Indító 2005 Gyerekparadicsom Alapítvány Budapest, 2005
Grafikai szerkesztô: Balázs Andrea Kiadja a Gyerekparadicsom Alapítvány Felelôs kiadó: Tóbiás László Készítette a Print City Kft. Felelôs vezetô: Bereczk Imola 2
Tartalom Elôszó 4 Bevezetés 6 Kutatásunk és füzetünk 7 Háttér 9 Kutatásunk eredményei 9 Elvi megközelítések 10 Miért drogoznak a fiatalok? 10 Védôháló 11 Megelôzés 12 Módszerajánló 13 Kortársképzés 17 A segítô 20 A segítés 20 Tematika 21 Önismereti blokk 23 Készségfejlesztô blokk 25 Csoportos gyakorlatok blokk 27 Információs blokk 30 A drogok csoportosítása 32 A kábítószer-használat jelei 34 Utószó 35 Segítô szervezetek 36 Ajánlott irodalom 40 3
Elôszó A Gyerekparadicsom Alapítvány 2004-ben a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumtól nyert támogatással kutatásba kezdett, az iskolánkívüli drogprevenciós tevékenységek megismerésére. A kutatás eredményeinek hasznosítása eltér a szokásostól. A támogatási szerzôdésnek megfelelôen, átadtuk kutatási jelentésünket a minisztériumnak, honlapján való közzététel céljára. Elemzésünk mellett a kutatás feldolgozási szakaszában készült adatfile-t is átadtuk, így másodelemzés keretében más vizsgálatokhoz is felhasználható az adatállomány. A támogatásból két füzetet is megjelentethetünk a kutatás tapasztalatainak hasznosítására. A Példatár címûben a terepkutatás során megismert legjobb gyakorlatokat tesszük közzé. Ebben a füzetben pedig azoknak a felnôtteknek igyekszünk segítségére lenni, akik tanórán kívül dolgoznak gyerekekkel, fiatalokkal, látják, hogy elkerülhetetlenül foglalkozniuk kell a kábítószer-használat kérdéseivel, de szakmai képzésük során nem szereztek ismereteket ebben a témában. Sokan ki is mondták, mások csak érzékeltették a terepkutatás során, hogy félelem él bennük: tudják, hogy a gyerekek, fiatalok életében jelen vannak a kábítószerek, szeretnének segíteni nekik, hogy felnôtté válásuk során ezt a csapdát is elkerülhessék, de nincsenek tárgyi ismereteik. Attitûdjeikbôl, szakmai értékeikbôl csak a kábítószerek használatának elutasítása következik, a többségnek már csak koránál fogva sincs személyes, korosztályi tapasztalata. Sokakban kelt szorongást ez a kettôsség. Félô, vakká is tehet ez némelyeket, amennyiben nem akarják meglátni, hogy az ô gyerekekbôl, fiatalokból álló csoportjukat, annak egyes tagjait is megérintette a probléma. Füzetünk bátorítást akar adni a gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozóknak, egyrészt a szemléletük változtatását javasolva, másrészt konkrét tanácsokkal, ötletekkel. Egy egyszerû elfogadást javaslunk. Nincs más lehetôségünk, mint hogy elfogadjuk: a gyerekek és a fiatalok életében, közelében ott vannak a kábítószerek. Elborzadhatunk, felháborodhatunk, érezhetünk dühöt emiatt, de ettôl még a tény tény marad, jobban tesszük, ha alkalmazkodunk hozzá. Jól tesszük, ha reagálunk erre a tényre, még inkább, ha prevencióval segítjük a gyerekeket, fiatalokat a drogokkal való személyes megküzdésükben. A gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozók nagy része kora miatt nem rendelkezik személyes tapasztalattal errôl a küzdelemrôl, így nem tud saját példája hitelére támaszkodva segíteni. Olyan kísértések, tapasztalatok feldolgozásához kell segítséget adnia, amilyeneket nem élt át. Ebben a helyzetben egyetlen hiteles lehetôség van: a lehetô legnyíltabb kommunikáció. 4
Nyílt kommunikáció a gyerekekkel, fiatalokkal, anélkül, hogy homokba dugnánk fejünket a problémával való szembenézés helyett. És nyílt kommunikáció önmagunkkal szemben: vajon mi magunk hogyan állunk a szenvedélyekkel, mi magunk nem használunk-e kábítószereket melyek bár legálisak, mégiscsak befolyásolják tudatunkat, nem mutatunk-e ezzel követésre nem méltó mintát, melyet ráadásul könnyen átvihetnek a ránk bízott gyerekek illegális szerekre. Csak a legalitással nehéz megmagyarázni alkoholfogyasztásunkat egy olyan országban, ahol az emberek tizedének van alkoholproblémája. Aligha lehetünk hitelesek, ha a ránk bízott gyerekek és fiatalok körében felmerülô kábítószer-probléma hallatán úgymond olyan idegesek leszünk, hogy azonnal rá kell gyújtanunk, és keresünk egy kávét, mert az serkenti a gondolatainkat amire nagy szükségünk van a ránk bízottak kábítószer-problémája átgondolásához Tehát a kábítószer-probléma tükör is, melyben meg kell látnunk saját szenvedélyeinket is. Ez nem könnyû feladat egyikônk számára sem. A személyes önfejlesztés útjához nem tud segítséget nyújtani füzetünk. Ellenben reméljük, a leírt módszerek, információk segítenek abban, hogy gyerekekbôl és fiatalokból álló csoportjaikban azok is kezdjenek el foglalkozni a kábítószer-fogyasztás kérdéseivel, akik korábban nem érezték magukat eléggé felkészültnek ehhez. Ezt a füzetet nem helyezzük semmilyen jogvédelem alá. Csak annyit kérünk, hogy hivatkozott forrásainkat (s talán bennünket is) füzetünk használói is nevezzék meg egyebekben pedig, akár a nyomtatott változatot, akár a honlapunkon megtalálható szöveget szabadon felhasználva is dolgozzanak azért, hogy a felelôsségükre bízott fiatalok megküzdjenek a drogok életükbe tolakodó problémájával. Itt mondok köszönetet mindazoknak, akik segítettek e füzet elkészítéséhez, név szerint is Varga Mariannának és Majzik Balázsnak. Tóbiás László a Gyerekparadicsom Alapítvány Kuratóriuma elnöke 5
