A hordókról és bortartályokról. A boraszatban fontos helyet foglalnak e1 a hordók és a bortartályok. A hordók szolgálnak a must erjesztésére, a fiatal borok érlelésére, kifejlesztésére, éppen úgy az érett, kész borok eltartására. A borásznak tehát szükséges tudni, hogy azok milyen tulajdonságokkal bírnak és mikép kell azokat hosszu idın át ép állapotban eltartani, conserválni, a bor felvételére elökésziteni, a már használtakat kitisztitani, hogy a beletöltött bor minısége ne csökkenjen. Határozottan állítható, miszerint a bor minıségére nagy befolyást gyakorolnak a hordók, illetıleg azok állapota; mert tekintetbe véve csak például, hogyha a bor oly hordóban lesz kezelve, amely dohosszagu, a bor e szagot igen rövid idı alatt fel fogja venni; mi ennek folytán minıségét s így értékét is tetemesen csökkenteni fogja, mert a fogyasztásra teljesen alkalmatlanná válhatik. Csak a hordóknak és bortartályoknak helyes és czélszerü kezelése által lesz a borász azon helyzetben, hogy mindig jóminıségü, minden mellékízt vagy szagot nélkülözı borokkal fog rendelkezhetni s a hordókba fektetett nagy tıke meghozza a kivánt kamatot és jövedelmet. A hordókról A fanemek közül hordókészítésre legalkalmasabb a tölgyfa, szükségbıl a gesztenyefa és a vörös fenyı. Ezek között az elsı helyet a tölgyfa foglalja el, mert fája legtömöttebb; azaz fája legkisebb lyukacsokkal bir, legtartósabb és legkevesebb kivonható alkatrészeket tartalmaz. A gesztenyefát Európa déli vidékein alkalmazzák, hol a tölgyfához nem juthatnak vagy azt csak igen magas árak mellett szerezhetik be. A gesztenyefából készített hordóknak hátránya, hogy a donga fájának lyukacsai nagyok lévén, elpárolgás folytán sok bor megy belılök veszendıbe. A vörös fenyı csak igen ritkán lesz Európa némely déli vidékein hordók készítésére használva, olcsóságánál fogva. Igen nagy hátránya e fának. hogy lyukacsai nagyok, a bornak könnyen gyantaízt kölcsönözhet és nem igen tartós. Tudtommal hazánkban csakis tölgyfa-hordókat alkalmaznak borok eltartására és iskolázására. Egyáltalában a magyar borásznak nincs rá szüksége, hogy más hordót vegyen, mint tölgyfából készültet, mert könnyen és olcsón juthat hozzá; legjobban megfelel a követelményeknek, gondosan kezelve századokig eltart s így a befektetett töke kamatait, a kopást, de sıt magát a tıkét is egész biztosan visszapótolja, behozza. Foglalkozzunk csak egy kissé bıvebben a tölgyfának, mint a hordókrak, lehet mondani, egyedüli anyagának tulajdonságaival, hogy abból következtetést vonva, a hordók tulajdonságával és minıségével is tisztában legyünk. Ezt korántsem fölösleges a borásznak tudni, mint talán némelyek gondolnák, amennyiben csak ezen ismeret által fogja tudni a hordók bizonyos kezelésének okát, azaz öntudatosan fog cselekedni. A tölgyfa lyukacsait, pórusait véve tekintetbe, a megfigyelések és vizsgálódások azon eredményre jutottak, hogy az egyes tölgyfák sem bírnak egyenlı nagysága pórusokkal; de ez befolyásolva van fıleg a talajviszonyoktól, ahol a fa nıtt, valamint a fának korától és a levágás idejétıl. Az olyan tölgyfa, amely nedves, mocsáros talajon termett, kevésbé tömött, azaz sokkal nagyobb lyukacsokkal bir, mint a száraz talajon termett tölgynek a fája; mert nedves helyen a fa sokkal gyorsabban nı és fejlıdik tömöttségének rovására. Az ilyen tölgyfából