Parkinson-kór és a neurológusok Ajtay András* Takáts Annamária* Bereczki Dániel *Semmelweis Egyetem, ÁOK, Neurológiai Klinika Nem tudományos céllal készítettük jelen elemzésünket, hanem szervezési szempontok szerint. Képet akarunk kapni a Parkinson betegeink ellátásának országos szervezettségérõl. Amit megcéloztunk; a háziorvosnál jelentkezõ, késõbb Parkinson-kórosnak minõsített beteg hogyan jut el akár a szükséges legmagasabb szintû szakellátáshoz, valamint neurológiákon dolgozó orvosok milyen arányban tapasztalt kezelõorvosai ennek a betegcsoportnak. A 7,3 millió polgárunk, 2,3 milliárd szakellátási eseményeinek 2004-2016 között anonimizált BNO diagnózisokkal ellátott OEP (ma NEAK) jelentéseinek adataiból emeltük ki a Parkinson-kór (BNO X: G20H0 kód) eseményeit. Ilyetén a 12 év alatti 19,7 millió neurológiai szakellátás eseteibõl sikerült 912 565 (kerekítve 5%) Parkinson-kóros ellátási esetnek minõsített (32-35 ezer embernek) ellátásait elemezni. A neurológiai szakrendeléseken és osztályokon dolgozó orvosok rezidens és szakorvos 41%-a vett részt kezelõ orvosként (!) a Parkinson esetek ellátásában. Orvosaink kevesebb mint fele szerzett mélyebb tapasztalatot mint kezelõorvos a kórkép lefolyásának és terápiájának megismerésében. Elemzésünkben áttekintettük az adatokat a neurológiákon dolgozó orvosokról, úgy a létszám adatokat, mint azok idõbeni alakulását. Áttekintettük a Parkinson betegek ellátásában nyújtott orvosi részvételt, azok évenkénti és megyei alakulását. Felmértük a speciális Parkinson ambulanciák rendelési idejét, valamint az LCIG és DBS terápiák évenkénti fejlõdését és alakulását is. 1
Esési sérülések a Parkinson-kór diagnózisát megelõzõ 10 év során Bereczki Dániel 1,2, Ajtay András 1,2, Oberfrank Ferenc 3 1 Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika 2 MTA-SE Neuroepidemiológiai Kutatócsoport 3 MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet BEVEZETÉS: a tartási instabilitást általában a Parkinson-kór késõbbi fázisában megjelenõ tünetnek tartják. Korábbi elemzéseinkben feltûnt, hogy a Parkinson-kór diagnózisa elõtt is gyakoriak az eséstõl származó sérülések. Jelen vizsgálatunkban felmértük, hogy a Parkinson-kór elsõ diagnózisát megelõzõ évtized során milyen gyakoriak az eséshez társuló traumás események, illetve hogy ezek gyakoribbak-e a Parkinson-kór vonatkozásában, mint hasonló korú egyéb betegcsoportban. MÓDSZEREK: az anonimizált szakorvosi jelentéseken alapuló NEUROHUN 2004-2016 adatbázist elemeztük. Azon esetek tíz évre visszamenõ, esésbõl eredõ traumás eseményeit vizsgáltuk rekordkapcsolási módszerrel, akik elsõ alkalommal 2015 és 2016 során kaptak a BNO-10 minõsítési rendszerben G20 diagnózis kódot a szakellátásban Magyarországon. Traumás eseménynek azt tartottuk, ha a beteg a trauma (az érintett testrészt megnevezõ BNO-10 S00 S99 kódok) miatt felkereste a járóvagy fekvõ szakellátást. Az elemzést az esésekbõl származó traumákra korlátoztuk. Kontroll csoportként azon eseteket vizsgáltuk, akik ugyanezen két év során elsõ alkalommal kaptak agyinfarktust minõsítõ BNO-10 diagnózis kódot (I63). EREDMÉNYEK: 2015 és 2016 során a szakellátási rendszerben 16,403 személyt regisztráltak elsõ alkalommal G20 diagnózissal. Közülük 2004-2014 között 10,937-en jelentek meg eséshez társuló trauma miatt a szakellátásában. 