T-2 TOXINNAL KÜLÖNBÖZŐ KONCENTRÁCIÓBAN SZENNYEZETT TAKARMÁNY RÖVIDTÁVÚ ETETÉSÉNEK HATÁSA TOJÓTYÚKOK GLUTATION REDOX RENDSZERÉRE ÉS LIPIDPEROXIDÁCIÓS FOLYAMATAIRA BÓCSAI A. 1 FERNYE CS. 1 ZÁNDOKI E. 2 ANCSIN ZS. 1 ERDÉLYI M. 1 MÉZES M. 1 BALOGH K. 1 1 Szent István Egyetem, Mezőgzdság és Környezettudományi Kr, 2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1. 2 MTA-Kposvári Egyetem Mikotoxinok z élelmiszerláncn Kuttócsoport, 7400 Kposvár, Gu Sándor u. 40. Összefogllás Kísérletünken különöző dózisú T-2 toxinterhelés tojótyúkokr gykorolt rövidtávú htását kívántuk felmérni. Vizsgáltunkt 49 hetes Bovns Goldline tojóhiridekkel végeztük. Egy kontroll és három különöző dózisú mikotoxinnl szennyezett t fogysztó csoport került kilkításr. A 12 órás mikotoxin terhelést követően vett máj, lép és vese mintákól gluttion redox rendszert és lipidperoxidációs folymtokt jellemző prmétereket mértünk. A T-2 toxin terhelés htásár májn lipidperoxidációs folymtok iniciációs szkszát jelző konjugált dién és trién trtlom dózisfüggő emelkedést muttott. A T-2 toxin terhelés fokozott szdgyök-képződést indukált májn, mely ktivált gluttion redox rendszert, szignifikáns mértéken megnövelve nnk mennyiségét (redukált gluttion koncentráció) és ktivitását (gluttion-peroxidáz ktivitás). Bevezetés A tojótyúkok teljesértékű keverékeinek fő komponensei, gonmgvk gykrn lehetnek mikotoxinnl szennyezettek. Európ területén, így hzánkn is leggykori trichotecén-típusú mikotoxinok áltli szennyezettség. Ee toxincsoport trtozik T-2 toxin, mely mérsékelt éghjlti öven széleskörűen elterjedt Fusrium sporotrichioides gom másodlgos nygcsereterméke (Binder et l., 2007). A n jelenlevő T-2 toxin dózisfüggő módon termeléscsökkenést okoz és toxikus htású tojótyúkok esetéen (Diz, 2005); z egyik legmérgező trichotecén-toxinként trtják számon (Bmurg et l., 1968). A T-2 toxin hőstil molekul, így -, illetve élelmiszerfeldolgozás során változtln formán jelen mrd terméken (Lncov et l., 2008). A T-2 toxin egy 12,13-epoxi-trichotecén molekul. Rektív epoxi-csoportj révén elősegíti szd oxigéngyökök kilkulását, mely oxidtív stresszt okoz szöveteken (Iwhshi, 1982). A rektív oxigéngyökök áltl elindított láncrekciót gyökfogó ntioxidáns molekulák (pl. redukált gluttion) vgy enzimtikus folymtok (pl. gluttion-peroxidáz) képesek fiziológiás szinten trtni (Dvies, 1995). A T-2 toxin áltl indukált oxidtív stresszt hosszútávú kísérletek során képződött lipidperoxidációs termékek mennyiségi mérésével izonyították. Kevés dt vn ezzel szemen rövidtávú és lcsony mikotoxin koncentrációkkl végzett terheléssel kpcsoltn. Jelen kísérletünk célj T-2 toxinnl mesterségesen szennyezett lipidperoxidációr, és gluttion redox rendszer mennyiségére, illetve ktivitásár gykorolt rövidtávú htásánk vizsgált volt tojótyúkokn.
