Independence 1775 Hozzáadta: Tóth Gyula 2007. november 29. csütörtök 00:17 Utolsó frissités 2009. augusztus 25. kedd 09:49 Ebben a cikkben elsõ fahajóm, az amerikai Independence szkúner építésérõl olvashattok. A makett az Artesania Latina kitjébõl készül, 1:35 méretarányban. Olyan cikket próbálok létrehozni, amelyben arra koncentrálok, hogyan lehet egyszerû módszerekkel és eszközökkel fa hajómakettet építeni, mert úgy gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek nincs lehetõsége mûhely fenntartására, s esetleg csak néhány négyzetméter vagy egy asztal áll rendelkezésére egy kicsi lakásban, viszont a makettezés iránti vágya olthatatlan. Remélem, hogy az építés folyamatának szöveges és képes nyomon követése, s a tapasztalataim megosztása hasznosnak bizonyul, elsõsorban mindazok számára, akiket eddig környezetük szûkössége tartott vissza attól, hogy fa hajómakett építésébe fogjanak. Elõzmények Bár kiskoromban is próbálkoztam mûanyag modellekkel, valahogy sohasem tartott sokáig egy-egy konkrét téma iránt való érdeklõdésem. A mûanyaggal való bánást valamilyen szinten megtanultam, vagy inkább megszoktam, ezért is, amikor néhány éve a vitorlás hajók elkezdtek érdekelni, mûanyag hajók építésébe fogtam. Néhány modell kipróbálása után (Alexander von Humbolt [Revell], Santa Maria [Revell], Le Glorieux [Heller]) azonban levontam a tanulságokat, melyek közül a legfontosabb, hogy a mûanyag vitorláshajó modell nem éri el a megfelelõ esztétikai szintet, s ennek legfõbb oka, hogy a fa természetesen esztétikus, másrészt pedig - némi önkritikával élve - nem tudok festeni. Eleinte féltem a fától és a fémtõl, de végül legyõzve félelmeimet, idén tavasszal elhatároztam, belevágok elsõ fahajóm építésébe. Elsõ nekifutásra mindenképpen egy nevesebb gyártó egyszerûbb kitjének megépítését tûztem ki célul. Ennek fõ oka, mint ahogy mondtam, hogy jelenleg nincs lehetõségem mûhely kialakítására, s a kitek csaknem készre gyártott elemeinek megmunkálása nem igényel drága gépeket (tehát egyszerre nagy beruházást), csupán egyszerûbb kéziszerszámokat és némi ötletességet. Emellett kitbõl egyszerûbben lehet dolgozni, ami szintén szempont lehet, ha az ember elsõ hajója megépítésén fáradozik, és gyakorlatlan keze alól nem egy nagy csalódást akar viszontlátni sok munka után. Építés: 1. rész A választás tehát az Independece-re esett. Viszonylag egyszerû szkúner, s 25.000 Ft-ért egy méretes és súlyos dobozt nyomnak a vásárló kezébe. A dobozt kibontva megnyugtató kép tárult a szemem elé. Nagyjából minden rendben, semmi sem sérült, nem tört el, késõbb az is kiderült, hogy az alakítandó faanyagokból (pl. palánkok) is adtak rendesen. Van sok kötél, sok szép réz alkatrész, teljesen készre varrt vitorlák, aminek igen megörültem, valamint képes és szöveges alkatrészjegyzék és összeállítási útmutatók, illetve több oldalas kötélzetterv. Az elemek többsége a kipattintós megoldás, tehát lézerrel vágták ki falapokra kis csapokat hagyva. Egyetlen hiányosság volt, hogy az egyik ágyú hiányzott. Felmentem az Artesania Latina weboldalára, ahol volt lehetõség pótlást kérni, spanyolul... Írtam is nekik e- mailen angolul, hogy sajnos nem tudok spanyolul, s láss csodát, egy hónap múlva kis csomagot találtam a postaládámban, amiben duplán pótolták a hiányt. Az összeállítást szokásos módon a bordalemezek és a gerinclemez összeállításával kezdtem. A kötõanyag Palma Fa Express. Sajnos az elemek anyaga kritikán aluli rétegelt lemez, így a gerinclemezt hiába gõzöltem, préseltem, reménytelenül görbe maradt, ráadásul itt-ott a rétegek elváltak egymástól, ezért a gõzölést senkinek sem ajánlom