MELLÉKLETEK 181
182
KÉRDŐÍV 1. melléklet Neme:... Családi állapota:... Ki neveli őket? Kora:... Gyermekeinek száma:... *0 saját háztartásban neveli? *1 másik szülő neveli? *2 egyéb (állami gondoskodás, gyámság, családba fogadás stb.)? Milyen szakos tanár volt?... Egyetemet vagy főiskolát végzett?... Hol tanított? *3 általános iskolában? *4 középiskolában? *5 zeneiskolában? *6 egyéb? Hány évig dolgozott tanárként?... Elégedett volt a tanári pályával? Ha nem, miért?...... Van más pedagógus a családjában?... Önként hagyta ott tanári állását? Ha nem, mi kényszerítette?...... Volt valaha munkanélküli? Ha igen, mennyi ideig?...... Családja hogyan reagált a pályaváltoztatására? *7 ellenezték? *8 tudomásul vették? *9 közös megegyezéssel döntöttek *10 rábeszélték *11 egyéb Részt vett-e átképzésben? Ha igen, mit tanult? Hol? Mennyi ideig?...... Jelenlegi foglalkozása:... Hogyan talált rá erre a munkahelyre? 183
*12 álláshirdetés útján *13 ismerősökön, barátokon keresztül *14 munkaügyi központon keresztül *15 pályázat útján *16 magán munkaközvetítőn keresztül *17 egyéb Mennyire elégíti ki jelenlegi munkája? *18 maximálisan *19 eléggé *20 kevéssé *21 egyáltalán nem 184 Hány órát dolgozik egy nap (munkaköréhez kapcsolódóan)? Igen nem válaszok következnek. Elég változatosnak találja a munkáját? Meg van elégedve a munkájából származó jövedelmével? Van lehetősége arra, hogy a munkájához kapcsolódóan másoknak segítséget nyújtson? Meg van elégedve saját teljesítményével? Van lehetősége új dolgok megismerésére a munkája során? Olyan életet élhet, amilyet szeret? Van lehetősége a munkája során felmerülő problémák újszerű, változatos megoldására? Jól kijön a munkatársaival? Véleménye szerint mások megbecsülik a munkáját? Van lehetősége mások munkájának irányítására Munkája eredményeként megszépül-e a környezete? Van valakinek beleszólása az Ön munkájába?
Elfogadóan viszonyul a feletteseihez (ha vannak)? Biztos abban, hogy megfelelő munkát talál, ha jelenlegi munkája megszűnik? Megfelel Önnek az a környezet, ahol a munkáját végzi? Kíván-e változtatni a közeljövőben? 185
KÉRDŐÍV A tanulási szokások feltérképezésére 2. melléklet Olvasd el figyelmesen az alábbi mondatokat! Döntsd el, hogy az öt válasz közül melyik jellemző rád, és azt a számot karikázd be! 1 = nem jellemző rád 2 = inkább nem jellemző rád 3 = nem tudom eldönteni, talán igen is, nem is 4 = inkább jellemző rád, mint nem 1 5 = igen, jellemző rád A hármas választ lehetőleg ritkán használd, csak akkor, ha semmiképpen sem tudsz dönteni. Jó munkát kívánok! 1. Ha látom és hallom is a megtanulandó szöveget, nagyon könnyen megjegyzem. 5 4 3 2 1 2. Hangosan szoktam olvasni a tananyag szövegét, amikor felkészülök. 5 4 3 2 1 3. Szívesebben tanulok az osztálytársammal, vagy a barátommal, barátnőmmel, mint egyedül. 5 4 3 2 1 4. Nagyon hasznos számomra, ha a tanár ábrákat mutat be amikor magyaráz. 5 4 3 2 1 5. Ha ábrát készítek jobban megértem a leckét, mintha csak olvasom csak olvasom. 5 4 3 2 1 186
6. Jól tudok úgy tanulni, ha csupán némán olvasva átveszem a leckét. 5 4 3 2 1 7. Szívesen töltöm az időmet rajzolással, festéssel, mint sportolással vagy testmozgást igénylő játékkal. 5 4 3 2 1 8. Gyakran előfordul, hogy szóban elismétlem, felmondom magamnak a leckét. 5 4 3 2 1 9. Ha leírom magamnak azt a szöveget, amit meg kell tanulnom, akkor könnyebben megjegyzem, mintha csak látom vagy hallom. 5 4 3 2 1 10. Nem szeretem azokat a feladatokat, amelyeken törnöm kell a fejem. 5 4 3 2 1 11. Nyugtalanít, ha tanulás közben csend van körülöttem. 5 4 3 2 1 12. Jobban kedvelem azokat a feladatokat, ahol kézzelfogható dolgokkal, tárgyakkal kell foglalkozni, mint ahol csak rajzok, ábrák vagy szövegek vannak. 5 4 3 2 1 13. Jobban megy nekem az olyan feladat, ahol valamilyen mozdulatot kell megtanulnom, mint ahol szöveget kell megérteni. 5 4 3 2 1 14. Jobb, ha a tanár magyarázatát meghallgatom, mintha a könyvből kell megtanulni az anyagot. 5 4 3 2 1 15. A szabályokat szóról szóra bevágom. 5 4 3 2 1 187
