Magángyógyszerészek Országos Szövetsége. IV. évf. 6. szám 2005. június- július

Magángyógyszerészek Országos Szövetsége IV. évf. 6. szám 2005. június- július

Sintek International www.sintek.se GYÓGYSZERTÁRI RAKTÁROZÁS FELSÔFOKON ERGONOMIKUS GAZDASÁGOS ESZTÉTIKUS AKCIÓ! Minden kedves vásárlónknak, aki 2005. július 1. december 31. között, nettó 4 Millió Forint, vagy e feletti értékben rendel SINTEK patika bútort cégünktôl, 150 000,- Ft értékû utazási utalványt adunk ajándékba, melyet a GM TOURS Utazási Irodában vehet át. További információ a (1) 320-4860-as telefonszámon, Antal Lajos termék manager-nél. GM MANAGEMENT RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁSÉRT FORDULJON IRODÁNKHOZ: SINTEK MAGYARORSZÁGI KÉPVISELET G-MANAGEMENT RT. 1134 BUDAPEST, HUBA UTCA 10. TELEFON: 320-4848, 320-4860, 320-4918, 320-5016 FAX: 239-0349 E-MAIL: info@gmrt.hu http\\:www.gmrt.hu

Uborkaszezon? Megjött a nyár és vele együtt a menetrendszerinti gyógyszer-botrány. Most éppen nem a gyógyszergyárakra irányítják az össztüzet, hanem a gyógyszerészekre. Versenyezzenek már végre egymással ezek a konzervatív, maradi patikusok és csökkentsék az áraikat. Olyan olcsó kifogást, hogy Magyarországon a legalacsonyabbak az árrések és ebbôl már nincs mit engedni, a lakosság ne vegye figyelembe, hiszen az ô érdekükben kampányolnak mind a kormány, mind az ellenzék egyes politikusai. Közben a nyári uborkaszezont kihasználva az eddigieket is messze meghaladó mértékû térítési díj emelést határozott el a kormány. A betegek által fizetendô térítési díjak hihetetlen mértékû emelkedése miatt tapasztalható elégedetlenség és feszültség ami egyébként szinte kézzelfoghatóan a patikákban csapódik le levezetésére a gyógyszertári kötöttségek feloldását, a patikák közötti szabad verseny beindítását javasolják. Eközben elhallgatják azt a szomorú és riasztó tényt, hogy az állami költségvetés különbözô trükkökkel egyre nagyobb mértékben vonul ki a gyógyszerek árának támogatásából és végsô soron ez az alapvetô oka a betegek anyagi terhei rohamos növekedésének. Ilyen trükk az emelt önrészesedés, amikor egyes gyógyszercsoportokat alacsonyabb százalékú támogatási csoportba sorolnak, pl. az antibiotikumok 70%-os támogatottsága 50%-ra csökkent az utóbbi idôben, a 20%-nyi különbözetet természetesen a beteg fizeti és a költségvetés takarítja meg. Hasonló, de már bonyolultabb költségvetést kímélô módszer a most bevezetésre kerülô referenciaárak rendszere, ahol egy-egy hatástani csoporton belül csak a legolcsóbb gyógyszernél biztosítja az állam az általa deklarált százalékos támogatást, a többi drágább gyógyszernél csak fix összegû támogatást ad és a különbözetet megint csak a beteg fizeti (a legszerényebb számítások szerint is mintegy 4,5 MdFt-tal fognak a betegek anyagi terhei növekedni). De ilyen trükk például a vényköteles gyógyszerek átsorolása ún. OTC-be, azaz vény nélkül, de teljes áron kapható gyógyszerek körébe. Ebben az esetben már semmilyen támogatást sem ad a költségvetés a gyógyszer árához. A vényköteles gyógyszerek átsorolása OTC-be egyértelmûen a költségvetési kiadások csökkentését célozza, ettôl a gyógyszerek mellékhatásai, rizikófaktorai nem csökkennek, hanem a szabadabb hozzáférés következtében kifejezetten növekednek. Ebben az esetben az orvosok helyett a gyógyszerészekre hárul a feladat, hogy a rizikófaktorokra a figyelmet felhívják és nyomon kövessék. Nem véletlen az az Európa-szerte használatos szlogen, hogy Kérdezze meg kezelôorvosát, gyógyszerészét! Kenyeret és cirkuszt a népnek! Kenyérre, azaz a gyógyszerek árának támogatására az állam nem tud vagy nem akar többet áldozni, ezért a cirkuszt kell fokozni: Legyen verseny a gyógyszertárak között! Bárki alapíthasson patikát! Vénynélküli szerek gyógyszertáron kívül, pl. bevásárlóközpontokban, benzinkutaknál is kaphatók legyenek. Degradáljuk le közben a beteget fogyasztóvá. Magyarázzuk be neki, az ô érdeke, hogy bárhol hozzájusson egyre több gyógyszerhez; igaz teljes áron, de ez ne zavarja. A túlzott gyógyszerfogyasztás veszélyeire pedig ne hívják fel a figyelmet a pénzéhes patikusok. Ôk ne a beteggel törôdjenek, hanem a versennyel. Mind eközben az állami költségvetés terheit tovább lehet csökkenteni, hiszen az emberek figyelme a cirkuszra terelôdik és észre sem veszik, hogy az állam már megint a zsebükben kotorászik. A gyógyszerészek elemi joga és kötelessége, hogy a hozzájuk forduló betegeknek megmondják az igazat, felvilágosítsák ôket ne csak a gyógyszerek hatásáról és mellékhatásáról, hanem ezekrôl az ügyes trükkökrôl is. Dr. Simon Kis Gábor Gyógyszertár a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének Kiadványa Felelôs kiadó: dr. Samu Antal Szerkeszti a szerkesztô bizottság: Hankó Zoltán (szerkesztésért felel), Mátyásné Simon Zsuzsa, dr. Mikola Bálint, dr. Samu Antal, Sándor Árpád, Schlégelné Békefi Csilla, dr. Simon Kis Gábor A MOSZ címe: 1134 Budapest, Huba utca 10. Telefon: 236-0974 E-mail: gyogyszertar@gmrt.hu ISSN 1588-8231 Nyomdai elôkészítés: ABT 2000 Kft. Recsi István Sokszorosítás: Ritter Nyomda Hirdetésszervezô: G-Management Rt. 1134 Bp., Huba u. 10. Telefon: 320-4848 E-mail: info@gmrt.hu Ára: 1000 Ft + 15% ÁFA Gyógyszertár IV. évf. 6. szám 1

Adekvát válasz kell Izzó hangulat és pattanásig feszült indulatok voltak jellemzôk júniusban a gyógyszerészek és a politika közötti kapcsolatra. Amint azt elôre sejteni lehetett, az új gyógyszertörvény elôkészítése és parlamenti vitája szolgáltatta az alapot a menetrendszerûen érkezett soros konfliktushoz és a gyógyszerbéke (vagy inkább csak az ideiglenes fegyverszünet) zajos megszûnéséhez. Mivel az események többé-kevésbé minden érdeklôdô gyógyszerész elôtt ismertek, a jelen cikkben elsôsorban nem a történtek kronológiai hûségû rögzítése a célunk. Az új törvény strukturált elemzésére sem vállalkozunk, hiszen erre a késôbbiekben bôven lesz még mód. Fontosnak tartjuk viszont olyan szempontok felvillantását, amelyekkel talán hozzájárulhatunk mélyebb összefüggések feltárásához. * * * A cél és az eszköz A politikusok, szakpolitikusok és államigazgatási vezetôk megnyilatkozásaikban mindvégig különféle elnevezéssel illették a törvénytervezetet. Voltak, akik gyógyszerpiaci rendtartásról, mások pedig inkább egy új gyógyszertörvényrôl beszéltek. Volt, hogy a kódex-szerû szabályozás igényére hivatkoztak, mások meg uniós harmonizációs kötelezettséggel indokolták a régi törvény hatálytalanítását és egy új megalkotását. Volt olyan kormánypárti egészségpolitikus, aki azt tartotta a javaslat fô erényének, hogy a finanszírozási és a szakmai aspektusokat sikerült szétválasztani, ugyanakkor kormányzati mûhelyekben hosszú ideig tartotta magát az a verzió, amely szerint ebben a törvényben kell rögzíteni a gyógyszertámogatásra fordítható pénzek mindenkori mértékét. És mindezek betetôzéseként volt olyan tervezet, ami az emberi felhasználásra kerülô gyógyszerekrôl nevet viselte, más változat (és a végül elfogadott törvény) az emberi alkalmazásra kerülô gyógyszerekrôl és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról elnevezéssel szerepelt. Ez a kettôsség és a szabályozási célok bizonytalansága a törvény elôkészítése során mindvégig érezhetô volt. Képlékeny volt maga a jogszabály tartalma is: az egymást követô változatokban nemcsak arra kellett figyelni, hogy mit vezetnek át a felvetéseinkbôl és milyen mértékben javul a szöveg, hanem a korábbi tervezetekbôl nem következô, sôt azoktól homlokegyenest eltérô, vagy már korábban visszavont szövegváltozatok újólagos megjelenésére is. Elég utalni arra, hogy úgy került az Országgyûlés elé benyújtott javaslatba a nem támogatott gyógyszerek árszabályozásának teljes körû megszüntetésére vonatkozó passzus, hogy közben a szakmával más szövegrôl folytak az egyeztetések, ráadásul akkor volt a leghangosabb a gyógyszerárak csökkentésérôl szóló kormányzati propaganda. Abban, hogy mikor milyen szövegváltozatok kerülnek elô, nyilván taktikai megfontolások is szerepet játszanak, de a fentebb jelzett kettôsségnek más okai is voltak. A kormány korábban határozott arról, hogy a választásokig a gyógyszerellátó rendszer lényeges átalakítását már nem kezdeményezi, mert fontosnak tartja a gyógyszerbékét. (Arról, hogy mit tesz, ha hatalomban marad, már nem szól a fáma, de a határozat megfogalmazása sokat sejtetô.) Így hát nyilvánosan nem kötelezôdhetett el semmilyen radikális javaslat mellett. Másrészt komoly koncepcionális különbségek kerültek felszínre az egyes parlamenti erôcsoportok között. A kormánypártok megosztottak voltak (és maradtak) abban, hogy radikális vagy mérsékeltebb legyen a változtatás, az ellenzék végül (az Egészségügyi Egyeztetô Fórum bázisán) a gyógyszerészi álláspont mentén harmonizálta az álláspontját. Többségi vélemény, hogy a politika megosztottságát a szakmának sikerült kihasználni és menteni a menthetôt. Hogy ez reális értékelés vagy sem, majd az idô eldönti. Az igazi kérdés, hogy hova vezet, ha egy bevallottan szakmai törvény vitája során felelôs politikusok részérôl komoly következmény nélkül elhangozhat a következô ajánlat : ha az árkérdésben a szakma enged, a patikaliberalizációban a politika visszalép. A cél szentesíti az eszközt! Lehet ezek után hitelesen szakmáról, gyógyszerbiztonságról, betegérdekrôl beszélni? Fôleg úgy, hogy olyan politikusi nyilatkozat is elhangzik a parlamenti végszavazást meg sem várva, miszerint a szakma rossz reagálása miatt ôsszel az egészet újra kezdik? * * * Itt a piros, hol a piros Kormány és szakma között folyt az egyeztetés arról, hogy a gyógyszertári törvénybôl kivegyék-e a passzust, amely szerint a gyógyszer árából a gyógyszerész kedvezményt nem adhat. A szakma tiltakozott az egységes gyógyszerárak megszüntetése és a betegek esélyegyenlôtlenségének a növekedése miatt, továbbá azért, mert a patikák közötti árverseny már rövidtávon is hátrányos helyzetbe hozhatja a kisforgalmú gyógyszertárakat és a vidéki ellátást. Míg azonban a kormánytisztviselôk a gyógyszerészekkel tárgyaltak és többek között a betegek pénztárcájának kímélésével indokolták a javaslatot, az Országgyûlés elé a kormány már egy olyan, a betegek pénztárcájára egyáltalán nem figyelô változatot terjesztett, ami ebben a gyógyszerkörben mindenfajta árszabályozást meg kívánt szüntetni. A javaslat és a módszer kiverte a biztosítékot a szakmánál, hangosan tiltakozott (joggal) és retorziókat helyezett kilátásba. A különféle változatok között csak kapkodhatta a fejét az ember, mint amikor az utcai mutatványos kezét követi, holott a szemébe kéne nézni, ha tudni akarja, hogy hol a piros. Végül bölcs megoldás született: nem vették ki a gyógyszertári törvénybôl a kritikus mondatot (és viszszaléptek a 24 órás nyitva-tartású gyógyszertárak szabad alapításának hirtelen jött ötletétôl), sôt megmaradt az OTC gyógyszerek árrés-szabályozása is, de a gyártói és nagykereskedôi kedvezmények kötelezô továbbadásával a politika kommunikálni tudja, hogy a beteg érdekeit védi a patikussal szemben. És megteremtette annak jogszabályi lehetôségét, hogy megbomoljon az egységes patikai gyógyszerár. A kör bezárult. Csak lejátszástechnika kérdése az egész? * * * Színház az egész világ Jól emlékezhetünk arra, hogy 2003 utolsó heteiben az egész ország lázban égett: vajon bonthatók lesznek-e a gyógyszerek vagy sem, s ha igen, ez milyen végzetes következményekkel fog járni. Közel két hónapon át minden nap többször is elôkerült tévében és rádióban, hogy éppen hogy áll a jogalkotás és nyilatkozott boldog-boldogtalan, hogy ez miért lesz jó és miért lesz rossz. És a nagy zsivajban alig hallatszott a jogos felvetés: a sok hûhó a küszöbön álló ár- és támogatásváltozást hivatott elfedni. Ami 2003 decemberében és 2004. január elején nem tûnt fel senkinek, két hónappal már nyilvánvaló lett mindenkinek: az akkori miniszter 15%-os hatósági árcsökkentést volt kénytelen bejelenteni a lakossági gyógyszerterhek drasztikus növekedése miatt. Most, miközben a gyógyszerészekkel hangos vita folyt a patikaliberalizációról, szinte 2 Gyógyszertár IV. évf. 6. szám

