Vadhívás 1. Bevezetés

Átírás

1 Vadhívás 1. Bevezetés A vadhívás szerintem a vadászatok csúcsa, a legizgalmasabb feladat egy vadász számra. A vad kifinomult érzékszerveit kijátszani, lıhetı távolságra behívni, sok gyakorlást igénylı feladat, mely során vadásznak megfelelıen kell alkalmazkodni környezetéhez (álcázás), megfelelıen kell utánozni az adott vadfaj vagy a préda hangját. A sikeres vadászathoz legfontosabb a jó fül, fontos dolog a kellı vadismeret, a megfelelı helyismeret, illetve az alkalmazott hívóeszközök tökéletes ismerete. Az állathangokat a természetben kell megismerni, amit utánozni szeretnénk. Aligha kétséges, hogy aki még nem hallott jajveszékelı nyúl hangját, ızsuta vágyakozó hívóhangját, panaszhangját, a gida hívóhangját, az bármilyen eszköz is legyen a kezében élethően tudná utánozni bármelyik hangot. A természetben megfigyelhetjük az egyes állatok által adott hangok hangszínét, periodikusságát, valamint, ami szerintem az egyik legfontosabb, a hangerejét. A legjobb lehetıséget is el lehet szalasztani, ha az általunk kiadott hang erıssége nem megfelelı. Manapság egyre jobb minıségő felvételek, filmek kaphatóak ebben a témában, ami segítséget nyújt a gyakorláshoz. Ennek ellenére meg kell jegyezni, hogy az igazi gyakorlást csak a természetben lehet végrehajtani. Másként szól a bıgı bika a szobában és másként a természetben. A gyakorlást lehetıleg olyan vadásztársunk jelenlétében kezdjük, aki a hívásban jártas, értı kritikával, szakmai hozzáértéssel segít a helyes technika elsajátításában. Fontos, hogy kezdı próbálkozásainkat lehetıleg vadmentes helyen végezzük, hogy a

2 területet ne nagyon zavarjuk. Ha hozzáértı kísérınk szerint megfelelıen tudunk bánni az eszközökkel, jöhet az éles próbálkozás. A következı részekben a saját tapasztalataimat kívánom ismertetni, illetve hívásra használt sípjaimat szeretném bemutatni. Elıször általánosságban a hívás gyakorlatával, majd a teljesség igénye nélkül a szinte minden vadász számára elérhetı vadfajok bemutatásával kívánok foglalkozni. 2. A hívásról általánosságban Az elsı kérdés mely vadfajainkra alkalmazhatjuk ezt a vadászati módszert? Itt meg kell említeni elsısorban a gímbikát, az ızbakot, apróvadfajaink néhány faját és a ragadozók vadászható fajait. Van, ahol nem mindig beszélhetünk a hívás klasszikus formájáról, mikor is célunk az, hogy a vadat megpróbáljuk leshelyünkhöz minél közelebb csalni, hanem arra törekszünk, hogy a vad elárulja tartózkodási helyét. Ilyenkor a vadat inkább csak megszólaltatni akarjuk (gímbika, egyes vízivad fajok). Az eredményes hívás egyik legfontosabb feltétele a terület és a vad tartózkodási helyének ismerete. A hívás történhet a földrıl, illetve magaslesrıl. Minden esetben gondoskodjunk a megfelelı takarásról és a lehetı legkisebb látható mozgásról. Leshelyünket úgy válasszuk meg, hogy a vad lehetıleg a nekünk legkedvezıbb szélirányból, a legjobb takarási feltételek mellett érkezzen elénk. Én általában a földrıl hívás módszerét alkalmazom. Nem amiatt, hogy a vad érzékeli a magasabbról jövı hangokat, hanem azért, mert olyan környezetben, ahol a vad nem érzékel természetellenes létesítményt sokkal bátrabban, figyelmetlenebbül jön a hang irányába, mint egy les felé, amirıl esetleg korábban lövés dördült. A földrıl történı vadászat fontos feltétele a megfelelı öltözet kiválasztása, mindig az adott évszaknak és környezetnek megfelelıen. Igaz nálunk még a tradicionális vadászok között nem elfogadott a 2

