EURÓPAI PARLAMENT 2009 2014 Jogi Bizottság 12.12.2011 KÖZLEMÉNY A KÉPVISELİK RÉSZÉRE (98/2011) Tárgy: A Máltai Köztársaság Képviselıházának indokolással ellátott véleménye a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszerérıl és a 2008/7/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0594 C7-0355/2011 2011/0261(CNS)) A szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzıkönyv 6. cikkének megfelelıen a nemzeti parlamentek a jogalkotási aktus tervezetének továbbításától számított nyolc héten belül indokolással ellátott véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeinek, amelyben ismertetik azokat az okokat, amelyek alapján az adott tervezetet nem tartják összeegyeztethetınek a szubszidiaritás elvével. Az Európai Parlament eljárási szabályzata alapján a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében a Jogi Bizottság az illetékes bizottság. Tájékoztatásképpen mellékletben közöljük a Máltai Köztársaság Képviselıházának a fentebb megjelölt javaslatról szóló, indokolással ellátott véleményét. CM\886898.doc PE478.479v01-00 Egyesülve a sokféleségben
MELLÉKLET MÁLTA PARLAMENTJÉNEK INDOKOLÁSSAL ELLÁTOTT VÉLEMÉNYE A pénzügyi tranzakciós adó közös rendszerérıl és a 2008/7/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM (2011) 594) COM(2011) 594 A szubszidiaritás és arányosság elve akkor válik relevánssá, amikor az Unió és tagállamai közös hatáskörrel rendelkeznek az Európai Unióról szóló szerzıdésben és az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésben szabályozott valamely meghatározott területen. Ha nem ez a helyzet, akkor a probléma sem merül fel. Az Unió kizárólagos hatásköre fiskális ügyekben nyilvánvalóan kizárt. Ezért az egyetlen másik lehetıség (ahogy a Bizottság is ebbıl indul ki), hogy az Uniónak és tagállamainak általánosságban a belsı piacon adóügyekben közös hatáskörrel kell rendelkezniük a Szerzıdésben megengedettek szerint. Felmerül a kérdés, hogy az Uniónak van-e hatásköre adóharmonizációs intézkedések elfogadására, mint amilyen az itt javasolt is. Az Unió hatásköre a fellépésre E javaslat jogalapja az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 113. cikke. A 113. cikk a következıt mondja ki: A Tanács az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követıen, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag rendelkezéseket fogad el a forgalmi adók, a jövedéki adók és a közvetett adók egyéb formáira vonatkozó jogszabályok olyan mértékő harmonizálására, amennyire az ilyen harmonizáció a belsı piac létrehozásához, mőködéséhez, és a verseny torzulásának elkerüléséhez szükséges. Ebben az összefüggésben az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés megköveteli, hogy a Bizottság egyértelmően bizonyítsa, hogy az általa javasolt intézkedés szükséges az említett rendelkezés sajátos céljának eléréséhez ami ebben az esetben a belsı piac kialakításának és mőködésének biztosítása, valamint e harmonizáción keresztül a verseny torzulásának elkerülése; ezért ezt csak arányos intézkedéseken és a tagállamok eltérı jogszabályainak harmonizációján keresztül szabad elérni. A Szerzıdés ennek megfelelıen nem engedi meg egy olyan rendszer kialakítását, amely túllép a jogszabályok harmonizációjának korlátain, és befolyásolja valamely tagállam fiskális szuverenitását. A Bizottságnak azt is bizonyítania kell, hogy az egyes tagállamok vagy a tagállamok egy csoportja nem képes vagy nem képesek ugyanolyan hatékonyan elérni a közös célkitőzéseket, mint az Európai Unió szintjén (szubszidiaritás), és egyértelmően bizonyítania kell, hogy a Bizottság által javasolt intézkedések ténylegesen azt a minimumot képviselik, amely az egységes piac ebben az esetben a pénzügyi szolgáltatások szektora létrehozásához vagy mőködéséhez szükséges, anélkül, hogy túlmenne ezen a célkitőzésen (arányosság). A Bizottságnak részletesen indokolnia kell fellépéseit, és bizonyítania kell, hogy a javaslat elınyei túlsúlyban vannak a hátrányaival szemben. A pénzügyi tranzakciós adó közös rendszerérıl és a 2008/7/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM (2011) 594) nem bizonyítja, hogy a pénzügyi tranzakciós adó miként eredményezhetne nagyobb jólétet az EU-ban, és azt sem fejti ki, hogy a tagállamok egyénileg miért nem képesek elérni ugyanezt a célkitőzést. Ez arra utal, hogy a Bizottság nem tudja bizonyítani, hogy tiszteletben tartották a szubszidiaritás és az arányosság elveit. PE478.479v01-00 2/6 CM\886898.doc
