Mindig van választás Az életút-támogató pályaorientáció rendszerének bevezetése Magyarországon Életpálya-tanácsadás (Lifelong Guidance) TÁMOP 2.2.2. A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése (2008 2010)
Az életút-támogató pályaorientáció rendszerének bevezetése Magyarországon Életpálya-tanácsadás (Lifelong Guidance) TÁMOP 2.2.2. A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése (2008 2010) 2010
SZERKESZTŐ: Borbély-Pecze Tibor Bors, PhD, programvezető OLVASÓSZERKESZTŐ, KORREKTOR: Dercsényi Dávid TÖRDELŐ: Zsidik Katalin KIADJA: a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal FELELŐS KIADÓK: Soós Adrianna az FSZH mb főigazgatója, valamint a Nemzeti Pályaorientációs Tanács elnöke NYOMDA: FSZH Digitális Nyomda 1117/2010 Budapest, 2010 ISBN 978-963-88746-6-5 A kötet egészének vagy egyes részleteinek digitális vagy papír alapú reprodukciójához az FSZH- Pályaorientációs Programiroda előzetes írásos engedélye szükséges.
Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK Beköszöntő Programvezetői előszó I. fejezet Az életút-támogató pályaorientáció rendszerének kialakítása Magyarországon 5 Dr. Borbély-Pecze Tibor Bors dr. Zachár László: A pályaorientációs regionális szakmai hálózatok kialakítása az életpálya-tanácsadási szolgáltatások elérhetőségéért 5 Dr. Borbély-Pecze Tibor Bors Kovács Tibor Punczman Marita Répáczki Rita: Országos életpálya-tanácsadó hálózat kialakítása és működtetése 14 II. fejezet Az életpálya-tanácsadáshoz szükséges pályainformációs tartalmak és módszerek fejlesztései 34 Juhász Ágnes Kovács Tibor: A Nemzeti Pályaorientációs rendszer pályainformációs eszközei 34 Kukla Mária: Online életpálya-tanácsadási modell a Nemzeti Pályaorientációs Portálon 40 III. fejezet Életpálya-tanácsadás a gyakorlatban 49 Wolf Petra: Beszámoló a TÁMOP 2.2.2. projekt keretében megvalósuló elérő szolgáltatásokról 49 Limpár Imre: A Honnan hová? kérdés problematikája, avagy a Lifelong Guidance szemlélet létjogosultsága pályakezdő fiatalok csoportjában 52 Rózsavölgyi-Toszeczky Renáta: Egyéni esetkezelés az életpálya-tanácsadás területén 56 Kutranyik Melinda Göncfalvi Anita: Pályaorientációs részfeladatokat ellátó humán szakemberek felkészítése tréningcsoport tapasztalatok 60 IV. fejezet Szemelvények az életpálya-tanácsadáshoz kapcsolódó kutatásokból 68 Tajtiné Lesó Marianna Györgyi: Tanulók és szüleik iskolaválasztási tervei 68 Czanik Gábor: Enyhén értelmi fogyatékos gyerekek pályaválasztását segítő foglalkozások megvalósítása csoportos tanácsadás módszerével 74 V. fejezet Nemzetközi kitekintés 80 Dr. Borbély-Pecze Tibor Bors: Az életút-támogató pályaorientációs/az életpálya-tanácsadás hálózatrendszerének gyakorlati megvalósítása Walesben 80 Mellékletek 86
A kötet szerzői ABC sorrendben PhD, szociálpolitikus-munkavállalási tanácsadó A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése című országos fejlesztőprogram vezetője, a Nemzeti Pályaorientációs Tanács alapítója és titkára, az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat (ELGPN) magyar levelezője, 2010-től a Pályaorientáció és Közpolitika Nemzetközi Központ elnökségi tagja (ICCDPP) a Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Pécsi Kirendeltség és Szolgáltató Központjának FIT munkatársa. pszichológus, pszichológiaszakos középiskolai tanár, készségfejlesztő tréner a A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése c. országos program miskolci életpálya-tanácsadója. szakképzési szakértő, képzési információs rendszerek (Mit tanuljak? Hol tanuljam? CD, KépezdMagad, szakkepesites.hu, pályakezdo.hu, Palló Felnőttképzési Információs Rendszer, DISCO európai kompetenciaszótár stb.) fejlesztője, működtetője, a felnőttképzésikonzulens-képzés kidolgozója. portálfejlesztési felelős. A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése c. országos fejlesztőprogram keretében végzett pályaorientációs portálfejlesztés szakmai