VÉR
A vér folyékony sejtközötti állományú kötőszövet. Egy átlagos embernek 5-5,5 liter vére van, amely két nagyobb részre osztható, a vérplazmára (55-56%) és az alakos elemekre (44-45%).
Vérplazma: az össztérfogat 55% - a Összetevői: Víz (plazma 90%-a) Fehérjék (albumin, globulin) Véralvadási faktorok Komplement anyagok* Cukor Bilirubin Ásványi anyagok Hormonok Maradéknitrogén**
*A komplementrendszer a vérben és a különböző testnedvekben inaktív állapotban jelenlévő, egymást láncreakcióban aktiváló faktorok, a kaszkádot szabályozó molekulák, valamint az egyes komponensek aktivációs fragmentumait megkötő receptorok összessége. ** A fehérjék bomlásterméke a maradéknitrogén (kreatinin,karbamid), mivel a vese választja ki így a vese működéséről ad információt a mennyisége.
A vérplazma kb. 90%-a víz, emellett szénhidrátok (pl. szőlőcukor), fehérjék, valamint különböző ionok alkotják. Ionok közül magas a Na + -, és a Cl - - koncentráció, ezek mellett a K +, Ca 2+, Mg 2+, HCO 3- (hidrogénkarbonát), SO 4 2- (szulfát) ionok jellemzőek.
Alakos elemek az össztérfogat 45%-a. Vörösvérsejt (feladata az oxigén és a széndioxid szállítása, és a vér vegyhatásának biztosítása) Fehérvérsejtek (feladata a szervezet védekező rendszerének része) Vérlemezke (feladata a véralvadás folyamatában van)
A fehérvérsejtek száma 6-8 ezer/liter, alakjuk változatos, színtelenek, nagyságuk 5-20 µm között. A fehérvérsejteket két csoportra oszthatók formájuk és működésük szerint: granulociták és agranulociták. Szerepük a szervezet megvédése az idegen anyagokkal szemben. Immunrendszer
Granulociták szemcsézett plazmájú, lebenyezett magvú sejtek, működésük szerteágazó, a szemcsék festődése és a sejtmag alakja alapján három csoportba sorolhatók: Semleges forma (neutrofil) Savas forma (eozinofil) Lúgos forma (basofil)
Az agranulociták típusai: Monociták B limfociták T limfociták Plazmasejtek Ölő sejtek Helper (segítő) sejtek
A monociták a legnagyobb méretű fehérvérsejtek. Magjuk excentrikus elhelyezkedésű, bab alakú. Amöboid mozgásra és aktív fagocitózisra képes sejtek. Gyulladás esetén kilépnek a véráramból, kötőszöveti makrofággá alakulnak és részt vesznek a sejttörmelékek és baktériumok eltávolításában.
A limfociták a fehérvérsejteknek jelentős hányadát adják. Méretük nagyjából a vörösvérsejtekével egyezik, gömbölyű alakúak. Igen aktív sejtek, gyorsabban mozognak, mint a granulociták. Folyamatos körforgásban vannak a vér és a nyirokszervek között.
A limfociták a szervezet immunológiai védekezésében meghatározó szerepet játszanak. Két alcsoportjuk közül a B limfociták antigén stimulus hatására osztódni kezdenek, és plazmasejtekké differenciálódnak.
A plazmasejtek globulinokat, vagyis a vérben keringő antitesteket szintetizálnak, amelyek a vér útján eljutnak azokra a helyekre, ahol a szervezet intaktságát idegen anyagok veszélyeztetik, s így biztosítják a humorális immunválasz kialakulását.
A T limfociták egyik alcsoportja, az úgynevezett ölősejtek (killer) az idegen vagy vírussal fertőzött saját sejtek eliminálását végzik. A T sejtek másik csoportja, az úgynevezettsegítő sejtek (helper) a vírusra érzékeny B-limfocitákat és magukat az ölősejteket is aktiválják, s így indítják el a szervezetben a sejtes immunválaszt.