Miközben jelzik, hogy a javaslat elsıdleges célja a pénzügyi szolgáltatások belsı piacának megerısítése, elsısorban annak biztosításával, hogy a pénzügyi intézmények hozzájárulnak a tagállamokra a pénzügyi válság miatt háruló költségekhez, nyilvánvaló, hogy ezt a célt különbözı okokból nem fogják elérni. Az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy az irányelv garantálni fogja a tagállamok közötti adóharmonizációt, és ugyanolyan hatást fog gyakorolni minden tagállamra. Az azonban világos, hogy ez különbözı okokból nem fog bekövetkezni. Lényegében nyilvánvaló, hogy a javaslat valódi fı és végleges célja, hogy mintegy 60 millió euró további pénzügyi forrást szedjen be, amely aztán az Unió rendelkezésére fog állni arra a hipotetikus esetre, amikor valamikor a jövıben újabb válság következhet be, amelyet a pénzügyi szektor vált ki. A Bizottság által kinyilvánított további célkitőzések között szerepelnek a piacoknak okozott kárért felelıs gazdasági szereplıkre kivetett szankciók (bár a szankciót valójában mindenkire kiszabnák), amelyek annak biztosításával valósulnak meg, hogy ezek a szereplık hozzájárulnak a pénzügyi válság költségeinek fedezéséhez; további célkitőzés, hogy adót vessen ki a szereplıkre az olyan tranzakciók visszaszorítása céljából a piacon, amelyek nem fokozzák a pénzügyi piacok hatékonyságát, valamint annak bizonyítása, hogy a pénzügyi tranzakciós adó európai bevezetésével az Unió erısebb pozícióba kerülhet a tekintetben, hogy ki tudjon tartani amellett, hogy a pénzügyi tranzakciós adót globálisan bevezessék. Az alábbi indokok alapján úgy véljük, hogy a javaslat sérti a szubszidiaritás elvét: Jelenleg néhány tagállam valamilyen formában már kivet pénzügyi tranzakciós adót. Ez azonban sohasem gyakorolt hátrányos hatást más olyan tagállamokra, amelyek úgy döntöttek, hogy nem vetnek ki hasonló adót. A tagállamok továbbra is szabadon fogják megválasztani a különbözı kulcsokat, amennyiben bevezetik a megállapított minimumkulcsot. Mivel így nem érte semmilyen hátrányos következmény a többi európai joghatóságot, a Bizottság nem rendelkezik azzal a szükséges elıjoggal, hogy ezen a területen jogszabályokat harmonizáljon. Általánosságban, ha a pénzügyi tranzakciós adót csak az Európai Unióban alkalmazzák, a tıke valószínőleg kiáramlik Európából. Ez azt jelentené, hogy ez az adóbevétel hátrányosan érintené az összes európai joghatóságot, kivéve, ha globális pénzügyi tranzakciós adót vezetnének be, amely esetben ez nem hozná hátrányos helyzetbe az európai pénzügyi szektort. Emellett azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy az Unió erısíthetné tárgyalási pozícióját néhány olyan globális kezdeményezéssel, amelyeket adott esetben a késıbbiekben tervez elindítani, a szakértık véleménye az, hogy nagy hiba lenne az Unió részérıl egy ilyen adó bevezetése, hacsak az nem egy globális pénzügyi tranzakciós adóról szóló megállapodás részét képezi; ráadásul ez az intézkedés az említett célkitőzéshez képest nem arányos, és a csak Európára kiterjedı pénzügyi tranzakciós adó valószínőleg negatívan hatna az Unió egész pénzügyi szektorára, hiszen azt csak mi vezetnénk be, globális versenytársaink pedig nem. Jelenleg és amennyire a jövıt látjuk a globális adónak nincs valódi támogatottsága a világ többi országa részérıl. Emellett megemlítendı, hogy miközben a pénzügyi szektor nagyon fontos az európai gazdaság számára, a pénzügyi szektornak az egyes tagállamok gazdaságához mért nagysága államonként eltérı. Ez azt jelenti, hogy ez az adó eltérı mértékben és aránytalanul fogja érinteni a tagállamokat. Ezért a javaslat nemcsak hogy negatívan érintené az összes európai joghatóságot, de néhány tagállamot keményebben sújtana, mint másokat. Málta Parlamentje megerısíti, hogy adóügyekben meg kell ırizni a tagállamok szuverenitásának elvét. Az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés (EUMSZ) 113. cikke hatáskörrel ruházza fel az Uniót, hogy rendelkezéseket fogadjon el a forgalmi adók, a jövedéki adók és a közvetett adók egyéb formáira vonatkozó jogszabályok olyan mértékő harmonizálására, amennyire az ilyen harmonizáció a belsı piac létrehozásához, mőködéséhez, és a verseny torzulásának elkerüléséhez szükséges. A Bizottság javaslata azonban túllép a harmonizáción. A Bizottság célkitőzése az, hogy új bevételi CM\886898.doc 3/6 PE478.479v01-00