vezetője, közreműködő a készülő pályainformációs anyagok létrehozásában, korábban hasonló témájú elektronikus rendszerek tervezője, illetve megvalósítója. munka- és pályatanácsadó szakpszichológus, közgazdász, munkaügyi szakértő, a Pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése c. országos fejlesztőprogramon belül a kérdőívfejlesztő csoport vezetője, a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ pszichológus szakmai főtanácsadója, és foglalkoztatási szakértője, valamint a Szegedi Tudományegyetem külső oktatója. pszichológus, tréner. A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése című országos programban életpálya-tanácsadóként dolgozik. Szakmai módszertanában szimbólumterápiás végzettsége dominál. Fõbb kutatási területe a thanatológia és a poszttraumás növekedés témája köré összpontosul. Tréneri munkájában a lifelong guidance szemlélet gyakorlati megjelenítésére kiemelt figyelmet fordít. tanácsadó szakpszichológus, pályaorientációs szakmai referens. A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése c. országos fejlesztőprogram keretében működő országos életpálya-tanácsadó hálózat, illetve a lezajlott posztgraduális képzések szakmai koordinátora. tanácsadó szakpszichológus. A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése c. országos fejlesztőprogram pályaorientációs szakmai referense. Az országos életpálya-tanácsadói hálózat szakmai koordinátora, közreműködő a pályaorientációs szakmai anyagok létrehozásában, fejlesztésében. általános szociális munkás, A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése c. országos program békéscsabai életpálya-tanácsadója. Munkája során azt tartja legfontosabb feladatának, hogy tanácskérői lehetőségeiket mérlegelve saját sikerélményként éljék meg nehézségeik, problémáik megoldását, döntéseik meghozatalát. szociológus, szociálpedagógus és pályaorientációs tanár. 2008-tól Egerben a Városi Nevelési Tanácsadó Pályaválasztási és Logopédiai Intézetének pályaválasztási tanácsadó pedagógusa, a 2009-ben végzett 7. és 8. évfolyamos tanulók iskolaválasztási tervei -t vizsgáló kutatás kutatásvezetője, a Magyar Szociológiai Társaság tagja. általános szociális munkás, mentálhigiéné szakiránnyal. 2005-től a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (akkor még Foglalkoztatási Hivatal) Tamási Kirendeltségének munkavállalási tanácsadója. 2008-tól ugyanott a A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése" c. országos fejlesztőprogram életpálya-tanácsadója. gépészmérnök-tanár, PhD, főiskolai tanár. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) kutatási és fejlesztési főigazgató-helyettese, az MTA Pedagógiai Bizottság Andragógiai Albizottságának, illetve a Nemzeti Pályaorientációs Tanács tagja.
Beköszöntő BEKÖSZÖNTŐ TISZTELT OLVASÓ! magyar gazdaság felzárkóztatásának alapfeltétele az Európai Unió átlagától és a környező országok szintjétől egyaránt jelentősen elmaradó foglalkoztatási arány gyors és jelentős mértékű növelése. Napjainkban kiemelt feladattá vált a munkahelyteremtés, az értékteremtő munka becsületének helyreállítása, valamint a munka világába visszatérő, vagy abba épp először bekapcsolódni kívánó fiatalok és felnőttek segítése, támogatása. Ezt a célt szolgálja A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése című projekt, melynek keretében egyrészt bővíteni kell az érdeklődők által elérhető pályaorientációs és pályainformációs eszközrendszert, másrészt pedig fejleszteni kell a magyarországi életpálya-tanácsadói hálózatot. A projekt keretében már eddig is számos eredmény született. Az első két év során több tízezer tanácskérőn segítettek már ingyenes szolgáltatás keretében a szakemberek. Ők szinte minden esetben a munkaerőpiac aktív tagjai kívánnak lenni, és arra van szükségük, hogy célzott és egyéni tanácsokat kapjanak az elhelyezkedéshez, valamint a megfelelő képzési lehetőség megtalálásához. A folyamatban