A TERMİHELYI TÉNYEZİK ÉS A KÖLTSÉG-HOZAM ADATOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK

1 A TERMİHELYI TÉNYEZİK ÉS A KÖLTSÉG-HOZAM ADATOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK Az ember tudatos gazdasági cselekedeteinek fı mozgatórugója a haszonra való törekvés. Ennek a célnak az eléréshez azonban nem hagyhatók figyelmen kívül a konkrét tevékenység jellegzetességei. Ezek a sajátosságok olyan keretfeltételt jelentenek, amelynek a betartása gazdaságossági és egyéb szempontok miatt is szükséges. Különösen igaz ez az erdıgazdálkodás esetében, ahol a természeti folyamatoknak meghatározó szerepük van. A természeti folyamatok a termıhelyet jellemzı tényezıkön (fıleg a klíma, a hidrológiai viszonyok, genetikai talajtípus, fizikai talajféleség és az idıjárás) keresztül éreztetik a hatásukat. Ez a hatásmechanizmus meglehetısen bonyolult és a különbözı tényezık együttes hatása jelenik meg az erdıgazdálkodás szükséges költségeinek változásában és az elérhetı hozamokban. További bonyodalmat okoz, az, hogy a fatermesztés hosszú, több évtizedet felölelı termelési folyamat. Ráadásul az életkor során, a gazdálkodás eredményességét befolyásoló természeti adottságok hatása is változik. A fiatal erdı esetében lényegesen nagyobb a szerepük, mint a végvágás ( aratás ) idıszakában. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az esetek egy részében a gazdaságosságot inkább rontóerdészeti sajátosságok ennek a tevékenységnek a természetes velejárói. Az ésszerő és elvárható törekvés nem ezek megváltoztatására, hanem az alkalmazkodásra, a fenntartásuk melletti hatékony tevékenység megvalósítására irányul. Az erdıgazdálkodás sajátosságai Az erdı egy sokszereplıs életközösség. A benne rejlı bonyolult összefüggések nehezítik az emberi beavatkozások szükséges mennyisége (költsége) és általa az elérhetı hozam közötti logikai kapcsolat feltárását. Az erdı és az erdıgazdálkodás sajátosságainak megismerése azonban érthetıbbé teszi a közgazdasági törvényszerőségek esetenként sajátos érvényesülését. Az erdıgazdálkodásnak (ami tulajdonképpen az erdı mővelése) más gazdasági tevékenységekhez hasonlósan három szempont szerint kell megfelelni az elvárásoknak. - A politika hasznosságuk alapján ítéli meg az egyes tevékenységeket. A haszon élvezıi lehetnek egyes szakemberek, csoportok és a társadalom egésze is. - Gazdálkodási szempontból az a követelmény, hogy kifizetıdjenek (nyereséget adjanak) a ráfordítások. - A technikai feltétel pedig a megvalósíthatóság. Az egyes kérdésekre nem lehet de nem is érdemes külön, egymástól függetlenül válaszolni. A haszon és a gazdaságosság igen szorosan összefügg. A hasznos és gazdaságos tevékenységekkel nincs különösebb gond. Ugyanakkor a hasznos, ám veszteséges esetekben külsı forrás nyújthat segítséget a tevékenység megvalósításához. Ilyen forrás lehet például az állami támogatás. A technikai megvalósíthatóság pedig nyilvánvalóan alapvetı feltétel minden esetben.

2 Az erdı és a belıle kikerülı termékek és szolgáltatások jelentıségét ma már a társadalomban mind szélesebb körben elismerik és el is várják. Ezeknek a szolgáltatásoknak a felsorolása bemutatja a társadalom és az egyén (tulajdonos) számára nyújtott hasznokat: Az erdı talaja és faállománya hatalmas mennyiségő szenet köt meg, kivonva azt a légkörbıl. Ezzel jelentékeny mértékben hozzájárul a légkör szén-dioxid (CO 2 ) tartalmának a csökkentéséhez. A beépített szén igen hosszú ideig a fa életén túl lekötött állapotban marad a fa alapanyagú termékekben. Ez azért is fontos, mert ebbıl a környezetkímélı nyersanyagból ugyanazon termék elıállítása nagyságrendekkel kevesebb energiát igényel mintha az fémbıl, vagy mőanyagból készülne. S tudjuk, hogy az energia felhasználás csökkentése a környezetünk állapotát is javítja. Komoly elınye még a fának, hogy azon igen kevés nyersanyagok és energiahordozók egyike, amely újratermelhetı. Így, ha okosan gazdálkodunk vele, nem fenyeget a kimerülés veszélye, mint például az olaj esetében. Az erdı védi a természeti környezet olyan fontos elemeit, mint a talaj és a víz. Ez a védı hatás túlterjed az erdı tényleges területén. A levegıben lévı szennyezıdés egy részét megköti az erdı. Ez a tisztító hatás különösen lakott területek környékén és az iparosodottabb vidékeken fontos. A fa rendkívül sokoldalúan használható termék. A természetes anyagok iránti igény növekedésével a jelentısége egyre nı. Becslések szerint ma már kb. 20.000 féle termék készül fából. Az erdıbıl nyerhetı nem faeredető termékek is számottevı emberi szükségletet elégítenek ki (például vad, gomba, gyümölcs). Az erdı életteret biztosít, és védelmet nyújt számos olyan növény- és állatfajnak, amelyek másutt nem maradnának fenn. Ez igaz még a legintenzívebben kezelt ültetvényszerő erdıkre is, hiszen ez az ökoszisztéma is lényegesen fajgazdagabb, mind például egy szántóterület. Az erdı komoly szerepet játszik az emberi társadalom egészségének megırzésében is. Ez a szolgáltatás érzékelhetı mértékben csökkentheti az állam és az egyes emberek egészségügyi kiadásait. Az erdı egyre növekvı jelentıségre tesz szert a vidék népesség megtartó képességének növelésében úgy is, mint munkaalkalmat és így megélhetést biztosító gazdasági tevékenység, és úgy is, mint a turizmus célterülete. A várhatóan jelentıs mértékő erdıtelepítés a mezıgazdasági területek ésszerőbb hasznosítását jelenti a jövıben. Ha végigtekintünk a felsorolt szolgáltatásokon megállapíthatjuk, hogy a politika igencsak megnyugodhat, hiszen az erdı meglehetısen hasznos jószágnak bizonyul. Így joggal várható el, hogy a jelentıségének megfelelıen kezeljék. Bonyolultabb problémát jelent a gazdaságosság tényének és mértékének a megítélése. Az erdészetben természetes hosszú fatermési ciklus (20-135 év) a gazdaságosság szempontjából több problémát is felvet: A befektetett tıke megtérülése lassú és az elérhetı kamat általában alacsony. Ez igen komoly gazdaságossági problémát vet fel. Nézzünk két egyszerő, de életszerő példát. Az elsı esetben tölgyet telepítünk, aminek a vágáskora 100 év. Ha feltételezzük azt, hogy az erdısítés befejezése utáni összes beavatkozás (a befejezett ápolástól az utolsó növedékfokozó gyérítésig) együttes eredménye éppen 0, akkor az erdısítési költségek kamatos kamattal növelt terheit a véghasználat nyereségével kell szembe állítanunk. Szerény 2 %-os kamatszinttel kalkulálva az 500 ezer Ft

