Épitödobozos modellek tuningolása 4.rész

Átírás

1 Épitödobozos modellek tuningolása 4.rész Hozzáadta: Szeibel Laszlo augusztus 29. szerda 19:36 Utolsó frissités szeptember 19. szerda 14:28 Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett Na nézzük tovább, mire jutunk. Az idegen sebek alkotója, mondhatnám barkácsolója, a slampos munkáját úgy próbálta tuningolni, hogy az összes elképzelhetõ, - és el nem képzelhetõ - felületet szabályosan telezsúfolta mit tudom én honnan vett idegen cikornyákkal s díszítményekkel, amik a párizsi rajzon sehol sem láthatók! Ahelyett, hogy a tényleges díszítéseket csinálta volna meg becsületesen! De kedves barátaim! Ez így igazán nem megy! Ahogy a festék se takarja el az alatta fekvõ slampos munkát, sõt inkább kiemeli, a giccsparádés idegen diszek sem rejtik el a slampos, trehány munkánkat! Többet ehhez a témához nem is szólok. A fényképek magukért beszélnek! Itt jól látható az alsó tükör fapasztájának eredeti színe is. ( A sárga nyilak mutatják az idegen diszeket. ) Így nem. Így

2 Kötélzet: Kötelekbõl csak 1 és 0,5 mm-est szállítottak, s pocsék minõségben. Olyan laza volt, hogy nem csak a végeken bomlott fel, ha csak ránéztem, hanem középen is. Ki kellet volna dobni, de miután én mindent megtartok, késõbb felhasználtam egy olcsó, mondhatnám szégyenletes viking hajóhoz. De a megrendelõ elégedett volt vele. Szóval új köteleket venni, 0,5 ; 0,75 ; 1 ; 1,25 és 1,5 mm-ben. ( Ahhoz lusta vagyok, hogy saját magam csináljam, verjem õket, mert szerencsére jó minõségben kaphatók, meg a horgolócérnákat is fel lehet használni. Csak a 2 mm-nél vastagabbakat kényszerülök magam sodorni. ) ( Tunning19 ) A blokkok kimondottan elfogadhatóak voltak, különösen ( furcsa módon ) az ejtõkötelek blokkjai voltak igazán szépen megcsinálva, igaz, furatok nélkül, csak elõrepontozva, de a kifúrás nem volt probléma. Az árbocoknak szállított rudak is szépek voltak. Így aztán ezekkel nem sok baj volt. A vitorlarudakat két részbõl kell készíteni, kúposítás után mindkét rész egyik oldalát a megfelelõ hosszban kissé laposra kell csiszolni, hogy egymáson felfeküdjenek, s aztán összeragasztani, helyenként szögekkel megerõsíteni., s aztán feketére festeni. Festés után megfelelõ távolságban 0,5-ös fekete ( nem világos és nem barna! ) kötélbõl menettel összekötni. ( Tunning21 ) De azért a négyszögletes árbocfejekbe a csigák nyílását kimartam, s mûködõ esztergált csigákat szereltem beléjük. ( Tunning20 ) Most kell ( legalább az egyik ) pumpa karját a fõárbocra erõsíteni, ez az ún. árbocpumpa. - Pumpa

3 - Dugattyúrúd - Kar - Húzókötél - Kartartó kötél - A rángató kötelek - Fedélzet - Árboc - Fõárboc - Pumpa - Pumpakar a fõárbocra akasztva - A rángató - kötelek ( Tunning22 ) A kar egyik vége egy rövid kötéldarabbal a pumpa búvárdugattyújával volt összekötve. A kar másik végére 4-6 rövid kötéldarab volt kötve - az alsó végükön egy-egy csomóval, így több ember is rángathatta, Aztán megy az állókötélzet, - ami itt natúr és nem sötétbarna! - mint az ágyba csinálás! Valójában a latin vitorlás hajóknál nem beszélhetünk igazi állókötélzetrõl, mint a keresztvitorlázatú északi hajóknál, ahol a csarnakok s a tarcsok macskafejekkel ill. Doodshoft kengyelekkel vannak fixen rögzítve. A sebek ( s a többi latin vitorlás hajó ) csarnakjai csigasorokkal s peckekkel vannak a mellvéd belsõ oldalára - gyorsan oldhatóan - rögzítve. Az oldalkötél-csigasorok alsó vége, meg egy csomó más kötélvég is, mint a Ghanjánál, ún. pecekkel ( Knebel ) voltak másik kötélhez erõsítve, - a könnyebb és gyorsabb oldhatóság miatt. A latin vitorlázatú sebekek egyáltalán nem hordtak tarcsot, csak a az ún. Polacker -vegyes vitorlázatú - sebekek. ( Franciául Mistycque ) Az Indiscret-nél a képen látható, az elõárboc és az orrárboc között feszülõ kötél nem tarcs,