észrevétlenül (és persze megint többhetes késéssel) jelentette be az OEP illetékese, hogy július elsejével 1200 gyógyszer térítési díja emelkedik, s ettôl a lépéstôl a 2005-re remélt megtakarítás eléri a 4,2-4,5 milliárd forintot. Ami éves szinten ennek a duplája, holott a gyárak egy fillérrel sem emelik a támogatott gyógyszerek árát. Egyszerre két ügyre képtelen figyelni a közvélemény. Mire a patikusokkal folyó vita lecsendesedik, az új térítési díjakat bevezetik, s azután csupán egyéni szociális probléma, ha a betegnek a patikában többet kell fizetni. Színház az egész világ? * * * A javadat akarjuk Akár a patikusok zsarolását, akár a figyelemelterelést szolgálta, akár pedig komolyan gondolták mindazok a képviselôk, akik beterjesztették, illetve akik az egészségügyi bizottság ülésén megszavazták azt a javaslatot, hogy a 24 órás nyitva tartást vállalók szabadon alapíthassanak gyógyszertárat, a történet tankönyvbe illô módon mutatja meg, hogy milyen az a politikusi mentalitás, amibôl már mindenkinek kezd elege lenni. Úgy kelt életre ez a javaslat, hogy a kiagyalója elôzetesen egy gyógyszerésszel sem konzultált és egyetlen támogatója sem kérdezte meg, hogy minderrôl mi a szakma véleménye. De a betegeket sem interjúvolták meg és hatástanulmányokat sem készítettek. Nem éltek, hanem visszaéltek azzal a hatalommal, amit a választók rájuk ruháztak. Azok, akiknek a mandátuma a demokrácia védelmére és kiteljesítésére szól, ráadásul a demokratikus elkötelezettségükre hivatkoznak lépten, nyomon. A magyarázatok szerint azért lett volna szükség a liberalizálásra, mert a gyógyszertári ügyeleti rendszer hiányosságai miatt nehezen lehet éjszaka gyógyszerhez jutni. Hm! Az ügyeleti probléma megoldására elôször 1995-ben készített a szakma egy komplett tervezetet, majd szinte évente jelentkezett újabb és újabb javaslatokkal egészen 2002-ig, amíg a hivatalos kormányszervekkel, a szakhatósággal és az orvos-szervezetekkel karöltve olyan konszenzusos megoldás született, amire minden lényeges helyen áldást adtak. Hogy azóta a szabályozás miért és kinek a hibájából nem született meg, azt leginkább azok tudhatják, akik szemforgató módon a patikusokat hibáztatják a zavarokért és most egészen nagy ívû megoldásra tettek javaslatot. Nehezen minôsíthetô magatartás, amely a saját mulasztásából fakadó problémát arra hárítja (és annak a kárára akarja megoldani!), aki eddig is viselte a terheit. Ez még akkor is igaz sôt! ha mindannyian tudjuk, hogy a javaslat mögött milyen lobbiérdekek húzódnak meg. A régi szóvicc jut az ember eszébe: a javadat akarjuk és ha nem vigyázol, már visszük is. * * * Véletlenek pedig nincsenek Ha keresztrejtvény feladványaként kérdezzük meg, vagy egy általános tájékozottságú embert szólítunk meg az utcán, hogy nevezze néven a lakossági gyógyszerellátót, minden bizonnyal mindenki a gyógyszertárra fog tippelni. Ha a gyógyszertörvényben szerepel ugyanez a fogalom, amely egyébként egyértelmûen rögzíti a gyógyszertár definícióját, el kell gondolkodni azon, hogy vajon milyen megfontolásból került bele látszólag teljesen feleslegesen, ráadásul úgy, hogy a puszta létét is többször is kifogásolták a szakmai szervezetek? Mi vezérelhette a törvényalkotót? A szakmapolitikus már kötelezôen gyanakvó, egyébként pedig a véletlenekben nem hisz. Fôleg akkor gyanakvó, ha kezébe kerül egy levél, amelyet az egykoron szépreményû gyógyszergyár volt elnök-vezérigazgatója a gazdasági miniszternek címez, s melyben olyan gyógyszerfutár szolgálathoz kéri a segítségét, amely kezdetben a gyógyszerészi ellenállás mérséklése érdekében a gyógyszertárakkal együttmûködne, késôbb pedig tehetjük hozzá azoktól független közvetlen lakossági gyógyszerellátást folytatna. A szakmapolitikus már kötelezôen gyanakvó és eszébe jut, hogy az internetes gyógyszer-kereskedelem is minôsülhet közvetlen lakossági gyógyszerellátásnak, ha ehhez sem kell okvetlenül patikai háttér (vagy ha igen, csak kezdetben, mint a gyógyszerfutárnak). A szakmapolitikus már kötelezôen gyanakvó és eszébe jut, hogy a benzinkút vagy a szupermarket, esetleg az egyszerûsített eljárással gyógyszernek minôsített gyógyterméket forgalmazó drogéria is minôsíthetô közvetlen lakossági gyógyszerellátónak. A definíció tehát kész és azt az üzenetet hordozza, hogy a törvényalkotó nem a gyógyszertári szolgáltatások bôvítését és megújítását, hanem új gyógyszerforgalmazási csatornák létrehozását tervezi. Lehet, hogy sokkal hosszabb távon gondolkodik, mint azt feltételezzük? Véletlenek ugyanis nincsenek. * * * Marx és a népi bölcselet Kevésbé került az érdeklôdés homlokterébe, de az új nagykereskedelmi szabályozás területén két dologra mindenképpen figyelni kell. Az új szabályozás lehetôvé teszi, hogy a gyógyszergyárak az elôírt személyi és tárgyi feltételek teljesítése esetén saját termékeikkel alanyi jogon nagykereskedhetnek mindenkivel, aki gyógyszer beszerzésre jogosult. (A korábbi szabályozás szerint a gyárak alanyi jogon csak a kórházakat láthatták el és pl. a közforgalmú gyógyszertáraknak nem szállíthattak gyógyszert.) Vannak, akik ezt az új lehetôséget üdvözlik mondván, hogy a gyógyszertárak alkupozícióját javíthatja. Egy másik megközelítés szerint viszont a teljes termékpalettát forgalmazni és lényegében minden gyógyszertárral szerzôdni köteles nagykereskedôk pozícióhátrányba kerülhetnek, ha az egyes gyárak válogatott termékpalettát kezdenek el válogatott patikakörnek szállítani. A nagykereskedônek ugyanis a kisforgalmú vidéki gyógyszertárak teljes körû ellátása marad, ami kevésbé lukratív. Ha a gyárak élni kívánnak az új lehetôséggel, a rövid- és középtávú változások (patikai szinten is!) viszonylag könnyen prognosztizálhatók. A hosszú távú hatásokhoz most csak egy adalék: a 90-es évek közepe óta a gyógyszer-kereskedelem részesedése az összes gyógyszerforgalomból egyharmadával csökkent: míg akkor minden 100 Ft gyógyszerforgalomból 70 Ft volt a termelôi ár, ez az érték ma 80 Ft körül van (tehát a kereskedelem részesedése 30-ról 20 Ft-ra csökkent). Az új szabály ezt az arányt a gyárak számára még kedvezôbbé formálhatja, tehát újólag az erôsebb érdekérvényesítô pozíciójú szereplô (külföldi) jött ki jól a szabályozásváltozásból. A nagykereskedôknek kompenzációs lehetôséget jelenthet, hogy ezen túl már nemcsak a gyógyszertáraknak (vagy a gyógyszertárral rendelkezô egészségügyi intézményeknek), hanem az egészségügyi szolgáltató tevékenység végzésére engedéllyel rendelkezôknek is közvetlenül szállíthatnak gyógyszert. Ez a nagykereskedô-gyógyszertár relációban hozhat a gyógyszertáraknak kedvezôtlen változásokat. Megállapíthatjuk tehát, hogy a gyógyszerpiac átalakulása a szereplôk közötti erôviszonyoknak megfelelôen, zavartalanul folyik. Marxnak tehát, aki a nagy halról beszélt, és a népi bölcsességnek, ami az erôsebb kutyával példálózik, igaza van. Közben meg hiába jut eszünkbe a FIP 1984-es budapesti deklarációja, amely kimondta, hogy a gyógyszer útján a kutatástól a betegágyig mindvégig biztosítani kell a gyógyszerész szakértelmét. Tényleg hiába? Sorsszerû mindaz, ami történik, mert egy barátomat idézve az irány egyértelmû, csak az ütemezés kérdéses? A kérdésre a szakmapolitikának adekvát választ kell adnia. Nagyon hamar. Hankó Zoltán Gyógyszertár IV. évf. 6. szám 3

