Talajművelési ABC (III.)

1. oldal (összes: 12)

Talajfelszín A talajszelvény legfelső, a levegővel közvetlenül érintkező része, amely leginkább kitett az időjárási és gazdálkodási tényezőknek. 1. fotó: Időjárási elemeknek kitett, takaratlan felszín aratás után A csapadék rombolja a szerkezetet, eliszapolja, a hő szárítja, kérgesíti, a szél szárítja és el is sodorhatja. A taposási kár a felszínen szembetűnő, azonban a mélyebb rétegekre is kiterjed. A feltalaj állapota az alsóbb rétegek kímélése érdekében is figyelmet kíván. Tenyészidőben a védelem a növényállománytól függően jó vagy gyenge; közismerten jobb a védőhatása a sűrű vetésű növényeknek, gyepeknek. A talaj kiemelt védelemre szorul a kritikus időszakokban, különösen aratás után nyáron (1. fotó) és a tavaszi vetést követően. A felszín alakja egyenes, hullámos, bakhátas stb. termesztési célt szolgál, ugyanakkor befolyásolja a felszín alatti rétegek állapotát, nedvességforgalmát, biológiai tevékenységét. A felszín borítottsága élő növényekkel, élettelen növényi maradványokkal, e célra készített anyagokkal a termesztéstechnológia része lehet (pl. kertészeti termelésben), ugyanakkor a talaj védelmére is használ. A talajvédelem rövid és hosszú távú feladatát, a klíma szélsőségei ellenére, a szükségesnél kevesebben értik és teljesítik. A talaj az úgynevezett kritikus időszakokban leginkább kitett az időjárási hatásoknak. Nyáron, aratás után a növények zúzott és szétterített szár- és szalmamaradványa a talaj védelmére használható fel. A tenyészidőn kívüli felszíntakarás előnyei: 3. oldal (összes: 12)

2. fotó: Aratás után 2 nappal lazított talaj felszíne a nedvességveszteség csökkentése, a legfelső talajréteg védelme a klímatényezők ártalmától, a kedvező biológiai tevékenység fenntartása, előmozdítása, a művelhetőség javulása. Meggondolandó: A napjainkban mind több kritikus időszak a talaj folyamatos védelmére irányítja a figyelmet. A téli elporosodás kárát elfagyó (vagy csak összerogyó), ezáltal a talajra simuló zöldtrágyanövények borítása révén lehet enyhíteni. Ha talajlazításkor elegendő szalma maradt a felszínen, a borítás kellő védelmet adhat az áttelelés időszakára (2. fotó). A felszínvédelem szükségessége a takarási idő kitolására, a korai hőség és a csapadékhiány enyhítésére irányítja a figyelmet. A talaj kritikus időszakai Tanács: A talaj a kritikus időszakok alatt kiemelt védelemre szorul, ezért ilyenkor nem a megszokott, hanem a kímélő művelés eszköztárából kell kármegelőző és kárenyhítő módszereket választani. 4. oldal (összes: 12)

Azok a periódusok, amelyek alatt a minőségét és a benne zajló kedvező folyamatokat különösen veszélyeztetik a klimatikus jelenségek (hőstressz, esőstressz, ezek következményei, a kiszáradás, az eliszapolódás, a kérgesedés, a mohosodás). A nehézségek alapján felállított sorrend napjainkban: 1. nyári tarlófázis, 2. nyár végi vetés, 3. tavaszi vetés, 4. őszi művelés és őszi vetés, 5. áttelelés. A talaj nyári aratás után az árnyékolás megszűnése, a tarlómaradványok eltávolítása, az alapvető védőanyag hiánya miatt van kitéve leginkább a károsodásnak. Felszíntakarás Kármegelőző fogás kritikus időszakokban. Takaróanyagnak az aratással egy menetben (adapterrel) szecskázott és terített tarlómaradványok valók. A takarás hatásos arányát adott idényhez célszerű alakítani (táblázat, grafikon). Tanács: A 3 8. fotók segítenek a szecskaméret ellenőrzésében. Minél kedvezőtlenebb az időjárás, a talaj annál inkább védelemre szorul. Száraz idényben 55 60 százalék takarás esetén nagy biztonsággal előzhető meg a talaj kiszáradása és a hőstressz. Csapadékos idényben 45 55 százalék takarás szükséges a morzsaszétesés és az eliszapolódás megelőzésére. 5. oldal (összes: 12)