3 erdıtelepítési költség 3 millió 430 eft-ra duzzad 100 év alatt. Ha a véghasználati kitermelt fatérfogat 300 m 3, akkor 1 m 3 -re több, mint 11 ezer Ft erdısítési teher jut. Nem nehéz belátni, hogy ilyen hosszú vágásfordulóval kezelt erdı rendkívül szerény jövedelmet ad már ha egyáltalán pozitív lesz a mérleg. Az elıbbihez hasonló költség 35 éves vágáskor esetén (pl. akác) viszont csak 970 eft-ra növekszik, és így 1 m 3 kitermelt faanyagot valamivel több, mint 3200 Ft-al terhel meg. Ennek a kompenzálására már lényegesen nagyobb az esély. A hosszú fatermési ciklus elenyészı kis részét (1-3 %-át) teszi ki a tényleges munkaráfordítás. Ugyanakkor egy-egy beavatkozás (különösen az elıhasználatok) hosszú távon érezteti a hatását annak ellenére, hogy a faállománynak van bizonyos kiegyenlítıdési (regenerációs) képessége. Az erdészethez legközelebb álló mezıgazdaságban is van lehetıség egy-egy termék mennyiségének a növelésére egyik évrıl a másikra, ha a konjuktúra kihasználása jövedelem növekedéssel kecsegtet. Ez a lehetıség az erdészetben igen korlátozott. A rendelkezésre álló faállománynak van egy optimális vágáskora, ami csak kis határok között változtatható a piaci igényeknek megfelelıen. Minél kisebb egy erdıbirtok, annál kisebb a tulajdonos mozgástere is. Az erdıgazdálkodás rendkívül nagymértékben függ a termıhelyi adottságoktól. A fafajösszetétel csak szők korlátok között változtatható, de ennek felvállalásához is több évtizedre elıre kellene ismerni a piaci változásokat. A meglehetısen kötött termékszerkezet ezért elég stabilan behatárolja a piaci lehetıségeket. Az erdészetnek a természettel való szoros és kivédhetetlen kapcsolata miatt a leggondosabb munkaszervezés mellett is elég széles sávban mozoghatnak az erdıkezelés szükséges költségei. Az emberi munka és a biológiai folyamatok összefonódása és arányuk rugalmas megválasztási lehetısége is növeli a bizonytalanságot. A legtöbb erdészeti beavatkozás idényszerő. Ugyanakkor egy bizonyos idıszakon belül változtatható a munkák kezdésének és befejezésének idıpontja. A döntést a biológiai adottság, a rendelkezésre álló kapacitás és egyéb üzemgazdasági megfontolások egyaránt befolyásolják. A rosszul, rossz idıben hozott döntések hosszú távon éreztetik kedvezıtlen hatásukat és nagyon nehezen korrigálhatók. Jelentıs mértékben csökkenthetik az elérhetı jövedelmet azok a kényszer kitermelések, amelyek különbözı természeti erık károkozása miatt válnak szükségessé (pl. hótörés, széldöntés, rovarkárosítás, stb.). Ezek a nem tervezett munkák szinte mindig a jövıbeni nagyobb érték egy részének elvesztését, a piacon nehezen elhelyezhetı alacsony értékő többletterméket és költségnövekedést okoznak. A gazdasági tisztán látást csökkenti az is, hogy egyes erdészeti beavatkozások igazi eredménye nem a piacon értékesíthetı termék. Az elıhasználatok során kitermelt faanyag pl. árbevételt biztosít, de ennek a tevékenységnek az igazi célja a visszamaradó élıfaállomány értékének a növelése. A fatermesztés idıszaka alatt idıben is változnak a gazdaságosság érdekében megfogalmazható célok. A fiatal erdı esetén a kívánt eredményt biztosító minimális költség felhasználásra kell törekedni. Az erdı korosodásával mind inkább elıtérbe kerül (a költségcsökkentés mellett) az

4 árbevétel növelési lehetıségek keresése. Nem könnyő azonban ezeknek a kívánalmaknak eleget tenni. A fa életciklusának korai szakaszához kötıdı tevékenységek esetében a felsorolt problémák szinte mindegyike fellelhetı, s ugye éppen ebben az idıszakban nem jutunk a munkánk eredményeként értékesíthetı termékhez. Az életkor elıre haladtával valamelyest iparibbá, kiszámíthatóbbá és így biztosabban tervezhetıbbé válik az erdıkezelés, s ráadásul még egyre nı a bevétel is. Az eddigiek ismeretében érthetıvé válik, hogy az erdészeti gazdaságossági számítások miért igényelnek sajátos közgazdasági szemléletet. El kell fogadnunk továbbá azt is, hogy az ezen a területen végzett gazdaságossági számítások jelentıs része (valamilyen mértékő) bizonytalansággal terhelt, éppen a hosszú, elıre nehezen látható termesztési idıtartam miatt. Ennek ellenére nem mondhatunk le ezekrıl a kalkulációkról, hiszen összehasonlíthatatlanul jobb egy tudott és vállalt bizonytalanság, mint a teljes tájékozatlanság. A felsorolt nehézségek ellenére felelısséggel állítható, hogy az ültetvényszerő fatermesztés jövedelmezı tevékenység a szükséges feltételek biztosítása esetén. Gazdaságossági megfontolások Mint minden gazdasági tevékenység, úgy az erdıgazdálkodás is közvetlenül vagy közvetve emberi szükségletek kielégítését tőzi ki célul. Az ültetvényszerő fatermesztés esetén a cél az anyagi javak csoportjába tartozó faanyag megtermelése. S mindezt úgy, hogy a lehetı legrövidebb idı alatt, csak a feltétlenül szükséges mértékő költség felhasználással a legnagyobb értéket állítsuk elı. Minél inkább megközelítjük ezt az állapotot, annál eredményesebbek vagyunk. A költségek, az idı és a hozam (az elıállított érték) hármasának optimális kombinációját nem könnyő elérni, de törekedni kell rá. Ebben kiváló segítıre lelünk a hozzáértı erdész szakember személyében. Nem nehéz belátni, hogy a költségek, a fatermesztés idıtartama (az évek száma) és a hozama szorosan összefüggnek egymással. Bármelyiknek a változtatása az esetek többségében kisebbnagyobb mértékben hatással van a másik két összetevıre is. Ha indokolatlan mértékben spórolunk a költségekkel például elhagyunk szükséges beavatkozásokat annak kárát láthatja az erdı, csökkenhet a faanyag értéke. S nagy valószínőséggel hosszabb idı szükséges a célul kitőzött méretek eléréséhez. A felesleges ráfordítások költségei pedig a jövedelmet csökkentik bármiféle jótékony hatás nélkül. A fatermesztési ciklus (vágásforduló) hosszának növelése vagy csökkentése, az optimális helyzethez képest, értékvesztést okozhat, amit általában nem tud ellensúlyozni az esetleges költség megtakarítás sem. Az összefüggések pontosabb megismerése érdekében érdemes megismerkedni kissé bıvebben a költség-idı-hozam összefüggés rendszer gazdasági természetével. A k ö l t s é g e k Költségnek nevezzük a termék elıállítása, a szolgáltatások teljesítése érdekében a termelési folyamatban felhasznált élı- és holtmunka valamint a költségként elszámolandó társadalmi tiszta jövedelem pénzben kifejezett értékét. (Keresztesi-Márkus (szerk.), 1976). Az erdészet területén mőködı vállalkozások is nyilvánvalóan nagy figyelmet fordítanak a költségeikre, mivel minden egyes forint kiadás csökkenti a nyereségüket. Ez a kitüntetett figyelem mindig is a különbözı közgazdasági elemzések egyik legáltalánosabb jellemzıje volt. Talán az értékelemzés költség-felfogása érzékelteti ezt leginkább. Az értékelemzésnek mint a vezetés igen hasznos információszerzési módszerének a kidolgozása L.D. Miles