16. Ha ábrát készítek magamnak, jobban megértem a leckét, mintha más által készített rajzot nézegetnék. 5 4 3 2 1 17. Amikor a tanár felszólít és kérdez tőlem valamit, gyakran előbb válaszolok, minthogy át tudnám gondolni, mit is mondok. 5 4 3 2 1 18. Szeretem, ha kikérdezik tőlem, amit megtanultam. 5 4 3 2 1 19. Ha vannak képek, ábrák a könyvben, könnyebb a tanulás. 5 4 3 2 1 20. Ha megbeszélem valakivel a tananyagot, akkor hamarabb megtanulom. 5 4 3 2 1 21. Teljes csendben tudok csak tanulni. 5 4 3 2 1 22. Amikor új dolgokat tanulok, jobban szeretem, ha bemutatják mit kell csinálnom, mintha szóban elmondják, mit kell tennem. 5 4 3 2 1 23. Ha valaki szóban elmondja nekem a leckét, sokkal könnyebben megértem, mintha egyszerűen csak elolvasom. 5 4 3 2 1 24. Egyedül szeretek tanulni. 5 4 3 2 1 25. Tanulás közben nagyon zavaró, ha beszélgetnek körülöttem. 5 4 3 2 1 26. Akkor tanulok könnyen, ha közben szól a rádió vagy magnó. 5 4 3 2 1 27. Akkor vagyok biztos magamban, ha szóról szóra megtanulom a leckét. 5 4 3 2 1 188
28. Gyakran előfordul, hogy megtalálom a számtanpélda megoldását, de nem tudom elmagyarázni és bebizonyítani, hogyan jutottam el a megoldáshoz. 5 4 3 2 1 29. Szívesebben bemutatom, hogyan kell valamit csinálni, minthogy elmagyarázzam. 5 4 3 2 1 30. Gyakran előfordul, hogy olyan dolgokat is megtanulok, amiket nem nagyon értek. 5 4 3 2 1 31. Amikor egy számtanpéldát megoldok, szinte minden lépést meg tudok indokolni, hogy miért tettem. 5 4 3 2 1 32. A tanári magyarázat nem sokat jelent nekem, a könyvből mindent meg tudok tanulni. 5 4 3 2 1 33. Több olyan dolgot tudok csinálni, amit nehéz lenne szavakkal elmagyarázni ( játékok, szerkezetek javítása stb.). 5 4 3 2 1 34. Mozdulatokat könnyebben megjegyzek, mint képeket, ábrákat. 5 4 3 2 1 189
3. melléklet PÁLYAORIENTÁCIÓS TRÉNEREK KÉPZÉSE KOMMUNIKÁCIÓ ÉS TÁRGYALÁSTECHNIKA Segédanyag a tanfolyam hallgatói számára Szombathely, 1998. Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ REGINOV Tanácsadó Bt. Vasvár PÁLYAORIENTÁCIÓS TRÉNEREK KÉPZÉSE 190
A képzés célja. A kurzus célja olyan szakemberek képzése, akik képesek önállóan pályorientációs foglalkozásokat vezetni jobbára munkanélküliekből álló csoportok számára. A képzés gyakorlati orientációjú, hiszen a végzettek távlati célja az, hogy önálló vállalkozásban vagy meglevő szervezetek alkalmazottaiként pályorientációs foglalkozások vezetésével szakmaszerűen foglalkozzanak. A képzés két helyszínen folyik, a hallgatók is a határ két oldalán élő jelentkezők, felerészben osztrákok, felerészben magyar hallgatók. A hallgatóság korösszetétele is változó, vannak a húszas éveik elején járók és a negyvenes éveikbe lépők egyaránt megközelítőleg azonos eloszlásban ugyanúgy, mint a nők és férfiak aránya, bár a nők száma kissé magasabb a férfiakénál. A képzés pedagógiai jellege. A foglalkozások célja, felépítése pedagógiai indokoltságú, így a foglalkozás menete kommunikatív jellegű, s a hallgatók közös munkáját veszi alapul, amely szerkezetében követi a leendő tréner által vezetett foglalkozások szegmentálható elemeinek az egymásutánját. Az előzetes tematikai bontás is ezt az elvet követte. Tematika Cél: a pályaorintációs tréner oktatómunkájához szükséges kommunikációelméleti alapoknak és a tárgyalás, csoportos beszélgetés menetének az elsajátítása (lásd beszélgetés, kommunikáció, folyamat szemléletű tanácsadás, a terápia mássága, a résztvevők, az azonosulás, elfogadás fogalmi csomópontjaira helyezett hangsúllyal). Idő: kétszer háromnapos felkészítő program csoportos foglalkozások keretében Téma: A program hármas alapegysége épül. I. rész: A pályaorientáció Az első főrész a pályák világa, a pályákkal való ismerkedés és a