Gyenge lábakon (ez is egy álláspont) patikanyitás és apokalipszis a gyógyszerárak némi fellazítása. A gyógyszert vásárlók pedig kizárólag Alzheimer-kórosak, akiket a nem egységes ár összezavar. Csapás továbbá, hogy megszûnhetnek azok a patikák, amikre semmi szükség nincs. Nem voltam jelen a kérdéses megbeszélésen, de látatlanban merek fogadni, hogy ez így nem hangzott el. A Magyar Hírlap 2005. június 25-i száma érdekes írást közöl vélhetôen szerkesztôségi álláspontként a Magyar Gyógyszerész Kamara és a Kormány között (ebben a sorrendben) elôzô nap lezajlott megbeszélésrôl. Csak reménykedni tudok, hogy a közölt nevezzük jobb híján így cikk nem az ország többségének álláspontját tükrözi. Ami rosszindulat, gyûlölködés, tények elhallgatása egy hasábba belefér, azt a szerzô bele is zsúfolta. Derekas munka volt! A patikusoknak sikerült elhitetniük a kormánnyal, rendszerváltáskor hirtelen jött kiváltságaik Ez mind egy mondaton belül, ráadásul az elején. Sallangoktól mentesen, hangulatfestônek. Lássuk a többit is! Az írás azt sugallja/sulykolja, hogy a hazai gyógyszerésztársadalom tiltakozása a szabad patikanyitás, a rögzített gyógyszerárak fellazítása, az árkedvezmény továbbadása ellen kizárólag a saját önös érdekeiket szolgálja, gátat vet a szabadpiaci törvények érvényesülésének, sôt kimondani is szörnyû! a lakosság gyógyszerhez jutási esélyeit rontja. Ez utóbbiról óhatatlanul eszébe jut valami mindenkinek, aki átélte, vagy csupán olvasta, tanulmányozta a gyógyszertárak 1950-es rajtaütésszerû államosítását. Akkor a profitot hajszoló gyógyszertár-tulajdonosok által elhanyagolt patikák megmentése mellett fô érvként az egységes gyógyszerárak bevezetése szerepelt; mindez természetesen az ország, a dolgozó nép érdekében. Most ugyanazon szent cél érdekében akarják ennek a homlokegyenest ellenkezôjét. A tömegtájékoztatás pedig mint akkor most is lelkesen aszszisztál. A cikk mindjárt az elején ironikus párhuzamot von a gyógyszertárak és az esôerdôk között a különleges hely, amit védeni kell szemszögébôl. A párhuzam nem is erôltetett abból a szempontból, hogy mind a kettônél olyanok szólnak bele a mûködésébe, akiknek fogalmuk sincs annak belsô törvényszerûségeirôl. (Teszik ezt küldetésük teljes tudatában és a hályogkovács magabiztosságával. Bár utóbbi még hasznot is hajtott, amíg meg nem tudta, mit mûvel ) Az írásból megtudhatjuk a Kamara álláspontját, ami szerint nemzethalál a szabad Talán létezhet egy titkos közvélemény-kutatás, amely szerint a patikusszakma a pincérekéhez hasonlóan tele van bizonytalan pártválasztású biztos szavazókkal. Vagy egyszerûen itt is csak arról van szó, mint az adóreformnál, nevezetesen, hogy a kormány félelem nélkül felvállal minden konfliktust, egészen addig, amíg a legkisebb ellenállással nem találkozik. Csakis ez magyarázhatja, hogy a patikusoknak sikerült elhitetniük a kormánnyal és az SZDSZ-en kívül az összes parlamenti párttal, hogy joguk van a rendszerváltás után hirtelen jött kiváltságaikhoz. Mert a patika az egészen különleges hely, védeni kell, mint az esôerdôket, mert ha rájuk zúdítjuk a piac törvényeit, akkor nyakunkon a káosz, és rövidesen csak hónapokban lesz mérhetô a születéskor várható élettartam. Még mielôtt a zöldségesek (abban Vonatkoztassunk most el a belsô kérdésektôl, amelyek feltárása hosszabb idôt és terjedelmet venne igénybe (a hangadó szakértôknek pedig fogalmuk sincs ezekrôl, tehát nem is érdekli ôket). Maradjunk meg egy enyhe csúsztatásnál: igyekeznek elültetni a köztudatba, hogy a patikusok mindegyike önzô, kicsinyes kapitalista, aki mások nyavalyáján gazdagszik meg. (Ez a lehetô legundorítóbb, nagyjából a sírrablással egyenértékû.) Mi a helyzet valójában? Még a vezetô sem minden esetben tulajdonos (fôleg, ha a patikaláncokat nézzük). A hivatalos hozzáállás pedig ha nem is Alzheimerkórra utaló, de mindenképpen kettôs személyiséget tükröz: foggal-körömmel küzdenek a legkisebb patikáért is lakossági érdekek szószólóiként, és laza csuklómozdulattal dobják oda ugyanazt a pati- Ellenállók kérték Álláspont van a vitamin), a magánóvodák (a gyerekünk a legfontosabb), az élelmiszerboltok (gyógyszer nélkül tovább bírjuk) és az ôrzô-védô cégek (a testi épségünkrôl van szó) dolgozói szintén utcára vonulnának tüntetni a kapitalizmus ellen, nézzük, mi is okozott volna a kamara szerint nemzethalált. Például ha szabadon lehetne patikát nyitni. Akkor ugyanis az történne, hogy mindenki ott venné meg az orvosságot, ahol akarja például mert olcsóbb, gyorsabb a kiszolgálás, vagy szeretné elkérni a gyógyszerésznô telefonszámát. Az apokalipszis másik állomása az árak némi fellazítása volna. Igaz, csak a recept nélküli készítmények árai változhattak volna patikánként, s e verzió szerint azok is már csak lefelé. Ám a patikusok így is háborognak, ami nem meglepô, hiszen azt is ellenzik, hogy a gyártóktól kapott árengedményeket átadják a vevôknek. (Pedig ez már a kormány legpuhább ajánlata.) A tiltakozás oka természetesen minden esetben kizárólag a vevôk érdeke. A patikusok tapasztalati diagnózisa szerint a vásárló kizárólag Alzheimerkóros lehet, akit a legkisebb árkülönbség is teljesen összezavar. H. G. Wells magyar adaptációjában kisnyugdíjasok csapatai indulnak el Nyíregyháza felé, mert több internetes blog szerint ott olcsóbb az algopyrin. A vége pedig az lesz, hogy megszûnnek azok a nélkülözhetetlen patikák, amelyekrôl még az is kiderülhet, hogy egyáltalán nincs rájuk szükség. Belegondolni is szörnyû: piaci verseny és árkülönbségek mindössze másfél évtizeddel a szocializmus bukása után. 4 Gyógyszertár IV. évf. 6. szám

kát áldozatként a szabadpiac fényesre sikált (import)oltárára ugyancsak a lakosság érdekeit tekintetbe véve. Árak: Kereskedelemben járatos (valóban) szakértôktôl tudom, hogy hazánkban 40%-os árrés alatt nem érdemes egy cikket forgalmazni. Ezzel szemben mennyi is a gyógyszerek árrése? Átlagosan 14% és degresszív. Hogy ebbôl az árrésbôl tartsanak fenn patikát, és az még mûködjön is? Sokat akarsz, patikus! Sebaj, jön a tôkeerôs vállalkozó (általában nagykereskedôi, sôt gyártói érdekekkel a háta mögött), ô majd gazdaságossá teszi az egészet. Hogy valóban lakossági érdekeket szolgáló gyógyszertárak mennek tönkre, szûnnek meg az egyenlôtlen árversenyben, az ugyan kit érdekel? Lényeg, hogy végre ez az élôsködô, vérszívó, már-már hullarabló patikustársaság is szembesül a szabadpiaccal! Két, nagyon halk, békaperspektívából eredô megjegyzés, az egyik ennek a gyógyszerellátási-szabadpiaci ötletnek a kiagyalóihoz és mindenkihez, akik ennek szabad utat akarnak biztosítani: végiggondolták akár lázálmukban is, hogy milyen következményekkel jár, ha a tulajdonviszonyok átrendezôdése miatt semmilyen ráhatásuk sem lesz a gyógyszerellátásra? Ha nem az általuk annyira szem elôtt tartott lakossági érdek fog dönteni egy-egy gyógyszer forgalomba kerülésérôl, támogatásáról, annak mértékérôl, hanem a gyógyszertárakat is birtokló gyártó-forgalmazó pillanatnyi anyagi érdeke? A másik megjegyzésem a nevezett cikket közreadó szerkesztôséghez szól. A cikket megelôzô oldalon szerepel egy másik írás, a kábítószer-probléma megjelentetésérôl a hazai sajtóban. Ebbôl egy idézet: Mivel a sajtó a hatalom gyakorlásának nyilvános csatornája, ezért alkalmazkodik a meghatározó politikai akarathoz, és interpretációja hasonlítani fog arra. Szeretnék bízni benne, hogy a fenti idézet csak a droghelyzet sajtóbéli tálalására vonatkozik! Dr. Molnár Béla Értsétek meg és kövessétek Teréz Anyát! Egyszerûen felháborító, hogy a kórházak fenntartják azt a monopóliumot, hogy mûtéteket csak kórházi mûtôkben, steril körülmények között lehessen végezni. Én például azt szeretném, ha a vakbélmûtétemet Teréz Anya a Gazdasági Versenyhivatalban végezné el. Mert ez az igazi liberalizáció! A versenyrôl már nem is beszélek. a liberalizáció jegyében kinyitni az iskolákat. Ki az, aki szeret 8-9 évesen 45 percet egy helyben ülni, és figyelni? Hol itt a szabad verseny? Ha jól meggondolom, iskolákra egyáltalán nincs szükség, hiszen a tanítás területén netán kartellbe tömörülnek és kihasználják a monopol helyzetüket. Egyetemekre aztán meg végképp nincs szükség. Micsoda megcsorbított szabadságjogok azok, ahol egyetemi oktatók vizsgára kényszerítik a hallgatókat az egyetemi diploma megszerzéséhez? És egyáltalán, minek a diploma? Most már tudjuk, hogy eddig is felesleges volt több évtizeden keresztül gyógyszerészeket képezni, hiszen a gyógyszerek betegekhez történô eljuttatásához a versenyhivatal szakértôi jobban értenek, mint a gyógyszerészek. Elolvastam Amberger Teréz Anya legújabb fejtegetéseit. Én egyet értek vele!!! Tényleg felháborító, hogy 12 évi tanulás után egyesek felkészülnek az egyetemi felvételire, bejutva az egyetemre, ott 5-6 év egyetemi tanulás után bizonyos tevékenységek elvégzéséhez monopol jogokat szereznek. Ez aztán tényleg betesz a liberalizációnak! Abban is igaza van Teréz Anyának, hogy a betegek mindig rossz helyen és rosszkor betegszenek meg, vagy ami még ennél is rosszabb, gyógyszerhez akarnak jutni! Utat kell engedni, nehogy már a kórházak és az ott dolgozó orvosok azt higgyék milyen jó nekik a védett közegben, az álló langyos vízben. Az is felháborító, hogy bizonyos pedagógus csoportok monopol helyzetükkel élve úgy gondolják, hogy a gyerekeket a védett helyeken, holmi iskolákban kell oktatni. Miért is ne taníthatná az én gyerekemet a sarki fûszeres? Hol itt a szabad verseny, meg a liberalizáció? Természetesen bosszantó, hogy a patikusok az utóbbi idôben Budapesten különösen gyakori betöréses rablások miatt is ügyeleti idôben csak egy kis ablakon át adják ki a szükséges gyógyszert. Mert nehogy azt tessenek ám hinni, hogy jó a gyerekeknek iskolába járni! Tessék Persze az sem igazán járja, hogy hozzáértô gazdasági szakemberek dolgozzanak a versenyhivatalban, és szakértelmûk monopóliumával visszaélve megmondják, hogy mi a verseny. Kérem Józsi bácsi véleményét kinyilvánítani a Barázda utcából! Ô mondja meg nekünk, hogy mi a verseny! Az Európai Közösségben szabadon áramolhatnak a szolgáltatások és az áruk. Meg az eszmék, mert a gondolat és a vélemény nyilvánítás az szabad. Így hát kérek minden kollégát, értsétek meg Teréz Anyát és támogassátok! Dr. Sánta Zsuzsa (le merjem írni? szakgyógyszerész, de minek?) Gyógyszertár IV. évf. 6. szám 5