5 nevéhez főzıdik. A kiváló amerikai mérnök-szakírónál az érték: költségfogalom, hiszen minden költség funkciót szolgál (Miles, 1973). Vagyis az értékelemzés abból az egyébként természetes ténybıl indul ki, hogy a költségek az elıállított termékek, szolgáltatások valamilyen funkciójához és az ezt jellemzı tulajdonságokhoz tapadnak. A költség tehát nem egyéb, mint az alkalmazott mőszaki megoldás pénzegységben kifejezett vetülete és így a legfontosabb mőszaki információ hordozója. (Lenkey, 1975). Az értékelemzés egyik legnagyobb vívmányának sokan éppen azt tekintik, hogy a mőszaki döntések szerves részévé tette a költségeket. A költségek kellı részletességő és az ok-okozati összefüggések logikája alapján azonosítható ismerete más megfontolásból is fontos. A vállalkozások a piacgazdaságban elvileg az adott jószág árától és költségétıl függıen döntik el, hogy mennyit termeljenek. Vagyis a kínálat (termelés) a költségnövekménytıl a határköltségtıl függ (Samuelson Nordhaus, 1987). A határköltség a kibocsátás újabb egységének elıállításához szükséges többlet-, vagyis pótlólagos költség. Ennek ismerete nélkülözhetetlen minden felelıs vállalkozás legfontosabb döntéseihez. Esetünkben az ilyen megfontolások kell, hogy vezessenek bennünket például akkor, amikor újabb földterületet kívánunk fatermesztéssel hasznosítani. Az eltérı termıképességő talajokon elérhetı hozamok és a szükséges költségek változnak. Egy bizonyos határnál gyengébb termıhelyen nincs értelme erdészeti hasznosításban gondolkodni, mivel a ráfordítások nem hozzák meg a kívánt hozamot. A költségek már a tervezési folyamatnak is igen fontos részét képezik. A tervezett költségeket az jellemzi, hogy csak úgy kapjuk meg ıket, ha rendszeresen végiggondoljuk az egyes feladatok valamennyi munkamenetét és ennek megfelelıen kiküszöböljük a nem gazdaságos tényezıket. A tervezett költségek olyan egyedileg felmerülı költségek, amelyek a racionális üzemvezetésnél keletkeznek (Speidel, 1967). Az eddigiekbıl egyértelmően következik, hogy a költségszámítás mőszaki (mérnöki) feladat, ami feltételezi a termelési folyamatok pontos ismeretét. Szükséges újra felhívni a figyelmet arra, hogy valós következtetések, értékelések és azoknak a gyakorlatba történı átvitele csak akkor lehetséges, ha az erdészeti üzem sajátosságairól, folyamatairól és különleges befolyásoló tényezıirıl megalapozott ismeretek állnak rendelkezésre (Jöbstl, 1984). Az erdıgazdálkodás, de különösen az erdımővelés sajátossága, hogy a költségekkel kapcsolatos döntések legalább két idıtávlatot fognak át (Illyés, 1978, in: Keresztesi szerk.). Egyrészt az éves gazdálkodás keretében a bevételek és a költségek összevetése szolgáltatja az eredményt. Az erdımővelési beavatkozások nagy részénél a felmerülı költségek területileg elkülönülnek az árbevételektıl. Másrészt a fatermesztés korszaki jövedelmének meghatározásakor az erdımővelés költségei idıben szakadnak el a segítségükkel elért árbevételektıl. Az egy döntés, amely két idıtávra szól komoly konfliktus veszélyét is rejtheti magában. A ma megspórolt költség növeli az éves eredményt, ám néhány év (évtized) múlva a növedék kiesés és/vagy a minıségromlás miatt komoly veszteséget okozhat.

6 A z i dı Az erdıgazdálkodás sajátosságaiból adódóan az idınek fontos, kitüntetett szerepe van az ökonómiai elemzések során. A költségekre és a hozamokra gyakorolt hatását a kamat jeleníti meg. A kamatláb nagysága sem függetleníthetı az erdészet speciális adottságaitól. A kalkulációk során mi magunk meghatározhatjuk (viszonylag szők határok között) a kamat mértékét, amit elvárt vagy megkövetelt kamatlábnak nevezünk (Márkus-Mészáros, 1997). Ez az úgynevezett erdészeti kamatláb az esetek jelentıs részében nem éri el a pénzpiaci mőveleteknél megszokott mértéket. Az eltérés többé-kevésbé indokolható a hosszú idıszakkal, a viszonylag kis kockázattal, valamint a faanyag- egy bizonyos életkoron túli- könnyő értékesíthetıségével. A megkövetelt kamatláb tulajdonképpen egy jövedelmezıségi célkitőzést fogalmaz meg. A tényleges kamatláb a költségek és a hozamok függvényében adódik. Nagysága függ a fafajtól, a terület fatermıképességétıl, ez utóbbival szoros kapcsolatban lévı hozamoktól, a költségektıl és nem utolsó sorban a termelési ciklus hosszától. A tényleges kamatláb gyakorlatilag megegyezik a beruházás-gazdaságossági számításoknál alkalmazott belsı kamatlábbal. Mi ez utóbbi néven alkalmazzuk majd a korszaki jövedelem meghatározása során. A belsı kamatláb igen érzékenyen reagál az idıre. A befektetésünk értéke 5 % kamat mellett 22 év alatt növekszik a háromszorosára. Ugyanerre az értékre 3 % esetén 38 évet, 2 %-nál 56 évet, 1 %-nál pedig már 110 évet kell várnunk. A h o z a m o k A fatermesztés eredményeként keletkezı fatermék mennyiségét nevezzük hozamnak. Amennyiben ezt természetes egységben (m 3, tonna) vesszük számba, akkor naturális hozamról beszélünk. A naturális hozam megfelelı árral történı szorzása adja az értékben (Ft) mért hozamot. A gazdaságossági számítások során nyilván ez utóbbi formát alkalmazzuk. A faállományok értékét a fatermesztés költségeihez hasonlóan számos tényezı befolyásolja (Márkus-Mészáros, 1997). Közülük a következık a legfontosabbak. A termıhely minısége, amit a fatermési osztály mutat. Ugyanazon fafajnál a termıhely minısége jelentıs mértékben meghatározza a fatermés mennyiségét, minıségét és ezek következtében természetesen az értékét is. Minél értékesebb egy fafaj, a termıhelytıl függı értékváltozás annál nagyobb mértékő. S általában az is elmondható, hogy az értékbeni hozamok csökkenése felülmúlja a naturális egységben mért változást. Példaként bemutatjuk a nemes és az ıshonos nyárra vonatkozó konkrét adatokat (1. és 2. ábra). Az I. fatermési osztályt 100 %-nak véve a nemes nyár esetén a IV. fatermési osztály fatérfogatban 31 %-ot, értékben pedig 24 %-ot ér el. Ugyanezen adatok az ıshonos nyárnál 52 % és 50 %.