célmeghatározások közvetett és közvetlen formáit taglalja. Ezt követi a hol vagyok? kérdés megfogalmazása, helyzettisztázás, majd a szándék rögzítése. A rész záróakkordja az értelmezett világ: a problémafeltárás, illetve megfogalmazás: a megteremtett világ. II. rész: A kommunikáció A résztéma vezérfonala a kommunikáció lehetősége. A kommunikáció fogalma a kommunikáció folyamata, a jellege, a konszenzusra épülő kommunikáció, a kommunikáció eszköztára. A nyelvi, fogalmi és nem nyelvi, nem fogalmi eszközök, funkciójuk. A nem fogalmi közlés együttjáró elemei. Az érzelmi elfogadás és a metakommunikáció. Az orientáció: hatáskiváltás. A racionális ösztönzés és a jutalmazás és büntetés hatása. III. rész: A foglalkozás vezetése A résztéma a foglalkozást mint pedagógiai folyamatot mutatja be. A pedagógiai folyamat hatásrendszere, a megismerés folyamata, a folyamat szegmentálható elemei, a tudás eredménye, a foglalkozás célja, tartalma, módszere és eredménye, kiértékelése, a csoportvezető (tréner) irányító munkájának munkaformái és módszerei. 191
Módszer: csoportfoglalkozás. A fenti hármas tagozódásnak megfelelően ismeretek közlése, rendszerezése, az előismeretekre épülő foglalkozásvezetés, a foglalkozások módszerei, szegmentálható elemei a pályaorientációs foglalkozásvezetés elemei a kommunikációs lehetőségekre alapozva. Eszközigény: tábla, jegyzettömb (A/4-es) Értékelés: folyamatos visszajelzések, gyakorlatok, önbecslő táblázatok A pedagógiai folyamat felépítése. A pedagógiai folyamat szegmentálható elemei a következők: szervezési kérdések (üdvözlés, bemutatkozás, elhelyezkedés, eszközök, időbeosztás, szünetek, "alapszabályok", "szerződés" stb.) motiváció (célkitűzés, érzelmi, hangulati előkészítés, kapcsolódási pontok feltérképezése stb.) az ismeretszerzés és az alkalmazás mint a pedagógiai folyamat két egymással szorosan összefüggő alkotórésze, egymást kölcsönösen föltételező eleme. A pedagógiai folyamat kommunikatív jellegű, és ebből következően a felek közötti üzenetváltásnak (szakszóval interakciónak) kitüntetett szerepe van. A kommunikatív jellegből következik, hogy résztvevői kölcsönös kapcsolatban állnak egymással. A szociális tanulás folyamatában a tanár és diák, jelen esetben tréner és jelölt, tanácsadó és kliens között zajló információcsere a szereplőket információszerzővé és információ adóvá, ismeretszerzővé vagy ismeretnyújtóvá, adóvá vagy befogadóvá teszi. Ezáltal a folyamat valóban kétpólusú, interaktív folyamattá válik a felek kommunikációjában. Természetesen következik ebből, hogy a felek közötti kommunikáció kapcsolatrendszere többszörösen összetett, hiszen a résztvevők mindegyike aktuálisan másokkal is, közvetve vagy közvetlenül kommunikál. A folyamat kettős kötődése a résztvevők váltakozó szempontú, indíttatású üzenetváltását is jelenti (lásd később: szerepcsere), a pedagógiai helyzetben a felek kommunikálnak, azaz válaszok és viszontválaszok sorozatával építkező jelző és visszajelző mechanizmusok működnek. E folyamatnak vannak jól elkülöníthető ún. facilitáló elemei is. A pedagógiai folyamat szegmentálható elemei: a célok és motívumok kijelölése, föltérképezése, az ismeretszerzés és az alkalmazás feltételeinek a megteremtése, valamint a facilitáló elemek és a visszajelzés formái: az ellenőrzés és az értékelés. 192