Bevezetés A Gyerekparadicsom Alapítvány legfôbb célja, hogy a gyerekek és fiatalok aktív neveléséhez járuljon hozzá, a szociokulturális animáció szemléletének és módszereinek honosításával, fejlesztésével, terjesztésével. Azt gondoljuk, hogy az embereknek életútjuk minden szakaszát aktívan kell megélniük, tapasztalatok szerzésével és tudatosításával építve önmagukat. Meggyôzôdésünk szerint a legfontosabb, hogy az emberek rendelkezzenek technikákkal a legszélesebben értelmezett tanulásra, legyen vágyuk rá és leljék benne örömüket. A mi fontossági sorrendünkben csak ezután következnek a konkrét, tárgyszerû ismeretek, hiszen az új helyzetekre úgysem lehet maradéktalanul felkészülni elôre, viszont a technikák és a késztetés birtokában eligazodhatunk az élet újabb dolgaiban is, és még örömünket is meglelhetjük bennük. Szociokulturális animátorok életük bármely szakaszában járó emberek segítôi lehetnek. A mi személyes tapasztalataink és a magyar gyakorlat elsôsorban a gyerekek animációjához kötôdik. Dolgozunk azért, hogy a többi korosztállyal is mindinkább foglalkozzanak animátorok, de a gyerekek, fiatalok animációja fejlesztésén is folyamatosan munkálkodunk. Felsôoktatási kurzusokat tartunk, szakmai programokat fejlesztünk, továbbképzéseket vezetünk gyerekekkel foglalkozók animátori felkészítésére szakembereknek, önkénteseknek, kortársvezetôknek. Tesszük mindezt nemzetközi együttmûködésben is. A lehetô legszélesebb körben igyekszünk együttmûködni, mert nem saját tevékenységünket, hanem a szociokulturális animáció terjedését, fejlôdését tartjuk fontosnak. 6
Kutatásunk és füzetünk Munkánk során szembekerültünk a kábítószerekkel kapcsolatos problémarendszerrel, amit ma már egyetlen gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozó sem kerülhet meg, így természetesen azok sem, akik az önkénteseket és szakembereket felkészítik, segítik. Úgy gondoltuk meg kell ismerni a gyerekekkel, fiatalokkal tanórán kívül foglalkozóknak a kábítószerkérdések kezelésével foglalkozó gyakorlatát, s ezt fel kell használnunk saját munkánkban, illetve az eredményes gyakorlatokat ismertté kell tenni a széles szakmai közönség elôtt. Kutatásunk leíró jellegéhez igazodva választottunk ki 21 várost megyeszékhelyeket és diákvárosokat, olyanokat, ahol él annyi fiatal, amennyi lehetôvé és szükségessé teszi a kábítószerkérdésekkel való intézményes foglalkozást. Ezekben a városokban a kábítószerügyi egyeztetô fórumok, az önkormányzati ifjúsági referensek, illetve az ifjúsági információs és tanácsadó irodák segítségével indulva, hólabdaszerûen gyûjtöttük össze a drogprevenciós tevékenységet is folytató szervezeteket, intézményeket, melyek egy-egy munkatársával kérdôívet vettünk fel. Ôszinte várakozásunk az volt, hogy nagyszámú programot fogunk találni, változatos kiindulásokkal, célkitûzésekkel, módszerekkel. Második ütemként interjúk készítését terveztük, a kérdôívek alapján kiválasztott szervezetek és intézmények tevékenységének mélyebb megismerésére. A kutatás során ez a második fázis inkább a programok, a drogprevenciós tevékenységek hiánya okainak vizsgálatává alakult. Tapasztalatainkat és elemzésünket kutatási jelentésben közzétettük, így itt nem kívánjuk megismételni, csak a jelen füzet megformálására hatással levô tapasztalatokat emeljük ki. Korábbi pályázatok anyagainak elemzéseihez hasonlóan most is módszertani egysíkúság, nyíltabban foglalkozva hiány tárult a szemünk elé. Drogprevenciós programként legtöbbször elôadásokat, elôadássorozatokat neveznek és tartanak meg, gyakran alkalmanként váltakozó elôadókkal, ismeretátadó, frontális, egyoldalú, nem aktivizáló módszerekkel. Kérdés, mitôl lenne ez a fiatalok számára vonzó, így eredményes? A valamely közös tevékenységre létrejött (mûvészeti, sport stb.) csoportokban formálisan ritkán jelenik meg a kábítószerekkel kapcsolatos kérdésekkel való foglalkozás. A csoportok vezetôi általában arra hivatkoznak, hogy nincs felkészültségük ehhez, bár sok interjúalany ezt szakmai kompetenciája felszámolandó hiányának nevezte. Gyakran éreztük, néhányszor egyenesen is kimondva hallhattuk, hogy félnek a szakemberek a droggal kapcsolatos kérdésektôl. Maguktól nem hozzák ôket szóba, és folyamatos bennük a félelem: mely napon kerülnek velük szembe mégis. Azt gondoljuk, nagyon fontos ennek a félelemnek a racionális magja és átfordítható: egy napon be fog következni, akaratuk ellenére, de szembetalálkoznak a problémával, valamilyen módon betör az általuk vezetett közösség vagy annak valamely tagjai életébe. Ez egy racionális felismerés, mely leblokkolhatja, meglátásunk szerint le is blokkolja a csoportvezetôket. Vagy teljesen hárítják a drogokkal kapcsolatos kérdéseket, vagy állandóan szorongás akadályozza a normális munkát és létet. 7
Erre a felismerésre támaszkodunk ezzel a füzettel. Azt mondjuk, igen, mi is valószínûsítjük, hogy egy napon minden gyerekekkel és fiatalokkal dolgozó szakember és önkéntes szembekerül a drogokkal kapcsolatos problémákkal. Csak úgy bújhatnánk el a problémák elôl, ha felhagynánk a gyerekekkel való foglalkozással, mind szakemberként, mind szülôként. De ezt az árat vélhetôleg nem csak mi nem akarnánk megadni. Ha így van, akkor jobb már ma elkezdeni foglalkozni a drogokkal kapcsolatos kérdésekkel, mert már ma hasznára lehetünk a ránk bízott gyerekeknek és fiataloknak és magunk nem töltünk eggyel több napot a sárkánytól való félelemmel, hanem elindulunk ellenében. Az áldott emlékû Takács Etel akinek általános iskolai nyelvtankönyveibôl mostanra már generációk sora tanult mondogatta mindig tanárképzôseinek: a régi angol mondás szerint ahhoz, hogy Johnyt megtanítsuk az angol nyelvre, két dolgot kell ismernünk, Johnyt és az angol nyelvet. Ha úgy vesszük, a gyerekekkel bármilyen okból, végzettséggel vagy laikusként dolgozók jól állunk, amennyiben Johnyt