzat megfogalmazása szerint Angliában a tanoncképzések teljes idős, fizetett állások, amelyek munkahelyi és azon kívüli képzést is magukba foglalnak. Azok, akik sikeresen teljesítik államilag elismert képesítést kapnak (Mirza-Davies 2015). Angliában a tanoncképzés megújítása egy jelenleg is tartó folyamat. 1 1 a reformok fő célja a szakmai gyakorlati programok munkaerő-piaci igényekhez való további közelítése, a részt vevő munkáltatók számának növelése, az értékelési folyamatok szigorítása és a tanoncok számának növelése.

E képzések nem csak középiskolai fiatalok számára érhetők el, hanem idősebbek számára is, és nem igazán számítanak népszerűnek. Azonban az elmúlt időszakban egyre nőtt a résztvevők száma, bár főként a felnőtt korúak körében. A jövőben a tanoncképzések számának további növelését tervezi a kormány. A 2013/2014-as tanévben összesen 851 500 tanonc volt Angliában, de ezen belül a 19 évnél fiatalabbak száma nem érte el a 200 ezer főt sem. Jelenleg több mint 200 szakmai területen érhető el képzés, számuk egyre növekszik (Abusland 2014, Cedefop 2015, Mirza-Davies 2015, Skills Funding Agency 2015). Felépítés A tanoncképzés a Tanoncképzési Keretrendszer (Apprenticeship Framework) formájában valósul meg, ami magába foglal egy munkaszerződést, illetve műszaki és a szakmához kapcsolódó, valamilyen mértékű alapvető, általános képesítést is. A leendő tanoncoknak maguknak kell találniuk egy vállalatot, ahol részt vehetnek a gyakornoki képzésben, a képzés megkezdése előtt alá kell írniuk egy a munkáltatóval kötött megállapodást, amely kiköti, hogy az adott szakmai gyakorlati előírásoknak megfelelő képzést fog kapni a tanuló. 2 a képzés három szinten érthető el (Intermediate, Advanced, Higher level), amelyből a két alacsonyabb szintű képzés felső középiskolai szintű, a legmagasabb felsőfokú végzettséget ad. A tanoncképzéshez szükséges követelmények változóak, függnek az adott tanoncképzés szintjétől, a szektortól, illetve az adott tanoncképzés keretrendszerétől. A képzéseknek legalább 12 hónapig kell tartaniuk, 3 és általában 1-4 évig tartanak. Az előírásoknak megfelelően a tanoncoknak legalább 280 órányi irányított tanulásban kell részt venniük az első évben, aminek legalább 30%-a vagy, 100 óra (amelyik nagyobb), a munkahelyen kívül kell, hogy történjen. A vállalatnak hetente legalább 30 órát kell foglalkoztatnia a tanulót, amibe beletartozik a munkahelyen kívüli képzés is. 4 a tanoncoknak angol és matematikai vagy funkcionális készségekkel kapcsolatos oktatást is nyújtani kell, ha nincsenek egy adott szinten (Level2) (Abusland 2014, Mirza- Davies 2015, Steedman 2010). 2 ez egy jogilag nem kötelező jellegű megállapodás, de e nélkül nem adható ki a képzés befejezést igazoló bizonyítvány (Mirza-Davies 2015). 3 Azonban a legalább 19 éves tanoncok esetében a képzés hosszának minimálisan csak hat hónapnak kell lennie, abban az esetben, ha korábban már részt vettek egy olyan képzésben, amely indokolja a rövidebb képzési időt. 4 Azonban ha ezt a tanoncok személyes körülményei vagy az adott szektor jellemzői nem teszik lehetővé, hetente legalább 16 órát kell dolgozniuk a tanoncoknak. Ekkor a képzés hossza hosszabb kell, hogy legyen (Mirza-Davies 2015).