3 terepszínő, illetve 3D-s ruha használata, de szerintem nagyban hozzájárul a vadászat sikeréhez. Igaz, hogy én elsısorban íjjal vadászom, ahol a maximális lıtávolság 30 m. Itt hatványozottabban jelentkezik a megfelelı álcázás fontossága. Szemléltetésként pár fotó a megfelelı ruházatról és leshelyrıl: Fontos, hogy a leshelyünket a vad vélt vagy ismert tartózkodási helyének közelében idıben foglaljuk el, a lehetı legkisebb zaj okozása mellett. A leshely elfoglalása után a hívás megkezdéséig legalább percnek el kell telni. A vad tartózkodási helyének megfelelıen ki kell választani a megfelelı sípot, amivel a vadat megpróbáljuk közelünkbe hívni. Kár próbálkozni a szántásban, hóban napozó rókára m-rıl egércincogással. Amennyiben nincs alkalmas hely, jó segítséget nyújt a kereskedelmi forgalomban már nálunk is kapható lessátor, mely pár perc alatt felállítható, elrejti a vadászt, a mozdulatokat, jó lehetıség kínálkozik belıle bármely vadfaj vadászatára. Ha alkalmas fa van az ızek által sőrőn használt váltó mellett, jó szolgálatot tesz a mászóles, melyet szintén elıszeretettel alkalmazok. 3

4 Tapasztalataim szerint hívásra a hajnali, kora esti órák a legalkalmasabbak, lehetıleg szélcsendes vagy gyenge, de határozott irányú szeles idıben. Kivétel ez alól az ızbak, mely az üzekedés csúcsán a nap bármely szakában eredményesen hívható. Az íjjal történı vadászat speciális igényeket támaszt mind a vadásztató, mind a vadász elé. Ha a terület lehetıséget ad, illetve megfelelı helyismerettel rendelkezem, akkor én általában egyedül szeretek vadászni. Amennyiben vendégként vadászom kísérıvel, nagyon fontos az elızetes részletes egyeztetés, melynek a siker érdekében a vadászat minden részletére ki kell terjednie. A megbeszélésen a következıket javaslom mindenkinek egyeztetni: - a terület bemutatása - egyértelmően meg kell egyezni abban, hogy milyen jelzéssel juttatja tudomásomra a kísérı, hogy a behívott vad lıhetı, vagy nem - hol helyezkedik el a kísérı A rövid felsorolást kicsit kiegészítve a miértekkel: - mivel a kísérı ismeri a területet az általa elmondottak, segítenek a felszerelés összeállításában - a félreértések szülhetnek nagyon kellemetlen pillanatokat mindkét fél számára, ha nem egyértelmőek a megbeszélt jelzések. Ne feledjük el azt, hogy a kísérı vadász a felelıs a vadászatért. 4