E kettős kötődésű folyamat eredménye az ismereteink gyakorlati alkalmazásában megjelenő tudás. (Elméleti indokoltságú gyakorlati tudás, azaz amit tudunk, azt értelmezni is és végrehajtani is tudjuk.) A fenti tudás megszerzése a pedagógiai folyamat résztvevőinek a kommunikációjában zajlik, eszköze főként a nyelv vagy a nyelvhez kötődő ún. együtt járó elemek, formája a konszenzusra törő diskurzus, párbeszéd. A pedagógiai folyamat facilitáló elemei: ismétlés gyakorlás, rögzítés, részösszefoglalás utalások, kapcsolatépítés (asszociációk) stb. A pedagógiai folyamat a szándékos hatás céljával szerveződik. A hatás számbavétele, mérlegre tétele az ellenőrzés és az értékelés ugyancsak kettős, összetartozó momentumában, a visszajelzésben történik. A fenti tagozódás azt az alapvető ismertelméleti sorrendet reprezentálja, amely a cél, az akció (cselekvés) és a mérlegelés, összevetés (idegen szóval az evaluation) jelent. Az általános ismeretelméleti séma: cél-akció-értékelés A mérlegelésnek két véglete van: eredményes vagy eredménytelen volt-e a fölmerült problémára adott válaszom a pedagógiai szempontok szerint szervezett szituációban. A pedagógiai folyamat az ismeretelméleti sorrendet reprezentálja: cél-akciómérlegelés (az eredmények számbavétele = evaluation), azaz a cél-motiváció, ismeretszerzés és alkalmazás akció és ellenőrzés-értékelés A pedagógiai folyamat tárgyát illetően négy érintkezési pontot jelöl ki: a kognitív területet, a pszichomotoros területet, a szociális területet, és a három különböző dominanciáját figyelembe véve is meghatározó jelleget, az affektív, érzelmi területet. A pályaorientációs képzés mind a célját, mind a tartalmát tekintve a szociális tanulás domináns elemeit tartja fontosnak, a szociális magatartás elemeit igyekszik olyan tartalommal kitölteni, amely a személyközi kommunikáció lehetőségeit tágítja. A képzés, illetve ez a foglalkozássorozat azért beszél kommunikációról és a beszélgetés vezetésének gyakorlatáról (németül: Kommunikation und Verhandlungstechnik), mert azokat a kommunikációs képességeket akarja fejleszteni életszerű gyakorlatai által, amelyek feltételei a kommunikációs készségek optimális alakulásának. 193
A foglalkozások tervezése vezetése, irányítása. A fenti jellemzőket bevezetésül szántuk annak a gondolatnak, amely az egész foglalkozássorozat alapvető pedagógiai rendező elve: célirányos, idegen szóval célra orientált gyakorlati irányultságú, azaz a tanultak gyakorlati elsajátítására törekszik, ugyanakkor gondos előkészítő munkával elméleti eligazítóra építi gyakorlati feladatsorait folyamatosan gondoskodni igyekszik a visszajelzés ellenőrzés és értékelés lehetőségéről. A foglalkozások tervezésekor figyelembe kell venni: az elérendő célokat, biztosítani kell a gyakorlati tevékenységet, amelyet megfelelően előkészített elméleti tájékozottságra célszerű alapozni. A tevékenység értékelése figyelmeztet a kitűzött céloknak megfeleltetett tudás szintjére. A képzés szerkezetében a kommunikáció fontos elem, hiszen a szociális tanulás leginkább domináns, ún. közbülső eleme a verbális és nem verbális csatornán közvetített üzenetek sora. A kommunikáció információcsere, amelynek az a feltétele, hogy az információt hordozó jelrendszer kölcsönösen ismert és elfogadott legyen. A szociális tanulás a kölcsönös együttműködésen alapuló tanulási folyamat, amelynek domináns eleme a viselkedési szabályok és a magatartási szokások kialakítása. A közösség tagjai megtanítják és megtanulják a közösség (az adott közösség és a tágabb közösség) kultúráját. Az egyén számos közösség kultúráját elsajátíthatja. Az egyén életútja során számos közösség tagjaként vesz részt a szociális kultúra elsajátításában (család, gyermekkor közösségei, munkahely stb. szubkultúrái). A célirányos szervezett szociális tanulási formák egyike a csoport. A csoport a tartalmi elemek és a tartalmi elemek által meghatározott célok alapján tanulási, képzési céllal szerveződhet (ún. T-group, önismereti csoport, encounter csoport stb.). A szociális tanulás társas helyzetekben zajló interakciók sorozata. Nemcsak a különböző információhordozókon megjelenő információk, ismeretek felfogását, elméleti elsajátítását, hanem általában a válaszban, a magatartásban, a szociális viselkedésben megjelenő válaszok és viszontválaszok lehetséges formálását, alakítását is szolgálja. A szervezett szociális tanulás alapvető formája a csoportban való tanulás. A tájékozódást elősegítő kiegészítő információk A szociális tanulás, a munkanélküliség és a pályaorientáció kapcsolata. A bevezetőben fölemlegetett problémakörre nézve gazdag szakirodalmi anyag áll 194