rétegelt lemezen. Sebaj, beragasztottam a keresztmetszeteket, ezután elkészítettem a fedélzet padlóját és a fedélzeti nyílásokat, ami szintén rétegelt lemez alapra került. Ezeket a helyükre raktam, s ez kissé egyenesített a gerinclemezen. Emellett a gerinclemeznél lemértem a távolságokat az egyes szelvények között, majd 4mm-es balsafa rúdból ezeknek megfelelõ hosszúságú párokat vágtam, amiket a bordalemezek közé ragasztottam a gerinclemeztõl elég távol mindkét oldalon, mintegy kiékelve õket. Ezzel kiegyenesedett a teljes gerinclemez. Száradás után ráspollyal alakítottam a hajó két vége felé lévõ bordák szélét a palánkozáshoz. A palánkozás kettõs, ami azért is jól jött, mert elõre nem tudhattam, életem elsõ palánksora hogyan sikerül. Elsõ hajókészítõknek mindenképpen ilyen modellt ajánlok! Elsõ lépés az oldalfalak felrakása volt. A hajótest szépsége (valamint egyben legnagyobb nehézsége is), hogy az elején az oldalfal és az alatta lévõ néhány palánksor is negyedkörívben hajlanak a gerinchez. Az oldalfal rétegelt lemez volt, ennek a hajlítását úgy végeztem, hogy a beáztatott lemezt egy befõttesüveg oldalára feszítettem a megfelelõ ívben és rákötöztem. Száradás után nagyjából felvette az ívet, ezután palánkoztam a belsõ oldalát, majd a helyére raktam ragasztással és szegeléssel. A hajó belsõ
palánksora 1.5 mm vastag puha ramin, ami nedvesen könnyen alakítható akár kézzel is. A palánkokat tehát némi áztatás és kézi hajlítás után nedvesen raktam fel, a hajó orra felõl a tat felé haladva, s a bordalemezekhez ragasztó mellett szeggel is rögzítettem õket, akárcsak az oldalfalat. A miniatûr szegeket egyébként a kit nagy számban tartalmazza is. Természetesen a palánkokat egymáshoz is ragasztani kell hosszanti irányban. Követve az összeállítási útmutatót, az elsõ pár palánkot a fedélzet és a gerinc között körülbelül félútra raktam fel teljes hosszban, így a bordalemezek közé korábban rakott távtartókat ki lehetett venni. Ezután mindkét oldalon szimmetrikusan, az oldalfaltól lefelé és a gerinctõl fölfelé raktam fel a palánkokat. Természetesen a középre felrakott palánkhoz közeledve alulról és felülrõl is a palánkokat megfelelõképpen keskenyíteni kellett a két végükön. Az oldalak elkészülte után a hajó hátulján kellett még egy keveset palánkozni. Mindezek után megvártam a teljes száradást. Természetesen a dolog nem sikerült valami tökéletesre, sok helyen pontatlan a palánkozás és nem illeszkednek jól az ívek, de éppen ezért jó, hogy lesz második sor. Száradás után levagdostam a palánkok kiálló végeit s eltávolítottam az összes szeget. Ezután beraktam a több darabból álló gerincet a helyére, majd hozzá csiszoltam a testet. A réseket és az egyenetlenségeket stukkógipsszel gletteltem majd simára csiszoltam a testet. Az építkezés ezen a ponton idõhiány miatt fél évre abbamaradt, viszont így láthatóvá vált, hogy a tökéletesen kiszáradt és megkötött elsõ palánksor rettentõ kemény alapot ad a makettnek. Ennek talán az is az oka, hogy a nedves fa beszívta a ragasztó egy részét. Sajnos az oldalfal elöl a negyedkörívre hajlítást mégsem bírta olyan jól, úgyhogy az orrnál, a gerinc közelében 1-2 mm-re levált a helyérõl. Sebaj, elõfúrtam lyukakat és ragasztóval töltöttem föl õket, majd facsavarral visszahúzattam az oldalfalakat a helyére. Száradás után mini köszörûvel kissé köszörültem a facsavarok fejét, hogy ne álljanak ki az oldalfalak síkjából. Végül úgysem fog látszani, de nem lenne jó, ha egy év múlva a kész makett ugrana szét. Itt javasolnám mindenkinek, hogy egyrészt soha ne rakjon fel szárazon feszülõ elemeket, az ilyeneket nedvesen hajlítsa, másrészt ha