kulcsszerepet játszanak a tanulás és a munka világát egyaránt ismerő, a tanácskérő képességeit és érdeklődési irányait az ügyféllel közösen feltérképezni képes tanácsadók, akik megteremtik a lehetőségét annak, hogy a pályakezdők, az inaktívak, az 50 év felettiek, valamint a hátrányos helyzetű térségekből érkező tanácskérők jobb eséllyel jelenjenek meg a munkaerőpiacon. A tanácsadói hálózat szakmai felkészítése és továbbképzése folyamatosan zajlik. Megkezdődött a hazai munkaerőpiac gerincét alkotó kis- és középvállalkozások több irányból történő bevonása is. Az elérő programok segítségével a hamarosan szakmát választók és a nem sokkal később már elhelyezkedni szándékozók műhelylátogatásokon vehettek részt. Itt a pályaválasztási kiállításokhoz hasonlóan lehetőséget kaptak az eszközök, valamint a mindennapi gyakorlati tevékenységek megismerésére. E mellett a 2010-ben elindult rövid munkaerő-piaci képzések a vállalkozói oldal képviselőinek is lehetőséget adnak saját humán szakembergárdájuk képzésére, a kiválasztási folyamatban nélkülözhetetlen munkaerő-piaci ismeretek elmélyítésére. A megkezdett eszközfejlesztések szintén javítják a munkavállalók elhelyezkedési esélyeit. A Nemzeti Pályaorientációs Portál a munkaadók, illetve a munkavállalók tájékoztatását szolgálja, és a munkaerő-piaci igényeket a szakképzési, felsőoktatási és felnőttképzési lehetőségekkel ötvözve mutatja be. Egy ilyen tájékoztató felület összeállítása nagy kihívás, amelyet a legfejlettebb gazdaságú országokban is csak évtizedes fejlesztőmunkával sikerült elérni. A magyarországi sajátosságoknak megfelelő, folyamatosan fejlesztett portál egyre nagyobb szerepet kap abban, hogy fiatalok és felnőttek egyaránt megfelelő pálya- és önismeret birtokában válasszanak maguknak szakmát és hivatást. Önmagában a pályainformációk rendelkezésre állása azonban még nem elégséges a jól működő életpálya-tanácsadó rendszer kialakításához, legalább olyan nagy szükség van a képzés és munka világa között közvetítő feladatot ellátó pályaorientációs tanácsadók, munkavállalási tanácsadók szisztematikus alkalmazására annak érdekében, hogy a munka mint érték központi helyre kerüljön a magyar társadalomban. A fejlesztés eredményeként rendelkezésre álló szakpolitikai információk alapján az életpálya-tanácsadás egységes, ágazatokat öszszefogó, szabályzó és támogató rendszerének, és intézményrendszerének kialakítása, valamint jogszabályba foglalása az elkövetkező fél évtized egyik fontos feladata lesz. Dr. Soós Adrianna mb. főigazgató Foglalkoztatási és Szociális Hivatal
Beköszöntő z országosan egységes módszertanra és adatbázisra építkező, ugyanakkor ágazatilag és szektorálisan is semleges nemzeti pályaorientációs rendszer kialakítása olyan vállalkozás, amelyben Magyarország lényegében megelőzi a legtöbb közösségi országot. Az 1990-es évek második felétől a nemzetközi szakpolitikai közéletben felerősödtek azok a hangok, amelyek az új társadalmi munkaerőpiaci igényekhez és ezzel párhuzamosan az iskola megváltozott szerepéhez kapcsolódóan a korábban csak szűken értelmezett pályaválasztási tanácsadás funkciójának univerzális újraértelmezését szorgalmazták. Az ipari társadalmakban a pályaválasztási tanácsadás a kevesek kiváltsága volt. Két esetben alkalmazták előszeretettel: ha tehetséges gyermekkel találkoztak, vagy pontosan fordítva, ha a tanuló felzárkóztatására volt szükség. A pályaválasztási tanácsadás ebben az időszakban (főként a francia és német munkalélektani és iskolapszichológiai gyökerekből építkezve) képesség- és személyiségvizsgálatot jelentett, sokszor szem elől tévesztve, hogy a tanácskérő, a felhasználó bevonása nélkül készített értékelés és pályaválasztási terv ha mégoly helytálló is lehet kevés eséllyel valósul meg, hiszen az egyén nem azonosul vele. A pályaorientáció modern elmélete melynek magyarországi megjelenése mélyen visszanyúlik a rendszerváltás előtti évtizedekre, a