5 - ha lessátorból vadászunk a kísérı általában a kereskedelmi forgalomban kapható sátrakban elfér a vadász mellett, ha földrıl vadászunk azt szeretem és ajánlom, hogy a kísérı távolabb legyen tılem. Ez azt jelenti, hogy a terepviszonyok és a takarás megfelelı megválasztása mellett 8-10 m-re helyezkedjen el az íjásztól, úgy hogy a kommunikáció biztosítva legyen, és innen hívjon. Szerencsésebb megoldás, ha az íjász alkalmas fára 4-5 m magasságban mászólesen helyezkedik el, míg a kísérı a földrıl hív. A kísérı és az íjász közötti távolságot azért ajánlom, mert a vad általában pontosan beméri a hang irányát. Közelítve a hang forrásához, az érzékszervei toppon vannak, így az íjász mozgása, amit az íj kihúzása közben tesz, elárulhatja a tartózkodás helyét, melyre a vad azonnal elugrik. A sátor takarásában ennek nincs jelentısége. 3. İzhívás Mint nagyvadjaink általában, az ız is leginkább a hajnali, kora reggeli és a késı délutáni, alkonyati órákban mozog. Fokozottan igaz ez az óvatos öregebb bakokra, melyek a sőrő növényzettel takart nappali pihenıjükrıl késın kelnek fel, illetve reggel korán váltanak vissza. Az üzekedés Magyarországon általában július közepétıl augusztus végéig tart. A szaporodási ciklus beindulását az idıjárás is befolyásolhatja. Az idısebb suták elıbb, a fiatalok késıbb kezdik az üzekedést. Biztos jelei az üzekedés kezdetének a kaszálókon és a gabona táblákon megjelenı boszorkánygyőrők, valamint a napközben lehajtott fejjel keresı bakok látványa. Ekkor már érdemes a hívással próbálkozni. A nap szinte bármely szakában eredményesen hívhatunk. 5

6 Hazai ızállományunk jelenlegi helyzete fokozott mértékben megkívánja az állományszabályozást és a minıségjavítást szolgáló szakszerő selejtezést. Az üzekedés jó lehetıséget nyújt a területen élı állomány felmérésére, korosztályi és minıségi viszonyainak megállapítására. Ha jól értjük a hívás módját az üzekedés ideje alatt több ızbakot láthatunk, bírálhatunk el, mint ugyanezen a területen más módszerrel az egész vadászidényben. 3.1 Az ızhívásra használt eszközök bemutatása és értékelése Az ız talán az egyik legjobban hívható vadfajunk. Tapasztalataim szerint az üzekedés elején és végén óvatosabb, a csúcsán szinte bármely hangra vehemensen reagál. Az üzekedés elején és végén a gida és a suta hívóhangjával, míg a csúcsán a suta hívó- vagy panaszhangjával szoktam próbálkozni. Egy helyen kb. 45 percet szoktam hívni. A hívást szinte minden esetben a suta hívóhangjával kezdem. Kb. fél perc hívás utána másodperc szünet. Tapasztalatom szerint ezt a hangot az ız kb. 300 m-rıl már érzékeli, persze ez függ a szél erısségétıl, illetve az idıjárástól. Ha a bak sutával van, és a suta hívóhangjára nem reagál, a panaszhanggal szoktam próbálkozni ¼ óráig. Ha erre sem ugrik, a gida hangjával próbálkozom 7-8 percig, megpróbálom a sutát elhívni a bak mellıl, mely rendszerint követi. Ha a bakot sikerült behívni, de a pozíciója rossz, egyszer röviden halkan próbálom újra hívni, míg az általam megfelelınek ítélt pozíciót felveszi. A falevéllel hívás mesterségét soha nem sikerült elsajátítanom, így inkább a sípokkal próbálkoztam. A mellékelt fotón az általam használt sípokat kívánom bemutatni, illetve használhatóságáról pár gondolatot leírni: 6

7 Fasípok Az általam használt fasípokat két csoportra oszthatjuk: Fixsípok Állítható sípok Többfajta sípot kipróbáltam, de igazán egyiket sem tudtam jól használni. Kétségtelen elınye, hogy egy jól beállított síppal élethő hangot lehet utánozni, de nagy hátrány, hogy párás idıben, vagy többszöri használat során képes elhangolódni, aminek inkább riasztó hatatása van, mint hívó. Az állítható síppal kapcsolatban csak annyi a megjegyzés, hogy a vadászaton általában nincs idı az áthangolására. Hiába írják a forgalmazók, hogy alkalmas a gida és a suta hangjának utánzására, ha ezt a gyakorlatban nem lehet megvalósítani Mőanyag sípok Kétfajta sípot használok a Faulhaber sípkészlet kétdarabos változatát, mely alkalmas a suta és a gida hangjának utánozására. Tökéletesnek mondható sípok, 7