Anyg és módszer A tojástermelésük 90%-os szintjén termelő, 49 hetes Bovns Goldline tojóhirideket (n=24) véletlenszerűen 4 kísérleti csoportr osztottunk: kontroll, vlmint 5,10, illetve 15 mg/kg T-2 toxinnl szennyezett t fogysztó csoportr. 12 ór éheztetést követően z mikotoxinnl szennyezett etetésének időszk 12 órán át trtott. A rövidtávú terhelés mitt z lklmzott mikotoxin-dózis tojótyúkokr vontkozttott NOAEL értéknél (0,7 mg T-2 ) (EFSA, 2011) lényegesen mgs volt. A t Fusrium sporotrichioides NRRL 3299 törzs áltl Fodor et l. (2006) módszerével termelt T-2 toxinnl mesterségesen szennyeztük. Az etetett ok T-2 toxin trtlm HPLC-eljárássl, Trestein et l. (2008) módszere szerint került lemérésre. A kísérlet 12. óráj után z összes álltot extermináltuk, mjd post mortem máj-, lép- és vesemintát vettünk. A konjugált diének (CD) és -triének (CT), zz lipidperoxidáció iniciációs fázisát jelző mrkerek meghtározásához z AOAC (1984) módszerét lklmztuk: 2,2,4-trimetilpentánn történő kivonás után minták szornciáját 232, illetve 268 nm-en mértük. A mlondildehid (MDA) lipidperoxidációs folymt terminációs fázisát jelző metstil vegyület koncentrációját különöző szövetek ntív homogenátumán Mihr et l. (1980) módszerével htároztuk meg. A minták redukált gluttion (GSH) trtlmát Sedlk és Lindsy (1968) módszere szerint, gluttion-peroxidáz (GPx) ktivitását Lwrence és Burk (1976) módszere lpján vizsgáltuk, szövethomogenizátumok 10000g felülúszó frkcióján. A GSH trtlmt és GPx ktivitást fehérjetrtlomr vontkoztttuk. A szövethomogenizátumok 10000g felülúszó frkciójánk fehérjetrtlmát Lowry et l. (1951) módszerével htároztuk meg. Az dtok sttisztiki értékelését (egytényezős vrinci-nlízis Tukey-féle post-hoc teszt, átlg és szórás számítás) GrphPd InStt 3.05 szoftver (GrphPd Softwre, Sn Diego) segítségével végeztük. Eredmények és értékelés A kísérlet időtrtm ltt T-2 toxinnl szennyezett t fogysztó tojótyúkok felvétele dózisfüggően csökkent, kontroll csoportn mért értéknél 7,2, 8,7, illetve 18,9%-l kise értéket muttv, megerősítve trichotecén-vázs mikotoxinok, így T-2 toxin jól ismert htását -visszutsítássl kpcsoltn (Osweiler et l., 1985). A kísérlet végén, mikotoxin expozíció 12. óráján, máj homogenizátumok esetéen lipidperoxidációs folymtok kezdeti (iniciációs) szkszát jelző CD és CT trtlom dózisfüggő emelkedést muttott, jóllehet sttisztikilg is igzolhtó (p<0,05) eltérés kizárólg legngyo dózisú (15 mg T-2 ) kezelés esetéen muttkozott kontroll csoporthoz viszonyítv (1. ár). A kpott eredmények zt muttják, hogy z lklmzott dózisokkl végzett T-2 toxin terhelés májn dózisfüggő módon fokozz lipidperoxidációs folymtok intenzitását.
OD 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 Kontroll 5 mg T-2 10 mg T-2 15 mg T-2 CD (OD 232nm) CT (OD 268nm) 1. ár A rövidtávú T-2 toxin terhelés htás tojótyúkok májánk konjugált dién (CD) és trién (CT) trtlmár Ugynkkor lipidperoxidációs folymtok efejező (terminációs) szkszán keletkező végtermék, MDA koncentrációj májn kísérlet időtrtm ltt nem muttott kontrol csoportn mért értéket sttisztikilg is igzolhtón meghldó mennyiséget. Ez rr utl, hogy z ntioxidáns védőrendszer képes volt fokozott mértéken keletkező szd gyököket közömösíteni, így folymt nem jutott el terminációs fázisig. A másik két vizsgált szövet (lép, vese) esetéen is hsonló, kontroll csoport értékét szignifikáns mértéken nem meghldó MDA koncentrációkt mértünk. A májn GSH trtlomn szignifikáns mértékű növekedést tpsztltunk legngyo dózisú (15 mg T-2 ) kezelés htásár (2. ár), mely látámsztj feltételezésünket, miszerint fokozott szdgyök-képződés, melyet megemelkedett CD és CT trtlom jelez, ktiválj z ntioxidáns védelmi rendszert, így GSH szintézisét is. A redukált gluttion szelénfüggő gluttion-peroxidázok kizárólgos ko-szusztrátj. A GSH koncentráció jelentős emelkedése z enzimktivitás hsonló mértékű és irányú változásávl járt együtt májn, mely ugyncsk legngyo dózissl végzett terhelés esetéen muttott szignifikáns mértékű (p<0,05) eltérést kontroll csoporthoz képest (2. ár).