pedagógiai-andragógiai fejlesztés keretébe helyezi az orientációs tevékenységet. Tulajdonképpen arra vállalkozik, hogy legyen bár a tanácskérő fiatal vagy felnőtt, vele együtt dolgozva fedezi fel a szakképzés és a foglalkozások világát. Ebben a támogató munkában a tanácskérő feladata, hogy saját személyiségét (érdeklődését, képességeit, értékrendszerét) jobban megismerje, és önismeretének célzott, a munka világához kötött fejlesztése révén képessé váljon saját szakképzési és munkavállalási-vállalkozásalapítási igényeinek megfogalmazására. E célok megvalósítását segíti elő a pályatanácsadás során megszülető egyéni cselekvési terv is, mely végrehajtásának terhe a tanácskérőn és nem a szakemberen nyugszik. A pályaorientáció (amelynek új angol megnevezése a teljes életpályatámogatás érzékeltetésére a vocational orientation helyett lifelong guidance, s melyet az egész szakmai életutat támogató pályaorientációnak, azaz életpálya-tanácsadásnak hívunk magyarul) magán hordozza az univerzalitás és a kompetencia elveit. Azaz minden fiatalnak szüksége van orientációra kisiskolás kortól és rendszeres csoportos foglalkozások keretében, ahogyan ma már a felnőttek munkaerő-piaci pályafutása is több vágányon haladhat. A korábban Super által megfogalmazott atipikus életpályák lassan a munkaerőpiac működésének fő irányaivá válnak. Az egy életút, egy műhely, egy ifjúkori szakképzés, egy szakma, majd egy munkahely a nyugdíjazásig ipari társadalmi rendszere megszűnőben van. Nem véletlen, hogy a közösség foglalkoztatáspolitikája a rugalmas-biztonság (flexisecurity) és munkavállalói alkalmazkodóképesség fejlesztése (adaptability), a közösségi oktatáspolitika pedig az egész életen át tartó tanulás (LLL) koncepcióinak megalkotásával reagált az új helyzetre. Mindkét szakpolitikai terület nemzeti és közösségi szintű sikerességében is meghatározó szerepe van az életpályatanácsadás rendszerének fejlesztésének. E kötetben a magyar életpálya-tanácsadás rendszerének kialakítását célul tűző, az Európai Unió által társfinanszírozott program első kétéves eredményeit foglaltuk össze. Az első és második fejezetekben országos helyzetelemzésből indultunk ki, bemutatva az elmúlt időszak regionális hálózatfejlesztésének eredményeit, majd e hálózati tagok kiszolgálásra készített pályainformációs és pályatanácsadói eszközfejlesztéseket. Majd a harmadik fejezetekben mutatjuk be a gyakorlatot, a pályaorientációs tanácsadás lehetőségét az elérő programokban, csoportos és egyéni tanácsadás során, valamint a Regionális Szakmai Hálózatot alkotó humán szakemberek pályaorientációs érzékenyítésében. A negyedik fejezet a helyi szintű elemzések és kutatások bemutatásának a terepe, hiszen nem elegendő országos koncepciókkal előállni, legalább ilyen fontos, hogy települési, járási, térségi és megyei szinteken is érthetővé és kivitelezhetővé váljon az életpálya-tanácsadás feladata. Végezetül amikor a magyar rendszerfejlesztés relatív jelentős nemzetközi előnyéről beszélünk amelyben meghatározó szerepe van az 1960-as, 70-es, 80-as évek kiváló magyar szakmai hagyatékának az összevethetőség érdekében bemutatjuk a walesi már létező, minden életkori csoportot kiszolgáló pályatanácsadó rendszert. Dr. Borbély-Pecze Tibor Bors programvezető
DR. BORBÉLY-PECZE TIBOR BORS DR. ZACHÁR LÁSZLÓ: A PÁLYAORIENTÁCIÓS REGIONÁLIS SZAKMAI HÁLÓZATOK KIALAKÍTÁSA AZ ÉLETPÁLYA-TANÁCSADÁSI SZOLGÁLTATÁSOK ELÉRHETŐSÉGÉÉRT A PÁLYAORIENTÁCIÓS REGIONÁLIS SZAKMAI HÁLÓZATÉPÍTÉS SZAKPOLITIKAI CÉLJA I. fejezet Regionális Szakmai Hálózatépítés a pályaorientáció rendszerének fejlesztését célzó, az Európai Unió által támogatott, kiemelt fejlesztőprogram egyik meghatározó tevékenysége. A felmérés célja, hogy a pályaorientáció területén szakfeladatokat és orientációs részfeladatokat ellátó humán szakemberek létéről tudomást szerezzünk, és elérhetővé tegyük őket egy országosan egységes rendszer számára, illetve ezzel párhuzamosan