ismerjük. Ezek szerint már csak az angol nyelvvel kell megismerkedniük! Ez mindenképpen bíztató, akkor is, ha nem az angollal, hanem a kábítószerrel kapcsolatos kérdésekkel akarjuk a mi Johnynkat megismertetni. Ahogy nem lesz elég szótárat, grammatikát, szövegtant tanítani angolból, hanem kell kultúrát, fellépést is tanítani, úgy kell a szerekre vonatkozó ismereteken túli kérdésekkel foglalkozni a drogokról szólván. Ahogy a nyelvtanulás is csak azután indul be, miután tisztáztuk magunkban, mi közünk nekünk a nyelvhez, úgy a drogokról gondolkodva is megkerülhetetlen a kérdés. A nyelvtanulásra könnyû felhozni okokat, rendelkezésünkre áll számtalan sztereotípia, de amíg saját igazi belsô okunkat meg nem találjuk, nem indul meg a munka. A drogokkal kapcsolatban is vannak sztereotípiák, és azokat is át kell lépni, az önismeret útján haladva. És itt megint csak megnyugodhat a gyerekekkel foglalkozó érett személyiségû felnôtt, hiszen olyan út járásához kell segítséget adnia, amin önmaga már messzire jutott. Ennyi az egész, amit ezzel a füzettel el akarunk mondani, s hogy itt nem fejezzük be, annak az az oka, hogy módszereket szeretnénk megmutatni ehhez és ráadásnak némi ismeretet a kábítószerekrôl, továbbá segítôhelyek és könyvek címét, segítendô azt a munkát, amire bátorítunk. Amikor terveztük füzetünket, az elsô lépésnél elakadtunk. Magunk elé próbáltuk képzelni Olvasónkat. És láttunk edzôt, táborvezetôt, ifjúsági szervezetben dolgozó laikus felnôttet, népmûvelôt, egyesületi embereket, hitoktatót, zenetanárt És igen, valóban szeretnénk mindnyájukat bíztatni és segíteni, hogy foglalkozzanak a kábítószerrel kapcsolatos kérdésekkel csoportjaikban. De hogyan hozzunk példákat, ajánljunk módszereket ennyiféle képzettségû, tapasztalatú embernek? Tudunk-e nekik egyforma módszereket ajánlani? Persze, hogy nem! Végülis arra az elhatározásra jutottunk, hogy a leghasznosabbnak tapasztalt módszerekrôl írunk, olyan összefüggésben, ahogy a legjobban mûködnek, és megkérjük az Olvasót értelmezze saját tevékenységére az általunk írtakat. Így a füzetünkben legtöbbször hivatkozott módszer kortárssegítôi csoportok iskolai alkalmazása lesz, miközben tanórán kívül gyerekekkel, fiatalokkal dolgozóknak ajánljuk füzetünket Azt gondoljuk, a gyerekek és fiatalok tudatossá válásának az útja a drogokkal kapcsolatban is a témával való aktív foglalkozás. Ennek az ismert gyakorlatban a legtisztább megvalósulása az iskolai keretben szervezett kortárssegítôi csoport. Azt reméljük, az ideáltípusban mindenki meglátja a saját munkájában alkalmazható értékeket, elveket, lehetôségeket. 8
Háttér Induljunk kicsit messzebbrôl, hiszen mint számos más európai országnak, nekünk is van már nemzeti stratégiánk a kábítószer probléma visszaszorítására, mely a probléma vázolása és körbejárása után cselekvési irányokat is javasol. Egy gondolat a stratégiából, mely kapcsolódik kutatásunk alapfeltevéséhez is: Egy 1994-95-ös, az ország általános iskoláira kiterjedô vizsgálat megállapította, hogy az iskolák 33%-ában van valamilyen rendszerezett, tantárgyszerûen oktatott iskolai drogprevenció -, ebbôl következôen az általános iskolák kétharmadában nincs. Paksi-Felvinczi-Schmidt 2004-es a prevenciós programok elterjedtségét vizsgáló kutatásából kiderül, hogy a kilencvenes évek végéig csak elvétve zajlott prevenciós/egészségfejlesztô tevékenység a közoktatási intézményekben, s a 2000 2001-es tanévig bezárólag is mindössze az intézményeknek egyötöde szerzett ilyen irányú tapasztalatot. Igazi lendületet az iskolai prevenció/egészségfejlesztés a 2001 2002-es tanévben vett, amikor az iskolák további kétötöde indított valamilyen prevenciós programot. Feltételezhetôen ez az arány napjainkban némileg kedvezôbb, ellenben túlzás lenne azt állítani, hogy az iskolák mindegyike felkészült az esetleges drogprobléma kezelésére. Kutatásunk eredményei Kutatásunk során fiatalokkal iskolán kívüli foglalkozó szakemberekkel vettünk fel kérdôíveket, interjúkat, melyek alapján a következô visszajelzések összegezhetôk: A szakemberek nagy része nem érzi magát felkészültnek a szerfogyasztóval, kipróbálóval való találkozásra illetve a segítségnyújtásra. A feldolgozott adatok alapján a szakemberek mintegy fele nem vett még részt drogprevenciós képzésen, a csoport nagyobb hányada igényelné azt. Ennek témája igényeik szerint az általános képzésen túl a konkrét segítségnyújtási formákon át, készségfejlesztésig terjed. A jelzett igények alapján állítottuk össze füzetünket. 9
Elvi megközelítések Miért drogoznak a fiatalok? Számos kutatás tárgya ez az egyszerû kérdés. Egyáltalán, vannak-e a drogozásnak idôben észlelhetô jelei? A serdülôkor számos jellegzetességgel bír, melyek hatással vannak az esetleges szerhasználatra, vagy akár a függôség kialakulására. A serdülôkor egy fejlôdési állapot, se nem jó, se nem rossz. A legtöbb, amit a fiatal környezete tehet, hogy ésszerû határok között ugyan, de támogatja ôt ebben, a sokszor vívódásokkal teli életszakaszban is. A támogatás nem mindig aktív szerep. Sokszor csak ott vagyunk mellette, miközben meghozza élete elsô önálló döntéseit, vállalva az esetleges rossz döntéseket és azok következményeit. Hiszen itt kell megtanulnia pszichésen is függetlenné válni, kialakítani autonómiáját, identitását. Saját útja keresése közben sokféle viselkedést, attitûdöt és cselekvést próbál ki. Épp ez vezethet a kísérletezô szerhasználathoz. Ez egy óriási lehetôség a felnôttek és kortársak számára! Hiszen nem a kipróbálással van a baj! Ha közben megfelelô figyelmet, tájékoztatást, szükség esetén segítséget kap a fiatal, akkor nem sodródva, hanem tudatosan választva juthat át élete ezen fejlôdési szakaszán. A fiatalok illetve serdülôk szerhasználatát illetôen három nagy motivációs tényezôt különböztethetünk meg: 1. Az elsô csoport tagjai újdonságot vagy új élményt keresnek, a vélt vagy valós kellemes élményekért próbálják ki és használják a drogokat. 