KÖZLEMÉNY A KÉPVISELİK RÉSZÉRE

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Jogi Bizottság KÖZLEMÉNY A KÉPVISELİK RÉSZÉRE (49/2011) Tárgy: Az Olasz Köztársaság szenátusának indokolással ellátott véleménye a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismerésérıl és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0126 C7-0096/ /0059(CNS)) A szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzıkönyv 6. cikkének megfelelıen a nemzeti parlamentek a jogalkotási aktus tervezetének továbbításától számított nyolc héten belül indokolással ellátott véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeinek, amelyben ismertetik azokat az okokat, amelyek alapján az adott tervezetet nem tartják összeegyeztethetınek a szubszidiaritás elvével. Az Európai Parlament eljárási szabályzata alapján a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében a Jogi Bizottság az illetékes bizottság. Tájékoztatásképpen közöljük az Olasz Köztársaság szenátusának a fentebb megjelölt javaslatról szóló, indoklással ellátott véleményét. CM\ doc PE v01-00 Egyesülve a sokféleségben

2 MELLÉKLET A KÖZÖSSÉGI JOGI AKTUS (COM(2011) 126 végleges) VONATKOZÁSÁBAN JÓVÁHAGYOTT BIZOTTSÁGI ÁLLÁSFOGLALÁS (XVIII. dokumentum, 96. szám) Az Igazságügyi Bizottság miután megvizsgálta a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismerésérıl és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló közösségi jogi aktust (COM(2011) 126 végleges), és megkapta az Európai Uniós Politikák Bizottsága által megfogalmazott észrevételeket kifejezi ellentétes véleményét. /aláírás/ PE v /5 CM\ doc

3 A 14. ÁLLANDÓ BIZOTTSÁG (Európai Uniós Politikák Bizottsága) a szabályzat 144. cikkének, (1) bekezdése szerinti ÉSZREVÉTELEI ÉS JAVASLATAI (Felelıs: Salvatore FLERES) A közösségi jogi aktussal kapcsolatos észrevételek: Róma, május 25. A házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismerésérıl és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM (2011) 126 végleges) A 14. állandó bizottság, a (COM (2011) 126 végleges) jogi aktus megvizsgálását követıen, mivel az Európai Unió egyik célkitőzése a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapuló igazságügyi térség létrehozása; tekintettel arra, hogy a határozatok szabad mozgása meghatározott társadalmi igényt elégít ki, mivel egyre többen költöznek másik tagállamba és alapítanak olyan családokat, amelyekben a felek nemzetisége eltérı nemzetiségőek vagy különbözı országban rendelkeznek lakóhellyel; figyelembe véve azokat a nehézségeket, amelyekkel a nemzetközi párok szembesülnek az eltérı nemzeti jogrend miatt, különösen a különválásból, illetve a házasság egyik házastárs halálából vagy a pár különválásából fakadó felbomlásakor; tekintettel arra, hogy az Európai Unió ezen akadályok leküzdése érdekében nemrégiben elfogadta a házasság felbontására és különválásra alkalmazandó jogról szóló rendeletet, valamint hogy jelenleg folyik a tárgyalás egy öröklési tárgyú rendeletrıl, amelyek révén objektív kritériumokat állapítanak meg a nemzetközi párok esetében a házasság felbontása, különválás vagy hagyatéki eljárás lefolytatása esetén alkalmazandó jog, valamint az ezekben az ügyekben joghatósággal rendelkezı bíróság vonatkozásában; mivel a szóban forgó jogi aktus célja az említett jogszabályi keret megvalósítása, a házastársak egymás közötti vagyonjogi viszonyaival kapcsolatos kérdések szabályozása révén, különösen: a) a joghatósággal rendelkezı bíróság; b) az alkalmazandó jog; c) a határozatok szabad mozgása tekintetében; mivel az Európai Bizottság a javaslatát a családjogra vezeti vissza, amelynek uniós jogrendje nem ad egyértelmő meghatározást, noha az Unió polgárainak és családtagjainak a tagállamok területén történı szabad mozgásához és tartózkodásához való jogról szóló 2004/38/EK irányelv 2. cikke ezen irányelv vonatkozásában családtagnak minısíti többek között: a) a házastársat ( ); mivel a házasság fogalma tagállamonként eltérı, és mivel a javaslatban a házassági szerzıdés fogalmába tartozik valamennyi olyan megállapodás, amelyben a házastársak CM\ doc 3/5 PE v01-00