megkezdjük e két célcsoport érzékenyítő képzésének (30 órás képzések), továbbképzésének (posztgraduális képzésének), valamint szakmai eszközeinek fejlesztését (pályainformációs eszközök fejlesztése: mappák, filmek, kérdőívek). A szakmai hálózat összetartására és folyamatos támogatására a magyar közszolgáltatások körében eddig egy kevéssé kihasznált eszközre, a web alapú támogatásra támaszkodunk. A Nemzeti Pályaorientációs Portál (NPP) funkciónak megfogalmazásakor eleve három belépési csatornával számoltunk, különválasztva a felhasználónknak, tanácskérőknek szóló belépési pontokat és a szakembereket majdan kiszolgálni képes Tanácsadók Virtuális Közössége (TVK) belépési pontot. E megoldással az új portál egyszerre lesz képes a végfelhasználók, azaz az állampolgárok és vállalatok pályaorientációs-pályainformációs és a szakmai közélet igényeit kiszolgálni. Ebben a cikkben a továbbiakban a szakmai közélet megszervezésével és igényeinek kiszolgálásával foglalkozunk. E több illetékességi szintből álló, mégis a tanácskérő szemszögéből egységes közösség Magyarországon közel 7 millió potenciális kliens kiszolgálására kell, hogy alkalmassá váljon, miközben irányítási szempontból számos fenntartóhoz és 6 9 különböző ágazathoz tartozik. A szakmai hálózat felmérésének első, alapozó időszaka közel egy éven át tartott: 2009 júliusa és 2010 szeptembere között zajlott le. Összességében mintegy 3000 személlyel és majdnem 1000 intézménnyel készült személyes felmérés. A 2008 őszén indult fejlesztő programban a hatályos közbeszerzési törvény előírásait mindvégig követve 2009 tavaszának végére sikerült e feladat elvégzésére nyertes hirdetni. A hét régióra kiírt pályázatot megnyerő konzorciumok 2009 nyarán egy hónapos előzetes felkészülés után kezdhették meg a felmérő munkát. MÓDSZERTANI NEHÉZSÉGEK Már a felmértek körének pontos definiálása is komoly módszertani nehézséget jelentett. Két okra vezethető vissza ez a módszertani probléma, egyfelől bár a pályaorientációs tanácsadó professzió gyakorlása a rendszerváltás óta önálló diplomához kötődik, az egyes ágazatokban a jogszabályi előírások ezt csak részben tükrözik vissza. Leginkább a munkaügyi ágazat szabályozórendszere naprakész, de még az itt alkalmazott 30/2000 (IX.15.) GM. rendelet sem alkalmazható teljes egészében e szakfeladat leírására. A közoktatás, szakképzés, felsőoktatás, szociális szféra, közművelődés vonatkozásában pedig lényegében hiányzik e szakfeladat ellátásához kötődő pontos feladat- és végzettség-meghatározás. Ez a jogi, irányítási helyzet vezet ahhoz, hogy a gyakorló szakemberek körében csak személyes strukturált interjúkkal lehetséges a vélt és a valós feladatok elhatárolását pontosítani. Első eredményeink alapján ezért pontosítottuk a felmérő eljárást, és különválasztottuk a pályaorientációs tanácsadót és pályaorientációs tanácsadást a pályaorientációs részfeladatokat ellátó egyéb humán szakemberek feladataitól. E munka eredménye egy kétkörös orientációs hálózat kialakítása lett, amelyben a belső szakmai körben alig 500 fő szakképzett pályatanácsadót sikerült a hólabda módszer segítségével felmérnünk, további mintegy 2500 fő tanító, tanár, szakoktató, tutor, mentor, szociális munkás, munkaügyi ügyintéző, magánközvetítők ügyintézői, coachok, személyügyi ügyintézők, felnőttképző cégek munkatársai, vállalati HR-szakemberek, művelődésszervezők kerültek összeírásra. Ők alkotják a pályaorientáció elsődleges jelzőrendszerét, miközben számos részfeladatot is ellátnak az orientáció területén. A második módszertani problémát a magyar intézmények feladat-előírásai szolgáltatták. Miközben a tanácskérő nyilvánvaló módon szakembert, azaz egy másik egyént keres, ha támogatásra van szüksége, az egyes intézmé-