2. A másik csoport azért próbál ki és használ szereket, hogy a társaik elfogadják, befogadják ôket. Mindkét esetben reális veszély a függôség kialakulása. Nagy tévhit, hogy velem ez nem fordulhat elô, mert bármikor abba tudom hagyni". 3. Azok pedig, akik serdülôkorukat nehezebben, problémásabban élik meg, nem az élményeket keresik a kábítószerek kipróbálása során, hanem éppen a depressziós állapotukból próbálnak általa kilépni. A paradoxon itt az, hogy a droghasználattal a problémáik nem hogy csökkennének, hanem még fokozódnak is, a depresszió súlyosabbá válik, a mindennapokban egyre nehezebben boldogulnak. És most feltehetjük a kérdést újra: Miért drogoznak a fiatalok? A válasz lehet ez is: mert egyedül maradnak a problémáikkal. Folytassuk most ezen a szálon az okok, lehetôségek boncolgatását. Mi, felnôttek, sokszor hisszük azt, hogy elérhetetlenek a furcsa frizurájukkal, idegen beszédstílusukkal, magukba forduló természetükkel. Pedig csak arra várnak, hogy valaki megszólítsa ôket! Azon a nyelven, amin ôk is értenek. Egy jól mûködô családban ez nem gond. Bár, legyünk ôszinték, sok család a legjobb akarata ellenére sem tud elegendô idôt tölteni gyerekivel. És nem csak a minôség, a mennyiség is számít. És fordítva. Nem csak a mennyiség, a minôség is! Legyen mindig egy kis figyelem, érdeklôdés körülöttük, ez a cél. Jöhet ez a családból, az iskolából, a barátoktól. Legyen az ôt megszólító szilárd értékrendszerrel bíró, határozott, támogató! Amit tôlünk, felnôttektôl várnak, nem a helyettük cselekvés! Hanem a megértés, támogatás. 10
Ezért arra buzdítunk minden segítôt és leendô segítôt: merje megszólítani a környezetében élô fiatalokat! Legyen rájuk kíváncsi, hallgassa meg, milyen világot látnak maguk körül, miben hisznek, mitôl félnek Bár mondják, a fiatalok nagyon tájékozottak a kábítószereket illetôen, azért nem ritkán elôfordul, hogy információik nem helytállóak. Fontos, hogy a velük való szervezett keretek közt történô találkozásainkban is legyünk felkészültek és kreatívak. Az adott helyzet, csoport dönti el, melyik lesz a legjobb módszer. Sokszor egy spontán beszélgetés többet ér, mint egy elôre megtervezett felvilágosító óra. Nem lehetünk felkészületlenek, ezt a mulasztást nem engedhetjük meg magunknak. A foglalkozás-vázlat is fontos és szükséges. Többféle elkezdési, befejezési mód legyen a repertoárunkban, mert a váratlan helyzetekben szükségünk lehet rá! De a szívünket se hagyjuk otthon! Az lebegjen a szemünk elôtt, hogy utat keresô fiatalok között járunk, akik figyelik majd minden mozdulatunkat. Nem tévedhetetlennek kell lennünk, hanem emberinek. Nem kell a nevelô szerepbe bújnunk, a nevelô hatás észrevétlenül kell, hogy megjelenjen. És ahogy mi hatunk rájuk, úgy ôk is hatnak ránk. Tanulhatunk is tôlük. Védôháló Természetesen, kell, hogy legyenek olyan tényezôk, melyek védelmet nyújtanak a drogokkal, mint lehetôséggel szemben. Legfontosabb a helyes önértékelés és önbizalom. Az önmagát reálisan értékelô, magában és a világban bízó fiatalnak nincs szüksége a drogok nyújtotta illúzióra. Jó hír, hogy az önértékelés és az önbizalom is tanulható, így nem evidens, hogy például egy rossz családi héttér kizárólagosan rossz irányba befolyásolna bármely fiatalt is. Éppen ezért fontos, hogy az iskolákban és iskolán kívül mûködô prevenciós programok az önismeretre, mint alapra építkezzenek, alakítsák ki azt a légkört, amiben a fiatal mer beszélni a nehézségeirôl, és tudatosan alakítsák a találkozásokat, hogy a fiatal megismerje és elfogadja önmagát. Nézzük tovább, mely tényezôk megléte védi, tartja meg a serdülôt a biztonságos úton, drogok nélkül, tisztán. A címben védôhálónak neveztük ôket. Mint látni fogjuk, nem csak kívülrôl jövô hatások védenek! Védôfaktorokra saját magunkon belül is szükségünk van! Védôhálók: 1. Egészséges kapcsolatrendszer a családdal, tanárokkal, kortársakkal. Biztonságot adó, támogató kapcsolatra gondolunk, ahol megbeszélhetôk a problémák, tisztázottak és tarthatóak az értékek, odafigyelnek egymásra. 2. Pozitív visszajelzés egy-egy feladat teljesítésérôl. Ez azt a biztonságérzetet adja a fiatalnak, hogy késôbb is képes lesz megoldani feladatát. Tehát szüksége van sikerélményekre! A család, barátok, tanárok sokat tehetnek ez ügyben a serdülôkért. Szíve mélyén mindenki vágyik az elismerésre. Elvégzett munka jutalma nem csak fizetés 11
lehet, sôt, az önmagában nem is elég. Egy jó szó, vagy a korrekt, elôremutató kritika segíti a felnövekvôt, hogy lelkileg is egészséges felnôtté váljon. 