Intézményrendszer A tanoncképzést Angliában egy 2009-es törvény (Apprenticeships, Skills, Children and Learning Act, (ASCL)) szabályozza. A Tanoncképzési Keretrendszereknek meg kell felelniük minimális követelményeknek, amelyeket a Specification of Apprenticeship Standards for England (SASE) határoz meg. Annak érdekében, hogy a gyakorlati képzések megfeleljenek a munkaadók igényinek a Tanoncképzési Keretrendszer fejlesztésében a munkáltatóknak, képzést nyújtóknak, a minősítő szervezeteknek is van szerepük, akik ezt az Ágazati Szakképzési Tanácsokkal (Sector Skill Councils) és a Szabványügyi Szervezetekkel (Standard Setting Bodies) együttesen végzik. Továbbá a reformok keretében egyre több szektor esetén a munkaadók vezetésével fejlesztik ki a tanoncképzés kereteit (Abusland 2014, Mirza-Davies 2015). Finanszírozás A tanoncok bérét a vállalatok fizetik, amelyek minimális mértékét a kormányzat írja elő 2010 óta. A kisebb vállalkozások számára 2015. decemberéig pénzügyi ösztönzők (Apprenticeship Grant for Employers of 16 to 24 year old, AGE 16-24) érhetők el, abban az esetben, ha ezt megelőzően nem nyújtottak lehetőséget ilyen szakmai gyakorlatra tanuló szerződéses képzés keretében. A tanoncok esetében a kormányzat képzési költségekhez való hozzájárulásának mértéke függ a tanonc korától és a szektortól 5 (Abusland, Mirza-Davies 2015). 5 a 16-18 éves tanonc esetében az Intermediate és Advanced szintű képzések teljes költségét a kormányzat állja, a 19-24 évesek esetén annak 50%-át, illetve a legalább 25 évesek esetében finanszírozhatja a képzési költségek maximum 50%-át. Azonban a vállalatok gyakran kifizetik a további fennálló költségeket

MAGYARORSZÁG TANULÓSZERZŐDÉSES SZAKMAI GYAKORLAT Általános jellemzők Magyarországon a középiskolák 6 közül a szakközép- és szakiskolákban az általános oktatás mellet szakmai oktatás is folyik, és a diákok az elméleti mellett gyakorlati képzésben is részt vesznek. A szakiskola a 2013/14-es tanévtől kezdve négy év helyett három éves képzést nyújt. A szakközépiskolák elsődlegesen általános oktatás nyújtanak, a szakmai képzések a kötelező óraszám legfeljebb 17-31%-át teszik ki, a gyakorlati képzés jellemzően iskolai keretek között történik. Ugyanakkor a szakiskolák tanulói számára vállalatnál eltöltött szakmai gyakorlatra is van lehetőség. Ez egy választható lehetőség, amelyek a szakiskolai diákok mellett a poszt szekunder szakközépiskolai képzésben résztvevők is választhatnak. A szakmai gyakorlat azonban nem feltétlen vállalati keretek közt megy végbe, mivel iskolai tanműhelyben is elvégezhető. A gyakorlati képzés helye függ a tanuló és az iskola döntésétől, illetve a képzési helyek számától, sok szakma esetén hiány van ezekből. A szakiskolák esetén a szakmai oktatás a képzés körülbelül kétharmadát teszi ki, a maradék egy harmadát pedig általános jellegű oktatás adja. A szakmai oktatáson belül a vállalatoknál eltöltött idő az adott szakmától függ (40-80%), de jellemzően annak 70%-a. A poszt szekunder szakközépiskolai oktatás esetén csak szakmai képzésben részesülnek a diákok, amelynek 40-70%-a történik vállalatnál. 2013 óta a szakiskolai tanulóknak teljesíteniük kell a szintvizsgát ahhoz, hogy megköthessék a képzéshez szükséges szerződést (Bükki et al. 2014a, Bükki et al. 2014b). Tanoncképzésben kétféleképpen lehetséges részt venni: tanulószerződéssel vagy együttműködési megállapodással. Az előbbi a jogilag és oktatáspolitikailag is inkább támogatott forma. A tanulószerződés a diák és a vállalat között jön létre, az együttműködési szerződést az iskola köti a vállalattal. Így a tanulószerződéssel ellentétben az együttműködési szerződés esetén nincs jogi kapcsolat a vállalat és a tanuló között, és a tanuló csak a nyári szünet idején eltöltött szakmai gyakorlat esetén részesül díjazásban. Magyarországon a tanulószerződéses tanulók száma egyre nőtt az elmúlt években (2. ábra), akik 2014-ben több, mint 200 szakma esetén vettek részt tanoncképzésben. A tanoncképzés keretében elérhető helyek száma nagymértékben függ az adott ágazattól, szakmától (Bükki et al. 2014a, Bükki et al. 2014b). 7 6 a nemzetközi fogalmak szerint a magyar középiskolák a felső középiskolai szinten helyezkednek el 7 a GVI (2015b) elemzése alapján a tanulószerződéses tanulók aránya 2010 és 2014 között egyre nőt az ipari ágazatban és ebben az ágazatban a legmagasabb az arányuk (2014-ben 48%). Ezt követi a kereskedelmi (2014-ben 30%) és a szolgáltatói szektor (19%). Az építőiparban a tanulószerződéses tanulók mindössze 2%-a, a mezőgazdasági terülten pedig 1%-a volt megtalálható 2014-ben. Vállalat méret szerint pedig a nagyobb, 250-999 fővel működő vállalatokban voltak legnagyobb arányban (43%).