A vérlemezek A vérlemezkék (thrombocyta) a véralvadásban játszanak fontos szerepet, mert a vérlemezkék trombikináz nevű enzimet tartalmaznak. Nagyságuk 2-4 µm, korong vagy csillag alakúak. Számuk 150-300 G/l mennyiségben fordul elő.
A vérzés olyan jellegű sérülés, amely következtében az érfal folytonossága megszakad, és a vér kilép az érpályából. A vérzés lehet a külvilág felé megjelenő, de lehet fedett vérzés, amikor a szervrendszerbe befelé vérzik.
Külső vérzések fajtái: Artériás vérzés: élénkpiros, pulzálva spriccel, gyorsan nagy mennyiségű vérvesztést okozhat. Vénás vérzés: sötétvörös, folyamatoson folyó vérzés, lassabban ugyan, de szintén nagy vérvesztéshez vezethet. Kapilláris vérzés szivárgó vérzés, ellátás nélkül is elálló a vérzés.
A szervezet reakciója a vérzésre: a sérült erek összehúzódása, hogy minél kisebb legyen a nyílás, a vérlemezkék összecsapódása közben beindul a
A véralvadási folyamathoz szükséges 16 komponens a vérplazmában inaktív állapotban (nem működő állapotban) megtalálható. (Pl: fibrinogén -I, prothrombin II., kalcium IV.) A véralvadási faktorok szintéziséhez K-vitamin jelenléte is szükséges. Az alvadási faktorok sérülése, veleszületett hiánya az alvadási folyamat zavarát eredményezi, amelynek tünete a vérzékenység.
A véralvadás folyamatában a vérlemezkék és a plazma alvadási faktorai vesznek részt. Az érfal sérülése során a belső endothel réteg is megsérül és szabaddá válnak a kollagén rostok. A vérlemezkék kitapadnak a kollagén rostokhoz, majd olyan anyagok szabadulnak ki belőlük, amelyek további vérlemezkék összecsapódását eredményezik,
Ezt követően a vérlemezkék szétfolyósodnak és beindítják a plazma alvadását is. A folyamat végeredménye a végleges véralvadék, amelynek a váza a fibrinháló, hézagaiban pedig a vér alakos elemi találhatók.
A plazma alvadásának két útja van a belső út, amikor a sérült kollagén rostok hatására a plazma inaktív alvadási faktorai aktiválódnak: Belső út: XII. - XII. aktív -XI. - XI. aktív -IX - IX. aktív - VIII -VIII aktív -X., V., IV. kalcium jelenlétében aktiválódnak-ii. (prothrombin) -II. aktív (trombin) - I. (fibrinogén)- aktiválódik és fibrin szál lesz belőle.
Külső út: (Ez nagy szövetszéteséssel járó esetben történik meg) III. (szöveti thromboplastin) aktiválja a VII. faktort, amely beindítja a X., V., IV. faktorok aktiválódását -II. (prothrombin) -II. aktív (trombin) - I. (fibrinogén)- aktiválódik és fibrin szál lesz belőle(xiii. alvadási faktor).
A véralvadást a sebgyógyulás követi. Kötőszövetet képző sejtek hálózzák be az alvadékot, és kötőszövetet építenek a seb helyén. A sérült sejtek elhalnak, alkotóelemeik lebomlanak..
A vérrög lebontásáért főként a plazmin nevű fehérje a felelős, ami szintén bonyolult folyamatok révén jön létre inaktív előanyagából, a plazminogénből. A plazminogén aktiválódását többféle anyag serkenti, ezek egyike a tpa (szöveti plazminogén aktivátor), aminek viszont kofaktora maga a fibrin. Így a fibrin megjelenése aktiválja a plazmin keletkezést.