8 nem kell az állításukkal foglalkozni. Szinte mindig kiválóan mőködnek. Hátrányuk, hogy minden hang utánozására külön sípot kell használni. A másik a Buttolo. Nagy elınye, hogy beállítás után az ız összes hangját tökéletesen lehet vele utánozni. Egy síp, ami mindent tud. A mőanyag sípok hátránya, hogy kicsit plasztik hangot adnak, de ezt vászon takarással ki lehet küszöbölni Gumisípok A Buttolo gumi változatát használom. A síp az ız minden hangjának utánozására képes. Használata roppant egyszerő. Elınye, hogy bármilyen idıjárási viszonyok mellett azonos hangot ad, a helyes használat esetén farshang adására nincs lehetıség. Hátránya, hogy a hangja kicsit kemény, de vászonnal betakarva tökéletes. 4. Ragadozóhívás A hívható ragadozó fajok közül a rókát érdemes megemlíteni. Igaz bizonyos idıszakokban a szürkevarjú, illetve a szarka is berepül a sípra, de a vadászati, illetve vadászíjászati jelentısége elhanyagolható. A rókák vadászatánál a november közepétıl január végéig tartó idıszakot tartom a legalkalmasabbnak. Legeredményesebben a fagyos hajnalokon, havas teliholdas estéken vadászhatunk rájuk. Jónak mondhatók a havas napsütéses napok, mikor a rókák elıszeretettel fekszenek a szélvédett ıszi mélyszántásokban. Az álcázásnak itt sokkal nagyobb jelentısége van, mint bármely más vadászati módnál. Ajánlott a polár anyagból készült környezethez alkalmazkodó terepmintázatú, vagy havas idıben a fehér színő álcaruha. A rókának mind a hallása, mind a látása kiváló, így törekedni kell a legkisebb zaj és a legkevesebb mozdulat okozására. Kezdetben fasípokat használtam, de ezek a hideg idıben gyakran nem a 8

9 megfelelı hangot adták. Ma szinte kizárólag a Scott Call Predator sípot használom, mely bármilyen idıjárási viszonyok mellett a tökéletes hangot ad. Egy helyben általában 30 percet próbálkozom, 1-2 perces szünetekkel. Tapasztalatom szerint, tiszta szélmentes idıben a rókák m-es távolságból reagálnak a sípra. Minél közelebb van hozzám, annál kisebb hangerıvel, ritkábban hívok. Ezzel a síppal a tılem 30 m-re álló rókát is sikerült felém mozdítani. Az általam használt sípokat az alábbi fotóval szemléltetem: 5. Vaddisznóhívás A szakirodalom szerint a vaddisznó nem tartozik a hívható vadfajok közé. Ennek ellenére vannak próbálkozások a hívására. Az alábbi fotón látható síppal a gyártó állítása szerint jól hívható a vaddisznó. 9

10 A síppal a süldı, a kan és a koca hangja utánozható. A gyártó állítása szerint a síp a vaddisznó kondák közötti ellentétet használja ki. A szórón evés közben hangokat kiadó süldık hangját utánozva, a területen tartózkodó másik kondából ellenséges viselkedést vált ki. A terület- illetve táplálékféltés miatt készteti a hang a disznókondát a mozgásra. A felnıtt kan vagy koca röfögését a hívóba történı rövid, gyenge gyors egymás után következı fúvásokkal érhetjük el a megfelelı ritmusban. A hang mélységét a mőanyag csı elé tartott markunkkal moduláljuk élethővé. A süldı hangját a hívó ellenkezı végérıl, rövid szívásokkal utánozzuk. A síppal kapcsolatban saját tapasztalatom kevés van. Többször próbálkoztam vele, de bizonyítható eredményrıl nem tudok beszámolni. Tény, hogy a disznók a síp hallatára nem ugranak el, de, hogy a sípra jönnek a szóróra, ezt nem tudom egyértelmően állítani. 10