2015 és 2016 során új I63 kóddal 93,278 személyt regisztráltak, akik közül 60,349 elõzményében szerepelt esési trauma miatti szakellátás. A szakellátáshoz forduló traumás esetek aránya 12 évre vetítve hasonló a két betegcsoportban. A törések-ficamok aránya a traumákon belül mindkét betegcsoportban hasonló (36% és 37%). A fejsérülések aránya mindkét betegcsoport elõzményében 20%, és nem találtunk különbséget az egyéb testtájak sérüléseinek eloszlásában sem. KÖVETKEZTETÉS: a Parkinson-kór elsõ szakellátási kódjának megjelenése elõtti évtized során gyakori az esési traumák miatti szakellátási igény, melynek jellemzõi nem különböznek az agyinfarktus elõzményében szereplõ traumákétól. 2
A kettõs feladatmegoldás a Parkinson-kórban és post-stroke állapotban. A tanulás folyamatának kor és betegségfüggõ változása. Málly Judit 1, Dinya Elek 2, Léder Ágota 3, Halmi Zsófia 4, Trevor W. Stone 5 A kettõs feladatmegoldás egy új módszer a rehabilitációban Minden feladat a figyelem, döntéshozatali képesség és egy motoros válasz kombinációja. Nem ismert, hogy az egyes betegségekben, kor függõen hogyan változik a tanulási folyamat. Vizsgálatunk célja az volt, hogy tanulmányozzuk a tanulási folyamatot Parkinson-kórban, post-stroke állapotban egészséges, korban hozzá illõ kontroll csoporttal összehasonlítva. Módszer: A Dividat Senso készüléket használtuk. Minden személy 5 napon át 5 feladatot oldott meg. Egy feladat másfél percen át tartott. A feladatokat úgy válogattuk össze, hogy legyen közöttük egyszerûbb és gondolkoztatóbb feladat. Négy feladatban a reakció idõt mérte a gép, míg egy feladatban a találatok számát és tévesztéseket. Vizsgálandó személyek: Harminc parkinzonos, 28 post-stroke és 42 kontroll személyt vizsgáltunk. Mindegyik csoportot 65 év feletti és alatti csoportra osztottuk és ezeket hasonlítottuk össze. Eredmények: Mind a hat csoportban észlelhetõ volt a tanulási folyamat, azaz a reakció idõ szignifikáns csökkenése 5 nap után. A kontroll 65 < év felettiek között nem volt szignifikáns különbség a kiindulásnál, de a fiatalabb csoport jobban javult. Nem volt szignifikáns eltérés a 65 év alatti parkinzonos és kontroll személyek között. Míg a parkinzonos > 65 év, az elõzõvel azonos Hoehn-Yahr stádiumú betegek szignifikánsan rosszabb teljesítményt mutattak. Minden korcsoportban a post-stroke állapotú eseteknél volt a legrosszabb az eredmény. Az egyszerû kiválasztásos tesztekben észlelhetõ volt a javulás, míg a gondolkozást igénylõ tesztben nem volt változás 5 nap után. Következtetés: A kettõs feladat megoldás alkalmas a tanulási folyamat tanulmányozására. A kiindulásnál nem volt különbség a két kontroll csoport között, de a tanulási folyamat jobb volt a fiatal csoportban. A > 65 év feletti korcsoportban a mentalis teljesítményt a Parkinson-kór jelentõsen rontja. A post-stroke állapot a motoros tünetek javulása mellett is egy jelentõs kognitív deficitet hoz létre. 3