rendelkezésünkre. A téma körvonalazásakor fontos, hogy az ember és pálya, az ember és a munka, az életpálya alakulása és a munka elvesztése milyen társadalmi problémákra vezethető vissza, és különösen milyen személyes, gyakran az egyént rendkívüli módon érintő hatásmechanizmusokat indít el. Az alábbiakban három tényező hatására utalva fejtjük a beavatkozás egyik formájának, a pályaorientációnak a fontosságát. A pályaorientáció végül is részben megelőző, preventív feladatokat, részben problémamegoldó helyzeteket kell hogy feloldjon. Ehhez szükséges az ember és munka kapcsolatát, az értékrend kérdését, az ember önazonosulását jelentő identitást és a társadalomba való beletagozódás szerep fogalmát tárgyalnunk. A munka és ember kapcsolata. A munka alapvető része az ember életének, mivel ez jelenti az életnek azt a területét, amely a társadalomban való státusát, beilleszkedését biztosítja, ugyanakkor az egyén oldaláról nézve az egyén is elfogadja a társadalmat, azt az életfeladatot, amelyet élete során, munkájával teljesít. E fenti kettősség harmóniája az ember és munka harmóniája is, a megelégedettség érzése és a megélhetés garanciája. Általában az emberek szeretnek dolgozni. Ha mégsem, akkor inkább a munka pszichológiai és szociális körülményeiben szokott kibékíthetetlen ellentét feszülni. Az emberek számára a munka azonban nem egyszerűen a jövedelem forrása, hanem gazdasági jelentőségén messze túlmutató szociális jelentése van: a munkavégzés és intézményei az élet egészének legalapvetőbb szervezői közé tartoznak a modern társadalomban. Ezért a munkanélküliek sokkal alapvetőbb dolgoktól vannak megfosztva mint a jövedelemtől (vagy annak egy részétől), amikor nincs munkahelyük. Megváltozik időbeosztásuk, kapcsolatrendszerük, megrendül anyagi biztonságuk, hovatovább egzisztenciális problémáik lesznek. A különböző országokban elvégzett vizsgálatok azt bizonyították, hogy a munkanélküliek jövedelemviszonyai, társadalmi beilleszkedése, részvétele a társadalmi tevékenységekben, egészségi, pszichikai állapotuk a munkanélküliség alatt lassan jelentősen eltér azoktól a jellemzőktől, amit aktív korukban mutattak. A munka mint érték. Az ember számára a munka értéket jelent (dimenzionális fogalom: kín és öröm, élet ), elvesztése az önértékelést ássa alá, sérül önbizalma (az öndefiníció), az egyén elbizonytalanodik. A munka elvesztéséből adódó veszteség mértéke attól is függ, hogy mit jelentett számára az adott munkalehetőség, milyen feltételeket, kibontakozási lehetőséget nyitott számára pályája alakulásában, teljes értékű élete alakításában. A megváltozott élethelyzet hatással van az emberek egészségi állapotára, önértékelésére, társas kapcsolataira, társadalmi, közösségi aktivitására, továbbá, hogy a megváltozott élethelyzethez a munkanélküliek nem egyforma mértékben képesek alkalmazkodni. Ebből a helyzetből konfliktusok sorozata keletkezik. Magyarországon, különösen a rendszerváltás óta a társadalmi presztízs szorosan kapcsolódik a gazdasági, társadalmi életben betöltött pozícióhoz. Minél magasabb ez a pozíció, annál magasabb társadalmi presztízzsel jár együtt, nyilvánvaló, hogy a diplomások ez utóbbi csoportot alkotják. Állásuk elvesztését ők szenvedik meg leginkább, mert mikrokörnyezetük szemében a korábbi magas presztízsű csoportból való kikerülés morális deklasszálódást jelent. Nehezen tűrik környezetük elítélő vagy sajnálkozó viszonyulását, éppen ezért befelé fordulóvá válnak, nem szívesen beszélnek gondjaikról, büszkeségre hivatkozva bezárkóznak konfliktusaikkal. Ebből adódóan a családon kívül 195
