12. Janovszki Gabriella: A magatartás és viselkedészavarok oki tényezői A gyermeklélektani kutatások feltárták a korai anya-gyermek kapcsolat minőségének, vagyis szeretetteljes vagy szeretetlen voltának óriási jelentőségét a gyermek későbbi lelki egészségére nézve. A kutatások erősen megváltoztatták elképzeléseinket a környezet és az öröklődés hatásának arányairól, a környezeti hatások jelentőségére téve a hangsúlyt. Elsősorban a jó és stabil korai anya-gyermek kapcsolat elmaradása hat rombolóan az egyén későbbi érzelmi viszonyaira embertársaihoz, s befolyásolja viszonyulását a világhoz, ami messzemenően kihat teljesítő képességére is. Minél korábbi életszakaszban éri a gyermeket sérülés, annál súlyosabb és messzebbre kiható következményekkel jár. Azok a gyerekek, akik első éveikben nem kapták meg minden irányú szükségleteik kellő kielégítését már gyermekkorukban is, de felnőttkorban mindenképpen betegekké válhatnak. 1. Mélylélektani kutatások eredményei Mélylélektani kutatások és magyarázó elvek szerint a személyiség zavarok hátterében alapzavar problematika áll: feltételezhetjük ezt minden magatartás- és viselkedészavar esetében is. Mit jelent az, hogy alapzavar? A fogalmat Bálint Mihály vezette be a 60-as évek végén. Ezek a zavarok a nagyon korai anya-gyerek kapcsolatban keletkeznek. Következményeként gyenge és sodorható Én alakul ki, változatos, szélsőséges és súlyos tünet együttesekkel. Bálint a fogalmat a kristálytanból kölcsönözte, ahol a kristály alapszerkezetének felépítésében egy szinte észrevétlen szabálytalanságot értenek alatta, ami később a kristály megmunkálásánál hirtelen töréshez vezethet. A személyiség esetében is egy nagyon korai sérülésről van szó, ami megterhelés hatására töréshez vezet. A törést bármikor bármi elindíthatja, következtében a viselkedési reakciók legtöbbször váratlanok, hevesek, indokolatlanul erőteljesek és a környezet számára teljesen érthetetlenek. A sérülés a nagyon korai anya-gyermek kapcsolatban jön létre, a szimbiotikus fejlődési szakaszban. Ebben a nagyon korai kétszemélyes kapcsolatban alapvető, hogy csak a csecsemő szükségletei és kívánságai fontosak és három alapvető tényező elengedhetetlen a későbbi egészséges személyiség kialakulásában: a feltétel nélküli érzelmi melegség, a ritmus (a gondoskodás, szükséglet kielégítés ritmusa) és az állandóság (egy személyhez való érzelmi
kötődés kialakítása). Ha a korai anya-gyerek kapcsolatban sérülnek a csecsemő, vagy a kisgyermek testi-lelki-érzelmi szükségletei, olyan deficitek, azaz hiányok alakulnak ki a személyiségben, amely teljesen sosem gyógyítható meg, mindig egy heg marad vissza a sérült területeken. A kialakult sérüléseket nevezzük alapzavarnak, melyek hiánybetegségekhez vezetnek. Ezek az emberek gyakran elégedetlenek, különféle hiányokról számolnak be, és örökké valamiféle irreálisan ideális állapotot keresnek, mintha ez adná számukra a teljesség érzését. Az alapzavar leírására és megértésére a nyelv, a logikai másodlagos folyamatok nem használhatóak, mert a sérülés a beszéd kialakulása előtti időkben keletkezett. Szavak helyett testi érzetekben, érzésekben, hangulatokban fejezi ki a lényeget. A korai és mély sérülésekkel rendelkező gyerekeknek, felnőtteknek sokszor egészen mást jelentenek a kimondott szavak. A beszélgetésnek leginkább emocionális, érzelmi tartalmat tulajdonítanak az általános egyezményes értelmezés helyett, ezért nehéz a hagyományos pedagógia eszközeivel befolyásolni őket. Elhárító mechanizmusaik főként: az idealizálás és ellentéte a devalválás (értéktelenítés), valamint a hasítás jóra és rosszra. Ha az alapzavarral rendelkező ember szükségletei kielégülnek - pl. dicséretben részesül, - akkor egy csendes, magától értetődő, jó érzés jelenik meg nála. A nevelőt