5 4 3 2 1 0 Kontroll 5 mg T-2 10 mg T-2 15 mg T-2 GSH (umol/g feh.) GPx (E/g feh.) 2. ár A rövidtávú T-2 toxin terhelés htás tojótyúkok májánk redukált gluttion (GSH) koncentrációjár és gluttion-peroxidáz (GPx) ktivitásár A T-2 toxin szervezeten elüli rktározásán szerepet játszó lép, vlmint nnk kiválsztásán részt vevő vese esetéen kísérlet időtrtm ltt nem tpsztltunk hsonló mértékű változásokt gluttion redox rendszer mennyiségéen és ktivitásán. Köszönetnyilvánítás A kuttás Bolyi János Kuttási Ösztöndíj (BO/261/13), vlmint z OTKA (PD-104823) támogtásávl vlósult meg. Irodlomjegyzék 1. BAMBURG, J.R. - RIGGS, N.V. - STRONG, F.M. (1968): The structure of toxins from two strins of Fusrium tricinctum. Tetrhedron Lett. 24: 3329-3326. 2. BINDER, E.M. - TAN, L.M. - CHIN, L.J. - HANDL, J. - RICHARD, J. (2007): Worldwide occurrence of mycotoxins in commodities, feeds nd feed ingredients. Anim. Feed Sci. Technol. 137: 265-282. 3. DAVIES, K.J.A. (1995): Oxidtive stress, the prdox of eroic life. In: Rice-Evns, C. - Hlliwell, B. - Lnd, G.G. (Eds.), Free Rdicl nd Oxidtive Stress: Environment, Drugs nd Food Additives. London, Portlnd Press, pp. 1 31. 4. DIAZ, D.E. (ed.) (2005): The Mycotoxin Blue Book. Nottinghm University Press, Nottinghm 5. EFSA (2011): Scientific opinion on the risks for niml nd pulic helth relted to the presence of T-2 nd HT-2 toxin in food nd feed. EFSA J. 9: 2481-2668. 6. FODOR, J. - KAMETLER, L. - KOVÁCS, M. (2006): Prcticl spects of fumonisin production under lortory conditions. Mycotox. Res. 22: 211-216. 7. IWAHASHI, M. (1982): Mechnism of cytotoxic effect of T-2 toxin on protozo. Proc. Assoc. Jpn. Mycotoxin 4: 23-30. 8. LANCOVA, K. - HAJSLOVA, J. - KOSTELANSKA, M. - KOHOUTKOVA, J. - NEDELNIK, J. - MORAVCOVA, H. - VANOVA, M. (2008): Fte of trichothecene mycotoxins during the provessing: milling nd king. Food Addit. Contm. 25A: 650-659.
9. LAWRENCE R. - BURK R. (1978): Species, tissue nd sucellulr distriution of non Sedependent glutthione peroxidse ctivity. J. Nutr. 108: 211-215. 10. LOWRY, O.H. - ROSENBROUGH, N.J. - FARR A.L. - RANDALL R.J. (1951): Protein mesurement with the Folin phenol regent. J. Biol. Chem. 193: 265-275. 11. MIHARA, M. - UCHIYAMA, M. - FUKUZAWA, K. (1980): Thiorituric cid vlue of fresh homogente of rt s prmeter of lipid peroxidtion in geing, CCl 4 intoxiction nd vitmin E deficiency. Biochemicl Medicine 23: 302-311. 12. TREBSTEIN, A. - SEEFELDER, W. - LAUBER, U. - HUMPF, H.-U. (2008): Determintion of T-2 nd HT-2 toxins in cerels including ots fter immunoffinity clenup y liquid chromtogrphy nd fluorescence detection. J. Agric. Food Chem, 56: 4968-4975. 13. OSWEILER, D. - CARSON, T. - BUCK, B. - VAN GELDER, A. (1985): Veterinry toxicology. 3rd ed. Kendl, Hunt. 14. SEDLAK I. - LINDSAY, R.H. (1968): Estimtion of totl, protein-ound nd non-protein sulfhydryl groups in tissues with Ellmnn s regent. Anl. Biochem. 25: 192-205.