4 hanem eventuel egy repülõ, háromszögletû orrvitorla kötele. Patrácot se találunk, mert a vitorlarudak ejtõkötele betöltötte ezek szerepét is. A kész állókötélzet. A rudakat fel kellet kötnöm vitorlák nélkül, mert egy kiállításra vittem, s a vitorlák még nem voltak kész. De legalább ilyen fotóim is vannak. Futó kötélzet: A nehéz rudak mozgatására a következõ kötelek szolgáltak : A vitorlarudak alsó végén 3 kötelet találunk. A középsõ a rudak lefelé való húzására szolgált. Ejtõ - a dupla ejtõkötél alul egy 5, ill. a besannál 3 csigás nehéz blokkon volt keresztben átfûzve és innen a négyszögletes árbocfejben található 4 csiga közül az alsó kettõn elõrefelé átvezetve, ahol a két összekötött végére egy pecek volt rögzítve, ami a vitorlarúd rögzítõkötelének a szemén volt átbujtatva. Az 5 csigás blokk alatt kb. 1 méterrel volt egy 6 csigás blokk, és a kettõ együtt alkotta az ejtõkötél csigasorát. ( Reep )( Lásd az elõzõ Ejtõblokk képet. ) ( Nem tudok rá magyar nevet. ) A két szélsõt talán alsó fordítókötélnek nevezhetnénk, mert ezek kel lehetett a rudak alsó végét jobbra vagy balra húzni. A rudak alsó végétõl egy alsó karkötél vezetett felfelé, és az árbocfej felsõ csigáinak egyikén átvezetve az árboc mögött levezetve egy csigasoron volt rögzítve. A rudak felsõ vége és az árboc közötti távolság kb. felénél volt a felsõ karkötél a rúdra kötve, innen az árbocfej felsõ csigáinak a másikán elõrefelé átvezetve s az árboc elõtt egy csigasorral rögzítve. Kb. ugyancsak itt voltak a vitorlarúdra kötve a két felsõ fordító csigasorának a felsõ blokkjai egy-egy rövid kötéldarabbal. Ezek tkp. nem voltak igazi fordítók, hanem a hosszú vitorlarudak felsõ végének a kilengését akadályozták meg. ( Az elõ- és fõvitorlarudak hossza