4 vagyonjogi viszonyaikat rendezik egymás között vagy harmadik személyekkel szemben. Tehát elsısorban vagyonjogi fogalomról van szó, amely a házasságra kapcsolatként tekint; úgy tőnik azonban, hogy ettıl eltér a házasság jogi aktusként történı értelmezése, amelyet a tagállamok nemzeti joga határoz meg, mint ahogyan arra a javaslat (10) preambulumbekezdése is emlékeztet; kiemelve, hogy az olasz alkotmány 29. cikkének (1) bekezdése értelmében a Köztársaság a családot házasságon alapuló természetes közösségnek tekinti; kiemelve továbbá az alkotmánybíróság útmutatását, amely április 15-i 138. sz. ítéletében megállapította, hogy az évi polgári törvénykönyv a házasság fogalmát illetıen megállapította (és továbbra is megállapítja), hogy a házastársaknak ellenkezı nemőeknek kell lenniük. Az Európai Unió Alapjogi Chartáját a Szerzıdésekkel megegyezı jogi kötıerıvel felruházó Lisszaboni Szerzıdés hatálybalépésése sem eredményezheti a polgári törvénykönyv a házasságot ellenkezı nemőek kapcsolataként meghatározó normáinak az uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét. Igaz ugyan, hogy úgy tőnik, hogy a Charta 9. cikke, amely a házasságkötési korhatárt elért férfiak és nık esetében megerısíti az emberi jogokról szóló európai egyezmény 12. cikkében már szereplı házasságkötéshez és családalapításhoz való jogot, haladást jelent az azonos nemőek közötti házasság elismerése felé, azonban a Charta ugyanezen 9. cikke megállapítja, hogy e jogok tényleges gyakorlását a nemzeti törvények szerint kell biztosítani, azaz a Parlament mérlegelési jogkörébe utalja a kérdést. Továbbá amint az alkotmánybíróság idézett ítéletében hozzáfőzi a Charta 9. cikkéhez magyarázatok kapcsolódnak, amelyek bár nem bírnak jogi erıvel, kétségkívül segítséget nyújtanak az értelmezésben. E magyarázatok a 9. cikk vonatkozásában kiemelik, hogy e cikk nem tiltja és nem is biztosítja a házassági jogállás biztosítását két azonos nemő személy kapcsolata tekintetében ; szükségesnek ítélve ezért, hogy felhívják az uniós jogalkotó figyelmét ezen álláspontra, hogy az a soron következı tárgyalások során ezt figyelembe tudja venni annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a vonatkozó fogalommeghatározások hatályát illetı jogvitát vagy kételyt, illetve bizonytalan helyzet; emlékeztetve végül, hogy a Bíróság a C-267/06. sz. Makuro-ügyben április 1-jén hozott ítéletében kimondta, hogy a családi állapot és az azon alapuló ellátások tagállami hatáskörbe tartoznak, és a közösségi jog nem sérti a tagállamoknak e hatáskörét. A Bíróság azonban emlékeztetett arra, hogy e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a közösségi jogot, többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére vonatkozó rendelkezéseket, jelen esetben a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlı bánásmódról szóló 2000/78/EK irányelvet; hatáskörébıl adódóan a következı ellentétes értelmő észrevételeket teszi: a jogalapot az Európai Bizottság az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 81. cikke (3) bekezdésének elsı albekezdésében határozta meg, amelynek értelmében a több tagállamra kiterjedı családjogi vonatkozású kérdésekre vonatkozó intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács állapítja meg, amely az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követıen, egyhangúlag határoz. Amint azt már korábban említettük, az olasz alkotmány 29. cikke értelmében a család házasságon alapuló természetes közösség, és ezért nem kifogásolható a házastársi kapcsolat egyes vagyonjogi vonatkozásait szabályozó javaslat jogalapjának kiválasztása. A javasolt jogalapnak azonban vannak problémás területei abban a PE v /5 CM\ doc