7 1. ábra. A nemes nyár hozamainak változása 120 100 80 60 40 20 0 I. II. III IV. Összes fatermés az I. FTO %-ában Összes pénzbeli hozam az I. FTO %-ában 2. ábra. Az ıshonos nyár hozamainak változása 120 100 80 60 40 20 0 I. II. III IV. V. VI. Összes fatermés az I. FTO %-ában Összes pénzbeli hozam az I. FTO %-ában

8 Az összefüggések ismeretében levonhatók azok a következtetések, hogy az ültetvényszerő fatermesztés céljától függıen is változhat a felhasználható földterületek köre. Ha a mennyiség (fatérfogat) áll a figyelem középpontjában akkor egy viszonylag szélesebb sávban lehet gazdaságos a fatermesztés. Amennyiben viszont értéktermelésre (pl. lemezipari rönk) törekszünk, a termıhely minıségétıl függı határok leszőkülnek. Hasonló a helyzet a fafaj választás során is. Az értékesebb fafajok esetén nagyobb mértékben csökken a jövedelmezıség a termıhely romlásával, mint a kevésbé értékeseknél. A különbözı faállomány jellemzık (minıség, átlagos átmérı, famagasság) bizonyos határok között alakíthatók az erdı kezelése során. Ennek azért van jelentısége, mert a kitermelhetı faanyag választékszerkezete és ezen keresztül az elérhetı árbevétel szorosan kötıdik ezekhez a jellemzıkhöz. A faegyedek minıségét a fafajra jellemzı sajátosságok mellett leginkább a fiatal korban elvégzett nyesésekkel tudjuk javítani. A faállomány vágáskorának második felében az ágtiszta-törzshossz árnyalása segít megakadályozni a nem kívánt oldalágak kialakulását. Erre minden esetben célszerő törekedni, mivel azonos méretekkel jellemezhetı kiváló és gyenge minıségő faállomány fajlagos (az 1m 3 -re jutó) árbevételében igen nagy különbség is elıfordul. A kitermelhetı faanyagon belül az értékesebb választékok részaránya a minıség mellett az átmérıtıl (vastagság) és a famagasságtól (hossz) is függ. Ezeket jobbára a termıhely jósága határozza meg, de az erdıkezelési beavatkozásokkal is alakítani tudjuk a szükséges növıteret. A faállomány átlagos átmérıjének növekedésével egyre nagyobb lesz az értékesebb választékok aránya és így természetesen az árbevétel is. A táblázat a jó minıségő állományokban mutatja az átmérı és az árbevétel közötti összefüggést. A fajlagos árbevétel változása az átmérı függvényében Fajlagos mellmagassági átmérı Fafaj 20 cm 30 cm 40 cm A 100 125 137 HNY % 100 113 136 NNY 100 182 242 Látható, hogy az 1 m 3 -re jutó árbevétel nagymértékben függ (ugyanazon minıség mellett) a faállomány mellmagassági átmérıjétıl. Amennyiben az értéktermelés a fatermesztés elsıdleges célja, akkor ezt mindig célszerő szem elıtt tartani. A famagasság fıleg a fatérfogat mennyiségén keresztül fejti ki a hatását az értékhozamra. A teljes famagasságon belül viszont az ágtiszta törzshányadnak igen nagy a jelentısége, hiszen ez a fa legértékesebb része. A famagasság feléig esı alsó törzsrész adja a teljes fatérfogat kb. 70 %-át, viszont értékben ez az arány elérheti a 90 %-ot is. (Márkus-Mészáros, 1997). Ezért nagyon fontos a fiatalabb korban a nyesés, késıbb pedig a törzs szükségszerő árnyalása. Az erdı életkori sajátosságaiból adódón három jellemzı idıszakra oszthatjuk a teljes vágáskort. A teljes periódus elsı harmadában (erdısítés és ápolás) szinte kizárólag csak költségek merülnek fel. A középsı harmadban az erdınevelési beavatkozások (gyérítések) révén már hozamok is megjelennek, amelyek a kitermelt faanyag eladásából származnak. Az

9 utolsó harmadban a hozamok általában jelentısen meghaladják az aktuális költségeket. Különösen igaz ez a végvágásra. Erdısítés és ápolás Az erdısítés és ápolás fogalomkörébe tartozónak vettük az erdıtelepítést a terület (talaj) elıkészítéstıl egészen a tisztításokkal bezárólag. A természet és az ember közös munkájának eredményeként létrejövı fiatal erdı a fatermési ciklus igen jelentıs idıszaka. Az ebben a korban felmerülı költségeket: a./ természeti tényezık (termıhely, idıjárás), b./ természeti-gazdasági tényezık (pl. talajállapot), c./ és gazdasági tényezık (alkalmazott munkamódszer) befolyásolják. Amíg az a./ esetben az ember szerepe a tudomásulvétel és az alkalmazkodás lehet, addig a c./ körben lényegesen nagyobb a tudatos tevékenység költségekre gyakorolt hatása. A nehézségek ellenére a költségszámítás célja itt is az önköltség megállapítása. Ennek a célnak az elérését azonban még egyéb indokok is nehezítik: - A termıhelyi adottságoktól, az aktuális idıjárástól, a kivitelezés minıségétıl nagyban függ a pótlás mennyisége és így az erdısítés költsége is. - Az ápolások módját és mértékét hasonló tényezık határozzák meg. Ezen túl az egyes mőveletek közötti kölcsönhatás a teljes erdımővelési cikluson végigkövethetı változatosságot okoz. A talajelıkészítés módjának változásától függhet az ápolás gyakorisága. Az ültetvényszerő fatermesztés velejárója a jó minıségő szaporítóanyag, a gondos ültetés és ápolás. Az elıírások betartásának eredményeként jelentıs mértékben csökken (egyes esetekben el is maradhat) a pótlás. A szaporítóanyag formája (mag vagy csemete) szintén kihat a pótlás és az elsı egy-két év ápolási költségeire. Az erdısítésünk céljára történı szaporítóanyag vásárlás során célszerő mindig szem elıtt tartani azt, hogy a minıség alapvetıen meghatározza a leendı erdı fahozamát. Ezért különösen a magas értékő faanyag elérését célul kitőzı ültetvényszerő fatermesztés esetén fontos, hogy a minıség rovására ne spóroljunk a szaporítóanyag beszerzésénél. Az elıbbiek miatt az erdısítés folyamatát és így a költségeit is csak együtt lehet megítélni. Célszerő ezeket a beavatkozásokat erdısítési modellben összefoglalni. Az Erdészeti Tudományos Intézetben az 1960-as évek második felétıl folynak kutatások ezen a területen. Ezen idı alatt felhalmozódott adattömeg és tapasztalat alapján összeállíthatók az egyes fafajok (faállományok) erdıfelújítási, erdıtelepítési munkarendszerei. Ezekben a kalkulációkban csak a közvetlen költségek (anyag, energia, élımunka vállalkozói díja) jelennek meg. Ennek oka: - A már ismert megfontolás, miszerint ezek a költségek köthetık egyértelmően a tevékenységhez.

10 - Tulajdonformától és gazdálkodói szervezettıl viszonylag függetlenül a valóban szükséges ráfordításokat mutatják. A korábbi kutatási tapasztalatokat egészítették ki és aktualizálták a jelen program 4. és a 8. feladata keretében elvégzett elemzések. Ezek összesített eredményeként állnak rendelkezésre az erdısítési (erdıtelepítési) munkarendszerek a termesztési cél szerinti bontásban.