A tanulószerződéses tanulók száma (2003-2013) 2. ábra 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 Forrás: Bükki et al. (2014b), 37. o. Intézményrendszer Magyarországon a szakképzés átalakulóban van, az elmúlt években számos változáson ment keresztül, amelynek keretében a szakképzési törvény 8 is megújításra került. Magyarországon a szakképzésekért a Nemzetgazdasági Minisztérium felelős. Feladatai közé tartozik a szakképzés szabályozása, illetve a kerettantervek és a szakképzés kimeneti követelményeinek szabályozása esetén az érintett Minisztériumokkal és az Emberi Erőforrások Minisztériumával megosztva gyakorolja a felelősséget. Az elmúlt évek során a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) vált az egyik legjelentősebb szereplővé a szakképzéssel kapcsolatos ügyek tekintetében. Az MKIK befolyással van a szakképzéssel kapcsolatos folyamatok alakulására, például a kamara kezdeményezte a jelenlegi átalakulását a magyar szakképzésnek, tehát a munkaalapú gyakorlati képzések arányának növelését és az elméleti részek csökkentését. Továbbá az MKIK felelős a legtöbb fizikai munkát igényélő szakma képesítésével kapcsolatos szabványok fejlesztéséért, a kerettantervek és a vizsgálati eljárások kialakításáért, részt vesz a szakmai vizsgák szervezésében. Emellett felelős a minőségi oktatással kapcsolatos ügyekért a vállalkozó egyesületek és érdekképviseleti szervezetekkel együtt. Feladata a diákoknak való segédkezés gyakornoki helyek találásában, a képzési szerződések regisztrálása, érvényesítése, felügyelete is, így tehát szerepe van a minőségi oktatás biztosításában is. Emellett Magyarországon a gazdasági tanácsok és bizottságok szerepe 9 az 1990-es évek elejétől kezdve növekszik. 8 a jelenlegi szakképzéssel kapcsolatos törvény a 2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről. 9 Bükki et al. (2014b) négy szervezetet említ meg:: a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot, Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanácsot, Nemzeti Képesítési Bizottságot és a megyei fejlesztési és képzési bizottságokat.