MOSZ delegáció dr. Rácz Jenô miniszternél A MOSZ elnöke kérésének eleget téve 2005. június 22-én dr. Rácz Jenô egészségügyi miniszter fogadta Szövetségünk elnökségének három tagú delegációját. A MOSZ-t dr. Samu Antal elnök, Csejtei Marianna alelnök és dr. Simon Kis Gábor elnökségi tag képviselte. A közel két hónapja hivatalos úton kezdeményezett találkozó egy a miniszter és az elnök között létrejött személyes találkozó lehetôségét felhasználva realizálódott. Az aktuális, a gyógyszerellátás szabályozásának egységesítésérôl szóló T/16301 sz. törvénytervezet és az ahhoz benyújtott egyéb módosítói javaslatok, liberalizációs kezdeményezések okozta feszültségek miatt a felek a megbeszélés eredetileg kezdeményezett témájától eltérôen elôször a kialakult helyzet elemzésével foglalkoztak. Dr. Rácz Jenô miniszter úr a delegációt tájékoztatta a tárca és a kormány azon állásfoglalásáról, miszerint a gyógyszerpiac liberalizációját nem támogatják. A gyógyszerárak vonatkozásában is módosítják eredeti elképzelésüket úgy, hogy a gyártók által adott kedvezményeknek a gyógyszer kiskereskedelmi árában a gyógyszertár által nyújtott árcsökkentés formájában a lakosság felé meg kell jelennie. A delegáció tagjai kifejtették, hogy a gyógyszerész társadalom a biztonságos gyógyszerellátás iránti elkötelezettségének megfelelôen a lakosság magas színvonalú és biztonságos gyógyszerellátása érdekében olyan szakmai, gazdasági és jogi szabályozás megvalósítását támogatja, amely a betegek esélyegyenlôségének és elviselhetô teherbírásának biztosítása mellett a gyógyszerpiac valamennyi szereplôje számára szakmai megelégedést, kiszámíthatóságot és méltányos jövedelmezôséget biztosít. Az elôzôek megvalósítását célzó programok megvalósításában partnerei vagyunk a kormánynak. Ezt követôen dr. Samu Antal tájékoztatta a miniszter urat, a Simonyi András washingtoni nagykövet és a Tennessee Egyetem között a kardiovaszkuláris és onkológiai megbetegedések prevenciója tárgyában létrejött kapcsolatfelvételrôl és a magyarországi gyógyszerészi gondozás megvalósítását célzó együttmûködési programról. A miniszter úr alkalmasnak találta a projektet a népegészségügyi programba történô beemelésre és mind szakmai, mind anyagi támogatásáról biztosította a delegációt. Egyben jelezte, hogy a 2005. évi Siófokon megrendezésre kerülô kongresszuson ahol az érdekeltek részvételével a program részletes ismertetésre kerül részt kíván venni. Ezt követôen delegációnk röviden tájékoztatta a miniszter urat Szövetségünknek a gyógyszerészi gondozás során eddig végzett munkájáról és a jövôbeni a gyógyszerész szakmai szervezetekkel összehangolt elképzeléseirôl. MOSZinfo Respektálható? Nem könnyû egy ezerfôs tömeggel szembehelyezkedni. Ezért akár még respektálható is lett volna Kuncze Gábor SZDSZ elnök, aki az Erkel színházban június 24-én, a kamara által szervezett nagygyûlésen a mai politikai közéletben szokatlan nyíltsággal vállalta álláspontját: liberalizálni márpedig szükséges. Ott, ahol a gyógyszerészi társszervezetek vezetôi és az egészségügy egyéb területeit képviselôk is kifejtették szolidaritásukat és a két parlamenti ellenzéki párt képviseletében megjelentek is teljes nézetazonosságra jutottak a tiltakozó gyógyszerészekkel. Sôt, ahol a kormányt (és feltehetôen a távolmaradt nagyobbik kormánypártot) képviselô egészségügyi miniszter is kifejtette, hogy nem támogatja a gyógyszerellátó struktúra liberalizálását. Kuncze Gábor az Erkel színházban egyedül vállalta, hogy nem egy megtévedt képviselôjének tudhatók be a beterjesztett módosító javaslatok (mint ahogy egyik-másik politikai csoportosulás ezt sejteti), hanem pártja a feltétlen és mielôbbi gyógyszerpiaci liberalizáció híve. Még azért is respektálható lett volna a kiállása, hogy kifogásolta: az érintettekkel való konzultáció nélkül kerültek beterjesztésre az indítványok. Más kérdés, hogy ebben párttársnôje járt az élen (bizonyára pártja jóváhagyásával), akinek a gyógyszertörvényhez benyújtott és módosítónak nevezett indítványai egy másik jogszabály, a gyógyszertári törvény teljes(!) szétverését kezdeményezték az érintettekkel való minimális konzultációt is mellôzve. Akár még respektálható is lett volna a kiállása, ha nemcsak a neoliberális eszmével, hanem az anyagi világ realitásával is érvelt volna. Azzal, hogy milyen lobbycsoportok kérésének igyekeztek megfelelni a javaslatokkal, és kiket akarnak megnyugtatni az ôszi újrakezdés ígéretével. Ha csak az eddig nyilvánosságra kerülteket említette volna Ezzel talán reálisabb színben tüntethette volna fel liberalizációs törekvéseiket és a magasztos betegérdekkel, a neoliberális közgazdaságtudomány megkérdôjelezhetetlen hitelveivel és a közjó érvényesülését mindenek fölé helyezô politikával szemben fellépô és saját érdekeit védô patikusokat is. És talán az is kiderült volna, hogy egyáltalán nem nehéz egy ezerfôs tömeggel szembehelyezkedni, ha gazdagabb erô áll az ember háta mögött. Ekkor bizonyára még a mellettük való kiállása is respektálható lett volna. lhz 6 Gyógyszertár IV. évf. 6. szám

További együttmûködési lehetôségek a Tennessee Egyetemmel a magyarországi gyógyszerész doktor képzés és a gyógyszerészi gondozás területén Mindezek megvalósulását segíti Simonyi András nagykövet úrnak (Washington, USA) a kardiovaszkuláris és onkológiai prevenciót érintô gyógyszerészi gondozói program hazai megvalósítását célzó kezdeményezése. A kidolgozás alatt álló programot a Debreceni és a Tennessee-i Egyetem tudományos és oktatói bázisán az érdeklôdésnek megfelelôen a gyógyszerészképzésben érintett egyetemek és a szakmai szervezetek (MOSZ, MGYK, MGYT) bevonásával kívánjuk megvalósítani. Az amerikai-magyar egészségügyi együttmûködés keretében megvalósításra váró gyógyszerészi gondozói programmal kapcsolatos elképzeléseket örömmel üdvözölte dr. Rácz Jenô egészségügyi miniszter. A projektet alkalmasnak találta a nemzeti népegészségügyi A MOSZ és a Tennessee Egyetem között több mint 5 éves múltra visszatekintô együttmûködésnek köszönhetôen számos fiatal gyógyszerész ismerkedhetett meg kölcsönösen a két ország gyógyszerészetével. Ez év áprilisában Amy D. Parks és Cortney Stone (hatodéves) államvizsga elôtt álló gyógyszerész-doktor jelöltek tanulmányozták hazánk gyógyszerellátásának és gyógyszerész képzésének különbözô területeit. programba történô beemelésre. Egyben szakmai és gazdasági támogatásáról biztosította, valamint jelezte, hogy a GYOK 2005. kongresszuson a program részletes ismertetésén részt kíván venni. Reméljük, hogy a program 2006-ra vonatkozó részleteirôl és a bekapcsolódási lehetôségekrôl hamarosan tájékoztatni tudjuk az érdeklôdô kollégákat. MOSZinfo Szövetségünk kezdeményezésére, valamint a Tennessee Egyetem és a Debreceni Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karai fogadókészségének köszönhetôen 2005 második felétôl kezdôdôen a magyarországi gyógyszerész-doktor képzés elôsegítését célzó tudományos együttmûködés jön létre. A szerzôdés az érintett felek között aláírásra került. Reméljük, hogy ezen kooperáció egyben új lendületet ad a hazai klinikai, gyógyszerészi gondozói képzés és gyakorlat megvalósításának. Gyógyszertár IV. évf. 6. szám 7

Gondozás és szolgáltatás marketing Divatba jött a gondozás! Miután már a fôhatóságunk is magáévá tette e témát, most minden civil és nem civil gyógyszerészi szervezet úgy érzi, hogy ô e téma fô gondozója, sôt szülôatyja is. Ami nem baj, de legalább tudnák, hogy mit is rejt ez a fogalom és ne kevernék össze például a klinikai gyógyszerészettel, hogy csak egy veszélyre hívjam fel a figyelmet. Mielôtt lejáratnánk ezt a jövônk szempontjából igen fontos új területét a gyógyszerészetnek, egy szervezési szempontú aspektusára szeretném felhívni a figyelmet annak érdekében, hogy idejében tudatosan hogy ne mondjam profi módon tudjunk felkészülni erre a kifejezetten szolgáltatás jellegû tevékenységnek az ellátására. 1. táblázat A szolgáltató szféra növekedésének okai Változó életmódok Növekvô jólét Nagyobb kereslet a fûnyírás, szônyeg tisztítás és egyéb szolgáltatások iránt, amelyeket a fogyasztók korábban maguk végeztek Megnô a szabadidô Nagyobb kereslet az utazási irodák, üdülôhelyek és felnôtt oktatás iránt Nôk a munkaerô piacon Nagyobb kereslet a bölcsôdék, bejárónôi szolgáltatások és otthonon kívüli étkezések iránt Változó világ Az élet bonyolultabbá Nagyobb kereslet az adótanácsadók, házassági válik tanácsadók, jogtanácsadók, munkaközvetítô szolgáltatások iránt Megnô a várható Nagyobb kereslet szociális otthonok és egészélettartam ségügyi szolgáltatások iránt Ökológiai és erôforrás Nagyobb kereslet a rendelvényes vagy bérleti problémák szolgáltatások iránt, mint például háztól-házig buszjárat vagy autóbérlés tulajdonlás helyett Változó technológia Új termékek sora Az olyan szolgáltatási iparágak, mint a számítógépes programozás, robbanásszerû fejlôdése Termékek komplexitása Nagyobb kereslet a képzett szakemberek iránt, akik biztosítják a komplex termékek, mint az autók és a személyi számítógépek karbantartását A marketinget lehet utálni, lenézni, nem szeretni, csak egyet nem lehet: nem mûvelni egy telített piacon. A marketing mint minden tudomány változik és fejlôdik, ennek alapján jelenleg öt szakaszra osztható ez a terület: termelésorientáció, termékorientáció, eladás-orientáltság, piacorientált marketing, társadalom- és piacorientáció korszaka. A termelésorientáció idôszakát a hatékony termelés vezérelte. A hangsúly a termelés mennyiségi fejlesztésén, a gazdaságos sorozatnagyságból eredô elônyök kihasználásán volt. Piaci oldalról alapját a hiány képezte. Ennek megfelelôen a minôség háttérbe szorult. A termékorientált szakaszban felerôsödött a kutatásba és a fejlesztésbe vetett hit: a vevôi elvárásokkal nem kell foglalkozni, de újdonságokkal néha célszerû meglepni a fogyasztókat. Az eladás-orientáltság bûvös eleme az eladások szintje. Ha a készletek emelkedtek, beindult az agresszív értékesítô gépezet, amely meggyôzve a fogyasztókat, csökkentette a raktárkészletek szintjét. Következményeként hódított a rövid távú gondolkodás. A piacorientált marketing hozta el a fogyasztó megértésének pillanatát. Elindulhatott a marketing térhódítása; a márkahûség felépítése, megfelelô pozitív imázs megteremtése. Mára a társadalom- és piacorientált marketing idôszaka érkezett el azoknál a szervezeteknél, amelyek felismerték, hogy az egyén igényei és a társadalom érdekei ütközhetnek is egymással. A szolgáltatások fôbb jellemzôi A szolgáltató szektor a nemzetgazdaságok vezetô szektorának tekinthetô. Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúly helyezôdött a szolgáltatások minôségére. A szolgáltatások világkereskedelme az összes áruforgalom több mint 20%-a. A szolgáltató szféra dinamikus növekedését alapvetôen három fô okra vezetik vissza (1. táblázat): változó életstílus, egyes általános fejlôdési tendenciák, technológiai változások. A szolgáltatások természete különbözik a termékektôl (2. táblázat). Miben különbözik a szolgáltatás a fizikai termékektôl? A négy elsôdleges tulajdonságot a HIPI elv fogalmazza meg: H változékonyság (heterogeneity): a szolgáltató teljesítménye és az igénybe vevô által tapasztalt szolgáltatás természeténél fogva térben és idôben változó (ingadozó). A heterogenitás az emberi tényezô következménye: a munkateljesítmény idôben ingadozó és az egyes személyek eltérô képességei következtében is változó. A fogyasztó szubjektív. A heterogenitás kockázata annál nagyobb, minél nagyobb a szolgáltatás személyi aránya a dologi tényezôkhöz képest. I nem fizikai természet (intangibility), felfoghatatlanság: megismeréséhez a vevônek át kell élnie a szolgáltatás igénybevételét (tapasztalati termék!). P nem tárolható jelleg (perishability), romlandó: a ma el nem fogyasztott szolgáltatás nem pótolható, elveszett forgalmat jelent. Azt is jelenti ez, hogy a szolgáltatás végterméke nem helyezhetô el a készáruraktárban. I elválaszthatatlanság (inseparability): a szolgáltatás nyújtása és felhasználása idôben és térben elválaszthatatlan egymástól. A szolgáltatások menedzsmentjének sajátosságai: a minôségingadozás magas kockázata, a frontvonal szabályozás korlátjai, a tervezett szolgáltatás teljesítésének korlátjai, áruminta hiánya, minôségsztenderdek kialakításának nehézségei, a fizikai tartalom kritikus szerepe a megítélésben, az idegen tényezô szerepe a marketingkutatásban, a nem-fizikai jelleggel arányos kockázatérzet, a minôségmenedzsmentet nehezítô aktív igénybe vevô, a folyamat egyszerre humán, fizikai és szervezeti, a selejtmentes teljesítmény biztosításának nehézsége, a szolgáltatástermék bonyolult, összetett jellege, az igénybe vevôk egymás közti konfliktushelyzetei, kapacitásmenedzsment nehézségei, panaszszituációk kezelésének nehézségei, a háttér és frontvonal sajátos kapcsolata, a folyamatok irányításának nehézségei, az áru nem cserél tulajdonost, kölcsönös bizalmi viszony az igénybe vevô és a szolgáltató között, 2. táblázat A termelô és szolgáltató folyamatok összehasonlítása Jellemzô Termelô Szolgáltató A produktum tulajdonságai kézzelfogható általában nem kézzel fogható Termelés és szállítás külön-külön integráltan Vevô kapcsolatok középpontban az eladás és megoszlik az alkalmazottak marketing között Visszacsatolás folyamaton keresztül vevôkön keresztül Szervezet fókuszában folyamat hatékonysága vevô-kapcsolatok A folyamat tulajdonjoga világosan definiált többszörös A folyamat definíciója dokumentált nem világos Ellenôrzô pontok definiáltak nincsenek Minôségmérés objektív szubjektív Javítást célzó akciók megelôzô jellegûek regeneráló jellegûek 8 Gyógyszertár IV. évf. 6. szám