11 Minıségi faanyagtermesztés telepítési munkarendszerei Erdı állomány típus Minıségi fatermesztés Tölgy İshonos nyár Nemes nyár Akác Költség (eft) Tervezés (talajvizsgálat, tervdokumentáció összeállítása) 32 25 20 30 Díjak, illetékek 15 20 12 15 Mélyszántás 40-50 cm mélyen 80 60 60 60 Terület elıkészítés (tárcsázás) 30 16 24 30 Szaporítóanyag 176 90 38 60 Szaporítóanyag szállítása, vermelése (csem. ár 15%-a) 27 14 8 9 Sorkitőzés és ültetés (20 Ft/db) 160 90 40 73 Elsı kivitel összesen: 520 315 202 277 Kézi sorápolás (kapálás) 63 108 20 10 Gépi sorközápolás 80 48 62 20 Erdıvédelmi költségek (vadriasztás, növényvédelem) 40 0 0 0 Pótlás, 20 % (ültetés - 22 Ft/db) 70 44 20 22 Összes költség befejezésig 773 515 304 329 Befejezett ápolás, Tisztítás: 119 41 18 47 Mindösszesen: 892 556 322 376

12 Mennyiségi faanyagtermesztés telepítési munkarendszerei Erdı állomány típus Mennyiségi fatermesztés Tölgy İshonos nyár Nemes nyár Akác Költség (eft) Tervezés (talajvizsgálat, tervdokumentáció összeállítása) 32 25 15 30 Díjak, illetékek 15 20 12 15 Mélyszántás 40-50 cm mélyen 80 60 60 60 Terület elıkészítés (tárcsázás) 30 16 16 30 Szaporítóanyag 206 90 16 60 Szaporítóanyag szállítása, vermelése (csem. ár 15%-a) 27 14 9 9 Sorkitőzés és ültetés (20 Ft/db) 160 90 32 73 Elsı kivitel összesen: 550 315 160 277 Kézi sorápolás (kapálás) 50 108 10 10 Gépi sorközápolás 60 48 50 20 Erdıvédelmi költségek (vadriasztás, növényvédelem) 40 0 0 0 Pótlás, 20 % (ültetés - 22 Ft/db) 70 44 20 22 Összes költség befejezésig 770 515 240 329 Befejezett ápolás, Tisztítás: 80 41 0 47 Mindösszesen: 850 556 240 376

13 Energetikai célú faültetvények telepítési munkarendszere Erdı állomány típus Energetikai célú faültetvények Akác Akác ikersoros Nemes nyár Nemes nyár ikersoros Költség (eft) Tervezés (talajvizsgálat, tervdokumentáció összeállítása) 20 20 20 20 Díjak, illetékek 15 15 12 12 Mélyszántás 40-50 cm mélyen 130 120 120 120 Terület elıkészítés (tárcsázás) 57 50 50 50 Szaporítóanyag 70 130 80 147 Szaporítóanyag szállítása, vermelése (csem. ár 15%-a) 11 11 12 8 Sorkitőzés és ültetés (20 Ft/db) 86 109 256 396 Elsı kivitel összesen: 389 455 550 753 Kézi sorápolás (kapálás) 10 10 20 20 Gépi sorközápolás 20 16 58 55 Erdıvédelmi költségek (vadriasztás, növényvédelem) 0 0 0 0 Pótlás, 20 % (ültetés - 22 Ft/db) 24 24 52 52 Összes költség befejezésig 443 505 680 880 Befejezett ápolás, Tisztítás: 47 35 20 20 Mindösszesen: 490 540 700 900

14 Az erdınevelés (Faállomány-nevelés) A gyérítéseknek (elıhasználat) nevezett erdınevelési beavatkozásoknak a legfontosabb célja a lábon maradó faállomány életfeltételeinek a javítása. Ezért az elıhasználatok során elvégzett fakitermelések gazdaságossági vizsgálatát két egymástól eltérı szempont alapján lehet elvégezni. Az egyik esetben, a tevékenység céljából kiindulva, azt látjuk, hogy az igazi hozam a faállomány értéknövekedésében testesül meg. Ehhez azonban csak évek esetleg évtizedek múlva jutunk hozzá. A megfelelı idıben és szakszerően elvégzett gyérítés az esetek döntı többségében a kamattal növelt költségeket meghaladó értéknövekedést eredményez a faállományban. Egyértelmő tehát, hogy ökonómiai szempontból is célszerő elvégezni ezt a beavatkozást. Természetesen vizsgálhatjuk az elıhasználatoknak a faállomány értékére gyakorolt azonnali hatását is. Az élıfa készlet értéke a faállomány mennyiségi és minıségi jellemzıitıl függ. Az elıbbiek közül az átlagos átmérı (a fák vastagsága) és természetesen a fatérfogat mutatja a legszorosabb összefüggést az értékkel. A minıség-érték kapcsolatot sem kell különösebben bizonygatni. Az elıhasználati fakitermelés során általában nı a visszamaradó állomány átlagos átmérıje. Ennek hatására emelkedik az 1 m 3 élıfa készlet értéke. Hasonló irányú elmozdulás történik a minıség terén is. A fajlagos (1 m 3 -re jutó) értékváltozás azonban nem tudja kompenzálni a kitermelt faanyagban megtestesülı mennyiségi változáshoz köthetı pillanatnyi értékcsökkenést. Ez azonban csak átmeneti. Az elıhasználat után a jobb minıségnek és az egyes fák nagyobb életterének köszönhetıen felgyorsul a mennyiségi és az értéknövekedés is. Néhány év után a faállomány kiheveri a beavatkozást és értéke magasabb lesz, mintha nem történt volna meg a fakitermelési beavatkozás. A gyérítések gazdaságossági megítélésének másik szempontja az elvégzett tevékenység eredményeként elérhetı árbevétel és a felmerült költségek összevetése. Ez alig különbözik bármely más, éves termelési folyamat értékelésétıl. Egyértelmő, hogy a költségek csökkentése kedvezıen befolyásolja az eredményt. Fontos szempont azonban, hogy ez az egyébként természetes törekvés nem mehet a lábon maradó faállomány kárára. Ilyen eset akkor fordul elı, ha pl. a nem kíméletes döntés és közelítés tısérüléseket okoz, ami különbözı károsítók támadási felülete lehet. Jelentısen csökkentheti a fatermesztés jövedelmét az is, ha a szükségesnél több fát vágunk ki a gyérítés során. Az így nyert minimális többlet eredmény jelentıs mértékben eltörpül az okozott kár mellett. A túlgyérített faállomány egyedeinek minısége romlik (erıs ágasodás) és a mennyiségi és értéknövekedés az optimálisnál kisebb fatérfogatra rakódik a véghasználatig hátra lévı idıben. Az árbevétel javítása a kitermelt faanyagnak, az aktuális piaci igényeknek megfelelı választékolásával és felkészítésével képzelhetı el. Tehát a kivágandó fák kijelölésénél nem az árbevételi szempontok döntenek. Végeredményben tehát a gyérítések gazdaságossági megítélésének két szempontja úgy kapcsolódik össze, hogy az alapvetı cél érdekében elvégzett beavatkozás keretfeltételt (és így korlátot) jelent az éves szemlélető ökonómiai törekvések számára.