nem szívesen vesznek igénybe segítséget rejtőzködő életmódot folytatnak, végeredményben előbb-utóbb ez a helyzet kihat identitásuk egykor stabilnak vélt állapotára is (lásd később). Vannak esetek mikor ebben az élethelyzetben a családi összetartás erősödik, többet lehet együtt a család, gyakran azonban, ha ez a helyzet konzerválódik, pl. az anyagi gondok miatt, az önbecsülés csökkenése miatt, gyakorivá válnak a családi konfliktusok. A konfliktusok olyan helyzetek, amelyben ellentétes késztetések hatnak egyidejűleg. A konfliktus lehet belső, egyéni, személyes vagy társas helyzetben átélt, azaz személyközi. A család támogató szerepe megnyilvánulhat abban is, ha a problémát megfogalmazzák, tudatosítják, megbeszélik okait és jellegét. Ezzel erősítik az összetartozás érzését, és mérsékelhetik a konfliktusokat. Egyes kutatók szerint az életszínvonal csökkenésnek az egyik következménye az egészségi állapot romlása. (Azok, akik viszonylag hamar el tudtak helyezkedni, kevesebb mentális jellegű betegségre utaló tünetekkel fordulnak orvoshoz.) A fizikai és pszichológiai károsodások még azokban a társadalmakban is jelentkeznek, ahol védett, szociálisan támogatott helyzetben vannak a munkavállalók. Az identitás és a munka összefüggése. Az identitás az embernek önmagával való azonosságát, emberi lényegét fejezi ki (nem önmagamat mint mércét fogadom el, hanem önmagamat fogadom el: ilyen vagyok, ezt vállalom). Az ember képes arra, hogy fejlődését befolyásolja elvonatkoztatási képessége teszi erre alkalmassá. Ez az alapja a széles értelemben vett tanulásnak: a tapasztalatok elraktározhatóságának és hasonló vagy merőben más, új összefüggésekben való fölhasználásának. A tanulás széles értelemben a tapasztalatok elraktározhatóságának és hasonló vagy merőben más, új összefüggésekben való fölhasználásának a lehetősége, illetve folyamata. Így képes az ember egyaránt a tökéletesedésre és önmaga sorsa alakítására is. Az emberhez méltó fejlődés, tökéletesedés az önmagunkat vállaló magatartásban jelenik meg, és egy felelősséggel vállalt életfeladat teljesítését foglalja magában. Ennek szociálpszichológiai vetülete a különféle életszerepek kiteljesedése, amely a gyerekkor és a felnőttkor ívén át tart. Az emberhez méltó fejlődés, tökéletesedés az önmagunkat vállaló magatartásban jelenik meg, és egy felelősséggel vállalt életfeladat teljesítését foglalja magában. Az identitástudat önmagunkkal való azonosulás, annak fölismerése és elfogadása, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk, hogyan élünk, mit teszünk, hogyan viselkedünk és hogyan értékeljük magunk és mások viselkedését stb. Tartalmában benne van egész személyiségünk, és életvezetésünk. Az identitás kialakításában és megőrzésének a hátterében a valahova tartozás és az önmegvalósítás késztetése áll. Ez folyamatos önkontrollt és önmagunkról alkotott ismereteink, önismeretünk gazdagítását igényli. (Lásd majd az önismeret, ismerkedés, énkép stb.) Az azonosságtudat kialakulása a gyermekkorban kezdődik a családi szocializáció keretén belül. Az egyénnek szükséglete az önmeghatározás, ennek ellehetetlenülése megváltoztatja viselkedését, veszélyezteti lelki egészségét, kapcsolatai fenntartását. 196
Akinek körülményei rendezettek, harmonikusan él, nem foglalkoztatják identitásproblémák. Zavar olyankor lép fel, ha az életében olyan negatív változások következnek, amelyhez csak személyiségének károsodása árán tud alkalmazkodni. Ilyen gyökeres változás, romlás az életkörülményekben a munka elvesztése, vagy annak fölismerése, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan. Ha az egyén a különböző változásokon át más és más élethelyzetben is meg tudja valósítani és őrizni az alapvető identitását, ez jóleső belső megelégedettséggel jár, jutalom értékű és további megóvásra motivál. Ha az azonosságtudat elveszti ezt a minőségét, a kudarc megtapasztalása hozzájárulhat a kedvezőtlen önértékeléshez, s átrendeződéshez, identitásválsághoz