a vásárlás többnyire a diszkrecionális jövedelem függvénye, a termelékenység mérése korlátozott, nagyobb a márkahûség szerepe. A szolgáltatásoknál a fogyasztók magasabb kockázatot észlelnek. Minél inkább egyedi, személyre szabott a szolgáltatás, annál nagyobb mindkét fél kockázatérzete. A szolgáltatás nem-javítható természete viszont bármilyen kis kockázat esetén is az ügyfél elvesztését okozza. A szolgáltatásügylet eredményes kimenetele az utolsó pillanatig kétséges. A szolgáltató számára is! A szolgáltató fontos feladata: a megfoghatatlant megfoghatóvá tenni, az ingadozás csökkentése érdekében befektetések az emberi erôforrások kiválasztásába, képzésébe, szolgáltatási folyamat standardizálása az egész szervezetben, vevô elégedettségének figyelemmel kísérése. A szolgáltatások minôségének meghatározása A szolgáltatások minôségének meghatározására használatos a RATER modell. Elemei: Reliability megbízhatóság: az a képesség, hogy az ígért szolgáltatást bizalmat gerjesztôen és pontosan végezzük el. Assurance biztonság: az alkalmazottak udvariassága és szakképzettsége. Tongible fizikai tulajdonságok: a szolgáltató helyiség külsô képe, felszerelése, a személyzet megjelenése. Empathy empátia: az egyénre szabott odafigyelés, törôdés mértéke. Responsiveness segítôkészség: a vevôk segítésére és gyors szolgáltatás nyújtására való hajlam. A szolgáltatások piacán már maga a minôség értelmezése is sajátos problémákat vet fel. A szolgáltatás két szintje: 1. az elvárt szolgáltatás: az a színvonal, amit remél a fogyasztó, hogy megkap, és amit a fogyasztó úgy gondol, hogy megkaphat, illetve meg kellene kapjon. 2. az alacsonyabb a szint: az elegendô szolgáltatás, amit a fogyasztó elfogad. Ez a minimális szolgáltatás, melyet a szolgáltató nyújthat, kielégítve a fogyasztó alapszükségleteit. A panaszhelyzet Panaszhelyzet akkor keletkezik, amikor egy igénybe vevô elégedetlen a szolgáltatóval, függetlenül attól, hogy elégedetlenségét kinyilvánítja vagy sem. A panaszszituáció legfontosabb célja: a hibás szolgáltatás kijavítása, azaz az elégedetlen igénybe vevô elégedettségének helyreállítása. A szolgáltatás garanciális javítása, cseréje nem értelmezhetô. A negatív szájreklám sokkal gyorsabban terjed, mint a pozitív. A hatékony panaszszituáció-kezelés: A megelôzés elve: könnyebb elkerülni a panaszszituációt, mint jól megoldani! Az észlelés elve: panaszszituáció akkor keletkezik, amikor az ügyfél elégedetlen, független attól, hogy panaszkodik-e vagy sem! A felkészültség elve: a megoldásban sztenderdeket alkalmazzunk és kerüljük az improvizációt! A kompetencia elve: a panaszkezelésben a legjobb alkalmazottaknak kell részt venniük. Kompenzáció elve: a szolgáltatás nem javítható, ezért kismértékû túlkompenzációt alkalmazunk. A panaszszituáció-kezelés sztenderdjének alapja: 1. Köszönd meg a panaszt! 2. Magyarázd meg, miért tartod fontosnak a panasz megismerését! 3. Kérj elnézést! 4. Ígérd meg, hogy azonnali lépéseket teszel! 5. Kérdezz! 6. Azonnal javítsd a hibát! 7. Ellenôrizd az ügyfél elégedettségi állapotát! 8. Elôzd meg a hiba megismétlôdését! Külön kell szabályozni a szóbeli és az írásos panaszszituáció-kezelést. Írásos panasz többlet-erôfeszítést követel az igénybe vevôtôl, esetleg jogorvoslatra készül. Belsô marketing Elégedett alkalmazottak nélkül nincs elégedett vevô. A belsô marketingben a háttérszemélyzet teljesítményének javítására kell koncentrálnunk. 1. Kell egy csapat! a kínálatból a lehetô legjobb személyzetet. 2. Meg kell fogalmazni a jövôképet. 3. Ki kell építeni egy házi oktatási kultúrát, amely folyamatos képzésen alapul. 4. Mûködjön csapatszellem! A kulcsfigurák (pozitív vagy negatív) attitûdje határozza meg az eredményt. 5. A személyzet kreativitására építeni kell. 6. Mérni és jutalmazni! A mérés és a jutalmazás ne csak az outputra, hanem a folyamatra is irányuljon. Miután a gondozás kifejezetten szolgáltató tevékenység, a közforgalomban dolgozó gyógyszerész kollégáknak elôbb-utóbb meg kell barátkozniuk ezekkel a kifejezésekkel és a késôbbiek során el kell sajátítaniuk ezeket a most csak vázlatosan ismertetett technikákat. Dr. Simon Kis Gábor 3. táblázat A szolgáltatásminôség általános paraméterei Paraméter Definíció Példák azokra a kérdésekre, amelyeket az igénybevevôk feltehetnek Hitelesség A szolgáltató megbízhatósága, Jó hírneve van a gyógyszertárnak? szavahihetôsége, becsületessége A gyógyszerészem nem fog kényszeríteni? Garanciát vállal-e az elvégzett munkára? Biztonság Veszélytôl, kockázattól vagy kétségektôl való A szolgáltatás biztonságos-e? mentesség A gyógyszertárnak van-e felelôsség-biztosítása? Jár-e kártérítés, ha a szolgáltatás negatív kimenetelû? Hozzáférhetôség Megközelíthetôség és könnyû kapcsolatteremtés Mennyire tudok akadálytalanul beszélni a gyógyszerésszel, ha problémám van? A gyógyszertár elhelyezkedése elônyös számomra? Kommunikáció Odafigyelés az igénybe vevôkre, illetve az Ha reklamálok, a gyógyszerész, az asszisztens hajlandó meghallhatni igénybe vevôk folyamatos informálása, általuk engem? elérhetô nyelven A gyógyszerész tartózkodni fog a túlzott szakmai kifejezések használatától? Fel fog hívni, ha probléma adódik? Igénybe vevô megértése Erôfeszítéseket kell tenni, hogy megismerjük az A gyógyszertárban törzsvevôként tartanak nyilván? igénybe vevôket és igényeiket A gyógyszerész ismeri-e egészségügyi problémáimat és a szociális helyzetemet? Kézzel fogható tényezôk A berendezések, a személyzet és Vonzóak a gyógyszertárban igénybe vehetô lehetôségek? a kommunikációs anyagok megjelenése A gyógyszerész, asszisztens öltözéke megfelelô? A gyógyszerész betegtájékoztatását könnyû megérteni? Megbízhatóság Az a képesség, hogy a megígért szolgáltatást A problémákat már elsôre jól fogják orvosolni? megbízhatóan és pontosan teljesítik. A gyógyszert a megadott határidôre beszerzik és/vagy elkészítik? Reagálási készség Hajlandóság az igénybe vevôk segítésére, Vállalják, hogy értesítenek, ha beérkezett a gyógyszer? gyors szolgáltatás biztosítása A gyógyszerész hajlandó válaszolni a kérdéseimre? A gyógyszerész pontosan tájékoztat nemcsak a hatásról és mellékhatásról, hanem az interakciókról is? Hozzáértés A szolgáltatás teljesítéséhez szükséges A gyógyszerész fellépése azt sugallja, hogy tudja, mit csinál? jártasság és tudás összessége A gyógyszertár telefonon is teljes körû tájékoztatást nyújt? Udvariasság A frontszemélyzet udvariassága, tisztelete, A gyógyszertár dolgozóinak viselkedése jó benyomást kelt? elôzékenysége és barátságos viselkedése A panasz szituációkat kellô tapintattal kezelik? Gyógyszertár IV. évf. 6. szám 9