kész a palánksor, feltétlenül várja meg a teljes száradást, különben kellemetlen meglepetések érhetik késõbb. Na, most jöhet a második sor palánk! Itt már az esztétika is számít, így minden palánk alakját és felhe-lyezését jól át kell gondolni egyrészt, hogy az ívek, másrészt. hogy a palánkok futása a test végeinél rendben legyen. Mivel többrétegû palánkozásról van szó, az elsõ rétegen az ember megtanulhatja, hogyan néz ki a hajó, tehát jó alapja van, hogy a második sor szépre sikerüljön. Szerencsére a 0.6 mm vastag palánk jól hajlítható kézzel szárazon is, s amint átitta a ragasztót, élére merõlegesen is hajlandó kissé meghajlani törés nélkül. A tapasztalatom az, hogy a mahagóni inkább törik, a ramin meg inkább hajlik. A palánkozást felülrõl lefelé végeztem, az elsõ pár világos színû palánk a mellvéd tetejérõl indul, e fölé került még egy rövidebb hátra, ahol magasabb a hajó oldalfala. Az alapkoncepció az, hogy kb. 20 befõttesgumit ráhúztam a testre, majd ezek alá az utolsónak felrakott palánkra befûzöm a következõt, a testen beragasztózom a helyét majd rácsúsztatom. A befõttes gumik kiválóan tartják a vékony palánkokat, illetve a Palma Fa Express gyorsan megköt annyira, hogy már nem csúszik el a felhelyezett darab, így nincs szükség újfent mindenféle technikákkal kilyuggatni a testet, valamint gyakorlatilag folyamatosan és gyorsan végezhetõ a palánkozás (de azért nem kell kapkodni!). Természetesen itt nagy figyelmet kell fordítani a palánkok megfelelõ és szimmetrikus vékonyítására, illetve toldására a végeknél. Elsõ makettem lévén még egyszerûen csak igyekezek esztétikusan végezni a palánkozást, a korhû és valóságnak jobban megfelelõ bonyolultabb technikákat egyelõre inkább gyakorlottabb kezekre bízom. A hajóról elõször most készültek képek, de ígérem, késõbb szorgalmasabb leszek. A teljes hajótest a második palánksort szorító befõttes gumikkal dekorálva. Ugyanez oldalról, látszik, hogy 4 világos palánksor van felül, aztán az alatt már mind mahagóni színû lesz. Az orr rész trükkös gumifelfogatásai.
Ugyanez közelebbrõl. A hajó tatja a kormánylapát nyílásával. A fartükör egy darabban kerül föl késõbb. Itt látszanak a szegek helyei a palánkokon a bordalemezeknél (a kép bal oldalán a sárga gumi mentén), illetve látszik, hogy melyik palánk volt az elsõ, amit felraktam. Nagyjából középen fut és látható hogy a felette lévõ palánkok belefutnak, mielõtt elérnék a hajó orrát. Remélem egyenes lett. Az elõzõekben látott módon tovább folytattam a palánkozást. Szerettem volna, ha a palánkok mind felül, a dörzsgerendáknál, mind alul, a gerincnél szépen lettek volna fölrakva, ezért a palánkozást alulról is elkezdtem. Természetesen a palánkokat sohasem feszgettem, mindig pontosan illeszkednek a testre. Ezt a gumigyûrûk alatt nagyon egyszerûen lehet szárazon ellenõrizni, így kevesebb a hibalehetõség. Ahol kell, szûkíti az ember a palánkokat, ahol kell toldalékolja, de feszgetni, nyomorgatni nem szabad! Ezt a folyamatot mutatja a következõ képsor (a képeken néha fejjel lefelé van a hajótest, de ettõl még az alja az alja, tehát így fogom írni...): Itt még csak fölülrõl haladtam lefelé, látszik, hogy kezdõ lévén hogyan vékonyítottam a palánkokat elöl (csúnyán). Itt már a gerinc felõl is közeledünk, viszont felülre már nem kerül fel új palánk, az lesz az utolsó, ami a testen lévõ piros vonal környékén eléri a kormánylapát nyílását. A gumik lekerültek, mert a gerinc miatt nem fogták az alsó palánkokat, viszont itt alig van hajlítás bennük és tekintve, hogy 0.6mm vastag a palánkanyag, a Palma Fa Express-szel dolgozva elég volt 5 percre megfogni kézzel...