5 vonatkozásban, hogy az azonos nemő személyek egyesülését a család fogalmával hozza összefüggésbe; a javaslat aggodalomra ad okot a szubszidiaritás elvének vonatkozásában. Igaz az, hogy a személyek Európai Unión belüli szabad mozgásának elısegítésére, a vagyonjogi viszonyok házastársak által történı rendezésének biztosítására és a jogbiztonság növelésére vonatkozó célkitőzést csak uniós szintő közös szabályok révén lehet megszervezni. Az is igaz, hogy a javaslat nem szól a házastársak tulajdonjogával kapcsolatos anyagi jogi rendelkezések harmonizációjáról, illetve nem érinti a tagállamok nemzeti adóügyi jogszabályait. A jogalappal kapcsolatban felmerült problémák miatt azonban tovább kell elmélkedni azon, hogy a javaslat megfelel-e a szubszidiaritás elvének; a fent megállapítottak kivételével a javaslat összhangban áll az arányosság elvével, mivel nem lépi túl a szóban forgó rendelkezések eléréséhez szükséges mértéket, valamint az Európai Bizottság hatásvizsgálatában szereplı becslések szerint a (COM(2011) 127 végleges) javaslathoz hasonlóan 0,4 milliárd euró mértékő költségcsökkentést eredményezhet a jelenlegi helyzethez képest; e tekintetben megjegyzendı, hogy a bizonytalanságok elkerülése érdekében pontosítani kell a házasság fogalmát. Figyelembe véve ugyanis az alkotmánybíróság április 15-i, 138. sz. ítéletében szereplı és a preambulumban hivatkozott álláspontját, Olaszország számára nehézséget jelentene házasságnak tekinteni az azonos nemőek közötti házastársi kapcsolatot, valamint ebbıl kifolyólag elismerni a rendeletre irányuló javaslat által a házastársak vonatkozásában megfogalmazott vagyonjogi rendelkezéseket. Az ilyen típusú házasság az alkotmánybíróság évi olvasata szerint is összeegyeztethetetlen lenne az alkotmány 29. cikkével. Az imént felvázolt probléma megoldásához azt javasolja, hogy az azonos nemő személyekbıl álló párok vagyonjogi viszonyainak szabályozására irányuló lehetıség biztosítása érdekében is, és az Európai Unió Alapjogi Chartájának megkülönböztetés tilalmáról szóló 21. cikke végrehajtásának keretében az azonos nemőek közötti házasságok legalábbis Olaszország tekintetében tartozzanak a bejegyzett élettársi közösségekrıl szóló, szintén vizsgálat alatt álló (COM (2011) 127 végleges) javaslat hatálya alá. Ennek alternatívájaként meg kellene fontolni a következık elıírásának lehetıségét: a) egy olyan, a bejegyzett élettársi közösségekrıl szóló (COM (2011) 127 végleges) javaslat 5. cikkének (2) bekezdésével azonos tartalmú kikötésnek a javaslat 5. cikkébe való beillesztése, amelynek értelmében a házastársi vagyonjogi ügyekben joghatósággal rendelkezı bíróság a szokásos tartózkodási hely fogalmához kapcsolódó különbözı kritériumok alapján lemondhat joghatóságáról, amennyiben nemzeti joga nem ismeri az azonos nemőek közötti házasság intézményét; b) a 23. cikk módosítása, lehetıvé téve azon tagállamok számára, amelyeknek konkrét alkotmányos problémát jelent az azonos nemőek közötti házasság elismerése, hogy ítéletükben megfogalmazzák, hogy az ilyen alkalmazás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság országának közrendjével; c) a 27. cikk módosítása, lehetıvé téve azon tagállamok számára, amelyeknek konkrét alkotmányos problémát jelent az azonos nemőek közötti házasság elismerése, hogy további indokot fogalmazzanak meg a határozat elismerésének megtagadására. Salvatore Fleres /aláírás/ CM\ doc 5/5 PE v01-00