3. Fontos, hogy a fiatal élete akár nehéz fordulópontjait (iskola- és/vagy lakóhelyváltás, szakítás a szerelmével stb.) végül sikeresen vegye. A gátfutót sem zárják ki, ha leveri a gátat, csak lendületet veszít. Igazán baj csak akkor van, ha elakad, nem tud túljutni az akadályon, s csak akkor zárják ki, ha megpróbálja azt megkerülni. Az élet velejárói a nehéz történések is, a felnôtté válás küszöbén meg kell tanulni a negatív élmények feldolgozását is. Ehhez segíti hozzá a fenti bekezdésben már említett helyes önértékelés. Megelôzés A drogproblémák kialakulásának veszélyét megelôzô módszerek nem alapulhatnak csupán információközlésen. Hamarosan bemutatunk többféle prevenciós módszert, elôtte azonban vegyük számba, mely színtereken folyhat drogprevenció a fiatalok életében, és mi az, ami ezen túl még fontos, befolyással bíró lehet a serdülôk szerhasználatára. A család A hatékony drogmegelôzés nem a drogokról szól, hanem az egészséges szülô gyerek kapcsolatról. A fentiekben már írtunk arról a támogató, biztonságot adó háttérrôl, ami a fejlôdéséhez nélkülözhetetlen. Joggal vetheti fel bárki, ha jól mûködik a család, mikor és hogyan beszéljünk a drogokról. Mi az, amit el kell mondanunk, mi az, amit már úgyis tud a gyerek? Természetesen itt is nagy különbségek lehetnek egyéni érettségi fokok között. Ugyanígy a családok között is. Van, ahol a nyílt, ôszinte kommunikáció keretében nem ciki ilyen témáról sem beszélni. Általánosságban elmondható, hogy általános iskolás korban a dohányzás, alkohol, a kábítószerek veszélyes hatásairól, a szervezetre gyakorolt hatásairól érdemes beszélni. Azt már tisztáztuk, hogy nem elegendô csupán információt közölnünk. Azzal sem elégedhetünk meg, hogy ha világosan értik, mi mit okoz. Értékeket kell közvetítenünk! Tôlünk várnak példát, útmutatást. Ezért fontos a hitelesség. Kevésbé hatékony, ha például az egészséges táplálkozásról egy súlyosan elhízott felnôtt beszél. Legjobb, ha saját életünk minta számukra. Hiszen azzal tudunk mi is érvelni, amilyen értékek mentén mi is élünk! Milyen értékekre gondolunk? Például önmagunk és mások értékelése, saját felelôsségünk vállalása a viselkedésünk terén, elfogadó, segítô magatartás a deviáns viselkedéssel szemben, értô figyelem, tudatos, egészséges életvitel,stb. Az értékek közvetítésén túl fejlesztenünk kell azokat a készségeiket, amelyek a világban való stabil eligazodásukat megalapozzák, segítik. Ilyenek az asszertív kommunikáció, kockázatok felismerése, döntéshozatal különbözô helyzetekben, segítségadás, -kérés, konfliktuskezelés, kockázatbecslés. 12
Az iskola A drog biológia vagy osztályfônöki órák témája, többnyire felsô tagozatokban. Felmérésünk tanulsága szerint jó pár esetben ez még mindig csupán tájékoztató jellegû foglalkozás. Szerencsére egyre növekszik azon közösségek száma, ahol speciális, interaktív, játékos és önismeret-fejlesztô elemekkel bôvített foglalkozásokat szerveznek. Az irányultság sosem az elrettentés, hanem a pozitív lehetôségek (alternatívák) mutatása. Tehát itt megjelenik az értékek közvetítése és a különbözô készségek fejlesztése is. Magával a drog témával csak egy bizonyos idô, elôkészítés után foglalkoznak. A cél, hogy kapcsolat, beszélgetés alakuljon ki a felnôtt és a gyerek között, mindenki kapjon szót, lehetôleg a csendesebb gyerekek is. A média Gyermekeinkre, a fiatalokra hatással van a szülôi háttér, az iskola, és ha nincsenek épp egyik közeg hatása alatt sem, akkor hatással van rájuk a tömegkommunikáció. Más felmérésekbôl közismert, hogy a fiatalok (és sajnos a felnôttek) jelentôs része ijesztôen sok idôt tölt a televízió elôtt. A televízió, akárcsak a drogok, önmagában se nem jó, se nem rossz. A televízió teret nyit a világra, azért jó, negatív üzenetei is befolyásolják az embereket, ezért rossz. Az igazi gond a visszaélés, a pótszerként való használat. Tudjuk, hogy bizonyos reklámok kifejezetten a fiatal korosztályt célozzák meg, potenciális vevôkört látva bennük. A reklámok által közvetített értékek sokszor épp ellentétesek a család/iskola által közvetített értékekkel. És ez már veszélyes. Mi a teendô? Ne nézzünk tévét? Bizonyára kivitelezhetetlen ez a megoldás. A meghatározott idôtartamú tévézés, esetleg a szülôvel közösen nézett mûsorok kevésbé okozhatnak zavarokat, mint az elfoglaltság jelleggel, kontrollálatlan minôségben és mennyiségben nézett mûsorok, reklámok. Fontos tehát, hogy megfelelô helyet, szerepet találjunk a fiatal életében a televízió nézésének. Ne legyen evidens, más foglalatosságot háttérbe szorító ez a programlehetôség. Módszerajánló A kutatási kérdôívekre kapott válaszokból is kiderül, hogy alapvetôen két eshetôségre kell felkészülnünk, amikor iskolán kívüli prevencióról beszélünk. 1. Az egyik eset az, amikor valaki segítséget kér tôlünk, mert tanácstalan. Mondjuk ô vagy barátja le akar szokni egy kábítószerrôl, vagy észlelte a szerfogyasztás tüneteit barátján, családtagján stb. Ilyenkor el kell döntenünk, rendelkezünk-e kellô ismerettel, tapasztalattal, hogy a probléma háttere felôl érdeklôdjünk, és egy mélyebb vizsgálódást kezdjünk. Ehhez természetesen szükség van a segítséget kérô együttmûködésére is! Ha ezek adottak, akkor kezdetét veheti egy személyes beszélgetés vagy beszélgetéssorozat, ami nagyon szerencsés, hiszen nem csak a jéghegy csúcsát láthatjuk, hanem a mögöttes tartalmakat is. Ha kialakul egy bizalmi viszony, jó esélyünk van érdemi segítséget nyújtani. Ha nincs együttmûködés a másik fél részérôl, nem érdemes erôltetni, 13