I. fejezet nyek feladatkörében elveszik, feloldódik a pályaorientáció feladata, miközben a fogalom használata sem egységes. A közoktatás a közoktatási törvény vagy a Nemzeti Alaptanterv alapján felvállalja az életpálya-építési készségek fejlesztését és az orientációt. Ugyanakkor a feladathoz a rendszer, szakértelem, kapacitás és finanszírozás felderíthetetlen (Borbély 2010) és beazonosíthatatlan a jelenlegi rendszerben. Önmagában az oktatásügy ágazatai sem egységesek, más fogalmakat használ az orientációs tevékenységre a gimnáziumi szabályozás, mást a szakképzés és megint mást a felsőoktatás (hallgató és életpálya-tanácsadás) vagy a felnőttképzés. Az oktatásügy töredezett és módszertanilag sem egységes rendszeréhez így nehezen kötődik a foglalkoztatási rendszer. Az állami munkaügyi szervezet belső és kiszerződött szolgáltatóinak feladatvégzését 2000 óta önálló szaktárca szintű rendelet szabályozza. De sem itt, sem más ágazatokban nem létezik megbízható és országosan egységes adatszolgáltatás. Példának okáért nem lehet tudni, hogy az adott orientációs tevékenység finanszírozásával csoportos tájékoztatást, csoportos pályaorientációt vagy több üléses intenzív és ennek fényében fajlagosan drága egyéni tanácsadást finanszíroz-e a megrendelő (ld. Borbély et al. Pályaorientációs tanácsadók szakmai protokollja 2009). Az orientációs szolgáltatások kimenetét csak formálisan mérik, jellemzően a képzésbe vontak vagy az adott időszakon belül elhelyezkedettek száma jelenti a sikert vagy sikertelenséget. A pálya-tanácsadási szolgáltatások számos más hatásának (kulcsképességek fejlesztése, társadalmi befogadás elősegítése stb.) mérésére így kísérlet sem történik. Az egyes belső, állami és önkormányzati fenntartású, és külső szolgáltatók (NGO, és versenyszféra) között tehát nem alakult ki érdemi minőségi verseny. Még a tanácskérői elégedettség mérése kapcsán is csak most a TÁMOP 2.2.2. program első szakaszában (Juhász et al. 2010) készült el a javaslat a modulokból építkező és ezért az egyes szektorok, valamint tanácskérői csoportok, életkori csoportok igényei szerint variálható, mégis egységes értékelést lehetővé tevő ügyfélelégedettség-mérés kialakítására. E módszertani nehézségek figyelembevételével döntöttünk a szakemberek személyes megkeresése mellett, amelyet a későbbi Tanácsadók Virtuális Közössége portálfunkció és a pályatanácsadó szakemberek, (hozzájárulásuk esetében) a tanácskérők és a vállalatok oldaláról indítható szabad keresési funkció is elengedhetetlenné tett. Az állampolgárok nem intézményekhez (pl. ilyen funkció létezik a jogszabályok alapján a Magyarorszag.hu portálon) szeretnék kérésüket intézni, hanem a saját személyes problémájukhoz illeszkedő, sőt gyakorta első látásra is szimpatikus és bizalmat árasztó szakemberekhez. E lakossági és vállalati igényt csak akkor lehet kiszolgálni, ha állami adatgyűjtéssel és adatbázis-működtetéssel, ám ágazat- és szektor-semlegesen egyfajta online pályatanácsadók arany oldala funkciót építünk fel és működtetünk. A Regionális Szakmai Hálózat felmérése, majd működtetése e célt szolgálja. Pályatanácsadók és pályaorientációs részfeladatokat ellátó humán szakemberek hálózatba szervezése - magyarországi szakképzett pályatanácsadók összegy jtése - szakmai érdekvédelem - egységes módszertan - továbbképzés, szupervízió - elérhet vé válás a tanácskér k felé - létszám: 1500 f (ELTE és SZIE eddigi kibocsátás alapján 1993-2008) A tanácskér (felhasználó) védelme Pályaorientációs feladatokkal érintett humán szakemberek érzékenyítése a pályaorientációs tevékenységekre (háziorvosok, tanárok, szociális munkások). Létszámuk: több százezer f