készült hordókat csak sőrő, azaz édes borok kifejlesztésére és eltartására lehetne használni, mert más borokból elpárolgás folytán igen sok volna a veszteség. Szokták még az ilyorr tölgyfa-bordókat borok szállitására is alkalmazni; de ha nem vagyunk rá kénytelenek, arra se alkalmazzuk. Ilyen hordók készülnek a slavoniai tölgyfából. Hordók készítésére legalkalmasabb az olyan tölgyfa, amely száraz talajon lassan nı és fejlıdik s korára nézve sem nagyon fiatal, sem nagyon öreg. Erei egyenesek, egymáshoz
párhuzamosan és tömötten állanak egymásmellett. Különös figyelmet kell fordítani a tölgyfa levágására, azt t. i. olyankor kell megtenni, mikor a nedvkeringés szünetel, például késı ıszszel, télen vagy kora tavaszszal. Legjobb a tölgyfát ıszszel levágni, hogy télen által jól kifagyva, az esetleges hibás részek biztosan kitőnjenek s eltávolíthatók legyenek, valamint legyen ideje a teljes kiszáradásra. A fát semmi körülmények között sem szabad olyankor levágni, mikor a nedv már keringésben van, mert az ilyen fából készült hordók meglehetısen rosszak, amennyiben a kísérletekbıl kitőnik, hogy az ilyen hordók négyszer annyi bort párologtatnak el, mint a rendes idıben levágott fából készült hordók, amibıl az következik; hogy azoknak pórusai nagyobbak lesznek. A fának, amelybıl a hordó készült, igen nagy befolyása van a borra s annak kezelésére, mert amint láttuk a különbözı körülmények között nıtt fának más-más az állománya: az egyik tömöttebb; a másik ismét több kivonlaató alkatrészeket tartalmaz. A hordóknak alakja amint az ismeretes kerekhengerded, a középen többé-kevésbé kihasasodik. Ez a legczélszerőbb alak, mert legkönnyebben lehet tisztítani, mi különösen a borászatban fontos. A Francziaországban használt hordók csak kevéssé domboruak, inkább hengeralaknak, míg Németországban kevéssel domborúbb hordókat alkalmaznak. A Magyarországban használt hordók igen hasonlítanak a németországiakhoz, csakhogy még valamivel gömbölyüebbek. Legczélszerübbek a francziaországi hordók, mert a borból kivált seprı nagyobb felületen oszlik el, minek folytán sokkal több bort lehet róluk tisztán lefejteni, mint a domborúbb hordókból. Némely vidéken kerülékded-alaku hordókat használnak, melyek azonban csak nehezen tisztíthatók, miért is kevésbé practikusak, mint a fent leirott alakuak. A hordók nagysága igen változik az egyes országok szerint, de sıt nálunk is a különbözı borvidékeken majd kisebb, majd nagyobb hordók vannak alkalmazásban. A hordók nagyságát aszerint kell megválasztani, amilyen czélra óhajtjuk azokat használni: a must kierjesztésére, a bor érlelésére, vagy pedig a kész, érett borok eltartására. E különbözı czél szerint a hordók nagysága is változni fog s nermkevésbé fontossággal bir a leendı borra, illetıleg annak eltartásánál a veszteség mennyiségére. A must kierjesztésére, illetıleg a fıerjedés keresztülvitelére feltéve, hogy nem erjesztıkádak használtatnak, mint a vörös boroknál az szokásban van nagy hordók lesznek alkalmazva. A nagy hordókban a must, minthogy nagy tömeg van együtt, gyorsabban és tökéletesebben kierjed, a belıle keletkezett bor hamarább kifejlıdik, megérik, tartósabb lesz és jobban is conserválódik. Továbbá a nagy hordókban lévı must hideg helyiségben kevésbé hől le, míg ellenkezıleg meleg helyiségben kevésbé melegszik fel, mint