segíteni azon lehet, aki segítséget kér! Mindkét esetben nagyon fontos azonban tudnunk, hová irányíthatjuk az illetôt, ha úgy ítéljük meg, hogy problémája túl nyúlik saját szakmai kompetenciánkon! (Hogy ez mikor áll fenn? Elegendônek érzem-e saját tudásomat, tapasztalatomat, megnyugtató módon tudok reagálni az adott szituációra? Ha a válasz nem, akkor szükséges más szakembert bevonni!) Segítségként kiadványunk végén segítô helyeket sorolunk fel, a teljesség igénye nélkül. Azonban minden régióban feltûntettünk olyan központot, amely egészen biztosan tud további helyi segítôket ajánlani. 2. Másik eset az, amikor nem segítségkérésre reagálva, hanem a segítés és/vagy a megelôzés szándékával drogprevenciós foglalkozásokat tartunk fiataloknak. Itt tehát egyaránt szólunk olyan fiatalokhoz, akik még nem próbáltak ki drogokat, valamint már érintett, azaz szert használó fiatalokhoz. A lehetôség számukra adott esetleges problémájuk szóbahozására. A foglalkozás végén, szünetekben nem ritkán élnek is ezzel a lehetôséggel. Elôfordul, hogy egyes szám harmadik személyben fogalmazzák meg saját érintettségüket. Ez ugyanolyan fontos jelzés lehet, mint amikor felvállalják, hogy személy szerint nekik van problémájuk, és természetesen az is lehetséges, hogy valóban a barát, ismerôs stb. van bajban. A foglalkozások idôtartama egy órától több hónapig terjedhet, sôt, akár évekig tartó folyamat is lehet. (Lásd például a kortársképzéseket!) Természetesen más a helyzet akkor, ha külsô szakemberként érkezünk, találkozunk a fiatalokkal, és megint más, ha már egy régebbi kapcsolat van közöttünk. Nem nehéz kitalálni, hogy a második eset alapvetôen könnyebbé teszi a segítô helyzetét. Azonban nagyon szerencsés lehet az idegenként érkezô segítôi szerepe is, hiszen elôfordul, hogy szívesebben nyílik meg a fiatal egy bizalmat sugározó, nem ítélkezô, ismeretlen felnôttnek. A lényeg, hogy elérjük, ô maga beszéljen érzéseirôl, félelmeirôl, kételyeirôl, vagy annak mintegy elôszobájaként, kérdezzen a segítôtôl. Külföldi és hazai tapasztalatokból is tudjuk, hogy a prevenció (beleértve a közösségi, a médiabeli és az iskolai prevenciót) hatásai csak hosszabb távon, évek múlva jelentkeznek. Az egészségfejlesztésben tapasztalt szakember számára is ajánlatos néhány kérdéskört végiggondolni, ami növelheti munkája hatékonyságát. Nézzük meg, mennyire körültekintônek kell lennie annak a segítônek, aki fiatalokkal foglalkozva pozitív változást szeretne elérni körükben. Fontos az elméleti ismeretanyagok elsajátítása mellett egyfajta érzelmi ráhangolódás, illetve önmagunk számára pár tisztázó kérdés megválaszolása, mely segít bennünket a probléma megközelítésében egyfajta saját irányvonal, koncepció kialakításában. (Ilyen kérdések például: Az egészségfejlesztési megközelítési módok közül melyiket tekintjük elsôdlegesnek, az orvostudományi megközelítést, vagy azt, amely a magatartásváltozást, lelki hátteret hangsúlyozza? Döntôen információkat szeretnénk átadni, vagy egy teljes attitûdváltozást célzunk meg a gyerekekkel való találkozásaink során? Mennyire ragaszkodunk az elôadási formához, illetve konzultációs vagy interaktív formában szeretnénk dolgozni? Ha egymás mellett szerepeltetjük a különbözô stílusokat, milyen legyen ezek aránya? Hogyan tudjuk tartani az ideális csoportnagyságot? Hogyan alkalmazkodunk a hely adta adottságokhoz, változtatunk-e ülésrendet?) 14
A kutatásban szerzett tapasztalataink szerint is, amennyire lehet, az interaktív módszereket kell elôtérbe helyezni, ehhez a késôbbiekben konkrét feladat javaslatokat is adunk. Tapasztalatok bizonyítják, hogy még akkor is sokat haladunk elôre, ha az aktív bevonás konfrontációval jár, hiszen ütköztethetjük a jelenlévôk álláspontjait. Ezek jó alkalmak arra, hogy ki-ki vállalja saját véleményét, és képes legyen annak megindokolására, adott esetben megvédésére. A fiatalok szívesen fogadják, ha partnernek vesszük ôket, és nem helyettük, ellenük nyilvánítjuk ki saját véleményünket. Ráadásul többnyire nyitottak és meg is gyôzhetôk, hiszen a kialakult véleményeik mögött sokszor a kortárs-csoport hatása áll, nem pedig belsô meggyôzôdés. Esetlegesen akár ellenérveket gyûjthetünk állításainkkal szemben, amelyeket aztán további példákon keresztül megcáfolhatunk. Érdemes bevonnunk mûvészeti elemeket (zene, film), ismert közéleti személyiségek önéletrajzát, a média termékeit, bármit, ami színesíti, érdekessé teszi munkánkat. (Ne felejtsük el, az sem utolsó szempont, hogy mi magunk is élvezzük, amit csinálunk! Ehhez pedig széles repertoárra van szükségünk.) A célkitûzésnél egyértelmûen el kell döntenünk azt, hogy az egészségügyi tudatosság kiépítését választjuk elérendô célnak, vagy az ismeretek pontosítását, a magatartás változását, attitûdváltozást, vagy épp a döntéshozó képesség változását elérendô célként. Célszerû elôre tájékozódni az adott csoportról. Fontos, hogy találkoztunk-e már a csoporttal, vagy ismeretlenek leszünk egymás számára? Milyen jellegû oktatásban, nevelésben vesznek részt iskolai keretek között? Az iskola kapcsán milyen feszültségeket, indulatokat élnek meg a fiatalok? Milyen igények körvonalazódnak a háttérintézményben (iskola, kollégium, stb.), illetve maguk a fiatalok milyen konkrét igényeket fogalmaznak meg találkozásainkkal szemben? Milyen elsôdlegesen fontos problémát látunk, és ebbôl kiindulva milyen célt tûzünk ki magunk elé? Mennyire illik bele az iskola vagy más, a fiatalok által látogatott közösség stratégiájába tervezett munkánk? Alkalmas idôben kezdjük-e munkánkat? A kérdések egy részének megválaszolásában segítségünkre lehet az iskola tanári karához tartozó felnôtt, aki a kapcsolattartó az adott foglalkozást vagy foglalkozásokat tekintve. A vele való jó kapcsolat nagyban elômozdíthatja tervezési és megvalósítási munkánkat. Ha sikerül megnyernünk ôt a drogprevenció ügyének, majdnem bizonyos, hogy nem csak hasznos plusz információkkal, hanem egyéb hasznos segítségnyújtással járul hozzá célunk megvalósulásához (például videófilm bekészítése a stúdiószobába, gyerekek felkészítése a foglalkozásra stb.). A folyamat végén pedig nagyon fontos, hogy mi magunk értékeljük munkánk sikerességét. Ezzel elérkeztünk a segítôi munka legkevésbé népszerû és legkevésbé kiforrott fejezetéhez. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk munkánk elôkészítésére, mint az eredmények megvizsgálására, az észrevételek beépítésére. Holott legalább olyan fontos beérni a célvonalon, mint elindulni a rajtnál! Ma még nem beszélhetünk a foglalkozások indításakor megtervezett célok megvalósításának értékeléséhez általánosan alkalmazott módszerekrôl, pedig számos támogató (például minisztériumok által meghirdetett pályázatok esetén) komoly hangsúlyt fektet a támogatott program hatékony mûködési garanciáira. Tervünk külsô kontrollján kívül szükséges a szervezôk részére is egy visszajelzés a programban résztvevôktôl. Az értékelés eredményei remek lehetôséget kínálnak a program további csiszolására, tökéletesítésére. Hiszen a cél nyilvánvalóan a magas szakmai színvonalú és mindenki megelégedését szolgáló munka. 15