A plazmin proteáz hatású, több darabra hasítja a fibrint. Az egészséges szervezetben a véralvadás és a fibrinolízis között egyensúly áll fenn. Ha ez az egyensúly megbomlik, akkor spontán vérzés, vagy vérrögképződés indul be
Alakos elemek képződése A vérsejt elemeit a csontvelő termeli. Minden vérsejt az úgynevezett őssejtből ered, és egy többlépcsős érési folyamat során alakul ki, mert a szaporodni kezdő őssejt különböző érett sejtekké alakul át
Vörös csontvelő: Felnőttkorban a vörösvérsejtek, granulociták, monociták és vérlemezkék képzése a vörös csontvelőben történik.
A limfociták a vörös csontvelőben és a nyirokszervekben is képződhetnek.
A vörös csontvelő a csontok üregrendszerében található. A csontvelő alapszövetét retikuláris kötőszövet képezi, nyúlványos retikulum sejtekkel és rácsrostokkal. A sejtes és rostos hálózatot az érés különböző stádiumaiban lévő vérsejtek, valamint makrofágok és zsírsejtek töltik ki.
A laboratóriumi vérvizsgálat: Az egészséges vér összetételének pontos ismerete (mennyiségi és minőségi) diagnosztikus jelentőségű az orvoslásban, mert a különböző összetevők mennyiségében és/ vagy minőségében bekövetkezendő változások mérhetőek.
Laboratóriumi vizsgálat módszere a vérvétel, melyet általában a vénás rendszer csapolásával nyernek (vénapunkció vagy az ujjbegy megszúrása), ritkább esetekben előfordul, hogy artériás vér vizsgálatát kérik, akkor artériát kell szúrni.
Kis vérkép: A kis vérkép alatt értjük azt a vérvizsgálatot, ahol a vörös vértesteket, a fehér vérsejteket, a vérlemezkéket, a vérfestéket és a haematocritot vizsgálják. Ehhez a vizsgálathoz elég egy pár csepp vért venni. A vérben található elemek számából és a vér mennyiségéből következtetnek a szervezetben előforduló részecskék összmennyiségére.
Haematocrit A vér részeinek összhányadát mutatja. Főleg a vörösvértest mennyiségére enged következtetni. Minél magasabb az értéke, annál rosszabb a vér folyékonyságának a minősége. Átlagérték 42-52% (férfiaknál), 37-47% (nőknél)
Kvalitatív vérkép A fehérvérsejt alcsoportjait, és az általuk betöltendő feladatuk végrehajtását vizsgálja. A vér alkotó elemeinek felismerése végett egy megfestett preparátumot állítanak elő, amiben egyszerűbb a részecskék összmennyiségének a megállapítása.
Enzimek Az enzimek olyan fehérjék, amelyek katalizátorként irányítják, gyorsítják a kémiai folyamatokat, a saját formájuk megváltoztatása nélkül.
A szervezetben mindenhol megtalálhatóak, ahol anyagcsere zajlik le. Minden sejt tartalmaz enzimeket a saját sejtanyagcseréjük lebonyolítása végett. Körülbelül 2500 féle enzimet tartanak számon, amelyeknek különböző feladatuk van a biokémiai folyamatokban.
Vérsüllyedés: A vérsüllyedést azért mérik, hogy kiderítsék, zajlik-e a szervezetben valamilyen gyulladásos folyamat. Nem specifikus vizsgálat, mégis jó szolgálatot tehet, mert a magas süllyedési érték leggyakrabban gyulladásos állapotot jelez, esetleg rosszindulatú daganat vagy vashiányos vérszegénység jelenlétére utalhat.
A vénán keresztül vett vért egy véralvadást csökkentő anyaggal kezelnek, majd egy 20 cm-es mérőcsőben függőleges helyzetben mérik a vér leülepedett alkotóelemeinek a magasságát milliméterben egy meghatározott idő (általában 2 óra) elteltével.
Mivel a nők vérében viszonylag kevesebb alkotóelem található, ezért náluk ez az ülepedési folyamat gyorsabban zajlik le. Átlagérték: 1 óra elteltével: 3-8 mm (férfiaknál), 3-10 mm (nőknél) 2 óra elteltével: 6-20 mm (férfiaknál, 6-20 mm (nőknél)
VÉRCSOPORTOK Kérek 10 egység csoportazonos vért!