forrást teremtsen, amelynek célja, hogy fokozatosan felváltsa az uniós költségvetéshez tett nemzeti hozzájárulásokat, és kevesebb terhet hárítson a nemzeti államkincstárakra. A bizottsági javaslat 11. oldalán a Költségvetési hatások címő bekezdésben a következı áll: Az uniós pénzügyi tranzakciós adóból befolyó összeg teljes egészében vagy részben felhasználható az uniós költségvetés saját forrásaként, kiváltva a nemzeti költségvetésbıl fizetett bizonyos meglévı saját forrásokat, ami hozzájárulna a tagállamok költségvetési konszolidációs erıfeszítéseihez. A Bizottság külön kiegészítı javaslatokat fog benyújtani annak meghatározására, hogy a pénzügyi tranzakciós adó milyen módon használható fel az uniós költségvetés forrásaként. Málta Parlamentje azon a véleményen van, hogy az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik az ország jólétének védelme, mégpedig az adóbevételek megfelelı elosztásának biztosításával. Hosszú távon a Bizottságot további jogalkotási hatáskörökkel felruházó szabályok túl széles körő alkalmazása végül a nemzeti szuverenitás erodálásához vezetnek. Létfontosságú, hogy a tagállamok megfelelı szintő saját bevételt tarthassanak fel, hogy a kormány biztosíthassa azokat a jóléti szolgáltatásokat, amelyek mellett elkötelezte magát. Másképpen megfogalmazva, a Bizottság javaslatának a célja nem olyan jogszabályok harmonizálása, amelyek nem lehetségesek amiatt, mert az egyes tagállamok fellépése nem elégséges, hanem az Európai Unió bevételeinek növelése az Unió saját forrásain keresztül. Ugyanakkor semmi sem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy ha úgy akarják adókat vezessenek be, vagy egyéb, nem adózási intézkedéseket hozzanak a jövıbeli szükségleteik kezelésére. E lépésekbe nem kell beletartoznia az adókivetésnek. A szektor szabályozása prudensebb és ellenırzöttebb magatartáshoz vezethet és vezet is a piacon, olyan módon, hogy azokat az intézményeket és tranzakciókat érinti, amelyeket valóban ellenırizni kell. Ezeket a lépéseket valóban európai szinten vitatják meg és fogadják is el. Ezért nincs szükség ilyen adóra sem nemzeti, sem európai szinten, és a Bizottság feladata ennek ellenkezıjének bizonyítása. Az Unió költségvetését ha szükséges a javasolttól eltérı módon lehet és kell növelni. A Bizottság azt is állítja, hogy az adó bevételi forrás lehet az európai költségvetés számára. Azonban az a tény, hogy a tagállamok nem egyenlı mértékben járulnak hozzá ehhez a bevételi forráshoz, rendkívül megnehezíti majd számukra, hogy egyenlı rangú félként tárgyaljanak, és igazságosan osszák el az adóbevételt. A Bizottság által javasolt pénzügyi stabilitás mellett szóló érvek semmilyen módon nem kapcsolódnak az európai költségvetéshez. Úgy tőnik, a Bizottság nem vizsgálta kellı mélységben az adó fogyasztókra gyakorolt hatását, akiknek pénzügyi tranzakciós adót kell fizetniük a nyugdíjalapok és a kollektív befektetési rendszerek után. Emlékezzünk arra, hogy amikor az Egyesült Királyság adót vetett ki a nyugdíjakra, a fogyasztók befektetési veszteséget szenvedtek el, ami azzal a következménnyel járt, hogy a nyugdíjalapok kevésbé nyereségesek lettek. E javaslat hatásvizsgálata negatív képet fest annak minden szempontjáról. Az azonban nyilvánvaló, hogy a Bizottság a folyamatban lévı pénzügyi válság kiváltó okát kívánja hibáztatni. Ennek hátterét az is adja, hogy végül a fogyasztóknak, és nem a pénzügyi intézményeknek kell majd vállalniuk a költségeket. A kereskedési könyvek megadóztatásának elgondolása azt is figyelembe véve, hogy az adó eltérıen alkalmazható a befektetési bankokra és a kereskedelmi bankokra igazságosabbnak tőnik. Mivel ahogy itt is bemutattuk a végsı árat a fogyasztónak kell megfizetnie, a tagállamokat pedig aránytalanul érinti majd az adó, a tagállamok polgárainak nagyobb terhet kell majd viselniük. Ezt abból a szempontból is meg kell vizsgálni, hogy a pénzügyi tranzakciós adó az európai költségvetés bevételi forrása lehet. Ez semmiképpen sem tekinthetı olyan esetnek, amikor a célok jobban elérhetık az Európai Unió szintjén. A javaslat 9. oldalán a nyugdíjalapokra tett utalás homályos, és kétségeket vet fel azt illetıen, hogy PE478.479v01-00 4/6 CM\886898.doc