15 Mindezek ellenére mindenképpen érdemes a biológiai szempontból indokolt elıhasználatokat elvégezni, hiszen a hosszú távú kedvezı hatáson túl hozzájuthatunk a fatermelés hozamának egy részéhez még a véghasználati kor elıtt. Így ezt az elınyt ökonómiai megfontolásokból is célszerő kihasználni. A véghasználati fakitermelés A fatermesztés utolsó, a leginkább várt mozzanata a véghasználat. Az erdıtelepítéssel létesített erdıkben az elsı ciklusban ez döntı többségében ültetvényszerő fatermesztésnél tarvágással történik, tehát egy idıben termeljük ki az összes fát. A véghasználat ökonómiai vizsgálata ezért a rövid távú elemzések kategóriájába tartozik. Az általános közgazdasági szemlélet itt alkalmazható a leginkább, hiszen a költségeket és a hozamokat kell összevetni különösebb egyéb szempontok figyelembe vétele nélkül. A fahasználat költségeit a terepi adottságok, a faállomány méreti, minıségi és egészségi jellemzıi, a használat módja (gyérítés vagy véghasználat), valamint az alkalmazott munkarendszer határozza meg. A fakitermeléssel érintett terület járhatósága hatással van a költségek alakulására. Nyilvánvaló, hogy a sík, nem szabdalt, gyér aljövényzető, cserjeszint nélküli erdırészletben a legkisebb a fakitermelés és az anyagmozgatás idıszükséglete és így a költsége is. Ha bármelyik jellemzı eltér ettıl, az növeli a ráfordításokat. A fák méreti, minıségi jellemzıi és az egészségi állapot a lehetséges választékok részarányát határozzák meg, és ezen keresztül hatnak a költségekre. Fontos összefüggésre mutat rá az úgynevezett tömeg/darab törvény, amely szerint minél nagyobb a bármilyen munka tárgyát képezı faanyag (1 db) térfogata (m 3 ) és így a tömege, annál kisebbek a fajlagos költségek. A minıség és az egészségi állapot romlásával nı az úgynevezett sarangolt választékok (papírfa, rostfa, tüzifa) részaránya. Ezek növelik a felkészítés és az anyagmozgatás költségeit. A fahasználati módok közül a tarvágás estén alacsonyabb a fajlagos (1 m 3 -re jutó) költség. Ez nemcsak abból adódik, hogy ennél a beavatkozásnál általában vastagabb az állomány és könnyebben kialakítható az ésszerő térbeli rend. A gyérítés fajlagos költségeit az is növeli, hogy a kivágásra jelölt fák felkeresése, a gondos, irányított döntés, a tı melletti elkészítés és az anyagmozgatás is több idıt és pénzt igényel. Jelentıs mértékben függ a fakitermelés költsége az alkalmazott munkarendszertıl is. Általában igaz, hogy a gépesítettség növelése kedvezıen hat a költségekre. Azonban a fák átlagos átmérıjéhez igazodva célszerő bizonyos kategóriákban gondolkodni. A gazdaságosan és általánosan alkalmazható munkarendszerek a következık lehetnek (Gólya J. nyomán): - fogatos, rövidfás, d 1.3. < 25 cm - mezıgazdasági traktoros, hosszúfás; d 1.3. = 25 cm 40 cm - csuklós traktoros, szálfás, d 1.3. > 40 cm Az Erdészeti Tudományos Intézet és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdıhasználati Tanszéke több évtizedes, közös munkái alapján leszőrhetı az a tapasztalat, hogy a fahasználat költségeit legnagyobb mértékben a faállomány átlagos átmérıje és a minıség határozza meg. Az ültetvényszerően kezelt erdık esetében egy-egy konkrét erdıterületen mindkét jellemzı viszonylag nagy egyöntetőséget mutat, és ezért jó támpont a tervezés idıszakában.

16 Bármennyire is igaz azonban az a megállapításunk, hogy a faállomány átlagátmérıjétıl jelentıs mértékben függenek a szükséges fahasználati költségek, a gyakorlati tapasztalatok ezt nem igazolják vissza ilyen egyértelmően. Az átmérınek a költség differenciáló hatása ugyanis kisebb, mint az elvárható lenne. Ez azt jelenti, hogy a kisebb átmérıjő állományokban a fakitermelésért kifizetett költségek elmaradnak a szükséges mértéktıl, a vastag állományok esetén pedig fordított a helyzet. Reálisan kell azonban azt is látnunk, hogy a fahasználatban elérhetı jövedelmet a költségeknél lényegesen nagyobb mértékben határozza meg az árbevétel. A nemes nyár árbevételi és költség görbéi. 14 000 12 000 Árbevétel Fakitermelés költsége 10 000 Ft/nm3 8 000 6 000 4 000 2 000 0-15 16-20 21-25 26-30 31-35 36-40 41-45 46-50 51- mellmagassági átmérı (cm) A hozamok a fajlagos (1 m 3 -re jutó) árbevételtıl és a fatermés mennyiségétıl függnek. Az elıbbit döntı mértékben a fák vastagsága, alaki jellemzıi és az egészségi állapot határozzák meg. Az összefüggés teljesen egyértelmő. Az átmérı növekedésével emelkedik az értékes választékok (rönk féleségek) részaránya és ezen keresztül az 1 m 3 -re jutó árbevétel is, feltéve, hogy ezt valamilyen fahiba (görbeség, göcs, sebhely, stb) nem módosítja. Eltér ettıl az a helyzet, amikor a fatermesztés célja a tömeg választékok termelése. Ebben az esetben a szükséges átmérı határok elérése elegendı az eredményességhez (pl. papírfa termelés). Még kevesebb követelményt támasztunk az energetikai erdık esetében. Itt a fatermés (dendromassza) mennyiségétıl függ csak az elérhetı árbevétel. Az összes fatermés növelése természetesen minden helyzetben kedvezıen hat a hozamokra. A fahasználati költség-hozam összefüggések hatása érzékletesen jelenik meg egy-egy fafajon belül a fatermési osztályok változásánál. Az egyre romló fatermıképesség (az I. FTO-tól a VI. FTO felé haladva) együtt jár az átmérı és a teljes fatermés csökkenésével. Ha eltekintünk a minıség hatásától, akkor is egyértelmő, hogy a gyengébb termıhely lényegesen alacsonyabb árbevételt biztosít. Az összefüggéseket szemlélteti a táblázat, amely az egyik alföldi állami erdıgazdaság adatai alapján készült zömében nem ültetvényszerően kezelt erdıkre, ezért az adatok csak

17 tájékoztató jellegőek. Az átmérıtıl függı tendencia viszont egyértelmően látható és igaz minden erdıre. A fahasználat költségei és hozamai (Forrás: Rumpf-Gólya 2002). Fafaj Nemes nyár Átmérı Hozam Költség Eredmény cm Ft/nm 3 Ft/nm 3 Ft/nm 3 12 3358 4272-914 15 4463 4102 361 20 5336 3935 1401 25 6209 3764 2445 30 8918 3585 5333 35 10437 3490 6947 40 11846 3422 8424 Magyarázat: nm 3 = nettó m 3 a fakitermelés után felkészített primer (az értékesíthetı, piacképes) választékok összes térfogata. A törvényszerőségek ismerete hasznos információ a fatermesztési cél meghatározásához, és nélkülözhetetlen a megbízható, megalapozott tervezéshez. Az üzemtervi adatok és/vagy a következı évi fakitermelési terv elıkészítése során elvégzett fatérfogat becslések szolgáltatják a tervezéshez a naturális alapokat. Az átmérıhöz kötött költség-hozam értékek ismeretében elfogadható biztonsággal megadható a várható fahasználati eredmény. Kármegelızés és kárelhárítás hatása az eredményességre Az erdıt különbözı hatások érik a környezet részérıl. Ezeknek a hatásoknak egy része ökonómiai szempontból is érzékelhetı változást okoz. Az ellenük való védekezés vagy nem lehetséges, vagy meglehetısen költséges. Ezzel a helyzettel azért kell tisztában lennünk, mert ez növeli a fatermesztés kockázatát. Az élettelen környezeti tényezık, mint károkozók kiiktatása lehetetlen. A hımérsékleti szélsıségek, a csapadék különbözı formái (hó, ónos esı, jég, zúzmara), a víztöbblet és hiány, az erıs szél, az imisszió (káros anyag elnyelés) és tőz elleni védekezés lehetıségei igen korlátozottak. Valamelyest csökkenti a veszélyt a tőzpászták készítése és tisztántartása, csemetekorban a védıvetés (rozs) alkalmazása, erdıszegély kialakítása, a gépjármővel (tőzoltó autó) való megközelítés biztosítása. Ezek természetesen mind növelik a fatermesztés költségeit. Ha már bekövetkezett a kár, a lehetı leggyorsabb kármentés (pl. idı elıtti kitermelés) az egyetlen lehetıség, még akkor is, ha ez eredmény kiesést okoz. Az élıvilág kártételei elleni védekezés terén már nagyobbak a lehetıségek. A gomba- és rovarkárok vegyszeres védekezéssel többnyire elkerülhetık, vagy jelentısen csökkenthetık. Persze mindez többlet költséget okoz. A vadászható vadfajok által okozott erdei vadkár viszont lényegesen nagyobb és nehezebben megoldható probléma. A mai magyarországi vadlétszám mellett egyetlen lehetıség a fák egyedi vagy területi védelme. A különbözı eszközök alkalmazása több tíz százalékkal is növelheti az erdıfelújítás költségeit. A bekövetkezett vadkár 95 %-a elvileg áthárítható az adott területen vadászatra jogosult szervezetre. Az elvi lehetıség viszont csak akkor válik gyakorlattá, ha a kár reális nagyságát szakértı számszerősíti. Erre lehetıséget ad az a