megzavarhatja, hogy nem nyilvánítja ki, nem jelzi vissza örömét, természetesnek tekinti a jó történéseket. Frusztráció hatására azonban pl. szabályok betartatása, visszajelzés adása, nem is beszélve a büntetésről - azonnal heves, féktelen, előre nem kiszámítható reakciókat produkál. Sőt inkább kitörésekről beszélhetünk, semmint egyszerű reakciókról. Hermann Imre megkapaszkodási ösztön elméletében foglalkozott az agresszió kérdésével is. Hermann szerint szeretet és gyűlölet, e két alapérzelem, nem függetlenek egymástól. Mindkettő a megkapaszkodás ösztönéből ered. Az agresszió egyik forrása a megkapaszkodás ösztönének kielégítetlensége: a simogató ujjak, frusztrált megkapaszkodás esetén támadó karmokká válhatnak, a ki nem elégített simogató szeretet átalakul gyűlöletbe vesző agresszivitássá. A megkapaszkodás ösztönét a korai anya-gyerek kapcsolat elégtelensége, a csecsemő ki nem elégített szükségletei frusztrálhatják. A gyermek tudattalan világának igénye az, hogy anyjába megkapaszkodhasson és megvédje a környezettel és saját negatív késztetéseivel szemben. A viselkedés zavarral rendelkező gyerekek édesanyja nem tudott ennek a szerepkörnek megfelelni, nem lehetett benne megkapaszkodni. A viselkedés zavarokat gyakran a háttérben meghúzódó és a korai személyek ellen irányuló elfojtott agresszív (szadisztikus) érzések hozzák léte, melyeknek pedig mindig súlyos oka
lenne. Az elfojtott és a környezetre áttolt érzések energiája egy idő után magatartási tünetekben realizálódik. A viselkedés zavarral rendelkező gyereket a terapeutának meg kell értenie: Hogy kinek szól a haragja? Milyen élmények táplálják? Ez a megértés, és ennek valamilyen kifejezése a legfontosabb a terápiában. 2. Károsító élethelyzetek A korai sérülés szélsőséges példáját nyújtják, az állami gondozásba kerülő gyerekek, akik nélkülözik egy szerető anya, vagy pótanya szeretetét. Nekik nincs lehetőségük az egyetlen személyhez fűződő szoros kapcsolat, a megfelelő korai kötődés kialakítására, amely által megtanulhatnának szeretni. Az ilyen gyermekkor után, az egyén érzelmi kapcsolódó képessége csökken, vagy maradandó kapcsolatképtelenség fejlődik ki. A gondozóval való azonosulás, vagyis az ő erkölcsi szemléletének és magatartásának magába fogadása nem következik be, s ezáltal a személyiség szilárd kiépülése is elmarad. A korai elszakadás kevésbé szélsőséges példája a korai bölcsődébe kerülés. Az anyától való elszakadás következtében igen sok csecsemő sokat betegeskedik, amiben az elszakadás elleni tiltakozás jut kifejezésre. Ha a kisgyermek első éveiben több helyen él, kezdetben esetleg a nagyanyjánál, majd ennek halála, vagy betegsége miatt egy másik rokonnál, a gondozó folytonos váltakozása itt is hasonló zavart okozhat a gyermek lelki fejlődésében. Károsodást okoz a család felbomlása is, különösen, ha a gyermeknek hangos, brutális jeleneteket kell átélnie. Ez gyakori pánikállapothoz vezet, mely már önmagában is súlyos pszichés ártalom a gyermekre, sőt az anyára nézve is. 3. A szülő-nevelő kóros személyisége A bántalmazó apa, vagy anya fizikai és lelki brutalitása, súlyosan veszélyeztető a gyermek számára, elindítva azt a folyamatot, amelynek vezérmotívuma a kétségbeesett dac és ellenállás. A bántalmazott gyermek szembefordul szüleivel, majd az egész felnőtt világgal. Ha nincs kit szeretnie, nincs is kiért betartania a szabályokat, súlyos viselkedészavarok alakulnak ki nála. A fizikai, vagy lelki terror, bántalmazás következményei: Általános gátoltság alakul ki az elfojtott agresszió következtében szellemi téren, tanulási teljesítményben és testi mozgás terén egyaránt megfigyelhetőek a gátoltság jegyei. Másik következménye a megalázottságból fakad és az önbecsülés lesüllyedésében nyilvánul meg. Depresszió és a munkakedv hiánya kíséri.