A talajtakarás növényvédelmi vonatkozásai: A kedvező talaj-levegő-víz arány jó élőhely, a szalmaanyag az odú béleléséhez, az árvakelés zsenge zöldje jó táplálék. Fel kell készülni a rágcsálók betelepedésére. Legveszélyesebb a mezei pocok (Microtus arvalis). Ötéves vizsgálat alapján megállapítható, hogy számukra a bolygatatlan területek (erdőszél, csatornapart, lucernás, gyep stb.) jó élőhelyek. Aratás után a mélyebben lazult talaj, az elegendő táplálék (elhullott szemek, kalászok) és a friss árvakelés is a szaporodásukat segíti. A tarlóégetés; a mélyszántás gyakran elodázza a problémákat; a kórokozókat a növényen, annak fejlődésekor kell elpusztítani (a tenyészidő végén nem lehet), hogy ne maradjon fertőzési forrás. Egészségesen kell a növényt tartani a vetéstől a betakarításig (akár száraz vagy esős a tenyészidő). Ezen felül be kell tartani az önmaguk után nem termeszthető növények visszatérési idejét (vö. napraforgó visszatérési ideje a Sclerotinia miatt legalább öt év, mivel minden fajta fogékony). A kukorica után vetett búza védelme a felszínen hagyott szármaradványokon áttelelő képletek (peritéciumok) miatt kiemelt figyelmet kíván (9. fotó). A peritécium térfogatváltozása, ebből a fertőző aszkospórák környezetbe levélre, kalászra jutása a tavasszal váltakozóan nedves (párás) és száraz időszakban várható. A tavaszi levél- és a későbbi kalászvédelem költsége közel azonos és nagy (e két kezelés sem általános); enyhe és párás időjárás esetén előfordulhat, hogy 3 4 védekezésre lenne szükség. Amíg kevés a fuzáriumra rezisztens fajta, a legegyszerűbb megoldás a beteg szármaradványok aláforgatása, de legalábbis jó a talajba keverése a feltáródás érdekében. Tanács: A gépválasztékban az egyik legfontosabb a szecskázó adapter. A minél kisebb zúzalék (a szárdarabok is megtörve) elérése a könnyebb feltáródás okán a 6. oldal (összes: 12)

kármegelőzés fontos lépése. Nyáron, a mulcs alatt száraz időszakban is nyirkos talajban hamarabb kelnek a gyomok és jelentősen több is kel ki, mint a mélyebben bolygatott, lezáratlanul hagyott (kiszárított) talajban. Így kap jó esélyt a gazdálkodó a gyomok elpusztítására (ápolás művelőgéppel vagy vegyszerrel, ez utóbbi több mulcsot hagy). A nedvesség megkímélése nyáron, sok más előny mellett, a gyomok kelésre késztetését, a talaj gyommag-fertőzöttségének pontosabb ismeretét, az elpusztítás és a gyomkorlátozás lehetőségét kínálja. A kedvező talaj- és nedvességviszonyok révén a mulcshagyó alapozó művelést követően is több gyom kel, nemcsak nyáron, hanem enyhe őszi és tavaszi időszakban is. Ellenük a magágykészítés és a jól időzített posztkezelés vethető be. Segítség a szecskaméret ellenőrzéséhez 7. oldal (összes: 12)

7. fotó: Kukoricaszár 8. oldal (összes: 12)

8. fotó: Kukoricaszár, tépett 10. oldal (összes: 12)

9. fotó: Az ilyen helyzeteket el kell kerülni! [1] Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket! [2] Szerző: Birkás Márta Közzététel ideje: 2018. 02. 28., szerda, 16:45 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2018/02/28/talajmuvelesi-abc-iii 12. oldal (összes: 12)