A pályaorientációs regionális szakmai hálózatok kialakítása az életpálya-tanácsadási szolgáltatások elérhetőségéért Az RSZH keretébe bevontakat négy illetékességi körbe soroltuk az EU-OECD (2004) kötetben is alkalmazott Észak-amerikai FSU (Florida State University, J. Sampson) modell átalakításával (Borbély-Pecze 2010). A négy kör az alábbiakat öleli fel: a) a legnépesebb szint a pályainformációs tanácsadó az információs terület (munkaerőpiac, szakképzés, felnőttképzés, stb.) megjelölésével ezt a feladatot önálló pályatanácsadó diploma nélkül is el lehet látni, ide értendőek a 30 120 órás tanfolyamos továbbképzések (pl. pályaorientációs konzulens, felnőttképzési konzulens stb.); b) a második szint a szakképzett pályatanácsadó / pályaorientációs tanácsadóké. E szinten dolgozó szakemberek 3 6 üléses egyéni tanácsadási beszélgetéseket vezetnek, amelyek elején problémadefiníciót alkotnak a klienssel, a beszélgetéssorozat végét egyéni cselekvési terv zárja. Az egyéni beszélgetés mellett az e szinten tevékenykedő pályatanácsadók három- vagy több napos csoportos strukturált foglalkozásokat vagy csoportos fejlesztéseket tartanak, amely csoportok középpontjában a tanácskérő képzéssel, szakképzéssel, felnőttképzéssel és a munkaerő-piaci kimenetekkel összekötött non-direktív technikákon alapuló felderítése áll. A csoportos tanácsadás tehát nem önismereti tréning, de nem is oktatás. E szinthez kapcsolódó diplomák: munkavállalási tanácsadó, pályaorientációs tanár, diáktanácsadó, tanácsadó szakpszichológus, munka- és pályatanácsadás-specializáció, vagy munka- és szervezetpszichológus, emberierőforrás-tanácsadó (MA), andragógus-munkavállalási tanácsadó szakirány (BA); c) a harmadik szinten tevékenykedő pályatanácsadók pszichológus mesterdiplomával és lehetőség szerint munkavagy tanácsadó szakpszichológus szakdiplomával rendelkeznek. A tanácskérők 2 5%-át látják csak el olyan esetekben, amikor a pedagógiai-andragógiai alapokra építkező, a kliens önfeltárására épített segítő stratégia nem hatékony. Az egyes szinteken dolgozók szakmai kompetenciája jellemzően az alsóbb szinteken is alkalmazható, de egyes speciális esetekben lehetnek kivételek (pl. beiskolázás esetében konkrét intézményi ismeretek); d) Az RSZH kiszélesítése és a pályatanácsadást körülvevő humán szolgáltató közeg megteremtése érdekében bevezetünk egy negyedik kategóriát is azon humán szakemberek számára, akik a felsorolt három szint egyikét sem képviselik, de érzékenyítésük és folyamatos informálásuk a pályaorientáció területén meghatározó. Többségükben ők alkotják a program jelen szakaszában megvalósuló 2000 fős képzés elsődleges célcsoportját. Az e köröket alkotó szakemberek együttes, de részfeladataikban elkülönített alkalmazása teszi lehetővé, hogy a professzionális pályatanácsadói szinteken tevékenykedők szűkös kapacitása mellett egy lényegesen szélesebb kör is részfeladatokat vállaljon az életpálya-tanácsadás folyamatának megvalósításában. BIZALOMÉPÍTŐ KAPCSOLATFELVÉTEL A felmért pályatanácsadók egyéni szakmai profillapjainak kialakításával a tanácskérők úgy kaphatnak igény szerinti szakmai támogatást, hogy maguk kezdeményezik a kapcsolatfelvételt a számukra szimpatikus és kézzel fogható tanácsadóval. E kapcsolatfelvétel előtt a szakmai ajánlásainak megfelelően online megtekintheti a tanácsadó szakmai adatlapját. (önfeltáró szakmai nyilatkozat Gladding (2000) 156. oldal) A felmért pályatanácsadók mindegyike, egyeztetve munkaadójával, eldöntheti, hogy teljes egészében nyilvánossá teszi a keresését a tanácskérők felé, vagy korlátozza, esetleg teljes egészében blokkolja azt. Ilyen szűrési indok lehet, ha például egy tanácsadó csak a 18 év alattiak számára elérhető, vagy BV-intézményben dolgozik, de akár a területi hatály alapján csak adott megye, város lakosai számára szolgáltat. A kiépülő rendszer mindezen szempontok érvényesülése mellett is lehetővé teszi tanácsadó és tanácskérő találkozását. A felmérésbe bevont, pályatanácsadó végzettséggel nem rendelkező (n~2500) humán szakembert nem tesszük kereshetővé a portálon. Nekik különböző eszközöket és pl. tudástárat bocsátunk rendelkezésükre, amely segítségével eredeti munkakörük ellátása során jobb minőségű életpálya-tanácsadó résztevékenységet tudnak ellátni, illetve igény szerint tudják, hogy tanítványaikat, álláskeresőiket kihez irányíthatják tovább pályatanácsadásra.