kisebb hordókban, mi szintén fontossággal bir a must kierjesztésénél. A Rajna vidékén kivételesen kisebb hordókat használnak a must kierjesztésére, mert az ottani borok kifejlesztésére, megérlelésére ezt tartják legalkalmasabbnak, amennyiben ekkor a must alacsonyabb hımérséknél erjed ki. A fiatal bor kezelésére; illetıleg annak kifejlesztésére, érlelésére a hordók nagyságát aszerint fogjuk megválasztani, amint borunkat rövidebb vagy hoszszabb idı alatt akarjuk éretté, piaczképessé tenni. Kisebb hordókban a bor hamarább lesz érett, mint nagy hordókban, mert aránylag véve sokkal nagyobb felülettel s így nagyobb tömegő levegövel is érintkezik. Már pedig ismeretes tény, hogy a bor kifejlıdésénél a legfıbb tényezı a levegı, illetıleg annak oxygenje s annak minél nagyobb mennyiségben borhoz való jutása. A borok érlelésére legalkalmasabbaknak mmtatkoznak a 8 12 H / l őrtartalommal bíró hordók. Az érett, kifejlıdött borok eltartására nagy hordókat kell alkalmazni, mert azokban a bor, nagy tömegénél fogva, tovább marad kifejlıdöttségének tetıpontján, anélkül; hogy fiatalságát, üdeségét, frisseségét elvesztené, mint kisebb hordóbban. Továbbá a nagy hordókban az elpárolgás folytán való borveszteség sokkal kisebb, mint a kis hordóknál, mert azok aránylag véve kisebb felülettel bírnak s így kevesebb levegıvel is érintkeznek; ez az oka egyszersmind annak is, hogy a nagy hordókban a bor kevésbé öregszik. A nagy hordókban
lévı bor kevésbé van a hömérsék-ingadozásoknak is kitéve, mint a kisebb hordókban tartott bor, mi nem csekély befolyással bir a kifejlett bor jó minıségére s annak eltartási idejére. Azon hordóknak, melyek a bor szállitására lesznek használva, sokkal erısebben kell készítve lenniök, mint a más czélra alkalmazottaknak. Alakjuk közelebb áll a hengerhez, azaz csak kevéssé domborodnak ki, mert az ilyen alakra hordókat könnyebb hengergetni s biztosabban lehet a szállító-szekéren elhelyezni; mert nagyobb felületen érintkeznek a kocsi aljával. A szállitóhordók akonanyilásánál jobbról-balról egy 2 3 c / m vastag faabroncsot szoktak alkalmazni, hogy a hengerítés biztosabb legyen s a hordó kevésbé kopjék, mely esetben nem kell a hordóra alkalmazni az úgynevezett szállítási vagy pótabroncsot. Hogy a hordók jól zárjanak, szükséges; miszerint azoknak nyílásai (ú. m. az akonanyilás és a csaplyuk) lehetıleg kerekre legyenek fúrva, hogy a dugó a fal minden egyes pontjához tökéletesen oda simulhasson s ezáltal jó zárást eszközöljön. A nagy bordók az egyik fenéken ajtócskával vannak ellátva, amelyek rendesen oly nagyok szoktak lenni, hogy egy gyermek vagy egy kisebb termető ember bebujhat rajta a bordóba, hogy annak belsı tisztítását tökéletesen elvégezhesse. Ezen ajtócskák kívülrıl závárzattal záródnak, mely zárószerkezet sokszor úgy van készítve, hogy annak vasrészei a hordó belsejébe is átmennek. Ez azonban nagy bajt okozhat, mert a bor a vastól megfeketedik, de sıt kellemetlen szaga gázalaku test is fejlıdhetik, mint például a kénhydrogen, mi a bor minıségére nagy hátránynyal van. E kellemetlenségek elkerülése végett a vasrészeket vagy faburkolattal kell körülvenni, vagy pedig olvasztott parafinnal bevonni, mely utóbbi, ha tiszta, a bornak nem ad szagot és ruganyosságánál fogva nem hámlik le a vasról. Hogy az ajtócskák jól zárjanak azok széleit, valamint