Itt meg egy trükk. Az a palánk, ami összekapcsolja a felsõ és az alsó palánkozást így illeszkedett a testre hátul. A palánkozás befejezése elõtt tehát így nézett ki a modell. Látható, hogy már csak egy kis toldás kell hátra (elõzõ nagyított kép), illetve néhány, a testen nem teljes hosszában végigfutó, erõsen keskenyített palánk kell. Ezeket precízen méretre kell szabni, különösen az utolsót, hogy pontosan illeszkedjenek. Ezt az alulról és felülrõl egyszerre palánkozást nem álmodtam, hanem az eredeti palánkozáson tollal és filccel kiemeltem pár "szemvezetõ" palánkot (szaggatott tollcsík és piros filccsík a fenti képeken), és ezekbõl jól lehetett látni, hogyan öblösödik a hajó, és hogyan fekszenek majd fel a végleges, külsõ réteg palánkjai. Így a képen látható módon a két sort összekötõ palánk is kellemesen a helyére került. A palánkozás elkészülte nagyszerû, de persze vannak problémák. A következõ képek jól illusztrálják a rossz vékonyítás adta hibákat, a keletkezett réseket, illetve, hogy a mahagóni porózus jellege miatt mennyi ragasztó került át a kezemre! (és persze a testre...). A nagyított képen látszanak a rések, ragasztó túlfolyások, stb. Ez van, ha gumiszalaggal és kézzel dolgozik az ember, meg ha a mahagónin átjön a ragasztó. Szerintem nem kellemes látvány. Itt már kicsit jobb, bár ez a kép igazából a toldalékolást mutatja, meg hogy hogyan kellett szabni a palákok elejét, hogy felvegyék a gerinc ívét. Azért itt is vannak hibák.
A palánkozás befejezése után jött a test elsõ csiszolása. Ehhez P220-as papírt használtam. Ezzel elég soká kell dörzsölgetni a testet, de kipróbáltam egy P150-est is, az meg megenné a 0.6mm-t nagyon gyorsan, és egyébként is csak az illeszkedési hibákat akartam eltüntetni. A rések persze magmaradtak, de arra is van megoldás. De ne szaladjunk ennyire elõre. A következõ lépés a dörzsfák felrakása volt. Mint látható, az orr rész erõsen hajlik, ezért itt mindenképpen szükség volt a dörzsfák elõre hajlítására. Lemértem a szükséges sugarat és a következõ "eszköz" született: Szerintem vicces. A hajó görbülete elöl teljesen megfelelt egy szabványos CD v. DVD tartó hengerének. Két biztostû van beleszúrva az oldalába (valamilyen okból kifolyólag itthon eszméletlen mennyiságû ilyenünk van, nem mintha kéne...). A dörzsfákat kigõzõltem, mondhatni "no perc" alatt és ezután úgy hajlottak, hogy csomót is lehetett volna kötni rájuk. Állítólag valami afrikai dióból vannak. Eddig jónak bizonyult. A szárítást melegen végeztem hajszárítóval (ezúton szeretném hajómester-t megkövetni, a palánkoknál nem, de itt már szükség volt a meleg hajlítás-meleg szárítás technikára). Pár perc alatt kész, aztán megnéztem, mit fõztem. A formából eltávolítva egy hét alatt sem rúgta magát vissza az anyag, úgyhogy felraktam. A felrakást megint csak gumigyûrûkkel végeztem, de most eleve alakra volt hajlítva a fa, tehát elõször kézzel helyre tettem, majd óvatosan ráhúzgáltam kb. egy teljes csomat befõzõgumit a testre. Végezetül kis farigcsálás után felkerültek hátra a dörzsfákat összekötõ elemek is. Nem szépek, de sebaj, az alsó dörzsfa és ezek az elemek feketére lesznek festve. No, a neheze megvan alapon következett a ragasztás nyomainak eltávolítása, egy második finom csiszolás (ez is P220-as, illetve P320-as papírral), majd pórustömítés a kereskedelemben bárhol kapható olcsó folyékony fával. Mahagóni színû kellett, könnyû felvinni, pl. gumikesztyûben "belemasszíroztam" a résekbe (szabad kézzel nem ajánlatos fogdosni), 30-60 perc alatt szárad, aztán csiszolható, ragasztható, lakkozható. Száradás után újfent csiszoltam. Jelenleg itt járok: Ez lenne az ez elem, ami a két dörzsfát összeköti hátul. Sajna eredetileg nem illettek a helyükre, úgyhogy itt-ott erõsebb rábeszélés kellett elsõsorban szike formájában. Csiszolás és tömítás után még PhotoShop nélkül is más a kép :-). A hajócska oldalról. Gyakorlatilag eltûntek az illesztési hibák. Itt látható, hogy az alsó dörzsfa pont ott csatlakozik be a gerinchez, ahol a külsõ palánksoron a legtöbb hibát vétettem a sok fogyasztás miatt, de mindezeket jótékonyan takarja. Erre is számítottam.