A trimetazidin terápia alatt jelentkezõ parkinsonizmus: egy prospektív vizsgálat eredményei Pintér Dávid 1, Kovács Márton 1,2, Harmat Márk 1,2, Juhász Annamária 1,2, Janszky József 2,3, Balás István 1,4, Kovács Norbert 1,2,3 1 Klinikai Idegtudományi Doktori Iskola, Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar 2 Neurológiai Klinika, Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ 3 MTA-PTE Klinikai Idegtudományi Képalkotó Kutatócsoport 4 Idegsebészeti Klinika, Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ BEVEZETÉS: A trimetazidin széles körben használt antianginás szer. Habár bizonyos páciensek esetében parkinsonizmust okozhat, ezidáig a trimetazidin terápia során megjelenõ parkinsonizmust szisztematikusan nem vizsgálták. Így vizsgálatunk célja volt egyrészrõl a trimetazidin terápia alatt jelentkezõ parkinsonizmus szisztematikus vizsgálata, másrészrõl pedig azon hipotézis vizsgálata, miszerint a trimetazidin az esetek egy részében szubklinikai Parkinson-kór tünettanát súlyosbítja. Kísérletet tettünk továbbá a trimetazidin-indukálta reverzibilis parkinsonizmus és a Parkinson-kór elkülönítésében hasznos eszközök felkutatására. BETEGANYAG ÉS VIZSGÁLATI MÓDSZEREK: Vizsgálatunkba 33 (14 nõ, átlag életkor 70.7±6.6 év) beteget vontunk be, akiknél trimetazidin terápia során parkinsonizmus jelentkezett. Az elsõ viziten részletes neurológiai és neuropszichológiai vizsgálatok történtek. A gyógyszer elhagyását követõen 1, 4, illetve 12 hónappal kontroll vizsgálatokra került sor. 20 betegnél DaTSCAN vizsgálat is történt. Akiknél a trimetazidin elhagyását követõ 4. hónapban is perzisztált a parkinsonizmus és a Parkinson-kór diagnózisa felállítható volt, antiparkinson gyógyszeres kezelés indult. EREDMÉNYEK: A trimetazidin elhagyása 11 betegnél (33%) teljes tüneti remissziót eredményezett. A trimetazidin-indukálta reverzibilis parkinsonizmussal jelentkezõ, illetve a perzisztáló parkinsonizmusban szenvedõ betegek elsõ viziten felvett adatait összevetve azt találtuk, hogy a trimetazidin-indukálta reverzibilis parkinsonizmust elsõsorban akinézia, rigiditás, poszturális instabilitás és járászavar jellemezte (PIGD score: 5,3±3,8 vs. 2,0±1,6 pont, p=0,006), kevésbé tremor (tremor score: 1,5±2,2 vs. 7,7±4,6 pont, p=0,000). A tünetek szimmetrikusan jelentkeztek (aszimmetria index: 3,1±3,6 vs. 40,1±22,2, p=0,000), illetve enyhébbek voltak (MDS-UPDRS III. részének pontszáma: 10,5±19,0 vs. 30,5±11,3 pont, p=0,040) a nem reverzibilis parkinsonizmushoz képest. Ezek mellett, minden trimetazidin-indukálta reverzibilis parkinsonizmussal jelentkezõ beteg DaTSCAN vizsgálata negatív volt. Habár a motoros tünettan enyhének mérhetõ, a trimetazidin-indukálta reverzibilis parkinsonizmus drasztikusan károsította az egészséggel kapcsolatos életminõséget. KONKLÚZIÓ: A trimetazidin terápia alatt jelentkezõ, enyhe és szimmetrikus parkinsonizmus, mely mellett a DaTSCAN vizsgálat negatív, gyógyszer-indukálta parkinsonizmust jelezhet. A gyógyszer elhagyása ezen esetekben teljes tüneti remissziót eredményezõ, életminõséget javító terápiás lépés lehet. 4