I. fejezet Fontos célkitűzés a pályaorientációs feladatokkal érintett humán szakemberek (például tanárok, orvosok, szociális munkások, andragógusok) érzékenyítése a pályaorientációs tevékenységekre. E cél érdekében a TÁMOP 2.2.2. program első szerződéses időszakában 2000 fő részére ingyenes, 2x3 napos (30 órás, bentlakásos) akkreditált képzéseket szervezünk 10+1 témakörben. 2010 szeptemberéig mintegy 1500 fő érzékenyítő képzése történt meg. A képzési témák, valamint a jelentkezés módja megismerhető az ÁFSZ weboldalán. Mindezek mellett az RSZH működésének fontos eredménye lehet, hogy mind a TÁMOP 2.2.2. projekt, mind pedig az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat (ELGPN European Lifelong Guidance Policy Network) aktuális fejlesztései, eredményei hatékonyabban tudnak eljutni a programon kívül dolgozó pályaorientációs szakem- berekhez. Régió A teljes pályaorientációs szakállomány megoszlása régiók szerint 2009. december 2010. február 2010. május 2010. július Összesen Közép-Magyarország 129 98 98 116 441 Észak-Magyarország 155 79 103 420 Észak-Alföld 183 91 84 62 420 Dél-Alföld 194 107 102 110 513 Dél Dunántúl 166 84 96 104 450 Közép-Dunántúl 154 82 94 107 437 Nyugat-Dunántúl 151 84 83 89 407 Mindösszesen 1132 629 636 691 3088 A HÁLÓZATSZERVEZŐ MUNKA ELSŐ ÉVÉNEK EREDMÉNYEI A munka 2009 nyarán a már ismert pályatanácsadó helyek és az ott dolgozó szakemberek megkeresésével kezdődött, amelyre felhasználtuk a képző helyek és a szakmai szervezetek adatbázisait is például az egyetlen színtisztán csak pályaorientációs tanácsadókat tömörítő Kontakt Alapítvány 1999 óta alig 100 taggal rendelkezik (Watts (2010) ezek azonban nem biztosítottak kellő lefedettséget. Adatgyűjtésünknek nem volt felső korlátja, és nem is volt cél adott számú szakember összegyűjtése. A célunk egy megalapozott adatokon nyugvó szakmai diagnózis kialakítása volt. Ezt a feladatot munkaszervezési és szabályozási okokból (például közbeszerzési törvény) csak részben sikerült teljesítenünk. Az így összegyűjtött adatok alapján azonban ma, a program 2011 15 közötti időszakjára készülve lényegesen megalapozottabb adatokra támaszkodhat a döntéshozó, mint a 2007-es tervezéskor.
A pályaorientációs regionális szakmai hálózatok kialakítása az életpálya-tanácsadási szolgáltatások elérhetőségéért A hálózatba jelentkezett szakemberek száma a 2010. június 30-i adatok szerint országosan összesen 3088 fő volt. Az adatok alakulásából látható, hogy a hálózatba az első negyedévben (2009. 7 9. hónapokban) jelentkeztek a legtöbben, azóta mindegyik negyedévben közel azonos számú szakemberrel bővült hálózat. Az is szembetűnő, hogy a hét régióban szinte függetlenül a régió lakosságszámától a jelentkezők számában nincsenek nagy eltérések. (A két szélsőérték között kb. 25%-os a különbség (407 513 fő), Közép-Magyarország ugyanakkor csak a harmadik a létszámrangsorban.) A HÁLÓZAT TAGJAINAK MEGOSZLÁSA RÉGIÓ, MEGYE, ÉS KISTÉRSÉG SZERINT A hálózatba jelentkezett tanácsadók intézménytípus szerinti megoszlásának vizsgálatához 2010. június 30-ig összesített adatok szerint, országosan összesen 2834 fő szolgáltatott adatot. A táblázatból (lásd kötet végi 1. melléklet) látható, hogy a legtöbb szakember oktatási intézményekben dolgozik (40%), különösen nagy az általános iskolákban dolgozók aránya (21%); jelentős arányú a felnőttképzési intézményekben dolgozók aránya (13%), valamint az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szervezetén belül dolgozók aránya (10%); sajnos, nem volt mód olyan részletesebb bontást alkalmazni, melyből az egyéb kategóriába tartozók intézménytípus megoszlását meg lehetett volna állapítani, tekintve, hogy arányuk jelentős (24%); szembetűnő, hogy az oktatási intézményekből a legnagyobb számban a Dél-Alföldről jelentkeztek, különösen az általános iskolákból. A kistérségi adatokat vizsgálva az eltérések viszont a régiónkénti összesítésekhez viszonyítva meglehetősen nagyok. a legkisebb tanácsadói létszám 1 (egy) fő, melyre a kiskunmajsai, sásdi, törökszentmiklósi, Ibrány-nagyhalászi, vásárosnaményi stb. kistérségben van példa; a legnagyobb számú tanácsadó a füzesabonyi kistérségben található (47 fő), de több kistérségben van jelentős számú tagja a hálózatnak: 25 31 fő között, mint például a nagykanizsai (31 fő), a gyulai (26 fő), az orosházi (25 fő) körzetben. a megyeszékhelyi kistérségek között a legtöbb tanácsadóval a budapestit leszámítva (257 fő), a legtöbb szakember a székesfehérvári kistérségből jelentkezett be: 203 fő (!). A hálózat tagjainak szektorok közötti megoszlása Régió Központi költségvetési szerv Önkormányzat Versenyszféra Nonprofit szervezet Összesen Közép-Magyarország 92 121 80 131 424 Észak-Magyarország 92 207 15 50 364 Észak-Alföld 87 155 32 84 358 Dél-Alföld 94 283 51 45 473 Dél-Dunántúl 65 184 9 97 355 Közép-Dunántúl 116 139 25 55 335 Nyugat-Dunántúl 57 80 34 68 239 Mindösszesen 603 1169 246 530 2548