Hát ez lenne a (majdnem) teljes kép. Persze a lakkozás elõtt még felkerül pár elem és újabb csiszolás következi, most már a pórustömítõ anyag eltávolítása céljából, hiszen néha oda is ment, ahova nem kell... Ebben a részben bemutatom a galion, a korlátok és a tat készülését. A galion A galion meglehetõsen egyszerû, felépítéséhez 6 db elemet kapunk a dobozban, oldalanként 3-at, ezek a képeken látható vízszintes elemek. Nem mondhatni, hogy egyszerû a dolog, mert az elemek persze lézervágottak, így csak két dimenzióban van alakjuk, a harmadikban hasáb az egész, szóval csiszolni kell. Sajnos az építés kapásból úgy kezdõdött, hogy az elemek sehogy se akartak a rajzokon, képes útmutatóban látható helyükre illeszkedni. Megnéztem az interneten is pár oldalt, ahol ezt a hajót készítették és megnyugodtam, nekik sem ment... A fõ szempont a következõ volt: a fõárboctörzs kötélbandázsának akadálymentes elhelyezkedését biztosítani kell. Alapvetõen úgy gondolkodtam, hogy a bandázsnak vágott nyílás futásával párhuzamosan kerülnek föl a szerkezeti elemek. Ez az alsó kettõnél, melyek teljesen a testhez csatlakoznak, simán ment. Szerencsére a kettõ közül a felsõ (azaz végül a középsõ) pont a felsõ dörzsgerenda alatt csatlakozik a testhez, pont annyi hely volt, hogy ez létrejöhessen (megj. A leírás szerint vagy a gerenda van sokkal feljebb, vagy a gerinc van máshol, mert nekik nem itt csatlakozik az elem.). Jöhet a felsõ szerkezei elemek berakása. Ez volt a másik probléma. Ha párhuzamosan fut az alsókkal, ahogy a leírás szólt, nem éri el a gerincet!!! Magyarul kisebbeket adtak a kelleténél. Másik részrõl én bepróbáltam azt az esetet is, és oldalról bûn rondán néz ki, egyáltalán nem követi a hajó alakját. Ahogy majd látni is lehet, felül tehát a vízszintes vonalat választottam, alul pedig meghagytam a bandázs nyílásával párhuzamos futást. Mit ne mondjak, ezzel a húzással jól kitoltam magammal a függõleges elemek tekintetében! Jól megnéztem, hát ide MINDEN létezõ irányban hajló-csavarodó-tekeredõ függöleges lécek kellettek volna. Ami a képen látszik, annyi jött össze, nem kevés idõ alatt, mivel a legkisebb függõleges elem (elõl) teljese nagysága (a felsõ vízszintes elembe csatlakozó részével együtt) nincs 1cm, és így kellett konkrétan 3D-ben hajtogatni. Nézzük meg most részletesebben is.
Talán látható, hogy a függõleges elemei a galionnak erõsen hajlanak, rendesen 3D-ben állnak. Az alakításuk azért volt szükséges, mert megváltoztattam a galion szerkezetét. Ha a felsõ szerkezeti elemek az alsókkal párhuzamosan futnának, erre valószínûleg nem lenne szükség. Ide csak annyit, hogy a horgonykötél nyílását úgy készítettem, hogy mini fúróval lyukat fúrtam, azt mini maróval szélesítettem, hogy nagy fúróval ne bántsam a testet. A bele való fém alkatrész a kit része, csak éppen kétszer hosszabb, mint a hajó falának vastagsága, úgyhogy mini köszörûvel szépen ledaráltam a kívánt méretre. Oldalról. Látható, hogy az elsõ két keresztelenek úgy kell elhelyezkednie, hogy közöttük majd a kötélbandázs szabadon elférjen. A hátsó keresztelem elhelyezése megint nem könnyû, neki is kissé lefelé-elõre kell hajolnia, hogy alul a helyére férjen. Ugyanez a másik oldalon. Hát, a horgonykötél nyílásai nem éppen ugyanolyan magasra kerültek, van 0.5-1mm hiba, de belefér. A galion gyakorlatilag kész. Így szerintem normálisabban néz ki, mintha az égbe futna a felsõ része. Ugyanez alulról. Látható, sokat kell még majd javítani, csiszolni és tömíteni. Felkerültek egyéb szerkezeti elemek. 2.5cm hosszú, 1x3mm-es lécek, ezeket nedvesítés után kézzel a kívánt alakra lehetett hajlítani, nem vot szükség más trükkre, és gyorsabban ragadnak a helyükre a Palma Fa Express-tõl, minthogy visszarúgnák magukat. Jótákony hatásuk, hogy sok hibát eltakarnak a galionelemek és a test csatlakozásánál. emellett jól vezetik a szemet a galion körül. Szerintem ha így nem is helyes, de mindenképpen jól néz ki. Korlátok A függõleges elemeket úgy raktam be, hogy elõször hozzámértem a 2x2mm-es lécet a falhoz, csípõfogóval lecsíptem kissé