Alkalmazható a Parkinson-kór Kompozit Skála levodopa teszt során? Pintér Dávid 1, Kovács Márton 1,2, Harmat Márk 1,2, Juhász Annamária 1,2, Janszky József 2,3, Balás István 1,4, Kovács Norbert 1,2,3 1 Klinikai Idegtudományi Doktori Iskola, Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar 2 Neurológiai Klinika, Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ 3 MTA-PTE Klinikai Idegtudományi Képalkotó Kutatócsoport 4 Idegsebészeti Klinika, Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ BEVEZETÉS: A Parkinson-kór Kompozit Skála (Parkinson s Disease Composite Scale, PDCS) egy nemrégiben kifejlesztett, könnyen alkalmazható, rövid idõ alatt felvehetõ mérõeszköz, mely komprehenzív képet ad a Parkinson-kórban szenvedõ beteg állapotáról. A skála méri úgy a motoros és a nem-motoros tünettant, mint az antiparkinson kezelés komplikációit és a kórkép életminõségre gyakorolt hatásait. A PDCS széleskörû validációja ellenére levodopa teszt során való alkalmazhatósága ezidáig nem ismert. BETEGANYAG ÉS VIZSGÁLATI MÓDSZEREK: A vizsgálatba 100 olyan parkinsonizmusban szenvedõ beteg bevonására került sor, akiknél levodopa teszt történt. A tesztelés során a PDCS és a Movement Disorder Society által fémjelzett Egységesített Parkinson Pontozóskála (Movement Disorder Society-sponsored Unified Parkinson s Disease Rating Scale, MDS-UPDRS) motoros tüneteket mérõ részeinek felvételére került sor gyógyszermegvonást követõ, illetve de novo betegeknél antiparkinson kezelés indítását megelõzõ OFF állapotban, valamint 200-400 mg levodopa egyszeri vagy elõzetesen már kezelt betegeknél szükség esetén ezen dózis mellett további 50-100 mg levodopa esetenként ismételt alkalmazását követõen elért legjobb ON állapotban. A két skála pontszámaiban bekövetkezõ változások közötti korreláció vizsgálatára Spearman-féle rangkorrelációt alkalmaztunk. Emellett hatásfokmérõ karakterisztika technika segítségével meghatároztuk az MDS-UPDRS motoros összpontszámában bekövetkezõ 20%-os, 24,5-%-os és 30%-os javulásoknak megfelelõ változásokat a PDCS motoros összpontszámában. EREDMÉNYEK: Magas fokú korrelációt detektáltunk a PDCS és az MDS-UPDRS motoros pontszámaiban bekövetkezõ változások között (Spearman-féle rho=0,73; p<0,001). A PDCS motoros összpontszámában bekövetkezõ 14,6-18,5%-os javulás volt megfeleltethetõ az MDS-UPDRS III. részének összpontszámában bekövetkezõ 20-30%-os javulásnak. KONKLÚZIÓ: Eredményeink alapján feltételezzük, hogy a levodopa teszt során bekövetkezõ motoros tüneti javulás adekvátan és megbízhatóan mérhetõ a PDCS motoros része segítségével. A PDCS motoros összpontszámában bekövetkezõ 14,6-18,5%-os javulás klinikailag releváns levodopa választ jelezhet. 5