vezethet. A munka egzisztenciális biztonságot és az identitás alapját képezi az emberi életútban. Minden változás, törés arra ösztönöz, hogy az ember szembenézzen önmagával (az önismerete fontossága), és egyben lehetőség arra, hogy számot vessen azzal hol tart most, és merre kíván menni ezután. Ennek a folyamatnak az előmozdítása az identitás kialakulását, erősítését szolgálja. Ha önmagunk életgyakorlatát értelmezzük, megokoljuk cselekedeteinket, rendszerezzük viselkedési megnyilvánulásunkat, végeredményben azt fogalmazzuk meg, hogy kik is vagyunk mi. Ezt a folyamatot nevezi a pszichológia az öndefiníció műszavával, ami annyit tesz, hogy kifejezem, elmondom, ki vagyok valójában én. Ennek a folyamatnak az erősítése, támogatása, orientációja tanulási folyamat abban az értelemben, hogy egyrészt irányított, másrészt a meglevő, megtapasztalt múlt élményeire, valóságos, átélt tapasztalatára támaszkodik. A tanulás felismert összefüggések, következmények aktuális helyzetben való alkalmazása is. A szerepek. A szerep szociálpszichológiai értelemben sok szempontból elválasztható a köznapi értelemben használt fogalomtól. Ez a köznapi értelmezés sok tekintetben a dramaturgiai szerephez kötődik, azonban lényeges különbség a kettő között az, hogy a társadalomtudományi kontextusban használt fogalomból hiányzik a dramaturgiai "mímelés", a kvázi 'szerepjátszás' tartalmi eleme. A szerep a társas élet sajátos alkalmazkodási köre, viselkedés, amelyben állandó, és változó elemek különíthetők el. A másik fontos momentum az, hogy a szerepeinket a társas érintkezéseinkben részben minták alapján, részben saját viszontválaszainkban megjelenő eltérésekkel jelenítjük meg. Az is nyilvánvaló, hogy az egyén által reprezentált szerepkészlet folyamatosan alakul, gyökerei az adott szűkebb környezet lenyomatát is magukon hordozzák. Az adott kapcsolatrendszerben elfoglalt helyzetben így viselkedési mintát jelent (a szerepszerű viselkedést várják el tőlem, amelyben a szerepszerű kommunikációs elvárások is nyilvánvalóak). Konfliktusba akkor kerülünk, ha ezek az elvárások nem elfogadhatók (beszédhelyzetben nem odaillő hangot ütünk meg, tudálékosak vagyunk, lekezelő a modorunk, nem válaszolunk, kizárólagos véleményt, hangoztatunk ellentmondás nem tűrő hangon) vagy más meglevő szerepeinkkel nem egyeztethetők. Minden ember rendelkezik bizonyos nagyságú szerepkészlettel. A szerzett, tanult szerepek a személyiség társadalomban való aktivitásától függnek, és a sikeresség lehetőségével kapcsolatosak, azaz meghatározó módon befolyással vannak a sikeres pálya alakulására. 197
A szerepkészlet folyamatosan gazdagodhat, nemcsak számában, hanem tartalmában is, és a társadalomba való minél jobb beilleszkedést jelzi, ugyanakkor a szerepkészlet hiánya vagy zsugorodása a társadalomból való kiesés lehetőségére utal. Gyakran úgy érezzük, hogy életünk menete, az életszerep, amelyben élünk, előre meg van írva, sorsszerű, veleszületett. Az ilyen szerepekből nem lehet, vagy nagyon nehéz kilépni, s ezek gyakran végigkísérik az embert egész életén át. A pálya alakulásának, ennek a teljes életet átölelő folyamatnak világosan elkülöníthető szegmentumai vannak. Az ún. életpályaszerepek alakulási, "fejlődési" folyamata a gyerekkorra jellemző szerepsajátosságoktól a nyugdíjas évekkel záruló szerepmagatartásokig ível, illetve a munkával az életpályával összefüggő szerepszerű viselkedési jellemzőkkel írható le. Világos, hogy a fenti elméleti alapállásból is következően a munkanélküliség ténye rendkívüli módon hatással van a pálya alakulására, az életpálya, illetve a szerepek változására. A munkanélküliség személyiséget is érintő, az egyéni életpályát alakító hatásrendszerében feltétlenül fontos az, hogy milyen konkrét hatások érvényesülnek a mindennapokat meghatározó időbeosztás, társas kapcsolatok, az anyagi biztonság és ezzel szorosan összefüggő egzisztenciális problémák tekintetében, és végezetül a leginkább személyes ügyben, az önértékelésben bekövetkező változásokban, esetleges torzulásokban. Ezekre alapozva képzelhető el bármiféle fejlesztő munka. A munkanélküliség vagy annak felismerése, hogy a változtatás elkerülhetetlen, befolyásolja az egyén időbeosztását, kapcsolatrendszerét, anyagi biztonságát, végül egzisztenciális problémákat okoz, és a kihat az önértékelésre 198