a fenéknyílás széleit faggyuval kell bekenni. Minden rendes borászatnál szükséges és fontos dolog, hogy a hordók őrtartalmukra hitelesítve legyenek. A hitelesítési évszám s a hordó őrtartalma rendesen a hordó fenekén van megjelölve. Ez különösen a kereskedelemre bír fontossággal, amennyiben a bornak eladásátvevését igen megkönnyíti, mert nem kell a lemérésekkel veszıdni és vele sok idıt eltölteni, valamint a borász is mindig pontosan tudja, hányadán van borainak mennyiségével. Jelenleg Amerikában már üvegbıl és növényrostokból (cellulose) is készítenek hordókat. E hordók még mostanáig Európában kevéssé lesznek használva. E hordók csak a teljesen kifejlıdött, érett borok altartására használhatók, mert lyukacsokkal nem birnak, mint a fahordók. A mondott czélnak azonban teljesen megfelelnek, sıt elınyben vannak a fahordók fölött, mert éppen a lyukacsoknak hiánya miatt a bor levegıvel nem érintkezhetik. miért fejlettségének, érettségének azon fokát, melylyel a hordókba került, éppen úgy fiatalságát, üdeségét sokkal tovább megtartja, mint a fahordóban. Továbbá a bor ilyen hordókban, a fenti ok miatt, elpárolgás folytán veszteséget sem szenvedhet. A cement-tartályok. A borászatban a borok eltartása czéljából a cement-tartályok mindinkább tért kezdenek hódítani. E körülmény magyarázatát abban leli, mert aránylag véve sokkal olcsóbbak a fahordóknál és tetszésszerinti nagyra készíttethetık; kis helyet foglalnak el, azaz kis helyen nagymennyiségő bort lehet elhelyezni; igen tartósak; a borveszteség a minimumra van redukálva, s végre, mert a hömérsék-ingadozásoknak csak kevéssé vannak kitéve. E tartályok hydrauli-cementbıl vannak készítve. Alakjuk lehet lapos aljjal bíró gömb vagy henger-gömb, leginkább azonban az utóbbiakat használják, illetıleg készítik, mert könnyebb az elıállításuk. A sarkok a tartály belsejében kerülendık, vagyis egészen gömbölyítettnek kell lenni, a könnyebb tisztíthatás végett. A tartály felül a töltınyílással; alul oldalt pedig ajtócskával van ellátva, éppen úgy, mint a nagy hordók. Az ajtócskán van alkalmazva a csapnyílás. A tartályok üvegmanometerrel is el vannak látva. mely a bor mennyiségének jelzésére szolgál. A tartály alja lapos, egyenes és a csapnyílás felé meneteles,
lejtıs, hogy a bort minnél tökéletesebben ki lehessen ereszteni. Nagyságuk, a körülmények és szükség szerint, különbözı: 100 200 H / l, sıt nagyobb őrtartalommal is bírhatnak. A tartályok elıállítási ára a helyi körülmények szerint fog változni, átlag 1 H / l őrtartalom költsége mintegy 3 frt 60 krra tehetı. Tartósságuk elég nagy: tapasztalatok szerint 20 éves tartályok még egészen jól conserváltak voltak. E tartályoknak a pincze belsejébe nézı részét a hordónak fenekéhez hasonlóan szokták elkészíteni s itt van az ajtócska a csapnyílással s a manometer elhelyezve. Úgy néznek ki, mintha nagy hordók állanának egymásmellett s a pinczének szép kinézést adnak. Olaszországban a cement-tartályok a must kierjesztésére is használtatnak, anélkül, hogy a boron valami hátrány és körülmény észleltetett volna. Csekélyebb minöségü mustok kierjesztésére, azt hiszem, minden utógondolat nélkül használhatók; de finomabb mustok kierjesztését mégis csak jobb a teljes biztosság végett faedényekben erjesztıkádakban vagy hordókban eszközölni. A fiatal borok iskolázására a