Cerebralis calcificatio differenciáldiagnosztikája Salamon András 1, Zádori Dénes 1, Lukács Melinda 1, Maróti Zoltán 2, Bereczki Csaba 2, Vécsei László 1,3, Klivényi Péter 1, Kalmár Tibor 2 1 SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika; 2 SZTE ÁOK, Gyermekgyógyászati Klinika; 3 MTA-SZTE Idegtudományi Kutatócsoport Annak ellenére, hogy a központi idegrendszeri meszesedés natív koponya CT vizsgálattal kórismézhetõ, a rutin klinikai gyakorlatban ritkán tulajdonítunk neki jelentõséget, pedig számos, némely esetben akár kezelhetõ etiológiai tényezõ is állhat a háttérben. A cerebralis calcificatio okait alapvetõen 6 fõ csoportra oszthatjuk fel: 1) életkorral összefüggõ, fiziológiás, 2) infekciókhoz társuló, 3) endokrinológiai és metabolikus eltérésekhez társuló, 4) vascularis eredetû, 5) neoplasiához társuló, 6) herediter kórképekhez (pl.: Fahr-betegség) társuló meszesedés. Az SZTE ÁOK Neurológiai Klinikán azonosításra került négy cerebralis calcificatioval diagnosztizált páciens, akiknél sikerült a háttérben álló herediter etiológiát tisztáznunk. Az elõadás célja, hogy felhívja a figyelmet a cerebralis calcificatio gyakoriságára, valamint a háttérben álló megbetegedésekre. TÁMOGATÁS: GINOP-2.3.2-15-20016-00034; GINOP-2.3.2-15-2016-00039. 6
Az antiparkinson terápia és a homocisztein anyagcsere lehetséges kapcsolata Sas Katalin, Klivényi Péter, Vécsei László Szegedi Tudományegyetem, Neurológiai Klinika, Szeged MTA-SZTE, Idegtudományi Kutatócsoport, Szeged A Parkinson betegség gold standard terápiája a levodopa (LD) szubsztitúciós kezelés, emellett azonban egyéb kiegészítõ lehetõségek is rendelkezésünkre állnak, mint pl. a katekolorto-metiltranszferáz (COMT)-gátló alkalmazása. A LD átjut a véragygáton, s átalakulás után emeli a dopamin (DOP) szintjét az agyban. A LD lebomlása folyamán a COMT enzim segítségével egy metil csoportot vesz át a metionin egyik derivátumáról, az S-adenozilmetioninról, ami így 3-orto-metildopává (3-OMD) alakul. A homocisztein (Hcy) a szervezetben megtalálható aminosav, ami a metioninból egy metilcsoport leadása után keletkezik. Irodalmi adatok szerzint a hosszútávú LD kezelés során a metionin demetilálódási rátája fokozódik (metil csoport felhasználása a DOP lebontásához), emiatt a Hcy szérumszintje megemelkedhet. A hiperhomociszteinémia (HHcy) káros vaszkuláris hatásai jól ismertek. A COMT gátlók blokkolják a LD és DOP perifériás lebomlását, ezáltal csökkentik a metilációs szükségletet. Így elméletileg a hosszútávú LD kezelés okozta HHcy-át a hozzáadott COMT gátló kivédheti vagy mérsékelheti. Saját vizsgálatunkba 28 (15 férfi és 13 nõ) LD-val (is) kezelt beteget vontunk be (átlag életkor 70 év), akik legalább 7 hónapja szedték a gyógyszert. Ebbõl 12 beteg COMT gátlót is szedett. 22 beteg Hcy szintje normál volt (szérum Hcy szint: 10.5 ìmol/l). Magasabb Hcy szintet 6 betegnél (az össz beteg 21%-nál) találtunk (átlag Hcy szint: 27.08 mol/l), akik közül 5 beteg csak LD kezelésben (a HHcy-sok 83%-a), míg 1 beteg LD+COMT terápiában (a HHcy-sok 17%-a) részesült, azaz másképp kifejezve a COMT gátlót is szedõk 8%-ánál, míg a COMT-gátlót nem szedõk 31%-nál találtunk magasabb Hcy szintet. Amennyiben nagyobb vizsgálatokban is bebizonyosodna, hogy a hosszútávú LD kezelés HHcy-át okozhat, ill. hogy ezt a COMT gátló kivédheti, az eredmények alapján érdemes az évekig tartó LD terápiát ezen enziminhibítorral kiegészíteni, ill. vaszkuláris események esetén a szérum Hcy szintet meghatározni, mert vitaminterápiával csökkenthetõ a Hcy szint és a stroke rizikó is. 7