5 majdcsak hogy elérte a hajó hosszát! Az Indiscret fõvitorlarúdjának a hossza 36,5 m volt! ) A vitorlák kötelei : Kivonók : A vitorlák hátsó, alsó csücskén volt 2 kivonó. Bevonók : A vitorlák hátsó függõleges élének kb. 1/3 és 2/3 magasságában találunk két bevonót. Ezek a vitorlarúdon a megfelelõ magasságban vannak felkötve, az egyik oldalon vezetnek lefelé, és a vitorlák hátsó élénél ( 1/3 és 2/3 ) képzett kötélszemeken átvezetve a másik oldalon ugyanott található blokkokon átvezetve a fedélzetre rögzítve. ( Elnézést, ezt elég nehéz magyarítanom! Talán a képeken láthatók. ) Fogásolókötelek: Eredetileg a Földközi és - Arab tengeren és az Indiai óceánon vitorlázó latin vitorlázatú hajók nem ismerték a fogásoló köteleket. Ezek helyett több, különbözõ nagyságú vitorlákat tartottak a fedélzeten, illetve a vitorlaraktárban és ezeket az idõjárásnak megfelelõen cserélgették. Viharos idõben pl. a besan legkisebb vitorláját a fõvitorlarúdra kötötték. Így a legkisebb és legnagyobb vitorlafelület közötti arány kb. az 1:10 -hez arányt is elérhette, azaz a legkisebb pl. 30 m2, s a legnagyobb 300 vagy akár 350 m2-t is elérhette. Az Indiscret fogásoló kötelei már az északi behatásra vezethetõk vissza. De ellentétben a keresztvitorlákkal a fogásoló kötelek sora, soha sem a vitorla felsõ élével párhuzamosan vezetett, hanem az alsó, elsõ csücsöktõl kiindulva, felfelé srégen a felsõ csücsök alatt kb. 2-3 m-el található ponthoz. Vitorlák Nagyon szép anyagot adtak a dobozhoz és a színe is megfelelõ volt. A vevõ ugyan megrendelte még hozzá a varrott vitorlakészletet ami viszont csapnivaló volt! Durván szõtt vastag anyag volt, a varratok pocsékok, és ami mindennek a teteje, a szegélykötelek valamiféle hurkaszerû öltésekkel voltak imitálva! Sikerült róla a vevõt lebeszélnem, megegyeztünk, hogy visszaküldi, és az árában meg egy kis felárral, én szebb vitorlákat gyártok neki. ( Tunning23 )

6 Nos - modellvitorlát sokféleképpen és sokféle anyagból lehet készíteni. Hogy mennyi szeméttel találkoztam én már itt is! Sárgára festett, lakkozott keménypapír, japánpapír, durván szõtt vászon, sõt festett alumínium vagy réz fólia! Nem beszélve a mûanyag kittek vastag mûanyag vitorláiról! Mint már említettem - Méretarányok... - a lehetõ legfinomabb ( de nem áttetszõ ) batisztot teában kell színesíteni. ( Nem fõzni! Hideg teában! ) Szárítani nedvesen, vízszintes felületen kell. Nem szabad csavarni sem centrifugázni! Aztán vasalni. A kiszabás után a 2-3 mm-es szegéseket vasalóval felhajtani, és aztán megfelelõ ragasztóval ragasztani. Aztán a szegéseket végigvarrni. Kihegyezett, de kissé rádiuszosra csiszolt hegyû 1H-s, 1B-s, HB-s ceruzával a sávok határait, meg a fogásoló kötelek sávjait ( ha vannak ) berajzolni, és az összes varratot gépen 2 mm-es öltésekkel végigvarrni. Kézzel felvarrni a szegélyköteleket, mégpedig úgy, hogy a varrószálak megkerülik a szegélykötelet, s annak a meneteibe belefekszik. Nem kell átszúrni a szegélykötelet! És egyúttal kialakítani a vitorla sarkain a füleket. Fogásoló kötelek : Egy rövid darab 0,5-0,7 mm-es kötélre csomót kötünk, tûvel áthúzzuk a megfelelõ helyen, és a vitorla másik oldalán is csomót kötünk, és a hosszát méretre vágjuk. Mivel ezek a cérnák sprõdek, s valószínûleg összevissza állnak, ezért kissé megnedvesítve mûvészi ívekbe rendezve õket mindkét oldalon egy csepp ragasztóval a vitorlához rögzítjük. A vitorlákat rövid, natúr színû kötelekkel kötjük a rúdra. Nagy hajóknál soha nem egy hosszú kötéllel spirálisan! Az ok nagyon egyszerû : Ha egy kötélspirál egy helyen elszakadt, a szél semmi perc alatt lerántotta volna a vitorlát! Hogy a rudakra a blokkokat a vitorlák elõtt vagy után kötjük a rudakra, az elvileg mindegy, kinek hogy könnyebb. - Csak kis hajókon! - Az ókortól a 17. sz-ig - Kb után un. Jackstag - ra - A vitorlák felsõ csücskeinek bandázsolása a rúdvégekre 1850-ig - A vitorlák felsõ csücskeinek bandázsolása a rúdvégekre 1850 után A futókötelek sémája az olasz rajzon is kb. 90 %-ban rendben volt, eltekintve azoktól, amiket