cement-tartályok nem alkalmasak; mert lyukacsokkal nem birnak, nem juthat levegı a borhoz; már pedig a fiatal bornak sok levegıre, illetıleg annak oxygenjére van szüksége, hogy kifejlıdhessen. Lehet ugyan az ilyen tartályokban is a bort megérlelni, ha vagy mesterségesen vezetünk be levegıt, vagy pedig lefejtés által hozzuk érintkezésbe a bort a levegıvel. Ezen operatiók azonban sok fáradsággal járnak, s mindamellett a bor kifejlıdésére valószínőleg több idıre lesz szükség, mint a hordókban való érleléskor; miért e czélra a gyakorlatban még nem igen alkalmazzák a tartályokat. Legalkalmasabbak a cement-tartályok az érett borok eltartására; különös fontossággal birnak ott, hol nagymennyiségő bor több ideig tartandó s csak kevés hely áll rendelkezésre. E tartályok nagy elınye, hogy a bor bennök több ideig megtartja a fejlettségnek azon fokát, fiatal üdeségét, amelylyel beletétetett, mint a hordókban, mert levegı nem juthat hozzá s a hömérsékváltozásoknak alig van kitéve. A borveszteség, lehet mondani, hogy majd semmi, s így az utántöltögetésre nincs szükség. Ilyen tartályokban azonban csak csekélyebb borokat tartsunk ovatosság kedvéért; mindamellett, hogy az ilyen tartályokról, mint czélszerü és jó bortartókról, melyben a csekélyebb minöségü borok kitőnıen tarthatók, igen elınyös nyilatkozaton tétettek. A cement-tartályokat, hogy bor felvételére alkalmasak legyenek, elı kell készíteni, mirıl késıbb lesz szó. Uj hordók és tartályok elıkészítése borok felvételére. A fahordókat, amint azok a bognár kezébıl kikerülnek, nem lehet azonnal, minden további nélkül borok felvételére alkalmazni, mert a bor által sok kivonható anyagokat fıleg csersavat tartalmaznak, melyek a borba jutva, annak minıségét igen befolyásolnák. Azért az új hordókból a kivonható anyagokat el kell távolítani, vagyis azokat elı kell készíteni a bor felvételére. E czélból a hordók különféle míveletnek lesznek alávetve; ezek közül a legfontosabb: a hordók kigızölése. Ez a legtökéletesebb mívelet, mely által a fa anyagából az oldható és kivonható alkatrészek legjobban eltávolíthatók. A hordók olcsón és a legrövidebb idı alatt képesíttetnek ezáltal a borok felvételére, anélkül, hogy csak a legkisebb aggodalomra is adna okot. Ezen elıkészítési mód már nagy tért hódított a borászatban, különösen Francziaországban és Németországban. A hordó kigızölısénél következıleg kell eljárni: a hordó két hasábfából készített szánkóra vagy külön e czélra készült állványra lesz fektetve, úgy, hogy akonanyilása lefelé nézzen. Egy gızfejlesztıbıl, amely gızcséplıgép, takarmánygızölı- vagy bárminemő más gızfejlesztı-edény is lehet, a gız egy csı közvetítésével a hordóba annak csapnyílásán lesz bevezetve. Hogy a hordóba a gız feszélyét 1½ 2 légköri nyomásra lehessen emelni, az akonanyilásba egy dugó lesz téve; melynek kerületén négy csatornácska van kivágva, hogy a