Azonban ez még elmarad attól, mint, ami Németország, Svájc vagy Dánia esetén jellemző. Munkaerő-piaci előrejelzéseket a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaságés Vállalkozáskutató Intézete (MKIK GVI) végez (GVI 2013). (Bükki et al. 2014a, Bükki et al 2014b). Finanszírozás A magyarországi szakképzések finanszírozásnak két fő forrása a központi állami költségvetés és az iskolafenntartók költségvetése. A diákok számára az első szakképesítés megszerzése államilag támogatott, a tanoncok a vállalatoktól rendszeres havi juttatásban részesülnek. Ennek mértéke az első évben a minimálbér 10,5-19,5%-a, a vállalatnál eltöltött időtől függően, amely folyamatosan nő a diákok teljesítménye alapján. 10 Ezenkívül a diákok számára egy ösztöndíj program is bevezetésre került. Az ösztöndíj azon diákok számára érhető el, akik néhány más feltétel mellett, megfelelnek annak is, hogy a megyénként meghatározott hiányszakmák egyikében tanulnak. Azonban a hiányszakmák meghatározása nem feltétlenül felel meg a valós munkaerő-piaci helyzetnek (Bükki et al 201a, Bükki et al 2015b). A vállalkozásoknál történő gyakorlati képzés költségeit a vállalat állja, azonban annak érdekében, hogy növekedjen a képzést nyújtó vállalkozások száma az államtól támogatásban részesülnek. A képzések költségének egy része például levonható a szakképzési hozzájárulásukból, 11 továbbá az ezen felüli költségek egy része visszaigényelhető a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészéből, amelyet a szakképzési hozzájárulásból finanszíroznak. A vállalatok ösztönzése céljából adminisztratív költségeik is csökkentek az elmúlt években. 12 Azonban számos szakma esetében így sincs megfelelő számú gyakorlati hely, a képzést nyújtó vállalatok száma alacsonynak tekinthető, a vállalatok kb. egy negyede nyújt szakmai gyakorlati programot. Az intézkedések ellenére, ezen arány az elmúlt években nem igazán változott (Bükki et al 201a, Bükki et al 2015b). 10 2013-ban a szakiskolai diákok esetében az átlagos összege 16741 Ft volt havonta, a szakközépiskolások esetében pedig 15 227 Ft. A felmérések alapján a tanulók a valóságban nem minden esetben kapják meg az előírt összeget (Bükki et al. 2014a). 11 a szakképzési hozzájárulás egy szakképzési adó, amely a vállalatok bruttó bérköltségének 1,5 %-át teszi ki. A szakképzési hozzájárulások fel nem használt része kerül befizetésre a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési részébe (Bükki et al 2014a). 12 Ennek következtében egyes vállalatok számára a gyakorlati képzések nyújtása jövedelmező is lehet, például egyes vállalatok dolgozóinak több, mint 70%-a tanuló. Azonban valószínűleg a jelenlegi ösztönzési rendszer által generált folyamatok nem felelnek meg a munkaerő-piac igényeinek (Bükki et al. 2014a).

ÖSSZEFOGLALÁS Eichhorst et al. (2012) és Field et al. (2010) a szakképzések sikerességének kulcsaként több tényezőt is felsorolnak. Ezek közé tartozik például a megfelelően kialakított szabályozási rendszer és tanterv, amelyek többek között lehetővé teszik a tanulók későbbi munkaerő-piaci mobilitását. Továbbá a megfelelő képesítéssel, ismeretekkel rendelkező oktatók, a szereplők megfelelő ösztönzése, a köztük lévő hatékony partneri kapcsolat megléte, illetve igen fontos a munkaerőpiaccal fennálló folyamatos kapcsolat, a munkaerő-piac szükségleteinek való megfelelés. Az előzőekben bemutatott országok közül látható volt, hogy Dániában, Németországban és Svájcban a munkaalapú szakmai gyakornoki képzések elterjedtek más országokhoz képest. Azonban amellett, hogy igen elterjedtek számos az előzőekben felsorolt jellemzővel rendelkeznek. Fő előnyeik közé tartozik például a rendszerek rugalmassága, a szociális partnerek és munkáltatók jelentős szerepe, miközben a képzések megfelelő szabályozása, felügyelete biztosítja, hogy a vállalatok általánosabb jellegű ismereteket adjanak át, és ne vállalat specifikus tudást. E jellemzők lehetővé teszik, hogy a képzések megfeleljenek a munkaerő-piac igényeinek, de például ezt a célt segítik az adatgyűjtések, elemzések is. Továbbá Field et al. (2010) alapján Németországban és Svájcban a finanszírozás rendszere is jól működik. Az említett tanulmányban Dániáról nincs szó, de valószínűleg ott is egy jól működő rendszer található. Angliában és Magyarországon a munkaalapú képzések felépítése jelentősen különbözik egymásétól, de az elmúlt évek során számos változás ment végbe mindkét országban, amelyeket valószínűleg további reformok fognak követni. Mindkét ország célja például a tanulószerződéses diákok számának növelése, a munkaalapú képzések arányának növelése, a munkáltatók részvételének ösztönzése. Magyarországon a reformoknak köszönhetően a szakiskolák felépítése megváltozott, a szakma orientált képzések nagyobb szerepet kaptak, és a tanulószerződéses tanulók száma is növekedésnek indult. Továbbá lépések születtek a vállalkozások számának növelése céljából is. Azonban a növekedése nem jelentős, és a változások nem igazán a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően alakulnak. Az ország összehasonlítások és az irodalmak alapján valószínűleg érdemes lenne a folyamatokat minél inkább közelíteni a munkaerő-piaci igényekhez, illetve rugalmasabbá tenni a rendszert, hogy a diákok igényeihez és munkaerő-piaci változásokhoz és a könnyebben alkalmazkodhasson. Ahogy a Nyugat-európai országok rendszerei esetén látható volt ennek egy hatékony eszköze lehet a munkaerő-piaci szereplők, munkáltatók szerepének növelése, a szabályozások és a tantervek tekintetében is.