Végül az elfojtott agresszió a legváltozatosabb módon utat tör magának. Előidézhet dacot, lázadást, nyugtalanságot, bosszúvágyat. A lázadó gyermek pontosan az ellenkezőjét teszi annak, amit a szülők, nevelők kívánnak. Szívósan törekszik arra, hogy minden módon bosszúságot, kellemetlenséget okozzon. Van olyan nevelő, aki ilyenkor a dac letörését tűzi ki célul, pedig ez a gyermeket végső elidegenedésbe, most már minden felnőtt és minden közösségi norma elleni lázadásba kergeti, s előttünk áll az antiszociális, gyakran bűnöző személyiség. A szülő, különösen az anya elhanyagoló bánásmódja, akár testileg, lelkileg, vagy érzelmileg történjen is, hasonlóan kártékony hatású a gyermekre nézve. A korai érzelmi kötődés nem alakul ki, a gyerek személyisége az alapoknál sérül, különféle zavarok jönnek létre. Az erőszakosan irányító szülő szakadatlan bírálata a gyermek minden ténykedésével szemben megzavarja a szülő-gyerek kapcsolatot, s ezzel együtt a gyermek egészséges fejlődését. Ennek hatására a gyerek elfordul, és nem azonosítja magát szüleivel, azok kívánságaival, értékrendjével, magatartásával. Gyakori ártalom a szülők érzelmi éretlensége (infantilizmus), szorongása, bizonytalansága. A gyermek biztonságot és következetes, szeretetteljes irányítást igényel. Ha a szülő személyiségének fékjei gyengék, s önmagát is hangulatai, indulatai dobálják a legkülönbözőbb irányokba, akkor a gyermeket a szülő következetlenségei teszik bizonytalanná. A szülői magatartás folytonos változása megakadályozza a vele való azonosulást. A gyermeket elidegeníti a szülők közötti lényeges elvi és magatartásbeli különbség is, a nevelést illetően. Káros szülői magatartás a haragtartás, ami lázadást indít el a gyermekben először vele szemben, majd az egész külvilág ellen fordítja a fiatalt. A harag feloldása sok dacot oldana a gyerekben, ami a gyermek rosszaságának gyakori forrása. Mindezek a negatív személyiségjegyek nemcsak a szülőknél fordulhatnak elő, hanem az iskolai nevelőknél is. A kóros személyiségjegyek is állandó negatív hatást jelentenek a gyermek számára. 4. A hibás nevelési módszerek ártalmai A gyermeki magatartás okainak feltárásában sokat segíthetünk az elkeseredett, haragos vagy aggódó szülő érzelmeinek pozitív irányú áthangolásával. A magatartási zavarok nem veleszületettek, hanem a gyermek körülményeivel függenek össze.