Az értékelés komoly önismeretet és szakmai felkészültséget igényel. Tegyük fel magunknak a következô kérdéseket: Elértem-e a kitûzött céljaimat? Ha nem, miért nem? Megfelelôen átgondoltak voltak-e a kitûzött célok? Megfelelôen elôkészített volt-e a program? Ha nem, miért nem? Milyen problémák okozták a legnagyobb gondot menet közben? Mennyire tudtam kezelni, megoldani ezeket a problémákat? Milyen feladatok megvalósítása jelentette számomra a legnagyobb nehézséget? Milyen feladatok teljesítése volt a legkönnyebb számomra? Megtaláltam-e a megfelelô kapcsolatot a csoport tagjaival? A csoport mûködése közben volt-e valamilyen komolyabb probléma? Miért? Hogyan tudtam megoldani? Mi az, amin mindenféleképpen változtatnom kell? Miért? Hogyan? Mi volt a program fô eredménye? Mit profitáltam én személy szerint a programból? Érdemes mérlegelni a másokkal való együttmûködés lehetôségét is, ha erre alkalom adódik. Hazai pályázati gyakorlatban például nem ritka, hogy egyazon elérendô cél mentén több szervezet, intézmény tud remekül együtt dolgozni, amely erôt, új lendületet adhat bármely, a szakmában régóta tevékenykedô szakmai szervezetnek. Az uniós kiírásokban pedig csaknem minden esetben alapvetô feltétel a konzorciumi együttmûködés. Ugyanez várhatóan elôbb-utóbb feltétel lesz a hazai kiírók részérôl is. Ha kellô alapossággal készítjük elô tevékenységünket, meghatározzuk a célokat, és jó utat választunk elérésükhöz, értékelô módszereket dolgozunk ki a minôség biztosítására, nem marad el a várt eredmény, azaz egy egészségtudatosabb magatartás kialakulása a csoportban. Ha az aktuális helyzet egyéni beszélgetés keretét kínálja számunkra, akkor is érvényesíthetôk a fenti mérlegelési, tájékozódási szempontok. Természetesen az egyénre értelmezve. Általános alapelvként elmondható, hogy drogprevenciós céllal történô találkozásaink során kerülendô az elrettentés módszere! Hosszú távon érzékelhetô hatása leginkább azoknak a programoknak lesz, amelyek pozitív alternatívákat sorakoztatnak fel, illetve amelyek során megtörténik a fiatal saját attitûdjének változása a drogok okozta problémában, hiszen ez épül majd be maradandóan a személyiségébe. A drogmegelôzési foglalkozásokon az egészségtôl, mint értéktôl indulva haladjunk a drogfogyasztás esetleges fennállása, az abból adódó veszélyek, a drogprobléma körül keringô tévhitek megbeszélése felé. Ne a drogokról szóló ismeretek átadására törekedjünk, hanem annak megvilágítására, hogy milyen döntések, életutak vezetnek egy esetleges drogos karrier felé, milyen más lehetôségek vannak az életben, amelyek örömöt, sikert adnak, illetve mennyire tudunk toleránsak, megértôk lenni egy szenvedélybeteggel szemben. 16
Kortársképzés A prevenciós programok közül legsikeresebbnek a kortársképzések bizonyulnak. A kortárssegítô program azon a felismerésen alapul, hogy a kortárscsoport fontos terep a tizenévesek számára, ugyanis ez az a közeg, ahol elsajátítják és kipróbálják a személyiségfejlôdésükhöz és identitásuk kialakulásához nélkülözhetetlen készségeket és társas viselkedési formákat. A serdülôk gyakran kérnek információt és segítséget a kortársaiktól, és erôsen befolyásolja ôket kortársaik véleménye. Ezért a kortárscsoportot nagyon jól lehet alkalmazni a serdülôk attitûdjének és viselkedésének befolyásolására irányuló programokban. A fiatalok jelentôs része barátai, kortársai társaságában iszik elôször alkoholt, gyújt rá az elsô cigire. Ugyanez a helyzet az illegális drogok kipróbálásával. Egyértelmû tehát, hogy ebben a korban a kortárshatások erôsebbek a korábbi életkorokhoz képest. A szülôk szerepét felváltja a barát, a barát ismerôse. Már nem mond el mindent otthon, nem a szülôtôl kér tanácsot, már nem a szülônek akar megfelelni. Épp ezt a kortárshatást (jól) használva lehet az értékkövetés eszközeként használni, pozitív példát adva az útját keresô fiatalnak. Ha kiválasztjuk a közösségbôl azokat a diákokat és tanárokat, akiket a többiek már egyébként is segítôkész embernek tartanak, és ha egy kis felkészítésben vagy tréningben részesítjük ôket, akkor a program lehetôséget teremt a diákok számára kompetenciájuk sokirányú fejlesztésére. Növeljük a valószínûségét annak is, hogy sikeresen oldják meg a kamaszlét sokféle problémáját. A serdülôkori sajátosságok tehát igazolják a kortárssegítô csoport létjogosultságát. A csoport lehetôséget teremt a diákok számára problémáik feltárására és megoldására. Kiváló fóruma lehet továbbá a tanárok, a diákok és a program munkatársai közötti információcserének, amelynek eredményeképpen egészségesebb tanári- és diákközösség, jobb iskolai légkör alakul ki, valamint közösen jobban fel tudják használni az iskolai és lakóhelyi erôforrásokat. A tizenéves kortárssegítôk átfogó megelôzési program keretében felnôtt, erre felkészített kortárstanácsadók segítségével