I. rész A PÁLYAORIENTÁCIÓ A pályák világa, a pályákkal való ismerkedés és a célmeghatározások közvetett és közvetlen formái. Ezt követi a hol vagyok? kérdés megfogalmazása, helyzettisztázás, majd a szándék rögzítése. A rész záróakkordja az értelmezett világ: a problémafeltárás, illetve megfogalmazás: a megteremtett világ. Az önismeret. A szociális tanulás alapvető tartalmi eleme magunk és mások megismerése. A viselkedést értelmezni vagyunk képesek, a társas kapcsolatok, a társas érintkezési formák, a felek kommunikációjában zajlik. A kommunikáció közege a nyelv, illetve a nyelvi kifejezésekkel együtt járó nem nyelvi elemek. (Részletesen lásd a kommunikációról szóló részben!) A csoport keretei lehetőségek adnak arra, hogy magunkat és másokat jobban megismerjük (lásd alább a pályával, pályaválasztással, munkával kapcsolatos jellemzőket, az érdeklődést, a képességeket, az értékeket és a munkamódra vonatkozó jellemző állásfoglalásokat). A különféle személyiségelméletek különféleképpen írják le a személyiséget, de számos közös jegy is akad. A statikus leírások helyett az önismeretei kerék abban segít eligazodni, hogy milyen szempontok, tényezők figyelembevételével tudjuk rendezni az önmagunkról kialakult képet, illetve az, hogy miként építhető, tehető teljessé személyiségünk arcvonásainak jellemző jegyei. A "kereket" úgy kell elképzelni, ahogyan a csoportban tapasztalt viselkedési megnyilvánulásokat érzékeljük (érzetként), és értelmezzük (értelmezés), ugyanakkor érzelmi, indulati kapcsolatba kerülünk vele (érzés) a cselekvés által, amely átsegít azokon az akadályokon, amelyek gátjai a cselekvésnek (szándék, akarat). Kiterítve a "kerék" a következő összefüggéssort adja: érzékelt érzet értelmezett értelmezés az ezzel együtt járó érzés érzelme, indulata a cselekvésben amely végül segít a fellépő akadályok leküzdésében mint akarati tényező. Az önismeret egészlegessége ezeket a kategóriákat fogja át, hiányosságai különféleképpen jelennek meg. Pl. az értelmezés-cselekvés dimenzióban hideg fejjel (érzelem nélkül, a szándékok tisztázása nélkül) cselekszünk, az érzet hiánya mások reakcióinak a nem kellő figyelembevétele, az értelmezés híjával való cselekvést talán nem kell magyarázni, míg a cselekvéshiányos helyesebben akaratgyenge magatartás is önmagáért beszél: a nagy érzések nem fordulnak át valós cselekvésbe. 199
A csoport interakciók színtere, társas közeg, amelyben az önmagunkról alkotott kép kétféleképpen jelenik meg: egyrészt a saját ismeretünkben, másrészt úgy, ahogy mások látnak. Lehet azonban olyan rejtett vonásunk, tulajdonságunk, amit magunk sem tudunk, vagy nem akarunk, hogy mások megtudjanak, így ebből a többszörös kapcsolatrendszerből kirajzolódnak világosan elkülöníthető területek, amelyek a csoportos önismeretszerzést jól illusztrálják. ismerem ismerem ÉN nem ismerik NYÍLT TERÜLET VAK TERÜLET MÁSOK nem ismerik REJTETT TERÜLET ISMERETLEN TERÜLET A csoport hatása a személyiségre: érdeklődést tanúsítunk mások iránt, növeli a nyíltságunkat bátrabban merjük megfogalmazni az önmagunkat jellemző tulajdonságainkat (identitás) törekszünk arra, hogy másokat jobban megértsünk, elfogadjunk a fölmerülő problémák megoldásában egyre nagyobb biztonsággal járunk el újabb értékek elfogadása, esetleg értékeink átértékelődése következik be. A hatás intenzitása nem egyenes vonalú fejlődést mutat. Ismerkedés A foglalkozás menete 200