A vörösvérsejtek membránjában antigén hatású anyagok találhatók. Az emberek különböző vércsoportokba sorolhatók annak alapján, hogy vörösvérsejtjeik felszínén milyen tulajdonságú vércsoport-antigének vannak. A vércsoport-antigének közül legfontosabbak az AB 0-, illetve az Rh-vércsoportrendszerbe tartozó antigének
Az emberek jelentős részének (kb. 85%) vörösvértestei tartalmaznak egy Rh jelzésű összetett fehérjét (D-antigén). Ezek a személyek Rh-pozitív ( Rh + ) vércsoportúak. Az emberek 15% -ának vörösvérsejtjein nincsen ilyen antigén, ők Rh-negatív ( Rh - ) vércsoportúak.
Ha Rh-negatív embernek hibás vérátömlesztés során Rh-pozitív vért adnának, akkor a bevitt vörösvértestek Rh-antigénjei ellen immunreakció indulna meg. A nyiroksejtek felismerik az Rhantigéneket, és antitesteket termelnek ellenük. t.
Az átömlesztett vörösvérsejtekhez antitestek kapcsolódnak, amelyek a sejteket kicsapják, vérrögöket képeznek. Mindez a keringési rendszer összeomlásához vezet.
Mondtam, hogy csoportazonos legyen! vagy nem.?
Akinek vörösvértestei A jelű szénhidrátot tartalmaznak, az A-vércsoportú, akinek B jelű szénhidrátot, az B-vércsoportú. Az AB-vércsoportúak esetében mindkét vércsoport-antigén megtalálható a vörösvértesteken. A 0-vércsoportú egyénekben a vörösvérsejtek membránja sem A-, sem B-antigént nem tartalmaz.
A vérplazmában viszont megtalálhatók a saját szervezetéből hiányzó vércsoportantigén elleni antitestek. Vérátömlesztés során kizárólag csoport azonos vért lehet beadni a betegnek (saját vércsoportjával azonos vércsoportú vért) a vénáján keresztül, ritkábban artériába.
Teljes vér adását ma már csak ritkán alkalmazzák, akkor, ha baleset vagy más betegség, nagy vérveszteséggel járó műtét miatt a beteg rövid idő alatt sok vért veszít.
Vörösvérsejt-koncentrátum A vérátömlesztés legismertebb, leggyakrabban alkalmazott típusa. A leadott vérből a vörösvérsejteket, csekély mennyiségű plazmát, továbbá a vörösvérsejteket tápláló oldatot tartalmazza.
Vérlemezke-koncentrátum A vérlemezkék pótlására általában akkor van szükség, ha a csontvelő nem képes elegendőt termelni és a hiány mértéke akkora, hogy a beteg ezen ok miatt válik vérzékennyé. Vérplazma A vérplazmában rengeteg különböző fontos fehérje van, melyek pótlására nagy mennyiségű vérvesztés esetén szükség lehet.
Rh-összeférhetetlenség A vörösvértestek eltérő antigén sajátságai miatt egyes esetekben összeférhetetlenség alakulhat ki az anya és magzata között. A leggyakoribb az Rhösszeférhetetlenség, ami akkor jön létre, ha az anya Rh-negatív, a magzat pedig Rhpozitív.
Az anya első terhessége idején nem lépnek fel komplikációk, de a szülés alatt az anyai és a magzati vér kismértékben keveredik egymással, ezért az anyai szervezetben immunreakció játszódik le a magzat Rh-pozitív vörösvértestei ellen.
Az anya szervezetében az immunreakció következtében memóriasejtek és ellenanyagok jönnek létre. A problémák a következő terhesség idején jelentkeznek, mivel az antitestek a méhlepényen keresztül átjutnak a magzatba, és tönkreteszik annak vörösvértesteit.
Az összeférhetetlenség kialakulása passzív immunizálással megelőzhető. A szülést követő néhány órán belül az anya Rh-antitestet kap, ami elnyomja az immunreakció kialakulását.