Tisztújítás a Magángyógyszerészek Országos Szövetségében A MOSZ elnöksége a választási szabályzat alapján kijelölte a háromtagú választási bizottságot a választási elôkészületek és a választás lebonyolítására. A bizottság elnöke dr. Pávics László, tagjai: Baranyi Judit és dr. Balla Lászlóné. A választói névjegyzéket a választási bizottság 2005. augusztus 1. napján közzéteszi és a Szövetség hivatalos helyiségében 10 napig közszemlére bocsátja. A választási bizottság a választásra jogosultak (a MOSZ tagjai) számbavétele után megállapítja, hogy a tisztségekre hány jelölt állítható és ajánlóíveket készít, amelyeket 2005. szeptember 1-ig postáz a választásra jogosultak részére. A választók a Szövetség bélyegzôjével ellátott ûrlapokon (az eredeti ajánló íven) tehetnek a jelöltek személyére ajánlást. Tisztségviselôi választásra érvényesen csak MOSZ tagok jelölhetôk. A választási bizottság tagjai tisztség betöltésére érvényesen nem jelölhetôk. Az íveket a választási bizottság elnökének címére kell elküldeni (Dr. Pávics László, 8200 Veszprém, Iskola u. 3.) szeptember 21-ig. Ezt követôen a választási bizottság a borítékok felbontása után a jelölteket megkeresi és írásban nyilatkoztatja, hogy az ajánlott pozíció(k)ra vállalják-e a jelölést. A szavazócédulák az október 7-i közgyûlésen kerülnek kiosztásra, a közgyûlési regisztráció alapján. Szeretném felhívni a kollégák szíves figyelmét a tisztségviselôk megválasztásának fontosságára. A MOSZ a személyi jogos gyógyszerészek érdekvédelmi, szakmai, gazdasági érdekképviseleti szervezete, amely fontosnak tartja a gyógyszerellátás színvonalának emelését, ezért olyan kollégák és kolléganôk megválasztását szeretném, akik elkötelezettjei a MOSZ céljainak, tapasztalatokkal rendelkeznek, nagy aktivitású és jó kommunikációs képességûek. Kérem ezért minden tagunkat, hogy a választáson és az elôkészítésben szíveskedjenek részt vállalni, hogy a legrátermettebb vezetôséget tudjuk megválasztani. Olyan vezetôséget, amely akár ellenszélben is képes a feladatait ellátni. A tisztségválasztás nagyon fontos szervezetünk további sikeres tevékenységéhez. Kérem és köszönöm ezért tagjaink közremûködését. Dr. Pávics László Egy titok, amelyre október 8-án derül fény Beszélgetés dr. Varga Imrével a MOSZ Életmû-díj kuratóriumának elnökével - Elnök Úr! Közeledik a Gyógyszerészetért Életmû-díj ez évi jelöléseinek a határideje, ami az elôzô évekhez hasonlóan szeptember eleje. A jelöléseket elbíráló kuratórium vezetôjeként melyek azok a szempontok, amelyekre felhívod a kollégák figyelmét? Mit vegyenek figyelembe, amikor jelöléseket tesznek? Az Életmû-díj jelölések mérlegelése során több fontos szempontot veszünk figyelembe, melyek egyforma súllyal esnek latba. Kérjük tehát a jelöléseket megfogalmazókat, hogy a javaslatuk elkészítésekor a rövid életrajz és a szakmai életút leírása mellett az indokaik felsorolásakor a felhívásban közzétett szempontokat is vegyék figyelembe, illetve ne hagyják azokat figyelmen kívül. A bírálati szempontokról nemcsak a pályázati felhívásunk szól részletesen, hanem az eddigi kitüntetettek életpályája is igazodási pontként szolgál. Ha valaki ez alapján szeretne tájékozódni, egyrészt szeretném a figyelmébe ajánlani az októberi MOSZ kongresszus elsô értesítôjét, amiben minden eddigi kitüntetett neve és fényképe szerepel, másrészt bízom abban, hogy a Gyógyszertár is talál lehetôséget arra, hogy ezt a listát az olvasókkal megismertesse. Ha most mégis kiemelek egy-két fontos szempontot, azt nem a teljesség igényével teszem. A jelölt több évtizedes gyógyszerészi tevékenysége során járjon be példamutató, a szakma etikai és erkölcsi szabályait betartó életutat és legyen kiemelkedô a tevékenysége a magángyógyszerészet fejlesztése terén. Gyógyszerészi ténykedése lehet hivatásunk bármely ága, így az oktatás, az államigazgatás, a kórházi gyógyszerészet vagy bármilyen más terület. Mégis, azt hiszem érthetô, ha a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége által alapított kitüntetés odaítélésekor elsôsorban annak örülünk, ha patikai pályatársaink és szakmapolitikusaink közül kerül ki a kitüntetett. Sajnos volt már rá példa, hogy a jelölt bármennyire is kiváló életmûvet tudhatott maga 12 Gyógyszertár IV. évf. 6. szám

mögött mégsem kapta meg a kuratórium támogatását, mert úgy ítéltük meg, hogy a magángyógyszerészet fejlôdéséért az élete során semmit sem tett. Mi a célja a MOSZ-nak az Életmû-díj kitüntetéssel? Ezzel a díjjal kívánjuk felhívni a figyelmet azokra a gyógyszerészekre, akik sokat és elismerésre méltón tettek az alig másfél évtizede újra önálló és szellemi szabadfoglalkozású hivatásunkért. Másrészt ezzel is meg szeretnénk köszönni mindazt, amit a magángyógyszerészetért tettek. A figyelem felkeltése a szándékaink szerint idôtálló, hiszen megtiszteljük kitüntetettjeinket a kitüntetéssel ami egyébként egy nagyon szépen kimunkált kígyó-kehely bronz kisplasztika és külön súlyt ad az elismerésnek, hogy azt a MOSZ októberi siófoki kongresszusának legünnepélyesebb pillanataiban adjuk át. Kapnak-e a kitüntetettek még valamit? Például jár-e pénz a kitüntetéssel? Amikor a kitüntetés alapítására sor került, sok szempontot mérlegeltünk és többek között felvetôdött a pénzjutalom kérdése is. Úgy döntöttünk, hogy ennek a kitüntetésnek ne a vele járó pénz, hanem a magángyógyszerész társadalom hálája és a kitüntetettek közé tartozás jelentse a rangját. És hogy az idôk során ne devalválódjon a kitüntetés értéke, évente két személynél többnek nem adományozható. Egyébként a kitüntetettek örökös meghívottjai a MOSZ ôszi kongresszusának. Milyen munkamódszerrel dolgozik a kuratórium? Hogyan történik a jelöltek közül a díjazottak kiválasztása? A kuratórium összetétele évek óta változatlan, az elnöke én vagyok. Minden kuratóriumi tagot a MOSZ országos választmánya kért fel a kuratórium munkájában való részvételre, az elnököt a kuratórium tagjai maguk közül választották. Megalkottunk egy ügyrendet, amit a MOSZ vezetôsége jóváhagyott és attól kezdve a kuratórium önállóan mûködik. Minden év májusban felkérjük a MOSZ tagságát, hogy adják le a jelöléseiket. Ez részben a MOSZ testületi ülésein történik meg, de megjelenik a felhívás a Gyógyszertár c. lapban és a MOSZ internetes honlapján is. Sôt az októberi MOSZ kongresszus elsô értesítôjében is általában egy egész oldalt kapunk a közérdekû közleményünk közzétételére. Így hát mindenki akár többször is találkozhat a felhívásunkkal. Általában a MOSZ irodát jelöljük meg a pályázatok leadásának illetve postázásának a helyszíneként és a nyár végéig várjuk az ajánlásokat. Így történt idén is. A kuratórium szeptember elsô felében bírálja el a pályázatokat. Amennyiben több kiváló jelölt is van, akit a kuratórium díjazásra alkalmasnak talál, nem csak egy díjat ítélünk oda, mert a szabályzat szerint amint már említettem évente két életmûdíj adható ki. Innentôl kezdve csak arra kell figyelnünk, hogy a kitüntetett garantáltan ott legyen a díjátadón, de ne tudjon róla, hogy ki fogják tüntetni. A konspiráció eddig szinte mindig sikerült. Volt ugyan olyan életmû-díjasunk, aki utóbb azt mondta, hogy akkor már kicsit kezdett gyanússá válni a dolog, amikor az ünnepség kezdetén többen is érdeklôdtek, hogy be kíván-e menni a terembe, majd többen is szelíden elkezdték befelé tuszkolni, de volt olyan is, aki az eredményhirdetéskor épp a jegyzeteit rendezgette és a mellette ülô bökte oldalba, hogy ki kellene menni a kitüntetést átvenni. Idén október 8-án, szombaton délelôttig kell majd a titkot megôrizni, mert a hagyományoknak megfelelôen a MOSZ elnöke a kongresszus szakmapolitikai délelôttjén, az ünnepélyes megnyitón adja át a nagyon szép kisplasztikát a kitüntetettnek vagy a kitüntetetteknek. Köszönöm a tájékoztatást. Életmû Pályázat 2005. A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége a gyógyszerellátás szervezése, a gyógyszerészeti tudományok mûvelése során elért kimagasló eredményeinek elismeréseként a GYÓGYSZERÉSZETÉRT elismerést és kitüntetô címet adományozza. A kitüntetett gyógyszerészi tevékenysége, szakmai életmûve jelentôs mértékben hozzájárult a magyar gyógyszerészet célkitûzéseinek megvalósításához és nemzetközi elismeréséhez. A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1996-ban döntött úgy, hogy elismerésben kívánja részesíteni a szakma legkiválóbbjait. Teszi ezt az elnökség azon megfontolásból, hogy ezúton is felhívja a figyelmet azokra a kollegákra akik az aktuális politikai széljárástól függetlenül mutatnak példát életükkel, szakmai tudásukkal. részesülô szakmánk becsületéért és az önálló (s egyben önfenntartó) magángyógyszerészi státusz eléréséért és megszilárdításáért tevékenykedjen. Ilyen példaértékû helytállást nem csak a táraasztal mellett lehet kifejteni, hanem a magángyógyszerészetet körülvevô társadalmi környezetben sok olyan szakmai terület található, ahol jelentôs ráhatással lehetnek életünkre. A jelölteket elbíráló kuratórium különösen fontosnak tartja, hogy az elismerésben A díj átadására minden évben az októberi MOSZ Kongresszuson kerül sor. Az Életmûdíj kuratóriumának nevében kérem, hogy 2005. augusztus 30-ig tegyenek javaslatot és jelöljenek arra alkalmas gyógyszerészeket a Díjra. A jelölésüket pár soros indoklás kíséretében kérem beküldeni a MOSZ Irodába, a borítékon feltüntetendô: Életmû. Jelölteket várunk a gyógyszerészet minden területérôl, de fontos, hogy a magángyógyszerészet kialakulásában és fejlesztésében is legyen érdeme a jelöltjüknek. Dr. Varga Imre a Gyógyszerészetért életmûdíj kuratóriumának elnöke Gyógyszertár IV. évf. 6. szám 13

A MAGÁNGYÓGYSZERÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE idén ismételten meghirdeti a 2005. év PATIKÁJA címû pályázatot A Pályázat célja olyan gyógyszertári modell kialakításának elôsegítése, amely berendezésében és felszerelésében megfelel a jogszabályban rögzített elôírásoknak, a gyógyszerkészítés és -kiadás szabályainak, esztétikai és gazdaságossági követelményeknek, eleget tesz a gyógyszertárral szemben támasztott megváltozott igényeknek, különös tekintettel a magas szintû betegtájékoztatás, a gyógyszerészi gondozás megvalósítására. Pályázati feltételek valamennyi teljes forgalmú gyógyszertár pályázhat a cím elnyeréséért (az eddigi nyertesek kivételével) a Pályázat beadásának határideje: 2005. szeptember 1. a Pályázat benyújtásának helye: Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1134 Budapest, Huba utca 10. a Pályázatot hagyományos módon, papíron vagy elektronikus adathordozón (floppy vagy cd) esetleg a MOSZ e-mail címére (mosz.gyogyszeresz@axelero.hu) elküldve lehet beadni. A Pályázat tartalmazza: A gyógyszertár történetét rövid bemutatást a gyógyszertár létesítésének körülményeirôl, a vonzáskörzetébe (lehetôség szerint térképvázlattal) tartozó populáció számáról és összetételérôl, a házi- és szakorvosi háttérrôl. A gyógyszertár bemutatását munkatársakat, a gyógyszertár alaprajzát és funkcionális egységeinek kapcsolatát, a lehetôleg színes dokumentumfotót a gyógyszertár külsô homlokzati és belsô megjelenésérôl. A gyógyszertár tevékenységét bemutatást az átlagos napi forgalomról, gyógyszer (vényköteles, vény nélküli) és gyógytermékek forgalmazási arányairól, bemutatást a házi gyógyszerészi tevékenység szellemi és technikai lehetôségeirôl. Hogyan valósítják meg a gyógyszerészi gondozást, vagy milyen elképzelésük van ennek megvalósítására. Ajánlás A gyógyszerellátásban alkalmazott informatikai rendszer/ rendszerek tapasztalatai, különös tekintettel a gyógyszer-információs lehetôségek ismertetésére. Az orvos gyógyszerész beteg kapcsolatrendszer mûködtetésének tapasztalatairól szóló tájékoztatás. Speciális feladatok bemutatása (AUV., gyógyászati segédeszköz, fiókgyógyszertár stb.). A Pályázatot a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Vezetôsége által felkért kuratórium bírálja el. Eredményhirdetés a Gyógyszerészek Országos Kongresszusán, Siófokon. Pintér László az Év patikája kuratóriumának elnöke Kié lesz 2005-ben az Év Patikája? Beszélgetés Pintér Lászlóval az Év Patikája kuratórium elnökével Pintér László a MOSZ Év Patikája pályázatok elbírálására létrehozott kuratóriumának és egyben a kamara országos etikai bizottságának elnöke. Bár a rövid interjú során elsôsorban az Év Patikája pályázatokról érdeklôdtünk, egy kérdés erejéig másik funkciójában is megszólaltattuk. Elnök Úr! Amikor több mint 10 évvel ezelôtt a MOSZ elôször meghirdette az Év Patikája pályázatát, Téged, mint sikeres pályázót köszönthettünk. Miért tartottad már akkor indokoltnak, hogy pályázz, és emlékszel-e, hogy mi volt a pályázatod fô motívuma? Igen. 1993-ban az elsôk között pályázhattunk erre az elismerô címre. Hogy miért? Mert büszkék voltunk a patikánkra és úgy gondoltuk, másoknak is szívesen bemutatjuk, például a MOSZ kuratóriumának. Azért a többes szám, mert a gyógyszertárunkat két kolléganômmel, dr. Hajdu Lászlónéval és Baloghné Pozsonyi Ildikóval alapítottuk. A pályázatunknak nem volt fô motívuma, nem volt az olyan profi, mint a maiak. Azt még egy Erika írógépen írtam. A lelkesedés hajtott bennünket és csak dicsekedni akartunk. Más, fantasztikusan szép idôk voltak azok. Úgy tudom, hogy az óta új patikát hoztál létre, ami bizonyára még szebb és célszerûbb elrendezésû, mint az eredeti, de azzal már nem pályáztál. Miért? No nem újat hoztam létre, hanem 2001- ben csak felújítottuk a gyógyszertárunkat. Jól gondolod, tényleg szebb és célszerûbb lett. Klasszikus értelemben patikásabbá vált úgy, hogy nem veszítettük el azt a nyitottságot, amit 1990-ben szerettünk volna elérni. Megszüntettük az egyéb termékek tekintetében a kísérleti jelleggel bevezetett nyitott polcos kísérletünket is. Nem vált be! Úgy alakítottuk ki a csúnya nevû intim sarkot, hogy oda bátran jöhetnek a betegek vérnyomást mérni, megbeszélni a kényesebb témákat, vagy csak elbeszélgetni. Ez utóbbit nagyon szeretik az emberek. Ekkor pedig már azért nem pályáztunk, mert a szabályzat alapján a díjat csak egyszer lehet elnyerni. Mióta veszel részt a pályázatokat elbíráló kuratórium munkájában és mióta vagy a kuratórium elnöke? Hogyan tekintesz vissza az elmúlt évek kuratóriumi munkájára és a pályázatokra? Milyen trendeket lehet megfigyelni a pályázatok alapján? 14 Gyógyszertár IV. évf. 6. szám

2001 végén kérdezték meg, hogy jelölhetnek-e erre a posztra és ha rám esik a választás, elvállalom-e? 2002 óta töltöm be ezt a tisztet, tehát eddig három évben volt szerencsém részt venni az Év patikája cím adományozásában. A tizenkét év alatt kiadott 26 díjjal szemben mi évente csak egy díjat ítéltünk oda, ezzel is növelve a díj értékét. Egyre profibbak a pályázatok. Ma már van olyan pályázó is, aki igényes videoklippel erôsíti a dolgozatát. Megfigyelhetô, hogy egyre igényesebbek az officinák, ahol úgy tûnik a kollégák a klasszikus formákat kedvelik jobban. A laborban, illetve a többi helyiségben már jöhet akár a high-tech is. Mit tartasz a pályázat legfôbb küldetésének? Van-e információd arról, hogyan hatnak a díjazott pályázatok a gyógyszertárak létesítésére és felújítására? Nagyon fontosnak tartom azt a lehetôséget, hogy megismerhetjük, bemutathatjuk egymás gyógyszertárát. Gondolom, nem vagyok egyedül, de külföldön és itthon is, egy számomra idegen városban, nekem az egyik legfontosabb látványosság a helyi gyógyszertár. Lehetôség szerint mindig vásárolok valamit ilyenkor, bámészkodom és természetesen igyekszem megismerkedni az ott dolgozó kollégákkal is. Az, hogy itt a Gyógyszertár -ban minden évben alaposan bemutatkozik egy-két díjazott patika, mindenképpen komoly segítség azoknak, akik felújítás elôtt állnak, vagy új gyógyszertárat hoznak létre. Hogyan folyik a beérkezett pályázatok elbírálása és mire számítasz idén? Sajnos mindig a legutolsó, sôt az utolsó utáni pillanatban kapjuk meg a pályázatokat és legtöbbször egyszerre. Lehet, hogy elôbbre kellene hozni a pályázat leadásának határidejét? Célkitûzésünk, hogy ne csak a pályázat alapján bíráljunk, hanem lehetôség szerint a helyszínen is tájékozódjunk. Idô hiányában ez nem mindig sikerül. Remélem, ebben az évben módunk lesz az alaposabb vizsgálódásra, sok szép patikában. Engedd meg, hogy másról is kérdezzelek: Te vagy a kamara országos etikai bizottságának elnöke. A közeli napokban az Országgyûlésben is téma volt egy név szerint meg nem nevezett, de egyébként könnyen beazonosítható gyógyszertár sokak szerint gyógyszerészi etikába ütközô üzleti tevékenysége. Ennek a patikának a tevékenysége eddig elsôsorban negatív példa volt, de ma már úgy érzem hivatkozási alapként szolgál a gyógyszerpiaci liberalizáció híveinek. Van-e eszköz az etikai bizottság kezében arra, hogy ezt a jelenséget visszaszorítsuk, illetve a probléma kezelésének milyen módját tartanád jónak? Igen, dr. Schvarcz Tibor képviselô úr tett említést egy szegedi patika forgalom és fogyasztást növelô módszereirôl és annak várható következményeirôl. Tragikusnak tartom, hogy idáig fajultak a dolgok. Van ma kis hazánkban egy-két patikus, aki olyan tevékenységet folytat, amit a többség elítél, etikátlannak tart, de mégsem akad bizonyítékkal alátámasztott és használható bejelentés ellenük. Pedig a jelenleg hatályos új Etikai Kódexünk alapján már el lehet indítani egy eljárást az ilyen ügyekben is. Bízom benne, hogy az elsôfokú bizottság majd alapos vizsgálat után, helyes következtetéseket von le és igazságos döntést hoz. A jelenség visszaszorítására egyrészrôl csak együttes erôvel, egységes akarattal van esélyünk. Másrészrôl a liberalizáló politikai szándék alapján elveszthetünk mindent, amit eddig elért a szakma a gyógyszer-kiskereskedelem terén. Ha a vadkapitalizmust ránk szabadítják, a nagytôke felzabál bennünket. Ezt sokan tudják, hiszen Marx tanait többen tanulták a parlament padsoraiban ülôk közül. Vagy éppen azért e törekvés? Szerintem identitászavarban van a baloldalinak mondott kormányzó párt, hiszen éppen tôlük volna elvárható a merkantil, kapitalista szellem megfékezése. Szerintem... Elnök Úr! Köszönöm a tájékoztatást. hz Úgy emlékszem, kezdetben éveken át az volt a bírálat fô szempontja, hogy építészetileg és belsô kialakításában mennyire célszerû és esztétikus a gyógyszertár. Aztán az elbírálás során elkezdôdtek a konzultációk a tiszti gyógyszerészekkel arról, hogy a gyógyszertár szakmai tevékenysége is kimagasló-e, s most már évek óta jelen van a bírálati szempontok között a gyógyszerészi gondozói szemlélet érvényesülése is. Várható-e ennek az evolúciós folyamatnak újabb állomása? A következô állomás lehetne, ha a tapasztalatokat összegyûjtve sikerülne letenni az asztalra a 15/1997 (VI.20.) NM. rendelet módosításának javaslatát, hogy igazodjon a XXI. századhoz. Állás, lakással Gyógyszerész munkatársat (házaspárt is) keres a lajosmizsei székhelyû, 1991-ben alapított Familia Patika, azonnali belépéssel. A munkakör ellátásához új, 2 szoba összkomfortos (54 nm) lakást biztosítunk a gyógyszertár épületében. (06 70 211-7318 vagy 06 70 277-5552) Dr. Mikola Bálint Gyógyszertár IV. évf. 6. szám 15

Közgyûlések évadja Schlégelné Békefi Csilla a MOSZ megyei közgyûléseirôl A MOSZ kb. másfél évvel ezelôtt kezdte megszervezni megyei szervezeteit, majd az Országos Vezetôség nem sokkal ezután döntött arról, hogy ajánlásként megalkotja a megyei szervezetek egységes ügyrendjét és az elôkészítô munkára az elnökség Téged kért fel. Miért volt indokolt a megyei ügyrendek központi elôkészítése? Az ügyrend központi elôkészítését az indokolta, hogy a megyei szervezetek megalakulásával egy országosan egységes, jól koordinálható szervezet kialakítása a célunk, ezért célszerûnek tartottuk, hogy minden megyei szervezet egységes elveken nyugvó ügyrend alapján mûködjön. Másrészt a MOSZ-nak, mint országos szervezetnek, már hosszú ideje adott az alapszabálya és elfogadott a belsô szabályzó rendszere, ezzel a megyei ügyrendeknek mindenképpen kompatibilisnek kell lenniük. Természetesen a megyei szervezeteknek lehetôségük van a helyi adottságoknak megfelelôen módosítani a központi ajánlást, de koncepciójában és szerkezetében egy egységes szabályzat kialakítása volt a célszerû. Melyek azok a szempontok, amelyek az ügyrend-javaslat elôkészítésekor olyan fontosnak minôsültek, hogy bekerültek a közös ajánlásba? Hogyan folyt az ügyrend elôkészítése? Az ügyrend elôkészítése során tanulmányoztam a MOSZ országos szervezetének alapszabályát és egyéb szabályzatait, illetve megvizsgáltam, hogy egy ügyrendnek milyen elemeket kell tartalmazni, melyek azok az elemek, amelyeknek a meghatározása fontos a szabályos, szervezett, demokratikus mûködés feltételeinek megteremtéséhez. Az elkészült elsô változatot többször módosítottuk, pontosítottuk, hogy az elvárásoknak megfeleljen. Ebben a munkában nagyon sokat segített Hankó Zoltán, aki véleményével, hozzáértésével hozzájárult ahhoz, hogy az elnökség elé már egy megfelelô színvonalú, vitára alkalmas elôterjesztés kerülhessen. Miután az elnökség is megvitatta az ügyrend tervezetet, pontosításokat, módosításokat eszközöltünk rajta. Ezt követôen az Országos Választmány elé terjesztettük, majd meghallgattuk és megvitattuk a megyei elnökök javaslatait. A véleményeket összegeztük, s a májusi választmányi ülésen jóváhagytuk azt a változatot, aminek elfogadását a megyei szervezeteknek javasoltuk. A MOSZ Országos Választmánya arra kérte a megyei szervezeteket, hogy június végéig közgyûlésen fogadják el ügyrendjüket. Miért fontos ez? Valóban az Országos Választmány határozata értelmében június 30-ig minden megyének el kell fogadnia a saját ügyrendjét, s ezt követôen az országos szervezet ügyrendjével teljes összhangban, szabályozott szervezeti feltételek között tudjuk a tevékenységünket végezni. Erre több okból is szükség van. Egyrészt a szervezet egyre bôvülô létszáma szükségessé teszi egy magasabb szintû szervezettségi forma alkalmazását, hogy az információáramlást megfelelôen tudjuk biztosítani az elnökség és a megyék tagsága között. A megyei szervezeti mûködés adja azokat a formai kereteket, amelyek között el lehet végezni azt a sokrétû és konstruktív munkát, amire a mai dinamikusan változó feltételek rákényszerítenek. Már nemcsak szakmai kérdésekkel kell foglalkoznunk, hanem kemény gazdasági harcot folytatnunk, s nem utolsósorban a folyton újabb és újabb ötletekkel elôálló politika felvetéseire is meg kell találnunk a választ. A rengeteg terület, amivel foglalkozni kell ahhoz, hogy szakmánknak ne csak a múltjáról, hanem a jövôjérôl is beszélhessünk, komoly szervezeti munkát, jól koordinált kapcsolatrendszer felépítését igényli. Nem szabad elfeledni, hogy ôsszel tisztújítás lesz a MOSZ-ban és elôbb-utóbb a megyei szervezeteknél is elérkezik ez az idô. Az tûnt tehát célszerûnek, hogy a személyi kérdések felszínre kerülése elôtt idôben rendezzük a szervezeti kérdéseket is, mert túl a fentebb vázolt racionalitáson ez így korrekt. Hogyan folynak a közgyûlések és milyen tanulsággal, tapasztalattal járnak? A megyei közgyûlések június végére túlnyomórészt lezajlottak. Szabolcs-Szatmár- Bereg és Csongrád megyében szeptemberre kellett halasztanunk a közgyûlések megtartását, mert idôközben megüresedett vezetôi posztok miatt ott tisztújításra is sort kell keríteni. Két kisebb megye, Nógrád és Tolna esetében pedig megfontolás tárgyává tettük, hogy munkájukat a szomszédos megyékkel közös szervezetben folytassák. Az egyik legsikeresebb közgyûlés Budapesten zajlott, ahol mintegy száz kolléga tisztelte meg jelenlétével a MOSZ-t és csaknem harminc új belépôt is regisztrálhattunk. Általános tapasztalat, hogy ahol jól megszervezték a közgyûlést és meghívták azokat a személyi jogos gyógyszerészeket is, akik nem tagjai a MOSZ-nak, ott a közgyûlések nemcsak eredményesek, hanem sikeresek és konstruktívak voltak. A siker nagymértékben a megyei elnököknek és az ôket segítô kollégák aktivitásának köszönhetô. Köszönjük a tájékoztatást! hz 16 Gyógyszertár IV. évf. 6. szám