Érzelmi kapcsolat nélkül fegyelmezni, hajlítani, gyakori nevelési hiba. Minden valódi nevelés alaptétele: előbb megnyerni, azután hajlítani. Amíg a gyermek nincs pozitív érzelmi kapcsolatban nevelőjével, amíg nem szereti és becsüli, addig, az nem lehet pozitív hatással rá. Érzelmi kapcsolat esetén önként átveszi a nevelő értékrendszerét és magatartását. A valódi nevelés tehát pozitív érzelmi kapcsolatra épül, és a szülői minta önkéntes befogadásában áll. Azért a legerősebb szálak ahhoz a nevelőhöz fűződnek, aki a gyermeket a legkorábbi korszakában nevelte. A szereteten kívül tekintély is kell a neveléshez, ami gyakran átmegy megfélemlítésen alapuló nevelésbe. Ennek sok eszköze létezik, legismertebb formája a verés. A megfélemlített ember, illetőleg gyermek a félelem forrásának jelenlétében meghunyászkodik, a háta mögött azonban, illetőleg bármely más közösségben annál nagyobb mértékben adja vissza az előbb elszenvedett agressziót, verést. Az iskolai közegben, ahol a veréstől kevésbé tart, kialakulnak a viselkedés zavarok jellemzői. A nevelésnek egy harmadik útja az ún. kényeztetés. Az ilyen szülő valamilyen oknál fogva nem használja fel a gyermek szeretetét arra, hogy ennek erejével vezesse saját normái elfogadására. Egyáltalán nem neveli, nem irányítja, sőt ő lesz a gyermek szolgája. Az így nevelkedett ember a külvilágban mindig ugyanolyan helyet akar elfoglalni, amihez otthon szokott. A sikertelenségeket nehezen tudja elviselni. Létezik természetesen álkényeztetés is, amikor valójában a gyermek visszautasítása él a szülőben, melyet ajándékok tömegével, anyagi eszközökkel akar ellensúlyozni. Az álkényeztetésből könnyen kerülhet ki később súlyos személyiség zavar, mert nem létezett igazi érzelmi kötődés, ami helyett erőszakos követelődzésre nevelték. 5. Korrekciós nevelés és gyógyítás Óvodásoknál, kisgyermekeknél a terápiás beavatkozás lényege abban áll, hogy a gyermek bizalmának megnyerésével visszavezessük érzelmileg a családjához. Ehhez elengedhetetlen a szülők, nevelők érzelmi áthangolása is. Nagyobb gyereknél, kamasznál fontos az egy emberhez fűződő bizalmi, megtartó és teherbíró kapcsolat kialakítása (otthonvezetővel, vagy más nevelővel). Ha a bizalom kialakul, ezen keresztül érzelmileg visszatérhet a felnőtt világhoz, és valamikor talán a szülei érzelmi elfogadásához is. Ha már egy valakinek sikerül a bizalmatlanság falát áttörnie, megfordulhatnak a dogok, azaz nem a szülőtől viszi át a negatív érzéseit a külvilágra, hanem a pozitív érzelmeit viszi vissza a családra. Az érzelmileg elzárt és ellenállásban levő gyermek érzelmeinek oldása szintén alapvető.
Minthogy a személyiség zavarral rendelkezők önértékelése is kóros gyakran depressziós, - fontos a sikerélmény, s az önbecsülés emelése. Kialakulatlan, gyenge Énjét kell erősíteni. Kizárólag egy teherbíró, pozitív kapcsolat kiépítése után kezdődhet el a következő terápiás szakasz: a gyereket fokozatosan megterhelni a reális élet követelményeivel. A valóság elfogadtatása nagyon kényes feladat, sokszor kell elölről kezdeni mindent: játékszabályok lefektetése, elvárások, normák rendszerének kialakítása, retorziók elfogadtatása. A pszichoterápiában az első szakaszban a deficitek állandó feltöltése folyik gyermeknél és szülőnél egyaránt, melynek jellemzői: meleg elfogadás, pozitív visszajelzések, állandóság biztosítása, megfelelő ritmus, értékelés, korrekció és értelmezés mellőzése, résztvevően kísérni, nem beavatkozni, határok észlelésének gyakorlása, szimbólumokkal történő munka. Alapvető megteremteni az ősbizalom légkörét, mert a legkisebb deficit megélése is fenyegetően hat rájuk, heves következményeket vált ki, súlyos agresszív potenciálok mobilizálódnak, kimaradhat a terápiából. Elérve egyszer a Freudi óceanisztikus élmény szintjét, ahol minden nagy, széles, kitágul és csodálatos, a kreatív lehetőségek, és az újrakezdés lehetségessé válik. Később az agresszív viselkedés megértése, és annak verbalizálása lényeges terápiás mozzanat, ez feltétele lehet az agresszió feldolgozásának, szublimálásának. A terápiás foglalkozás jó alaphangulata, harag és szeretet állandó és kényes mozgásában, a szeretetnek adhat impulzust, mely elindíthatja a változásokat. Ki kell mondani azt is, hogy pszichoterápiával, pedagógiai eszközökkel nem kezelhető súlyos magatartás zavarok esetében, amikor a háttérben a gyermek veszélyeztetettsége áll fenn a szülők bánásmódja, felelőtlensége következtében, elengedhetetlen a gyermekvédelmi intézmények beavatkozása, a gyermek védelembe vételével, családból történő kiemelésével.