Továbbá annak érdekében, hogy a szakmai gyakorlatot nyújtó vállalkozások száma megnőjön a vállalatok ösztönzésénél a pénzügyi ösztönzők mellett, más ösztönzőket, vagy reformokat is alkalmazni lehetne, amelyek figyelembe veszik a munkaerő-piaci igényeket, és emellett a vállalkozások számára megjelenő akadályozó tényezőket is. Egy 2013-as felmérésben a munkáltatók annak fő okaként, hogy miért nem nyújtanak szakmai oktatást a jelentkezők, az oktatók, a vállalat profiljába illő szakképzések, és az információ hiányát jelölték meg, illetve azt, hogy alacsony a kereslet a szakképesítéssel rendelkező munkavállalók irányába (Bükki et al. 2014a). EMPIRIKUS EREDMÉNYEK Az elméleti érvek mellett fontos empirikus kutatásokkal is megvizsgálni a szakképzések munkaerő-piaci esélyekre gyakorolt hatását. Azonban ezek során figyelembe kell venni, hogy egy adott országban milyen jellemzőkkel bír a szakképzési rendszer. A továbbiakban több országra vonatkozó adat segítségével készített vizsgálat eredménye kerül bemutatásra, amely arra próbál fényt deríteni, hogy a tipikusan jól működőnek tekintett szakképzési rendszerrel rendelkező országokban a fiatalok munkaerő-piaci átmenete hogyan alakul más országokhoz képest. Ahogy a 3. ábrán látható az ábrázolt országok esetében a 25 év alattiak körében megfigyelhető munkanélküliségi ráta és azon 15-29 éves fiatalok aránya, akik nem foglalkoztatottak és nem is vesznek részt sem oktatásban, sem képzésben (not in education, employment or training, NEET) jellemzően nagyobb azokban az országokban, ahol kisebb az iskolai oktatás mellett munkaalapú képzést is tartalmazó szakmai képzésben részt vevők aránya a felső középiskolai tanulók között. Az adatok alapján a munka alapú képzések aránya Svájcban (56%), Dániában (43%) és Németországban (41%) a legmagasabb. Ezekben az országokban a munkanélküli fiatalok, és a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben sem részt vevő diákok aránya is alacsonyabb. A másik két korábban vizsgált országban a munkaalapú képzést is tartalmazó felső középiskolában részt vevő diákok aránya az átlagánál (17%) valamennyivel magasabb volt a vizsgált időszakban: Angliában 25%, Magyarországon 19% volt. A fiatalok munkaerő-piaci helyzetével kapcsolatos mutatók Anglia esetében az átlag körül, Magyarország esetében az átlag felett alakultak. Azonban e megfigyelések mögött a munkaalapú képzést is tartalmazó szakmai képzések elterjedtsége mellett számos más tényező is állhat.