18 módszer, amelyet a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdıvagyon-gazdálkodási Intézete fejlesztett ki az ERTI-vel közösen. A FATERMESZTÉSI MODELLEK A fatermesztés gazdaságosságának a megítéléséhez a legpontosabb és leginkább használható információt, a fatermesztés ökonómiai modelljei nyújtják. Ezek a modellek egy meghatározott idıszak ár- és költség szintjén bemutatják egy-egy fafaj termesztésének költségeit és hozamait, az erdısítés megkezdésétıl egészen a véghasználati fakitermelésig. A fatermesztés ökonómiai modelljének a felépítése A teljes termelési ciklust magába foglaló komplex ökonómiai modellek három rész összeépítésébıl adódnak. Az idırendbe szedett erdımővelési, erdınevelési beavatkozások jelentik az elsı részt. A második a fatermés modellje, amely az egyes használatokból nyerhetı fatérfogatot és annak jellemzı paramétereit (átmérı, minıség, választék-szerkezet) tartalmazza. A harmadik teszi teljessé a modellt azzal, hogy megadja az elızı kettıhöz köthetı költség- és pénzben kifejezett hozam adatokat. Az akác minıségi fatermesztés példáján mutatjuk be a komplex fatermesztési modell összeállításának folyamatát. Az erdımővelési tevékenységet és költségeit a korábban már tárgyalt módon vehetjük figyelembe. Az ökonómiai modell összeállítása során általában nem differenciáljuk ezeket a költségeket a fatermési osztályok szerint. A gyakorlatban ugyanis számos tényezı következményeként szinte területenként eltérı a szükséges ráfordítások nagysága. Az erdıtelepítés költségei: Fatermési osztály I. II. III. IV. V. VI. eft/ha 376 376 376 376 376 376 Ezek az értékek kerülnek a komplex fatermesztési modellbe. A fatermesztési osztályonként összeállított modellek kummuláltan mutatják a termıhelyi jellemzık hatását az elérhetı hozamokra és költségekre. Az erdınevelési és véghasználati fakitermelések naturális adatait (mennyiség és vastagság, valamint a faállomány kora a beavatkozás idején) az erdınevelési modellekbıl és a fatermési táblákból kapjuk meg. Az utóbbiak elegyetlen, azonos eredető, egykorú faállományok fatérfogatát mutatják az állomány életkorának és a fatermési osztályának (FTO) a függvényében. Ezért jól használhatók az ültetvényszerő fatermesztés modellezésére.

19 A nevelési modellek és fatermési táblák alapján az akác fatermése a következıképp alakul: FTO A beavatkozás A kitermelt fatérfogat módja ideje átlagos átmérıje mennyisége év cm brm 3 I. TKGY TKGY NFGY VH 12 18 23 40 9 13 17 32 35 35 47 425 Összesen: 542 II. III. IV. TKGY NFGY 15 22 VH 35 26 335 Összesen: 425 TKGY NFGY 17 22 VH 30 22 270 Összesen: 350 TKGY VH 19 30 10 14 10 12 9 18 45 45 40 40 40 225 Összesen: 265 V. VH 25 13 155 VI. VH 20 9 70 Forrás: Rédei: Akácosok fatermesztési modellje Megjegyzés: TKGY NFGY VH = törzskiválasztó gyérítés = növedékfokozó gyérítés = véghasználat A kitermelt fatérfogat átlagos átmérıjére azért van szükségünk, mert alapvetıen ez határozza meg az 1 bruttó m 3 -re jutó hozamot és a költséget. A fakitermelés költség-hozam számítás módszerét részletesen nem ismertetjük. A legfontosabb jellemzıje ennek az, hogy a faállomány átlagos átmérıjéhez köthetı egy választék szerkezet, amely alapvetıen meghatározza az elérhetı pénzügyi hozam és a fahasználati költségek nagyságát. A 2007-ben végzett országos adatgyőjtés (állami erdıgazdálkodás) adataira építve végeztük el az értékelést. Az elızı táblázatot ennek alapján kiegészíthetjük. Részletesen az I. FTO példáján mutatjuk be a módszert:

20 I. FTO Idı Átmérı Mennyiség Árbevétel Költség Jövedelem beavatkozás év cm brm 3 Ft/brm 3 eft/ha Ft/brm 3 eft/ha eft/ha TKGY 12 9 35 6714 235 3171 111 124 TKGY 18 13 35 7800 273 3687 129 144 NFGY 23 27 47 8447 397 3532 166 231 VH 40 32 425 9668 4109 3633 1544 2565 Összesen: 542-5014 - 1625 3064 A többi fatermési osztályra is hasonló számítás készült. Ezek alapján a fakitermelés költségei és hozamai az alábbiak szerint alakulnak: FTO I. II. III. IV. V. VI. Hozam (eft/ha) Költség (eft/ha) 5014 3897 3215 2323 1371 534 1950 1530 1247 939 546 232 Megismerve a fatermesztés összes költségét és hozamát, összeállíthatjuk a célul kitőzött komplex modellt.

21 Az Akác korszaki jövedelme Erdıtelepítés, minıségi fatermesztés Fatermési osztályok I. II. III IV. V. VI. Véghasználati kor év 40 35 30 30 25 20 Összes fatermés (tisztítás nélkül) Hozam: Fahasználati árbevétel brm 3 /ha 542 425 350 265 155 70 eft/ha 5014 3897 3215 2323 1371 534 Erdıtelepítési költségek 376 376 376 376 376 376 Fahasználati költségek eft/ha 1950 1530 1247 939 546 232 Összes költség 2326 1906 1626 1315 922 608 Korszaki jövedelem eft/ha 2688 1991 1592 1008 449-74 Éves átlagos jövedelem eft/ha/év 67,2 56,9 53,1 33,6 18,0-3,7 A táblázatban a korszaki jövedelem értelemszerően a hozam és az összes költség különbözetét jelenti. Az éves átlagos jövedelem az elıbbinek a véghasználati korral jellemzett idıszak egy évére számított átlagos értékét mutatja. A korábbiakban már szó volt arról, hogy a különbözı vágáskorral kezelt faállomány jövedelmezıségét a belsı kamatláb segítségével hasonlíthatjuk össze. A számítást az I. FTO alapján mutatjuk be. A különbözı idıpontban felmerült és az erdısítés kezdetére diszkontált fahasználati jövedelmek és erdımővelési költségek éppen a belsı kamatláb (mint diszkont tényezı) mellett adnak azonos értéket, így az összevetés eredménye: 0 1,0x - 40. 2565+ 1,0 x -23. 231 + 1,0x -18. 144 + 1,0x -12. 124 1,0x -4. 99 1,0x 1.. 277 = 0 Az egyenlet megoldása az x-re (ami a belsı kamatláb) = 6,87 %. A többi fatermési osztályra is hasonló számítás készült. Ezek után az akác teljes komplex fatermési modellje az alábbi:

22 Az Akác korszaki jövedelme Erdıtelepítés, minıségi fatermesztés Fatermési osztályok I. II. III IV. V. VI. Véghasználati kor év 40 35 30 30 25 20 Összes fatermés (tisztítás nélkül) Hozam: Fahasználati árbevétel brm 3 /ha 542 425 350 265 155 70 eft/ha 5014 3897 3215 2323 1371 534 Erdıtelepítési költségek 376 376 376 376 376 376 Fahasználati költségek eft/ha 1950 1530 1247 939 546 232 Összes költség 2326 1906 1623 1315 922 608 Korszaki jövedelem eft/ha 2688 1991 1592 1008 449-74 Éves átlagos jövedelem eft/ha/év 67,2 56,9 53,1 33,6 18,0-3,7 Belsı kamatláb % 6,87 6,55 6,71 5,01 3,49-1,21 A modellbıl egyértelmően kitőnik, hogy a fatermési osztály romlásával elég jelentısen csökken az elérhetı jövedelem. Az elsı három fatermési osztállyal jellemezhetı termıhelyeken a kedvezı termıhelyi tényezıknek köszönhetıen egyértelmően gazdaságos az akác minıségi faanyag termesztés. Amint korábban már szó volt róla, az aktuális idıjárás különösen fiatal korban jelentıs mértékben befolyásolhatja a költségeket, és a hozamokat is. E miatt már az V. fatermési osztályú területeken is közelíthet a 0-hoz a korszaki jövedelem. A IV. fatermési osztály határeset. A gazdaságossági számítások tehát alátámasztották azt a korábban is megfogalmazott véleményünket, hogy minıségi fatermesztést csak a jó (I-III FTO) termıhelyeken érdemes célul kitőzni. A hasonló elvek alapján összeállított többi modell számítás végeredménye a táblázatokban láthatók:

23 Akác korszaki jövedelme Erdıtelepítés, mennyiségi fatermesztés Fatermési osztályok I. II. III IV. V. VI. Véghasználati kor év 35 32 30 28 20 20 Összes fatermés (tisztítás nélkül) Hozam: Fahasználati árbevétel brm 3 /ha 500 380 300 230 140 70 eft/ha 4060 3080 2436 1876 1176 589 Erdıtelepítési költségek 359 359 359 359 359 359 Fahasználati költségek eft/ha 1550 1196 942 768 506 268 Összes költség 1909 1555 1301 1127 835 597 Korszaki jövedelem eft/ha 2151 1525 1135 749 341-9 Éves átlagos jövedelem eft/ha/év 61,5 47,7 37,8 26,8 17,1-05 Belsı kamatláb % 6,69 6,24 5,62 4,64 3,74-0,13 Az akác mennyiségi fatermesztés csak a leggyengébb (V, VI, FTO) termıhelyeken gazdaságossabb, a minıséginél. A negatív belsı kamatláb mindkét esetben az akác fatermesztés elkerülésére figyelmeztet. A jó termıhelyen (I-III FTO) a minıségi fatermesztés stabil jövedelmezıséget mutat. A szigorúan monoton csökkenı jövedelem ellenére ez a rövidülı fatermesztési idıszakoknak köszönhetı.

24 Kocsányos tölgy korszaki jövedelme Erdıtelepítés, minıségi fatermesztés Fatermési osztályok I. II. III IV. V. VI. Véghasználati kor év 110 110 110 95 90 75 Összes fatermés (tisztítás nélkül) Hozam: Fahasználati árbevétel brm 3 /ha 920 760 620 447 326 230 eft/ha 11763 8699 6926 4272 2929 1542 Erdıtelepítési költségek 892 892 892 892 892 892 Fahasználati költségek eft/ha 3442 2948 2427 1782 1305 951 Összes költség 4434 3841 3319 2674 2197 1841 Korszaki jövedelem eft/ha 7329 4859 3607 1598 732-298 Éves átlagos jövedelem eft/ha/év 66,6 44,2 32,8 16,8 8,1-4,0 Belsı kamatláb % 2,45 2,03 1,77 1,23 0,75-0,61 Az akácnál lényegesen magasabb korszaki jövedelem ellenére a jövedelmezıséget jellemzı belsı kamatláb igen alacsony. Ez egyértelmően a hosszú vágásforduló rovására írható. Tisztán gazdasági megfontolásokból tehát kocsányos tölggyel csak abban az esetben éri meg erdıt létesíteni, ha hosszú ideig (legalább 60-90 év) tudjuk nélkülözni a befektetett tıkét. További feltétel az, hogy elegendı erdısítendı terület áll rendelkezésre (50-100 ha) egy késıbbi kedvezı korosztály szerkezet kialakítására.

25 Kocsányos tölgy korszaki jövedelme Erdıtelepítés, mennyiségi fatermesztés Fatermési osztályok I. II. III IV. V. VI. Véghasználati kor év 80 80 80 70 70 70 Összes fatermés (tisztítás nélkül) Hozam: Fahasználati árbevétel brm 3 /ha 700 500 400 350 290 220 eft/ha 5220 3760 3020 2670 2200 1660 Erdıtelepítési költségek 850 850 850 850 850 850 Fahasználati költségek eft/ha 2060 1469 1171 1073 894 680 Összes költség 2910 2319 2021 1925 1744 1530 Korszaki jövedelem eft/ha 2310 1441 999 745 456 130 Éves átlagos jövedelem eft/ha/év 28,9 18,0 12,5 10,6 6,5 1,9 Belsı kamatláb % 2,14 1,53 1,17 1,06 0,68 0,23 Az alacsony jövedelmezıség miatt a kocsányos tölgy alkalmatlan a mennyiségi fatermesztésre.

26 Nemes nyár korszaki jövedelme Erdıtelepítés (4m x 4m ültetési hálózat), minıségi faanyagtermesztés Fatermési osztályok I. II. III IV. Véghasználati kor év 20 20 20 20 Összes fatermés (tisztítás nélkül) Hozam: Fahasználati árbevétel brm 3 /ha 761 511 343 239 eft/ha 4717 3067 2040 1271 Erdıtelepítési költségek 322 322 322 322 Fahasználati költségek eft/ha 2725 1816 966 796 Összes költség 3047 2138 1268 1118 Korszaki jövedelem eft/ha 1670 930 772 153 Éves átlagos jövedelem eft/ha/év 83,5 46,5 38,6 7,6 Belsı kamatláb % 11,34 8,45 8,06 2,51 Látható, hogy csak a jó, jó-közepes termıhelyeken van értelme felhasználni a minıségi fatermesztés magasabb költségeit.

27 Nemes nyár korszaki jövedelme Erdıtelepítés (4m x 4m ültetési hálózat), mennyiségi faanyagtermesztés Fatermési osztályok I. II. III IV. Véghasználati kor év 18 18 15 15 Összes fatermés (tisztítás nélkül) Hozam: Fahasználati árbevétel brm 3 /ha 420 300 200 150 eft/ha 2030 1450 950 720 Erdıtelepítési költségek 240 240 240 240 Fahasználati költségek eft/ha 1281 915 615 459 Összes költség 1521 1155 655 699 Korszaki jövedelem eft/ha 509 295 95 21 Éves átlagos jövedelem eft/ha/év 28,3 16,4 6,3 1,4 Belsı kamatláb % 7,59 5,27 2,69 0,66 Egyértelmő, hogy a nemes nyárral mennyiségi faanyagtermesztés tisztán gazdasági megfontolásokból nem ajánlható. Közel azonos vágásfordulóval a minıségi fatermesztés lényegesen nagyobb jövedelmet biztosít.