fentebb, ragasztottam, majd száradás után mini köszörûvel pillanatok alatt az összes oszlopot az oldal magasságáig köszörültem. Itt hajlanak az imert módon (fõzés és hajszárítós szárítás) a korlátok. Sikerült megcsinálni õket, malacom volt... :-) A sablon közelebbrõl. Az alakot egybõl a hajóról vettem le, fehér lapra grafittal átmásoltam a görbületet. Korlátok a helyükön. A probléma, hogy az elõre gyártott elemek (az orr korlátja, a tattükör belsõ részén futó elem és a kép közepén a kis függõleges hajlítás a hajóoldal emelkedésénél) más színûek, mint az elvileg ugyanolyan anyagú többi rész, amit meg kellett csinálni. Majd valami lesz... Közben bekerült néhány küszöb is a fedélzet osztásaihoz maradék palánkból, az eredeti megoldás nem tetszett. A tat Jöhet a feketeleves. A kithez adott tattükör enyhény szólva ronda. Nem más, mint egy egybeöntött, rettentõen kemény cink lap, rézzel futtatva. Persze vastag is. Ezt kellene meghajlítani, és felragasztani egy rétegelt lemezre, amit elõzõleg felszegelünk a farra. Felejtõs. Flamenco-nak elküldtem a réz tettükör képét, ide inkább fel sem teszem. Megegyeztünk, kidobtam. Elõtte azonban lemásoltam. Most meglátjuk, mit sikerül csináln helyette. Ez a lemásolt rajz. Ez tehát egy az egyben ki volt öntve egy rettentõ kemény kb. 3mm vastag ötvözetbõl, rézzel futtatva. Még ha festem is, akkor se jó... Semmi más nem lesz festve. Itt a rétegelt lemez, ami a tulajdonképpeni tattüköt lesz. Rámásoltam a rajzból z ablakokat, a helyüket kivágtam. A keretet 2x2mm-es dióból csináltam, maradékanyagból. Amit itt láthattok, az a hátulja. Némely része látszani fog a hajó belsejébõl felrakás után, de inkább az egészet lapalánkoztam. Az üveg az ablakban a kit átlátszó mûanyag dobozából készült, a rács meg azt imitálja, hogy az üveg nem egy darab, hanem kis darabokból ólomszalagokkal van összerakva, máskülönben azonnal kitört volna a fellépõ feszültségek miatt. A rácsot a kitbõl szereztem, egy másik alkatrész lesz belõle (háló), de ennyi nem fog hiányozni. Alkoholos filccel festettem feketére. Hoppá. ez fog látszani. Illetve, mivel a hajó belsejében rögtön szerkezeti elemek vannak az ablak mögött, ezért még a rács mögé a másik oldalra felkerült egy réteg alufólia. Kissé visszatükröz, mint az üveg, de legalább nem tünteti el a mélységet teljesen, mintha csak sima kék, fehér v. fekete lapot tettem volna az "üveg" mögé. Felraktam a tükröt. Gyakorlott hajóépítõk már biztos rögtönítélõ bírósággal akasztatnának fel, de a csavar benn marad. Mert íg
a tattök9r a helyén marad. Ragasztva persze van. Ugyanilyen megoldás van a hajó oldalával is elöl, amirõl írtam korábban is. A csaavar fejét le fogom köszörüln, hogy síkba kerüljön, szegeket kihúzom és palánkozom a tattükröt. Végezetül mutatnék egy képet a teljes hajóról is. A következõ részben jönnek a fedélzeti apróságok és / vagy a test külsõ befejezése. Emellett gondolkodok azon is, írok egy cikket, hogy kéne fényképezni a készülõ hajókat, hogy másnak is értékelhetõ élményt nyújtsunk.