NEET 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% Munkanélküliség arány 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 0% 10% 20% 30% Munkaalapú képzésben is részt vevő diákok aránya a felső középiskolai tanulók közül 0% 40% 50% 60% 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% Munkaalapú képzésben is részt vevő diákok aránya a felső középiskolai tanulók közül Forrás: Eurostat. (Kivéve svájci munkanélküliségi ráta, aminek forrás az OECD adatbázisa) Adatok Az empirikus elemzés további részében felhasznált adatok az OECD felnőtt készségekkel kapcsolatos felmérésének (OECD Survey of Adult Skills) adatai. A felmérésre a felnőttek kompetenciáinak nemzetközi értékelésére vonatkozó program (Programme for the International Assessment of Adult Competencies, PIAAC) részeként került sor. A felmérés az országok felnőtt lakosságának fő kognitív és munkahelyi képességeit, készségeit méri fel, körülbelül 166 000, 16 és 64 év közötti felnőtt részvételének segítségével. A felhasznált adatok 22 ország felnőtt lakosságára vonatkoznak, és a munkahelyi készségekkel, illetve más egyéni jellemzőkkel kapcsolatban is tartalmaznak információt. az adatgyűjtésre többnyire 2011 augusztusától 2012 márciusáig került sor (OECDa, OECDb). Az elemzés további részében alkalmazott fő változó azzal kapcsolatban nyújt információt, hogy a felső középiskolai vagy a középiskolát követő, de nem felsőfokú végzettségűek esetében a legmagasabb végzettség szakmai irányultságú vagy sem. E változót felhasználva, az elemzés arra próbál fényt deríteni, hogy a szakmai, illetve általános végzettségű fiatalok esetében hogyan alakulnak a munkaerő-piaci átmenetek különböző ország csoportok esetében. Mivel a cél az iskolából munkaerő-piacra való átmenet vizsgálata a vizsgált mintába csak a 16-29 évesek kerültek bele. Továbbá ezek közül is csak olyanok, akik végzettsége felső középiskolai, mivel a képzés típusára vonatkozó változó esetében e végzettségű emberekre vonatkozóan érhető el nagyobb mennyiségű megfigyelés minden vizsgált csoport esetében. Az országok csoportosításának 13 alapját az adja, hogy az adott országban mennyire elterjedtek a szakképzések, illetve azok milyen jellemzőkkel bírnak. 13 a vizsgálatból kimaradt Olaszország és Belgium, mivel e két ország esetében igen hiányosnak tekinthető a legmagasabb iskolai végzettség típusára vonatkozó változó.

Az első csoportba Ausztria, Dánia és Németország került bele, mivel ezen országokban aránylag magas a munkaalapú képzések aránya, 14 továbbá a szakképzések felépítése, működése is számos pozitív jellemzővel rendelkezik, ahogy Field et al. (2010) szakképzések országonkénti értékeléséből és jelen dolgozat összehasonlító részéből látható. az országok második csoportját azok az országok alkotják (Csehország, Egyesült Királyság, Hollandia, Norvégia, Szlovákia), amelyek esetében a felső középiskolai szakképzésekben való részvétel magasnak tekinthető, 15 és a harmadik csoportot alkotják azok az országok, amelyek nem kerültek bele az előző két csoportba. Hipotézisem szerint a megfelelően kialakított duális szakképzések megkönnyíthetik a munkaerő-piacra való átmenetet. A munkaerő-piaci kimenetek alakulása Az 5. táblázat alapján azon fiatalok aránya, akik nem dolgoznak és oktatásban, illetve képzésben sem vesznek részt (Not in Education, Employment, or Training, NEET) a duális szakképzésű országok esetében jelentősen alacsonyabb, mint a másik két ország csoportban. A szakmai és általános végzettségű fiatalok összehasonlítása alapján pedig az látszik, hogy minden ország esetében az előbbi csoport esetében magasabb ennek az