Közgyûlés Budapesten A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Budapesti Területi Szervezete 2005. május 26-án tartotta közgyûlését Budapesten a Hotel Ében szálloda konferenciatermében. Örömünkre szolgált, hogy az érdeklôdés jelentôs volt: mintegy 100 gyógyszerész jött el meghívásunkra a fôvárosi kollégák közül. A megbeszélés témája élénk érdeklôdést váltott ki. Dr. Rádóczyné Kovács Zsuzsanna mb. fôvárosi tiszti-fôgyógyszerésszel a szakmai elvárásokról beszélgettünk. A fôgyógyszerész asszony felvázolta azokat az elvárásokat, amelyeket a hivatal támaszt a gyógyszertárakkal szemben. Felhívta a figyelmet néhány fontos kérdésre. Budapesti gyógyszervizsgáló laboratórium hiányában az ÁNTSZ már nem ellenôrzi rutinszerûen a gyógyszertárak által készített magisztrális gyógyszerek minôségét, ezért a patikai belsô ellenôrzés végzése rendkívüli jelentôségûvé vált. Kisebb gyógyszertári tatarozási munkálatok végzésekor (festés, mázolás, konyha, mosdó felújítás) csak bejelentési kötelezettsége van a gyógyszertárnak az ANTSZ hivatala felé, ha azonban a gyógyszertár belsô tereinek az elosztását módosítani kívánjuk (helyiségek átrendezése, új bútorzat elhelyezése stb.), akkor szívesen konzultál velünk a tiszti-gyógyszerészi szolgálat. Új mûködési engedély kérésére csak áthelyezés esetén van szükség. Megtudtuk, hogy a mozgássérültek számára szolgáló (akadálymentesített) bejáratokat 2010-ig kell biztosítani. Ezúton is köszönjük a fôgyógyszerész aszszonynak a közvetlen hangvételt, amellyel hozzájárult a mindannyiunkban meglévô feszültség oldásához. Az oldott hangulatot a számolatlanul záporozó kérdések is igazolják. A közgyûlés második napirendi pontjában a jogbiztonságról beszélgettünk Hankó Zoltánnal, aki a MOSZ országos vezetôségét képviselte a közgyûlésen. A témát a 2005 áprilisában a szakmai fórumokhoz (MGYK, MOSZ, MGYT) eljuttatott gyógyszertörvény és piacszabályozás módosítási tervezet tükrében tárgyaltuk. A beszámoló a kollégák döbbenetét váltotta ki, hogy ismételten azt az alaptörvényt kívánják korrigálni (sôt hatálytalanítani), amelyet már a rendszerváltó folyamat lezárását követôen, az alaptörvényeink sorában a legutolsóként, hosszú elôkészítés után, szakmai konszenzussal hoztak létre. A törvényváltást az uniós jogharmonizációs kötelezettségre hivatkozva kívánják végrehajtani. A jelenlévô gyógyszerészek véleménye szerint a hatályos gyógyszertörvényt meg kellene ôrizni és néhány pontjának a kijavításával kellene biztosítani a jogharmonizációt. Mindannyian tiltakoztunk a szabadáras gyógyszerek bevezetése ellen, mert ez nem szolgálja sem a beteg, sem a biztosító, sem az igazságos betegellátás érdekeit. A kérdések özöne között szóba került a gyógyszerek házhoz szállításának ügye. Néhány kollégánkat már megkereste az a cég amely ezzel az üzleti vállalkozással kíván élni és jelentôs forgalomterelést illetve megosztott haszonkulcsot ígért. Egységes véleményként fogalmazódott meg a betegek tájékoztatásának igénye arról, hogy a szolgáltatás nem ingyenes, ezért pont a legrászorultabbak nem fogják tudni megfizetni. Az elmúlt idôszak tanulsága és a vita konklúziója az volt, hogy a szakmának olyan tárgyalási pozíciót kell elérni, hogy a törvénytervezetek elôkészítésében érdemben részt vehessen és érvényesíteni tudja: a beteg csak gyógyszertáron keresztül, az orvos és a gyógyszerész együttmûködésével, megfelelô tájékoztatással, a gyógyszerbiztonság maximális betartásával kapja meg a gyógyszerét. Ezeknek a szempontoknak a kidolgozása a biztosítéka a magyar lakosság egészsége megtartásának. Az aktuális kérdések között megtárgyaltuk és elfogadtuk a MOSZ Budapesti Szervezetének ügyrendjét és megbeszéltük, hogy a MOSZ ôszi kongresszusát követôen megerôsítjük a budapesti vezetôséget és választáson egészítjük ki a létszámát. Ezúton szeretném kifejezni köszönetemet annak a 29 gyógyszerésznek, akik ezen a megbeszélésen léptek be a MOSZ tagjai sorába. Kívánok nekik és mindannyiunknak sikeres közös munkát. Köszönöm az elôadók munkáját, a szervezésben nyújtott segítséget pedig Török Emese titkárnônek. A budapesti patikusok kérdéseikkel mindig megtalálhatnak a 06 20 343-5230 telefonszámon. Potocsny Mária a MOSZ Budapesti Szervezetének elnöke Gyógyszertár IV. évf. 6. szám 17

Jász-Nagykun- Szolnok megyei közgyûlés A tagok csaknem teljes részvételével zajlott le 2005. május 25-én Szolnokon a megyei közgyûlés, melynek aktualitása a megyei szervezet ügyrendjének elfogadása, az aktuális problémák megvitatása, valamint a tapasztalatcsere volt. Összejövetelünknek a megyei ÁNTSZ adott helyet; nagy örömünkre szolgált, hogy az ÁNTSZ és a MEP részérôl is igen magas szinten fogadták el meghívásunkat. A felügyeleti szerv részérôl a megyei tiszti-fôgyógyszerész valamint a megyei tiszti-gyógyszerész, míg a finanszírozó részérôl a MEP igazgató helyettese, valamint a Gyógyszerészeti osztály vezetôje mindketten gyógyszerészek is jelen voltak. A meghívott vendégek között köszönthettük a kamara megyei elnökét is. Elôször a MEP képviselôitôl kaptunk tájékoztatást az új vényekkel, illetve a vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatban, valamint az ellenôrzési szempontokról, különös tekintettel az új FoNo-ra, majd a megyei tiszti-fôgyógyszerész összefoglalta az aktuális kérdéseket, több alkalommal kérdést is feltéve a MEP képviselôinek. A tájékoztatók korrektek, célravezetôk voltak, a meghívottak nyitottak voltak arra, hogy az összejövetel beszélgetéssé, konzultációvá alakuljon át. Megismerhettük a kamara aktuális állásfoglalását a vitában érintett kérdésekben is. A szünetben frissítôvel, szendvicsekkel láttuk vendégül a jelenlévôket, majd a délután második részében a tagok egyhangúlag elfogadták az ügyrendet. Röviden tájékoztató hangzott el a MOSZ választási bizottsága megalakulásáról is. Összejövetelünk igen jó hangulatban zárult. Mátyásné Simon Zsuzsa A MOSZ Vas megyei Szervezetének közgyûlése Az eredetileg kitûzött idôpontban, 2005. június 2- án Szombathelyen tartottuk meg rendezvényünket. A tagság csaknem teljes létszámban jelen volt. A megyei szervezet ügyrendjét a javasolt formában, változtatás nélkül, egyhangú szavazással fogadtuk el. Taglétszámunk nem éri el a 30 fôt, ezért a megyei vezetôség az elnökbôl és alelnökbôl áll. Második napirendi pontként az elnökség által a közgyûlésre delegált dr. Varga Imre kolléga tartott tájékoztatót az aktuális szakmapolitikai kérdésekrôl. Beszámolóját élénk érdeklôdés és számos hozzászólás követte. Az árkérdésben egyöntetûen úgy vélekedett a tagság, hogy az árfelszabadítást meg kellene akadályozni, mert következményei számunkra katasztrofálisak lehetnek. Dr. Fülöp Gyula A MOSZ Gyôr- Moson-Sopron Megyei Szervezetének közgyûlése A megyei közgyûlésre május 19-én a Phoenix Rt. gyôri telephelyén került sor. A közgyûlés feladata elsôsorban a megyei szervezet ügyrendjének elfogadása volt. A meghívókat és az ügyrend-tervezetet minden megyei tag idôben megkapta. (A meghívás természetesen a nem MOSZ tagoknak is szólt, azzal a megkötéssel, hogy ôk nem vehetnek részt a szavazáson.) A szervezésben mint mindig most is számíthattam a megyei alelnök segítségére, akivel megosztottam a feladatokat. Az ülés elôtt többen jelezték részvételi szándékukat és azon kollégák is értesítettek, akik nem tudtak részt venni a gyûlésen. A közgyûlés a megyei szervezet ügyrendjének a megtárgyalásával kezdôdött. A megyei elnök néhány pontra részletesen is kitérve ismertette a MOSZ vezetôségének elképzeléseit. Egyetlen módosító indítvány érkezett, mégpedig az elnökség létszámára vonatkozóan, hogy a megyei elnök munkáját 30 fô alatt is két alelnök segíthesse. A módosítással a jelen lévô 14 fô az ügyrendet egyhangúan elfogadta. (A második alelnök megválasztására majd csak az ôszi kongresszus utáni közgyûlésen kerül sor.) Az ülésen egyébként néhány nem MOSZ tag kolléga is részt vett. A továbbiakban a megyei elnök beszámolt a MOSZ-ban jelenleg folyó mûhelymunkákról (munkacsoportok, gyógyszerészi gondozás stb.). Közben természetesen az aktuális szakmapolitikai kérdések is felmerültek. Kivétel nélkül mindenki aggódik a gyógyszerpiaci rendtartásban megfogalmazott elvek miatt. Úgy véltük, hogy ezzel megkezdôdik a gyógyszerkiskereskedelem teljes liberalizációja. Többek véleménye szerint az internetes gyógyszer-kereskedelemmel és a házhoz szállítással is kellene foglalkoznunk, hogy legalább a szakma alakíthassa ki annak feltételeit. Horváth Csaba 18 Gyógyszertár IV. évf. 6. szám