condenzált víz s a gız kis fölöslege elvezethetı legyen. A gızölés kezdetén igen sok víz fog lecsapódni; míg a hordó fölveszi a gız hımérsékét, amikor is már csak kevés víz csapódván le; s gızzel keverve jön ki az akonanyilás dugóján alkalmazott csatornákon. A hordóból legelıször kifolyó víz igen piszkos, sötétszínő és erıs faszagu. A gızölést legalább három megszakítással 15 percz alatt be lehet fejezni, vagyis egy-egy gözölés 4 4 perczig tart s 1 1 percz marad a megszakításra. A kigızölés akkor lesz befejezve, ha a hordóból kifolyó víz egészen tiszta színő s már nem faszagu és faízü. A gözölés befejeztével a hordó azonnal langyos vagy közönséges hömérsékkel bíró vízzel töltendı meg s egy ideig míg a teljes lehőlés be nem következik állni hagyandó, mert ellenkezö esetben a hordó dongái a fölvett meleg folytán megvetemednének, minek folytán a hordó nem jól zárna és borok felvételére alkalmatlanná válnék. Az ekkép kigızölt hordókat czélszerü elıször csak csekélyebb minıségő borok tartására használni, vagy pedig egypár napig bennök állva hagyni, hogy a fadongák fıleg alkohol és oenanthätherrel megteljenek, miáltal kellemes borszagot fognak mutatni s a legfinomabb borok felvételére is alkalmasakká válnak. Az új hordók elıkészitésére más módok is vannak, melyek fıleg csak akkor alkalmaztassanak, ha nem áll rendelkezésünkre gızfejlesztı-készülék, hogy a hordókat kigızölhessük. Azon régi eljárás, hogy az új hordók hideg vízzel megtöltve több ideig álljanak a víznek többszöri megujitása mellett: csak tökéletlen elıkészítést végez, mert a csersav s a más kivonható anyagoknak csak egy csekély része lesz eltávolítva. Az ilyen hordók borok közvetlen eltartására éppen nem alkalmasak, mert amak kellemetlen mellékízt, faízt kölcsönöznek és csersav-tartalmát gyarapítják. Ha must lesz az ilyen hordókba töltve erjesztés czéljából, a csersav ki lesz választva a fehérjék által, a többi anyagok azonban a képzıdött bornak hosszu ideig tartó mellékízt kölcsönöznek. Az elıbbinél jobb eljárás a hordóknak többszöri kiforrázása. Az új hordók t. i. forró vízzel megtöltve, pár óráig állanak s azután kiüríttetnek. A kiöntött víz piszkos, sötétbarna színt és faszagot fog mutatni. Ezen eljárást addig kell ismételni, míg a kijövı víz teljesen tiszta, íz- és szagmentes. Az így kezelt új hordókat legczélszerübb elıször must kierjesztésére vagy csak csekélyebb minıségő, savanyu borok tartására alkalmazni, amikor aztán a legfinomabb borok befogadására is alkalmassá válnak. Némely helyen szokásban van az új hordókat borseprıvel kiforrázni, ez azonban egészen elvetendı eljárás, mert ezáltal a hordók könnyen igen kellemetlen mellékízt kapnak. Francziaország némely vidékein az új hordók elıkészitésére a Feuzi-féle eljárást ( Vreinlaube X. 345. 1.) használják, mely abban áll, hogy a hordóba elıször forró vizet öntenek, hogy a dongák jól zárjanak, azután megtöltik langyos konyhasó- vagy mészoldattal és jó erısen rázzák. E mívelet több napon keresztül lesz ismételve, míg a víz tisztának nem látszik. Ezután gyenge kénsavas vízzel egyszer és tiszta vízzel többször jól ki lesz öblitve. Több helyen a szódát alkalmazzák, még pedig 1 H / l vízre 900 g / kristályos szódát vesznek, s ezen oldattal megtöltve a hordót, vagy két hétig állni hagyják. Azután a folyadékot kiöntik; mely a kivont alkatrészektıl megfestve, feltőnı sötétbarna színt mutat. Ekkor a hordó tiszta vízzel megtöltve áll több napig; amire többszöri kiöblítés következik, míg a víz egészen tiszta és szagmentes lesz. E két utóbbi eljárás Nessler szerint nem czélszerü a hordók elıkészitésére, mert a szóda és különösen a mész a fával érintkezve, abban barna hamusnemü anyagot alkot, mely vízben ugyan oldhatlan, de a borban feloldódva, annak kellemetlen mellékízt ad; a fehér borokat sötétebbre festi, a vörös borokból pedig festanyagot választ le. Továbbá a szóda- s a mészoldat állítólag sokkal kevesebb anyagot von ki a fadongából, mint a tiszta víz. Az új hordóknak elıkészitésére a kigızölés után legjobb a Nessler-féle eljárás, amely abban áll, hogy a hordók oly vízzel lesznek kilugozva, amelynek minden hektoliterjében 100 g / kénsav foglaltatik. E gyengén savanyu oldat mindazon alkatrészeket