7 a kötélbaknak tartott pumpákra kellett volna kötni. Itt tkp. csak egy fontos szabályra kell ügyelni. Nem elég a futókötél laza végét egyszerûen a bakra vagy a szegre kötni, s aztán levágni! S ha hosszú szálra ki kell engedni, honnan vesszük a többit?? ( Legalábbis a valóságban! ) De éppen ezért a modellen a bakra vagy a szögre tekercsben akasztva, vagy mellettük a padlón feltekerve kell õket ábrázolni! Ez a padlón még csak elég egyszerûen megy, egy-egy csepp ragasztóval. De a szegeken élethûen lelógva tekercselni - a modellkötelek önfejû sprõdsége miatt ez elég nehéz. De erre is megvannak a sok türelmes modellezõk által kikotlott módszerek. De errõl majd máskor. Miután semmi idegem nem volt saját zászlókat készíteni, így vettem õket. Igaz, hogy meglehetõsen sprõd selyembõl vannak, de egy kis gyakorlattal egész szépen a helyükre lehet õket gyötörni, s a rúdon vagy a vitorlán egy csepp ragasztóval rögzíteni. Itt meg kell jegyeznem a legalapvetõbb hibákat a modellzászlóknál. 1 - A modell kikötõben vagy szélcsendben áll ( vitorlákkal vagy nélkülük ) - a zászlók furcsa módon deszkalapegyenesen vagy egy kicsit hullámosítva valamilyen irányba állnak. 2 - A hajó(modell) dagadó vitorlákkal elõre hajózik, a zászlók ellenben büszkén lobognak hátrafelé??!! Széllel szemben? Ha a szél hátúról fúj, akkor logikus módon a zászlóknak elõrefelé kellene lobogni! Ill. mindig szélirányban! Vagy? Az igazi zászlók meglehetõsen vastag anyagból voltak készítve, így valójában csak erõs szélben lobogtak olyan szépen. Eltekintve az un. Flamme-ktõl ( nagyon hosszú vászoncsikók ) és a késõbb feljött jelzõzászlóktól. S itt felmerül a kérdés - olvastam a vitátokat - vitorlával avagy nélküle, ha vitorlával akkor dagadón vagy löttyedten? Ehhez illik a következõket tudni : A kikötõben - rövid tartózkodás estén - a vitorlákat felvonták, s rögzítették. ( Ez egyébként egy nehéz dolog, a vitorlákat felkötött élethû állapotban ábrázolni. A sz-ig egész máshogyan kötötték fel, mint késõbb pl. a klippereknél! )

8 Kb ig a vitorlákat egyszerûen csak a rudak alá kötötték után a vitorlákat a vitorlarudakra felpakolták s ott kötötték meg õket. ( Fr. 74 ágyús Le Superbe modelljén ). Hosszabb tartózkodásnál a vitorlákat mindig leszerelték, s kiteregettették száradni. Ez esetben a felsö rudakat mindig félárbocra eresztették, s az összes rudat vierkant-ba állították, azaz merõlegesen a hossztengelyre. Ebben az állapotban tehát a hajónk a kikötõben fog állni. Esetleg ábrázolhatjuk még pontosan azt a pillanatot, amikor a hajó éppen hogy befutott a kikötõbe, vagy éppen egy szélcsendes zónában van, ilyenkor a vitorlák löttyedetten lógnak. De ilyenkor a felsõ vitorlák alsó éle ( fõleg középkori, hasas vitorláknál ) ált. az alatta lévõ rúd alá löttyen. Nem valami szép látvány. De azért dagadó vitorlák ábrázolására is van néhány elfogadható módszer. Ehhez azonban ismernünk kell a különbözõ korszakok vitorláinak a hasasságát! A középkorban a vitorlák nagyon hasasra voltak szabva, mert azt hitték, hogy a hasas vitorlák a szelet jobban befogják!( Ennek persze éppen az ellenkezõje az igaz! Ez egyszerû fizika! Minél kisebb felületen oszlik el ugyanaz a szélnyomás, annál nagyobb lesz az adott egységnyi felületre ( m2 ) esõ nyomás, és fordítva! És minél görbébb a vitorla, annál többet kell vektorokkal számolni. ) Ezért, s mert az alsó vitorlák aránytalanul nagyok voltak, középen is voltak kivonókötelek. Ez jól látható a képen. Ez egy spanyol galeon-t ill. karrak-ot (?) ábrázol kb bol. P. Breughel metszete. A vitorlák hasassága felfelé csökkent. Az évszázadok során a vitorlák szabása egyre laposabb lett, s végül a klippereknél, s a Windjammer - eknél (( Sz.sz. -Szélpréselö, - a klipperek utódai, mint pl. a P-Liner hajók, a Preußen ( ma az orosz Kruzenstern ), Padua, Potosi, Pamir s a Passat ( ma restaurálva a Lübecki kikötõben )) egészen extrém laposan lettek szabva.