a Bizottság nem zárja-e ki a többi alap közül a nyugdíj-vagyonkezelıket. Súlyos kétségek vannak azt illetıen is, hogy amikor a kollektív befektetési rendszerek keretében az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV-k) és az alternatív befektetési alapokra (ABA) utalnak (17. oldal), az azt jelenti-e, hogy a nem ÁÉBKV rendszerek a javaslat hatálya alá tartoznak. A javaslat értelmében, ha a pénzügyi tranzakcióban részt vevı egyik fél az EU-ban letelepedett, akkor meg kell fizetni a pénzügyi tranzakciós adót. Az értelmezés szerint ennek indoka az, hogy megakadályozzák a vállalatok áthelyezését az EU-n kívülre. Az azonban nem elég világos, hogy az adót meg kell-e fizetni olyan uniós személyek esetében is, akik az EU-n kívül kötnek ügyleteket. Felmerül a kérdés, hogy ez a fordított adózás alkalmazását jelenti-e (ahogy a hozzáadottérték-adó esetében). Javaslatában a Bizottság megállapítja, hogy a hozzáadottérték-adóról szóló jelenlegi irányelv (2006/112/EK tanácsi irányelv) szerint a pénzügyi tranzakciók mentességet élveznek. A javaslat azonban nem említi meg a közös hozzáadottértékadó-rendszerrıl szóló 2006/112/EK irányelv biztosítás és pénzügyi szolgáltatások tekintetében történı módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatot. Emellett a javaslat figyelmen kívül hagyja azt, hogy a természetes személyek (fogyasztók) többségének, akik portfóliójuk részeként közvetítıktıl vásárolják ezeket a termékeket, még a közvetítıtıl kapott befektetési tanácsadási szolgáltatásért is megfizetik a héát. Arányosság A javasolt intézkedés még az arányosság elvének sem felel meg, amit a Szerzıdések követelnek meg, és amelyet a Bizottságnak bizonyítania kellett volna. A pénzügyi válságért felelıs intézmények és tranzakciók állítólagos megcélzása semmi más, mint egy európai adóügyi intézkedés, amely közvetlenül érint minden intézményt és minden tranzakciót, ezzel egyidejőleg pedig minden fajta befektetıt. Emellett a fentiekben elmondottaknak megfelelıen megemlítendı, hogy miközben a pénzügyi szektor nagyon fontos az európai gazdaság számára, a pénzügyi szektornak az egyes tagállamok gazdaságához mért nagysága államonként eltérı. Ez azt jelenti, hogy a javaslatban elıírt adó eltérıen, néhány esetben pedig aránytalanul érinti majd a tagállamokat. Ezért a javaslat nemcsak hogy hátrányosan érintené az összes európai joghatóságot, de néhány tagállamot keményebben sújtana, mint másokat. Ráadásul bevezetése után az intézkedés célja az adóbeszedés, ami a gyakorlatban ahhoz vezet majd, hogy minden tagállam (gyakorlatilag) örökre elveszti azt a lehetıséget, hogy a helyzettıl függıen saját hatáskörében döntsön az adó kivetésérıl, miközben szakértıi és egyéb tanulmányok alapján világos, hogy vannak olyan eszközök, amelyek nem érintik hátrányosan egy állam szuverenitását, amelyek csak a tagállamokra vethetık ki, és amelyekrıl akár még egyhangú megállapodás is születhet európai szinten. Ez nem ilyen intézkedés. Következtetés Mivel a javaslat érinti a tagállamok szuverenitását, az intézkedésnek a jelenlegi formájában várhatóan súlyos következményei lesznek, különösen a viszonylag nagyobb pénzügyi szektorral rendelkezı gazdaságok számára, és mivel mind a tagállamok, mind pedig az Unió tekintetében az elınyök az okozott kárhoz képest elenyészıek, vagy legalábbis spekulatívak vagy kétségesek: Málta Parlamentje úgy döntött, hogy kifogást emel az említett javaslattal kapcsolatban, és ezt az indokolással ellátott véleményt terjeszti elı az Európai Unióról szóló szerzıdéshez és az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzıkönyv 6. cikkében meghatározott eljárással összhangban. 2011. december CM\886898.doc 5/6 PE478.479v01-00
Málta Parlamentje PE478.479v01-00 6/6 CM\886898.doc