kioldja a fából, amit a bor is kivonna; vagyis ezen eljárás megegyezik azon régi eljárással; amelynél csekélyminıségő savanyu borok lettek a hordók elıkészitésére használva. Manapság azonban már minden bor értékesíthetı egy vagy más uton, s így senkinek sem fog eszébe jutni borral akármilyen csekélyminıségő legyen is az jó borok felvételének czéljából új hordókat elıkészíteni. A kénsavas vízzel kezelt hordók többször tiszta vízzel kiöblítendık, hogy a kénsav teljesen el legyen távolítva. A cement-tartályokat is éppen úgy, mint az új hordókat, elı kell készíteni a bor felvételére, mert azok belsı része, illetıleg a cement is tartalmaz savval, tehát bor által is kivonható alkatrészeket, fıleg pedig meszet, melyek a bor minıségét hátrányosan befolyásolnák. A cement-tartályokat Borsari és Társa svájczi czég szerint mely ilyen tartályok készítésével foglalkozik következıleg kell a bor felvételére elıkészíteni, alkalmassá tenni: ha a cement-tartály a felépítés után kiszáradt, meg töltik kénsavtartalma vízzel, melynek savtartalma a bor savmennyiségével megegyezik, azaz 0 5 0 6%-os. Többnapi állás után a víz ki lesz eresztve s a képzıdött gipsz-iszap víz által eltávolítva, a tartály vízzel jól kimosatik. Ezután ha a falak kiszáradtak, 10%-os borkısav oldattal (ecset segélyével) bevonatnak, miáltal a borkısav a kénsav által ki nem oldott mészszel majdnem rögtön borkısavas mészvegyületet alkot, mely a falakat egyöntető réteggel vonja be. A borkısavas mész úgy vízben mint borban majdnem teljesen oldhatlan, s így a bor minıségére nincs befolyással. Az így elıkészített tartályok igen jól használhatók must erjesztésére, illetıleg bor eltartására. J. Bersch szerint a cement-tartályok igen jól elıkészíthetık vízüveggel való bevonás által is, még pedig a tartály rögtön, amint elkészült, tehát még nedvesen, tömény vízüveggel lesz belıl bevonva, miáltal majdnem rögtön egy mészsilikát-vegyület keletkezik, mely a falakat üvegszerően bevonja. A bevonás után egyideig állni kell hagyni a tartályokat, amikor erıs vízsugárral jól lemosandók a falak. Ha esetleg a tartály már száraz lenne, mikor annak elıkészítéséhez juthatunk, akkor következıképen fog kelleni eljárni: a falak háromszor egymásután lesznek vízüveggel bevonva, s minden bevonás után meg kell hagyni száradni. Ha a harmadik bevonás is megszáradt, a falak vízzel jól lemosandók s a megszáradás után még 10%-os borkısav-oldattal kell azokat bevonni. Az ezen eljárásoknál keletkezett mészsilikát-vegyület vízben és savakban oldhatlan lévén, a cement-tartály alkalmassá válik borok felvételére. Ovatosság kedvéért czélszerü lesz a fent leirt módokon elıkészített tartályokat elıbb mustnak a kierjesztésére használni, hogy az erjedés folytán a mustból kivált borkı méginkább bevonja a falakat s ezáltal csakugyan minden aggodalmat kizárva, a borok eltartására alkalmasakká váljanak. Girtler Aurél.