9 francia Windjammer - négyárbocos bark német Windjammer - ötárbocos Vollschiff - teljes hajó A latin vitorlákat egyszerûbb egy kicsit hasasra beállítani, ez általában jól sikerül a vitorlarúd, és a ( hátsó, alsó ) két csücsökkötél ( kivonó ) megfelelõ beállításával.pl. ez a sebekemen a véleményem szerint jól sikerült, s a vitorlák most úgy állnak, mintha a hajó jobboldali ( SB ) háromnegyedes szélben egy hosszú ívû kanyart venne éppen. Ezt a benyomást meg lehetne erõsíteni, ha a modell az állványon nem egyenesen állna, hanem balra bedõlne. A sebek az erõsen kifele dõlõ oldalai miatt 45 fokos dõlésszöget elviselt felborulás nélkül, akár csak mai modern jachtok. A keresztvitorláknál egy kicsit nehezebb a dolog, fõleg az alsó vitorláknál. De ezt majd egy másik cikkben tárgyaljuk meg. Ezzel egyelõre befejeztem az Építõdobozok tuningolás -át, de késõbb még vissza fogok térni erre a témára, más modellek építése kapcsán. De elõtte szeretnék egy új sorozatot indítani, azoknak, akik kizárólag terv után akarnak építeni. Ami sokkal de sokkal nehezebb, mint konzervbõl építeni. S itt elõzetesen meg kell jegyeznem, hogy aki terv után akar építeni, annak nagyon-nagyon nagy türelemmel kell rendelkeznie! Heteket- hónapokat rá kell szánnia a kutatásra s a szakirodalom tanulmányozására. Nem akarom senkinek se a kedvét szegni! Már említettem. A pocsékabbnál pocsékabb tervrajzokkal Dunát lehetne rekeszteni. De mi van akkor, ha a rajz jó, de hiányzik a tapasztalat, az évek során összegyûjtött elméleti tudás? Az igazán jó rajzok nem kezdõknek készülnek! Ahogy egy gépészmérnöknek sem kell elmagyarázni, hogyan olvasson egy alkatrészrajzot, ugyanúgy egy jó hajó ( modell ) építõnek nem kell elmagyarázni, hogyan kell egy metszetet vagy vízvonalrajzot értelmeznie! Vagy például a régi hajók kötélzete! A dobozok építési utasításaiban olvasható pl. ide meg oda 0,5 mm-es kötelet kell kötni. OK. De miért? Mért éppen oda? S mért éppen 0,5 mm-est? Nem akarom az un. gyakorlati embereket megbántani, de sajnos elmélet nélkül nem megy!!! Akit nem érdekel az elmélet, az lehet hogy nagyon tetszetõs kopjafát tud faragni, - habár egy igazi székely rengeteg hibát találna benne - az soha nem lesz igazi hajómodellezõ, hanem csak egy szobadísz készítõ. Még egyszer : Nem

10 akarom senkinek se a kedvét szegni!!! Fel tudom rajzolni az utat : Ezen az úton kell menned, ha jó hajómodellezõ akarsz lenni! Ez az út nem lesz könnyû, s talán tele lesz kitérõkkel, s hibákkal. Hogy ezeket a kitérõket s hibákat el tudd kerülni, ebben tudok segíteni. Flamenco Korábbi cikkek: - Éítõdobozos modellek tunningolása 1.rész - Éítõdobozos modellek tunningolása 2.rész - Éítõdobozos modellek tunningolása 3.rész