végzik a munkájukat. Ôket nevezzük koordinátoroknak. A program céljai Általános célok A kifelé, környezetre irányuló értékek között a szolidaritás, a másokon való önzetlen segítés, a problémamegoldás, és a kommunikációs készség jelentik a legfontosabbakat. A befelé irányuló értékek közé az önismeret, az önbizalom és az önmagukkal kialakított jó viszony tartozik. Ezeknek az értékeknek az elôtérbe állítása hozzájárulhat a fiatalok hatékonyabb személyiségfejlôdéséhez. A kortárssegítô program egyik célja a tizenévesek ösztönzése saját önállósodási igényük és egy új, felnôtt identitás iránti szükségletük felismerésére, önállóságuk felépítésére. A másik fontos célkitûzés az, hogy a serdülôk a kortárssegítô-csoport tagjaként próbára tehetik magukat, tapasztalatokat szerezzenek, fejleszthetik kritikai érzéküket. A többi diák 17
követendô példát láthat a kortárssegítô-csoport tagjaiban, akik kellôen asszertívek, magabiztosak ahhoz, hogy kezükbe tudják venni saját ügyeik irányítását, érdekeik képviseletét. A lényeg a saját tapasztalat útján történô tanulás. A kortárssegítés céljai között szerepel az is, hogy bevonja a diákokat olyan programok megtervezésébe és megvalósításába, amelyek komolyan befolyásolják a közösség életét, cél továbbá, a diákok már meglévô kommunikációs rendszerének megerôsítése. Specifikus célok A kortárssegítés ideális eszköze lehet a közvetlen, specifikus alkohol- és drogmegelôzés és egyéb iskolai prevenciós programoknak is. A drogproblémák kezelésére specifikus célként a következôk tûzhetôk ki: drogmentes pozitív életstílus kialakítása, az élet irányításához szükséges magabiztosság és kompetencia kifejlesztése, pontos ismeretek szerzése a drogokról és a drogokkal összefüggô ártalmakról. Hol szervezzünk kortárssegítô programot, képzést? Mi lehet az ideális helyszín? Tapasztalatok szerint az iskola, ahol a fiatalok idejük jelentôs részét töltik. Elôször is azért, mert kötelezô mindenki számára. Másrészt az iskolák jó részében a fontos cél a drogmegelôzés, így nem igényel külön indoklást egy ilyen program létjogosultsága. A képzés ráadásul pozitívan hathat az iskolára is! Javulhatnak a kommunikációs viszonyok, értékek, közös célok körvonalazódhatnak a meglévôk mellett. Ha feltételek nem adottak egy iskolai program szervezéséhez, vagy kifejezetten más helyszínt választunk, akkor is érdemes törekednünk a következôkre: Olyan légkört teremteni, amely ösztönzi az önállóság és a pozitív személyiség kialakulását. Lehetôséget teremteni a fiatalok számára, hogy tapasztalataikat pozitív módon építsék be, így jutva magasabb lépcsôfokra az önbizalom és kortárssegítés terén. Bevonni a fiatalokat az általuk megélt, látott problémák megoldásába. Kialakítani a korai beavatkozás lehetôségét veszélyes helyzetek esetére. Iskolán kívül szervezhetünk kortársképzést például mûvelôdési házban vagy éppen szórakozóhelyen, ahol a fiatalok szabadidejük jelentôs részér töltik. Ma Magyarországon nagyobb hagyománya van az iskolai keretek között szervezôdô kortársképzéseknek, de érezhetô az alternatív helyszínek térhódítása is. Említettük, hogy az iskola is profitálhat egy jól mûködô kortárssegítô programból. Vegyük hát végig, ki és mit nyerhet egy ilyen program felvállalásával, megszervezésével, mûködtetésével! Az iskola Elképzelhetô, hogy szimpatikusabb lesz az iskola a kortárssegítôként dolgozó diák számára, hiszen új, érdekes dolgok teszik színesebbé az intézményt. 18
A belsô konfliktusok csökkenhetnek, a fegyelmezési problémák ugyancsak. Tolerancia alakul ki a fiatalokban. Javul a kommunikáció a tanulók és a tanárok között is. Az iskola maga is nyitottá válhat a szociális problémák kezelésére. A kortárssegítôk Önbizalmuk erôsödik. Készségeik javulnak az emberi kapcsolatok teremtése terén. Önállóságuk, felelôsségük javul. Fejlôdik önálló döntéshozatali képességük. Gyors helyzetfelismerô, megoldó képességük javul. Orientálhatja, megerôsítheti segítô foglalkozás választását. A többi fiatal Megtanulhatják, hogy segítséget kérni nem ciki, hanem sokszor nagyon is célravezetô. A kortárssegítôk példájából megtanulhatják, hogy ôk is bátran beszéljenek problémáikról. Megtanulhatják reálisabban szemlélni magukat és a világot. A szülôk Gyermekük kommunikációs készségei javulásával könnyebben megtalálják velük a közös nyelvet. Gyermekük sikerélményei miatt jó érzéssel engedi el ôt szabadidejében is a többi kortárssal. A prevenciós programok között említett igen hatékony módszer legfontosabb ismérveit már körbe jártuk. Mint ahogy bármely prevenciós programra, így erre is igaz: nem elég beindítani, mûködését fenntartani és ellenôrizni is szükséges. A folyamat ellenôrzô kérdésirôl is esett már szó A fiatalok, amikor elkezdik kortárssegítô tevékenységüket, még nemigen alkalmasak önálló csoportvezetésre. Erre saját tevékenységük gyakorlása közben érnek meg. A felkészülés folyamatát felnôtt szakember irányítja. A jó vezetô nem a csoporttagok helyett végzi a munkát, hanem megfigyeli a tevékenységüket, szükség esetén javítja, fejleszti a különbözô megnyilvánulási formákat. Tehát nem hatalmi pozícióból néz szét és cselekszik, hanem mint segítô, támogató szakember. A hosszú távú cél, hogy önálló, saját lábukon is megállni tudó kortársakat neveljen. Nem halat ad, hanem halászni tanít. Ha egy csoport idôvel nem válik képessé arra, hogy a kortársképzô szakember jelenléte nélkül, önállóan tudjon tevékenykedni, akkor a képzô nem végezte tökéletesen a munkáját. A kortárssegítôknek idôvel elôre szervezett keretek nélkül, az életben is kell tudniuk hasznosítani a tanultakat! 19