aránya. Azon fiatalok aránya, akik beléptek a munkaerő-piacra nem meglepően a szakmai végzettséggel rendelkező fiatalok esetében magasabb, mindhárom ország esetében. Az arány a duális szakképzésű országok szakmai végzettségű fiataljai esetében a legmagasabb, illetve e csoportban a legnagyobb a különbség a szakmai és általános végzettségűek aránya között. Ha csak azokat a fiatalokat vizsgáljuk, akik már beléptek a munkaerőpiacra, a munkanélküliek aránya a duális országokban a legalacsonyabb, ezt pedig a szakképzés orientált országok csoportja követi. Azonban ez nem csak a szakmai végzettségű fiatalok körében tapasztalható, hanem az általános végzettségűek esetében is, bár azok esetében a különbségek nem túl jelentősek. A munkanélküliségi rátákat tekintve jelentősebb különbség a szakmai és általános végzettségűek között csak a duális országok esetében figyelhető meg. Ez nem mond ellent annak a feltételezésnek, hogy szakképzési rendszerek kialakításának van szerepe a munkaerő-piacra való átmenet megkönnyítésében. 14 2013-as Eurostat adatok alapján Ausztriában az összes felső középiskolai tanuló 34%-a, Dániában a 43% a, Németországban a 41%-a vett részt munka alapú képzésben 2013-ban. A szakképzésben részt vevők közül pedig Ausztriában a diákok 48%-a, Dániában a 100%-a, Németországban pedig 86%-a vett részt munkaalapú képzésben is. A többi országra vonatkozó adat az F1. táblázatban található. 15 a csoportosítás alapját a Gambin 2009-es tanulmánya adta. Ez a tanulmány azokat az országokat sorolta a csoportba, amelyek esetében a felső középiskolai tanulók több, mint 60%-a vett részt szakképzésben.

A mintában szereplő felső középiskolai végzettségű 16-29 évesek megoszlása különböző munkaerő-piaci kimenetek között 2. táblázat DUÁLIS SZAKKÉPZÉSŰ ORSZÁGOK SZAKKÉPZÉS ORIENTÁLT ORSZÁGOK TÖBBI ORSZÁG Végzettség Dolgozik, tanul NEET Összesen Dolgozik, tanul NEET Összesen Dolgozik, tanul NEET Összesen Általános Szakmai Általános Szakmai n 843 13 856 1884 133 2017 7963 532 8495 % 98,5 1,5 100 93,4 6,6 100 93,7 6,3 100 n 1142 48 1190 1535 206 1741 4058 591 4649 % 96 4 100 88,2 11,8 100 87,3 12,7 100 Belépett a munkaerő-piacra Összesen Belépett a munkaerő-piacra Összesen Belépett a munkaerő-piacra Nem Igen Nem Igen Nem Igen Összesen n 315 551 866 727 1299 2026 3253 5277 8530 % 36,4 63,6 100 35,9 64,1 100 38,1 61,9 100 n 154 1043 1197 402 1343 1745 1040 3614 4654 % 12,9 87,1 100 23 77 100 22,4 77,7 100 Dolgozik Dolgozik Dolgozik Összesen Összesen Nem Igen Nem Igen Nem Igen Összesen Általános n 55 496 551 164 1135 1299 832 4445 5277 % 10 90 100 12,6 87,4 100 15,8 84,2 100 Szakmai n 48 995 1043 163 1180 1343 556 3058 3614 % 4,6 95,4 100 12,1 87,9 100 15,4 84,6 100 Forrás: Saját számítás a PIAAC adatok alapján Azonban fontos megvizsgálni, hogy a szakmai és általános végzettségű fiatalok egyéni jellemzői között vannak-e eltérések, mivel ezek is hatással lehetnek a munkaerő-piacra való átmenet alakulására. Ezért a végzettség típusának munkaerő-piaci kimenetekkel való összefüggését ökonometria módszerek segítségével is megvizsgáltam. Így azon egyéni jellemzők hatásai is kiszűrhetők, amelyekről van információ az adatok között. Az eredmények a 12. táblázatban láthatóak. A minta hat fő csoportra oszlik az ország csoportok (duális szakképzésű országok, magas és alacsony szakképzési aránnyal rendelkező országok), és az egyének végzettségének típusa (elmélet vagy szakmai) alapján. A benchmark csoportot a duális szakképzésű országok elméleti végzettségű fiataljai adják. Így az együtthatók az említett csoporthoz képesti különbségeket mutatják, és százalékos eltéréseket jelentenek.